Legutóbbi hozzászólások: Hazel C. Baird

Oldalak: [1] 2 3 4

#1 2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Társalgó

Dátum: Tegnap - 21:40:32

10. FEJEZET

A VISSZAHÚZÓDÓ AURORE GJÖLDAR

Good friends, good books,
and a sleepy conscience:
this is the ideal life.
- Mark Twain

2006. május 20.

Ha Brokkoli tudott volna válaszolni, mármint emberül, nem macskanyelven, bizonyosan megmondta volna Aurore Gjöldarnak, hogy a halat ugyan igen, de az egeret nem annyira szereti, kivéve ha az egér formájú nassolnivaló formájában érkezik, minek esetén rendkívüli módon szerette az egeret, talán még jobban, mint a halat. Brokkoli legnagyobb bánatára azonban, Anne-Rose Tuffin azt mondta, hogy nem kaphat sok nassolnivalót, ami valóban elszomorította Brokkolit, és Hazel C. Bairdet is, aki szeretett volna kedveskedni a macskájának, de hallgatni is szeretett volna Anne-Rose Tuffinra, aki jobban értett ehhez, így hát hallgatott is rá, mert azt nem szerette volna, ha a macskájának baja lesz a kedveskedéstől.
- Áh, nem tud egeret fogni - Hazel C. Baird mosolyogva úgy döntött, a macskája helyett is felvilágosítja Aurore Gjöldart Brokkoli ezen hiányosságairól, milyen hiányosságokat Hazel C. Baird nem talált hiányosságnak, és bizonyosan Brokkoli sem, aki az egyetlen hiányosságot általában abban szokta találni, hogy a vacsorája nem megfelelő adagú és nem érkezik elégszer, vagy abban, hogy az agysejtet hiányolja, amin a testvéreivel osztoztak. Hogy valóban testvér volt-e a három macska, vagy csak a közös agysejtmegosztás miatt gondolta ezt mindenki, arról nincsenek információink, mindenesetre Hazel C. Baird akkor is szerette a macskáit, ha nem voltak túl okosak, vagy nem tudtak egeret fogni. Nem véletlenül ez a három macska kísérte el ők a Roxfortba, ahol nem voltak egerek, illetőleg kakasok is csak akkor, ha Sienna Scrimgeour idézett egyet, amit meg is tett, idén már másodjára, és el is vesztette az idézett kakast, idén már másodjára. Hazel C. Baird remélte, hogy Sienna Scrimgeour nem fogja elveszíteni a Trimágus Tusát, mert szurkolt neki, csak úgy, mint Connor O’Harának, ellentétben Vivien M. Smithe-tal, aki valószínűleg nem szurkolt Connor O’Harának, meg valószínűleg nem szurkolt senki másnak sem.
- Tetszik? Én csináltam! - Hazel C. Baird örömmel fogadta a szivárványlány elnevezést, ami véleménye szerint illett rá, és az öltözködésére is, ami szintén illett rá, hiszen, mint említette, ő csinálta, és büszke volt rá, ezért szerette is ezt elmondani másoknak csakúgy, mint azt, hogy minden szoknyája tartalmazott zsebet, mert véleménye szerint egy szoknya csak úgy jó, ha színes, továbbá ha zsebei is vannak. Hazel C. Baird úgy látta, a zsebek rendkívül hasznosak, Lark Montagueval ellentétben, aki szerint nem voltak azok, bár maga Lark Montague sem volt hasznos, hiába kereste Hazel C. Baird a hasznosságát már ötödik éve.
A sütemény viszont, amivel Hazel C. Baird megkínálta Aurore Gjöldart, hasznosnak tűnt, már csak azért is, mert oldotta kicsit a hangulatát, legalábbis úgy tűnt. Talán Hazel C. Bairdnek hasznos lenne mindenkit megkínálni süteménnyel? Bizonyosan, bár bizonyosan elég gyakran meg is tette ezt.
- Aye, azért van! - bólogatott lelkesen Hazel C. Baird, miközben helyet foglalt az Aurore Gjöldarral (akit mint kiderült, nem zavar) szemben lévő széken, miután letette a könyvet és a süteményt az asztalra, majd a könyvet visszavette az ölébe, mert arra egyébként szüksége lett volna, nevezetesen mivel tanulni szeretett volna bájitaltan vizsgájára, amit szeretett, ellentétben a mágiatörténet vizsgával, amit nem annyira szeretett. Hazel C. Baird tanulni is szeretett, bár talán ennyi tanulás már neki is igen soknak érződött, pedig Hazel C. Bairdnak kevés dolog érződött soknak, ellenben ő sokszor érződött soknak más embereknek.
- Mit olvasol? Az előbb láttam azt a macskát… de én nem járok LLG-re - Hazel C. Baird valóban nem járt Legendás Lények Gondozására, mert a nem mágikus lényeket jobban kedvelte, mint a mágikusakat, például a szőrös teheneket vagy a birkákat, meg a tyúkokat, amik otthon voltak, és még azok közül is a legjobban Luchag-et, a póniját szerette, akinek a neve kisegeret jelentett, de ez a színére utalt, esetleg a méretére, nem arra, hogy valójában egér lett volna. Brokkoli közben hozzádörgölőzött Aurore Gjördal kezéhez és igen szerette volna, ha megsimogatja.
- 's e do bheatha! Nagyon szívesen - Hazel C. Baird pedig igen szerette a skót gael nyelvet használni, ahogy tette ezt most is, és azt is szívesen elmondta volna Aurore Gjöldarnak, ha nem köti le jobban a figyelmét a sütemény, amiből ő is vett, vagy a nyelv, amin Aurore Gjöldar válaszolt neki, szóval abban az esetben elmondta volna, hogy a mondat szó szerinti fordítása “ez a te életed” de természetesen ebben a kontextusban valóban azt jelentette, hogy “szívesen”, mintegy válaszul Aurore Gjöldar köszönömjére, bár az nem skót gael nyelven történt, hanem egy másik nyelven, amin Hazel C. Baird nem beszélt.
- Ízlik? - érdeklődik Hazel C. Baird a süteményről, ami omlós, lekváros-vajas sütemény volt, és nem túl édes verzióban, mert úgy találta, így finomabb, és általában a körülötte lévő emberek is úgy találták, hogy így finomabb. - Amit az előbb használtál nyelv skandináv, ugye? - Hazel C. Baird kedves érdeklődéssel nézett Aurore Gjöldarra, mert abban bizonyos lehetett, hogy valamilyen északi nyelv volt, amin az előbb megszólalt, csak abban nem, hogy norvég, svéd vagy esetleg finn lehetett, mert sajnos az angol, a skót és a skót gael nyelven kívül nem beszélt más nyelvet, leszámítva azt a néhány szót, amit franciául tudott, és azokat is Ajax Ambrose miatt.
- Te hogy állsz a tanulással? Izgulsz? Most a bájitaltannal próbálkozom, ez sokkal érdekesebb, mint a koboldlázadások, amiket mindig összekeverek - Hazel C. Baird gondterhelten sóhajtott, miközben elővette a bájitaltan jegyezeteit, mely tárgyból meglehetősen jó volt, a mágiatörténettel ellentétben, amiből annyira nem.

#2 2005/2006-os tanév / Birtok / Re: Kőkör

Dátum: 2026. 06. 13. - 15:26:40

5. FEJEZET

A SZÓRAKOZTATÓ MS. JENKINS

To get the full value of joy
you must have someone
to divide it with.
- Mark Twain

TW:alkoholfogyasztás és szerhasználat említése

2006. március 4.

Hazel C. Bairdnek újfent nehézséget okozott követni, vagy értelmet találni Gemma Jenkins gondolatmeneteiben, pedig ha valakire, Hazel C. Bairdre jellemző volt, hogy nem volt összefüggés a gondolatmenetei között, és feltételezhetnénk, hogy értelem sem, de az általában volt, még ha indok nem is mindig.
-Értem én Gemma! - kacsintott (és nem tikkelt, mint Gemma Jenkins) vissza Hazel C. Baird, (miközben megtartotta és megakadályozta Gemma Jenkins elesését) mert ilyen utalásokat értett, még ha jelenleg mást nem is. Hazel C. Baird örült, hogy Gemma Jenkins és Connor O’Hara egymásra találtak, és hogy ezen egymásratalálásuk bizonyos dolgokat is eredményezett, amik Hazel C. Baird szerint jó dolgok voltak, illetőleg annak is örült, hogy örömüket lelték ezen jó dolgokban.
-A láthatáron? Csak a Hold! Nincsen most senki - válaszolt nevetve Hazel C. Baird, mert ugyan volt egy rövid, fél éves kapcsolata évfolyam,kviddics-és hajtótársával, Cole Tannerrel, ami alatt ők is csináltak jó dolgokat, de végül kölcsönösen arra jutottak, hogy maradnak inkább olyan barátok, akik más jó dolgokat csinálnak együtt. Hazel C. Baird tudta, hogy Gemma Jenkins is tudja ezt, de abban már nem volt biztos, hogy jelenleg el tudja-e neki magyarázni, ki is az a Cole Tanner, ugyanis abban sem volt biztos, hogy Gemma Jenkins emlékszik-e Cole Tannerre. Amit Gemma Jenkins nem tudott, hogy Hazel C. Bairdnek kicsit tetszett Ajax Ambrose is, de erről Ajax Ambrose se tudott, mert Hazel C. Baird még nem mondta el neki, bár nem volt abban sem biztos (és ez már sok felsorolt bizonytalanság), hogy el kellene-e mondania.
-Igen, persze! Majd választunk színt! - bólogatott Hazel C. Baird, mert abban viszont biztos volt, hogy szívesen köt vagy horgol csillagmintás pulóvert bárkinek, még akár Lark Montaguenak is, ha igényt tartana rá, bár Lark Montague nem tartott igényt ilyesmire, ellentétben Gemma Jenkinssel, aki igencsak igényt tartott rá, bár jelenleg arra is igényt tartott,hogy a Napon nyisson bárt, vagy bogarakat kergessen, amik kevésbé voltak könnyen és egyszerűen megvalósíthatóak.
-Persze, sokan kellenek, majd szólok nekik. És nem lesz hideg meert pont jó hőmérséklet lesz, ne aggódj - paskolta meg megnyugtatóan Hazel C. Baird Gemma Jenkins vállát, és ugyan tisztában volt azzal, hogy az előbb leírtaknak nem volt túlságosan sok tudományos alapja, kezdve onnan, hogy a napot nem lehet megfagyasztani, de ahogyan Gemma Jenkins sem fog, mi se akadjunk fent ezeken az apróságokon.
Szerencsére Hazel C. Baird pajzsbűbája működött, és a figyelemelterelés is, legalábbis valamennyire, annyira bizonyosan, hogy Gemma Jenkins elinduljon a másik irányba, de annyira bizonyosan nem, hogy ezt lassabb ütemben tegye meg, mert ha azt tette volna, akkor nem esik el egy kőben (ismét), és nem kezd el káromkodni (ismét), és nem viselkedik megmagyarázhatatlanul (ismét). Bár ez utóbbi, mármint Gemma Jenkins megmagyarázhatatlan viselkedése tulajdonképpen megmagyarázható volt az alkohollal, amit elfogyasztott.
-Jaj Gemma, nincs baj, lesz egy bárod - ölelte vissza Gemma Jenkinst Hazel C. Baird, ahogy lehuppant mellé, mert ugyan nem tudta, hogy Gemma Jenkins valóban akart-e bárt, mármint józan állapotában is, de most akart, és Hazel C. Baird úgy gondolta, a mostani Gemma Jenkinst kell megvigasztalnia, még ha a mostani Gemma Jenkins nem is állt közeli kapcsolatban a realitással.
- Ne legyél szomorú, Gemma, rendben leszel! És a családod is. Szerintem… hm… - Hazel C. Baird sajnos az üzlethez nem értett, de megpróbált most Gemma Jenkins kedvéért rögtönözni valamit. - Hát, biztosan egyedi lesz a bár, hiszen a Napon lesz! Így sokan jönnek majd, és csinálok merchet! Bajuk esne szerinted, a tesóidnak? Miért?

#3 2005/2006-os tanév / Nyugati szárny / Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem

Dátum: 2026. 06. 13. - 13:30:29

9. FEJEZET

AZ AGGÓDÓ FAWCETT PFOFESSZOR

Accepting help is its
own kind of strength.
– Kiera Cass

2006. május 16.

Hazel C. Baird három dologban bizonyos volt, nevezetesen: hogy ma esni fog, hogy a csokibéka kártyáját ma is odaadja másnak, illetőleg, hogy Lark Montague aznap is a rosszabbik lábával ébredt. Hazel C. Baird úgy látta, Lark Montague igen gyakran ébredt a rosszabbik lábával.
Felmerült benne a kérdés természetesen, hogy vajon Lark Montague-nak két rossz lába volt-e és ha igen, mi történne, ha esetlegesen egyszer mind a két lába egyszerre érné a földet - vajon abban az esetben Lark Montague-nak jobb kedve lett volna? Ebben már nem volt olyan biztos, bár szeretett volna az lenni. Hazel C. Baird azt is nagyon szerette volna, ha Lark Montague kedves, vagy ha nem is kedves, legalább szép, de Lark Montague pozitív tulajdonságai kimerültek abban, hogy a neve volt egyedül szép. Még ha ezzel Lark Montague nem is értett egyet.
Lark Montague biztosan azzal sem értett volna egyet, hogy Hazel C. Baird mennyi közösségi munkát végez, pedig Hazel c. Baird szerette a közösségi munkát csak úgy, mint a kerti munkát, és bizonyára a munka munkát is szeretni fogja, amikor majd dolgozni fog. De mielőtt ezt megtehette volna, várt rá egy RBF vizsga, illetőleg több is, amikre Hazel C. Baird nem várt, ellenben készült rájuk, de talán nem olyan átszellemülten, mint Heranoush Fletcher. Hazel C. Baird úgy látta, Heranoush Fletcher sokszor volt ideges a vizsgák miatt, vagy talán ezek miatt a vizsgák miatt, ellentétben Ajax Ambrose-sal, aki nem volt ideges, és nem csak a vizsgák miatt nem, hanem általánosan is nyugodt jellemnek, avagy szellemnek számított, és ebben is hasonlítottak Hazel C. Bairddel, ugyanis ő sem volt ideges a vizsgák miatt és meglehetősen nyugodt jellemnek számított (ellenben, szellemnek szerencsére nem). Még akkor sem esett kétségbe, amikor januárban közelebbi kapcsolatba került Connor O’Hara lándzsájával Connor O’Hara minden igyekezete ellenére, viszont Connor O’Hara nem akart közelebbi kapcsolatba kerülni Hazel C. Baird vajas süteményével Hazel C. Baird minden igyekezete ellenére sem.
- Természetesen, professzor úr! - Hazel C. Baird, mivel, mint említettük, nem volt jellemző rá, nem aggódott különösebben, amiért Wesley professzor beszélni szeretett volna vele. Hiszen a tanároknak ez volt a dolga, Wesley professzor pedig még házvezetői szerepeket is ellátott, így bizonyosan (a narrátor legalábbis feltételezi) nem is először, és nem is utoljára ültek le beszélgetni. Hazel C. Baird, miközben helyet foglalt, elgondolkodott, vajon a prefektusi munkáját szeretné-e véleményezni a professzor úr, vagy a süteményeket a diákjóléti gyűlésre, esetleg a kevésbé jól sikerült Asztronómia dolgozatát, amit Sinistra professzor és Hazel C. Baird is véleményezett, előbbi szokásosan negatívan, utóbbi pedig kivételesen inkább negatívan. Hazel C. Baird várt dolgokat, például a napsütést, hogy kiderítse, él-e szellem a pajtájukban és azt is, hogy egyszer a csillagok úgy állnak, hogy megérti az Asztronómiát minden részletével és csillagával együtt, de erre, sajnálatos módon, még várnia kellett, és arra is várnia kellett, hogy ezen kérdéseit feltegye. Inkább csak figyelmesen fordult a figyelmes házvezetőtanára felé, amíg Wesley professzor kifejezte aggodalmát (úgy tűnt, ő több dolgon aggódott, mint Hazel C. Baird), Hazel C. Baird hogyléte és lelkiállapota iránt, ami iránt viszonylag kevés ember fejezte ki aggodalmát.
- Köszönöm, professzor úr! Igyekszem jelen lenni - Hazel C. Baird igyekezett a dícséreteket is jól fogadni, márpedig ezt most annak érzékelte. - Pihenni? Szoktam, igen! Általában olyankor is gondolkodok valamin! Most éppen azon, hogyan lehetne a külföldi diákok mintájára ide is klubokat szervezni. Önnek mi a véleménye erről? Meg szeretném befejezni a horgolt takarómat, de az pihentető - Hazel C. Baird elgondolkozva tette a mutatóujját az állára, ami jellemző volt rá, ha épp elgondolkozott, mert gondolhatnánk, hogy nem szokott gondolkodni, de ez nem lenne igaz.
- De én egyébként jól érzem magam. Bár bevallom őszintén a professzor úrnak, most kevesebbet pihenek az RBF vizsgákra készülés miatt. Szeretnék jó eredményeket elérni - Hazel C. Baird remélte, Wesley professzor is látja az igyekezetét, még ha a saját tárgyából Hazel C. Baird nem is a legkiválóbban teljesített, de ez nem szegte Hazel C. Baird kedvét attól, hogy azért igyekezzen, ha nem is Kiválóan, de jól teljesíteni, esetleg Várakozáson felül, de talán egy Elfogadható eredmény is elfogadható lenne, hiszen Hazel C. Baird is egy elfogadó ember volt, így ezen eredményét is elfogadta volna. De vajon Wesley professzor is elfogadta volna Hazel C. Baird Elfogadható eredményét?
- Tudja, már csak a gyakornokság miatt is jövőre. Meg persze amúgy is!

#4 2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Társalgó

Dátum: 2026. 06. 06. - 17:35:42

10. FEJEZET

A VISSZAHÚZÓDÓ AURORE GJÖLDAR

Good friends, good books,
and a sleepy conscience:
this is the ideal life.
- Mark Twain

2006. május 20.

Hazel C. Baird szerint a mai nap igen jó volt több dologra is, nevezetesen, hogy új, színes kavicsokat fessen, hogy megpróbálja megsimogatni a szárnyas lovakat és arra is, hogy új ismerősöket szerezzen, ne csak új ismereteket. Bár új ismerősöket inkább Brokkoli akart szerezni.
Brokkoli, Hazel C. Baird egyik macskája, mely macska most birtokolta, (de az is lehet, hogy nem) azt az egyetlen egy agysejtet, amivel Hazel C. Baird három macskája közösen rendelkezett, éppen egy nagyobb porszemet akart levadászni, aminek se Hazel C. Baird, se a porszem nem örültek, utóbbi azért, mert épp levadászták, előbbi pedig azért, mert ezen tevékenység azt eredményezte, hogy Brokkoli három napig köhögött a porszemtől. Sajnos Brokkoli, aki egyébként nem azért kapta a nevét, mert zöld lett volna, (ugyanis szép, vörös-fehér színe volt), hanem azért, mert a brokkoli volt Hazel C. Baird egyik kedvenc zöldsége, tehát Brokkoli sajnos nem volt túl okos, de legalább kedves volt, Lark Montagueval ellentétben, aki se nem kedves, se nem okos nem volt. Ugyanis ha Lark Montague okos, vagy kedves lett volna, netalántán eltelt volna úgy nap, hogy nem űznek gúnyt belőle a lépcsők, és azon a napon Hazel C. Baird is boldogabb lett volna - de erre a napra, még egyelőre várni kellett.
Arra a napra viszont, szerencsére nem kellett tovább várni, hogy Hazel C. Baird szóba elegyedjen Aurore Gjöldar-ral. Jeges tekintetű, csendes, távolságtartó Aurore Gjöldar Hazel C. Baird évfolyamtársa volt, akit nem ismert, de szeretett volna. Vajon Aurore Gjöldar szerette volna, ha Hazel C. Baird megismeri? Erre a kérdésre csak Aurore Gjöldar tudna nekünk választ adni, ha szeretne persze. Nem ez volt az egyetlen kérdés, amire Hazel C. Baird kereste a választ, ugyanis arra is kereste a választ, egészen fáradhatatlanul, hogy vajon van-e szellem tényleg a pajtájukban, vajon az ötödik kérdésre a tegnapi utolsó, mágiatörténet dolgozaton vajon a második válasz volt-e a helyes és vajon Ajax Ambrose sárga, vagy inkább kék kötött felsőnek örülne-e jobban, esetleg zöldnek, esetlegesen nem is felsőnek, hanem inkább zokninak? Hazel C. Baird nem volt benne teljesen biztos, de abban igen, hogy ezen gondolatok végiggondolása közben Brokkoli kiugrott az egyik kezéből, és Aurore Gjöldar felé vette az irányt. Hazel C. Baird másik kezéből, melyben egy könyv, és egy fémdoboz volt, nem ugrottak ki a lapok, amik a könyvben voltak, és nem ugrott ki a vajas sütemény sem, ami a fém dobozban volt, amit Hazel C. Baird igen nagy szerencsének gondolt, hiszen éppen nemrég sütötte őket a konyhában, ahol ezen a délutánon nem találkozott Locket R. Grimmstarkkal annak ellenére, hogy Locket R. Grimmstark sokat tartózkodott a konyhában, bár ezt inkább reggel, vagy késő este tette, Hazel C. Bairddel ellentétben, aki bármikor tudott a konyhában tartózkodni, hiszen meglehetősen közel lakott hozzá.
Brokkoli pedig, meglehetősen közel ért Aurore Gjöldarhoz, akit előbb vett észre a félhomályban, mint Hazel C. Baird, valószínűleg azért, mert jobban látott a félhomályban, mint Hazel C. Baird és valószínűleg azért is, mert szeretett odamenni emberekhez, bár ez utóbbit Hazel C. Baird is szerette megtenni, még ha az emberek nem is mindig szerették, ha Hazel C. Baird odamegy hozzájuk. És ha Hazel C. Baird odamegy valakihez, akkor akár azt is megemlíthetjük, hogy a mai napon Hazel C. Baird kötött mellényén, mely rózsaszín és lila volt volt, egy-egy tehén foglalt helyet a két oldalán, melyik barnák és narancssárgák voltak - Hazel C. Baird ugyanis, bár szerette a színeket, az állatok tekintetében a természetes színeikre szeretett korlátozódni, ami némiképp meglephette az embereket, hiszen az öltözködésében nem törekedett erre. Mert bár természetes színnek számított a zöld, amilyen a nadrágja volt, és a kék és a fehér is, amilyenek a zoknijai voltak (vagyis lettek volna, ha kilátszanak a bakancsból, de most nem tették), tehát ezen színek mind természetesek voltak, éppen csak, az emberek általában külön-külön, és nem egyszerre hordták őket.
- Brocail! - Hazel C. Baird, miközben letette a süteményes dobozt az egyik asztalra, körbenézett, hogy vajon merre lehet a macskája, téve ezt kérdő, de nem kétségbeesett tekintettel, hiszen ritkán volt kétségbeesve, és hah esetleg kétségbe is esett, ritkán tette a macskája holléte miatt, hiszen a macskája (mindhárom, nem csak Brokkoli), ritkán tartózkodott tőle túl messze.
- Càit an deach thu? - Hazel C. Baird szívesen beszélt a macskájához, és szívesen tette ezt kedves, barátságos hangon, ahogyan általában is beszélt, nem kizárólag a macskájához, amikor is észrevette előbb a macskát, aztán a könyvet és végül pedig a könyvet tartó lányt, nevezetesen Aurore Gjöldart, akit Brokkoli már jóval korábban észrevett.
- Szia! Remélem, nem zavart meg! Kérsz süteményt? - érdeklődik Hazel C. Baird Aurore Gjöldartól, hiszen érdeklődő természet volt, miközben Brokkoli pedig arról érdeklődött, ugyan macskanyelven, hogy Aurore Gjöldar szeretné-e megsimogatni, csak ő ezt nyávogva tette, nem angolul, ahogy Hazel C. Baird tette, miközben arról is próbált érdeklődni, és tudomást szerezni, hogy Aurore Gjöldar mit is olvas éppen, ha már volt lehetősége megfigyelni a lányt, és élt is ezzel a lehetőséggel.

#5 2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Bájitaltan terem

Dátum: 2026. 06. 05. - 21:58:15

3. FEJEZET

A KREATÍV MR. TRAVERS

Art is not a handicraft,
it is the transmission of feeling
the artist has experienced.
- Leo Tolstoy

2006. február 13.

Jogosan gondolhatnánk, ha véginézünk, vagy csak meghallgatjuk Nialen Traverst, hogy talán nem volt mégsem annyira nyugodt, mint ahogy állította, amire következtethetünk a szóhasználatából illetve abból is, hogy ki lenne nyugodt egy büntetőmunkán, amire azért küldték, hogy megnyugodjon - de hogy ez valójában hogyan is volt, arról nem tudunk, és Hazel C. Baird sem tudott részletesebb leírásokra támaszkodni annál, mint amit Nialen Travers mondott, miszerint ő nyugodt volt. Hazel C. Bairdnek eszébe jutott, hogy Lark Montague is nyugodt volt, bár kevés alkalommal, és ezen kevés alkalmak is erősen le voltak korlátozva arra, amikor aludt, amit általában nem a saját ágyában, hanem a Gyengélkedőn tett meg. Hazel C. Baird szerint a megszokott dolgokban valóban volt valami megnyugtató, és ha Lark Montague megszokhatott valamit, az bizonyosan a Gyengélkedő volt, hasonlóan ahhoz, amennyi időt Nialen Travers megszokhatta, hogy büntetőmunkára küldik, bár valószínűleg ezen időtöltések egyiküket sem nyugtatták meg.
- Még nagyobb nyugodtságra? - Hazel C. Baird elgondolkodva, és kissé ötlettelenül nézett Nialen Traversre, hiszen Oakley professzor indokai ugyanannyira rejtve maradtak előle, mint Nialen Travers elől is, és mint Lark Montague elől az olyan átjárók, amik nem tartalmaztak lépcsőt, bár szándéka, hogy esetleg megnevettesse Nialen Traverst, nem volt teljesen rejtett.
Hazel C. Baird elgondolkozva figyeli Nialen Travers mozdulatait, amivel a sálat csinálja, és nem kerüli el ezen elgondolkodva nézés közben a figyelmét az, hogy Nialen Travers talán mégsem annyira nyugodt a sálkötés tevékenységétől, ahogy azt Oakley professzor szerette volna, de mindez újfent, csupán feltételezés volt részéről, ahogy az is, hogy vajon Nialen Travers kinek készíti a sálat, amit nagyon szeretett volna tudni, még ha nem is feltétlen akarták megosztani vele, de Hazel C. Baird kíváncsi természetű volt, így megpróbált ezen kíváncsis természetének eleget tenni, amikor feltette az alábbi kérdést:
- Na és kinek? - teszi ezt kedves, érdeklődő, csevegő hangnemben, amiben benne van az is, hogy nem haragszik meg, ha Nialen Travers nem válaszol, de mégis, hátha Nialen Travers szívesen beszélne arról a személyről, aki ezt a szép, ámbár, ahogy Hazel C. Baird tovább figyeli, kissé dudoros kinézetű sálat fogja kapni. Miután Hazel C. Baird nem tudja, kinek készül, feltételezheti, talán jogosan, hogy az illető az ilyenfajta sálakat szereti, amennyiben meg nem - ahogy azt Nialen Travers meg is erősíti nem sokkal később - abban az esetben szándékában áll Nialen Traversnek segíteni, hogy a sál úgy nézzen ki, ahogy Nialen Travers (és az ismeretlen, sálat kapó ember) szeretné.
- Dehogy! Csak kicsit túl szorosan húztad három szemmel korábban. Így kell visszabontani - Hazel C. Baird már demonstrálja is saját sálján a műveletet, hogy Nialen Travers le tudja utánozni, ha szeretné, és ha nem szeretné, nos abban az esetben is demonstrálja, miközben azt hallgatja, hogy Nialen Travers mi okból került a büntetőmunkára, milyen büntetőmunka eredménye most az, hogy épp mindketten sálat kötnek. És közben elgondolkodik azon is, hogy Nialen Traverssel talán sosem beszélgetett volna, ha nincs ez a büntetőmunka, vagy legalábbis, mindenképpen kisebb eséllyel, a kviddicspályát leszámítva, bár ott nem igazán Nialen Traverssel beszélgetett, csak Nialen Travers esetenként felé irányuló gurkóival, de Nialen Traversnek posztjából adódóan az is volt a feladata, hogy emberek felé irányítson gurkókat, így Hazel C. Baird emiatt nem neheztelt rá, mert egyébként is ritkán neheztelt emberekre.
- Daemont? - kérdezi Hazel C. Baird elgondolkozva, hiszen nem igazán volt más az évfolyamukon, Hazel C. Baird legjobb tudomása szerint, akit Nialen Travers hasonló jelzőkkel illethetne, leszámítva talán Lark Montaguet, de Lark Montaguet eleget átkozták a lépcsők Nialen Travers közbenjárása nélkül is, ezenkívül még lány is volt, Daemon Edgyhearttal ellentétben. - Ő tényleg nagyon rossz fej. Sokat piszkálja az alsóbbéveseket is… sokszor meg is ússza. Bár nem átkoznám meg - Hazel C. Baird gondterhelten sóhajtott ezen gondolatra, hiszen Daemon Edgyhart valóban meglehetősen elviselhetetlen, bár Lark Montaguenál nem elviselhetetlenebb természettel rendelkezett. Hazel C. Baird a Daemon Edgeheart-hoz hasonló emberekről tudta ugyan, hogy miért kerültek vele egy házba, de mégis néha nehéz volt értenie, bármennyire is próbálkozott, márpedig nagyon próbálkozott, hiszen ilyen természet volt. - Te is ezért átkoztad meg? - kérdezi, bár ő maga nem hisz az erőszakos megoldásokban, és nem is hiszi, hogy most kezdene hinni bennük, de abban hitt, hogy meghallgassa Nialen Traverst, hiszen talán részben ezért volt itt, nem csak a sálkötés miatt, vagyis szerette volna ezt gondolni.
- Én csak segítek Oakley professzornak felügyelni a büntetőmunkádat - Hazel C. Baird nem tudott róla, hoyg elkövetett volna bármit, ami miatt őt magát büntetőmunkára küldenék, bár előfordult már, amikor túl kíváncsi természete közel vitte a Tiltott Rengeteghez, amivel nem hagyott fel. Egyszer majdnem meg is halt, de szerencsére csak majdnem, mikor ott volt, de szerencsére Connor O’Hara nem csak majdnem, hanem teljesen megmentette, legalábbis így szeretett emlékezni rá, nem úgy, hogy Connor O’Hara miatt halt meg majdnem, mert szeretett pozitív dolgokra emlékezni. Tehát Hazel C. Baird továbbra is látogatta a Tiltott Rengeteget és környékét, bár ritkábban, ez igaz volt, és az is, hogy jobban figyelt arra, hogy ezen látogatásai ne nagyon jussanak vissza tanárokhoz, hiszen nem volt célja rosszat tenni, csak mint említettük, kíváncsi volt. - De szívesen vállaltam, nincs gond! - teszi még hozzá, ha esetleg Nialen Travers aggódott volna amiatt, hogy Hazel C. Baird nem tölt szívesen időt mások büntetőmunkáján, mert ez nem volt így.
- Aha, ők! Vagy hát, én is. Örülök, hogy jónak találod! - Hazel C. Bairden igen kellemes lelkesedést figyelhetünk most meg, mint minden alkalommal, amikor számára kedves dolgokról beszélhetett. - Amikor először találkoztam velük, elég hideg volt, szóval hoztak nekem egy nagy, színes sálat - Hazel C. Baird lelkes mesélését hasonlóan lelkes kötés is kíséri, bár még idejében észreveszi magát, hogy talán túl gyors kötés túl nehezen lenne követhető Nialen Traversnek. - De leöntöttem gyümölcslével aztán elszakítottam véletlenül, és nagyon szomorú lettem, hogy biztos megszidnak majd, és ki kell dobni -Hazel C. Baird bizonyára igen szomorú lett volna, ha ez valóban megtörténik, de szerencsére, ezt elárulhatja a narrátor, nem történt meg. - Aztán mondták, hogy nincs semmi baj, és egyébként mágia megoldja, csak ezt akkor még nem tudtam, csak később, de nem akartam, hogy kidobják. Meg akartam javítani, de nem tudtam, hogyan. Itt figyelj kicsit, vagy megint lesz rajta egy dudor - Hazel C. Baird megakadt egy pillanatra a történetben, hogy megigazítsa Nialen Travers sálját, bár természetesen, ha időközben szerette volna mégis megtartani a dudorokat, abban az esetben természetesen hagyta volna neki. - Úgyhogy odahozták a kosarat a fonalakkal, és megmutatták, hogy kell csinálni. Aztán a horgolást is - Hazel C. Baird elégedett bólintással fejezi be a történetet, és vele együtt a sálját is, majd Nialen Travers felé fordul. - Ha kötni nem, de valamit szoktál csinálni?

#6 2005/2006-os tanév / Északi szárny / Re: Üvegházak és a kert

Dátum: 2026. 06. 05. - 14:49:24

6. FEJEZET

A BOHÓKÁS MR. O’HARA

The most important thing
is to enjoy your life
– to be happy – it's all that matters.
- Audrey Hepburn

TW: enyhe hallucinogének említése

2006. április 3.

Amíg Connor O’Hara megpróbálta kitalálni, hogy Daphné d’Aboville valóban távozott-e az ajtón és azt valóban zenére tette-e, és vajon melyikre, azalatt a doxigombák lilásszürke felhője is távozott, bár nem az ajtón, és nem zenére, de helyette a légtérbe, ahonnan Connor O’Hara és Hazel C. Baird be is tudták lélegezni, bár Connor O’Hara talán nem akarta, lévén, inkább hátrálni akart, de nem tudott menekülni, ahogyan Hazel C. Baird sem tudott menekülni, bár ő talán nem is akart, ezt nem tudhatjuk. De azt tudjuk, hogy meg akarta érinteni a fénylő, csilingelve nevető sziporkaliliomokat, de helyette Connor O’Hara fejét sikerült. Vajon Connor O’Hara valójában egy sziporkaliliom volt? Hazel C. Baird nem volt benne biztos, így a biztonság kedvéért két kezét Connor O’Hara fejének egy-egy oldalára tette, hogy erről megbizonyosodhasson, és arra a megbizonyosodásra jutott, hogy Connor O'Hara nem volt sziporkaliliom, de sziporkázó vagy liliom azért lehetett még.
- Tudtad, hogy nagyon szépek a szemeid? Elvesznék bennük - Hazel C. Baird elképzelte, ahogy elveszik Connor O’Hara szemeiben, és majd Connor O’Hara segítsége kell, hogy kitalálhasson onnan, mint egy nagy, barna erdőből, olyannak képzelte Connor O’Hara szemét. Egyedül nem tudott volna kijutni onnan, hiszen el volt veszve, és az elveszett embereknek szükségük volt segítségre, bár tapasztalatai szerint néha a nem elveszett embereknek is, talán nekik néha jobban. Vajon Connor O’Harának szüksége volt segítségre, például a látáshoz, ha már a szemében voltak? Vajon hány szeme van Connor O’Harának, miközben a szeméből próbálnak kijutni? Erre a kérdésre… sajnos még a narrátornak sincsenek válaszai. De hova is tartott éppen ez a gondolatmenet? Valószínűleg ugyanoda, ahova Hazel C. Baird könyöke, vagyis Connor O’Hara vállára.
- Nem tudom… levetted? - Hazel C. Baird lehajolt, hogy megnézze Connor O’Hara cipőjét, minek az lett a következménye, hogy az orra súrolta a földet, ugyanis minél közelebb hajolt, Connor O’Hara cipője annál távolabb került tőle. Különös egybeesés volt ez, mely egybeesésnek bizonyosan nem volt köze a doxigombákhoz, legalábbis Hazel C. Baird biztos volt benne, hogy itt nem is voltak doxigombák. Az asztalról biztosan eltűntek, talán ebben biztos lehetett, bár talán kevés dologban lehetett most igazán biztos, például nem tudta, hogy miért vannak a doxigombák Connor O’Hara fején, de úgy döntött, hogy jól áll neki, ahogyban bizonyosan Hazel C. Bairdnek is jól állt az, hogy valóban jutott az orrára a földből, bár ezt a változást nem vette észre magán. - Úgy látom, levetted! - mutatott Hazel C. Baird Connor O’Hara cipőjének helyére, hiszen azt észrevette, hogy Connor O’Hara nem visel cipőt, és azt is észrevette, hogy ő maga sem. Hazel C. Baird remélte, azért a mai napra felvett, tehénmintás felsőjét azért viseli még. (Igen, viselte - a narrátor.)
- Naaarglik! Nézd, milyen sok! - fordult Hazel C. Baird, cipőstűl, vagy cipőmentesen, Connor O’Hara kezének irányába, bár valamivel lassabbnak érezte azt a forgást, mint ahogy általában forgott, ami a gyors volt, de most a gondolatai is lassabban forogtak, nem csak ő maga, vagy az üvegház, ami szintén forgott, és a narglik is forogtak benne, amit Hazel C. Baird vagy látott, vagy nem.
- Náluk van a cipőm! - Hazel C. Baird meglehetősen határozottan állította, hogy a narglik vitték el a cipőjét, és Connor O’Hara cipőjét is, de mire pislogott, eltűntek, és a cipője is eltűnt, vissza a lábára. - De most a te cipőd van rajtam! - Hazel C. Baird ezen, következő, határozott állítását arra alapozta, hogy a cipő a lábán hirtelen egészen nagynak érződött, talán emiatt is esett el majdnem, (és egészen biztosan nem Connor O’Hara hirtelen mozdulata miatt) ami után Connor O’Hara kénytelen volt utánakapni, aztán elkapás helyett inkább félig átölelni. Átkapni?
- Majdnem megöleltél, jaj Connor, én is szeretlek! - Hazel C. Baird természetesen visszaölelte (és nem ölte) Connor O’Harát, de mielőtt Gemma Jenkins féltékeny lenne, Hazel C. Baird szeretné megnyugtatni, hogy kizárólag baráti szeretetet érzett Connor O’Hara irányába, még ha a szemeit most a szokásosnál szebbnek és barnábbnak is gondolta, mint általában. Vajon Connor O’Hara is azért méregette őt, mert a szemeit szebbnek és barnábbnak gondolta?
- Csak véletlenül vagyok itt. Elbújtam a közös titkos helyre - suttogta vissza nagyon komolyan Hazel C. Baird, bár valójában nem véletlenül volt itt, mert általában nem véletlenül volt akárhol is, hanem egészen konkrét indokokkal, még ha ezen konkrét indokokra most nem is emlékezett, ahogy arra sem, hogy miért suttognak, ha valójában suttogásra sem volt itt szükség.
- Tééééényleeeg? Iiiiittt? Hoooool? Eeeelőlük bújtunk eeeel? - Hazel C. Baird elkerekedett szemmel és szájjal, és még elkerekedettebb arccal nézett Connor O’Hara azon kijelentésére, hogy itt varázslók tanulnak, amiről még sosem hallott korábban, vagy ha hallott is, most egészen új információként érte őt, ahogy végignézett Connor O'Harán, téve ezt egy igen kedves tekintettel. - Teeee is varázsló vagy? Mert engem elvarázsoltál! - Hazel C. Baird valóban elvarázsolva érezte magát, bár nem Connor O’Hara által, de az is előfordulhatott, hogy ő maga varázsolta el Connor O’Harát, és nem a doxigombák, amik talán még mindig a fején voltak.

#7 2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Alkimista labor

Dátum: 2026. 06. 04. - 13:45:15

8. FEJEZET

MS. TUFFIN, MR. DEVEREAUX ÉS A LELKES BROKKOLIK CSAPATA

Alone we can do so little;
together we can do so much.
- Helen Keller

2006. május 13.

Hazel C. Baird sok dolgot szeretett - szeretett fára mászni, egy hideg napon a kezeit egy hosszú szőrű tehén meleg szőrében melegíteni, és nyáron a nadrágszárába virágokat tűzni, de talán legjobban másoknak segíteni szeretett. Még ha az a más most egy megbűvölt fabábu is volt.
Hazel C. Baird eredetileg Ajax Ambrose, és egy kiválasztott fabábu társaságában akarta élvezni a fakultatív órát, hiszen ezért is hívta magával, tette mindezt természetesen kényszerítés nélkül, mint általában mindent, de mégis célt ért, mint általában mindennel, kivéve a tökéletes almáspite recept megtalálásával, ami még nem sikerült neki, amikor odalépett hozzá Anne-Rose Tuffin. Hazel C. Baird kérdőn nézett Ajax Ambrose-ra, hiszen nem szerette volna egyedül hagyni, de úgy látta, Ajax Ambrose nem lesz egyedül, és nem is bánná, ha ő másokkal nem lenne egyedül, így miután ezt megbeszélték (a tekintetükkel, midőn szavakat nem használtak), Hazel C. Baird már tudott is a maga, Hazel C. Baird-es kedvességével fordulni Anne-Rose Tuffin és javaslata felé.
-Annie és Skylar! Hát persze! - Hazel C. Baird ezzel beleegyezve, örömmel és lelkesen csatlakozott Anne-Rose Tuffin és Skylar H. Devereaux csapatába - akinek, mint kiderült, nem volt a felesége Lolita Delacour, hiába gondolta azt sokáig, bár azt továbbra is gondolta, hogy Lolita Delacour nagyon szép volt, hasonlóan, mint a mai nap - de ezen gondolat elgondolása után visszatért az eredeti gondolatához, miszerint szívesen csatlakozna a csapathoz, amihez a Lelkes Brokkolik nevet javasolta, Anne-Rose Tuffin örömére és egyetértésére, bár ezen örömöt és lelkesedést mintha Rokuro Ishida nem osztotta volna, vagy legalábbis, nem a csapatnevük iránt.
Hazel C. Baird, bár a mai órát nem is, de a többit majd fogja tudni Ajax Ambrose társaságában tölteni, mint a többit is, meg mint az órán kívüli időt is, amit gyakran töltöttek együtt, lévén háztársak és barátok is voltak, és háztársak és barátok gyakran töltenek együtt időt. Bár talán nem annyi időt, amennyit Lark Montague töltött a Gyengélkedőn vagy Locket R. Grimmstark a Konyhában annak ellenére, hogy Lark Montague nem akart a Gyengélkedőn lenni és annak ellenére is, hogy Locket R. Grimmstark hálókörletétől viszonylag messze esett a Konyha.
-Jó ötlet! Hajrá, Brokkolik! - Hazel C. Baird bólintott Anne-Rose Tuffin javaslatára, hogy válasszák a kicsi, négyes esetet, mely számára is kedvesnek és aranyosnak tűnt, és kicsit Hanni Haenire emlékeztette, aki szintén kedves, kicsi és aranyos volt, bár Hanni Haeni többször terelte el a figyelmét, mint a bábu, téve ezt most is, mielőtt Hazel C. Baird visszaterelte volna a saját figyelmét a saját csapata és a saját bábuja felé, hiszen a bábunak kellett segítenie, és a saját csapatának, nem Hanni Haeninek, bár neki is szívesen segített volna, ha szüksége van rá. Vajon volt szüksége segítségre? Erre csak Hanni Haeni tudna választ adni (a narrátor szerint talán új sütemények tesztelésében elkelhet neki a segítség, bár talán nem az óra közben. Vagy talán ott is?).
-Tha mi duilich, egy komoly nagyfiúhoz van szerencsénk akkor - bólogat Hazel C. Baird Anne-Rose Tuffin és Skylar H. Devereaux irányába, majd visszanéz a bábura, akin a csukláson és a szikrákon kívül más különös dolgot egyelőre nem tapasztal, leszámítva persze a vándorló szemöldökét, ami a szája felé vándorol, de szemöldököt vándorolni látott már, például Chikara Tetsuya szemöldöke egészen gyakran teszi ugyanezt, bár még nem látta, hogy azt is tenné, hogy átveszi a bajsza helyét (bár itt megjegyezendő, hogy Chikara Tetsuyának nem is volt bajsza, így a helyét se vehette át más). Hazel C. Baird, követve Anne-Rose Tuffin korábbi állapotfelmérését és gondolatmenetét, az alábbi kérdést intézte a bábu felé:
- Na, akkor egy ilyen nagyfiú biztosan emlékszik rá, hogy mit evett vagy ivott nemrég, ugye? Elmeséled nekünk? - érdeklődött barátságos hangon a kis (elnézést, nagy) fabábutól Hazel C. Baird, akinek teóriái között első körben valamilyen étel vagy ital gyors vagy túl nagy mennyiségű elfogyasztása szerepelt, kiegészítve azzal, hogy ezen étel vagy ital nagy valószínűséggel mágikus is lehetett, ezzel okozva a szikrákat és a szemöldök vándorlását is. Hazel C. Baird nem volt teljesen biztos a teóriájában, így Anne-Rose Tuffinra nézett megerősítésért.
- Megpróbáljuk megszüntetni a csikis érzést. Kipróbálhatok egy varázsigét? Az nem lesz csikis, csak lehet, kicsit bizsereg majd - ez utóbbiban Hazel C. Baird nem volt teljesen biztos, de abban igen, hogy nem akarta letámadni még a fabábut sem egy figyelmeztetés nélküli bűbájjal, azonban ha a bábunak rendben volt, megpróbál rajta egy Finite varázslattal segíteni, és várta az eredményt, hasonlóan, ahogy Anne-Rose Tuffin további ötletét is várta, a várakozáshoz illő várakozó tekintettel.

#8 2005/2006-os tanév / Északi szárny / Re: Üvegházak és a kert

Dátum: 2026. 05. 18. - 16:45:54

6. FEJEZET

A BOHÓKÁS MR. O’HARA

The most important thing
is to enjoy your life
– to be happy – it's all that matters.
- Audrey Hepburn

TW: enyhe hallucinogének említése

2006. április 3.

Hogy Daphné d’Aboville-nak azzal volt-e nagyobb problémája, hogy Connor O’Hara mogorván szólt hozzá, vagy azzal, ahogy a fiú ugyancsak mogorván a földbe szúrta a lapátot, nincsenek információink, mert nem osztotta meg velünk, mindenesetre talán, ismerve Daphné d’Aboville-t, talán a második verzió tűnik valószínűbbnek a narrátor számára. Connor O’Hara ugyan nem tudhatja, hogy Daphné d’Aboville egyébként nem tartózkodik attól, hogy virágföldes legyen, de attól igen, hogy a kelleténél több időt töltsön most itt, ebben az üvegházban.
- Köszönöm szépen, akkor… megnézem ott - búcsúzott el Daphné d’Aboville Connor O’Harától, majd továbblépdelt, de hogy zenére tette-e valóban, vagy nem, azt nem tudhatjuk, mindenesetre elment megkeresni Longbottom professzort egy másik üvegházban, és remélhetőleg több sikerrel jár majd, mint Hazel C. Baird, aki ugyancsak egy másik üvegházban kereste Longbottom professzort, mint, ahol a valóságban tartózkodott. Reméljük, Daphné d’Aboville megtalálta Longbottom professzort, de addig is térjünk vissza Hazel C. Bairdre, aki viszont megtalálta Connor O’Harát - és néhány, zaklatott doxigombát.
- Hm… talán a professzor. Vagy egy ismeretlen harmadik erő. Majd megkérdezem Ajax-et - Hazel C. Baird megszemlélte előbb a cserepeket, majd Connor O’Hara ábrázatát, miközben a saját ábrázatán egy megnyugtató mosoly ült - Hazel C. Baird természetesen nem hitt benne, hogy Connor O’Harára halál, vagy büntetés várna, amiért elrontotta a büntetőmunkát. El lehet rontani a büntetőmunkát? Azután vajon dupla büntetőmunka jár? Mi lehet ennek a menete? (A narrátor nem biztos benne). Mindenesetre Hazel C. Baird megnyugtatóan megpaskolta Connor O’Hara vállát, mert úgy tűnt neki, hogy Connor O’Hara megnyugtatásra vágyna, és ezt meg is erősítette, amikor Connor O’Hara bocsánatot krét tőle. Hazel C. Baird természetesen tudta, hogy Connor O’Hara képes a bocsánatkérésre, inkább az lepte meg, hogy ezt a kviddics kapcsán teszi, és azon belül is az utolsó meccsnél. Hazel C. Baird emlékezett nagyszülei szavaira, miszerint mások őszinte bocsánatkérését fontos meghallgatni és értékelni, így most ő is ezen szavak szerint járt el:
- Kedves tőled, Connor! Nem sérültem meg - Hazel C. Baird itt kedvesen széttárja karjait, és körbe is forog, hogy Connor O’Hara megtekinthesse, valóban sérülésmentes és egyszerre még mozgásképes is, nem úgy, mint legutóbbi, erdős találkozásuk alkalmával, amikor egyik sem volt. Hazel C. Baird valóban nem haragudott Connor O’Harára, hiszen nem volt haragtartó ember. - Bocsánatkérés természetesen elfogadva, nincs baj! Na nézzük azokat a… - Hazel C. Baird, ezen mondatot befejezvén, vett egy nagyobb lélegzetet, ami általában nem okozott neki problémát (azt mondják, az életbenmaradás alapfeltétele), és itt sem okozott, vagyis nem nagyot - csak egy kissé összeszaladt a szemöldöke, hasonlóan Connor O’Haráéhoz, mert hirtelen a szikrák nagyobbnak tűntek, és Hazel C. Baird meg mert volna esküdni arra is, hogy a színek is élénkebbek lettek. Vajon eddig is ennyire barna volt a föld? Na és Connor O’Hara szeme? Vagy a doxigombák kalapja? Megannyi kérdés, még kevesebb válasz. Hazel C. Bairdnek úgy tűnt, mintha a porszemcsék mosolyognának rá a levegőből - és velük egyidőben kedve támadt olyan dolgokra, amikre korábban nem, vagyis Connor O’Harával nem, például hogy az alábbi, kedves dolgokat mondja neki:
- Szóval… gyakran jársz ide? - Hazel C. Baird megpróbált rákönyökölni Connor O’Hara vállára, éppen csak annyi problémába ütközött, hogy ő nem nőtt meg, még Connor O’Hara igen, hasonlóan Ajax Ambrose-hoz, de Ajax Ambrose már megszokta Hazel C. Baird alacsony termetét és igyekszik alkalmazkodni hozzá lehajolással - bár Hazel C. Baird már arra is gondolt, hogy kissámlit hord magával, ha magas emberekkel kell interaktálnia. Mindenesetre eltekintve a kissé zavaró magasságkülönbségtől - és ugyanitt jegyezzük meg, hogy Ajax Ambrose ötödévesen volt olyan magas, mint Connor O’Hara hetedévesen, és miután ezt megjegyeztük, térjünk vissza a jelenetre, amiben Hazel C. Baird rákacsintott Connor O’Harára. - Mert a fejemben gyakran jársz, az biztos!

#9 2005/2006-os tanév / Északi szárny / Re: Konyha

Dátum: 2026. 05. 11. - 15:50:56

7. FEJEZET

A MAGÁNYOS MS. SINCLAIR

Loneliness doesn’t come from
having no one around you, but
from being unable to communicate the things
that are important to you.
- Carl Jung

2006. április 16.

Hazel C. Baird sokat gondolkodott azon, hogyan tudna segíteni legjobban embertársain, például, hogy vajon néhány embert jobb-e békén hagyni, különösen, ha ragaszkodtak hozzá, bár ő maga nem hitt ebben - ahogy abban sem, hogy a piros szebb szín lett volna, mint a narancssárga. Szerinte mindkettőre szükség volt. De mire volt szüksége Imogen F. Sinclairnek?
Imogen F. Sinclair, meglehetősen ijesztő és furcsa szokásokkal teli ötödéves Imogen F. Sinclair a kígyók házának volt tagja, amivel alapvetően nem lett volna baj, hiszen Hazel C. Bairdnak nem volt baja a kígyókkal, sem a Mardekár házba járó emberekkel, vagy általában az emberekkel, de volt egy olyan érzése, hogy ezen érzésén és meglátásán Imogen F. Sinclair nem osztozott vele. Nem osztozott vele azon sem, hogy színes ruhákat hordjon vagy egy kicsit többet mosolyogjon, bár Hazel C. Baird igyekezett emlékeztetni magát, hogy nem várhatja el mindenkitől, hogy olyan legyen, mint ő, ahogyan ők sem várhatták el, hogy ő meg olyan legyen, mint mások. Mint Imogen F. Sinclair.
Hazel C. Baird ezen az estén, vagy tulajdonképpen ezen a napon, napokon, meglepődve tapasztalta azon meglepő és nem mindennapi eseményt, hogy Imogen F. Sinclair fehér ruhában járt. Hazel C. Baird korábban sosem látta Imogen F. Sinclairt fehér ruhában, vagy bármilyen más színű ruhában a feketén és a zöldön kívül, ami az egyenruhája része volt, bár a feketét most sem hagyta el teljesen, mert azt fátyol formában viselte. Hazel C. Baird nem tudta eldönteni, mi késztethette Imogen F. Sinclairt erre az eseményre, és azt sem tudta eldönteni, vajon követnie kellene-e Imogen F. Sinclairt a konyhába - illetve, itt szeretnénk pontosítani, hogy nem követte, hanem ő is éppen oda tartott, hogy kipróbáljon egy újabb almáspite receptet. Éppen csak Imogen F. Sinclair előbb ért oda, mint Hazel C. Baird, ami különös volt, de talán önmagában Imogen F. Sinclair a Hugrabug klubhelyisége körül, függetlenül a fehér ruhától, egy különös és nem mindennapi, megdöbbentő esemény volt. Hazel C. Baird ritkán szokott megdöbbenni, vagy összezavarodni, de ez azért mégis eltöltötte némi zavarral annak ellenére is, hogy pedig ő sem szokott indokkal vagy magyarázattal szolgálni a hollétét illetően, illetőleg csak igen kevésszer avagy ha mégis, nem szokta megosztani másokkal, és így velünk sem.
Imogen F. Sinclair bizonyára hasonlóan nem akart magyarázattal szolgálni azt illetően, hogy miért döntött úgy, hogy nem használ evőeszközt a piskótához, vagy hagyja végigfolyni a gyümölcsszószt a karján és a ruháján. Hazel C. Baird nem figyelt oda ugyan makulátlanul az öltözködésére, meghagyta ezt másoknak - itt említsük is meg, hogy Hazel C. Baird ezen az estén horgolt macskákkal díszítette a piros-lila csíkos felsőjét, lévén az iskolai egyenruha hordása iskolaidő alatt kötelezte, de hétvégén nem - és nem zavarta, ha piszkos, esetleg sáros lesz, különösen otthon nem, ahol sokat esett az eső és gyakran volt sár, ő meg gyakran tartózkodott kint ezidő alatt, mert nem zavarta sem az eső, sem a sár, ellenben a teheneket, akiket nagyon szeretett, esőben is el kellett látni. Ezek miatt a tulajdonságai miatt nem is szörnyülködött volna ezen a látványon, és nem is tette, de mint említettük, az egész jelenetben volt valami megdöbbentő a számára, ami kíváncsivá tette, de nem ítélkezővé. Hazel C. Bairdnek természete ellen ment volna, ha ítélkező lett volna másokkal szemben annak ellenére, hogy vele gyakran voltak azok.
Hazel C. Baird üdvözölte a manókat, akik kedvelték őt, és üdvözölte Imogen F. Sinclairt is, megtörve a csendet, amit gyakran tett, bár nem volt benne biztos, hogy Imogen F. Sinclair is kedvelné őt, vagy vágyott volna ezen csend megtörésére, illetőleg, hogy egyáltalán észrevette volna a jelenlétét, annyira belemerült a piskóta fogyasztásába. Ezen kívül megfigyeléseink szerint pedig általában Imogen F. Sinclair volt az, akinek a jelenlétét nem vették észre, vagy jelenésnek gondolták, mint Varvara Chernov.
-Szeretnél hozzá inni valamit? Szokott lenni szörp - ajánlotta fel Hazel C. Baird, téve ezt kellemes hangon, ami rá jellemző volt, miközben kipakolt néhány almát az asztalra, ami szintén rá jellemző volt.

#10 2005/2006-os tanév / Birtok / Re: Kőkör

Dátum: 2026. 05. 11. - 12:14:47

5. FEJEZET

A SZÓRAKOZTATÓ MS. JENKINS

To get the full value of joy
you must have someone
to divide it with.
- Mark Twain

TW:alkoholfogyasztás és szerhasználat említése

2006. március 4.

Hazel C. Baird, és ezzel egyidejűleg mi is feltételezhetnénk, hogy Gemma Jenkins nem volt teljesen tudatában a tetteinek, hiszen akkor Gemma Jenkins nem üldözött volna például egy bogarat, amit tett az imént igen nagy lelkesedéssel, és amilyen lelkesedéssel most épp Hazel C. Bairdet ölelgette meg.
-Köszönöm! Azt mondod? Akkor már megérte bevetnem mindent - Hazel C. Baird mosolyogva lepillantott a ruhájára Gemma Jenkins dicséretét hallva, miszerint szép a pulóvere és hasznos lehetne arra, hogy elcsábítson valakit - bár Hazel C. Baird jelenleg nem akart elcsábítani senkit, hiszen úgy tűnt, más tevékenységekkel fogja tölteni ezt az estét, a dícséretet mindig jól esett neki hallani. Szerette volna hasonló bókokkal illetni Gemma Jenkinst, miszerint ő is nagyon remekül fest (vagy néz ki, a narrátornak nincs információja Gemma Jenkins festési képességeiről) de Gemma Jenkins meglehetősen összezavaróan jelenleg valami Gyuri bácsiról beszélt éppen. Hazel C. Baird egészen biztos volt benne, hogy nem süket, hiszen tisztán hallotta Gemma Jenkinst, ahogyan azt is, hogy valaki (a bogár) korábban még Jóska bácsi névre hallgatott. Ez tovább erősíti azon feltételezéseinket, mik szerint Gemma Jenkins valóban nem volt teljesen tudatánál, és bár Hazel C. Baird ritkán volt összezavarodva, most azonban nehezére esett követni Gemma Jenkins gondolatmenetét - de ennek lehetett, sőt inkább az volt az oka, hogy Gemma Jenkinsnek egyszerűen nem volt követhető gondolatmenete.
Hazel C. Baird tehát, más választása nem lévén, követte Gemma Jenkinst, ha már a gondolatmenetét nem is sikerült neki, pedig szerette volna, ahogyan azt is, hogy Gemma Jenkins ne tegyen kárt magában, legfőképpen úgy, hogy nem is realizálta, hogy éppen kár történik vele. Hazel C. Baird úgy érezte magát, mint Mágiatörténet órán, amikor nem tudta követni az anyagot: szerinte a koboldlázadások, törvények és a pixiek között is nagyjából annyi összefüggés volt, mint a kutyák, a Nap, és Jóska bácsi között, de nem úgy tűnt számára, hogy Gemma Jenkins logikus összefüggéseket keres ezen a délutánon. Hazel C. Bairdet érdekelte volna, hogy mi okozza ezt Gemma Jenkinsben, de sejtése szerint Gemma Jenkins arra sem adott volna logikus választ. Nem bánta különösebben, hiszen Ajax Ambrose-zal ellentében ő nem volt a logika embere, de hát ezért barátkozott vele, mert ő oly nagyon logikus volt. Hazel C. Baird mosolyogva sóhajtott hát, hiszen kedvelte Gemma Jenkinst, és biztos volt benne, hogy nem hagyja, hogy bántódása essen, hiszen szeretett embereknek segíteni és nem magukra hagyni őket, bár ezt nem csak emberekkel tette így, hanem eltévedt, kóbor macskákkal és olykor csigákkal is.
-De, figyelek! - bólogatott Hazel C. Baird, bár szerinte a Kolompér is szép név volt, ahogy az egyik macskáját hívták, pedig macska volt és nem krumpli, és ugyanitt elgondolkodott, hogy igazából mindegy, hogy ezt a bogarat hogyan is hívják, hiszen ő nem is látta, így lehetséges volt, hogy Gemma Jenkins kizárólag képzelte, és az is lehetséges volt, hogy tulajdonképpen az is mindegy, mit reagál Gemma Jenkinsnek. - A Glacius majd segít! - Hazel C. Baird természetesen tisztában volt vele, hogy a Napot nem lehet megfagyasztani, de remélte, Gemma Jenkins elégedett lesz ezzel a válasszal, már ha sikerül felfognia persze.
Hazel C. Baird meglepődve tapasztalta, hogy részeg (mert részegnek kellett lennie) Gemma Jenkins meglepően fürge, és nagyjából annyira nehéz elkapni, mint a szomszéd kiszabadult tyúkjait otthon a falujukban. A tyúkokat egyszerűbb volt inkább óvatosan a jó irányba terelni, mintsem csak vakon szaladni utánuk, és bár Gemma Jenkins nem volt tyúk (bár az esze jelen helyzetben talán vetekedett eggyel), azért Hazel C. Baird úgy döntött, nála is ezt a bevált technikát alkalmazza.
-Hős lovagom!- így fogadta meghatódva Hazel C. Baird Gemma Jenkins lánykérését, majd eszébe is villant, hogy korábban Connor O’Hara is meg akarta kérni a kezét, de őt is vissza kellett utasítania, és így tett volna Gemma Jenkinssel is, ha Gemma Jenkins a következő pillanatban nem rúgott volna bele erősen egy kőbe. Hazel C. Baird elgondolkodott, vajon Gemma Jenkins haragszik-e a kövekre, hasonlóan ahhoz, ahogy Lark Montague-ra haragudtak a lépcsők, de ezt sem tudta megkérdezni, így csak felemelte a pálcáját és, egy védővarázslattal igyekezett megakadályozni, hogy a repkedő kövek megsértsék (na nem szavakkal, hanem tettekkel) Gemma Jenkinst. Vagy esetleg őt magát.
-Nézd, még egy bogár! - mutatott Hazel C. Baird egy újabb bogár irányába, így próbálva elterelni Gemma Jenkinst attól, hogy újabb köveket akarjon pusztítani. Vajon sikerrel fog járni?

#11 2005/2006-os tanév / Északi szárny / Re: Üvegházak és a kert

Dátum: 2026. 05. 09. - 14:41:36

6. FEJEZET

A BOHÓKÁS MR. O’HARA

The most important thing
is to enjoy your life
– to be happy – it's all that matters.
- Audrey Hepburn

2006. április 3.

Hazel C. Baird szerint a mai nap csodálatos volt több dologra is, nevezetesen, hogy virágokat szedjen a Fekete tó mellől, hogy sétáljon egyet a Birtokon a macskáival, és hogy felmondja a leckéjét egy kőnek. Még azt is csodálatosnak találta, hogy Connor O’Hara büntetőmunkáját felügyelje, bár Hazel C. Bairdnek volt egy olyan érzése, hogy Connor O’Hara nem találja ezt a felügyeletet vagy a büntetőmunkát olyan csodálatosnak.
Connor O’Hara, Trimágus Tusa bajnok, kviddicskapitány, újabban Meglepően Kedves Ember Connor O’Hara bizonyosan csodálatosnak talált dolgokat, például a barátnőjét, Gemma Jenkinst, vagy a két nappal korábbi kviddicskupa győzelmet a Hugrabug ellen, ellentétben Rita Vitrollal, akit nem talált csodálatosnak. Rita Vitrol csodálatosan tudott botrányt kavarni ahelyett, hogy Hazel C. Baird szerint valami hasznosabb tevékenységet végzett volna, például gyűjthetett volna faleveleket, de Rita Vitrol úgy határozott, ő a diákok magánéletével kapcsolatos információkat gyűjti. Hazel C. Baird kezdte azt gondolni, hogy Rita Vitrol hasonló ember lehet Lark Montague-hoz, akinek kevés haszna van, ellenben sok bosszúságot okoz, mint egy rossz helyre nőtt gaz vagy egy kavics a cipőben, bár Hazel C. Baird az előzőben is talált volna hasznot, hiszen szeretett mindenben hasznot találni - az utóbbi pedig ritkán volt probléma számára, mert általában, bár nem mindig, bakancsot hordott, amibe köztudottan kevésbé mennek bele a kavicsok. Hazel C. Baird csodálatosnak találta a bakancsát, amit ő maga festett virágokat, meg egy brokkolit, amit szintén csodálatosnak talált, ellentétben az emberek többségével, akik nem találták annak. Hogy Hazel C. Bairdet, vagy a brokkolit, arról megoszlanak a vélemények.
Connor O’Hara is bizonyosan ezen emberek közé tartozott, akik nem találták csodálatosnak a brokkolit, és bizonyosan azt sem találta csodálatosnak, hogy a vele szemben álló, kissé összezavarodott lány nem érti, hogy az ő vele szemben álló személy miért nem Longbottom professzor, akit keresett, Connor O’Hara helyett, akit nem. Van egy olyan érzése a narrátornak, hogy Connor O’Hara is inkább Longbottom professzorra számított, és nem arra a lányra, akinek kilétét hamarosan felfedjük.
- Szia. Elnézést, én csak… Longbottom professzort keresem a... Gyógynövénytan beadandó miatt. Nem láttad véletlenül? - ez után a kellemes, bár kissé bizonytalan hangvételű kérdés után Daphné d’Aboville megigazította elegáns, világoskék iskolai egyenruháját, miközben körbenézett az üvegházban, ahol otthonosan mozgott, annak ellenére, hogy ebben az üvegházban erős káosz uralkodott, amit nem szeretett, és annak ellenére is, hogy viszonylag kevés helyen érezte igazán otthonosan magát. Nem érezte például otthonosan magát az emberek nagy többségének, és így Connor O’Harának a társaságában, akit nem ismert, csak látásból, mert együtt jártak órákra és mert, mint korábban említettük, Connor O’Hara Trimágus Tusa bajnok is volt - így látásból, azt mondhatnánk, az egész világ ismerte. Daphné d’Aboville ugyanígy látásból azt is sejtette, hogy Connor O’Hara nem ismeri különösebben a növényeket, de nem tartotta volna illendőnek ezt szóvá is tenni Connor O’Harának, aki tele volt földdel ahelyett, hogy az a föld inkább valamelyik növény cserepében lett volna. Vajon Connor O’Hara szerette volna, ha Daphné d’Aboville szóvá teszi neki, hogy nem megfelelően ülteti át a sziporkaliliomokat? Erre csak Connor O’Hara adhatna választ nekünk, ha szeretne persze. Szerencsére Daphné d’Aboville illedelmes lány volt, így csak illedelmesen várt Connor O’Hara válaszára, és ugyanilyen illedelmességből, meg talán bizonytalanságból, mert az sok volt neki, nem szerette ráerőltetni a segítségét már emberekre, kivéve ha erre külön megkérték, minek esetén, bár egyébként anélkül is, természetesen szívesen segített, habár most inkább ő várt segítséget Connor O’Harától, Longbottom professzor hollétét illetően. Daphné d’Aboville nem szeretett zavarni, most mégis úgy érezte, megzavart valamilyen folyamatot, hasonlóan ahhoz, ahogy a cserépben lévő Lilium scintillanst zavarta meg Connor O’Hara, bár innen Daphné d’Aboville nem láthatta a Doximyces hallucist - pedig ha látta volna, biztosan szól Connor O’Harának, hogy elővigyázatos legyen velük.
Hazel C. Baird is olyan ember volt, aki szívesen segített, továbbá olyan ember is, aki szeretett nem elkésni sehonnan, bár ez néha elkerülhetetlen volt. Elkerülhetetlen volt a mai napon is, vagy talán elkerülhető lett volna, ha nem kellett volna elkísérnie Lark Montaguet a Gyengélkedőre, aki nem kerülte el a mai napon sem, hogy leessen az egyik lépcsőn, vagy kikérje magának, hogy őt kísérgeti bárki. Hazel C. Baird már egészen biztos volt benne, hogy Lark Montaguera haragszanak a lépcsők, bár Lark Montague szerint rá az egész világ haragudott, amire válaszul ő pedig még jobban haragudott a világra. Hazel C. Baird pedig remélte, hogy Longbottom professzor nem fog haragudni, amiért valamivel később tud csak odaérni segíteni Connor O’Hara büntetőmunkáját felügyelni, valamint azt, hogy Connor O’Hara megfelelő ültetési képességekkel rendelkezik.
- Latha math dhuibh! Itt vagyok, Longbottom professzor! Longbottom professzor? - Hazel C. Baird üdvözölte egyik kedvenc tanárát, tette ezt volna lelkesen, ha erre lehetősége nyílik, azonban úgy tűnt, Hazel C. Baird rossz üvegházban kereste Longbottom professzort, hasonlóan Daphné d’Abovillehez, aki szintén rossz helyen kereste a professzort, bár ő már megtalálta Connor O’Harát. Hazel C. Baird is szerette volna megtalálni Connor O’Harát, hiszen Connor O’Hara miatt jött, nem az üresen álló üvegház miatt, ahova sikerült az előbb benyitnia. De hol lehet Connor O’Hara?
- Longbottom pro… Connor! Látom, már el is kezdted, de mit is? - Ha Hazel C. Baird Longbottom professzort nem is találta meg, a négyes számú üvegházat azért sikerült neki, és Connor O’Harához is odament, hogy üdvözölje, bár azt nem sikerült pontosan meghatároznia, hogy Connor O’Hara milyen tevékenységet is igyekszik végezni éppen. Talán eggyé kívánt válni a földdel? Egyelőre Hazel C. Baird sem vette észre, amit észre kellett volna vennie, nevezetesen a doxigombákat a sziporkaliliomok földjében vagy azt, hogy előbbit azért érte már némi stresszhatás.

#12 2005/2006-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 05. 03. - 10:08:21

Óriási hajsza megy a cikeszért, BEIGE és JENKINS, JENKINS és BEIGE, vajon melyiküké lesz a cikesz? Hamarosan megtudjuk, a meccs már a végéhez közelít! Mintha JENKINS kezdene felébredni, hatott a kávé, vagy a bájital, vagy O’HARA vagy ki tudja, de egyszer ő vezet, egyszer pedig BROWN!
Közben a többi játékos sem tétlenkedik, egy ECHOHAWK által küldött gurkó megzavarja SHAFIQOT, aki így kénytelen passzolni, de TANNER lecsapja O’HARA orra elől a kvaffot, ami így újra a borzoknál. TANNER a kígyók karikái felé igyekszik, WHITMORE hárítja róla SELWYN gurkóját és visszaküldi azt FLORANCE felé, TANNER… gyorsan oldalpassz DAVIESNEK, aki szerez még egy gólt a… a színt már nem tudom, szóval a Hugrabugnak! A kvaff ezután…

90 - 120

#13 2005/2006-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 05. 02. - 23:20:55

A cikesz eltűnt, a levegő megfagy, HOOCH sípja egyből felharsan, és már megy is értük MADAM POMFREYVAL együtt! Technikai szünet, igen csúnya volt az az esés! Még mindig nem látom jól őket, JENKINS nem mozdul, de BROWN mintha… a hajtók közül is megindultak ketten, BAIRD valamivel előbb ér oda, de őt követi szorosan O’HARA is, csak most nem a kvaffért mennek, hanem a csapattársaikért, a többiek is feszülten ülnek a seprűiken. HOOCH és MADAM POMFREY nézik a lányok állapotát, és… igen… jeleznek, hogy BROWN jól van, bár innen is látom, hogy biceg, már kapja is a bájitalt a javasasszonytól. Na de JENKINS… sokkal rosszabb állapotban van, láthatóan nagyon összetörte magát, de micsoda önfeláldozás!
A kérdés csak az, vajon fogják tudni folytatni a fogók játékot? Úgy nézem, igen, BROWN már a seprűjén ül, együtt repülnek fel BAIRDDEL, de mi a helyzet… HOOCH mond valamit JENKINSNEK, aki kezdi visszanyerni a színét… JENKINST is visszasegítik a seprűjére! Úgy tűnik, tud tovább játszani! Mindenki újra seprűn, folytatódhat a játék, de ez azért meredek helyzet volt!

80 - 110

#14 2005/2006-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 05. 02. - 19:42:56

Hiheti? Nagyon közel vannak de még nincs vége, a cikesz irányt vált! WHITEBROWN és JENKINS a Mardekár… vagy Hugrabug? Szóval a zöldek lelátója… azaz a jelenleg zölddé változott… szóval valamelyik a kettő közül lelátó felé haladnak tovább! Én már azt se tudom, hol a Griffendél, pedig ők nem is játszanak!
Mindeközben a meccs is halad tovább, FLORANCE és O’HARA nem tétlenkednek, oda-vissza passzok után újabb pontot szereznek a Mardekárnak! A gól után a kvaffot BAIRD kaparintja meg, majd TANNERHEZ kerül. BROWMORE küld egy gurkót FLORANCENEK, épp idejében ugyanis épp elszedné a kvaffot TANNERTŐL, bár a fiúnak így is passzolnia kell, ha nem akar ő is egy gurkót. Nem akar, ECHOHAWK hárítja azt az érkező SHAFIQ seprűjének irányába, a passz BAIRDNÉL, aki gyorsan visszadobja TANNERNEK, aki céloz a középső karikába és bent van!

80 - 100

#15 2005/2006-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Mardekár

Dátum: 2026. 05. 02. - 10:13:54

BROWN és JENKINS a karikák felé igyekeznek, de mire odaérnek… hát én innen úgy látom, a cikesz eltűnt! Ők is így látják, vagyis nem látják, magasabban köröznek a karikák felett.
HOOCH sípja eközben jelzi, hogy jár az a büntetődobás a Hugrabugnak. DAVIES felkészül.. dob… FLETCHER vetődik… súrolja az ujjait de bent van! Szép dobás DAVIESTŐL, megyünk is tovább, O’HARA szerzi meg a lepattanót, és a Mardekár hajtói alakzatba rendeződve indulnak meg a Hugrabug karikái felé. O’HARA passzol… SHAFIQNAK, de ijj, szépen vállba kapja WHITMORE gurkóját, el is ejti a kvaffot ami így TANNERHEZ kerül, aki meg is indítja a támadást visszafelé. Passzol BAIRDNEK, akinek az útját állja O’HARA és FLORANCE, dob de… O’HARA lecsapja a kvaffot és újra a kígyóké a labda, meg is indulnak kígyózva, O’HARA siklik mint egy sikló, a felé repülő gurkót TRAVERS hárítja, a kvaffot FLORANCE kapja a kezébe, DAVIES nem éri el, és THOMPSON se, gól a Mardekárnak! A lepattanót BAIRD szerzi meg…
A Mardekár lelátók felett megjelenik egy borz, a Hugrabug lelátók felett meg egy kígyó. Miért kelt át a kígyó az úttesten? Hogy átérjen a mássssssik oldalra!

60 - 80

Oldalak: [1] 2 3 4