Legutóbbi hozzászólások: Hazel C. Baird

Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2

1	2005/2006-os tanév / Birtok / Re: Kőkör	Dátum: 2026. 04. 16. - 18:52:25
5. FEJEZET A SZÓRAKOZTATÓ MS. JENKINS To get the full value of joy you must have someone to divide it with. - Mark Twain TW:alkoholfogyasztás és szerhasználat említése 2006. március 4. Hazel C. Baird nem állította, hogy mindent értett: nem értette például a speciális relativitáselméletet (bár nem is tanulta soha), nem értette, miért fél annyira a tengertől, és azt sem értette, hogy ki az a Jóska bácsi, akiről Gemma Jenkins az imént megemlékezett. Hazel C. Baird már egy ideje figyelte a kőkör közelében sétáló Gemma Jenkinst, ellentétben Gemma Jenkinssel, aki úgy tűnt, semmire nem figyel, kivéve egy légyre, amivel élénk beszélgetést folytatott éppen, de persze az is elképzelhető volt, hogy magában beszélt. Hazel C. Baird nem először találkozott olyan emberekkel, akik magukban beszéltek, mert ott volt például a falujukban Öreg Pete Macneil, aki előszeretettel beszélt magában, legfőképp, de nem kizárólag azért, mert magának való ember volt, ellentétben a feleségével, aki nem volt az, de vele jó pár éve már csak Ajax Ambrose tudott volna beszélgetni érdemben, már ha ismerte volna Öreg Pete Macneilt és néhai feleségét, Fiona Macneilt. Hazel C. Baird természetesen szerette volna, ha Ajax Ambrose megismeri Pete és néhai Fiona Macneilt (még ha ők ezt nem biztos, hogy szerették volna), de erre az ismertségre legkorábban az idei nyárig várnia kellett, ugyanis iskolaidőben az iskolában kellett tartózkodnia, de nem bánta, és remélhetőleg Ajax Ambrose se fogja bánni, ha meghívja magukhoz a nyáron, ahogyan Gemma Jenkins meg remélhetőleg azt nem fogja bánni, hogy Hazel C. Baird megszakítja… nos, amit Gemma Jenkins jelenleg tevékenykedik éppen, nevezetesen, hogy (kitalált?) bogarakkal kiabál. Gemma Jenkins, végtelenül szórakoztató és (a narrátor elnézést kér) végtelenül tudatmódosult állapotban lévő hetedéves Gemma Jenkins Hazel C. Baird egyik barátja volt, bár lehetett volna a barátnője is, azonban Gemma Jenkins jelenleg Connor O’Hara barátnője volt, legalábbis a narrátor jelenlegi legjobb tudomása szerint, azonban pontos választ erre a kérdésre csak Gemma Jenkins és Connor O’Hara tudtak volna adni, már ha szerettek volna persze. Jelen helyzetben azonban Gemma Jenkins valószínűleg arra a kérdésre se tudta volna a választ, hogy kicsoda Gemma Jenkins, ahogyan Hazel C. Baird meg arra nem tudta a választ, hogy kicsoda Jóska bácsi. Vajon Jóska bácsi tudott volna válaszolni bármelyik kérdésre is? Feltétlen megkérdezzük majd tőle. - Gemster! Latha brèagha a tha ann! - hogy Hazel C. Baird szerint ez azért volt-e ez egy csodaszép nap, mert láthatta Gemma Jenkinst, (akit lelkesen vissza is ölelt) vagy valami teljesen más miatt, arról nincs információnk, ahogy arról sincs, legalábbis Hazel C. Bairdnek, hogy Gemma Jenkins mitől került ebbe az állapotba, arról azonban igyekezett információkat szerezni, hogy Gemma Jenkins vajon szorul-e arra, hogy igen hamar a Gyengélkedő felé irányítsa, avagy nem. Hazel C. Baird elsődleges megállapításai alapján, miszerint Gemma Jenkins, ha túlságosan értelmes beszédre nem is képes jelen pillanatban, de lélegzésre igen, és a színe is egy egészséges Gemma Jenkinsre hasonlít, nem pedig mondjuk egy brokkoliéra, bár Hazel C. Baird igen szerette a brokkolit, azt nem szerette volna, ha közös tulajdonságaik alakulna ki Gemma Jenkinssel. - A bár a Napon lesz? - Hazel C. Baird igyekezett lépést tartani Gemma Jenkins gondolataival (bár nehezen ment neki), meg magával Gemma Jenkinssel, aki pedig (újfent) egy ízeltlábúval igyekezett lépést tartani, vagy csak a saját képzeletével, ebben (újfent) nem lehetünk biztosak. Sokminden okoz bizonytalanságot nekünk jelenleg Gemma Jenkins viselkedését illetően, azonban Hazel C. Baird nem szokott bizonytalan lenni, és a járása sem szokott az lenni, Gemma Jenkins járásával ellentétben, ugyanis megbotlott, de szerencsére Hazel C. Bairdnek sikerült megtartania, mielőtt a földön kellene tovább keresnie azt, amit most éppen keres. Továbbra sem tudjuk, ahogyan azt sem, milyen ruhát vett ma fel Hazel C. Baird, de akkor itt kitérünk rá gyorsan: piros csillagmintás pulóvert, barna szoknyát és lila, tehénmintás zoknit húzott. - Jóska bácsi tudja, hogy követjük? - Hazel C. Baird, elsősorban, de nem kizárólag, azért tette fel ezeket a kérdéseket, hogy tovább ellenőrizze, vajon Gemma Jenkins reagál-e rá, vagy továbbra is csak kizárólag saját magával áll szóba, és természetesen vele tartott, mert bár nem örült volna, ha a Napra kell utaznia, azért annak örült volna, ha Gemma Jenkins nem csinál őrültséget, de ha mégis, nem hagyja egyedül benne, hiszen senkit nem szeretett egyedül hagyni annak ellenére, hogy őt hagyták már egyedül. - Fogd meg a kezem, mert félek a... kövektől? - természetesen ez csak az első dolog volt, ami Hazel C. Baird eszébe jutott, és ugyancsak természetesen Hazel C. Baird nem félt a kövektől, meg nagyjából semmi mástól sem, attól azonban, ha nem is félt, de tartott, hogy Gemma Jenkins elesik az előbb említett kövekben, szóval igyekezett megfogni a kezét, hogy kicsit jobban meg tudja tartani, ha ilyenre kerülne sor.

2	Karakterek / Hazel C. Baird / Table of Broccolis	Dátum: 2026. 04. 15. - 09:29:34
Tartalomjegyzék Előszó Előtörténet 2005/2006 tanév A titokzatos Mr. Holloway 2005. 10. 10. Az eltökélt Mr. O'Hara 2006. 01. 10. A kreatív Mr. Travers 2006. 02. 13. Chikara Tetsuya és a különleges ötödév 2006. 02. 26. A szórakoztató Ms. Jenkins 2006. 03. 04. 2006 nyár 2006/2007 tanév

3	Ősi tekercsek / Fakultatív tárgyak / Re: Legendás Lények Gondozása	Dátum: 2026. 04. 12. - 08:45:21
Staffal egyeztetve, szeretnék leiratkozni LLG-ről!

4	Ősi tekercsek / Fakultatív tárgyak / Re: Rúnaismeret	Dátum: 2026. 04. 12. - 08:43:38
Hazel C. Baird - V.

5	2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Bájitaltan terem	Dátum: 2026. 04. 10. - 22:30:24
3. FEJEZET A KREATÍV MR. TRAVERS Art is not a handicraft, it is the transmission of feeling the artist has experienced. - Leo Tolstoy 2006. február 13. Hazel C. Baird ugyan sejtette, hogy Nialen Travers nem ért sem a kötéshez, sem a horgoláshoz, de ebben csak akkor vált egészen bizonyossá, amikor Nialen Travers megerősítette ezen sejtését. - Semmi baj. A büntetőmunka végén már fogsz - Hazel C. Baird egészen biztos volt ezen kijelentésében, hiszen, mint korábban említette, kötni igen egyszerű volt, és ha ő meg tudta tanulni 7 évesen, nagyjából biztos volt benne, hogy ez bárkinek menni fog, még Nialen Traversnek is, még ha nem is tűnt úgy, hogy olyan embrer lenne, mint aki erre vágyakozna. Természetesen Hazel C. Baird nem gondolta, hogy ezen tevékenységeket csak bizonyos emberek végezhetik, és nem akarunk arra utalni, hogy Nialen Travers nem volt ilyen ember, Hazel C. Baird inkább általánosságban viszonylag kevés emberrel találkozott a korosztályából, akit ez érdekelt, leszámítva mondjuk Vivien M. Smithe-ot, de valahogy nem tudta elképzelni, hogy vele együtt kössenek, még ha Vivien M. Smithe tolerálta is a jelenlétét. Bár, ha jobban belegondolunk, a mai délutánig Hazel C. Baird azt sem gondolta volna, hogy Nialen Traverst kell megtanítania kötni, de természetesen örömmel megtanított bárkit bármikor kötni, vagy horgolni, esetleg varrni, de jelen fejezetben csak a kötésnél fogunk maradni. Hazel C. Baird bólint is Nialen Travers kötőtű választására, és elkönyveli magában, hogy Nialen Travers bizonyára szereti a kihívásokat, mert fém tűvel kötni kicsit nehezebb volt, mint fával, de természetesen nem szeretett volna Nialen Travers kibontakozó kreativitásának útjába állni. - Aye, Oakley professzor szerint ez segíthet neked megnyugodni. Nekem pedig tapasztalatszerzés. Bár még nem tudom, mire, úgy tűnik, az meglepetés - gondolkodik el Hazel C. Baird a válaszon, kérdőn nézve utána Nialen Travers-re, hogy ő vajon megerősíti vagy cáfolja-e ezen állításokat és Oakley professzor tervét. Vajon valóban pozitív hatást fog gyakorolni rá a kötés, és nem fogja akarni többet megverni például Daemon Edgyheart-ot? Nem vagyunk egyelőre biztosak benne, ahogyan Hazel C. Baird sem biztos abban, hogy Oakley professzor pontosan milyen jellegű tapasztalat szerzése céljából találta ki ezt a mai eseményt számára, hiszen horgolási tapasztalatot már szerzett az elmúlt években, egészen sokat, és emberekkel is volt tapasztalata, szintén egészen sok, bár Nialen Travers-sel még pont nem, de Hazel C. Baird sosem riadt vissza attól, hogy potenciálisan új tapasztalatokat szerezzen, vagy esetleg barátokat, bár nem volt benne biztos, hogy Nialen Travers szeretne a barátja lenni, vagy szeretne megtanulni kötni, ennek ellenére igyekezett ehhez is, mint nagyjából mindenhez az életében, pozitívan hozzáállni, mert nem látta értelmét az ellentétének, hasonlóan ahhoz, ahogy Lark Montague például nem látta értelmét annak, hogy pozitívan álljon bármihez, és emiatt a lépcsők sem álltak pozitívan hozzá. - Remek választás! Készíted esetleg valakinek? - érdeklődik őszintén Hazel C. Baird Nialen Travers fonalválasztását illetően, és hangsúlyából nem érződik, hogy azt feltételezné, hogy Nialen Travers ne köthetne akár magának egy rózsaszín sálat, hiszen szerinte a fiúk is igazán hordhatnának több színt, bár újfent meglepődne, ha ez így lenne, hiszen nem elmékszik rá, hogy valaha látta volna Nialen Traverst rózsaszínben, de ugyanakkor arra is emlékezteti magát, hogy annyi időt nem tölt Nialen Traves közelében, hogy pontos megfigyelései lehessenek az öltözködéséről, ellentétben például Ajax Ambrose-sal, akinek a társaságában sok időt tölt és akinek az öltözködésével is igen egyetértett, mert hasonlóan színes volt, mint az övé, bár talán aránylag kevesebb brokkolit tartalmazott. - Talán egy sál lenne a legegyszerűbb. Az első sálat én is a nagyszüleimnek kötöttem - emlékszik vissza mosolyogva Hazel C. Baird arra, hogy 7 évesen annyira megörült annak, hogy színes fonalak lehetnek a kezében, hogy kötött is egy igen hosszú sálat, annyira hosszút, amit a két nagyszülője inkább együtt tudott csak hordani vele együtt, nem külön-külön, de 7 éves Hazel C. Baird szerint ennek volt csak értelme, hogy együtt legyenek, ne külön-külön, mert úgy minden jobb volt, kivéve közlekedni, mert az némiképp akadályozva volt, miközben össze vannak kötve egy sállal. - Fogd meg… így - Hazel C. Baird úgy fordul, hogy Nialen Traves könnyedén le tudja követni a mozdulatait, miközben a kezébe vesz egy narancssárga fonalat és egy pár fém kötőtűt ő is. - És most csinálj egy hurkot… Milyen kezes vagy? Ha jobb, akkor a bal kötőtűre kell a hurok - Hazel C. Baird így is tesz, és felhelyezi az első hurkot a kötőtűre, és bár balkezes volt, kötni épp tudott mindkét módon, meg igazodni is tudott Nialen Travershez, ha esetleg ő jobb kezes lett volna. (Ezen a ponton fontos lehet megjegyezni, hogy bár Hazel C. Baird nagyon ért a kötéshez, a narrátor semennyire sem, így szíves elnézést kér és kéri, hogy bocsássák meg neki az esetleges pontatlanságokat vagy hiányokat.) - Nagyjából olyan vastag lesz a sál, ahogy szem van most a tűn - magyarázza tovább Hazel C. Baird, miközben lassú mozdulatokkal igazítja a szemeket a saját tűjére, meg figyel arra, ha esetleg Nialen Travesnek szüksége van segítségre, vagy megnyugtatásra, hogy ne akarja a kötőtűket még véletlenül sem magába állítani. - Ha esetleg elrontod, nem lesz baj, csak lesz egy furcsa sálunk. Vagy majd visszabontjuk - Hazel C. Baird elfogadónak számított abban is, hogy szerinte egy furcsán és nem tökéletesen megkötött sál is lehetett szép, hiszen az ő első sálja sem volt tökéletes, meg a második, de még az ötödik sem, azonban ez nem tartotta vissza, és remélte, Nialen Traverst sem fogja, de talán attól vissza fogja tartani, hogy legközelebb is azt tegye, ami jelenleg idejuttatta, és Hazel C. Bairdnek eszébe is jutott, hogy talán meg kellene kérdeznie, hogy ez miért történt. - Te miért vagy itt, Nialen? Oakley professzor nem tért ki részletekre - Hazel C. Baird nem biztos benne, hogy Nialen Travers szeretne beszélgetni, de szeretné megadni ennek a lehetőségét, ahogy annak is, hogy Nialen Travers ne válaszoljon erre a kérdésre, hanem a következő egy órában kizárólag ő beszéljen, és kizárólag a sálkötés mechanikájáról.

6	2005/2006-os tanév / Tiltott Rengeteg / Re: Sötét tisztás	Dátum: 2026. 04. 10. - 14:13:22
2. FEJEZET AZ ELTÖKÉLT MR. O’HARA But man is not made for defeat. A man can be destroyed but not defeated. - Ernest Hemingway TW:vér 2006. január 10. Hazel C. Baird arra a megállapításra jutott, hogy Connor O’Hara nem egy bőbeszédű ember, meg arra is, hogy rettenetes bűntudata lehet, amiért véletlenül leszúrta, azaz majdnem leszúrta, egy lándzsával, és ezek miatt ragaszkodik hozzá, hogy mindenképpen a kezében vigye el a Gyengélkedőre. Hazel C. Baird egy harmadik megállapításra is jutott, miszerint felesleges volna leállni vitatkozni Connor O’Harával ilyen dolgokról, legalábbis jelen helyzetben, még ha Connor O’Hara ragaszkodik is jelen helyzetben ahhoz, hogy neki minden mindegy (amihez talán más helyzetben is ragaszkodott, de erről nincsenek információink). Hazel C. Baird azért ennek ellenére szerette volna megkönnyíteni mégis Connor O’Hara dolgát, és enyhíteni valamennyire a bűntudatát, így némiképp erősebben kapaszkodott a fiú vállába, mert ő sem akart elejtődni, hiszen bizonyos okokból úgy érezte, ez jelen helyzetben nem lenne kifejezetten előnyös számára. - Hát most… erősítetted meg - válaszolt kedvesen Connor O’Hara kérdésére Hazel C. Baird, és nem hozta fel Connor O’Harának újra, hogy az előbb már megállapította, hogy látszik rajta, hogy nem éppen boldog, és hogy ezen nem boldogság oka nem az ő sérülése. Hazel C. Baird szeretett megfigyeléseket tenni emberekről, amik általában helyesek voltak, de mindig fenntartotta a lehetőségét, hogy nem azok, mint ebben az esetben is. - Nem nagyon.. szoktalak bulikon látni és ez… kötelező is, engem is…zavarna.. De… ne aggódj! Nem leszel… egyedül, ott lesz… Gemma - Hazel C. Baird egészen magabiztosan állította ezt a kijelentést, már amennyire magabiztosan állíthat bárki bármit, aki épp nem áll, mert viszik, azért, mert épp elvérezne, ha nem vinnék, és azt továbbra sem szeretett volna, de azt szerette volna, ha Connor O’Hara valamivel jobban érzi magát a rá váró Yule bál miatt. Talán kellene kötnie Connor O’Harának egy nagy, puha pulóvert? Neki attól mindig jobb kedve lett, de nem volt benne biztos, hogy a Trimágus Tusa bajnokoknak engedélyezik a színes, kötött pulóverben való megjelenést egy ilyen nagy eseményen, ami igen nagy szomorúsággal töltötte el nem igen nagy Hazel C. Baird-et, és az is szomorúsággal töltötte el, hogy nem tudott köszönni mindenkinek, aki mellett elhaladtak. Hazel C. Baird szerette volna megmondani Connor O’Harának, hogy … valamit. A narrátor kigondolt ide egy értelmes mondatot, de nem tudta befejezni. Szóval haladjunk tovább, és fogjuk ezt arra, hogy a narrátorra is kihatott az, hogy Hazel C. Baird kezdett egészen elfáradni, valószínűleg a vérveszteségtől, vagy esetleg az adrenalin elmúlásától, ezt nem tudjuk biztosan, mert éppen nem tudjuk megkérdezni tőle. - Gu dearbh… - bólintott, vagyis remélte, hogy bólintott Connor O’Hara kérésére, miszerint tartson ki, és nagyon igyekezett kitartani, meg megtartani magát, miközben a vére meg ugyanennyire igyekezett eltávozni a testéből, és inkább a padlót, illetve Connor O’Hara pulóverét választotta ahelyett, ahol eredetileg lennie kellett volna. Connor O’Harának, Hazel C. Bairdnek, és Hazel C. Baird rohamosan fogyatkozó vérének az volt a szerencséje, hogy a Gyengélkedő is rohamosan közeledett feléjük, bár mint korábban említettük, ebből Hazel C. Baird viszonylag kevés dolgot érzékelt. - Mr. O’Hara, maga meg mit… tegye le gyorsan azt a lányt! - szólt rá Madam Pompfrey Connor O’Harára, amint észrevette a vért, nem éppen a legboldogabban, miközben az egyik üres ágyra mutatott, és Hazel C. Baird is ezt az időpontot választotta arra, hogy kicsit magához térjen. - Madam Pomprey az… az unikornisok… túl közel… mentem de… hoztam… ezüst.. levelet - Hazel C. Baird ezen állításának a fele valóban igaz volt, hiszen valóban gyűjtött ezüstlevelet, amit egy görcsoldó bájitalhoz szeretett volna felhasználni, és ami valóban sajnos csak a Tiltott Rengetegben nőtt, csak unikornisok helyett Connor O’Hara lándzsájára szúródott fel. De Hazel C. Baird nem szerette volna, ha ez kitudódik, így hallgatni tervezett a sérülése valódi eredetéről, hogy enyhítse kicsit a következményeket Connor O’Harának, ha már előreláthatóan bizonyára mindketten büntetőmunkára fognak menni. - Connor… csak… segített… - próbálta folytatni Hazel C. Baird, de sajnos újfent úrrá lett rajta a kimerültség, vagy talán Madam Pompfrey szigorú tekintete fojtotta belé a szót, hogy tartalékolja az energiáit arra, hogy ne halálozzon el. - Maga is megsérült a… mit is mondott Ms. Baird, az… “unikornisoktól”, Mr. O’Hara? - kérdezte Madam Pompfrey meglehetősen szárazon, és Hazel C. Baird nem láthatta, illetve csak félig, hogy Madam Pompfrey rá is meglehetősen rosszallóan néz, miközben a bájitalait és a főzeteit készíti elő, amiből egyet már meg is itatott Hazel C. Bairddel, és nem igazán hiszi el, hogy valóban unikornisok szarvával találkozott volna bármelyikük is. - Mert ha nem, akkor most azzal segítene, ha helyet foglalna valahol, ahol nincs útban, és addig talán megoszthatná velem, hogy miért gondolta, hogy a Rengetegtől a saját kezében kell elhoznia ide Ms. Bairdet… - Madam Pompfrey helytelenítette ugyan Connor O’Hara cselekedetét, és csak azért nem küldte el Connor O’Harát, mert előbb meg akarta nézni, hogy valóban nem találkozott-e az előbb említett “unikornisokkal”, de addig is nekilátott ellátni Hazel C. Baird sérüléseit. Hazel C. Baird szerette volna megköszönni Connor O’Harának a segítséget, azonban ezt csak igen halkan suttogni tudta felé, amiben nem volt biztos, hogy hallja, mert nem igazán volt biztos most semmiben, csak abban, hogy a takaró a Gyengélkedőn nagyon puha, csak kár, hogy véres lett az is, mint a sálja. Köszönöm szépen a játékot!

7	Általános / Játékkuckó / Re: paparazzi	Dátum: 2026. 03. 24. - 13:40:02
Calypsora furcsán hat a brit időjárás, mintha szőrösebb lenne ezen a fotón, mint általában szokott PB: Haley Lu Richardson

8	2005/2006-os tanév / A Trimágus Tusa / Re: A Második Próba - Lelátók	Dátum: 2026. 03. 20. - 23:30:29
4. FEJEZET CHIKARA TETSUYA ÉS A KÜLÖNLEGES ÖTÖDÉV A champion is defined not by their wins but by how they can recover when they fall. - Serena Williams 2006. február 26. Hazel C. Baird ma is sok dologra szerette volna tudni a választ, például, hogy fog-e esni, hogy Heranoush Fletcher hoz-e bingót a Trimágus Tusára, és hogy hogyan került egy kakas a kastélyba karácsonykor. Hazel C. Baird szerette a kakasokat, de errefele nem szoktak túl gyakran előfordulni. Hazel C Baird ugyan nem a kakasok miatt érkezett a Trimágus Tusa lelátóira, hanem azért, hogy közös piknikezést vigyen véghez az évfolyamtársaival, és Chikara Tetsuyával, akiket kedvelt, még ha ezek az évfolyamtársak nem is igazán kedvelték őt, de szerencsére Hazel C. Bairdet ez nem különösebben zavarta, mert Hazel C. Bairdet kevés dolog zavarta. Nem zavarta, sőt, kifejezetten boldoggá tette, ha másoknak készíthet dolgokat, így most szendvicseket és üdítőket készített, amit kedvesen meg is osztott a körülötte ülőkkel. - Ajax, cserélsz velem Con… - Hazel C. Baird nem tudta befejezni a mondatot, miszerint szeretett volna inkább Connor O’Harának pontot gyűjteni, mert úgy tűnt, Vivien M. Smithe még ennél is jobban szeretett, vagy talán nem szeretett volna, Connor O’Harának pontot gyűjteni, legalábbis negatív pontokat, Hazel C. Baird pedig átadta neki ezen lehetőséget. Ugyanis Heranoush Fletcher hozott bingót, de azok inkább negatív dolgokról szóltak, amivel Hazel C. Baird annyira nem értett egyet, bár magával a Trimágus Tusával sem különösebben értett egyet, mindenesetre egyet nem értése ellenére Hazel C. Baird azt tette, amit általában tett, ha negatív dologgal találta szemben magát: megpróbálta pozitívra fordítani. Így ezt a játékot is eldöntötte, hogy úgy játssza, hogy Connor O’Hara helyett akkor az amerikai Solace Barbon pozitív tulajdonságait fogja pontozni, még ha Solace Barbon igen híján is volt ezen pozitív tulajdonságoknak, különösen, de nem kizárólag, épp az előbb elkövetett tette miatt Vale Bate ellen, de Hazel C. Baird nem szeretett volna amiatt negatív lenni, mert Solace Barbon az volt. Hazel C. Baird ugyanis nem szerette, ha lehúzzák a negatív dolgok, például Solace Barbon, vagy Lark Montague, mert hitt benne, hogy a legtöbb szituációban, és így az emberekben is, vannak jó dolgok, csak néha igen elrejtve. Lark Montague esetén pedig például igen mélyen elrejtve. - Szerinted ezt miért csinálta? - bökte oldalba Hazel C. Baird Ajax Ambrose-t, akihez gyakran fordult, ha bölcs, esetleg filozofikus választ várt valamilyen kérdésére, különösen, de nem mindig, költői kérdésekre. Hazel C. Baird igen kedvelte Ajax Ambrose-t, és még a filozófiai gondolatai sem zavarták, bár határozottan elképzelhető volt, hogy nem mindegyik ilyen gondolatot értette, de talán mindent nem is kellett értenie. Szerencsére az sem zavarta, ha nem ért valamit, mert mint említettük, Hazel C. Bairdet kevés dolog zavarta. A kakast viszont, amit Sienna Scrimgeour próbált megidézni, valami zavarhatta, mert az ellenkező irányba futott el, mint amerre vélhetően futnia kellett volna, de sajnos Hazel C. Baird nem tudta szemmel tartani, hogy pontosan merre, mert a közvetítés nem a kakasra, hanem a bajnokokra koncentrált, de majd később tervei között szerepelt megkeresni. Hazel C. Baird az előző, gyanúsan Sienna Scrimgeour által megidézett kakast is a Klubhelyiségben tartotta tavaly karácsony óta, Lark Montague bánatára, aki, Hazel C. Baird bánatára, a kakasokat sem szerette. Hazel C. Baird sokszor gondolkodott azon, hogy Lark Montague szeret-e bárki mást Lark Montague-n kívül, és mindig arra a megállapításra jutott, hogy bizonyára nem, illetve arra is, hogy bár kakasból örült kettőnek, Lark Montague-ból egy is éppen elég volt neki. - Ti tudjátok, mi lesz, ha valaki nem ér oda időben? - Hazel C. Baird abban egészen biztos volt, hogy nem fogják hagyni, hogy bárkinek komoly baja essen, ugyanakkor azt is remélte, hogy Connor O’Hara megmenti Gemma Jenkinst, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban őt, Hazel C. Bairdet mentette meg, bár ehhez most nem volt szükséges előtte majdnem leszúrnia Gemma Jenkinst, vagy bármit csinálnia Gemma Jenkinssel, bár Gemma Jenkinssel jelenelg senki nem tudott volna semmit se csinálni, mert éppen kellemesen aludt egy ágyon, bár talán nem aludt volna ennyire kellemesen, ha tudta volna, hogy mérgeskígyók vannak körülötte, hiába volt Mardekáros. Hazel C. Baird szerette a kígyókat, de talán ennyi egy helyen még akár őt is némi nyugtalansággal töltötte volna el. Remélte továbbá, hogy Solace Barbon pedig megmenti Anne-Rose Tuffint, akivel nagyon szeretett időt tölteni, és akivel megbeszélték, hogy együtt nézik a Tusát, de nem tudták, mert Anne-Rose Tuffin éppen Gemma Jenkinssel együtt aludt, csak egy másik ágyon egy másik védőkörben, szóval tulajdonképpen nem aludtak együtt. A fénygömbök segítségével mindent jól lehetett látni a kivetítőn, így Hazel C. Baird nem értette, hogy például Imogen F. Sinclair miért hozott magával távcsövet, és ezt a távcsövet miért az Ilvermornys diákok lelátója felé fordította, de nem ez lett volna az egyetlen dolog, amit nem értett Imogen F. Sinclairrel kapcsolatban, mert nem értette például azt sem, hogy Imogen F. Sinclairnek mi baja van a színekkel. Hazel C. Baird szerint a színek voltak az egyik legjobb dolgok a világon, így igyekezett is minél többet hordani belőlük, lehetőség szerint egyszerre, és örült annak is, hogy Ajax Ambrose is szerette a színeket, bár talán Ajax Ambrose nem mindet akarta hordani egyszerre. Hazel C. Baird azért a mai napon is sárga sálat és sapkát vett fel a zöld, epermintás pulóveréhez, és a narancssárga virágmintás nadrágjához, hiszen hamarosan itt volt a tavasz, amit az öltözködése is, mint láthatjuk, hűen tükrözött, és kabáttal is inkább a bármikor előforduló eső, és nem a hideg miatt bajlódott. Hazel C. Baird elsősorban Connor O’Harának drukkolt, és a papírja hátoldalán az ő pozitív dolgait is gyűjteni kezdte, például, hogy bátran megmentette Sienna Scrimgeourt, aki szerinte jól teljesített ezen a próbán is, és nem biztos, hogy megmentésre szorult volna, Connor O’Harával ellentétben, akit nem mentette meg semmi attól, hogy megsérüljön. Hazel C. Baird remélte, a filmben, amit Sienna Scrimgeour emlegetett, és amit nem ismert, nem hal meg egy Connor O’Harához hasonló szereplő, mert az eléggé elkeserítette volna, pont annyira, amennyire Solace Barbont elkeserítette, hogy a fáklya leesett a földre ahelyett, hogy azt csinálta volna, amit Solace Barbon szeretett volna. Hazel C. Baird úgy látta, Solace Barbon a kakashangot se szerette, vagy a kakasokat, de ha már pozitív dolgoknál tartunk, legalább fel tudta jegyezni, hogy Solace Barbon sikeresen használta az Invito bűbájt. - Erdei gyümölcsös pitét? - Hazel C. Baird kedvesen körbekínálta a pitét a társainak, amire igen büszke volt, mert szerinte nagyon jól sikerült, miközben azt nézi, hogy a francia Lolita Delacournak is sikerült megmentenie a másik francia Inès de Saint-Vinant-t. Hazel C. Baird örült, hogy a franciák megmenekültek, meg az összetartásnak és a csapatmunkának is örült, Heranoush Fletcherrel ellentétben, aki talán nem fog annyira örülni, hogy emiatt kevesebb pontja lesz majd a bingón.

9	2005/2006-os tanév / Tiltott Rengeteg / Re: Sötét tisztás	Dátum: 2026. 03. 20. - 13:37:45
2. FEJEZET AZ ELTÖKÉLT MR. O’HARA But man is not made for defeat. A man can be destroyed but not defeated. - Ernest Hemingway TW:vér 2006. január 10. Hazel C. Baird örült,hogy Connor O’Hara elfogadta a felajánlott süteményt, bár jobban örült volna, ha el is fogyasztja, mert akkor talán kevésbé lett volna sápadt, és mert Hazel C. Baird kíváncsi volt Connor O’Hara véleményére a vajas sütemény tekintetében. Úgy tűnt azonban, hogy Connor O’Hara, ha meg is osztja majd a véleményét, azt nem most teszi, mert most túlságosan lefoglalta az, hogy megmentse Hazel C. Bairdet, Hazel C. Bairdet pedig az foglalta le, hogy épp megmentik. Nem volt hozzászokva a megmentéshez, bár ő maga gyakran csinálta, és talán ezért próbált viccelődni is, amit szintén gyakran csinált. Gyakran csinált még süteményt vagy sálat is, ez utóbbit pedig újra kell majd csinálnia, a pulóverével együtt, mert mindkettőt átáztatta a vér, és bár Hazel C. Baird szerette a színeket, azért a vérszínt talán kevésbé, bár biztos lett volna, amihez az a szín is (nem) passzol, de Hazel C. Barid a kellemesebb, világos színeket előnyben részesítette, Imogen F. Sinclair-rel ellentétben, aki csak a sötét színeket preferálta, és bizonyára ezért is nem preferálta Hazel C. Bairdet, kivéve talán, ha édesség volt nála. Mármint Hazel C. Bairdnél, de ha Hazel C. Bairdnél édesség volt, az hamar Imogen F. Sinclair édessége lett, de Hazel C. Baird ezt nem igazán bánta. Azt sem bánta, még ha először is volt ilyen helyzetben, hogy Connor O’Hara a karjaiban viszi éppen, de Hazel C. Baird egyik tulajdonsága volt, hogy ritkán bánt dolgokat vagy érezte magát kellemetlenül szituációkban, még ha nem is volt része bennük korábban. Úgy látta, Connor O’Hara viszont helyette is kellemetlenül érzi magát, talán azért is nem mosolyog, Hazel C. Baird pedig szeretett mosolyt csalni más emberek arcára, még ha más módon nem is szeretett csalni, mert a csalást rossz dolognak gondolta, a mosolygással ellentétben, amit jónak, ezért gyakran is csinálta. Most is csinálta, vagyis igyekezett, de Connor O’Hara meg a tekintetét igyekezett kerülni, mert mintha a távoli tájat szemlélni jobban tetszett volna neki (vagy csak nem akart orra esni, az is előfordulhatott). Igyekezett továbbá továbbra is kedves hangon beszélni Connor O’Harával, hiszen nem haragudott rá, annyira legalábbis biztos nem, amennyire valószínűleg Connor O’Hara haragudott magára, de ha Hazel C. Baird haragudott is volna, valószínűleg akkor is nyugodt hangon beszélt volna, hiszen a nagyszülei is mindig nyugodt, kedves hangon igyekeztek beszélni, ha épp mérgesek voltak is. - Na gabh dragh, csak majdnem,... az nem ugyanaz, mint a tényleg - Hazel C. Baird alapesetben kedvesen és amolyan megnyugtatásnak szánt gesztusként megpaskolta volna Connor O’Hara mellkasát, ám érzékelte, hogy Connor O’Hara már attól is meglehetősen zavarba jött, hogy a fejét a mellkasára hajtotta, így végül visszahúzta a kezét, ami addig Connor O’Hara mellkasán pihent, a fejével együtt. Hazel C. Bairdet nagyszülei igyekeztek emlékeztetni, hogy talán nem minden ember vágyik figyelmeztetés nélkül testi kontaktusra, ő pedig igyekezett ezt tiszteletben tartani, még ha nem is jutott mindig eszébe, csak utólag, ahogyan Lark Montague-nak is csak utólag jutott mindig eszébe, hogy a lába elé nézzen, mert akkor talán nem ment volna neki előző nap is az egyik ajtónak. Lark Montague nem vágyott megnyugtatásra, legalábbis nem Hazel C. Bairdtől, de Lark Montaguet ismerve senki mástól sem, illetve ő sem szeretett megnyugtatni senkit (mert az azt jelentette volna, hogy kedves másokkal, ami nem volt rá jellemző) de Hazel C. Baird viszont Connor O’Harát szívesen megnyugtatta volna (mert rá jellemző volt), de a vállát nem igazán tudta most megpaskolni. Vajon Connor O’Hara jobban örült volna, ha inkább a vállát paskolják meg? Valószínűleg igen, bár konkrét választ erre csak maga Connor O’Hara tudna adni. Hazel C. Baird továbbá örült, hogy Connor O’Hara próbára készülése jól halad, mert általában is örült dolgoknak, azzal pedig, hogy ő ebben a készülésben majdnem (de szerencsére csak majdnem) elhalálozott, úgy döntött, hogy kevésbé foglalkozik. Hazel C. Baird emlékezett nagyszülei szavaira, miszerint mindenki problémája fontos, így a sajátja is, de azzal már foglalkozott Connor O’Hara, így Hazel C. Baird tudott Connor O’Hara problémájával foglalkozni, mert azt jelenleg megoldhatóbbnak gondolta. - Ah… oké, várj - Hazel C. Bairdnek ugyan meg kellett mozdulnia, hogy egyik karját átvesse Connor O’Hara válla felett, de utána valóban nem mozdult, bár a mozgása egyébként is meglehetősen korlátozva volt. - Így jobb? - érdeklődött, mert szerette volna, ha már Connor O’Hara ilyen lovagias, és épp megmenti, akkor a körülményekhez képest kellemesen érzi magát, bár talán Connor O’Hara kevés dolgot talált kellemesnek a jelenlegi helyzetben, kezdve azzal, hogy azért kell a karjaiban vinnie Hazel C. Bairdet, hogy ne halálozzon el idő (és a fejezet vége) előtt. Szerencsére úgy tűnt, ha Connor O’Harán múlik, márpedig épp rajta múlt, akkor ez nem fog bekövetkezni, szóval nem lesz szükséges Hazel C. Bairdnek azon gondolkodnia, hogy milyen virágokat szeretne a sírjára, bár ezen egyébként is viszonylag keveset gondolkozott, a tökéletes almás pite recepttel ellentétben, amin viszont igen sokat gondolkozott, bár talán nem ebben a pillanatban. - Így lesz, te meg szólj ha inkább letennél - kérte Connor O’Harát, mert egyébként talán a saját lábán is el tudott volna menni a Gyengélkedőre, bár némiképp lassabban, ami talán nem lett volna túl előnyös egy olyan sérülés esetén, amit jobb, ha mielőbb hozzáértő szemek látnak. Hazel C. Baird még nem volt ez a hozzáértő szem, de vágyott rá, hogy egy nap az legyen, ezért is volt a Rengetegben, és nem azért, mert meghalni vágyott volna. Hazel C. Baird kevés dologra vágyott, mert általánosan úgy érezte, megvan mindene, amire vágyhatna, de erre azért egészen vágyott mégis, még ha ezen vágy előtt még ott állt egy RBF vizsga, amire kevésbé vágyott. Vágyott azonban Connor O’Harának válaszolni a kérdésére, így ezt meg is tette az alábbiak szerint: - Aye, mert… hm… látszik rajtad - kezd bele a mondandójába és megfigyeléseibe Connor O’Hara állapotát illetően Hazel C. Baird, téve ezt a korábbi kedves hangon, amivel általában beszélt, bár alapvetően nem szakadozva beszélt, és most is csak a fájdalom miatt tette, bár a fájdalom sokat tompult a sérülés kialakulása óta, aminek Hazel C. Baird örült, és bizonyára Connor O’Hara is örült, még ha rajta kevésbé is látszott, de rajta egyébként is kevésbé látszottak érzelmek. Vagy lehet, csak ilyen feje volt? - Mondtad, hogy nem tudtál… koncentrálni. Kialvatlannak is tűnsz. Sok minden… történik most egyszerre. Ha aggódsz meg kivagy az… teljesen normális, mindenki szokott - Hazel C. Baird megpróbálta elkapni Connor O’Hara tekintetét, mert szívesebben szeretett az emberekre nézni, most azonban leginkább csak Connor O’Hara pulóverét tudta nézni, ami nem volt rossz látvány, de nem a pulóver fog neki válaszolni. - De szólj, ha máshogy… van! Vagy a Yule… bál zavar? - kérdezte, mert bár nem ismerte Connor O’Harát (még) annyira jól, az azért feltűnt neki, hogy Connor O’Hara ritkán vesz részt társas eseményeken, hiszen ott sosem tűnt fel neki, és Hazel C. Bairdnek sok minden feltűnt, ám a Yule bál egy kötelező jellegű társas esemény volt, amin Connor O’Harának meg kellett jelennie, és ami megjelenést Gemma Jenkinssel fogja megtenni. Hazel C. Baird ezt onnan tudta, hogy ő is el szerette volna hívni Gemma Jenkinst, de Gemma Jenkins már decemberben igent mondott Connor O’Hara meghívására, aminek Hazel C. Baird örült, így nem volt bánatos, hogy Gemma Jenkins végül nem vele megy. Amiatt sem volt bánatos, hogy hamarosan kezdtek egyre közelebb kerülni a Kastélyhoz.

10	2005/2006-os tanév / Tiltott Rengeteg / Re: Sötét tisztás	Dátum: 2026. 03. 05. - 14:08:44
2. FEJEZET AZ ELTÖKÉLT MR. O’HARA But man is not made for defeat. A man can be destroyed but not defeated. - Ernest Hemingway 2006. január 10. Hazel C. Baird nem lehetett biztos benne, hogy mégsem egy szellem, ugyanis Connor O’Hara úgy viselkedett vele, mintha az volna, nevezetesen, hogy semmit nem hallott meg abból, amit Hazel C. Baird mondani kívánt volna. Lehetséges volt, hogy Hazel C. Baird mégis meghalt, hiába volt egészen bizonyos benne, hogy ez nem így van, Connor O’Hara viszont abban tűnt egészen bizonyosnak, hogy Hazel C. Baird, ha nem is halt meg, de bizonyosan megbolondult. Hazel C. Baird, a látszat ellenére nem volt bolond, bár biztosan voltak, akik az ellenkezőjét állították volna róla. És bizonyosan ugyanezen emberek állították volna azt is, hogy Connor O’Harának nincsenek érzései, azon kívül, amikor boldog, mert megnyerte a kviddicsmeccset, vagy szomorú, amiért elveszítette a kviddicsmeccset, azonban ez sem volt így, mert bűntudatot biztosan érzett még, és ezt Hazel C. Baird is látta, meg azt is látta, hogy Connor O’Hara lefekszik a hóba, újfent megerősítve, hogy nem hallotta, mikor Hazel C. Baird arra kérte, hogy ezt ne tegye, vagy ha hallotta is, nem vett róla tudomást. Connor O’Hara úgy nézett ki, mint akinek nem csak barátokra van szüksége, hanem valami komolyabb segítségre is, de szerencsére Hazel C. Baird rendelkezett komolyabb segítséggel, és ő szeretett segítőkész lenni, még szellemként is. -Egyél egy sütit, Connor - a segítséget vajas sütemény formájában Connor O’Hara kezébe adja, milyen vajas sütemény a táskájából került elő, ami többek között rejtett még pár gombolyag fonalat, gyógynövényeket és színes kavicsokat is, de Hazel C. Baird úgy látta, ezek közül Connor O’Hara talán a süteménynek látná a legtöbb hasznát, bár lehet, annak több hasznát látta volna, ha felveszi a pulóverét. -Ha szeretnéd, majd… szólok a teheneknek, hogy… szorítsanak neked helyet a… pajtában - Hazel C. Baird továbbra is igyekezett volna oldani Connor O’Hara hangulatát, ha Connor O’Hara hagyja neki, de úgy tűnt, mintha ezt sem hallotta volna meg, így Hazel C. Baird tényleg kezdte fontolóra venni, hogy talán ő és Connor O’Hara más nyelvet beszélnek, és nem csak azért, mert egyikük ír volt, másikuk pedig skót, vagy mert egyikük fiú volt, másikuk pedig lány, hanem inkább azért, mert egyikük élt még, másikuk pedig nem. Hazel C. Baird számára úgy tűnt, a továbbiakban kizárólag Ajax Ambrose lesz nem csak hajlandó, de képes is a vele való társalgásra, minek esetén azonban feltétlen meg fogja neki mondani, hogy tájékoztassa a korábban tőle elhangzottakról Connor O’Harát is, mert nem szerette volna, ha Connor O’Hara kétségek között marad azt illetően, hogy haragszik-e rá, amiért miatta (majdnem?) elhalálozni kényszerült idő előtt. Hazel C. Baird kevés emberre haragudott, és azokra sem sokáig, mert megbocsátó teremtés volt: megbocsátott a szüleinek, bár nem értette, mit miért tettek, megbocsátott Lark Montague-nak is, pedig őt sem értette, és megbocsátott Connor O’Harának is, akit egy kicsit talán jobban értett. - Baromságot… csináltál, de nem vagy… barom - Hazel C. Baird komolyan beszélt, és beszédkészségén sokat segített, hogy már valamivel kevésbé fájt az oldala, így jobban tudott levegőt venni (tehát mégsem halt meg), és jobban tudta talán Connor O’Harát is megnyugtatni arról, hogy bár nem tagadja, hogy amit csinált, az talán meggondolatlan volt, de még meggondolatlanabb lett volna, ha ezen egyetlen, ellene elkövetett meggondolatlansága alapján ítéli meg - Hazel C. Baird hitt abban, hogy az emberek hibáznak, de a hibák jóvátehetőek, minek első lépését Connor O’Hara meg is tette azzal, hogy felelősséget vállalt ezért a hibáért. Hazel C. Baird látta a vegyes, és bizonyára érthető érzelmeket Connor O’Hara arcán, és remélte, hogy Connor O’Hara meg az ő arcán látja, hogy az továbbra is nyílt és nem vádló, ami talán enyhíti valamennyire Connor O’Hara bűntudatát, de a biztonság kedvéért Hazel C. Baird azért a fiú vállára is tette a kezét, mert ő Connor O’Harával ellentétben, szívesen kommunikált fizikai érintések formájában, és annak is örült, ha valaki vele kommunikál így, amíg azti finoman teszi, ahogy tette ezt Connor O’Hara is, amikor megigazította a kabátot a vállán. Talán Connor O’Hara szerint nem volt szükség arra, hogy Hazel C. Baird őt meg akarja nyugtatni, de Hazel C. Baird szerint pedig arra nem volt szükség, hogy a kabát rá legyen igazítva, hiszen vissza akarta adni, amint erre lehetősége van, de úgy tűnt Connor O’Hara nem akarta, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, Hazel C. Baird bánatára. Hazel C. Baird, mint korábban említettük, nem szerette, ha megmondják neki, mit csináljon, azonban azzal nem tudott újfent vitatkozni, hogy talán tényleg nem ártana a Gyengélkedőre menni, így nem is vitatkozott. Hazel C. Baird remélte, hogy Lark Montague nem tartózkodik ma is a Gyengélkedőn (narrátor: de igen), mert őt szívesen elkerülte volna, ha már a Gyengélkedőre való eljutást nem tudja elkerülni. Hazel C. Baird ugyanakkor azt is elkerülte volna, hogy Connor O’Hara vigye fel a Gyengélkedőre, mert szerinte erre semmi szükség nem volt, ugyanis volt két lába, Chikara Tetsuyával ellentében, akinek csak egy lába volt, az is önhibáján kívül és azzal az egy lábbal is el tudott jutni a Gyengélkedőre. -Ha tudtam volna hogy… ilyen ellátás jár… egy kis karcolás miatt, hamarabb felszúródom… valamire. Csak viccelek - Hazel C. Baird egészen bizonyos volt benne, hogy Connor O’Hara, ha már ilyen lovagias, nem fogja hirtelen lerakni ezen megszólalása miatt, annak ellenére, hogy Connor O’Haráról kevés ember mondaná, hogy lovagias, és még kevesebb hölgy, bár Hazel C. Baird nem volt hölgy, mondhatta el, hogy látta ruha nélkül, talán csak Gemma Jenkins, de Hazel C. Bairdnek erről nem volt tudomása, a narrátorral ellentétben, akinek viszont igen. -Hogy halad a… próbára készülés? Úgy tűnt hogy eléggé… kivagy miatta - Hazel C. Baird alap esetben Connor O’Hara szemébe nézett volna, amíg felteszi ezt az egyébként fontos kérdést, de mivel épp megmentették, erre nem tudott sor kerülni, így csak Connor O’Hara mellkasára hajtotta a fejét, de halhatta rajta, hogy valóban érdekli Connor O’Hara zaklatott lelkiállapota.

11	2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Bájitaltan terem	Dátum: 2026. 02. 25. - 21:18:24
3. FEJEZET A KREATÍV MR. TRAVERS Art is not a handicraft, it is the transmission of feeling the artist has experienced. - Leo Tolstoy 2006. február 13. Hazel C. Baird sok dolgot igyekezett érteni, például, hogy miért jobb gyümölcsöt szedni hajnalban, miért jön az eső mindig hirtelen Skóciában, és igyekezett azt is érteni, hogy miért kellett hétfő este a bájitaltan teremben lennie Nialen Traverssel. Nem mintha bármi különösebb problémája lett volna Nialen Traverssel, mert Hazel C. Baird-nek kevés problémája volt kevés emberrel, Lark Montague-val ellentétben, akinek sok problémája volt, és elég sok emberrel, és ellentétben Nialen Traverssel is, akinek szintén sok problémája volt, ha nem is minden emberrel, de a legtöbbel, kiváltképp, ha még a Hugrabug házba is jártak. Bizonyára ezek miatt a problémák miatt gondolta Daemon Edgehart-ot is megismertetni az átkaival, bár Daemon Edgeheart biztosan nem örült, hogy közeli ismertségbe kerülhetett Nialen Travers felé küldött átkaival, aki meg bizonyára annak nem örült, hogy emiatt büntetőmunkára küldték. Vagy ha mégis örült, akkor igen jól leplezte. Talán Oakley professzor is az előbb említett okok miatt hívta Hazel C. Bairdet ide ezen az estén, és nem Lark Montaguet, bár ennek lehetett az oka az is, hogy Lark Montague ma is újfent Madam Pompfrey (és Daemon Edgehart) társaságát élvezte a Gyengélkedőn, ahova újfent azért került, mert betört az orra, és újfent azért, mert leesett a lépcsőn. Vannak dolgok, amik sosem változnak, például az évszakok, Hazel C. Baird kedvenc zöldsége vagy a lépcsők ellenszenve Lark Montague iránt. Vajon Nialen Travers ellenszenve a Hugrabugos diákok iránt is egy ilyen sose nem változó dolog lesz? Erre még nincs válaszunk, de nagy erőkkel keressük. Hazel C. Baird nem keresett semmit, kivéve a legjobb almáspite receptjét, de arra a mai estén nem lesz szüksége, a termet pedig már megtalálta, szóval azt már csak Nialen Travers kereshette, aki még nem találta meg, bár még volt egy kis ideje, mielőtt büntetőmunkára küldik azért, mert nem találta meg a büntetőmunkát. Szerencsére Nialen Travers még ezen idők letelte előtt megérkezett, aminek Oakley professzor örülhetett, bár talán a teremben lévő, jelenleg mindhárom ember szívesebben töltötte volna bárki vagy bármi mással ezt az estét (kivéve talán Hazelt, aki ugyanezzel a hamarosan ismertetett tevékenységgel tervezte tölteni az estéjét, csak nem itt), de nem volt választásuk, ami pedig választható volt, azt a választási lehetőséget később fel is fogja ajánlani, de csak miután Oakley professzor ismertette, hogy miért is nincs most sok választási lehetősége Nialen Traversnek. - Értékelném, Mr. Travers, ha a dühkezelési problémái végre megszűnnének, és találtam is valamit, amivel értelmesebben töltheti az idejét. Ms. Baird majd segít magának - az említett Ms. Baird, bár nem mondta ki, de látni lehetett rajta, hogy igyekszik majd azon lenni, hogy Nialen Travers valóban értelmesen tölthesse az idejét, de legalább ne adjon újabb okot arra, hogy még egy estét büntetőmunkában kelljen eltöltenie, például, ha idő előtt elmegy az előbb említett büntetőmunkáról. - Szerintem kötni amúgy egyszerűbb, de később majd horgolhatunk is. Először válassz fegyvert - Hazel C. Baird derűsen nyugodt magabiztossággal mutat végig az előttük lévő, különböző anyagú 2 pár kötőtűn, amik nevükkel ellentétben nem voltak tűélesek, vagy egyáltalán élesek, és fegyverként sem lehetett volna őket használni, bár biztos volt, aki megoldotta volna. Hazel C. Baird remélte, hogy erre nem fog sor kerülni, már csak azért sem, mert az élők sorában szeretett volna még maradni annak ellenére, hogy Connor O’Hara előző hónapban véletlenül megkísérelte, hogy ez ne így legyen. Hazel C. Baird nem halt meg, hála Connor O’Harának, bár az újságok egészen mást hoztak le, ami miatt Hazel C. Baird hálás lehetett, de erre most nem térünk ki. Helyette kitérünk arra, pár sor erejéig legalábbis, hogy Hazel C. Baird a mai estére a sárga, macskamintás pulóverét választotta, és ha azt hinnénk, hogy ez tőle kifejezetten extrémnek számít, akkor emlékezzünk rá, hogy a kedvence a brokkolis pulóvere volt, de azt kicsit kevésbé gondolta barátságosnak, és igyekezett barátságos lenni, ha már részt vesz Nialen Travers büntetőmunkáján, és az volt az elmélete, hogy a macskákat biztosan mindenki szereti, talán még Nialen Travers is (ha túl tud lendülni a három macska három különböző színén és mintáján), ha már a büntetőmunkát nem, de a verekedést igen, ami ide juttatta. - És színt is - Hazel C. Baird a kötőtűn kívül természetesen a kosarat, benne a színes fonalakkal, szintén közelebb húzza magukhoz, legnagyobb örömére, hiszen igen szerette a színeket, bár nem biztos benne, hogy ezen örömön Nialen Travers is osztozik vele, bár Hazel C. Baird nem csak a süteményt, de az örömöt, jelen esetben az alkotás örömét, is szívesen megosztotta másokkal.

12	2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Könyvtár	Dátum: 2026. 02. 22. - 12:34:42
1. FEJEZET A TITOKZATOS MR. HOLLOWAY There is a charm about the forbidden that makes it unspeakably desirable. - Mark Twain 2005. október 10. Victor Holloway ugyan szerette volna, ha Hazel C. Baird nem aggódik érte, de Victor Holloway nem tudta, amit Hazel C. Baird, vagy a narrátor is, miszerint Hazel C. Baird meglehetősen ritkán aggodalmaskodott, mert inkább cselekedni szeretett, és ha Victor Holloway történetesen tovább maradna a Zárolt Részlegen, mint 8 egész perc, akkor Hazel C. Baird nem fog aggodalmaskodni, csak utána menni. Szerencsére Victor Holloway közelsége se hozta zavarba, bár fel kellett néznie rá, lévén magasabb volt nála legalább egy fejnyivel, ahogyan az se hozta zavarba, hogy arra kérte, ne menjen utána. Hazel C. Bairdnek természetesen szándékában állt Victor Holloway után menni, ha azt a körülmények és Victor Holloway viselkedése indokolja, hiszen nem azért ajánlotta fel a segítségét, hogy aztán hátrahagyja a fiút és annak egyedül kelljen szembeszállnia Madam Cvikker haragjával - milyen harag ellen senkinek nem kellene egyedül szembeszállnia, akinek kedves az élete, vagy ha nem is kedves annyira, de szeretné még folytatni. Victor Holloway úgy tűnt, még szeretné folytatni az életét - talán az örök élet titkát keresni a Zárolt Részlegben? - és Hazel C. Baird is szerette volna, ha folytatja az életben maradást, és ha rajta múlik, márpedig múlik rajta, legalább kicsit, akkor fogja is. Bár nem mindig találta bölcsnek a hallgatást, most mégis így tett, de mivel épp elég határozottan egymást nézték Victor Holloway-jel, ezért Victor Holloway láthatta Hazel C. Baird magabiztos arckifejezésén, hogy egyrészt, neki ugyan ne mondja meg senki - kivéve talán a nagyszüleit, de Victor Holloway nem hasonlított rájuk, és nem csak fiatal kora miatt - hogy mit csináljon és kit mentsen meg, mert meg fogja menteni, még ha nem is feltétlen tekintett magára romantikus hősként (maximum hősnőként, de annak jó lett volna), másrészt, eleve rossz úgy hozzáállni dolgokhoz, hogy nem fognak sikerülni. Szerencsére Hazel C. Baird bízott magában annyira, még ha Victor Holloway nem is, hogy meg tudja oldani ezt a feladatot, így inkább Victor Holloway-nek nem kellett volna aggódnia, de eléggé úgy tűnt, ő is az aggodalmaskodóbb emberek közé tartozott, legalábbis első ránézésre, de tulajdonképpen másodikra is. Így Hazel C. Baird magára vállalta azt a feladatot is, bár önként és boldogan, hogy majd lesz ő nyugodt, amíg valaki (Victor Holloway) ideges, vagy valaki más (Madam Cvikker) szintén ideges, csak máshogy. Így hát miután némán, a tekintetükkel lekommunikálták (vagy legalábbis akarták, megpróbálták, szerették volna, bár a sikeresség kérdéses), hogy ne hősködjön, Hazel C. Baird azért elment hősködni, azaz beszélgetni Madam Cvikkerrel, miközben Victor Holloway elment felfedezni a Zárolt Részleget. Hazel C. Baird tehát Madam Cvikkerel beszélget - a kikölcsönzött Gyógynövénytan könyvről, a bájitalokról, a gyűlésről, amit a könyvtárban kellene tartani legközelebb, és amivel természetesen nem fogják zavarni a könyvtár nyugalmát, hiszen ilyet sosem tennének, és még csak hazudnia sem kell, hiszen ilyet szintén soha nem tenne, kivéve talán, ha rendkívül szükséges és elkerülhetetlen, minek esetén megtette, bár nem szívesen, de mégis szívesebben, mint elárulni és hátrahagyni valakit. Madam Cvikker őszintén érdeklődőnek tűnt, hiszen nem volt ő mogorva, kivéve, ha valaki nem tisztelte a könyvtár rendjét, csendjét, és a könyveket, és utóbbit még le is öntötte tintával, így talán jogosak voltak ellenérzései Victor Holloway-jel kapcsolatban, de most szerencsére mintha megfeledkezett volna a fiúról - Hazel C. Baird azonban nem feledkezett meg róla, ahogy arról sem, hogy bár a mondanivalója nem fogyott, de azért Victor Holloway ideje és értékes percei mégis fogytak, és remélte ezzel Victor Holloway is tisztában van. Sajnos, ha tisztában is volt, nem eléggé ahhoz, hogy igyekezzen, ugyanis Madam Cvikker bejelentette, hogy itt az ideje szokásos körsétájának még zárás előtt, amibe a Zárolt Részleg átnézése is beletartozott, és amit most jobb lett volna, ha nem néz meg, legalábbis nem úgy, hogy Victor Holloway még ott van. Hazel C. Baird felajánlotta, hogy visszaviszi a kikölcsönzött Mágiatörténet könyveket a helyükre, mintegy segítségül - amiknek a helye praktikusan pont közel volt a Zárolt Részleghez - és megkeresi azt, amiből a következő beadandót kell írniuk, ha már úgyis ott van, amíg Madam Cvikker elkezdi a szokásos esti adminisztrációját, amibe Hazel C. Baird tervei szerint nem fog belekerülni az, hogy Victor Hollowayt büntetőmunkára küldi. Hazel C. Baird tehát elindult hátra - csak hátrébb, jóval, mint kellett volna, de nem adott gyanúra okot a viselkedése Madam Cvikkernek. - Mennünk kell - olyan természetességgel lépett be a Zárolt Részlegre, és ragadta karon kedvesen, ámde határozottan, Victor Hollowayt - akinek a kezében látott egy könyvet, még ha a címét nem is, és remélte, Victor Holloway ezt kereste, mert ha nem, nos, szüksége lesz beérnie ezzel, legalább ma este - mint aki minden nap ezt csinálja, pedig nem csinálta, ellentétben a kötéssel, amit hobbi szinten igyekezett naponta művelni. Vajon Victor Holloway kezében a haladó mágiaelmélet vagy a haladó sütéselmélet könyv volt? Victor Holloway talán többre ment volna az előbbivel, bár utóbbiból Hazel C. Baird bármikor tart neki különórákat, talán csak nem ebben a pillanatban. Remélte, Victor Holloway megbocsátja ezt neki, ha már épp megmenti, és észreveszi, hogy épp megmenti. - Miss Baird? - ebben a pillanatban ugyanis, Hazel C. Baird behúzza Victor Hollowayt egy eldugott polcsor mögé, és közel húzódva hozzá gyorsan a szájára teszi a kezét, mert már hallja közeledni Madam Cvikkert, aki őt keresi - mármint őt, Hazel C. Bairdet, egyedül, és nem Victor Holloway társaságában, pláne nem egy Zárolt Részlegről származó zárolt könyv társaságában. Úgy is mondhatnánk, hogy Hazel C. Baird meglehetősen tiltott társaságba keveredett ezen az estén, bár saját döntése okozta ezt a keveredést. Reméljük, csak ezek keveredtek, és nem a könyvek, amiket Victor Holloway keresett, mert az nem eredményezett volna sikeres akciót. Hazel C. Baird a tekintetével igyekszik rávenni Victor Hollowayt, hogy ne beszéljen, mert majd beszél ő, tekintete nyugodt és magabiztos, és talán kissé csintalan is, bár Victor Holloway tekintetéről lehet, hogy nem tudjuk ugyanezt elmondani (a narrátor szerint kissé furcsa lenne Victor Hollowayt és a csintalan szót egy mondatban használni, bár most mégis megtette). - Megtalálta amit keresett, Miss Baird? - hallja a könyvtárosnő hangját pár polcsorral előrébb, ahogy kedvesen érdeklődik és közben könyveket rendez, természetesen nem gyanítva semmit, hiszen Hazel C. Baird nem adott neki erre okot, ő csak visszahozta a Mágiatörténet könyveket - és így is tett, csak közben visszahozta Victor Hollowayt is a Nem-Zárolt Részlegre. - Meg, igen! Köszönöm szépen! - válaszolja Hazel C. Baird fennhangon a könyvtáros nőnek, miközben a kezét még mindig Victor Holloway száján tartja, és bár a mosolygását nem tudta elfojtani, de a nevetését nagyon igyekezett, de még jobban igyekezett, hogy Victor Holloway ne szólaljon meg, csak most ne! Madam Cvikker léptei közben távolodnak, és hallani lehet, ahogy másokkal beszél a zárásidő fontosságának betartásáról és arról, hogy a könyvtár nem használható alvásra.

13	2005/2006-os tanév / Tiltott Rengeteg / Re: Sötét tisztás	Dátum: 2026. 02. 21. - 21:19:55
2. FEJEZET AZ ELTÖKÉLT MR. O’HARA But man is not made for defeat. A man can be destroyed but not defeated. - Ernest Hemingway TW:vér 2006. január 10. Hazel C. Baird nem értette, hogy miért térdel le elé Connor O’Hara - ismeretei szerint, ilyet csak akkor csináltak a fiúk, ha meg akarták kérni a lányok kezét, márpedig Hazel C. Baird egészen biztos volt benne, hogy Connor O’Hara, ha házasságra is tervez lépni 17 évesen, ami nem lett volna egyedi eset, valószínűleg nem vele tenné ezt. Ha pedig igen, akkor Hazel C. Baird, sajnos kénytelen lenne nemet mondani erre a pedig bizonyára igencsak kedvező ajánlatra, hiszen egyrészt ő, 16 évesen, nem vágyott házasodni, másrészt, ha házasodni is kívánt volna, valószínűleg nem Connor O’Hara lett volna a lehetséges férjjelöltje. Hazel C. Baird, ha túléli a mai napot - márpedig tervei között ez szerepelt - akkor feltétlen meg fogja tudni mondani Connor O’Harának, hogy maradjanak csak barátok. Remélte, Connor O’Hara szívesen lenne a barátja, mert úgy nézett ki, mint akinek szüksége van barátokra, meg úgy is, mint aki menten rosszul lesz. Hazel C. Baird, az előbbiek mellett azt is remélte, hogy nem a vele való potenciális barátság gondolatától. - Connor? Minden rendben… csak egy… kicsit… vérzik - Hazel C. Baird ezt is igyekezett, még a körülmények ellenére is, lehető legmegnyugtatóbb hangján mondani. Ugyan Connor O’Hara azt kérte tőle, hogy ne beszéljen, Hazel C. Baird, másokkal ellentétben, nem kifejezetten szerette, ha megmondják neki, hogy mit csináljon. Kivételt képezett persze ez alól többek között, de nem kizárólag, ha a nagyszülei kérték valamire, vagy a tanárok, hiszen Hazel C. Baird nem volt azért annyira lázadó szellem - vagy bármilyen szellem, még legalábbis - hogy mindenkinek ellent mondjon, de azért általánosan mégis inkább igen szabad léleknek számított. Továbbá jelen helyzetben azért sem szeretett volna csendben maradni, hogy oldja kicsit szegény Connor O’Hara halálra vált - reméljük, csak vált és nem várt - hangulatát, és biztosítsa róla, hogy még ő, Connor O’Hara is képes vele kommunikálni, és nem csak Ajax Ambrose. Ha nem szorította volna a kezeit a sebhez az oldalán, akkor bizonyára azt Connor O’Hara vállára tette volna, ugyancsak megnyugtatásul. -Ne aggódj nem… terveztem… el… menni - ezen mondat lehet meggyőzőbben hangzott volna, ha nem akkor mondja, amikor Connor O’Hara szemügyre veszi a sérüléseit - ami alatt Hazel C. Baird csak minimális ellenállást tanúsított, azt is reflexből, nem Connor O’Hara személye miatt - felajánlva neki segítségét, és még a kabátját is. Hazel C. Baird mindenkor, és ez alól a mai nap sem lehetett kivétel, emlékezett nagyszülei szavaira, miszerint a jó szándékkal érkező segítséget illik elfogadni és nem visszautasítani - ezért nem fogadta el például Lark Montague szándékát, mert Lark Montague szándékai egészen ritkán voltak jók. Connor O’Hara szándékai azonban jók voltak, még ha Hazel C. Baird nem is igen volt hozzászokva, és normál körülmények között viszonylag nehezen is kért segítséget, a jelenlegi helyzetben azonban meglehetősen rá volt szorulva erre. Hazel C. Baird ezzel együtt azt is sejteni kezdte, hogy valahol a bűntudat vezérli Connor O’Hara viselkedését, habár bizonyítékul csak az szolgált számára, hogy valamilyen módon Connor O’Hara, és nem egy ismeretlen elkövető van a sérülése mögött, hogy a fiú a lándzsán nem lepődött meg, illetve kétségbe sem az ejtette, hogy esetleg valaki vagy valami lándzsákat dobál az erdőben, aki elől esetleg el kellene rejtőzni, hanem hogy Hazel C. Baird megsérült ezen lándzsák dobálása miatt. Bár az okokat nem tudta, Hazel C. Baird azért abban nagyjából biztos volt, hogy nem ő kellett, hogy legyen Connor O’Hara eredeti célpontja, de majd ezt egy alkalmasabb pillanatban - például amikor már nem vérzik - fogja megkérdezni tőle. Hazel C. Baird alapesetben biztosan visszautasította volna Connor O’Hara kabátját, mert egészen ritkán fázott, bár most egészen szokatlan módon rázta mégis a hideg, aminek talán több köze volt a sokkhoz és a vérveszteséghez, meg a fájdalomhoz, mint a tényleges hőmérséklethez, hiába volt január. Ez talán aggasztó lehet, bár igyekezett nyugodt maradni, mert nem látta, hogy sokat segítene a helyzeten, ha ő is kiakadna, mint ahogy úgy tűnt, hogy Connor O’Hara kiakadt, persze csak a maga visszafogott, Connor O’Hara módján. -Remélem…nem néz…ki nagyon…rosszul. Szeretem ezt…a pulóvert… - ugyan Hazel C. Baird öltözködésére ebben a fejezetben, a körülményekre való tekintettel, még nem szántunk sorokat, most azonban gyorsan megtesszük, tehát Hazel C. Baird a mai napon zöld nadrágot és narancssárga kötött pulóvert viselt lila csíkokkal az ujján és egy sárga nappal a közepén, rózsaszín sállal kiegészítve, bár bal oldalán ez a pulóver felszakadt és most átáztatta a vér, ahogyan a rózsaszín sálat is, amit nyomókötésnek használt egészen addig amíg, nos, Connor O’Hara nem talált egy erre alkalmasabb ruhadarabot, történetesen a saját pólóját. Hazel C. Baird, lévén segítőkész volt még most is, igyekezett Connor O’Hara segítségére lenni és a sebre szorítani a pólót, amíg a fiú igyekezett megoldani, hogy Hazel C. Baird lehetőleg az élők sorában tudjon maradni - habár szeretnénk megnyugtatni mindenkit, valószínűleg nem volt közvetlen életveszélyben, a lándzsa valószínűleg nem ért létfontosságú szervet, bár amennyiben igen, úgy ez a történet túlságosan hamar véget fog érni. -Meg fogsz…fázni és…akkor… hogy viszlek.. haza…? - utalva egy kedves, bár kivételesen halványabb, mosoly kíséretében arra, hogy Connor O’Harának talán nem szerencsés tél közepén fedetlen felsőtesttel mutatkoznia a hálókörleten kívül. Hazel C. Baird más körülmények között bizonyára jobban tudta volna értékelni Connor O’Hara ezen mutatványát, most azonban némiképp lefoglalta az egyenletes lélegzés, ami kissé akadályozva volt és aminek nem Connor O’Hara látványa volt az oka. -Mély… levegő. Ne izgulj, jól…csinálod… - bólintott is, mintegy megerősítésül, hiszen fontos volt neki, hogy Connor O’Hara nyugodt legyen, egyébként is, de talán most különösen, és nem tudott mást tenni, csak megbízni a fiúban és annak tudásában, bár egyébként is alapvetően bizalommal fordult diáktársai felé - kivéve Lark Montague felé, de Lark Montague tett róla, hogy ez így legyen. Hazel látta a kékes fényt Connor O’Hara pálcájának végén, és mintha a fájdalom valamivel tompábban érződött volna - vagy ez, vagy elérte azt a pontot, ahol már nem érez fájdalmat, ami valószínűleg pont az ellentéte lett volna annak, amit Connor O’Hara igyekezett tenni. Ahogy egy pillanatra elhúzta a kötést a sebről, úgy látta, mintha a vágás kisebb lenne, és kevésbé is vérezne, ami határozottan jó jel volt, de Connorra nézett megerősítésért, mert ő valószínűleg jobban látta, illetve, több szem többet lát, és nekik összesen négy működő szemük volt.

14	2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Könyvtár	Dátum: 2026. 02. 10. - 14:08:22
1. FEJEZET A TITOKZATOS MR. HOLLOWAY There is a charm about the forbidden that makes it unspeakably desirable. - Mark Twain 2005. október 10. Hazel C. Baird-et természetesen nem zavarta, ha egy zöldséghez hasonlították, mert véleménye szerint a zöldségek - különösen, de nem kizárólag, a brokkoli - hasznosak és egészségesek voltak, ő pedig szeretett hasznos lenni, és beteg is viszonylag ritkán volt. - Vagyis egy tipikus hétfő, és lássuk be, nem sok gaelül beszélő brokkolit ismersz - vélt ugyan felfedezni némi iróniát, esetleg gúnyt Victor Holloway szavaiban, ám ő ennek ellenére - vagy talán épp emiatt - egyelőre meglehetősen élvezte a fiú társaságát. Tudta, hogy ha Victor Holloway valóban nem vágyna az ő, Hazel C. Baird társaságára, azt nem félt volna megmondani - de egyelőre nem tette, így Hazel bizonyára jogosan vonhatta le azt a következtetést, hogy nem zavarja jobban Victor Hollowayt, mint más emberek, márpedig megfigyelései alapján Victor Hollowayt gyakran zavarták az emberek. Jelen esetben azonban úgy tűnt, inkább a brokkoli zavarta - vagy csak nagyon tetszett neki, és ezért nézte annyira a lány mellkasán lévő zöld zöldséget. Hazel C. Baird is viszonylag sokszor zavart embereket, és ezen emberek szintén gyakran titulálták feltűnőnek is, egyesek akár feltűnően idegesítőnek, habár ez utóbbi - mármint az idegesítés - sosem volt célja. Tulajdonképpen a feltűnés sem, de elég könnyen észrevehető valaki, aki rendszeresen hord együtt sárga felsőt lila-piros zoknival, és aki az említett sárga felsőt rendszeresen dobja fel valamivel, például jelen estén brokkolival, vagy esetleg egy nagy csirkével, mivelhogy Hazel C. Baird többek között, de nem kizárólag, a csirkék iránt is igen elkötelezett volt. - Na caill do cheann, ennyire nem gyorsak a baglyok - utal ezzel Hazel C. Baird megnyugtatóan arra, hogy mire a meghívó elérné Madam Cvikkert, ők, vagy legalábbis Victor Holloway, már könnyűszerrel a Kastély másik felében tudna tartózkodni, illetőleg nem hitt abban, hogy az univerzum különleges büntetést szánna neki, mert úgy tűnt, az univerzum mindenféle büntetését Lark Montague-nak szánja. Hazel C. Baird szinte érzi a gondolatok gyors váltakozását Victor Holloway fejében - talán szóvá kéne tennie neki, hogy rendkívül hangosan gondolkodik? - de kedvesen és türelmesen várakozik, amíg a fiú eldönti, szeretné-e igénybe venni a segítségét. Elgondolkozik közben azon is, vajon miben sántikálhat - azaz, nem sántikál, Victor Holloway a narrátor meglátása szerint nem bicegett - a fiú, amiért ennyi időt szán gondolkodásra egy ilyen egyszerű kérdés kapcsán is, de talán, lévén Hollóhátas, hozzátartozott személyéhez a dolgok alapos - nagyon alapos - átgondolása. Hazel C. Baird is át szokott gondolni dolgokat, bár ennyire talán nem alaposan, vagy legalábbis nem minden esetben. Természetesen akkor sem haragudott volna meg, ha Victor Holloway nem él az ajánlatával, többek között azért sem, mert Hazel C. Baird ritkán volt haragos, meglehetősen nyugodt természettel rendelkezett. Ennek oka esetében lehetett a megfelelő vitaminbevitel - ugyebár, szerette a zöldségeket, és egyébként a gyümölcsöket is, főleg az almát - a rendszeres testmozgás és sok idő a friss levegőn, de persze az is előfordulhatott, hogy szimplán ilyen volt (a narrátor még keresi a választ). Hazel csak egy egyetértő mosollyal bólint Victor Holloway azon következtetésére, hogy valóban nem abból áll a segítsége, hogy eltűnik, hiszen úgy hogyan tudna segíteni? Persze van, amikor az segít, ha valaki nincs útban - talán Victor Holloway is jobban örült volna, ha Hazel C. Baird nincs útban - de ez talán nem az az alkalom volt. Figyelmesen hallgatja Victor Holloway tervét - egy kicsit félre is dönti a fejét közben - és közben azon gondolkodik, vajon a figyelemelterelés, vagy Victor Holloway követése a Zárolt Részlegbe a jobb opció. Szerencsére Hazel C. Baird jóban volt Madam Cvikkerrel - és nem is amiatt, mert ritkán látogatta volna a könyvtárat - így bármikor tudott vele kedves beszélgetésbe bonyolódni, illetőleg Madam Cvikker odáig volt Hazel C. Baird lekváros süteményéért is, amivel megörvendeztette már a tanári kar tagjait, bár ezen sütemény nem volt nála, és sosem használta volna lekenyerezési (vagy lesüteményezési, bár a narrátor egészen biztos benne, hogy ilyen szó nem létezik) céllal, annál is inkább, mert a könyvtárban tilos volt enni, és ezen szabályt Hazel C. Baird semmiképpen sem szegte volna meg. Vajon milyen haladó emélet kellhet Victor Holloway-nek, és miért pont a Zárolt Részlegről? Jót tesz-e Hazel C. Baird azzal, ha segít neki? Válaszaink egyelőre nincsenek ezen kérdésekre, azonban később még megválaszolásra kerülhetnek. - Ez menni fog. Akkor itt találkozunk, hm, legkésőbb 8 perc múlva? - Hazel szerette volna, ha Victor Holloway tisztában van vele, hogy ha ennél tovább marad el, akkor valahogyan kiszedi - ha már az Invito emberekre nem működik - a Zárolt Részlegről, és inkább ő szedje ki, mint Madam Cvikker. Ha pedig Victor Holloway-nek nincsenek további javaslatai, akkor el is indul, hogy beszélgessen kicsit a könyvtárosnővel, például a Diákjóléti Bizottságról.

15	2005/2006-os tanév / Tiltott Rengeteg / Re: Sötét tisztás	Dátum: 2026. 02. 09. - 22:39:33
2. FEJEZET AZ ELTÖKÉLT MR. O’HARA But man is not made for defeat. A man can be destroyed but not defeated. - Ernest Hemingway TW: vér, utalás gyerekbántalmazásra 2006. január 10. Hazel C. Baird kevés dologtól félt: nem félt például fára mászni, tilosban járni, vagy narancssárga pulóverhez rózsaszín sálat húzni - ám az oldalát beborító vér azért most mégis eltöltötte némi aggodalommal. Kérdezhetnénk, hogy hogy került oda Hazel C. Baird, hogy az oldalán egy - a vérmennyiségből kiindulva - jelentős nagyságú seb legyen felfedezhető külső szemlélők számára is. Hazel C. Baird a mai napot, mint sok más napot, a Tiltott Rengetegben, vagy annak közelében töltött - mert mint említettük, nem félt tilosban járni - néha gyógynövénykeresési céllal, néha csak úgy, hiszen Hazel C. Baird ritkán szolgáltatott különösebb okot cselekedeteire. Megkönnyítette volna jó pár ember dolgát, ha így tett volna, és bár gondolhatnánk, hogy felelőtlen, valójában nem volt az - bár Lark Montague biztos nem értene ezzel egyet, de ő szerette a legrosszabbat feltételezni, nos, mindenkiről, Lark Montague-t kivéve, de őt szerencsére nem kérdeztük meg. Na nem mintha Lark Montague-t valaha visszatartotta volna, hogy ki kérdez tőle és mit, hiszen Lark Montague bármikor hajlandó volt megosztani a véleményét, ami esetében ritkán volt pozitív, s talán ez lehetett az oka, hogy nagyjából senki nem kedvelte, még a lépcsők sem. Hazel C. Baird-et mindenesetre csak kíváncsi természettel áldotta meg a sors, vagy Isten - ki miben hisz, illetve nem hisz - ami ugyan többek között kiváltotta szülei iránta táplált ellenszenvét, azonban ez jó pár éve, mióta nagyszülei szerető gondoskodásában élt, nem járt fizikai sérülésekkel, legalábbis olyanokkal nem, amit nem ő okozott volna véletlenségből saját ügyetlenkedése miatt. Viszont annyira azért nem volt ügyetlen, hogy ezen ügyetlenkedés miatt belesétáljon egy lándzsába, bár ha egészen pontosak akarunk lenni, a lándzsa sétált belé, mielőtt belefúródott volna az egyik fa törzsébe, de nem hagyva ki az alkalmat, hogy előtte az éle felsértse a lány bal oldalát. Hazel C. Baird, bár rendkívül talpraesett lánynak számított, és ritkán esett kétségbe, de azért előbbi tulajdonságait jelen helyzetben meglehetősen korlátozta - hogy úgy mondjuk, egészen lehetetlenné tette - az oldalába nyilalló (bár lándzsa okozta, szóval talán a lándzsaló találóbb lenne, ha viccelhet ilyennel a narrátor) fájdalom. Bár alapvető reflexként még benne élt - köszönhetően a korábban említett szülői ellenszenvnek - hogy a sérüléseit ne tegye szóvá és lehetőleg ne is sírjon miattuk, azért akaratlanul is lehagyta a száját egy tompa nyögés, és ugyanakkor Hazel C. Baird azt is meghallotta, hogy valaki közeledik felé. Hazel C. Baird-től meglehetősen távol állt, még egészséges állapotában is, az erőszak, szóval remélte, bárki is az, békés szándékkal közelít felé, és esetleg arra is tudja a választ, hogy kihez tartozik a lándzsa, illetve hogy az volt-e a célja, hogy őt levadássza - minek esetén ennek okára azért igazán kíváncsi lett volna, még mielőtt meghal - ha pedig nem, akkor mégis miért dobál lándzsákat csak úgy az erdőben. Ha pedig az adott illető, esetleg varázslény, szándéka nem békés, abban az esetben pedig, nos, Hazel akkor sem tudott volna ellene sokat tenni, ha akart volna, ugyanis jelenleg csak arra volt energiája, hogy megpróbálkozzon egy egyszerűbb gyógyító bűbájjal, aminek a hatását korlátozta, hogy mint említettük, épp próbált nem meghalni, így hát, mivel elvérezni tényleg nem lett volna jó és előnyös, egy rögtönzött nyomókötéssel próbálta az előbb említett lassú és fájdalmas halált elkerülni. Hazel C. Baird csak egy pillanatra tervezett megpihenni az egyik fa tövében - bár, ha szóbakerültek a tervek, Hazel C. Baird heti tervei között nem szerepelt az ilyen jellegű vérvesztés, ellenben például egy új pár kesztyű kötésével, ami igen - ám ez a megpihenés úgy tűnt, valamivel hosszabb ideig fog eltartani. Ekkor vette észre Connor O’Hara-t. Nagyképű, magának való, kviddicssztár, újabban Trimágus Tusa bajnok, Connor O’Hara személyisége, ha mondhatjuk így, meglehetősen távol állt Hazel C. Baird személyiségétől, és nem csak azért, mert Hazel C. Baird nem volt Trimágus Tusa bajnok. Különbségeik ellenére azért Hazel C. Baird látta, hogy mintha Connor O’Hara újabban valahogy barátságosabb, vagy legalábbis, kevésbé barátságtalan lenne, bár ennek okát még nem feltétlenül értette. Talán most meg fogja érteni? Bár, lássuk be, egyelőre jobb lenne kezdenie valamit azzal a sebbel. -Connor? Dè tha dol? - a beszéd alapvetően nem tartozott Hazel C. Baird számára a nehéz tevékenységek közé, Connor O’Harával ellentétben, aki inkább csendesebb típus volt, most azonban meglehetősen nehézséget okozott neki, ahogyan levegőt vennie is viszonylag nehezére esett, ami pedig, úgy tartják, egészen elengedhetetlen az élethez, kivéve a szellemeknek, de ők ugye nem élnek. Hazel C. Baird a szellemekről később majd feltétlenül megkérdezi háztársát, Ajax Ambrose-t, bár tervei szerint nem szellemként tenné ezt meg. -Vigyázz mert valaki… lándzsákat lövöldözik. Szívesen… visszaadom majd neki… csak most kissé… elfoglalt vagyok… - Hazel C. Bairdtől az sem állt messze, hogy a komoly szituációkat humorral és akár enyhe iróniával igyekezzen oldani, téve ezt most is, miközben igyekszik kedvesen és megnyugtatóan mosolyogni Connorra, már amennyire a fájdalom épp engedte, és az jelenleg nem igazán engedte, ellenben az adrenalin igen. Kezét az oldalán tartotta, igyekezve ezzel valamennyire elfedni a sebet és az előbb említett nyomókötést tervei szerint még hatékonyabbá tenni.

Oldalak: [1] 2

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.128 másodperc alatt készült el 26 lekéréssel.