-Jogos, nos vonattal lehet legkönnyebben megközelíteni, a városka neve Hertfordshire, Londontól északra. Hatfieldnél kell leszállni. Igazából gyorsan ott van az ember, van Aurorképzőnk, ahol meglehetősen kevés a tanár, de a Prófétákban szokták is hirdetni. Ügyesen bánsz a pálcával is, meg hogy másfajta tudásod is van tanárként jól ki tudnád használni. Tudod keresik a jól képzett előadókat, tekintve, hogy a kikerülő aurorok, hogy is mondjam, nem a legfelkészültebbek. Ez persze nem az ő hibájuk.
Magyarázza Serpi szokásához híven hosszan és alaposan kifejtve gondolatmenetét. Kérdően pislog Craigre, a cigarettát illetően, de aztán csak mosolyogva vállat von.
-Ahogy gondolod.-Ő a maga részéről kifújja a füstöt és a füle mögé reguláz egy hajfürtöt. Majd ismét csak nevet, de magán inkább.
-Van mangós, sajnálom igyekszem lassítani, mert elég gyakori, hogy gyorsan sorolok vagy mondok valamit, és mások nem tudják követni. Ám sajnos a pörgés az életem megkívánja.
A lány kiperdül vissza a konyhába, majd a kívánt teát vízzel leforrázza, s a forró italos tálcával tér vissza, lerakja az asztalra, majd lehuppan az ausztrál mellé. A csészéjébe tölt a tejből, majd hátradőlve lehunyja egy percre a szemét, ahogy a jázmin zamata végigsimogatja a nyelvét, és lassan elsiklik a torka felé.
-Nem azért mondtam, ne értsd félre. Nem lekötelezés. Jó srác vagy, kicsit fura életúttal. Tudod, tudom milyen amikor körülötted semmi nem olyan, amilyen kéne, hogy legyen és nem érted miért, de azért még próbálkozol, hátha. Szóval nem, ez nem lekötelezés, csak egy lehetőség.
Kicsit zavartan mosolyog, hiszen tényleg nem vár cserébe semmit, csak így gondolta helyesnek a dolgot, ha már adott a hely és úgyis keres valakit aki vezeti az üzletet. Kis csend áll be Serpi teljes nyugalommal iszogat a teájából.
-Szóval azóta merrefelé élsz? Zenélni nem zenélsz?

Serpenrosa ismét csak nevet, jókedvűen. Sanda pillantást vet Craigre, majd ismét csak mosolyog magára.
- Szerencsés vagy, remélem felfogtad. A Nagyúr nem szokott csak úgy trécselni, főleg nem személyesen és semmiképpen nem szokta elengedni a beszélgetőpartnerét, Jegy nélkül. Zseniális és hatalmas varázsló, kár hogy átlépte az őrület küszöbét, és hogy ki akarja nyírni a varázslótársadalom háromnegyedét, a muglikat meg szolgasorba akarja hajtani valószínűleg egy gyerekkori trauma miatt.
Megvárja míg Craig válaszol, közben arrébb pakol néhány Reggeli Prófétát és Szombati Boszorkányt.
-Azt látom, hogy vagy. Ám ezek szerint nem túl sikeres a beilleszkedés, sajnos megértem. Amit akkor is említettem, nem épp a legkedvezőbb alkalom belevágni az itteni életbe most. A Minisztériumban vagy az egyetemeken próbálkoztál már? Most már csak aranyvérű varázslókat vesznek fel, főleg ha az embert aranyvérű. A külföldieket még mindig nem túlzottan kedvelik, de pár ajánlólevél és rögvest kinyílnak az ajtók.
Elővesz egy doboz cigarettát, majd kiteszi az asztalra. Kivéve egy szálat, rágyújt, egy intéssel jelzi, hogy Craig szolgálja ki magát ha akarja.
-Én most tanítani fogok, illetve azt is, felkértek a régi egyetemem, hogy tanítsak ott. Sajnos alig maradtunk gyógyítók. A legtöbb medimágus elmenekült az országból…Erről jut eszembe.- Hirtelen elégedetten elmosolyodik, majd kifújja a füstöt.- Dolgozhatnál nekem is. Van egy teázó, amit a szüleim hagytak itt nekem. Eddig be tudtam járni és intézni a dolgokat, de így nem lesz rá időm. Nemrég hirdettem, hogy keresek önállóan dolgozni tudó, helyettes vezetőt. Ám eddig nem felelt meg semmit, ne tudd meg milyen népek jelentkeztek. Te megbízható vagy, legalábbis, amennyit eddig megtudtam rólad az nagyon pozitív, plusz jó emberismerő vagyok. Gondold át.
Előröptet egy hamutálcát és beleszórja a leégett cigarettavéget. Aztán kisétál a konyhából, de közben még hozzáteszi.
-Angliába felesleges feltenni ezt a kérdést, mi mindig teázunk. Milyen teát szeretnél? Én jázminosat iszom, de van rooibos, green powder, fekete, almás, cseresznyés, citromos, mentás, kakukkfüves, fura teakeverék, amit most importáltattunk be nemrég, öhm maracujás, mangós, epres, szőlős, ginzeng, gyömbéres ééééééés kókuszos.
Amíg Craig választ a lehetőségek közül, addig a lányka vizet melegít a teának, és tesz cukrot, tejet és citromot egy tálcára, majd nekitámaszkodik a nappali ajtófájának és még mindig mosolyogva válasz.
-Még mindig csak Maxi cicával éldegélünk kettecskén. Nincs időm egyéb tevékenységekre. Néha még élni is alig. Három napra szabadságot vettem ki, hogy meg tudjam írni a tanterveket. Soha nem tanítottam még, ráadásul egyetemistákat, hát nem lesz egyszerű feladat. Amúgy cicus is valahol itt leledzik, de még mindig nem szereti a vendégeket.

-Dehogy zavarsz! Mostanában nem alszom túl sokat, még nem álltam át az esti műszak után.
Serpenrosa időközben szemrevételezi a fiatalembert, aki nagy általánosságban mit sem változott. Persze csupán egy év telt el, de ettől függetlenül sok minden történhetett.
Aztán felnevet, amikor a legutóbbi elválásuk kerül szóba.
-Hát mondhatni, a körülmények meglehetősen furcsák voltak. Nem gondoltam volna, hogy a Nagyúr teszi tiszteletét nálam, ráadásul utána eltűntök. Örülök, hogy találkoztunk, érdekes színfolt vagy.
Becsukja a bejárati ajtót, mivel meglehetősen hűvös van odakint, majd a nappali felé indul.    
-Valóban mostanában elég nagy a felfordulás, de ez a hely biztonságos. Legalábbis nagyjából az. Tudod ez az otthonom, már hosszabb ideje és ragaszkodom hozzá eléggé, pár őrült nem tud megijeszteni, gyerekkoromban volt elég közeli kapcsolatom vele. Amióta pedig igazoltam az aranyvérűségem a Minisztériumba, legalább a halálfalók nem fenyegetnek. Nem úgy az aurorok. -Legyint inkább csak magának, mint Craignek.- Rosszhírű a családom eléggé. S hogy vagy? Sikerült beilleszkedned? Kérsz enni, inni valamit?
A lendületéből mit sem veszített a lányka, talán jellemre sem annyit, egyelőre még legalábbis. Lelkes mosoly ól az arcán, hiszen tényleg örül, hogy újra láthatja a kócos ausztrált.
-Érezd otthon magad.

*Ó te jó ég! Hogy lehetek ilyen ügyetlen! Ezt nem hiszem el, soha nem voltam ennyire béna. Remélem nem volt fontos amit épp olvasott.*
A fiatalembernek mindkettőjük szerencséjére, kiváló reflexei vannak, nem csak a kitérésre, de még őt elkapni is volt ideje. Sőt még fel is segíti. Serpenrosa ezt meglehetősen elpirulva veszi tudomásul. Megigazgatja zilált fürtjeit, majd talárját is.
-Egy pillanat, máris. –Egy immáron kecses mozdulattal előhúzza a pálcáját, majd a füstölgésbe kezdett iratok felé intve, gyorsan elválik a bíbor folyadék, amely összeállva lebeg a levegőbe, s nem sokkal később egy fiolába kusszan, amely nemrég még a hölgyemény táskájában lapult, majd az asztalra helyeződik. A papírok is szép rendben, bár kissé megperzselődve szintén a sík étkezőfelületen landolnak.
-Remélem nem pótolhatatlan értéket sikerült tönkretennem. Igazán nagyon sajnálom.
Umm…Serpenrosa Hellsing vagyok, szolgálatára és köszönöm a meghívást, de inkább teát szeretnék, ha nem gond.                                                                                                                                                        Lehető legkedvesebben rámosolyog a sármos úriemberre. Majd a valószínűleg a bemutatkozás után, helyet foglal az egyik széken, előkotor valahonnan a táskája mélyéről egy bőr fiolatartót. Gondosan a többi mellé illeszti az bordó üvegcsét, összetekeri és csatolja, visszateszi a hordozó mélyére.
Eközben a csapos mogorván az asztal mellé ér, dühödt pillantást vetve a vendégekre. A fiatal nő figyelmen kívül hagyja az érkezőt, figyelme inkább a barna, igencsak jóképű, fess megmentőjére koncentrál.
-Ugye nem zavarom? Nem szeretném feltartani. *Dehogynem.*
Érdeklődő pislogással csavargat egy rakoncátlan fürtöt, ujja köré.

A fiatal férfi hirtelen megnyugszik, s ez talán még jobban alátámasztja a balsejtelmet, miszerint itt valami nagyon nincs rendben.
-Nos, akkor mégis csak emlékszik valamire. Hiszen az attitűdjeink nem változnak. Segíteni szeretnék Önnek, hogy jobban legyen. Ám ehhez együtt kell működnie mindenben. Először finom módszerek jönnek, ha nem válnak be jönnek az erősebbek. Ez így működik.
Serpenrosa hangja és modora követi a páciense viselkedését. Pszichológiai hadviselés, ha úgy tetszik. Persze nem kell erről tudnia, de nem véletlenül ő a gyógyító, megvannak a módszerei, hogy kezelje az eseteket. Sajnálja a srácot, láthatóan teljesen össze van zavarodva és valahol a düh is megérthető, hiszen, mivel nincsenek emlékei elég ijesztő lehet ez az egész. Főleg ilyen fiatalon nem egyszerű a dolog.
-A legkisebb részletek is segíthetnek, bármennyire jelentéktelennek is tűnik a dolog.
Meghallgatja az újabb kitörést, majd feljegyzi gyorsan, természetesen végig élénken figyeli a reakciókat.
-Mr. Reynolds a kijutást nem garantálhatom, de megpróbálom ami tőlem tellik. Ez a dolgom.
*Nocsak egy emlék! Sikeres volt a ráhatás úgy látom. Bár ezt jobb lett volna inkább magában tartania. Persze, ha nem kedveli őket akkor mindegy.*
-Sajnálatomra, ezt bizony jelentenem kell. Mármint a bátyja és családja halálfalóságát illetőleg halálfaló szimpatizánsságát. Természetesen az Ön kihallgatása sem maradhat el, az aurorok úgyis szeretnének kihallgatni, de ezt ki lehet kerülni.
Láthatóan Josh úrfi nem éppen elégedett csak a bal láb elengedésével, de ő húzta ki a gyufát. A zöld szemek veszélyesen villognak, legalábbis olybá tűnhet, azonban sokkal inkább aggódik.
-Bárki is tette ezt veled szépségem...-odalép az ifjú titánhoz- alapos munkát végzett.
Pálcája végén fény gyúl, amit aztán arra használ, hogy a fiú pupillareakcióját ellenőrizze, majd a pulzusát is.
-Azt várom Öntől, hogy próbáljon emlékezni, önszántából. Fékezze önmagát. Ha pedig nem megy fogadja el a segítségem.
*Így vagy úgy, de meg kell tudnom mi történt és hogy lehet robálni és mentálisan helyrebillenteni. Ő jár a legrosszabbul ha nem teszem*
Beletúr a sötét loknikba, majd mélyet sóhajtva végignéz a lekötözött betegen. Majd a másik lábáról is feloldja a gúzst.
-A kezeiről biztonsági okokból nem vehetem le a kötést. Szóval mire emlékszik? Mindent tudni akarok. Hozzátenném legilimentiát is használni fogok.
A gyógyító hölgy felveszi szigorúbbik modorát, nem gyengíthetik el az érzelmei, sem szánalom, sem sajnálat. Ha a páciense egy fél órán belül nem válaszol, ki kell mennie jelenteni, utána pedig az aurorok hallgatják ki, de akkor, még esélye sem lesz arra, hogy valaha is kikerül innen.

Serpi most elemében van, mindig lelkes, ha új emberekkel ismerkedhet meg. Élénken tekintget a két hölgyre.
-Majd, ha körbejártunk és viziteltünk utána, reggel már szívtam egyet. Nem nagyon tolerálják a dohányzást itt, persze ez teljesen érthető. Volt, hogy a drága főnökasszony megrovásban is részesített, amiért a kórház területén nem a kijelölt területén szívtam, de hát ez van. Szóval előtte kószálhatnánk, ilyenkor még lehet, nincsenek új betegek, sem aggódó rokonok.
Gondolkodni kezd az említett néven, de nem ugrik be neki a hozzá tartozó arc. Pedig nagyon próbálja felidézni. Közben Ruby egy kicsit próbálja megnyugtatni az új lányt.
-Úramisten!!!! Melyik osztályon is volt? Nem dereng, mármint a neve ismerős, de hogy ki volt az nem. Amúgy nem csodálkozom rajta, ami néha itt megy. Sajnálom szegényt. Hát igen, ide kellenek az idegek, de nem olyannak tűnsz, mint aki megrémül a nehéz feladatoktól.
Kinyújtja a tagjait még mielőtt elindulnának lassan.  Aztán végigméri Rubyt.
-Természetesen. –Kiváncsian néz a lányra.-Szülészeti medimágus képzés?  Ó mindenképpen! Hálás feladat, aki vállal gyermeket ezekben a nehéz időkben, az megéri a fáradságot, főleg  amikor új élet születik. No meg szülész medimágusból még kevesebb van, mint bármelyik más ágazat képviselőjéből. Mindenképpen érdemes.
*És persze nagyon is illik hozzá ez a mesterség, látszik a szemén. A szülészet az egyik legjobb hely, kevés halálozás és viszonylag nyugis.*
A zöldszemű lány közben határozott lépésekkel elindul az ajtó felé, jelezvén, hogy részéről indulhatnak.
-Mond csak Missy, neked már körvonalazódik merre szeretnél tendálódni?
Míg átgondolja a válaszát, Serpenrosa megkézdezi Rubyt is mit szól a tervezett útvonalhoz.
-Úgy terveztem fentről lefelé trappolunk végig,  meg vizitelünk egyet. Köpönyeget fel! 

A ház sötéthajú úrnője az ablakban ülve kémleli a mindig ködös Londont, gondolatfelhői úgy sötétlenek, mint a kinti égbolt. Sok gondolkodni valója volt az utóbbi időben, nagyon sok. A változás elérte még a muglik lakta részeket is, ha nem is tudják mi folyik, még ők is érzik, valami nincs rendben.
*Ha ez így megy tovább begolyózom. A semlegesség a legveszélyesebb, de a legjobb állapot is. Annyira elegem van azokból az idióta, impotens szerencsétlenségekből, akik aurornak nevezik magukat és még arra sem veszik a fáradságot, hogy egy jelvényt villantsanak, nemhogy parancsuk lenne. Persze, ha aranyvérű, ráadásul mugli részen lakik valaki, akkor heti szinten át kell túrni a teljes házat. Csakhogy a nagy birtokkal nem törődnek Írországban. Az smafu, nem szegény Maxi is idegrohamot kap már tőlük, főleg azután, hogy azok az elmebeteget animágusnak vélték és megpróbálták visszaváltoztatni. Elegem volt. A Minisztériumba se lehet bemenni, akkora a káosz.*
Lágy mozdulattal végigsimítja az ölében fetrengő óriást, aki hangos dorombolással reagál a szeretgetésre. Ekkor azonban egy túlzottan gyakorta hallott hang üti meg a fülét, a csengő.Rápillant az órára, megállapítja, hogy késő van. Azonban az est komorulatában nem látja, hogy ki áll az ajtójában. Így hát, miután cicája pánikszerűen elviharzott, feláll, összébb húzza magán selyemköntösét és elindul le ajtót nyitni. Pálcát nem visz, értelmetlen. Ha a yard az akkor úgyis csak körbeszagolnak, a halálfalók nem ismerik az illemet. Ahogy leér felkapcsolja a villanyt, így a kint álló valószínűleg érzékeli, hogy nemsokára bebocsátást nyer.
Kinyítja a bejárati ajtót és rápislog az érkezőre, majd elmosolyodik kinyújtja a kezét, hogy behúzza a vendéget.
-Szervusz Craig! Mi szél sodort errefelé? De örülök neked! Azt hittem, hogy megint az aurorok.
Eláll az útból, hogy az ausztrál srác be tudjon jönni, ha ez esetleg megtörtént, akkor gyorsan körülnéz.

Sajnos a töredékei vannak csak meg, ha az illetékesek megtalálják a többit szóljanak 2007-es bizonyos történet, mikor rámordultam szegény Satinra és Josey megvédte, aztán msn-en letéptük egymás hajátXD. Majd béke

1. Amikor Serpi baglyot küldött a usernek...:
Harry Potter: Roxfort - Új privát üzenet: Re: (Nincs tárgy)
Címzett: serpenrosa@freemail.hu
Tárgy: Új privát üzenet: Re: (Nincs tárgy)
Dátum: 2007. október 5., péntek, 22:45:04
Serpenrosa Crudelis küldött egy új privát üzenetet neked a következ~on: Harry Potter: Roxfort.

FONTOS: Emlékezz, ez csak egy értesít~o. Kérlek ne válaszolj erre a levélre.

Az üzenet:

Meg egy rövid kérdés még..mi elől szökünk?

Válasz a privát üzenetre itt: http://users.cwi.hu/roxfort/index.php?action=pm;sa=send;f=inbox;pmsg=1589;quote;u=157

*Roxfort, Roxfort, oxi-foxi, Roxfort! Tanítonk te legyél! Mert fejünkben zűrzavar van és nagy nagy űr! Meg pókok és néhány lééééégy...* Dideregve, de mosolyogva dúdolja magában Ms. Hellsing a régi dalt, hogy egy kis melegséget hozzon a szívében. Mélyzöld talárja fölött, szintén mélyzöld palástot visel, díszes ezüst inda mintákkal, a csuklyája még a fején van, mikor belép, hosszú, szintén zöld-ezüst sálját letekeri a nyakáról, körbe sem nézve a pulthoz sétál.
-Mentalikőrt kérnék. -A csapos különös arccal végigméri a lányt, aki dühödten tekint rá vissza.-Jajj már, tudtommal nem vagyunk ellenségek!
Csattan fel a boszorkány hangja ingerülten. Végül megkapja a rendelését. Fizet is előszedve a frissen készített bájitalokat. Majd tárcáját visszatéve szabad asztal után néz, meg is lát egy megfelelőt. Nagy lendülettel el is indul a kiszemelt hely felé, azonban szerencsétlenségére egy nem éppen józan egyén meglöki, pont a cél előtt. A végeredmény: Serpenrosa borul jobbra, egyenesen egy barnahajú, karamelbőrű egyén nyakába, aki gyanútlanul olvasgat, természetesen a mentalikőr is elrepül a bájitalosfiolákkal együtt, amik pedig az asztalt szemelték ki landolási célul. Az események több fordulatot is vehetnek innentől. Azonban jelenleg a legvalószínűbb kimenetelnek a következő látszik.
Serpenrosa a fiatalember nyakába landol igyekezve elkapni a széket, vagy a varázsló nyakát, amit előbb elér. Közben landol a papírokon a likőröspohár tartalma, valamint a bájitalos fiola vérbordó színű tartalma is, amit aztán gyors ütemben elkezd felszívni a száraz anyag. Majd valószínűleg az immáron csuklyamentes hölgyemény rémülten és elpirulva, sűrű bocsánatkérés közepette igyekszik felállni.

Épp elfordult Mrs. McAlistertől amikor a mellette lévő asztaltól valaki megszólította. Méghozzá egy igencsak különös egyén, szinte tündöklött, Serpi hosszan bámulja elmerengve. *Valami nem stimmel ezzel a  nővel, egy nő nem ennyire*; igazából nem is tudja mi a helyes kifejezés rá. Hirtelen észbe kap, majd elmosolyodva közelebb lép a hölgyhöz és válaszol a kérdésekre.
-Nagyon szépen köszönöm. Még  Melunba vettem, Franciaországban egy tündéri kisboltban. Megkapta már a rendelését?
Egy pillanatra a pincérek felé sandít, az egyik az asztal felé igyekszik elgánsan tartva egy díszes kannát a hozzá illő csészével, cukortartóval, citromlétartóval, tejtartóval, udvariasan leteszi a fiatal asszony elé a rendelését, eközben Serpenrosa egy kicsit arrébb lép, hogy ezt megtehesse.
-Ne vegye tolakodásnak kisasszony, de Ön külföldi? Elég különös az akcentusa. Franciás. Meglepne, hogy ilyen sötét időkben egy ilyen szép fiatal nő hazánkba kívánkozna, hacsak nem köti ide a munka.
Valóban elképzelhetetlennek tűnik, persze mindig vannak kivételek, sőt vannak akik a halálszagra gyűlnek, mint a dögkeselyűk, bár a szőke lány nem tűnik ilyennek. Persze a látszat sokszor csal. Serpenrosán látszik a fáradság, lassan kezd kimerülni, bár maga sem tudja miért. Szereti és jól végzi a munkáját, új bájitalokat akar kifejleszteni, elsősorban a lycanthropiát szeretné valahogy gyógyítani, legalábbis a szenvedés mérsékelni. Amióta elkezdődött a pokol, egyre több, főleg gyermek esik áldozatul a vérfarkasoknak.

Az érkezőt egy hatalmas tömbház fogadja, az ajtón belépve előbb át kell haladni a portás előtt, aki ha van kedve regisztrálja a látogatót, de többnyire csak biccent.
Természetesen ez csak az elülső bejárat, ami a felső szintre nyílik. Van egy "hátsó bejárat" is, ami közvetlenül az utcára nyílik még pedig a Hellsing-lakásból.
Ami 3 emeletből áll összesen.

Draconak mindig igaza van, ez a közösség függőséget okoz. Lehet ki kéne írni a regisztrációkorXD

Hiányozni fogsz Melore drága*megszorongat*