A hátam mögött egy rövid, s tömör, álom nélküli alvással sikerült megérkeznem a nagyterembe, mégsem éreztem magam túlzottan fáradtnak, vagy kialvatlannak. Az majd csak a későbbiek során fog előfordulni, mikor a rengeteg tanulás és egyéb „felüdítő” program után az ember másra sem vágyik, csak, hogy ágyba bújjon és lehunyja a szemét. A reggeli, már ha nevezhető annak az a pár darab szalonna és kenyér amit sikeresen lenyomtam a gyomromba, csendben, rendbontás nélkül zajlott le. Úgy látszik a diákok is érzékelték a változást, csak úgy mint a mennyezet, ami ezen a reggelen  borús szürke ködbe borult. A falatozás befejezése után nem sokkal Foley is felbukkant, s elkezdte egyesével kiosztani a diákok órarendjeit. Mire hozzám eljutott, már nem sokan maradtak az asztalnál, hiszen általában a hetedévsek az utolsók, nekik már nem kell sokat magyarázni. Velem is csak ez történt, köszönt, s rábökött a kikészített órarendemre, melyen a varázslat hatására megjelent az időbeosztásom. Sok időt azonban nem tudtam eldönteni az elemezgetésével, s egyéb lacafacázással, ugyanis az órarend tanulsága szerint kevesebb mint 10 perc és elkezdődik az idei első óra, mely bűbájtan lesz idén. Így hát nyakamba kaptam a lábaim, s rohanni kezdtem ahogy csak bírtam.

_________

Gyors léptekkel haladok végig a szinte már néptelen folyosókon. Útközben támadt egy hülye ötletem, és még felugrottam a toronyba a cuccaimért, aminek az lett az eredménye, hogy a rendelkezésemre álló kevéske időt, sikerült még kevesebbre csökkentenem. Sietek, ahogy csak bírok, s közben csak reménykedni merek, hogy a tanár még nem ért be.  Na nem mintha különösebben zavarna a büntetőmunka, csak nem lenne jó, az új iskolaévet pontlevonással kezdeni. Főleg egy új tanárnál…
Megérkeztem
Hatalmas lendületem egy jól irányzott fékezéssel töröm meg, egy utolsó ruhaigazítás, majd mély levegőt véve belépek a terembe, ahol vágyakozásomnak megfelelően még nem érkezett meg a tanár. Sőt.. még a diákság nagy része is hiányos. Körülnézek az ismerős arcokon, akikkel már jó hét éve jóban – rosszban, de inkább rosszban együtt vagyunk, majd egy –Szia, mizujs? – kérdés, köszönés párossal huppanok le Jules mellé. Mosolyogva pillantok rá, miközben várom a tanár érkezését, ami nem sokkal később meg is történik.
A bemutatkozása őszintén szólva elég béna, látszik, hogy még nem volt dolga hozzánk hasonló diákokkal. Mindenesetre már a kis bevezető monológja után felszólítja Benj-t , hogy definiáljon, úgyhogy hátradőlök a székemen, és élvezettel figyelem az óra elkövetkezendő részét.

//Bocsi ez most nagyon szar lett, de többre nem tellett//

Hosszú, s eseménytelen. Ez jellemezte a legjobban az utamat Londontól egészen idáig a poros kis roxmortsi állomásig. Már korán kint voltam a peronon, így lefoglalhattam a legjobb fülkék egyikét. Hetedéves létemre csak kijár már ennyi „tisztelet nekem”. S bár később a fülke megtelt csacsogó Hugrabugos és Hollhátas diákokkal, nem nagyon foglalkoztam velük, helyette inkább csacsogásukat, s idegesítő hangjukat kizárva megpróbáltam aludni. Fárasztó tanévünk lesz, nem árt ha az ember kipihenten kezdi meg az első évet. Ráadásul immár egyedül kellett szembenéznem a roxforti élettel, ugyanis barátaim nagy része elszökött. A testvérem július közepe óta nem láttam, talán elszökött, talán csak elment nyaralni, de remélhetőleg itt van a vonaton. Mindenesetre ha találkozok vele, alapos fejmosásban fogom részesíteni amiért annyi szenvedést okozott drága szüleinknek.
Hosszú, fekete s idegesítő taláromat a vállamra dobva szállok le a hűvös roxmortsi estébe, s indulok el a fiákerek felé. A levegőben már érezhető a változás, a korábbi évek hangos, kacagós vonulásaival ellentétben idén a diákok nem nagyon beszélnek. S még Hagrid is a szokottabbnál sötétebb hangon szólítja magához az elsősöket, hogy csónakkal bevigye őket a kastélyba. Egy halk –szia-val gyorsan helyet foglalok a hozzám legközelebb eső fiákerben, nem törődve azzal, hogy milyen társaságot kapok. De szerencsém van, ugyanis egy Mardekáros sincs mellettem. Hiszen nem lett volna jó rögtön fegyelmezéssel és büntetőmunkával kezdeni az évet csak azért mert egy ostoba alak belém kötött.
Ahogy belépek a nagyterembe, megtorpanok egy pillanatra, s végignézek a máskor olyan vidám termen, melynek elvarázsolt égboltja ezúttal dühöngő viharban pompázik, s mintha a gyertyák sem égnének olyan nagy fénnyel, hogy kiemelhessék a Mardekár címereit. Megnyugodva tapasztalom viszont, hogy jó pár ismerős arcot sikerül megpillantanom azok közül akikről azt hittem, hogy nem fognak visszatérni. Ennek hatására jóval boldogabban foglalok helyet a bátrak asztalánál, s udvariasan nevetek a vicceken amiket társaim mondanak, de közben szememmel a tanári asztalt fürkészem. Csupa új arc, új tanerő. A fele olyan fiatal, hogy még emlékszem rájuk mikor ide jártak.
És ekkor jönnek az elsősök, hogy aztán helyet foglaljanak a Mardekár asztalánál. Ahogy az idén várható volt. A Roxfortból Mardekár lett. Éppen ezért tapsolom én is azt a pár kis szegény gólyát, akik hozzánk kerültek. Azonban ebből is látszik, hogy az iskola megváltozott, ahogy az igazgatónő évnyitó beszéde. Komor, s bús, látszik rajta, hogy nem örül az új iskolavezetésnek. S ekkor belekezd a tanárok ismertetésébe. Ceirett, Qcross, Vulkanov, de Crasso, Mirol, Lixfise, Volkov, Swan, Gray. Csupa csupa új név, csupa csupa beépített ember a tanári álca mögött. Ebből is látszik, hogy nem egy mulatságos évben lesz részünk. Háth még mikor McGalagony kihirdeti, hogy a diákok három csoportba lesznek besorolva. Még az én állam is leesik ha nem is a csodálkozástól, hanem a dühtől. Pedig a tanárok bemutatását sikerült nyugodtan végigülnöm, annak ellenére, hogy a fele nyilvánvaló halálfaló, na és persze jó pár családtag is van köztük.
Döbbenet
s
Értetlekedés
Uralkodik az iskolán. A diákok egyszerűen nem értik miért történhetett ez. Sokan még a vacsorához sem nyúlnak hozzá. Én azonban rögtön megpakolom a tányérom minden jóval, mi szem-szájnak ingere. Hiszen eseménydús évünk lesz. Harcolni fogunk az elnyomás ellen. Nem árt ha jó kondiban tartjuk magunkat. És ennek az alapja az, hogy sose legyünk éhesek. Ki tudja mi sár, és félvérű „söpredék” meddig kapunk normális kaját…

[Gabe]



- Miért, te nem unod még őket? Mindig ugyanaz. A boltok sem változnak, maximum jön néhány új tárgy. Na jó a Weasleyék boltja az szép és változatos. De a többi kezdő. És nézd meg ezt a sok diákot. Mind rohannak, hogy a papa, mama által küldött pénzüket elköltsék édességekre, s pár év múlva majd mehetnek zsírleszívásra és egyebekre.
Fejét felemeli, s tekintetét a gyűjtőre villantja, aki természetesen egy lány szebbik felét bámulja.

- Hát így jártál. Miért nem mész vissza értük? Van még időd bőven.
Kérdi, miközben lassan felzárkózik a másik mögé. Fejében egy remek terv kezd kibontakozni, s szája szélén egy gonosz mosoly jelenik meg, majd szinte azonnal tovaszáll. Kezét talárja alatt varázspálcájára ejti, majd mikor a másik felé fordul elengedi, s úgy tesz mintha a zsebébe dugta volna. Bár a mozgolódásból a talár miatt semmi sem látszik, kivéve ha Gabenek röntgenszeme van ami ugye lehetetlen, de sosem lehet tudni.

-Gyerekes? Hmm én sem szólok bele, hogy ilyen vackokkal teszed tönkre a tüdődet, úgyhogy te se gyerekesezd le azt, amit én szeretek. Légy szíves.
Böki ki, miközben figyeli, ahogy a másik bűzös füstpamacsokat ereget a levegőbe. Ugyan nem szereti azt a bűzt, amit a cigaretta áraszt magából, de visszafogja magát. Nem akar balhét egy ilyen szép napon. Utána hónapokig belezhetne állatokat, s pucolhatná az üstökbe beleszáradt bájitalokat a Mirol kölyök házvezető tanárának jóvoltából. Abból meg köszöni nem kér.

- Nos.. Sok…  Legalábbis a fél Zonkót biztos meg tudnám venni, ha akarnám. Vagy el tudnám látni magam egy évre elegendő mindenízű drazséval és csokibékával. Na és mire költenéd a helyemben? Csak nem cigarettára?
Mélykék íriszeit belefúrja a másik lélektükreibe, s továbbra is zsebre dugott kézzel várja a választ. Ha meg nem tetszik, akkor még mindig ott van a terve, ami talán egy kicsit felpörgeti ezt az unalmas délutánt.

Csillagászat.


Nevetséges érzés, mikor az embert egy szép álomból az ébresztő érdes hangja ver fel. Teszi ezt úgy, hogy egy nehéz napon vagy túl, s alig tudtál aludni pár órát. Mogorván, s álmosan csapja le az órát, majd lassú mozdulatokkal kászkálódik ki az ágyból, s célba veszi a fürdőszobát tisztálkodás céljából. Percekkel később immár önmagát rendbe szedve szedi magára a még korábban kikészített gönceit, s felkapja könyveit.
11:40
Mutatja az asztalon álló vörös számokkal ékesített óra.
Ideje indulni
Szobáját elhagyva csendes léptekkel indul el lefele, hogy a lehető legkevesebb embert ébressze fel. Kilépéskor szerencsére nem kell jelszót mondani, az ajtó nyílik, s záródik magától. Hátrafordulva megörül az alapítók eme intézkedéseinek. Ugyanis a portrém található Kövér Dáma úgy döntött, hogy valahol máshol tölti a nyaralást estét, s csak egy üres képkeret bámul vissza rá.
Elindul.
Telnek, múlnak a másodpercek, percek. Néptelen folyosókon hala keresztül, s szellemmentes lépcsőkön ér fel az újabb emeletekre. A kastély csendes. Mindenki alszik. Kivétel azok akiknek ilyen későn van órájuk. Valószinüleg még Friccs is a szobájában van ilyen késői órán. Bár végülis nem büntethetné meg ha elkapná, hiszen nem a tilosban mászkál.
11:55
Olvashatná le az órájáról ha most láthatná. Egy tizenöt perces séta után végre itt van. Már csak egyetlenegy lépcső választja el céljától. Megérkezett. Felérve megpillant néhány ismerős arcot. Bár lényegében mindenkit ismer hiszen öt éve együtt járnak órákra, de csak néhányukkal alakított ki komolyabb kapcsolatot az egyszerű köszönőviszonynál.
-Üdvözletetem hölgyek, s urak!
Köszön kivételesen egy udvarias köszönést választva, majd a mellvédhez sétálva kezét a korlátra ejti, s a messzeségbe bámul. Gondalatai valahol máshol járnak, s nem is veszi észre, hogy egyenesen Davisék felé fordította a fejét s rájuk, bámul. Megrázza magát, majd visszafordul. Nem úgy tűnni, mintha őket bámulná, mint néhány egyén  a suliból. Hiszen nincsen semmi szokatlan abban, hogy két fiatal egymásba szeret. Még ha mardekáros, illetve hugrabugos az illető. Ha jól érzik magukat akkor nincs probléma. A többiek meg két érdekelnek.
*Bárcsak nekem is lenne egy barátnőm.
Bárcsak….*
Magában elmosolyodik, s tekintetét ismét az égre függeszti. Így várja, hogy „kedvenc” tanárnője megérkezzen.

[Gabe]


A nyakát megbizsergető lehelet, s az őt megszólító hang hatására villámgyorsan az újonnan érkezett felé fordul, miközben jobbja a talár takarásában, már a pálcáját markolja. Ám mikor megpillantja megszólítóját, elengedi, s arcáról lehervad az izgatottság, helyette a közöny ül ki, miközben választ ad a másik kérdésére.
- Áá te vagy Gabe… Nocsak, azt hittem, hogy te nem jársz ilyen helyekre. Vagy már téged is érdekelnek a boltok, mint a többieket?
Bár nem beszélgettek még, azért ismeri a vele szemben álló srácot. Hiszen évfolyamtársak, s együtt járnak órákra. Fejét elfordítja alkalmi partnerétől, s körbenéz a diákokat figyelve.
- Sok a látnivaló, de mindegyik unalmas már. Minden ugyanolyan mint két évvel ezelőtt, mikor először jártam itt. Ezek az eldugott porfészkek sosem változnak. S inkább csak azok élvezik, akik először vannak itt. A többiek meg csak azért járnak le, mert a kastély ódon falai között tartózkodni egész nap, még egy sétánál is unalmasabb. Engem is csak Zonkó és a Weasley Varázsvicc Vállalat boltja érdekel. Be kell szereznem jó néhány doboz trágyagránátot, hogy aztán megdobálhassam vele Friccset, és az olyanokat akik nem akarnak békénhagyni.
Végignézi, ahogy az egyik oktalan alsóbbévest zölddé ver egy varázspálca melyet valószínűleg a WVB-ben vásárolt, majd visszafordul a Mirol srác felé.
- Na és te is akarsz venni valamit, vagy csak szétnézel, aztán visszamész a kastélyba?
Kérdi némi érdeklődéssel a hangjában. Bár egyáltalán nem érdekli a másik válasza azért szorult belé annyi illem, hogy ne kezdjen el ásítozni, s látványosan unatkozni, ha már ilyen „kedvesen” szólította le Gabriel.

[Gabriel]


Rég volt már ilyen kellemes lazulós napja.
Az RBF vizsgákra való készülődés, és a banda eddig lekötötte minden idejét. Ám most, hogy az igazgatóság engedélyezett egy napot a közeli Roxmortsban , a könyveit hagyta porosodni az ágya mellett található komód legalsó fiókjában, s lélekben felkészült, hogy elköltse galleonoktól duzzadó pénztárcája tartalmát. Az idő szerencsére a pártjára állt, s eső helyett napsütés fogadta, mikor kilépett a kastély kapuján. A faluba vezető út tele volt diákokkal, sőt még egy-két tanárt is meg lehetett pillantani,ahogyan a Három Seprűbe tart egy korsó vajsörért.
*Hát igen, néha nekik is kijár a pihenés. Nem lehet könnyű minket tanítani egy éven keresztül. Főleg az olyan szerencsétlen Crack, és Monstro féle mardekárosokat, akiknek több izmuk van mint eszük. Vicces, de ők tényleg többre tartják az izmokat mint az észt. Szánalmas…*
Gyorsít a tempóján, s diákcsoportok között furakodik át, hogy minél hamarabb leérhessen elkölteni a pénzét, ami most úgy húzza a zsebét, mintha egy hat kilós ólomgolyó lenne. Úgy viselkedik mint egy gyerek, aki esztelenül a rohan az orra előtt madzagon húzott nyalóka után.
Tikk-Takk
Ahogy halad előre a nagy és kismutató, a képzeletbeli órán úgy halad ő is végig a faluba vezető úton, míg végül meg nem érkezik. De hogyan tovább. Szíve szerint majdnem minden boltba benézne, majdnem mindenhol venne valamit. De hol kezdje?
Nem tud dönteni.
Segítség!

║Gabi║

Kihúzná a széket a padból, ám jobb keze csak az üres levegőt markolássza. Ekkor veszi csak észre, hogy már korábban kihúzta a széket, ám szemeit a lányon felejtette és teljesen kiment a fejéből a kihúzott szék. Lassú komótos mozdulattal foglal helyet a kihúzott kényelmetlen ülőalkalmatosságon. Hát igen látszik, hogy ez mugli tanterem hangulatát próbálták visszaadni, ám ha valaki nem járt mugli iskolába, mint ő vagy a testvére akkor akár azt is hiheti, hogy a készítők egyszerűen hülyék, vagy másnaposak voltak. Világoskék színben pompázó szemeit ismét a lányra emeli. Közben a macska leugrik az asztalról, melyre az előbb letette és egy kölyök életkedvével elindul felfedezni a nagyvilágot. Hát igen eddig valószínűleg egy toronyban élhetett bezárva és még nem nagyon ismeri a nagyvilágot. Mint egy csecsemő aki megtanul járni, és rájön, hogy a magasban lévő dolgok is elérhetőek.
- Jó neked. Nekem hamarosan következnek az RBF vizsgák és a szüleim állandóan hajtanak. Azt akarják, hogy jól szerepeljek. Néha elég idegesítő, hiszen nem nekik, hanem magamnak tanulok. Bár az elején még tűrtem, most viszont már szívem szerint lázadoznék.
Kicsit fészkelődik a széket, és magában átkozza a készítőket, amiért nem sikerült
Kényelmesebb, székeket idevarázsolniuk a terembe, miközben beletúr hajába mely a nap folyamán szinte végig kócos volt akármit csinált vele.
- Hát igen igazad van. Mondjuk, mindenki saját maga dönti el, hogy szereti e vagy sem. Binns professzornál én sem szerettem, sokszor csak aludtam az órákon esetleg sakkoztam a tesómmal vagy egy másik könyvet olvastam. Raimbourg professzor már más tészta. Neki kedvelem az óráit, pedig a mágiatörténettel úgy vagyok, hogy ami érdekel arra figyelek, a többivel meg nem nagyon foglalkozok.
 A lány ekkor feláll és lassú léptekkel a macskához sétál, mely elterült az egyik padon. Először csak figyeli a napfényben úszó két testet, majd hirtelen ötlettől vezérelve ő is feláll és odasétál hozzájuk.
- Nos, neve még nincs. Az az igazság, hogy most találtam, miután elindultam a toronyból, és nem tudtam hova tenni. Valószínűleg talán szándékosan talán nem nyitva hagytak egy ajtót, és azon keresztül szökött ki. Személy szerint a Mázli nevet adnám neki, hiszen mázlista, hogy pont én találtam meg. –viccelődik- De, hogy mihez kezdek, vele azt még nem tudom. A házirend szerint mindenki csak egy állatot tarthat, nekem meg már van egy baglyom.
 -Lilia. Igazán szép név – jegyzi meg halkan, miközben becsukott szemekkel arcát a nap felé fordítja.
- Nos a tavalyi átváltoztatástankönyvet szerettem volna átnézni, de kivételesen annyira érdekel mint kviddicsben az őrzőt a cikkesz. – arcát továbbra is a nap felé tartva folytatja.
- Ehh nem is fecsegsz sokat. Sőt örülök, hogy veled találkoztam. Nem nagyon érzek erőt magamban a tanuláshoz.
Egy kicsit elfordítja napsütötte arcát, s résnyire kinyitott szemekkel Gabi arcát tanulmányozza. Közben kezét lassú mozdulatokkal végighúzza az elnyúlt macska hasán, s közben véletlenül hozzáér Lilia kezéhez.
- Bocsi – kapja el s süllyeszti gyorsan zsebébe a kezét.
- Tényleg, te mit szerettél volna tanulni? Hátha segíthetünk egymásnak
Próbálja elterelni egy másik irányba a témát az előző kis incidensről.
- Új tanuló vagy? Még sosem láttalak itt a Roxfortban.
Teszi fel kérdéseit szépen sorban a lánynak. Látszik, hogy általában a társaság középpontja szokott lenni, és nem nagyon szokott hozzá a csendhez.

│Amaris│

│A Vallomás│


Lassú ám annál határozottabb léptekkel halad a célja felé. A cél mint egy hónappal ezelőtt ismét a Fekete Tó. Ám most nem tanulni, vagy pihenni akar a partján elnézve a lassan fodrozódó hullámokat. Egy lánynak akar elmondani valamit. Valamit amit nehezebb elmondani mint bevallani Piton professzornak, hogy nem készült fel az anyagból amit előző órán adott fel.

Jelen pillanatban ugyan nem alkonyodik, hiszen még éppen csak délutánba lépett az idő, viszont egyáltalán nem látszik meg, hogy lassan de biztosan közeledik a nyár. Hideg szél borzolja össze a haját, de szerencsére a nap is süt. Lágy eső hullik cseppenként az égből és a nap sugaraival találkozva aranyozottá változtatja a tájat.

*Ideális idő, ideális hely. Minden tökéletes. Remélem Ama megkapta az üzenetem és az a hülye Karl nem tévedt el útközben. Mert ha igen akkor nem éli túl a holnapot, erről saját kezűleg gondoskodom.*

Ugyanis tegnap este egy üzenetet indított el a bagolyházból Füles Kuvikja lábához kötve a hölgy felé. Ezzel a szöveggel.

Kedves Ama!

Kérlek, hogy holnap délután 5-kor gyere le a Fekete Tóhoz. Valamit fontosat szeretnék mondani neked. Nem bírom tovább, most jött el az idő mikor el kell mondanom.

Üdv: Griffin

Ps: ha nem jó az időpont akkor kérlek bagolyfordultával válaszolj.

De mint mindig most is benne volt a pakliban, hogy Karl nem ér oda a címzetthez. És Ama nem jelenik meg a találkozón. Persze ha ez az eset történt volna meg nagyon ideges lett volna szerencsétlen madarára, mely  minden bizonnyal jól megszívta volna. Vagy akár meg is halhatott volna. Így tehát a Kuvikon múlt, hogy kitömve éli e tovább az életét vagy sem.

Közben sikeresen megérkezett tervének vagyis a vallomásnak színhelyére. Egy sziklára felmászva megcsodálja a tó gyönyörű feketeségét, melyen még a nap sugarai sem jutnak át így nem is tudják átszínezni ezt a fekete víztömeget. Apró, finom mozdulatokkal megigazítja pulóverét és megszorítja a zsebében rejtőző apró dobozkát mely valami kicsi dolgot tartalmaz.
Fejét felemeli, arcát az eső és a nap finom keveréke simogatja, míg haját a szél simogatja. Így várja Ama érkezését.

│Hannah│

-Igen jól hallottad, melegem van. Ne kérdezd, hogy miért. Még magam sem tudtam ,még rájönni a válaszra , de gyakran előfordul, hogy ha nagy hideg van és mindenki fázik nekem melegem van. Vagy télen szakadó hóban képes vagyok egy pulóverben lemenni Roxmortsba. És persze mindenki csodálkozó pillantásokat vet rám a meleg nagykabát alól.

Miközben előadja történetét, egy apró mosoly jelenik meg a szája szélén. Hát igen, nem mindennapi dolog, hogy valaki ennyire immunis legyen a hidegre. Égszínkék íriszeit a lányra emeli. Mintha Dannel látta volna az utóbbi időben. Akkor talán onnan is ismeri.

-Ugye ismered Dant? Mármint Dan McDailont? Mert ha igen, akkor már tudom, hogy honnan vagy ismerős. Danel egy bandában játszunk, és valószínűleg az egyik próba után találkozhattunk, mikor már visszafelé tartottunk a klubhelyiségbe.

Ekkor Hannah megint eltüsszenti magát. Jóval aggódóbban pillant a lányra, mint az előbb. Lehet, hogy ez a megfázás nem csak egy egyszerű megfázás. Valahonnan a pulóvere mélyéről elővarázsol egy zsebkendőt. Még saját maga is meglepődik, hiszen tudomása szerint már egy ideje nem hordott magánál zsebkendőt. Mondjuk ez meg is látszik a pappíron. Kicsit gyűrött és látszik, hogy pár alkalommal ki volt mosva, ennek ellenére tiszta. Egy aprócska megjegyzéssel nyújtja át harmadéves társának.

-Egy kicsit gyűrött, de ettől függetlenül még használhat. Kedves vagy, de én nem leszek beteg. Az utóbbi pár évben végzett hagymakúrám miatt már egy ideje nem voltam beteg. Viszont ettől függetlenül lehet, hogy fel kellene mennünk nehogy ez a nátha igazából valami komolyabb legyen.

Utal a lány tüsszentéseire. Majd gondolván egyet lekapja magáról a pulóverét és Hannah vállaira teríti. Így rajta csak egy póló marad de mivel immunis a hidegre nem veszi fel a szelet. Vagy lehet, hogy csak füllentett és most fázik? Ki tudja. Bármelyik eset is igaz, az arcán széles mosollyal pillant a lányra.

-Remélhetőleg megvéd a pulcsim és nem lesz semmilyen következménye a megfázásodnak.

│Ti│


-Igen pár fotelt és kanapét és asztalt kell megtartanunk. Hogy azért néha legyen hova leülnünk,  illetve ha netalántán hívnánk vendégeket, esetleg itt tartanánk koncerteket legyen hova leülniük.

Hangjából most kivételesen hiányzik az a bizonyos lendület mely már szinte a részévé vált az utóbbi időben. Jobban el van foglalva a fotel vizsgálatával. Végighúzza a kezeit a kicsit ütött-kopott és poros fotelon, melynek következtében igen sok por tapad az ujjára, de eltűnik a bútorról, így látni lehet a vörös anyagot, mely a fotelt borította. Nyilvánvalóvá válhatott a többiek számára, hogy beleszeretett a fotelbe. Ám ennek kénytelen hangot adni, hiszen szereti tisztázni a dolgokat a többiekkel, hogyha mégsem fognák fel a látvány tartalmát.

-Ezt a fotelt ne dobjuk ki. Azt hiszem, hogy beleszerettem így hirtelen. Persze nem szó szerint, ne vegyetek annyira komolyan. Nem őrültem meg és továbbra is a lányokat szeretem, csak ez a fotel annyira kééényelmes. Már csak egy puffot kellene hozzá szereznem és úgy már maga lenne a gyönyör.

Nyújtja meg a kényelmes szót, hiszen tényleg az a fotel. Nem is érti, hogy miért selejtezték ki és pakolták be ide a többi limlom közé. A szoba eredetét sem érti, hiszen szinte még minden jó és használhatóa szobában maximum egy Reparot kell elmondani rá, és megint működőképes lesz. És nem olyan buták ők, hogy egy reparot ne tudjanak elmotyogni. Ekkor Dan távozik egy pár percre mondván, hogy kilép a dobosért. A beálló csendben mely szólósuk távozását követi a másik gitároshoz fordul.

-Ad, te már hallottál női dobosról? Mert én még nem nagyon. Talán egy bandát ismerek ahol nő veri a bőrt. Mondjuk ritka az ilyen. Általában szeretnek a figyelem középpontjában lenni és mivel a dobosok elég hátul vannak inkább kihagyják. Aki meg bevállalja az vagy nagyon tud, vagy tök béna Kíváncsi vagyok, hogy a miénk hova tartozik.

Ekkor lép be Dan az eddig ismeretlen lánnyal. Ám most, hogy már látta egyből rájön, hogy ki a csaj. Az órákon szinte mindig találkoznak. Hiszen mindketten ötödévesek, annyi különbséggel, hogy a csaj Hollóhátas. Égszínkék íriszeivel lustán a lányra pillant, miközben a haját babrálja.

-Üdv. Griff vagyok. Egy évfolyamba járunk. Meg találkoztunk már az órákon. Nos ha már mind összegyűltünk, akkor neki is kezdhetnénk a munkának, ha még próbálni is akarunk.  Jut eszembe minden felszerelés megvan? Dob van valakinél?

A mondandója végét, már mindenkitől kérdi. A dobos résznél pedig rápillant a lány kezében található dobverőkre. Majd Adam felé fordul. Hiába másodéves még csak a srác ő hozta össze a bandát így őt éri az a megtisztelő feladat is, hogy irányítsa a csapatot.

-Beszéljük meg, hogy mit hova szeretnénk tenni, és utána Adam irányíts minket.

Mondandója közben sikeresen feltápászkodik a foteléből, majd, hogy a döntésig ne fáradjon el lecsüccsen a szék karfájára és úgy figyeli társait, hallgatván gondolataikat, hogy mit hova tennének a legszívesebben. 

[Ama]


-Köszi szépen. Megmentetted az életemet ezzel a varázslattal.
Hálálkodik a lánynak, hiszen haaz életét nem is de azért az ujját megmentette a seb ebygógyításával.. Közben rövid sétájuk a végéhez ér,sikeresen befutnak az előcsarnokba, és szerencsére egyetlen emberrel sem találkoznak. Mások szerencséjére. Mert ha nem tanár vagy prefi az illető, akkor valószínűleg simán sóbálvánnyá változtatják. Ha meg nem akkor maximum levonnak pár pontot a házuktól. Azt meg túléli, és nem is zavarja különösebben. Van elég stréber akik pontot szereznek a Griffendélnek. Főleg Granger és társai. Nincs baja velük, de néha kicsit túl stréberek. Előhúzza zsebéből utált aranyóráját, melyet csak akkor hord magánál ha sietnie kell és nem akar elkésni, rápillant kék szemével és visszasüllyeszti a zsebébe. Majd ismét a lányra emeli pillantását.

-Elnézésedet kell kérnem, de nekem most azonnal távoznom kell. Hamarosan találkám lesz néhány barátommal és előtte még le kell pakolnom a cuccomat a hálókörletben. De ha gondolod valamikor még összefuthatnánk. Persze nem kötelező, csak ha van hozzá kedved. 

Közelebb lép a lányhoz, majd ha hagyja akkor két puszit ad az arcára. Ha nem akkor csak simán elindul a lépcső felé. Még egyszer hátranéz Amara.

-Nah Szia4

Köszön el s belelendül. Kettesével szedve a lépcsőfokokat rohan fel a griffendél toronyba. Elhadarja a Dámának a jelszót, beront a szobájába és lepakolja összezsugorított könyveit. Majd később visszanagyítja őket most nincs ideje. Megragadja a gitárja nyakát és már rohan is a próbaterem felé. Közben rápillant az órájára, még nincs késésben mikor megérkezik a szoborhoz. Elhadarja a jelszót és belép a terembe.

-Bocsi a késésért srácok.

Hadarja kifulladva, miközben előveszi a gitárját és a tokot ledobja az egyik fotelbe.

*Ez a lány. Nem is tudom. Talán…. Áá nem ez még a jövő zenéje. De mikor rápillantok valami mást érzek. De vajon mit? Ilyet még sosem éreztem ezelőtt. Na jó talán egyszer. Nem tudom biztosan.

[Ama]


Már egy ideje üldögélhet egymagában a sziklán. Gondolatban valahol messze jár. Távol mint a madár. A teste pedig mintha a földhöz ragadt volna szinte mozdulatlanul ül a sziklán. Még azt sem veszi észre, hogy közben jobban besötétedett és már a szeméig sem lát. Ám valami zaj hallatszik közvetlen közelről. Abban a pillanatban felkapja a fejét és fülelve körülnéz a sötétben.
-Ki van itt?
Kérdi, s közben a pálcája után kap. Kicsit remegő kézzel húzza elő a talárjából.
-Lumos
Suttogja el a varázsszót, melynek következtében egy aprócska fényfolt jelenik meg a pálcáján. Nem akar túl nagy fényt, hiszen ki tudja mi rejtőzik a közelben. Így körülbelül egy 5 méteres körzetben világítja meg a pálcán fellobbant fény a területet. Arrébb viszi egy kicsit a pálcáját, így a fény egyenesen egy lány arcára esik. Egy ötödéves lányéra akit ha minden igaz Amanak hívnak és Hugrabugos. Körülbelül ennyit tud róla, hiszen az órákon kívül maximum a nagyteremben látta.
-Megijesztettél. Azt hittem, hogy egy vérfarkas vagy valami más kószál erre.
Közli egy kicsit színtelen hangon a lánnyal. Közben elirányítja róla a fényt, és a pálcáját leteszi a sziklára.
*Vajon mit kereshet itt ilyenkor, ráadásul egyedül. Miért nem kérdezem meg tőle? Hmm.. talán, azért mert akkor ő is visszakérdezhetné, hogy én mit keresek itt. Nem tudom, de talán jobb lenne ha visszakísérném a kastélyba. Nehogy a végén még megbüntessenek minket.*
Feláll s leporolja a ruháját majd a lány mellé lépve a kezét nyújtja felé. Nem tudja, hogy miért csak úgy ösztönből jött.
-Szerintem jobb lenne ha visszamennénk a kastélyba.  A végén még megbüntetnek minket amiért takarodó után is kint császkáltunk az erdőben. Ráadásul ki tudja, milyen lények mászkálnak erre sötétedés után. Nem szeretnék velük találkozni az biztos.
Ha Ama elfogadja a kinyújtott kezet akkor kézen fogva indulnak vissza a kastély felé, ha nem akkor csak úgy elindul és várja, hogy a lány kövesse, majd felteszi neki a kérdést,
-Amúgy mit kerestél itt kint, ha szabad megtudnom. Persze annyira nem lényeges, csak kíváncsi vagyok egy kicsit. De ne muszáj elmondanod ha nem akarod.
Egy picit össze van zavarodva, még nem ment ki az ijedtség teljesen belőle. Fáradt is és még egy próbára is el kell mennie. Ennek függvényében talán érthető a zavarodottsága. Persze a lány ezekről mit sem tud így neki egyszerű zavarodottságnak tűnhet. Mondanivalója közben az ifjú Liman sarj végighúzza a kezét egy fa törzsén, majd a következő pillanatban a szájába is kapja azt az ujját amelyiket a fa megvágta.
-Au ez fájt.
Motyogja, miközben elővarázsolja ujját a szájából és megtörli egy pappír zsebkendővel.
-nem ismersz véletlenül egy jó kis vágáseltüntető varázslatot? Nincs kedvem felmenni Madame Pomfreyhez és nagyon időm sincs.
Kérdi a lányra függesztve  kék íriszét.

[Meg]


Szinte mozdulatlan testtel ül a széken, mint aki elaludt. Ám ha valaki közelebbről megszemléli, az rájön, hogy nem alszik, csak bámul ki a kezébe temetett fejéből, mint a csibe, miután kikelt a tojásból. Időnként azért vesz levegőt hiszen nem szeretne megfulladni illetve mikor már nagyon kényelmetlen a helyzet gyorsan pózt vált. Viszont továbbra sem veszi el a fejét a tenyeréből. Körülötte továbbra is a lehető legcsendesebben mennek a dolgok. Ám egy hang felveri a könyvtár unalmas légkörét.

*Nocsak, valaki most jár itt először? Nem tudja, hogy ha Madame Czvikker egyszer elkapja akkor kb két hétig igen kemény büntetőmunkát kap? Mint régebben egy gyerek aki véletlenül kiabálni kezdett csak mert ráesett egy igen vaskos könyv a lábára. Utána egy hétig kellett gyíkszemeket és egyebeket kiválogatnia Piton professzornak. Védőkesztyű nélkül.*

Elmosolyodik a bakin ami még elsős korában esett meg vele, bár a mosoly a tenyere  takarása miatt nem látszik. Igen, ő volt az a srác akinek ráejtették a könyvet a lábára. Utána hetekig rémálma  volt a büntetőmunkától és csak második elején merészkedett ismét a könyvtárba. Szerencsére a könyvtárosnő már elfelejtette, különben azonnal kizavarta volna a könyvtárból. Mondván, hogy rongálja a könyveket és hangoskodik. Pedig igazán nem tehetett arról, hogy az a béna Steven elejtette a könyvet és éppen az ő lábán landolt. Utána pedig még egy jó erőset bele is rúgott a piszkos könybe.

A hang forrása egyre csak közeledik felé tehetetlenül vergődve a sors markában, mely Czvikker személyében már ott vár rá az asztaloknál, nem éppen a legbarátságosabb tekintetével. Már éppen hozzálátna egy újabb az eddigieknél sokkal kényelmesebb póz felvételéhez, mikor a majdnem pontosan a háta mögött megszólal a korábban hallott hangok gazdája.

*Miből gondolja, hogy sírok, Hát persze….. Mivel eldugtam a képem a világ elől a hülye könyv miatt. Na itt az ideje, hogy megmutassuk az igazi énünket ennek a cicababának.*

Megfordulna, hogy visszafeleseljen a csajnak, ám a fordulat abbamarad, mikor meglátja, hogy kivel áll szemben. Kapásból nem ugrik be, hogy honnan ismeri a csajt, de aztán rájön, hogy a bálon látta a NOIR vagy milyen együttes tagja.

*hehh egy újabb rockbanda. Persze nálunk sosem lesznek jobbak. Ha jól tudom csupa másodéves mardekárosból áll, akik azt hiszik, hogy konyítanak valamicskét a zenéhez, miközben nem. A Burnout azaz mi simán lemossuk őket. Bár a balhélistájukat nézve talán egy szinten vagyunk. Legalábbis nekik már megvolt a debütáló koncertjük. Nekünk meg várnunk kell még rá.*

-Jéé egy plázacica… Ugye tudod szivi, hogy itt nem lehet hangoskodni, mert a könyvtáros kicsinál? Egyéként meg nem sírtam, csak kikészültem ezektől a hülye könyvektől és eldugtam egy kicsit az arcom. Különben még lebarnulok itt.

Megpróbálja előadni a nagymenőt, több-kevesebb sikerrel. A lényeg, hogy a csaj bevegye, hogy ő a nagy sztár, ami különben nem is igaz. Bár nem tudja, hogy mi értelme van azért megjátssza az agyát. Hátrafordul és lovaglóülésben üli meg a székét. Így felvéve a lehető legkényelmesebb pózt, mellyel nem kell kitekernie a nyakát feszült figyelemmel tekint a lányra.

[Banda]



Csak áll és hallgatja a másik fiú bemutatkozását. Arcra talán ismerős a srác. Ha minden igaz akkor egy évvel felette jár és griffnedéles. Nem szoktak a 6.-os Griffendélesekkel beszélgetni. Ami azt illeti csak ritkán vannak a klubhelyiségben. Ha tanulnak akkor általában a könyvtárban vagy a tóparton szoktak. Amúgy meg általában csak császkálnak össze vissza a kastélyban. Vagy a birtok felett repkednek. De van mikor csak ülnek valamerre és beszélgetnek.
Szépen lassan telnek a másodpercek, percek. Ők meg csak várnak és várnak.. Valószínűleg a dobosra. Csak remélni tudja, hogy hamarosan befut a srác. Nem szereti a későket. Ráadásul egy bandában a legfontosabb a pontosság. Mi lesz akkor, ha egy koncertről késik el legközelebb. Belegondolni sem mer, pedig megtörténhet bármikor. Végülis ha lenne egy pótdobosuk akkor nem lenne baj, de így nem tudni, hogy ki fog beugrani a helyére. Na mindegy, számára lényegtelen. Ha bebizonyítja, hogy jó dobos akkor nem lesz semmi kifogása ellene.
Csak támasztja, a hideg és kemény falat. A gitár közben a földön pihen, egyszerűen csak levágta, hiszen tokban van. Nem lesz semmi baja. Nem figyel a többiekre csak bámulja a plafont, miközben a fejében már riffek és dalszövegek forognak. Csak azt sajnálja, hogy nem hozott dobverőket. Azzal könnyebb lenne most dobolni mint az ujjaival. Ráadásul nem is fájna annyira.

*Kíváncsi vagyok, hogy milyen zenét fogunk játszani. Tudom, hogy Adam leírta, hogy rock és metal, de annak is van rengeteg fajtája. Bár először még össze kellene szoknunk. Illetve még azt is ki kellene deríteni, hogy ki mennyire tud játszani. Adamet ismerem. Dan is jónak tűnik, különben nem biztos, hogy eljött volna. De vajon mi van a régi tagokkal? A volt szólógitárosunkkal Arennel és a többiekkel. Ha ők is eljönnek akkor válogatást kell tartanunk. Ők pedig arra hivatkozva, hogy már korábban is benne voltak a bandában ismét tagok akarnak lenni valószínűleg. De Adam szerintem a tehetségre fog alapozni és nem azt fogja nézni, hogy ki volt régen tag. Ez így helyes mit érünk a régi tagokkal ha a többi jelentkező sokkal tehetségesebb?*

Pár perccel később a várakozást Adam mondandója szakítja félbe. Unottan néz fel rá, mint aki már lassan az életét is elunta.
-Rendben.
Csak ennyit mond, miközben ritmusgitáros társa előkapja a pálcáját és morog valamit az orra alatt. Ezen csak halványn elmosolyodik.
*Úgy néz ki Adam okosabb mint a többi másodéves. Ez egy elég bonyolult varázsige, melyet csak negyedikben tanítanak meg.*
-Ez a varázsige… nem tanítják másodikban. Egy könyvből tanultad meg?
Kérdi a sráctól, miközben a pálca nem jelez élőlényt a környéken. Ami azt jelenti, hogy a dobos még nem jár a környéken.
Először csodálkozik mikor meghallja a Sir Michaelt. El sem tudja képzelni, hogy kihez szólhat Ad egészen addig a pillanatig míg rá nem pillant a szoborra ami mellettük áll. Pontosabban csak állt mert a nevének kimondása után arrébb fordult ezzel feltárva egy kis üreget, mely minden bizonnyal a próbaterem bejárata.

*Hmm okos megoldás. Így el tudjuk rejteni a többiek elől és csak a szerencsés kiválasztottak vagyis mi és esetleg a rajongóink fognak tudni a bejáratról. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy mindenféle vadidegenek mászkáljanak be és széthordják a cuccainkat. Ez baromira idegesítő, nem is csak a munka és a pénz miatt amit bele fogunk adni, hanem próba közben elég zavaró mások csúfolódását hallgatni.*

Harmadikként lép be a lyukon. Adam figyelmeztetésével nem nagyon foglalkozik hiszen gitárja a hátán pihen. Már csak pár lépés és néhány éles tárgy választja el attól, hogy meglássa a szobát. Beérve a szobába szeme, szája hétfelé áll a csodálkozástól. Egy ideig nem is bír megszólalni csak bámul a semmibe.
-Hűű ez csúcs szuper. Mázlista vagy, hogy rábukkantál egy ilyen helyre.
A lehető legóvatosabban nehogy lelökjön valamit bejárja a termet miközben ujját végighúzza az egyik fotelen. Vastag rétegekben áll a por mindenen. Hát igen jól ki kell takarítaniuk.
-Hát nem tudom. Ki kell takarítanunk mindent, hogy normális próbateremmé alakítsuk. Mire várunk még?
Fordul vissza társai felé mosollyal az arcán. Gitárját az egyik sarokban helyezi el.
-Beszéljük meg, hogy mit tartunk meg. Szerintem két részre kellene osztanunk a helyiséget. Az egyik részen lennének a hangfalak a felszerelésünk és minden egyéb, a másik pedig tele lehetne puffokkal. Így ha elfáradunk a próbák után és még nem akarunk visszamenni a klubhelyiségbe leülhetünk beszélgetni, vagy meghívhatjuk majd a barátainkat és koncerteket is adhatunk nekik. Illetve a szobrot is megkérhetnénk, hogy csak egy bizonyos jelszó kimondása után engedjen be minket. Így elkerülhetjük azt, hogy illetéktelenek is behatoljanak a klubhelyiségünkbe.
Monológja közben lehuppan az egyik kényelmes fotelba, nem törődve azzal, hogy poros lesz a ruhája,