☆ not much, dyke, what's up with you? is Dyke an okay thing to say now? ☆ what's updike?
to: mindenki? ★
TW: a reag politikai utalásokat tartalmaz. meg szexizmust. egyház shaminget. szexuális utalások; egyéb shaming. (18+) lesz minden mint a búcsúban Lucius Rheims mindig azt gondolta, hogy a nagyszüleinek igazuk lehet - amellett, hogy az angolok halloweeni ünnepe egy remek alkalom arra, hogy a csinos lányok prostituációra készüljenek (mely kifejezésre azt mondaná, hogy mindannyian értjük a lényegét, a hejesírás pedig azoknak való, akik nem), és ezért jó alaposan meg kellene fohászkodniuk. Lucius Rheims nagyszülei bizonyára a jeges szívükhöz kaptak volna, ha hallják mellette a narrációját is: szerinte ugyanis ez kifejezetten üdvözlendő társadalmi károkozás volt és ő örömmel segített bárkinek megfohászkodni is. Hogy szerencsés volt, ahhoz semmilyen kétségek nem fértek: miután legyőzte a kis Sebastient húzásban, ami ellentétben az előzetes prekoncepcióival, nem egymás arcába hangos húúzással ért véget, büszkén feszített az így elnyert jelmezben. Pólót vagy inget nem vett fel, ilyesmire nincs szükség még ebben a hűvös októberi Angliában sem, bár azért megmagyarázza, miért olyan alacsony az angol mágusok születésszáma - ami egy újabb témakör volt, amit a nagyszülei szívesen emlegettek. Lucius Rheims szívesen segített a problémán: a jó mágus ott segít, ahol tud. Már csak a látványa biztosan alkalmas volt rá, hogy valaki rögtön róla akarja elnevezni az elsőszülött fiúgyermekét.
Szerencsére nem volt soha híve a múzeumok szabályának, sőt, kifejezetten bátran állította, hogy legutóbb elaludt egyben - ezért öröm volt ránézni, ahogy eligazította a kabátját leültében és végigsimított az összes hasizmán. A szégyenérzet úgy elkerülte, mint másokat az életöröm a magabiztossága öt méteres sugarú körében, és olyan éteri örömmel válaszolta az örömtelien önprostitult Vianne kérésére, hogy merek én, mintha legalább akkora ajándékkal lepték volna meg, mint a társaságnak lehet az ő látványa. Azt egy kicsit sajnálta ugyan, hogy eddig nem látta Venust, de talán a kis Sebastiennek volt mégis igaza, mikor azt mondta, hogy a lánynak ennél több esze van. Ez mindig nagy csapás békeidőben, kevés rosszabb dolog történhet egy csinos lánnyal, mintha ilyen degradáló dolgokkat feltételeztek róla - Rappaport, a kettőből a lány is ettől szenvedhetett, mert látta már olvasni egyszer. Különösen megtévesztő volt, mert közben cheerleader-egyenruhát is viselt, így pár pillanatig eltartott befogadni az ellentmondást. Lucius Rheims annak viszont lelkiismeretesen örült, hogy Daphné tényleg talált egy spanyol fiút magának: a szerelem láthatóan nem ismert akadályt még akkor sem, ha valakit az a balsors ér, hogy műveltnek tűnik nőként.
A merésre aztán rögtön törökülésbe is helyezkedett - ha ezt még szabad mondani, bár a cigánykerék óta, amelyről mélyenszántó értekezést tartott Maxxie-nak, aztán a kis Sebastiennek is, már nem volt olyan biztos semmiben, főleg, mert ezt a benyomást három feles is támogatta - és a szépen megmunkált állát az egyik öklére helyezte. Csak akkor jött rá, hogy ez egy kurva rossz ötlet volt, mikor nagyjából tíz másodperc után úgy elkezdett zsibbadni az egyik lábszára, mint az elméjük szokott minden dupla SVK huszadikjában legkésőbb. Megpróbált olyan dolgokra gondolni, amelyek nem kiábrándítóak - mint például akkor, mikor Inés egyszer elpirult a hidegtől, vagy melegtől, ki érti a thermonukleáris hatásokat, és ki nem csak azért jegyezte meg ezt a kifejezést, mert haszna van belőle ugye - és neki mindenféle gondolatai támadtak, amelyeknek a végén rájött, hogy vannak ott már olyanok, akik a következő nyáron elkövetik életük első és legnagyobb hibáját, aztán jól megházasodnak. Ez egy túl hosszú gondolat, érdemes lenne visszatérni az elejére: tehát Lucius Rheims megpróbált inkább nem gondolkozni, vagy ha mégis muszáj, akkor már azon, hogy mennyire. Kurvára. Zsibbad. A. Bal. Lábszára.
A második legnagyobb hiba Lucius Rheims szerint randira hívni valakit - de mivel ez általában az elsőhöz vezetett, jobb az egészet elkerülni úgy eleve. Tisztában volt vele még a lábszárfájás kínhalála közben is, hogy a húgát és őt csak azért importálták - deportálták? spelling? - ebben az országba, hogy találjanak egyesült erővel - de nem egyesüléssel, azt már felfogta, hogy annak azonos alakú, sőt, azonos szőtövű szavak is - számára egy menyasszonyt. Szerencsére egyikük sem jár sikerrel, Lucius Rheims feltett terve volt majd negyvenesen keresni egy akkor huszast: a gond csak az volt, hogy ezt a lelkesedést egyetlen rokona sem osztotta, sőt, mintha a felé áradó mérhetetlen elfogadás és rajongás is enyhült volna kicsit, ha ezt emlegette. Azért a szimatszatyros lány közreműködése nem is kicsit javított a már-már elviselhetetlen mélységein az fájdalom végtelen, vöröslő hullámain - így mikor rá került sor, teli szájjal vigyorogva pörgette is ki a Vakondképű lányt. Lucius Rheims sok minden volt: a női anatómia nagy tisztelője (és nem ismerője), gáláns, aggasztóan vonzó - de azzal nem lehetett vádolni, hogy ne tudná, mit szeretne a közönség látni.
- Így beszél egy griffendéles. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk nevében szólok, mikor azt mondom, hogy menj isten hírével? és csókold meg Siennát! Szívesen, mindenki! - felállt az addigi helyéről, és miután nem zuhant be a poharak és széklábak közé, ezt elkönyvelte egyértelmű sikernek. Még az iméntiek hatása alatt állt - a felesek és a nagyon démoninak szóló idézetek is beleértve. Bármilyen ijesztő is volt a szimatszatyros leány, Lucius Rheims nagy híve volt a veszélynek - különösen akkor, mikor szuvenír joga volt, hogy megmentse tőle egy csinos lány lelkét. Nyilván, erre senki más nem vállalkozhatott volna úgy, mint ő ezzel az éteri szőkeséggel. - Én nem tudom, miből idéztél, Barbara, de ha ezt hívják nyelveken szólásnak, akkor hinni fogok benne! - credit where credit is due, pedig otthon most biztosan megremegett a csekély családi ezüst a falakon. Lucius Rheims a családi ezüst sorsa a legkevésbé sem érdekelte jelen pillanatban - főleg, miután magánál tudta a család valódi ékszereit.
☆ like seeing a rainbow, but with all the colors ☆ so, like a regular rainbow?
to: mindenki ★
TW: a reag politikai utalásokat tartalmaz. Szexuális utalások; shaming. (16+) lesz minden mint a búcsúban Lucius Rheims mindig kifejezetten büszke volt saját vélt vagy valós teljesítményére, annak méltatására - arra különösen, ha ez kívülről érkezett, bár természetesen ez úgy volt várható, mint a pestis a középkorban minden második pénteken. Ha megkérdeznénk, Lucius Rheims a pestisről is nagyon sokat tudna mondani, ahogy az ész posztulátumairól is: ez utóbbit szerencsére ma nem kell leírnia, így nem kerül némi egyoldalú hadakozásba a szórenddel és a nyelvtannal. Bíztatóan felmutatta balja hüvelykujját a kis Sebastiennek, mikor az valami szagokkal küzdött az arckifejezése alapján - Lucius szívesen odasúgta volna neki, hogy ő is érzi a bemutatkozás szelét, de talán nem ennyire, meg különben is elvonta ekkor a figyelmét a tőlük bagolyrepültére ülő ilvermornys vöröske, aki kitartóan próbálta rávenni a dolgozatot valamire. Luciusnak nem sok fogalma volt róla, mennyi is pontosan a bagolyrepülte távolság, de az ilvermornysok úgy eleve mind nagyon magabiztosnak látszottak: biztos ez segített nekik leküzdeni azt a szégyent, hogy egy sárga iskolabuszban laktak. Ezért különben egyenként is sajnálta őket - ez a kurva lakhatási válság már a mágusokat sem hagyta létezni, voltak közöttük, akik már most úgy néztek ki, mint akik csak tudatmódosítók hatására tudták elviselni egymás horkolását. Lucius nagy fogyasztója volt a gazdasági híreknek, de azt nem várta tőle senki, hogy ezeket maradéktalanul meg is értse - és egyébként is kit érdekel, mi megy a csecseneknél, nem?
Saját iskolatársai miatt nem aggódott - a lányok közül voltak, akik már most leendő megélhetés után néztek, Delacour hozzá is ment Devereauxhoz (vajon ő az, akiről tudja, hogy itt ül valahol? máris megunták egymást?), de d'Aboville is gyorsan keresett valakit, akivel kellően hasonlítanak egymásra. Lucius nem felejtette el a nagyszülei gyakori mondását: agárkutya az agárkutyához, kopókutya a kopókutyához. Ő úgy gondolt magára, mintha egy golden retriver lenne. Hát igen, a nőknek nehezebb, ezt mondta a húgának is, aki valamiért nem akart mellé ülni ma: pedig megígérte neki, hogy megvédi tőle, hogy a végén még az új diákok rájöjjenek, hogy olvasni is szeret. Lucius bármit is gondolt néha róla, azért azt elismerte, hogy kevés rosszabb dolog lehet, mintha valaki ezzel mutatkozik be - szerencsére ezt nem feltételezi senki például Saint-Vinantról vagy Roethlishbergerről, nagyon helyes módon. Annál rosszabbul alakult az ilveres lányok sorsa, ők szomorúan szorgalmasnak tűntek, amit rossz volt nézni is ebben a csodaszép napsütésben.
Most, hogy jobban megnézte őket magának - mert a dolgozattal gyorsan végzett, és csak a szeme sarkából látta, hogy a kis Sebastien nagyon ír még valamit gyanúsan egy másik lapra, de hátha erőt vett rajta a sztahanovista vasesztergályos - voltak azért bőven érdekes tanulók a Roxfortosok között is. Eleinte biztos volt benne, hogy angolok csak angolok, és úgy is néznek ki, mint az angolok - de meglepően sokszínűek voltak. Változékonyak. Választékosak - valamelyik, de a pozitív jelzők közül, ebben egészen biztos volt. Itt volt a nagyon angolnak kinéző, zöldruhás kis bice-bóca, őt valamiért elkerülték, pedig egy életerős hetero bronak látszott, de őt nem is nézte pont ezért túl sokáig - ott volt egy csinos latina, aki szintén a lapot bűvölgette értetlenül. Az értetlenség például rögtön egy hasznos tulajdonság minden lány számára - de volt köztük egy goth lány és egy indián is. Őslakos. Bármit is kell mondani most. Az talán érdekesnek tűnt, hogy milyen sok az ázsiai diák - még németnevet is hallott az előbb! Ha itt lenne Grandmére, nem is tudja, melyiktől futna gyorsabban az ajtó felé: szerencsére Lucius gyakran nem értett egyet a nagyszüleivel, de hát ez egy elsőszülött fiú dolga. Kacsintott egyet az egyik ilveres szubkultúrás-szimatszatyrosnak tűnő lány felé, mielőtt visszatért volna a dolgozatához.
Lucius Rheims nagyon szerette megdöbbenteni az oktatóit: most is ebben bízott. Azt nem egészen értette, miért nem örülnek a többiek, ez az oktató nyilvánvalóan a gyengepálcások közül való volt, de hát csak nem lehet belerúgni valakibe, akinek nem adott annyit Merlin útravalóul. Olyan nagyon mondjuk nem zavarta - ne mondja senki, hogy Lucius Rheims az első közülük, aki a szellemileg kistalicskásokat látva megfohászkodott.
Üzenetek megtekintése