- Szóval nincs kérdés. Remek. Rajzolás közben figyeljenek a részletekre. A rajz segít jobban memorizálni az állat külsejét és ha elfelejtenék hogy néz ki, kéznél lesz. Lehet hülyeségnek hangzik, de hasznos.
*Mondata végén a hasznos szót egy kissé megnyomta, válaszul a fintorgásra, amit tapasztalni vélt a nebulók felől. Megállt a padsor végén és a diákok felé fordult.*
- Ha mindenki végzett tovább mennék a tananyaggal. Szorít az idő.
*A tanár visszatette a madarat az asztalra és egy másikkal tért vissza. Magara emelte a kalitkát, amit a jobb kezében szorongatott.*
- A következő madár már kicsit messzebbről érkezett. Ez a Diricawl.
*A kalitkában egy nagy csirkéhez hasonló állat üldögélt. Szemmelláthatóan félt, megijedt, hogy a figyelem középpontjába került. A bal lábát egy fénylő lánc tartotta fogva.*
- Diktálok... A diricawl pufók testű, bolyhos tollazatú, repülésre képtelen madár. Mauritius szigetén őshonos. Igen jellegzetes módon menekül: tollhullatva eltűnik, hogy aztán valahol másutt felbukkanjon. Ezzel a képességgel a főnixek is rendelkeznek, ezért egy megbűvölt lánc segítségével tartom a kalitkában. A faj érdekessége, hogy egykor a muglik is tudtak a létezéséről, bár ők ?dodó? néven ismerték. Mivel nem voltak tisztában vele, hogy a diricawl képes eltűnni, azt hitték, vadászaik kiirtották a fajt. Tekintve, hogy ez a tény a jelek szerint rádöbbentette őket a többi élőlény válogatás nélküli pusztításának veszélyeire, a Mágusok Nemzetközi Szövetsége nem tartja célszerűnek eloszlatni a diricawl kihalásának tévhitét. Ha végeztek ugyanúgy rajz és rátérhetünk az utolsó madárra.

Amit Perselus Piton soha nem mondana:
10 pont a Griffendélnek!
5 pont Mardekártól!                                                                             
Jól van, Potter!
Malfoy, mi a fenének piszkálod Pottert?!
Haver!
Lockhart, mondd el nekem, ki csinálja a hajadat?
Én szeretek gyerekekkel dolgozni!
Hermione, hozzám jönnél feleségül?
Kérek egy Panten sampont zsíros hajra!

 
 Amit Colin Creevey soha nem mondana:
Utálom Harry Pottert. Tök béna.

 

 Amit George v. Fred Weasley soha nem mondana:
Komolyra fordítva a szót.



Amit Hisztis Myrtle soha nem mondana:
Jé, te most kedves vagy és nem cikizel.



Amit Draco Malfoy soha nem mondana:
Az apámat hagyjuk ki ebből!
Potter a legjobb barátom!
Ronnak adok kölcsön egy kis pénzt!
Utálom az apám!



Amit Harry Potter soha nem mondana:
Marge néni olyan rendes. És olyan cuki a kutyája Marcang.
A nyár a legjobb az egész iskolában.
Bárcsak a Mardekárba kerültem volna!


Amit Petunia Dursley soha nem mondana:
A nővérem a legjobb boszorkány a világon.



Amit Rubeus Hagrid soha nem mondana:
Tünés, te ronda szőrös izé!
Dursley-ék a legjobb fejek az egész világon.



Amit Hermione Granger soha nem mondana:
Én ezt nem értem!
Jaj de unalmas ez a könyv.
Na, menjünk le Roxmortsba és bulizzuk át az éjszakát!
Ron, lemásolhatnám rólad a házi feledatot?
Hozzámegyek Malfoy-hoz feleségül.



Amit Voldemort soha nem mondana:
Na Harry azért mert ilyen ügyesen elbántál velem kapsz egy fincsi csokibékát! Olyan ügyes ez a kölyök!
Szeretem Harryt.
Potter belátom a legnagyobb varázsló te vagy.
Na, akkor hogy is kell szerelmi bájitalt csinálni??
Potter, átjössz egy teára?
Kedvenc állatom az oroszlán.



 Amit Trelawney soha nem mondana:
Harry! Te csak 60 év mulva fogsz meghalni!
Harry édesem,örökké élsz.



 Amit Dudley Dursley soha nem mondana:
Köszönöm, nem vagyok éhes...



 Amit Dobby soha nem mondana:
Hé ,te, Harry...
Hehe, Harry Potter csak menjen iskolába és sétáljon bele a csapdákba!!!
Okos Dobby!



Amit Hóborc soha nem mondana:
Tudod mit, Véres Báró? Menj te a jó ....!



 Amit Argus Frics soha nem mondana:
De kedves ez a Fred-George páros!
Utálom a macskákat!!!!!!
Ma szabadnapot veszek ki.
Mire is költsem a spórolt pénzem?..Áh, veszek egy rendes talárt.
Ma fogat fogok mosni.
Ma végre megfürdök.



Amit Winky soha nem mondana:
Rohadt, kizsákmányoló kapitalista banda!

- Hamár így szépen összejöttünk...  -emelte fel hangját a tanár és helyére intette a későket- ...és mindenki megkapta a magáét, úgy gondolom folytathatjuk az órát.
Megvárta míg mindenki elfoglalja a helyét és lassan visszalépdelt a katedrához. Bosszúságát nem folytotta vissza. Arcán látni lehetett, haragszik azokra a diákokra, akik késve érkeztek az órára. Minden bizonnyal ez másképp is érezni fogják a tanár úr "szeretetét" és mérhetetlen "kedvességét". Itt ő diktál és ő mondja meg, hogy mit, mikor, miért és hogyan.
- Na szóval... fordult vissza a diákokhoz. - Ahogy azt Mr. Parker mondta ez az állat egy Augurey. Más néven Ír Főnix, ha így jobban tetszik.
A mélabús madár továbbra is az asztalon gubbasztott mozdulatlanul, már már az ember azt gondolná, hogy egy preprált állattal van dolga.
- Pennát és pergament vegyenek elő...
"Az augurey Nagy-Britanniában és Írországban honos,de Észak-Európában is felbukkan néha egy-egy példánya. Zöldesfekete tollazatú,sovány, mélabúsnak tetszõ madár-megjelenésében némileg emlékeztet egy csökött,alultáplált keselyûre. Rendkívül félénk állat.Tüskés bokrokban fészkel, táplálékát nagyobb rovarok és tündérek alkotják. Napjait tulnyomórészt könycsepp alakú fészkében megbujva tölti,csak szakadó esõben kel szárnyra. Az augurey jellegzetesen mély,lüktetõ énekét egykor a halál elõjlének hitték. A varázslók elkerülték az augurey fészkeket, nehogy meghallják a szívszorító hangot. Mondják,több mágus is szívrohamot kapott,mikor bokrok közelében járva megütötte a fülét az augurey sírása. A kitartó vizsgálódások azonban végül kimutatták,hogy az augurey énekével  csupán az esõ közeledtét jelzi. Azóta divattá vált az augureyt mint házi idõjóst tartani, bár a madarak a téli hónapokban tapasztal-ható szüntelen '"óbégatása"sokak szerint
elviselhetetlen. Az augurey tolla pennaként nem használható mivel taszítja a tintát."
A monológ közben fel-alá járkált a katedra előtt. Halántékán már egyre kevésbé lehetett látni a lüktető ereket. Már ő is várta az óra végét.
- Ha végeztek készítsenek egy rajzot is a madárról. Kérdés a témával kapcsolatban?

Blaise mélyen elgondolkodik, hogy mit is mondott. Talán nem épp ez a megfelelő hely, időpont és partner ehhez a témához. Végig néz Sarah arcán. Számára bánatot és keserűséget tükröz vissza a látvány. Talán megsértette, talán nem. Meglehet, nem erre számított. Szeretné befejezni a beszélgetést és nem akar senkinek a lelkébe gázolni, felszakítani olyan sebeket, melyeket nem szeretne újra vérezni látni.
-Nos Miss Black… Későre jár. Ideje lenne visszatérni a hálókörletébe. Induljon el lefele a lépcsőn. Pár lépés után lesz, jobbra egy szűk átjáró azon menjen végig és utána le a lépcsőn. Így észrevétlenül visszajuthat a klubhelyiségbe. De csak halkan és óvatosan. Nem garantálom, hogy nem bukik le. Nem kell félnie, a mi kis randevúnkról nem fogok senkinek sem beszélni és a háza pontjai is megmaradnak.  A mihamarabbi viszontlátásra. 
Blaise hátat fordított a lánynak és tovább figyelte a sötét eget, mintha valami nagyon érdekeset vett volna észre és várta a léptek zaját, ahogy elhagyja Sarah a helyszínt. Igazából nem akarta befejezni a beszélgetést, de a lebukást sem akarta megkockáztatni, ezért úgy érzi, hogy így a legjobb.

<Bocsi, hogy csak most írok, de sok volt a dolgom és most állt helyre a "rend" nálam.>

A tanár türelmetlenül várta a diákjai válaszát. Sorban végig hallgatta őket, de csak kettőtől kapott választ. Várt egy pillanatot, hátha a másik kettő is szólna valamit a saját érdekükben, de hiába.
A helyzet elgondolkodtató. Mit is kezdjen velük?
-Nos akkor felvázolnám a helyzetet. Mr. Parker helyes választ adott az állat nevét illetően, ezzel megmentette a házát kerek öt ponttól. A feltartást illetően, ha szabad kérdeznem ki és miért tartotta fel önt? Amíg nem kapok értelmes választ, addíg függőben a máik öt pont.
Mr. Krapowzkij… A késést semmilyen formában nem tolerálom. Nyomós indokot kértem, de maga nem tud nekem egy elfogadható választ adni, a madárról pedig nem is szólva. Egy hollóhátastól nem ezt várná az ember. Mínusz tízpont. Gratulálok. Leülhet.
Miután Mr. Parker is adott egy értelmezhető választ int neki, hogy csatlakozhat a háztársához, ellenben egy mínusz öt pontos jutalommal teheti meg ugyanezt.
A két fiú után Dragonheart a két lányt kezdte el kínozni. Már ha lehet ezt annak mondani. Közelebb lép a két diákhoz és folytatja.
-Hölgyeim. Maguk egy szót sem szóltak. Megijedtek, vagy netán némának tetszünk lenni? Véleményem szerint mindketten kaptak elég időt és segítséget, mivel az egyik társuk elmondta mi a helyes válasz. Ezért most leszek oly kedves és mindkettőjüktől megkérdezem újra: Miért késtek? A madarat meg felejtsék el. Egy körből kiestek. De, ha továbbra sem kapok választ akkor kénytelen leszek kerek tíz negatív pontal megajándékozni önöket az első órán.
Blaise a legbarátságtalanabb hangján beszélt hozzájuk, ami nem megszokott tőle. Így még csak kevesen hallhatták.

<A két hölgy PM-ben kap felvilágosítást a helyzetről. Ha továbbra sem akarnak részt venni az órán úgy mínusz 10 pont a jutalom. Az órát folytatom nélkülük, vagy velük. Ők döntenek.>

- Nem talált, Miss Scott.
- Miss Stilton? -nézett a lányra.- Valami mozog, de nem áll össze...
- Miss Buttler? Szépek a szemei és a penna is jól mozog de ha nem, hát nem.
A tanár próbál valamit kicsikarni a minimál létszámú csoportjából, erről jut eszébe, hogy mintha többre emlékezne, de inkább foglalkozik a jelenlévőkkel. Egy utolsó pillantást vet a diákokra, várva, hogy valakinek eszébe jusson a válasz. Már szólásra emelné a száját, mikor is a tanterem ajtaja kinyílódik és egy fiatal fekete taláros diák lép be rajta. Illedelmesen köszönt és elindult a padok felé, mintha misem történt volna.
- Állj! Ott maradsz!
Épp folytatta volna a kései diák szapulását, de egy újabb diák lépett be a terembe, újabb bocsánat, újabb kedves válasz...
- Maga is ott marad ahol van!
A tantó bá nyugodt ember, általában kedves és önzetlen. Néha túlságosan is.
Egy újabb diák ezúttal egy nő nemű egyén.
- Nem mozdul! -kiáltott a lányra, ezúttal nem várta meg a köszöntést és a bocsánat kérést. A férfi még mindig nyugodt és rendíthetetlen. Mielőtt újra szólt volna a diákjaihoz, tekintetét végig futtatta rajtuk, de nem kellett megszólalnia, ismét egy rossz időérzékkel megáldott egyén lépett be az ajtón.
Most már egy cseppet sem nyugodt. Mitha kis erecskék kezdtek volna kidudorodni a halántékán és az arcán egy-két izom keményen megis feszült, de ennek ellenére a legnyugodtabb hangján szólalt meg, egy mély lélegzetvétel után.
- Na jó ennek most van vége... Senki többet? -kérdezte egy esetleges ötödik személyt várva.- Na jól van. Uraim és hölgyeim... Két-két választ várok mindenkitől. Egy: Miért késtek? Kettő: Ki ismeri fel ezt a madarat, ami épp a kezemen ül, amely végtagom már kezd zsibbadni, de nem baj én még bírom...
A válasz enyhén arogánsnak hangzott, de ebben a helyzetben megengedheti magának, hisz ő a tanár.
- Szeretném, ha produkálnának. Egy jó válasz öt pont. Mindenki mínusz tízről kezdi.
Letette a szárnyas jószágot az asztalra és karbatett kézzel várta a válaszokat.

- Örülök neki, hogy nem ilyesmi jár az eszében Miss Black. Túl macerás dolog egy temetés. Meg az a sok papírmunka, biztos lenne nyomozás is a Minisztérium részéről. Cseppet sem hiányozna nekünk elhiheti.
Újra visszatért a torony széléhez és tovább méregtette a tájat. Karba tett kézzel bámulta, hogy vonulnak vissza az erdőbe a Thesszrálok. Az este még velük együtt is békés volt. Enyhe szellő fújdogált. A kastély tornyai feketén nyúltak az égbe, itt-ott égett még pár lámpa. Ha az ember becsukja a szemét, a nyugalom szigetén érezheti magát. Elmélkedéséből a háta mögül felhangzó kérdés térítette vissza.
- Csak nyugodtan.
Továbbra is hátat fordítva válaszolt a lánynak.
- A kérdés nagyon jó. -válaszolt, miután az összes Thesszrál visszavonult. Blaise megfordult és válaszolt.
- Teljesen véletlenül jöttem fel ide. Nincs semmi okom őket figyelni. Puszta véletlenség az egész. Önszántamból nem nézegetem, bár roppant érdekes állatokról van szó és ahogy ön is rávilágított, felidézik az emlékeket. Nem épp a legjobbakat. Ha olyan jó lenne, nem maradnának láthatatlanok. Bár egyesek szerint nem is az emlékezetre, hanem sokkal inkább a tudatra, az érzelemre hat és a látványtól önkéntelenül hozza elő az emléket az elme.
A tartalmas válasz után a férfi az állához emelte egyik kezét. Komolyan nézett a lányra és újra szólásra nyitotta száját.
- Ha szabad megkérdeznem ön látja őket?

A tanár késő reggel kelt, mivel a mai napon csak egy órája lesz és ezt bizonyította, a határidőnaplója is, amibe később, reggeli után bele olvasott. A szobájában ott sorakozott három kalitka, amelyben három madár pihent. A tanterv szerint a negyedévesekkel idén a mágikus képességgel rendelkező madarakat kell megismertetnie. Lassan összekészítette jegyzeteit és egy locomotor varázsige segítségével maga előtt lebegtetve a kalitkákat elindult a tanterem felé. Többször is átfuttatta fejében az óra menetét. Fiatal varázsló lévén kissé idegen neki a tanári szerep, bár jó dolog megállapodni egy ponton és a zivataros évei után egy nyugodt állást vállalni a Roxfortban. Mindig is szeretett emberekkel és állatokkal foglalkozni, itt most mindkettőt megteheti. Kalandvágyát próbálta elfojtani, bár sosem lehet tudni mikor támad kedve egy kiruccanásra valahova messze idegenbe. Saját vélemény szerint jól végzi a munkáját, és ezt alá is támasztja az a tény, hogy diákjai jó eredményeket produkálnak a vizsgákon és az órákon egyaránt. Nem okozott eddig problémát senkinek sem egy megmérettetés vagy egy házi dolgozat. Az óráin egyaránt megfér a humor, a komolyság és a szigor is. Ez az egyveleg teszi élvezhetővé. Blaise ez év óta tölti be teljesen a tanári állást, tavaly csak kisegített az akkori tanárnak.
A folyosón haladva lassan a teremhez ér. Messziről látja, hogy egy lány áll a félig nyitott ajtó előtt. Halkan közelít felé és megáll mögötte.
- Igen kisasszony legendás lények. -válaszolt a lány kérdésére, amelyet inkább a többi diákhoz intézett, akik már a teremben várakoztak az óra kezdetére.
- Menjen be nyugodtan és foglaljon helyet.
Jelentős magasság különbség volt tapasztalható közötte és a lány között. Remélte, hogy nem hangzott túlságosan szigorúnak a hangja. Próbál, mint mindig most is barátságos lenni a diákokhoz. Ő nem a megszokott öreg tanár, akik ebben az iskolában tanítanak, nem mintha a többiek azok lennének, de Blaise még alig múlt huszonegy éves. Könnyebben megtalálja a közös hangot velük, mint a többi tanár társa.
Amennyiben a hölgy, aki az ajtóban állt követi a tanára utasításait, akkor ő is belép a terembe és tekintetével követi a lányt amíg helyet foglal. Vet egy pillantást a megjelent diákokon. Többre számított, de nem bánja, hogy csak ennyien vannak. Pálcájával int egyet és a kalitkák lassan elsuhannak a tanári asztalhoz és egy koppanással lerakja azokat. Ezután Blaise is elsétál az asztalhoz, leteszi a jegyzeteit, vesz egy nagy lélegzetet és belekezd az órába.
- Üdvözlök mindenkit én Blaise Dragonheart vagyok. Ettől az évtől én fogom nektek tanítani a legendás lények megfigyelése és gondozása tantárgyat. Ezen az órán egy-két madárral fogunk megismerkedni. Remélem készültek?
Odalép az első kalitkához és kinyitja. Benne egy zöldesfekete tollazatú madár foglal helyet. Kiveszi a helyéről, a karjára ülteti és elsétál vele a padok elé.
- Nos hölgyeim? Ki ismeri fel ezt a madarat?

- Szóval így állunk. Miss Black szereti a csillagokat. Furcsa hobbi. Beszélek én, aki abban leli örömét, hogy láthatja mit csinálnak a theszrálok éjnek idején az erdő felett?
Pár pillanatnyi csendet hagy mondata végén.
- Momentán ez spontán jött, nem épp ezért vagyok itt, hanem azért, hogy az ilyen kóborlókat, mint  például magácskát, lefüleljem és elráncigáljam Piton professzorúrhoz, hogy jól megbüntethesse őket, ráadásképp, én is kiélhetem szadista hajlamaimat, azzal, hogy pontokat vonok le a házaktól és ezzel, reményeim szerint némi közutálatnak tehetem ki az alkalmi áldozataimat.
A monológ közben a Prof végig sétált a torony pereme mellett. Lassú léptekkel elsétált a lányhoz. Arca továbbra is hideg és kifejezéstelen. Pálcája szintúgy a kezében. Megállt a Sarah előtt és mélyen a szemébe nézve fejezte be a mondatát.
- Mindazonáltal, mint azt te is tudod én nem vagyok egy spicli és eszem ágában sincs ilyesmit tenni.
A szája mosolyra húzódott és most már valamelyest barátságosnak tűnő arccal próbálta megnyugtatni a fiatal griffendélest.
- Amikor idejártam, én is griffendéles voltam, de veled ellentétben én a Tiltott rengetegben kószáltam éjszakánként. Volt hogy Hagriddal, a vadőrrel mentem be, volt amikor egyedül és néha kevesen múlott, hogy élve is jöttem ki onnan. Ezért tilos oda bemenni és épp ezért tilos ide is feljönni, mert veszélyes. Remélem tisztában van ezzel Miss Black?
Enyhén lehajtotta a fejét, hisz a tanár jóval magasabb volt a diáknál.
- De, most, mivel, itt vagyok én is, ezért a veszély szinte nulla, ha csak nem hazudott nekem és a mélybe szeretné vetni magát.
Szemeit még mindig mélyen a lány szemeibe fúrva bombázza a kérdéseivel. Reméli, hogy igazat mondott és nem pedig valamilyen rossz szándék vezérelte ide a lányt. Ha igazat mondott neki nem kell várnia egy beismerő vallomásra.

Már mindenki aludt, amikor a tanárok egy része éjszakai őrjáratra indultak, pontosabban végig sétáltak az iskola folyosóin, egy szimpla esti ellenőrzés céljából. Köztük volt Blaise Dragonheart is, aki a nyugati szárnyban sétált. Pálcája fényében pásztázta a folyosókat. Csendes volt az este, sehol egy árva lélek. Meglepetésére, még Hóborcot sem találta sehol, pedig szokása, hogy éjfél tájt felzargatja a kastély lakóit. Lassan haladt a lépcsőn felfelé. Zöld talárja a padlón úszott tulajdonosa után. Egy oldal ablakon vette észre, hogy a ma este valamelyest tisztább a többinél és remek kilátás nyílhat a csillagvizsgáló toronyból az egész tájra. Tovább lépdel a torony irányába, szemét egy percre sem veszi le a folyosó zugairól, hátha talál egy kószáló diákot. Vagy egy illetéktelen behatolóra számít? Ez már egy kicsit paranoiás gondolat volt részéről, el is vetette gyorsan. Pár perc alatt felért a torony tetejére. Magabiztos mozdulatokkal nyomja le a kilincset és lép ki az ajtón. Enyhe szellő símul végig az arcán és az egész testén, ahogy kilép a színre. Ugyan ez a fuvallat csapja be mögötte az ajtót. A mai éjszaka tényleg jó alkalom, egy kis nézelődésre. Az enyhén felhő foltos égboltot a fogyó hold színezi ezüst színűre. Bevilágítja a tiltott rengeteget, amely fölött most hatalmas theszrálok köröznek. Valószínűleg valamilyen nagy esemény történt a kolónia életében. Mindig furcsa érzés keríti hatalmába, amikor egy theszrált lát. Pontosan tudja, hogy miért is látja őket és mindig is emlékezni fog az okára is. Az égbolton is tisztán láthatóak a csillagok. Tavasz elején még látható egy-két csillagkép a téli égboltról. Kiváló alkalom lenne egy csillagászat tanórára. Elmélyedve nézi, hogy ébredeznek az éjszaka állatai az erdő fölött és az egész birtokon. Merengéséből egy halk kattanás és az ajtó nyikorgó hangja zökkenti ki. Első pillantra úgy gondolta, hogy megint csak a szél játszik az ajtóval, de miután hátrapillantott a válla fölött egy másik alakot látott kilépni rajta. A tanár hirtelen a pálcájához nyúlt és a nem várt látogató felé irányította. Pár másodperc alatt rájött, hogy az a bizonyos látogató egy hetedév körüli lány. Már átfutott az tudatán a felismerés, hogy nem egy közveszélyes alakra fogja a pálcáját, hanem egy diáklányra, már ha a hosszú fekete haj tulajdonosa egy lány. Szigorú tekintettel mérte végig a szabálysértőt. Nem kenyere a Frics-féle viselkedés. Hű marad önmagához.
- Egy rendkívül nyomós indokot szeretnék hallani öntől, hogy mit keres éjfélkor a csillagvizsgáló torony tetején? Na meg persze egy nevet ha szabad lesz!

          alapok

teljes név || Blaise Dragonheart
becenév || Pyro
nem || Férfi
születési hely, idő || 1975. 12. 31. Warwick; Warwickshire; Anglia
kor || 21
faj || ember
vér|| arany



          A múlt

Üdvözlet Idegen! Ha leülsz mesélek egy történetet magamról, hogy ki vagyok és honnan jöttem.
Egy közép angliai városban születtem Warwickban. Egyszerű középosztálybeli máguscsalád harmadik gyermeke vagyok. Apám: Jule Dragonheart a minisztériumi dolgozó, mágikus lényekkel foglalkozik. Édesanyám Susan Cranowe, egy helyi nemesi család egyetlen leány gyermeke, akit most büszkén nevezhetek édesanyámnak. Két bátyám van Charles és James. Egy régi kúriában éltünk, a város északi részén. Előkelőnek nem nevezném a családom, jut mindenből elég. Jó modorból és közönségességből egyaránt. A családot amolyan legenda veszi körbe, miszerint a felmenőim majd 700éve sárkányok és más varázslatos lények szelídítésével, befogásával, tenyésztésével és vadászatával foglalkozik. Furcsa mód ez minden egyes Drangonheart-nál így is van, valamint különleges érzékünk van a tűzmágiához. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a két bátyám Mágikus lényekkel foglalkoznak a világ minden tájékán, én fiatal koromban közismert gyújtogató voltam, jelenleg pedig a Roxfortban tanítok legendás lények gondozása és megfigyelése tantárgyat. Amikor még kis suhanc voltam, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok, pontosabban nem hittem volna, hogy én valaha is tanár lehetek. Az érzelem gazdag iskolás éveim után, mint egy ifjonc lázadó apám akarata ellenére a minisztériumi aktatologatás helyett, a nagyvilágot vettem a nyakamba és felkerekedtem egzotikusnál egzotikusabb vidékeket járva ismerős és ismeretlen helyekre, valami újat, valami egyedit felfedezni, megismerni, megtanulni olyan fortélyokat, technikákat, amelyekkel többre vihetem az életben, mint azt bárki más elképzelte volna. Jártam a világot és élőben találkoztam olyan állatokkal, növényekkel, amit csak hírből vagy képről ismert a közönséges varázsló odahaza Angliában, találkoztam varázslókkal, boszorkányokkal, akik sokat tettek a mi általunk használt és ismert mágia fejlődéséhez. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az utam során, talán többet is, mint kellene, ezért tértem vissza szeretett hazámba, és valószínűleg ezért kért fel Dumbledore arra, hogy legyek tanár a Roxfortban. Visszatérek egy olyan helyre, amely életem meghatározó helyszíne volt és valószínűleg az is marad halálom napjáig. Sohasem fogom elfelejteni azt a napot, amikor először léptem be a nagyterembe, talpig vizesen, hála az időjárásnak. Sohasem fogom elfelejteni, az első tanórát, az első kviddics meccsemet, az iskolatársaimat, a vizsgákat. Mind olyan történetek ezek, amelyekhez nem lenne elég egy élet, hogy elmeséljem. Lényeg a lényeg Idegen, hogy soha se mond, hogy soha, mert mindig jöhet egy újabb, egy jobb és szebb jövő.


          jellem

Magabiztos, okos, értelmes férfi. Tehetséges és udvarias. Gyengédségét, tapasztalatát durva köpönyeg alá rejti. Nem lehet gyorsan kihozni a sodrából. Igyekszik távol tartani magát minden szentimentális és túlfokozott érzelmi megnyilvánulástól, ezt egyébként másoknál is elítéli. Önmagával szemben is magas követelményeket támaszt és semmi gyengeséget nem tűr magával szemben sem. Ugyanúgy türelmetlen és egyáltalán nem elnéző a környezetében élők hibáival, gyöngeségeivel szemben is. Az a szigorú követelmény, amelyet magával szemben támaszt, gyakran konfliktushoz vezet, ha nem tudatosítja magában, hogy ember társaival szemben a toleranciának egy bizonyos mennyisége elengedhetetlen ahhoz, hogy az együttélés funkcionálhasson. A magabiztos önérzet kétélű dolog. Keményen megdolgozik azért, hogy saját hibájától, amelyet még magában sem hajlandó elismerni, elterelje a figyelmét.

          apróságok

mindig ||
- sör
- tűz
- veszély
- állatok
- kalandok
- könyörület
soha ||
- mély víz
- idiotizmus
- kegyetlenség
- erőszak
- aranyvérmánia
dementorok || Egy haldokló sárkány és a haláltusája
mumus || Egy óriási polip
titkok || Kis korában felgyújtott egy mugli autót. Ellopott egy varázslótól egy kobold ereklyét. Összetörte nagyanyjának a kedvenc vázáját és a bátyára kente a dolgot.
rossz szokás || Kioktat, ha hülyeséget beszélsz. Dohányzás.


          a család

apa || Jule Dragonheart; 56; aranyvér
anya || Susan Dragonheart; 42; aranyvér
testvérek ||  Charles 25 ; James 26
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs


          külsőségek

magasság || 188cm
tömeg || 100kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || Égésnyomok a kezén és a karján.
kinézet || Egy magas, kopasz fiatal férfi áll előtted. Testalkata erő sugároz. Arca ápolt, megjelenése igényes. Általában egy zöld talárt visel, hozzá egy fekete sárkánybőr kabátot. Lábán egy feketebakancsot és a talár alatt egy szintén fekete bőr nadrágot. Megjelenésére általában felfigyelnek, kitűnik a tömegből.


          a tudás

varázslói ismeretek || Remekül ért a varázslatok kivédéséhez. A transzfúziós bűbályokhoz remekül ért. Nagy tudású bájitalfőző. Bűbájokhoz remekül ért és jó párat tud. Ismer szinte minden egyes mágikus lényt és növényt. A tűzmágia mestere. Kiváló okklumentor. Animágus. Képes hopponálni.
patrónus || Oroszlán
animágus alak || Róka. Ismertetőjele: fehér csík a jobb füle tövében.
pálca típusa || 16 hüvelyk bodza fa, sárkányszívizomhúr maggal.


          egy darabka belőled

*Szépen néz.* Én vagyok az Blaise tantó bácsi megismertek?