 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3
|
|
1
|
Karakterek / Alma L. Remington / Re: Do you prefer the moon, or the stars?
|
Dátum: 2026. 03. 19. - 19:03:40
|
Un cielo lleno de estrellas y, aun así, solo te miraba a ti
2005. január 13. Péntek
Señorita Alma Mentiría si dijera que no sentía una pizca de emoción apretándome el estómago al prepararme. Mindeközben pedig, ahogy a tükör előtt állva - mert természetesen én vagyok az egyetlen olyan képviselő a házamban, akit érdekel a külseje és a nevem nem egy alantas, makacs betegség emlékét őrzi - gombolom be a mandzsettáimat mégis mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy az előttünk álló estére és Alma biztonságot és boldogságot sugárzó arcára gondolok. A gondtalanság kék egét azonban a rohamosan közelgő tanév végét szimbolizáló viharfellegek tarkítják, ahogy eszembe jut, mi lesz utána. No quiero causarle dolor, no quiero mentirle, pero tampoco puedo decirle la verdad. Egyre gyakrabban kívánom azt, bár lenne több időnk, hogy jobban megismerhessük egymást, bár kapnék több időt, hogy Alma meleg napsugaras lelke felmelegítse az enyémet. Az elmúlt évek alatt, mint derül ki számomra is, semmit sem változtam. Ugyanolyan önző és egocentrikus vagyok, mint amikor Mikaelát elveszítettem. Pedig ha ott is egy kicsit empatikusabb vagyok, ha egy kicsit gondolok az ő érzéseire is... tal vez todo habría sido diferente...
Egy utolsó mustráló pillantás a ma esti megjelenésemre, s miután minden tökéletesnek ítéltetett - az ékszerek különösen közel állnak a szívemhez, még anno Barbietól kaptam őket - még egyszer megigazítom a csillagos fülbevalómat, megpendítem annak kis ezüst láncát, az asztalról pedig felkapom a Napot szimbolizáló kitűzőt, melynek párja - egy gyönyörű, alkímiai ezüstből készült fogyó Hold - Mikaelánál állomásozik. Nem említettem neki, hogy én ma ezt feltűzöm, de szeretném, ha látná és tudná, mennyire fontos nekem, még ha év végén esetleg...
Igyekszem elhessegetni a negatív gondolatok felhőit a fejemből és csak arra a csodás napsugárra koncentrálni, akivel a bálba megyek. Minden lépéssel, amivel közelebb érek a Hugrabugos hálókörlethez, érzem egyre könnyedebbnek a testem, mintha csak családom és vérem láncai a napfény miatt szabadon engednének - legalább egy rövid időre.
Az ajtó nyitódására felkapom a fejem, de nem Alma az, hanem egy elég érdekesen festő párocska. Mosolyogva biccentek feléjük - elvégre is, ki vagyok én, hogy bíráljak másokat?! Még páran lépnek ki az ajtón, kiket nem várok - többek között két srác, akik úgy viháncolnak mint a tizenhárom éves kislányok de náluk vagy hat és félszer idegesítőbbek - mire az egész búskomor kastély felragyog a jelenlététől, ahogyan az én problémáim is visszahúzódnak az árnyakba. Pár lépéssel előtte termek, udvariasan meghajolok előtte és kezemet tartom, hogy a puha bőrű kacsójára egy lágy csókot leheljek.
- Mindig csodálatosan festesz Alma, kiváltképp levelekkel és apró faágakkal a zuhanástól szétzilált napfényszőke hajadban, de most... Wow. Szavakkal leírni nem tudom, mennyire lenyűgöző ez a ruha rajtad, és a hajad, a sminked... röviden és tömören: szépséged most is páratlan! - még végtelen hosszú percekig képtelen vagyok levenni róla ajnározó pillantásomat, csak akkor veszek némi erőt magamon, mikor újabb egyének lépnének ki a klubhelyiségükből. Ekkor már kénytelen vagyok felajánlani számára a karomat és elkísérni őt a bál helyszínére.
A mí, personalmente eléggé csicsásra sikeredett a helyszín, de cada uno tiene su cadaunada, vagy mi. Végighordozom a tekintetem a megérkezetteken. A legtöbb régi ismerős arcon csak úgy átsiklik a tekintetem, mármint ki gondolta volna, hogy a grillcsirke szektások egymással jönnek - micsoda beltenyészet - már akinek jut ugye. Bonbonka Hermanita roxfortos barátnőjével - komolyan, mit eszik rajta a csaj? Maddock egyedül, Ivutro, Rappaport, Sidthvordr a saját kis világukban, Barbie és Varvus együtt, Lady of the Vale egy gyilkos tekintetű szőkével, attól a jeges pillantásától még én is nyelek egy nagyot.
- Mondd csak, te mennyire ismered azt a szőkeséget, akivel a mi női bajnokunk érkezett? - hajolok egy diszkrét kérdésre közel Alma füléhez, közben szinte öntudatlanul végigsimítok a kezén, ami a karomba kapaszkodik. Aztán pásztázom tovább mustráló tekintetem, amely legközelebb Mikaela - Élodie - Ishida trióján állapodik meg. Ösztönösen feszülnek be az izmaim, ahogy legszívesebben felnyársalnám Ishidát... nem is igazán tudom megmagyarázni, miért. Az a csávó növényszexuális, nem? ¿Verdad? De mintha olyan furán nézne a húgomra, ez pedig nyugtalansággal tölt el. Felegyenesedem és élesen szívom be a levegőt. Nem akarom ezzel Almát terhelni, de zavar... Főleg azok után a pletykák után, amit Ishidáról hallottam valami buliban. Nem tetszik, hogy a húgom körül legyeskedik. |
|
|
|
|
2
|
Karakterek / Alma L. Remington / Do you prefer the moon, or the stars?
|
Dátum: 2026. 03. 19. - 17:24:38
|
Do you prefer the moon, or the stars? “A star falls from the sky and into your hands. Then it seeps
through your veins and swims inside your blood and becomes every part of you.
And then you have to put it back into the sky...” · · ─ ·☀︎· ─ · · Yule Ball
2006. január 13. |
|
|
|
|
3
|
Karakterek / Daphné D'Aboville / Re: qué quieres decir
|
Dátum: 2026. 03. 19. - 16:34:51
|
Un puente sobre los años perdidos
2005. szeptember eleje
Hermanita Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, szerhasználat említése- Valóban? Na és kikkel? - kérdezem elgondolkodó hümmögések közepette, ahogy sétálunk a birtokon. Itt Angliában nagyon nehéz a levegő, és hűvös is van. Nem ehhez vagyok hozzászokva, bár azért Barbon és a téli úszóedzések mellett kénytelen voltam megszokni a nedves hideget is. Todavía apenas puedo creer que realmente estemos aquí ahora. Még mindig alig tudom elhinni, hogy bejöttek a reményeim, minden lefekvés előtt rutinszerűen elmormolt imáim meghallgatásra találtak.
Hogy ilyen messze Javier bácsi árnyékától újra egymásra találhattunk.
Mégis, minden más most, mint azelőtt, és sosem lehet ugyanolyan, mint volt. Már nem az az elválaszthatatlan testvérpár vagyunk. Már nem tudom zsigerből, vajon mire gondolhat, ahogy ő sem ismeri az én gondolataimat. Szavakkal pedig milyen egyszerű maszkolni a problémákat.
Nem akarom, hogy lássa, mivé váltam. Hálás lehetek Barbonnak, hogy segített elrejteni a drogokat. Sokkal-sokkal óvatosabbnak kell lennem, nem akarom Mikaelát bajba sodorni. A Trimágus Tusa kapcsán pedig minden amit csinálok szignifikánsabban veszélyesebb. Őrültség volt idejönni, egyre inkább belátom ezt, de közben pedig… kaptam egy esélyt az élettől, hogy utoljára még jóvá tehetem azt, amit elbasztam 10 évvel ezelőtt, mielőtt elnyelne a teljes sötétség.
Bár így belegondolva igazából… lehet jobb lett volna, ha nem találkozunk újra… Mikaelának legalábbis biztosan. Mégis, kétyelyeim, a saját démonaim nem látszódnak a felszínen… ők olyan mélyen vannak eltemetve, melyet csak egy ember látott meg eddig, és úgy tervezem, hogy ez így is marad. Szépen lassan azonban Barbie-t is el kell kezdenem kizárni, bármennyire is vérzik érte a szívem. Por su bien…
Mosolyogva karolom át kedves Hermanitát, aki elmaradt tőlem a növésben, és így hallgatom a beszámolóját.
- Ahh, kedvenc Barbie-m. Neked nem az volt az első benyomásod róla, hogy olyan mint egy magnix Barbie-baba? Juanita-nak nagyon sok ilyenje van, megszállottan gyűjti őket - utólagosan jut eszembe, hogy Mikaela nem is tudhat nagyon Juanitáról, hiszen azután született miután… elváltunk egymástól.
- Tudtad, hogy ő az exem? Pár évig próbálkoztunk, de tavaly végleg feladtuk, hogy inkább barátok maradhassunk, némi extrával - demasiada información, Miguel, demasiada información. - Bocs Hermanita, nem kérdezted. De lényeg az, hogy Barbie nagyon cuki. Csak legilimentor, szóval óvatosan a gondolatokkal a közelében - kacsintok Hermanitára. Annyi mindent mesélhetnék neki, hogy ez az egy év is szűkös lenne rá. Ezért csak a szükséges információk megosztására hagyatkozom, hogy új élményeket is szerezhessünk együtt. Probablemente las últimas…
Ishida említésére csak gyanakvóan felvonom a szemöldököm, főleg a levelezés említésekor. De nem kommentálom, csak alkotok róla egy mental note-ot, hogy figyeljek oda rá, esetleges heréléshez is készüljek össze, vagy legalább egy atyai beszélgetéshez a húzott szemű karótnyelt fejével. Felemelem a vizes kulacsomat, azzal az intencióval, hogy hidratáljam magam. Hiba volt. Ahogy meghallom Barbon keresztnevét egy mondatban a kedves szóval, ami kifejezetten az ő személyére irányult… egyből köpöm is vissza a vizemet, szerencsére nem a kulacsba, cserébe magam elé.
- ¿¡PERO QUÉ COJONES PASA!? - ösztönös reakció, azonnal meg is bánom. Gyorsan megköszörülöm a torkom és rendezem a vonásaimat. - Bocsánat, reflexes volt. Figyelj Hermanita… nem tudom, mit szívott ott Barbon, vagy lehet napszúrást kapott, de … őt inkább kerüld lehetőség szerint. Zseniális figura, de nagyon veszélyes. Nem beszámítható. És ezt tudom tanácsolni minden kedves ismerősödnek is, akit egy kicsit is kedvelsz, vagy legalábbis nem utálsz... - mondom neki komolyan. Nekem nincs bajom Barbonnal, legalábbis túl sok nincs. Elvégre jobb, mint Pox vagy Morris. Egy leheletnyivel. Elvégre még életben hagyott, de tudom hová kell forduljak, ha öngyilkos hajlamaim támadnának. De ismerem annyira, hogy tudjam, veszélyes lehet, főleg a törékenyebb, ártatlanabb emberekre. Az én elbaszott lelkemnek ha akarna sem tudna már ártani, szóval… |
|
|
|
|
4
|
Karakterek / Külföldi delegációk / Miguel Fuentes
|
Dátum: 2026. 02. 06. - 14:42:32
|
Donde las palabras no alcanzan, la música habla. Where words fail, music speaks.
Ahol a szavak kudarcot vallanak, a zene beszél. „ A legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél. ” |
|
|
|
|
5
|
Karakterek / Külföldi delegációk / Re: Solace Barbon
|
Dátum: 2026. 01. 31. - 15:08:24
|
Aye-aye Captain
Nem vagyunk barátok, de ellenségek sem. Alkalomadtán hasznosan képesek vagyunk együttműködni, és tudod mit? Hiába b*sztál ki velem év elején, de k*rvára, a végén mégis sikerült jót tenned talán akaratodon kívül. És még most is rád merném bízni a testi épségem és az életem, legyen szó egy brutális kviddics meccsről, vagy őrült táborozásról Appalachia hegységében.
|
|
|
|
|
6
|
Karakterek / Hugrabug / Re: Alma L. Remington
|
Dátum: 2026. 01. 31. - 14:59:18
|
|
· · ─ ·☀︎· ─ · ·
El rayo de sol más resplandeciente
Addig a pontig, ameddig meg nem ismertelek, azt hittem zenével és szavakkal bárminek a szépségét ki lehet fejezni, csak a megfelelő művészlélekkel kell rendelkezni hozzá. Azonban amikor rád gondolok, még a legszebb eljátszott melódiák sem fejezik ki eléggé tündöklésed, melegséged. Dalaimmal csak irányt tudok mutatni feléd, de a csodát ami vagy semmi sem tudja megfelelően körülírni. Minden túl kevésnek érződik, de a lelkem jótékony megremegése valódi. Elképesztően boldog vagyok, hogy a Trimágus Tusa révén egy ilyen páratlan lehetőség hullott a karjaimba a személyedben Alma Liora Remington. Maradj mindig ilyen kedvesen simogató napsugár, forró nyári napokon pedig a hatalmas, évszázados múltakra visszatekintő bölcs fák, melyek hűs árnyékot nyújtanak minden arra tévedő zavarodott léleknek.
Tu eterno admirador,
Miguel
· · ─ ·☀︎· ─ · ·
|
|
|
|
|
7
|
Karakterek / Külföldi delegációk / Re: Vianne M. Gardner
|
Dátum: 2026. 01. 30. - 23:53:39
|
Mindreader Barbie
Te vagy a legédesebb csalódásom, a legfőbb bizalmasom, a legkedvesebb exem, a legfájóbb veszteségem. Te amo y siempre te amaré, nada ni nadie podrá cambiarlo jamás. Aunque la vida cruel nos lleve por caminos distintos, tú siempre estarás en mi corazón, Barbie.
Amíg a MACUSA el nem választ...
|
|
|
|
|
9
|
2005/2006-os tanév / Nyugati szárny / Re: Csillagvizsgáló
|
Dátum: 2026. 01. 07. - 15:49:37
|
Una cita bajo las estrellas
2005. december 10. szombat
La señorita de Hufflepuff Már a bál kihirdetésének pillanatában tudtam, ki az a pár ember, akivel szívesen tölteném ezen a rendezvényen az időmet. Első helyen természetesen mi querida hermanita áll, de ahogyan leszűrtem a szavaiból, ő a barátnőjével, señorita Élodie-vel jelenne meg, úgyhogy ezzel a listáról két személy kiesett. Aztán ott van kedvenc mindreader Barbie-m is, de őt nem kell félteni olyan téren, hogy ne lenne kivel mennie. Így hát a fent említett dolgok, és egyéb más közreműködő tényezők miatt - a teljesség igénye nélkül, hogy kifejezetten élvezem señorita társaságát, vagy hogy kifejezetten vonzónak találom, nem csak a megjelenését, de a személyiségét - señorita Almára esett a választásom. Felettébb reménykedem benne, hogy amíg sikerül megterveznem és összeraknom a tökéletes pillanatot, addig senki nem hívja el, de ez a kockázat mindig fennáll, ha az ember tököl, és nem áll elé akár reggeliről kijövet, hogy feltegye az iskolás tinédzser fiú életében elég nagynak számító kérdést. Nekem azonban megéri a kockázatot, mégsem állhatok csak így két óra közötti séta során egy hölgy elé, hogy ugyan már eljönne-e velem a bálba. Az annyira snassz és még szépen fejeztem ki magam.
Így tehát első adandó alkalommal mikor csak mi magunk voltunk, elhívtam Almát egy randira. Nem, nem a bálra egyelőre, hanem egy komoly hátsó szándékkal rendelkező randevúra szombat este a csillagvizsgáló toronyba. Bár kétesélyes volt, hogy egy amúgy tilos cselekedetre - mert a Roxfortban is minden, ami egy kicsit is élvezetes és izgalmas lenne, az tilos ugyebár - igent mondjon, de győzködés nélkül belement. Az első győzelem már megvan, csak le kell venni a hölgyet a lábáról, hogy a második is bekövetkezzék. A csillagvizsgálóban tett rövid körültekintés után előveszem a frissen készült süteményes dobozt és ünnepélyes keretek között átadom neki.
- Büszkébb lehetnék, ha azt állíthatnám, hogy én készítettem őket, de a konyhaművészet nem annyira az én asztalom, így drága húgom segítségét vettem igénybe az elkészítésüknél, de aktívan és lelkesen segédkeztem, becsület szavamra mondom - kacsintok a csodaszép hölgyre, ahogyan a reakcióját lesem. Reményeim szerint értékeli az igyekezetet, ha már ilyen téren tehetség és tudás nem sok járul hozzá. Mivel nem tudtam, hogy mik édességek terén a preferenciái, ezért egy télies ihletésű süteménnyel készültünk hermanitával - mézeskrémessel, ami legalább annyira édes, mint ő maga. Azért itt-ott egy-egy mézeskalács is befigyel, tekintettel a karácsonyra.
Egy rövidke bevezető könnyed csevegés után lassacskán ideje más vizekre evezni. Hiszen ajándékokkal is készültem a számára, még ha ismeretségünk nem is oly mélyen gyökeredzik, mint a Rengeteg fái.
- Olyan inspirálóak a csillagok, megértem, hogy a bálnak is ez a témája - kezdek óvatosan, puhatolózva mozogni a fontosabb témák felé. Közben a csillagos égboltot figyelem, majd a Gemini csillagkép felé bökök a kezemmel. - Tudom butaság, de mindig az Ikrek csillagkép tartotta bennem a lelket még, amikor fogalmam sem volt, Mikaelával mi a helyzet. Ilyenkor mindig kicsit közelebb éreztem magamhoz, és ameddig a Castor és Pollux csillagok ugyanolyan fényesen ragyogtak, addig elhittem, hogy Mikaelával is minden rendben és valamivel nyugodtabban tudtam olyankor aludni - igazából magam sem feltétlenül értem, miért vagyok képes ilyen jelentéktelennek, de számomra mégis elképesztően fontos és intim részleteket elárulni neki. Pont neki, egy olyan lánynak, akit kevesebb, mint fél éve ismerek, mégis megfogott az aurája, a személyisége, mindene. A csillagos ég alatt azonban legfényesebben mégis csak ő ragyog, ahogyan elszakítom pillantásom az égbolttól, hogy ránézhessek. Akaratlanul is mosolyogni kényszerülök, ahogyan arra gondolok, hogy mennyire kedvelem ezt a lányt, és milyen jó lenne, ha az év végével nem szakadna meg minden... de a sok "mi lenne ha" útjában áll mindenféle álnok de édes képzelgésnek. A tanév végén megyek vissza Amerikába, a családomhoz, ami egyenlő minden kapcsolat elvágásával. A többiek érdekében természetesen. Nem akarnám, hogy bárkinek baja essen miattam és az egész drogbalhé miatt. Ez azonban nem egy olyan dolog, amit megosztanék vele, vagy akár bárkivel...
- És ha már itt tartunk a csillagok és bálok témájánál, nem felejtettem el, amit a kviddics meccsen emlegettél. Reményeim szerint még változatlanul páratlan vagy, a szó egyik értelmezésében bizonyosan és mindig is az leszel, de én most főleg arra lennék kíváncsi kedves Alma Liora Remington, hogy elkísérhetlek-e a Yule Bálra? - nyúlok finoman az egyik kezéért, hogy a formális kérdés után egy kézcsókkal illethessem a drága hölgyet. Aztán mielőtt még válaszolna, előveszem a wampusos sportdzsekim belső zsebéből a kis fadobozt, melyre masnival egy pergamen lap van erősítve és átnyújtom neki. - Válaszodtól függetlenül ez a kis csomag téged illet, remélem tartalmában örömedet leled - mosolygok rá, hiszen a nemleges válasz nem opció. Mármint az ajándék elfogadásának terén, az mindenképpen az övé. A pergamenen egy neki szóló vers van, spanyolul, de ott szerepel alatta a fordítás is. Az angol fordítás természetesen átköltött valamennyire, a spanyol pedig egy neki íródó dalszövegem egy részlete, de erről még nem tud. A dobozkában - ami egyébként úgy néz ki, mintha egy nagyobb fának egy vastagabb ágának egy apró részlete lenne, oldalt kéreg borítja, alul egy kis moha, a tetejére pedig ízléses levélszimbólumokkal körbevéve a neve díszeleg - pedig egy arany karkötő látható, mely "lánc" része leveles növényszárként kacskaringózik, a karkötő éke pedig egy kő, amelyben halványan leveles ágak hajlonganak, egy erdő hangulatát visszaadva, évszakokhoz és a kedvéhez igazodva. Felhúzva pedig a friss erdei talaj, a fák kérge és a különböző aljnövényzetek illata érződik, bárhol is legyen. Valamint a karkötő mellett a kis dobozban különböző méretű, formájú magok foglalnak helyet. - Azok a magok a hazám jelentéssel bíró fáiból egy válogatás: gyapotfa, Montezuma-ciprus és Guaiacum sanctum magjai vannak, meg egy pár fúriafűz magot is sikerült beszereznem, bár ez nem hazai kincs, de gondoltam hátha örülnél nekik - a kezét már elengedtem, hogy megnézhesse az ajándékait, már csak az ítéletét várom igencsak reménykedve. |
|
|
|
|
10
|
2005/2006-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Hugrabug vs Griffendél - lelátók
|
Dátum: 2025. 12. 31. - 17:46:12
|
Tejones contra leones
2005. december 3. szombat Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, basic mexican bullshitLegnagyobb sajnálatomra idén a lelátókról lehetek legközelebb a kviddicsezéshez, így minden egyes alkalmat megragadok, hogy kint legyek a meccseiken. Természetesen a mostani meccsen is a pirosaknak szurkolok, Amigo Tetsuya tiszteletére, de mégis a sárgák leltói felé veszem az irányt Hermanita és Señorita Élodie társaságában.
- No, estamos aquí porque disfruto especialmente de su compañía, más allá de que me guste. - felelem Mikaela kérdésére. Attól még, hogy Alma éppenséggel pont az esetem, van benne valami, ami megragadja a figyelmemet, tovább, mintha csak egy egyszerű szép arc lenne. Miatta, csak és kizárólag miatta megyünk a Hugrabugos lelátók felé, amúgy is már érlelődik bennem egy fontos kérdés irányába. Fogok egy forraltbort valami alsóbb évestől, lehet fizetni is kellett volna érte, csak nem mert szólni érte. Hogy a bőrszínem, vagy a Tio Javiertől eltanult igazán nem túl megnyerő pillantásom ennek az oka, az már igazán nem érdekel. A sárgáknál egészen érdekes a hangulat a pirosakhoz képest, pero por suerte még azelőtt megpillantom Almát, hogy rögvest vissza óhajtanék fordulni. Kicsit zsúfolt ez a lelátó a táncoslábúak miatt, de kihasználva a testméreteimet, utat török magamnak és asombroso kompániámnak egészen hasta la encantadora dama de Hufflepuff.
- Csodálatosan szép, szurkolásra alkalmas napot kívánok neked Alma. Megjelenésed és kisugárzásod ma is, mint mindig természetesen meleg és ragyogó, mint a spanyol napfény. Igazán csinos az a kis zászló is a hajadban - kacsintok rá a végén. Kedves húgomat már ismeri, hagyom is őket beszélgetni, amire fél füllel figyelek, másik fülemmel meg a kommentátort hallgatom, és próbálom felvenni az események fonalát. Egy egészen más arcát látni mindkét csapatnak, mintha csak szerelmetesen simogatnák egymást. Köze sincs ennek a meccsnek a korábbiakhoz, elég csalódottnak érzem magam.
¿Dónde está la emoción, el drama, el dolor, los huesos rotos y la sangre? Vale, me he dejado llevar un poco, pero el quidditch es un deporte violento, y estos... solo falta que se den besitos en sus pupas, en serio...
Az első meccsen Mikaela szeplős kis barátnője határozottan jobban célzott, de ennyire elvéteni valakit... lehet szándékosan tette? Ennyire nem akar nyerni? Bár aztán végül véletlen mégis talál az a gurkó.
A második ilyennél már élek a gyanúperrel, hogy ez valami új technika, amely... sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi őt. Ha ez így van, és nem véletlen, akkor visszavonom minden negatív gondolatomat vele kapcsolatban, ha csak a szerencse műve... menjen el lottózni.
- Én terveztem élvezni iskolád vendégszeretetét a szünetben. Ritkán jut el az ember egy másik varázsiskolába, ha már itt vagyok, a lehető legtöbbet szeretném látni belőle - azt azért mégsem mondhatom, hogy nem tolhatom haza a képem, miután Barbonka eldugta a drogjaimat, mert Tio Javier ígyis elképesztően mérges rám épp, amiért az eladások és a híresztelés nem olyan mértékű, mint amit kiadott nekem, de carajo aurorok meg újságírók lebzselnek mindenütt, én pedig nem akarok apámhoz csatlakozni a börtönben. Na és ha azt megtudja, hogy egy iskolatársam úgy elrejtette a cuccokat, mint a picsa, akkor amúgy sem jönnék már vissza, mert valamelyik mocsárban rothadna szarrá a testem szünet végére. Szép kilátások, ugye? De todos modos inkább maradok itt a biztonságos Roxfortban, majd év vége felé elkezdek aggódni a jövő dolgain.
Tekintetemet leginkább előre szegezem a pályára, amint a fogók üldözőbe veszik a cikeszt, őket vizsgálom. Biztos vagyok benne, hogy náluk jobb lennék, Langley, a sárgák fogója meglepett az előző meccsükön. Most majd kiderül, csak szerencse volt-e, vagy eddig eltékozolt potenciált rejteget magában.
Érzem magamon Alma pillantását, és bár elraktároztam az információt, hogy még senki nem hívta el, ezt nem engedem láttatni az arcomon.
- Oh, valóban? Pedig azt gondoltam, hogy a hozzád hasonló lányokra már azelőtt lecsapnak, mielőtt az ember kettőt pislog, és kimondja, hogy Gustatio Perfecta - a kezem önkéntelenül is feszül, majd ernyed a cikesz üldözését figyelve. Nagyon hiányzik, hogy újra élesben játszhassak... |
|
|
|
|
12
|
2005/2006-os tanév / Keleti szárny / Re: Bűbájtan terem
|
Dátum: 2025. 12. 15. - 14:26:07
|
Clase de Encantamientos
2005. november 24. csütörtök Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, basic mexican bullshit
- Sí, señor!- elégedetten vigyorgok rá Madri bára, elvégre... aki nem bírja a csípőset ne is egyék, ¿verdad? Azért módjával igyekszem bánni a chilivel és csak egy kicsit teszek a házi szárított keverékből, legalábbis a pácba. Közben pálcaintéssel és egy non-verbális óvatosan irányított Diffindo-val apró kockákra szeletelem fel a fokhagymát, hogy majd az olvasztott vajhoz adhassam a többi fűszerrel egyetemben. Szépen koncentráltan igyekszem egyenletesen eloszlatni az ízeket a húson, annyira belefeledkezem a dologba, hogy először nem is veszem észre, mi történik. Csak akkor, amikor Gemma felhívja rá a figyelmemet, valamint Maddock is megjelenik. ¡Joder! Tekintetem előbb Morrisra siklik, majd az asztalok között sambázó Madri bára. Biztos vagyok benne, hogy ezt Ő csinálja, csak abban nem vagyok egészen biztosan, hogy miért. Most őrültség lenne megpróbálni beleolvasni a gondolataiba, inkább csak a sajátjaimat igyekszem csillapítani.
- Kedves Gemma, megtennéd, hogy itt maradsz és vigyázol drága Viannere, nehogy véletlenül csillámporral fűszerezze be az órai feladatunkat a végén - kacsintok rá, ahogy megszorítom egy kicsit a vállát. Sem neki, sem Maddocknak nem kívánok bővebb tájékoztatást adni, habár az utóbbi valamivel jobban képben lehet az eseményekkel.
- ¡Oye! Morris, lennél olyan visszataszítóan kedves, és átvennéd a hús sütését un poco? Undorítóan hálás lennék érte - bár már tolom is felé a húsos tálat, hogy elkaphassam Madri bát pár szóra.
Disculpe, Profesor Madrigal... pero me gustaría señalar que esta pequeña escena en nuestra mesa ha llamado la atención de varios estudiantes. Tal vez no sería prudente ni sensato seguir con esto... ¿por favor? - ésszerű okokból kifolyólag inkább spanyolul szólalok meg, jóval alacsonyabb számú személy érti ezt meg így ebben a formában. - ¡Oh, casi lo olvido! - csapok a homlokomra. - ¿Los estudiantes también prueban la comida de los demás? - Igazán fontos kérdés, főleg ha az ember latin vérű fiának por casualidad, posiblemente keze megcsúszna, akkor hány szülőnek kell szomorkodó üzeneteket kiküldeni... Pero esto, por supuesto, solo debe tomarse en un plano teórico. Hiába volt igazán kellemes az Alkímia óra után kapott büntető munkám, melyet az absolutamente maravilloso, Señor Kenny társaságában tölthettem el, és amiközben megtanulhattam történetein át, hogyan kell kobold csajokat felszedni - mondjuk azért vannak igényeim egyelőre, és egyébként is... van szőke kobold? - illetve megtudhattam azt is, hogy a pukwudgie-k királyává akarták őt megválasztani, de nem tetszett neki a korona, úgyhogy offolta. Kibaszott jó arc ez a Kenny, de sajnos Mardi bá következő lépésként nem a lányok fürdőrészlegére akart küldeni, hanem a férfi toalettek kézi tisztításával fenyegetett meg, szóóóval... quizás prefiera saltarme otra ronda.
A válaszok után visszatérek az asztalhoz. Remélhetőleg Madri bá szabadjára engedi az én drága egyetlen mindreader Barbiemat, ha ez így történik, akkor megtörlöm a kis könnyes arcát és adok egy puszit a szőke buksijára.
- Con cuidado, cariño... - suttogom neki, majd Gemma gondjaira bízom, én pedig visszatérek Morris pajtáshoz, miután hálásan megveregetem szigorúan no-homo spanom Maddock vállát.
- Na, hogyan állunk a hússal? Én úgy érzem egy kis fűszerezésre még szükség lehet, te mit gondolsz Morris? - nézek rá, mintha mi sem történt volna. Ő is egy olyan ember, akinek nem feltétlenül szeretnék a rossz oldalára kerülni. - Ha becsukod a szemed, eskü nem megy bele a chili por. Viccelek, nyugi, expert vagyok a témában. Szóval szerinted Habanero-ghost pepper hibrid, vagy szárított Red savina? Az utóbbit még le kell őrölni, de mindkettő igazán remek választás! - a szárított Red savina egy példányát a számba is veszem, bár közel sem olyan erős, hogy lenyugtassa háborgó, szökő évente egyszer feltűnő lelkivilágomat. A pálcámat a húsra szegezve egy Gustatio Perfecta-val igyekszem felfelé tolni a combok csípősségi fokát. |
|
|
|
|
13
|
2005/2006-os tanév / Keleti szárny / Re: Bűbájtan terem
|
Dátum: 2025. 12. 02. - 19:37:59
|
Clase de Encantamientos
2005. november 24. csütörtök Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, basic mexican bullshitIgazán szükségem volt egy jó idegnyugtató hatású dohányzásra és kifejezett örömömre szolgált, hogy ezen a véleményen osztozhattam Señorita Gemma Jenkins-szel. Ez a nyomott angol időjárás úgy lehoz az életről, miért nem rendezhették meg ezt a nyamvadt tusát mondjuk a Beauxbatons-ban? Vagy valami más, naposabb, kevésbé lehangoló országban? És még azt sem mondhatom, hogy az angol hölgyek közt olyan nagy lenne a választék. Egytől-egyig olyan sápadtak, mint akiket sosem ért a nap. Azért van egy-két csinosabb, érdekesebb alany, például Gemma, aki bár semmilyen szinten sem az esetem, de kurva jól megértjük egymást. Nincs sok ember itt, akivel szívesebben innám seggrészegre magam, szívnék el egy füves cigit, vagy próbálnék ki különböző magnix és varázsló drogokat, mint Gemma. Kedves közös Amigonk is csatlakozhat meghitt köreinkbe, meg lehet szerencsétlen Maddock-ot is megkínálhatnám igazán valamivel egyszer-egyszer. Olyan kis szende szűz lélek mostanság, miközben Ishida több nővel interaktál itt, mint eddigi életében valaha. Már várom, mikor hallom a csodálatos híreket, hogy valaki úgy kiszopkodta a nyakát, mint Barbon-nak valami angol csaj Halloween-kor.
Azért megadom az itteni tanároknak azt az alap tiszteletet, hogy nem dohányszagtól bűzölögve jelenek meg az órán, így magamról és Gemma-ról is eltávolítom a kompromittáló illatozó bizonyítékot, hogy megindulhassunk a terem felé utolsó pillanatban beesve. Érdekes, mert kevesebben vagyunk jelen, mint amúgy lennénk, de egyszerre sajnos és nem sajnos valós és szarkasztikus értelemben vett kedvenc embereim szinte egytől egyig itt vannak.
Ó, valóban! Mintha Hermanita említette volna, hogy csoportbontás lesz, és nekik más órájuk van? Vagy máshol van órájuk? Fene tudja már, de valóban. Nincsenek itt a franciák, meg a roxfortosok fele. Na meg a padlócirkáló prof, de itt van helyette Madri bá. Kedvenc igazgató uramnak vigyorogva intek egyet, remélhetőleg már kiheverte, hogy Barcelona-ban rohangált utánam, hogy lépten-nyomon visszavarázsolhassa rám az ingemet.
Helyemet a kedvenc szőkém mellett találom meg, de azért intek egyet Señorita Alma-nak is, bár ő másik asztalnál van. Gemma azonban itt van, ennek örülök, Morris is, annak közepesen nem, Barbon nincs itt, annak kurvára igen, Maddock is máshol, well sírni azért még nem fogok, Carrow pedig szintén jöhet. Para ser honesto, no tengo motivos para quejarme.
Hahh, főzni fogunk... hálaadási menüt. Nem mondom, hogy el vagyok ragadtatva az ötlettől, de az ünneptől még kevésbé. Igyekszem a gondolataimat visszafogott szinten tartani, mivel tudom, hogy Barbie élvezi ezt az ünnepet. Nem sietek sehova, vagyunk bőven elegen ahhoz, hogy hamar végezzünk, úgyhogy elolvasom a receptet.
- Hmm... nincs benne chili... sem salsa... - fintorogva forgatom a lapot a kezemben, hátha valahol elrejtették alaposan a legfontosabb hozzávalókat, de nem. Sehol nem találom. Azt hittem legalább az angol konyha borzalmai után végre valami fenomenálisat is alkotunk. Bár... hmm. Lendül a kezem a magasba, hogy felszólalhassak amint Madri bá engedélyt ad rá.
- Madri bá, ¿le gusta la comida picante? - addig el sem kezdem pácolni a húst, ez egy igencsak kardinális kérdés!
A válasza függvényében öntögetem össze a fűszereket az alaplével, amibe alaposan tervezem bepácolni a pulykát, hogy magába szívja jó alaposan a fűszereket. Ha Madri bá bírja az erőset, akkor nem sajnálom a szárított hibridizált házi habanero-t hozzáönteni a pácléhez, még ha Barbie be is szól érte. Ha nem szeretné, akkor visszafogott mértékben adok csak hozzá, mégsem szeretném kinyírni a kedvenc igi bámat.
- Én érted vagyok hálás Mi preciosa Barbie - ölelem át drága exbarátnőmet egy röpke pillanatra, azt már csak gondolatban teszem hozzá, hogy azért is felettébb hálás vagyok, hogy Barbonka messze kapott helyet tőlünk. Ezen gondolati üzenet mellé kap egy vigyorgós kacsintást is, majd előveszem a zakóm belső zsebéből az otthonról származó szárított erős paprikát, saját termék, a családom hibridje. Enélkül nem megyek már sehova, mert borzalmas ízvilága van az angol ételeknek, brrr.
-Mi única y adorada Barbie, minden ételbe kell egy kis élet. Az élet pedig egyenlő a chili paprikával. Jó lesz, bízz bennem. A nagy szakácsok sem követik a recepteket. Es solo una sugerencia - miután hagyom kicsit állni a fűszeres páclében a pulykacombokat, hogy jól magába szívja az alap fűszerezést és belülről is ízes legyen, ne csak kívülről, jöhet a kővetkező lépés. A pálcám segítségével kivarázsolom a combot az alapléből, majd előbb az Aromatis Ventus varázsigével szépen egyenletesen eloszlatom a fűszereket a már valaki más által bevajazott combokon, hogy utána az Incendium Culinaris bűbáj segítségével beállíthassam a combok ízvilágát. |
|
|
|
|
14
|
2005/2006-os tanév / Déli szárny / Re: Alkimista labor
|
Dátum: 2025. 11. 13. - 17:04:29
|
Clase de Alquimia
2005. szeptember 29. csütörtök Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, szerhasználat említése, szexuális utalás, basic bullshitTekintetem egyenesen Romanov-éba fúrom egy fölényes mosollyal körítve. Magam sem tudok magyarázatot adni tán, hogy miért viselkedem így vele, de nem is teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ne így legyen. Pedig igazán tudhatnám, hogy nem érdemes a tanárok rossz oldalára kerülni, ennek ellenére azonban itt is szeretem tesztelni a határaimat. Ezalól a mai és Romanov sem kivétel.
Számomra nem újdonság már az óra gyakorlati része, hiszen korábban már meglestem a pergament. Unottan szórakozom a mozsár rúddal, fél füllel Romanov-ot hallgatom, közben pedig már azon rugózik az agyam, hogy mit készítsek. Mivel nincs jelenleg senki olyan, akinek tudnék vagy akarnék különösebben csinálni bármit, ami nem lenne mondjuk elcsépelt, maradok a tanárpukkasztás vonalán. Lelki szemeim elé szökik a tökéletes alany, espero que también lo aprecie...
Az alkímia hasonlít a bájitaltanhoz, amiből elég penge vagyok, szóval nem okoz nehézséget az instrukciók követése és a lépések elvégzése. Nem gondolom úgy, hogy szükséges lenne lapon megterveznem amit csinálni szeretnék - az elmémben minden a legapróbb részletig élénken él, simán menni fog. Ameddig a deoxidáló folyamatot végzem a különböző fémeken, addig a holdkövet is jobban összeporítom. Hallok valami csattanást, azt szorosan követően egy idegen nyelvű, de a hanglejtésből adódóan szitkozódást. A szellemi elit lányduó is alkot valamit, de jóval visszafogottabbak, mint az óra első felében. Nem mintha akkor túlzottan érdekelnének, ha továbbra is viháncolgatnának, a gondolataimat most lekötik az azték rituális tárgyak, azok közül is egy - que voy a hacer. Hallom is a hangját - művészként mi mást készíthetnék, mint egy "hangszert". Nem klasszikus értelemben vett hangszer, és ha esetleg a kedves professzor úr jobban utána olvas a témának egy elég sötét rituáléval találhatja szemben magát, ami az aztékok kultúrájában bevett szokás volt. Ők és a mayák is rendszeresen áldozták sajátjaikat, no tiene nada de extraordinario, ni nada irritante en esto. Ennek a sípnak is a birtoklása hatalmas megtiszteltetés volt az áldozatnak, ahogyan a halála is.
Az idő ólomlábakon szalad, mégis úgy elillan akárcsak a kámfor. Az ősi kultúrák, a drogkészítés és a zene mind olyan dolgok, melyek képesek elvonni a figyelmemet az életem negatív oldaláról, melyek képesek megnyugtatni és egy új síkra pendíteni lelkem húrjait. Ide tudok menekülni mi Tío árnyékától, a tetteim következményétől, a romlott valómtól. Néha még én is szeretem elhinni, hogy lehet másképp, hogy lehetek más. Aunque no se pueda ser libre, de máshogy fogoly. Senki sem szereti, ha éjt nappallá téve nyakának feszül a fojtó lánc. A réz a pálcám mozdulatai nyomán sűrűn kavarog az üstben, az elegy színe folyamatosan változik, ahogy több és több ezüst kerül hozzá. Amikor az elegy teljesen homogén, magára hagyom egy kicsit hűledezni, jómagam meg felkutatok valamit, amire szükségem van. Ez már bőven túlmutat az órai feladaton, pero nunca fue el objetivo final. A végcél az alkotás, az önkifejezés, esetlegesen egy újabb ellenség szerzése? De még véletlenül sem egy halk segélykérés, amivel szeretném magamra vonni a figyelmet, verdad?
Miután a holdkő és a higany is egyesült a rézzel és ezüsttel kékes derengés kíséretében, megkezdődik a hűtési procedúra. Közben a magamhoz vételezett agyagot formázom, ahol a levegő tud majd végigsuhanni, és aminek a végén a megfelelő hanghatást hozza létre a sípba belefújva. Az autentikus azték rituális élményre törekszem, így a süvítő szellő hangját kell majd hallania az ifjú zenésznek.
Ahogy elkészülök a síp hangért felelős belsejével, jöhet a díszes külső rész. Kicsit kénytelen voltam kunyerálni összetevőket az ötvözethez korábban, tudtam, hogy nem lesz elég nekem a 100 gramm alkímiai ezüst. Me gusta vivir peligrosamente. De todas formas, no planeaba guardar mi creación para mí, aunque...
Ahh, micsoda tehetség ez a Miguel Fuentes még a fém megmunkálásban is. Ezek a kezek alkotásra termettek, legyen az zene, dalszöveg, fémmunka, vagy egyéb élvezetet okozó tevékenységek. Képes vagyok szépséget adni, az már más tészta, hogy megtartani nem vagyok képes. az eszközök és a pálcám forró váltásban követik egymást kezem ügyében, ahogyan a síp díszes "háza" készül. Az apró látszólagos pontatlanságok is az autentikus régiség hangulatát hivatottak visszaadni, ha már a fémváz túlságosan letisztult, túlságosan modern. Igyekszem elmosni a csillogását, karcosabbá, töredezettebbé tenni a koponyát.
A végeredménnyel egészen meg vagyok elégedve. Nem pont olyan, mint a családom tulajdonában lévő példány, de kellőképp visszaadja annak az érzetét, még tapintásra is.
Az óra végét megvárom, túl sok figyelmet nem akarok magamra terelni. Viszont mikor már hömpölyögnek kifelé csacsogva a népek, odalépek a tanári asztalhoz és erőteljesebben teszem le az elkészült azték halál sípot a jegyzeteire, mint azt illenék.
- Fogadja el kérem az órai munkámat csodálatom jeléül professzor - hanglejtésem egyáltalán nem pozitív értelemről árulkodik, ahogyan szemem villanása sem. A mosolyom még egészen kedvesnek is mondható szakavatatlan szemek számára. - Remélem tetszik. Egy családi ereklye szolgált mintául... - egy utolsót még biccentek számára, mielőtt faképnél hagynám. Egy utolsó intés és egy váll feletti visszaszólás... ¡Que tenga un buen día, Profesor Romanov! - majd fütyörészve elhagyom a termet. A dallam is egy ősi azték rituálénak a ritmusát követi le.  |
|
|
|
|
15
|
2005/2006-os tanév / Főépület / Re: A Tűz Serlege
|
Dátum: 2025. 10. 28. - 10:35:43
|
El cáliz de fuego Figyelmeztetés: basic Fuentes bullshitSoha egy percig nem vacilláltam azon, hogy bedobjam-e a nevem a serlegbe. Estaba seguro de que este era el camino correcto: talán ha kiválaszt a Tűz Serlege, fogok tudni bizonyítani... ni siquiera sé... algo. Hogy érek valamit, hogy számítok valamit és nem csak a családom rosszhírérének hordozója, a bűneiknek a továbbvivője lennék, hanem talán... de csak erősen talán ki tudnék törni börtönömből és el tudnám kezdeni a saját elcseszett életemet. De ott legalább én basznám el a döntéseimet. ¡Qué libertad...!
Közben azért sajnos tudom, hogy itt van Barbon... Tekintve, hogy a legerősebb Ilveres hímegyedek egyikének becsülete sem makulátlan, így kénytelen vagyok belátni, hogy talán az a creep a legesélyesebb arra, hogy kiválassza a serleg.
Mégis, ahogyan egyre tovább bámulom a cetlire felfirkantott nevem, egyre kevésbé bánom, ha nem találtatok méltónak a bajnoki szerepre. Hiszen akkor... jóval kevesebb időm jutna a drága Hermanita-mra, akit annyi éve nem láttam. Ki tudja, meddig lehet kiélveznünk a boldog viszontlátás törékeny pillanatait. Mindketten megváltoztunk, sosem lehetünk már ugyanaz a Mikaela és Miguel, akik akkor voltunk. Los que eran inseparables.
Most már a vezetéknevünk sem egyezik, Mikaela teljesen új személyazonosságot vett fel. Be kell vallanom, elképesztő fájdalmat és ürességet érzek magamban emiatt. Persze, továbbra is a testvérem, továbbra is mi querida Hermanita, de... már jobban jár nélkülem.
Az elmúlás és a magány gyászt hirdető fekete zászlóként lobog a fejem felett. Csak idő kérdése, mikor veszítek el mindent és mindenkit. Talán a cetlire felírt név annak a bizonyítéka, hogy foggal-körömmel ragaszkodom az utolsó reménysugárhoz, bár talán magam sem tudom, mit várok el a fénytől. Hisz a sötétség soha nem múlhat el... felborulna a világ egyensúlya.
Én pedig pont egy olyan ember vagyok, aki a fényt nem érdemli, nem érheti.
Quizás sea genética, quizás otra cosa. Quizás soy simplemente yo.
Hiszen én üldöztem el Mikaela-t is...
Kétségeim ellenére kihúzott háttal, felszegett állal szelem át a nagytermet. A gyönyörű európai és amerikai hölgyeknek is küldök egy-egy kacsintást, vagy éppen sármos félmosolyt. Tekintetembe egyből gyengédség költözik, ahogy találkozik a tekintetem kedvenc mindreader Barbie-m kékjeivel, és tudatosan űzöm el elmémből a sötét gondolatokat. No quiero que se preocupe por mí. Siempre se está preocupando. Megérdemli, hogy ezt az utolsó évet napsütéses meleg vidámságban töltse el ebben az új és izgalmas közegben, mielőtt besoroznák a MACUSA-hoz.
Egy határozott lépéssel átszelem a korhatár vonalat. Még egyszer, utoljára lepillantok a kezemben lévő cetlire.
Miguel Fuentes
A név ismerősen, de mégis üresen cseng. Vajon mikor lettem egy sétáló kagylóhéj? Mikor veszett el belőlem a tartalom? Mikor váltam egy egyszerű bábbá, ami számára a szabad akarta csak egy ködös ábránd?
Legszívesebben összegyűrném a lapot, de helyette csak egy határozott mozdulattal félbe hajtom.
Nem akarom látni a nevem, nem akarok tudomást venni a szánalmas sorsomról sem.
Most csak az a fontos, ahogy az ígéret papírfecnije a lángok martalékává lesz.
¡Que pase lo que tenga que pasar, me importa una mierda todo! |
|
|
|
|
