 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1]
|
|
1
|
2005/2006-os tanév / Barcelona / Re: Tibidabo és a vidámpark
|
Dátum: 2025. 08. 17. - 14:58:57
|
UP & DOWN
Vianne M. Gardner
2005/07/04
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy még egyszer sem gondolkodtam el azon, mi lenne akkor, ha a magnixok elleni hangulat radikalizálódna Amerikában. Többek között ezért is vettem a fáradtságot, hogy alaposan szemügyre vegyem a kiállító országok pavilonjait. Gyerekkorom óta volt időm hozzászokni a költözésekhez, így nem állítom magamról, hogy lokálpatrióta figura lennék. A szüleim sem kimondottan ragaszkodtak sohasem egyik vagy másik otthonunkhoz, és valószínűleg a bátyámat sem hozná zavarba, ha egy másik országban kellene újra definiálnia önmagát.
- Nem akarok Karen lenni, de elég sértő volt az egész. A többi pavilon is ilyen, vagy csak a miénk nem ment át a vibe-checken?
Az, hogy Viannet is ennyire zavarba hozta a pavilonunk, némi aggodalommal tölt el. Nem azért, mert érzelmileg nem tartanám intelligensnek, de korábban kevésbé tűnt úgy, hogy a politikában érdekelt lenne.
- Hát nem tudom, Evan. Nem tolnák ezt a stílust, ha nem működne. Hidd el nekem, hiába a full denial, az emberek simán befolyásolhatóak.
- Sajnos tartottam ettől. Mindenesetre próbálok bízni abban, hogy a többség átlát a szitán.
Lehet mondani, hogy javíthatatlanul optimista vagyok, de még mindig reménykedek abban, hogy ha másokat nem is, a fiatalabbakat ezek a dolgok már kevésbé érdeklik. Persze, azokkal nehéz mit kezdeni, akiket az aranyvér felsőbbrendűségében neveltek fel. Pedig egyre kevesebb az olyan család, akiknek sikerül megőrizniük a “tisztaságukat”.
- Arlo sokat panaszkodik otthon arról a Nyakszli nevű szenátorról vagy kiről. Sus a csávó rendesen, nem leszek a stanje.
- Félelmetes, hogy ilyen kaliberű mágusok pozícióba tudnak kerülni, és onnan már szinte lehetetlenség eltávolítani őket.
Nem jó szó, de némi irigység van bennem azzal kapcsolatban, hogy Vianne már most tudja, hogy mi lesz vele az Ilvermorny után. Nekem a mediotika van elsősorban a lista elején, de félek tőle, hogy kevés leszek hozzá. Ha nem jön össze, akkor leginkább egy vadrezevátumban tudnám elképzelni magam, mert a mágikus lények mellett valahogy sokkal teljesebb vagyok.
- Na milyen lett? Vagy ez ilyen előhívós?
- Igen, szóval várni kell rá. Ha elhasználjuk az összes kockát, akkor megpróbálom még itt előhívatni őket. Általában nem mindegyik kép sikerül, de amelyik igen, annak lesz egy különleges hangulata.
Nagyon kedvelem a varázsfényképeket, de sokkal inkább nosztalgikus hangulatba tudok kerülni a hagyományos képektől, mert visszaröpítenek a gondtalan gyerekkorom állapotába.
- Szellemkastély? Úúúú, izgi! i’m all in! Állítólag a londoni varázslóiskola tényleg tele szellemekkel, képzeld!
- Igen, én is ezt hallottam. Nem sok szellemmel volt dolgom eddig, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok. Állítólag Halloween idején műsorral is szoktak készülni, ami spookynak hangzik.
Mivel Vianne tökéletes modellnek bizonyul, a Szellemkastély felé vezető úton jópár kockát felhasználok még, és úgy látom, hogy nem csak én élvezem a dolgot. A bejárat előtt kisebb sor torlódik fel, de szerencsére gyorsan halad, és amíg várakozunk van időnk kivesézni a szellemekkel kapcsolatos tapasztalatinkat. A kapun belépve egy komor, gótikus előcsarnokban találjuk magunkat, amiben füst kavarog szüntelenül. Tőlünk jobbra, egy ajtó nélküli átjáró vezet egy tükrökkel teli terembe, balra egy lépcső vezet a mélybe. Nem akarok sietni, minél később érkezünk meg a hullámvasútakhoz, nekem annál jobb. A távolból halk sikolyok hallatszódnak, amiről nehéz eldönteni, hogy a látogatók borzongásai vagy hangeffektek. Hagyom, hogy Vianne válasszon útirányt.
- Hol szeretnél kezdeni? |
|
|
|
|
2
|
2005/2006-os tanév / Barcelona / Re: Tibidabo és a vidámpark
|
Dátum: 2025. 07. 17. - 15:41:51
|
UP & DOWN
Vianne M. Gardner
2005/07/04
Még sosem jártam Barcelonában. Valójában még Európában sem, így hatalmas élmény volt az utazás, és maga a Világkiállítás is. A nyüzsgés, a különböző nyelvek bábeli zűrzavara és a levegőben vibráló mágia egész héten felvillanyozott. Visszamenni a portlandi szürkeségbe fájó lesz, de legalább ennyivel rövidebb ideig kell magam mögött hagyni a varázsvilágot.
A kiállítás alatt a legtöbb időmet a Varázslény-megfigyelő Teraszon töltöttem. Fantasztikus volt látni azokat a lényeket, amiket korábban csak könyvekből ismertem, ugyanakkor otthonosság érzetem támadt az Amerikában őshonos fajokat látva. Az új kedveceim a porlokkok lettek, de túlságosan félénkek ahhoz, hogy közelebbről is szemügyre lehessen venni őket, úgyhogy maradt az omniszkópon keresztüli megfigyelés.
Barcelona gyönyörű. Nem csak a varázslók szemszögéből, hanem a magnixekéből is. Úgy döntöttem, hogy kihasználom az alkalmat, és igazi turista üzemmódba kapcsolok, hogy a lehető legtöbb élményben legyen részem. Beszereztem egy egyszer használatos fényképezőt is, hogy megörökíthessem a látottakat, és persze ne keltsek feltűnést egy mágikus géppel, ha a magnixek között leszek.
Amikor Vianne bedobta az ötletet, hogy fedezzük fel a város többi pontját is, rögtön igent mondtam. Egyébként sem szerettem volna egyedül kiruccani, ráadásul Viannel egész jó kapcsolatban vagyunk, még ha az érdeklődési köreink többsége nem is egyezik, az új dolgok iránti kíváncsiság közös bennünk. Eleinte nehéz volt megszoknom, hogy "belém lát", de már nagyon jól kezeli a legilimentor képességét, és még sosem élt vissza a helyzetével, amióta ismerem. Úgyhogy nagyon örültem, hogy együtt megyünk, és első ötletre a vidámpark gondolata is funnak hatott, megérkezve azonban kissé elbizonytalanodtam.
Látva a magasban tekergőző hullámvasutakat, a minden irányban is forgó, instant rosszullétet ígérő gépeket, eszembe jutott, hogy a legutolsó vidámparkos látogatásom alkalmával sikerült lehánynom a bátyámat. És mindezt még a menet alatt sikerült abszolválnom, így volt "jogos" utálkozás a részéről, és a történtek utáni túlzott babusgatás az anyámtól. Borzalmas nap volt. Hogy gondolkodási időt nyerjek, hagytam, hogy a tömeg magával sodorjon minket a vattacukor árushoz.
- És azt tudtad, hogy a Benelux nem egy márkanév, mint a Starbucks?
Vianne kérdése csak érintőlegesen jut el a fülemig, miközben kifizetem az édességeket. Próbálok minél kevésbé arra a képre koncentrálni, ahogyan épp a blúzára rókázom.
- De ha nem egy luxusmárka, akkor vajon mi lehet? Egy város?
- Ühüm... - préselem ki magamból a lehető legértelmesebbnek tűnő választ, de valójában fogalmam sincs, hogy miről beszél. Cikáznak a gondolatok a fejemben, miközben kétségbeesve keresgélek egy biztonságosnak tűnő kezdési helyet a vidámpark térképén.
- Mit szólsz amúgy a pavilonunkhoz, Evan? Én nem bírtam a full ride-ot, ki kellett mennem a felénél.
- Általában nyakig juharszirupban tocsogva tálalunk mindent, meglepő volt, hogy most nem ez a cél. Cserébe viszont bűzlik a propagandától. - miután sikerül átmeneti megoldást találnom arra, hogy mivel késleltessem az elkerülhetetlent, tudok újra Viannere koncentrálni. - Megdöbbentő, hogy ilyesmivel álltunk elő, de értem, hogy mire megy ki a játék. És ezek szerint Vianne még csak nem is látta a 9/11-es és a környezet pusztító részeket, amik engem is jócskán megviseltek. Talán azért, mert ezek a dolgok ijesztően közeliek. - Nyilván erős csúsztatást érzek abban, hogy ez kizárólag a magnixek műve, vagy inkább abban, hogy mindegyikük ugyanolyan lenne. Remélem, hogy a többség azért nem vette be, és a helyén tudja kezelni, amit látott. A magnixek iránti gyűlölet az elmúlt években sokat fokozódott Amerikában, amit nehezen tudok nem magamra is venni, de mindig jóleső tapasztalni, hogy nem tudnak megvezetni mindenkit.
- Készíthetek egy képet rólad? - lóbálom Vianne felé a fényképezőt. Egyrészt szeretném kipróbálni a gépet, másrészt arra gondolok, hogy talán Vianne is örülne később az emléknek, feltéve, ha úgy sül el.
- Mit szólnál, ha a Szellemkastélyban kezdenénk? - teszem fel a kérdést, amire a saját érdekében is remélem, hogy igent fog mondani. |
|
|
|
|
3
|
Karakterek / Futottak még / Evan Meadows
|
Dátum: 2025. 07. 04. - 19:41:43
|
EVAN MEADOWS
Take me home, let me walk this road alone Alapokjelszó || a macska, az egyszarvú és a furkász
nem || férfi
születési hely, idő || Portland, 1988. május 29.
kor || 17
vér || magnix-születésű
iskola || Ilvermony Boszorkány- és Varázslóképző Akadémia
évfolyam || VII.
A múlt Anyám egyszer azt mondta, hogy a szél a tengerről hozza a legkülönösebb történeteket. Én magam is egy ilyen történet vagyok, vagy legalábbis szeretném azt hinni, hogy valahol a szél sodort bele ebbe a furcsaságba. Gyerekként sokáig azt hittem, soha életemben nem lesz semmi különleges bennem. Végül is tengerbiológus szülők gyerekeként születtem, és a családom legnagyobb „varázsa” sokáig kimerült abban, hogy apám képes volt órákig bámulni a hullámokat, anyám meg halcsontvázakat tanulmányozott egy óceánkutató állomás poros laborjában.
A gyerekkorom Portlandben telt, Maine egyik szél marcangolta kikötővárosában. Tudom, milyen a tengeri köd szaga, és tudom, hogy milyen érzés a sós víztől kicsípett tenyeremet a zsebembe rejteni, miközben apámat várom egy rozsdás horgászszéken. Nem voltunk gazdagok, még csak boldogok sem igazán. Inkább olyan „elringatott” életünk volt, mint a kikötőben billegő csónakoknak. A szüleim egymásba szerettek egy tengeri expedíción, és mire megszülettem, már mindkettőjük fejében benne volt a tengerek ismert és kevésbé ismert flórája és faunája.
Tíz évesen történt az első igazi „balesetem”. A bátyám, aki nem volt varázsló, velem szemben ült a szobánkban. Máig emlékszem a hangjára és gúnyos nevetésére, ahogy azt hajtogatta, hogy:
- Minden idődet ezekre a hülye könyvekre pazarolod… képzeletbeli szörnyetegek, sárkányok meg sellők… mintha bárki is hinne a létezésükben.
Úgy éreztem, mintha minden szava kis szöget verne belém. A szüleink szent meggyőződése, hogy a tengerek számos olyan fajt rejtenek még a mélyben, amelyeknek a létezésről elképzelésünk sincsen. Arra vágytam, hogy én legyek az, aki felfedezi őket.
Nem akartam rosszat a bátyámnak. Csak meg akartam védeni magamat a bántásától. Rákiáltottam. És akkor az egyik kedvenc könyvem borítója remegni kezdett, mintha valaki belülről akarná darabokra tépni. Egy pillanattal később egy halk sercenés hallatszott, és hirtelen felcsaptak a lángok. A lapok elszenesedtek, miközben a könyv sarkai füstöt köpködtek.
De nem ez volt a legrosszabb. Nem a pernyeszag. Nem a hamuvá lett könyv. Hanem az, ahogy ránéztem a bátyámra. A szemébe, ami nem a lángoktól rettegett, hanem tőlem. Attól, amit benne láttam: hogy fél. Hogy undorodik. Hogy képes lennék bántani őt.
Azóta is ott kísért bennem ez az arc. Egy pillanatkép, ami néha előbukkan, amikor varázsolok. Rettegek attól, hogy egyszer akaratlanul újra fájdalmat okozok annak, akit szeretek.
Két nappal később egy bagoly zörgött a párkányon. Egy levél volt a lábához erősítve, amiben az állt, hogy varázsló vagyok, és felvételt nyertem egy iskolába, amiről még a szüleim sem hallottak soha azelőtt. Először azt hittem, hogy a bátyám szívat, de látva a döbbenetet az arcán, el kellett hinnem, hogy nem erről van szó. Varázslóiskolába… én!? Biztos, hogy csak valami tévedés történt.
Az Ilvermorny első napja életem egyik legszebb emléke. Ott álltam a nagy csarnokban, és figyeltem, ahogy a totemek rezzenéstelenül várnak rám. Aztán az egyikük életre kelt, ami egy igazi csoda volt számomra. Először éreztem azt, hogy valaki hisz bennem anélkül, hogy bármit bizonyítanom kellene.
Első évben minden új volt. Elképedtem, hogy mi mindenről nem volt fogalmam korábban. A legtöbb diáknak a családja már generációk óta varázsló. Nekem viszont minden egy rácsodálkozás volt. Kínosan éreztem magam, amikor helytelenül ejtettem ki egy bűbájt, vagy amikor kiderült, hogy fingom sincs, mi a különbség egy sima főzet és egy bájital között. Igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy minél gyorsabban behozzam a lemaradásomat.
Harmadikosként indultam először az iskolai főzetversenyen. Egy rakás alga és kagylóhéj volt nálam, semmi extra. A többiek összesúgtak a hátam mögött, amikor látták, mit kotyvasztok. De a végén egy csodás elixír lett belőle, ami pillanatok alatt helyrehozott egy makacs influenzát az egyik iskolatársamnál. Ekkor kaptam a becenevemet: Az Algimista. Kicsit gúnyosnak hatott akkor, mostanra viszont büszkeséggel tölt el.
A negyedik évemben hoztam létre a Kétpart Kört. Akkor már láttam, mennyien küszködnek ugyanazzal, amivel én: fogalmuk sincs, hogyan kell megmagyarázni a családjuknak, hogy egy másik világ is létezik. Egy világ, amit sosem fognak érteni. A körben mindenki elmondhatja, milyen nehézségei vannak az iskolában, vagy hogyan próbálják összerakni a két életüket — azt a régit, és ezt az újat, amiben nincsenek fix partvonalak.
Még ma is félek, hogy képes lennék ártani másoknak, ezért minden erőmmel azon dolgozom, hogy gyógyító váljon belőlem. Szeretném, ha a szüleim büszkék lennének arra, hogy az én történetem végre több, mint egy sodródó csónak az öbölben.
Idővonal ||
1988. május 29. – születés Portlandben
1994-1997 – gyerekkor a tengeren és a kikötőkben
1998. április – első tudattalan varázslat, két nappal később megérkezik a felvételi levél
1998. szeptember 1. – első Ilvermorny nap
2001. március 8. – iskolai főzetverseny, amin első helyezést ér el; Az Algimista becenév
2002. január – megalakul a Kétpart Kör
2002. szeptember – Mediatika tálentum felvétele
Jellem Evan nem az a típus, aki rögtön megragadja a figyelmedet. Csendes, megfigyelő alkat, nem szeret a középpontban lenni. Általában a periférián mozog: nem a legjobb tanulók között, nem a legnépszerűbb társaságokban, de mindenhol ott van, ahol történik valami fontos. Érzékeny, empatikus alkat, az emberek ösztönösen megbíznak benne, talán mert nem próbál többnek látszani annál, aki.
Szabadidejét gyakran a természetben tölti, főleg az Ilvermornyt körülvevő erdőben. Szeret egyedül lenni, de nem magányos. Kedvenc elfoglaltsága a mágikus lények megfigyelése. Kedvenc tárgya egy kopott, bőrkötéses jegyzetfüzet, amit még az első évében kapott, és azóta minden fontos felismerését ebbe írja, firkálja, ragasztja; benne van az egész belső világa. Jellegzetes szokása, hogy ha gondolkodik, az ujjai automatikusan keresnek valamit, amit babrálhat: egy levéldarabot, a kabátján lévő gombokat vagy a pálcája markolatát.
Ritkán indulatos, de olyankor az érzései túlságosan is elragadják. Küzd megfelelési kényszerével, amely negatív hatással is lehet a teljesítményére. Szabálykövető, azonban a kíváncsisága felülírhatja ezt a tulajdonságát. A hozzá közel álló emberek kedvéért képes kilépni a „jófiú szerepből”, így rávehető olyan dolgokra is, amelyeket magától nem feltétlenül tenne meg.
Merengő ||
+ Egy késő esti Kétpart Kör-gyűlés emléke, amikor leült egy magányos elsőévessel, aki félt, hogy sosem lesz elég jó, és szavak helyett csak a vállára tette a kezét, amíg el nem múlt a kisfiú remegése. Azóta tudja, hogy segíteni akar másoknak.
- Az első varázslata, ami véletlenül történt meg. A bátyja épp csúfolta, amiért „minden idejét képzeletbeli lényekről szóló hülye könyvekkel” tölti. Evan dühösen felkiáltott, és a könyv hirtelen kigyulladt. A bátyja arca a félelemtől és döbbenettől, örökre beleégett Evan emlékezetébe. Azóta fél attól, hogy akaratlanul fájdalmat okoz annak, akit szeret.
Edevis tükre ||
A tükörben egy szinte mindennapinak tűnő pillanat elevenedne meg: egy hosszú folyosó, fapadló, tompa fényű lámpák és egy ágy, amin egy beteg ember fekszik, akit Evan éppen meggyógyít.
Mumus ||
A mumusa egy olyan önmaga, aki a lényét megtagadó figura, aki mindenkin átgázol, mert elhitte, hogy csak akkor ér valamit, ha győz. A legnagyobb félelme nem az, hogy elbukik, hanem hogy sikeres lesz, de közben elveszíti önmagát.
Apróságok
mindig ||
- a vihar előtti csend
- régi könyvek illata
- séták az Ilvermorny körüli erdőkben
- a bőrkötéses jegyzetfüzete
- meghallgatni másokat
- mágikus lények
- az érzés, amikor elkészül egy főzettel vagy elixírrel
soha ||
- ha valakit lenéznek a származása miatt
- fellengzés
- bezártság (szó szerint és átvitt értelemben is)
- fölösleges versengés
- amikor nem érzi magát hasznosnak
- a saját haragja
hobbik ||
- mágikus lények megfigyelése
- bájitalok tökéletesítése
- talizmán készítés
Százfűlé-főzet ||
- szín: mély zöldes-palakék, mintha moha és tintakék keveréke lenne
- íz: mentás-földes, enyhén fémes lecsengéssel
Amortentia ||
- az ázott erdei moha illata egy hajnali eső után
- a régi, bőrkötéses naplók kissé dohos, tintás illata
- az üvegházban száradó gyógynövények illata
titkok ||
- ismer egy rejtett átjárót az Ilvermorny alagsorában, ahová valószínűleg tilos lenne belépniük, de oda jár, ha nyugalomra van szüksége
azt beszélik, hogy... ||
- egy Pukwudgie szelleme beszél hozzá
- álmában egy ismeretlen nyelven kántál
- a Mediatika tanára szerint néha többet érez meg a fájdalomból, mint a beteg maga, és ezért sosem fogja tudni teljesen elengedni a gyógyítás árnyoldalát
A család
apa || Robert Meadows, 46, magnix; kissé távolságtartó, de nincs benne rosszindulat
anya || Mary Meadows (Carter), 44, magnix; szeretetteljes
testvérek || Liam Meadows, 21, magnix; frusztrált, de nem gyűlölködő
állatok ||
- hivatalos háziállata Ilvermornyban egy macskabagoly, akit egyszerűen csak Bagolynak hív
- Meadowséknak volt egy öreg vizslája, akit Maxnek hívtak, és Evan gyerekkorának legjobb barátja volt, de már elpusztult
Családtörténet ||
Meadowsék ízig-vérig magnixek; se varázslónak, se boszorkánynak nincsen nyoma a családfában, legalábbis ameddig vissza tudnak emlékezni. Kisvárosi felmenők, szokványos hivatásokkal: gazdálkodók, erdészek, tanítók. Egyik ágon sem bukkan fel semmilyen titokzatos vérvonal vagy régi mágikus kapcsolat. Evan mágiája egy váratlan szikra, amit senki sem ért.
Külsőségek
magasság || 178 cm
testalkat || átlagos
szemszín || szürkészöld
hajszín || szőke (festett; eredetileg világosbarna)
kinézet ||
Első pillantásra Evan nem az a típus, aki rögtön kitűnik a tömegből. Visszafogott, halk jelenléttel bír, de valami a szemében mégis maradásra készteti a tekintetet. A haja gyakran kócos, a ruhái rétegesek, mintha mindig készen állna egy hirtelen erdei sétára. Tartása kissé zárkózott, de a tekintete meglepően tiszta és mély, mintha állandóan keresne valamit másokban, amit még ők sem vettek észre. Nem feltűnő jelenség, de ha egyszer észreveszed, nehéz újra figyelmen kívül hagyni.
avialany || Jaeden Martell
A tudás
varázslói ismeretek ||
Evan hat éve tanul az Ilvermornyban, ahol a kezdeti nehézségeket, ami a magnix háttérből fakadó lemaradásokat jelentette, fokozatosan leküzdötte. Nem tartozik az iskolai versengés élvonalába, de több tanár szerint is olyan típusú diák, akiben „késleltetett tehetség” rejlik.
Kiemelkedő a következő területeken:
- Főzettan – ösztönösen jó érzékkel kever, ha nem zavarják
- Bestiatan – kivételes érzékenységgel közelít a mágikus lényekhez
Gyengébb területei:
- Transzfiguráció – küzd vele, túlságosan technikás tárgy
- Számmisztika – egyszerűen nem érdekli
Tálentum || Mediatika
pálca típusa || fűzfa, wampus szőr, 11 és ¾ hüvelyk; rugalmas, de nem túl hajlékony
RBF ||
Transzfiguráció (E)
Defenzív Mágia (V)
Herbeológia (V)
Főzettan (K)
Bűbájtan (V)
Mágiatörténet (E)
Számmisztika (E)
Bestiatan (K)
Pálcaszakértelem (V)
Egyéb
Egyéb || - |
|
|
|
|