La vie en rose bleu
Madame Maximet talán kissé lendületes pillanatában érte az indulás - ő maga bizonyára így fogalmazott volna, míg homlokán, arcán egyre gyűltek a viharfelhők a kocsiajtó hangjának nyomában. Diákjai már mind a helyükön ültek, a lovak patáinak üteme lassan végigfutott valami jóleső várakozással a hatalmas szerkezeten, ahogy az a levegőbe emelkedett. A Beauxbatons küldöttsége talán megérezte a légkör változását, mert mindannyian csak akkor figyeltek fel ismét, mikor az andorrai-francia határ felett az igazgatónő felállt kényelmes ülőhelyéről.
Az indulás ugyan nem volt zökkenőmentes - bár erre Madame Maxime nem szeretett gondolni, mert nemcsak a kapkodva induló hazautakat, hanem az ómeneket sem kifejezetten kedvelte. Ezúttal másként alakul majd: az utolsó egyeztetés Minervával és a számára még Monsieur Madrigallal meggyőzte róla, hogy épp a diákok örömének érdekében jobb fátylat borítani a kételyekre, valamint a múltra. Egyelőre legalábbis biztosan.
Táskájából egy nagy köteg finoman hajtott borítékot vett elő - ezeket a legközelebb ülő kezébe adta azzal a megjegyzéssel, hogy adja tovább őket, legyen oly kedves. Az íves kézírás a levélpapíron megcímzi majd saját magát, amikor kinyitják a leveleket - Madame Maxime pedig szívesen figyelte a tanulók arcán végigfutó érzéseket a felhők között uralkodó balzsamos napsütésben, mely a kocsi ablakain keresztül valóban történelmivé tette a pillanatot. Ha dühös is volt az indulás körüli kavarodás, valamint amiatt, hogy kénytelen volt helyettesére bízni a Barcelonában maradó diákok, és a más földrészen tartozkodó hetedévesek leveleinek feladását, az mostanra épp úgy semmivé foszlott, ahogy viharfelhők, ha elég magasról szemléljük őket.
"Tisztelt Hetedéves Hallgató,
Örömmel értesítem, hogy iskolánk a következő, 2005/2006-os tanévben megrendezésre kerülő Trimágus Tusa egyik résztvevője. A nemzetközi megmérettetésre a Roxfort Boszorkány és- Varázslóképző Szakiskolában kerül sor, melyre a 17. életévüket betöltött diákjaink küldöttsége szeptember első napján utazik ki. A részvétel nem lehetséges mindazon hallgatók számára, akik nem töltik be a 17. életévüket!
A jelentkezni kívánók különbözeti, másnéven osztályozó vizsgát tesznek mindazon tárgyaikból, melyeket a Roxfort nem tanít - ezen lista a levél alján mindannyiuk számára személyre szólóan kirajzolódik a levél elolvasását követően. A jelentkezés feltétele továbbá a diák azon személyes vállalása, hogy tanulmányait a felkészülés roxforti hónapjaiban is folytatja, valamint hogy ebben az időszakban is iskolánkhoz hű magatartással viszonyul új körülményeinkhez. A jelentkezni kívánó diákok maguk gondoskodnak felszerelésükről, ehhez azonban szintén segítséget kapnak a levél alján egy lista formájában - kérem, vegyék figyelembe, hogy Skóciában milyen kellemetlen tud lenni a tél!
A Tusa nagy nemzetközi érdeklődésre tart számot - iskolánk leendő bajnoka képes kell, hogy legyen nemcsak képviselni hagyományainkat, hanem vállalja azt is, hogy nyilatkozataiban, szerepléseiben is úgy viseli magát, ahogy az tőle a legteljesebb mértékben elvárható. A francia Mágiaügyi Minisztérium, valamint számtalan mecénás biztosít támogatást a bajnokként kihúzott diák számára - ezen egyedülálló lehetőség fényében kérem, hogy gondolják át alaposan, késznek érzik-e magukat egy hasonló megmérettetésre, országuk képviseletére. A Tusa veszélyes feladatok egymást követő sorozata - kérem, a jelentkezést megelőzően tájékozódjanak korábbi próbáiról, hogy a legteljesebb döntést hozhassák meg!
A felmerülő kérdésekkel kapcsolatos leveleiket kérem, címezzék a helyettesem számára - azokat, amint lehetőségünk van, a nagy érdeklődésre tekintettel ketten, időnkhöz mérten válaszoljuk majd meg.
Madame Olympe Maxime"
Mire a lovak húzta kocsi földet ért Párizs gyepén, Madame Maxime már valóban elégedett volt - és nem gondolt rá, hány levelet kell majd megválaszolnia hamarosan. Örömmel bocsájtotta útjára a hazaérkező diákok seregét, míg kitárta az ajtót előttük, jó pihenést kívánt - azzal a kitétellel, hogy a jelentkezni vágyók nyara bizonyára nem ebben lesz igazán kiemelkedő.
Még egy finom mosoly is végigfutott ajkain, mikor a köszöntésére érkező helyettese bejelentette, hogy a baglyok özöne elindult a címzettek felé: ha volt is okuk aggódni a jövőt illetően, az ebben a pillanatban legfeljebb az angol gasztronómiát és időjárást érintette csak.