Üzenetek megtekintése
 | Kísérleti Bűbájok Bizottsága 2005 február Orin Morgenstern A bird without its wings cannot be free |
Elegáns pálcamozdulattal tölti ki a vizet Ms. Morgenstern számára. Vékony ajkainak nem kell szólásra nyílniuk hozzá, hogy érezze a benne tomboló feszültséget, amit fia okozott. A fia tette – szeretné nyugtatni magát, de végérvényesen ő volt az, aki megengedte számára, sőt, utasította, hogy váljék önállóvá, és vegye át a kísérlet koordinálását. Neki kellett volna okosabbnak, bölcsebbnek, belátóbbnak lennie. Egy híján harminc – mégis úgy kellett volna kezelnie, mintha csak három lenne. Fognia a kezét, leültetni a leckéhez, hogy figyeljen és tanuljon, és megakadályozni abban, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol felelős, igazán felelős a tetteiért, hiszen nyilvánvaló, ha vak lenne, és nem nyomorult, még akkor is tisztán látná, hogy Kipp erre képtelen. Egy gyerek még önmaga is, akit most felmérgelt egy másik, nála erősebbnek tűnő gyermek a játszótéren.
Csak hogy a másik gyerek komolyabban sérül, akár egész életére. És sérülnek vele együtt a szülők is, akiket a konfliktus okozta gravitáció berántott középre.
A tükör mögött jól tudja, hogy feszült figyelem kísér minket. Ms. Morgensterntől félnek – félnek a beosztottjai, akik alig mernek a szemébe nézni, ha közös térben kell osztozkodniuk, akár egy kísérlet miatt, vagy akár azért, mert ugyanaz a lift hozza fel őket erre az emeletre. Fél tőle a Minisztérium is, ami valahogyan más, mint amit a többi Morgenstern gyerek felé táplálnak. Nem, ez nem pusztán a kontroll elvesztéséből fakadó aggály, a riadalom mélyebbről gyökerezik. Félnek azoktól a szavaktól, melyeket itt ki nem mondanak, de mindannyian ismernek. Félnek attól, hogy mi van, ha egyszer igaza lesz. Lathan nem látja ezt másként, mint amikor Pottert is üldözték. A Minisztérium talán a metamorf-mágusokat is meghazudtolóan volt képes számtalan arc felöltésére az évtizedek alatt. De van, ami sosem változik.
És még ha nem is állíthatja, hogy Morgenstern minden szava kinyilatkoztatás volna, a legtöbb megfigyelése olyan kínos pontossággal tisztánlátó, hogy ahhoz, hogy ne ismerjék fel bennük az igazságot, Cornelius politikai rögeszméit kellene folytatni. A Minisztérium önmagáról alkotott összképét még így is rontja az, ahogyan a hölgy helyenként rávilágít a dolgokra.
- Reméltem, hogy meg tudom győzni. – rövid szakálla mögött elmosolyodik, bár már tudja, hogy kudarcot vallott. A maga részéről badarságnak tartja a félelmet. Érti és látja, miből gondolja a Minisztérium a potenciális veszélyforrást. Ugyanakkor látja az elárvult, fiatal fiókát is, akit lassan mindenki magára hagyott. Most pedig a Minisztérium is kikényszeríti őt a biztonságos fészkéből.
- Azt már tudja, hogy a képességei bár lenyűgözőek, de egyes körökben egyúttal komoly aggodalmakra is okot adnak. - leteszi a poharát az asztalra; a whiskey elfogyott, csak a precíz és tökéletes jéggömb maradéka csúszkál benne magányosan.
- Néhány elővigyázatossági intézkedés továbbra is érvényben marad. Az eljárás ismerős Önnek, ezúttal viszont egy másik medimágus, Mr Romanov felügyeli majd, tekintettel arra, hogy az eddig megbízott Mr Collingsworth nyugalmazásra került. – az ünnepélyre természetesen a legjobb lángnyelv whiskeyvel készült számára, illetve néhány szivarral. Az előzőek alapján jobbnak látta, ha Ms. Morgensternt előre tájékoztatja a változásról – egy olyan változásról, ami valószínűleg egyedül Mr. Collingsworthnek lehet kellemes. Karácsonykor volt alkalma találkozni Romanovval egy mindentől független, családi esemény kapcsán, és olvasta a jelentéseket is az auror parancsnokságról. De még nem tudja, hogy mennyire bízhat benne, még ha abban biztos is, hogy a Minisztérium csupán ki akarja használni ezt a fennálló… helyzetet.
- A Minisztérium anyagi támogatását továbbra is élvezheti mindaddig, amíg tanulmányait folytatja, beleértve a felsőoktatási képzéseket is. Amennyiben ez a végleges döntése, az erre vonatkozó szerződés aláírása szükséges, mely tartalmazza a titoktartási és egyéb záradékokat is. Ezeket leszámítva Ön szabad ember, Ms. Morgenstern. – pálcájával az asztalra koppint, ahol megjelenik a paktum részleteit tartalmazó pergamen, egy üveg tinta és egy penna is.
- Nem szeretném nyomás alá helyezni. Dönthet úgy is, hogy később dönt. Hazaviheti, nyugodt körülmények között átolvashatja, kérheti képviselője segítségét. – a Minisztérium mindig felkészült volt arra, hogy az együttműködés talán nem lesz örök. De bármi is lesz – Lathan Quinton el fogja fogadni a döntését.
Csak hogy a másik gyerek komolyabban sérül, akár egész életére. És sérülnek vele együtt a szülők is, akiket a konfliktus okozta gravitáció berántott középre.
A tükör mögött jól tudja, hogy feszült figyelem kísér minket. Ms. Morgensterntől félnek – félnek a beosztottjai, akik alig mernek a szemébe nézni, ha közös térben kell osztozkodniuk, akár egy kísérlet miatt, vagy akár azért, mert ugyanaz a lift hozza fel őket erre az emeletre. Fél tőle a Minisztérium is, ami valahogyan más, mint amit a többi Morgenstern gyerek felé táplálnak. Nem, ez nem pusztán a kontroll elvesztéséből fakadó aggály, a riadalom mélyebbről gyökerezik. Félnek azoktól a szavaktól, melyeket itt ki nem mondanak, de mindannyian ismernek. Félnek attól, hogy mi van, ha egyszer igaza lesz. Lathan nem látja ezt másként, mint amikor Pottert is üldözték. A Minisztérium talán a metamorf-mágusokat is meghazudtolóan volt képes számtalan arc felöltésére az évtizedek alatt. De van, ami sosem változik.
És még ha nem is állíthatja, hogy Morgenstern minden szava kinyilatkoztatás volna, a legtöbb megfigyelése olyan kínos pontossággal tisztánlátó, hogy ahhoz, hogy ne ismerjék fel bennük az igazságot, Cornelius politikai rögeszméit kellene folytatni. A Minisztérium önmagáról alkotott összképét még így is rontja az, ahogyan a hölgy helyenként rávilágít a dolgokra.
- Reméltem, hogy meg tudom győzni. – rövid szakálla mögött elmosolyodik, bár már tudja, hogy kudarcot vallott. A maga részéről badarságnak tartja a félelmet. Érti és látja, miből gondolja a Minisztérium a potenciális veszélyforrást. Ugyanakkor látja az elárvult, fiatal fiókát is, akit lassan mindenki magára hagyott. Most pedig a Minisztérium is kikényszeríti őt a biztonságos fészkéből.
- Azt már tudja, hogy a képességei bár lenyűgözőek, de egyes körökben egyúttal komoly aggodalmakra is okot adnak. - leteszi a poharát az asztalra; a whiskey elfogyott, csak a precíz és tökéletes jéggömb maradéka csúszkál benne magányosan.
- Néhány elővigyázatossági intézkedés továbbra is érvényben marad. Az eljárás ismerős Önnek, ezúttal viszont egy másik medimágus, Mr Romanov felügyeli majd, tekintettel arra, hogy az eddig megbízott Mr Collingsworth nyugalmazásra került. – az ünnepélyre természetesen a legjobb lángnyelv whiskeyvel készült számára, illetve néhány szivarral. Az előzőek alapján jobbnak látta, ha Ms. Morgensternt előre tájékoztatja a változásról – egy olyan változásról, ami valószínűleg egyedül Mr. Collingsworthnek lehet kellemes. Karácsonykor volt alkalma találkozni Romanovval egy mindentől független, családi esemény kapcsán, és olvasta a jelentéseket is az auror parancsnokságról. De még nem tudja, hogy mennyire bízhat benne, még ha abban biztos is, hogy a Minisztérium csupán ki akarja használni ezt a fennálló… helyzetet.
- A Minisztérium anyagi támogatását továbbra is élvezheti mindaddig, amíg tanulmányait folytatja, beleértve a felsőoktatási képzéseket is. Amennyiben ez a végleges döntése, az erre vonatkozó szerződés aláírása szükséges, mely tartalmazza a titoktartási és egyéb záradékokat is. Ezeket leszámítva Ön szabad ember, Ms. Morgenstern. – pálcájával az asztalra koppint, ahol megjelenik a paktum részleteit tartalmazó pergamen, egy üveg tinta és egy penna is.
- Nem szeretném nyomás alá helyezni. Dönthet úgy is, hogy később dönt. Hazaviheti, nyugodt körülmények között átolvashatja, kérheti képviselője segítségét. – a Minisztérium mindig felkészült volt arra, hogy az együttműködés talán nem lesz örök. De bármi is lesz – Lathan Quinton el fogja fogadni a döntését.
