Pozitívan kéne csalódnom Tuffinban? Vette a korábbi lapot, és abbahagyta volna a leskelődést, netán szándékosan helyezkedett úgy, hogy onnan ne lásson bele az ódon kötetbe? Vagy csak én vagyok túl jóhiszemű vele, tisztázatlan pillanatnyi okokból. -Nagy erőfeszítésekkel. Tuffin, nem vitatom hogy kell hogy legyenek pozitív tulajdonságid is, te teszel meg mindent, hogy elhitesd a világgal ennek az ellenkezőjét. Pillanatnyilag - persze csak mélyen a fagyos hangnem alatt - pont el kell ismernem egy jobb momentumát. Csak pont amikor a szokásos pimaszságára számítottam volna, de ezt csak nem róhatom fel így ellene. A pálcám egy diszkrét mozdulatával utasítom a könyvet, hogy lebegtében sodródva olyan szögbe forduljon, ahonnan ő is rálát az illusztrációra, ha már az ő kedvéért lapoztam oda az előbb. Ha így folytatja, végül még lemaradna ennek a varázslatnak a megismeréséről másképp. -Mondom, nem ismerek minden könyvtárat. És elég niche hobbi, ha felétek nincs rá annyi helyi érdeklődő, lehet tényleg nem szerveznek rá eseményt, vagy nem akkorát hogy külön hirdessék is. A legbiztosabbnak így tényleg az hangzik, ha utánakérdezel. Heliodora, azt a benyomást fogod kelteni, mint ha járatos lennél a szerepjátékos hobbi részleteiről, és lehetne tanácsot kérni tőled ezügyben. ...Veszek mégegy churrost, mint ha a gondolataim száját is be tudnám tömni vele pár pillanat erejéig. -Elég nagy az iskola, semmi nem zárja ki hogy találj valahol három-négy édreklődőt.- És ha fennhangon is csupán utalni mersz rá, Tuffin, hogy egyet már találtál, itt helyben kísérletezem ki rajtad ezt a "Haseltine's Remove Greater Gob"ot. Tudom, hogy gondolatban már megejtetted. Be kell valljam, kicsit azért tényleg sajnálom, ahogy rátapintok az igazságra, és a saját szavai közben hagy fel a helyzet letagadásával, végül mégis megerősítve a gyanúmat. Nem állítom, soha nem állítottam, hogy nincsenek elismerésre méltó erényei, és ezeket meg is becsülöm benne. Tény, azt igen, hogy ezeket gyakran és előszeretettel ellensúlyozza a roszabbakkal, de ha csak abban az oldalában hinnék, nem lennénk beszélőviszonyban ezekben a békésebb pillanatainkban. -Tessék, máris ennyi mindent önerőből megtaláltál akkor. Ugyanolyan kutatás ez, mint bármi iránt. Meglapogatom a hátát a csuklómmal, csak ne egy ilyen ritka pillanatunk örömére töröljem bele a kezemet azért.
-Percekig? Tudok benne segíteni, bár kár lenne a bájosabb vonalaiért- intek pálcával a varázslatgyűjteménynek, ami átlapozza magát egy korábban talált érdekes oldalára. Sajnos a régimódi szövegszedésében nem emelték ki címszóvá a varázsigét, és ahhoz hogy a mozdulataival egyetemben a törzsszövegből bogarásszam ki, kéne értenem az ódon kötet nyelvét, ellenben gyönyörűen alapos ilusztrációban mutatja meg, az átok áldozatának ajkai egészen pontosan hogyan nőnek össze és tűnnek el. Valahogy nem számítok rá, hogy Tuffin lelkesen jelentkezne az élmény kipróbálására. -És nem akarsz kicsit bővebben beszélni erről a "spekulatív fikciós gyakorlatról"? -Eltaláltad. Sajnos a következő meglátásomat pedig én találtam el, és Tuffin tényleg kitart a téma firtatása mellett. Naív lenne azt gondolni, hogy nem vette a lapot: vette, de köszöni szépen, fogta és pimasz churros-nyammogással elhajította a rákba, mert úgy tűnik, valahol titkon mégiscsak vágyik a lehetőségre, hogy megtapasztalja ezt a szájeltüntető átkot. Kénytelen leszek megtanulni ókatalánul vagy hogyan. -Nem, szerintem egy jobb nyilvános könyvtár tart rendszerint eseményeket, amik érdekelhetik az olvasóközönségüket, és a fantasztikus irodalom és azzal rokon hobbik ebbe a szférába esnek. Úgyhogy teljesen reális, hogy tartsanak efféle tematikus napot, vagy nyújtsanak helyszínt ha valaki ilyesmi eseményt kívánna szervezni. Viszont nem én ismerem a te környékeden lévő könyvtárakat, így az utánajárást sajnos a te kíváncsi buksidra kell bízzam. Nem mondhatja, hogy nem vagyok segítőkész. Nem is mondja, hogy nem vagyok segítőkész, helyette két egész tirádába is belekezd, a szerepjátékos hobbi utáni kutatásának minden kis részletéről. Biztos, hogy ő tudna itt éntőlem kérni tanácsot ebben? Bár forítva úgyse fog valaha megtörténni. Bár elköveti ismét azon hibát, hogy úgy tesz fel kérdést, hogy arra válaszolhatok nemlegesen, mire ki is használhatnám ezt a lehetőséget, szerencsére-sajnos neki is van esze ezt előre látni, és aszerint újrafogalmazni. Sajnos-szerencsére mire hagyna alkalmat a számára kielégító módon válaszolnom, annyi kérdést halmozott egymásra, hogy kezdi aláásni a rendes válaszadást bármelyikre. -Nem ismerek ilyen partit a Roxfortban. De ahogy hallom, ezek az ismerőseid egészen tájékozottak, hacsaknem tapasztaltak is a témában, talán hozzájuk érdemesebb fordulnod a továbbiakban, nem a jégkirálynőhöz akivel krónikusan a legjobb pillanataitokban is a közönbös hangnemet tudjátok elérni. Bár annak ténye, hogy mégis éntőlem nem hajlandó venni a lapot arról, hogy ezt a beszélgetést csak ő kívánja folytatni kettőnk közül, kérdőre vonhat dolgokat. -Anne-Rose, ugye léteznek ezek az ismerőseid, és tudsz a továbbiakban őhozzájuk fordulni? Gratulálok, Heliodora, valószínűleg most tetted magad Tuffin ezen ismerőseivé, és nem fog nyugodni amég meg nem talál egy DnD partit a Roxfortban. És mielőtt reménykednél, hogy legalább addigis tőled távol köti le ezzel magát, természetesen első dolga lesz magával rángatni az egészre, alku lehetősége nélkül...
-Hel! Akarsz játszani egyet? Vagy kettőt?- A kérdés a klubhelyiségbe érve elkap, mielőtt még bárminek nekiülhetnék - valószínűleg csak próbfirkáknak, hosszú volt így is ez a nap már, hogy még a műveim épségéért is aggódni kelljen szándékos vagy akaratlan belepiszkálók okán. -Végülis,..- elfoglalom az előttem járó másodéves megüresedett helyét, ami máris egy ígéretes benyomás. -Régebben játszottam utóljára, mint valószínűleg illene. De előre megmondom, nem ígérek semmit. Így is a könyvtárból jövök, nem készültem már sokkal több agytornára. De végülis, kíváncsi vagyok, abból bármennyi nélkül jutok-e valamire az annyira helyi veretlen bajnok ellen, hogy már kicsiket ábrándít ki olyan gondolatukból, hogy szeretnek sakkozni. Nekem se ez a műfajom a kalkulálós, taktikázós, négyzetrácson figurákkal lépkedős formából. -Mit értünk rosszabb alatt? Én még fenntartom a gyanút, hogy Fawcettnek lehet némi kompetenciája a tárgyban, csak ahhoz nincs életképes ötlete, ezt elsőév fölött hogyan kéne átadni - bár igen, tanárként ez sem erős kezdés. Amit hallottam, Lockhart garantáltan nem értett bármihez a kameráknak mosolygáson túl, de próbált legalább gyakorlati órákat tartani. Igen, a szándékán kívül álló okokból, de abból még kerekedhet is érdekes kihívás. Én őszintén kíváncsi lettem volna, másodévesként mire jutunk egy terem tündérrmanó ellen, magunkra utalva. Szerintem vagyunk elegen talpraesettek, hogy megoldottuk volna tanár nélkül. -Mert? Nem RAVASz szintre jutott Hollóhátas vagy? Ezzel már nem állsz rosszul. Ha utána tudsz járni, mi a tananyag része, megvan hozzá a tankönyved, és érdekel a dolog annyira hogy az órán kívül is foglalkozz vele, sínen vagy. A változatosság kedvéért, kilépek közben az egyik szélső gyaloggal nyitás gyanánt. Ha nem nyerésre játszok, könnyű nem aggódni, hülye lépés-e. Az a tervem, hogy nincs tervem. -Ha meg a gyakorlaton aggódsz, mert nincs, oldd meg magadnak hogy legyen. Többet nem is mondok, ez az első feladat. Somolygok csak annyit, hogy felismerhető legyen, ezzel nem lerázni próbálom, hanem kihívást állítok inkább, de bármi több ennél már a megfejtést adná túl könnyen. Bár amilyen kifejezően Travers szokott elégedetlenkedni Fawcett kapcsán, nem kéne nehéz legyen az első tipp arra, kit lehet érdemes keresni például. De erre egy magára valamit adó hollósnak illik is tudni rájönni önerőből.
-És mégis, itt vagyunk.- Nagyot sóhajtok, csak hogy érezze a rajongásom mértékét. Kellett nekem előrelapozni a karakterlapig egy pillanatra... Stilizáltam a grafikákon a mű többi részéhez igazítva, de az elrendezése jellegzetesen, felismerhetően egyezik a klasszikus eredetijével. És persze, hogy Tuffin egyszerre üti bele az orrát a dolgaimba megint, és látott már ilyet legalább annyira, hogy felismerje... -Ez kérem egy spekulatív fikciós gyakorlat egy alternatív mágiarendszerre, illetve annak mozgórajz illusztrációja. Lesz, feltéve hogy hagynak valaha befejezni.- És ennek minden szava nagyon pontosan igaz pontosan így. A továbbiakban finomítom a meglévő részleteket - itt a bal mutatóujjnak tökéletes lenne a formája, de csak egy miliméterrel elméretezve is észrevehetően vastagabbnak hat a többinél, újra kell rajzolnom a vonalát - már csak azt is éreztetendő, hogy a figyelmemben nem Tuffin élvezi az első helyet. Mégis, új részletekbe nem kezdek közben, nem maradok le a szavairól a rosszallásom ellenére sem. -Tuffin, te továbbra is azt hiszed, hogy ez egy olyan beszélgetés ami megtörténik- állapítom meg hűvösen, amint a mondandója végére ért. Vagy a mondatáéra, csak akkora szünettel, hogy a szavába vágás nélkül is meg tudok szólalni a következő tiráda előtt - Tuffinnál nincs olyan, hogy a végére ért. -Gondolom, helyi könyvtárban, vagy ilyennel foglalkozó boltban lehet érdemes megkérdezni, azok tudhatnak tanácsot adni. De minek szólok akkor hozzá még? És minek fogadok el egy flegma vállvonással a kínált churrosból? - Hangosan csattanva csukom a könyvem, mert nem fogom itt összefogdosni a lapjait. - Az csak Tuffin vágyálma, hogy mert titokban valakivel én is szivesen beszélgetnék valami kevéssé ismert hobbimról. Az lesz inkább, hogy azt remélem, ez hangzik annyira konklúzív és zárt végű válasznak, hogy belátja, kimerítettük a témát, és még csak rendes válasz nélkül sem hagytam. Miért érzem, hogy nem lesz ilyen könnyű?
Miért van déjà vu érzésem, és azért-e, mert az SVK tanárunk ismét a Fawcett-manőver megkísérlésére készül? A felvezetőbeszéde mind szép és jó, de ahogy a kézhez kapott feladatlapot átnézem, meg is fordítom, mágikusan felfedni is csak azért nem kezdem el, mert látom addigra, hogy mások sem jutnak felismerhető felfedezésre ilyen módon, valahogy nem érzem összhangban a kapott kérdéssorral. Elég szembetűnően, a Roxfort, Beauxbatons és Ilvermorny köreiben szinte egyöntetűen ugyanez a fogadtatás. Szükségesnek érzem feltenni a kezem egy kérdésre - miközben többek nem érzik ilyen formalitás szükségét. Erre a feladatsorra van egy óránk, én kérem türelmes vagyok. -Tanárúr, nekem egy kérdésem lenne. Emlékszik még a tavalyi, párbajetika órájára? Ha válaszol, ha nem, nem fejtem ki ennél bővebben, hanem nekilátok a dolgozatnak. A kérdés el kellett mondjon minden szóra érdemest - ha érti a kérdés lényegét, értenie kell a problémát; ha szükséges tisztáznom még valamit a szavaimon, az meg már rég veszett pálca nyele. A közmorajt hallgatva az évfolyamtársaim emlékeznek. Nos, a nagy alkalmassági ésvagy magatartási elbeszélgetéseket meg kell hagyjuk a későbbiekre - ha egyáltalán kerülnek sorra végül. Megindokolhatóak lennének tanári vélt authoritásból és tekintélyérzetből egyes hangnemek fényében, de ezen a ponton őszintén nem vagyok biztos, hogy lesz-e így egyáltalán. Mindenesetre én, az elhangzottakhoz hűen, egy valamekkora kihívást nyújtó, szintfelmérő dolgozatot szándékozok írni, és ehhez ki szeretném használni a rendelkezésre álló időt. Emellett remélem, Fawcett professzor sem siklik el a feladatlap fölött, de ezt majd a kiértékelt dolgozatok kézhezkapásakor úgyis megtudjuk. Én többet nem firtatom a témát, anélkül is válaszértékű bármilyen nemű fogadtatása.
Pálcával rákoppintok a rajzra. A karcsú kezek középpontjában, a levegőben függve a guánó és kén egymásba omló égitestek módjára csavarodik önmagukba, kis golyót alkotva. A kezek összecsapnak rajta, a tenyerek közt fény villan - továbbra is a legnagyobb kihívásom fényt rajzolni, papíron grafittal - majd ahogy eltávolodnak egymástól, köztük apró tűzgömb jelenik meg. Körülötte vékony "fény"szálak rajzolják ki egy sarkára állított kocka éleit, mintegy ketrecként a tűzgömb körül. Majd a forma fordulni kezdve szétválik előbb három, majd hét másolatára, osztozva középpontjukként az apró tűzgömbön. A kép itt megáll. Még ki kell dolgoznom, hogyan tudom az illusztrációt összekötni a rajzkönyv egy korai oldalán a karakterlappal, hogy ezek a geometriai formák minden vonatkozó képen a karakterszintnek megfelelő számra duplikálódjanak, és ne minden alkalommal külön kelljen berajzolnom az új elem vonalait. Mint az imént a hetediket, a tűzgolyó hatoldalú sebzését jelképező geometriából. Felnézek a tengerre szünetet tartani. A parton álló könyvfa árnyéka tökéletes nyugodt pont a munkához. Hátam a törzsének vetem, előttem a lombokból lelógva, nyitva lebeg néhány kötet - régi varázslatgyűjtemények ezúttal, referenciának. Bár az idegennyelvű szöveget nem érteném, főleg az írásképhez és a grafikák stílusához kell autentikus inspirációnak. Nem mintha bárki számon tudná kérni a pontatlanságot. Arról már letettem, hogy Aoife valaha kifigurázás nélkül nyitott lesz rá, varázslókörökben pedig nem szándékozom senki másnak megmutatni a könyvet. A parti többi tagja pedig mugli, se összehasonlításuk nem lenne tényleges varázskönyvekhez, se pedig az illusztrációkat nem láthatják soha mozogni, pedig pont az a részletes kidolgozás lenne a lényege. Valahol sajnálom is, hogy csak magamnak büszkélkedhetek minden ebbe fektetett energiámmal, és a tökéletességgel, amit nem nyugszom, amég ki nem hozok a képek minden mozzanatából. Ameddig átgondolom, hogyan is folytassam a mozgóképet, a másik lap üresen hagyott részére - egyelőre szintén ceruzával, idekintre meg sem próbálkozok kaligráf tintát hozni - elkezdem átmásolni a varázslat pontokba szedhető adatait egy jegyzetcetliről. A verbális komponenst ki kell még találnom hozzá, a materiális az meg is van adva, a szomatikus meg legjobban az illusztrációról látszik. A leírás főszövegét majd a kézikönyvből másolom át inkább, azt meg kézenfekvően nem hoztam ki ide, és ha lenne se keresném a fán. A könyvfa egyébként kellemes árnyékának egy hátulütője van: más dolgok árnyékát takarja ki, így nem veszem azokat észre elég hamar. Csattan a könyvem, ahogy becsukom, és felnézek azonosítani hogy ki kotnyeleskedik, de gyanítom már későn. -Tuffin, mennyi ideje van benne az orrod már megint valamiben, ahol nincs helye?
Kötelezően ajánlott gálaestekre szoktam ennyire kiöltözni - legalább ezúttal saját érdeklődésből a családi elvárások helyett. A stílus is talán letisztultabb, praktikusabb, bár természetesen nem veszít az eleganciából és belefektetett energiából. Feketébb csak akkor lehetne talán, ha temetésre mennék, bár a helyszínt tekintve talán illik is ennyit tiszteletből megadni. A napszakot tekintve pedig praktikus - bár biztos elég észrevehetőek leszünk, ha jár arra valaki hívatlan, legalább oda kevésbé vezessek bárkit. Elegáns, de elsősorban stabil, alacsonysarkú cipő. Térdig érő szoknya, mert továbbra is elengedhetetlen, de nem olyan hosszú, hogy akadályozzon a mozgásban - alatta fekete harisnyanadrág, mert az én lépéstechnikámmal fog még perdülni az a szoknya, és az ebből következhető öltözeti malőröket inkább meghagyom másmilyen lányoknak. Egy kevés, ízléses csipkeszegély, gallér gyanánt és a csuklóim körül. A teljesség kedvéért egy kiábrándító bűbáj induláskor.
Illedelmesen megtapsolom a megnyitó előadást. Persze érezhető a koreográfia, az időzítéseken, a választott varázslatokon és technikákon, nem is bezélve kontrasztként például Travers kevéssé titkoltan hangoztatott véleményéről a párbajok műfaját illetően, de persze ez most még csak kedvcsináló. Nem kétlem, hogy bármi ezt követő meccsében várható mértékben Traverskedni fog. Az első kör kihívás alatt az események perifériáján maradok - úgyis túl sokan egyszerre párbajozva túl nagy területet töltenénk ki fényekkel és zajokkal a diszkrécióhoz, - felfrissítem kicsit a táncszerű lépéseimet, gyors fordulatokkal, oldalváltásokkal, egyelőre üres kézzel legyakorolt pálcapozíciókkal. Büszkeségem az elegáns eredménye, néha még megfélemlítésnek is szolgálhat némi diszkrét pszichológiai fegyverként, de ha nem tartom elég gyakorlatban, nem lenne nehéz belebotlani. Miután egy-két párbaj lement, én is ringbe lépek. -Tuffin, nekünk van még rendezetlen ügyünk.- Szolíd mosoly, még a hangom sem fenyegető. Azt illene ilyen ormótlan jelek nélkül is tudnia. -De kínálok egy lehetőséget a hosszas mentegetőzés és mélységes számonkérés helyett. Nem azt mondom, hogy így könnyebb dolga lesz természetesen, hogy is ne. De ezt is illene tudnia, vonakodva vallom be de van annyi esze. Ha mégse, majd rájön. Várnak rá a legváltozatosabb varázslataim - megtanulhat még repülni is, bár a landolást már rábízom - de legfőképp várnak rá a sajátjai, néhány jól irányzott blundix közbenjárásával. Nem végeztünk, ameddig nem kóstolja meg ő is a saját főztjét. Ha meg nem állna ki, az meg már önmagábn is eleget elmond róla, de azt már tudja is, úgy mire számíthat a jövőben is.
Csak diszkréten tartom fél szememet az osztály talánalakuló drámáin, és mellettem elcikázva váltottpillantásokon, miközben a bájitalommal foglalatoskodok, de ameddig nem engem érint, nem kell foglalkoznom vele. Mondom ezt, miközben foglalkozok vele... De hasznos lehet tudni ilyesmikről - csak szép csöndben a háttérből - és nem hagyatkozni csak többedkézből hallott történetekre. Vagy ez a kifogásom a teljesen önkényes kíváncsiságra, de úgysem számít a különbség, ameddig nem terjesztem tovább, azt pedig nem szokásom csak úgy a hecc kedvéért. De amint a tábla felfedi újabb titkait, jobb dolgom is akad, egyből jegyzetelek. A diák-szappanopera csak időelütés, ameddig felszínre nem törhet a valódi tudásvágyam. Szorgosan körmölöm a részleteket, a Sepelio bűbáj rejtvényét, aztán ...pislogok csak a leírtakra. Nem segít maximalistának lenni, egyből a lehetséges legjobbra hozni ki az eredményt, de tagadjam meg magam, és érjem be a technika csak első lépésével? Én? Összetett, rossz érzéseket is szinte kerülgető, de összeségében pozitív. Vannak ilyen emlékeim? Vagyok hajlandó felidézni, akár csak elismerni őket? Sokáig csak töprengek, meg-megfordítom a homokórám, szugerálva a középpontján átáramló homokszemeket, mint ha puszta akaraterővel feltartani akarnám egy pillanatra ...csak pótcselekvés gyanánt. Rápillantok néha az üstömre, hogy a szinte kész bájital viselkedjen. De nem tudom csak itthagyni, ráfogni hogy nem sikerült az óra vége előtt. Én?
Lélegzetvisszafojtva fordulunk be a sarkon. Egy óvatosan elsuttogott homenum revelio, hogy biztos ne járjon senki a közelben - élükön Friccsel - közben tágra nyílt szemekkel figyelünk a macskája, erre libegő kísértetek, és még ébren maradt festmények után. Ahol nem ég fáklya, csak az ablakokon beszűrődő holdfény segít látnunk, de ez is az élmény része. Része a folyamatos feszültség, hibátlanul nyomtalannak maradni, tudni minden rövid utat, nem akadni bele trükkös lépcsőfokokba - valószínűleg ösztönösen felkiáltanánk, ha váratlanul belefutunk bárkibe, magunkat buktatva le. Lehetnénk engedékenyebbek, sok festmény legfeljebb morogna egy sort, sok apróbb zajt kimagyarázna magának egy járőröző prefektus, de a kihívás része a tökéletesség. Nem nehéz tudni mára a Szükség Szobájáról, amennyi eseményhez kötődik a neve a közelmúltból, de valahogy mindig elmaradt, hogy felfedezzük személyesen. Tegnap végeztünk az utolsó RBF vizsgáinkkal, már csak a dátum van hátra az évből, nem hagyhattuk megkoronázatlanul. Aoife egy falikárpit felé int, majd feltartja mindkét hüvelykujját. Balettozni "tanuló" trollok. Egy rejtekhelyet keresünk, csak magunknak. Óvatos, finom léptekkel haladok el a falszakasz előtt. Ahogy forulok, összetalálkozik a pillantásunk. Csak a szempár fehérjét tudom kivenni, az átható kékkel csak emlékezetből egészítem ki. Az árgus tekintet a folyosó végének szól mögöttem, de így is érzem oly jellegzetesen szinte a lelkembe nyársalódni. Végül elősejlik az ajtó a fal kövéből, és besurranunk rajta. Nem nagy helyiség - ami természetesen nem jelent semmit ebben a teremben - szinte már otthonosnak is mondható. Az egyik sarokban egy pár kényelmesnek látszó fotel, és könyvespolcok, a kötetek mellett ominózusan érdekes tárgyakkal telerakva. -A koponya egyértelműen te vagy- veszem le az egyik polcról, és elfojtok egy nyögést, ahogy sokkal nehezebbnek bizonyul, mint számítottam rá. Látszólag kos lehet, bár a szarvak textúrája szinte inkább idéz sárkányt, és a szemei közt a homlokában fenyegető íveket formázó vasberakás tart egy kék kristályt. Aoife vigyorogva veszi át megvizsgálni, fene az ízlését. Ha én wicca vagyok bizonyos ismerőseim szerint, őróla megesküdnének hogy hobbiból mutat be sátánista véráldozatot. De így szeretjük. -Nyugi, rólad se feledkezett meg a szoba. Akár meg is örökíthetsz minket- vigyorog a koponyával pózolva, és valóban, a szembe sarokban festőállvány, és festékek és szenek, grafitok egész arzenálja várakozik egész csábítóan. Legközelebb talán. -Ha meg tudod tartani addig,..- somolygok, és már el is kezdek összeválogatni egy színpalettát, mint ha komolyan gondolnám. Hallom, ahogy Aoife jobb belátásra térve az én korábbimhoz hasonló kecsességgel emeli vissza az ominózus dísztárgyat a polcára. A szoba végében virágzó futónövényekkel körülnőtt ablak néz a birtokra, bár nem vagyok benne biztos, létezik-e kívülről is. Örömmel látom, hogy a virágok valódinak bizonyulnak. -A vizsgákra?- csatlakozik hozzám az ablakban Aoife egy laposüveggel, meg két ezüstcsészével, amiknek csontszerű, hegyes végű, mozgó póklábaik vannak, mert persze hogy. -Ezt csak én hoztam- jegyzi meg a laposüveg kapcsán, de rég nem illene meglepődnöm tőle a csempészárun sem. Aoife tölt, a szaga alapján az ital lényege kimerül abban, hogy erős és a házirenddel szembemenő. A csészék lábai lomhán kapálnak, ahogy koccintunk. Próbálok nem grimaszolni egy óvatos kortytól, és inkább csak nézem, ahogy Aoife gyakorlatiasan húzza le az egészet. Aztán pimaszul vigyorog az én még nagyrészt teli csészémen, egyszer esküszöm felcserélem azokat a kihívóan felvonódó szemöldököket. ...egyelőre csak kiigazítok előlük egy fekete tincset. Talán kicsit hosszan időzök el a lélekbevájó szemeken, attól nézhetnek ki olyan ijesztően, ahogy az írisze teljes köríve látható gyakran. Valamelyikőnk közelebb húzódhatott, hacsaknem mindketten
Nem. -Sepelio- morgom el halkan a varázsigét, visszahúzva a gondolataimat az üstöm fölé. Azért csinálja ezeket, mert tudja, hogy fel tud vele húzni, amin túl jól szórakozik. És ennyiről van szó. A vegyes, általános virágillat egész kellemes lenne, ha nem azt jelölné, hogy ennél sokkal élesebben felismerhető kéne legyen, egész pontosan emlékszek a keresett eredményre. Kicsit indulatosan tehetem le a pálcát, koppan az asztallapon a tenyerem alatt. De úgyis elég későn kezdtem, Oakley biztos bele fog kötni, de ha van még, aki nem végzett mostanra, sem volt annyira hangos. Csak jobban kéne sikerülnie, büszke specialitásom érteni a ritka varázslatokhoz, és ez minden.
Ahogy a bájitaltan eszköztárát készítem elő, fel-felpillantok a mozgásra. Általában csak nyugtázni a perifériámba lépők kilétét - bár Tuffint végigkísérik a szemeim, ameddig a fejem mozdítása nélkül követni tudom. A szokásos pókerarcom tökéletes, mint mindig, de ha a tekintetemet elkapja, érezhet belőle mindent, amit illene. Ennyi év után nincs már kifogása nem tanulni annyi fegyelmet, vagy akár csak figyelmet, hogy ne rángasson gyanútlan arrajárókat is a hülyeségeibe. Engem nem érdekelne, kivel folytat éveket átívelő csínyháborúkat, ha megtartaná azokra, akikre tartozik, de hanyadszor is találom benne magam kolaterálisan? És akkor abba bele se kezdtem, hogy lehet-e több szándék is e visszatérő eset mögött - úgyis találok még alkalmat arra is. De mindegy. Ha meg tud maradni az elég távoli seggén, én nem ezért vagyok itt most. Visszaterelem inkább a gondolataimat az órára az új bájitallal, kár lenne ennek csúszni le csupán részleteiről is. Tananyagon kívüli téma, és ezen a szinten, ezzel az Oakley-val ilyen egyszerű a recept első olvasatra, tehát többnek kell lennie mögötte, ami mári megragadja a figyelmemet. Tekintve a hozzávalók egyszerűségét, csak a varázslat lépése lehet a felelős, hogy RAVASZ szintre érdemesnek tartsa. Kicsit talán fészkelődök is a kihívásra készülve. Érdekes módon a latin közvetlen tanulásával valahogy mindig elkerültük egymást, de amennyi etimológiai átfedése van élő nyelvekkel, pláne pedig varázsigékkel, mindig össze tudtam rakni az értelmét annyira, amennyire szükséges volt, legrosszabb esetben pedig mindig találni szótárat, főszövegekre pedig szokott mára lenni elérhető fordítás. "Mens-" elme, "corp-" test, "san-"... talán mint "sanit-", és tisztaság? De ennyiből meg a szerkezetéből eléggé adja magát az "ép testben ép lélek". A vica verza szintén kézenfekvő. De mire így építem össze, más már úgyis jelentkezik a megfejtéssel, úgyhogy nem fáradok. A kérdésre én is jelentkezek, bár egy-két ötletem - érthetően, vagyunk itt elegen intelligensek - elhangzik mire sorra kerülök, úgyhogy a fennmaradó gondolatom helytállóságában én is kevésbé vagyok biztos. -Emlékezetkiesést segíthet helyreállítani- talán inkább hangosan gondolkodok, mint kijelentem. -Trauma miatt elfojtottat, vagy betegség általi emlékezetveztést főleg. Talán anomális emlékezetmágia miatti kieséssel is segíthet..? Úgymint hibásan végzett emléktörlő bűbáj esetében, például.- A bájital Oakley szavai szerinti hatásának talán túl nagy akadály lehet egy precíz beavatkozással eltávolított, pontos emlék, például amneziátor munkája, de egy véletlen vagy gondatlanul elsült varázslat hagyhat elég helyreállítható nyomot talán - de ezek már feltételezések a rézemről annyira, hogy hangot most nem adok neki. Úgyis hozzászól még a gondolatainkhoz, kijavít bármi téveset, meg eggyel jobban érdekel most a bájital maga, elmélkedni róla máskor is tudok majd. -Ah, köszönöm- fogadom el halkan Zafirától az aszfodéloszt, és kihsználom a nyert időt, hogy tisztítsam egy pálcaintéssel a mozsaram az összetevők között, és finomítsak még egy kicsit a holdkövemen. Ha ugyanoda is mennek, tisztább eredmény csak a recept szerinti ponton keverni egymással a komponenseket. Végül én is elmélyülök a lépésekben, figyelem a forráspontot, és gondosan számolom a keveréseket és irányukat.
A hosszú kar lehajló ágként nyúl a víztükörig, egy simítással - pillanatnyilag mozdulatlan - hullámokat indítva a felszínén. A mélyből egyelőre néhány vázlatos vonal sziluettjében, aféle tükörképeként közelíti ugyanazt a pontot egy sellő leendő alakja. Még ki kell gondolnom, grafitban hogyan tudom átadni legjobban a vízmélység homályába vesző átmenetet. Felnézek a part egy távolabbi pontján a tó felé hajló fára, ezen a ponton már inkább csak pihenésként. A részletei kezdenek kevésbé kivehetővé válni a kora esti félhomályban, és ezen a ponton már jobban kidolgoztam a törzse ihlette pozíciót. A lapon a part felé hajtott térdekkel ül, derékból fordul a víz felé, ág-agancsai ezúttal tovább folytatódnak leendő lombkoronává - egyik felén ezúttal kora tavszi rügyekben, míg a másik ágán tövises, téli-kopáran. Az ízületei kéreg-göcsörtökből simulnak át kecses, emberibb ívekbe,.. és hallom szinte, ahogy Aoife hangsúlyozná már megint a "természetes formák"at. Nos, Aoife befoghatja, nem véletlen egyedül jöttem ki ide rajzolni. Végül becsukom mára a keménykötésű rajzfüzetet, egy pálcakoppintással zárom rajta a kulcs nélküli kapcsot. Nem mintha bárki, aki figyelt elsőben ne tudná kinyitni, de legalább venné a lapot, hogy nem nyilvánosnak szántam az alatta rejlő lapokat. Bűvölhetnék rá biztosabb zárat, de elég figyelmet fordítok rá így is, hogy az ilyen titkos dolgaim ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Elsüllyesztem a táskám mélyére, és nézem még a tó fölötti naplementét egy darabig.
Hangulatos kilátópont a csónakház tetőtere - bár nagyrészt a tárolni idefüggesztett csónakok töltik ki, csupán egy keskeny, aféle galériával körülöttük. De szép a kilátás a tóra, és félreeső annyira, hogy ha lófrál is lent egy-két diák, még mindig elválszt tőlük, még tovább nem állnak. Nem ide jövök társaságért, nem kell forgalmasnak lennie. Felkelek végül a peremről ahol ültem, és indulnék már az ide vezető, meredek létra-lépcső felé, amikor észreveszek egy részletet, ami fölött eddig úgy tűnik, elsiklottam. Diszkrét, egyszerű deszkaajtó a csónakház belső végében, beleveszik szinte a fal borításába körülötte. Nem is rejthet olyan sokmindent, talán tartalék evezőkön, esetleg egy-két szerszámosládán kívül a csónakok karbantartásához. De mikor tudtam én megállni, hogy legalább felfedezzem? Bármi szokatlan máris érdekesség, vagy legfeljebb meg tudom biztosra, hogy itt nem volt olyan. Zárva sincs többre egy alohomoránál, és pár lépés múlva már egy lumos fényénél nézek körül. Valóban, nagyrészt felállványozott evezők és üresnek bizonyuló ládák, meg az immár élesen vetett, mély árnyékaik, ahogy siklanak körülöttem azzal a néhány lépéssel, amennyit van hely tenni idebent - még tértágítva sincs a helyiség. Már épp furdulnék magamtól is vissza, amikor meghallom a hangot mögöttem. -Heliodora Haseltine, természetesen már megint a tilosban járás határait kell feszegetned, mire megtalállak. Nem elég, hogy miattad kell már megint bejönnöm? A pillanatnyi rémület a hirtelen megjelenésétől hamar átadja a helyét egy rajtakapott pániknak, ahogy próbálok minnél gyorsabban értelmet találni a helyzetnek, és nem látszani közben pillanatnyilag se sérülékenynek. Nem engedhetek neki ennyi győzelmet sem, rögtön ellenem fordítaná. -Semmi tilos nincs ebben- mentegetőzöm, kevésbé magabiztos hangon, mint akarom. Ebben, itt, nincs. Se túl késő nincs, se a terület nem volt tiltott, de ez úgyis csak manőver, hogy sérülékenyebb pontra helyezzen az első szavaktól kezdve. De mi oka lenne apámnak a Roxfortban járni, pláne énmiattam behívva? Valami nem stimmel, de nincs időm végiggondolni, mi lehetett ekkora kaliberű incidens. Itt áll már az arcomban, csalódott rosszallásba bújtatott vádakkal, és helyt kell állnom ellene, egyből, most, az igazam védelmében, amit nehéz nem tudva, mik is azok a vádak pontosan. Nem engem kérnének számon először bármi olyan súlyosért, amiért aztán őt is be kéne hívni? -Legalább ha a saját eszedet becsülnéd meg annyival, hogy nem játszod a tudatlant. Nagyon jól tudod, mi minden van a rovásodon, de csak tetézed, újra és újra, egyre többel!- Alig emeli a hangját, de hideg nyomatékkal éreztet mindent ahelyett is. Ha a legutóbbiról lenne szó, nem az én saram, ha mások rángatnak bele a hülyeségeik kereszttüzébe - már megint - és igenis kiállok mgamért ellenük. De mire levegőt vennék közbeszólni is, már folytatja. -És minden ilyen incidensedet továbbhozod a családunk hírnevére! Mit gondolsz, kinek a fáradalma, hogy ne ezekről ismerjen minket a közvélemény? Minden kicsinyes viszályodról, ahelyett hogy megtanulnád civilizáltan kezelni a konfliktusaid, minden szabályfeszegetésről, minden tilosban járásról, a deviáns groteszkekről, amivel a művészet fogalmát csúfolnád,.. -Annak már igazán nincs köze ehhez!- fakadok ki. És nem is kéne honnan tudnia róluk, nem mintha valaha megértené. -Akkor tartsd magadban, hogy ne is legyen! A többi se kéne olyan súlyos legyen, mint beállítja, de valahol érzem annyi valós alapjukat, és szégyellem ilyenkor, nem tudnék visszavágni bármivel, amit ne forgatna újra ellenem. Tehetetlenül próbálnék a hátán túl nyitva maradt ajtó felé helyezkedni, de ha hely lenne elég, sem menekülhetnék el egyszerűen, hónapokig nem hallanám a végét, aztán újult erővel mégegyszer amint a nyáron hazamegyek. -Ennek még nincs vége- jegyzi meg, és mintha felfigyelne valamire, talán kinti neszre. Magamban annyi mindent vágtam már a fejéhez, szavakat, néha tárgyak gondolatát is, persze szemtől szemben soha nem merném ellene. Ha valaha megszabadulnék ebből a pillanatból, is ez lenne a következő programom, de csak tehetetlen, kétes reménnyel tudok pislogni a háta mögé. Lépéseket hallok kintről, vagy csak kiút reményét keresve képzelem oda?
"She ain't out to get you but she's better on your side"
Egy finom mosoly, bár talán kicsit mesterséges. Illedelmes, proper felszín. Valószínűleg így ismersz, és talán tudod is, hogy kell legyen ott valami, amit ez a látszat fedni hivatott. De még nem értél a mozdulatlan víztükörhöz - teljesen jól kijövünk ezen a hétköznapi szinten, és szivesen segítek valamiben, ha megkérsz, és tudok.
"I heard that to let your feelings show is the only way to let friendships grow but I'm too afraid now"
Keveseket engedek igazán közel. Akikkel osztok meg titkokat, a személyesebb műveimet, az őszinte érzéseimet. Ha közéjük tartozol, a végletekig is kiállok melletted. Néha talán jobban is, mint szükséges?
"Try, as I may, to hide it away The fury, it never leaves me"
Ha megtöröd azt a víztükröt, örvénylő viharban találhatod magadat, ami nem fog csak az idő múlásával alábbhagyni. Nem én kezdem senkivel a konfliktust. De úgy kezdd el, hogy folytatom. És nem fogok finomkodni.
Nebelwald megszólalására csak szemet forgatok a pillanatnyilag gyér jegyzeteim felé. Elég kézenfekvően ez nem egy tananyag-órának volt szánva annyira, mint inkább egy kitérőkénti gondolatgyakorlatnak, egy témát megvitatni érv-ellenérv, különböző nézőpontok szerinti diskurzusban - érthetően egy a tárgyhoz kapcsolódó témával. Őszintén, még érdekelt is az ötlet egész addig, ameddig reménykedtem benne, hogy ezt egy valamennyire életképes módon kísérelnénk meg. Igaz, ha ő is inkább csak így ad hangot a csalódásnak, hogy végül nem lett semmi érdekes az órából, igazságtalan lehet a reakcióm. Pont mindegy, miután csak egy parlagon maradt jegyzetlap "látta", de mulasztás lenne nem elismernem a lehetséges tényt. - Úgy látom, valóban pontosabban kellett volna tisztáznom az óra anyagát. Ennek ellenére azonban értékes válaszok hangoztak el, köszönöm tehát az aktív részvételt.- Köszönjük, tanárúr, így már tényleg megérte bejönnünk az órára, így már nem szenved hiányt a további napunk. A továbbiakban csak fél füllel figyelek, hogy összeszed-e valami koherens mondandót, vagy legalább egy szándékozott irányát a saját gondolatainak, de a hátralevő időt hasznosabban kitöltöm egy Durandana illusztráció folytatásával, amit senki nem fog végül látni úgyse. Aki megtehetné, nincs hozzá kötődése, én meg nem fogok fáradni az egész elregélésével, mert nem. Akinek lenne, az meg a varázstitok okán nem jogosult, mert bűvölt mozgórajz, úgyhogy szintén nem. Nem is tudom, miért a paladint alkotom - jobb napjain a legstandardabb Lawful Good archetípus, rosszabbakon pedig hajlamos belecsúszni a "tinédzserfiú játszik női karaktert" kriminálisabb szintjeibe - de talán valami az esztétikában ihlet meg időről időre. Az esztétikája, amin ezen a ponton többet dolgoztam, mint a játékosa valaha. De végülis, hogy ne teljesen sodródjak el az órától még kicsöngetésig, Fawcett és Lowe még el is tudnának beszélgetni a karakter egy-egy aspektusától, mint a formalitást követő becsület vagy a romantizált hős lovag alak, ha ilyen valaha megtörténne. Ami nem fog.
Üzenetek megtekintése
