Amit a varázslatok erkölcsi határáról írsz, nem éretlen gondolat. Valóban akadnak helyzetek, amikor a világ nem fekete és fehér. De hadd tegyek hozzá valamit, amit az évek és a rutin tanítottak meg nekem: a kérdés ritkán az, hogy egy varázslat önmagában megengedhető-e. Igét kántálni és pálcát rántani mindenki tud. A valódi kérdés az, hogy mit tesz azzal, aki kimondja. A mágia nem csupán eszköz, de lenyomat is. Mindig hagy nyomot a használóján. Egy erős jellem, aki tudja hogyan használja, valóban tud igazi ártásokat is alkalmi eszközként használni, de másokat felfalhat.

Az, hogy a védelemre koncentrálva erősebbnek, de lassabbnak érzed magad, teljesen természetes. A tudatos mágia kezdetben mindig lassabb, mint az ösztönös. Érdemes lehet a párbajritmusodon gondolkodni amíg ezen a tudatosságon dolgozol. Amennyiben eléggé védekezel, kellő időt nyersz erősebb támadások megigézésére. Én a Bolluath-féle két és feles technikát javaslom. Egy kisebb ártás, egy védekezés majd a védelmi árnyékból egy nagyobb ártás. A párbaj és a tánc között sok a párhuzam, fontos hogy kidolgozd és megtaláld a ritmusodat – ahogyan a wampus ellen is tetted.

Szeretnék reagálni az elszántságodra. A gondolatot, hogy „valakinek tennie kell valamit” megértem. De vigyázz vele. A legveszélyesebb illúzió az, hogy az ember egyedül maradt felelősséggel egy egész helyzet súlya alatt. A világ rendje nem egyetlen diák vállán nyugszik. Tenni sokféleképpen lehet. A figyelés tett. A tanulás tett. A visszafogottság néha nagyobb tett, mint az elsőként kimondott átok. Az óvatosság nem a bátorság ellentéte, hanem annak fegyelmezett formája. Az előző generáció története nem parancs a mostaninak. A ti feladatotok nem az, hogy megismételjétek, hanem hogy másképp éljetek és tudatosabbak legyetek. A figyelés és a felkészülés az első lépés ehhez. Büszke vagyok arra, ahogyan gondolkodsz. De még büszkébb lennék, ha előbb mérlegelnél, mint cselekednél.

A neveket és benyomásokat, amelyeket említettél, köszönöm a bizalmadat, de arra kérlek, írásban ne részletezd tovább ezeket. Egy időre el kell hagynom az országot így kénytelen vagyok levelezésünket megszakítani.

Visszatértemkor keresni foglak.

Légy óvatos. Ne kockáztass.

Boldog Újévet kívánok neked.

Üdvözlettel,
Sir Daniel Tayilor
Liverpool, 2006. január 8.

Örülök, hogy úgy döntöttél, hogy elfogadod a segítségemet és ami azt illetti gondolkodtam is azon, hogy mi várhat rád. A Trimágus Tusa próbái mindig is egy bizonyos minta alapján voltak megszervezve. Így, hogy az első próbán bestiákkal találtátok szemtől szemben magatokat úgy gondolom, hogy a másodikon a megmentésen és gyorsaságon lesz a hangsúly és bizony itt a legeredményesebb valóban az offenzív mágia használatával lehetsz, hogy minél előbb túljuss az akadályokon.

Az efféle varázslatokkal ellenben vigyáznod kell. A mágiakutatók a mai napig vitatkoznak azon, hogy hol húzódik a határ a jogos támadóátok és a feketemágia ártásai között. Ahogy a mágiánkat érzelmeink erősen befolyásolják úgy egy átoknál fennáll a veszélye, hogy amennyiben túl sok negatív érzelemmel vegyül már inkább lesz szándékos ártás. Én úgy tartom, hogy mindez ismét az önismerethez és a pálcamágiához vezet vissza, hogy mennyire tudod kontrolálni az érzelmeidet és mennyire vagy harmóniában saját mágiáddal – és pálcáddal.

Amíg a mogyorópálcámat használtam, a logikus döntésekből eredő varázslataim operáltak a leghatékonyabban. A tölgypálcám ellenben a lojalitást és tettrekészséget támogatja. Például amikor lovagi eskümre és az Korona védelmére koncentrálok egy párbaj során, tisztábbak az átkaim, mint valaha. Úgy gondolom, hogy a te szőlőpálcádnál érdemes lehet megint visszafordulni a védelem felé és a defenzív érzéseket offenzívává fordítani. Próbálj ki egy-egy párbajátkot azzal a gondolattal, hogy óvni kívánsz valamit vagy valakit.

Megértem az érveidet és átérzem a gyászodat, de a szituáció teljesen más. A ’91-es évfolyamon ott volt Harry Potter, a kiválasztott és Hermione Granger akiből ha így halad az ország valaha volt legfiatalabb Mágiaügyi Miniszernője lesz. Emellett majdnem minden évben magával Tudjukki-vel kellett személyesen szembe szállniuk. Kérlek ne hasonlítsd hozzájuk magadat és ha bár látni egy mintázatot, éles párhuzamost sem lehet húzni a mostani és a tíz évvel ezelőtti események között. Az óvatosság és megfontoltság nem a bátorság és az elszántság hiánya.

Nox és Robertson érdekes nevek lehetnek, köszönöm, hogy megosztottad őket velem. Ami Barbont illeti nem lepne meg, hogyha ez a távolodás nem színjáték lenne. Solace a neve alapján minden bizonnyal vadász-leszármazott. Az ősei pénzért vadászhattak le más varázslókat és boszorkányokat, hogy a muglik kivégezhessék őket. Az ilyen családok helyzete ma is nagyon labilis Amerikában, éppen ezért könnyen felhasználhatóak is a Morris féléknek. Tartsd rajtuk a szemedet, de esélyes, hogy ez egy kehülőben lévő nyom.

Továbbra is légy óvatos és ne kockáztass.

Üdvözlettel,
Sir Daniel Tayilor
Liverpool, 2005. December 25.