Ami hiányozni fog a télből.
☰ profil menü
Üzenetek megtekintése
Dátum: 2023. 04. 08. - 20:05:19
NÉHA MINDEN SOK
if to sin, then together
2004. február 8.
to: Nora
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
to: Nora
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
Csakhogy Norának nem volt igaza. Pontosan tudtam, hogy nincs még itt az időm. Az még messze volt. Most a táncnak volt itt az ideje, a zenénének, a karrieremnek, ami végre megkezdődött. Már most idősebb voltam, mint a legtöbb balett-táncos, akit kiemelnek, hiszen eleve későn kezdtem el. A mozdulataim nem voltak elég kecsesek ahhoz, hogy elég természetesnek hassanak. Ahol most tartottam az hosszú, álmatlan éjszakák eredménye volt. Sokszor kimerültem, mert éjszaka körbetáncoltam a klubhelyiséget.
- Én tudni fogom. - Vágtam rá, szinte gondolkodás nélkül. - De az még nem most van.
Kicsit határozottabban mondtam ki ezeket a szavakat, de csak azért, mert tisztában voltam a magam dolgaival. Azzal nem, hogy mihez, kihez vonzódok, viszont a célok ott lebegtek a szemem előtt. Olyan akartam lenni, mint Mikhail Bertov. Az egész világ a lábai előtt hevert és sokan csak egy ingyenélő kis... akárminek tartották, de igazi művész volt. Láttam néhány fellépését, egészen lenyűgözően átjárta a ritmus a testét. Azt hallottam, hogy ő is idősebben került a tánc világába, ha neki sikerült, talán nekem is fog.
- Csak hitest el vele, hogy már nem érdekel. - Ez volt az egyetlen ötletem Nora sikerét illetően. Nem akartam még sosem elcsábítani senkit, de úgy tűnt, hogy Campbell professzor olyan tanárnők után fut, akik nem nagyon foglalkoznak vele. Bár Thompsonról sokat nem tudtam, de Digby inkább csak kedélyesen csevegett vele.
Nem gondoltam volna, hogy valaha bugyilopásba keveredet. Noráért azonban ezt szívesen vállaltam, a kezdetektől fogva jóban voltunk. Aztán persze, ahogy zavarban elkezdtem dumálni, szinte muszáj volt megemlítenem, hogy le Fayt láttam. Oké. Nem szószerint mondtam ki, hogy ő volt, akit egy tanárral láttam... de elkotyogtam és ez már éppen elég volt egy pletykára. Tudtam, hogyha Miller fülébe jut, akkor nem lesz senki, aki megállítsa. Flor meg tudni fogja, hogy tőlem indult. Mégis kimástól?
- Azt hiszem, gyűlöl és retteg tőlem egyszer. - sóhajtottam fel. Nem akartam persze kikotyogni ennél jobban, csak rosszul esett, hogy le Fay úgy nekem esett. Azóta meg minden olyan furcsa. Tudom, hogy utál és valamiért én is utálom őt. Folyamatosan arra jelenetre gondoltam... mintha egyszerűen nem tudtam volna kiverni a fejemből. Nem azért, mert tetszett. Sosem kevertem volna magam ilyen helyzetbe. Ráadásul hány éves lehet Smith? Negyven-ötven? Mit akarna mégis egy ilyen fiatal diáktól? Ha Florian elmegy, mást választ? Már a gondolattól is leizzadtam.
- Nem mondhatok többet. - Ráztam meg a fejemet. - Nem akarom, hogy ki tudódjon Smith miatt... - Hirtelen a szám elé kaptam a kezemet és megtorpantam a folyosón. - Mármint, biztosan megpróbálnák meggyőzni az érintettek, hogy rúgjon ki. Őt könnyebben meg lehet, mint McGalagonyt. Ezért rossz, hogy ő lett az igazgatóhelyettes... - hadartam. Reméltem, hogy sikerült kidumálnom magam, de már olyan vörös voltam, mintha velem flörtölt volna Smith professzor, nem le Fayjel.
- Ó, mindjárt a nagyteremnél vagyunk! - Váltottam témát, majd gyorsabbra vettem a lépteimet, hogy elérjük a hatalmas ajtót.
- Én tudni fogom. - Vágtam rá, szinte gondolkodás nélkül. - De az még nem most van.
Kicsit határozottabban mondtam ki ezeket a szavakat, de csak azért, mert tisztában voltam a magam dolgaival. Azzal nem, hogy mihez, kihez vonzódok, viszont a célok ott lebegtek a szemem előtt. Olyan akartam lenni, mint Mikhail Bertov. Az egész világ a lábai előtt hevert és sokan csak egy ingyenélő kis... akárminek tartották, de igazi művész volt. Láttam néhány fellépését, egészen lenyűgözően átjárta a ritmus a testét. Azt hallottam, hogy ő is idősebben került a tánc világába, ha neki sikerült, talán nekem is fog.
- Csak hitest el vele, hogy már nem érdekel. - Ez volt az egyetlen ötletem Nora sikerét illetően. Nem akartam még sosem elcsábítani senkit, de úgy tűnt, hogy Campbell professzor olyan tanárnők után fut, akik nem nagyon foglalkoznak vele. Bár Thompsonról sokat nem tudtam, de Digby inkább csak kedélyesen csevegett vele.
Nem gondoltam volna, hogy valaha bugyilopásba keveredet. Noráért azonban ezt szívesen vállaltam, a kezdetektől fogva jóban voltunk. Aztán persze, ahogy zavarban elkezdtem dumálni, szinte muszáj volt megemlítenem, hogy le Fayt láttam. Oké. Nem szószerint mondtam ki, hogy ő volt, akit egy tanárral láttam... de elkotyogtam és ez már éppen elég volt egy pletykára. Tudtam, hogyha Miller fülébe jut, akkor nem lesz senki, aki megállítsa. Flor meg tudni fogja, hogy tőlem indult. Mégis kimástól?
- Azt hiszem, gyűlöl és retteg tőlem egyszer. - sóhajtottam fel. Nem akartam persze kikotyogni ennél jobban, csak rosszul esett, hogy le Fay úgy nekem esett. Azóta meg minden olyan furcsa. Tudom, hogy utál és valamiért én is utálom őt. Folyamatosan arra jelenetre gondoltam... mintha egyszerűen nem tudtam volna kiverni a fejemből. Nem azért, mert tetszett. Sosem kevertem volna magam ilyen helyzetbe. Ráadásul hány éves lehet Smith? Negyven-ötven? Mit akarna mégis egy ilyen fiatal diáktól? Ha Florian elmegy, mást választ? Már a gondolattól is leizzadtam.
- Nem mondhatok többet. - Ráztam meg a fejemet. - Nem akarom, hogy ki tudódjon Smith miatt... - Hirtelen a szám elé kaptam a kezemet és megtorpantam a folyosón. - Mármint, biztosan megpróbálnák meggyőzni az érintettek, hogy rúgjon ki. Őt könnyebben meg lehet, mint McGalagonyt. Ezért rossz, hogy ő lett az igazgatóhelyettes... - hadartam. Reméltem, hogy sikerült kidumálnom magam, de már olyan vörös voltam, mintha velem flörtölt volna Smith professzor, nem le Fayjel.
- Ó, mindjárt a nagyteremnél vagyunk! - Váltottam témát, majd gyorsabbra vettem a lépteimet, hogy elérjük a hatalmas ajtót.
Dátum: 2023. 04. 08. - 19:43:52
NEM EZT AKARTAM
pinky promise?
2004. február 14.
to: Jay
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
to: Jay
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
Odakint sokkal kellemesebb volt, mint a Mérges Banya fogadó halszagú fogságában. Nem akartam senkinek sem tetszeni, nem akartam randizni, ezért csak még kínosabban éreztem magam, hogy teljesen elszúrtam Jayce napját. Bizonyára Alexandrának akkor is jobban örült volna, mint nekem. Mégis miért akarna egy fiúval ismerkedni éppen ő? Az egész iskola tudta, hogy ő az egyik leghelyesebb srác. A lányok szíve össze fog törni, ha elballag... még én is látom, hogy jól néz ki. Olyan összeszedett.
Annak ellenére, hogy a randi legjobb pontja a szökés volt, Jay elkezdett mesélni nekem. Flor le Fayről... ki másról is. A szavaiból úgy vettem ki, hogy hiányzik neki. Sajnálnom kellett volna, de az a srác komplett hülye volt, ráadásul egy professzorral kezdett ki, amiből biztosan mindkettejüknek kára fog csak származni. Nem véletlenül tiltott az ilyesmi, habár Smith nem nagyon kivételezett vele. Gyakorlatilag ő kapta a legrosszabb jegyeket az óráin.
- Sa... - nyeltem egyet. Képtelen voltam kimondani, hogy sajnálom a helyzetét. Inkább befogtam, mielőtt még kiböktem volna, hogy mit láttam. Fogalmam sem volt, hogy Jay tud-e róla, de magamat végképp nem akartam kirúgatni. Majdnem biztos voltam benne, hogy az apám megölne érte.
- Olyasmi... - bólintottam, mikor rákérdezett, összeverekedtem-e le Fayjel. Hát igen. Ez volt az egyik oka, amiért agresszívnak tartottam. De igazából rám támadt, megpróbált megijeszteni és még meg is zsarolt, hogy Smith mit fog tenni velem. Tudtam, hogy hatalmában áll kirúgatni, de ők még nagyobb veszélyben vannak nálam is.
- Van is oka félni. Ez igaz... - Túlságosan gyorsan válaszoltam és bár nem mondtam ki a lényeget, azonnal zavarba jöttem. Nem kellett volna Jay-nek ezeket elmondanom. Mégis csak a legjobb barátja és ha elmondom, hogy Smith professzorral kefél, akkor meg visszajut a fülébe. Igen, van közöttük egy kis mosolyszünet, de ez változni fog.
- Bemehetünk... ha csak nem akarsz visszamenni a kastélyba. Nem kell velem lógnod, én megvagyok egyedül is. - És elég galleonom sem volt, hogy meghívjam őt egy hamburgerre. Magamnak is legfeljebb egy kisadagot tudtam kifizetni. Ez változni fog, ha meglesz a végleges szerződésem Mr. Sokolovval és a társulata része leszek. Már csak néhány hónap és kezdődik a szezon. Fizetésem lesz... és valahogy alá kell íratnom apámmal.
- Kivéve, ha szeretnél beszélgetni valakivel. - Szólaltam meg még egyszer. Úgy tűnt, mostanában nem sok emberrel csevegett. Ezért is lehetett olyan kedves velem. Még a halakról is egész részletesen el tudtunk beszélgetni. - Figyi, tudom, hogy nem vagyok az eseted. Azt hiszem, te sem az enyém... de igazából fogalmam sincs. Viszont, mivel le Fay és te nem vagytok jóban, gondolom jó lenne valaki, aki meghallgat. Szóval, ha állod a saját vacsorád, én is a sajátomat, akkor szívesen leszek én a valaki.
Talán mégis csak az esetem. De nem akartam ebbe jobban belegondolni a kelleténél. Más élvezett most prioritást az életemben, az pedig a tánc volt.
Annak ellenére, hogy a randi legjobb pontja a szökés volt, Jay elkezdett mesélni nekem. Flor le Fayről... ki másról is. A szavaiból úgy vettem ki, hogy hiányzik neki. Sajnálnom kellett volna, de az a srác komplett hülye volt, ráadásul egy professzorral kezdett ki, amiből biztosan mindkettejüknek kára fog csak származni. Nem véletlenül tiltott az ilyesmi, habár Smith nem nagyon kivételezett vele. Gyakorlatilag ő kapta a legrosszabb jegyeket az óráin.
- Sa... - nyeltem egyet. Képtelen voltam kimondani, hogy sajnálom a helyzetét. Inkább befogtam, mielőtt még kiböktem volna, hogy mit láttam. Fogalmam sem volt, hogy Jay tud-e róla, de magamat végképp nem akartam kirúgatni. Majdnem biztos voltam benne, hogy az apám megölne érte.
- Olyasmi... - bólintottam, mikor rákérdezett, összeverekedtem-e le Fayjel. Hát igen. Ez volt az egyik oka, amiért agresszívnak tartottam. De igazából rám támadt, megpróbált megijeszteni és még meg is zsarolt, hogy Smith mit fog tenni velem. Tudtam, hogy hatalmában áll kirúgatni, de ők még nagyobb veszélyben vannak nálam is.
- Van is oka félni. Ez igaz... - Túlságosan gyorsan válaszoltam és bár nem mondtam ki a lényeget, azonnal zavarba jöttem. Nem kellett volna Jay-nek ezeket elmondanom. Mégis csak a legjobb barátja és ha elmondom, hogy Smith professzorral kefél, akkor meg visszajut a fülébe. Igen, van közöttük egy kis mosolyszünet, de ez változni fog.
- Bemehetünk... ha csak nem akarsz visszamenni a kastélyba. Nem kell velem lógnod, én megvagyok egyedül is. - És elég galleonom sem volt, hogy meghívjam őt egy hamburgerre. Magamnak is legfeljebb egy kisadagot tudtam kifizetni. Ez változni fog, ha meglesz a végleges szerződésem Mr. Sokolovval és a társulata része leszek. Már csak néhány hónap és kezdődik a szezon. Fizetésem lesz... és valahogy alá kell íratnom apámmal.
- Kivéve, ha szeretnél beszélgetni valakivel. - Szólaltam meg még egyszer. Úgy tűnt, mostanában nem sok emberrel csevegett. Ezért is lehetett olyan kedves velem. Még a halakról is egész részletesen el tudtunk beszélgetni. - Figyi, tudom, hogy nem vagyok az eseted. Azt hiszem, te sem az enyém... de igazából fogalmam sincs. Viszont, mivel le Fay és te nem vagytok jóban, gondolom jó lenne valaki, aki meghallgat. Szóval, ha állod a saját vacsorád, én is a sajátomat, akkor szívesen leszek én a valaki.
Talán mégis csak az esetem. De nem akartam ebbe jobban belegondolni a kelleténél. Más élvezett most prioritást az életemben, az pedig a tánc volt.
Dátum: 2023. 04. 08. - 19:01:56
Kopp!
Smárold le véletlenül Macmillan bá'-t.
Smárold le véletlenül Macmillan bá'-t.
Dátum: 2023. 04. 05. - 14:27:26
BÁJITALTAN
2004. március 29.
to: mindenki
outfit: egyenruha ♦ zene: Mandrakes
to: mindenki
outfit: egyenruha ♦ zene: Mandrakes
Álmosan pislogva bámultam magam elé a Gyógynövénykert mellett ácsorogva. A hatalmas ládákban mindenféle növénypalánta volt, de fel sem fogtam igazán. Még mindig álmos voltam, hiszen egész éjszaka azért tanultam, hogy Smith a mai Bájitaltanon ne büntessen meg megint vagy szidjon le. Képtelen voltam annak az embernek bizonyítani, pedig még a titkát is megőriztem.
Beletúrtam a hajamba, ahogy megérkezett Flint is. Aztán persze Nora törte meg a csendet.
- Eddig nyitott szemmel aludtam... - dünnyögtem magam elé, de szavaim hatalmas ásításban végződtek. Annyira nagyban, hogy alig hallottam meg azt, amit Lancaster professzor mondott.
Norát követve soroltam be és vettem el egy növényt csak úgy véletlenül. Macskagyökérfű. Felismertem az alapján, amit Bájitaltanra magoltam.
A ketyűt felhúztam a kezemre, aztán Nora közelében maradva igyekeztem ásni.
- Sikerült megszerezned a levendulát? - kérdeztem csendesen. Közben nem tétlenkedtem. A lapáttal gyorsan ástam, úgy, hogy körülöttem senki se legyen sáros. Csupán addig nem figyeltem, míg nem ásítottam újra és újra.
- Nekem macskagyökér jutott. - Mutattam meg neki a kis cserepet. Az ásást tovább folytattam közben, de ahogy elnéztem a fáradtságom ellenére is csak a saját cipőmre sikerült kisebb adag földet lapátolni. Egy rántással kiszedtem a kis cserépből a növényt, aztán átemeltem a kis gödörbe. Aztán betemettem, de addigra már elég közel volt Lancaster.
Nem volt persze senkinek sem meglepő, hogy ezen az órán sem teljesítek éppen jól. Már több tanár előtt is lejárattam idén magam. Először Brown professzor küldött a gyengélkedőbe, aztán Smith is. Nem hiányzott a sorból még Lancaster is. Szerettem a gyógynövényeket, még akkor is, ha néha veszélyesek voltak. Mégsem egy átokkal kellett megbírkózni ilyenkor.
- A macskagyökér az Élő Halál Esszenciájának az egyik alapanyaga. Ezen kívül nyugtató, feszültségoldó bájitalok alapanyaga is, hatását már az ókorban is felfedezték. Attól kezdve alkalmazták a ma ismert főzetek elődeiben is- magyaráztam. Eddigre már persze elég bágyadt voltam, hogy ne jusson eszembe minden.
Beletúrtam a hajamba, ahogy megérkezett Flint is. Aztán persze Nora törte meg a csendet.
- Eddig nyitott szemmel aludtam... - dünnyögtem magam elé, de szavaim hatalmas ásításban végződtek. Annyira nagyban, hogy alig hallottam meg azt, amit Lancaster professzor mondott.
Norát követve soroltam be és vettem el egy növényt csak úgy véletlenül. Macskagyökérfű. Felismertem az alapján, amit Bájitaltanra magoltam.
A ketyűt felhúztam a kezemre, aztán Nora közelében maradva igyekeztem ásni.
- Sikerült megszerezned a levendulát? - kérdeztem csendesen. Közben nem tétlenkedtem. A lapáttal gyorsan ástam, úgy, hogy körülöttem senki se legyen sáros. Csupán addig nem figyeltem, míg nem ásítottam újra és újra.
- Nekem macskagyökér jutott. - Mutattam meg neki a kis cserepet. Az ásást tovább folytattam közben, de ahogy elnéztem a fáradtságom ellenére is csak a saját cipőmre sikerült kisebb adag földet lapátolni. Egy rántással kiszedtem a kis cserépből a növényt, aztán átemeltem a kis gödörbe. Aztán betemettem, de addigra már elég közel volt Lancaster.
Nem volt persze senkinek sem meglepő, hogy ezen az órán sem teljesítek éppen jól. Már több tanár előtt is lejárattam idén magam. Először Brown professzor küldött a gyengélkedőbe, aztán Smith is. Nem hiányzott a sorból még Lancaster is. Szerettem a gyógynövényeket, még akkor is, ha néha veszélyesek voltak. Mégsem egy átokkal kellett megbírkózni ilyenkor.
- A macskagyökér az Élő Halál Esszenciájának az egyik alapanyaga. Ezen kívül nyugtató, feszültségoldó bájitalok alapanyaga is, hatását már az ókorban is felfedezték. Attól kezdve alkalmazták a ma ismert főzetek elődeiben is- magyaráztam. Eddigre már persze elég bágyadt voltam, hogy ne jusson eszembe minden.
Dátum: 2023. 03. 28. - 17:53:12
NEM EZT AKARTAM
pinky promise?
2004. február 14.
to: Jay
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
to: Jay
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
Jay szemének szomorú fényét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem voltunk barátok, de sajnáltam. Nem tudom mi lenne velem, ha Joe bármiért is megharagudna... vagy mondjuk Nora. Ők adták a mindennapjaim részét. Együtt mentünk mindenhova, együtt csináltunk mindent, amin nevetni tudtam. Egyszerűen ők adtak erőt a nyári szünetek előtt is, hogy pár hét csupán és újra látom őket. Tanulni nem szerettem, de a társaságuk fontosabb volt mindennél. Gondolom Jay is ezt érezhette le Fay társaságában.
Szóval felajánlottam, hogy beszélhet Florianról, ha szeretnek. Annak ellenére is, hogy azt a srácot mindennél jobban utáltam. Megütött, meglökött és fenyegetett. Ezt viszont nem mondhattam el Hanselnek. Nem voltam benne biztos, hogy ő tudott Smith-ről. Jobb volt kussolni.
A vacsora és ez a szépségverseny kezdett egyre kínosabb fordulatokat venni. Egyszerűbb volt átsétálni Három Seprűbe, jó hamburgert enni és meghallgatni. Ott még ilyen feszültnek sem éreztem volna magam, hiszen minden barátommal odajártam. Az egy laza hely volt és Madam Rosalie is pontosan tudta, mit szeretek. Kedves nő volt.
Jay minden aggodalmam ellenére megragadta a vállamat, hogy kitereljen a konyhán keresztül. Nem álltam ellen. Szerencsére a pincér vagy tulajdonos, aki fogadott minket most az egyik szőke boszorkánynak csapta a szelet. Ódákat zengett a retek alakú fülbevalójáról, így én és Jay hamar kint találtuk magunkat. A varázslatra csak elismerően bólogattam.
- Értesz a meneküléshez.
Elmosolyodtam, majd zsebre dugva a kezeimet megindultam az utcán. Innen kicsit többet kellett sétálni a Három Seprű felé, de ez már cseppet sem zavart. Ügyesen meglógtunk a problémák elől és csak nem hajtják be rajtam vagy rajta az ételt.
- Végre nincs az a szag. Ez a legrosszabb a halban. - Állapítottam meg és még mindig kicsit feszengtem, de szabadabban beszéltem. - Szóval nagyon jóban vagy... vagyis voltál le Fay-jel, igaz?- kérdzetem, nem tudtam elszakadni a témától. Ebből is látszott, hogy képtelen vagyok titkot tartani és mióta megtámadott hát nem tudtam feldolgozni.
- Elég agresszív srác...
Szóval felajánlottam, hogy beszélhet Florianról, ha szeretnek. Annak ellenére is, hogy azt a srácot mindennél jobban utáltam. Megütött, meglökött és fenyegetett. Ezt viszont nem mondhattam el Hanselnek. Nem voltam benne biztos, hogy ő tudott Smith-ről. Jobb volt kussolni.
A vacsora és ez a szépségverseny kezdett egyre kínosabb fordulatokat venni. Egyszerűbb volt átsétálni Három Seprűbe, jó hamburgert enni és meghallgatni. Ott még ilyen feszültnek sem éreztem volna magam, hiszen minden barátommal odajártam. Az egy laza hely volt és Madam Rosalie is pontosan tudta, mit szeretek. Kedves nő volt.
Jay minden aggodalmam ellenére megragadta a vállamat, hogy kitereljen a konyhán keresztül. Nem álltam ellen. Szerencsére a pincér vagy tulajdonos, aki fogadott minket most az egyik szőke boszorkánynak csapta a szelet. Ódákat zengett a retek alakú fülbevalójáról, így én és Jay hamar kint találtuk magunkat. A varázslatra csak elismerően bólogattam.
- Értesz a meneküléshez.
Elmosolyodtam, majd zsebre dugva a kezeimet megindultam az utcán. Innen kicsit többet kellett sétálni a Három Seprű felé, de ez már cseppet sem zavart. Ügyesen meglógtunk a problémák elől és csak nem hajtják be rajtam vagy rajta az ételt.
- Végre nincs az a szag. Ez a legrosszabb a halban. - Állapítottam meg és még mindig kicsit feszengtem, de szabadabban beszéltem. - Szóval nagyon jóban vagy... vagyis voltál le Fay-jel, igaz?- kérdzetem, nem tudtam elszakadni a témától. Ebből is látszott, hogy képtelen vagyok titkot tartani és mióta megtámadott hát nem tudtam feldolgozni.
- Elég agresszív srác...
Dátum: 2023. 03. 28. - 17:42:26
BÁJITALTAN
2004. március 12.
to: mindenki
outfit: egyenruha ♦ zene: Mandrakes
to: mindenki
outfit: egyenruha ♦ zene: Mandrakes
"Fleming, Merlin szerelmére" - vert visszhangot a Bájitaltanteremben Smith orgánuma. Elvörösödve pattantam fel a padlóról, majd lehajtott fejjel ültem vissza a székembe. Ezt a csattanást gyakorlatilag mindenki hallhatta a Roxfortban, még az is, aki éppen nem bájitalokról tanult a professzor óráján.
- E-e-elnézést - motyogtam. Nem tudtam hangosabban beszélni, mert iszonyatosan zavarban voltam a történtek miatt. Annak ellenére, hogy a balett leginkább arról szólt, hogy kecsesen, elegánsan mozogjak, a való életben egy bukdácsoló kacsára hasonlítottam. Ha nem volt mellettem Joe akkor még csak menőnek sem éreztem magamat. Nora mellett ráadásul még hülyének is tűntem. Lehetne ennél szánalmasabb az egész? Jó, igen. Ha hozzávesszük, hogy egy diákkal kefélő tanártól félek, akinek a munkája azon az egy hajszálon függ, hogy én kinyitom-e a számat. Mégis rettegtem tőle, semmiféle felsőbbrendűségi érzésem nem volt attól, hogy tudom róla ezt az információt, bár számomra is kész rejtély volt, mit eszik le Fayen. Az a srác nem normális.
- Nem hiszem el... - sóhajtottam, ahogy odahajoltam Norához. Smith persze közben folytatta az órát a Szirén és Tündérpor nevű szerekről. Az utóbbit még el is fogadtam volna, mert kezdtem úgy érezni magamat, mint akinek mindjárt felrobban az agya.
- Vajon adna a Tündérporból, ha kérnék? - kérdeztem halkan, de közben lejegyeztem inkább egy darab pergamenre a professzor szavait. Én tényleg azt az érzést akartam kelteni benne, hogy alkalmas vagyok az órájára és jó jegyeket is kaphatok. A dolgozatom is jól sikerült és csak Nora kötési segítsége miatt pontozta le.
Végül újra felemeltem a kezemet. Persze azonnal elvörösödtem, ahogy szóhoz juthattam, mert Smith professzor még mindig úgy nézett rám, mint a tanterem hülyéjére. Kiestem a székből, mert annyira figyeltem. Igen. Előfordul.
- Ezek a szerek könnyen hozzájuthatóak? Mennyire terjednek gyorsan? - kérdeztem, amennyire tudtam komolyan. Smith-ből persze kinéztem, hogy azt hiszi venni akarok. Már eléggé megutált.
- E-e-elnézést - motyogtam. Nem tudtam hangosabban beszélni, mert iszonyatosan zavarban voltam a történtek miatt. Annak ellenére, hogy a balett leginkább arról szólt, hogy kecsesen, elegánsan mozogjak, a való életben egy bukdácsoló kacsára hasonlítottam. Ha nem volt mellettem Joe akkor még csak menőnek sem éreztem magamat. Nora mellett ráadásul még hülyének is tűntem. Lehetne ennél szánalmasabb az egész? Jó, igen. Ha hozzávesszük, hogy egy diákkal kefélő tanártól félek, akinek a munkája azon az egy hajszálon függ, hogy én kinyitom-e a számat. Mégis rettegtem tőle, semmiféle felsőbbrendűségi érzésem nem volt attól, hogy tudom róla ezt az információt, bár számomra is kész rejtély volt, mit eszik le Fayen. Az a srác nem normális.
- Nem hiszem el... - sóhajtottam, ahogy odahajoltam Norához. Smith persze közben folytatta az órát a Szirén és Tündérpor nevű szerekről. Az utóbbit még el is fogadtam volna, mert kezdtem úgy érezni magamat, mint akinek mindjárt felrobban az agya.
- Vajon adna a Tündérporból, ha kérnék? - kérdeztem halkan, de közben lejegyeztem inkább egy darab pergamenre a professzor szavait. Én tényleg azt az érzést akartam kelteni benne, hogy alkalmas vagyok az órájára és jó jegyeket is kaphatok. A dolgozatom is jól sikerült és csak Nora kötési segítsége miatt pontozta le.
Végül újra felemeltem a kezemet. Persze azonnal elvörösödtem, ahogy szóhoz juthattam, mert Smith professzor még mindig úgy nézett rám, mint a tanterem hülyéjére. Kiestem a székből, mert annyira figyeltem. Igen. Előfordul.
- Ezek a szerek könnyen hozzájuthatóak? Mennyire terjednek gyorsan? - kérdeztem, amennyire tudtam komolyan. Smith-ből persze kinéztem, hogy azt hiszi venni akarok. Már eléggé megutált.
Dátum: 2023. 03. 25. - 11:03:32
NÉHA MINDEN SOK
if to sin, then together
2004. február 8.
to: Nora
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
to: Nora
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
Bár Norát mindenben szívesen támogattam, arra nem voltam felkészülve, hogy majd elküld randizni. Mármint persze, biztos jó dolog, de engem inkább a tánc érdekelt most. Ha szembe jön velem egy kedves csaj vagy egy helyes srác – attól függően, hogy akkor épp mi fog tetszeni – és akkor majd érdekelni fog. Egyelőre nem tartottam ott és nem is igazán akartam erőltetni. Nora sokkal érettebb volt nálam, ráadásul más volt is egy-két sráccal, nyilván akart még.
– Nora… – sóhajtottam egyet. Éreztem, hogy erre a szexi oroszlán szövegre teljesen elpirulok. – Az az oroszlán most még inkább nyugodna. Nincs még itt az időm.
Nem kellett volna persze magyarázkodnom. Nora olyan volt, mint a jótündérkeresztanya, aki meg akarta menteni a lelkem a szerelem nélküli élettől. De én döntöttem így. Tudom, hogy mások a koromban már randiztak, meg szexeltek… csakhogy nekem ez nem jelentett semmit. Még elvoltam magamban, mindenféle következmények nélkül.
A szoba legalább lefoglalta annyira, hogy rólam meg is feledkezzen. Digby megkérdőjelezhető öltözködés stílusa még az én nem létező ízlésvilágomat is kiakasztotta. Tollak, meg állatkás bugyik.
– Szerintem add az elérhetetlent Campbellnek. – Vontam vállat. – Joe is mindig azok után a lányok után fut, akik rá sem akarnak nézni. Lehet, hogy ez a módszer.
Az összes tapasztalatom Joe-tól jött. Láttam őt lányokkal, láttam flörtölni, csókolózni… majdnem szexelni is. Bár akkor inkább mindig elmenekültem, mert ahogy csinálni, úgy megbámulni sem voltam kész. Unalmas volt harmadik keréknek lenni. Ha éppen volt barátnője távol maradtam, leszámítva azokat a napokat, amikor velem akartak lógni.
Az amúgy is jobban foglalkoztatott, hogy miért akar mindenki tanárokkal kavarni ebben az iskolában. Thompsonra is folyamatosan megjegyzéseket tettek a srácok, de az, hogy Smith és le Fay ölelkezésének szemtanúja voltam.
– Semmi bajom. Csak el akarok menni innen.
Szerencsére erre volt lehetőségünk is. Nem jött erre senki sem és még Hóborc rikoltozása sem hallatszott. Nora még a nyomainkat is eltűntette az ajtó megszerelésével, aztán olyan gyorsan, ahogy csak lehetett megindultam a folyosón. Minél gyorsabban távolabb akartam kerülni ettől az egésztől.
– Minden rendben. Csak csináljuk. – Feleltem és zsebre dugva a kezem vettem célba a nagytermet. Ha minden jól megy már a manók is lepakolhatták annyira az asztalokat, hogy a következő kajálásig ne akarjon senki sem betérni oda. – Emlékszel, mikor Lancaster januárban megbüntetett? – kérdeztem.
Talán nem kellett volna elmondanom neki, de nehéz volt ezt a titkot magamban tartani.
– Valakit láttam együtt egy tanárral… és összeszólalkoztunk a folyosón. – Valakit. Mintha nem tudná, hogy le Fayjel vagyok rosszban. Mégsem akartam kimondani. – Megígértem, hogy nem mondok többet, de… szörnyű volt.
– Nora… – sóhajtottam egyet. Éreztem, hogy erre a szexi oroszlán szövegre teljesen elpirulok. – Az az oroszlán most még inkább nyugodna. Nincs még itt az időm.
Nem kellett volna persze magyarázkodnom. Nora olyan volt, mint a jótündérkeresztanya, aki meg akarta menteni a lelkem a szerelem nélküli élettől. De én döntöttem így. Tudom, hogy mások a koromban már randiztak, meg szexeltek… csakhogy nekem ez nem jelentett semmit. Még elvoltam magamban, mindenféle következmények nélkül.
A szoba legalább lefoglalta annyira, hogy rólam meg is feledkezzen. Digby megkérdőjelezhető öltözködés stílusa még az én nem létező ízlésvilágomat is kiakasztotta. Tollak, meg állatkás bugyik.
– Szerintem add az elérhetetlent Campbellnek. – Vontam vállat. – Joe is mindig azok után a lányok után fut, akik rá sem akarnak nézni. Lehet, hogy ez a módszer.
Az összes tapasztalatom Joe-tól jött. Láttam őt lányokkal, láttam flörtölni, csókolózni… majdnem szexelni is. Bár akkor inkább mindig elmenekültem, mert ahogy csinálni, úgy megbámulni sem voltam kész. Unalmas volt harmadik keréknek lenni. Ha éppen volt barátnője távol maradtam, leszámítva azokat a napokat, amikor velem akartak lógni.
Az amúgy is jobban foglalkoztatott, hogy miért akar mindenki tanárokkal kavarni ebben az iskolában. Thompsonra is folyamatosan megjegyzéseket tettek a srácok, de az, hogy Smith és le Fay ölelkezésének szemtanúja voltam.
– Semmi bajom. Csak el akarok menni innen.
Szerencsére erre volt lehetőségünk is. Nem jött erre senki sem és még Hóborc rikoltozása sem hallatszott. Nora még a nyomainkat is eltűntette az ajtó megszerelésével, aztán olyan gyorsan, ahogy csak lehetett megindultam a folyosón. Minél gyorsabban távolabb akartam kerülni ettől az egésztől.
– Minden rendben. Csak csináljuk. – Feleltem és zsebre dugva a kezem vettem célba a nagytermet. Ha minden jól megy már a manók is lepakolhatták annyira az asztalokat, hogy a következő kajálásig ne akarjon senki sem betérni oda. – Emlékszel, mikor Lancaster januárban megbüntetett? – kérdeztem.
Talán nem kellett volna elmondanom neki, de nehéz volt ezt a titkot magamban tartani.
– Valakit láttam együtt egy tanárral… és összeszólalkoztunk a folyosón. – Valakit. Mintha nem tudná, hogy le Fayjel vagyok rosszban. Mégsem akartam kimondani. – Megígértem, hogy nem mondok többet, de… szörnyű volt.
Dátum: 2023. 03. 25. - 10:40:09
NEM EZT AKARTAM
pinky promise?
2004. február 14.
to: Jay
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
to: Jay
outfit: style ♦ zene: Lyfjaberg
Nehéz volt nem észrevenni Jay szemében a szomorú fényt. Nem akartam persze a szemébe nézni, vagy azt az érzést kelteni, hogy esetleg komolyan veszem a randit. Nagyon jól tudtam, hogy ő egy lányra vágyott, én meg nem is tudom mire. Legalább kiszakadtam a kastélyból, ezzel próbáltam magam nyugtatni.
Az nem lepett meg, hogy le Fay miatt szomorú. Az a srác erőszakos volt és őrült. Mégis milyen seggfej szeret bele éppen Smith-be? Rendben, ki van gyúrva, de az a fej, amivel méregeti az embereket minden csak éppen nem kedves. Lehet őrülten helyes akárki, ha közben le akar mészárolni a tekintetével.
– Azért, ha szeretnél róla beszélni, csak szólj. – mondtam halkan. Sajnáltam, de tényleg… mégis milyen szemét képes elkerülni őt? Tudtam, hogy rosszban vannak, mert láttam, most már értettem is miért.
A hal és a kagyló amúgy is érdekesebb téma volt, mint le Fay seggfejsége. Ha más öröm nem is volt a randiban, talán egy kicsit felvidíthattam őt. Az én hangulatommal azon kívül nem sok baj volt, hogy nagyon izgultam, hogy teljesen kiakad, amiért velem kell lennie. De nem volt erről szó, sőt a kellemetlenségek ellenére még meg is próbált velem beszélgetni.
– Átmehet… – kezdtem, de akkor meg beordított a pasas, hogy szépségverseny lesz. Egy részem megkönnyebbült, hogy nem vagyok hölgy, de aztán a fejembe fészkelte magát a gondolat, hogy ezt nem úszhatjuk meg ilyen egyszerűen. A halakról elcseveghetünk, de hogy ne legyen ez a „randi” még cikibb, az kizárt volt.
Kicsit szerencsétlenkedve bámultam fel, amikor közölte a fickó, hogy mi sem maradunk ki a szépségversenyből. Valamit felírt a kis noteszébe is mellettünk. Remélem, nem azt, hogy én leszek a résztvevő kettőnk közül. Elhúztam a számat és kétségbeesetten bámultam Jayra.
– Ments meg… – motyogtam felé. Még a számat is alig tudtam mozgatni a zaklatottságtól. Imádtam táncolni, a színpadon lenni, de ott egészen más volt a középpontban lenni, mint egy ilyen eseményen. Én csak egy átlagos srác voltam, nagyjából négy váltás inggel és két nadrággal, nem voltam menő, sem helyes vagy divatos. Nem illettem ebbe bele. Az az énem, aki táncolt valaki más volt. Csak a színpadon és a táncórákon került elő. Ő szerette a csillogást.
– Akkor ki kell fizetnünk a vacsorát, nem? – kérdeztem halkan, de én is a menekülési útvonalat kerestem. A konyha felé nyitva volt éppen az ajtó, így beláttam a hátsó kijáratra, ahonnan ételt hordtak be. – Arra ki tudunk menni. – Mutattam a konyha felé.
– Úgy látom, éppen most jött egy szállítmány, ki tudunk surranni. De nekem nincs pénzem a Szombati Boszorkánynak fizetni. – Sóhajtottam egyet. Jayjel ellentétben az én családom elég szegény volt, főleg, mióta az apám nem dolgozott rendesen. Nyaranta én is a helyi fagyizóban dolgoztam, de most, Mr. Sokolov ígéretével, fellépésekkel szerezhetek bőséges pluszbevételt. Csak nyisson már meg az operaház.
Az nem lepett meg, hogy le Fay miatt szomorú. Az a srác erőszakos volt és őrült. Mégis milyen seggfej szeret bele éppen Smith-be? Rendben, ki van gyúrva, de az a fej, amivel méregeti az embereket minden csak éppen nem kedves. Lehet őrülten helyes akárki, ha közben le akar mészárolni a tekintetével.
– Azért, ha szeretnél róla beszélni, csak szólj. – mondtam halkan. Sajnáltam, de tényleg… mégis milyen szemét képes elkerülni őt? Tudtam, hogy rosszban vannak, mert láttam, most már értettem is miért.
A hal és a kagyló amúgy is érdekesebb téma volt, mint le Fay seggfejsége. Ha más öröm nem is volt a randiban, talán egy kicsit felvidíthattam őt. Az én hangulatommal azon kívül nem sok baj volt, hogy nagyon izgultam, hogy teljesen kiakad, amiért velem kell lennie. De nem volt erről szó, sőt a kellemetlenségek ellenére még meg is próbált velem beszélgetni.
– Átmehet… – kezdtem, de akkor meg beordított a pasas, hogy szépségverseny lesz. Egy részem megkönnyebbült, hogy nem vagyok hölgy, de aztán a fejembe fészkelte magát a gondolat, hogy ezt nem úszhatjuk meg ilyen egyszerűen. A halakról elcseveghetünk, de hogy ne legyen ez a „randi” még cikibb, az kizárt volt.
Kicsit szerencsétlenkedve bámultam fel, amikor közölte a fickó, hogy mi sem maradunk ki a szépségversenyből. Valamit felírt a kis noteszébe is mellettünk. Remélem, nem azt, hogy én leszek a résztvevő kettőnk közül. Elhúztam a számat és kétségbeesetten bámultam Jayra.
– Ments meg… – motyogtam felé. Még a számat is alig tudtam mozgatni a zaklatottságtól. Imádtam táncolni, a színpadon lenni, de ott egészen más volt a középpontban lenni, mint egy ilyen eseményen. Én csak egy átlagos srác voltam, nagyjából négy váltás inggel és két nadrággal, nem voltam menő, sem helyes vagy divatos. Nem illettem ebbe bele. Az az énem, aki táncolt valaki más volt. Csak a színpadon és a táncórákon került elő. Ő szerette a csillogást.
– Akkor ki kell fizetnünk a vacsorát, nem? – kérdeztem halkan, de én is a menekülési útvonalat kerestem. A konyha felé nyitva volt éppen az ajtó, így beláttam a hátsó kijáratra, ahonnan ételt hordtak be. – Arra ki tudunk menni. – Mutattam a konyha felé.
– Úgy látom, éppen most jött egy szállítmány, ki tudunk surranni. De nekem nincs pénzem a Szombati Boszorkánynak fizetni. – Sóhajtottam egyet. Jayjel ellentétben az én családom elég szegény volt, főleg, mióta az apám nem dolgozott rendesen. Nyaranta én is a helyi fagyizóban dolgoztam, de most, Mr. Sokolov ígéretével, fellépésekkel szerezhetek bőséges pluszbevételt. Csak nyisson már meg az operaház.
Dátum: 2023. 03. 25. - 10:10:35
BÁJITALTAN
2004. március 12.
to: mindenki
outfit: egyenruha ♦ zene: Mandrakes
to: mindenki
outfit: egyenruha ♦ zene: Mandrakes
Norára pillantottam megint. Nem hittem, hogy a hozzászólásaim javítani tudnának az órai teljesítményén. Smith elkönyvelt rossznak, aki még önállóan sem képes dolgozni. Biztos voltam benne, hogy le Fay mondott neki valamit, hogy tönkre tegyen. Az a verekedés a folyosón nagyon rosszul sült el, a végén még Florian jött ki rosszul a helyzetből, pedig ő csak meg akarta védeni az imádott professzorát. Nekem persze kapóra jött, hogy Lancaster éppen akkor volt jó helyen.
- Erősen kétlem, hogy az tudna segíteni, Nora. - Súgtam. Közben kicsit kellemetlenül fészkelődtem, mert Smith óráján most még az átlagosnál nagyobb volt a zavar a fejemben. Vajon összeveszett le Fayjel, hogy ennyire meghurcolta az első tíz percben?
Megpróbáltam nem arra gondolni, hogy nem jött nekik össze az előző esti szex és ezért most Smith mindenkit le fog mészárolni. Az órára koncentráltam, hogy végre ne égessem le magam legalább itt. SVK-n már megtettem, még a gyengélkedőbe is el kellett kísérnie Norának. Bár nem jegyzeteltem, de minden erőmmel igyekeztem megjegyezni mindazt, amit a professzor mondott.
Sosem hallottam a furmászmézről. Inni sem nagyon ittam, drogokkal pedig végképp nem éltem. Nekem persze kérdésem sem volt, hiába gondolkodtam. Rajtam kívül meg mindenki hozzászólt.
- Nora, mit kérdezzek? - Hajoltam közelebb. Kicsit ügyetlenül sikerült az egész, mert megbillentem a székkel és fel is borultam. Éppen Smith lábai elé estem az asztalok közé. - Elnézést! - Pattantam fel teljesen elvörösödve és már vissza is ültem a helyemre.
- Erősen kétlem, hogy az tudna segíteni, Nora. - Súgtam. Közben kicsit kellemetlenül fészkelődtem, mert Smith óráján most még az átlagosnál nagyobb volt a zavar a fejemben. Vajon összeveszett le Fayjel, hogy ennyire meghurcolta az első tíz percben?
Megpróbáltam nem arra gondolni, hogy nem jött nekik össze az előző esti szex és ezért most Smith mindenkit le fog mészárolni. Az órára koncentráltam, hogy végre ne égessem le magam legalább itt. SVK-n már megtettem, még a gyengélkedőbe is el kellett kísérnie Norának. Bár nem jegyzeteltem, de minden erőmmel igyekeztem megjegyezni mindazt, amit a professzor mondott.
Sosem hallottam a furmászmézről. Inni sem nagyon ittam, drogokkal pedig végképp nem éltem. Nekem persze kérdésem sem volt, hiába gondolkodtam. Rajtam kívül meg mindenki hozzászólt.
- Nora, mit kérdezzek? - Hajoltam közelebb. Kicsit ügyetlenül sikerült az egész, mert megbillentem a székkel és fel is borultam. Éppen Smith lábai elé estem az asztalok közé. - Elnézést! - Pattantam fel teljesen elvörösödve és már vissza is ültem a helyemre.
Dátum: 2023. 03. 23. - 14:43:27
Első fellépés Mr. Sokolov operaházában.
Dátum: 2023. 03. 18. - 09:08:35
cukor