Vincent Moore
Nem vagyok jó ember, de ott vagyok, ha szükség van rám.
Alapok
jelszó ||
"Redway Roxmorts szépe"
nem ||férfi
születési hely, idő || Glenhull - Észak-Írország; 1971.03.24
kor || 32
vér || félvér
munkahely || Saját praxis Glenhullban
A múlt
16+
- Maga még mindig itt Mr. Moore? Ismét túlóra? – zökkentett ki egy számomra kedves hang, miközben a kávémban búvárkodó kiskanalat pörgettem a csészében. Pár pillanatig elfeledkeztem a külvilágról, az italomból felfelé szálló gőz teljesen elvette a figyelmem, a frissen főtt kávé illata pedig olyannyira megrészegített, hogy talán már akaratlanul is pofákat vágtam. Mindezt egy csokorban tartja össze az a tény, hogy valóban fáradt voltam már. Szemeim nehezek voltak, véresek, legalábbis az égető érzés ezt sejtette, pislogtam párat, hogy megnedvesítsem, de ezzel sem lett jobb, végül úgy döntöttem, elveszem a kezem a szám elől, mely pillanatokig fejemet tartotta. Meglepetten vettem észre némi nyálat a tenyeremen, valószínűleg el is aludtam egy pillanatra.
- Csupán nem tudok meglenni a kávéja nélkül drága. – emeltem meg szórakozottan, enyhe mosoly kíséretében a csészét, s bár még mindig gőzölgött a nedű, kegyetlen érvágásként ért, hogy elfelejtettem felkeverni az alján lévő cukrot. Nem a világ vége, nem tehetek róla, édesem szeretem.
- Mr. Moore. – mosolygott szelíden, szinte anyai szigorral a szemeiben, de tudtam belül vad játékot játszik. Mi tagadás kedveltem Sarah-t, csinos, dekoratív, bár ő is már 12 órája talpon volt, nem látszott meg mindig szép síma arcán, melyet néhány szeplő tarkított az orra tövénél. Istenem, de jól állt neki, ha fognék egy filctollat és összekötögetném, a “Vincent” jönne ki, az tuti. Tehát itt van ez a bomba nő, kedves, figyelmes és a kávéja is iható, én pedig talán már harmadjára bólintottam a fáradtságtól, mióta megszólított. Nem csoda, nem most volt a tegnap délután.
- Nem tud nemet mondani. – mosolyodott el végül, mire felnéztem rá a kávémból. Talán most dőlt volna előre a fejem negyedjére, ha nem gondolkodtat el a hölgy mondata. Nemet mondani. Szexi a csaj, gondoskodó és még okos is. Kár, hogy udvarolt neki már valaki, ha jól tudom, az aurorparancsnokságon gyakornok, szerencsés flótás. Merlin verje bele varázspálcáját, ez a nő tökéletes. De mit csinálok én itt még mindig Glenhulli klinikámban, mikor már rég az ágyamban kellene a szex utáni cigimet szívni Sarah oldalán. Még a cipője is illene az újonnan vásárolt japán stílusú szőnyegre, amit a nagy hévben hajítana oda rá. Mérges lennék érte, mert hófehér alapon pihen rajta néhány daru a vörös felkelő nap árnyékában, de ezt is szex közben vezetném le rajta.
- Nemsoká lejár a munkaidőm. – folytatta, bár biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyit mondott, azonban a mondatnak ez a része fogta meg a figyelmem.
- Ránk fér a…pihenés. – tette hozzá, majd megharapta a szája szélét. Hát erre már felkaptam a fejem. Négy előre döntés és egy felkapás. Ha ez sport lenne, az élen végeznék, de jelenleg a fáradtság vezet 1-4 arányban.
- Tudja, miért tudok már fenn lenni, több mint 24 órája? – kérdeztem végül nehezen, de elengedve a nő által mondott szavak jelentését, melyek teljesen izgalomba hoztak.
- Rengeteg energiám van és ezt emberek megsegítésére fordíthatom. – folytattam tovább és elmosolyodtam. Bizony, olyan vagyok, mint egy rossz gyerek, akit ki kell vinni a játszótérre, hogy elfáradjon és tudjon aludni. Na persze, ez elég sekélyes példa volt, de sosem tudtam a seggemen maradni. Minek aludnék, ha felfedezhetem a világot? Minden beteg után, újabb beteg jön, újabb eddig ismeretlen dolog, vagy már ezerszer találkoztam a problémájával, de ha már egy kisebb mellékhatás vagy szövődmény különbözik az eddigiektől, az izgalomba hoz. Ezért vagyok még mindig itt. Már gyerekként is vonzott az izgalom, a felfedezés élménye. Imádtam bóklászni az erdőben, a mezőkön, újabb és újabb helyeket felfedezni. Utáltam, ha skatulyába szorítottak, függetlenül attól, tudtam mi a kötelességem, ezt a fajta izgalmat nem vehették el tőlem. Egy félreismert fiatal, akit bajkeverőként könyveltek el, pedig csak a gyakorlatiasság hajtott. Minek könyveket bújni, mikor megtapasztalni, látni és érezni sokkal jobb? Miért bajkeverő az, aki ahelyett, hogy az osztálytársaival szórakozik vagy tanul, a tiltott rengetegben növényeket tanulmányoz? Miért kell leszabályozni valakit, aki gyengélkedőn fellelhető anyagokat és gyógyszereket tanulmányozza? Érthetetlen még most is számomra, talán én vagyok az első és az utolsó ember Harry Potter fogóvá válása óta, akit szinte beerőltettek a Kviddics csapatba.
- Maga jó ember Mr Moore. – szakította félbe elmélkedésem ismét Sarah azzal, hogy a kezemre tette saját, puha, gyengéd és meleg kacsóját. Kedves, ahogy anyám mondaná gazemberes mosolyommal néztem fel rá, majd elvettem kezemet és belehörpintettem a kávémba, ami ekkora már kihűlt ugyan, de tökéletesen édessé vált.
- Maga mennyi kávét főz le egy nap kedvesem? Lehet annyit, mint amennyi embert én ellátok vagy megmentek. Tehát akkor maga is jó ember. – emeltem meg játékosan a csészémet felé, mire ő az ajkai elé emelte kezét és kuncogni kezdett. Igen, flörtöl. Egyáltalán nem voltam vicces, ez a poén még ittas családi körben sem állta volna meg a helyét.
Végül jó ötletnek bizonyult a csapatba tenni, szabadnak éreztem magam, eggyé váltam a környezettel, a levegővel, maga a játékosok elleni bohóckodás annyira nem volt ínyemre, de segített levezetni a feszültséget és azt a sok energiát, ami nap, mint nap gyülemlett bennem. Mondjuk úgy, kicsit lenyugtatott, de a felfedezőt és a tudáséhségemet nem tudták elnyomni, meg aztán nem voltam kiemelkedő tehetség. Jobb voltam az átlagnál, ez nem kétséges, mégsem nyertem kupát sosem.
Rá kellett döbbennem, hogy mindaz, amit a pályán műveltem, nem én voltam. Úgy képzelem el, mintha egy terepfutót rátennél egy olyan hogy is mondják a muglik? Futószalagra? Fut, fut, de nem az igazi, valami hiányozna. Áh, hagyjuk, nem tudom megmagyarázni, meg aztán nem is igazán érdekel, a lényeg, hogy itt ülök és már ötödjére bólintok lefelé, és csak kétszer rántottam fel a fejem, a kávém már lassan elfogy, a hölgy pedig…azt, hiszen kigombolta az ingének felső gombját. Nem semmi. Egy mosollyal nyugtázom a tettet, majd ismét felnézek. Javítsuk a statisztikát. Kutató-medimágusnak álltam és rengeteget tanultam, majd jött egy viszkető érzés. Nem az a fajta, viszkető érzés, hogy valamit elfelejtettél, vagy már rég nem mostad meg a hajad. Olyan bizsergető a tarkó irányából. Nem volt elég a tudás, szellősek voltak a könyvek. Meg kellett tölteni a hiányzó részeket és mivel évekig burokban tanultam, elérkezett az idő, hogy végre kitörjek.
- Világot jártam, rengeteg helyen megfordultam. Rengeteg gyógymódot láttam, a legkellemesebb szeánszoktól a legbarbárabb műtétekig, és ez még mindig nem volt elég. – terebélyesedtem fel az asztalon, s bár láttam a lány arcán az izgalom és a fáradtság vegyes aforizmáját, rá kellett döbbennem, hogy ezt a mondatot nem hangosan akartam kimondani.
Voldemort háborújának idejében is utaztam, talán akkor értem haza, mikor véget ért, ebben nem vagyok biztos, nem nagyon foglalkoztam az itthoni politikával, a családom épségét kivéve. Felhasználtam az ott szerzett tapasztalatokat és megpróbáltam forradalmasítani a mai medimágiát kisebb, nagyobb sikerrel. Persze, a háborút követően jól jött a tapasztalatom, sokáig apám és anyám mellett segítettem a sérülteken, jó érzés volt jót tenni, de ez álszentség. Függetlenül attól, hogy apám és anyám milyen véleménnyel vannak rólam, büszkék-e rám vagy szerintük a medimágia nem éppen megfelelő útját járom nem érdekel, mert tovább vittem a családi hagyományt. Mondjuk édesapám minden utamról hazatérve teljes jelentést és medimágusi szakvéleményt vár a frissen szerzett tapasztalásaimról, míg édesanyámat inkább az út kalandos történetei érdekli. Ryan és Tina? A testvéreim. Ryan inkább a Kviddics világában kereste magát, de szerintem csak lázadó korszakát élte, mert mindenki más a családnak életek mentésével és mások gyógyításával foglalkozott. A kis Tina? Az egyszerűséget választotta és követte a szüleim útját, ami a Szent Mungóba vezetett szintén, a biztonságos mókuskerékbe. Ejj, de szeretem őket, talán meg is látogatom őket a hétvégén. Óvatosan számhoz emelem a csészémet, mikor ismét egy kéz érintése akadályozott meg abban, hogy elmerüljek a fáradtság okozta bólogatás folytonosságába. Talán 3-6 az állás?
- Harmadjára próbál inni az üres csészéből Mr. Moore. Kérem, vigyen el Önhöz, majd én ágyba dugom. – suttogta szinte teljesen megvadult hanglejtéssel, vagy…lehet csak nekem tűnik annak. Nem, teljesen elmosódik a fantázia és a valóság. Felkelek a székemből és megrázom a fejem. Nagyokat pislogok most már, sőt még egy nyújtózásra is maradt erőm. Odalépek a pulthoz, mert nem én lennék Vincent Moore, ha csak úgy lelépnék.
- Meddig dolgozik a barátja Sarah? – kérdeztem rákönyökölve a pultra, a lehető legközelebb hajolva a lányhoz.
- Este kezdte a műszakot, tehát az egész éjszaka a miénk. – válaszolt pajkosan, mire én elfordítottam a tekintetem és elmosolyodtam. Na nem az az elégedett mosoly volt, nem is az a számítottam erre vigyor vagy a háhá, összekukizhatom a nuniját önelégült arc, sajnáltam szegény ördögöt.
- Akkor reggel friss kávéval és meleg öleléssel várja haza. – mondtam végül még mindig magam elé tekintve, a mosolyomat nem engedve el, sőt magasabbra húztam páncélként, mint a legerősebb mágikus védelmet.
- Nem vagyok jó ember drága, de tudok nemet mondani. – kacsintottam végül, mire ő engedékenyen elmosolyodott. Feladta a harcot, bár éreztem a háborút nem, noha nem voltam egyértelmű, talán szándékosan. Nem örültem volna, ha elúszik annak a lehetősége, hogy ágyba vihetem, mint ahogy továbbra is bókokkal akartam őt bombázni. Bár ennek rövidesen vége, de nem szaladnék ennyire előre. Szeretek flörtölni és ez az aurorpalánta lóg nekem egy sörrel. Nem biztos, hogy legközelebb is átengedem neki a lányt. Ezen elmélkedek, ahogy magamra kanyarítom a kabátomat és még a kijárati ajtó előtt meggyújtom a cigimet. Nem lenne szabad, de ez még az én rendelőm, a titkárnőn kívül pedig már nem valószínű, hogy bárki is itt van még. Hm…min is elmélkedtem, hova is kellene mennem a hétvégén? Valami fontos lehet. Óh…tényleg megnézhetném azt a fura meditációs, mantrázós gyógyítást Hawain. Nagyon érdekel. Szavak erejével gyógyítanak, miközben energetizáló zenét játszanak és hangtálat szólaltatnak meg. Vajon milyen hatása lehet a zenének és a hangoknak a mágia hatására az orvoslásban? Ebből írok egy disszertációt. De mit is akartam a hétvégén…na mindegy, szerintem nem volt fontos, helyette elutazom Hawaira.
Jellem
Valaki azt mondja jó ember vagyok, mások kaotikusnak és önzőnek tartanak. Milyen lehet vajon egy kalandor, medimágus és nőcsábász jelleme. Láttam pár éve egy mugli filmet, Indiana Jones volt a címe. Na, pont olyannak látom magam, csak nem ereklyéket kutatok, hanem gyógymódokat. Csajokat hajtok fel, szeretnek az emberek, miközben telibe verek néhány rossz arcot. Na jó, az utóbbi két dolog nem valós, de szerezni fogok magamnak olyan menő kalapot. Indiana Vincent. Há. Na de komolyra fordítva a szót, Kicsit hiú vagyok, szeretek jól kinézni, mindezek mellett pedig megpróbálok segíteni mindenkinek, akinek tudok. Persze rávághatnám, hogy mert minden ember élete fontos, de inkább a tudásszomj és a versengés az, ami mozgat, hogy minden, amit tanultam fel tudom-e használni, hogy meg tudom-e nyerni a harcot egy betegséggel szemben, vagy átokkal szemben, vagy valami varázsnyavaja ellen. Gyakran vagyok cinikus, okoskodó, humoros, ha kell és közvetlen mindenekelőtt. Ja meg persze, mint minden köpenyes, nem tudok szemkontaktot tartani, tényleg, sokak szerint zavaró.
Apróságok
mindig || Nők, minőségi ital, könyvek, orvoslások, disszertációk, utazások, öltönyök, család, japán kúltúra
soha || tiszteletlenség a nőkkel szemben, pezsgő, másnaposság, tétlenség, laza pólok
hobbik || Utazgat, muggli filmeket néz, olvas
merengő || Rossz: Mikor megpróbálták fiatalon beskatulyázni és azt mondták reménytelen
Jó: Első utazása, ahogy kilépett a tengerpartra és megfújta haját a párás sós szellő
mumus || Beteg női karakter egy pozitív terhességei teszttel a kezében
Edevis tükre || Díjakkal a kezében, családja és barátai körében, ahogy gratulálnak neki
százfűlé-főzet || Párás, tengeri levegő illata van, ízre fűszeres, kicsit tölgyfahordóban érlelt Whisky-re hajaz
Amortentia || Természet illata egy eső utáni napon
titkok || Kikezdett egy tárvoli unokatestvérével
azt beszélik, hogy... || Utazásai során rengeteg nőt felcsinált, de nem vállalja fel a gyerekeket.
A család
apa || James Moore 70 aranyvérű. Jó a kapcsolatuk, igazából inkább szakmai, de a kezdeti viszonttagságok ellenére büszke rá
anya || Adele Wales 65 éves, mugli származású, szereti a gyermekeit és ez alól Vincent sem kivétel, habár ritkán látja őt
testvérek || Ryan Moore – 32 félvér – Jóban vannak, rengeteg lógtak együtt fiatalon, sokat tanította Vincent, de utazásai miatt ritkábban látja őt
Tina Moore – 26 félvér – A kicsi Hazel, imádni való, szeret Vincent gondoskodni és apáskodni felette, főleg, mert nagyon csinos, mint ahogy a cslád nagy része és nem szeretné, ha bárki elrabolná őt tőle.
gyermekek || Merlinre – dehogy…
állatok || -
Családtörténet ||
A család fontos. Mondta mindig édesapám, aki sajnos sosem érhette el azt, amit szeretett volna, de nem biztos, hogy ez az ő hibája. Rég óta a Szent Mungóban dolgozik. Na az már valami ecsém. Büszke is vagyok rá, mint ahogy édesanyám is, ki az egyszerűséget kedveli inkább, mint a jó hangzású díjakat. Talán Tina húgom rá ütött jobban, egyre jobban kezd rá hasonlítani, de még ő is várja az igazit, anyám is nagy sokára találta meg a nagy szerelmet. Ryan olyan, mint egy nagy gyerek. Csendes, kicsit visszahúzódó, főleg mióta felvették az egyik kedvenc Kviddics csapatába Őrzőnek, legalább nem szállt a fejébe a hírnév. Ő is még keresi a szerelmet, miután kútba ment egy korai próbálkozása, de hé jóképű gyerek, majd szerzek neki valakit, de nem meglepő, mindenki későn érik nálunk, ha megállapodásról van szó. A család nem aranyvérű, anyám vonalának köszönhetően, de nem is tör komoly babérokra, az orvoslásban és a kviddicsben látja a sikert és ezért tényleg mindent megteszünk.
Külsőségek
magasság ||183 cm
testalkat ||vékony, inkább szállkás, mint sovány
szemszín ||kék
hajszín || szőkésbarna
kinézet ||
Megjenelése nyugalmat árasztó, mosolya kedves, mégis van benne némi csibészség. Jóképűnek számít, kicsit borostás, haja mindig ápolt, szőkésbarna tincseit általában belövi. Elegánsan öltözködik, nem szereti a laza ruházatot.
Tudás és karrier
pálca típusa || Ébenfa főnixtoll maggal ellátva 12 hüvelyk
végzettség ||
Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában végzett a ??? házban (Rátok bízom
), majd aMandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotályban tanult tovább, mielőtt utazgatni kezdett volna.
foglalkozás || Gyógyító, medimágus saját praxisában Glenhullban
varázslói ismeretek ||
Bájitaltan és gyógynövénytanon kitűnően végzett, szakmájából és foglalkozásából adódóan a gyógyítás és orvosláshoz szükséges varázslatok és bűbájokat kitűnően ismeri. A harc már távolabb áll tőle, persze meg tudja védeni magát, de ha lehet, elkerüli a küzdelmet. Tudásszomja lévén jól teljesített egyéb más tantárgyakból is, utazásai során pedig rengeteg ismeretet szerzett, disszertációi és szakirodalma már hegyekben áll a témával kapcsolatban.
Egyéb
avialany ||Ryan Gosling
