Legutóbbi hozzászólások: Magnus D. Brown

Oldalak: [1] 2 3 4

#1 Múlt / Birtok / Re: Fekete-tó

Dátum: 2023. 06. 14. - 21:27:07

Micsoda nyűg

2004.06.11

Zeynep

- Már min…már mindegy? – hebegek habogok, mint egy végnember, ahogy fogom a fejem és összevissza nézelődök, mintha csak másoktól várnám a választ erre a nevetséges vádra, miszerint az édes kis zeynep már odaadta valakinek a…óh, belegondolni is szörnyű, hát mit szólna erre szegény Emír barátom.
- Ne is beszéljünk ilyenekről édeském. – válaszolok, ahogy szóba hozza a kis Saraht, és szintén a homlokomra csapva veszem tudomásul, hogy már majdnem egy éve itt tanítok az iskolában, de soha nem vettem észre a kicsi lányt, bár így mostmár kicsit ismerősnek tűnnek a vonásai, talán meg kel-lene látogatnom öreg barátomat egyszer. Emlékeket felidézni, panaszkodni a sorsunk iránt.
- És Tristan is.... hamarosan házasodik, ahogy hallottam. – tette hozzá, mire én a volt szerelmére néz-tem. Sosem felejtem el, legutóbb látogatásunk alkalmával Emírt hogy kihozta vele a sodrából, egész ottlétünk alatt csak arról papolt, hogy egy lánynak kiválasztott férfi való, nem egy Tristan féle bajkeverő. A feleségem persze Zeynepnek adott igazat, én pedig független maradtam a kérdésben, nem akartam megbántani Emírt, de valamilyen szinten igazat adtam neki is, a hagyomány az hagyomány, akármennyire is vezérelnek gyerekkori szerelmek, mint ahogy most látszik is, ez is az volt.
- Hogy repül az idő. Mond csak itt élsz a környéken? Egyszer elugorhatná…elugranék. – javítottam ki magam gyorsan, miután belegondoltam, hogy tulajdonképpen ez a romhalmaz az otthonom és nem nagyon van hova mennem.
Már éppen dátumokat ajánlgattam volna, mikor egy sereg gyerek rohant el mellettünk, mire mérgesen felmordultam, azonban a legnagyobb problémát az utolsó lurkó okozta, aki rám öntötte estében a puncsos löttyét.
- Ne máááár. - mérgelődtem ahogy a ruhámra emeltem a tekintetem, majd még fektében talpra állítottam a gyereket. Óvatosan lesöpörtem a ruháját, és végignéztem rajta, miközben ő maga falfehérré vált.
- Minden rendben kölyök? - kérdeztem, majd kifújtam a levegőt és ha igent felel, hozzáteszem. - Hétfő reggel 7-kor várlak az irodámban. - tettem hozzá komoran, majd meglöktem a hátát, iparkodjon a barátai után.
- Ezek a gyerekek. - mosolyogtam Zeynep felé, mintha ez mindennapos dolog lett volna. Igazából nem akartam, hogy azt gondolja, itt tanítok, közben pedig igazi tuskóként viselkedem. Persze, ami ez után jött, arra nem gondoltam, egy manó segítségével akár el is tűnt volna az a kicsiny folt, de épp, hogy nőni kezdett. Segítségkérőn néztem Zeynepre, mert ruha tisztára mosó bűbájokat nem ismertem. Ahhoz értettem, hogyan robbantsan le az ütődött manó fejét a helyéről.

#2 Múlt / Birtok / Re: Fekete-tó

Dátum: 2023. 06. 08. - 07:22:19

Micsoda nyűg

2004.06.11

Zeynep

Egy régi barátság egy családdal és a viszontlátás örömre meg tudja változtatni az ember hangulatát és hozzáállását, már, ami a bulit illeti, de ez a szép a véletlen egybeesésekben, hogy bekövetkezhet. El is felejtettem hirtelen a körülöttem rohangáló gazfickókat vagy hogy többen megkörnyékezték megint a puncsos tálakat, úgyis mindenki azt mondta, hogy lazítsak, hát miért ne tenném.
- Mr. Brown, de jó Önt újra látni. – válaszolt hatalmas mosollyal az arcán. Nem is tudom én is mikor vigyorogtam így utoljára, talán, mikor Digbyvel töltöttem az időmet. Hogy megnőtt ez a lány, igazi nő let és hát…megnőtt mindene…Merlinre milyen ruha van rajta, majdnem kin van mindene. Jajj, mit szólna Emir ha látná. Nem…ne, nem rontom el senki mulatságát, de az öleléskor próbálok nem a nekem feszülő nőies vonásokra gondolni, hanem arra a Zeynepre, aki öt évvel ezelőtt a bicepszemen lógott és állandóan kérdezősködött mindenféléről, amiről a kamaszok általában szoktak, de már annyira nem emlékszem én sem.
- Hogy van? – kérdezte az ölelést követően, mire én még mindig inkább másfelé néztem zavartan, végül krákogtam egyet, levettem az öltönyömet és ráterítettem a hátára. – Hűvös van drágám, kinn van az egész…khm…na szóval, jobb lesz, ha összehúzod ezt így. – magyaráztam teljesen megfeledkezve a kérdéséről és a jól belebugyoláltam a ruhadarabba.
- Jól vagyok Weatherly, de te mesélj, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, még mindig vöröses arccal és szinte láttam magam előtt Emirt, ahogy bólint felém és megveregeti a vállam. Merlinre, hogy öltözködnek újabban a mai fiatalok, borzasztó, hát nem csoda, hogy minden férfi errefelé bámul, adok én nekik, csak jöjjenek Zeynep közelébe.

#3 Múlt / Birtok / Re: Fekete-tó

Dátum: 2023. 06. 05. - 00:15:56

Micsoda nyűg

2004.06.11

Zeynep

Összefont kézzel áldogáltam a tanárok asztalánál, miközben szigorú tekintettel követtem a diákok mozgását. Voltak, akik már a buli elején beszaladtak az erdőbe, ami engem túlzottan nem érdekelt, nem fogok mindenkit kirángatni onnan, tudom, tombolnak a hormonok és most amúgysem bűn ott tartózkodni, ha gond van, úgyis visítoznak és csak remélni tudom, nem mennek olyannyira mélyre az erdőben. Pár kolléga amúgyis rám szólt, hogy lazítsak, ne feszengjek itt a diákokat szidalmazva, akik rohangáltak és megkörnyékezték lapos üvegekkel a puncsos tálat. Persze, az én belső zsebemben is lapult egy kis lágnyelv nehéz időre, de ne mások italát tegyék már tönkre, csak mert piálni akarnak. Akkor legyenek kemények és igyanak az üvegből, ne keverjék be. Nem mintha nem vettem volna elejét a dolognak és koboztam volna el ezeket a kis flaskákat, amik most a mögöttem lévő tanároknak kialakított asztalon pihentek. Jók lesznek majd, ha a saját italom elfogy, majd lehet elkortyolgatom Smith és Campbell társaságában, bár csak tudnám, hova tűntek.
- Még egyszer rohangáláson kaplak, szkanderezni küldelek a fúriafűzzel! – kiáltok rá még egy rohangálós kedvű alsósra, majd figyelem, ahogy ijedt tekintettel hátrál el tőlem és csatlakozik barátaihoz, olyan lassan sétálva el, hogy még egy csiga is utolérné őket. Na ezt már szeretem. Minél kevesebb nyűggel túl kell éljem az estét.
- Az meg? – pillantok meg a távolban egy fiatal lánykát, aki egy alsóbb éves diákot ölel meg és integet neki, miután beszélt vele pár szót. Miért olyan ismerős? Nem lehet. A kis Weatherly? Körbenézek, majd úgy döntök, hogy járőrözöm egyet a lány irányába, hátha közelebbről felismerem a vonásait. Mikor Törökországban gyakorlatoztam, ott ismerkedtem meg az öreg Weatherlyvel és sokszor elhívtuk egymás családját, mikor még…na igen, a feleségem velem volt. Öt éve már, hogy nem láttam Zeynepet azt hiszem, sosem tudtam kimondani ezeket a török neveket, Édesapja is Emirhan Yildi…mindegy, mindig csak Emirnek hívtam, nem fontos. Közelebb lépve pedig tényleg a kis Zeynepet pillantom meg és előtörnek belőlem az emlékek.
- Weatherly? Te vagy? – kérdezem óvatosan, mert hát lehet már tévedek, ugyanis nem mostanában találkoztunk, nem vagyok már mai csirke sajnos és a szemeim már gyakran megviccelnek, főleg sötétben.

#4 Múlt / Keleti szárny / Re: Tanári pihenő

Dátum: 2023. 04. 06. - 09:41:43

Csak hagyj békén

2004.01.07

Outfit

to ~~Mr Csirkefogó~~ Campbell

+16

Jó érzés volt kiadni magamból a bánatom, kicsit megnyílni másoknak is. Ez volt amúgy is dilis Monty kérése, hogy beszélgessek másokkal, engedjem le a falat, amit magam köré húztam és jobban fogom élvezni az életet, legalábbis nem ragad magával olyan gyakran egy a rohadt feszítő érzés a mellkasomban. Az kicsit fura volt, hogy Campbellnek sírtam el a bánatom, de ez nyilván az alkohol és a Whisky kombinációja által szolgáltatott kényelemnek köszönhető, de nem bantam, talán holnap. Igen, holnap már biztos sajnálni fogom, hogy ennyit dumáltam neki. Utálok sebezhetőnek tűnni, azon is aggódom kicsit, mi van, ha később felhasználja majd ellenem. Lehet az is, hogy ez az egész csak színjáték, hogy kihozza belőlem az érzelmes frátert, aztán majd jókat nevetnek rajtam a kollegákkal. Á, nem is érdekel, leszarom, nevessenek, eddig is ezt tette mindenki.
Meglepődve figyeltem, ahogy megveregette a vállam. Persze, tévedtem vele kapcsolatban, nagy súly nyomta a vállait, hatalmas terhet cipelt és mindezek ellenére volt olyan, amilyen. Kitartó és tudta élvezni az életet, pont azért, hogy az ne nyomja össze. Lehet ezen megértés vezetett el odáig, hogy most ne szoruljon össze az öklöm az érintésére vagy ne fusson végig a hátamon a hideg.
Azonban gyorsan el is felejtettem ezt a közjátékot, ugyanis végre kaptam a Whiskyből, túl is let öntve, de én ezzel nem foglalkoztam, áttettem a másik kezembe, míg a szivar a számban pihent, majd leráztam a maradék nedűt a kezemről. Amilyen balszerencsés vagyok, biztos beletörölném figyelmetlenségemben a nadrágomba, így inkább amit lehetett leráztam.
Miközben szavaltam elbaszott életemről, fel se tűnt, hogy bent lassan eltünedeztek az emberek. Későre járt az idő és mire végeztem balsorsom felfedésével és kinevettem magam már valószínűleg Campbell is más szemmel nézett rám. Lehet szánt, sajnált vagy már teljesen elege volt az ömlengésemből. Míg ő elhadarta pár szóval mi történt én addig kisregény szavaltam neki. Biztos unta már a pofám. Nem is hibáztattam érte őt, ő sem volt éppen teljesen részeg már, talán nekem is azért zsibbad a fejem, nem ártana pihenni mostmár, bár a kezemben lévő ital mást mond.
Belehörpintettem, ahogy befejeztem a beszédet, majd egy mélyet szippantottam a szivaromból és szinte megkeseredve engedtem ki a füstjét, remélve, vele repül a rossz érzés is, messzire, túl a látóhatáron. Békés volt a táj, a messzeségben megcsillanó víz tükre szinte teljesen ellazított, váratlanul is ért Campbell professzor hangja.
– A háború így vagy úgy, de mindenkit utólért. – válaszolt, de inkább tűnt illedelmes, kényszerített beszédnek, mint valódi meglátásnak. – Te vagy a legerősebb ember, Brown, akit csak ismerek. Most lehet, hogy a padlón vagy, de lesz, ami talpra állít. Engem a kviddics mentett meg. – magyarázott, mire én elmosolyodtam. Félreértés ne essék, jól esett, hogy valaki bíztat, ráadásul nem is mond zöldségeket, a bók is jól esett, főleg ettől az embertől, de nem igazán tudok azonosulni azzal, amit mondott. - Kösz Cimbora. - válaszoltam szűkszavúan, de továbbra is fejcsóválva meredtem magam elé. Mi állítana engem talpra? Ezzel a gondolattal fordultam volna vissza a part irányába, mikor a repülésoktató professzor ismét megtörte a csendet.
– Tudom mi kell neked. – csuklottam egyet, mire én ismét ráemeltem tekintetem. – Rendes szórakozás. – Dehogy. – próbáltam szabadkozni, de folytatta. - Hamarosan lesz egy meccsem, te eljössz és elviszlek az afterpartyra. – Ugyanmár, erre tényleg semmi szükség. – nevettem el magam végül. - Te leszel Lennox Campbell díszvendége. Hidd el, ott el lehet lazulni! – fejezte be ellentmondást nem türően, mire én legyintettem felé.
- Szebb díszvendéget is találhatsz itt magadnak, Thompson professzor vagy Digby szívesebben virítana veled egy ilyen eseményen, de még Fitzgerald professzor is jobban nézne ki az oldalalon, a másikon Boltonnal. – próbálkoztam elhesegetni az ötletfelhőt Campbell körül, bár aztán kicsit megbántam, hogy Digbyt is hozzávettem a listához, nem akartam, hogy elvigye magával, még a végén valami olyasmit tenne, aminek én nem örülnék. Az a nő teljesen megbabonázott, de nem úgy, mint mondjuk Campbellt. Engem a személyisége, a ragyogó megjelenése és a csábos mosolya, ami még akkor is megnyugtatott, ha a kölkök valami rosszban sántikáltak és emiatt jöttem teljesen ki a sodromból.
- Nem lennék én jó társaságnak Campbell. – tettem hozzá elkámpicsorodva. Mikor lehetne nekem esélyem egy ilyen nőnél.

#5 Múlt / Keleti szárny / Re: Tanári pihenő

Dátum: 2023. 03. 18. - 00:55:19

Csak hagyj békén

2004.01.07

Outfit

to ~~Mr Csirkefogó~~ Campbell

Rá kell sokszor döbbennem, üres az életem. Folyton ugyanazt csinálom, megállás nélkül, semmi változatosság, senki és semmi sem rángat ki a komfortzónámból, de csak mert nem engedem. Elmerülök a magányban, az önsajnálatban, mert úgy gondolom, ez így van jól. Ez is vicces, hogy pont most gondolkozom el ezen, miközben Campbell professzorral iszogatok egy tanároknak tartott bulin. Lehet ez őt igazolja és tényleg el kellene engednem magam, no persze csak bizonyos határokon belül. Élveznem kellene ezeket a bulikat, világot kellene lássak, esetleg nyitni az emberek felé. Ezen talán józanul is elmélkednem kellene majd mielőtt olyan döntést hozok, amit később megbánhatok vagy olyat teszek, amivel kellemetlen helyzetbe sodorhatom magam vagy másokat.
– Hidd el, nekem nem állnának jól a lufik az ingem alatt! – legyintett és igazat kellett neki adjak. Valóban nem mindenkin mutatnak jól a megdagadt, kidolgozott izmok. Nekem eleve ilyen volt a testalkatom, nagy darab voltam már az iskolában is, így választhattam, hogy a ruhám alatt izmok vagy háj türemkedjen ki. Ha kevesebb lett volna rajtam az izom, szerintem hülyén néztem volna ki, persze lehettem volna térkép is éppenséggel, erekkel a karjaimon, de maradtam a nagy izmoknál a szállkás testalkat helyett.
A szivarral való babrálás közben is az alkaromra bámultam, úgy feszült az ing alatt, az volt az ember érzése, majd szétszakad a ruhadarab és még csak be se feszítettem rendesen. Nem, túlságosan szeretem őket, ahhoz, hogy meggondoljam magam és lemondjak az edzésről és az egészséges életmódomról. Nem is lennék önmagam, több éves munkát kidobnék az ablakon.
– Na, de Brown, elkényeztetsz. – válaszolt Cambpell, ahogy elfogadta a szivart, majd lecsippentettem a végét, hogy aztán meggyújtva mindketten élvezhessük a kubai barátaink által készített füstös élvezetet, ahogy a levegőbe engedjük a füstjét, végtermékét a nyugodt, felhőtlen életnek.
Úgy meséltem neki pöfékelés közben, mintha csak egy parancsnokságon lévő haverommal tárgyalnék egy Whisky mellett vagy a medimágus agytúrkászomnak mesélnék a mentális bajaimról. Nem tudom, az ital hozta ki belőlem az őszinte érzelgősködést vagy csak bizonyítani akartam, okkal vagyok mindig ilyen merev és gondterhelt. Esetleg önsajnálat? Reméltem, hogy megsajnál és nem cseszeget többé? Jól hangzott, de nem. Magamon könnyítettem. Az ital mindig előhozta belőlem ilyenkor a magatehetetlenség és a depresszíó érzéseit, aminek köszönhetően vagy egyedül gubbasztottam a szobámban még több alkohol társaságában vagy beszéltem. Hát most ki akartam adni magamból, ha meghallgat Campbell, ha nem, legfeljebb itt hagy az erkélyen egy magamban. Az sem olyan rossz.
– Sajnálom.
- Ne tedd, inkább adj már a Whisky-ből, órák óta tartogatom a poharat. – nevettem fel, mikor részvéttel a hangjában felelt. Nem akartam annyira elrontani azt a kevéske megmaradt jó hangulatot és azt végképp nem akartam, hogy gyengének higgyjen. Kemény vagyok…legalábbis szeretem annak mutatni magam.
– Egy mugli születésű anya, néhány halálfaló, borzalmasan sok vér és sok törött csont. Valójában egészen átlagos, akármilyen borzalmasan is hangzik. Tudjukki uralma mindenki családját tönkre tette, mindenki életébe beférkőzött valahogy. – hallgattam, ahogy hallkabbra véve hangját mesélte saját történetét. Töredékét annak, aminek köszönhetően olyan fejet vág, mintha kivégezni vinnék. Közben csendben töltöttem a poharamba az italból, ha persze végre valahára ide adta nekem.
– Az összes csontomat eltörték. Egy gyógyító rakott össze, de az emléket sosem veszi el. Sem a fájdalmat, ami utána maradt. – itt abbahagytam a mocorgást és felnéztem. Szegény ördög. Mit az én bajom az övéhez képest, szinte semmi. Megadóan sóhajtottam és úgy nyújtottam vissza az italt a férfi felé. Nem szóltam, visszafordultam mostmár a korlát irányába és ismét rákönyököltem. Aprót kortyoltam a Whiskyből, mostmár valóban amolyan macsó módjára ittam, majd leszorítottam a krémes, égető ízt egy slukk szivarral. Újabb nagy sóhajjal engedtem ki a füstöt, majd megráztam a fejem.
- Hogy vagy képes erre ember. – mondtam szinte inkább magam elé suttogva, a hanglejtés nem kér-dést sejtetett, inkább megrökönyödést. – ekkora fájdalmat viselsz el, mégis úgy próbálod élni az életed, mint akinek a világon semmi baja. Megtörték a szíved és a tested, te mégis olyan…Campbell vagy. – nevettem el magam a végén. Találtam egy kifejezést erre az egészre.
- Sajnálom, azt hiszem rosszul ítéltelek meg, bár gondolom nagyjából lesz*rod, eddig mit gondoltam és ezután sem fog ez változni. – mondtam megrántva a vállam, miközben az italomat bámultam.
– Mi… történt a családoddal? – kérdezte végül, bár biztos voltam benne, csak illemből teszi, igazából annyira nem akar bele menni a dologba. Lehet esélyt lát arra, hogy megoldjuk a köztünk lévő év eleje óta tartó ellenségeskedést, vagy csak kiváncsi arra, miért vagyok mindenkivel távolságtartó és ellenséges.
- Semmi. Velünk ellentétben nekik a világon semmi bajuk. – mosolyodtam el, belegondolva, hogy milyen egyszerű is valakit kitörölni egy életből. Nekem sose menne. – Élnek, boldogan…nélkülem. – tettem hozzá püffögve egyet, majd mélyet szívtam a szivaromba. Tudtam, hogy ennyivel nem úszom meg. Rendes választ kell adjak, ez amolyan epés megjegyzés volt tőlem feléjük, no nem mintha hallanák a távolból, amit mondtam. Két megkeseredett ember volt itt az erkélyen és boldog emberekről kell beszéljek neki, mikor ő a poklok poklát élte meg és az ő családja már nem lehet köztünk. Az élet valóban nem túl kegyes hozzánk.
- Ahogy te is mondtad. – kortyoltam a Whiskymbe egyet, miközben összeszedtem a gondolataimat. – Lord sz*rházi mindannyiunk életéből szakított egy darabot. Engem veszélyesnek ítélt meg, ezért a Minisztérium megvádolt, hogy segédkezem neki és bedugtak az Aszkabanba, miközben a feleségem terhes volt. – magyaráztam, majd mivel pár kellemetlen emlék bedörömbölt az elmémbe, kis szünetet tartottam. Tikkelt párat a szemem, a fejem zsongott, pár rémkép tűnt elő a semmiből. Hosszúkat pislogtam és megráztam a fejem. Szörnyű érzés. Ilyenkor legszivesebben levetném magam egy szikláról, hogy vége legyen.
- Míg benn élveztem a dementorok vendégszeretetét ghm… *fogtam közben a fejem, mert megint megszédültem kicsit a rémképektől.* - a feleségem elhagyott egy másik fasziért és vitte a gyerekemet is, akiről kiderült, hogy nem is az enyém. – nevettem a mondat végére.
- Ez…a legrosszabb…hahaha…ez a gyerek…haha…tartotta bennem a lelket odabenn…hehehe…érted, erre kiderül…nem is az enyém… - nevettem már szinte önfeledten.
- A házam, a vagyonom, a családom...az életem. Minden oda lett. Mentálisan tönkre mentem és ha meglátok egy dementort összeszarom magam. – mosolyogtam rá, bár a tekintetemen láthatta, kicsit még zavaros és a szemem is tikkelt. Hiába, akárhányszor eszembe jutnak az aszkabanban töltött évek, előjön ez a roham, bár mióta Dr. O’Mara agytúrkászhoz járok, enyhültek a tünetek.

#6 Ősi tekercsek / Archivum 2001-2004 / Re: Zombiszázalékolás 2023

Dátum: 2023. 03. 04. - 07:03:50

Megtartani kívánt karakter/karakterek: Magnus D. Brown
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: Campbell
Egyéb megjegyzés: -

#7 Múlt / Keleti szárny / Re: Tanári pihenő

Dátum: 2023. 02. 18. - 08:11:29

Csak hagyj békén

2004.01.07

Outfit

to ~~Mr Csirkefogó~~ Campbell

Kellemesen zsong a fejem, olyan, mintha egy felforrósított körhinta pörögne folyamatosan az agyam helyén. Zavarbaejtő, kicsit aggódom is, mit hoz majd a reggel, de jelenleg olyan nyugodt vagyok, egy zen mester elbújhatna mellettem. Campbelltől, ami általában idegesítő vagy sértő, most vicces és menő, ja kicsit az. Nem csoda, hogy mindenki odáig van érte, bevallom, a régi énem is jól érezné magát a társaságában, de ő elnyelte egy teljesen meggyötört, viharvert, lelkironcs ember. Megkomolyodtam és néha az az érzésem, neki is meg kellene, pedig az ő korában én magam is hasonlóan viselkedtem, bár nem voltam tanár.
- Vagy, hogy te nem öltél meg engem! – válaszolt, mikor javasoltam, hogy koccintsunk, arra, hogy még nem tettünk kárt egymásban. Csak püffögve legyintettem és megráztam a fejem.
- Sosem bántanálak Campbell, vagyis…nagyon jó ok kellene hozzá. Ez a néhány fricska pedig kevés ahhoz. Hikk… - csuklottam a végére, ahogy a mellkasába bokszoltam amolyan játékosan, mégis erőt fitogtató módon. Jó az, ha tudja, erőben én vagyok a jobb, mondjuk egy kviddics játékos nem szabadna, hogy felérjen egy SVK tanárhoz vagy egy aurorhoz, de ki tudja, milyen keményen bűvöli a pálcáját, ha úgy, mint a micsodáját odalenn, lehet bajban lennék.
- Igyunk arra, hogy jóképű vagyok. Azzal nem lőhetünk mellé. – szemeimet összehúzva bámultam le rá, kicsit játékosan megnéztem magamnak, majd elismerően, flegmán bólintottam.
- Ja, snájding gyerek vagy. Még egy kis izom kellene rád és tényleg nem tudnánk levakarni rólad senkit. – nevettem elismerően, majd én is legurítottam a felest, amit kiöntött korábban, ugyanis féltem, hogy ez az adag is a mellényemen végzi.
Éppen nyelvemmel próbáltam az ital maradékát lenyalogatni a szám széléről, köszönhetően ügyetlenkedésemnek, mikor Len elkezdett kifelé rángatni. Na ez egy jó ötlet volt, a friss levegő valamennyire kitakarítja a fejünket, plusz a többi tanár sem hallja mennyire szánalmasan lerészegedtünk. Az is lehet azonban, hogy olyan dolgokról akar beszélni, amit más nem hallhat, vagy csak ki akarja szellőztetni a fejét. Még mindig ismeretlen számomra ez az ember, sosem tudom éppen mi jár a fejében.
- Bízz bennem! – kért meg rá, miközben másik, még szabad kezével felkapott egy üveg lángnyelv whisky is. Vittem magammal a poharamat, egyrészt időm sem lett volna lerakni, miközben kifelé cibáltak, másrészt így legalább én is tudtam osztozni az ital iránti szeretetben, már, ha megkínál.
- Nézd meg ezt a helyet... milyen békés. Arra teremtették, hogy az ember jól körbe repülje egy rozoga, iskolai seprűn. – magyarázta, mikor kiértünk és én magam is szétnéztem. Mielőtt jött volna a hideg idő, sokat szivaroztunk itt Smith-szel, ilyenkor leginkább az égboltot bámultuk és a csillagokat, egymáshoz viszont nagyon ritkán szóltunk. Nyugtató volt, tehát ismét, a mai napon már sokadszor kellett igazat adjak Campbellnek. Ijesztő, szerintem ez rekord.
- Azt hiszem igazad van. Békés. – válaszoltam nekitámaszkodva a korlátnak, úgy meredtem a távolba, figyelve a teliholdat, ami szinte úgy világította meg a kis erkélyt, mint egy tragikomédia színészeinek előadását.
- Kérsz? – kérdezte Campbell felém nyújtva bagóját, majd elmosolyodtam a felajánlásra és a mellényem belső zsebébe nyúltam. Elővettem a buli utánra tartogatott szivaromat, majd felé mutattam. – és te ilyet? – Igen, kettőt hoztam, mert számítottam rá, hogy Smith-szel hamar letudjuk a murit és kijövünk ide elpöffögtetni, de mint ahogy az látszik, nem így sült el az este.
Szép komótosan elővettem a mindig zsebben tartogatott kicsike szivarvágót, majd lenyiszaboltam a végét, elégedetten szaglásztam végig, mint egy csinos, érett nő nyakát szokták udvarláskor. Óh…drága Digby.
Ha elfogadta a szivart, az övét is lecsíptem, majd bármit is tesz a szájába, ami káros és éghető, segítettem neki meggyújtani. Amint végeztünk és már mindketten pöfékelünk, a közben erkélykorlátra tett poharam nyújtottam felé, reméltem, nem csak magának hozta ki az üveget, bár lehet jobb lett volna.
- Tudod. Én is sokat kviddicseztem. Akkoriban a suli legjobb őrzője voltam és nem csak a termetem miatt. – próbáltam kicsit menőzni, habár a sztori kimenetele nem effelé hajlott.
- Olyan voltam, mint most te. Gondtalan, menő, a bulik királya. Ezt ígérte a családi életem és a munkám is. Tepertem, tele vágyakkal és célokkal. Azonban, nem minden buli ér véget happy enddel. – néztem rá végül mosolyogva, mikor megláttam a hold fényében, hogy ő sem a legboldogabb. Elkomorodtam, majd elvettem a tekintetem róla.
- Mi a te sztorid? – kérdeztem néhány másodpercnyi szünetet követően, ameddig mélyet szippantottam a szivaromból, majd Len tiszteletére három kört formáltam a levegőbe és egy gömb alakot átfújtam rajtuk. Tíz pont a griffendélnek.

#8 Múlt / Faliújság / Re: Házak pontjai

Dátum: 2023. 02. 15. - 15:56:17

Griffendél: -9
Hollóhát:
Hugrabug:
Mardekár: -2

Pontszerzés oka: Lógás/nem megfelelő órai munka
Pontszerzők nevei: Theresa McCarthy, Alec Flemming, Florian le Fay Dominik R. Monstro.

Griffendél Hollóhát Hugrabug Mardekár

+262 pont +209 pont +278 pont +304 pont

#9 Múlt / Faliújság / Re: Házak pontjai

Dátum: 2023. 02. 15. - 15:54:15

Griffendél: +12
Hollóhát: + 12
Hugrabug: + 6
Mardekár: + 24

Pontszerzés oka: SVK óra
Pontszerzők nevei: Theresa McCarthy, Alec Flemming Eloise Harding, Leonard J. Flint, Henriette le Fay, Nora Narek, Lola Miller, Jayce Hansel, Alfonz Baldron.

Griffendél Hollóhát Hugrabug Mardekár

+271 pont +209 pont +278 pont +306 pont

#10 Múlt / Nyugati szárny / Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem

Dátum: 2023. 02. 15. - 15:43:06

Sötét varázslatok kivédése óra

2004.02.03

Beálltam Norával szemben, majd vettem egy mély levegőt. Mondhatni feldúlt voltam, ezeket a gyerekeket tanítani felért egy gyötrelemmel, szemtelenek, szófogadatlanok és szemernyi mértéke nem volt bennük a felnőttek iránti tiszteletnek. Ilyen embereket küldünk a társadalomba, komolyan, rémes.
Ismét sóhajtottam egyet, mielőtt visszaszámoltam és megtámadtam Norát. Biztosra mentem, hogy készen áll, nem akartam bántani őket, vagyis persze eljátszottam a gondolattal, hogy egy kicsivel spártaibb bánásmód nem ártana nekik, de aztán még én kapnék a fejemre emiatt is. Egy egyszerű Flipendóval támadtam és a pajzsot céloztam meg, amit Nora szépen védett, kicsit inogott meg, majd megfelelően a tanácsom szerint kilépett oldalra, hogy teret engedjen Alecnek, akin már a bűbáj elsütésének pillanatában láttam, gondjai lesznek. Becsukott szemmel nem igen lehet célozni, így felkészültem arra, ha esetleg egy balul sikerült varázslatától kellene megmentenem a diákokat vagy a berendezést, de annyira rosszul lett, még csak a bűbája sem sikerült, sőt még a pálcáját is elejtette. Sóhajtottam egy nagyot, majd a fejem csóválva engedtem, menjen végezze el a dolgát.
- Marek, kísérje el kérem a gyengélkedőre. A jegyük a maga munkájának köszönhetően H. – böktem oda a lány felé, miután Alec kiiparkodott a teremből. Nem méltattam válaszra sem Norát sem a többi diákot a jegy mibenlétére, egy elejtett pálca egyenlő a halálos ítélettel és ott nem lesz senki, aki majd megérti a rosszullétét és megsajnálja.
Miller és Harding következett a sorban. Harding mint korábban, most is bizonytalan volt, nagyon reméltem, hogy nem gondolkozik aurori állásban, mert ezzel a hozzáállással nem engedném csatatérre. Miller más tészta volt, benne volt potenciál, bár őszintén megmondva halvány fogalmam sem volt, mire készült, ha végez az iskolában.
A támadásom telibe találta a hollóhátas lány pajzsát és bár kedvem lett volna egy keményebb mágiát használni, hogy rájöjjön, mennyi hátrányt jelent, ha nem megfelelő pillanatban elbizonytalanodik az ember, így is azonban megtántorodott a lökéstől, valószínűleg ennek okán volt Miller támadása is visszafogottabb, mint a gyakorlatok alatt, talán ha nem védtem volna ki a támadását sem okozott volna bennem nagyobb kárt egy kis lökésnél.
- Gyenge, de a koordináció és a reakcióidő rendben volt. Harding figyeljen oda védekezésnél a testtartására, hogy becsapódáskor ne tántorogjon, mert zavarhatja a társát is. Miller, ezzel még egy lepkét sem kergetett volna el, aki az orrára akart volna repülni. Jó indulatú E-t adok maguknak. – magyaráztam, majd már lépkedtem is tovább.
Henriette és Flint. Két jó madár, olyan különbözőek, hasonlatot sem találnék rá, ha akarnék akkor sem. A támadásomat Flint szépen védte, olyan tartást vett fel, aminek köszönhetően nem ingott meg, de túl görcsös, megsérülhetnek az izmok, ha ennyire megfeszül. Henriette támadásában valóban volt spiritusz, de a koordinációjuk nem volt megfelelő, látszik, hogy nem tudnak együtt dolgozni és hogy a lány teljesen máshol jár fejben.
- Flint, határozott tartás kell, nem pedig megfeszült izmok. Könnyen meghúzhatja magát. Henriette a támadása rendben volt, a reakcióidejük és csapatmunkájuk, azonban csapnivaló, pedig ez volt az óra lényege. Szintén E-t adok. – mondtam fejemet rázva, majd tovább léptem Hansel és Baldron fiúhoz. Ezek ketten jó csapatot alkottak, a bűbájtudásuk is rendben volt, habár könnyen a fejükbe szállhat a dolog aranyvérűség ide vagy oda. Sejtettem, hogy nem a megbeszélt támadást fogja használni, a korábbi bűbáj még meg is felelt volna, de a Tarantallegra nem megfelelő lefegyverző varázs, megalázásra vagy vallatásra alkalmasabb, nagyot sóhajtva hatástalanítottam, majd megráztam a fejem. Nagyot csalódtam most, főleg, hogy ezzel valószínűleg engem akart nevetségessé tenni az osztály előtt. Egy auror áll vele szemben Merlinre, mit gondolt.
- Egy tarrantallegra párbajban, főleg csoportos harc során nem megfelelő átok Baldron. Könnyen hatástalaníthatják, arról nem is beszélve, hogy egy vérmesebb ellenfél közben is tud támadni, még ha nehezebb is táncolva koncentrálni. Lefegyverző átkot kértem, a koordináció és a reakció rendben volt. Ezért a hibáért K helyett csak E-t kapnak.
Utolsó párhoz sétáltam, történetesen Monstro és McCarthy párosához, előbbi szintén dacos és szófogadatlan volt, de legalább a tudása a helyén volt. Ő is kísérletezni próbált, ráadásul végre nem használt szavakat, erre vártam, meg is lepődtem, hogy kimondta a korábbi bűbáj nevét. McCarthy védekezése sem volt rémes, szépen összedolgoztak, reménykedtem benne, hogy valakinek tudok az órán E jegynél jobbat adni.
- A viselkedése és a szorgalma csapnivaló Monstro, de igényes támadás volt, egy denevérektől hemzsegő bűbáj eltereli az ellenfél figyelmét és előnybe kerülhetnek ezáltal. McCarthy védelme is rendben volt, bár lehet még rajta javítani és Monstro. Óra elején kértem, hogy gyakorolja a nonverbális bűbáj használatát, erre pedig csak a gyakorlat osztályozása alatt tette meg. Messze vannak a K eredménytől, de egy jóindulatú V-t megérdemelnek és megkapják bónuszban a Ghoulokról kért beadandó elvégzésének terhét az órai viselkedésüknek köszönhetően. Az órának vége, mindenki távozhat! – intettem a kezemmel a kijárat felé, majd magam az asztalhoz sétáltam, hogy összepakoljak és igyak egy kávét és megegyem a müzlimet, ha már Monstro nem tartott rá igényt.

Tudnivalók:
- Mindenkinek köszönöm a részvételt! Az óra véget ért.
- Minden hsz +2 pont, teljes részvét még +2 (Összesen 6 pont gyűjthető)
- Lógás -5 pont, nem megfelelő órai munka -2
Házpontok:
- Theresa McCarthy: 4 pont
- Dominik R. Monstro: 4 pont
- Alec Flemming: 4 pont
- Nora Narek: 6 pont
- Henriette le Fay: 6 pont
- Leonard J. Flint: 6 pont
- Eloise Harding: 6 pont
- Lola Miller: 6 pont
- Alfonz Baldron: 6 pont
- Florian le Fay: -5 pont

#11 Múlt / Nyugati szárny / Re: Brown professzor szobája

Dátum: 2023. 02. 12. - 23:21:23

Órák utáni tanítás

2004.01.06

casual wear - Expecto patronum

to Digby

Amikor átnyújtottam az italt elmélkedtem el azon, talán mégsem olyan jó ötlet az italozás a Patrónus idézés tanítása közben, mert ahogyan ellazítja az embert, úgy a rosszabb dolgokat is könnyebben felhozhatja. Nem egyszerű egy kellemes emlék felidézése közben kizárni a mellette megjelenő rosszat, ami még ha kicsi is, de ott bújkál a jó emlékek sűrejében. Nyilván mostmár nem veszem el tőle az italt, csak játszott mosollyal bólintok, mikor elveszi és a szándék mögött bújó figyelmességet méltatja.
Végül is nem aggódom, nekem sem sikerült elsőre, sőt másiodjára sem, igen nehéz varázslat ez, nem hiába nem is oktatják az iskolában, bár szerintem igen csak fontos, én magam kötelezővé tenném, ugyanis elég gyakran botlani bele dementorokba, főleg, ha valaki az auror szakmát választja hivatásának.
Feszült csendben figyeltem, ahogy a professzornő koncentáll, szinte látom, ahogy újraéli egy kedves emlékét, s bár nem beszéltük meg előre mire fog gondolni, mégis biztos voltam benne, hogy a lányával kapcsolatos emlékét idézte fel. Sokat beszél róla, szinte áradozik és bár alapvetőleg egy pozitív személyiségről beszélünk, mindenkinek van egy olyan foltja életében, amire büszke és amibe tud kapaszkodni. Na jó, vannak kivételek. Én.
- Expecto patronum! – hívta elő a bűvigét és nyitotta fel a szemét egyszerre, olyan hirtelenséggel, hogy meg is rezzentem egy pillanatra, teljesen elmerültem a gondolatvilágomban és azon elmé-lkedtem, van-e olyan pillanat, amit elő tudnék hívni, hogy ismételten erős és teljes patrónus idézést tudjak végrehajtani.
Természetesen nem sikerült a varázslat, erre számítani lehetett, habár bíztam benne, hogy mivel Digbyről van szó, egy halványabb fényt megidéz, jelenleg nála boldogabb embert nem ismerek a Rox-fortban, de talán az ismerősi körömben egyáltalán. Na jó, az ismerettségi köröm nem túl nagy.
- Túl rendhagyó lett volna, ha elsőre sikerül, nem igaz? – kérdezte, miközben megenyhülve vettem tudomásul, nem érzi rosszul magát a sikertelenség miatt.
- Hát, az biztos, hogy megemeltem volna a nem létező kalapom Kollegina. – nevettem el magam a tanárnő játékosságán, majd közelebb léptem hozzá.
- Nincs gond ezzel, nekem is körülbelül ötödjére sikerült egy halvány fényt előcsikarni a pálcámból, na de alapvetőleg nekem nincs olyan sok jó emlékem. – magyaráztam, majd egy kicsit zavarba jöttem, hogy elköptem ez utóbbit, de remélve, hogy a professzornő nem veszi fel a mondatot, egy krákogást követően folytattam. – Olyan erős, emlékre van szükségünk, amit nem hordoz magával negatív érzelem, akár a jelenben, akár a múltban, vagy pedig elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy kizárja azt. – mondtam neki.
- Na de tudja mit? Mindenkinek jól tud esni egy kis ösztönzés. Egy pillanat. – mosolyodtam el, majd letettem a poharam az asztalomra és előrángattam az ajtó elé azt a kis izgága bőröndöt a terítő alól, amit erre az alkalomra tartogattam. Igazából a diákokra akartam ráhozni a frászt és megmutatni nekik a Commikulus varázslatot, de erre a pillanatra is alkalmas lesz.
Amikor megfelelő helyre igazítottam a ládát, beálltam a professzornő elé, majd párszor megrebbentettem a szemöldököm felé.
- Amit látni fog, maradjon a mi kis titkunk. – mosolyogtam, majd még mielőtt szóra nyithatta volna a száját, vagy ellenkezhetett volna, a pálcámmal a ládát megcélozva sütöttem el egy zárkinyitó bűbájt.
A ládikó teteje nagy zajjal csapódott ki, füst kezdett el gomolyogni belőle, majd egyik pillanatról a másikra előbújt belőle egy Dementor. Hörgött és morgott is, mint egy valódi, én magam összerezzentem, de nem tágítottam Digby elől. Kivert a víz és úgy szorítottam a pálcámat, félő volt, hogy kettétöröm, de muszáj volt kibírnom. Gyakorlatias ember voltam és bár most osztottam meg egy titkot a hölggyel, bíztam benne azon felül, hogy nem árulja el senkinek, eltakarítja a lényt még mielőtt összecsinálom magam.
- Próbálja kérem. – mondtam a fogaimat összeszorítva. – Ne aggódjon, ha nem megy, erős fából faragtak, csak próbálja. – mondtam neki, hogy azért ne érezzen magán felelősséget és ne aggódjon értem, hiába próbáltam magam keménynek mutatni, előtörtek belőlem a régi emlékek és úgy telepedtek rám, mintha már ismerős, jó barátok lennénk. Amennyiben így sem sikerül neki eltakarítania az útból, kézbe veszem az irányítást, de biztos voltam a módszeremben, mély vízben mutatkozik meg igazán az igazi tehetség.

#12 Múlt / Nyugati szárny / Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem

Dátum: 2023. 02. 09. - 17:02:21

Sötét varázslatok kivédése óra

2004.02.03

Minimális susmorgás alakult ki a teremben, ahogy mindenki megbeszélte, kivel legyen párban, s bár nem igen vagyok tudatában a diákjaim barátkozási szokásainak, biztos voltam benne, hogy nem ez a felosztás az, amit általában megszoktak. De nem is baj, legalább magára a feladatra koncentrálnak, habár így is folyamatos a beszélgetés.
- Nincs duma! – kiáltok közöttük járkálva, s ahogy figyelem a munkát és néhány megjegyzés magamnak elkönyvelek, elindulok ölesebb léptekkel először Alec irányába.
- Nem gond, Fleming, hogy késett az órájáról, mindannyian hibázunk. – mondtam neki, ahogy elhaladtam mellettük és figyeltem, ahogy a bábu fölé lövi a Flipendóját. – Két pont a griffendéltől, talán legközelebb jobban igyekszik majd, ahogy a célzással is. – morogtam. - Marek, szép munka, figyelje meg Fleming mozgását és segítse elő a támadását talán azzal, hogy oldalra lép előle, talán jobban fog menni neki a célzás, ha nem kell mozognia. – tettem hozzá abszolút nyugodt hangszínben.
Theresa és Monstro mellé érve figyeltem a munkájukat, nem volt baj vele igazából, nem a legjobb, de nem is vészes, azonban egy pillanatra az önérzetem és az órai szabályok kihágása okozta stressz nem hagytak nyugodni, így megállítottam őket.
- Monstro, értékelem, hogy odafigyel a cukorszintjére, ami egy gyakorlatot követelő órán igen csak fontos, de felhívnám a figyelmét, hogy az órán tilos az étkezés. – mondtam neki, majd kezemet mutatva jeleztem felé, hogy bizony itt gumicukor eltulajdonítás esete forog fenn. – Ha már minden áron édességgel akarja tömni magát, egyen egészséges dolgokat, tessék. – Adtam a kezébe helyette a magamnak félretett műzliszeletet, amit az óra után akartam elfogyasztani. – Persze, csak az óra végén. Mindemellett két pont a Mardekártól és ugyancsak a Griffendéltől McCarthy, az órámon nincs nasizás. Az órai munkájuk azonban tűrhető. – tettem hozzá mosolyogva, majd otthagytam őket. – Óh és persze az édességét óra végén visszaveheti. – fordultam vissza egy pillanatra Monstrohoz, majd tova sétáltam a következő párhoz, útba ejtve az ajtó melletti kis kukát, ahová beledobtam a gumicukrot. Elégedetten folytattam tovább a diákok munkájának ellenőrzését.
- Flint, attól, hogy ordibál, mint egy eszelős, nem lesz erősebb a bűbája, nem koncerten van, viselkedjen. – korholtam le a Hollóhátas fiút. - Le Fay, szép munka, nem mindig az erő a legkomolyabb fegyvertény, jó lenne, ha a bátyja is inspirálódna az igyekezetéből. Üzenem neki, ha továbbra is lóg az óráimról, meg fogom buktatni. – magyaráztam neki hűvös nyugalommal, majd Loláék felé vettem az irányt. Az általában cserfes szájú, idegesítő Mardekáros most kivételesen ügyesen dolgozott.
- Megfelelő a mozgása Miller, ha több lelkesedést vinne bele még azt hinném valódi párbajspecialista. – morogtam oda neki, majd Hardingra emeltem a tekintetem.
- Bátrabban, egy valódi párbajban a bizonytalanság az ellenfélnek kovácsol előnyt. – mondtam, majd miután még pár instrukcióval láttam el a többi diákot, Hanselék mellett is megálltam egy pillanatra.
Ez az Baldron gyerek próbál kitűnni egy másik stílusú, erősebb átokkal. Megmosolygom a dolgot, egy kaptafa a Flint gyerekkel, nem hiába aranyvérűek, azonban annyiban hagyom a dolgot, hiába tépte le a fabábu karját, majd helyrehozom, az meg hogy milyen átokkal erőlködik, nagyon nem érdekel, a dinamikán volt a hangsúly és a reakcióidőn, az pedig hibátlan volt.
- Szép munka. – válaszoltam, majd mikor úgy láttam, közeleg az idő, beálltam a terem elejére a bábukkal szemben és az első csapathoz sétáltam.
- Na akkor itt az idő, hölgyeim és uraim, osztályozzuk le az órai munkájukat. – mosolyogtam elégedetten, majd elővettem a belső sebemből a pálcámat. – Támadni fogok, a csapat védekezője Protegoval hárítja, a támadó pedig lehetőleg minél gyorsabban a támadásomat követően kilép és megtámad. – magyaráztam, majd beálltam Nora és Alec elé.
- Figyeljenek az időzítésre, mert ha hamarabb lépnek ki, kaphatnak a támadásomból, ha pedig későn a védekező társukat lőhetik telibe. Azonban ne aggódjanak, finom leszek. – mosolyogtam sokat sejtetően. – Felkészül, vigyázz, támadok! – kiáltottam, ahogy súlytásra emeltem a pálcámat. Nem érdekelt, hogy eltalálom esetleg őket, gyenge átokkal lövök rájuk, ha pedig megsérülnek, hát majd ellátják őket a gyengélkedőn, de legalább tanulnak belőle.

Tudnivalók:
- Reagálják le a történteket és írják le miképpen támadnak/védekeznek és a karakterek szerint hogy sikerül a gyakorlat.
- Minden hsz +2 pont, teljes részvét még +2 (Összesen 6 pont gyűjthető)
- Lógás -5 pont, nem megfelelő órai munka -2
- Február 15.-ig lehet írni az órára, aztán váltok
- Második körváltást követően lesz egy záró reag, amiben osztályozni fogom a teljesítményt, így illik kellően komolyan venni.

#13 Múlt / Keleti szárny / Re: Tanári pihenő

Dátum: 2023. 02. 06. - 12:41:38

Csak hagyj békén

2004.01.07

Outfit

to ~~Mr Csirkefogó~~ Campbell

Nem tudom, mi történt. Teljesen elengedtem magam, annak ellenére, hogy itt volt majdnem a teljes tanári kar. Jól éreztem magam és nem foglalkoztam sem a tartásommal, sem a múlttal vagy a megregulázott közönyösségemmel. Még Csirkefogó közelségét és érintését sem tartottam kellemetlennek, bár megígértem magamnak és őt is megkértem arra, hagyjon békén. Együtt nevettünk, bár meglehet ő mindig ilyen. Beiszik vagy Merlin tudja miket szed be, hogy jól érezze magát és leszarja a valóságot és mindazt a megrázkódtatást, amin én is átmentem. Biztos neki is van valami takargatni valója, amit a lazaság és a sikeresség mögé rejt, de a tudatmódosítók ezt mind elrejtik, bár nem hibáztatom érte, magam is ezt tenném. A mindenit, azt se tudom, minek élek, az életem egy nagy tál szarkupac.
– Elviszlek a Mágus térre vásárolni, te melák… - válaszolt még mindig nevetve, mire én levettem a szalvétát a mellkasomról és gondosabban áttöröltem a leöntött ruhadarabot. Persze, vele nevettem, mert valamiért volt egy humoros oldala ennek a történetnek, de tudtam, úgysem vesz nekem másikat.
– Rád fog férni egy rendes ruhatár… hikk! – tette hozzá, majd megpróbált az asztalok felé cibálni, ami ha nem engedtem volna a húzásnak, biztos nem ment volna könnyen, de a fenébe is, tudtam mire készül és rám fért már egy rendes lazulós este.
- Na de hé…én válogatom össze. A te stílusod nekem túl fennnnkölt. – nevettem megnyújtva a szót, szabad kezemet pedig a magasba emeltem, ezzel is jelezvén, mennyire is tartom a stílusát nem eviláginak. A másik kezemmel a vállánál magamhoz húztam őt, majd még mindig kacagva böktem a mellkasához.
- Na végre, valamiben egyet értünk Mr. Kviddicssztár professzor. – mondtam, bár ez nem amolyan szívom a vérét beszólás volt, hanem amolyan már minden mindegy volt, csak nevessünk elszólás. Nem olyan rossz fej ez a srác, csak még nem nyílt meg senkinek és nem fedte fel a benne rejlő bánatot, ami miatt felhúzta az arcára a maszkot. Talán belefáradt a sok edzésbe, mérkőzésbe és még itt is neveli a nebulókat? Sok lehet neki? A bulikkal és az orgiákkal el akarja felejteni, talán mit rejt a szíve vágya vagy a bánatát akarja valahogy oszlatni a viselkedésével. Az is lehet azonban, nincs neki semmi baja, csak tényleg ilyen. Bejött neki az élet és szarik a világra.
– Mi is igyunk… - dünnyögte abbahagyva a nevetést. Kicsit elkedvtelenedett, talán eszébe jutott miért is iszik ennyit, vagy ez mind egy színjáték lett volna és nem azért hívott félre, hogy igyunk, hanem hogy jól beolvasson nekem minden halló fültől távol?
- Igyunk… - gondolkodtam mostmár én is megkomolyodva. – arra, hogy még nem nyírtuk ki egymást? – vetettem fel rámutatva a férfira, majd tovább gondolkoztam, hiszen annyi mindenre lehetett koccintani.
- Hogy a tanulóink a legelitebbek és a hálával tartozunk, amiért ilyen jól és szépen fejlődnek szárnyaink alatt. – magyaráztam komoly képpel kezdve, de a mondat végére elnevettem magam. Persze, elit tanulók.
- Nem…nem…most komolyan…Igyunk a… - itt egy pillanatra elkomorodtam… - nincs mire koccintanom…a fenébe is utálok mindent az életemmel kapcsolatban, mondj te valamit inkább. – keseredtem el, majd keményebben szorítottam meg a poharat, félő is volt, hogy elpattan. A francos múlt, szar a jelen is és semmi okom bizakodni abban, hogy a jövőm is jobb legyen. Hikk…sokat ittam.

#14 Múlt / Faliújság / Re: Faliújság

Dátum: 2023. 02. 03. - 16:42:07

Diákok! A Sötét varázslatok kivédése óra a mai napon elkezdődött!

Sötét varázslatok kivédése tanterem

Február 9-éig az alább felsorolt diákok haladéktalanul jelenjenek meg, különben lógásnak minősítem és büntetőmunka terhe mellett háza -5 ponttal lesz szegényebb!

Lola Miller
Alfonz Baldron
Henriette le Fay
Theresa McCarthy
Nora Marek
Florian le Fay
Eloise Harding
Alec Fleming
Jayce Hansel
Dominic R. Monstro
Leonard J. Flint

Bővebb információ az órán!

#15 Múlt / Nyugati szárny / Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem

Dátum: 2023. 02. 03. - 12:54:46

Sötét varázslatok kivédése óra

2004.02.03

Türelmesen, szigorú arckifejezéssel álltam az ajtó mellett és vártam, hogy az összes diák végre bevonuljon a terembe és megkezdődjön a sötét varázslatok kivédése óra. Mint mindig, most se voltam túl lelkes, de meg kell tanítanom a gyerekeknek, hogy védhetik meg magukat a rend vagy egyéb más gonosz varázsló ellen. Miután mindenki beért, konstatálhatta, hogy én még a tanóra előtt elpakoltam a székeket és a padokat oldalra, jelenleg csak egy üres terem közepére tudnak bezsúfolódni. Az én helyemen minden változatlan maradt a pódiumon, de hogy elejét vegyem a sustorgásnak és a beszélgetésnek, jókora erővel bevágtam az ajtót.
- Üdvözlök mindenkit! – ballagtam oda az asztalom elé a pódiumra fel, majd úgy néztem le a diákokra.
- Örömteli nap a mai, mert ma nem lesz elméleti anyag, nem lesz házifeladat, se beadandó. – magyaráztam fenn hangon, majd körbejárva a pódiumot folytattam a mai óra anyagával.
- Ez volt a jó hír, gyakorlati órát tartunk és osztályozni is fogom. – csaptam az asztalra kezeimmel, majd meg is támasztottam rajta a testem, tekintetemet végigpásztázva a társaságon.
- Na de nem ez a rossz hír. Hanem az, hogy maguk gyengék, lehetetlenek. Egy rendbéli csoportos váratlan támadásban elvéreznének, vagy fejvesztve menekülnének. – magyaráztam, majd megráztam a fejem.
- Nem is hibáztatom magukat, hiszen mindenképpen az utóbbit javaslom. A futást. Azonban! – mu-tattam fel az ujjam, hogy mondandóm nyomatékosítsam. – Lesz pillanat, mikor nem lesz felnőtt, aki feltartóztassa ellenségeiket. Mikor nem lesz ott anyuci szoknyája, hogy mögé bújjanak, vagy tanár, aki megvédje a kis seggüket. – hordoztam körbe rajtuk ismét a tekintetem, majd felegyenesedtem.
- Egyenként nem mennek sokra, de tudják, mi az előnyük? Mi az erősségük? Valaki? – kérdeztem szétnézve a terembe, remélve, hogy valaki megválaszolja a kérdést, akár többen is jelentkezhetnek.
- Így van, az hogy sokan vannak! Na mindenki keressen magának párt, lehetőleg legjobb barátjukkal, azzal a személlyel akivel szeretik egymást, csacsognak állandóan vagy sülve főve együtt vannak. – indultam el megint az asztal mögül feléjük és leugrottam a pódiumról.
- Hogy miért? Mert valószínűleg, ha baj éri magukat, ebben a felállásban találja meg az ellenség. Az ismerősökkel, barátokkal tudnak a legjobban összedolgozni, ugyanis egy párbaj azon múlik, ki, hogyan reagál. - Türelmetlenül vártam, hogy végre a nebulók sorba rendeződjenek, néha sóhajtottam egyet nézve a káoszt, amit ezzel okoztam, de magamnak köszönhetem, sajnos ez a legjobb lehetőség arra, hogy csapatként képezzem ki őket és hogy megtanuljanak dinamikusan együtt dolgozni.
- Akik nem találtak párt maguknak, nyilvánvalóan együtt fognak dolgozni, a kinti világban sem lesz több idejük partnert találni egy éles párbaj esetén. – magyaráztam, majd vissza felléptem a pódiumra, hogy jól lássak mindenkit.
- A feladat nagyon egyszerű, kiválasztják egymást közt ki lesz a védekező és ki lesz a támadó fél. A védekezők a Protego bűbájt fogják használni, míg a támadók a tanterem végén lévő két bábun a támadást gyakorolják, mondjuk a Flipendo-t. – magyaráztam megint elindulva jobbra, majd visszafor-dultam feléjük és ellenkező irányba kezdtem sétálni.
- Igen, gyenge varázslatok, nem is ezen lesz a hangsúly, nem az alsóéves bűbájtudásukra leszek kí-váncsi, hanem a reakcióidőre, a dinamikájukra. Ezt az órát arra szánjuk, hogy a közelgő veszélyre felkészítsem magukat. Természetesen, aki már ismeri a nonverbális varázslat mibenlétét, egy szót sem akarok hallani, vagy megbuktatom év végén! – mondtam, majd ismét megálltam középen és mosolyra húztam a számat.
- Igyekezzenek jó csapatmunkát kiépíteni, mert óra végén én fogom megtámadni magukat. Kitűnő védekezést és ellentámadást várok el. Aki megizzaszt, az plusz pontot szerez a házának, aki gyengén teljesít, négy oldalas beadandót fog írni nekem a Ghoulokról. Kezdjék! – mutattam a terem végén lévő bábukra, majd remélve, hogy a csapatok védekező tagjai a Protego egy-egy változatát gyakorolják, sikeres bűbáj esetén pedig mögülük kitörve a támadó fél a bábura varázsolja a Flipendo-t. Aki nem jól csinálja a feladatot, rápirítok, mert mint korábban említettem, nem a varázstudásukra leszek kíváncsi, hanem hogy tudnak csapatban dolgozni, megfelelő reakció időre. Protego és egyből Flipendo. Ezt akarom látni, tökéletes dinamikában. Ha ezt elsajátítják, bármilyen bűbájjal meglepetést tudnak majd okozni az ellenségeiknek.

Tudnivalók:
- Kérek mindenkit a párokat a reag írás előtt beszéljük le, a reag ne csak arról szóljon hogy keressük a társunkat. Gyakorláson legyen főként a hangsúly, hogyan alkalmazkodnak a diákok a gyakorlathoz.
- Minden hsz +2 pont, teljes részvét még +2 (Összesen 6 pont gyüjthető)
- Lógás -5 pont, nem megfelelő órai munka -2
- Február 9.-ig lehet írni az órára, aztán váltok
- Második körváltást követően lesz egy záró reag, amiben osztályozni fogom a teljesítményt, így illik kellően komolyan venni.

Oldalak: [1] 2 3 4