 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3 ... 55
|
|
1
|
Múlt / Abszol út / Re: A főút
|
Dátum: 2023. 07. 12. - 09:19:59
|
♥szeszélyes napok ♥
(sad birds still sing)
pretty : nyár van ♥ vibe: style
2004. 07. 12.
p.s. Tyra
Néha most is azon kaptam magam, hogy vártam a levelet Jamsintól. Vele tartottam a kapcsolatot, nem úgy mint Ayshával. Nála szörnyen sikerült az elválás, amikor megtudta, hogy eljövök Angliába, már engem is gyűlölt. Tudtam, hogy utálni fog, hiszen mindenre mérges volt, az egész életére. De azt hiszem most már meg se fog nekem bocsájtani, hiszen nem megyek haza. Jasmin kedvéért sem, ami pokoli rosszul esett, de képtelen voltam rávenni magam, hogy jófejet vágva hazamenjek. És eljátsszam, hogy minden rendben volt. Nem, semmi sem volt rendben, azok után főleg nem, hogy Jasmin elment. Az ember pedig nem tehetett semmit, mert már mindent előre eldöntöttek, és beleszólásunk sem volt az életünkbe. Nem akartam ilyen életet, nem akartam ilyen életet a gyerekeimnek sem.
Inkább vásárolni akartam, vagy teletömni magam egy csomó édességgel. Monstro nélkül már a konyhában való lógás sem lesz az igazi, annak ellenére sem, hogy mindig a melleimet bámulta, meg megette az édességemet, vagy robbanócukort tett a palacsinta tésztámba. Persze teljesen mindegy, hiszen ha elvégzem a Roxfortot soha nem jöhetek vissza, előbb utóbb mindenkitől el kell búcsúzni, nem igaz? Utáltam ilyeneken gondolkodni, pedig meg kellett volna tartanom a lelki egyensúlyomat is, a táncdöntőmre. Csak akkor éreztem magam igazán egyedül ebben az országban is, ha nem volt mellettem senki. És nem is tudom, néha olyan érzésem volt, hogy nem is fogok tudni igazán beilleszkedni ide. Nem tartoztam ide, de nem tartoztam otthon se sehová. Legalább most nem volt velem senki, hogy eljátsszam jól vagyok.
Persze valami furi helyen kötöttem ki, és még meg is ijesztettek, úgy kaptam elő a pálcámat, mintha azon múlt volna az életem.
- Hé, Nora! Ne már, én vagyok, hahó! – hallottam meg az ismerős hangot. Az a hugrás csaj volt, aki azt hiszem az én évfolyamomba járt. Jó, mindegy nála is idősebb voltam végül is. Mintha ő is külföldről jött volna nem? Monsto mindig azon a gagyi becenevén hívta, örültem hogy nekem nem adott olyat.
- Ó. Nem ijedtem meg, természetesen - húztam ki magam és úgy tettem, mintha mi se történt volna, majd eleresztettem egy bájmosolyt is. - Csak teszteltem hogy milyenek a reflexeid - tettem hozzá, és megigazgattam a rövidre vágott hajamat is. Kényelmesebb volt, bár Lola még mindig ki volt rá akadva. Aztán már húzott is ki a sikátorokból, nem mintha ellenkeztem volna.
Az utcán már barátságosabb volt a környezet így méregettem a velem szemben ácsorgó Tyrát. Nem sokat tudtam róla, én inkább Lolával vagy Aleccel lógtam, vagy a többi háztársammal.
- Mit csinálsz erre? Te is hallottad hogy ma jön ki Miss Disenchantment nyári parfümkollekciója? - kérdeztem inkább, elterelve a gondolataimat az életemről. - Őszintén szólva még az őszi illatok voltak a legjobbak - csevegtem tovább. Fogalmam sem volt hogy érdekli e egyáltalán ez, de a divat minden lánynak fontos kéne hogy legyen. A szépséggel lehet megfogni a férfiakat... Aztán tök mindegy mert lekoppintanak, de végül is megfogni könnyű, megtartani már annál nehezebb.
Meg is indultam vele az úton, kicsit odébb volt a parfümös üzlet, a kimondhatatlan angol nevével. |
|
|
|
|
2
|
Múlt / Abszol út / Re: Scribulous Tintakavalkád
|
Dátum: 2023. 07. 12. - 08:52:39
|
♥ mindent a szemnek ♥
(be creARTive)
pretty : nyár van ♥ vibe: Through The Cellar Door
2004. 07. 15.
p.s. Esmé
Az egészet Arminnak köszönhettem. Ő tanított meg rajzolni, habár sosem tartottam magam olyan nagy tehetségnek benne. Igazából ő volt az egyetlen testvérem, akivel korban is közelálltunk egymáshoz. A többiek már túl idősek voltak hozzám, és mindig is ott volt egy szakadék köztünk. Mintha teljesen másik világban nőttünk vona fel. A nővéreimre midnig féltékeny voltam. Szépek voltak, sokan felfigyeltek rájuk, engem meg mindig csak gyerekként kezeltek. Ezért is kezdtem el hamar eljátszani, hogy idősebb vagyok, és talán annak is éreztem magam egy egészen picit. A két legidősebb bátyám pedig... Még a nevüket is folyton összecseréltem. A legidősebb folyton morcos volt és mogorva, még ha fájt valamilye akkor is csak dühösen kiabált és veszekedett, a fiatalabb pedig folyton szivatott. A rajzolással csak még közelebb kerültem Arminhoz, és úgy éreztem, ő az egyetlen a világon akivel tényleg mindent meg tudtam osztani. Hiába volt a két legjobb barátnőm Jasmin és Aysha, Armin volt az egyetlen, aki sosem ítélkezett felettem, csinálhattam bármi rosszatt, vagy éppen szeghettem meg minden szabályt, amit nem kellett volna. Nélküle tényleg nagyon magányos lennék. Ha elmegyek az esküvő után még őt is elveszik tőlem, ez pedig nagyon fájt.
Az Abszol út nem volt olyan tömött, mint nyáron, persze én megszoktam a szűkös utcákon lévő tömött bazársorokat is, főleg hogy mindenki utat adott nekünk, hiszen tudták, hogy kik voltunk. Otthon nevünk volt, nevem volt, és nekem pedig játszanom kellett a tökéletest, hiszen nem hozhattam szégyent a családomra és a névre, amit viselnem kellett. Pedig nem én kértem ezt.
Felsóhajtottam, legalább ma egy kicsit komolyabban is rajzolhatok. És talán az el is tereli a figyelmemet az életemről. Ezért szerettem rajzolni és táncolni. Elvitt innen messzire, egy teljesen más helyre, ahol csak én voltam és egy kicsit megállt felettem az idő. A Roxfortban néha, ha nem tudtam aludni, kiültem hajnalban a birtokra, és rajzoltam.
A boltba benyitva már láttam a felállított vásznakat, és néhányan már meg is érkeztek. Gyorsan végignéztem rajtuk, és nyugtáztam magamban a tényt: én voltam itt is persze a legszebb. Hát ki más?! Végül odamentem a lányhoz, aki egészen oktatósan nézett ki, már csak a ruhájában is. Lehet valami helyi híresség volt, bár én még mindig le voltam az itteni dolgokkal maradva, és legkevésbé sem mozogtam otthonosan még most sem.
- Szia! Igen, én. Kérlek, áruld el a neved, és utána válassz egy helyet, ahol kényelmesen érzed magad és megfelelő a perspektíva is - szólalt meg én pedig kihúztam magam, és büszkén kiböktem a nevemet.
- Nora Narek vagyok - mutatkoztam be. Az egyedi, utánozhatatlan, és kétség kívül a legszebb Nora Narek, úgyhogy mindenki nyugodtan sziporkázhat a csodás társaságomban.
- Nem ismered véletlenül Armin Nareket? - kérdezte, én meg meg is lepődtem. Nahát, már ilyen híres lenne az én csodálatos bátyám? Aw, milyen büszke vagyok rá.
- Ismerem, ő az én drága bátyám - válaszolom szélesen mosolyogva. - Csak nem olyan híres festő már, hogy ismerik a nevét? - kérdeztem lelkesen, és már vártam, hogy elmondhassam neki hogy bizony már ismerik.
Ha kifecsegtük magunkat a bátyámról, én leülök szokásomhoz híven nem túl hátra, hiszen szeretek elől figyelni, és amúgy is, ez csak egy rajzóra, csak nem történhet itt az emberrel semmi váratlan.
- Esmé Fawcett vagyok, és a mai napon én leszek az, aki elkalauzol titeket az emberi test rajzolásának rejtelmeibe - szólalt meg, miután az emelvényre lépett.
- Élő modell is lesz? - kérdezte valaki, mire hirtelen túl sok minden történt. Először is egy köntösbe burkolózott testű pasas rendkívül drámaian előlépett Esmé háta mögül, és nagyon légies mozdulatokkal középre vonult.
- Én leszek a modell, kedveseim. Mindent a szemnek - kacsintott, mire akartalanul is kirázott a hideg, de le se reagálhattam azt ami utána következett. Ledobta a köntösét magáról, és... teljesen pucér testtel állt meg előttünk. Leginkább előttem, mert hát előre ültem. |
|
|
|
|
13
|
Múlt / London mugli része / Re: Belvárosi utcák
|
Dátum: 2023. 07. 07. - 19:34:32
|
♥... vagy ilyesmi ♥
(I know you've got me wrapped around your finger)
pretty : akkor is ♥ vibe: playground love
2004. 07. 21.
p.s. Len
Nagyon is tisztában vagyok a helyzetemmel. Úgy értem neki biztosan nem jeletett semmit, ami történt közöttünk a bálon. De igazából ezt már egészen kezdtem megszokni, hogy sosem jelentek semmi fontosat másoknak. Mégis irracionális módon küzdők ellene, mert az a mi van ha mégis... és ez teljesen összezavar, és emiatt csináltam már annyira de annyira sok butaságot.
Nem voltam olyan, mint Jasmine, aki mindenben meglátta a szépet, és egyszerűen hitt benne, hogy ami rossz volt nekünk, igazából lehet jó is, csak optimistának kell lenni, és... És ezzel mire ment? Semmire, és már most nem is fogja soha se azt mondani, hogy keressük a borult időben is a szivárványt. Aysha pedig egyszerűen mindent csak gyűlölt, és nem hitt semmiben, hogy jobb lehet. Én pedig csak... egy kicsi jót akartam abban a szar életben, amit nekem kiosztottak. És ez olyan nagy kérés lenne, ugye? Túl sok volt a rovásomon, hogy valami sokáig is jó lehessen, de én mégsem akartam ezt elfogadni, mert olyan hülye voltam.
Ahogy megpillantottam Lent, megint nem gondolkodtam, csak odamentem hozzá, és közelhajoltam az arcához. Nem nagyon számítottam arra, hogy közelebbről is fogom látni a nyáron, csak elnézegettem a meccseken, ahogyan nagyon menőn elkapta a cikeszt, és csak távolról voltam boldog. Éreztem az illatát, ami ilyen kellemes volt és férfias, és persze egy kicsit füstös is, de jól állt neki. Ahogy megszólaltam, kinyitotta a szemét és egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, majd persze el is tolt magától, mire kicsit sértetten sóhajtottam egyet. Oké, talán tényleg aludt és megijesztettem.
- Te mindenhol ott vagy, Narek? - kérdezte hevesen, mire csak durcásan felhúztam az orromat, és nem hallottam mit dünnyögött, de biztos semmi jót, mert megint felbosszantottam.
- Még hogy én? De hát te vagy ott mindenhol, lehet követsz? - vágtam vissza, csak hogy kicsit piszkáljam is.
- Menj már haza vagy valami. Ez egy férfi ruhaüzlet - mondta aztán, mire csak megforgattam a szememet, és magamra mutattam színpadiasan, hogy amúgy én itt dolgozom. Nem sok kedvem volt hozzá, de végül is ruhákkal foglalkoztam meg a divattal, és ez egy körömkímélő munkahely volt. Inkább gyakoroltam volna most is a táncversenyemre, aminek a döntője holnap lesz. Barb csinálta hozzá a kosztümöm, és nagyon-nagyon menő.
- Szívesen hazamennék az tény, de segítenem kell neked - pislogtam rá, miközben idegesen ácsorgott előttem, és vártam, hogy kibökje miért jött ide. Gondolom nem aludni és vizet kortyolgatni talpas pohárból.
- Kell egy szmoking minden kiegészítővel együtt ma estére. A másikat lehánytam. - Szólalt meg végül, mire csak felvont szemöldökkel végignéztem rajta. Most is olyan jól nézett ki, mint mindig, bár láthatóan nem volt a legjobb színben, de a hányás és a meccs után össze tudtam rakni, miért nem. De azért mosolyra húztam a számat.
- Óh, akkor biztosan jól szórakoztál este... Láttalak aznap, szép fogás volt - kulcsoltam össze a hátam mögött a kezemet. Nem igazán tudtam még mit mondani. Biztos sokkal jobban elcsevegtek vele mások, én meg nem szoktam meg hogy beszélgessek azzal, aki tetszett. Sose jutottam el olyan távlatokig senkivel. Így is biztos csak valami hülye rajongónak gondol, majd pont ennek fog örülni, hogy ezt mondtam, de úgysem ijeszt el.
- A cipőméretem 43-as. A többiet találd ki. - mondta végül, én meg... nem is tudom megint nem tudtam befogni a számat, és sejtelmesebben elmosolyodtam, ahogyan ismét láthatóan és feltűnően végigértem.
- Azt nem lesz nehéz kitalálni - kacsintottam rá, majd inkább hátraarcot vágtam utána. Miért is flörtölgettem vele, az se tetszett neki, de azért hátra lestem felé. - A neked való szmokingok kicsit odébb vannak, de van mellettük is próbafülke - tettem hozzá. |
|
|
|
|
15
|
Múlt / Abszol út / Re: Scribulous Tintakavalkád
|
Dátum: 2023. 07. 05. - 14:59:21
|
♥ mindent a szemnek ♥
(be creARTive)
pretty : nyár van ♥ vibe: Through The Cellar Door
2004. 07. 15.
p.s. Esmé
Akartam kezdeni magammal valamit a nyáron, mégsem csak azt akartam, hogy dolgozásból álljon ki az életem. Oké, diákmunka volt egy ruhaboltban, de akkor is. Kicist hiányzott az a semmittevős shoppingolás, mint tavaly nyáron, de nem tehettem ezt meg. Arminéknak be kellett segítenem. És még a munka mellé táncversenyre is jelentkeztem, hogy megnöveljem a plusz bevételemet. Annak is nemsokára jött a döntője, amit meg terveztem nyerni. Le akartam foglalni a gondolataimat, és... szerettem volna megtanulni embert rajzolni. Ezra megmutatta az alapokat, és annak nagyon örültem, de még nem tudtam lerajzolni Lent. Sokkal nehezebb volt, mint amennyire hittem. És már egyáltalán nem volt ebből lelkiismeret furdalásom, hogy a vallásom ellen teszek megint valamit. Ha megházasodom Abdullal, akkor csak ennyit vihetek haza magammal, egy képet róla, és nem érdekel, hogy ez mennyire számított tiltott dolognak. Semmit se lehetett otthon csinálni, ami igazán jó volt, és ebbe teljesen bele lehetett keseredni. Még úgy is, hogy igyekeztem követni a vallást, csak a magam módján, ahogy minden mással is csináltam.
Jó idő volt, bár azt be kell vallanom, az otthoni nyár a teljes melegével hiányzott, meg a sivatag látványa, és hogy büntetés meg kicsapás nélkül repülhessek a varázsszőnyegemen. Azért... azt hiszem sose fogok úgy érezni, hogy egy helyen legyek, és minden pont jó legyen, és ne akarja sehová máshová vágyni. Ha itt voltam hiányzott minden, ami nem az otthonomból való volt. Ha meg hazamentem, nem bírtam otthon élni, mert minden fojtogatott. Felsóhajtottam, ahogy megérkeztem az Abszol útra. Még mindig kiismerhetetlen volt, Lola miatt tudtam csak kicsit kiigazodni itt. Jól esett volna most egy kis limonádé, mert a nap kellemesen sütött. Mondjuk epres, vagy erdei gyümölcsös. A tengerpartra már kevésbé vágytam. Ha csak ránéztem a vízre egyenesen rosszul lettem, mert szinte láttam magam előtt, ahogy Jamsine belesétál, a habok közzé, aztán eltűnik, elnyeli a víz, magához öleli, és sose bukkan fel újra élve. Már csak attól, hogy ez előttem volt, hányingerem lett, és még víziszonyos is voltam. Pedig sokszor mentünk a Perzsa-öbölhöz, vagy a Níliushoz a családi nyaralásokon, mégsem hiányzott ez nekem. Persze bikinit szívesebben húztam volna fel magamra, hogy megmutassam mindenkinek, hogy milyen szép vagyok.
Elhaladtam az Arany Kvaff mellett, ahol a kint kuporgó varázslók mézsört szorongattak a kezükben, és azért bekukucskáltam, hátha megpillantok valakit. Persze, úgyse fogok vele csak úgy összefutni a nyáron, a sors annál kegyetlenebb, de helyette láttam pár plöttyedt hasú vénembert. Fúhj.
A Szombati Boszorkány szerint valami tintás boltban lesz egy rajzos kurzus, ahol embert lehet rajzolni, valami festő csajjal, én pedig már lassan azt hittem sosem találom meg. Milyen hülyeségeket csinálok, ha valamit a fejembe veszek, tényleg nem voltam normális. Végül is, csak embert rajzolok nem valami pucér valakit, mint azokban a görög művészetről szóló könyvekben.
Benyitottam a boltba és körbenéztem, és meg is pillantottam egy csajt, aki talán az oktató is lehetne, így odamentem hozzá.
- Szia, te fogod tartani az órát? - kérdeztem tőle, és kíváncsian bámészkodtam. |
|
|
|
|
