Ideges fogtam Smith karját és vártam, hogy végre elhopponáljunk a tótól. A hopponálás után megint elkezdtem émelyegni de Smithre ahogy ránéztem inkább már csak a hideget érzékeltem amit a vizes átázott ruha miatt éreztem. Egy pálca intéssel tüzet varázsolt a kandallóban és megszárította a ruhánkat, amiért hálás voltam neki, de megse mertem szólalni. - Gondolom jó magyarázatuk lesz erre - Mondta hűvösen. - Jó, tudom, hogy magyarázatot vár. De valójában az én hibám az egész... - Kezdett bele Flor és én rákaptam a fejem, közben Smith intett, hogy üljünk le, nem is kell több a hozzám közelebbi székben helyet is foglaltam. - Valóban? - Felvonta a szemöldökét és kiváncsian várta , és minket vizslatott a hűvös tekintetével. - Épp Három Seprűben iszogattuk a málnaszörpünket -Itt egy kicsit elmosolyodtam, mert tudtam,hogy Flor nem mond igazat. Gyorsan próbáltam letörölni az arcomról nehogy Smith észre vegye. - Málnaszörpöt - Ismételte meg Smith, nem hiszem hogy elhitte, főleg ha látta azt a félmosolyt az arcomon. Majd Flor folytatta a történetet. - Egy alak az asztalunkhoz lépett és letett egy koszos korsót... aztán elment. Én utána akartam kiáltani, hogy mekkora segg... mármint gonosz és akkor elvitt minket a Loch Nesshez. Mármint érti egy olyan zsupszizé volt! Henriette nem is volt hibás. Én fogdostam meg a dolgot -Folytatta a történetet, és magához hűen nem tudta a nevét a zsupszkulcsnak, én megszólalni nem mertem mert vágni lehetett volna a félelmet a levegőben. - Egy alak az asztalunkhoz lépett és letett egy koszos korsót... aztán elment. Én utána akartam kiáltani, hogy mekkora segg... mármint gonosz és akkor elvitt minket a Loch Nesshez. Mármint érti egy olyan zsupszizé volt! Henriette nem is volt hibás. Én fogdostam meg a dolgot.- A történet egyezett a valósággal, és eddig tényleg nem voltam hibás... - Talán nem tanulták meg, hogy gyanús alakok dolgaihoz nem szokás nyúlni? -Vont kérdőre minket Smith - De egy korsón semmi sem gyanús.. legalábbis nekem nem volt az.-Próbáltam menteni a menthetetlent. - Az már csak hab a tortán, hogy "málnaszörpöt" iszogattak, de közben még életveszélybe is kerültek. Mondanom sem kell, hogy az ilyen helyzetbe, főleg ha egy roppant veszélyes lény lakhelyéhez kerülnek, rögtön el kell hagyni a helyet. Miss le Fay pedig igazán terelgethetné a bátyját a rendes úton, nem pedig követni őt a botor cselekedetekkel --Nyeltem egy nagyot, és most rajtam volt a sor hogy színt valljak Smithnek. - Igazából.. amint oda érkeztünk, és felfogtuk mitörtént és, hogy hol vagyunk, engem teljesen lázba hozott a hely. Flor rögtön haza akart menni és kereste a kiutat, én viszont elindultam a víz felé, hogy meglessem a Nessy-t... Flor vissza akart tartani de én mentem előlre fel a sziklákon, és lényegében húztem magammal Flort. Szóval miattam, jutottunk abba a helyzetben, és az én hibám volt- Sütöttem le a szemem a könnyem vissza tartva, hogy majdnem miattam vesztünk oda mind a ketten. Össze húztam magam és vártam, hogy Smith leszidjon engem is, akitől várta hogy a bátjára figyeljen. - Büntetőmunkát kötelességem kiszabni magukra, de figyelembe véve a zsupszkulcs, la Fay, zsupszkulcsnak hívják, nem zsupszizének. Elragadta magukat, enyhébb büntetést kapnak. Négy héten keresztül heti egyszer plusz órán fognak résztvenni Salamander professzornál, aki örömmel tanítja meg önöknek mit kell tenni veszélyes lények közelében - Kicsit megkönnyebbültem amint kiszabta a büntetésünket, valamint ahogy a kezembe került a meleg tea és belekortyoltam elkezdtem felmelegedni.
Úgy vert a szivem mintha éppen maratont futnék, bár most inkább futnám azt mint egy hatalmas kelpivel szemezni és imádkozni, hogy ne a hasábe végezzem. Szerencse, hogy itt van Smith, aki a szokásos drámaiságot meghozta a helyzetbe, vagyis inkább még ilyesztőbb lett, amint a húsokat a vízbe dobtuk a kelpi nagy csobbanással utánuk fordult, ezért mi tiszta vizesek lettünk, mostmár nem csak nyakig sáros,de nagyig vizesek lettünk. Apillanat hevében inkább üdítő volt a hideg víz, Flor Smith nyakába ugrott aki láthatóan zavarba jött, én csak elmosolyodtam rajtuk. Legalább ő megtalálta az igazit remélhetőleg. Vajon Smith eddig tudta, hogy tudok róluk? Vagy ezt Flor eltitkolta előle, hát mostmár mindegy -- Maga egy hős, prof. - Ezután elhúzódott és az már ígyis zavarban lévő professzorhoz oda rántott a karomnál fogva. Ahogy oda húzott egy kicsit lefejeltem Smith-t de egy szó nem tudott volna kijönni a számon még mindig csak a kelpit kutattam a vízbe, és vártam mikor veszi észre, hogy azok nem húsok és vissza jön értünk. - Nem vagyok hős. Magukat mentettem meg, nem csak a húgát, la Fay. Most pedig szépen mind a ketten az irodámba jönnek, és elmagyarázzák, hogy mit keresnek maguk a Loch Nessnél. - Nyeltem egy nagyot. És továbbra is a vizet fürkésztem azonban mostmár nem kíváncsiságból, hanem félelemből, egy biztos nem fogok egyhamar vissza jönni ide. Legalábbis amig nem tudok hopponálni és a sulin kívűl is szabad majd varázsolnom, na majd akkor talán vissza merészkedek. - Csak menjünk már innét végre!- Fakadtam ki ingerülten, mikor a tóból egy kis hal kiugrott. Ha 2 hónap büntető munkát kapok se érdekel, csak már a roxfortba akarok lenni és egy meleg teát a kezembe fogni. Amint Smith kinyújtotta a kezét rögtön rögtöm megfogtam, lehet kicsit túl erősen is mert eddig 2-szer hopponáltam és mind a kétszer majdnem ki is jött minden így előlre féltem tőle.
Lehet rosszul érzem, de kezd megbékélni velem, vagy én kezdem megszokni a stílusát azt nem tudom. Nem tudom mit gondolhat rólam, vagy hogy miért ilyen velem, de igazából nem is zavar. Amint kikerülünk innét szerintem ha bárki megtudná, hogy mi ketten ide bevoltunk zárva ő a lehető legkomolyabb hangnemébe és a lehető leggyilkosabb nézésével tagadná le azt mindenkinek. Bár ettől nem kell félnem, hogy kitudódik mert ő nem fogja elmondani, én meg nem nagyon tudom kinek. A legtöbb srác szóba se áll velem, vagy ha mégis akkor is csak, hogy menjek odébb. - Hát Mr. Mindent Tudok, egyik sem talált. Cambellt egyedül a szakmai tudása miatt viselem el és nézek fel rá, tény hogy nem néz ki rosszul de szerintem tul nagyra van magával. Az, hogy azért kvid-dicsezek mert figyelmre vágyom az meg nagyon félre ment. Flor kviddicsezett még mikor az előző tanár volt itt. Aztán különös módon abba hagyta, pedig nagyon szerettem kiskoromba amikor csak fe-lultem mögé és lebegtünk kicsit. Én csak beleszerettem a sportba és segít a tanulásba..- Amint elhadartam neki, elmosolyodott és megrazta a fejét. Meglepődtem rajta, mosolygott megint.. talán tényleg kezd kevésbé utálni engem? - Értem. Flor nem is az a kviddics alkat. Ügyes volt?--Érdeklődött, olyan barátias hangon. És igaza volt Flor tényleg ne az akviddicsezős alkat, sokkal inkább mondnám egy könyvtárban ülő embernek aki a könyveket bújja. De szerintem az évben jó ha 2-szer betévedt oda vagy éppen órára. - Hát csak keveset láttam játszani, de igen szerintem ügyes volt, legalábbis a legtöbbször nyert a griffendél.-Emlékeztem vissza még az első évemre, meg az előtte lévő nyarakra, amikor anyánk aggódott értem, hogy leejt, pedig nem is repültünk sokat. - Van is terved a kviddiccsel, ha végzel a suliban? – Kíváncsiskodott tovább, ennél a kérdésnél sokkal inkább figyelt mint az előzőnél. Valamiért érdekli. - Hát még nem teljesen döntöttem el, de lehetséges, ha Campbell marad végig a tanárom akkor tanulhatok el tőle pár mozdulatot és lesz esélyem magasabb szinten is űzni, szóval lehetséges hogy miután kikrülök innét folytatom a kviddicset. És neked csak a kviddics van tervbe vagy esteleg van egy B opciód is?- Kíváncsiskodtam tovább, közben a seprűk a helyén voltak és körülnéztem, hogy mit lehetne még itt csinálni. - Szerintem fontos a B opció, egy olyan munka vagy hobbi ami a kviddics mellet is elfér, hogy azért kizökkenjünk abból amit csinálunk. A kviddicset nehéz lenne megunni de vannak páran akik kiégtek..- Magyaráztam, és közben eszembe jutott, hogy vajon mióta lehetünk itt bent.
Nehezen kelltem fel az órára, és majdnem a pálcámat is a ládámba hagytam, de szerencsére az ajtóban még feltűnt, hogy nincs nálam. reggelinél megittam egy hideg töklevet amitől felfríssűltem. Mondhatni jó kedvűen mentem a terem felé. Amint beléptem a második sor környékén foglaltam helyet, hogy azért ne legyek legelől de mindent lássak. Kíváncsi voltam a mai órára mit talál ki Flitwick professzor. Nem elsőként értem be már nem is volt célom, de utánam még meglepően sok ember jött. Flitwick valamiért ma sokkal jobb hangulatú volt, legalábbis a kisugárzása sokkal pozitívabb. Amikor mindenki megérkezett nagyjából elkezdte az órát. - Újabb csodás nap ez, egy újabb órára nem igaz? Khm. A mai napon egy kis logikai feladattal készültem számukra - Hmm logikai feladat, jól hangzik. Mondjuk így első órában nem a legszerencsésebb de ez most nem számít, jó a hangulatom, szép napunk van, ezt már senki és semmise tudja elrontani. - Nos, ezek bizony különleges dobozok, melyeket jó magam varázsoltam el. Két-két bűbáj védi a dobozokat, minden évfolyam szintjének megfelelően. Próbáljanak rájönni, hogy milyen bűbájokkal lehet őket kinyitni. Ha elakadnak szívesen segítek, kérdezzenek csak bátran, de előbb gondolkozzanak.- Egy varázslattal elénk reptette a dobozkákat. Kezembe vettem és jól szemügyre vettem hátha van rajta egy kis segítség. Körülnéztem, hogy ki mit csinál, páran már a varázslatokat próbálgatták, páran még csak ültek felette és gondolkodtak. Szerintem kezdek a legegyszerűbbel, hátha csak beakar csapni és a végén túl agyalom. Amint megvitattam magamba letettem a dobozt az asztalra elővettem a pálcámat és a dobozra szegeztem. - Alohomora!- Mondtam kicsit halkabban a helyes kézmozdulattal. Amint kimondtam odébb hajoltam és az orrom elé tettem a kezem, hogy ne az arcomba jöjjön a bűz ha rossz lett, de ahogy pás másodperc után sem történt semmi, lassa vissza ültem normálisan. - Huh, ez meleg volt, már csak egy kell- Gondolkoztam hallkan. Múltévben tanultunk egy bűbáj megszüntetésére alkalmas varázslatot is. Szerintem az működik tárgyakon is, de az nem csak az átkok ellen jó..? Tőlem kicsit messzebb egy varázslatnak a végét meghallottam, "menti" milyen varázslat végződik így.... Egy varázslat se jutott eszembe egészen addig míg gondolkodás közben el nem kalandoztam a legutóbbi kviddics edzésre ami mont délután volt és a lemenő nap olyan szépen csillogot tavon. -A tó hát persze...- Kicsit hangosabban mondtam ki mint akartam, most valaki biztos bolondnak néz, hogy egy tóra gondolok mikor itt van előttem még a megoldatlan doboz. De nem egyértelmű? Hát víz szóval az a varázsige az "aguamenti". Ha valamiért neki eszébe jutott kipróbálom én is, ha ez nem jó akkor marad a Finite. Újra rászegeztem a tárgyra a pálcám. -Aguament!- Becsuktam a szemem és vártam, hogy az arcomba pukkanjon, de nem történt semmi. Elmosolyodtam és egy fél sikernek vettem, bár ezt lehet magamtól kellet volna rájönnöm. Végülis magamtól jöttem rá.. A kis doboz felnyílt, én vártam az óra többi részét, hogy lesz-e még valami csavar a dologban.
Olyan jól indult ez a nap, ha az a sörös korsó ne került volna az asztalunkra. Vajon ki akart minket eltenni láb alól egy kis időre és miért? vagy csak benézte az a valaki és másnak szánták? Ezekre a kérdésekre a válaszokat nem hiszem, hogy valaha is megtudjuk. Szerencsénk van, hogy még mindig fent van a nap és még van esélyünk vissza érni a kastélyba, ha nem lett volna urrá rajtam az, hogy meg akarom látni a Nessy-t. Éppen mikor cukkoltam Flort valami kiemelkedett a vízből, és olyan gyorsan történt minden.. nem is tudom, hogy került elém a testvérem. - A..a Nessy egy kelpi?-Nem hittem a szememnek, szerintem ez nagyobb mint amit a könyvekben irtak. - N..nem tudom, hogy m..mennyire segít.., de ha kantárt teszel rá.. szelíd lesz...- Nagyjából felidéztem azt ami hirtelen eszembe jutott. De Flor csak sóhajtott, ebből azt vettem le, hogy nem tud ilyen varázsigét. Amin meg sem lepőstem, hisz abban a helyzetben szerintem senki se tudtóott volna. - A világ legnagyobb ismert kelpije Nessy... - Bólogatva helyeseltem, amit nemhiszem, hogy látott de nem igazán tudtam megszólalni. Földbe gyökerezett a lábam és megállt a szívem, ahogy a kelpie felénk magasodott. - Mi a fenét eszik egy kelpi? Adjunk neki valamit, hátha az lefoglalja! Van nálad keksz? - Kérdezte találgatva a bátyám. - Flor... Ez a szörnyeteg előszeretettel eszi meg a szerveinket.. főleg a gyomrunkat! Úgy, hogy egy süti neki nem lesz elég! Meg minden cuccom ott marad a háromseprűbe..- Próbáltam hallkan beszélni, nehogy megijesszem a kelpiet, és egybe lenyeljen mind a kettőnket. A kelpie már Flor arcába volt szinte, éreztem azt a bűzös lehelletét amiből semmi jóra nem következtetek. - Ha megöl fuss... - Folytott hangon mondta, és én még csak belegondolni se akartam, nem fog megölni minket... remélem. - Flor nem fog megölni senkit.. remélem..- Próbáltam nyugtatni a testvéremet, ezért az utolsó részét a mondatnak inkább máe csak magamnak nagyon hallkan mondtam. - Csak semmi hirtelen mozdulat - Hallottam meg egy ismerős nyugodt rekedtes hangot, mire a kelpivel együtt én is oda néztem. Smith volt hát Flornak sikerült. Akkor ma haza jutunk. Aztán vissza csöppentem a valóságba mert a kelpie még mindig itt volt elöttünk. - Nyugalom -Mondta, hogy megnyugtasson minket, de ki tudna megnyugodni, ha egy éhes kelpivel néz szembe. Smith lassan közeledett felénk. - Szépen lassan, természetesen hátráljanak, de ne kapkodjanak, akkor zsákmánynak fogja magukat nézni - Ekkor Smith belépett elénk és kicsit kitakart minket, én belemarkoltam Flor kabátjába és meghúztam picit mert mögöttünk volt egy kis lapos út szakasz amit tele volt, nedves levéllel. A kelpi közben még egy nagyot nyerített mire kicsit össze rándultam, de szép lassan eltávolodtam Smithtől ahogy kérte. Ekor a semmiből Pár levél jókora húsdarabra változott, ránéztem Florra. - Ezt most oda kéne dobni a kelpinek és elfutni Smith-szel vagy oda hozzá, hogy elhopponáljunk?-Kérdeztem hallkan remegő hangot egy-egy húst felvettem mind két kezembe és vártam, hogy mit mondd Flor és követtem, hogy mit csinál.
Az hogy mi történik velem azt magam sem értem. Össze vagyok zárva a suli egyik leghelyesebb varázslójával aki szerintem engem gyűlöl a legjobban a világon. Cinikusan és lenézően beszél velem ami különös módon annyira már nem zavar. De mind ezek felett vagy egyetlen egy nagy gond, hogy nem értem a helyzetet. Nem szeretek nem érteni valamit. Határozottan az a fajta ember vagyok aki szeret mindent tudni, és mindent érteni. De se az előttem álló fiút se azt a helyzetet amibe belecsöppentünk nem értem. A szeszély érez valamit? Vagy csak egy másik roxfortos diák szórakozik nem tudom, de elveszettnek érzem magam azt biztosan tudom. Hogy lehet valakinek ilyen jó illata? És ilyen szép szeme.. Áhh ne gondolj ilyenekre Henrietta ne gondolkodj. Vagyis de gondolkodj de ne ilyeneken, mondjuk azon hogy hogyan fogsz innét kijutni minnél hamarabb, vagyis annàl hamarabb mielott a föld alá süllyednél. -Merlinre! nem veled van a gondom.. Hanem azzal, hogy a suliba tanul 2 tesóm is és nem szeretném ha egy ilyen miatt Flor felidegelné magát.- Magyaráztam neki, mire ő elfordította a fejét és csak nézte mi mást lehetne tenni a szertárban. - Bárcsak megláttak volna, akkor már lehet kiszabadultunk volna-Nyújtózkodott egyet nehez volt nem végig nèznj rajta. Attól még, hogy sose beszèltem ennyit egy fiúval attól mèg sajnos nekem is van szemem. - Szóval igen.. nem veled meg nem teljesen azzal volt a probléma amit csináltál. Kizárólag azzal, hogy eddig csak a kviddics által ismerhette valaki a nevem és ennyi.- Magyaráztam tovább, de közben tudtam hogy igaza van ha megláttak volna nem lennénk itt már ki tudja mióta. - Tudtam, hogy élvezted Le Fay. De sajnálom, hiába szeretnéd,többször nem fordul elő.- Itt ki mondott olyat, hogy élveztem? Az csak egy dolog hogy nincs teljesen bajom vele, mert lehetett volna rosszabb is. Viszont amint megláttam azt a félmosolyt az arcán nagyjábol leesett, hogy ezt már nem csak arroganciából mondja. Nem igazán tudok erre mit mondani nem mondom, hogy ugrándozok az örömtől de megnyugodtam, hogy valószinűleg nem fordul elő több ilyen. -Nem tudom kitől halottad, hogy élveztem, de gyanítom van aki ezt jobban csinálná nálad…Amire lehet azt mondani, hogy élveztem- Kicsit elnevettem magam, és neki áltam a seprűket pakolni, közben reménykedtem hogy veszi a lapot és nem húzza fel magát. Kezdett kínos lenni a csönd úgy, hogy az egyetlen közös érdeklődésünket hoztam fel mint téma a Kviddicset. - Miért akartál kviddicsezni? Mármint miért kezdtél bele?- Kérdeztem, reméltem, hogy belemegy a beszélgetésbe és nem egy 2 szavas válasszal letudja. Kicsit megállt és rám nézett mikor feltettem a kérdést, én csak érdeklő pillantást vetettem rá és pakoltam tovább. -Segít kordában tartani az érzelmeimet. Tudod, levezetem a fölös energiákat, ilyesmi. Egy nagy csapatban szeretnék játszani, én szeretnék lenni a legjobb terelő a varázsvilágban.- Nem hittem, hogy ennyire megnyilik nekem. Teljes beleéléssel magyarázott és szerintem még fel is csillant a szeme kissé. Szép vágyak és ahogy látom meccsen néha edzésen, és persze órákon szerintem sikerül neki. -Te, gondolom, mint a legfiatalabb Le Fay, figyelemre vágysz, vagy csak egyszerűen te is oda vagy Campbell professzorért.- Elakadt a szavam, mármint nem gondoltam, hogy ő olyan akinek előítéletei vannak. Lehet túl naív vagyok de hát, én eddig azt hittem, hogy valamilyen szinten értelmes. - Hát Mr. Mindent Tudok, egyik sem talált. Cambellt egyedül a szakmai tudása miatt viselem el és nézek fel rá, tény hogy nem néz ki rosszul de szerintem tul nagyra van magával. Az, hogy azért kviddicsezek mert figyelmre vágyom az meg nagyon félre ment. Flor kviddicsezett még mikor az előző tanár volt itt. Aztán különös módon abba hagyta, pedig nagyon szerettem kiskoromba amikor csak felultem mögé és lebegtünk kicsit. Én csak beleszerettem a sportba és segít a tanulásba..- Kissé hosszura sikeredett a válasz, de én abszolút nem vágyom figyelmre csak élvezem a repülés és a szabadságot amit a seprű nyújt.
Miközben mentem le gyógynövénytanra éreztem,hogy egyre csukódnak le a szemeim, és úgy haladok a lépcsőkön. Persze most kora reggel kellet szeszélyesnek lenniük mert az egyik lépcső éppen akkor indult meg velem mikor a közepén voltam, hirtelen megkapaszkodtam a szélébe és vártam hova vezet, ahogy megállt gyorsan leszaladtam róla. - Ez komoly éppen gyógynövénytanra megyek.- veszekedtem a lépcsővel miután leszálltam, sietős léptekkel elindultam a folyosón, mert amelyik lépcsőn jöttem nem hiszem, hogy vissza fordult volna a kedvemért. Körülnéztem, nem az a hely volt ahova készültem, de nem volt mit tenni neki indultam keresni egy másik lépcsőt. Lépkedek a folyosón ami szerintem a keleti szárny felé vezet, így reggel kómásan nehezen felismertem az egyik termünket. - Nagy bajba leszek ha nem érek le gyógynövénytanra..- motyogtam magamnak - Még reggelizni se tudtam, lehet ennél jobb a nap?- BEfordultam a sarkon és szerencsére ott volt előttem a megváltó lépcsősor, igy lelassítottam mert már tuti oda érek. Még lenne 2 lépcsőforduló mikor a mellettem lévő ablakon kinéztem és láttam, hogy túl sok siák van már ott. Gyorsan lefuttam majd kifutottam a hosszú folyosón le a parton. Már tuti elkezdődött az óra, a hülye lépcső... Megláttam, hogy a testvérem is ott van és már épp célba értem volna mikor kicsit megcsúsztam és elvesztettem az egyensúlyom és az épp pirítós kenyeret eszegető báttyámnak csúsztam, szerencsére nem döltünk fel.. - Bocsiii- Kértem bocsánatot kissé zavartan a bátyámtól. Nem szoktam ennyire szétszórt lenni, de ez nem az én napom. Felnéztem már, mindenkinél kesztyű volt és éppen magyarázott valamiről a professzor. Ha megállt és megkérdezte, hogy miért késtem akkor a válaszomat egy kicsit kipirúlva a futástól zavartan mondtam el -E..elnézést a késésért, de elmozdult az egyik lépcső mikor jöttem le és újra kellet terveznem az utat, és nincs rajtam óra, pedig esküszöm időben indultam el...- csak felkelni volt nehéz. Viszont ha nem törődött vele a professzor akkor csak csendben meghúztam magam és hallgattam a feladatot amit menetközben nagyjából összetettem. Elvettem egy levendulát, mert azt talán ma nem nyirom ki. Ha nem lenne ennyire balszerencsém ma tuti egy csalánt vettem, volna, de örültem a levendulának nagyon szeretem az illatát. Kerestem a kertben neki egy napsütötte helyet és a sort tartva csendesen elkezdtem elültetni, közben gondolkodtam, hogy mit mondjak róla. Sikeresen nyugtáztam, hogy a levendulában és az óra hátralevő részében semmi kárt nem tettem. Miután felcimkéztem a levendulámat ránéztem Lancaster professzora és belekezdtem a feladatba. - Levendulát vettem magamhoz. A levendula a nyugtató, altató hatása miatt az altatószerben, és egyéb nyugtató hatású bájitalban is megtalálhatóak.- Hirtelen nem jutott eszembe több bájital, remélem meg elégszik a professzor ezzel az eggyel is.
Órán egyre több mindenról volt szó. Egyre jobban megismertük a drognak a hatását is, kezdett elmenni a kedvem attól, hogy valaha is elmerjek menni bulizni. Mondjuk Leo társaságában nem lehetne rossz. Felkönyököltem az asztal és egy kicsit elgondolkoztam a témán. Csak az zökkentett ki, hogy Smith Eloise-t és engem kiemelt. - Az egyetlen nyilvánvaló tünet, ha mondjuk egy Miss Hardinghoz vagy egy Miss le Fayhez hasonló leány enyeleg nem feltétlenül egy férfival. Közelről persze a zavaros tekintet az árulkodó jel, nem tudnak szemkontaktust tartani - Nem tudom ki, hogy van vele de én még józanul se tudok egy fiúnak se a szemébe nézni...Lehet azért mert nagyjából soha senki se közeledett felém, vagy mert az egyetlen najó nem az egyetlen fiú akivel többet beszéltem az Jay volt. Ezra hát.. ő más vele mindenki ki jön. Az Óra menetét Alec is félbe szakította azzal, hogy kiesett a padból. Smith-et ritkán láttam kiabálni különös módon, de mint megtudtam nem is volt baj met nagyon csengett a fülem a kiabálása után. - Ez a szürke a kezemben a Szirén, elsősorban tengeri hozzávalókból készítik el. Bájital formában árusítják, használata bódult, eufórikus állapotot idéz elő, és magas libidót. Azonban ez nem tart sokáig, a hatása. Másnapossághoz hasonló tünetekkel jár, ha a szervezetből kiürül. A szervezet gyorsan hozzászokok, a rövid hatása miatt pedig egyre többször és többször akar abba a tudatállapotba kerülni, egyre több mennyiséget követel magának a szervezet. Hosszútávú használata bipoláris depressziót okoz, hol túl jó kedvű az ember tőle, hol a mélyben van. Leszokni róla nehéz, visszaszokni rá annál könnyebb.- Érdekes egy szer bár nem értem azokat az embereket akik használják, miért jó saját magunkba kárt tenni egy ennyivel. - Ez pedig itt Tündérpor. Szájon át és tűvel is adagolhatják. Általában a túlzott nyugtató hatása miatt használják, a tompa tudat és a kábaság jellemző rá, szinte nincs is önmagánál a használat közben. Hiánya ingerültséget és agressziót okoz, valamit kialakulhatnak hallucinációk is, melynek elkerülése miatt ismét a szerhez nyúlnak, hogy ezeket elfojtsák, így egy kegyetlen ördöki kör jön létre. Roncsolja az ereket, felborítja a szervezet természetes működését és agyi károsodásokat is okoz -Kissé belebozongtam a tünetekbe. - Van kérdés? - Tette fel Smith a szokásos kérdést. Az órán először egy kérdés fogalmazódott meg, és a magasba emeltem én is kezemet, majd ha felszólított feltettem a kérdésemet. - Ha valakit elkapnak, hogy ilyen szerekkel él akár itt a Roxfortban akár a nagyvilággal azzal mit csinálnak? Ennyiért csak nem jár az Azkaban..Ugye?- Kérdeztem vissza kicsit félénken mert mire kimondtam elbizonytalanodtam, hogy nem kérdeztem-e hülyeséget.
Pörögtem és reménykedtem, hogy láthatjuk a Nessy-t. Bele sem gondoltam, hogy mi más veszélyei lehetnek ennek a kis kalandnak és csak mentem fel a sziklák mentén közben a vizet bámultam. Flor ideges volt és feszült, nem hittem volna hogy tényleg látni fogunk valamit is. Én annak a hullámzásnak egy nagyobb halat tulajdonítottam, de egy kis remény volt bennem, hogy mégis megláthatjuk. – Mielőtt a külsőd miatt aggódnál, már mindegy mindketten tiszta sár vagyunk, de legalább nem érez meg minket a lény –- nyaggattam Flort, hogy jöjjön ő is. – Nem vagyok ijedős. Csak képzeld el anyának, hogyan magyaráznám el, hogy bekapott valami, amit Nessynek hívnak. – Megfogta a kezem és megpróbált hátrébb húzni a tótól, egy lépést hátrébb jöttem, de továbbra is a vizet néztem nagy csodálattal. Azért igaza volt, havalamelyikünknek baja esik otthon kikapunk és lehet ki is csapnak minket a roxfortból. – Engedd, hogy a nagytesód legyek… – Mondta egy kicsit talán lehangolva. De megint fodrozódott a viz nem messze, le se tudtam venni róla a szemem, mert már az is elég ha egy átlagosnál nagyobb halat látunk meg. Észre se vettem, hogy a testvérem közben hanyatt vágta magát, én csak egyre jobban néztem a vizet, és mintha egy nagyobb árnyat is láttam volna.. És valami mély rezgő hang jött a tóból, meglepődtem és Flor-ra néztem aki hirtelen előttem termett. Ekkor egy óriási kelpie jött fel a vizből – Mi a fene…? Jó, ne közelíts! – Elált a lélegzetem ovastam már róla, és egy igazi ember evő szörnyeteg ami alakot tud váltani. - A..a Nessy egy kelpi? - megremegett a hangom, ahogy a félelmetes lényre felnéztem Flor mögül. - N..nem tudom, hogy m..mennyire segít.., de ha kantárt teszel rá.. szelíd lesz...- Hadartam el dadogva Flornak, hátha tudja a bűbájt amivel rá lehet varácsolni valamit valamire. Eközben a kelpi egyre közelebb jött. Én egy szoklának voltam neki nyomódva és Florba kapaszkodtam.
Ha jobban belegondolunk a helyzetbe nem olyan rossz össze zárva vele, bár a reggeli edzésemnek jobban örültem volna. Miután kijött életembe először rajtam anyám tulajdonsága, lenyugotam és igazat adtam Leonardnak, hogy fölösleges hisztizni. - Bocsánatot? Miért? Kamaszodsz, egyre többször fognak előfordulni hasonló esetek. Inkább neked kellene megköszönnöd, hogy legalább ehhez az érzéshez hozzászoktattalak. –Mondta kissé lenézően. NEm esett jól, és nem is akartam, hogy fogossák., legalábbis nem ilyen helyzetben de ez most más kérdés. Persze neki sincs itt a pálcája ezért ezzel sem vagyunk elölrébb. Miközben nézelődök a szertárban, hogy hátha van gy lyuk valahol, néha elidőzök Leo-n. Meg kell hagyni, hogy nem semmiért vannak oda érte a többiek is. - Egyébként mit zavar hogy megláttak? Nem, hogy örülnél, hogy személyem társaságában mutatkozhatsz. Más lányok megbolondulnának örömükben, főleg, ha ilyen kiváltságban részesülhetnének, mint te az előbb. – Megtörte a kis ideig tartó csendet, és úgy beszélt mintha vérig lenne sértve, hogy kiakadtam azon, hogy megláttak. Nem vele van a gond, hanem a hollal van a gond, és a mikorral. Közben kissé elvörösödtem mikor megláttam, hogy megint oda nézett szerintem már csak utakásként is. - Merlinre! nem veled van a gondom.. Hanem azzal, hogy a suliba tanul 2 tesóm is és nem szeretném ha egy ilyen miatt Flor felidegelné magát.- Közben gyorsan végignéztem az előttem allón végül sikerült egy kis szemkontaktust felvennem vele.- Szóval igen.. nem veled meg nem teljesen azzal volt a probléma amit csináltál. Kizárólag azzal, hogy eddig csak a kviddics által ismerhette valaki a nevem és ennyi.- Bár nem tudom Flor hogyan reagálna az ilyen pletykára de lehet nem is szeretném tudni. - Tedd inkább hasznossá magad és segíts pakolni. – Már meg sem lepőök, hogy ilyen hangnembe beszél velem, olyan mint Smith ő is egy Aranyvérű csak. Bár szerintem Leo nem ilyen és csak valami miatt húzta fel ezt a falat maga köré. De elkezdtem én is takarítani és pakolni. Oda mentem a szét szórt seprűkhöz amik közé beesett nemrég, és elkezdtem vissza pakolni őket, ahogyan voltak, közben kiengedtem a hajam mert zavart hogy össze volt fogva. - Miért akartál kviddicsezni? Mármint miért kezdtél bele?- Ha már itt vagyunk és még egy ideig nem biztos, hogy kitudunk menni, hátha benne van, hogy kicsit megismerjük egymást. Miközben pakolgattam, megéreztem újra az illatát és megint elkönyveltem, hogy még mindig jó a parfümje amit használ.
Mindenki hozzá szólt már az órához valamilyen szinten csak én nem, remélem Smith el is felejtette hogy a terembe vagyok. Jó volt hallgatni a többieket, hogy milyen jó válaszokat adnak és hogy ennyire aktívak. Már lassan elmenne egy házidolgozatnak a jegyzetem. Nem tudok nagyon hozzászólni a témához, nem nagyon foglalkoztam ilyennel. Az óra közben néha elkalandoztam és a kviddicsen gondolkodtam, vagy pedig éppen mit fogok ma enni. Smith elővett egy könnycsepp alakú üveget amiben egy elég érdekes színű bájital volt. - Ez itt a furmászméz. Hallot-e róla bárki is a jelenlévők közül? - Elég sokan feltették a kezüket. Nekem fogalmam se volt róla hogy mi az. Azt vettem észre, miközben a többiek mondták, hogy mit tudnak a bájitalról, hogy ma Smith sokkal szigorúbb kedvében van mint szokott. Bár nem meglepő mert volt egy alap susmorgás a többiek között. Kicsit még mindig bánt az a dolgozat jegy dehát már nem tudok mit kezdeni vele. Megvárta Smith míg válaszolnak páran. Majd folytatta. - Felnőttek körében közkedvelt ital, hatása bódító, elsősorban fiatal lányok italába próbálják belejuttatni. Színtelen, szagtalan, de az elfogyasztása után tömény mézes utóízt érezhet akinek a szervezetébe belekerül. Ám akkor már jóformán késő bármit is tenni, a szer gyorsan hat, könnyen felszabadítja a gátlásokat, az áldozat nagyjából mindenre rábólint, amit csak kérnek tőle. Fogyasztása ugyan kevésbé okoz függőséget, ám az egyik legerősebb drognak számít, amit a szórakozóhelyeken lehet megtalálni. Piacán drága szernek számít, a gazdagabb szórakozóhelyeken fordul elő, valamit ezt adják be legtöbbször a luxus prostituáltak számára is, hogy elbódítsák őket. Van kérdés?- Kissé lesokkolt amit mondott, hallottam már ilyenről de az burkoltan volt megfogalmazva, nem ennyire lényegre törően. Nagyjából ami hirtelen eszembe jutottak kérdések, azokat már feltették. Így csak hallgattam és figyeltem, mert kezdett egyre érdekesebb lenni az óra. Ha ez halálos, akkor milyen mértékben.
Nem akartam bájitaltanra bemenni, féltem Smith-től és Florra meg haragudtam amiért alig jön be órára, így megvolt minden okom hogy ne menjek be. De ha nem megyek be Smith, Flor és megkockáztatom ,hogy Ezra is a nyakamra járna és anyám is megtudná amiből baj lenne. Szóval reggel összeszedtem magam nagyjából és szép lassan a bájitaltan könyvvel és füzettel a kezembe. Előtte kimentem az udvarra, hogy friss levegőt is szivjak, mert abban a teremben mindig különös szagok voltak. Óra kezdete előtt egy öt perccel megérkeztem a teremhez és bementem Smith szúrós nézése kíséretében. -Jól kezdődik a nap- dünnyögtem magamnak. Körülnéztem a teremben észrevettem Leo-t, most egy csepp mosolyt sem bírtam magamra erőltetni. Megláttam Flort és Ezrát is. Nem volt a legjobb kedvem ma igy ha rám néztek intettem nekik, és egy még üres padba beültem lehetőleg valahova hátra. - Harding, le Fay, V. Hansel, szintén V. Szedje össze magát, ha be akar jutni az akadémiára - örültem a V-nek de nem igazán voltam elégedett vele. Ezt elkönyveltem egy fél sikernek. -És maga, la Fay! Maga csak tovább rontja az esélyeit. Természetesen Troll, és tizenöt pont a Griffendéltől. Újraírja maga is Mr. Ellsworth és az én jelenlétemben a dolgozatot. Gyalázatos, egyenesen felháborító, hogy ilyen trehány munkát kiadtak a kezükből!- ki ne gondolta volna, hogy a testvérem megint össze csapja a munkáját, tényleg nem értem miért csinálja ezt. - Most, hogy a megrázkódtatáson túl vannak, be is vezetném az órát. Most nem fogunk bájitalfőzéssel foglalatoskodni, és az igazgatónő engedélyével ez egy rendhagyó óra lesz. Varázsdrogok és mérgek! Úgy van, nem csak a mugliknál fordulnak elő ezek a szerek, amik leggyakrabban a szórakozóhelyeken bukkannak fel, és rendkívül károsak, függőséget is okozhatnak, vagy pedig az emberi szervezetet roncsolják szét. Önök abba a korba léptek, és lépnek hamarosan, amikor felelőtlenül tombolni és inni, dorbézolni óhajtanak. Az én feladatom részletes tájékoztatást adni arról, milyen varázsdrogokat és mérgeket kerüljenek el -hmm varázs drogok… végülis a szerelmi bájital meg a szerencsehozó lé lehet az és itt megáll a tudásom. Közben kinyitottam a füzetem és amiket a többiek mondtak azokat elkezdtem feljegyzetelni. Kezdett érdekessé válni az óra, ès egyre inkább felébredtem, bár èreztem hogy nehéz a szemem nyitva tartani. Szerencsére valamennyire a többiek hozzászólásai ébren tartottak, így hamar felébredtem.
Üzenetek megtekintése
