Üzenetek megtekintése
le Fay sisters
TO; Henriette
20003. szeptember 9.
TO; Henriette
20003. szeptember 9.
Tudom, hogy Henriette és Flor jobban megtalálják a közös pontot, én meg vaahol elvesztem a kis saját csendes világomban. Én nem vagyok olyan élénk, inkább csendben meghúzodom a sarokban. De szeretem őket, csak nehezebben találom a hozzájuk vezető utat, mert én folyton a kis labirintusomban császkálok. A labirintusban, ahova mintha Jay belépett volna. Vagyis a bejáratig, és ott időzik kicsit. De lehet, hogy tovább sétál, tovább Florhoz, mert ő a legjobb barátja. Rám is rámfér az édesség, olyan fura érzések kavarogna bennem mostanában. Mintha magányos lennék kicsit, vagy elveszett, nem is tudom.
- Édessééég?!! ohh igen uzsonna.. nem ettem sokmindent
Helyes, helyes. Bár azt vettem észre, hogy az édesség mintha külön gyomorba menne, annak mindig van még egy kis hely, pedig ez őrültség. De mégis.
- Menjünk a mézesfalásba inkább. Első héthez képest unalmas valamennyire.- Bólintok, és a Mézesfalás felé vesszük az irányt. Ha én tanítanék, nem lennék túl szigorú, de nem is merném lazára venni a dolgot. Mit is taníthatnék? Mugliismeretet esetleg. Később lehetnék LLG tanár, de nem tudom, nekem való e a tanítás. A kutatás, és az állatok közelsége jobban illik hozzám.
Nem, nem tömtek tele házival szerencsére, ugye sok volt a tanár váltás így egy kicsit még ismerkedős óráink vannak inkább. Akkor gyere és legyál tanár tuti szivesen beülnék az óráidra.
- Én? Tanár? Á...nem hiszem, hogy az nekem való. Nem igazán szeretek szerepelni, meg előadást tartani. Az a sok diák...rémületes is tud lenni. Fegyelmeznem kéne, azt pedig nem tudok és nem is akarok.
- És van olyan tanár, akit kedvelsz? Én mindig szerettem McGalagonyt. Néha olyan szigorúan tud nézni, hogy összehúzod magad, de igazából belül olyan puha a szíve, mint egy olvadó vaj darab. Flitwick meg a maga pár centijével...aranyos, és lelkes.
- Neked, hogy telt így nyár után az első hét, hogy nem vagyunk otthon? -
Furán, és üresen. De ezt csak nem ondhatom neki. Az a helyzet, hogy Jay eléggé összezavarta a fejem, és apa is olyan furákat beszél, ha szóba hozza. Mindig próbált vicceskedni, hogy vonzza őket a Le Fay bááj....igen, monden bizonnyal hozzá tartoznak a repkedő fehérneműk is.
- Hát a nyár után szokatlan, de a suli olyan gyorsan beindult, hogy máris kevés lett a szabadidőm. A fagylaltszalonba is kevesebbet tudok most járni, és a lovakhoz sem tudok annyit kimenni. Szóvaaal...ez elmaradó boldogsághormonjaimat muszáj lesz csokival és karamellával pótolnom.
Nevetek fel, és kinyitom az ajtót, hogy megcsaphasson az édesség illat. Már is érzem a karamellát, az olvasztott csokit, hallom a pattogó cukrokat és a zsizsegő zserbókat. Az ajtón megszólal a csengő, udvariasan köszönök, majd a polcokhoz sétálok, ahol kis kosárkákban hevernek karamellás cukrok, vigyorgó nyalókák, és zenélő cukorkulcstartók.
- Uhh, basszus, az összeset elvinném. Tessék, itt van kiskosár, válogass csak, ami tetszik.
Valami mézeskalács szerűséget is keresek, mert azt nem csak decemberben szeretem, hanem ősszel is. Tudom, hogy van itt valahol gyömbéres, fahéjas. Nem mintás, sima kerek, de vagy 30 darab van becsomagolva egy rúdba, és isteni. Jaj, hova pakolták? Talán itt lent lesz...
- Au! Érzem, hogy valami megharapta a kisujjam. Most vagy valami kisegér, vagy egy harapós édesség. Egyszer megharapta a szám egy cukor, semin sem lepődnék meg...
- Édessééég?!! ohh igen uzsonna.. nem ettem sokmindent
Helyes, helyes. Bár azt vettem észre, hogy az édesség mintha külön gyomorba menne, annak mindig van még egy kis hely, pedig ez őrültség. De mégis.
- Menjünk a mézesfalásba inkább. Első héthez képest unalmas valamennyire.- Bólintok, és a Mézesfalás felé vesszük az irányt. Ha én tanítanék, nem lennék túl szigorú, de nem is merném lazára venni a dolgot. Mit is taníthatnék? Mugliismeretet esetleg. Később lehetnék LLG tanár, de nem tudom, nekem való e a tanítás. A kutatás, és az állatok közelsége jobban illik hozzám.
Nem, nem tömtek tele házival szerencsére, ugye sok volt a tanár váltás így egy kicsit még ismerkedős óráink vannak inkább. Akkor gyere és legyál tanár tuti szivesen beülnék az óráidra.
- Én? Tanár? Á...nem hiszem, hogy az nekem való. Nem igazán szeretek szerepelni, meg előadást tartani. Az a sok diák...rémületes is tud lenni. Fegyelmeznem kéne, azt pedig nem tudok és nem is akarok.
- És van olyan tanár, akit kedvelsz? Én mindig szerettem McGalagonyt. Néha olyan szigorúan tud nézni, hogy összehúzod magad, de igazából belül olyan puha a szíve, mint egy olvadó vaj darab. Flitwick meg a maga pár centijével...aranyos, és lelkes.
- Neked, hogy telt így nyár után az első hét, hogy nem vagyunk otthon? -
Furán, és üresen. De ezt csak nem ondhatom neki. Az a helyzet, hogy Jay eléggé összezavarta a fejem, és apa is olyan furákat beszél, ha szóba hozza. Mindig próbált vicceskedni, hogy vonzza őket a Le Fay bááj....igen, monden bizonnyal hozzá tartoznak a repkedő fehérneműk is.
- Hát a nyár után szokatlan, de a suli olyan gyorsan beindult, hogy máris kevés lett a szabadidőm. A fagylaltszalonba is kevesebbet tudok most járni, és a lovakhoz sem tudok annyit kimenni. Szóvaaal...ez elmaradó boldogsághormonjaimat muszáj lesz csokival és karamellával pótolnom.
Nevetek fel, és kinyitom az ajtót, hogy megcsaphasson az édesség illat. Már is érzem a karamellát, az olvasztott csokit, hallom a pattogó cukrokat és a zsizsegő zserbókat. Az ajtón megszólal a csengő, udvariasan köszönök, majd a polcokhoz sétálok, ahol kis kosárkákban hevernek karamellás cukrok, vigyorgó nyalókák, és zenélő cukorkulcstartók.
- Uhh, basszus, az összeset elvinném. Tessék, itt van kiskosár, válogass csak, ami tetszik.
Valami mézeskalács szerűséget is keresek, mert azt nem csak decemberben szeretem, hanem ősszel is. Tudom, hogy van itt valahol gyömbéres, fahéjas. Nem mintás, sima kerek, de vagy 30 darab van becsomagolva egy rúdba, és isteni. Jaj, hova pakolták? Talán itt lent lesz...
- Au! Érzem, hogy valami megharapta a kisujjam. Most vagy valami kisegér, vagy egy harapós édesség. Egyszer megharapta a szám egy cukor, semin sem lepődnék meg...
