Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1]
1  Ősi tekercsek / Archivum 2001-2004 / Re: Zombiszázalékolás 2023 Dátum: 2023. 03. 01. - 20:34:13
Megtartani kívánt karakter/karakterek:Madeline D. Williams
Eltávoztatni kívánt karakter: -
Egy reag az utóbbi egy félévről: reag
Egyéb megjegyzés: -
2  Múlt / London mugli része / Re: Téli Csodaország karácsonyi vásár Dátum: 2023. 01. 04. - 01:26:44
Csipetnyi csoda



Vincent.

Egyre többször vagyok abban a szituációban, hogy idegen férfiakkal ismerkedek, kávézok vagy már épp a randevúig is eljutok, mégsem találtam még meg azt aki mellett eltudom képzelni az életemet. Akitől én szeretnék valamit az fixen csak egy gyors kalandra vágyik, aki viszont tőlem szeretne komolyabbat, azzal még egy röpke kalandig sem szeretnék eljutni. Amúgy sem voltam soha az egy éjszakás kalandok híve, kicsit talán régimódi vagyok, de ért elég szar a pályakezdésem elején ami miatt megfontoltabb döntéseket hozok. De úgy gondolom egy kávéig bárkivel elszabad jutni és maximum majd minél hamarabb elakarom felejteni az illetőt, vagy marad szép emléknek a beszélgetés és semmi több. De ki  tudja, lehet egy ilyen kis forrócsokizásom alkalmával találom meg a jövendőbelimet, amit történetesen az őseim már nem néznének rossz szemmel.
Őszintén, tényleg csak forraltbort vagy maximum puncsot fogyasztok a vásárban, de ma próbálok jó kislány lenni és maradni a forrócsoki mellett, nem biztos, hogy mindenki jó szemmel nézi ha fényes nappal alkoholos italt cuppogtatok mellette. Szorosan követem a kis macimmal Mr. O’Marát, hajlamos vagyok a barátaimtól mindig valahogy elkallódni, de ők már megszokták, most viszont nem szeretnék ebbe a kínos helyzetbe kerülni.
- Na nem baj, majd én megeszem. – vette el tőlem Mr. O’Mara a zacskót és ezzel együtt bele is kóstolt a gesztenyéimbe. Természetesen értettem a viccet de igyekeztem a szomorú kislányt játszani akitől épp elvették a kedvenc nasiját. - Gesztenyét? – s ezzel a mondattal a szomorúság el is illant az arcomról és elégedetten majszoltam tovább biccentve felé amiért még segített is szét nyitni nekem a zacskót.
Csak nevettem amikor a poronmesterről nyilatkozott, de nem akartam erről többet mondani, őt ismerem már elég ideje ahhoz, hogy megtudjam mondani nem az emberek iránti kedvességéről híres, különösen ha azt a munkában kell alkalmazni.
- Én csak bolondos vagyok és sokat foglalkozok gyerekekkel. Szakmai ártalom. Medimágus vagyok. Glennhullban van a rendelőm. – érdeklődve hallgattam az urat, közben megálltunk a kis standandhoz vezető sorba és türelmesen vártam, hogy a mi rendelésünk következzen.
- A Púder és Varázs Mágikus Színház színésznője vagyok már jó pár éve és nem régóta tanítok az egyetemen. Kellett egy kis változás az életembe, na meg a plusz munka persze sose árt, különösen ha szereti az ember. De én is elmondhatom akkor, hogy szakmai ártalom a gyerekek iránti szeretetem, bár már az egyetemisták egyáltalán nem érzik magukat annak és egyenesen sértőnek is veszik ha legyerekezi őket véletlenül az  ember, persze megértem. – persze, hogy megértem, ha jobban belegondolok én sem olyan rég jártam egyetemre és utáltam ha gyerekesen viselkedtek velünk, ezért igyekszem minden diákot egyenrangú félnek kezelni. – Meséljen Mr. O’Mara, gyakran kijár ide? Mondjuk elég nagy itt a tömeg reggel-este nem csoda, hogy még sosem találkoztunk. – lassan sorra kerülünk és én hagyom, hogy az úr válasszon, én majd az ő ízlésére hagyatkozom – Most kipróbálom a maga kedvenceit és remélem értékeli, mert a jól megszokott dolgaimtól nagyon nehezen tágítok és bevallom önnek őszintén, nekem a vásár inkább forraltbor és puncs mint forrócsoki, de természetesen megértem, hogy ön munka előtt nem szívesen fogyaszt alkoholos italokat.

3  Múlt / London mugli része / Re: Téli Csodaország karácsonyi vásár Dátum: 2022. 12. 20. - 00:05:58
Csipetnyi csoda



Vincent.

Könnyen megtalálom a közös hangot a gyerekekkel, valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból néha már szavak nélkül is kedvelnek. Ránézésre nem mondanák meg az emberek, de néha sokkal jobban vágyom a gyerekek társaságára mint a felnőttekére. Szeretem a tiszta világukat, azt, hogy a csodát, csodáknak élik meg, nem keresik mindennek a miértjét, az ő világuk még sokkal egyszerűbb és gondtalanabb. Pont ezért, amikor gyerekekkel vagyok én is könnyen elengedem magam és elfelejtem a mindennapi ügyes-bajos dolgaimat. Szeretek csodát varázsolni a szemük elé, akár a színházzal, akár egy ilyen kis ócska hétköznapi trükkel mint a gondolatolvasó sapka, aminek nyilvánvalóan a fele sem igaz, de a gyerekek ezt nem tudják és nem is kell, hogy tudjanak róla, had élvezzék a világot úgy, ahogyan azt ők elképzelik. Csak reménykedni mertem abban, hogy a kedves idegen, aki a sapka csapdájába esett ugyanígy vélekedik mint én. Szándékosan kísértettem az ördögöt, közben reménykedem, hogy nem valami illúzió romboló válasszal áll elő, szörnyen sülne el a mai mutatvány, ha már az első alanyunk tönkre tenné a gyerekek álomvilágát. De amúgy is, nem csak az én merész mutatványom ez. Ha jól tudom, kizárólag gyerekeknek találták ki ezt a sapkát, nem is értem a kedves barátomat, hogy jutott eszébe egy felnőtt embert beültetni a székbe, különösen egy férfit, valljuk be a nők azért sokkal puhább válaszokat tudnak adni.
- Én…én úgy gondolom. Igen, úgy gondolom, jó kisfiú voltam! – egy hatalmas kő esett le a szívemről és boldogan fogadtam, hogy a kedves idegen hajlandó együtt működni velem és nem feltett szándéka, hogy tönkre tegye a sót. Elégedetten hallgattam végig a válaszait, kezdett már nagyon szépen belejönni, talán még élvezte is a vége felé a kérdéseket és a gyerekek odáig voltak a válaszaiért is, de különösen a sapka jelzései szórakoztatták őket. Ha netalán pirosra váltott a fény, jót tudtak nevetni a kis „hazugságon”. Én pedig örömmel hallgattam a kis kacagásokat.
- Önnek köszönhetően hölgyem. – kacsintott rám a férfi, akihez bátorkodtam odamenni és gratulálni. Nem akarok tolakodó lenni, de nem hiszem, hogy pofátlanság megköszönni az együttműködését. Csak nehogy előugorjon valahonnan a felesége, mint a minap egy londoni kis kávézóban, ahol egy úr csak segített összeszedni a szövegkönyveimet amiket történetesen Ő miatta ejtettem el, s a hölgy a nyakamat kettéharapva rángatta el mellőlem a férjét, arra hivatkozva, hogy látta milyen szemekkel nézek rá. - Plüsst? – nyújtotta felém a hősiesen megszerzett jutalmát és ezzel a kérdésével lassan meg is válaszolom magamban a feleséges kérdést. – Úgy érzem ezt önnek nyertem, de ha mégsem az ön érdeme, hogy a gyerekek ilyen jó kérdésekkel találtak meg. – közben elvettem a plüsst a szabad kezemmel, kedvesen biccentettem, de közben tanácstalanul néztem, hogy most két foglalt kézzel, hogyan fogom tovább majszolgatni a kis gesztenyéimet.
- Vincent O’Mara. Örvendek. Egy bagelt és egy kis forró csokit? Jó kisfiú voltam. – szívesen fogtam volna kezet vele, de se gesztenye, se kézfogás így. Végül pedig affelé a megfejtés felé közeledtek a gondolataim, hogy tényleg nincs felesége. Meglepett, hogy meghívott, de azért titkon valahol örültem is neki, ritkán beszélgetek jóképű idegenekkel, talán ez is az oka annak, hogy még mindig egyedülálló, munkamániás nőszemély vagyok.
- Madeline Williams – kacsintottam vissza – Meglepően jó fiú volt tényleg, nem is számítottam rá, de szívesen beadom a derekamat az ajánlatának, mutassa meg a kedvenc forrócsokis standját a vásárban, aztán, ha nem rohan,  jöhet majd az én kedvencem is . –indultam el lassan, közvetlen közel követve az urat, közben felé nyújtottam a gesztenyés zacskómat. – Tudja, nincs több kezem, vagy a plüsst adom vissza, vagy a gesztenyét, de mivel előző ajándék, ezért becsben tartom, magamnál – biccentettem felé - Hogy érezte magát a színpadon? A gyerekek tényleg odáig voltak, - nyugtattam meg Mr. O’Marát -  láttam nagy élvezettel vetette bele magát a produkcióba – tettem hozzá cinikusan. – Egy nagyon jó barátom a porondmester, néha azért elég rámenős, vagy inkább erőszakos tud lenni, remélem önnel azért nem volt az. Mivel foglalkozik az úr, ha szabad megtudnom, jól helytállt a színpadon, talán a mindennapokban is közevan hozzá?
4  Múlt / London mugli része / Re: Téli Csodaország karácsonyi vásár Dátum: 2022. 12. 16. - 01:16:02
Csipetnyi csoda



Vincent.

Bár ma nincs órám, mégis ébresztőre kelek, úgy gondolom fontos a napi rutin megtartása a szabadnapokon is. Már esik odakint a hó ezért igyekszem a legvastagabb pulcsimat megkeresni és belebújni. Szeretek ilyenkor rétegesen öltözni.  Nem a tél a kedvenc évszakom, a karácsonyi vásárokat mégis imádom és amikor időm engedi kijövök, már csak azért is mert nagyon sok barátomnak van standja a vásárban, a sült gesztenyével mindig levesznek a lábamról és a forraltbornak sem tudok ellenállni. Jó ez a színház, ha este van előadás megengedhetem magamnak, hogy előtte, napközben igyak egy kis vérpezsdítőt, persze a megengedett keretek között, szóval ha nem kell tanítanom, akkor órákat a vásárban töltök, borozok, gesztenyézek és ott segítek a srácoknak ahol épp tudok.
A karácsonyivásárhoz érkezve csekkoltam a srácokat , ma igencsak korán nyitott mindenki és a szokásosnál többen álldogáltak a kis faházikók előtt, mindenféle apróságokat nézegetve. Egyből a gesztenyés stand felé vettem az irányt, ahol isteni forraltbort és kakaót lehetett kapni, ezért nem is meglepő, hogy a nap bármelyik órájában óriási itt a sor, bátran kijelenthetem, hogy az idei vásárban ez az egyik legjobb hely.
Amint beszereztem a kis elemózsiámat rohantam is a Mikulás színpadjához, ma reggel a Mikulást az egyik kedves ismerősöm váltotta le, őrült, gondolatolvasós sapkás trükkel. Tudom, hogy utálja ezt a melót, de kell neki a pénz és azt mondta, hogy ebben az időszakban ennél nincs jobb, ezért én megígértem neki, hogy amikor csak tehetem megjelenek a tömegben és leszek a beépített embere, aki ha nagy a pangás, szívesen tesz fel majd kérdéseket a színpadon ülőknek, hogy a sapka tudjon mire választ adni. Meglepő, hogy ma ilyen sokan körbeállják a színpadot, az ember azt hinné, hogy minden felnőtt hamar lekapcsolja, hogy ez igazából csak ócska trükk és valami érdekesebb felé tereli a gyermeke figyelmét. Apró integetéssel jeleztem, hogy megérkeztem és elkezdem lassan majszolni a gesztenyéimet, valami izgalmasra várva.
Ma nem kellett sokáig kérni az embereket, az első jelentkező furcsa mód nem is gyerek, kicsit távolabb tőlem egy férfi indul a tömegből a színpad felé, bár őt elnézve a háta közepére sem kívánja most ezt a mutatványt, de végül úgy látom beadja a derekát a tömeg bátorítására és helyet foglal a színpadon.
- Ki szeretné feltenni neki az első kérdést Hölgyeim és Uraim!!!!?? – hirtelen csend lett, ezekre az esetekre állok én itt, hogy bátorítsam a tömeget, vagy épp elkezdjem a kérdések zuhatagát. Közelebb sétálok egy kicsit a színpadhoz és megállok egy gyerek sereg háta mögött és óvatosan a fülükbe súgom:
- Ugyan, most aztán mindent megtudhattok a felnőttek világáról, amit csak szeretnétek, a gondolatolvasó sapka garantálja, hogy az igazat fogjátok hallani – a gyerekek továbbra is szégyenlősen mosolyogtak egymásra, rám és a bácsira aki a színpadon várta, hogy megbombázzák kérdésekkel. No, legyen! Hozzuk meg a hangulatot!
- Itt a gyerekek előttem azt szeretnék leginkább megtudni az úrtól, hogy idén hoz valami ajándékot önnek a Mikulás, vagy a rossz „gyerekek” táborát erősíti? – elég buta és kurta kérdés, de ez az atrakció főleg gyerekeknek van kitalálva, az ő gondolatuk pedig karácsonykor csak az ajándékok körül forog. Az úr válasza után megvártam hátha kedvet kapnak a gyerekek is kérdezni és örömmel fogadtam, hogy beindult a kis fantáziájuk és több kéz is megjelent a levegőben.
- Szokott hazudni? A hazug emberek nem szoktak a Mikulástól ajándékot kapni – kérdezte egy kisfiú és alighogy választ kapott már jött is a következő kérdés.
- A bácsi hisz a karácsonyi csodákban? – széles mosollyal az arcomon hallgattam a kérdés vihart végig a végén pedig elindultam a színpad felé lassú léptekkel.
- Gratulálok, a gyerekek nagyon jól szórakoztak és most ez volt a lényeg!  - kacsintottam az idegenre és felényújtottam a gesztenyés zacskómat. – Gesztenyét?
5  Általános / Három Seprű :: Társalgó / Re: Madam Puddifoot Randivonal Dátum: 2022. 12. 14. - 00:47:47
Milyen nemű partnerre vágysz? férfi
Milyen kapcsolatot keresel? szenvedélyeset és viharosat
Milyen korosztályt preferálsz? 18+  huncut
Egyéb kívánságok: -
6  Karakterek / Madeline D. Williams / Re: Espresso Express kávéház Dátum: 2022. 04. 05. - 00:36:00
Mr. Yavuz

Valaminek a kezdete..

Az előadás utáni fáradtság most valahogy elkerül, pedig ez ritkán szokott előfordulni. Már lassan kilenc óra van és még mindig fittnek mondanám magam. Regi soha nem érti, hogy, hogy lehet a színpadon való játszásban elfáradni, pedig egészen egyszerű erre a magyarázat. Egyszerre dolgozik az összes testrészem és az agyam is, a gondolataimnak folyamatosan pörögni kell, ha minél több érzelmet kell megmutassak egy darabban, annál fárasztóbb az egész. Emlékszem amikor még főiskolás voltam, sokszor kaptunk kisebb szerepeket egy-egy színházi előadásban, természetesen mellékszerepet, csak, hogy szokjuk milyen a színpad, a nézők és milyen több emberrel együtt dolgozni. Első darabunkban mindannyian katonák voltunk és az volt a feladatunk, hogy egy órán keresztül álljunk a színpad hátsó felében egy csomó gúnyával magunkon, akkor még azt is megterhelőnek tartottuk, de ahogy haladtunk tovább az idővel már tudom én is, és az akkori osztálytársaim is, hogy az csak egy enyhe bemelegítés volt, az egész színházi világba.
-   Bátor úrnak tartom ha szereti ha megbabonázzák. – kortyolok egyet a kávémból. Bár felhoztam a tanítást, nem szeretnék még róla sokat mondani senkinek, végül is ez még csak az első évem és bármikor változhat a véleményem, de ha terv szerint alakul az életem akkor szükség lesz ifjú kis színész palántákra, akiknek én vagyok mondjuk a kedvenc tanáruk és szívesen vágnak bele velem egy kalandba, ami természetesen segít a tanulmányaikban is, ha megnyitom a színi tanodát, akkor szükség lesz önkéntesen segítő fiatalkora, egyedül nehéz lesz vezetni a helyet, bár nem lehetetlen.
- Amasya valóban szép, bár bevallom azt gondoltam valamiért, hogy egy sokkal inkább tengerparti helyet jobban élvezne kegyed. De kétségtelen, hogy egy gazdag múltú hely és van annyira mozgalmas, hogy ne legyen túl zűrös Anatólia belső részeihez képest. Jómagam a Van-tó környékén rendeztem be a székhelyemet. Szép, vadregényes környezet. Ha gondolja, gyakorolhatjuk majd picit a török nyelvet is akár. – tengerpart, ugyan dehogy, megmosolyogtat a feltételezés, de nem árulom el inkább, hogy csak azért nem egy tengerparti várost választottunk mert én nem kedvelem a tengert. Magától a víztől irtózok, a part jöhet, de csak a part. Soha nem tanultam meg úszni és úgy érzem, ez már így is marad életem végéig, valahogy nem hiányzik a nyaralásaimból,  én inkább a városokat felfedező típus vagyok. Persze néha ellátogatunk egy-két partra, de csak Reginald miatt, ő igazán szerelmes a vizekbe.  - Jó pár hetet itt fogok tölteni most, s az is igaz, hogy vissza szoktam térni. De a világ több mágusok lakta nagyvárosában megfordulok évente párszor, ha üzlet van kinézőben. Hiszen lehet Londonban nem megy el jó áron egy komponens, de Párizsban megadják a dupláját mert hiány lép fel. Hiába, ilyen a kereskedő élete... maga a komponensek megszerzése azért izgalmasabb tud lenni!
- Akkor elmondhatja magáról, hogy ismeri a világ elég sok kultúráját, ami szerintem azért izgalmas tud lenni, bár kétség kívül türelem és kellő elszántáság is kell a munkájához, hiszen megfordul az emberek között gyakran. – végzek én is gyorsan a kávémmal, nem akarom feltartani, biztosan fárasztó a kereskedők élete is.
- Viszont mit szólna, hozzá, ha kicsit kimozdulnánk még ma este? Meglátogathatnánk valami mozgalmasabb helyet is, például ahol lehetne egyet táncolni!  Persze nem muszáj elfogadnia a meghívást, nem akarok tolakodó sem lenni. – meglepően nézek rá, nem gondoltam, hogy ez az este ennyire izgalmassá is tud alakulni és az végkép eszembe sem jutott, hogy Malik szívesen tölt velem még több időt. Kétségkívül én is szívesen benne vagyok bármi izgalmasba, bár tudom, hogy Reginald ezt most semmiképp nem nézné jó szemmel. Malik végül is egy idegen számomra is és számára is és ő túl féltő tud lenni néha, bár megértem, én vagyok az egyetlen nővére, aki egyben a legjobb barátja is, nyilván vigyázni próbál rám, vagyis vigyázunk egymásra ha már úgy döntöttünk, hogy ketten folytatjuk tovább az életet, mindenki mást szinte kizárva.
- De, szívesen tartok továbbra is önnel, rám fér a kikapcsolódás, bár bevallom ezer éve nem voltam semmilyen táncos helyen, a színpadon meg betanult koreográfiát adunk elő, ha kell, szóval lehet, hogy vészes már a tánc tudásom. – mosolygok, és közben felállok. – Köszönöm a kávét Mr. Yavuz – és ezzel elindulok az ajtó felé. Majd odakint meglátjuk merre visz az utunk.


Köszönöm a játékot!
7  Általános / Játékkuckó / Re: Kívánsággömb. Dátum: 2022. 03. 30. - 01:10:51
Mondj fel! grin

Bárcsak lenne egy olyan öltöző a színházban ami csak az enyém.
8  Karakterek / Madeline D. Williams / Re: Espresso Express kávéház Dátum: 2022. 03. 30. - 01:05:25
Mr. Yavuz

Valaminek a kezdete..

Szeretem az intelligens és okos embereket, Malik pedig kétségtelenül az. Az intelligencia vonzó, talán ezért kalandozik el sokszor rajta a tekintetem, mindenről határozott véleménye van, de mégsem érzem azt, hogy okoskodó lenne, elgondolkodtató amiket mond és rá kell jöjjek van igazság a mondanivalójában. De igazából jól esik már nyugodtabb életet élni, a régihez képest. Szó sincs arról, hogy én csak a színházban élném ki a vágyaimat, vagy nem ragyognék a mindennapokban, de úgy érzem felelősséggel tartozok minden lépésemért. Az emberek ismernek, felfigyelnek rám, otthon sok gyerek példaképe vagyok, hiszen a legtöbb kicsi lány színésznő akar lenni, diákjaim vannak az egyetemen, azt hiszem életem ezen szakaszán már nem fér bele semmi polgárpukkasztó döntés vagy viselkedés. A színész palántáinknak jó példát kell mutassunk, mint tanárok, bár ezzel néhány kollégám nem ért egyet, hiszen az egyetemre már felnőttek járnak és a döntéseikért felelősséget kell vállaljanak, amit csak maguk hozhatnak meg, de magamról tudom, hogy felnéztem és csodáltam az összes tanáromat régen. 
Malik velem egykorú lehet és mégis biztos vagyok benne, hogy ő is sok mindenen keresztül ment már, sötét barna szemeiben a csillogáson kívül mintha már valami fáradtságot is felfedeznék, de túl korai ezen gondolkozni, nem ismerem még eléggé, de remélem hajlandó lesz többet mesélni magáról.
-   Ragyogok, hogy a diákjaim életében is csillag legyek, ami a jó példát mutat. De ez már egy sokkal felelősségteljesebb ragyogás – őszintén elmosolyodom és kortyolok a kávémból. A tanítással kiteljesedett az életem, most ért minden megfelelő vágányba. Bár ezelőtt két évvel nem gondoltam volna, hogy ezt a teljességet néhány diák fogja meghozni az életembe.
Jó azt hallani, hogy megbízik bennem, bár szerintem ez a bizalom dologgal szintén csak bókolni szeretne. Alig fél órája ismerjük egymást és szinte semmit nem tudunk a másikról, ennyi idő alatt nem tud bizalmi kapcsolat kialakulni senki között, ezért nem mondok semmit, egy mosollyal fogadom amiket mond, feltűnik, hogy nem akar a családjáról beszélni, pedig szerintem jóval izgalmasabb lehet mint amennyit elmond nekem, de nem szeretnék tolakodó lenni, ezért hagyom, hogy témát váltsunk, hiszen az életének a többi szakasza is igazán izgalmas.
- És az én titkom pedig az, hogy nagyon kedvelem az akvamarinként csillogó szemű, sötét hajú, megkapó vonásokkal rendelkező csinos hölgyeket, akik ha akarnak, úgy tudnak nézni az emberre, hogy az tudja: jó értelemben a végzettel találkozhat bizonyos tekintetben – kacsint és a lábaink az asztal alatt közelebb kerülnek egymáshoz. Rákönyökölök az asztalra, az államat a tenyerembe helyezem és bájosan pillogok néhány másodpercig, bár érezhető, hogy szándékosan, csak, hogy nagyobb hangsúlyt fektessek a szemeimre, aztán elnevetem magam, beletúrok a hajamba és hátradőlök a székemben.
- Ha a hölgyeknek Törökországban, akkor az uraknak az ilyen hölgyektől kellene tartaniuk, ne adj Isten, még megbabonázzák őket. – húzom meg a vállam – Engem az öcsém óv meg a török utcákon leselkedő veszélyektől, tehát mondhatni biztonságban vagyok mindig. Ketten vagyunk az örök visszatérők táborában a családunkban. Szeretjük az ország zsúfolt részeit is és a csendesebb vidékeket szintén, bárhova nagyon szívesen visszamegyünk. Nyáron szeretnénk venni egy kisebb nyaralót ott, talán Amasyaban, addig is ismerkedünk a török nyelvvel mindketten. De szívesen fogadok bármilyen tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hol érdemes házat venni. Ön jobban ismeri az országot mint én. Huzamosabb ideig marad Londonban? Vagy a munkája bármikor elszólíthatja innen? Vagy talán önnek London a minden éven visszatérős hely?
9  Karakterek / Madeline D. Williams / Re: Espresso Express kávéház Dátum: 2022. 03. 26. - 01:06:08
Mr. Yavuz

Valaminek a kezdete..

Ha valakivel beszélgetünk netalán csak az időjárásról vagy bármilyen jelentéktelen dologról, már azzal is közelebb engedjük magunkhoz az illetőt, a személy bekerül az ismerőseink listájába és utána kitudja hova alakul az a semmit nem érőnek induló beszélgetés. Emlékszem a Rendezővel is így voltam, egyszer csak arról beszéltünk mindennap, hogy milyenek voltak az egyetemi évek, először én meséltem, mert elhitette velem, hogy érdekli amit mondok, aztán, hogy az én kíváncsiságomat is csillapítsa, ő is mesélt magáról, a diákéveiről, én meg egy-két alkalom után már ittam a szavait. Ő volt az az ember, aki nagyon tudott hatni az ember elméjére, néhány kedvesebb szó után levett a lábaimról és a józan eszemet elvesztve neki adtam magam, azzal a tudattal, hogy őt otthon két gyerek és egy feleség várja. Nem vagyok családromboló típus, tiszteletben tartom a szerelmet, de most mondhatnám, hogy nem volt ott szerelem, nem tudtam mit tiszteletben tartani viszont legalább a gyerekekre tekintettel lehettem volna, de ha őszinte akarok lenni, nem érdekeltek. Akkor, abban az időben csak magamra gondoltam és a saját érzéseimre. Utána megfogadtam, hogy soha többet nem leszek ennyire naiv, felnőttem és felelősségteljes döntéseket kell hozzak a saját életemre nézve, ezért mindent meg kell gondoljak kétszer legalább, viszont most veszélyes vizekre eveztem ismét, félek nyitni az emberek felé és most mégis azt teszem, egyszer már kudarcot vallottam férfiak terén, de remélem az égiek kegyesek lesznek hozzám és vagy nem engednek meg semmi közelséget, vagy ha azt jónak látják akkor nem szúrnak ki velem ismét. Figyelmesen végighallgatom, hogy mivel foglalkozik, izgalmasnak tűnik, habár én soha nem voltam otthon bájitalügyben.
- Nyugalom Madeline. – magam is meglepődöm azon, hogy a szavai tényleg nyugalmat sugároznak bennem. Nem tudom, talán az érdekes hangszíne miatt, túl jól tud dolgozni a hangjával, mintha már évek óta ezzel foglalkozna - Ugye tudja, hogy ez a kis magyarázat egészen úgy hangzott, mintha pályafutása végén lévő idősebb színész lenne? Mindenkinek az életében pontosan annyi izgalom van, amennyit keres, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozik. Azt elhiszem, hogy fárasztó a mestersége, láttam az imént kegyedet a színpadon élni és kétségtelenül nagy hatást gyakorolt rám a játékával. De... hiba egy csillag fényét megpróbálni elfedni, amikor az nem csak az éjszaka egy pillanatában tudna fényleni. – megköszönöm a kávémat és rögtön a kezembe is veszem, kicsit kihűltek az ujjaim, de ez nálam megszokott.
- Nos , tudja semmiképp nem akartam, hogy panaszkodásnak tűnjön amit mondtam. Imádom a munkám, a legizgalmasabb dolgok közé tartozik a világon, - kezdek bele a lelkes áradozásomba – a színészet egy gyönyörű hivatás és ritka az az ember aki erre ténylegesen elhivatott. Képzelje el, hogy bárki és bármi lehet amiről csak álmodozott eddigi élete során, és ezért senki nem szólja meg, sőt, azért imádják az emberek mert épp azt hozza ami. Lehet, hogy a valóéletbe ha úgy viselkedne ahogyan a színpadon megengedett, igencsak megszólnák. – próbálom visszafogni magam, belekortyolok a kávémba és mosolyogva fogadom, hogy igazam volt, jól gondoltam, hogy Törökországból jött. A játékajánlata is tetszik, ezért élek is az alkalommal és kérdezgetem tovább.
- Nyertem! – közlöm vele mosolyogva – Szeretek nyerni, bár felteszem nem gondolatolvasó, ezért bármi másra is gondolhattam volna – nevetek,- kérni, nos nem tudom mit kérhetnék, jelen pillanatban csak azt, hogy meséljen magáról egy kicsit többet. Törökország, de mégis szép barna bőr, eszerint elég izgalmas lehet a családfájának a története – próbálok fürkészni kicsit a sötét szemeiben míg a válaszára várok. – Elárulok egy titkot, Törökország a kedvenc országom, amolyan minden éven visszatérős hely a bakancslistámon. Ön szeret utazni? Vagy van ilyen bugyuta bakancslistája mint nekem?
10  Karakterek / Madeline D. Williams / Re: Espresso Express kávéház Dátum: 2022. 03. 18. - 00:57:49
Mr. Yavuz

Valaminek a kezdete..

Ha az ember színész, a körülötte lévő emberek gyakran azt hiszik, hogy könnyen megy neki az ismerkedés, a barátkozás, a bizalmi kapcsolat kialakítása, csak azért mert épp a színpadon egy olyan szerepbe is látták már, aki mindenkivel cserfes. Néhány színház látogató emberben ez a legnagyobb baj, nem tudják a színészt elkülöníteni az alakításától. Imádom azokat a darabokat amelyekben az erős női nemet kell alakítanom, vagy épp egy harcosabb oldalát kell megmutassam a karakternek, az illik igazán hozzám, az vagyok én. De ha a rendezőm épp úgy gondolja, hogy a naiva kislányt kell hozzam, hát legyen. A színházban nem teljesen én rendelkezem a sorsom felett. Persze, vissza lehet utasítani a karaktert, vagy az adott darabot, ha úgy érzi az ember, hogy teljesen a komfortzónájából kívülre esik, de mi értelme? Szerintem a színházban éppen ez az izgalmas, büntetlenül lépsz ki a megszokottból, nem fognak rád másnap furcsán nézni azért mert csinálsz valamit, amit már rég kiszeretnél próbálni és igen, kipróbálhatsz mindent amire vágysz, de nem mered. Ha az ember kellőképpen művelt, megérti, hogy a karakter élete amit hozol, nem a te életed, nem olyan vagy a mindennapokban, legalábbis nem mindig hasonlít rád az akit a színpadon adsz, de mégis minden alkalommal egy kicsit bele kell halni, ha ez szükséges a darabhoz. A színháznál nagyobb terápiát nem tudnék felírni az embereknek, ha gyűlölet van benned kiadhatod magadból, ha boldog vagy, akkor különösen ragyogsz odafent, ha szeretetre vágysz, akkor érzed, hogy szeretnek a nézők és az egy óriási szeretet.
A mindennapokban nem vagyok egy barátkozós, könnyen megnyíló ember és most, magam sem értem, hogy mi a fene ütött belém amikor elfogadtam a meghívást, talán már kicsit az agyamra ment az egyedüllét. A munkám során sok férfival vagyok körbevéve és ott van Regi is, de ezek mind a családtagjaim, a munkatársaimra se tudnék soha más szemmel nézni. Nem tudom, azért adtam neki egy esélyt mert ilyen nyájasan szólított meg? Vagy már tényleg ennyire kivagyok éhezve egy férfi társaságára, hogy bárkivel kávézok egyet, csak a másik nemből való legyen? Nem lepne meg. A Rendező -akit már csak ilyen néven emlegetek- , nem hagyott bennem jó emlékeket a férfiakkal kapcsolatosan, ezért már lassan öt éve elzárom magam az ellenkező nemtől, esélyt sem adok nekik arra, hogy kibontakozzanak és megismerjem őket.
A további bókoktól egyre elvarázsoltabban érzem magam  és a kézcsók.. Megindít bennem valami elmondhatatlan érzést, talán most vagyok igazán zavarba életemben először. Engedem, hogy Malik figyelmessége továbbra is elvarázsoljon.
- Én kegyedet már több előadásban is az elmúlt napokban s lehet, hogy itt is összeakadt már a tekintetünk. Egy ilyen kék szempárt nem könnyű elfelejteni, ami azt illeti. – igen, tudom, hogy a kék szemeim mély benyomást keltenek az emberekben, ki is használom és sokszor ki lehet olvasni a tekintetemből, hogy mire is gondolok. - Nagyon tetszett, minden elismerésem az egész társulaté! És alapvetően ha tehetem akkor gyakran, bár ez nem olyan egyszerű, mert sokszor vagyok úton a világban, vagy épp olyan helyen, ahol erre kevéssé nyílik lehetőség. Így most kiélvezem, amíg lehet. – a pincér szakítja félbe a mondandóját, gyorsan rendelek egy koffein mentes kávét, igen tudom, hogy hülyén hangzik és sokan nem értik mi a lényege, de kávé ízű és a kávézás hangulatát meghozza, én is csak akkor iszom ezt ha késő van, vagy mondjuk ha már a napi öt adagon túl vagyok és jelen pillanatban mindkettő stimmel. De Malik kávézási szokása igencsak különleges és a kedves pincér barátomra nézek, akin látom, hogy óriási stresszben van ettől a különleges kéréstől.
- Mivel foglalkozik, ha nem titok? Csak mert mondta, hogy szívesen jár színházba, de a munkája miatt ritkán teheti meg – kérdezem, aztán rögtön el is bizonytalanodok, lehet illetlenség ilyen kérdeni, ó basszus, tényleg nem tudom már mit kell csinálni egy ilyen helyzetbe. – És ugyan, most izgalmas igazán a szabadidőm,  amúgy otthoni alvással tölteném szerintem. Általában a színészeknek a színházon kívül tök átlagos az életük és nem igazán van benne sok izgalom, különösen az előadás utáni estékben, de nem is baj, legalább rápihenünk a következő napra. Megkérdezhetem honnan jött ahol ilyen különlegesek a kávézási szokások? Van egy tippem, de szeretek biztosra menni, szóval ha válaszol, elmondom, hogy arra gondoltam-e. – nevetek kissé.
11  Karakterek / Madeline D. Williams / Re: Espresso Express kávéház Dátum: 2022. 03. 17. - 01:32:37
Mr. Yavuz

Valaminek a kezdete..

Nyolc éve vagyok hivatalosan színésznő és nyolc éve minden előadásom utáni tapsviharban óriási érzelmi hullámok törnek rám. Már a színpadon könnyezek, az öltözőben meg zokogok mint egy kisgyerek, akinek elvették a nyalókáját. Annyi a különbség, hogy bennem ilyenkor a boldogság idézi elő a könnyeket és a hála. Fantasztikus érzés azt csinálni amit igazán szeretsz és kevés embernek adatik meg ez a szerencse. Kevés ember imádja úgy a munkáját ahogyan én, sőt nem is nevezem munkának, a színház az otthonom, a minden napom és az életem. Az emberek tapsvihara minden alkalommal bizonyítja, hogy nekem van a legjobb és leghálásabb munkahelyem. Minden meghajlásnál csak arra tudok gondolni, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. Sok minden hiányzik még az életemből, sok célom van még és néha amikor rám tör a pánik mondjuk azért mert már a társaimnak van gyerekük, vagy legalább párjuk, elkeseredve ülök a kis lakásomba a kedvenc fotelemen, közben bámulok ki az ablakon, előbb-utóbb a tapsok hangja felcsendül a fejembe és rájövök, hogy nincs is okom a bánatra, minden jön majd, aminek jönnie kell, ha meg nem, akkor is megvan már mindenem.
Amióta összeköltöztem Reginalddal még forgalmasabb lett az életem, imádom, hogy már nem egyedül élek, még ha csak hétvégére is jön haza hozzám, de a pénteki napok akkor is nagyon húzósak mindig. Tudom, hogy a kis tökfejnek főznöm kell, hogy ne éhezzen amikor hazajön, viszont pénteken van az utolsó előadásom is a héten és szeretek sokáig aludni, ezért elég nagy futás a reggelem. A mai sem volt kivétel, minden előadás előtt van még egy gyors emlékpróbánk, ahonnan sikeresen elkéstem ma, emlékpróba után pedig már jött a sminkelés ezért már nem érkeztem enni, szóval most úgy döntöttem, hogy az előadás utáni nézetőrén való ücsörgésemet kihagyom és rohanok a kedvenc kávézómban, hogy megjutalmazzam magam valami édessel.
A kávézó mint minden előadás után tele van nézőkkel, ilyenkor kicsit kellemetlen bejönnöm ide, ezért általában megvárom, hogy eloszoljon a tömeg, a gratuláció áradat mindig zavarba hoz és meghat, jó érzés tudni, hogy az emberek szeretnek a színpadon látni. Most fittyet hányva a tömegre célba veszem a pultot és néhány „köszönömmel” és mosolygással könnyedén eljutok a célpontig. Piccentek a felszolgálóknak, akiket már jól ismerek és odébb állok a sütis polchoz válogatni, nem tervezek itt ücsörögni, Regi otthon vár, miközben gondolkodom, hogy most épp mit kívánok oldalról megszólít egy kellemes hang.
- Szép estét Művésznő és fogadja elismerésem a ma estéért! Esetleg meghívhatom valamire alakításáért nyújtott nagyrabecsülésem jeléül? – fordulok is a kellemes mély hang irányába. Ismerős az úr valahonnan, de nem tudnám megmondani, hogy hol találkozhattunk. Művésznő? Elmosolyodom amikor visszacseng a fülembe a mondat amit mondott, nem szoktam szeretni ezt a megnevezést a színházon kívül, de most valamiért jól esett, hogy ezt mondta. Elkalandozok a szép vonásain és elmélyülök a barna szemében, aztán rájövök, hogy válaszolnom is kéne valamit hangosan, a mosolygásból nem sokat fog érteni. Bevallom évek óta nem voltam idegen férfi társaságában, azt sem tudom már, hogyan kell viselkedjek, de egye fene, egy próbát megér.
- Elfogadom a meghívást, ha a Művésznőzést hanyagoljuk – mondom ki végül kicsit nevetve, - túlzásnak érzem egy kissé. Madeline vagyok – nyújtom a kezem, bár ha már az előadásomon volt, akkor gondolom a színészlistát is végignézte, el is indulok az egyik kevésbé zajos sarokba az asztalhoz, hogy leüljek. Megvárom míg ő is leül és, hogy nehogy kínos csendbe kerüljünk, folytatom a beszélgetést. – Ha nem csal az emlékezetem mi már láttuk egymást valahol, valamikor igaz? – kérdezem kicsit félve – Hogy tetszett az előadás? Gyakran jár színházba? – ezzel intek is a pincérnek, hogy vegye fel a rendelésünket.
12  Karakterek / Madeline D. Williams / Espresso Express kávéház Dátum: 2022. 03. 16. - 15:30:48
Espresso Express


A kávézó közvetlenül a Púder és Varázs Mágikus Színházzal szemben helyezkedik el, üveges külseje teszi letisztulttá. Nyitástól zárásig friss péksütemény illat árad bentről. Kora reggel nagy a forgalom, sok mindenkinek ez a kedvenc reggelitő helye, de odabent megszűnik a város zaja és élvezheti az ember a csendet. Bent tágas, világos színek dominálnak.
13  Általános / Játékkuckó / Re: paparazzi Dátum: 2022. 03. 14. - 18:54:13
Ezek a megvadult fényképezőgépek pancsolni sem hagyják az embert Anyám borogass!


Friss husi: Adriana Lima
14  Karakterek / Futottak még / Madeline D. Williams Dátum: 2022. 03. 14. - 01:39:55
Madeline Delilah Williams


"Talán csakugyan színház az egész világ."


Alapok

jelszó ||Elliocentrikus világkép
 nem ||
születési hely, idő || London, 1973. október 20.
kor ||  29
vér || félvér
munkahely || Púder és Varázs Mágikus Színház;  Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája

Szösszenet magamról

- Tudja az emberek sok mindent szeretnek, sok mindent vonzónak találnak, sok mindenért odáig vannak és sok mindennel el lehet őket varázsolni. Ilyen mondjuk a színház is, és oké, hogy egy jó darab kell hozzá, de az a jó darab szart se ér ha a színész nem tud életet varázsolni a színpadra, egész testével és lelkével. Na, amit mi színészek csinálunk az az egyik legnagyobb varázslat a világon. A legunalmasabb költői szöveget is olyan izgalmassá tudnám magának varázsolni, hogy azt érezné odabent, legbelül, hogy bárcsak soha ne lenne vége. Ezt csupán csak azért mert megtanultam úgy játszani az arcommal és a hangommal, hogy e kettőnek a játéka kitölti az ürességet, amit az író hagyott a művében, én töltöm meg élettel.
-  Meséljen egy kicsit a múltjáról hölgyem. Mondjuk, mikor döntött úgy, hogy színésznő lesz? – kérdezte a szemüveges hölgy, miközben láttam, hogy óriási érdeklődéssel issza a szavaimat.
 - Na, most ki is próbálhatjuk milyen az amiről az előbb beszéltem. Csukja be a szemét és képzelje el, hogy egy nagy színpadon állok a Seraphina Strudwick díjjal a kezemben, amit a kiváló alakításaimért kaptam egy éve, elkezdtem a beszédemet, amiben kicsit meséltem magamról, mindenkinek meg köszöntem benne amit meg kellett és az összes reflektorfény rám irányult. Most maga is azt a beszédet fogja végig hallgatni, csak kicsit kiegészítve, nem lesz a legizgalmasabb, de meglátja, hogy mégsem fog unatkozni.
„ 1973. október 20, London. Ekkor és itt születtem egy előkelő családban, a szüleim mindenben igyekeztek a legjobbat nyújtani nekem.” - a beszédemben akkor hosszas köszönetet mondtam a családomnak azért mert felneveltek, bár ha az igazat meséltem volna, akkor csak az édesanyámért mondtam volna köszönetet, de színház az egész világ és mindent nem lehet a nagy közönség orrára kötni. De így egymás között, az apa-lánya szerelem hamar elmúlt az én életemben. Tíz éves lehettem amikor először megcsalta anyámat és elég nyomasztó volt a mindennapos veszekedésben és sírásban élni, de egy év múlva jött egy levél ami megváltoztatta az életemet.
„ A tizenegyedik születésnapom előtt pár nappal megkaptam az életemet megváltoztató levelet a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolából. Nem volt abban a pillanatban boldogabb gyerek tőlem Londonban. Tudtam, hogy új világ vár rám és csupa kaland és természetesen komoly tanulmányok, mondjuk utóbbira pont nem gondoltam az örömteli pillanatban, tudják, soha nem voltam egy él tanuló. Elkezdődött az életem az új helyen, új emberekkel és el nem tudom mondani mennyire élveztem az ott töltött éveimet és nagyon hálás vagyok az ottani tanáraimnak és barátaimnak. Harmadikosak lehettünk a legjobb barátnőmmel amikor eldöntöttük, hogy színésznők leszünk, nívós színésznők, ahogyan mondogattuk.” – kisebb kitérőként elmondom, ezt is csak magának doktornő, hogy otthon már akkor nyáron közöltem, hogy a Roxfort után a művészetibe megyek és azt is el kell mondjam, hogy egyetlenegy ember sem akadt aki támogatott volna, de ez nem tántorított el a céljaimtól és az álmaimtól.
„A Roxfort után nem kezdtem el rögtön a tanulmányaimat, egy évet dolgoztam, mint takarítónő egy kisebb színházban London eldugottabb mugli részén. Az ott megkeresett pénzemet pedig a következő évre tettem félre, hogy majd a tanulmányaimra tudjak leginkább koncentrálni és ne kelljen sokat dolgozzak közben. Aztán eljött a nagy nap a Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolájában, a meghallgatás napja. Ha jól emlékszem a Bianca monológgal vettem le a professzorokat a lábukról, William Shakespeare – A makarancos hölgy című vígjátékából.
A művész iskolában éreztem magam igazán otthon, kinyílt előttem a világ és azt tanultam három évig amit imádok. Hálás vagyok a tanáraimnak, hogy mindenben mellettem álltak és, hogy a legjobb tudásukat adták át, amivel nagyon sokat gazdagodtam, az iskola elvégzése után segítettek munkát találni, a legjobb színházaknál.” – és talán ez az az út ami véglegesen is megváltoztatta az életemet. Doktornő, a színház világa nem a legtisztább világ, ahhoz, hogy sikeres legyél, sok mindenen keresztül kell menj, de nem olyan dolgokon amiken én keresztül mentem, mert az első három évemben, minden hibát elkövettem amit csak tudtam. Az első nagyobb darabomat tudja hogyan kaptam meg? A kebleimmel és a lábaim között lévő aranyat érő testrészemmel, igen most leesik az álla, de nem minden rendezőt lehet levenni a tehetséggel a lábáról és ezzel az óriási hibával kezdődött az életemben egy olyan időszak ami a karrieremnek nagyon jót tett, a lelkemnek kevésbé. Az egyik leghíresebb rendező szeretőjének lenni, jól hangzik, de utólag visszagondolva megalázó szerep. Az összes nagy sikerű drámájának én voltam évekig a főszereplője és minden premieren végig néztem hogyan ünnepli meg a családjával a sikert és aztán éjjel velem. De fiatal voltam, azt hittem ez a szerelem. Bár visszagondolva, ha nekem is olyan feleségem lenne mint az övé, akkor biztos én is tartanék egy-két embert még mellette, csak kár, hogy én voltam az egyik.
- Hogyan szabadult meg a rendezőúrtól? – a doktornőt egyre jobban érdekli a kis mesém, látszik a szemében.
 - Ha befutott színésznő az ember, én pedig lássuk be igen hamar az lettem, akkor több rendező is felfigyel rá és felkéréseket kap, szerződéseket, amit egy darabig nem akartam elfogadni, a „szerelem” miatt, de aztán, amikor rájöttem, hogy ennek a kapcsolatnak nem nevezhető akárminek nincs jövője és jelenje se volt soha, akkor minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak belőle és akkor talált rám egy rendező a Púder és Varázs Mágikus Színházból én pedig rögtön éltem a felkéréssel és megváltoztattam az életemet. Azóta ott dolgozok, vagyis most már ott is dolgozok pontosabban. Soha nem gondoltam volna, hogy tanárként is izgalmas lehet az élet, de az idei tanévtől már nem csak régi diák, tanár is vagyok a művész suliban és meg kell hagyni, élvezem.
 - Mit szólt amikor megkapta a díjat? És mit tanít?
 - Értelmet nyert minden az életemben, az eddigi legnagyobb visszaigazolás ez a díj. Most már tudom, hogy amit csinálok azt jól csinálom és van értelme. Ezért kezdtem el a tanítást is, hogy a gyerekek, ha nem is mindenki, de egy részük megélje azt amit én abban a pillanatban amikor kimondták a nevemet. Arc- és testjáték alapjait tanítok, ez a tantárgy állt hozzám mindig a legközelebb.
- A háborút, hogy élte meg? Milyen hatással volt a magánéletére és a munkájára? – az ostrom éve volt az, az év amikor megálltam a munkában és elhatároztam, hogy kilépek a mérgező kapcsolatomból, ezért a doktornő kérdésére nem tudom mit is mondjak. Az mindenki életében meghatározó esemény volt és sokan nagyon rosszul élték meg, de nekem az a változás rendbe hozta az életemet.
 - Egy évig nem dolgoztam, szünetelt a színház, ekkor szedtem össze magam és léptem más irányba. – ezután felálltam, felvettem a kabátomat és az ajtó felé mentem. – Köszönöm a beszélgetést doktornő, bár rájöttem, hogy nem pszichológus fogja megoldani a bajaimat, majd én magamnak. Viszlát!



Jellem

Madeline határozott és kimért egyéniség, nehezen barátkozik és nem bízik meg az emberekben. Szereti a magánéletét megtartani magának, nagyon sok titka van és ezekről senkinek nem beszélt még. Mostanra viszont már azt érzi, hogy kicsit belül elkezdték emészteni a saját dolgai, de nem talált olyan embert, akinek szívesen megnyílna.
Ennek ellenére szeret társaságban lenni és szereti az embereket, munkájából adódóan. Előadások után mindig ott marad és csak ül a nézőtéren, eljátssza a fejében az aznap történteket, így tanul azokból a hibákból amiket a színpadon csinált, ezzel fejleszti saját magát. Igyekszik tökéletes alakításokat hozni, ezért nagyon sokszor a szívére veszi az éppen neki kiosztott karakter sorsát, de úgy érzi ez szükséges ahhoz, hogy jól tudja hozni a színpadon, bátran ki jelenthetjük, hogy maximalista típus. Szabadidejében szívesen főz, szeret kísérletezni a konyhában. Eddig nem volt család centrikus, de érzi, hogy lassan felette is eljár már az idő, ezért szeretne már legalább egy gyereket, most a legnagyobb álma, hogy nyisson egy színi szakkört, ahol gyerekekkel foglalkozik, hiszen a színház gyógyír a lélekre is minden korosztályban.



Apróságok

mindig || színház, vörösbor, társastánc, vastaps, napsütés.
soha || nyálkás időjárás, macskák, rágcsálók, koránkelés, rum.
hobbik || főz, és ha nagyon sok ideje van, akkor utazgat, de ez igen ritkán van.
merengő || legjobb: amikor megkapta a díját. Legrosszabb: amikor az első munkahelyén a színpadokat takarította előadás után, tudta, hogy ha a család másként állna az álmaihoz, akkor nem ott lenne, hanem úton ahhoz, hogy ő legyek az aki után takarítanak.
mumus || önmaga, ráncosan, őszen és egyedül.
Edevis tükre || egy férj és gyerekek, háttérben pedig a színi szakkörös kicsik.
százfűlé-főzet || tengerkék, akárcsak a szem színe, az íze pedig csípős eper.
Amortentia || levendula illat.
titkok || senki nem tudja, hogy az ugró deszkája a rendezőűr volt.
azt beszélik, hogy... || együtt van az egyik diákjával.


A család

apa || George Williams; 55; félvér; lehetne jobb is, de már megbékültünk egymással.
anya || Eva Williams; 52; félvér; jóban vagyunk.
testvérek || Reginald Williams; 22; nagyon szoros a viszonyunk.
Elizabeth Williams; 14; a korkülönbség miatt nem sok közös témájuk van, ezért nagyon ritkán beszélnek.

gyermekek || -  
állatok || -  



Családtörténet ||

Nagyon összetartó a család, az ünnepeket általában a rokonokkal ünneplik. A szüleire már nem támaszkodik anyagilag és mivel nem támogatták a színészkedésben akkor megromlott kicsit a viszonya mindkét féllel, amióta teljesen a saját lábára állt nem sokat beszél velük és ritkán jár haza. Az édesanyja a Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály medimágia karán tanít fejlődéstant és a gyógyítástörténetet. Édesapjának Londonban több étterme van. Az öccsével nagyon szoros viszony alakult ki közöttük, két éve összeköltöztek Londonban és ott laknak amikor a testvérének nincs iskola. A húgával ritkán beszél, utoljára két éve látta.


Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || vékony, sportos.
szemszín || tengerkék
hajszín || sötétbarna
kinézet || könnyen ráirányul mindenki tekintete, mivel nagyon karizmatikus egyéniség. Világos szeme tekintélyt parancsoló, szereti a sötétebb és vadabb ruhákat. Vastag ajkai vannak amit sokszor élénk rúzzsal emel ki, nőiesen öltözködik. Igyekszik keveset sminkelni ha nem a színpadon áll.


Tudás és karrier

pálca típusa || mahagóni; sárkányszívizomhúr; 12 hüvely.
végzettség || színművészmágus
foglalkozás || Púder és Varázs Mágikus Színház színésze;  Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája - Arc- és testjáték alapjai tanár, de még kevés órája van, ezért tudja összeegyeztetni a két munkahelyet.
iskola || Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája.
szak || színművészmágus.
varázslói ismeretek || a védekező és támadó varázslatokban otthon van, nagyon jó a reakciója és bátran visszatámad. Az egyetemen utálta a filozófiát, nem szerette az elméleti tantárgyakat.


Egyéb

avialany ||Adriana Lima





Oldalak: [1]

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.111 másodperc alatt készült el 26 lekéréssel.