 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3 ... 26
|
|
4
|
Múlt / Főépület / Re: Nagyterem
|
Dátum: 2023. 06. 27. - 14:28:25
|
Az utolsó előtt
~ 2004. június 26. ~
(pápá)
Egy kicsit karikás szemekkel ültem le a vörösökhöz, mert az előző este adtunk egy kis koncertet Roxmortsban, és akit érdekelt ott volt. Jó Wheeland volt a legpörgősebb, még szerencse hogy nem ihatott alkoholt, de a cukortól is bepörgött. Szóval alig aludtam valamit, de gondolom ő is így volt vele. Még nem tartottam ott, hogy jövőre leszek végzős, mert fejben azon agyaltam, hogy szöktessem meg a nyárra Alfot. Tuti elrabolom megint, valami király helyre. Ahogy ezen törtem a fejemet, megkezdte a diri is a dumálást, amire csak fél füllel figyeltem oda.
- Jól van, Flor, jövőre jobban ráállunk erre a szaros pontversenyre, mert ha csak Potterék miatt nyert folyton házkupát a griff az nagyopn gáz - fordultam felé, ha mellettem volt. Szerettem versenyezni, volt bennem kűzdőszellem, és hogy pont a mardekár meg a hugra is lenyomott minket... Majdnem olyan szarok voltunk, mint a holló, pedig oda jártak a legstréberebbek és a leguncsibb arcok. Az meg hogy Narek lett a sulielső, jó stréber dolog, biztos nem keverte össze őt az a büdös süveg, és nem a kékbe kellett volna kerülnie? Höh de be fog pipulni Flint, remélem majd ordibál mint a meccseken. Vajon nála lesz az ütője, hogy csapkodjon? Az kurvavicces lenne, de persze a felét nem is hallottam a dumálásnak. Rend meg mittom én, csak hagyjanak békén, ha nem leverem azoknak az arcát az én ütőmmel.
Ahogy véget ért a beszéd, fel is pattantam, hogy odaüljek Alfékhoz.
- Csá, jöttem vegyülni. Tudtátok, hogy van nállatok egy hollós tégla? - röhögtem fel, Norára célozva, hogy ő is hallja, majd megkerültem Monstrot és a csaját. - TURBÉK - dugtam oda a fejemet, hogy trollkodjak egy kicsit, aztán zajongva Alf mellé dobtam magam, hogy egyem az asztaluknál a kaját.
- Hansel meg hiányozni fog! - hüppögtem drámai túljátszással, és legörbítettem a számat, ahogy ránéztem, ha még ott volt.
- Csaltatok, tudom, hogy lefizettétek a tanárokat - mondtam neki, majd megborzoltam a körülményesen megigazított haját. - Szökjünk el megint a nyáron. |
|
|
|
|
14
|
Karakterek / Alfonz Baldron / Re: A norwich-i Baldron kastély
|
Dátum: 2023. 06. 15. - 11:58:38
|
egyik kastély a másik után
~ 2004. április 9. ~
(cső Fifi faterja)
18+
Forró ritmusban olvadtam össze vele, szerettem hallgatni a sóhajait, és érezni a bőrnéek melegét. Alf teste olyan törékeny volt, mintha bármelyik pillanatban összetörhetném. ezért vigyázni akartam rá nagyon, még akkor is, ha egy kicsit hevesebb és szenvedélyesebb lett a csók vagy a mozgás. Úgy éreztem az életem legfontosabb részévé vált, apám mellett, és Tod halála után valahogy egy kicsit bevilágította a napjaimat. A tudat, hogy láthattam a suliban talán hazudnék, ha azt mondanám elég volt. Jobban szerettem magamhoz ölelni, és csókolni, meg összesimulni vele. Még akkor is, ha a napok legnagyobb részében hülye voltam meg idióta, tudtam komolyan állni a dolgokhoz is.
Talán kettőnk miatt nem is lenne baj most is jófej lennem és normális. Talán akkor a szülei se akarnak tőle kikönyörögni egy gyereket egy másik nőtől, akivel utálnák egymást. Tudtam, hogy az aranyvérűek világa más volt, mint az enyém, jóval rosszabb, és sötétebb bizonyos családoknál... De talán ha esélyt kapunk lehet ez változni fog.
Hagytam, hogy letörölje magát a zsebkendővel, aztán csak odabújtam hozzá. Kicsit éhes voltam, de kibírtam, hallani szerettem volna a lélegzetét mellettem. Jó, pucéron jobb lenne, de a faterját így is traumatizáltam magammal.
- Aludni akarok... Hozzád bújhatok? - kérdezte én pedig bólintottam és hagytam, hogy megtegye.
- Aludjunk, addig sem csinálunk semmi rosszat - mondtam egy kicsit szemtelenül, és átöleltem, ahogyan közelebb került hozzám. Szerettem így lenni vele, talán fiatalok voltunk, de Alf érettebben állt ehhez az egész kapcoslathoz, mint én, így én is megpróbáltam így állni kettőnkhöz.
- Ha ezt folytatni akarjuk, legalább adj apának okot arra, hogy elfogadjon... nem kell, hogy szeressen. Sőt. Csak fogadjon el.
Erre csak bólintottam egyet és adtam egy puszit az arcára.
- Megteszem, Alf, rajtam nem fog múlni, tök jó arc vagyok úgyis - vigyorogtam el, és cirógattam a fejét. Én is pilledtem elfele, Alf mellett nyugisnak éreztem magam. Meg egy ilyen bazinagy ágy bazikényelmes is volt, otthon az enyém nyekergett, kijárt belőle a rugó, ha szarul feküdtem rá, ha meg szexeltem volna rajta azt az egész szomszédság hallotta volna, az ágy miatt. Amúgy is ez a benti furcsa sötétes félhomály is kezd elnyomni, úgyhogy odanyomom az arcom Alfhoz, hogy érezzem a szuszogását és az illatát.
Most boldog voltam, de tényleg, és még a fura szülei se tudták volna ezt elrontani.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!  |
|
|
|
|
