- Mindenkitől félnek, aki kicsit eltér a normálistól. Ennek az az oka, hogy nem értik a működését. Nézze meg, hiába tanultak ők is féléveken keresztül a legilimenciáról és az okklumenciáról, még mindig nem értik.
- Be kell vallanom, ha nekem is csak az akadémián kezdték volna el tanítani, lehet én sem értettem volna meg teljesen. Ami nagyon szomorú, tekintve, hogy egy igazán érdekes és sokoldalú rétege a mágiának. Ha már nem legalább az okklumenciában kellene minden aurornak jeleskednie. Akkor kevésbé félnének és védve lennének. Sajnálatos, hogy a legtöbben erre sem veszik a fáradtságot. Holott aki kicsit is ráérez, hamarabb kapja el ezt a fonalat, mint a legillimenciát. Legalábbis csekély iskolai tapasztalataim szerint.- Nálunk legalábbis, aki kicsit is értette, annak ezt a részt könnyebb volt megtanulni. Nekem mondjuk nem volt választásom, de ez szerintem szerencse kérdése és talán a genetika is beleszól, de ez végképp nem az én szakmám kitalálni és megérteni. Bár a családban eddig csak férfiágon öröklődött, de hát így jár, aki nem képes férfit nemzeni. Elfogadja a sorsát és behódol a hagyományoknak.
- Ez egy igen érdekes feltevés. Mostanában én is sokat gondolkodtam rajta, hogy valaki nem-e belülről rohasztja a főparancsnokságot. Egy vezetői szinten lévő ember, hiszen a bizalmatlanságot onnan erősítik meg a plusz kikérdezésekkel. Plusz, mivel alig van valami, amit a Rendről tudunk, mégis honnan kéne tudnunk, hogy nem épült-e már be valaki közénk. Ms. Blanchett, mi van azokkal a foglyokkal, akik egyértelműen bűnösök, és mégis elengedjük őket? Miért? És nem egy van, akiről tudok, néhányat személyesen hoztam be, és egy vagy két héttel később már szabadlábon volt.
- De ilyen szempontból, legalább 3-4 legillimentor kellene, hogy átvizsgáljunk minden itt dolgozót, és ez csak a felső vezetőségre gondolva is, minimum 1 ember 1 nap. Nehezíti, ha okklumentor az illető, és ki vállalná be, hogy például végignézi a Miniszterelnök életét?- Én mondjuk nem szívesen, de a parancs az parancs.-Arról nem is beszélve, hogy már egy kihallgatásnál nem elég egyeseknek egy szakértői vélemény, milyen fejetlenség lenne, ha egymást kellene kihallgatnunk?-Na igen ez mondjuk egyre jobban idegesít, és szerintem legközelebb utána fogok nézni, kinek a rabját kell kihallgatni, mert biztos a fejére húzom az egész aktát, hogy miért nem képes ő maga elvégezni a dolgot, és ha már erre nem képes, mi a fenének kell még két legillimentor véleménye?! -Nem feltétlen kell ehhez a legmagasabb rangban lennie valakinek. Elég, ha csak mondjuk Ön fölött áll rangban. Esetleg a megvesztegetés sem lehet utolsó gondolat. Bár nyilván egy belső vizsgálattal gyorsabban haladnánk, mint a találgatásokkal. Viszont kétlem, hogy lenne ilyen tervezet, meg ki vállalná magára, a „bűnbak” szerepét és a többi auror haragját. Magamból kiindulva, lehet, felháborodnék, hogy ennyire nem bíznak bennem, de ettől függetlenül szó nélkül alávetném magam mindenféle kihallgatásnak, csak hamarabb szabaduljak.- Az már kérdés, hogy magamban annyit morognék, mint a fél aurorparancsnokság összesen, de ez van. Mindenkinek vannak gyenge pontjai. Nekem ez a bizalmatlanság, és nehezen is tűröm el, de ez van. Majd csak jobb lesz, ahogy öregszem, gondolom én, ha nem ezzel is meg tanulok együtt élni.
Olyan kis aranyosan tette a kezembe a fejét, hogy menten el kell olvadni ettől a szépségtől és gyönyörűségtől. Hát hogy bírja ki Gabriel, hogy nem ölelgeti és puszilgatja folyamatosan őket? Nálam biztos teljesen el lennének kényeztetve, mert mást sem csinálnék, csak simogatnám őket, és ölelném és puszilnám őket, arról nem is beszélve, hogy lehet, már gurulnának, annyi apró finomsággal lepném meg őket. Ebből is látszik, hogy elég nekem a hobbi állatgondozás és az önkéntes munka.
- Agiel ilyennek született. Semmi olyat nem tettem velük, ami külső változást okozott volna. Az már más kérdés, hogy a sok mágikus beavatkozás következtében meghosszabbodott az életük. De őket az utcára kidobva találtam. Négy testvér, ahogy már mondtam korábban is. Öhm… A fehér doberman, Agiel. Az egyetlen szuka a testvérek között. Ő itt… Ő volt velünk a küldetésen is, Asmodai. Van még egy hozzá hasonlóan, feketés barnás színű, ő Azazel. Van egy teljesen fekete, ő pedig Amon.
- Nem gondoltam, hogy szánt szándékkal, lett belőle fehér.- Mondjuk valóban úgy hangzott, mintha azzal vádolnám, hogy fehérré varázsolta egy kutya szőrét, ami abszurd gondolat, mert aki ennyire szereti a kutyáit, nem tenne ilyet. - Szerencsések, hogy maga találta meg őket, és nem más. Rosszabb helyzetbe is keveredhettek volna. Rámosolyogtam Agiel-re és tovább simogattam a nyakát, mellkasát, mellső mancsait, hátát.- Gyönyörű neved van, tudod? És te is gyönyörű vagy. Szabályozd rendesen a fiúkat, és a gazdádat is. Tudniuk kell, ki az úr a házban, és ne hallgass rájuk, ha azt mondják nem te vagy, mert te vagy az.-Suttogtam a fülébe, és tovább simogattam, amikor egyre nagyobb gyaloglás és kavarodás támadt az irodában. Egy-két újonc még igazi fejvesztett futamot is bemutatott nekünk. Bevallom vicces volt látni őket, és elnevettem volna magam, ha nem épp mással lennék elfoglalva. Viszont ráéreztem, hogy ideje befejezni a kényeztetést, mert, ahogy felálltam és még egyszer megsimogattam Agiel fejét, berontott az irodába az egyik adminisztrátor és őrült tekintettel keresni kezdett valakit, vagy valamit, mire rám nézett és határozottan odamasírozva a kezembe nyomott egy aktát.
- Lis, kihallgatás, a te ügyed. Szedd össze magad és menj. Már várnak rád.- Majd nyájas mosollyal Gabriel felé fordult.- Önnek most nem hoztam semmit, és igyekszem megoldani, hogy a munkaidő végéig ne kelljen elhagynia az irődát.- Kacsintott rá és sarkon fordulva kitipegett a tűsarkain, ha engem kérdeznek, mint pártatlan női személő, kicsit túl is játszotta a fenék rázást, de hát mit lehet tenni. A legtöbben sok mindent megadnának még akár egy kósza éjszakáért is Gabriel-lel, arról nem is beszélve, hogy összetennék a két kezüket, hogy ha beszélhetnének vele hosszabb időt, mint a feladat kiadása. Hát pech, de talán felfigyel a nőkre, és nekiáll megnyugtatni az idegeiket.
Átfutottam az aktát, majd gonosz mosollyal megköszörültem a torkom és rámosolyogtam Gabriel-re.
- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és a simogatást is. Remélem nem lesz nagy fejetlenség és a kicsik békén hagyják. Rákacsintottam a kutyákra, majd elindultam, de két lépés után visszafordultam és Gabriel vállára rakva a kezem adtam egy puszit az arcára.-Egyébként, Boldog Karácsonyt!- Mosolyogtam rá, és otthagyva a megdöbbent tömeget elmentem a kihallgatóba, hogy a fennmaradó időt eltölthessem és kiadva a haragom az előző elbaltázott kihallgatás miatt, most nem hagytam sem pihenőt, sem kibúvót. Kegyetlen voltam, de meglett az eredménye.
Köszönöm szépen a játékot!
Szabad helyszín!
