 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3
|
|
1
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2022. 01. 23. - 19:24:06
|
Christmas fun work to: Gabriel F. Miltondate: 2002.D e c e m b e r 24. || outfit: knitted dress - Mindenkitől félnek, aki kicsit eltér a normálistól. Ennek az az oka, hogy nem értik a működését. Nézze meg, hiába tanultak ők is féléveken keresztül a legilimenciáról és az okklumenciáról, még mindig nem értik.
- Be kell vallanom, ha nekem is csak az akadémián kezdték volna el tanítani, lehet én sem értettem volna meg teljesen. Ami nagyon szomorú, tekintve, hogy egy igazán érdekes és sokoldalú rétege a mágiának. Ha már nem legalább az okklumenciában kellene minden aurornak jeleskednie. Akkor kevésbé félnének és védve lennének. Sajnálatos, hogy a legtöbben erre sem veszik a fáradtságot. Holott aki kicsit is ráérez, hamarabb kapja el ezt a fonalat, mint a legillimenciát. Legalábbis csekély iskolai tapasztalataim szerint.- Nálunk legalábbis, aki kicsit is értette, annak ezt a részt könnyebb volt megtanulni. Nekem mondjuk nem volt választásom, de ez szerintem szerencse kérdése és talán a genetika is beleszól, de ez végképp nem az én szakmám kitalálni és megérteni. Bár a családban eddig csak férfiágon öröklődött, de hát így jár, aki nem képes férfit nemzeni. Elfogadja a sorsát és behódol a hagyományoknak.
- Ez egy igen érdekes feltevés. Mostanában én is sokat gondolkodtam rajta, hogy valaki nem-e belülről rohasztja a főparancsnokságot. Egy vezetői szinten lévő ember, hiszen a bizalmatlanságot onnan erősítik meg a plusz kikérdezésekkel. Plusz, mivel alig van valami, amit a Rendről tudunk, mégis honnan kéne tudnunk, hogy nem épült-e már be valaki közénk. Ms. Blanchett, mi van azokkal a foglyokkal, akik egyértelműen bűnösök, és mégis elengedjük őket? Miért? És nem egy van, akiről tudok, néhányat személyesen hoztam be, és egy vagy két héttel később már szabadlábon volt.
- De ilyen szempontból, legalább 3-4 legillimentor kellene, hogy átvizsgáljunk minden itt dolgozót, és ez csak a felső vezetőségre gondolva is, minimum 1 ember 1 nap. Nehezíti, ha okklumentor az illető, és ki vállalná be, hogy például végignézi a Miniszterelnök életét?- Én mondjuk nem szívesen, de a parancs az parancs.-Arról nem is beszélve, hogy már egy kihallgatásnál nem elég egyeseknek egy szakértői vélemény, milyen fejetlenség lenne, ha egymást kellene kihallgatnunk?-Na igen ez mondjuk egyre jobban idegesít, és szerintem legközelebb utána fogok nézni, kinek a rabját kell kihallgatni, mert biztos a fejére húzom az egész aktát, hogy miért nem képes ő maga elvégezni a dolgot, és ha már erre nem képes, mi a fenének kell még két legillimentor véleménye?! -Nem feltétlen kell ehhez a legmagasabb rangban lennie valakinek. Elég, ha csak mondjuk Ön fölött áll rangban. Esetleg a megvesztegetés sem lehet utolsó gondolat. Bár nyilván egy belső vizsgálattal gyorsabban haladnánk, mint a találgatásokkal. Viszont kétlem, hogy lenne ilyen tervezet, meg ki vállalná magára, a „bűnbak” szerepét és a többi auror haragját. Magamból kiindulva, lehet, felháborodnék, hogy ennyire nem bíznak bennem, de ettől függetlenül szó nélkül alávetném magam mindenféle kihallgatásnak, csak hamarabb szabaduljak.- Az már kérdés, hogy magamban annyit morognék, mint a fél aurorparancsnokság összesen, de ez van. Mindenkinek vannak gyenge pontjai. Nekem ez a bizalmatlanság, és nehezen is tűröm el, de ez van. Majd csak jobb lesz, ahogy öregszem, gondolom én, ha nem ezzel is meg tanulok együtt élni.
Olyan kis aranyosan tette a kezembe a fejét, hogy menten el kell olvadni ettől a szépségtől és gyönyörűségtől. Hát hogy bírja ki Gabriel, hogy nem ölelgeti és puszilgatja folyamatosan őket? Nálam biztos teljesen el lennének kényeztetve, mert mást sem csinálnék, csak simogatnám őket, és ölelném és puszilnám őket, arról nem is beszélve, hogy lehet, már gurulnának, annyi apró finomsággal lepném meg őket. Ebből is látszik, hogy elég nekem a hobbi állatgondozás és az önkéntes munka.
- Agiel ilyennek született. Semmi olyat nem tettem velük, ami külső változást okozott volna. Az már más kérdés, hogy a sok mágikus beavatkozás következtében meghosszabbodott az életük. De őket az utcára kidobva találtam. Négy testvér, ahogy már mondtam korábban is. Öhm… A fehér doberman, Agiel. Az egyetlen szuka a testvérek között. Ő itt… Ő volt velünk a küldetésen is, Asmodai. Van még egy hozzá hasonlóan, feketés barnás színű, ő Azazel. Van egy teljesen fekete, ő pedig Amon.
- Nem gondoltam, hogy szánt szándékkal, lett belőle fehér.- Mondjuk valóban úgy hangzott, mintha azzal vádolnám, hogy fehérré varázsolta egy kutya szőrét, ami abszurd gondolat, mert aki ennyire szereti a kutyáit, nem tenne ilyet. - Szerencsések, hogy maga találta meg őket, és nem más. Rosszabb helyzetbe is keveredhettek volna. Rámosolyogtam Agiel-re és tovább simogattam a nyakát, mellkasát, mellső mancsait, hátát.- Gyönyörű neved van, tudod? És te is gyönyörű vagy. Szabályozd rendesen a fiúkat, és a gazdádat is. Tudniuk kell, ki az úr a házban, és ne hallgass rájuk, ha azt mondják nem te vagy, mert te vagy az.-Suttogtam a fülébe, és tovább simogattam, amikor egyre nagyobb gyaloglás és kavarodás támadt az irodában. Egy-két újonc még igazi fejvesztett futamot is bemutatott nekünk. Bevallom vicces volt látni őket, és elnevettem volna magam, ha nem épp mással lennék elfoglalva. Viszont ráéreztem, hogy ideje befejezni a kényeztetést, mert, ahogy felálltam és még egyszer megsimogattam Agiel fejét, berontott az irodába az egyik adminisztrátor és őrült tekintettel keresni kezdett valakit, vagy valamit, mire rám nézett és határozottan odamasírozva a kezembe nyomott egy aktát.
- Lis, kihallgatás, a te ügyed. Szedd össze magad és menj. Már várnak rád.- Majd nyájas mosollyal Gabriel felé fordult.- Önnek most nem hoztam semmit, és igyekszem megoldani, hogy a munkaidő végéig ne kelljen elhagynia az irődát.- Kacsintott rá és sarkon fordulva kitipegett a tűsarkain, ha engem kérdeznek, mint pártatlan női személő, kicsit túl is játszotta a fenék rázást, de hát mit lehet tenni. A legtöbben sok mindent megadnának még akár egy kósza éjszakáért is Gabriel-lel, arról nem is beszélve, hogy összetennék a két kezüket, hogy ha beszélhetnének vele hosszabb időt, mint a feladat kiadása. Hát pech, de talán felfigyel a nőkre, és nekiáll megnyugtatni az idegeiket.
Átfutottam az aktát, majd gonosz mosollyal megköszörültem a torkom és rámosolyogtam Gabriel-re.
- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és a simogatást is. Remélem nem lesz nagy fejetlenség és a kicsik békén hagyják. Rákacsintottam a kutyákra, majd elindultam, de két lépés után visszafordultam és Gabriel vállára rakva a kezem adtam egy puszit az arcára.-Egyébként, Boldog Karácsonyt!- Mosolyogtam rá, és otthagyva a megdöbbent tömeget elmentem a kihallgatóba, hogy a fennmaradó időt eltölthessem és kiadva a haragom az előző elbaltázott kihallgatás miatt, most nem hagytam sem pihenőt, sem kibúvót. Kegyetlen voltam, de meglett az eredménye.
Köszönöm szépen a játékot! Szabad helyszín! |
|
|
|
|
2
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2022. 01. 20. - 00:14:35
|
Christmas fun workto: Gabriel F. Miltondate: 2002.D e c e m b e r 24. || outfit: knitted dress - Merlin mentsen tőle, hogy egyedül hagyjon ezekkel a picsogókkal.
Jóízűen felnevettem erre a mondatra. Nem akartam én kinevetni, de ki gondolta volna, hogy ilyen őszinte megnyilvánulásra lesz képes. Jó a helyzet is vicces, de valahol igaza van. Bár ezt a egy Silencio varázsigével könnyen el tudja érni és kétlem, hogy lenne bárki is, aki rosszat merne mondani róla. Meg aztán én biztos nem láttam és nem is hallottam semmit, szóval csak a kicsik találták ki, amiért nem lehettek otthon és munkájuk akadt a munkanapjukon.
-Elnézést! Csak nem szoktam meg ekkora őszinteséget. De értékelem, hogy jobb társaságot nyújtok, mint a fiatalok.- Na nem mintha én olyan baromi öreg lennék, csak na. Hátra néztem a fiatalokra, és bár voltak, akik hozzám hasonlóan csodálkozva néztek Gabriel-re, de elcsendesedtek és meg is fogyatkoztak. Viszont volt egy-kettő, akik megijedve a takarítás említésétől, inkább körmölni kezdett, hogy mit az továbbra is rejtély, de még mindig jobb, mint a hisztik. Elég volt végighallgatni a többi részlegen.
- Hova utazik? Már, ha szabad tudni, és nem tolakodó a kérdésem.
-Japánba megyek, pontosabban Kusatsu meleg vizes üdülőhelyére, már a zsupszkulcsom is megvan. Rám fér egy alapos felfrissülés.- Amúgy sem szoktak sokan lenni, és van egy magánfürdő, amit a varázslóknak tartanak fenn. Meglepett nagyon, hogy ennyire érdeklődő, nyílt és őszinte kérdést tett fel, arról nem is beszélve, hogy az érdeklődése olyan őszinte volt, hogy akármit kérdezhetett volna, minden gond nélkül elrebegném neki a legtitkosabb titkomat is, Veritaserum nélkül is. Ez pedig megijeszt, nagyon is, de gondolom ez a normális, ha két ember ismerkedik. Szent Merlin, milyen régen volt ilyenben részem! Majd valahogy meghálálom neki.
- Ha előre tudom, hogy kivel leszek együtt, akkor úgy választom ki a kutyát. Ha már a bevetésen találkozunk, akkor ki kell bírniuk egymás társaságát. Egyébként általában egyedül dolgozom, ha van rá lehetőségem. Nagyon ritka, amikor partnerrel megyek, bár sajnos mostanában egyre többször fordul elő. Elnézést, nem úgy értettem, hogy Ön esetleg rossz lenne, csak nem vagyok hozzászokva a társakhoz. A háború óta, mióta az akkori partnerem meghalt, nem igazán volt kivel együtt dolgoznom.
- Akkor lehet előre szólni kellett volna Önnek, hogy ne hozzon kutyát, ha velem kényszerítik közös munkára. De ha ez megnyugtatja, az érzés valamennyire kölcsönös. Általában benti munkákat bíznak rám, oda pedig felesleges a társaság, meg aztán a legtöbben félnek is tőlem, így nem nehéz. Részvétem a társa miatt!- Na nem feltétlen szó szerint, de vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy olyan marha érdekes az életük és engem pont az érdekel a legjobban, hogy velük mi van, mert szerintük a legtöbb legillimentornak, az a mániája, hogy kutasson a saját kollégái fejében. Mintha amúgy lenne időnk ilyenekre. Ha pedig ilyen felkérést kapnánk, akkor úgy is a kihallgatóba megyünk, nem csinálunk felesleges köröket. Legalábbis én, utálom, ha feleslegesen megy az időm valami baromságra.
- Nem a maga hibája, hogy mostanában már nem bíznak meg egy aurorban sem és kell nekik az ellenőrzés.
-Na de ha már egymásban nem bízhatunk, akkor hogy is áll még a parancsnokság? Viszont ezen a gondolatmeneten egy szép kis összeesküvést is kilehet találni, hogy nem-e a Rend az, aki ilyen szépen belekavar a dolgainkban. Elgondolásnak nem rossz, de ha valóban így lenne, akkor az elég aggasztó. Viszont ez mind csak feltételezés és ostoba spekuláció. Ekkora szerencséjük még nekik sem lehet, nem igaz?-Legalábbis nem még egyszer. Volt már egyszer ilyen, de kétlem, hogy ez előfordulhat. Inkább a félelem az, ami arra sarkallja az embereket, hogy ne bízzanak meg a másikban. Ami közröhej, tekintve, hogy nekünk azért eléggé össze kellene tartanunk, de amíg vannak olyanok, akik hisztiznek egy sort és meg van oldva a gondjuk, addig nem is fog semmi sem változni és megoldódni sem. Talán ha a Miniszter ránk nézne, kicsivel többször észrevenné, mi a hiba. Talán itt is a kifejezés válik be legjobban, hogy a fejétől bűzlik a hal, elvégre a kisemberek nem tudnak ilyen mértékű galibát okozni, de kár ilyenen agyalni.
- Természetesen. Most szabad.
Amint megkaptam az engedélyt, felkeltem és letérdeltem a kutya elé. Kinyújtottam a kezem, és megvártam, amíg közelebb jött és megengedte ő is, hogy megsimogassam. Na, szerintem ő sem gondolta, hogy mibe egyezett bele, de most már késő. Nyilván ha el akar menni, el fogom engedni, de addig ki kell bírnia, hogy módszeresen végig simítom a buksiját, alaposan megmasszírozom a füle tövét, a nyakát, és így haladtam ameddig csak engedi.
- Egyébként ő az egyetlen fehér dobermann, akivel eddig találkoztam. Így született, vagy esetleg a mágikus feljavítás tette ilyenné?- Gyönyörű egyébként, és szerintem azokon a mugli kutyakiállításokon, olyan helyezéseket érne el és mindenki istenítené a szépségéért. Bár szerintem neki elég a gazdi szeretete, és feltétlen imádata, de ahogy figyeltem jól esik neki, ha más is meg simizi. Bár láttam, hogy oda-oda pillant Gabriel-re. Ez olyan tipikus. Ha kényeztetnek valakit és ott van, akit a legjobban szeretünk, naná hogy nézzük, hogy néz-e minket, miközben más kényeztet. Igazi nő, valljuk be. -Ha nem titok, bár nyilván csak nekem kerülte el a figyelmem, vagy eddig nem került szóba, de hogy hívják őket? A nagyfiú, aki velünk volt, az ő nevét se tudom. Már ha nem veszi tolakodásnak a kérdést.- Nem emlékszem, hogy bemutatkoztunk volna egymásnak, szóval csak remélni tudom, hogy el is árulja, bár szívesen hívom őket Gyönyörűségeknek, azért a név igen is fontos dolog. A nyakörvekről könnyen le tudnám olvasni, de olyan sunyi még sem leszek.
|
|
|
|
|
3
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2022. 01. 15. - 23:42:42
|
Christmas fun workto: Gabriel F. Miltondate: 2002.D e c e m b e r 24. || outfit: knitted dress - Macmillen egy hülye, ha ezért megbüntette magát. Bár, soha nem tartottam igazán beszámíthatónak, és mióta ő lett a Főparancsnok azóta csak romlott a helyzet.
Elnyomtam egy mosolyt, mert nem ismertem olyan jól a parancsnokot, hogy ilyen baráti kijelentést tegyek irányába, bár valóban én is erős túlzásnak éreztem a büntetést, de hát ez van. Ami jár, az jár, noha néha túlzásnak érzi az ember lánya. Ettől függetlenül becsülettel végigcsináltam, nehogy azt mondhassa rám bárki is, hogy hanyag vagyok.
- Hacsak nem szeretné az utcán tölteni ezt az estét, akkor tényleg nem megyek ma este sehova. A fontos dolgok is várhatnak, meg aztán a nagyon fontosakat már be is fejeztem. Szándékosan hagytam néhány jelentést ma estére, de nem tudom mi lesz holnap és holnapután.
- Nem különösebbek aggódom, ha kiküld a hidegre. Van még két éjszakám, amit akár kint is tölthetek, szóval, ha úgy kívánja, akár már most nekiláthatok egy járőrkörnek.-Mert ha jól láttam, az elkövetkező napokban is ő az a szerencsés rangidős, aki felügyelheti a fiatalságot. Nem tudom figyelte-e bár nem olyannak tűnik, akit ez annyira érdekelne. Munka-munka, megcsinálja és kész. Ránéztem az asztalomra, majd vissza Gabriel-re.-Én mindent megírtam. Ha hagytam volna bármit is, akár későbbre, akár a maradok két napra, biztos becsúsznak olyan dolgok, ami miatt elmaradásom lenne, és akkor borul az utazásom.- Ez az igazság, egyszer; még az első ilyen karácsonyomon, szépen elosztottam a munkát, hát kár volt. Olyan ügyek csúsztak be, hogy elszabadult a pokol a papírjaim között és még egy napot rá kellett szánnom, a munkára, hogy összeszedhessem magam. Akkor megfogadtam, hogy ez még egyszer nem fog előfordulni és inkább mindent megcsinálok még az első este, amikor talán nyugi van. Inkább olvassam a régi jelentéseket, mint hogy elússzak.
- A magányosság nem csak rajtam múlik. Ők négyen testvérek. Nem igazán voltak még úgy külön, hogy vagy egy testvére vagy én ne lettem volna ott velük. Ha egy kutya egyedül maradna, akkor unatkozna, és egyedül érezné magát. Még akkor is, ha kiképzett kutyákról van szó, az alap természetüktől nem lehet megfosztani őket.
- Szerintem félre értett. Úgy gondoltam, hogy nem érezné magát egyedül, hogy egyikük van önnel, a másik három pedig együtt. Ha ebből a nézőpontból nézzük, ő is egyedül lenne, de neki itt lenne ön, hogy társaságot szolgáltasson. Így éretettem.- Noha nem gondolom, hogy magyarázatot érdemelt, amit mondtam, nem akartam, hogy félre értse. Nyilván összeszokott bandáról van szó, és hiába ember Gabriel és a falkavezér, szerintem valahol mélyen magukhoz érzik közelebb, mint a többi emberhez.
- A küldetés dönti el, de alapvetően az összes kutyának ugyanazok a képességeik a különbséget csupán a személyiségük adja. Az is döntő szokott lenni, ha mondjuk, az egyik kutya nem jön ki a feladat közben a társammal, akkor őt értelemszerűen nem tudom magammal vinni még akkor sem, ha ő lenne a legalkalmasabb. Hiába jók, és hiába kaptak és folyamatosan kapnak kiképzést, az ösztön néha nagyobb úr.
-Remélem, a partnerét cseréli le és nem a kutyát…-Na, nem mintha meglehetne ezt tenni, de szerintem néha jobban örülne ennek, mint a kutyacserének.-Egyébként, ezt még is hogyan kivitelezi? Elvégre nem dolgozott még együtt mindenkivel, hogy tudja melyikük, hogyan reagálna az aktuális partnerére. Vagy állandó partnerei vannak és akkor már a kérdésem is felesleges volt, mert nyilván így van.- Aki ilyen régóta van itt, gondolom, megteheti, hogy minden küldetésre állandó partnercsapatot alakíthasson ki. És bármennyire is nem bírja Macmillan-t, azért neki is van szeme, hogy mikor működik jól egy adott munkamenet. Legalábbis remélem. Vagy csak eddig nekem volt olyan szerencsém, hogy nem fogott mellé a párválasztásban. Így vagy úgy, de nekem eddig csak jót tett. Oldalra pillantok, ahogy egy nagyobb nyújtózkodásnak lehetek tanúja, a szépen kidolgozott izmoknak, amiket az ember első ránézésre nem is biztos, hogy észrevenne, de így van miben gyönyörködni. Arról nem is beszélve, hogy kihasználva az alkalmat, finoman végigfuttatom az ujjaimat a bunda azon részén, amihez amúgy is hozzá ért a drága szépség. Engedély nélkül és természetesen teljes tudatában, hogy akár szidást is kaphatok érte, de igen is nagyon nagy dicséretet érdemel, hogy eddig kitartottam és nem térdeltem le melléjük, hogy alaposan kényeztethessem őket. Szóval ennyi belefér, ugye? Amúgy pedig kedves volt, hogy utánam küldte a kutyát, de még így sem voltam hajlandó engedély nélkül leguggolni hozzá, hogy megköszönjem a kíséretét, pedig megérdemelte volna. Az a szép pofi…
- Nem tudom, honnan veszi, hogy maga miatt jöttem be pluszban. Egyébként a tegnapi napom teljesen szabad volt, és egy fogoly átszállítása miatt kellett bejönnöm egy jelentést megírni. Eredetileg úgy volt, hogy karácsony után viszik el, de valamiért úgy döntöttek, hogy tegnap még megcsinálják. Aztán miután végeztem, még gyorsan berángattak oda is.
- Onnan, hogy annyira lehengerlő a személyiségem, hogy a küldetésünk óta nem is tud meglenni nélkülem, így természetes, hogy miattam jött be.- Öltöttem rá a nyelvem, mert ez már tényleg magas labda volt és egyszerűen nem tudtam nem lecsapni.-Ennek tudatában viszont, azt sajnálom, hogy a pihenő napján rángatták be, amiért képtelen voltam tökéletesen megcsinálni egy kihallgatást.- Nyeltem le valamennyire a sértettségemet. Nem tehet róla, de bánt. Majd megbékélek, ellenben ez azt jelenti, hogy még többet kell majd gyakorolnom, és nem lehetek többet kedves. Valahol sajnálom a kihallgatandó feleket, de akkor a tegnapi volt az utolsó, amikor megkönyörültem rajtuk. A munkája meg… Akár kifogás is lehetne vagy füllentés, hogy kevésbé érezzem magam felelősnek, amiért berángatták. Majd valahogy kiengesztelem. Talán kezdhetném azzal, hogy többet ne kelljen miattam pluszba dolgoznia? Igen, határozottan ezzel tudnám a legjobban kiengesztelni.
- A büszkeség esett csorbán javít valamit, ha elmondom, hogy a fogolynak két foga bánja azt, hogy nem mondott el mindent? Igazából egy véletlenről van szó, egy apró gondolatfoszlányról, ami alapesetben engem sem foglalkoztatott volna, de nagyon megijedt, mikor rákérdeztem, és így már érdemes volt tovább kutatni. Higgye el, nem a maga képességeit akartam megkérdőjelezni vagy alábecsülni, tényleg a véletlen műve volt.
- Van, ami tudna segíteni, de kétlem, hogy belemenne. Azokat a fogakat sajnálom, amúgy sem volt neki túl sok.- Nem mintha annyira tanulmányoztam volna száját és a fogai épségét, de már így is hiányzott neki egy elölről. Azért remélem, hogy nem a metsző fogfaitól szabadította meg, az emberünket, nem lehet túl jó érzés, ha mosolyog az ember és hiányzik neki a foga.-Nincsenek véletlenek. Nem figyeltem eléggé, hibáztam és megint ön volt az, akinek helyre kellett tennie a dolgot, amit eltoltam. Ezen nincs mit szépíteni, se kedveskedni. Értékelem az igyekezetet, de ezzel csak ront a helyzetemen. Rossz munkát végeztem, és kész.- Ez sem teljesen igaz, mert többet megtudtam, mint az első kihallgató, de nem eleget ahhoz, hogy ne kelljen egy harmadik felet is bevonni. Csak tudnám, a parancsnok miért hagyja ezt. Nyilván ő tudja, én meg, mint kis hal, maradjak csendben.
-Jó, eddig bírtam. Minden fejmosást és panaszt, sőt bármit vállalok, de muszáj megkérdeznem. Most szabad?- Elvégre nincs bevetés, nem hallok felesleges zajokat és kétségbeesett kiáltást, hogy munka van. Úgy hogy nagyon remélem, most az egyszer ad annyi engedményt, hogy legalább megsimogathassam azokat az édes buksikat. Már ha mindketten hagyják, ha nem, akkor csak egyiküket. Ha pedig Gabriel nem hagyja, akkor tényleg ez volt az utolsó, hogy próbálkoztam.
|
|
|
|
|
4
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2022. 01. 15. - 13:59:04
|
Christmas fun workto: Gabriel F. Miltondate: 2002.D e c e m b e r 24. || outfit: knitted dress +16 - Nos, ami azt illeti, a tapasztalt kollégákra nem gondoltam, hogy majd takarítani fognak. A kis picsogókat pedig csak el akartam hallgattatni, és úgy tűnik valamennyire sikerült is.-
Hát valamennyire sikerült, de vannak olyanok, akik annyira nem rettentek meg a nagy Gabriel ijesztő hangnemétől. Bevallom, ha nekem mondott volna ilyet, olyan gyorsan kezdtem volna neki a takarításnak, mint a fene. Most az egyszer örülök, hogy nem találkoztam vele, még ilyen tojáshéj fenekes korszakomban. Nem mintha olyan hisztiket levágtam volna, mint ők, de hát akkor is. Gabriel-re ránézni is elég. Ha azt mondaná, ugorj ki az ablakon, akkor jobb, ha megkérdezed melyik emeletről, mint bármi más ostobaság. Amilyen helyes női szemmel, olyan félelmetes is. Szerintem, ha a civil életben futnék vele össze egy sikátorban, sikítva menekülnél, és soha az életben nem lépnék be abba a városrészbe, ahol találkoztam vele. Igen, rendben ez azért valahol túlzásnak érződik, de azért megfontolandó ötlet. Mondjuk, ha valaha nagyon unnám magam, lehet, nekiállok takarítani, de valahogy ez sose tudott bekövetkezni. Mindig találtam valami elfoglaltságot, akár egy kihallgatás végignézése, akár egy régi akta újraolvasása, vagy szimplán járőrözés az utcákon, esetlek a Zsebpiszok közben, ott mindig találni valami érdekességet.
- Igazán nem kellett volna. Ketten voltunk benne abban a bevetésben, természetes, hogy felelősséget vállalunk egymásért. Még a legnagyobb ellenségemmel is megtenném, ha az érdek éppen úgy kívánja.
- A felelősség vállalás nem abból áll, hogy magára vállalja az ostobaságomat. Macmillen parancsnoktól megkaptam a kellő fejmosást és büntetést, hogy egy életre megjegyezzem a dolgot. Ettől függetlenül, sajnálom, hogy bajba kevertem, de annak örülök, hogy egyikük sem sérült meg.-- Rajtam kívül. Azt hiszem azt nem bírta volna elviselni a lelkiismeretem, ha a kutyájának bármi baja is esett volna. Ez lehet most gonoszság, de Gabriel-t kevésbé sajnálnám, mint az egyik kutyáját. Persze őt is, sőt, mindent megtennék, hogy a lehető legkényelmesebben és a leggyorsabban heverhesse ki az okozott bántalmakat, de egy kutya… Egy kutya az teljesen más lapra tartozik. Tőle hiába kérdezem meg, hogy jól fekszik-e, kér-e esetlen nasit, vagy bármit. Nem fog tudni olyan nyelven válaszolni, hogy megérthessem, és annyira nem ismerem jól őket, hogy a legapróbb jelből is rájöjjek, mi az, ami épp jól esne nekik. Ettől függetlenül tudom, hogy jó kis masszázs-t mindig szívesen fogadnak.
- Feltartani? Össze vagyunk zárva reggelig. Miért tartana fel?-
Erre felvontam a szemöldököm, mert kétlem, hogy egyből megértené mit is jelenthet, azaz egy apró mondat. Továbbra sem gondolom, hogy elnyertem a szívét, nem is volt szándékomban, de egy ilyen lehetőséget válasz nélkül hagyni…Olyan nagyon kér, lenne. Viszont megvan bennem az a félsz, ami elég gyávává tesz, hogy ne tegyem meg. Pedig igazán-igazán jól esne.
- Mert mindig úgy tűnik, mint akinek rengeteg fontos dolga akad.- És nem ér rá a halandó porhüvelyekkel beszélgetni, de ezt meg nem fogom az orrára kötni, csak illedelmesen rámosolygok. Nem kerüli el a figyelmemet, azaz édes farok csóválás sem, így rákacsintok a kutyusra, de ezen felül nem fordítok nagyobb érdeklődést irányukban, pedig olyan nagyon sok kérdésem lenne. Arról nem is beszélve, hogy a hófehér nagylány-már amennyire jól látom, igen is felkeltette az érdeklődésemet, de nem teszem, vagy inkább nem tehetem? Talán mindkettő, ettől függetlenül a szemem sarkából még meglesem a szépségeket. Ennyit még lehet, ugye?
- Igen, a többiek otthon vannak, vigyáznak a házra. Azért hoztam kettejüket, hogy ne érezzék magukat egyedül. Meg is van az előnye, ha négy kutyája van az embernek.
- Kétlem, hogy valaha egyedül éreznék magukat, az Ön társaságában, de nyilván jobban ismeri a lelküket, így igazat adok önnek. Megvannak a szokásos párok, vagy mindig a feladatnak megfelelően dönti el ki vagy kik a legalkalmasabbak az aktuális küldetéshez?-
És tessék, csak nem bírtam megállni, hogy ne kérdezősködjek. Hát persze, hogy nem tudtam megállni, mert kotnyeles vagyok. Ezért még drágán meg fogok egyszer fizetni, na, nem a mostani incidensre értem, hanem úgy amblokk. Non nem baj, ennyi bűn még belefér az életembe.
- Tetszett a tegnapi kihallgatása. Igazán ügyes volt. Bár, a férfi azért nem mindent mondott el, amit tud. Tessék… Remélem segítségére lesz ez a néhány plusz információ, amit tartalmaz.
Tányérnyi nagyságúra kerekedik a szemem és ugyan elveszem a felkínált iratokat, de nem olvasok bele. Ez már a sokadik ilyen alkalom, és kezd egy kicsit igazán felpaprikázni. Nem is értem minek kellett elmondania. Most felvág, amiért ő precízebb és jobb képességekkel rendelkezik, amiért neki van minimum 10 évnyi tapasztalata? Most komolyan, ennyire kegyetlen, vagy csak azt hiszi, marhára jól esik, amikor arra utalnak, hogy elbasztam valamit?!
- Ez nem az én ügyem. Most éppen maga volt a harmadik kihallgató fél. Ez már nem az első ilyen eset. Ez egy negyedik ember ügye.- Azt is tudom kié, de ezt nem fogom az orrára kötni.- Mostanában rendszeres, hogy egy embert, három aurorral hallgattatnak ki és egy negyedik félé az ügy. Gratulálok a bravúros teljesítményéhez, de mivel ez nem az én ügyem így…- Nyújtottam vissza mosolyogva az olvasatlan aktát, majd kifejezéstelen arccal néztem ki az ablakon. Nem rá haragszom, mert én voltam, aki elbaszta, de azért ez akkor is szarul esik. Nincs varázsló, akinek ne esne rosszul, hogy valaki kijavítja az ő elbaszott hibáját. Idegesen megdörzsöltem az orrnyergemet, majd az időközben kiürült bögrével némán felállok és elviszem a konyhába elmosni. Komolyan nem rá haragszom, csak nem tudok mit kezdeni a dühömmel, amit amiatt érzek, hogy elszúrtam valamit, amiben igen is kiváló vagyok. Idegesen belecsapok a folyóvízbe, majd mély levegőt veszek és visszasomfordálok. A kis zöldfülűekkel nem foglalkozom, mert a szemem sarkából is elég, hogy lássam a susmusukat, és halljam, ahogy arról vitáznak, hogy most épp összevesztünk-e vagy sem és akkor most ez egy szerelmi történet-e vagy sem. Tényleg nagyon sok idejük van.
- Sajnálom, hogy miattam kellett pluszban dolgoznia, és bejönnie, amikor már hazament.- Ülök vissza, és talán valamivel kissé nyugodtabban helyezkedek kényelembe. Ettől függetlenül, még ha nem is bakiznék, is rosszul esne, hogy valaki olyan miatt kell pluszba dolgoznia, aki csak lusta „bemocskolni” a kezeit. Talán ez volt az elmúlt egy hónapban a harmadik vagy negyedik ilyen esetem? De általában én szoktam lenni az utolsó és nem a középső. Hah, csak nem gondolja, hogy elpuhultam? Vagy csak diszkriminál, mert nő vagyok? Most biztos, jót fog szórakozni magán, amiért egy férfi ügyesebb volt, mint én. Már látom is magam előtt a borvirágos pofáját, ahogy önelégültem vigyorog az asztala felett… Ha nem lenne idősebb komolyan… Áhh, mit eszem még mindig rajta magam? Ez van és kész. - Nem ön ellen szólt, ne haragudjon. A büszkeségemen esett törés, de majd helyre jön.
|
|
|
|
|
5
|
Általános / Játékkuckó / Re: paparazzi
|
Dátum: 2022. 01. 12. - 10:29:40
|
Kedves Kolléga! Csak nem sok volt a karácsonyi forró csoki? 
szereti a forró csokit: Claire Holt |
|
|
|
|
6
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2022. 01. 11. - 01:01:58
|
Christmas fun workto: Gabriel F. Miltondate: 2002.D e c e m b e r 24. || outfit: knitted dress Velem lehet a baj, de nekem újonc koromban eszembe sem jutott amiatt nyavalyogni, hogy beosztottak valami ünnepre, vagy itt kellett lennem, esetlegesen még munka is akadt és nem tudtam kényelmesen hátradőlve pihengetni, mint mondjuk most. Nyilván nekem ehhez a részhez semmi közöm, és amíg megcsinálják a dolgukat, felőlem úgy hisztiznek, ahogy akarnak, csak ezt tegyék csendben és kulturált körülmények között, mert bár nem én leszek, aki ezt megemlíti, de itt a falnak is tud füle lenni. Arról nem is beszélve, hogy ezzel olyan büntetést tudnak maguknak csinálni, hogy egy életre elmegy a kedvük az aurori hivatástól, és minden másfaja munkától is, ahol nem lehetnek a saját maguk főnökei. Nem értem, tudtommal egyik újoncnak sincs olyan komoly családi dolga, mint például férj/feleség/gyerek, hogy erre hivatkozva kérjék legalább a ma esti eltávot. Ahogy figyelem és hallgatom őket, itt inkább magával a munka részével lehet gondjuk. Pedig még semmi izgalmas nem jött be, bár kétlem, hogy történne valami olyan, ami miatt mozgósítanak mindenkit, de sose lehet tudni. Mivel nekem már nem volt mit írnom, és rendbe is raktam magam körül a dolgokat, kényelmesen hátra dőlve néztem a hóesést és a fények forgatagát, amely az idő előre haladtával egyre halványodott. Nyilván mindenki ment aludni vagy ilyesmi. Meg tudom őket érteni lassan éjfélt üt az óra, és már nincs is olyan sok a munkából, szóval tényleg nem értem mit kell még mindig nyafogni.
Megmozgatva az elgémberedett végtagjaimat, elviszem a poharamat és az időközben szerzett, immáron üresen álló tányéromat a konyhába, gondosan elmosogatom őket, majd visszakuckózok az ablak elé. De előtte megállok egy régebbi vastagabb akta felett, és magammal viszem, hogy valamivel elüthessem az időt, míg meg nem jön a váltás. Nem szeretem a lezáratlan ügyeket, de ezt egyelőre jegelték, mert nem jutottunk előrébb az ügyben. Én lehet, odaadnám az össze aktát, pár másik aurornak, hátha ők új szemmel meglátnak valamit, amit a mi csapatunk nem látott, és bár a kihallgatásokon talán mindent sikerült rendesen megtudnunk, egy új ember lehet, találna valami újat, ennyi idő után. Talán még a megoldásra is rájönne, és bár marna a féltékenység és a bűntudat, örülnék, hogy végre le tudtuk zárni. Épp belemerültem a kihallgatási jelentésembe, amikor egy ismerős bariton szólal meg. Nem pont nekem címezve a szavait, de a hangra automatikusan beugrik a hozzá tartozó arc is, és nem kell sokat várnom, hogy mellém lépjen. Nem gondoltam volna, hogy a múltkori bénázásom után még munkán kívül hajlandó lenne hozzám szólni, arról nem is beszélve, hogy-hogy nem vettem észre?! Nem olyan tömegben eltűnős alkata van, de lehet ez egy önvédelmi dolog volt, mert valahol azért tartok tőle.
- Szép estét, Ms. Blanchett – Hatalmas szemekkel nézek fel, az amúgy sem alacsony emberre és automatikusan nyúlva a bögréért átveszem, gondosan ügyelve, hogy ne érjek hozzá. - Ezt magának csináltam. – Értem, tehát akkor még is csak haragszik, ha megint magázni kezd, bár már egy párszor megbeszéltük, hogy tegeződünk, de értem a célzást, és ezentúl csak magázni fogok. Csillogó szemekkel fordulok a kopogó léptek irányába, de ezt is megtanultam, csak rámosolygok a kutyákra és annyiban is hagyom. Megfogadtam, hogy Gabriel kutyái tabuk, bármennyire is ölelni és simogatni való fejük van, arról nem beszélve, hogy megérdemelnek egy kiadós kutyamasszázst is.
-Üdvözlöm, Mr. Milton. Köszönöm, bár nem kellett volna ezzel fáradnia. Gondolom, az iménti, takarítási parancs mindenkinek szólt.- Bár akkor nem értem, én miért kaptam forró csokit, de talán az „idd meg és haladj” elvet akarja a tudtomra adni. Arról nem is beszélve, hogy bármit is mondjon, azt automatikus parancsnak kell értenem, elvégre 10 évvel idősebb és most ő a rangidős. Szóval, ha azt mondja, akkor már ugrok is takarítani, vagy járőrözni, vagy bármi. Talán a bármi is megteszi, mert ezt tényleg nem tudom hova tenni, tartok is kicsit és lehet, hogy van bennem egyfajta létfenntartási menekülő ösztön is.
- A legutóbbi bevetésünk után megírtam a jelentésemben, hogy a sérüléseiért csak engem terhel a felelősség.
- Hát ez roppant kínos. Akkor ezért hivatott be a parancsnok, hogy megkérdezze pontosan mi is történt. A jelentésem eltért az Önétől. Remélem nem okoztam vele gondot. Kedves volt Öntől, de minden az én óvatlanságom és figyelmetlenségem következményeként történt. Nem figyeltem a neszre, csak a kinti területet néztem és későn vettem észre a támadó pálcának villanását. A saját ügyetlenkedésem okozta a sérüléseket, amiért Ön egyáltalán nem felelős. Egyedül magamat okolhatom, amiért a szétválást felvetettem.- Mosolyogtam rá kedvesen, mert ez volt az igazság. Ha nem javaslom, még csak meg sem fordul a fejében, akkor nem történt volna ez az egész. Bár a sebek begyógyultak a hegeknek több idő kell, míg a bőröm regenerálni tudja önmagát, ezen sajnos kevés bájital és varázslat tud, gyors megoldást nyújtani. Automatikusan lentebb húztam a ruhámat, hogy eltakarjam a heget, noha jól lehet el is felejtette merre sérültem meg.
- Nem tartom fel? A többi gyö…Már mint a többi kutyája otthon pihen?- Érzem, hogy az újoncok kikerekedett szemmel néznek, és inkább őt, mint engem, bár gondolom ennek az érdeklődésnek az is az oka, hogy van, aki ilyen nyíltan szóba elegyedik velem, és még csak félre sem néz. Ha tudnák, hogy Gabriel is van olyan jó legillimentor mint én, nem hiszem, hogy mernének vele packázni, bár neki elég a tekintetét végighordoznia a termen, hogy elérje a teljes csendet. Kíváncsi vagyok, a barátaival is ilyen szigorú tekintettel beszélget, és hogy egyáltalán tud-e mosolyogni, úgy igazán. Lefogadom szívdöglesztő a mosolya, és remélem, ha valaki látja, lefényképezi, hogy betegye valami évkönyvbe, vagy bekereteztetve kitegye a falra, esetleg óriás plakátokra, hogy mindenki jól lássa, hogy Gabriel Milton bizony tud mosolyogni is.
|
|
|
|
|
7
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2022. 01. 06. - 10:02:46
|
Christmas fun workto: Gabriel F. Miltondate: 2002.D e c e m b e r 24. || outfit: knitted dress A jelenlegi állapotban kétlem, hogy bármi extrémeset befutna az éjszaka folyamán. Nyilván sose lehet előre tudni, de ha eddig nem volt mozgolódás, akkor reméljük a legjobbakat. Sóhajtva hajoltam a papír kötegem fölé és nekiláttam befejezni a jelentéseket. Sorra írtam alá, hogy gyorsabban haladjak és már nem maradt más hátra, mint a tegnapi kihallgatás eredménye. Sajnáltam szegény fickót, mert ha engedett volna és hallgatott volna rám, nem ért volna fel egy kínzással, de nem hallgatott rám, sőt ellenkezett. Persze én sem örülnék, ha turkálnának az emlékeim között, de ez az egyik leggyorsabb módja, hogy megtudjuk, amit akarunk. Ha pedig enged az ember, hamarabb szabadultunk volna, mind a ketten. Így meg bent szenvedtünk 1 órán át. Tisztára, mint az iskolában, amikor gyakorol az ember. Megértem, ugyan, amilyen titkai vannak, de ezek engem egyáltalán nem érdekeltek, sőt! Hálát adok az égnek, hogy ilyennel nem hozott össze soha az élet. Szerintem az első pillanatban olyan satuféket és hátramenetet nyomtam volna, mint a csuda és csak a keréknyom marad utánam. Visszaemlékezve egyszerűen kirázott a hideg és éreztem, ahogy feláll a szőr a karomon és a hátamon. Bleh. Borzasztó. Megígértem, ugyan, hogy soha nem mondom el senkinek, de ez kiverte nálam a teljes biztosítékot. Nem is tudom, szerintem kétszer meggondolom ezen túl, hogy egyáltalán szóba álljak-e bármilyen hímegyeddel, olyan szándékkal.
Néma undorral felejtem be a jelentést, és bár nem ért célt a kihallgatás, azért egy nyomnak annyira nem lehet rossz. Talán legközelebb több szerencsénk lesz és olyat is sikerül behozni, aki többet tud. Bár ez ugyan olyan, min a szerencsejáték. Vagy szerencséje van az embernek vagy nem, de az esetek többségében nem szoktunk mellé fogni. Noha az én ügyeimhez nem sok köze van, de van olyan, aki majd tudja hasznosítani az információit.
Amint ezzel is megvoltam összerendeztem őket, és gyorsan szétszortírozva elvittem a megfelelő adminisztrátori helyekre. A legtöbben morogtak és volt, ahol nem tetszésüket fejezték ki, amiért itt kell lenniük és nem tudnak otthon lenni az ünnepek alatt. Nyilván, akinek van családja, azt teljesen meg tudom érteni, még azt is, aki épp párkapcsolat miatt akarna otthon lenni, de aki egyedül van, mint én, annak igazán nem lehet semmi kifogása. A legtöbben amúgy is csak egy napot kapnak/vállalnak be, hogy ne legyen emiatt hiszti a kollégák közül. Kevesen vannak olyanok, akik bevállalják, mind a három napot. Szerintem az ember hamarabb szabadul, ha elvállal pár plusz napot, meg aztán, így édes az a három nap pihenő, ami alatt tényleg nem lehet lelkiismeret furdalásom, hogy elutazom.
Lefutva a tiszteletköröket visszabaktattam az asztalomhoz és végre kényelmesen hátradőlhettem. Töltöttem egy nagy bögre, forró csokit is, és mivel egyedül voltam, így elvittem a széket az ablakig, letöröltem róla a párát és elkényelmesedve néztem a kinti hóesést, a fények kavalkádjában. Mondjon bármi bármit, annyira nem rossz itt. Pláne ha egyedül van az ember és „lazulhat”. Most már csak abban reménykedhetem, hogy senki nem fog bekavarni és ilyen nyugiban letudhatjuk a mai esténket.
|
|
|
|
|
8
|
Karakterek / Lieselotte R. Blanchett / Re: Is anymore there?
|
Dátum: 2021. 12. 30. - 22:19:52
|
Is anymore there?
to: Gabriel F. Milton
date: 2002. D e c e m b e r 13. || outfit: winter walk Annyival jobban örültem volna, ha esetleg a tüzet kezdi el oltani, vagy megpróbálja lefegyverezni, amíg védekezem, de ez a hopponálás egyáltalán nem volt jó ötlet. Jó, jó ötlet volt, mert nyilván ez az ésszerű, de nem úgy, hogy egy agyrázkódással karöltve szippantja be az embert a kellemes forgás. Nincs bajom a hopponálással és jobban is szeretem, mint a zsupszkulcsos utazást, de azért ezt most jobb lett volna elkerülni. Ha végzünk a kulcsig úgy is kénytelen lettem volna hopponálni, nem hiszem, hogy gyalog olyan sokra ment volna velem és hozzátenném lesz két plusz utasunk, minden képen jobb és gyorsabb utazási formát kell választanunk.
Amikor megérkeztünk a térdemre támaszkodtam és igyekeztem visszatartani a gyomrom tartalmát, mélyeket lélegezve, hogy biztos ne legyen semmi problémám.
- Jól van, Ms. Blanchett?
A kérdésére kiegyenesedem és ránézek, majd keserű mosollyal vállat vonok.
- Jól lennék, ha nem lenne belőled négy és nem akarnátok mindenáron keringőzni. A sebek amúgy nem mélyek, csak csúnyák. Idővel megalvad, amiatt nem aggódom. Ami aggaszt, azaz éles látásom hiánya, de hunyorítva fél szemmel az sem olyan vészes. A szédülés meg majd rendbe jön, ha rendbe jön a látásom.-Vontam vállat ismét és igyekeztem valamennyire stabilan állni. A támadónk ugyan roppant gyakorlottnak és erősnek tűnik, nem hiszem, hogy tisztában van a védővarázslatok erejével. Avagy úgy érzi, hogy ha elég kitartóan ostromol minket sikerül ledöntenie. Viszont szerencsétlenségére Gabriel kitűnő állapotban van, így kétlem, hogy vele eltudna bánni. Velem már más a helyzet, bár okoznék neki némi fejtörést reményeim szerint. Azért annyira könnyen nem adom meg magam.
- Maradjon itt, innentől átveszem.
Kénytelen vagyok engedni neki, bármennyire is méltatlannal találom, hogy egyedül fogja megoldani a dolgokat. Viszont amíg lefoglalja a férfit, óvatosan eloldalgok és megkeresem a másikat, akit megkötözött. Nem kell sokáig mennem, mert erős küzdés hangja üti meg a fülem. Túl hangos ahhoz, hogy észre vegye közeledtemet. Vele legalább könnyű dolgom lesz, így egy néma Stupor kíséretében ismét elkábítottam. Odabattyogtam hozzá és sóhajtva visszafordultam Gabriel felé, aki épp most végzett a másik férfival. Igen, várható volt, hogy pillanatok alatt esik el a társa. Nyilván ha hátba kellene támadnia, akár esélyei is lenne, de egy szemtől szembeni harcban esélye sincs. Amint a férfi elkábult összehúztam a szemem és csak remélni tudtam, hogy eltalálom az érkezési helyet a hopponálással. Sajnos rosszul mértem be, így a hátába ütköztem
- konkrétan ráestem; és csak remélni tudtam, hogy van benne annyi stabilitás, hogy nem esünk el, mert bár én kényelmes helyre esnék-azaz rá; de nem hiszem, hogy annyira élvezné, hogy rajta fetrengek, bár más helyzetben talán nem lenne annyira kellemetlen, de így.
- Ne haragudj! Fogjuk arra, hogy nem látok rendesen, jó?- Húztam picit félre a szám és megkapaszkodtam a vállaiban, hogy fel tudjak egyenesedni. Ránéztem a férfira, akit magammal hoztam, de most vagy olyan erős lett a varázslatom, hogy alszik még egy jó ideig, vagy a landolásnál beverte a fejét és amiatt maradt nyugton. Bárhogy is legyen, nekem csak jó.
- Ms. Blanchett, szeretné megkötözni? Szüksége van medimágusra?
Felemeltem a pálcám, és már mondtam volna is a varázsigét, amikor kínos mosoly kíséretében le is engedem, majd ránézve neki is elmondom, miért is nem olyan jó ötleg ez.
-Szerintem ez most annyira nem jó ötlet. Félek, hogy a kutyát érné az átok és nem akarom, hogy baja legyen. Arról nem is beszélve, hogy nem akarlak még jobban magamra haragítani, tehát jobban járunk, ha ezt is te csinálod. A medimágus jó ötlet, de előbb fejezzük be, amiért idejöttünk és érjünk vissza a Minisztériumba. Utána majd keresek valakit, aki segít helyrerakni a fejem.-Sütöttem le a szemem, majd megforgattam az ujjaim között a pácát és vártam, hogy befejezze a műveletet. Biztos vagyok benne, hogy olyan jelentést fog kanyarintani, ami miatt behívnak majd egy kellemes kis elbeszélgetésre. Ezt megelőzve biztos magam adom be azt a jelentést, ami miatt behívhatnak. Meg aztán, inkább engem vegyenek elő, mint őt. Nyilván ha a két jelentés nagyon eltér az sem a legjobb, de ha hamarabb be tudom adni, mint ő, akkor nem lesz akkora galiba. Sóhajtva nézek feléjük, és ahogy közelebb érnek megfogom Gabriel vállát a pálcás kezemmel, a másikban természetesen a férfit tartva és elhopponálok a zsupszkulcsig. Ez viszont nagyon is jól ment. Csak pár lépésre voltunk a kulcstól, ami igazán jó hír. Nem sokkal ezután az örvény ismét beszippantott minket, és visszaértünk a Temze partjára. Egyetlen mugli sem volt a közelben, így ezt szerintem megúsztuk és hopponálhatunk is a minisztériumba. Miven továbbra sem voltam kibékülve a fejemmel, és immáron ismét a gyomrom is kavargott, így már mindegy volt, még egy-két hopponálás. Egy sóhaj kíséretében már is jött az újabb örvénylő spirál, egy sokkal kellemesebb formájában, bár számomra ez most egyre kellemetlenebb lett.
A Minisztériumnál a megfelelő feladatokat ellátva és biztonságba helyezve a két férfit, nem volt más hátra, mint keresni egy medimágust, aki nem csak a fejem teszi rendbe, de ellátja a karomat és a lábamat is. Számításaimmal ellentétben nem akarta abbahagyni a vérezgetést, így kénytelen kedvetlen leszek ezt is ellátatni, mielőtt komolyabb problémám lenne. Mosolyogva fordultam Gabriel-hez, akiből immáron kettő volt, viszont a keringőt továbbra sem akarta abbahagyni. Szóval igen is javulok, csak kérdés mikor leszek teljesen jól. Addig meg, keresek egy megbűvölt önírót és megírom azt a jelentést, hogy előtte le tudjam adni.
- Köszönöm a mentést és ne haragudj, amiért bajba kerültünk az ötletem miatt. Ígérem, ha legközelebb találkozunk, kiengesztellek valahogy. Örültem, hogy találkoztunk, Gyönyörű.-Intettem a kutyának is és hátat fordítva elindultam, majd sóhajtva és ma utoljára átadtam magam az örvénynek, hogy aztán a Mungó-ban helyre tegyenek.
Köszönöm szépen a játékot!  |
|
|
|
|
9
|
Múlt / Abszol út / Re: Florean Fortescue fagylaltszalonja
|
Dátum: 2021. 12. 23. - 23:07:29
|
Winter ice cream! to: Reginald Cobhamdate: 2002. D e c e m b e r 21. || outfit: ice cream - Talán nem lenne jó csendben ülni? Mert lehet a csend kínos, jelentőségteljes és üres is, a csend is egy módja a beszédnek... és végül is abban is van igazad, hogy lehet társaságban is magányosnak lenni. De igazság szerint a te közeledben még nem éreztem magam magányosnak. -
Reginald és a nagy filozofikus észjárására csak felvontam a szemöldökömet és csendben végighallgattam. Erre ugyan még is mit kellene mondanom? Az utolsó mondatán elmosolyodtam. Mellettem még nem volt magányos? De jó neki, bár meg kell mondanom, ha valaki olyan fesztelenül tud a közelemben lenni, mint például ő, akkor én se kínosan, se magányosnak nem érzem magam, az csak hab a tortán, hogy nem kell folyamatosan másfele pillantgatnom, mint egy szégyenlőn kisgyereknek.
- Szerintem a szőke hajkoronáddal nincs mire panaszkodnod és hát amennyi nőt hallottam, a göndör egyenes hajat szeretne, az egyenes meg göndört, szóval... – Igen a férfiak ezt nem érthetik, de szerintem mi nők magunk sem mindig értjük a dolgot. Bár nem mondom, lehet, ha göndör hajjal születek, mostanra utálnám, de bevallom, olyan körülményesnek érzem azt a procedúrát, ami ahhoz kell, hogy az egyenesből göndört varázsoljak. Már épp szólásra nyitottam a szám, amikor belém fojtotta a mondanivalóm. - Szóval mi van, ha mégsem keserítesz el? Ha a te kék lélektükreid és lehet, hogy a pincérlány által irigyelt egyenes szőkeséged jobban szeretem nézni? Vagy a porcelánbabákat ihlethető arcvonásaid... Jóízűen felnevettem. Nem kinevetni akartam, komolyan, de ilyen bókot se hall minden nap az ember. Még hogy porcelánbaba arcvonás. Bevallom egy ideig nevettem, majd ahogy eszembe jutott ismételten felkuncogtam. Szerintem beletelt pár percbe, mire sikerült megnyugodnom, bár a porcelánbaba szóra még most is elvigyorodom.
-Ez jó vicc volt, de tényleg. Porcelánbaba, ezt honnan szedted? Azt irigylem, hogy nekem rengeteg időm elveszi, hogy olyan göndör fürtjeim legyenek, mint neki. Viszont azt egyáltalán nem, hogy abból a hajzuhatagból egyenest varázsoljon. Az még tovább tart, na nem mintha ez a férfiakat valaha is érdekelné, kivéve a fodrászok, de ők egy külön világ; szerintem. A bókodat pedig köszönöm és ne haragudj, amiért nevettem, de ez a porcelánbabás hasonlatod kifogott rajtam. Viszont ha porcelánosnak látod, akkor örülök, mert jó lett a sminkem. – Na nem mintha olyan sok lenne rajtam, de tudjuk be annak, hogy esetleg olyan színeket használtam, amiket egy porcelánbaba arcán szoktak látni. De Reginald még is honnan tudja, milyen egy porcelánbaba festése? Már mint nincs bajom a fura hobbikkal, csak azért szereti tudni az ember a kollégájáról; esetünkben ex-kollégájáról, hogy babagyűjtő. Ha az, inkább kihagyom, hogy valaha is meglátogassam. - Ha titokban babagyűjtő vagy, kérlek, most avass be, mert akkor a házad közelébe se megyek, ígérem.- Ijesztőek azok a babák, de tényleg. Ülnek sorban a szép kis ruhácskájukban és néznek. Nem is csoda, hogy annyi mugli horrorfilm és történet kering róluk. A hideg is kiráz tőlük. De elismerésem a készítőiknek, mert olyan szép műgondos festésre igen kevesek képesek.
Az arckifejezését figyelmen kívül hagytam, mert nem éri meg rá időt szakítani. Igen-igen, anyukám nekem is megtanította, hogy nem eszünk bele más ételébe, de tehetek én róla, hogy olyan kis gusztusosnak nézett ki az a csésze? Most feleslegesen nem kérnék ki belőle, ha itt volt előttem a tökéletes lehetőség a megkóstolására. Amúgy meg annyira nem is volt jó, szóval nem vesztettem semmit.
- Hátha, lehet csak a fagyi mellett nem érvényesül úgy az íze. A hideg bénítja az idegvégződéseket. Most mondtam, hogy el van már intézve... Bár legalább azt most megtudtam, hogy jóban vagyunk! Valóban nem megyek haza, semmi kedvem az alapvetően unalmas, modoros és fanyalgó bandához, akit rokonságnak és- vagy családi vendégeknek nevez a famíliám. Mondjuk te lehet élveznéd a formális részét, ahol szépen ki lehet öltözni, meg olyan királyi családosan elegáns hangulata van... Meg a húgommal egészen jól kijönnétek, ő is szeret más dolgaiból kérdés nélkül-enni inni.
-Nincs bajom a kiöltözéssel, de a „királyi családos elegáns hangulat” nem biztos, hogy megtűrné a magamfajtát. Minden bizonnyal ellenénk, ha egymás tányérjából kellene falatoznunk a húgoddal. De akkor téged a lehető legmesszebb ültetnének, hogy még véletlen se kelljen még egyszer elviselned ezt a hatalmas vétket.- Forgattam meg a szemem és már csak azért sem fogok bocsánatot kérni. Ezek után meg sem érdemli. Lehet, tényleg jobban járnék, ha a húgával beszélgetnék. Úgy látom ezt a forró csokis incidens nagyon a lelkére vette, de úgy kell neki.
- Na, ez jól hangzik! Mármint azt látom, hogy lelkes vagy és ez jó. Akkor van legalább másik terved és perspektívád, ez jó. – Egyetértően bólintottam, majd automatikus szemforgatás követte a következő arckifejezését. Szalmakalapot nem hordok és a munkás nadrágom se kantáros. Azt viszont külön értékelem, hogy nevetségesnek tartasz, olyannyira, hogy még le is akarnád fotózni. Ezek után, bár szívesen mutatnám meg a kertjét a kúriának, nem vagyok biztos benne, hogy meg is érdemled. -Rosszabb, mint egy nő. Ennyi mindent a szívére venni. Nyilván öregszik, hát igen ilyen közel a negyvenhez már lehetnek rigolyái. Neki amúgy is sok van, nem lep meg, hogy az évek során ezek csak halmozódtak. Felsőhajtottam és inkább elengedtem a témát. Ha nem, nem. Nem erőszakoskodom én, de legalább tudom, hogy mit fog kapni a születésnapjára, már csak azért is.
- Tehát szeretnél fogadni a magányomra? Akkor adtam egy jó tippet. Hé... nyugi. Az nem is érdemel meg, aki ezért fél tőled, nemes egyszerűséggel azért, mert tudja, hogy lenne takargatni valója és nem tudna benned megbízni. És szerintem nem félne mindenki tőled ilyen téren. Én sem teszem. De a legilimentoros dolog sem feltétlenül rossz amúgy, mármint pusztán a gondolatok megismerésével még nem ismered meg teljes valójában azt a másik embert. És lehet ez kiegyensúlyozott lenne: mind a kettőtöknek meg kell tanulni megbízni a másikban. Ha ez, meg a kommunikáció nincs, a többit kár is erőltetni. – Értékelem a gesztusát, de ettől nekem se nem lesz könnyebb, se jobb. Bár nyilván örül az ember, ha vannak olyanok, akik ezt nyíltan elmondják, attól még a többi millió szempár nem fog másként nézni rám. De nem is ez a lényeg.
- Értékelem a kedves szavakat, de amíg azok tábora, akik félnek nagyobb, mint az ellenkezője, ezzel csak ideig-óráig vagyok kisegítve. De ne is törődj vele. Meglehet ám szokni. Egyébként nem a magányodra fogadnék, azért ennyire még nem lettem pesszimista.- Mosolyogtam kedvesen és bekanalaztam egy adag fagyit, majd érdeklődve figyeltem, mert úgy érzem ezt igen is hallanom kell, arról nem is beszélve, hogy végre megtudhatom az igazat.
- Meglehetősen mélyre mész a kérdéseddel. De tudom, hogy akár hozzá is férhetnél, viszont nem teszed. Ez pedig elég jó alap esetünkben. Igazából röviden annyi, hogy megsérültem, majdnem meghaltam, vérfarkassá váltam. Így meg már nem kellettem közétek. Igen volt talán valami ilyen pletyka is, de ez olyan gyorsan elhalt, ahogy szóba került, így nem gondoltam, hogy ilyesmi állna a hátterében. Alaposan szemügyre vettem a szemét és nem láttam jelét semmi olyannak, amit ilyenkor lát az ember a másikon.
- Ez egy baromság. Köztudott, hogy jobb a szaglásuk és a hallásuk, nem értem miért ne maradhattál volna. Terepmunkánál igazi áldás lenne a képesség.- Vontam vállam, mert amúgy ez az igazság. A sajnálom vagy bármi ilyen, amúgy sem hiszem, hogy nagyon érdekelné. Akkor pedig már vehetem könnyedén is, ezt az amúgy nem könnyű dolgot. - Igen jól haladnak a bájitalokkal, szóval előtte-utána 2-2 rosszabb esetben 2-3 nap pihenő után ugyan úgy folytathatnád, mint eddig. Ki adta ki a felmondást? Azt ne mond, hogy te döntöttél így, mert akkor csalódtam benned. Ilyen lehetőséget kihagyni…- Nyilván ez annyira nem tartozik rám, mint maga a tény, hogy vérfarkas, de ha eddig nem akadtam fent az ilyen apróságokon, akkor már nem itt fogom elkezdeni. - Megnyugtatlak, ez a pletyka olyan gyorsan halt el, ahogy előkerült. Szóval ezt leszámítva rengeteg izgalmas dolgot lehet hallani a nyugdíjazásodról.
|
|
|
|
|
10
|
Karakterek / Lieselotte R. Blanchett / Re: Is anymore there?
|
Dátum: 2021. 12. 23. - 22:14:34
|
Is anymore there?
to: Gabriel F. Milton
date: 2002. D e c e m b e r 13. || outfit: winter walk Fogadni merek, ha kikeveredünk innen olyan fejmosást kapok, hogy egy életre elmegy a kedvem mindenfajta terepmunkától. Arról nem is beszélve, hogy a figyelmetlenségem miatt, biztos elővesz a főnök. Ezen már nem tudok változtatni, de a helyzetből még ki tudom hozni a legjobbakat. Ahogy haladtak az események, és az a szép kis esés nem volt jó hatással a koponyámra. Azontúl, hogy minden forgott az éles látásomnak is lőttek, egy a szerencse, hogy védekezni még így is tudok. A megkötözést követően jobb ötlet hiányában igyekeztem visszaszerezni a szédülésmentes fejem, de legalább a látásom egy részét, hogy ne négyet lássak mindenből, hanem csak kettőt. Áldjuk a szerencsét és az illető ostobaságát, amiért a pálcámat nem vette magához, hanem kicsit odébb rúgta, épp csak annyira, hogy ne érhessem el. Mivel nem sietett a társa segítségére, így egy ideig biztosan kábultan fog heverni, miatta nem kell aggódnunk. A csomó is feljebb volt, mint hogy kézzel elérhessem, így csak ficánkolni tudtam. Ha most látna az iskolai oktatóm, úgy kiröhögne, mint a csuda. Arról nem is beszélve, hogy felér a mai bénázásom, egy újoncéval. Áhh, ezt a szégyent és még a fejem is hasogat. Ezt pedig csak az tudja tetőzni, hogy már látom magam előtt Gabriel arcát és a ki nem mondott szavakat-mert biztos lesz olyan is és már előre félek. Talán jobban, mint a holnapi raporttól. Mi lenne, ha ide sem jönne? Ha lenne olyan szerencsém, hogy esetleg halláskárosodása van és nem hallja meg az üvegcsörömpölést, se a többi zajt, vagy a kutyája idenéz, de megszán, és úgy tesz, mintha nem is látott volna semmit? Jó, ez szerintem is lehetetlen, így nincs más dolgom, mint várni, hogy megjöjjenek, de addig is tehetek valamit, még pedig visszaszerezhetem a pálcám.
Amint a kezembe került már is jobban éreztem magam, és csak emlegetnem kellett Gabriel-t és a kutyáját. Mivel a kutya itt van, a gazdája sem lehet messze, így sóhajtottam és inkább megvártam, hogy ideérjen, mint hogy egy félrecsúszott kísérlettel kárt tegyek magamban. Viszont most a szép kutyából is négy gyönyörűt láthatok. Ebbe belegondolva, Gabriel-ből egy is sok lesz, nem hogy négy! Szentséges Merlin! Nagyot sóhajtok épp azelőtt, hogy Gabriel ideérne, és csak egy fejbiccentéssel köszönöm meg neki a segítségét. Nem is tudtam, hogy ilyen aranyos az animágus alakja. Jó, így lehet belőle négy. A kutyafogaktól annyira nem félek és szerintem így kevésbé ijesztő, mint emberi alakjában. Ezt nem fogom ugyan az orrára kötni, de követem őket, mert így nem nagyon tud védekezni, bár erre se mernék mérget venni. Belőle mindent kinézek.
A látásom nem a legjobb, és a szédülés sem akar múlni, így megállok nem messze tőlük és körbenézek. Jó, talán ez sem volt életem legjobb döntése, de nem várhatom el, hogy majd ők ketten megoldanak mindent. Megtapogattam a lábam és a karom, ahol éreztem a sebet, de nem olyan mélyek, hogy most bármit is csináljak velük. A morgásra odakaptam a fejem, és elnéztem abba az irányba, amerről kijött a fák közül a férfi. Összeszűkült szemmel néztem, így már csak kettőt láttam belőle. Ahogy felemelte a pálcáját, automatikusan lendült az én kezem is, noha még egy átkot sem engedett el. Előre mentem és bár igyekeztem kikerülni, picit még is nekimentem Gabriel-nek, odébb taszítva őt. Gondolom, majd megharap, ha zavarja és felírtam magamnak, hogy bocsánatot kérjek érte.
Egy ideig farkasszemet néztünk- már ha mondhatjuk annak, hogy egy sötét folton kívül mást nem láttam belőle. Zavart, mert ha non verbálisan mondja ki a varázslatokat, akkor tényleg csak arra tudok hagyatkozni, amit eddig tanultam az ilyen esetekben.
- Atrox incendium totalum- Olyan halkan ejtette ki a szavakat, hogy nem is voltam biztos benne jól hallom, de pillanatokon belül egy tűzgyűrűben tudhattuk magunkat. A jelenlegi helyzetemben feleslegesnek láttam a tűzzel foglalkozni, volt annál fontosabb is, mert hogy mozgásba lendült és egymás után ismételgette az Obstructo varázsigét, így örültem, hogy ezeket ki tudom védeni, nem hogy még tüzet is oltsak.
|
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Lieselotte R. Blanchett / Re: Is anymore there?
|
Dátum: 2021. 12. 10. - 21:42:07
|
Is anymore there?
to: Gabriel F. Milton
date: 2002. D e c e m b e r 13. || outfit: winter walk +16 - Egy kutyában soha nem csalódsz. Ő ott lesz neked mindig, boldoggá tesz, felvidít a legrosszabb napodon is. Elég nagy faszság arra gondolni, hogy mi lesz x év múlva. A kutya úgysem él addig.
- Nem is tudtam, hogy ennyire optimista vagy, Gabriel. Ettől függetlenül, az én szememben az tűnik „faszságnak”, hogy ne számoljak azzal, hogy esetleg valahol otthagyom a fogam. Ettől függetlenül, aláírom, hogy igazad van a kutyákkal kapcsolatban.- Na, nem mintha ennyire pesszimista lennék, de mivel gondoltam már azt, hogy „hú, de képzett vagyok” és lett is belőle bajom, azok után nem számolok azzal, hogy esetleg ne lehetne valami gond egy-egy küldetés során. Nem is csoda, hogy a legtöbb időmet gyakorlással töltöttem. Ez sem garancia arra, hogy ne érhetne hátba támadás, de ez van. Azok után felkészültem, hogy valahol otthagyom a fogam, a többi meg nem érdekel. Majd ha lesz, ami miatt esetleg ennyire kétségbe esetten ragaszkodom ahhoz, hogy bizony még rengeteg x évem van, majd akkor átgondolom a kutyát. Addig pedig máséval szemezek. Nem Gabrielével, egy életre megtanultam, hogy akkor, sem ha lehet.
- Nem haragszom, csak mindennek meg van az ideje. Ha bevetés van, akkor figyeljen arra, ha játék idő, akkor játsszunk, ekkor lehet babusgatni is. Nem szeretem, ha keveredés van, mert a kutya is összezavarodik.
Erre inkább nem mondok semmit. Megértettem, komolyan. Nem mintha annyira meghatottam volna a kutyáját, de nyilván ő a gazdája, jobban ismeri őket. Az meg, hogy nem haragszik, hát… Nekem úgy tűnik, de ebbe sem akarok belemenni. Csak beleegyezően bólintok, mert belefáradtam a dolgokba. Gabriel-nek, mintha bármit mondanék, már pattan is a húrja. Vagy csak ennyire nem szimpatizál velem. Bár ezt az elején is közölhetné, mert akkor én is úgy állok a dologhoz. Gyanítom, az nem nyerte el a tetszését, hogy elkezdtem beszélni hozzá, de most komolyan sétáljunk néma csendben? Majd akkor, ha odaértünk. Nem volt a közelben senki, láttam volna, bárhogy is vélekedik a másik. Ennyi tapasztalatom még nekem is van. Bár nem vagyok annyit terepen, mint ő. Nyilván mindenkit ott használnak, ahol a leghasznosabb, amikor meg hiány van, akkor teljesen mindegy ki mihez ért, mindenki megy mindenhova.
- Rendben. Váljunk szét. Én megyek be, te maradj itt kinn és nézd meg a melléképületeket. Ha bármi van, jelezz! Még véletlenül se nyúlj hozzá valamihez, aminek nem vagy biztos az eredetében és az átokmentességében. Sőt, inkább ne nyúlj semmihez, amíg nem szólsz nekem. Maximum húsz perc múlva találkozunk itt, ha addig nem találnánk semmit.
Erre csak felvontam a szemöldököm, mert nem teljesen értettem, ugyan mitől jobb, ha őt éri az átok, mint engem, de csak biccentettem, majd hátralépve elsétáltam a melléképületig.
Lábnyomokat láttam, és a méretéből lehet következtetni, hogy férfié. Már csak azért is, mert ha kisebb lábú veszi fel, akkor nem tud ilyen mély és egyenletes lábnyomot hagyni maga után. Szerintem szerencsénk van, hogy itt még nincs hó. Már elfedte volna a nyomokat. Sóhajtva követem egészen a kis bejáratig, majd egyszerűen benyitok. Nem semmi látvány fogad. Ahhoz képest, hogy nem volt itt senki, ez a helyiség merőben tiszta és minden a helyén van. Kicsit túlságosan is szép a rend. Nincs egy pórszem, nem hiányzik egyetlen szerszám sem. Arról nem is beszélve, hogy kiráz a hideg a láncoktól a plafonon, meg az a rengeteg kötél. Végigsimítottam a munkapadon, de még itt sem találtam semmit, ami furcsa lenne. Bár ezek a szervek a befőttes üvegben kissé kiakasztanak, de túl kicsik emberinek, és felfedezhető egy-egy állati jelleg, így kétlem, hogy embereket rabolnának el itt. Viszont mágiának nem sok nyoma van, feketének meg pláne nem. Szerintem belecsöppentünk valami igazán gusztustalanba és csak remélni tudom, hogy hullákat nem találunk. Esetleg egy régi kutatási helyszín… Igen ezt magam sem hiszem el, ahhoz túl nagy a tisztaság. Bár kísérletezni még mindig lehet, és azt a törvény sem tiltja, természetesen csak akkor, ha nem illegálisak az alapanyagok.
Igyekeztem minden négyzetcentimétert megjegyezni, amikor egy fénypont tűnt fel a fák között. Tévedtem ám, az ablak nem annyira tiszta, de gondolom, az kell a lepukkant hely jellege miatt.
Letöröltem egy maszatot, hogy jobban kilássak, de kár volt ennyire védtelenül hagynom a hátam, mert már csak a mögöttem lévő villanást láttam, ahogy a pálcából előtör a varázslat, én pedig nemes egyszerűséggel átestem az üvegen.
- Azt a rohadt…- Minden körbe forgott, ezzel nagy baj nem is lenne, de az rosszabb volt, hogy hármat láttam a közeledő férfiból. Áhh, enyhe agyrázkódás, igazán kellemes. Tapogattam magam mellett és igyekeztem minél előbb megfordulni, ha más, nem legalább hasra, hogy láthassak is valamit. Ez a fejjel lefele pillantás, a forgással kombinálva nem épp a legkellemesebb, arról nem is beszélve, hogy kellemes meleg csordogál a karomon és a nadrágomon. Nyilván beleállt pár szilánk, de nem vészes, akkor rosszabbul lennék.
-Ki a fene vagy?- Nem volt ismerős a hangja, sőt az akcentusa arról árulkodott, hogy még csak nem is itteni. -Egyedül vagy, szöszi?- Gonosz vigyorral rám szegezte a pálcáját, de kivételesen még szédülve is gyorsabb voltam.
- Stupor-Csak remélni tudtam, hogy eltalálom, de a puffanásból ítélve célt ért a varázslat.
-Incarcerandus- Halk volt, akár egy suttogás, még csak azt sem láttam, hogy honnan jött, de ha ez nem hátba támadás, nem tudom mi. Viszont elég nagy feltűnést keltettünk ahhoz, hogy Gabriel is rájöjjön, itt van valami és remélem, észreveszi a másik alakot, mielőtt őt is megkötözik.
|
|
|
|
|
12
|
Múlt / Abszol út / Re: Florean Fortescue fagylaltszalonja
|
Dátum: 2021. 12. 10. - 18:41:03
|
Winter ice cream!to: Reginald Cobhamdate: 2002. D e c e m b e r 21. || outfit: ice cream - Sosem lehet tudni, teljesen meg tudnám érteni, ha a csendet és a magányt preferálnád.
-Szóval azért jöttél ide, hogy csendben és magányban üljek tovább, veled? Vagy ez a jól bevált asztalod és jelezni szeretnéd, hogy elfoglaltam a kedvenc kukkolós helyed? Megjegyzem a pincérlány valóban formás, és tetszik a haja. Irigylem, akinek természetes göndör és a színe is szép.-Nem mintha nem értettem volna meg, mit szeretne mondani, de ennyi idő után rá fér egy kis Lis-es „sokk”.- Mert ha az utóbbi, elkeserítelek. Bemelegítettem a széket és nem szeretnék átülni egy hidegre. Viszont hidd el, velem szemben is épp ugyan olyan jól fogod látni, mint innen. Sőt, lehet még jobban is, mert onnan legalább nem vagy háttal neki. Biztosra veszem, hogy értékelné, ha szemeznél vele.- Vagy ne, de nem tudhatom mi az ízlése. Lehet Reginald lesz élete szerelme és milyen boldogok lesznek, hogy nem hátrafele kicsavart fejjel kell kimondani a boldogító igent; hanem felé fordulva. Mert ugye a sok nyakkitekerésnek előbb-utóbb meg lesz a böjtje.
- Meggyes-marcipános forró csoki. Igazából fagyin is elgondolkodtam, de ez szimpatikusabb volt.
- Hmm…-Felkaptam a kanalam és még azelőtt belekanalaztam az italába, hogy ő maga megkóstolhatta volna. - Nem rossz. De nem lesz a kedvencem. Amennyi marcipánt mostanában láttam és ettem, szerintem megcsömörlöttem. Bár nem gondolnám, hogy Január közepe fele ne adnék neki, még egy lehetőséget, hátha elnyeri a tetszésem.- Na, nem mintha annyira érdekelte volna, egyszerű tényközlés volt. Tényleg nem annyira nyűgözött le, de remélem csak azért, mert sokat ettem belőle. A forró csokik, mindig is nagy kedvenceim voltak, és ez nem hiszem, hogy a továbbiakban változni fog, legalábbis remélem. Mindenkinek kell valami kedvenc ital, nem?
Hát jó, nem mondom! Amúgy meg a családtagjaimnak szánt pár apróságot postán feladtam már szépen, hogy időben odaérjen még.
-Szörnyű! Amilyen precíz vagy a munkádban, ezt pedig az utolsó előtti pillanatokra hagyod? Nem sokáig leszünk így jóban, Reginald…-Ingattam meg a fejem rosszallóan. Bár nem csodálkozom a legtöbb férfi ilyen, és már mesélte, hogy annyira nem szívleli a karácsonyt.-Ezek szerint most sem mész haza. Továbbra sem szeretted meg, igaz? Na, majd ha lesznek gyerekeid.- Ohh igen, ők aztán meg tudják változtatni a nézeteidet az ünnepekről. Ahogy látod a szemükben a csillogást, te is lázba tudsz jönni. Tapasztaltam már, nem egyszer.-Mondjuk, én semmit sem mondhatom, bevállaltam az ünnepeket, mint mindig. Viszont meg van már a zsupszkulcsom a szokásos utazásomhoz.- Mennyit beszélek. Kezdek aggódni, hogy tényleg keveset beszélgetek a kollégákkal odabent. Bár ennek sajnos meg van a szomorú oka, de oda se neki. Majd csak jobb lesz, egyszer csak, idővel, talán…
- Akkor nincs panaszkodni valód a munkára, ez jó. Sokan talán nem is tudják, hogy mennyire. Én a magam részéről mindig is fontosnak tartottam, hogy az ember elégedett legyen azzal, amit csinál. És attól még jobb lesz a munkájában, te pedig szerintem ebbe a kategóriába tartozol. Persze lehet, hogy tévedek.
- Rosszul is járnék, ha nem szeretném a munkámat. Nem nagyon tudom, mit kezdenék ezzel a képességgel. Bár kecsegtet a feketepiac egy két plusz munkával, és ugye bár a Lénygondozás sem rossz foglalkozás, sőt. Ha olyan hamar nyugdíjaznak, mint téged, már meg van a következő munkahelyem. Vagyis akkor mindent összevetve, nem is járnék olyan rosszul.- Mosolyogtam elégedetten, mert ez az igazság. Már nem egyszer kerestek fel, régebbi kihallgatott varázslók, hogy jó pénzt fizetnének, ha néha odapillantanék és segítenék nekik, egy kis ezt meg azt kideríteni. Nagyjából két munkából meglenne a féléves keresetem. Ha valaha elegem lesz a minisztériumból, lehetséges, hogy átállok a „sötét oldalra”. Lehet, jobban fizetne… De ezt félre téve, holnap be kell vitetnem az állatoknak a takarmányt. El ne felejtsem.
- Valamennyire jól hallottad, mert valóban tanítok, bár az csak az időm egy része, mellette tényleg nyugdíjas vagyok kicsit... Rendbe hoztam egy családi kúriát, amíg gyógyultam a nyugdíjazás után, elkezdtem kertészetet tanulni. És azzal igyekszem szó szerint felvirágoztatni a kúria közvetlen környékét. Bár most télire ez csak a kis télikertre vonatkozik.
-Te és a kertészet? Ne haragudj, nem tudlak elképzelni szalmakalapban, térdig érő gumicsizmában, kantáros nadrágban és olyan favágós ingben. Ohh, a kapát kifelejtettem. Egyszer meglátogatlak, ha nem lesz olyan meleg nyáron. Rég derültem egy jót, de biztos vagyok benne, hogy ebben az öltözetben te lehetnél a megoldása a dolognak. Fényképező gépet is viszek, ha valaha elfelejteném, vagy bármilyen depresszív hangulatom támadna, csak elővenném és jót derülnék rajtad. Igen, ezt el tudom képzelni. Szerintem percegik, a hasamat fognám, ahogy kertészkedik. Nincs bajom a kertészekkel, sőt, nagyra becsülök őket, mert irigylem a szép kerteket, de ezt elképzelve, már most jót mosolyogtam, sőt maga az egész egy kuncogást is kiváltott belőlem. Nyilván gonosz voltam, de ezt kár lenne kihagyni. Sőt, van olyan kollegina, aki ölni tudna majd a képért.
- Tudom. És akkor kezdjük az elején: a nőket szeretem. Mondhatnám, hogy reménytelenül... De talán ez abból a szempontból nem is mellé lövés, mert nincs se házasság, se lánykérés. Sőt, szerintem pár galleont immár lehetne rá tenni, hogy nekem a magány az osztályrészem. De... most ez az a pillanat, amikor nekem kell megkérdeznem, hogy mikor hívsz meg az esküvődre? Mert egy ilyen csinos hölgyeményt csak körbe udvarolnak. Viszont... értem, ha a valóság azért más. És megértem, hogy vannak helyzetek, amikor ez az egész nem is olyan könnyű.
- Merre kell fogadni. Szeretem, ha bejönnek a tippjeim.- Vicceltem el és igyekeztem normális mederbe terelni a témát, mert ez csöppet zavarba ejtő volt a számomra, noha az egészet én hoztam elő, szóval megérdemlem a büntetésemet. -Hát, azt hiszem a valóság más, vagy csak én vagyok a kivétel. Szerintem nincs az a férfi, aki ne esne kétségbe, amikor megtud rólam, egy két információt. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben félnek a legilimentoroktól. Ezt persze megoldaná egy okklumentor, de nyilván ott meg fenn áll a veszélye, hogy nem ismered meg valójában. Nehéz ügy, de hát ez van. Minden csak nem jöhet össze.-Mosolyogtam kissé keserűen, majd bele kanalaztam a fagyimba.-Ettől függetlenül nincs okom panaszra, de szerintem ezt mindenki máshogy éli meg.
- Na de mesélj. Min ügyködsz mostanában. Ismerve téged sose fogsz megnyugodni. Vagy jobb szeretnéd felfedni az igazságot a nyugdíjazásoddal kapcsolatban? Amennyi pletyka kering körülötted még most is, már kezd zavarni, hogy nem tudom melyik ostobaság az igazság. Szóval felfedhetnéd az igazságot, már ha van hozzá kedved.- Néztem rá várakozás teljesen és közben kellemesen túrtam bele a fagyimba, hogy végre minden ízt megkóstolhassak, ne csak a legfelsőt.
|
|
|
|
|
14
|
Karakterek / Lieselotte R. Blanchett / Re: Is anymore there?
|
Dátum: 2021. 12. 04. - 21:23:10
|
Is anymore there?
to: Gabriel F. Milton
date: 2002. D e c e m b e r 13. || outfit: winter walk Úgy érzem nem loptam bele magam Gabriel szívébe. Gondolom férfi párt várt vagy olyat, akivel rendszeresen dolgozik együtt, talán egy barátot? Vagy kissé szadistajellem lett az évek alatt és újonccal menne feladatot teljesíteni, talán egy alapos ráijesztés, vagy ráncba szedés céljával. Láttam az arcán, hogy nem volt túl nagy öröme abban sem, hogy hozzászóltam a kutyájához, de most őszintén, ki lenne képes elmenni szó nélkül egy ilyen aranyos négylábú mellett? Arról nem is beszélve, hogy látszik, mennyire koncentrál és ragaszkodik a gazdájához. Szóval, ha akarnám, se tudnám elvonni a figyelmét, pláne nem azzal, hogy hozzá szóltam, legalábbis úgy gondolom, hogy ennyivel nem lehet kizökkenteni, bár a kutyákhoz nem nagyon értek, más varázslény bezzeg… Mondjuk, egyik egy kutya sem panaszkodott a masszázsra, de szerintem Azkabanba záratna, ha megsimogatnám a kutyát. Oda fogok figyelni, hogy többet ne szóljak hozzá és mérsékelni fogom a pillantásaimat is felé. Remélem, ezzel elejét vehetem a dolgoknak és meg tudom valamennyire békíteni, az iménti „ballépésemért”. Na, várjunk csak, miért is lenne az ballépés, ha megdicsérem a kutyáját? A legtöbben örülnek, ha valaki megdicséri az állatukat, oké, tény, hogy feladat előtt állunk, na de akkor is. Nincs ráírva, hogy tilos és semmi figyelmeztető tábla, akkor nem értem mivel haragítottam ennyire magamra, már ilyen korán. Mindegy, egy életre megjegyeztem, hogy Gabriel kutyái tabuk, minimum minden küldetés alatt, de talán ha sétáltatja őket, akkor szabad. Bár, ezt sem fogom tőle megkérdezni, még a végén leharapja a fejem.
- Nem hiszem, hogy több kutya kellene erre a felderítésre. Szerintem ennél jobban óvják a helyet a Rend tagjai. Ha pedig olyannal találnánk szembe magunkat, mint a Zambini rezidencián, akkor is mindegy mennyi kutya van velem. Mágikusan feljavított kutyák, nem fáznak.
Sejtenem kellett volna, hogy nem kellene kérdés áradattal kezdenem, de bevallom, hogy a létem miatt is képes lennék bocsánatot kérni, csak ne legyen dühös. Mármint nem úgy beszél és gesztikulál, mint aki szíve szerint elnémítana, vagy dühös lenne, de van benne valami, ami miatt kétszer is meggondolom, hogy bármit is kérdezzek legközelebb. Bólintok, hogy megértettem és elmosolyodva elfordulok. Valahol még is az egész szituáció vicces volt és mosolyt csalt az arcomra, de tartok egy kicsit, ha meglátja, még annál is bolondabbnak fog gondolni, mint amennyire most gondol, noha fogalmam sincs, mit is gondol éppen. Kíváncsi vagyok, de ennyit nem ér és már most kíváncsi vagyok, mi lesz a jelentésében, nem csak a helyszínnel kapcsolatban.
Ahogy haladunk egyre jobban kezd bekúszni az a tipikus kellemetlen érzés, hogy jobb lett volna, ha egyáltalán nem szólok hozzá. Ezen már nem tudok változtatni és valahol nem is szeretnék. Kezdem megérteni, miért fél némelyik kolléga tőle, viszont azt továbbra sem látom, amit a többi kollegina igen. Oké, nekem is van szemem jóképű és mellette nem kell aggódni a magas sarkú miatt sem, de kétlem, hogy ennyi évvel a hátam mögött is csak a külsőségek miatt kellene valakit „szex istennek” bélyegeznem. Az én szememben ezt olyan érdemli ki, aki érdemben is fel tud mutatni valamit, nem csak ránézésre adok neki ilyen címet, mivel egyiknél sem volt tapasztalati háttér. Most hogy belegondolok, lehet, ennek oka van? Talán nem akar kollégával kezdeni, vagy csak olyan diszkrét emberrel kezd, aki ezt nem reklámozza, mint a lepcses kolleginák?
- Te hogy vagy? Öhm… van kutyád?- Bevallom teljesen meglepett, hogy visszakérdezett. Nem is tudom, hova tenni hírtelen, így a szemébe nézek és keresem azt az apró jelet, ami arra utal, hogy vajon tényleg érdekli-e vagy csak egyszerű formalitás. Mivel nem jutottam előrébb-pedig ebben jó vagyok; és szerintem az utóbbi, így elfordítóm a fejem és körbe nézek.
-Csak a szokásos, Gabriel. Csak a szokásos.- Sóhajtok fel, majd menet közben előveszem a pálcám, hisz nemsokára a házhoz érünk, meg aztán most már ideje lenne elkezdeni odafigyelni is.- Nincs. Halálom után is gyötörne a bűntudat, amiért magára hagytam. Ettől függetlenül irigykedem azokra, akik bagoly mellett más állatot is tartanak.-Forgattam meg a pálcámat az ujjaim között.-Úgy hogy bocsánat, amiért túl lelkes voltam a kutyád kapcsán.-Néztem egy másodperc töredékéig a szemébe, majd elkaptam a tekintetemet. Nem hiszem, hogy tartana tőlem, de jobb elejét venni a további kellemetlenségeknek. Senkinek sem esik jól, ha közlik vele, hogy ne nézzen rá másra, talán nem is lesz gond, ha hamar végzünk, gondolom ő is szabadulna már tőlem. El tudom amúgy fogadni, csak rosszul esik, nyilván. De visszakanyarodva alaposan megnézem a házat és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy bármiféle varázslat védené. Gondolom, ha lenne itt valami, akkor a kutya már jelzett volna, bár az édes orrmozgásán kívül semmi olyat nem láttam, ami bármi ilyesmire utalna. Hozzáteszem, ehhez nem értek, de gondolom Gabriel már jelezte volna, ha van valami gond.
-Szeretnél különválni?-Álltam meg pár méterrel a bejárattól, hogy eldönthesse, mi legyen a továbbiakban. Mind a kettő logikus lépés lenne, bár az imént néma Homenum Revelio nem jelzett senkit, noha nem kizárt a kijátszása sem. A rend elég sok mindenre képes, ez sem lenne meglepetés. A bármi alatt pedig egy egyenes csapdát is értek, amibe készülünk önként besétálni. Minden jöhet, tényleg, csak szűk hely és házomlás ne, azt nem biztos, hogy túl jól viselném. Amíg eldönti mi legyen, nyilván ő a tapasztaltabb ezért is hagyom rá ennek az eldöntését, addig hátat fordítok a háznak és még egyszer körbenézek, hogy kaptunk-e bármi társaságot.
|
|
|
|
|
