Üzenetek megtekintése
ójaj, ne megint
2003. november 7
órán lévők
2003. november 7
órán lévők
A zsebemben szorongatom még mindig a galacsinná gyúrt papírost, amit Jasonnek akarok elküdeni. Már elkezdnem lekörmölni, de aztán félbe hagytam, és csak a zsebembe csúsztattam. Órára jövet persze majdnem rossz felé fordultam. el is indultam a csigalépcsők felé, mire rájöttem, hogy tulajdonléépen túljöttem a termen, így az utolsók között vagyok, aki bekullog, épp hogy el nem kések. Házalapítók, bblablahablaty, igen. Miii?? Nem háztárs, oké, ez annyit jelent, engem tuti valami Mardis puffanccsal raknak össze, mindig így járok, nem újdonság. Nem mondom, hogy kicsit sem fáj, de az évek...meg a rutin..és néha vicces is tud lenni.
-találjatok olyan tulajdonságokat, amik közösek bennetek. Habár az alapítók mind fontos értékekre tették le voksukat, mégsem szabad elfelejtenetek, hogy attól még, hogy különböző házakban éltek, nagyon sok hasonlóság is van közöttetek. Tíz percet kaptok, hogy átbeszéljétek, utána pedig mindenkitől várok, páronként legalább egy-egy közös tulajdonságot, magyarázattal együtt. Vonatkoztassatok el tőle, hogy Mardekárosok, Hugrabugosok, Griffendélesek vagy Hollóhátasok vagytok, ismerjétek meg kicsit jobban a másikat. És akkor nézzük a párokat: Kíváncsi vagyok a le Fay testvérekre, Henriette és Florian, ti együtt legyetek. Mr. Baldron, neked Ms. Baileyt választottam. Lolának Hugot osztottam be. És végül, de nem utolsó sorban Nora, te Miss McCarthyt nyerted meg. Kezdjetek bele, tíz percetek van.
Talált süllyedt! Nem tudom, miért nem osztanak be soha, de tényleg soha mondjuk egy griffishez. Bár nem tudom, talán még Alfinak is jobban örülök, mint Hugonak. Nincs vele különösebb bajom, csak ő mindig mindent tud, és olyan kis...buzgó, én meg sokszor unatkozom. Bár akkor talán ő helyettem is kitalálná, mi bennünk a közös, megspórolnám a gondolkodást. Ő mindig mindent kitalál, amit mondjuk elismerek, persze. Ha egy kicsi is ragadna rám a szorgalmából.....Alfi már közelít is felém, persze a kis szép duli fuli arcával, mintha már motyorékolna is az orra alatt. A maga módján azért aranyos.
Tisztázzuk le. Te és én semmiben sem hasonlítunk. Soha nem is fogunk.
Hát igen, nem egyszerű, nem egyszerű a feladat....
- Szia Alfie. Kinyitja a füzetét, mintha ott lenne valami nagyon nagyon érdekes....
- Sőt, ami azt illeti, még hazudni sem tudnék olyat, amiben hasonlítunk. -
Hát...pedig ha nagyon akarnék...én tudnék...
- Neked van ötleted? Nem lepne meg, ha nincs.
- Nem sok, de mindketten legszívesebben máshol lennénk most. Az is közös bennünk hogy nem vagyunk oda a másikért. Élni, és élni hagyni.
Amúgy a nyakam teszem rá, hogy tud kedves lenni, de a Mardekárosok családjai olyan ridegek, hogy nem csoda ha...ha...ugye..hogy...Apa.
-találjatok olyan tulajdonságokat, amik közösek bennetek. Habár az alapítók mind fontos értékekre tették le voksukat, mégsem szabad elfelejtenetek, hogy attól még, hogy különböző házakban éltek, nagyon sok hasonlóság is van közöttetek. Tíz percet kaptok, hogy átbeszéljétek, utána pedig mindenkitől várok, páronként legalább egy-egy közös tulajdonságot, magyarázattal együtt. Vonatkoztassatok el tőle, hogy Mardekárosok, Hugrabugosok, Griffendélesek vagy Hollóhátasok vagytok, ismerjétek meg kicsit jobban a másikat. És akkor nézzük a párokat: Kíváncsi vagyok a le Fay testvérekre, Henriette és Florian, ti együtt legyetek. Mr. Baldron, neked Ms. Baileyt választottam. Lolának Hugot osztottam be. És végül, de nem utolsó sorban Nora, te Miss McCarthyt nyerted meg. Kezdjetek bele, tíz percetek van.
Talált süllyedt! Nem tudom, miért nem osztanak be soha, de tényleg soha mondjuk egy griffishez. Bár nem tudom, talán még Alfinak is jobban örülök, mint Hugonak. Nincs vele különösebb bajom, csak ő mindig mindent tud, és olyan kis...buzgó, én meg sokszor unatkozom. Bár akkor talán ő helyettem is kitalálná, mi bennünk a közös, megspórolnám a gondolkodást. Ő mindig mindent kitalál, amit mondjuk elismerek, persze. Ha egy kicsi is ragadna rám a szorgalmából.....Alfi már közelít is felém, persze a kis szép duli fuli arcával, mintha már motyorékolna is az orra alatt. A maga módján azért aranyos.
Tisztázzuk le. Te és én semmiben sem hasonlítunk. Soha nem is fogunk.
Hát igen, nem egyszerű, nem egyszerű a feladat....
- Szia Alfie. Kinyitja a füzetét, mintha ott lenne valami nagyon nagyon érdekes....
- Sőt, ami azt illeti, még hazudni sem tudnék olyat, amiben hasonlítunk. -
Hát...pedig ha nagyon akarnék...én tudnék...
- Neked van ötleted? Nem lepne meg, ha nincs.
- Nem sok, de mindketten legszívesebben máshol lennénk most. Az is közös bennünk hogy nem vagyunk oda a másikért. Élni, és élni hagyni.
Amúgy a nyakam teszem rá, hogy tud kedves lenni, de a Mardekárosok családjai olyan ridegek, hogy nem csoda ha...ha...ugye..hogy...Apa.
