Nira megjegyzésére sunyin elvigyorodtam, mert hát minek a tökéletes frizura és makulátlan smink, ha… Na jó, igazából csakis azért, mert szeretek igényes lenni, de hát ha vannak egyéb előnyei, miért is ne? A hátrányairól meg nem veszek tudomást. Érdekes, hogy engem személy szerint elkerült eddig az a nagy, rajongós szerelem, de nem is értem volna rá foglalkozni vele, annál fontosabb dolgaink akadtak. Például Nira jóvoltából vagány bosszút állni ezen a… Deaneren. Aki ezek szerint arachnofóbiás.
- Tökéletes. Alapos megfigyelő munkát végeztél. Ez tetszik - jegyzem meg elismerően, és épp csak nem dörzsölöm össze a tenyeremet a gonosz vigyorgáshoz, mert hát az a filmekben elmegy, de hozzám túl idétlen lenne, és vigyáznom kell az imidzsemre. De az eszembe vésem, hogy Nirával jobb lesz nem ujjat húzni - ellenben lóghatnánk együtt többet is.
A fejemet ingattam Nira ötleteire, félig helyeslőn, de ahhoz túl rövid a pálcám, hogy én egy pókot akárcsak varázslattal is megpiszkáljak, ehhez minimum három méter biztonságos távolságra volna szükség. Átváltoztatástanból meg én sem vagyok remek, hacsak a póknak nincs szüksége más színű frizurára, esetleg csillogósra bűvölt körmökre. Bárcsak nálam lenne a pókos fülbevalóm…
- Igazából… Elég valami, ami úgy néz ki, mint egy pók - nyomom meg ravaszosan, és körbekémlelek, mit lehetne használni.
- Fel kell áldoznom ezt a jó cél érdekében - sóhajtok végül, és felemelem a talárom ujját, majd hegyes, zöldre lakkozott körmömmel kiügyeskedek egy szálat a varrásból, és húzni kezdem. A fekete szálat eltépem a tövénél, aztán összegyombolyítom, de nem egészen, hogy elég borzas legyen.
- Szerintem ha varázslattal mozgatom, jó lesz. Intézd el a sütőtöklevét, én meg addig elbábozok ezzel - vigyorogtam újra, majd nekieredtem a kommentátori pódium felé.
Deaner épp egy háztársával csacsogott, mert a meccs még nem kezdődött el. én a pódium tövénél osontam el, kis termetem miatt könnyen maradtam a takarásban, és a lécek közti réseken leskelődtem, a tökéletes távolság és szög eléréséig. Végül megálltam ott, ahol már halló és látótávolon belül voltam. A fiúk valami csajokról beszéltek, de nekem itt fontosabb dolgom volt, szóval a tenyeremre készítettem a k-szöszt, és kézbe vettem a pálcámat. Már majdnem akcióba is lendültem volna, mikor is érdekes beszélgetés ütötte meg a fülemet.
- Haver, ez olyan óvodás dolog, hogy szívatod a csajt… Ha tetszik Neked, miért nem hívod el inkább egy randira?
- Nem az én súlycsoportom, észre se venne máskülönben. Esélytelen is, az ilyen csini, vagány lányok, mint Ays… Biztos nemet mondana. Úgyhogy megérdemli.
- Beszarááás… Hehe, szó szerint - suttogtam magam elé úgy, mint aki épp a Rosaura egy számán szórakozik. A srácra sandítottam a lyukon át, aztána kezemben tartott ijesztő szöszre. Aztán megint a srácra. Akkor is egy tapló. Úgyhogy vigyorogva vállat rántottam, aztán egy halkan suttogott leviosával akcióba lendítettem a csapdát. Elhúztam a srác előtt, de olyan gyorsan, hogy jól nem nézhette meg, inkább csak futólag láthatta, ahogy a kezére megy, aztán meg a hajába.
- Miafranc, szedd ki, miaz, váááá! - Csajos sikítástól zengett a pódium. Nirával nem beszéltünk meg jelet, de szerintem ezt minősíthetjük annak utólag is. Elégedetten somolyogva az orrom alá figyeltem a kalamajkát a rejtekemből, és most már csak Nirának kellett szurkolnom, hogy ő is sikerrel járjon. Vajon ő is hallotta az előbbieket?
