hát már megint

Benjamin
2004. március 17.
style
Ki kellett mondanom, amit érzek, pedig tudtam, hogy Bent majd bántani fogja. Ha megváltozik, ő sem lesz már az, akinek a szerelmét úgy vágytam, míg távolságtartóan viselkedett. Csak ültem és beszélgettem vele, mert akkor és ott csak annyi jutott. Aztán valahogy idekerültünk és családunk lett, én pedig időnként olyan furcsán magányosnak éreztem magam. Nem akartam, hogy Ben ezt lássa, hiszen nem az ő hibája volt.
- Tudom, tudom, hogy szükséged van rám- hunyta le a szemét Ben. Bizonyára rosszul volt, de én megfogtam a kezét és odahúztam a hasamhoz.
- Akkor legyél itt velünk. - kértem csendesen. Nem is igazán rá haragudtam, hanem a helyzetünkre. Aztán elengedtem és visszasétáltam a tükörhöz, mintha a magam bámulása jobbá tenné a helyzetet, Benjamin meg leülhetett a kád szélére. Ott talán kicsit össze tudta szedni magát.
- Sosem akarta, hogy olyan legyek, mint ő. Tudod, sok-sok híres mugli zenész is ilyen hülye életet élt, mert a többiek ilyennek akarták látni őket. Csak a legjobb rész kell nekik abból,a kit látnak, akit bálványozhatnak, és nekik el kell játszaniuk hogy olyanok. Érted? Amikor ő itt van, amikor átjön, az az igazi Len. Jó, nem teljesen, de ő olyan. Nézd, tudom, hogy nem kedveled, de az csak a felszín. Csak adj neki egy esélyt.
Tudtam, hogy Len Ben barátja, fontos, hogy legyenek barátai. De Len beteg ember volt, aki ezzel a viselkedéssel próbálta a problémáiról elvonni a figyelmet.
- Jól van Esther, nem fogok többet inni. Esténként többet leszek veled- mondta, majd majdnem belebukott a kádba. Bár megkapaszkodott, sőt fel is kelt nagy nehezen, de odasiettem hozzá, meg fogtam a kezét.
- Gyere, Benjamin - mondtam halkan és finoman elkezdtem róla levenni a felsőt. Az anyagot félredobtam a járólappal burkolt padlóra. Aztán a nadrágját kezdtem gombolni.
- Fürödj velem. - Szólaltam meg ezúttal gyengédebben és segítettem neki kibújni a ruhákból. Muszáj volt lemosni róla ezt a bűzt és kicsit megnyugtatnom, hogy nem Lennox Campbell miatt fogom elhagyni. Elliotot is elviseltem, pedig attól kezdve gyűlölt - elég nyíltan -, hogy megismert.
Én is kibújtam a ruhámból, hogy aztán behúzzam magammal a kádba. Ha elém ült, finoman mosni kezdtem a hátát, masszíroztam a vállát, csókot leheltem a tarkójára.
- Most pihenj. - Tettem hozzá.