Roxfortból
to; Charlie
2003. június 21.
● outfit: style
A fenébe is April, hogy a francba gondoltad, hogy megtámadod Charlie apját? Mi a fészkes fene ütött beléd? Mi van velem? Ahogy eltalálja az átok, lefagyok. Felbosszant, hogy a tulajdonaként kezeli Vharliet, és úgy is gondol rá. Még hogy a tulajdona. Riadt tekinettel nézem, ahogy összecsuklik, majd összeszedvén magam, lehámozom Charlieról a láncokat. Még mindig nem hiszem el, hogy megtámadtam. A lábaim mintha ólomból lennének, pedig semmilyen átok nem ért el. Mégis..mégis szinte vonszolom magam. Talán sokkot kaptam? Nem, ha sokkot kaptam volna, akkor megint elájulnék, de nem.
– Menjünk… mielőtt magához tér… –
Erőt veszek magamon, efogadom a felém nyújtott kezett, hogy tovább álljunk. Mindegy hova, csak el innen, minél messzebbre. De mi lesz ezután? Bújkálni fogunk az apja elől? Az édesanyja talán segítene...Charliera nézek, a tekintetemben ötvöződik az ijedtség, és az aggodalom, hogy mi lesz most. MIntha Charlie pontosan tudná, mik kavarognak a fejemben, válaszol a fel nem tett kérdésemre.
– Anyámék megvédenek… –
Ebben én is reménykedtem, kicsit megnyugszom a válasz miatt, de nincs idnk arra, hogy jobban kifújjam magam, mett Charlie apja mozgolódni kezd, és Merlin mentsen attól, hogy most érjen utol a haragja.
– Siessünk! Még egyszer utoljára az apja felé fordulok, majd hagyom, hogy Cjharlie kivezessen a váróból.
- Charlie, én nem..nem akartam ártani a... Nem tudom befejezni a mondandóm, a szemem sarkából látom, hogy az apja feleszmélt, és éppen felénk tart határozott léptekkel. A szívem a torkomban dobog, nem kaphat el, még csak az kéne, hogy pont most, mikor lett egy kis halvány remény a menekülésre. A tömeg...kezd felduzzadni a tömeg...
– Mindjárt tudok hoppanálni… Richmond upon Thamesbe kell menni. Gyalog túl messze van…
Egyre gyorsabban haladunk kifele. Igyekszem lebuki, elrejtőzni a tömegben, Charliet is húzom lefelé. Nem merek hátra nézni, a barna hajam nem tűnik ki a tömegből, Charlie sem feltűnő hátulról, csak itt van a fene jó szimata. Hiába rejtőzöm el, ha az apja az orra után megy. Sikeresen elérünk a Regent’s Parkba, a hol a virágillat még engem is leterít.
- Remélem, nem jut eszébe, hogy erős illatú helyre menekülünk.
Ennyit a békés első Roxfort utáni napról Charlieval. Eszembe jut, mi lenne, ha hozzánk mennénk, nálunk rejtőznénk el? Anya biztos mindenben segítene. Leülök a földre egy pad és egy fa mögé, és kicsit megpihenek a fának dőlve, még kicsit lihegve.
- És mi van..mi lenne, ha...hozzánk mennénk? Apád ott nem találna meg. Így meg sejtheti, hogy anyukádhoz rohanunk.
Nem akarom, hogy veszélybe kerüljenek,a legjobb, ha nálunk rejtőzünk el.
Üzenetek megtekintése
