A lesajnáló nézésből a legkevésbé sem kért. Ő stréber? A legkevésbé sem gondolja így, épp csak annyit tanul amennyi szükséges, hogy a céljait elérje, na és persze édesanyja se nyelje le egyben vacsorára, ha hazameri vinni a bájos vörös fejét. A többi meg csak érdekesség, igazán nem mondható tényleges seggelésnek. Másrészt mi a baj, ha érdekli egy kis versengés? Mit evett ez a gyerek, világból kiábrándító főzetet? Nem értette igazán mi lehet a baja, tényleg ennyire kötözködni akar? Hát nagyon nem szimpi. Igyekezett ideje korán lelépni, azonban úgy tűnik ezt az idegen nem igazán akarja, hiszen a falnak nyomva találja magát, igencsak közel kerülve a másik fiúhoz. Megszólalt volna, hogy nem így kell udvarolni, mégis jóval hamarabb jött a páncél. Egy újabb szeszély. Lassan az lenne a furcsa, ha semmi furcsa nem történne a varázsvilágban, avagy a normális. Felsóhajtani sem volt ideje már jött az újabb támadás, közben a pálcáért nyúlt és a második támadás végére már sikeresen is a kezében volt. Az egész kötözködés dologból hirtelen lett csatajelenet, ajkaira pedig széles vigyor ült ki, pulzusa felgyorsult, ahogy a helyzet veszélyessége elindította az adrenalin termelődést. A páncél újra feléjük fordult, habár mozgása lassú volt, még mielőtt bármit is igazán tehetett volna már pálcáját rászegezve kezdte:

-Diminuendo! - Kárt ő nem okoz benne, éppen csak veszélytelenné teszi, egy játék méretű fém páncél, maximum picit megütögeti a lábaikat, de még csak a kardja sem éles.  Legalábbis ez volt a hirtelen gondolata, amikor kimondta a varázslatot, mert őszintén fogalma sem volt, mi ellen van felkészítve a páncél mágiával és mi ellen nincs. Azt tudta, hogy a csata idején jó szolgálatot tettek és csak sejtette, hogy talán az olyan egyszerű mágiák ellen védve lehettek, mint az Immobilis, és a hasonlók, de ez is megért egy próbát. Nem ő lesz az aki az iskola tulajdonát megrongálja végülis. Mindenesetre, ahogy a varázslatot kimondta, azért elhajolva húzta magával immár "bajtársát" miután az már kétszer is megmentette, csak nem hagyja, hogy kilapítsák, a cselekedet amúgy is ösztönös volt. Mondhatjuk úgy, hogy védelmi harci üzemmódba kapcsolt. A hangok alapján, pedig nem ez volt az egyetlen. Már a fejében meg is fogalmazódott a következő ötlet, ha netán jönnének csúszós pályává is varázsolhatja a padlót, had botladozzanak csak a lassú páncélok, azzal aztán tényleg nem boldogulhatnának. A lényeg most úgyis a feltartás és menekülés, kártevés nélkül lehetőleg és ha magukra a tárgyakra nem hat a mágia, ami alattuk van még befolyásolható.

TRYSTAN MEREDITH O'CALLAGHAN

Trystan 1984-ben látta meg a napvilágot London közelében. Szülei Brendan O’Callaghan és Kimiko Akihara néhány évvel korábban Japánban egy tudományos konferencián találkoztak először, ahová az ír akademikus kiemelkedő eredményei miatt kapott meghívást egy-két társával együtt. A kölcsönös érdeklődésnek hosszú levelezés lett az eredménye, majd látogatások és végül házasság. Természetesen először mindkét család tartózkodva fogadta a „keveredést”, különösen Kimiko családja, aki úgy döntött kedvesével Angliába költözik és ott építi fel karrierjét szintén medimágus férje oldalán. A fiatal pár a nehézségeket leküzdve külön otthonba költözött London közelében, Brendan álláslehetőséget kapott a Szent Mungóban, nem sokkal később pedig felesége is. 1984-ben pedig megszületett az első unoka, ami a nagyszülők szívében is némi enyhülést hozott, habár innentől a fókusz inkább arra helyeződött pontosan melyik kultúrában is kellene nevelkednie a csöppségnek, majd három évvel később születő kisöccsének.

Édesanyja fontosnak tartotta, hogy otthonukban Trystan hallja és beszélje a japán nyelvet, tanuljon a japán kultúráról igyekezett körbevenni magát más japán bevándorlókkal, ha kevesen is voltak. Míg édesapja oldaláról az ír magvakat hozta, otthonukban regoinális ír angolt beszélve, habár a fiú kapott rendes angol oktatást is.

A nyarakat pedig a fiúk részben apai nagyszüleiknél egy kis észak ír varázsló faluban töltötték, míg a nyár másik felét Japánban a muggli nagyszülőkkel, így a legtöbbet kapva mind a két oldali hagyományból. Gyakran maguk a szülők is szabadságukat az utolsó nyári hónapban Japánban, illetve utazással töltötték, hogy minnél több kultúrával megismerkedhessenek a gyerekek és nyitottak legyenek az „idegenre” is.

Kimiko nagy figyelmet szentelt gyermekei oktatásának, mind a tudományok és mágia terén szolid elgondolása, hogy ez alapozza meg gyermekei jövőjét, így mire belépnek a Roxfortba előnnyel indulhassanak el. Nem szokatlan filozófia ez, szüleitől is ezt tanulta, akkor is, ha sokszor kényszerrel kellett rávenni a gyerekeket a tanulásra. Édesapjuk volt, aki enyhített általában és inkább az érdeklődési körüknek megfelelő irányba terelgette a fiúkat, de az anyai szigor alól így sem volt mindig kibúvó. Így Trystannak és Iannek is meg kellett tanulnia Kanjikat sorban, ahogy édesanyjuknak gyerekkorában és vegyes nyelven tanulták a mugli tudományokat.

Hogy Trystant ösztönözze a japán kanjik tanulására gyakorlására anyai nagyapjuk néhány mugli gyerekek körében népszerű mangát küldött Trystan 8. születésnapjára, aki hamarosan beleszeretett a képregényekbe, akkor is, ha azok nem mozogtak, arra ott voltak a rajzfilmek.
Így aztán életének első 11 éve, ha szigor mellett is, de szerető és sokszínű környezetben telt. Ahogy édesanyja kifejezte lehetőséget kapott mindkét világ megismerésére még a Roxfortos évei előtt, valami olyan amire a legtöbb  gyermeknek és neki sem adatott meg.

1995 augusztusában aztán elérkezett a várva várt pillanat, Trystan megkapta Roxfortos levelét. Rettentően várta már, hogy ezzel igazi varázsló lehessen belőle, akkor is, ha még csak tanonc, azonban hamar rájött nagyobb változás ez, mint amire fel volt készülve.
Már az első évében realizálódott, hogy bár jóeszű gyerek, ha figyelmét nem köti le valami számára érdekes, hamar a bajkeverés felé fordul és tanulmányait elhanyagolja. Mi több, s ennél rosszabb, ha valamelyik tanára szörnyen unalmas volt és felgyelmezni merte Trystant amiért az óráján rajzolgat vagy olvas éppen, onnantól Trystan kiállhatatlan lett és folyton az órát zavarta, bosszantotta a tanárt, gúnyt űzött belőle, állandóan büntetőbe kerülve.
 
Legjobban az elméleti tantárgyak tanárai szenvedik meg ezeket. Nem így az „igazi mágikus” tantárgyakkal, mint az Bűbájtan, Átváltozástan, Repüléstan és persze az SVK az abszolút kedvenc. A Bájitaltannal érdekes viszonyt ápol, édesapja medimágus bájitalmester. Első évében csupán E-t hozott haza, mert annyira nem kötötte le, aminek szigorú büntetés lett a vége. Egy hónapig amíg be nem hozta lemaradásét, sőt tovább nem haladt az anyaggal édesanyja elvette tőle képregényeit és otthon kellett maradnia, míg testvére nagyszüleiknél „nyaralt”. Azóta Trystan egyik fókusza lett a Bájitaltan. Habár valójában sosem utálta, érdekes kihívás tudott lenni, de ha nem úgy tanították, vagy éppen valamiért unalmasnak tartotta a háta közepére sem kívánta.

A bajt tovább fokozta nagy igazság érzete, ha úgy érezte bármelyik társát igazságtalanul büntetik tanárok, vagy bántják társai hamar ott volt, hogy kiálljon értük, néha még verekedésbe is torkollott a dolog. A falnak is képes nekimenni, akkor is, ha hülyeség ilyen esetekben.  

A háborúig tehát a büntetéseket leszámítva viszonylag békésen teltek Roxfortos évei, szülei jobban érezték a gyűlő fellegeket. 97 augusztusában a család közös nyaralását tölötte Japánban a nagyszülőknél, amikor hallották a britt események híreit. Kimikot és gyermekeiket féltve az édesapa úgy döntött nem térnek vissza Britanniába, bár reménykedtek, hogy a háború hamarosan végetér. Így abban a harmadik évét nem kezdte meg időben, egy évvel később csupán a háború lezárta után. A szülők figyelmüket az Angliai híreken tartották, de meghúzódtak. Trystanban ekkor és a háború hőseit hallva fogalmazódott meg az elhatározás, hogy auror szeretne lenni.  

Azóta igyekszik kevesebb bajt keverni, habár a gyermeteg apró kis trükökktől nem tudott lemondani és a szája még mindig bődületesen nagy, de összeségében igyekszik (hangsúly az igyeksziken!) példamutatóbb diák lenni. Harmadik évében tehát újult erővel és célokkal indult meg, és tudva, hogy a Bájitaltan RAVASZ felvételi tantárgy mostmár legalább önálló oka is volt odatenni magát.  

Augusztus vége felé jártak, fülledt egész nap henyélős idő volt olyan, amilyen csak ritkán adódik a szigeten. Trystan is otthonuk hűsében akart vesztegelni. Éppen a Rúnaismeret háziján dolgozott, amelyet nagy nehezen édesanyja unszolására csak elkezdett, amikor lentről egy kiáltást hallott. Az öccse volt az.
-   Trystan! Trystan! Gyere le! Apa ajándékot hozott! – Trystan felvonva szemöldökét csukta össze a könyvét, tette félre a pennát és indult le a lépcsőn a hallba követve öccsét, aki egészen az ajtajáig nyomult lelkesedésében, még az ajtaján lévő vörös feliratos fatábla is lerepült a nevével.
-   Mi az? Minek örülsz ennyire kis fürj? – Kérdezte öccsét. Szerette becézni az embereket, gyakorlatilat mindenkire volt legalább egy érdekes beceneve.  
-   Majd meglátod. Nagyon szeretni fogod! – Mosolygott a fekete hajú kisördög, ahogy szinte húzta le magával a lépcsőn idősebb bátyját. Hamarosan megpillantotta édesapja szürkülő vöröses haját, és kibontakozott egész alakja is előtte egy nagyobb dobozzal.
-   Szia apa! Mik ezek a nagy dobozok. Azt ne mond, hogy új seprűt kapok. – Vigyorodik el. Persze a mostani seprűje is több, mint tökéletes volt, de valljuk meg melyik kviddics mániákus ne akarna újabbat? Persze látta a doboz dimenziókon, hogy ilyesmiről szó nincs, viszont jó ötlet volt nyüstülni az öreget hátha.
Az apuka megrázza a fejét és válasz helyett inkább kinyitja a felül lyukacsos dobozt. Kettő kismacska lapult meg benne, egy fekete galléros, aki éppen azon küzdött, hogy kimásszon a dobozból. Éppen ennyi kellett, a vörös ifjú szívét már el is nyerte. Felkapva a kis apróságot máris nézegetni és dögönyözni kezdte, bár az hevesen ellenált.
-   Hát szia kis csöppség! Hát te hogy kerülsz ide? Ohh milyen aranyos ravasz kis fejed van! – Kezdett el gügyügni, mire Ilias elnevette magát.
-   Mondtam, hogy tetszeni fog neki! – Mosolygott öccse és összenézett apjával.
-   Imádom! – Jön a válasz Trystantól, mégis enyhe szorítás fogja el a szívét. Eszébe jut Menta, a fekete macska akit még hat évesen kapott kölyökként, nevelte és hű társa volt eddigi Roxfortos évein át is, de végül az öregség győzött felette. Egy picit elérzékenyülve simít a nyavíkoló macskára. – Te mostmár az enyém vagy komisz herceg...

Trystan egy nyitott, kalandvágyó személyiség, gyakran kiszámíthatatlan gondolkodással. Őszinte és szókimondó, hacsak nem éppen valami tréfát eszelt ki, vagy valakit játékosan akar bosszantani. A fájdalomnak és a boldogságnak is mosollyal köszön. Ha problémái vannak azt is hamar a véka és mosolya alá söpri, ezek kimutatását gyengeségnek és szégyennek éli meg. Rettenetesen fél attól, hogy mások gyengének és alkalmatlannak látják. Jó a nagyfiút játszani, de valójában egészen érzékeny, ha ezt nem is muatatja ki. Mélyen érintik a kudarcok és mások lebecsmérlő megszólalásai, a lenéző tekinetet. Vágyik az elismerésre.

Szereti komplett hülyének tettetni magát, sőt legtöbbször tökéletesen meg is játsza, de valójában sokkal több rejlik benne, mint amit a bohóckodással megmutat legtöbbször.  Ugyanakkor féktelen lusta tud lenni. Jó esze miatt töredékannyit kell tanulnia, mint a legtöbb diáknak, de ha arra is nehéz rávenni néhány tantárgyból (mint Mágiatörténet, Gyógynövénytan, stb...), hogy egyáltalán az órán figyeljen ezen előnye inkább hátránnyá válik, hiszen ahhoz, hogy megfelelő eredményeket produkáljon minimális erőbefektetés kell, semmi motivációja nem marad arra, hogy ennél többet tegyen bele. Szerinte abszolút pazarlás olyan tantárgyakat tanítani a diákoknak, amelyek egyáltalán nem érdeklik őket, az alapokon túl, úgysem használják majd őket a jövőben. Volt képe Asztronómián egy hatalmas mugli asztrofizika könyvet olvasni ezzel felbosszantva tanárát.
Ha a szabályokat értelmetlennek tartja könnyen ment velük szembe, lázadt ellenük, utóbbi időben nagyobb bajkeverés helyett mondjuk inkább logikával próbálva felhívni a figyelmet az értelmetlenségre.

Imád flörtölni, mindkét nemmel és játszani. Már kiskamaszként tudta, hogy nem csak a lányok érdeklik és ezt nem szereti véka alá rejteni, aki ezért megveti, azt úgyis igyekszik csak még jobban bosszantani viselkedésével. Mondván a legjobb védekezés a támadás.
Nem az a nyugton ülős fajta. Mindig el kell valamivel foglalja magát, és folyamatosan keresi a potenciálisan érdekes dolgokat, felfedezni való helyeket. Nem egyszer lógott be olyan helyekre a kastélyban és annak környékén, ahol semmi keresnivalója nem lett volna.

Édesapja bájitalmester medimágus már csaknem két évtizede dolgozik a Szent Mungóban, hozzáértő megbízható szakember, édesanyja szintén itt dolgozik gyógyítóként. Mindketten egykék voltak, nincsenek testvéreik.

Apai ágú nagyszülei egy kis észak-írországi varázsló faluban élnek. Minden nyáron látogatást tesznek az unokák és boldogítják kicsit a nagyszülőket. A nagyapa szintén bájitalmester volt, felesége egykori aszisztense, így Trystant ezen eredményeiről itt is zaklathatják, habár általában a nagyszülői jóindulat jóval nagyobb, mint a szülői szigor.  

Anyai ágú nagyszülei Kyotóban egy onsen és fogadó tulajdonosai, Trystan szinte minden nyáron eltöltött itt több kevesebb időt. Imád itt lenni, ilyenkor bevásárol mindenféle képregényből (bár azt nagyszülei is küldenek neki időről időre) és elmegy az összes fesztiválra amit csak ér, vagy órákig játszik videójátékokon, esetleg játékgépeket keres fel. Ilyenkor van ideje és lehetősége falni a mugli életet, ezért is olyan nagy büntetés, ha rossz jegy esetén nem utazhat el. A nagyszülei mindig kedvesek és jóindulatúak vele, ha a szigorból is kap.
 

Jó kiállású, de már az első pillantásra fura, különösen, ha nem iskolai talárban van. Az öltözködése... több mint kaotikus. A napnak és a hangulatának megfelelően viselhet bármit amihez éppen kedve van. Modern mugli roházaton át, vintageig. Máskor teljesen feketébe, goth, vagy punk-rock stílusban japán utcai divattal fűszerezve jelenik meg, megint egy új napon pedig elegáns varázslóként. A célja sokszor a figyelemfelkeltés és meghökkentés.A fekete szemceruza állandó már legalább 14 éves kora óta. Nem lehet leszedni róla, ha anélkül látod... akkor már mindent láttál amúgyis.

Jelenleg hatodéves.
Átlagos jegyei az évek során:
*Átváltoztatástan – V-K - Megoldom Professzor!
* Bájitaltan – E-K - Akkor is Kiváló leszek!
* Bűbájtan – K - második kedvenc
* Sötét varázslatok kivédése – K - abszolút kedvenc (és nem csak a professzor miatt )
* Gyógynövénytan – E-K - Minek?
* Mágiatörténet H-E  - abszolút utálja
* Asztronómia H-E - hülyeség
* Mugliismeret – K - imádja
* Legendás Lények Gondozása – K  - Mikor lovagolunk sárkányon?
* Jóslástan – nem vette fel – abszolút hülyeségnek tartja, szerinte a jövőt mindenki maga írja és a jóslatok leginkább önbeteljesítőek
* Rúnaismeret – V-K - nagyon érdekesnek találja, igazi szellemi fejtörő tud lenni
* Számmisztika – Nem vette fel
* Repüléstan - K