Üzenetek megtekintése
α ︱ b e t h ︱ α
β︱meglepetés e költemény︱β
Ω time 20031024 beat: csillagok között Ω
A szülinapok nekem nem jelentettek túl sok mindent. Otthon általában Amy körül forgott minden, az enyémet meg jóformán csak a nővérem tartotta észben, én pedig általában teljesen kiakadtam, és nem bírtam elviselni azt a furcsa törődést, amit kaptam tőle. A meleg mosolyát, az ölelését, mindegyiket olyan kínnal telve fogadtam, mintha csak megütött volna. Szánalmas volt, ostoba és gyerekes düh és dac, olyan miatt büntettem, amiről nem tehetett, és nem érdemelte meg. Most meg már esélyem sem volt, hogy helyrehozzam. Eltűnt belőle a tudat, halovány képe volt csak annak a lánynak, aki egykor moslyogva egyenes háttal mászkált a folyosókon. Beth szülinapján is talán ezért akartam ilyen ünnepélyes lenni, hogy megtudjam tényleg tudok-e tényleg rendesen odafigyelni. Tökéleteset akartam, szépet és maradandót. És amúgy is Bethről volt szó, aki hirtelen mindent sokkal szebb fénybe mutatott nekem, mint amit eddig láttam. A világom kék volt, de most ez a kék melegséggel töltött el, lassan párolgott ki belőle a keserű bánat és a fájdalom, ami minden alkalommal a szívembe mart.
A szőlős pezsgő szerencsére egy kicsit elterelte a gondolataimat más felé, mondjuk arra, hogy utáltam a mazsolát, furcsa dolog volt, és régen, amikor nagyon kicsit voltunk, és még képes voltam testvéri szeretetet érezni a nővérem irányt, nagyon régen mindig neki adtam a mazsolát a gabonapehelyből. Mostanában pedig inkább Beth-nek gyűjtöttem a mazsolákat vagy ha olyan volt a süti inkább neki hagytam. Mellette furcsán, kevésbé voltam önző, mintha nem is én lettem volna.
[- Van most valami új parfüm őrület. Őszi eső, meg Ködhajnal...azt hiszem nagyon felkapták, mindenki ezekkel fújja magát - magyarázta, miközben én csak elgondolkodva hümmögtem egyet. A suli bizonyos szakaszain erősebben terjengett egy-egy bizonyos furcsa felhő, és amikor Nora mellett kuksoltam Bájitaltanon, nem is éreztem a bájital illatát. Nora furcsa lány volt, első ránézésre csak egy buta tyúknak tűnt, akinek túl sok szabadideje van, és mindig kifestette magát, pedig néha, jobb pillanataiban nem is volt olyan ostoba. Végül is érdekes volt vele vitatkozni, csak utána az ember még nap végén is érezte a belőle áradó illatot, nekem meg sokszor kellett utána tüsszögnöm.
- Én szeretem azt az illatot, ami hozzád tartozik - szólaltam meg, és persze ettől még zavarba is jöttem, majd a hajamat kezdtem el piszkálgatni. Nem nagyon értettem a bókoláshoz, és nem is volt tőlem megszokott, inkább csak a számba kaptam egy kis édes süteményt, igyekezve, hogy természetesnek tűnjön. Szerencsére Beth még lelkes is lesz és témát is váltunk.
- Ú...isteni. Mpndjuk itt a Roxfortban minden olyan finom. Te emlékszel az első napodra és a vacsorára? Azt sem tudtam, mihez nyúljak. Otthon ilyenek sosem ettem. Azt sem tudtam, létezik ennyi féle étel - magyarázta én meg elmosolyodtam, aranyos volt, amikor így belelendült a fecsegésbe, én persze sose tudtam ilyen gazdagon beszélgetni vagy lelkenedzni, néha még abban is kétkedtem, hogy vannak érzéseim.
-Én se láttam még annyi kaját, mint ott. Nagyon izgatott voltam, mert sose láttam még ehez foghatót, a szüleim muglik - roppant furcsa muglik - Aztán a nővéremet dobáltam rétessel és mazsolával - tűnődtem el, és már ott is azon voltam, hogy valamivel bebizonyítsam neki, meg a szüleimnek is, hogy én sokkal jobb vagyok. - Neked milyen volt az a nap? Én megijedtem a Bárótól.
végül összeszedem a bátorságom és Beth-nek adom az ajándékot, azt a szép kék követ, amiről ő jutott az eszembe. Zavartan nézek rá, nem is tudom mit csináljak, a csók után is olyan csillogó szemekkel néz, hogy azt hiszem el fogja sírni magát. Talán nem tetszik neki? Lehet sose leszek olyan jó, hogy szép ajándékot adjak egy lánynak?
- Jaj Hugo..kö..köszönöm szépen, ez valami..csodaszép. Milyen kő? És..és..honnnan szerezted? - Megkönnyebbülten felsóhajtok, aztán csak az előttem lévő párna csücskét kezdtem el zavartan piszkálgatni.
- Van egy bolt az Abszol úton, ahová mindig benézett Amy, és sok szép kristály volt ott. Gondoltam keresek neked egy olyat, ami illik hozzád. Igazából egy kicsit különleges, este, ha lemegy a nap, besütétül, és látszanak benne az égbolt csillagai, még akkor is, ha felhős az ég. A föld pályájának megfeleően - magyaráztam, talán kissé elmenve tudományosabb hangsúlyba, de Beth úgyis értett ilynkor is.
Ω time 20031024 beat: csillagok között Ω
A szülinapok nekem nem jelentettek túl sok mindent. Otthon általában Amy körül forgott minden, az enyémet meg jóformán csak a nővérem tartotta észben, én pedig általában teljesen kiakadtam, és nem bírtam elviselni azt a furcsa törődést, amit kaptam tőle. A meleg mosolyát, az ölelését, mindegyiket olyan kínnal telve fogadtam, mintha csak megütött volna. Szánalmas volt, ostoba és gyerekes düh és dac, olyan miatt büntettem, amiről nem tehetett, és nem érdemelte meg. Most meg már esélyem sem volt, hogy helyrehozzam. Eltűnt belőle a tudat, halovány képe volt csak annak a lánynak, aki egykor moslyogva egyenes háttal mászkált a folyosókon. Beth szülinapján is talán ezért akartam ilyen ünnepélyes lenni, hogy megtudjam tényleg tudok-e tényleg rendesen odafigyelni. Tökéleteset akartam, szépet és maradandót. És amúgy is Bethről volt szó, aki hirtelen mindent sokkal szebb fénybe mutatott nekem, mint amit eddig láttam. A világom kék volt, de most ez a kék melegséggel töltött el, lassan párolgott ki belőle a keserű bánat és a fájdalom, ami minden alkalommal a szívembe mart.
A szőlős pezsgő szerencsére egy kicsit elterelte a gondolataimat más felé, mondjuk arra, hogy utáltam a mazsolát, furcsa dolog volt, és régen, amikor nagyon kicsit voltunk, és még képes voltam testvéri szeretetet érezni a nővérem irányt, nagyon régen mindig neki adtam a mazsolát a gabonapehelyből. Mostanában pedig inkább Beth-nek gyűjtöttem a mazsolákat vagy ha olyan volt a süti inkább neki hagytam. Mellette furcsán, kevésbé voltam önző, mintha nem is én lettem volna.
[- Van most valami új parfüm őrület. Őszi eső, meg Ködhajnal...azt hiszem nagyon felkapták, mindenki ezekkel fújja magát - magyarázta, miközben én csak elgondolkodva hümmögtem egyet. A suli bizonyos szakaszain erősebben terjengett egy-egy bizonyos furcsa felhő, és amikor Nora mellett kuksoltam Bájitaltanon, nem is éreztem a bájital illatát. Nora furcsa lány volt, első ránézésre csak egy buta tyúknak tűnt, akinek túl sok szabadideje van, és mindig kifestette magát, pedig néha, jobb pillanataiban nem is volt olyan ostoba. Végül is érdekes volt vele vitatkozni, csak utána az ember még nap végén is érezte a belőle áradó illatot, nekem meg sokszor kellett utána tüsszögnöm.
- Én szeretem azt az illatot, ami hozzád tartozik - szólaltam meg, és persze ettől még zavarba is jöttem, majd a hajamat kezdtem el piszkálgatni. Nem nagyon értettem a bókoláshoz, és nem is volt tőlem megszokott, inkább csak a számba kaptam egy kis édes süteményt, igyekezve, hogy természetesnek tűnjön. Szerencsére Beth még lelkes is lesz és témát is váltunk.
- Ú...isteni. Mpndjuk itt a Roxfortban minden olyan finom. Te emlékszel az első napodra és a vacsorára? Azt sem tudtam, mihez nyúljak. Otthon ilyenek sosem ettem. Azt sem tudtam, létezik ennyi féle étel - magyarázta én meg elmosolyodtam, aranyos volt, amikor így belelendült a fecsegésbe, én persze sose tudtam ilyen gazdagon beszélgetni vagy lelkenedzni, néha még abban is kétkedtem, hogy vannak érzéseim.
-Én se láttam még annyi kaját, mint ott. Nagyon izgatott voltam, mert sose láttam még ehez foghatót, a szüleim muglik - roppant furcsa muglik - Aztán a nővéremet dobáltam rétessel és mazsolával - tűnődtem el, és már ott is azon voltam, hogy valamivel bebizonyítsam neki, meg a szüleimnek is, hogy én sokkal jobb vagyok. - Neked milyen volt az a nap? Én megijedtem a Bárótól.
végül összeszedem a bátorságom és Beth-nek adom az ajándékot, azt a szép kék követ, amiről ő jutott az eszembe. Zavartan nézek rá, nem is tudom mit csináljak, a csók után is olyan csillogó szemekkel néz, hogy azt hiszem el fogja sírni magát. Talán nem tetszik neki? Lehet sose leszek olyan jó, hogy szép ajándékot adjak egy lánynak?
- Jaj Hugo..kö..köszönöm szépen, ez valami..csodaszép. Milyen kő? És..és..honnnan szerezted? - Megkönnyebbülten felsóhajtok, aztán csak az előttem lévő párna csücskét kezdtem el zavartan piszkálgatni.
- Van egy bolt az Abszol úton, ahová mindig benézett Amy, és sok szép kristály volt ott. Gondoltam keresek neked egy olyat, ami illik hozzád. Igazából egy kicsit különleges, este, ha lemegy a nap, besütétül, és látszanak benne az égbolt csillagai, még akkor is, ha felhős az ég. A föld pályájának megfeleően - magyaráztam, talán kissé elmenve tudományosabb hangsúlyba, de Beth úgyis értett ilynkor is.
