Legutóbbi hozzászólások: Arelia Tobervic

„Sakk-matt!”

A Minisztériumi Karácsonyi Bál 4.
2001. december 21.

+16

Miss Tobervic és Mr. Gatwyck egymásba karolva sétálnak ki a teremből. Mindkettejük arcán különös mosoly ül, szemeik sajátos fénnyel csillognak. A recepciós pult előtt megállnak.
- Áh, Mr. Gatwyck és Miss Tobervic. Máris távoznak az estélyről, de még csak most fog jönni a tombola?!
Szólítja meg őket Hans.
- Nem baj.
- Minket az nem érdekkel.
- Értem. Óhajtanak valamit?
- Igen, a szobakulcsot és egy „Ne zavarjanak!” táblát.
A recepciós szolgálat készen biccent és diszkréten a táblára téve a kulcsot, odacsúsztatja Mr. Gatwycknek.
- Kívánnak még valamit?
- Nem, másra nincs szüks…
- Reggelit.
Szól közbe Arelia, mire Floyd egy mosollyal néz rá, aztán ugyan ezzel a mosollyal fordul vissza a recepcióshoz, miközben elveszi a pultról a kulcsot és a táblát.
- Hallotta a hölgyet, majd reggelit legyenek szívesek felhozni.
- Igen, köszönjük.
- Ahogy óhajtják, fel is írom; Reggeli, a 625-be. Jó éjt!
- Jó éjt!
- Szép éjszakát!
Miss Tobervic és Mr. Gatwyck elsétálnak a pult előtt, aminek elején Arelia csak most nézi meg jobban a címert, amibe a szálloda monogramján kívül, a „T” és a „H” betűk közé felgravírozták a felkelő nap és egy stilizált torony képét, amiből egy madár száll a nap felé.
A lift előtt megállnak, ahogy Mr. Gatwyck hívja a felvonót, Miss Tobervic eltüsszenti magát és köhög is egyet.
- Na, mi az kedvesem?
- Ah, nem tudom, azt hiszem, beteg leszek. Elkaphattam valakitől.
Megérkezik a lift, és egy halk csengés után kinyílik az ajtaja.
- Hányadikra parancsolnak?
Szól hozzájuk a liftes fiú, aki, mint a londiner, szintén egyenruhában van.
- Tudja, mifelénk van egy mondás: „Is bonus est medicus, sua qui sibi vulnera curat.”
Mondja Floyd, folytatva a társalgást, miközben előreengedi Areliát, hogy beszálljon a liftbe, majd válaszol a liftes fiúnak is, ahogy maga is belép.
- A harmadikra, kérem.
- Hogy mi? Az a jó gyógyító, aki a saját baját is tudja kezelni?
- Igen, remekül lefordította.
- Ezt most biztatásnak szánta?
- Nem, csupán tényként közöltem.
Ekkor egy döccenéssel megállnak a harmadikon.
- Viszontlátásra!
- Viszlát!
- Jó éjt!
Elhagyják a felvonót és a szoba felé veszik az irányt.
- A kabátokat a ruhatárban hagytuk.
- Annyi baj legyen, majd reggel felhozatjuk azokat is a szobába. Csaknem fázik?
Mondja Floyd végigpillantva a mellette sétáló estélyi ruhás Arelia alakján.
- Oh, de mindjárt nem fogok.
Feleli Miss Tobervic sejtelmes mosollyal.
- Szerintem se.
Az ajtóhoz érve elhallgatnak. Mr. Gatwyck kinyitja a szobát. Miss Tobervic belépve elcsodálkozik a lakosztály szép és pazar belterén, ahogy körbehordozza a tekintetét. Egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy valami megrángatja a szoknyáját. Mr. Gatwyck is ekkor lép mellé, miután bezárta a szobaajtót. Arelia lepillantva egy kutyát lát maga előtt, ahogy a kis fekete pofájával felnéz rá és egy labdát pottyant elé, majd lihegve néz fel és vissza a labdára.
- Churchill! Nem, most nem labdázunk. Arelia lehajol és felveszi a labdát.
- Oh, engem nem zavar, mit mondott Churchillnek hívják!?
- Igen. A kis pajtásom, amúgy Winston, de hogy így, hogy úgy hívom.
- Milyen aranyos. Churchill nézd!
Miss Tobervic meglóbálja, majd párszor feldobja a levegőbe a játékot, mire a kutya izgatottan pörögve, forogva ugrál és várja, hogy eldobják neki a labdát. Arelia így is tesz, mire az eb a szőnyegen kotorva elrohan a pattogó labda irányába. Miss Tobervic önkéntelenül is eltűnődik, hogy ha valami tartósabb alakulna ki közöttük, akkor vajon Ludmilla és Churchill hogy jönnének ki egymással, már csak azért is mert az ő macskája nem látott még sose kutyát. Eme gondolatmenetből a labdával visszaérkező mopsz zökkenti ki, aki nagyon büszkén teszi le elé ismét a labdát és várja a folytatást.
- Nem kéne levinni sétálni?
Kérdezi Arelia, ahogy elveszi a kutyától ismét a labdát.
- Nem, a személyzetből szokta napközben megtenni a londiner vagy a liftes fiú. Fizetek nekik.
Miss Tobervic eldobva a labdát:
- Tényleg? Már megbocsásson, hogy megkérdezem, tudom semmi közöm hozzá, de minek önnek kutya akkor?
Mr. Gatwyck meglepetten néz rá, és nem is tudja, erre most mit feleljen.
- Ne is mondjon semmit. Tudom. Hogy legyen valaki, aki várja itthon, és ne legyen egyedül.
- Hát, igen valahogy így. Tudja, mivel egész napomat szinte az ispotályban töltöm, nincs időm napközben vele foglalkozni.
- Nekem egy macskám van.
Mondja Arelia, ahogy Churchill megáll előtte, de Mr. Gatwyck ekkor felveszi a kutyát és megdögönyözve a fejét, elveszi tőle a labdát. Miss Tobervic is megsimogatja az eb fejét.
- Na, gyere kis haver.
Floyd ekkor elviszi a kutyát. Miss Tobervic körbesétál a szobában. Megnézi a festményeket, elnézi és megérinti a lakosztály dísztárgyait, egy illatgyertyánál megállva, leveszi kesztyűit s játszadozik a lánggal, majd a kandallóban a tűzre dob egy hasábfát, mely hallhatóan is teljesen száraz. Pattog a tűz, ég a fa.
Ekkor érkezik vissza a szobába Mr. Gatwyck. Arelia mosolyogva fordul felé.
- És a francia bulldogja, hogy-hogy egy elismert angol államférfi nevét viseli?
Floyd odasétál hozzá.
- Oh, hát tudja, hogy mi angolok, hogy utáljuk a franciákat.
Miss Tobervic közelebb lép hozzá.
- És boldog a bulldogja?
Kérdi mosolyogva.
- Ön egy undok dög!
Válaszolja Mr. Gatwyck ugyancsak mosolyogva.
- Nem tagadom, de tudja, nem sok okom van kedvesnek lenni. És ez a családi vérrel jár. Sose tudhatja biztosan, hogy éppen miért vagyok gúnyos. Mi Toberviciek már csak ilyenek vagyunk. Gúnyosak vagyunk szeretetből, gúnyosak vagyunk haragból, gúnyosak vagyunk bánatból, de akkor van nagy baj, amikor üvöltözünk. Ezt jobb, ha megjegyzi velem kapcsolatban, ha a családom része akarna lenni.
- Na, mi a fene, csaknem a családi sírboltunkat tervezi már?
Pödri meg Floyd elvigyorodva a bajuszát.
- Oh, ez övön aluli volt. A stílusunkat csak kevesen viselik el vagy értik meg, de az ismeretlenekkel szemben távolságtartóak vagyunk.
- Tehát, akkor a viselkedését vegyem jó előjelnek?
- Azt hiszem, tegeződhetnénk is.
Ekkor azt a leheletnyi távolságot, ami közöttük van áthidalják egy csókkal, mely puha és hosszan tartó.
Innentől nem sok szó esik közöttük, csak a testbeszéd és az érintések szólnak. Arelia hangja megremeg, ahogy Floyd bajsza érinti a bőrét, mialatt a férfi már a nyakát csókolja, vállát, a kezei pedig a hátáról lefelé haladnak a derekára. Miközben az ő kezei sem tétlenkedve Floyd talárját s ingét gombolják. Mr. Gatwyck is meglepő ügyességgel és gyorsasággal kapcsolja ki látatlanul is az estélyi ruha kapcsait, amin Miss Tobervic nem is csodálkozik, ahogy megérzi a férfi kemény ágyékát a combjához simulni. Arelia altestében is felizzik a vágy. Szétgombolva az inget végigsimít alulról fölfelé Floyd felsőtestén. A nő élvezi az apró szőrszálak finom súrlódását és a bőre érintését az ujjai között. Mr. Gatwyck felhördül Arelia kezeitől és kicsatolja a nadrágja derékszíját. Miss Tobervic pedig, felhúzza a szoknyáját. A férfi ekkor magához vonja és a combjait végigsimogatva siklik be a keze a szoknya alá, a fenekére. A combjait és a hátsó domborulatait simogató érintés letaglózóan hat rá, hát még, ahogy a férfi a ruhátlanított dekoltázsát és melleit csókolja. Arelia hátradöntött fejjel és lehunyt szemekkel adja át magát a helyzetnek. Miközben, Mr. Gatwyck ujja félrehúzza a bugyit a kívánt részről, és megemelve a nőt, néhány lépés után kerülnek a falhoz. Arelia érzi a csupasz hátán a selyemtapéta puhaságát és a tömör tégla fal átsütő hidegségét, de most ezzel egyáltalán nem foglalkozik. Ahogy a nő is, úgy a férfi is érzi, hogy a közöttük lévő feszültség már elviselhetetlenné válik. Miss Tobervic a férfi dereka körré kulcsolja a lábait. Floyd pedig a falhoz szorítja, de a nő csípőjét magához húzza, majd Arelia halkan felnyög, ahogy érzi Mr. Gatwyck altestét benyomulni a lábai közé, de egyszerre sóhajtanak fel, amikor a férfi behatol. Arelia a vállaiba kapaszkodva veti hátát a falnak, Floyd pedig a fenekénél megtartva halmozza el lassú, mély lökésekkel a vénuszdombját. A nő szinte aléltan harap az ajkába és élvezettel fogadja a gyönyör teljes lökéseket, melyek mindegyikénél egy elégedett hörgés hagyja el a férfi száját. Arelia előredőlve harap bele Mr. Gatwyck vállába, mire a férfi is révetegen nyög egyet, és a nő harapása arra ösztökéli, hogy fokozza az aktusuk iramát, gyorsabban mozgatva csípőjét. Arelia megérezvén, hogy közelednek a csúcsponthoz megszólal.
- Várj! Még ne engedd el!
Mr. Gatwyckre ellenben a szavak ekkor már nemigen hatnak, még akkor sem, amikor a nő azt mondja:
- Bízz bennem!
Csak akkor válnak szét és lép hátrébb Floyd, amikor Miss Tobervic szétkulcsolja s leengedi a lábait és eltolja magától a férfit.
- Mit…?
Kérdezné Mr. Gatwyck, ahogy Arelia a kezeit a mellkasán tartva tovább tolja. Egészen az egyik karfátlan, bőr fotelig, amibe a finoman belelöki. Arelia leveszi a fehérneműit és a ruhából is kibújik, majd szemben, lassan beleül a férfi ölébe, mely pozícióba mindketten élvezettel helyezkednek el. Floyd dönti most hátra a fejét, kezeit a nő derekán tartva.
Miss Tobervic a férfi vállait fogva, mozdítja meg a csípőjét, finoman előre-hátra, majd egy nagyot tekerve derekán, köröz egyet Floyd ölében.
- Ah!
Csak ennyi szakad fel sóhajként a férfiból. Arelia ismétli a mozdulatsort, hol gyorsítva, hol lassítva a tempón. A mellei ennek megfelelően ugrálnak, rezdülnek követve a teste mozdulatait. Felváltva zihálnak az aktus közben. Arelia ekkor megpillantja magukat, mert a fotel mögött egy fali tükör van. Floyd ekkor előredől, hogy megcsókolja, kezeivel közben beletúrva a hajába és kibontva kontyát. Haja lassan omlik rá vállaira, ahogy a férfi egyenként kihúzza belőle a kontytűket. Arelia visszacsókol, élvezve a férfi csókjának ízét, finoman bele is harap az alsó ajkába. Ahogy ajkaik szétválnak, Mr. Gatwyck ismét hátradől a női csípőmozgásnak szélesebb teret engedve. Miss Tobervic fokozza az iramot, mialatt többször lassan megcsavarja a derekát. Ahogy érzékeli, hogy Floyd mindjárt elélvez, változtat a pozitúrán és a karjain lassan végigsimítva, kapaszkodva dől hátra, egyre jobban. Mert tudja, hogy ez a testhelyzet mennyire fokozza a férfi orgazmusának a mértékét, csípőjét forgatva ül bele mélyen a férfi ölébe. Kettejük így, majdnem teljesen ’X’ helyzetet vesznek fel. Ekkor Arelia és Floyd egyszerre élveznek el. Miss Tobervic érzi, hogyan önti el ölét a férfi forró magja. Mr. Gatwyck magához vonja és végigcsókolja a nő kebleit. Néhány hördülésen, sóhajon és nyögésen kívül más nem hagyja el az ajkaikat. Arelia csókot váltva vele, simogatja a nyakát és a tarkóját. Floyd egyszer csak megkapja és az ágyhoz viszi, Arelia felnevet, majd hanyatt fekszik el. Mr. Gatwyck leveszi még a rajta lévő inget és nadrágot, majd az ágyhoz lépve, Miss Tobervic fölé hajolva finoman végigcsókolja a melleitől egészen a szeméremszőrzetéig, aztán felkelve az éjjeli szekrényhez sétál, amiről elvesz egy gyertyát. Arelia pillantásával követi a férfi mozdulatait, majd érzi is, ahogy a forró viasz az előbbi csókok nyomán, cseppekben végigcsordul a bőrén.
- Uram-atyám!
Szakad ki egy nyögéssel belőle, miközben minden egyes cseppnél a teste ívben megfeszül. Floyd ekkor elteszi a gyertyát, majd a nő fölé térdelve csókolja végig ismét a testét. Minden cirógató ajakérintés előtt lassan lefejtve bőréről a dermedt viasz csíkokat. Mikor Mr. Gatwyck eléri az altestét, Miss Tobervic felülvén magához húzza, hogy mohón tapasza ajkait a szájára. Floyd nem ellenkezve forrón vált vele csókot, mialatt a női kezek simogatva a mellizmait, haladnak lefelé, cirógatva a hasfalát, le az ágyékához, de ő megfogva, a mellkasára vonja a kezeit, hogy inkább máshogy folytassák. Mire, Miss Tobervic nem ellenkezik, visszafeküdve simogatja a ráhajoló Folydot. Majd fogadja a lábai közé befekvő férfi behatolását. Egyszerre akad el lélegzetük, de az együttlétük tempóját Floyd tovább diktálja. Hevesen jártatva altestét, amiket lassabb és mélyebb lökésekre váltva igyekszik minél kifejezettebb gyönyört okozni. Arelia örömmel enged Mr. Gatwyck csípőostromának, amiknek az élvezetét fokozva, mozdítja meg a derekát, finoman körkörösen együtt mozogva vele.
- Szentséges ég!
Mordul fel Mr. Gatwyck, nem abbahagyva a derekas mozgást. Az aktusuk hosszan elnyújtottá válik, ahogy lassabb iramra váltanak, amit Arelia a csípőtekerésével, hol fékezni, hol ingerelni tud. Floyd pedig, behatón együttműködik. A nő közben a férfi nyakát simogatja. Mr. Gatwyck ekkor beleharap a nő fülébe. Miss Tobervic összerezzen a kéjtől, de csókokkal halmozza végig a férfi nyakát, aki még mindig lassú lökésekkel halmozza el a nő ölét. Arelia kezei pedig, Floyd tarkójáról, a hátán siklanak végig, a vállain, a lapockáin, az enyhén verejtékező gerince mentén, át a derekán és megállapodnak a fenekén. A férfi eközben a nő melleit simogatja körkörös és masszírozó mozdulatokkal, ujjaival ingerelve a mellbimbóit. Miss Tobervic az ajkába harapva ül feljebb, testével és kezeivel is arra kérve Mr. Gatwycket, hogy forduljanak át. Ekkor Floyd fekszik el háton, míg Arelia ráül a meredező férfiasságára. A férfi a behajlított térdeit és combjait simogatja. A nő előrehajolva csókolja meg, Mr. Gatwyck arcát elborítja Arelia csokoládé barna hajzuhataga, annak édes illata és puhasága, amint ajkaik elválnak a nő előre-hátra és körözve mozdul, mindkettejük élvezetére. Miss Tobervic felegyenesedve, a tempót egészen lassan indítja, elnyújtott csípőkörzéseket beiktatva. Floyd kéjesen hördül és kezei már Arelia derekát simogatják, aki halk nyögésekkel vonaglik rajta. Ahogy közelednek a gyönyör teljes tetőponthoz, a nő fokozza az iramot, némiképp előrehajolva, simítva végig a férfi felsőtestét, mire Mr. Gatwyck magához vonja, hogy egy mohó csókot váltson vele, majd szorosan átölelve Miss Tobervicet, mozdítja derekát, hogy gyors csípőlökésekkel, alulról fölfelé hatoljon a vénuszdomb mélyére, amiket a nő csak elfojtott lélegzettel fogad, érezve Floyd ráfonódó karjait. A férfi előbb megy most el, de mivel érzi, hogy Arelia még nem érte el az orgazmust, kezeivel simogatja s folytatja az aktust, míg a nő is elélvez. Arelia egy sóhajtással simul hozzá, csókot lehelve Floyd ajkaira és az oldalához simulva babrálnak ujjai a férfi mellkasán, aki a hajába túrva simogatja. Egyikük sem szól semmit, csak lassan elalszanak.

Amikor Miss Tobervic reggel felébred Mr. Gatwyck már nincs az ágyban. Felülve, ahogy körbenéz, nem is látja sehol, csak egy fotelra odakészített köntöst pillant meg. Éppen lekászálódna az ágyról, amikor a fürdőből kilép Floyd egy törölközővel a derekán, míg egy másikkal a haját törölgeti.
- Ah, ébren vagy? Ha gondolod, mehetsz zuhanyozni te is.
Arelia végigpillantva Mr. Gatwycken kel ki az ágyból, meztelenül lépve a köntösért.
- Jó reggelt! Mindjárt megyek.
Mondja, ahogy magára ölti a fehér frottír ruhadarabot. Floyd persze végignéz bájain, de gyógyítóként megakad a szeme az alkarján.
- Mi az ott?
Mr. Gatwyck odalép hozzá, miközben ő a köntösét köti össze. Arelia szótlan néz rá. Floyd megfogja a karját és felhúzza a köntös ujját.
- Semmi. Csak megégettem magam álmomban.
Arelia elhúzza a kaját.
- Hogy? Ez is olyan misztériumi ügy, mi? Mutasd!
Mr. Gatwyck ismét megfogja és maga felé fordítva nézi meg az alkarját.
- Nem érdekes, már halványodik, alig látszik.
Floyd egy pillantásból is látja, hogy ez nem igaz, bár a heg nem volt friss, de a fehér körvonalak jól láthatóan adtak ki egy formát.
A semmi szimbóluma nem akart eltűnni a karjáról, Arelia nem is akart foglalkozni vele.
- Ez egy Szeszély Rendnek a belém égetett jele, aminek köze van ahhoz a lélekszipolyhoz is, akit elpusztítottam.
- Mi ezt most mondod és így? Miért nem szóltál róla előbb, még az ispotályban. Hiszen a Varázslati Traumák a szakterületem. Ahogy nézem, és, amit mondasz, ez igen csak abba a kategóriába tartozik.
- Nem akartalak terhelni vele.
- Nem akartál terhelni, de hát ez a dolgom, a munkám. És… ha maradandó? Elláttam volna.
- Ne foglalkozunk most vele, ez…
Ekkor kopogtatnak az ajtón.
- Reggeli!
Miss Tobervic és Mr. Gatwyck elhallgatva néznek egymásra, majd Floyd megy ajtót nyitni. A szobapincér egy kisebb zsúrkocsit tol be.
- Köszönjük!
- Mr. Gatwyck!
Floyd elveszi a kocsit, beljebb tolva és visszacsukva az ajtót.
- Gyere, együnk!
Reggelizés közben elcsendesednek, csak az evőeszközök csörögnek, míg egyszer csak Mr. Gatwyck, így szól:
- Miss Tobervic… vagyis akarom mondani Arelia. Nem jönnél el velem a tóparti házamba, Snowdonba?
Arelia éppen egy zsömlébe harapna bele, amit ekkor letesz a tányérjára.
- Tóparti házba, menjek veled?
- Igen, szabadságra.
- Mi és rúgjunk fel mindent?
- Igen. Miért ne, mindenki más is ezt csinálja?
- Hmm. Egész nap aludnánk, ki se kelnénk az ágyból, filmeket néznénk és ilyesmi?
- Igen, meglehet.
- Igazad van! Jól van, benne vagyok, menjünk!
- Tényleg, remek?!
- Néznénk kaland filmeket?
- Persze.
- Vígjátékot?
- Miért ne?
- Horrort?
- Hogyne.
- Rajzfilmet is?
- Azt is.
- Ez az! És ilyesmi.
- Igen, de azért, ha nagyon unjuk magunkat, arra gondoltam körbehopponálhatnánk Angliát. Megnézhetnénk Stonehenget, a loch nessi tavat, egy kis skót-felföldi séta, meg ilyenek.
- Jól hangzik, de nem is tudom, majd meglátjuk, vagy megyünk, vagy nem. Még ott se vagyunk. Amúgy mikor mennénk?
- Egy hét múlva.
- Nos, majd meglátjuk mi lesz akkor, bár szerintem, semmi és nagyon hideg lesz. Szóval, ki se fogjuk dugni az orrunkat a házból.
- Majd kiderül mi lesz.
Ennyivel elhallgatnak és befejezik a reggelit.

Apró betűs rész:
Röviden, megsértődtem mindenért!
A következő kaland ára kifizetve, egy elmúlt estély restaurálva.