Neki is van mivel megküzdenie, mindketten rosszabbik oldalán vagyunk valahogy - mondhatnám, ha mondanám. Hivatkozhatnák, hogy de szóhoz sem jutok Freya mellett, egész hihető de még mindig kifogás lenne, szólaltam már fel itt hirtelen. Az más kérdés, hogy mennyi eredménnyel tudok. De nem. Valahol talán még igazat kell adjak neki, hogy Miráér jobban kiállok, mint magamér, de elsősorba: nem tudom. Legfeljebb sejteni tudom, hogy érezhet, sejteni hogy minden más baja is van, amilyen fenyegetést együtt is kaptunk karácsonykor, és amilyen tervei voltak ezzel kapcsolatba, de nem tudom. Néhány eshetőségbe bele sem gondolok inkább, de valóba csak találgatni tudok legfeljebb, egyre több hónap távlatából.
Úgyhogy csak pislogok újfent szarvas-a-fényszóróba szemekkel, mer ennyit sikerül.
-Nem vagyok a dühösnek lenni típus...- mondok valamit, félig motyogva, csak hogy valamit válaszoljak is. Kézenfekvően, ő más típus, mint én, és gondolom inkább olyan, ami hozzáállást felém is propagál.
De lehet, hogy neki van igaza. Anyának és Auntie-nak. Talán tényleg fel kell néha borítani a képletes asztalt, és nem képletesen beugrani az autóba a lányoddal meg a nővéreddel, nekivágni több állam országútnak egy spontán vegasi kiruccanásra. Talán... nekem is kéne kicsit jobban Tharce-nak lennem..? Ez egyszerűen csak így működik?
Vagy lehet, hogy - magamhoz mérten - én is pont ezt csinálom valahol, csak rosszul? Beülök egy koktélra valami legyünk őszinték, én is tudom hogy rossz ötlet módon, és passzívan reménykedek, hogy ezúttal inkább a magas lány és a sok érdekes tetoválásának megismerése lesz belőle - későbbi zavarbaejtő majdnem-találkozással együtt - mintsem a vécéből hazahoppanálás mer nem érzem magam biztonságba.
Ez nálam a Tharce asztalborogatós Vegasba menés?
Az a legnagyobb baj, hogy néha kvázi működik is? - kell feltegyem magamnak a kérdést, miközbe az alacsonyabb, de annál hevesebb lány és sok érdekes életbölcsessége vontatnak a tánctérre.
Az összeborzolt hajamon én is rázok egyet - talán jelképesen lerázni a korábbi gondolatokat. Hirtelen a váltás, át kell még rázódjak a korábbi mélabúból, de így talán a legkönnyebb. Behunyom a szemem, és magam is belesimulok a nyakamra kúszó érintésbe néhány pillanatra - hiányzik ez, csak a közelség is egyáltalán. Akkor is ha illúzió, akkor is ha illékony, akkor is ha csak később zavarbaejtő vége lesz, vagy épp semmi.
Talán ő húz, talán én hajolok közelebb, a homlokunk ér össze először. Kinyitom, a szemem a tekintetével találkozik össze. Van benne valami megfélemlítő, és mégis - vagy talán pont ezér? - nem tudok elpillantani belőle.

-Ez egész jól összefoglalja- bólogatok a névre. A "Panic Spice Latte, mert Piper, nem, tedd le az üveget!" a menün is kielégítő leírásnak hangzik a pillanatnyi összélményről.
-Tény, olyankor másik helyeken jár a csúcsidő, mint délbe.- Sajnos, mint elhangzott, újabban nem járok arra eleget, vagy régebben zsenge voltam még a különösen pikáns műsorokat keresni. Bár mondjuk,.. Az első Pride-omra még azelőtt vitt ki Auntie, hogy én biztosra tudtam, merre húz az érdeklődésem - tény, ő tetőkön át hoppanált be rá magunkat. De lényeg a lényeg, lehet hogy ismerhettünk volna mindketten egy-két helyet, ha többet járok otthon az utóbbi évekbe is..? Talán..?
A történetet megmosolygom, bár annyit tudok, amennyit ő mond el. Közbe amennyire lehetséges, próbálok segíteni kigabalyodni a helyzetből.
-Ugyan, persze, semmi gond.
Eleinte óvatos mozdulattal, mer nem ismerem még a tűréshatárát, de megvakarászom Piper füle tövét. Például ha jól fogadja, a keksz és a kényeztetés kombója kellően lekötheti, hogy kevésbé veszélyeztesse a kávézó készleteit. Az állatokkal valahogy mindig könnyebben kijöttem, gondolom kevesebb szociális labirintus, hogy félénken meghátráljak belőle.
-Legjobb ismereteim szerint mind Minisztérium-eredeti, bár egybe a legtöbb az harmincas évekbeli antik Ford. Bár tény, az egy-egy újabb - még mindig mostanra régi - darabról nem mindet tudom, mikor hogyan került hozzánk, úgyhogy... nem kizárt?
Nem is tudom pontosan, itt hogyan működne a dolog civilként. Van valami ködös szabály arról, hogy otthon kísérletileg megbűvölhetnék magnix dolgokat, ha haszálni nem akarom semmire, de ennek a gykorlati értelmét nem sikerült még kibogozni, hacsak nem valami kiskapu készítésére fogalmazták így. Otthon, tény, több kör bürokráciával kell bejegyeztetni és lepapírozni előbb, de hasonló titokbatartás mellett varázsautónk is lehetne annyira, mint hipogriffünk.
És mégis, hallottam itt elvétve egy-két repülő motorkerékpárról, meg van a Tiltott Rengetegbe az az állítólagos vérautó... De mivel saját kocsim még bűbetlenül sincs, eddig nem rágtam át magam minden vonatkozó irodalmon.
-Eddig nem merült föl, bár nem hiszem, hogy lenne ilyen szolgáltatásunk. Én jóváhagynám ha rajtam múlna, de elfogult is vagyok a varázsautók javára, meg csak a szerelőjük... Hmm, szerinted MACUSA-jóváhagyott kocsit lehetne ideát engedélyeztetni eleve mágikusként?
Nem mintha én lennék elég bátor valaha meg is próbálni, de ki tudja...
Az idézett zsák tűs hasonlat kissé bizarr kép, de nem hangzik teljesen ismeretlenül. -Várj, lehet, hogy ismerem, akit mondasz?

-Még csak akkor jöttek oda.
Ha elég sokáig feszegetik a tűrésküszöbömet, és nem tudok csak csöndbe elsikkadni a válaszolásból, előbb-utóbb feléjük is hasonlóan kifakadtam volna valószínűleg - vagy evakuálom magam a helyzetből ahogy sikerül - de mint alakult, addigra Freya vette át a helyüket. Tény, azzal hogy vele inkább társalgási szinten van a helyzet, segít valamivel magabiztosabbra venni a hangomat. Valamivel.
Lehet, hogy az odaképzelt noszogatása tényleg segítene a jövő hasonló helyzeteibe..?
Kicsit szarvas-a-fényszóróba szemekkel, de bólintok a tanácsára. Kieresztem én néha a körmeimet, általába ha végleg rászorulok, de van igaza abba, hogy van még hova fejlődni benne. Egy-két évtized még, és talán bele is jövök?
Még a felvetett cigis manővert is megfontolom most - nem hiszem, hogy valaha rászoknék, de lehet önvédelmi célra még be is ruházhatnék egy diszkrét tárcányira..? Feltéve, hogy meg is merném tenni Freya közvetlen befolyása nélkül is, hogy hozzányomom valakihez. Bár tény, arra sem számítottam volna magamtól, hogy valaha alágyújtok valakinek egy protego diabolica-val, amég meg nem történt. És nem mindig elérhető, vagy legalábbis javallott, mágikusan oldani meg a helyzetet. Például egy ilyen bűbetlen helyen egyel kevésbé játszik csak hazahoppanálni a székemről, ha kiutat keresnék; legfeljebb komoly vészhelyzetbe.
-Naaa, ne beszélj így róla!- fakadok ki, most először úgy rendesen, Mira védelmébe. -És nem...
De igen, Lu, valahol de igen. Még ha megértő is vagy, és nem haragszol rá érte, valahol azér összetörte. Különbe nem tartanál még mindig itt. Sóhajtok egy szaggatottat, és összeszedem amgam inkább megválaszolni a legutóbbi kérdést rendesen.
-A barátnőmmel. De... csak végül nem működött elég jól a dolog, hogy együtt tudjuk megoldani. Csak... még... tovább kell lépnem.
Lehúzom a koktélom végét, mielőtt a hangulatot húznám le - jó kérdés, hogy honnan, amilyen eddig is volt, de legalábbis nem ide. Pont azér jöttem, hogy ne ide húzzam a hangulatom meginn.
Talán segített így kimondani?
Talán.
A világítós gomba ponton pislognom kell egy sort, mielőtt visszazökkenek a komolyabb lelkizős hangnemembe.
-Nos. Hát. Gondolom, nem fogsz meglepődni, hogy otthon is valaha egy falvirág voltam,.. aztán az utolsó két évemre költöztünk ide Amerikábol,.. Szóval ez a "barátnőim" amit mondasz is leginkább ő volt. Amég ő volt.
Gyakorlatilag sóhajtok még egy utolsó slukkot a cigiből, amit már egész kevés köhécseléssel fújok ki, aztán a végét csak beleillesztem a hamutartó oldalán a kis hézagba.
A hirtelen váltás leginkább a hirtelenségével lep meg, ahogy Freya felpattan, és magával vontat a tánctérre, de félig-meddig rá kell cáfoljak. Amint átrázódok az iménti szerelmibánatos mélázásból, meg át némi kezdeti bizonytalankodáson, a tánc az az egyik komfortzónám, amibe könnyebben bele tudok jönni.
Tény, rá kell éreznem az itteni ritmus- meg stílusra, meg oldódni egy kicsit, de végül ez lesz eddig a legkevésbé feszült pillanatom ma este.

-Igen, figyeltem rá!- fakadok ki védekezően. Ez a koktél volt kábé a biztonsági kapaszkodóm az előbbiekbe, nagyonis vigyáztam rá, hogy ebbe az egy dologba megbízhassak legalább, mielőtt végül hazamenekülnék amint az életösztönöm visszaveszi a kontrollt a nyűgeimtől.
Arra a meglátásra egyetértően bólogatok, még én is láthattam összességébe nálam magabiztosabb kismacskát. Nem tagadom én Freya valóba pontos meglátásait.
A néhány slukk után, amivel gondolom az ő állítását bizonyítottam leginkább meginncsak, visszanyújtom a szál cigit, nem elbitorolni akartam az egészet. Ha kéri vissza.
-Mér?..- kezdeném kérdezni a kezem kapcsán, bár már ezzel együtt is készségesen odanyújtom, meg addigra meg is válaszolja eleve, mire készül. Sikeresen csöndbe maradok, és nem még azér is bocsánatot kérek, hogy nem egyből pont jó irányba tartottam a kezem, ahogy befordítja a tenyérolvasáshoz.
Általába kinőttem már pedig ezt a kényszeres bocsánatkérősdit. Talán a személye intenzitásával csalja mégis elő. De legalább próbálom megállni a helyem, és minden pillanatomba összekaparni annyi magabiztosságot, amennyit csak sikerül.
Freyával szembe ez persze az elenyésző körüli érték, de az mind a sajátom!
-Pont az volt a terv- bizonygatom a gondolkodás abbahagyásáról. Pont azér jöttem ide, mer nem a nyűgeimröl gondolkozni akartam meginn egész nap. Aztán csak bólogatok szaporán, igen, az élni elkezdés lenne még a cél, csak rá kéne jönni, azt hogyan is csináljam. Próbálok én, de szemmel láthatóan nem ez a mai volt a jó ötlet rá.
A szívvonalra már meg sem szólalok inkább, pislogok viszont nagyon bűntudatosan, hogy mennyire egyre jobban tudatába vagyok én is, hogy mennyire helyes ez a meglátása is. Elég biztos vagyok benne, hogy inkább élettanács inkább amit közöl, mint jövőbenézés, de a korábbi eseményekkel párba továbbra is hatásos a fejembe vésni, mennyivel veszélyesebben játszottam ma, mint szándékoztam.
-Háát,.. nem mindenképp ide,..- Nagyot sóhajtok, és erőt veszek, hogy ezúttal én filézzem ki az összes hibámat és rossz döntésemet, ami ide vezetett. Fő a változatosság.
-Szabad?- kérem el meginn a cigarettát, ha az előbb visszavette, és odaadja újra, és egy mélyebbet szívok belőle. Nem tudom, tényleg segít-e, vagy csak magamnak pótcselekvés, netán placebó.
-Szóval,.. egy szakításból nem sikerült még továbblépnem,.. és rég volt már pedig,.. de már nagyon nem akarok még mindig ezen rágódni,.. de még mindig az a vége gyakran...
Haladás, Lu! Még mindig harapófogóval kell húzni belőled a szavakat, de legalább már önállóan csinálod. Na, magabiztosan, határozott mondatokba, mielőtt Freya Blood kell meginn kiprovokálja belőled. Miután visszaesnél egy lépést, mer ő ezt a szokásosan megfélemlítő módján teszi, amitől visszamenekülsz először a hajad mögé.
-És... szóval lehet, hogy ilyenkor az eddig a módszerem, hogy beülök így valahova, mer amég azon feszülök, hogy mennyire nem a természetes környezetembe vagyok - vagy valahogy szerencsém van véletlen, és sikerül valami tényleg jobb időtöltést találni - addig a nyűgeimen rágódni nem tudok legalább. De buta vagyok nem ismerni fel előre, hogy mennyire elszámítottam magam, például ezzel a hellyel ma, és már nagyon feszegetem a szerencsém határait, hogy még nem futottam bele a Jacko-wannabe imitátorba..? És legalább okosabban kéne hülye ötleteimnek lennie, és csak olyan helyekre menni amivel nem vállalom túl magam.
Pislogok az asztalra magam elé, meg fel Freyára. Talán a könyörtelen megerősítéséér, hogy igen, hülyeséget csinálok, és abba kellene hagynom? Valami ijesztően tálalt empátiára? Csak mint hallgatóság, akinek épp meggyónom ezeket az introspekcióimat végre, hátha mostmár rögzül tényleg a tanulságuk?
-És... szóval... lehet, hogy valahol kicsit "jól" is esik a kényelmetlen-feszültség..? Ami szintén fura, és valószínűleg rossz ötlet.
Ezér nem menekültem még el Freya elől is? Pont a jó mértékbe ijesztő, és magam elől is titkoltan igazábol jól esik, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe tart?

Egyelőre próbálok nem gondolni rá, mennyire bizonyítom épp, hogy mennyire környezetidegen vagyok ilyen helyen. Esetleg hogy mennyire túl mély vízbe ugrottam ezúttal.
Nos, ezt Freya Blood megosztatlan figyelme mindenképp kiadósan próbára teszi, kerülget itt a szándék hogy csöndbe elsikkadjak, és hazasunnyogjak, nehogy bárki észrevegyen a következő néhány napba. De mégis, ehelyett próbálom legalább látszólag megállni a helyem az árgus figyelme előtt. Még rá kell jönnöm, pontosan mér.
-Mai tai..?- mármár kérdő hangsúllyal, mint ha ciki lenne bevallani. -Nem szoktam.
Végül összeszedek elég bátorságot mentegetőzéek nélkül válaszolni, vállalva a tényt. Meg nem kérdezek ilyet, mint "ennyire látszik?", persze hogy ennyire látszik, és tudom, hogy minden kertelés nélkül rámutatna ennek a tényére is egyből. Tanulok én, előbb-utóbb.
-Oké,- követem a tekintetemmel a cigarettaszálat, ahogy az ajkai közül véve ki felémkínálja. -Bár biztos csak nagyon esetlenül köhögni fogok tőle...
Lu, drága, akkor mér fogadod el?
De el akarom. Talán sikerült átesni a mimóza túloldalára, és bizonyítani akarom, hogy annyira nem vagyok környezetidegen, hogy semmi keresnivalóm nem lenne ilyen helyen. Valószínűleg legalább annyira magamnak is, mint neki. És valószínűleg kezd lenni annyi alkoholszintem, hogy könnyebben bátorkodjak ilyeneket. És legyünk őszinték, mer valahol a megfélemlítő arculaton túl, vagy talán amiatt is, tetszik, és akarom azt hinni, hogy tudok egy mondatba említhető lenni vele.
Nos, az esetlen köhögést azt eltaláltam. Legalább nem kontrollálatlan köhögőgörcs, de hozzájárul az általa láthatott összképhez, miszerint semmi keresnivalóm ilyen helyen.
-Öhm,.. nem egészen.- A tippjére - ami ezek szerint az ő oka lehet ilyen helyen járni - el kell gondolkozzak őszintén, valóba mér is teszek ilyet magammal, mint ez a mai ...kaland, meg főleg ahogy talán még végződhetett is volna, ha Freya nem lép közbe. Esetleg ilyen fenkölt spirituális gondolatok, hogy valami sorsküldötte lenne, hogy megragadja a figyelmemet, aztán könyörtelenül elgondolkoztasson pont ezeken.
-Mer az életnyűgeim elől menekülök, és a legrosszabb ötleteim vannak rá, hogy ezt hogyan tegyem..?
A kósza kérdőjel talán az ő, cenzúrázatlan megerősítését várja, mer tőle hallva úgy tűnik, nem merem nem ismerni el az igazságát. Magamtól is morfondírozok már rajta félig tudat alatt, hogy igen, talán ez lehet az oka, és minden bizonnyal rossz ötlet, de csak itt vagyok mégis.
Talán leginkább pótcselekvésként szívok bele mégegyet a cigibe, de legalább ezúttal már egész kontrolláltan köhögök csak tőle.
-Nem itt kéne lennünk, mi?..- És mire kibukik a kérdés, zavarba is jövök, hogy hangzott-e ez valami egyébnek, mint morfondírozás, hogy is érzek azzal kapcsolatba, ha igen, és mennyire látszik ez rajtam. Ezen a ponton minden bizonnyal.

Nos, Lu konklúzívan sikerrel járt.
A korábbi öt-tíz percbe is, de az utóbbi egybe aztán biztos, történt annyi eseménydúsítás, hogy ma már biztosan nem az elmúlt szerelem el nem engedett nosztalgiáján rágódás fenyeget.
Dúsított események még lehet, viszont.
Laza barátunk hozzám intézett kérdésére - és mindenképp csakis a jelen lévő erősítés jelenléte által támogatva - összeszedem a létező legtöbb, lázadó ellenállásomat, és... Dobpergés,.. Egy bizonytalan hangú "Ööö..."nél többet nem válaszolok, ezzel jól nem erősítve meg, hogy egyetértenék az állításával.
Lu ma igazán vad, radikális pillanatait éli.
Mármár az a szint, mint passzívagresszívan palacsintát adni egy sellőnek ééés Lu kanyarodik szépen vissza a jelenbe hát nem hiszem el!
Ahogy új legjobb barátom - meg merem félve kockáztatni, hogy jobb, mint az iménti laza társaság - elzavarja az utóbbiakat, én csak apránként egyre kisebbre húzom össze magam a poharam fölött, lassan szinte vákumfóliát megszégyenítően zárva körül. Oké, talán egy nagyon kicsit pimaszul szürcsölök is belőle, ahogy távoznak.
-Le fog...- kezdeném jelezni a sörök sorsát, ahogy a megmentőm felül az asztalra, de egy pillantásbol leveszem, szándékába sem állt aggódni értük, és jó eséllyel szándékos manővere is volt egybe.
Freya Kibaszott Blood - mint teljes nevén, és személyiségébe is kiadósan bemutatkozott - kedves lány, hogy így a segítségemre sietett. Szimpatikus is, hogy megtesz ilyet egy gyakorlatilag idegen kedvéér - nem vagyok naív nem tudni miről beszélt, nem véletlen ölelem annyira körül mostanra a koktélom, hogy bőven a személyes terem határain keresztül lehessen csak megközelíteni is.
De ki is tesz legalább hármat, csupán a személye intenzitásából is, úgyhogy kettesbe maradva is egy darabig csak motyogott félszavakig jut el bármi, amit mondanék nagy megszeppenten.
-Nem... akartam...- mentegetőznék például, de ez is elveszik a még korántsem befejezett mondandója között. A végére azér összeszedek egy rendes emberként kommunikált választ.
-Köszönöm.
Hátöö, nos. Volt a programom kicsit ma lenni dolgokér alkoholistának? Inkább elsikkadok a kérdés fölött, és egy társalgási légkört megalapozandó, elfogadok egy kóstolót a felkínált italából. Miután sikerül csupán közepesen palástolni, hogy nem ilyen erős italokhoz vagyok szokva - vagy valószínűleg olyanokhoz, amik jobban titkolják - cserébe én is megkínálom a saját koktélommal, ha kér.
-Ebbe nem kevertek semmit, vigyáztam rá.
Bár egymásnak még szigorúan véve nem mutatkoztunk be, ő kiadósan tudatta mindenki érintettel a kilétét, úgyhogy orvosolom is annak az érzését, hogy én tartoznék még a formalitással.
-Mira Wyne. És mégegyszer... köszönöm a megmentést.

-Most, miközbe mondtam- vallom be a névadásról. De valahogy meg kellett nevezni, és ez olyan kedvesen frappánsnak tűnt. Lehet, hogy ha valaha saját műhelyt nyitok, azt majd Varázsgarázsnak nevezem el. Bár nem tudom, itt mekkora piaca lenne, otthon is országosan van csupán egy kis közösség.
-És te..? Szabad gyanítanom, hogy a "Blah" címet csak pillanatnyilag örökölted meg?- pillantok csak szemmel az általános irányába a szokásos tulajdonosnak, illetve amerre távozni láttuk utóljára.
Afféle kellemes meglepetésként ér, hogy járt ő is Atlantába, bár látszólag a közös ismeretünk ennél mélyebbre kevésbé megy.
-Nem mondhatom, hogy hallottam róla sajnos. Igazábol otthon keveset járok mostanába, csak beköszönni kábé. Egy varázsautós találkozóra szoktam kijárni, de oda meg Apával együtt megyek ki, és az inkább kinn van Arizona környékén, úgyhogy otthon-otthon csak egy alvásnyit állok meg. Mielőtt kimegyünk, meg aztán mielőtt jövök vissza. A Wandwood-on jártál odakinn?
Leginkább csak kíváncsiságból kérdezem Atlanta varázsló-sétálóutcáját, bár ki tudja. Ha jár még arra, van egy-két hangulatos kávézó, ami így benyomás alapján biztos tetszene neki. Vagy már ismeri is őket.
Megmosolygom közbe az örök harcát Piper kíváncsiságával, és megpróbálok segíteni is megfogni egy-két üveget, vagy legalább odébbtenni, mielőtt a mosómedve letolatja a pultról a fenekével.
-Gondolom az lesz, aminek elnevezzük..? De nem hangzik rosszul.
Mint mondtam, nyitott vagyok a kreativitására. Az ötlet is csábító, és nem is stresszelem olyan dolgok kérésével, amiről nem is tudja, merre keresse, ha olyan dolgokból ajánlja, amit már megtalált. Meg ez a beszélgetés talán máris mindkettőnk napjába vitt egy kis vidámabb színt, ezen a ponton nem egy tökéletlen kávé fogja elrontani.
-Ezt nemtudom..?- kérdezem? szinte félénken a felvetett ...hozzávalókról. Gondoltam, valami sajátot ajánlgathatott, mer nem is gondoltam volna, hogy itt lenne készleten alkoholos ital, de lehet hogy én tévedtem ebbe..?
-Sziaaa,..- Válaszolnék én a kérdésre, de épp gyorsan hozzáfogok a pulthoz egy szirupos üveget, mielőtt levándorolna, aztán a még szabad kezemmel egy másikat az állatka túlvégén, ezzel hirtelen Piper arcába is kerülve egybe. Megpróbálok visszábbhúzódni egy illendő személyes tér határáig, miközbe két irányba is vigyázok a terítékre. Ez végül csak annyira sikeres, hogy orron bököm a magam orrával, mer ő kevésbé törekszik az ilyen távolságra. Ami cuki lenne, csak kissé nyakatekert a helyzet pillanatnyilag.
-Hát... Ha a tesztutaimat nem számoljuk, legutóbb januárba kellett az egyik, igen, egy diplomatának. Mr. Weasley Senior mesélte még, hogy néha nagycsoportosan használnak néhányat egyszerre, például a Roxfort Expresszhez kimenni, de az régen volt, már azelőtt is, hogy engem felvettek. Szerintem a bűb...bocsánat, mugliszületésű diákokhoz nem mi visszük ki az iskola képviselőjét.
Shelby esete óta beszélgettem még egyszer-kétszer Mr. Weasley Seniorral, ha épp összetalálkoztunk egy kávészünet erejéig, ismer egy-két hasznos tippet, például Shelby bűvművéhez is. Meg olyan lelkesen kíváncsi egy-két olyan ötletre, amit én hozok otthonról, mint Apa megoldása a szalamandraolajjal. Szerintem ha szabad lenne itt a Minisztériumon kívül is, őt is lenne varázsautós hobbiból. Felüdülés találkozni néha olyanokkal, akik ismerősek a kocsik művészetével.

Egyre kevésbé tudom, mit keresek itt.
Illetve, ez nem igaz.
Igazából egyre jobban tudom, hogy bizonyos értelembe pont ezt - már csak megérteni kéne, hogy de minek teszek ilyet magammal. Egyre jobban tudom, hogy valószínűleg a legrosszabb ötlet, amim lehetne, arra hogy lekössem valamivel a figyelmem a nosztalgia ellen.
A nosztalgiával sem lenne baj, szép idők szép emlékeivel, ha nem járna mellé a szomorú oldala, hogy ez mind elmúlt, és nem tér vissza, és még mindig hiányzik. És ilyen napokon még mindig fájlalom, hogy ez már így is marad, persze továbblépni mégsem tudok.
Ma is ezér ültem be egy ilyen - őszintén szólva nekem kicsit ijesztő - helyre, eredetileg csak egy valami vidám színű koktélra, ami elfedi az erős alkohol vagy épp gyenge életbölcsesség ízét. Papíron ennyi lenne, csak hagyom egy kicsit a fejembe szállni, csak annyira, hogy kicsit tompítsa a nosztalgia bánatait.
Persze kit is akarnék átverni?
Nem, valójába pont az ilyenekér vagyok itt, mint most a hirtelenjött asztaltársaságom, akik ennyire nem vagyok naív, minden bizonnyal felszedni akarnának. Mármint, nem ragaszkodnék én pontosan ehhez. Még nagyon kedves és szimpatikus lányokból is ijesztő gondolat lenne a még csak pár korty koktélom után egyszerre három - ennyire később is legfeljebb gondolatba lennék elég merész - de kissé a nyomulós felé tendáló urakból hárommal kevesebbel is beérném.
És mégis.
Egy szál rövidke névvel bemutatkozok, amiből értelemszerűen máris régi cimborák vagyunk,.. Jelzem a nagyrészt még meglévő koktélom meglétét, amiből értelemszerűen igen, kérek még egy sört is ...valahogy?.. Így szipogatva méginkább apránként a gondosan őrzött koktélomat, tincseimen át pislogva remélve, hogy esetembe beérik csupán beszélgetéssel,..
Nos, így egész biztosan nem kalandozik az agyam semmi máson, csak a jelen pillanaton. Garantált módszer. Sajnos Lu tisztába van ennek az önálló tényével, és valahol tudat alatt ezt fentebb helyezi, mint e stratégia némely egyértelmű életviteli buktatóját. Potenciális buktatóját legalábbis, de amiket jobb ötlet lenne nem kockáztatni. Ha Lu bölcsebb lenne, mint melankólikus.
Az alapötlet sikerült már ...khm, pozitívabban is néhanapján, bár megbízhatónak nem nevezném azér.
A felmentőseregre pilanatnyilag őszintén nem számítottam.
-Hé, te fasz, a csaj velem van! És amúgy is fasznak kevergeted azt a sört, rázni nem akarod, kibaszott irish rapist James Bond!
Remélem az eddigi alkohol segít hihetőbben eladni a vidám integetést az érkező felé, mint ha tényleg őrá várva üldögéltem volna itt mindvégig. Közbe tekervényelem az emlékeimet, hogy ismerem-e valahonnan régebbről az utóbbi másodperceknél, amikoris megtudtam, hogy vele vagyok, valamint hogy mennyire találom őt is ijesztőnek az iménti belépőjével. De legalábbis az egy, lány, és kimenteni próbál az iménti társaságomból tényezők meggyőzőek annyira, hogy megpróbáljak beleugrani a hirtelenjött szerepbe.
-Ugyan, nem kell...- próbálom elvesző hangon békíteni a pillanatot, meg hihetően bólintani felé, hogy valóba vele vagyok, bár kétlem a siker esélyeit.
-Egy... lazább lány..?
Mennyibe, hogy Lu épp csak eszkalálni segít, amit kibékíteni próbált volna?

Csak biccentek egy mosolygósat annak margójára, hogy akkor nem mondtam hülyeséget tanácsadás címszó alatt.
-valaholaháttérbe,..- motyogom össze mentegetőzősen, mielőtt sikerül normálisan is válaszolni. -Mira Wyne. A varázsgarázst viszem.
Magyarázólag meg is piszkálom a minisztériumzöld kezeslábasom gallérját, amire mondhatnánk ugyan, hogy egyenruha, de tudtommal ez az egy van belőle aktív szolgálatba. Gyanítom az elődeim is ilyet viseltek, de az eddigi éveimbe nem volt még munkatársam odalenn. Ezen az elven vajon egyenruha lenne bármi, amit felveszek? Az összes varászgarázsos azt viselné végülis.
-Annyira nem is- válaszolom, a lehető legdélibbre vett kiejtésemmel bólogatva büszkén. -Atlanta. Oké, amint a városbol kiérünk, tényleg az.
És belegondolva tényleg, ha csak pár mérfölddel odébb növök fel, legyen mondjuk Campbellton,.. Van egy gyanúm, hogy többrét bonyolultabb lehetett volna az életem, mindent egybevéve. Apa csak a piszkálódós humorából titulált az ördögnek annak idején.
És amennyire egy következő tök egyszerű mondattól elpirulok, gondolom meg lehet tippelni, mit kifogásolhatnának még a boszorkányságon kívül a konzervatívabb közösségek a személyemen?
-Hátö, szóval, lehet hogy talált,.. Inkább a forrócsoki felé szokott áltlába tendálni.
Van, hogy tényleg egy erős kávé kell inkább, de ritkábbik eset.
-Óóó, hát szia!- köszönök a hirtelen felbukkanó állatkának, sokkal gördülékenyebben, mint bárki emberrel első találkozásra szoktam valaha. Egyszerűbben közvetlenek.
-Ó, én szivesen hallgatok Piperre, ha nem nagy gond. És a...- közelebb hajolok, bűntudatosan konspiráló suttogással érdeklődni meg -A koktél opció mit fedne?

Meglepetten integetek egy köszönést Natalie-nak, ahogy a napi szünetemre a személyzeti kávézó felé tartok, ő pedig velem szembe viharzik el. Úgy tűnik, már túl eseménytelen volt a napom.
Az enyémet megérteném, gyakorlatilag egy meg nem nyitott autómúzeumot őrzök ezen a ponton, de őnála azér van folyamatos átjáróforgalom. Nos, tőle nem egyhamar tudom megkérdezni, mi történt.
Érdekes módon a pult nem üres, Natalie távoztának látszólagos hirtelenségével együtt sem. Úgyhogy besorolok a sorba, és azon morfondírozok, az őt helyettesítő lány honnan rémlik ismerősnek.
-Zenét? Hát.. azt hiszem, miért ne. És igen, a sütőtökös.. latte. Azonnal.
Nos, a legismerősebb a néhol átsejlő partravetetthal-pislogás, azzal sok év tapasztalatom van nekem is. Próbálnám puskázni a nevét, hátha az segít, de nem - a "Blah" táblácskát örökölte meg, úgy tűnik a pozícióval együtt. A hangja sem teljesen ismeretlen.
...Nem vendégként láttam pont itt néha az utóbbi időbe?
Annyival furább a dolog, szerintem csak áthaladóba járt itt mindig, nem beült a háttérbe mint egyesek,.. ami szintén nem azt a benyomást kelti, hogy Natalie-nak lenne új munkatársa.
-Arra, második fiók lefele..?- kockáztatom meg kisegíteni a hallottak, és az alapján, ahogy papírok között keresgél. Onnan szoktak előkerülni a ritkább receptek, ha Natalie épp bátorkodna valami változatossággal kísérletezni, és gyakran vagyok én, aki errefele nyitottabb az ilyen újhullámú kávéötletek iránt.
Végül amint a sütőtökös latte megoldódik, én is sorra következek.
-hátö... A "szokásos" gyanítom ma nem mondana sokat, úgyhogy... szabad a ház ajánlatát kérni?- esetlenkedem össze, de azt egy bájos mosollyal. Mindig együttérzek a partravetettekkel, túl gyakran lévén magam is az - ha rábízom a rendelésem, azzal csak nem dobom olyan mély vízbe, mint "az meg miből készül egyáltalán, ami merre van itt?"

-Biztos nem csak énrám jó azér- szerénykedek, meg piszmogva megköszönöm Blaire segítségét.
Ahogy a ruhát átveszi, sietve visszaöltözök az ehhez képest szürke utcai ruháimba - képletesen, az utóbbi évekbe leszoktam végre a fizikailag szürke árnyalatokról, és jól is esik vidámabb színeket viselni.
-Még meggondolhatod magad... A ruhával kapcsolatban... meg persze minden mással is...
A függöny - bár érdemileg az azon túl, még fáklyák nélkül várakozó tömegek - felé pislogok, bizonytalankás humorral.
-Hát... a ruhával kapcsolatba már csak akkor, ha a máglyát is fel akarnánk próbálni.
Azér mosolygok még egy bátorítót, nehogy komoly veszélynek vegye. Ami remélem tényleg nem a helyzet még odakinn. De ennek fényébe hamar fel is szabadítjuk a próbafülkét, meg hozzá a ruhakölteményt, mielőtt elkezdhetne igazam lenni. Ha bármelyikőnket megboszorkányüldözik itt a türelmetlen vevők, az kissé meghiúsítaná a nagyba fontolgatott ruhatervezős terveinket ugye.
Az ezen "veszély" elmúltával nyugodtabb tempóba fordulok ismét Blaire-hez, ellenőrízve hogy nem hagyok itt semmit, amit nem volt tervbe.
-Nos, köszönöm mégegyszer a... hát, mindent.- Lu vajon mér szöszmötöl meginn motyogva, amikor volt már itt magabiztos is? Tegyék meg tétjeiket.
-És kíváncsian várom a... nos,.. következőt.

Ahogy Blaire szavak nélkül marad az utolsó utalgatásra, még pillogok is párat a bájmosolyhoz. Aztán titokba aggódok rajta egyet, hogy nem-e volt ez így sok már. De ezzel hamar "kisegít" néhány néző érkezése, akik szintén a ruhára kíváncsiak, meg a megjelenéssel mozdítanak a helyzet dinamikáján.
-Ó, persze- bólogatok én is a kérésükre.
Fordulok még párat segítőkészen az ő kedvükér is, csak jobban bemutatva a ruhát néhány irányból, mint odébbról leskelődve látszódhatott. A mozgásom is visszalép a szokásos szerényebb formába, nem tartom magam elegáns beállításokba, meg előreveszem az útból a hajzuhatagom amikor a hátát mutatom meg - ez nekik most a ruháról szól, azt a részt hogy én hogy mutatok benne, megtartom Blaire számára.
A fordulások végére meg Blaire szavaira biccentek is egy bátorítót a lányoknak, hogy "hajrá, mindjárt ti is bájologhattok benne", és kicsit vidáman, kicsit sietősre is veszem a lépteimet a próbafülke felé.
Szeretek segítőkész lenni, és ha már én most nem is veszem meg ezt a ruhát, talán kicsit hozzá tudtam járulni a reklámozásához a következő érdeklődők felé, valamint mihamarabb megadni nekik is a lehetőséget.
-öhm, Tudsz... segíteni vele?- esetlenkedek kicsit Blaire felé meginn, máris mentegetőzéssel folytatva. -csak hogy... gyorsabban... nekik is odaadhassuk.
Aha, Lu, kizárólag.

-Lehet róla szó, át kell gondolnom és talán egy nyugalmasabb körben lenne célszerű átbeszélnünk a sorsát.
Szaporán bólogatok, amint átgondoltam a szavait. Valahonnan belelendültem a lelkesedésbe, hogy akár most is nekiállnék ötletelni vele a lehetőségekről, de eszembe jut a szinte pillanatokkal ezelőtti lámpaláz a próbafülkéböl kifele jövet.És igaza van Blaire-nek ebbe is, jobb ez ilyen zavaró tényezők nélkül, mint a nagyközönség. És akkor nem is fogom az idejét húzni vele a munkahelyén, tehát annyival jobban rá is érünk.
-Ó, ugyan, az én kedvemér igazán nem kell fáradni- szerénykedek az ajánlatra, hogy félretegye a ruhát. Talán ha csak a lelkesedésen múlna a dolog, de az túl egyszerű világ is lenne. -Meg egyelőre alkalom sincs kilátásba hozzá.
De hamar hozzáteszem egy bájos mosollyal:
-De amint lesz, mostmár tudom, kit keressek, és biztos vagyok hogy akkor is lesznek hasonlóan gyönyörű darabok, és egy másik csodádat is felpróbálhatom majd.
Igen, az elveszetten pislogás mentes, cinkosan somolygó Mira úgy tűnik, rejtekéből előmerészkedve megvetette a lábát ebbe a beszélgetésbe. Csak a rejthetetlen pirulgatásom, és nyomtlan háttérpánik, hogy honnan vagyok én ilyenre tartósan képes, maradnak a szokásos énemből jelen, a felszínt átveszi egy bájmosoly az alkalmi somolyokkal.
-És valami azt súgja, ha te varrtad a darabot, talán valakire szánva is készült majd.
Még utóljár kigyönyörködöm magam a ruhába rajtam, meg azér titokba az érzésbe is, hogy én viselek ilyet épp, mielőtt vissza kéne öltözni belőle. Kicsit ...bűntudatom? van, hogy ezek után mégsem tervezem elvinni, pedig ezúttal nem csak betévedtem, bénáztam egy kört, aztán kioldalogtam, ide szabászati okokból jöttem, és az az üzlet áll is. Talán még egy kicsit ki is lesz egészítve, ha úgy beszéljük meg! Nem úgy van ez, mint első alkalommal  tetoválószalonba - és végül oda is visszatértem később! Tény, jóval később, de akkor már szándékosan őhozzájuk tartva, nem csak véletlen betévedve.
Szóval ez most más, nem kell rosszul éreznem magam miatta, és épp meg is beszélünk Blaire-el úgy másfél következő dolgot is az ittlétem tárgyán túl!

Elkerülhetetlen régi cimborám, a lámpaláz önként jelentkezik, hogy segítene Blaire-nek kikísérni engem a nagyközönség elé. Én nem ragaszkodnék ehhez, ismeri a lány a járást erre maga is, de mit van mit tenni. Úgyhogy csak oszcillálok az "ó, mindenki énrám figyel" és a "jaj, mindenki énrám figyel" állapotok között, és próbálom nem mutatni kifelé.
Tehát Blaire, aki a legközelebb van, meg egész jónak bizonyult a kiismerésembe eddig, garantáltan látja rajtam. De talán a többek nem. Belegondolva, ha csak ketten lennénk itt, ezzel a résszel épp egész jól ki is jönnék - nem vagyok én az ellen, hogy szépnek érezzem magam, Blaire pedig elkötelezettnek tűnik aziránt, hogy ezt lehetővé tegye..?
Ami nem egy rossz érzés, így két képletes-lepke-gyomromba-verdesés között, ezt el kell ismerjem.
Legyen három, azzal együtt amit a pódiumfélére lépve kapott apró kézszorítással érkezik.
De szerencsére ennyi pirulást még be lehet tudni "egészséges szín"nek, a lámpalázat le tudom szorítani a felszín alá, Blaire támogatásából erőt merítve kihúzom magam kicsit jobban, és hogy valamit kezdjek, mielőtt a közönség figyelme túl furává válna, visszafogottan integetek nekik.
-Hát, azt mindenképp tudom, kihez forduljak ilyen ügybe.
Talán azér kezdek válaszolni, hogy azzal is lekössem a figyelmem zavarbaejtőbb dolgokról, de érdekes módon a bizonytalan hangnem egészen elillant közbe. Blaire a válaszomat már a ritkábbik, cinkos-somolygós Mirától kapja, még ha ez az állapot fog is ide-oda ingadozni várhatóan. Mondjuk amint felkér modellnek.
Lu, az imént kvázi-helyeseltél annak gondolatára, hogy megnézne egy felujjas darabba, most döntsd már el. Tény, az elkallódhaott valahol a nyomi makogásomba.
-Ó,.. izé... persze!.. Mármint... khm. Szóval. Szivesen, ha szeretnéd. Amég az a üzleti dolog fel nem üti a fejét, egész ruglmas az időbeosztásom is.- A pirulást ezen a ponton nem tudom elkerülni, de legalább sikerül összeszedni magam egész mondatokra. Végül.
Az időbeosztásom meg főleg azon fog múlni addig, hogy valaki kivisz és elrontja-e valamelyik kocsinkat, mer amég csak állnak a garázsba, én az elsődleges autószerelő, nincs hova szereljem tovább őket. De ha már Blaire keze alatt modellkedés:
-Izé,.. akartam is a tanácsodat meg szakértelmedet kérdezni a fehér szettröl is. Te biztosan személyesre tudnád nekem alakítani.
Az ezer dragotos kérdés: a sok zavarba habogás között honnan tudnak előkerülni néha ezek a bájos mosolyok?
Blaire biztos egyből észrevette rajta, bár viszonylag jól eltalált méret meg fazon, egyelőre nem egy személyesen énrám szabott darab. De ha már itt modellkedés ötletét szövögetjük, viszont báli ruhára még nem tudom, bál nélkül is be akarjak-e ruházni egyelőre, talán még egy nulladik alkalom apropója is lehet végigvenni, hol és mit a legérdemesebb igazítani a kosztümön.
Meg be kell valljam, valahol mélyen, titokba, izgalmas gondolat is modellkedni néha...