 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3
|
|
1
|
Karakterek / Tessana Morrow / Re: .:A Bűvös Erdő:.
|
Dátum: 2020. 06. 25. - 16:46:01
|
Erdő
második szín - Méregzöld  kettőezeregy.január.
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.
18+
A halál megint megőrjít, és tudom, hogy ez nem normális. Hiszen normális ember nem végez így senkivel. De a norális embereknek nem mészárolták le a családját a szeme láttára, a normális emberek apját nem kényszerítették emberölésre, a normális emberek családja nem hullott szét az ostrom alatt. Nem, a normális embereknek volt életük ami nekem már nem. Szeretnék úgy élni, mintha normális lennék, de tudom hogy mindez csak játék. És ahogy a holttestet nézem, ahogy lassan olvad bele a földbe nem érzek semmit, csak elégedettséget.Ahogy egy festő nézné a befejezett művét. Tőkéletes. És az örömöm. Mert örülök, hogy meghalt, és több embert nem ölhet meg. Letakarítom magamról a vért, és közelebb lépek a reszkető lány felé, aki az előbb felsikoltott, mintha megállítana a hangja, de nem. Én nem állok meg addig, amíg meg nem ölöm őket, egytől egyig.
- Meg... Megölted... Meghalt... Te nem vagy magadnál, Tessana! Tudod... tudod, mit tettél?
- Persze, hogy tudom. És te tudod, hogy ő mit tett? Megölte a húgomat. És még sok más kisgyereket is. Az ilyen ember nem érdemel életet. És ha azt mondod, hogy az aurorok majd elkapják... Na szép, a nevük még a nyilvántartásukban sem szerepel. De ha ennyire rohadtul nyomasztanak ezek a rémképek, szívesen elveszem ezeket az emlékeket tőled. Sokkal könnyebb lenne neked is, mint ezzel a látvánnyal élni - pillantok hátra, majd lendületesen újra nekivágok az erdőnek. Ki kell jutnunk, és már nem érdekel az az elkeveredett pálca. - Nyugi téged nem öllek meg. Veled nincs dolgom - emelem rá a kék tekintetemet, makd lendületesen haladok előre.
- Oké. Tűnjünk el innen valahogy, aztán inkább próbáljunk meg soha a büdös életben többé egymás útjába keveredni - mondja mögöttem botorkálva, majd erre egyetértően bólintok, miközben kikerülök egy hatalmas, lüktető gyökeret nagy ívben a fával együtt. A végén még az is elszabadul.
Hosszú csendben lépkedünk, én pedig igyekszem elnyomni magamban azt a rohadt nagy kényszert, amit az erdő kántál belém, hogy mennyire jó lenne megölni ezt a csajt is, senkinek sem tűnne fel, sem az, hogy én tettem, sem az, hogy itt voltam, mert erre a helyre nem jön senki olyan nyomorult lélek, aki képes lenne innen kitalálni. Ez itt maga a pokol kapuja, talán Dante látta is ezt, amikor írta az Isteni Színjátékot? Minden esetre éreztem, ahogy a suttogás erősödik,és egyre jobban eltorzítja az agyamat. Kikészülök, ha ez így folytatódik tovább, esküszöm, hogy kikészülök. És bármi is akar nekünk rontani nem leszek elég, hogy megvédjem ezt a csajt, se pedig magamat, és akkor itt halunk meg. Hátranézek, hogy követ-e, hogy egyben van-e, de nem sikoltozik és úgy tűnik az Erdő is vihar előtti csendes nyugalomba kényszerül. Aztán egyszer csak meghallok egy nagyon halk neszt, és bevágom a féket.
- Te is hallod? - nézek a lány felé tátogva. - Egy ajtó nyikorgás.
Aztán már meg is ragadom a kezét, és húzom a nyikorgás felé, mert itt minden időre megy, tik-tak, tik-tak, mintha az erdő is, a gyökerek is minden ketyegne, és akkor megpillantom az ajtót, két otromba fa között, ahogy kitárva hívogat. De előtte mintha csak egy halom kígyó tekeregne ránganak és forgolódnak a fák gyökerei, de én csak megszaporázom a lépteimet és szaladok az ajtó felé, átkokat lovelve a gyökerekhez, hogy aztán nagy lendülettel beessek Averyvel az ajtón, és belecsapódjak a koszos padlóba. Nem nagyon várom meg, hogy ő, vagy én feleszméljünk, az ajtó még nyitva van, és a gyökerek felénk nyúlnak a másik oldalról, így még egyszer megragadom a lány kezét és elhopponálok Roxmortsba.
- Tessék, itt is vagyunk. Ahogy ígértem, életben vagy. És többet nem is fogsz látni - csapkodom hátba, mintha minden olyan rohadt jó lenne. - Vigyázz legközelebb milyen kétes alakok előtt vágod be a féket - húzom vigyorra a számat, majd egy halk puffanás kíséretében el is tűnök a szemem elől, valószínüleg örökre.
Köszönöm a játékot!
|
|
|
|
|
2
|
Karakterek / Tessana Morrow / Re: .:A Bűvös Erdő:.
|
Dátum: 2020. 04. 26. - 14:36:32
|
Erdő
második szín - Méregzöld kettőezeregy.január.
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.
18+
Az egész atmoszféra olyan kibaszottul nyomasztó, hogy megint kelleni fog 1-2 hét,mire kiheverem az ittlétet. Az őrült kis suttogások, amik egyre inkább szavakká formálódtak a fejemben, aztán valami beteges zöld méregbe mártva már ott volt előttem a kép, ahogy a Család mindenkit lemészárol. Ahogy ott vagyok meghúzódva a sötét szekrényben, ahol a testvérem kiszalad, pedig olyan gyenge, olyan kölyök, ahogy villannak az átkok, én meg elhopponálok, mert nem bírok ott maradni. Hagynom kellett volna, hogy megöljenek engem is? Úgy minden olyan édes lenne. Úgy velük lennék akárhol is vannak. De én tudom, hogy a pokolban fogok főni, az összes lemészárolt Meteorával együtt.
És tudjátok mit?
Kurvára fogom élvezni.
És egyszerűen érzem, hogy a gondolataimat már nem irányítom, valami más erő söpör végig az elmémben, ami egyre csak az lemészérolt testeiket vetíti elém, és ezt sutttogja: ugye milyen jó? Ugye mennyire élvezted? most is élvezheted. Most is leölhetsz itt bárkit. Mert szereted a gyilkolás, igaz? Szereted a vér szagát, szereted a kínlódó, fájdalomtól eltorzult arcokat nézni, és a mosolyoddal a halálba küldeni őket, igaz?
Szereted igaz?
Az Erdő is szereti.
Mi szeretjük ezt.
Mi.
A transzból, csak egy átok zökkent ki, és aztán valahogy a szőke csaj felett kötök ki. És tudom, hogy nem szabad hagynom, hogy megbolojon az elmém. De hát kérlek, az már hova bomoljon? Már rég megbomlott, azon a napon, amikor a férfiak beállítottak apám megkínzott testével.
- Battle mit?
- Battle Royale - ejtem ki tagoltan a számon, miközben feltápászkodva lesepregetek magamról néhány mozgó kúszó izét. Fúj. - Egy könyv, ahol az iskolásoknak egy szigeten egymás osztálytársait mészárolják le egészen addíg, míg egy ember nem marad. Cuki könyv, imádnád a vért meg mindent benne - ejtek meg egy ártatlan vigyort, majd arréb b rántom egy másik átok elől, és visszaszórok valami ellentámadást.
- Szerinted merre induljunk? Te hallasz valamit? Csak hogy ne váljunk ennek a faszinak a...
- Hát mondjuk ararghdgfrh - szakad ki belőlem.
És megint,itt nincs olyan idő kérés, mint a mugli sportokon, nincsen pihi, csak a szar a szar a aszar a nyakadba, de az nagyon nagyon sűrűn, és már azt sem tudom mi történik, csak tele van a szám kosszal, és trutymóval és mocsokkal, és csak kapaszkodom a pálcámba, mert ha ezt is elvesztem, akkor nekem végem, olyan kurvára de nagyon végem, hogy a büdös életbe nem keveredünk ki élve. Se ő, se én. A faszit nem bánom. De ahogy Averyt csapkodja az átkokkal, ahol kiül a téboly a tekintetére, az a téboly, az az elégedett lenézés, ahogy a családommal is végeztek, tudom, hogy nem fogom hagyni, hogy könnyű halála legyen. Ki foglak véreztetni, te faszfej.
- Várj! Ne mozdulj!
- Csak nyugodtan, ráérek! - kiáltok vissza, miközben éppen a halál kapujában állok, de csak a te kedvedért, Avery még elfogyasztok egy csésze teát is... Csak éppen már mindenem tele van sárral, az orrom, a pofám, a szám a torkom. A legvadabb rémálmaimban sem hittem volna, hogy tanúja leszek annak, hogy orálisan halálra megerőszakol valami sárszörny.
- Petrificus totalus! - hallom a csaj hangját, én meg minden alkalmat kihasználva igyekszem kikecmeregni ebből a bűzös, undorító fosból. Mert ez az. Egy nagy bűzös fos. Ha a Roxfortos éveim alatt tudtam volna, hogy ilyen fos létezik, biztos ezt használtam volna a suliban trágyagránátok helyett. Kiverekedvén magam, támolyogva lépkedek a lány mellé, de éppen kitörlöm a szememből a sarat, amikor az a rohadt mocsok állat ismét talpra kecmereg, és a lányt veszi célba.
- Húzz innen - mordulok Averyre, majd elsötétült tekintettel vetem rá magam erre aféregre, aki még azt sem érdemelte meg, hogy a világra jött. És már zubog is a fejemben a kép, a sípolás, és a ritmus: öldd meg, öldd meg, öldd meg. Annyira ismerős volt, annyira sokszor hallottam már, hogy szinte barátként üdvözöltem a fejemben a kis sátáni hangot, mely nem az erdőből áradt, hanem belőlem.
- Cutler - dobom hozzá az átkot, mire a féreg a hasához kap és összegörnyed. Nos, remélem Avery legalább a szemét becsukja, és az orrát is. Mert már érzem a vér és a beleinek a savanyú bomlásnak induló bűzét. Szenvedj, de szemét. Szenved, amiért megölted a húgomat. És látom, hogy térdre rogy, látom a tekintetében a halál felismerését, látom, hogy könyörögni akar, de a fájdalom nem hagyja szóhoz sem jutni. Szenvedj, de dög.
- Opprimo! - kiáltom, és elégedett vigyorral az arcomon nézem a fulldoklásának a haláltusáját.
- Miért...Miért... - hörrögi, már szinte az utolsó lehelletével.
- A húgomért, te fasz... a húgomért, akinek elvetted az életét. Találkozunk a pokolban - ejtek meg felé még egy utolsó vigyort, aztán már csak az élettelen testét bámulom, a haláltusája utáni feldagadt arcát, a kitört fogait, és a vért. A vért. De nincs időm bámészkodni. Mert valami megint közeledik. Valami, akit a vér és a halál bűze csalt ide. Hátraarcot vágok, és megragadva Averyt húzni kezdem valamerre, de egyre jobban érzem, hogy jön.
és akkor kurva nagy baj lesz.
|
|
|
|
|
3
|
Múlt / Szobák / Re: 51-es szoba
|
Dátum: 2020. 04. 26. - 14:03:48
|
helóóóóbellóóóó
Lottie kettőezer.szeptember.elseje
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
- Nem vagyok allergiás rá. Hát mondhatjuk úgyis, hogy bagoly párti vagyok. Van egy Zulu nevű baglyom és egy Toby nevezetű kutyusom.
A tekintetemet a lányra emelem és szélesen elvigyorodom. legalább nem valami állatgyűlölő nőszemély, az már egy jó dolog, és remélem ki is fogok vele jönni az elkövetkezendő hónapokban, mert amúgy a magány eléggé szétszedi az embert, ha csak egyedül van egy albérletben és a gyilkos gondolataival foglalkozik. De jóval óvatosabb vagyok már, mint évekkel ezelőtt. És annyi eszem van, hogy nem hozom ide a veszélyt, a Meteora itt nem találhat rám még akkor sem, ha nagyon keresne. Becsempésztem a szobába egy kis védőbűbájt, szóval sem Lottiet sem engem nem fognak kivégezni az éjszaka közepén. Hurrá.
- Zsír, akkor mindenki jól ki fog jönni mindenkivel - bólogatok lelkesen. - Az én macskám minden állattal elvan, ha nem alszik, de ő általában csak alszik. Igazi lusta dög - vonom meg a vállam mosolyogva.
Az embereket minidg is érdekes teremtményelnek tartom, és az örökös kíváncsiságom feléjük nem nagyon változott. Meg csak fontos kiépíteni a bizalmat másokkal szemben. Azért kellemetlen lenne úgy együtt élni valakivel, hogy az első perctől kezdve paraszt vagyok. Még jó, hogy az a szőke hajú liba nem jár ide. Szerintem akkor az egész kollégium romba dőlne.
- Az utóbbi lennék. És igen ezt is nevezhetjük valamiféle művész léleknek.
- Faja, bírom a művészlelkeket - bólogatok hevesen, és kényelmesen elhelyezkedem a halálosan puha ágyon.
- Megértem ezt a fajta rajongásodat. Ugyan nekem nem annyira izgalmasak a muglik, mivel én sokszor jártam közöttük és velük nőttem fel. Akár mesélhetek neked róluk és a dolgaikról. Persze ha nincs ellenedre. Honnan jöttél amúgy?
- Merlinre megtennéd? Hű, köszi, hiába mindig úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen megérteni őket, de a történelmükkel már előre haladtam, csak van egy csomó dolog, amit nem igazán értek bennük - vonom meg szerényen a vállamat. Elég sokat kellett szótáraznom, amikor először kezdtem el a sulit. - Manchesterből jöttem amúgy, és te? - kérdezem, majd előhalászok a táskámból egy ropis zacsit és felé dobom, majd én is kibontom a sajátomat. A mugli nasikat is nagyon szeretem. Mondjuk enni eleve jó dolog.
Kíváncsi vagyok olvasta-e valaha is az ostrom alatt a prófétát. A félreesett hasábban azt a családgyilkosságot, amit csak maffiaelszámolásként emlegetnek. Pedig a Meteora család tagjai halálfalók voltak, akik bekebelezték az apám, és aki az egész családom életével fizetett azért, mert minket akart megóvni. Egészen addig míg meg nem szegett egy egyszerű kérdést. Ez élet szar ügy, ha nem tartod be a szabályokat. Ezért írok én sajátokat.
|
|
|
|
|
4
|
Múlt / Szobák / Re: 51-es szoba
|
Dátum: 2020. 04. 09. - 18:32:38
|
helóóóóbellóóóó
Lottie kettőezer.szeptember.elseje
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Ahogy becipekedünk - komolyan elhoztam az összes cuccomat az előző lakásomból... Jó még van a másik házunkban elég sok minden, de ota a családom meggyilkosáa óta nem igzaán mentem. Szerintem még ott vannak az aurorok által hagyott muglimentesítő varázslatok, meg a tipukus lekerített szalag, és a többi. Tiszta Rámrom feeling és semmi kedvem egy halottas házban lenni. Azért is volt albérletem és ezért is költözök most koliba. Mert nem. Oda sosem megyek vissza. Csk néhány kincset hozok magammal. Igen néhány... haha.
- Nyugi, Füze eléggé csendes cica, leginkább csak ül vagy fekszik. Nem fog szerintem összekarmolni semmit a te cuccaid közzül. Elég szende típus - nyugtatom meg Lottie-t. - Remélem nem vagy allergiás vagy ilyesmi... Neked is van cicád? Vagy bagoly párti vagy? - érdeklődöm kíváncsian, miközben elterülök a veszélyesen puha ágyban. Komolyan halálos.
- Hát reméljük nem. Kipakolni? Hát nagyjából. De azért még nem teljesen. Csak a legszükségesebbeket vettem ki, a többit pedig bőröndöstől betoltam az ágyam alá. - Helyeslően bólogatok hozzá.
- Az egész annyira unalmas. Mármint a kipakolás. Nincs semmi izgis benne... De te lagalább neki álltál, én valahogy mindig halogatom - teszem hozzá egy félmosollyal. Lusta voltam ha ilemsiről volt szó. De valahogy elképesztő mondonon volt, még akkor is, ha egy pálcaintésbe került volna, vagy többe. - Nem is értem a muglik ezt hogy bírják... Egyesével pakolni ki és be... brrr... - borzongok meg. Nem szánom sznodos dolognak, de akármennyire is csodáltam az ő életüket ezért az egy dolog miatt nem bántam, hogy varázslócsaládba születtem.
- Hát igazából, most elsőéves Énekesmágusművész szakra járok. Erre is szükségem van a szakmámban. Így muszáj lesz ezt is megtanulnom.
- Na ez zsír, te is ilyen művészlélek vagy? - lelkesülök fel. rajongok aművészetért. Leginkább a mugli klasszikus festészetet szeretem. - Mi a szakmád amúgy? - kíváncsiskodom tovább. Érdekelnek az emberek ezért szeretek faggatózni. - Várj kitalálom. Valami táncos vagy színész? - tippelgetek lelkesen. Valahogy nem nézem ki belőle hogy pálcakészítő lenne, meg mégis ahhoz tök felesleges lenne pont éneklést tanulni.
- És te mire fogsz járni?
- A Godrikra fogok járni, Mugli-ismereti tanulmányokra - csillan fel a szemem. - Imádom a muglikat. Mások szerint ez egsézen beteges már ez a rajongás, de mivel aranyvérű családból jöttem, így tökre izgisek, meg minden - kezdem el magyarázni. - Ezek nagyjából itt mugli irodalmak - bökök a könyvek felé. Remélem nem veszi fellengőzésnek ezt az aranyvérű témát, nem nagyon szeretem amúgy ezt az egész dolgok, örülnék, ha miattam egy aranyvérű család is letűnne a képből. Ennyire sosem éri meg megkülönböztetni az embereke egymástól. Szerencsére az apám ezt jól látta.
|
|
|
|
|
5
|
Múlt / London mugli része / Re: Csillagösvény Galéria
|
Dátum: 2020. 04. 08. - 22:41:00
|
Csillagösvény Galéria
Első szín - ismerkedés a tulajjal  kettőezeregy.másodikhó.kilennyolcadik
már
a
Golgota
fája
sem
fáj
csak
Pilátus
hangja
ott
a
kertben
Gecsemáné
kertjében
30 ezüst dénárért
eladva
a
hit
a
hitem
16+
Kaotikus helyzet volt, és egyben izgis is. Mert hát. Oké, minek magyarázni? Az volt, szerettem párbajozni, és szerettem megvédeni azt amit meg kell. És most kötelességemnek éreztem a művészetet megoltalmazni. Nem csak ezt a galériát, hanem úgy ezt az egész mindent. Így hát a kis taknyosokat pedig éppen úgy láttam, mint akik megmerényelik és szarrá erőszakolják a nagy betűs Művészetet. És ezt ugyebár nem hagyhattam. Láttam, ahogy Elliot bírkózik velük, oké, nyilván gyorsabb meg fürgébb meg ügyesebb egy hapsi, de azért én sem akartam esztelenül sötét varázslatokat dobálni egy galériában. Még a végén megsérülne egy festmény.
Mire odaérek földön hever nagyjából mindenki, csak az egyik nyomi szökött meg, de én lendületesen suhanok az egyik felé és ráülök a hasára majd a kezemmel nőiesen csápolni kezdem a pofáját.
- Te rohadék ha még egyszer meglátlak benneteket ahogy a Galériámban randalíroztak, egyessével szaggatom le a végtagjaitokat és a farkatokat is, világos? - betörtem az orrát? upsz. A kiabáló gyerekről aztán lekászólódok, elegáns mozdulattal hátra dobom a hajamat és Elliot felé mosolygok, mintha mi sem zavarta volna meg a lelki világomat.
– Azt hiszem ez a támadás nem a galéria ellen szólt. Szóval nem kell tartanod hasonlótól.
- Ó, ez felettébb megnyugtató - pislogok rá aztán. - De chill, nekem kell ez a hely, szóval megveszem. Mondj egy árat, hoztam magammal némi készpénzt. - Majd eltakarítom őket, hagyjad csak - tesek a kezemmel legyezgető mozdulatokat a kölykök felé, és előhalászom azt a nem is túl kevés pénzt. Ekkor csörtet felénk az a pezsgős csaj, is.
- Zajt hallottam és... Te jó ég - kap a szája elé, és a helyszínt fürkészi. Remélem nekik nem akar pezsgőt hozni. Kinéztem belőle, de olyan szórakoztató volt, hogy meg akarom tartani őt. Kell ide valami komikus figura. - Értesítem az aurorokat...- motyogja és elszalad.
Ha pedig végre lebonyolítjuk az üzletet és aláírom a papírokat elégedetten kidüllesztem a mellem, és a volt tulajra mosolygok.
- Egy élmény volt találkozni önnel Mr., remélem még összefutunk. Gondolom felesleges felajánlani, hogy nézzen be ide, ha egy kis művészetre vágyik - kacsintok, majd elégedetten nézegetem az épületet, és arra gondolok, mennyire büszke lenne rám az apám, és nagyon remélem, hogy a Meteora család legalább a művészetet szereti és nem fog itt rám rontani vagy szétrombolni az épületet. Ha pedig Elliot távozni indul én bájos, ártatlan mosollyal integetek neki. Nem sokkal később pedig megjelentek az aurorok is. De gyűlölöm őket.
|
|
|
|
|
6
|
Karakterek / Tessana Morrow / Re: Mágikus Lények Legendás Vándorcirkusza
|
Dátum: 2020. 04. 08. - 21:43:09
|
úgyis meghalsz
☾Joshua Davis☽  kettőezer.hatodikhó.tizenegyedike
Majd elaltat a dudolás,
a korasötét éjszaka
anyatejnél is szelidebb
figyelme és odaadása.
Mert ő a kifosztott kebel.
A dajka, aki kivüláll.
Az idegen, ki hazatévedt.
Majd elaltat az örök dudolás.
16+
Ahogy összetalálkozott a fószer tekintete az enyémmel, egyből tudta, hogy mondjuk helyén volt az esze, ami nem is volt igazán baj... Csak most összetalálkoztattam volna valami debil hülyével is. De az élet nem ilyen egyszerű, azt a rohadékot máshogy kellett pálcahegyre szúrnom. Hát basszus, amúgy is ennyi puhatolózással is gyanús lehetek. Oké, mentsd ami menthető, Tessa, mert seggberúglak. Úgy bólogatok a válaszára, mintha nagyon is érdekelne, de szerintem úgyse igaz. Méghogy nem nagyon jár valaki a cirkusz területén.
- A mugli cirkuszokat én is bírom. Tudod, varázstalan családba születtem egyedüli varázslóként, és imádtam így felnőni… Ami azt illeti, néha, amikor hazalátogatok, jól esik kiszakadni ebből a kicsit sznob világból… Nem tudom, érted-e mire gondolok
A francba. Biztos a szemem az oka. Mindeig elfelejtem mondjuk olyan barátságos őzikebarna színűvé változtatni,de komolyan. Oké, kezdem elveszíteni a türelmem, de még tartom a tempót és csak fecsegek.
- Ó, varázstalan családba nőttél fel? - sziporkázik fel a tekintetem. Ó te jó ég annyi kérdésem lenne hozzá. Például mi a különbség a konnektor meg a vezeték között. Vagy hogy vezsik rá a kis embereket, hogy abba a dobozban legyenek amíg tart a... mi is a neve... a műsor. - Aj nagyon szerencsés vagy, hogy egy olyan világba születtél, ahol az ember tényleg ember és nincsenek úgy elkényelmesedve, mint a varázslók. Olyan izgalmas a saját kezemmel mosogatni is, nem csak legyinteni egyet... Én aranyvérű családba születtem amúgy - vonom meg a vállamat. Nem tartottam ez olyan nagy számnak, hogy hű, meg izé, én most faszán lenézek mindenkit. Ma meg az aranyvérűséget max beltenyészettel lehetne fenntartani.
- Minden fasza. No worries – elle felkacagok, bírom a fószert, hogy ilyen laza meg minden. Csak ne őt kellene most becsapnom. De meg kell állítanom azt a szemétládát. És ahogy éppen a tanulmányaimról diskurálok ott sunnyog, sündörög, nem tagadhatja senki, hogy nem oson. Komolyan. És biztos, hogy valami szart akar kavarni megint. Visszanézek Joshuára, és teljesen higgadtan állok előtte. Mindenképpen utána akarok rohanni, de ha most rögtön nekem is menőkém lenne rohadt gyanús lenne.
- Ez elég jól hangzik. Biztos izgalmas a varázstalanokról tanulni...Na és mugli, vagy varázsló antikváriumban dolgozol?
- Simában, sokkal izgibb. Valahogy mindig is tudtam hogy ilyesmivel akarok fogllakozni, nem valami megszokott varázsló izével, ami egész életembe jelen volt. Kell az új és a mugliknál szinte midnig rápörgök a sok minden újra, már ha érted mire gondolok. És te? Neked is ez életed hivatása? - fecsegek tovább, aztán ha monjduk megosztotta velem életének ezen részét, és ha még elálldogáltam ott vele bő 15 percig lassan indulni készültem.
- Nagyon örvendek, hogy megismerhettelek, úgyhogy most mennem kell tudod hűvös az este errefelé - amúgy igen én fáztam. Úgyhogy nem is hazudtam. Bájos vigyorral integetek még neki aztán elhopponálok inkább. Nem a kisétálást választom, a közeli faluban érek földet, aztán megvárom az éjfélt, és hopponálok is vissza, és a porondmester kocsiját keresem.
|
|
|
|
|
7
|
Múlt / London mugli része / Re: Belvárosi utcák
|
Dátum: 2020. 04. 08. - 21:13:22
|
enyém, tied?  2000. november
És olyan is, mint ama szelidek,
kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már
csak ragyogni a novemberi napban,
és illatozni toboz-könnyüen.
Csak melegedni, mint az üdvözültek.
Harciasan fürkészem a fazon arcát, bár annyira nem, hogy neki is ugranék, inkább olyan állom a sarat szemekkel meredek rá, miközben megint érzek valami nem mugli tárgyhoz illő fura bizsergést a kezemben tartott cucc felől. Ahogy őt vizslatom, tényleg elég rémisztő mennyire hasonló a szemünk színe. Ha nem lennék teljesen biztos abban, hogy a családom minden tagja halott, akkor még én is összezavarodnék, hogy nem-e az apám fiatalodott meg valami félresikerült bájitaltól. A helyzet minden esetre komikus. Igazából nem nagyon van kedvem ölre menni egy ilen izé miatt, de szerettem húzni mások agyát... Nagyon is. És ez a fazon pont olyannak tűnt, akinek lehet is. Amúgy is tök vicces pofákat vág itt előttem, erre meg szélesen el is vigyorodom. Érdekes egy fickó.
- Mit képzelsz te magadról? - szegezi nekem a kérdást, mire az egyik kezemet a csípőmre teszem és azt kitolva oldalra lazán megállok előtte.
- Jaj, nagyon sokat - bólogatok határozottan, és nagyon komoly fejet vágok hozzá. - A húszé éveseké a világ meg minden egyéb - húzom vigyorra a számat. kíváncsi meddig bírja, ha az ember szemtelenkedik vele. Nem tűnt túl türelmes alkatnak.
- Csak. - Ez egy dacos válasz. Felvont szemöldökkel pislogok fel rá.
- Áhá! Most már mindet értek - bólogatok úgy, mintha tényleg megvilágosodva érezném magam.
Nem hittem volna, hogy a blöfföm bejön szóval én is éppen annyira meglepődve bámulom a csóka fejét, mint ahogy ő minden bizonnyal az enyémet. Hm. Aha, szóval itt rejtegetnek ilyen mágikus tárgyakat is. Vajon apám hány ilyet vett meg így pusztán tévedésből? Mondjuk csak nem volt olyan ostoba, hogy nem vette volna észre. Lehet el is adta azokat a fekete piacon.
- Mégis mennyit adnál érte? Mennyit ér ez neked?
Mi vagy én valami becsüs? Beszarás, komolyan én csak nézelődni akartam meg mit tudom én elkölteni az örökségem felét random kakukkos órákra meg nem tudom, erre most fel kéne becsülöm ezt a hülyeséget? Oké, nyugi Tessa, nem olyan fából faragtak, hogy ne tudd magad kivágni a hülye szitukból. Felkötöm én a nyakam... Vagy az övet? Nem is tudom mit szoktak mondani a muglik. Fura mondásak vannak.
- Hüümmmm - sandítok rá a tárgya, ami meglehetősen kopott és ósdi, kinyitva pedig a fedelén látszik hogy nem éppen Északra mutat. - Gondolom egy hibás iránytűért nem lehet betegre keresni magunkat, elég olcsó lehet, de ha már azt nézzük, hogy van megbűvölve tök ritkának látszik.
Igazán szerettem volna még tovább folytatni ezt a nagyon izgi alkudozás szerű dolgot, de a tekintetem megakadt egy nem messze a csávó mögött álló fura sötét kapucnis pulcsiban álló alakon, aki egyenesen felénk bámult.
- Az valami haverod? - suttogom, de mire kettőt pislogok, a fazon felén kezd rohanni.
|
|
|
|
|
8
|
Karakterek / Tessana Morrow / Re: .:A Bűvös Erdő:.
|
Dátum: 2020. 03. 29. - 15:35:50
|
Erdő
második szín - Méregzöld kettőezeregy.január.
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.
16+
Egyedül abban vagyok biztos, hogy ez a hely nem tartozik a kedvenceim közzé. De nagyon nem. Rosszab hatást vált ki belőlem az egész delírium szagú részegzöld összhatás, mint egy átvedelt éjszaka valami noname klubban a szaktársakkal.
Ez az erdő most valahogy sokkal erősebben akarta szétcibálni az elmémet és a lelkemet egyaránt, és ahogy röptítettem, meg próbáltam kivédeni a felém csapódó átkokat, csak reméltem, hogy annak a csajnak vannak olyan jó reflexei,mint nekem. Most komolyan semmi okom nem volt rá, hogy mondjuk megöljem, vagy ilyenek, szerencsétlen csak belerángatódott megint az események totális közepébe.
És a hangokról ne is beszéljük, egyszerre táűnt úgy, mintha az én fejembe tolakodtak volna be, és ha csak úgy bele avilágba sutyorgott volna. És baszki, mindennek hangja volt. A fűszálaknak, a sárnak, a kavicsdarabkáknak, a máregzöld ködnek, a halálnak, a rothadásnak, a zöld égboltnak, a recsegő fáknak, mintnek mindenek olyan pulzáló hangja volt, olyan mélyről jövő, hogy szabályosan kínzott és gondoskodtak arról a hangok, hogy teljes ideggörcsöt kapjak és futkározzo a hátamon a hideg. Szenvedtem ettől az egésztől a helyzettől attól, hogy nem látók, a félelemtől, hogy mi van ha nem tudok védekezni és megdöglök. Nem akartam meghalni, meg akartam szerezni a másik pálcám és ki akartam innen jutni, hogy normálisan és idegbeteg erdőmentesen bosszuljam meg a családomat.
Egyszerűen csapdába esett prédának éreztem magamat, és az sem segített azon, amikor én támadtam. Mert midneki préde volt itt, ahol az erdő volt a vadász, az ember bedig az elejtendő vad. Nem fogom fel merre vergődöm, hova tátongok, csak lépek hol ide hol oda az átkok elől, míg nem egyenesen beleborulok valakibe. Nem fogom fel elsőre, hogy ki az, csak a torkára szorítom a pálcámat, és utána csapom ki a szememből a fejembe hullott, zilált hajamat.
- Ne ölj meg! Tessana...
- Óó, Avery - biccentek, és lassan felfogva ahelyezetet, olyan lassú mozdulatokkal mászok le róla, mintha valami erő ellen kellene harcolnom, mintha valami más akarná hogy még mindig a lányon üljek, mintha egyre nehezebb lenne a testemnek parancsolni. - Nem öllek meg, te hülye - sóhajtok, majd a kezemet nyújtom és felhúzom, ha elfogadja a segítségemet. - Pont elég, hogy az erdő meg az a faszi is vadászik ránk. Semmi kedvem velük Battle Royale-ost játszani... - húzom fintorra a számat, majd közelebb araszolok hozzá. A köd olyan penészes tejfelszerű és sűrű, hogy attól félek kéét lépést teszek és megint szem elől tévesztjük egymást. Közben éppen hogy ki tudok védeni valami vörhenyes átkot, én meg vissza is vágok.
- El kell innen mennünk. Most azonnal! Gyere!
- Ez egy kurva jó ötlet... Támogatom! - bólintok és szorosn a nyomában elindulunk... Merlin töke sem tudja merre. És akkor valami megfogja Avery nyakát, és szorongatni kezdi, miközben ő kalimpál és ordít és átkoz szóval is meg a pálcájával is. A francba, nem látom az inda testét... Odarohanok, és igyekszem a pálcámat ismét a lány nyakához tenni, hogy valami nem túl erős varázslattal leszárítsam a nyakáról, majd megragadva a karját tolatni kezdek hátrafelé, a pálcámmal a semmibe mutatva, és idegesen kapkodva a tekintetem egy esetleges újabb támadásra felkészülve. Mert ez a fos esrő ennyivel nem adja fel.
Ekkor éreztem meg az erős szorításokat a bokámnál és a hirtelen nagyon is ingoványos talajt a lábam alatt. Valami rám tekeredett egészen fel a combomra és húzott bele a mocsárba. Őrült módra dobogott a szívem, és Averyt kutatom a tekintetemmel, hogy őt vajon elkapták e. De féltem, hogy mivel ő mögöttem volt igen.
- A francba... - átkozódom, miközben egyre több pontomon érzem a nyálkás sarat a testemen, és valami megoldás után kutatok.
|
|
|
|
|
9
|
Múlt / London mugli része / Re: Csillagösvény Galéria
|
Dátum: 2020. 03. 29. - 14:50:29
|
Csillagösvény Galéria
Első szín - ismerkedés a tulajjal kettőezeregy.másodikhó.kilennyolcadik
már
a
Golgota
fája
sem
fáj
csak
Pilátus
hangja
ott
a
kertben
Gecsemáné
kertjében
30 ezüst dénárért
eladva
a
hit
a
hitem
16+
A fapadló burkolatán játékosan csúszkálva-szánkázva közlekedem a bozonyos Elliot mellett, miközben nézem a képeket. Tényleg akad olyan, ami egészen figyelemre méltó, de van olyan is, ami csak egy közepes meh-t vagy egy hátööizé-t vállt ki belőlem.
- Tetszik a hozzáállásod - mondja, mire én lelkesen elvigyorodok, majd megosztom vele az egyik ötletem. Nem mintha mostantól lenne-e neki belezsólása, de csak jobban ismeri Esmét, mint én. Még ha viccesen még évfolyamtársak is voltunk.
- Érdekes lenne berendezni egy klasszikus sarkot is, nem gondolod? Természetesen nem venné el a modernség hangulatát, az egy ilyen pihisarok lenne - fonom magam elé az egyik karom majd a másikkal rátámaszkodva ráteszem az állam a tenyerembe. - Elképesztően sok lehetőség van itt! - lépek végül el a festmény mellől, amit bámulunk és széttárt kezekel menetirányba fordulok. Még az is eszembe jut, hogy építtetek hozzá egy kicsivel odébb egy másik szárnyat, hogy a mugli művészeket is tudjam támogatni. Mert valahogy nem volt akadály a pénz, ültem rajta mint egy kotlós sárkány. És apu meg anyu biztos büszke lenne rám, hogy nem elherdálom.
– Ez a részleg úgy mond az igazi bemutatótér. Amit elől láttál, az más kezdő művészek munkája volt. Ezek itt Esmé alkotásai nagyrészt. Kivéve ezen a falon, itt egy-két tehetségesebb… állítólag tehetségesebb művész festményei vannak.
- Állítólag? - vigyorodom el. - Ez tetszik.
Talán túl lelkesnek tűnhetek, de engem ez nem nagyon érdekel. valahogy olyan jól esett most csak úgy sétálgetni itt és olyan művészies meg nem tudom milyenes dolgokról beszélgetni. Mert lassan hetek óta csak megszállottam a nyomukban jártam, vagy pedig rejtőzködtem, mert tudták, hogy én életben vagyok és nem voltak hülyék. Tudták, hogy akiket megöltem, azt én tettem.
– Szerintem ez az orrvérzésemet ábrázolja. Pont így nézett ki, mikor rácsöppent a szőnyegre… - erre hangosan felröhögtem, nem törődve azzal, hogy egy galériában nem nagyon szokott lenni harsányság.
- Az is egy nézőpont - válaszolok vigyorogva, és már haladnék tovább, de nekicsapódok a félig-meddig eltávozott tulajnak. - Baszki, bocs - szedem le magam róla, majd az alak felé pillantok.
- Stupor! - kiáltja elliot, mire én is előveszem a pálcám, majd az elhasalóban lévő csávó felé rohanok, amikor is teljesen vaksötét lesz. De komolyan mintha beszippantott volna egy fekete lyuk azt sem tudtam hirtelen, hogy nyitva van-e a szemem vagy nem. A pálcámmal lumost varázsolva elő körbevilágítok a helyszínen, és az egyik terem felől halk motyogást hallok. Még jól tarkón csapon a stuporozott gyereket, mert nem tudom jól esett. Aztán a fényben megkeresve Elliotot a zaj felé kezdem rángatni.
- Mi itt a legértékesebb festmény? - kérdezem suttigva. - Mondd, hogy nem Esmé egyik képe...
A zaj felé érve pedig látom, hogy egy nagy vászonfestényt igyekeznek valami bűbájjal levarázsolni, mire nem sokat teketóriázok, rájuk rontok egy varázslattal.
- Spretrello corruptela! -
Lehet kicsitverpszakos dolog ez egy köyökbanda ellen, de aki a művészetben kárt mer tenni, én komolyan kicsinálom.
|
|
|
|
|
10
|
Karakterek / Tessana Morrow / Re: Mágikus Lények Legendás Vándorcirkusza
|
Dátum: 2020. 03. 29. - 14:23:15
|
úgyis meghalsz
☾Joshua Davis☽ kettőezer.hatodikhó.tizenegyedike
Majd elaltat a dudolás,
a korasötét éjszaka
anyatejnél is szelidebb
figyelme és odaadása.
Mert ő a kifosztott kebel.
A dajka, aki kivüláll.
Az idegen, ki hazatévedt.
Majd elaltat az örök dudolás.
16+
Nem tudtam megállni vogyorgás nálkül azt, hogy egy két méteres izomtömeg felkap, mert komolyan olyan magasrólmikor van nekem lehetőségem szétnézni? Mármint seprű nélkül meg ilyenek, szóval bár még égett a táz, meg is feledkezem a bosszúságomról egy időre, és csak élvezem, hogy visznek. Nem mintha olyan elkényesztetett aranyvérű liba lannék, de néha nekem is járhat a kényelem.
- Igazán kedves magától, de biztosra veszem, hogy megoldjuk a dolgot, a társulat szerencsére elég nagy azért ahhoz, hogy gyorsan eloltsa a lángokat. Mindenesetre nagyon előzékeny, hogy felajánlotta – erre bólintottam egyetm, majd úgy téve, hogy csak nézelődök - pedig sokkal céltudatosabban kutattam az áldozatom után - felmérem a terepet. Igzaán nagyon szimpaikusnak tűnt a pasas, és fájt is a szívem, hogy igazából az elkövetkezednő néhány kérdésem meglehetősen be fogja csapni. De mind a kettőnk érdeke, hogy ne legyen se fül, se szemtanúja annak a tortúrának amire éppen készülök.
Egyszerűen nem tudtam leállni. Nem tehettem meg. Az volt a kötelességem, hogy bosszút álljak.
- Helló Tessana, nagyon örülök, hogy így egymásba botlottunk, még ha olyan áron is történt mindez, hogy majdnem megperzselődtünk csöppet. Joshua Davis vagyok.
- Ó, én is nagyon örülök... - bólogatok hevesen, majd csak úgy kíváncsiskodva kérdezősködni kezdek. - És mondd csak... Ugye nem baj, hogy tegezlek?... Szóval kész labirintusnak tűnik ez az elrendezés - mérem fel az összevissza elhelyezett lakóautókat, kisebb-nagyobb sátrakat. Hogy tudsz így kiigazpdni anélkül, hogy eltévednél?
- Na és téged mi szél hozott erre? Gyakran szoktál cirkuszba járni?
- Ó, a kíváncsiság - vonom meg sejtelmesen a választ. - Szeretem a cirkuszt, az igényes cirkuszt,ami nem az előadók és állatok nyomorára épül fel... Leginkább a mugli cirkuszokat találom érdekesnek, varázslat nélkül olyan sok lenyűgöző dolgot csinálnak mégis - sóhajtok nosztalgiázva, mert néha a családom egy-egy mugli előadásra is beültünk.
- De biztosan nagyon érdekes lehet az előadásokra készülni, főleg ha van egy erős kezű porondmester...
- Igen, nagyon jó dolguk van, félreértés ne essék, a sárkány ketrece is inkább hasonlít meghitt barlangra, mint rabhelyre. Tele van finom kecskékkel, amiket kedvére bekaphat, ha éhes, és nem zargatja senki. Persze ha vége a vándorcirkusz turnéjának, akkor utána ha jól tudom, szabadon is fogják engedni a természetes élőhelyére, és csak a következő turnéhoz fogják befogni. A többi lénnyel is hasonlóan emberséges módon bánnak, ne aggódj
Megkönnyebülve bólintok, és magamban azon agyalok, hogy Jeremiah Meteorának milyen célja van azzal, hogy pont egy mozgó cirkuszba fészkelte be magát. Valami oknak kell lennie, valaminek, ami mélyen megbújik, amit még ez a jó arc pasas sem tud.
- Remélem az idomításuk sem olyan fájdalmas számukra - jegyzem meg. - Hallottam elég sok rosz hírt, de ha szerited minden faszán működik én miért kétkedjek? - húzom vigyorra a számat, és közben arra jutok, lehet éppenséggel pénz lop a cikrkuszból. HA sok a bevétel fel sem tűnhet senkinek, ha valami kevéskét lecsen belőle.
- Különben mivel foglalkozol, ha szabad tudni?
- Ó, szabad - vigyorodtam el. Ezt úgysincs okom tutkolni. - Mugliismeretet tanulok a Godrikon. MIvel egész életemben olyan világban éltem, amiben helyet kapott a varázslat, apám révén is meg a kíváncsiságomnak köszönhetően is teljesen beszippantott a muglik világa. Meg részmunkaidőben egy antikváriumban dolgozom - vonom meg a vállam, aztán felkapom a fejem, amint látom, hogy a porondmedter azzokkal a jellegzetes Meteora vonásokkal oson a söétben.
|
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Tessana Morrow / Re: .:A Bűvös Erdő:.
|
Dátum: 2020. 03. 20. - 14:52:29
|
Erdő
második szín - Méregzöld kettőezeregy.január.
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.
16+
- Minek hoztál ide, MEGINT? Cseszd meg, nem hiszem el...! Miért kell mindig belerángatnod ebbe a hülye já...
Mielőtt lereagálhatnám egyáltalán, hogy nekem esik megint, becsapódik egy átok a földbe, mire védekezés képpen elvetődöm valamerre, hogy pofával a latyakos bűzös sáros és lehet még kukacos földbe belezúgjak. Az esés visszahngzik minden porcikámban, még a legutóbb eltört bordám is mintha jajongana. Nem tudom felkászálódni, de amikor a súlyos léptek elhaladnak a közelembe úgy uhrokfel, mint akibe belecsapott a villám. A pálcámat a semmibe szegezve belemeredek a ködbe.
Igen köd van kurvára nagy bűzös, a zöld minden árnyalatában játszó köd van. Istenem de gyűlölöm ezt a helyet, ami konkrétan megint kezd egyre jobban megőrjíteni. És ha én ettől teljesen kész voltam, biztos, hogy a Meteora tag is teljesen kikel majd magából, és lehet Avery is. A köd olyan gyorsan terjed szét, hogy megszűnik a normális látótávolság, a lány és a pasas alakja is annyira elveszik benne, mintha nem is létezne rajtam kívül senki sem.
A magány és a kátségbe esés teljesen megmarkolja a szívemet és a torkomat is, a ködből, pedig mindenféle nem túl bizalomgerjesztő hangok szűrődnek felém. Sistergések, suttogásk. Egyre hangosabban és hangosabban, hogy fel tudnék üvölteni. A szemem a zöld semmibe mered, és bizonytalanul elindulok valamerre. A talpam alatt cuppog a latyak, és még azt sem látom, hogy merre, hova esetleg kire vagy mire lépek. Aztán egyszer csak, hogy váletlenül se lehessen rendesen védekezni, valahonnan zöld fény villan, ami kishíján eltalál és véget vet az életemnek. A szívbajt kapom, mert védekezni se tudtam volna ellene, ha azon a helyen állok, de így az átok tova tűnik a zöld ködbe, viszont nem hagyon válasz nélkül én is támadok. Ki tudja merre, ki tudja mit.
Kegyetlen egyedül bolyongani a smemiben. Kegyetlen, ahogy eltéved az ember és nem tudja merre tart. És ebben a ködös visszataszító folytogató helyen nem is jut eszembe azon agyalni, hogy mi van a másik kettővel, hogy mit is akarok csinélni, egyszerűen csak véget akarok vetni ennek az egész őrületnek. Pedih tudom, hogy nincs meg hozzá az erőm, hogy itt nincs semmiféle hatalom, ami felüírja az erdő akaratát.
Aztán egyszer csak belém vágódik egy varázslat, ami a hátamba fúródik mintha át akarna döfni, én pedig hangosat ordítva felnyögök és elterülök a földön, még csúszva is. A sárba mályesztem a körmeimet úgy szorítom ökölbe a kezem, és aszemem égni kezd akönnytől, ahogy a hátam ég a fájdalmtól. Égetett és égetett a seb, érzem, ahogy a hátamról csorog a vér. Remegve és dühösen feltáászkodok, hogy én is visszatámadjak, hogy elérje azt aki adta, nem számít, hogy ott bolyong a kötdben Avery, nem számít, hogy eltalálok mást is, meg alartam ölni azt az embert. Ki akartam csinálni. A dühöm felforrósodva égetet belülről, szét tudnék tőle szakadni. A csoklómmal letörlöm a sárfoltot a számról, de lehet éppen jobban szétkenem.
- Gyere ide te gyáva féreg, ha mersz! - kiabálom bele a ködbe, és én is elkedzem szórni a varázslatokat és átkokat. Egyiket a másik után. Miközben igyekszem mozgásban maradni. És fel sem tűnik, hogy lassan valami ismét megfertőz belül, leborogatja azokat a falakat, amik a józanságomat hivatottak védeni, és egyre jobban egyre inkább elszáll az agyam, egyre csak az visszhangzova bennem, hogy ölni ölni ölni olyan jó ölni szeretünk ölni.
- Tépd szét a húsát edd meg fogyaszd el, táplálj minket, tápláld még több vérrel az erdőt
A suttogás már megállapíthatatlan a számomra hogy a ködből gomolyog vagy az án elmém visszhangzik, vagy én magam mondom e, minden összefolyt, pedig kaptam és adtam os vissza megint mindent, a testem felett pedig kezdem elveszíteni a kontrolt, mintha megint csak egy bábu lennék, az erdő bábuja, aki belülről sző át a gyökereivel és úgy irányít, hogy aztán én is egy legyek az ott lakozó vérszomjas akaratból.
Kóvályogtam a méregzöldes felhőkben, egészen addig míg fel nem döntök valakit, hogy aztán megint elvágódjak a földön.
|
|
|
|
|
13
|
Múlt / London mugli része / Re: Csillagösvény Galéria
|
Dátum: 2020. 02. 28. - 21:36:00
|
Csillagösvény Galéria
Első szín - ismerkedés a tulajjal kettőezeregy.másodikhó.kilennyolcadik
már
a
Golgota
fája
sem
fáj
csak
Pilátus
hangja
ott
a
kertben
Gecsemáné
kertjében
30 ezüst dénárért
eladva
a
hit
a
hitem
16+
Annyira akartam tenni most így hirtelen vlamit a családomért, hogy még az sem nagyon érdekelt, milyen is az a galária. Bármilyen is, én majd felfuttaotom és híressé teszem, egy olyan helyé, ami majd egy biztos támaszt ad azoknak, akik el szerenének indulni valamerre a festői pályán. Bár nem ismertem a kortárs művészetet annyira, mint a klasszikust, csak reméltem hogy nem olyan idétlen. Mert hát a művészet lényege nem az, hogy borsókat hányjunk az öres vászonra, hanem olyan dolgokat vigyenek fel, ami nem fogalmazható meg szavakkal, de ha képen látjuk őket, akkor igen azt érezzük, hogy ez igen ez tényleg bennünk van.
Magamban felrémlett amúgy, hogy valami szemüveges galériás bácsika adja majd át a dolgokat, de szerencsére valamivel emberibb emberrel találkoztam, aminek nagyon irörültem. Ha másért nem csak a látszat miatt, mert a Meteora család tagjai még emberkinézetben is ocsmányak és torzak voltak. Hiába na, a gyilkolás az torzít, kíváncsi vagyok mennyire látszik ez rajtam is. DE azért igyekezek jó arcot vágni, hogy valami előkelő nőnek tűnjek, hogy ez is az én malmomra hajtsa a vizet, ha netalántán több érdeklődő is lenne.
– Elliot Lee. Gyere beljebb! - Ahogy belépek már látom, hogy nem egy Tretyakov Képtár, de azért helyes és aranyos kis galéria.
- Hűha, már nagyon izgatott vagyok, annyira várom, hogy valami hasznos dologba is befektessem a rám hagyott pénzt - nézek szét, és igen, apámék büszkék lennének rám, hogy valamit eóteszek értük is és a világért is, Ezért aztán lelkes vagyok és büszke, és már alig várom, hogy belekezdhessek, pedig még meg sem vettem. Ahogy sétálunk nézegetem a képeket bár némelyiket sikerül nagyjából megértenem, hogy mégis miért is ábrázolja, vannak olyan alkotások bőven, amiket nem is értek. De talán a művész érti, és az a lényeg. A galéria belül aranyos és a falak-képek összhatása is nagyon eltalált, tetszik a barna fabrkolat a falon, a parketta, olyan meleg hangulata van, bár a lámpákat kicserélném, és az ablakokra is függönyt tennék. Még ha ilyen fura képek is ezek, a festéket csak védeni kell. Ki tudja pár széz év múlva milyen érdekes lesz például ez a különös pálcikaemberkés kép.
– Tudod, szerintem jót tenne ennek a helynek valaki, aki kicsit tovább álmodja. Amikor megalapítottam, csak segíteni akartam Esmének, de sosem voltam olyan ember, aki igazán értett az ilyesmihez. Valójában, amit itt látsz, abban semmi sincs belőlem.
- Pedig gondolom nem magától épült meg ez a cucc, akkor már benne vagy, még akkor is, ha csak egy fitynget tettél már bele, hogy ilyen legyen már a te munkád is - mondtam mosolyogva és tényleg igen elmélyülten bámulva ezt a képet. Vajon mi ez? Talán azt ábrázolja akép, hogy midneki hiába akar személyiség lenni, a fogyasztói társadalom, még a varázslóvilágot is tökre teszi azza, hogy mindeki ugyan olyan lesz? Vagy pedig pont az a kép problémája, hogy itt még mindig olyan unalmas taláros szerkóba kell járni alapesetben, ami eltűnteti a személyiséget? A világ tűnteti el a személyiséget? Na mindegy is, talán ha megvettem jobban elgondolkodom ezen. - Egyébként Esmé képei merre vannak? - igazából nagyon is örülök, hogy hozzá kapcoslódik a galéria, még úgy rémlik évfolyam társam volt. De valahogy az évek egyre jobban összemosódnak.
Közben megnézem azt a másik pálcikás emberes képet, amit ELliot is figyel, és hümmögök egyet. EZ is biztos valami társadalomkritika. Mindig kívül a körön csak a felszínt nézve, bár a színek kontexstusát nem tudom hova tenni.
– Nos, ami azt illeti, drágám… Én sem választottam volna ezt a nevet neki. Nekem túl, hogy is mondjam… nyálas.
- Hát nem a legidecsalogatóbb név, de talán ha lenne valami csillagösvényes téma vagy olyan lenne a beltére, ami illik anévhez alán úgy nem is olyan unalmas - mondom elgondolkodva, bár semmi kedvem nincs ahhoz, hogy az egész épületet átrendezzem csak úgy, és Esmé nélkül biztosan nem fogom megtenni.
Meglenet valami nő, pezsgőkkel, ami után lelkesen nyúltam. Bár kicsit fura a helyzet de nem nagyo izgatott az egész világ egy fura kicsavart kifordított sárkánygyomor.
– Mondták már, hogy gyönyörű a szemed? Jól mutatnak ilyen lenyűgöző alkotások mellett, mint ez a rózsaszín… ízé… mosómedve?
Elvigyorodok és felhörpintem a pezsgőt, bár tudom, hogy nem így szokás inni, de most jól esk. Bár kicsit rombolom a tökéletes aranyvérű nő illúzióját.
- Ó, igazán? Szívesen kivenném őket és a rózsaszín pamacs mellé felszúrnám a szemeimet egy üres vászonra, de jelenleg még nekem is kellenek - kacsintok rá játékosan.
- Talán egy nagyon magányos mosómedve, hiszen csak egy szem ül ezen a vsznon kifeszítve mintha csak a felszíne lenne az embereknek vidám és színes,de az üres szemit nézve olyan... Nincs benne semmi. A kortárs művészet változatlansága és ismétlődése pedig elvileg a világunk váltoaztlanságát fejezni ki, elvileg, de én azért szeretnék abban hinni, hogy ennyire nem dögunalmas az élet - magyarázom lelkesen és aztán én is tovább lépek egy üres képhez amin egy darab pici piros pötty van. - Na fogadjunk ez ér itt a legtöbbet - jegyzem meg, és csak bámulom a vásznat - De a legtöbb esetben csak pazarlás az egész... - sóhajtok aztán. - Igazából má régen eldöntöttem, hogy megveszem, úgyhogy nem kell velem véggszenvedned a kiállítást - mosolygok rá aztán - Részemről a tárgyra is térhetünk.- Közben meg valami alak nekem is jön, én meg Elliot felé lökődöm. Na szép, mégis milyen művészetkedvelő az ilyen?
|
|
|
|
|
14
|
Múlt / A Három Seprű / Re: Pult
|
Dátum: 2020. 02. 19. - 14:08:26
|
Roxmorts
első szín - már megint te csaj kettőezeregy.január.
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.
16+
Nem tudtam eldönteni elsőre, hogy tényleg az a szőkeség keveredett bajba, és támadták meg a Meteorák. Igazából az utóbbi időben eléggé elszaporodtak a szőkék, mit ne mondjak. De aztán abból a rikácsolásbóleléggé egyértelművé vált. Nézem ahogy ezek ketten bekeringőznek, a kocsmába, és aztán magam is meglepődök, de az ujjaim a fakó pálcámra fonódnak. Aztán ahogy elémtáncolog Avery elvigyorodom. Valahogy a pszichopata és a "de örülök, hogy látlak" féle vigyor ez.
- Na mi van, letaglóz a találkozás mi? Én is rendkívül örülök annak, hogy látom azt a cuki kis pofidat. - A tekintetem azonban a csuklyás alakra téved, aki ráveti magát a csajra. Úgh, részvétem, nekik elég nagy és kemény szokott ott lenni a segg környékén, de remélem nem fogod élvezni. Én se élvezném elég undorító. Sóhajtok egyet.
- Maradj nyugton, csillagom... - A hang a fülemben véres sebet ejt, ugyan úgy, ahogy az emlékeimben is. Nem, ez nem lehet. Ő ott volt, ő ott volt. Vadul visszhangzik a fejemben, és teljesen elborul az agyam. Addig akarom gyötörni, míg csak lüktető, pulzáló húspaca nem lesz belőle. Az ajkam összepréselem, és vadul nekiesek. Nem érdekel hirtelen Avery, vagy az, hogy összenyomom, nem érdekel, meg akarom ölni, hogy végre a pokolba küldhessem. A kezén láttam megint apám vérét, azztán ahogy a csuklyája hátracsapódott felfedte előttem azokat a mediterrán vonásokat. A mélybarna szemeket, a sötét göndör fürtöket és a sötétebb bőrt, a dús ajkakat és azt a fekete szakállat, ami az évek alatt hosszabb lett, de tudom, hogy ő az. A család fejének legfiatalabb kölyke. Ütöttem és karmoltam, de ő csak nevet, a kezei közül elengedi Avery-t, de túl vörös az agyam ahhoz, hogy kiengedjem abból a gubancból, amibe én összekveredtem ezzel a gyilkossal.
- Gyilkos... Gyilkos... - ziháltam és a pálcámat nem is használva tütöm a fejét ő pedig csak röhög és röhög, én meg egyre jobban elborulok, és a tömeg egyre jobban sűrösödik.
- Hívjátok az aurorokat! -[/b] hallom a kiálltást. Nem nem nem. Megmarkolom a csukjájának a gallérját és az arcáb aköpöm a szavakat.
- Most meg fogod tudni mi az igazi szenvedés, te fasz - sziszegem felé és elhoppnálok a kocsmából, Meteorástól, Avery-stől, bele abba a romos házba, abba a pofészekbe. A landolás nem kellemes, becsapódunk a földbe, mire aférfi megdöbben és még el se negedem, elhopponál velünk valami sziklás, meredek helyre, ahogy guruok a csajjal és a pasival együtt a tengerbe.
- Baszd meg magad, te féreg, még engem is ki akarsz nyírni, mi? - visítom a fülébe és úgy tarkón ütöm, hogy megszédül, és megint visszakeveredünk a házba. Nem vagyok ehhez hozzászokva, forog agyomrom, és minden erőmmel azon vagyok, hogy kiguruljunk az ajtón, a zöld hányásba, hogy megdögöljön, hogy megismerje milyen az igezi gyötrelem. Annyira nem érdekel más csak ez a bosszú, hogy elfelejtem, hogy Avery is ott van és cak akkor veszem észre a szőke tincseket, miután az ajtó úgy eltűnik, bezárósik elpárolog, mintha sosem létezett volna.
A Meteora eszméletlen én meg reszketve kelek fel, mert megint egyszerre két düh tép szét, két suttogás van a fejemben és megőrülök. Futni akarok, elfutni. Közben az alak nyöszörögve felkel, és ha Avery még mindig rajta hempereg, vagy vergődik, vagy akármi, vagy a közelében van, megfogom és réngatni kezdem onnan. Majd ha sikerül jól elé lépek és a pacákra szegezem dühtől remegő kezekkel a pálcát, miközben egyre sűrűbb a zöld takonyszerű köd.
- Nem fogsz megölni még egy gyereket, te szarházi...
A helyszín szabad! |
|
|
|
|
15
|
Múlt / London mugli része / Re: Csillagösvény Galéria
|
Dátum: 2020. 02. 19. - 13:25:47
|
Csillagösvény Galéria
Első szín - ismerkedés a tulajjal kettőezeregy.másodikhó.kilennyolcadik
már
a
Golgota
fája
sem
fáj
csak
Pilátus
hangja
ott
a
kertben
Gecsemáné
kertjében
30 ezüst dénárért
eladva
a
hit
a
hitem
16+
Az utóbbi időkben teljesen kikészültem magamból, nem csinéltam ,ást, csak szoptam abban a kurva erdőben azzal a hülye szőke libával, elhagytam ott a másik pálcám, így KÉTSZER! szoptam az Erdőben, amit még mindig nem tudok mi az isten nyiva teremtett, de lehet inkább maga a sátán szart oda. Olyan telebicseszett hellyel még életemben nem találkoztam, eddig abban a hitben voltam, hogy az erdők annyira funkcionálnak, hogy fotoszintetizálnak a növények, elvannak benne az állatok meg ezek-azok, de nem itt gyökérembertől kezdve csontvázembereken át minden fos megtalálható, és komolyan, díjat érdemelnék, hogy kétszer megjártam az a fos helyet és még félig vagyok őrült. De csak ezért mert eleve megőrültem abbam hogy egyedül hajtom be a bosszúmat a Meteora családon. De még asunnyogás sem jöhet szóba most, hogy Avery lebuktatott. Komolyan elegem volt. De nagyon. Ráadásul annyira nem tudtam mit kezdeni magammal, ha otthon ültem, néha betértem a koliba is, hátha, hátha találkozok Lottieval, de valahogy sosem volt ott és kezdett nagyon idegesítő lenni, hogy nem járok emberek között mert be vagyok szarva, hogy hátba adavakedavráz egy Meteora.
De most elég. Ki kell tolnom a seggem. De még nagyon ürügyet sem találtam, egészen addig, míg meg nem láttam a galéria hírdetést az újságban. Imádom a festészetet, a mugli pedig különösen vonzott, ahogy képesek megfesteni egy darab pillanatot. Nem mozdul a kép, és mégis él. Varázslatosnak tartom az egészet, de ez a szenvedélyem valószínüleg anyámtól ered, aki a nagy orosz vándorfestőkön át Klimt-ig rajongott a festményekért. Voltak irányzatok, amiket nem tudtam hova tenni, de sok pillanat a képeken, az a sok szín, az a kimerevített kép... Egyszerre volt fájdalmas és gyönyörű. Bezárni egy pillanatot nagyon nehéz lehet. Sokkal különlegesebbnek tartottam hát a mugli festményeket a világoménál, de az is ugyan úgy lenyűgözött. Nem értek az egcsethez, a ceruzához, a rotlinghoz, a tollhoz. De lenyűgöz minden.
Meg kellett vennem. ANnyi pénzt hagytak rám a szüleim annyira nem csináltam vele semmit. Valahogy kötelességemnek éreztem azt, hogy végre belevágjak ebbe, hogy végre haladjak, hogy segítsek embereket, hogy olyan legyek mint a klasszikus mecénások,mint Tretyakov, vagy Rumjacev. Legalább ennyi jót tegyek a világgal, még ha közben egy egész családot írtok ki, hogy végre megbosszuljam a szeretteimet. Legalább utána sem lesz üresség, ami rám vár, utána sem maradok cél nélkül.
A tükörben egy megfáradt, öreg arcó húszéves lány pilsog minden reggel rám, és ebből elegem van. Arany vérű vagy, Tessana, egy nagyon is menő család utolsó életben maradt gyereke.A világ tud rólad, a világ hallott felőletek, és neked nem szabad hagynod, hogy elfelejtsék a neveteket. Nem, ennek fennt kell maradnia, a köztudatban, hogy mindeki emlékezzen erre a névre, erre a családra azon a véres éjszakán kívül. Ez az örökös feladata, hogy újra felvirágoztassa a nevet, és bár sajnos nem férfi vagyok, és lehet az aranyvárű ág velem együtt száll majd a sírba, de úgy tűnjön el ez a név, hogy semmit sem adott a világnak. Mert igen is fogok adni. Kikiabálok én, hogy itt voltunk. És itt vagyok. Még minig. Nem érdekel, ha a Meteora megtudja, hadd tudja meg. Hadd lássák, hogy képes vagyok talpra állni, újra élni, újra égni. Mert ez a világ rendje. Újjáépítünk mindent amint az elődeink már nem tudtak. Ennek köszönhetően aztán tényleg úgy öltözök fel, ahogy az egy aranyvérű örököshöz illik, egyedi személyre szabott kabát, és ruha, finom csipkével és színnel. Szerettem magamra adni, hogy lássák az emberek, hogy megtehetem. Hogy egy olyan nőt lássanak, aki erős és mindene megvan. Hogy ezen az illúzión csámcsoghassanak, ne azon, hogy valójában semmim sincsen. Mert lehetek én akár a leggazdagabb is, akkor se lesz semmim. A pénz sosem boldogított. A helyett ott volt mindig a családom
Késő délutánra volt megbeszélnivalóm a tulajjal, valami Elliottal, akit nagyjából el tudtam helyezni, hogy a fene, de őszintén nem nagyon érdekeltek róla a cikkek, meg ús semmi se. Akinek az életéről a legtöbbet csámcsognak az bizony nem is az igazság. Már kint várt a galéria előtt én meg vigyorogva odaléptem hozzá.
- Üdv! Tessana Morrow vagyok - nyújtom a kezemet bemutatkozás képpen. - Nahát, galériához képest igazán pici... De ne aggódjon, simán ki tudom bővíteni - magyarázom lelkesen. - Csillagösvény hm? Nem giccses név ez egy kicsit? - kérdezem kíváncsian, mert valahogy túl nyálasnak gondolom a nevet. De végül is vagyok olyan ószívű, hogy meghagyjam ezt a nevet.
|
|
|
|
|
