evező
☰ profil menü
Üzenetek megtekintése
Dátum: 2023. 07. 11. - 10:34:32
plüssmaci
milyen fűszer lennék?
milyen fűszer lennék?
Dátum: 2023. 07. 11. - 10:33:57
majd megsülnek a napon
bárcsak ne ette volna meg a pizzám Monstro
bárcsak ne ette volna meg a pizzám Monstro
Dátum: 2023. 07. 11. - 10:33:12
Tudod, hogy Monstro nem a legmegbízhatóbb forrás ugye?
Legutóbb is elhitte, hogy a kavics amit egy troll kölyök árult ehető.
Legutóbb is elhitte, hogy a kavics amit egy troll kölyök árult ehető.
Dátum: 2023. 07. 10. - 17:26:47
Úgy nézett ki, mintha az lenne vagy mi?
Dátum: 2023. 07. 06. - 13:48:30
Persze hogy látott mert épp őt kerestem Nottal.
Dátum: 2023. 07. 06. - 13:15:23
Nyílt nap meg ilyenek
20040705
Leander
m o o d
Éppen megszabadultam a felelősségtől, hogy a kölyköket ellenőrizgessem prefektusként, mégis ugyan úgy pesztrálnom kellett Monstrot is. Rendszerint eltűnt és vagy kajált, vagy bizarr módon csajokat szédített saját magával és azzal, hogy etessék meg. Olyan volt, mint valami nagy, szeretet éhes kutya, aki mindenkihez odament egy kis simogatás miatt. Mondjuk nem csodáltam, Aerith nem arról volt híres, hogy kimutassa ha valakit elviselt, még akkor is ha nem találkoztak annyit. Unottan sóhajtottam, ahogyan próbáltam megkeresni, pedig simán ittis hagyhattam volna. Nem iagzán volt kedvem a suli falai között bóklászni, bár eléggé menő épület volt. Kellett egy kis változatosság a Roxfort után, meg már a végére megcsömörlöttem a négy színtől is. Talán túlságosan elegem volt már ott mindenből, nem hiányzott ez a házas dolog sem. Csak a célom számított, meg hogy a szüleimet végre eltakarítsam az emberek életéből.
A nagy teremben viszont nem gondoltam volna, hogy belefutok Nottba, pedig tök logikusnak tűnt. Viszont az már kevésbé, hogy épp protektornak készült. Ez olyan szürreális volt, mintha Norát próbálnám meg elképzelni melegítőben, vagy Aerith-t kedvesebben. Összevont szemöldökkel méregettem hát én is, ahogyan ő engem. Bum meglepetés, én is itt vagyok. Keveset dumáltam vele, távol tartottam magam az emberektől, nem csak a szüleim miatt, hanem magam miatt is. Elbaszott voltam, és előbb utóbb bántottam másokat. Csak Flor volt az, aki eddig nem futott el tőlem.
- Nincs olyan szerencsém... - sóhajtott fel. Oké, a Nottok furák voltak, sokat jártak át anyámékhoz a felnőttek, és mindenféle pszichopata dolgokról dumáltak, gondolom. Csoda, hogy Leander nem volt olyan elborult beteg segg.
- Hm, a család szívás - bólintottam rá egyet.
Elvettem egy olyan szórólapot, és összetalálkozott a tekintetünk egy pillanatra. Felvontam a szemöldökömet, ahogyan a kék tekintete az enyémet kutatta. Nincs is ott semmi jó, Lee. Sóhajtottam és inkább elnéztem a többiek feje felett.
- Tudod. Akit Nottnak hívnak, az nem mindig választhatja meg a maga sorsát - válaszolta, ahogyan megindultunk. Én csak követtem, és nézelődtem, meg akartam jegyezni az útvonalakat, meg a helyeket, hogy ne baszakodjak ezzel az első napokon. Gondolom úgy is nekem kellett vezetnem akkor Monstrot is. Az auroros résznél tömeg volt, de gondolom senki se akarja a szüleit hidegre tenni.
- De te lehet kivétel - vontam meg a vállamat. Nem mintha olyan egyszerű lett volna, de az aranyvérű családok ezzel a hozzáállássál csak a szöget ütnek a koporsójukba.
- De semmi gond ezzel. Hozzá fogok szokni - erre csak kétkedve bámultam rá. Ha az ember megszokja, akkor egy része meghal belül. Szóval az sem feltétlenül megszokás volt.
- Kétlem - dünnyögtem halkan, lehet nem is hallotta a nagy zajban. - A színházat? Nem nagyon jártam eddig oda, miért? - kérdeztem vissza, majd egy kisebb embertömeg állta az utat el előttünk, én meg csak sóhajtottam egyet és karon fogva Leandert magam után húztam, még a végén ő is eltűnik és kereshetem mind a kettejüket.
20040705
Leander
m o o d
Éppen megszabadultam a felelősségtől, hogy a kölyköket ellenőrizgessem prefektusként, mégis ugyan úgy pesztrálnom kellett Monstrot is. Rendszerint eltűnt és vagy kajált, vagy bizarr módon csajokat szédített saját magával és azzal, hogy etessék meg. Olyan volt, mint valami nagy, szeretet éhes kutya, aki mindenkihez odament egy kis simogatás miatt. Mondjuk nem csodáltam, Aerith nem arról volt híres, hogy kimutassa ha valakit elviselt, még akkor is ha nem találkoztak annyit. Unottan sóhajtottam, ahogyan próbáltam megkeresni, pedig simán ittis hagyhattam volna. Nem iagzán volt kedvem a suli falai között bóklászni, bár eléggé menő épület volt. Kellett egy kis változatosság a Roxfort után, meg már a végére megcsömörlöttem a négy színtől is. Talán túlságosan elegem volt már ott mindenből, nem hiányzott ez a házas dolog sem. Csak a célom számított, meg hogy a szüleimet végre eltakarítsam az emberek életéből.
A nagy teremben viszont nem gondoltam volna, hogy belefutok Nottba, pedig tök logikusnak tűnt. Viszont az már kevésbé, hogy épp protektornak készült. Ez olyan szürreális volt, mintha Norát próbálnám meg elképzelni melegítőben, vagy Aerith-t kedvesebben. Összevont szemöldökkel méregettem hát én is, ahogyan ő engem. Bum meglepetés, én is itt vagyok. Keveset dumáltam vele, távol tartottam magam az emberektől, nem csak a szüleim miatt, hanem magam miatt is. Elbaszott voltam, és előbb utóbb bántottam másokat. Csak Flor volt az, aki eddig nem futott el tőlem.
- Nincs olyan szerencsém... - sóhajtott fel. Oké, a Nottok furák voltak, sokat jártak át anyámékhoz a felnőttek, és mindenféle pszichopata dolgokról dumáltak, gondolom. Csoda, hogy Leander nem volt olyan elborult beteg segg.
- Hm, a család szívás - bólintottam rá egyet.
Elvettem egy olyan szórólapot, és összetalálkozott a tekintetünk egy pillanatra. Felvontam a szemöldökömet, ahogyan a kék tekintete az enyémet kutatta. Nincs is ott semmi jó, Lee. Sóhajtottam és inkább elnéztem a többiek feje felett.
- Tudod. Akit Nottnak hívnak, az nem mindig választhatja meg a maga sorsát - válaszolta, ahogyan megindultunk. Én csak követtem, és nézelődtem, meg akartam jegyezni az útvonalakat, meg a helyeket, hogy ne baszakodjak ezzel az első napokon. Gondolom úgy is nekem kellett vezetnem akkor Monstrot is. Az auroros résznél tömeg volt, de gondolom senki se akarja a szüleit hidegre tenni.
- De te lehet kivétel - vontam meg a vállamat. Nem mintha olyan egyszerű lett volna, de az aranyvérű családok ezzel a hozzáállássál csak a szöget ütnek a koporsójukba.
- De semmi gond ezzel. Hozzá fogok szokni - erre csak kétkedve bámultam rá. Ha az ember megszokja, akkor egy része meghal belül. Szóval az sem feltétlenül megszokás volt.
- Kétlem - dünnyögtem halkan, lehet nem is hallotta a nagy zajban. - A színházat? Nem nagyon jártam eddig oda, miért? - kérdeztem vissza, majd egy kisebb embertömeg állta az utat el előttünk, én meg csak sóhajtottam egyet és karon fogva Leandert magam után húztam, még a végén ő is eltűnik és kereshetem mind a kettejüket.
Dátum: 2023. 07. 05. - 08:25:50
éjszaka
Dátum: 2023. 06. 30. - 20:59:23
Én is.
És Monstro is a nyakamban lesz.
És Monstro is a nyakamban lesz.
Dátum: 2023. 06. 28. - 16:55:02
Megbűvöltem a füzetet, majd egyetem alatt is írhatsz nekem, ha unatkozol
Dátum: 2023. 06. 28. - 16:52:55
Utolsó
20040705
Flor & a többiek
az út vége
El se hiszem, hogy itt voltam, az utolsó napomon. És baszki, annak ellenére, hogy szinte mindent elvett tőlem ez a hely, kurvára elérzékenyülök. Csak ülök a háztársaim között, és milyen nevettséges, nyálas, de mégis csak a családom voltak, hét szánalmas évig. Nekem sose adatott meg normélis család, sosem lesz már olyanom, mégis ezek az ismerős arcok, a folytonos kunyerálások Monstrotol és Norától, vagy az Alffal való ücsörgés a könyvtárban vizsgák előtt, vagy hallgatni Lola égbekiáltóan harsány és annál nagyobb külvárosi gettós akcentussal előadott pletykáit, meg azt, hogy McGalagony már megint leszedette a csillámos körömlakkját... Basszus hiányozni fog. Persze, Monstrot nem fogom levakarni magamról, de a többieket nem vihetem magammal. Flort főleg nem, és talán ez még jobban megviselt, hogy innen elmegyek, sose fogom felvenni a zöldet és nem vergődők azon, hogy melyik ház lesz az első.
Francba is, nem lehetek ekkora izé, hogy itt elérzékenyülök. Figyeltem a többieket, aztán csak megforgattam a szememet Hill beszólására. De legalább, hogy hill elhúzta onnan a csíkot, felszabadult egy hely és léphettem Florhoz. Közben fél füllel hallgattam persze a beszédet, Norának, mert sulielső lett, odaadtam a sütimet, bár úgyis addig ácsingózott volna, míg el nem veszi előlem. Azért a Rend aggasztott, nem tetszett nekem, hogy egy halott eszme megint árnyként lebeg a fejünk felett. Legalább még egy kicsit büszke is lehettem, hogy a házam nyert, bár nem soka energiát öltem ebbe bele.
- Gondolhatod, hogy te mennyire fogsz nekem hiányozni Hill - válaszoltam neki irónikusan, majd Domra néztem, majd a Kicsi Kékjére. - Ne hagyd, hogy elbőgje magát - mondtam direkt cukkolva őket, és Florhoz mentem, majd leültem mellé. Barátságosan hátba csapkodtam.
- Jöttem, mielőtt lefoglalna valaki más - mondtam neki és lazán elvigyorodtam. Nem akartam hogy lássa szarul vagyok ettől a búcsúzkodástól, képes lenne bőgni is, ismertem - Köszi, az előnyt - céloztam a házpontokra, mintha csak direkt csináltam volna, de inkább viccelődtem egy kicsit.
- Hazafelé, azért most ne gyújtsunk rá.
20040705
Flor & a többiek
az út vége
El se hiszem, hogy itt voltam, az utolsó napomon. És baszki, annak ellenére, hogy szinte mindent elvett tőlem ez a hely, kurvára elérzékenyülök. Csak ülök a háztársaim között, és milyen nevettséges, nyálas, de mégis csak a családom voltak, hét szánalmas évig. Nekem sose adatott meg normélis család, sosem lesz már olyanom, mégis ezek az ismerős arcok, a folytonos kunyerálások Monstrotol és Norától, vagy az Alffal való ücsörgés a könyvtárban vizsgák előtt, vagy hallgatni Lola égbekiáltóan harsány és annál nagyobb külvárosi gettós akcentussal előadott pletykáit, meg azt, hogy McGalagony már megint leszedette a csillámos körömlakkját... Basszus hiányozni fog. Persze, Monstrot nem fogom levakarni magamról, de a többieket nem vihetem magammal. Flort főleg nem, és talán ez még jobban megviselt, hogy innen elmegyek, sose fogom felvenni a zöldet és nem vergődők azon, hogy melyik ház lesz az első.
Francba is, nem lehetek ekkora izé, hogy itt elérzékenyülök. Figyeltem a többieket, aztán csak megforgattam a szememet Hill beszólására. De legalább, hogy hill elhúzta onnan a csíkot, felszabadult egy hely és léphettem Florhoz. Közben fél füllel hallgattam persze a beszédet, Norának, mert sulielső lett, odaadtam a sütimet, bár úgyis addig ácsingózott volna, míg el nem veszi előlem. Azért a Rend aggasztott, nem tetszett nekem, hogy egy halott eszme megint árnyként lebeg a fejünk felett. Legalább még egy kicsit büszke is lehettem, hogy a házam nyert, bár nem soka energiát öltem ebbe bele.
- Gondolhatod, hogy te mennyire fogsz nekem hiányozni Hill - válaszoltam neki irónikusan, majd Domra néztem, majd a Kicsi Kékjére. - Ne hagyd, hogy elbőgje magát - mondtam direkt cukkolva őket, és Florhoz mentem, majd leültem mellé. Barátságosan hátba csapkodtam.
- Jöttem, mielőtt lefoglalna valaki más - mondtam neki és lazán elvigyorodtam. Nem akartam hogy lássa szarul vagyok ettől a búcsúzkodástól, képes lenne bőgni is, ismertem - Köszi, az előnyt - céloztam a házpontokra, mintha csak direkt csináltam volna, de inkább viccelődtem egy kicsit.
- Hazafelé, azért most ne gyújtsunk rá.
Dátum: 2023. 06. 27. - 08:35:38
Már nem lehet