Egy kutya gondolatai:
"Itt élek ezzel az emberrel, aki etet, simogat és gondoz engem. Ezek szerint ő Isten."

Egy macska gondolatai:
"Itt élek ezzel az emberrel, aki etet engem, simogat és kényeztet. Ezek szerint ÉN vagyok Isten."

Mr. De Crasso (elnézést az elég hosszú késésért)

Egy acromantula, ami megtámad egy aurort... Ez a férfi is auror lehet, vagy valami hasonló, ha ennyit tud róla.
- Jöjjön! - indul el a folyosó vége felé - Apropó, a nevem Jack Ray - nyújtja a kezét a férfi felé, remélve hogy az elfogadja.
- Az irodámba megyünk. Itt a büfében nem adnak szíverősítőt. - mosolyodik el. Ott még a kávé is pocsék... Közepes ütemben sétál, közben rápillant a melette haladó varázslóra: eléggé sokkos állapotban van. Nem is csoda. Jacket már nem rázza meg az ilyesmi látványa, hozzászokott már. Főleg gyakornok korában. A "drága" főorvos úr minden piszkos munkát vele végeztetett el. A hányás feltakarításától kezdve, a véres ágyneműkön keresztül egészen a leggennyesebb sebek kitisztitásáig. Mindezt természetesen pálca nélkül. "Hogy megerősödjetek!" Mindig ezt mondta az öreg. Áldott jó orvos volt mindezek ellenére.
Lassan elérnek a folyosó végére, egy jobb kanyarhoz, ahonnan egy sötét folyosóról rögtön Jack irodája nyílik. Elég sötét, egyetlen szekrénnyel, egy fotellal, székkel, és egy asztallal, ami - a felületéből ítélve - egy piromániásé volt.
- Csak Ön után... - nyítja ki az ajtót, miközben pillantása elréved a keskeny ablakon át a kilátásra. Fél Londont be lehet látni. És legalább egy kis fény is bejön.

Mr. De Crasso

Fél mosollyal reagált a férfi méltatlankodására, miközben a varázsló megtörölte a nyakát, vajmi kevés sikerrel.  Egy nyögéssel a hordágyra terítette a férfit, majd megpróbálta a hasára helyezni a karját, de nem sikerült: valószínűleg eltört.
Jack megállapította, hogy a férfi enyhén sokkos állapotban lehet, szinte szórakozottan felelt a kérdésére. Acromantulák… Remek.
- Ha időben kezeljük, még meglehet menteni. – sóhajtott – Bár nem sok ember ismerek, aki túlélt volna egy ilyen támadást. De majd a kollégák meglátják mit lehet tenni. Tudja, az én szakterületem a bájitalok. -  Most végre van ideje megnézni a férfit, akinek öltözéke csupa vér. Mintha kotorászna a zsebében, talán zsebkendő után. Finoman pöccint a pálcájával a férfi irányába, mire a ruháján és a testén eltűnik a vér.
- Így már kényelmesebb.
- Hogy hívják ezt a fickót, nem tudja? – kérdezi, miközben megérkezik a lift. Miközben betolja a hordágyat, felmerül benne, hogy talán már meghalt a szerencsétlen. A varázsló nyakához nyúlt, de még érezte az élet utolsó, pislákoló szikráját. Lift felért, és ők abban a pillanatban szembe találták magukat egy csapat gyógyítóval, élükön Robertal, a kopaszodó, pocakos gyógyítóval.
- Mi történt, Jack?
- Acromantula.
Éppen hogy kimondta a válasz, a kollégák már el is viharzottak a sérültel a legközelebbi kezelőbe, Jacknek még a férfi nevét sem volt ideje megmondani, így hát a mellette álló férfihoz fordult, ha ugyan még ott állt mellette. - Itt már nem tehetünk semmit. Jól van? – fogta meg a varázsló vállát – Jöjjön, igyunk meg egy lángnyelv whiskyt, jót fog tenni. - Magának is, nekem is. Tette hozzá magában, remélve hogy a férfi elfogadja az ajánlatot.

Mr. De Crasso

Jack éppen jó néhány gyógyító társával együtt kupaktanácsot tartottak a folyosó egy szakaszán. Ez abból állt, hogy öten-hatan beálltak egy körben a folyosó közepére, és olyan dolgokról beszélgettek, aminek 90%-ban semmi köze nem volt a betegekhez. Jack kávéval a kezében állt a többiek között, de gondolatai már régen nem követték a beszélgetés fonalát. Néha egy-egy szó eljutott a tudatáig, ezekre magában reagált. Hirtelen mindenki felnevetett körülötte, mire felnézett. Egy kopaszodó gyógyító a mugli sebvarrás módszereit ecsetelte, amin ezek a képzett emberek csak jót derültek.  Utálta, ha így beszéltek a mugli módszerekről, talán épp azért, mert édesanyja kvibli, és így általa jobban átérzi az ilyesmit. Lassan megfordult, és elindult a folyosó vége felé, hogy beérve a Mungó teázójába odaadja az üres csészét a pultnál álló boszorkánynak.
Lassan sétált el a liftig, mely levitte a földszintre.  Közben Rosera gondolt, és Robinra, aki most az anyjánál élvezi a kényeztetést. Mindig ő vigyáz Robinra, mikor Jack dolgozik. Lassan megállt a lift, és ő a nyüzsgő teremben találta magát. Szinte abban a pillanatban, hogy kilépett a liftből, legalább egy tucat ember tódult be a liftbe. Jack biccentett a recepciónál ülő fáradt tekintetű nőnek, aki ugyancsak viszonozta a köszöntést, de mikor oda akart hozzá menni, egy hangot hallott a tömegből, majd szinte rögtön utána egy női sikolyt. Egy férfihang kért segítséget, egy súlyosan sebesült embernek. Egy férfi állt a tömegben, hátán egy véres, félig holt férfival. Jack villámgyorsan előkapta pálcáját, suhintott, mire egy hófehér ipotálybeli ágy állt a férfi előtt. Jack nem nagyon nézte meg a férfit, csak a véres kupacot a hátán. Valamilyen varázslény okozhatta a sérülést, ezt egyből megállapította. Roberthoz kell vinni, ő ért az ilyesmikhez, gondolta. Jack szakterülete a bájital- és növénymérgezések.
- Fektesse rá! ? adta ki a parancsot, mint egy tábornok. Ha a férfi ráfektette az ágyra a sérültet, akkor megindult vele a lifthez.
- Mi történt? ? kérdezte menet közben, ha a férfi követte. Remélte hogy igen, mert információ nélkül, elég nehéz lesz kezelni.

Ma - 20:07:16] Yvette Delacour: *idézget... kár hogy sose értett hozzá mint a bájitaltanhoz  *

[Ma - 20:07:33] Yvette Delacour: vigyázzatok a végén megidézem KampóKéz Jack bácsit *röhög*

[Ma - 20:07:46] Iris Mackenzie:  és még te vesztél össze ioval azon, hogy ki legyen az iskolaelső 

[Ma - 20:07:53] Gwendolyn de Crasso: na az jólesz.igazi Halloween-buli lenne.

[Ma - 20:07:54] Iris Mackenzie: Mioval

[Ma - 20:08:29] Jack Ray: *csak néz* Jack bácsi ittvan, gyerkőcök...

[Ma - 20:08:55] Gwendolyn de Crasso: s hol marad a kampókéz? xD

[Ma - 20:09:24] Jack Ray: otthon maradt xD


[Ma - 20:09:52] Yvette Delacour: *KampóKéz meg suhan, Irike melett megáll szerelmet vallani  *


[Ma - 20:10:52] Jack Ray: *elrejtőzik, hátha KampóKéz nem hallotta Jack bácsis megnyílvánulását*

[Ma - 20:13:19] Iris Mackenzie: *-*

[Ma - 20:14:24] Jack Ray: hogyha hirtelen ránézek a nevemre, azthiszem h hollós vok

[Ma - 21:15:38] Gwendolyn de Crasso: ühm.mégmindig a Kampós bácsinál tartunk?=P

[Ma - 21:17:46] Jack Ray: nemtom.. szerinted itt van még?

[Ma - 21:18:42] Gwendolyn de Crasso: hmm.jókérdés.

[Ma - 21:19:01] Gwendolyn de Crasso: lehet hogy este szembe jönne velem az utcán xD

[Ma - 21:19:29] Jack Ray: ha kérdezi Jakab vagyok, és nem mondtam ilyet, h: gyerkőcök, itt van Jack bácsi, oké?

[Ma - 21:20:09] Gwendolyn de Crasso: okéé =D

[Ma - 21:20:26] Gwendolyn de Crasso: dee.töklámpást adjáál neki:D

[Ma - 21:20:49] Jack Ray: Egyébként N.E.M. félek a szellemektől. *mingyárt berosál*

[Ma - 21:21:13] Jack Ray: tudtad, h azt Jack lámpának is hívják?

[Ma - 21:21:24] Gwendolyn de Crasso: jójó elhiszem...énse *ittrepkednekkörötteőmegazágyalatt*

[Ma - 21:21:39] Gwendolyn de Crasso: ahha valamit  hallottam róla 

[Ma - 21:22:27] Jack Ray: mégjó h nincs egy átok se szellemek ellen -.-'

[Ma - 21:22:45] Jack Ray: szerinted a kutya hatásos? xD

[Ma - 21:23:34] Gwendolyn de Crasso: háát.még nem próbálkoztam vele ű

[Ma - 21:24:01] Gwendolyn de Crasso: de lehet hogy a zuhany alatti éneklés hamarabb elzavarja a szellemeket 

[Ma - 21:24:21] Jack Ray: próbáljuk ki 

[Ma - 21:24:45] Gwendolyn de Crasso: jóó. =D

[Ma - 21:25:05] Jack Ray: *gondolkozik* vannak süket szellemek?

[Ma - 21:26:27] Gwendolyn de Crasso: hmm..majd megkérdezzük tőlük: süketek vagytok? xD

[Ma - 21:27:36] Jack Ray: ha nem válaszol, akkor két lehetőség van: ad1: szimplán bunkó ad2: azért nem válaszol, mert az ordítással párhuzamosan nem megy ad3: süket.

[Ma - 21:27:53] Jack Ray: ez három lehetőség volt

[Ma - 21:31:08] Gwendolyn de Crasso: 

[Ma - 21:31:35] Gwendolyn de Crasso: na én most megyek megkérdem a kutyát akar-e szellemet üldözni xD

[Ma - 21:31:41] Gwendolyn de Crasso: jóéjt

[Ma - 21:32:00] Gwendolyn de Crasso: kellemes éneklést  a zuhany alatt 

[Ma - 21:32:17] Gwendolyn de Crasso: *megölelsmegykutyához*

[Ma - 21:34:27] Jack Ray: *ölel* szia

~ Helyes, helyes *gonosz*   ~

Van macskája? Ez érdekes. Pedig Robin nem igazán kedveli a macskákat, és a gazdáikat sem. Most jól neveltnek akarsz tűnni, igaz? Kérdeztem magamban. Vagy csak megkedvelted Lizziet? Kitudja. Érdekes személyiségnek tűnik.
- Biztos érzi, csak most jól neveltnek akar tűnni. - mosolyogtam vissza Lizzire. - Pedig általában nem szereti a macskákat, kivéve az édesanyámét. De őt már kiskora óta ismeri. - Megsimogattam Robin fejét, majd mutatóujjammal alig észrevehetően a földre mutattam, jelezve: lefekhet, ha akar.
Nevettem Lizzie megjegyzésén. Kezdeti félelmem, miszerint "Merlin tudja mért' de a flörtölés jobban szokott meni, mind a társalgás", kezdett elpárologni.
- Pedig nem mindig ilyen ám! - vakartam meg másnapos borostámat. Meg kellett volna borotválkozni. - Néha kicsit... Zicc van. - húztam el mosolyogva a kezem  oda-vissza arcom előtt. - Olyankor mindenkivel incselkedik. - Incselkedik... hogy juthat ilyen szó az eszembe? Mintha a középkorban lennék. - De gondolom a Te macskád is ilyen. - tereltem a beszélgetés fonalát egy kicsit Lizzie felé, hisz én már olyan sokat beszéltem. Mi a foglalkozásom? Ez egyszerű.
- Gyógyító vagyok. Ész bizony ilyen időkben szükség van ránk. - Ezek az örökös harcok. Naponta nem egyszer látom, ahogy a folyóson, egy kollégám közli a családdal, hogy... Nos hát igen. Pedig mi mindent megteszünk.
- És Te? Mivel foglalkozol? - Igazából nem tudom elképzelni, mivel töltheti a nő az idejét, vagy hol.

Széttépi?? Robin? Ez őrült. Ez a kutya még egy kutyát nem támadott meg, nem hogy majd őt!
- Széttépi? Ez a kutya? - kérdeztem vissza felháborodtam - Ezt a kutyát életemben vicsorítani nem láttam, pedig kiskora óta nálam van. Különben pedig, ha már maga szerint Robin hülye: Robin, kérj szépen bocsánatot, a hölgytől. - a hölgy szót enyhén megnyomtam, miközben szememet le sem vettem a boszorkányról. Szemem sarkából láttam, ahogy Robin bocsánatot kér: jobb mellső lábát kelletlenül előrenyújtotta, a balt behajlítva lehajtotta a fejét. Pár másodpercig így maradt, majd felállt.
Közveszélyes? Ez már annyira abszurd, hogy szóra sem méltatom. Egy kutya, amelyik a parkban a gyerekekkel játszik, Rosera vigyáz, ha valahová el kell mennem, közveszélyes lenne? Hogy is szokták mondani? Ne ítélj első ránézésre.
- Ne ítéljen első ránézésre. - mondtam csendesen.
Nem lepődött meg, amikor hátrafordult, hogy ránézzen a macskára. Vagy csak iszonyúan jó színész.
Mint egy céltábláról, amibe nyilakat hajigáltak a telepesek? Jól vág az agya, az egyszer biztos. De hogy többet érne Robinnál? Hát nekem nem. Nálam is? Szép fintor. Beképzelt kis liba. Kezd főni a fejem. Mit képzel magáról, hogy így mer beszélni?
- Ezek szerint ön biztos gyógyító. - vágok vissza - Biztos van gyermeke is. Bár szerintem csak egy Roxfortos diák, aki nem tudja hol a helye, és mi az a tisztelet. - Fintorgok vissza. Talán egy kicsit túl messzire mentem, de most már ez sem érdekel.
- Ideje lenne megtanulnia, hol van a helye az életben, és hogy nem minden fenékig tejfel. Nem minden úgy van, mint azt ahogy Fenséged elképzeli. - Gunyorosan mondtam ki a fenséged szót. Elegem van már ebből az egészből. Mindig Robin miatt kerülök bajba. Ez is, mit képzel magáról?

Rohantam, ahogy bírtam, de az volt a baj, hogy Robin is ugyan ezt tette. Láttam a lányon, hogy eléggé meglepődik, de gyorsan reagált: egy pillanat alatt húzta elő a pálcáját, és a pajzsbűbájomnak köszönhetően Robin, akár egy gumilabda pattant vissza. Robin földet érve fájdalmasan nyüszített, én pedig közben odaértem a lányhoz. Lihegtem egy kicsit de inkább az idegességtől, mint a futástól.
Dög? Még hogy én engedtem szabadon? Ha én engedtem volna szabadon, miért futottam volna utána, mint egy őrült? De különben is, mit az ördöngös ménkűt akart Robin ettől a lánytól? Aztán megláttam, a lány válla felett a választ. Nem hozzá futott. Egy kóbor macska. Jellemző.
- De amint látom nem esett baja. - majd leguggoltam Robinhoz, aki fájdalmasan nyüszített miközben felém nyújtotta jobb lábát.  Szakavatott mozdulattal fogtam meg, miközben megállapítottam: Robin akkora erővel csapódott a földnek, hogy eltört a lába.
- Különben pedig, nem engedtem szabadon. - Óvatosan egybe illesztettem a két csontot, majd előhúztam a pálcám, és összeforrasztottam a csontot egy bűbájjal. - Kitépte a kezemből a pórázt. - felálltam, miközben éreztem, hogy a kutya hozzám simul. - És különben sem ön volt a célpont. - Mutattam a lány háta mögé, a macskára.

~ Christine ~

Milyen szép tavaszi délután van! Ezt sok Roxforti diák ki is használja. Biztos megint roxmortsi délután van. Az én időmben is volt ilyen. Mindig a Három Seprűben loptuk a napot.
Robin engedelmesen ballag mellettem, szinte vezet, annyira bele vagyok feledkezve a gondolataimba. Gyakran van, hogy amikor sétálunk Robin vezet, és olyankor általában valami tápboltban, parkban, vagy egy háznál kötünk ki, amiről fogalmam sincs hogy hol van.  Hirtelen Robin megállt, és elkezdte szaglászni a földet. Enyhén megrántotta a nyakával a pórázt, jelezve, hogy ő már pedig arra szeretne menni.
- Gyere! ? mondtam neki, majd megrántottam a pórázt, mire ő szomorúan követett. Valami nagyon érdekelhette, de hogy mi, azt akkor még nem tudtam. Csak pár métert haladhattunk, amikor hirtelen kitépte a kezemből a pórázt ? ami nem is volt olyan nehéz ? tekintve h épp hogy csak ki nem esett a kezemből. Megbíztam Robinban, annyira, hogy higgyem, nem fog ilyet tenni.  De most düh helyett páni félelemfogott el. Mi van, ha valaki nem látja a nyakörvet és a pórázt, és farkasnak hiszi? Utána eredtem. Robin elég előnyt szerzet ahhoz, hogy már csak suhanó szürkés farkát lássam, de vagyok annyira ki sportolt, hogy utolérjem. Utolértem, és rájöttem h miért futott ennyire. Ez lett volna az a szag, ami ennyire felkeltette az érdeklődését? Egy lány felé vette az irányt. Csak el ne tarolja? De miért? Ha egy szuka lenne, még megérteném de ezt...

~Nem gond  ~

Lizzie miután velem kezet fogott, elfogad egy mancsrázást Robintól is. Közben Lizzie leült, és jólesően kortyolt az italából. Vajsör, ha jól láttam.
- Én szintúgy. Meg persze Robinnal is régebben voltunk már nagyobb sétán. - A fene... Jól letegeztem. Na jó. Mentsük, ami menthető.
- Megkérhetném, hogy tegezzem? - Kértem meg Lizzie-t, hamár én jól letegeztem. Hirtelen kezdett egy kicsit melegem lenni. Ezek után Robin - gondolom jutalomfalatot várva - odajött hozzám. Várakozóan nézett rám, de én úgy tettem mintha észre sem vettem volna. Azért a szemem sarkából láttam, hogy a fejét jobbra és balra döntögetve bámul az arcomra, a zsebemre, aztán megint rám.  Robin mordult egyet és megbökött, jellezve: várja a jutalomfalatkát.
- Hogy te ebből sosem nősz ki... - fordultam a kutyához, és odaadtam neki egy darabot, abból a mugli kutyaédességből, amit annyira imád.  Csak egyet, nehogy elhizzon nekem.
- Van állatod? - kérdezem a nőt. - Csak azért kérdem, mert nem mindenki fogadja el, ennyire könnyen Robin "üdvözlését". - mosolygok el. Közben megsimogatom Robin fejét, majd egy csuklórántással feljebb igazítom az órám. Nem szeretem, ha lötyög rajtam. Közben rájövök, milyen baromságot kérdeztem. Meg kéne kérdeznem anyámat, hogyan ismerkedünk hölgyekkel, ha nem akarunk semmi komolyat, csak beszélgetni. Ezt az emberek nem tízen pár évesen kérdezik? Lehet, hogy tíz évet lemaradtam? Ha ez így van, az szívás.

Vannak még érdekes kalandok xD

"Idő: 1997.02.17 14:50
Helyszín: Iszapszentgilisztás/ Mucsaröcsöge/ Bivalyb*sznád/ Rákosszentborzasztó/ Halálf***a... vagy amit szeretnétek"

*neki ez vicces, lefordult a székről"

alulról XDXD
 
[Vas 00:09] <Tyara Mortal> olyan hideg van h a nemlétező pöcsöm is lefagyott XDDD
[Vas 00:08] <Tyara Mortal> megjöttünk
[Vas 00:08] <Tyara Mortal> hellllooo

A hely semmit sem változott, amióta itt jártam. Igazából egész Roxmorts a régi. Na ja, nem ártana egy kis vérfrissítés. Lehet, hogy még elugrok megnézni a Szellemszállást, áll-e még. Biztos, hogy áll. Nincs olyan barom, aki lerombolja, hogy utána őt kísértse egy tucat szellem. Persze ez csak mese. Az egész házban, jó ha pár bogár él. Hirtelen Robin felemeli a fejét, és én kérdőn kapom oda a fejem. Robin megszokta az embereket, de akkor vajon mi kelti fel ennyire az érdeklődését? Aztán megpillantom: egy velem egykorú nő tart a mi irányunkba, átküzdve az embertömeget. Nem ismerem, de akkor vajon mért jön az én asztalomhoz? Mert kétségtelen, hogy ide tart.
- Természetesen. - válaszolok, miközben félig álló helyzetbe tornászom magam a széken.
- Jack Ray. - nyújtom oda neki a kezem, és most már esélyem van közelebbről is megismerni. Fiatal nő, talán fiatalabb nálam, sötétbőrű, barna hajú. Szimpatikusan néz ki. Aztán hirtelen egy hang szólal meg a fejemben:
- Apa! - ezen magamban elvigyorgok. Hát persze kislányom. Csak a tiéd vagyok.
Hirtelen a szemem sarkából látom, hogy Robin feláll, és a nő felé nyújtja a mancsát, üdvözlés képpen, az hogy a nő elfogadja-e, már Robin, szerencséjén múlik. Nem egy embertől hallottam már olyat, hogy azt mondta: "Nem fogom meg azt a koszos mancsát" vagy "vigye el a kutyáját különben feljelentem zaklatásért!" persze ezt a változatot hallottam már Cruciosba is...
- Ő Robin. - Mondom, ha a nő elfogadta Robin "mancs"- nyújtását. Ha nem, csak enyhén felhúzom a szemöldököm.
- És mi járatban erre, ahol a madár se jár? - mosolygok. Ahol a madár se, de emberek százai igen. Hát egen. Vannak, és lesznek is mindig népszerű helyek.

[ Lizzie ]

Úgy döntöttem, Robinnal elugrunk egy kicsit Roxmortsba sétálgatni, körülnézni. Hál' Istennek ez alkalommal Robin sem nyűszített félve a hoppanálás után, ugyhogy kezdi megszokni. Zonkó Csodabazárjába sajnos Robin nem jöhetett be, így kint kellett maradnia. Kicsit ugyan szomorú volt ez miatt, de hamar megvigasztaltam - a muglik által gyártott - kutyakekszel. Robin egyenesen imádja. Na meg persze azt is ha valaki símogatja, így nem csoda hogy nem ugatta le azt az idős hölgyet aki így kényeztette amíg én Zonkó Csodabazárjában voltam. Kicsit ugyan meglepődött az öreghölgy, mikor elmondtam neki, hogy  Robin nem farkas, hanem egy alaszkai malamut. De ez sem először fordult már elő.
A Három seprű előtt Robin megállt, szimatolt egy picit, majd várakozóan rám nézett. Megvontam a vállam, és megindultam a bejárat felé. A hely zsúfolásig tömve volt, így hát megtindultam az egyetlen szabad asztal felé. Madam Rosmerta szinte abban a pillanatan mikor helyetfoglaltam ott termett mellettem, hogy felvegye a rendelést, látszot nem felhőtlenül boldog Robin láttán. Ezt Robin is észrevette, ezért egy nagyon hasznos trükköt mutatott be:jobb lábát előre nyújtva, bal lábát behajlítva meghajolt, majd jobb  mancsát előrenyújtva várta, hogy a Madam elfogadja. Rosmerta mosolyogva üdvözölte Robint, majd felém fordulva felvette a rendelést. Ugyan nem mondtam, de azért Robinnak is hozott egy vízestálat. Körülnézve beleittam a vajsörömbe, miközban Robin letelepedett mellém, és kiváncsiann szimatolt.

          alapok

jelszó || "Ronald, az egyetlen szőke Vízli."
teljes név || Jack Axel Ray
becenév || Jack
nem || férfi
születési hely, idő || London 1968. 02. 26.
kor || 29
faj || ember
vér || sárvérű
évfolyam || ---

          a múlt

Jack februárban született, London egyik kórházában, mint Axel és Elisabeth Ray másodszülött fia. Bátyja Tom ekkor már kilenc éves volt, és nagyon féltékeny, amiért Jack ’kitúrta’ a családból. Ezzel minden testvér így van, amikor megszületik a kistesója. Így vélekedtek Jack szülei, egészen addig, amíg a kedves bratyó „véletlenül” majdnem kidobta az erkélyen az öthónapos Jack-et. Ez után Thomas nem egy ízben lopott a sarki boltból. Ezért szüleik úgy döntöttek, hogy ez nem maradhat így tovább. Mivel az, hogy elbeszélgessenek az ügyről Tommal, nem hozott túl sok változást, ezért a szülők elhelyezték egy javítóintézetbe. Így nevelkedhetett a kis Jack, agresszív bátyjától távol. Már ötéves volt, amikor bátyja hazakerült.     Jack először találkozott, akkor már tizennégy évessé vált fivérével. Ebben az évben született meg Jack húga, Mary. Mary öthónapos volt, amikor legidősebb bátyja, Tom, elszökött otthonról. Thomas Ray, tizennyolc éves kora óta börtönben ül kábítószerezés, lopás, és két ember megölésének vádjával. Jack, börtönbe kerülése előtt, egyszer látta. Amikor Tom hazalátogatott, hogy végezzen apjával. Azóta Elisabeth Ray egyedül neveli gyermekeit, legjobb tudása szerint. Terhes évek múltak el addig, amíg Jack 11 éves korában megkapta a roxforti levelet, melyben értesítették, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolába. Ekkor tudta meg édesanyjától, hogy nagyapja, szintén varázsló volt, de sajnos ő, kviblinek született. Nagy viták voltak ez időben fia, és anyja között. Egyrészt, Jack vádolta anyját, amiért ezt nem árulta el nekik előbb. Másrészt Elisabeth vitatkozott fiával azért, mert nem tudta megérteni, hogy erre szükség volt. Anya és fia viták közt vált el.
És megkezdődött az iskola. Jack megdöbbent azon, milyen gyorsan beilleszkedett. Azt hitte, hogy ki fogják nevetni, amiért muglik közül jött. De tévedett. Sokan voltak mugli születésűek az iskolában, és ők is olyan tudatlanok voltak, mint ő.
Egy ideig buli volt az iskola, de aztán félév körül kezdett bebizonyosodni: bizony a jó jegyekért keményen meg kell harcolni. És ő megharcolt értük. Könnyen tanult, nem kellett órákat a könyv felett görnyednie, és magolnia. Csak tanult, és tanult, hisz emlékezett édesapja egykori szavaira. „Tanulj fiam, tanulj, hisz ezt senki nem veheti el tőled.” És Jack, az egykori kisgyerek, azon kapta magát, hogy már a Gyógyítóképző padjait koptatja, végez, és az esküvőjére készül. Feleségül pedig, Roberta Johnsont vette, akit már gyerekkora óta ismert. Anyáik munkatársak voltak, így a gyerkőcök hamar megismerkedtek, így barátság lett, a barátságból pedig szerelem. A boldogító igen kimondása után négy hónnappal pedig Jack ott álhatott felesége mellett a szülőszobán, kislányával Roseval.  Azonban Jack és Roberta viszonya kezdett megromlani. És ez évről évre romlott. A kislány születésének 5. évére, a szülök elváltak. Már rég rájöttek: nem úgy szeretik egymást, mint rég, és ezt már a kislány előtt sem tudják titkolni. Így hát már nem volt értelme Rosie miatt együtt maradni, hisz a kislány is tudta: valami nagyon nincs rendben. A válás után Rose édesanyjával maradt, de természetesen minden második hétvége, a papáé. A kislány hihetetlenül cserfes, szeleburdi, és az óta már nyolc éves. Ez a három év alatt Jack mindenhol dolgozott. Dolgozott már pincérként, énekesként egy bárban, és még sorolhatnám. Egyszóval: nem sikerült nagyon elhelyezkednie. De ennek ellenére Rosie alig várja a hétvégéket a papával, hogy Jack esténként énekeljen neki, és a közös játékot.


Jellem:
Jack alapjáraton humoros, kedves fiú, akit ha felhúznak, használja az öklét. Szeszélyes ember, akinek a kedvét valóban a széljárás határozza meg.
Sokszor beleül kedvenc karosszékébe, és álmodozik. Arról, hogy mi, és hogyan történhetett volna. Ilyenkor rendszerint az a dolog vége, hogy gitárját kezében fogva énekel. Az ilyen helyzetekre mondta mindig a felesége, hogy elfogja a búskomorság.

        apróságok /i]

mindig ||
Testmozgás
Állatok
Éneklés
Rose
Bájitalok
soha ||
Egoista Emberek
„Én bizony mindent tudok” típusú emberkék
Szénsavas ásványvíz
Bab
Rózsaszín
dementorok || Arra emlékszik vissza, amikor kiskorában egy sikló megharapta.
mumus || Mániákusan fél a sötétben. Ergo alvás csak felkapcsolt asztali lámpánál.
titkok ||
Kicsinálta a szomszéd papagáját, mert reggel hatkor mindig rikácsolt.
Utálja az órákat, mégis minden karácsonyra ezt kap az édesanyjától, de nem meri neki megmondani, fél hogy megbántaná.

rossz szokás ||
Ha ideges, izgatott vagy csak egyszerűen unatkozik a körmét rágja.
Ha valakivel beszél, akkor szorosan tartja vele a szemkontaktust, ami egyesek szerint nagyon zavaró.


          a család
apa || Axel Ray, 51 év, mugli
anya || Elisabeth Fossier, 49 év; kvibli
testvérek [/b]|| 
Thomas Ray 38 év;
Mary Ray 24 év.
családi állapot || elvált (előző felesége Roberta Johnson; mugli, kislányuk Rose Emily Ray)
állatok || Egy hatalmas malamut kutya, aki a Robin névre hallgat.


          külsőségek

magasság ||175 cm
tömeg || 70 kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || Márkás óra amit mindig a jobb csuklóján hord.
kinézet || Egy fiatal férfi, aki elég sportos, rövid barna haja van, akinek tekintete elég gyakran megfáradt, szomorú. Mindig elfelejt borotválkozni, ezért elég gyakran bozontos borosta takarja arcát, ezért gyakran mondja rá a kislánya, hogy úgy néz ki, mint egy csöves, akit szépen felöltöztettek.
egészségi állapot ||gyakran előjön a migréne.


          a tudás

varázslói ismeretek || Hét év a Roxfortban, és a Gyógyítóképző. Kicsit ügyetlen az asztronómiában és a Rúnatanban. 
mugli képzettségek || Profin játszik gitáron, és egész jól énekel.
pálca típusa || Kilenc hüvelyk tiszafa egyszarvúszőr maggal.
különlegesség || ---

          egy darabka belőled

Régi user vagyok, egy ideig eltűntem, de most újra itt vagyok, hogy boldogítsam a jó népet. Azelőtt Demetrio Sánchez voltam. Azért ha kell, írok szjpt.


egyéb

Egy ideje nincs állása, de nagyon szeretne elhelyezkedni, mint gyógyító.