Pontosztás oka: Bájital dolgozat Pontszerzők nevei: Mirabella Harpell, Sebastian Bates,Hugo Theron, Elizabeth Hepburn Jason Bright, Mira L. Wyne, Niraniel Ays, Louis Soulier. Ház: Griffendél, Hollóhát, Hugrabug, Mardekár.
A dolgozatok jó részt egészen jól sikerültek, amin miatt elégedett voltam, bár akadtak megint olyan diákok, akik valamilyen oknál fogva üresen adták be a lapot. Ez kissé dühített is, hiszen nagyjából minden segítségük megvolt ahhoz, hogy egy minimálisan is jól sikerült dolgozatot nyújtsanak be, a másik részem pedig igazából segíteni akart nekik, hogy mégis mi miatt volt az aznapi teljesítményül olyan rettenetesen gyenge. Yare, yare, Willow-san is sokat mondja nekem, hogy túlságosan vajszívem van, de ahogy a diákokra nézek, nem tudok vasmarú lenni velük, hiszen a kisfiam jut az eszembe, hogy ő is köztük lehetne, hogy ha jobban vigyáztam volna rá. Apró pálcaintésekkel röppentem a diákok felé a dolgozatot, melyen rajta vannak az érdem jegyek is. - Louis-san, a dolgozata nagyon kellemes volt, bár legközelebb a személyes megjegyzéseket kérem mellőzze, ha mondjuk egy tudományos munkát írna a jövőben nem állnak jól neki ez a fajta hangvétel. Egyébként igen csak szemmeles volt. Az eredmény: Várakozáson felüli.. - Elizabeth-san, gratulálok, nagyon aprólékos és hibátlan munka! Az jegye: Kíváló - Niraniel-san, szintén megint remek munkát nyújtott be, gratulálok! Az eredmény, mivel majhogynem hasonló Mirabella-san dolgozatával, így sjanos most mind a ketten egy Várakozáson felülit kapnak. - Mira-san, remek munka, örülök, hogy hazájához közeli hírességet választott a dolgozat témának, az eredmény szintén Kíváló. - Sebastian-san... Nos, mondanom sem kell, hogy ez a majdhogynem üres dolgozat egy Trollat érdemel. Azonban, ha jövő hétre megírja rendesen, akkor ez a jegy nem kerül be, és bár Várakozáson felülit sem adhatok rá, megkímélheti magát a bukástól. Ezen felül értesítem Demelza-senseit, hogy beszélgessen el önnel. - Hugo-san, szintén remek dolgozatot sikerült benyújtani, természetesen a jegy: Kíváló. - Khm. Jason-san, iagzán lenyűgöző az a kis történet, amit beleszőtt a dolgozatba, de ezt így nem fogadhatom el. Habár jók benne az információk. Kérem legközelebb ne kalandozzon el írás közben. Az eredmény sajnos csak Elfogadható... Nagyon sok alával. Kérem szedje össze magát. Ahogy kiadom az összes dolgozatot, felsóhajtok, és miközben a távozó diákokat nézem magamban eltöprengek: vajon nem voltam-e túlságosan szigorú? Yare, yare...
A kinti februári hideg vastag hótakarót von a dombokra, és a reggeli hűvös igyekezik bekúszni a kastély falai közzé. Kissé összehúzom magam, ahogy a hátamra terített vállkendőt is, majd összeszedve a holmimat megindulok a Bájitaltan terem felé, hogy előkészítsem a szükséges anyagokat. Egy kissé kutatósra és interaktívra szántam ezt az órát, kíváncsi vagyok, hogyan dolgoznak így. A könyvtárból magammal hozom a szükséges kötelező olvsmányokat és minden egyebet, ami a az órán való beadandó megírásához kell. Egészen biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok akik kelletlenül fogadják, de így talán egy kis munkaszellem rájuk is ragad. Yare, Yare, talán túlságosan is japános a gondolkodásom? Azt hiszem vannak dolgok, amiket nem tudok levetkőzni magamról. A tanári asztal elé teszem a szükséges anyagokat és türelmesen várakozom a diákok megérkezéséig. Igazából még mindig igyekszem az órát olyan kellemessé tenni, amennyire csak lehet, még ha tudom, hogy egyesek kifejezetten gyűlölik a Bájitaltant, annyira, hogy az arcukra van írva. Míg mások csak túlságosan is bizonytalanok önmagukban, és emiatt sikerülnek félre a Bájitalok. - Ohayou gozaimasu minnasan! - köszöntöm őket szolidan és bátorítóan, ahogy lassan megtalt a terem diákokkal, és elkezdem a kis órámat. - Most egy kis kutatásra szeretném rávenni magukat. Mindenkinek el kell dönteni, hogy melyik neves bájitaltan kutatóról szeretne írni, és ebből kérnék egy kisebb beadandót. Mivel egyes kutatókról hiányos ismereteink vannak, talán valamelyiküket esetleg megérinti, és esetleg a jövőben önök küzzül valamelyikük tárja fel az eddig rejtett titkaikat. Nincs oldalhoz kötve, azonban a lehető legrészletesebben szeretnék róluk olvasva, higyjék el, észre veszem a hagyag munkákat. A kezemmel a könyvekre mutatok, majd visszafordítom a tekintetemet a diákokra. - Minden szöveg megtalálható itt, a maguk dolga csak annyi, hogy céltudatosan kiválasztanak egy egy híres alakot, akik a bájitalokkal foglalkoznak. Ami legyen a beadandóban, az, hogy ki is ő, miket ért el, és természetesen egy indoklást is kérek, hogy miért őt választották. Ha elakadnak nyugodtan hozzám fordulhatnak - zárom a mondandómat egy bátorítő kis mosollya, majd elfoglalom a helyemet az asztal mögött, hogy teret adjak a diákoknak.
A következő, záró reag 10 nap múlva érkezik, február 27-én, szombaton. Reag sorrend nincsen, a hiányzásokért 5 pont levonás jár, kivéve, ha a hiányzás igazolt. A beadandó összesen 10 pontot ér. Várok minden RAVASZ-os és RBF-es diákot, az alsóbb évfolyamok tagjaival együtt.
Félig lehunyom a szemem, és csak élvezem ezeket atökéletes és kellemes pillanatokat, amiket nem is tudom, de úgy érzem hosszú, nagyon hosszú ideje megérdemeltünk. Mintha mindig is emiatt léteztünk volna, hogy megtaláljuk egymást és teát iszogassunk a cseresznyevirágzást nézve a többi ember között. Yare, yare, azt hiszem kissé túlságosan rámtört ez a fajta szentimentalizmu.s. De én hiszek a sorsban, és abban, hogy előbb utóbb, akiknek találkozniuk kell, azok találkozni is fognak. Kissé közelebb araszolok, hogy Willow még közelebb legyen hozzám, mert szeretem az illatát, a belőle áradó erőt és azt a biztonság érzetet, amit ad. Azt kívánom bárcsak Shouta is itt lehetne. Annyira boldog lenne ő is. De egy részem tudja, hogy figyel engem. És azt is tudom, hogy örül, hogy megtaláltam végre a saját boldogságomat. - A jelenléted olyan békével tölt el, amit máshol, mástól nem kapnék meg. Nekem ehhez elég a létezésed, nincs is másra szükségem - mosolyogva belebújok a karjai közzé, és csak lágyan bólintok, hogy teljesen egyetértek vele. Azt hiszem én sem fogalmazhattam volna szebben, de úgy tűnik lassan mi is kezdünk egymás gondolataiban olvasni. tekintetem közben aszínpompás forgatag felé kalandozik, majd Willow hanghja ismét megborzongatja a szívemet, ahogy megszólal. - Felpróbálhatok egyet, ha szeretnéd. De amúgy én nem a kimonóra gondoltam. Látod most már őket? Farsangolnak? Vagy valamilyen hagyomány ez is? Nem csak kimonóban lehet felöltözni ilyenkor? Követem a tekintetét, és én is kiszúrom őket, ahogy lelkesen a beöltözött, kalózruhában lévő, színes hajú alakok sétálnak el a közelünkben egy robot és egy kalapos szarvasplüss kíséretében. Mosolyra húzom a számat. - Óó, azt cosplaynek hívják. Hogy is mondjam - gondolkodom el egy pillanatra. - Tudod, a muglik körében nagyon népszerű dolog, hogy beöltöznek egy általuk kedvelt szereplő, vagy képregényhős bőrébe. Japán meg Amrekika ennek a fellegvára. Egy nagyon népszerű anime és manga sorozat karaktereit jelenítik meg - magyarázom mosolyogva, és elnosztalhiázok azon, hogy mennyire szerettem otthon hétről hétre követni néhány ilyen sorozatot, amikor még nem a Roxfortba jártam. - Ha nagyon figyelsz láthatsz ojii-sanokat is lányjelmezbe bújva - fűzöm hozzá kuncogva. - Nem lenne elég, ha otthon húznám csak fel azt a kimonót? Van belőle otthon neked férfi? De ha nem tudod kivárni a látványom hazáig, akkor persze, menjünk. Nem lesz gond, hogy felügyelet nélkül hagyjuk itt a holminkat? - Hmmm - gondolkodom el, miközben felhúz magával, és a dolgainkra pillantunk.- Áh, Nihonban nem viszik el a dolgait az embernek, a lopáshoz azt hiszem túl udvariasak vagyunk. Sőt ha elhagynánk egy pénztárcát az ugyan itt lenne éritetlenül, mire visszatérünk. De azt hiszem egyszerűbb lenne, ha otthon próbálnád fel - mosloygok fel rá. Annyira nem nagy dolog varázsmódszerrel hazautazni. - Azt hiszem van egy pár férfi kimono otthon, igazából szerintem nagyon jól festenél a nagyapáméban - mondom kuncogva, majd ha ő is úgy gondolja, hogy mehetünk, összepakolok, és hozzá simulva hazahopponálok.
Ahogy lassan beadját a diákok a dolgozatomat, és a bájitalokat, úgy döntök, hogy a következő órán értékelem ki őket is, és abájitalokat is, hiszen némelyik diák konkrétan elmenekül az órámról. Yare, Yare. Azt hiszem nem hibáztathatom őket, az én időmben is pontosan ilyen kellemetlenül álltam hozzá a dolgozatokhoz, de végérvényben a tudásuk felmérése csak az ő hasznukra válik, mert legalább én is tudom, hogy mi nem tisztázott egyes diákoknál, és miket nem kell egyfolytában ismételnem. Igyekeztem az óráimat elméleti és gyakorlati szempontból megtartani, mert azért fontos az a tudás is, hogy mondjuk melyik boszorkány vagy varázsló nevét keressük, ha mondjuk szakirodalom kellene egy beadandóhoz, vagy egyéb ilyen apró dolgok. A következő összevont órán pedig kezemben vannak a javított dolgozatok, a bájitalokat - a diákok érdekében -, nem hoztam magammal, némelyik eléggé instabilra sikerült. - Konnichiwa, minnasan! Nem fogom sokáig rabolni az idejüket a dolgozatokkal, viszont szeretnék mindenkivel egy-két rövid mondatot váltani, így egyessével hívom ki önöket. - Nem vagyok híve annak, hogy nyilvánosságra hozzam a dolgozatokat és úgy értékeljek, elég sok diákot kellemetlenül érintene, azt hiszem. - A dolgozatot megtarthatjátok, mindegyiken ott lesznek a helyes megoldások - teszem hozzá egy barátságos mosollyal, majd amien sorrendbe kaptam a dolgozatokat, olyan sorrendbe hívom ki a diákokat.
- Lupa-san - szólítom az első diákot, majd amint kiér mosolyogva kezébe adom a dolgozatot. - Gratulálok, hibátlan lett a dolgozata, és a bájitalja is remek lett. Az eredmény K, vagyis kíváló. Remek teljesítmény, csak így tovább. - adom a kezébe a dolgozatát, majd szólítom a követlkezőt, ha Lupa elment. - Sebastian-san, jól érzi magát? - kérdezem aggódva, mert tanárként tisztában vagyok a helyzetével, és Lupa meg Sebastian miatt is igyekeztem olyan időpontra tenni a dolgozatot, amit nem zavar meg a vérfarkasságuk. - Vannak jó válaszai, viszont azt érzem, a legtöbb esetben nem igazán gondolta át a kérdéseket, ha rosszul van inkább jelezzen nekem, és akkor tudok segíteni is, és nem megy a dolgozat kárára - szólom meg kedvesen, de nem túl szigorúan, majd sóhajtok egyet. - A bájital nem sikerült a legjobban, azt hiszem ezt ön is tudja. Viszont motiválás képpen kap egy Elfogadható értékelést. Viszont, ha szeretné egy hét múlva újra írhatja a dolgozatot, ha pedig szeretné felkészülni is segítek. A bájitalt pedig a következő órán megfőzzük az évfolyamával együtt - mondom, majd mosolyogva útjára engedem őt is. Kipillantok a diákok felé, majd ha kissé elcsendesednek hívom is a következő hölgyet. - Mira-san, jöjjön kérem. Remekül teljesített, egy-két helytelen válasz kivételével, és a bájital is tökéletesre sikerült. A jegye V, vagyis várakozáson felüli. És, Mira-san, legközelebb nyugodtan kérje el óra után a Bájitalt, baja is lehetett volna abból, ha esetleg rosszul készíti el, és úgy használja. Remélem okosan használta fel... és csak így tovább - teszem hozzá ellágyulva. Talán túl kedves vagyok a diákokkal? - Mira-san! - aztán amint a szőke leányzó közelebb ér, elgondolkodva pillantok rá. - Hívjam esetleg Luna-sannak, a félreértések elkerülése végett? - kérdezem, majd rápillantok a dolgozatra. - Nagyon jól sikerült a dolgozata, néhány pontatlanságot kivéve. És csak ugyan nagyszerűen sikerült a bájitala is! - jelentem ki lelkesen. - Csak így tovább, ügyesen Luna-san, tehetséges benne. - Rayla-san! - nehéz sóhajjal nézek fel rá. Én és az engedékeny szívem. De lehet, hogy ezzel nem igazán fog kedvelni a hölgy, de ami az ő érdeke. - Nézze, Rayla-san, tudom milyen nehéz lehet mugli család gyerekeként az iskolában ülni. De ez a dolgozat sajnos, a bájitallal együtt is nagyon jó indulatúan Hitvány lenne. Szóval, felajánlom most a javítás lehetőségét, egy hét múlva újra megírhatja a dolgozatot, én edig külön órát is adhatok. Vagy pedig dönt emellett a jegy mellett. Ez csak önön múlik - pillantok rá, majd miután elmondja a döntését kihívom a következő fiút. - Issa-san! Remélem nem szerez maradandó sérüléseket az incidensei során - sóhajtok egyet, majd a dolgozatára pillantok. - Én hiszek önben, hogy ennél többre is képes, Issa-san. És tudom, hogy a diákok nem igazán élnek ezzel, ha valami baj van szóljon nekem, vagy a házvezetőjének. A dolgozat Elfogadható, önnek is felajánlom a lehetőséget: javítani szeretne egy hét múlva, vagy elfogajd a jegyet? - egy kis szünetet tartva még hozzá teszem - Remélem, ha legközelebb bájitalhozzávalót keres, szól nekem is, és higyje el, örömmel segítek is. - célzok a legutóbbi szertáros incidensére. - Jaimie-san, remek dolgozatot írt, gratulálok! Az eredmény K, azaz kíváló. A bájital is nagyszerűen sikerült, büszke vagyok magára - mondtam a házam diákjának mosolyogva, pedig nagyon igyekszem nem elfogult lenni. - Merel-san! - szólítom az utolsó diákot, majd amint kisétál odaadom neki is a dolgozatot. - Igazán érdekes volt olvasni a megjegyzéseit, némi iróniát, talán szarkazmust vélek bennük felfedezni - teszem hozzá. - Néhány apró hibát vétett, a bájital tökéletesen sikerült, így a dolgozat Várakozáson felüli. Remélem a továbbiakban is ugyan ilyen lelkes marad - teszem hozzá barátságosan.
Remélem senkinek semmi baja nem lesz a jegyekkel. :p Aki szeretne még válaszolhat rá, de a Bájitaltan dolgozat véget ért! KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
Egy köteg dolgozatot magamhoz szorítva állok a teremben, és várom, hogy megteljen diákokkal. Igazából nem szeretek szigorú lenni - nem is tudok -, szóval próbálook minden érkezőre mosolyogni. Elég volt azt hiszem néhányuknak Piton-sensei szigorsága, vagy Lumpsluck-sensei furcsa természete. Elgondolkodom azon, hogy lassan elhagyja az iskola falait az a generáció, akiket ők tanítottak. Igyekszem nyugodt tanár képét mutatni, akit nem zavar a nyitott ajtóval szemközt álló fürkésző auror tekintete. Összeszorul a gyorom, ahogy minden olyan gondolatra összeszorul, hogy lehet megint életveszélyben vannak a gyerekek. Felelősnek érzem magam a házamba tartozó lány haláláért is, hiszen nem tudtam megvédeni, de valamiért ezek az aurorok sokkal inkább balsejtelmet keltenek bennem, mint biztonságot. Elnyomok egy sóhajt, és inkább csendesen megvárom, míg megtelik a terem diákokkal, majd egy pálcaintéssel bezárom az ajtót a fürkésző auror előtt. - Ohayou gozaimasu minnasan! - köszöntöm őket mosolyogva. - Remélem jól aludtak az éjszaka, és nem magolással töltötték az alvást is - jegyzem meg barátságosan. Az alvást mindig is fontosnak tartottam, és a gyerekeknek meg kifejezetten szükségük van rá, még akor is, ha néhányuk szeret kint bóklászni a folyosókon éjszaka. - Ne addódjanak, nem lesz nehéz - teszem hozzá bíztatóan és egy intéssel mindenki elé odarepítem a dolgozatokat egyelőre lefelé fordítva. - Néhány egyszerű kérdésre kell majd válaszolni, és mivel a dolgozat végén egy bájitalt is el kell készíteni, így bőven hagyok időt mindenkinek. Minden évfolyamnak más-más bájitalt kell főzniük, ahogy a R.A.V.A.S.Z.-os diákoknak is. A bájitalokhoz való hozzávalók itt vannak az asztalom melletti polcon, ha odáig jutnak egyesével jöjjenek ki értük és válogassák össze őket. Most pedig elkezdhetik a dolgozatot, amire 90 percük lesz. Mindenkinek sok sikert kívánok, megfordíthatják a lapokat - zárom a rövid mondandómat.
A következő, záró reag 11 nap múlva érkezik, november 16-án, hétfőn. Reag sorrend nincsen, a hiányzásokért 5 pont levonás jár, kivéve, ha a hiányzás igazolt. A dolgozat összesen 15 pontos.
Üzenetek megtekintése
