Nagyon jól esik a megerősítése afelől, hogy nem árulja el a titkomat. Valóban, az utolsó dolog amire most szükségem lenne, az egy minisztériumi ellenőrzés, vagy egy másik csempészbáró rajtaütése.
- Merci Aubrey - köszönöm meg lágy hangsúllyal az ígéretét. Bizony, apám mindig mondta, hogy egy ember éppen annyit ér, amennyit a szava. Sok hibát elkövettem életemben, de arra büszke vagyok, hogy a szavamat mindig álltam. Amit ígértem, azt vér, könnyek és kínok ellenére betartottam. Ha esett, ha fújt. Még akkor is, amikor félhalottan kóvályogtam az életben Daniel árulása után.
Egy kis csalódást érzek talán a válasza miatt, hogy nem bólint rá az ajánlatra első zsigerből, de közben tisztelem is azért, amiért megfontolja azt. Elvégre ezzel nem csak egy munkára bólint rá, hanem a törvénytelenségre is... Márpedig ő talán nem ilyen utat képzelt el magának. Az élet útjai ugyan kifürkészhetetlenek, de sokkal jobb, ha magunk diktáljuk a feltételeket, és nem mások. Hiába pottyan hát elé egy kivételes lehetőség, ez csak egy lehetőség... ami talán mégsem neki való. Bérhogy is lesz, azért abban bízom, hogy rendszeresen látom majd Abreyt, akár milyen minőségben is.
- Ez tökéletesen érthető. Gondold át nyugodtan, van időd. A válasszal pedig megtalálsz személyesen itt, vagy írhatsz baglyot is, ha úgy kényelmesebb - vonok vállat laza pillantással. Bizony benne van a pakliban, hogyha elutasítás lesz a döntés, azt nem érzi majd komfortosnak személyesen közölni, bár engem nem zavarna az sem, de jobbnak érzem felajánlani a levél lehetőségét. Úgy érzem, ezt a kérdést egyelőre végig tárgyaltuk, így lassú mozdulattal felállok és a bárpulhoz sétálok. A boríték ott van, ahol hagytam, a rejtett kis rekeszben a whiskyk alatt. Mosolyogva adom át neki a borítékot, majd megszorítom a vállát, csak úgy kedvességből és hálából.
- Köszönöm a ma estét! Várunk máskor is. A hangod felér egy eufória elixírrel... - biccentem oldalra a fejem, majd ha nincs más kérdése vagy mondandója, úgy búcsút intek és megyek a dolgomra. Abból bizony van bőven. De ezt én mindig inkább áldásnak tekintettem, mintsem átoknak.
- Merci Aubrey - köszönöm meg lágy hangsúllyal az ígéretét. Bizony, apám mindig mondta, hogy egy ember éppen annyit ér, amennyit a szava. Sok hibát elkövettem életemben, de arra büszke vagyok, hogy a szavamat mindig álltam. Amit ígértem, azt vér, könnyek és kínok ellenére betartottam. Ha esett, ha fújt. Még akkor is, amikor félhalottan kóvályogtam az életben Daniel árulása után.
Egy kis csalódást érzek talán a válasza miatt, hogy nem bólint rá az ajánlatra első zsigerből, de közben tisztelem is azért, amiért megfontolja azt. Elvégre ezzel nem csak egy munkára bólint rá, hanem a törvénytelenségre is... Márpedig ő talán nem ilyen utat képzelt el magának. Az élet útjai ugyan kifürkészhetetlenek, de sokkal jobb, ha magunk diktáljuk a feltételeket, és nem mások. Hiába pottyan hát elé egy kivételes lehetőség, ez csak egy lehetőség... ami talán mégsem neki való. Bérhogy is lesz, azért abban bízom, hogy rendszeresen látom majd Abreyt, akár milyen minőségben is.
- Ez tökéletesen érthető. Gondold át nyugodtan, van időd. A válasszal pedig megtalálsz személyesen itt, vagy írhatsz baglyot is, ha úgy kényelmesebb - vonok vállat laza pillantással. Bizony benne van a pakliban, hogyha elutasítás lesz a döntés, azt nem érzi majd komfortosnak személyesen közölni, bár engem nem zavarna az sem, de jobbnak érzem felajánlani a levél lehetőségét. Úgy érzem, ezt a kérdést egyelőre végig tárgyaltuk, így lassú mozdulattal felállok és a bárpulhoz sétálok. A boríték ott van, ahol hagytam, a rejtett kis rekeszben a whiskyk alatt. Mosolyogva adom át neki a borítékot, majd megszorítom a vállát, csak úgy kedvességből és hálából.
- Köszönöm a ma estét! Várunk máskor is. A hangod felér egy eufória elixírrel... - biccentem oldalra a fejem, majd ha nincs más kérdése vagy mondandója, úgy búcsút intek és megyek a dolgomra. Abból bizony van bőven. De ezt én mindig inkább áldásnak tekintettem, mintsem átoknak.
Köszönöm a játékot!
