Legutóbbi hozzászólások: Cherub Willbutch

Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2 3 4

1	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 04. 25. - 09:16:53
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style - Mindenképpen meg kell mutatnunk Willow-nak. Elő fogom keresni, valahol a szobámban kell lennie. Úgyis készültem valamikor hazalátogatni. Esetleg te is velem jöhetnél... - hangzottak el a szavak, amik kétszeresen is megdobogtatták Cherub lelkét. Egyrész nagyon jól esett neki, hogy Serena ilyen lelkesen megmutatná féltve őrzött, gyermekkori kedvnec könyvét Willownak. Ez... olyan megható volt... na nem mintha meglepte volna a gesztus a medimágust, csak... újra és újra rácsodálkozott, milyen gyöngyszemet is talált a sorsnak köszönhetően aznap, amikor színházba menet közben belefutott ebbe a csodálatos nőbe. Már fél éve voltak együtt, mégis minden találkozás alkalmával azt érezte, soha nem fogja igazán elhinni, hogy Serena őt választotta... hogy vele akar lenni. Willbutch nem volt mindig ilyen kishiű és önbizalomhiányos, gyermekként tökéletes önbizalommal rendelkezett... de akkor még... Cherubynak hívták, és ő volt mindenki szeme fénye a családban. Merész volt, hihetetlenül életvidám és csibész teremtés... már akkor sokan mondogatták rá, hogy olyan, mintha hét fiúval felérne. Aztán megérkezett az öccse, Morpheus, akit ő is nagyon szeretett természetesen, de a testvérféltékenység nála is jelentkezett, mint a legtöbb első szülöttnél. Talán három éves lehetett, mikor rájött, hogy az a mérhetetlen irigység, amit öccse irányában érez, nem annak szól, hogy osztoznia kell vele szülei figyelmén... hanem hogy... ő is fiúnak érzi magát, csak neki nem adatott meg, hogy az legyen. Ezután tizennégy keserves év következett, amikor hiába tettek meg mindent érte a szülei, egyszerűen nem tudta jól érezni magát... mérhetetlenül boldogtalan volt. Egészen addig a pillanatig, amíg fel nem csillant a remény, hogy Ziggens professzor módszerének köszönhetően átváltozhat. És most, újabb 17 év elteltével itt ült emellett a gyönyörű nő mellett, valódi férfiként, és... még mindig alig akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje lehet. - Nagyon szívesen elkísérlek! - felelte hálás mosollyal az arcán. Ahogy elmerült ragyogó íriszeiben, most már biztosan érezte, - amit eddig is gyanított persze - hogy mindenestül szereti ezt a nőt: egyaránt imádta az eszéért, kedvességéért, szépségéért... mindezt, amit érzett, igyekezett belesűríteni a csókba, hogy Serena is érezze, milyen vágyat, szerelmet vált ki a férfiból a puszta jelenléte. - Megnézhetnénk a hálószobádban azt a remekbe szabott tetőt. A csillagoknak már látszódniuk kell - indítványozta Serena, miután Cherub afelől érdeklődött, milyen desszertre vágyik. - Nos, ezt a kérést azt hiszem, könnyen teljesíthetjük - követte Cherub boldogan mosolyogva Serenát, engedve, hogy a nő maga után húzza a szobáig, de aztán... mivel férfi volt, átvette az irányítást, egy határozott mozdulattal felkapta Serenát, majd az ágyhoz sétált vele, és lágyan a puha matracra dobta a nőt, hogy ezután hosszasan elmerüljön a csillagok látványában... Hogy ezúttal nem az égen tündöklő csillagok érdekelték, hanem kizárólag kedvese szikrázó szemében kívánt elmerülni, az nem sokáig maradt titok Serena előtt sem...

2	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 04. 17. - 14:35:17
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Cherub kezdettől fogva észlelte Serenával kapcsolatban, hogy intellingens nő, de arra, hogy milyen kifinomult érzéke van az irodalomhoz és úgy általában a kultúrához, - szégyellte bevallani - de csak most jött rá igazán, ahogy Serena gondolatait hallgatta Shakespeare-ről, és a Szentivánéji álomról. Serena az a fajta nő volt, akiben sokkal több rejlett, mint azt az ember első ránézésre feltételezte volna, igaz, ezt bárki másról is el lehetne mondani, hisz hosszú idő és számtalan új és új helyzet kell ahhoz, hogy igazán megismerjünk valakit. Cherub boldog volt, hogy itt ülhet ennek a kivételes boszorkánynak a társaságában, aki nyolc hónap alatt teljességgel megbabonázta őt. Az övé volt a lelke és a szíve, ez nem volt kérdés, és most, ahogy Cherubnak pár hét fájdalmas megvonás után ismét alkalma nyílt elmerülni a nő szépségében, a medimágus rájött, hogy mennyire nagyon vágyik rá... A gondolattól kicsit zavarba is jött, hisz milyen dolog az, hogy ő ilyen édes gondolatokat táplál, miközben Serena mélyelemzését hallgatja Shakespeare-ről, de hiába is próbálta volna tagadni, tagjaiban érezte a vágyat. Serenával nem beszéltek arról, hogyan tervezik az este folytatását a vacsora után, de Cherub már korábban is titkon azt remélte, hogy barátnője esetleg itt marad éjszakára... Most pedig, ahogy a vágyakozás végigszáguldott idegvégződésein, kifejezetten kívánta ezt a forgatókönyvet. - Őszintén szólva, eddig nem igazán mélyedtem bele a szépirodalomba. Inkább csak szakirodalmat olvastam, főleg a csillagászatról és a bájitalokról. Viszont van egy kedvencem ezek közül, amiben a gyógynövények és a bájitalok hatásáról van szó. Gyönyörű rajzok vannak benne, és ha rákoppintasz a varázspálcáddal a gyógynövényekre, majd az üstre, akkor látod, hogyan változtatja a bájital a színét és az állagát. Lehet, hogy te is ismered. Kiskoromban ez volt a kedvenc könyvem. Apa vagy anya odaadta a pálcáját és játszhattam bájitalkeverőset. De nagyon szeretem az ókori görög és római mondákat is. Végül is elég sok közük van a csillagászathoz. Neked van kedvenced? - hallgatta közben Serena okos szavait, és nagy nehezen aztán erőt vett gondolatain, hogy érdemben tudjon reagálni rájuk. - Khm... - köszörülte meg a torkát, hogy ezzel is visszavegye az irányítást a gondolatai felett. - Most, hogy mondod, könnyen lehetséges, hogy Shakespeare ereiben varázslóvér csörgedezett, csak az utókor ezzel nincs is tisztában. Elvégre valóban kivételes történeteket írt, nagyon különleges emberekről... Amúgy azt a bájitalos könyvet én is ismerem, tényleg nagyon remek könyv! Megvan még neked esetleg? Ha Willow kicsit idősebb lesz, megmutathatnánk neki... Az enyém talán ott van valahol a szüleim padlásán, de az is lehet, hogy elveszett idő közben - gondolkodott el, ahogy kedves gyerekkori emlékét felidézte, amint anyja ölében olvasgatta a könyvet, - Én is nagyon szeretem a görög és római mondákat különben, nekem az Iliász a kedvencem, még akkor is, ha szomorú a vége... Neked melyik a kedvenced? - érdeklődött kíváncsian, miközben segített Serenának leszedni az asztalt. Míg az edények varázslat segítségével gyorsan megtisztultak, ők lehuppantak a kanapéra. - Köszönöm a vacsorát. Nagyon finom volt. Alig várom a desszertet - szólalt meg Serena, mire Cherub mellkasában szétáradt egy meleg, bizsergető érzés. A remény, hogy a másik ugyanarra vágyik, mint ő. Szerelmesen viszonozta a csókot, és közelebb húzta magához a boszorkányt, majd lágyan végigsimított a hátán, egészen a derekáig. - Én köszönöm, hogy itt vagy... - szakította meg a csókot azzal, hogy a szavakat lágyan a fülébe súgta, majd lejjebb húzódva, finoman megcsókolta kecses nyakát. - Na és milyen desszertre vágynál? - érdeklődött izgatottan suttogva.

3	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 04. 06. - 16:43:30
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Cherubnak nagyon jól esett, hogy Serena szívesen elkísérné őt Toszkánába, és nem csak azért, mert biztosra vette, hogy barátnője odalesz a mesés olasz tájért, hanem mert feltett szándéka volt bemutatni őt a nagymamájának és az ottani rokonoknak, barátoknak. Cherub nem járt Volterrában túl gyakran, hisz munkájából kifolyólag nem sok szabadsága volt, de ha nagy ritkán eljutott édesanyja szülőföldjére, mindig végtelenül felszabadult és boldog napokat élt át ottani szerettei körében. - Ezt örömmel hallom! Ha majd ott járunk, feltétlenül szeretnélek bemutatni a nagymamámnak. Szerintem nagyon jól ki fogtok jönni - mosolygott Serenára, és közben arra gondolt, hogy valószínűleg nagyon banális dolgot mondott az előbb... lehetetlenségnek tartotta ugyanis, hogy valaki ne kedvelje a boszorkányt. Olyan melegszívű, kedves, okos és vidám természet volt, akit az emberek azon rögtön a szívükbe fogadnak, hogy megismerik. De azon kevesek, akiknek lehetőségük adódik őt mélyebben megismerni, még több pozitív tulajdonságáról győződhetnek meg, úgymint páratlan empátia és korához képest meglepően bölcs gondolkodása, a mámorosan vonzó nőről már nem is beszélve... - Viszont első körben színházba kell mennünk. Jövő héten lesz az egyik előadás, amit Valentin-napra kaptam tőled - jelentette ki aztán Serena, mire Cherub hevesen bólogatott. Ezt már ő is nagyon várta, és jó előre szólt a kollégáinak, hogy az előadás napján semmiképpen nem tud ügyeletes lenni, mert még véletlenül sem akarta kockáztatni, hogy bármi meghiúsítsa a terveiket Serenával. Ismeretségi körében nem sokan tudtak még arról, hogy barátnője van, de Aurorának, az asszisztensének már lelkesen mesélt róla többször is. Megbízott Aurorában, és jól esett megosztania vele örömét, na és nem kevésbé megmelengette a szívét, hogy az asszisztense mennyire örült a boldogságának. Talán mások naivnak hitték volna, hogy ennyire komoly tervei voltak Serenával, aki jóval fiatalabb volt nála, és egyetemre járt, de őt nem érdekelte senki más véleménye. Csak a saját ösztöneire hagyatkozott. Így hát, amikor Serena őszintén felelt a kérdésére, mire vágyik a jövőben, nyüzsgő vagy nyugodt környezetre, nagy megkönnyebbüléssel hallgatta, hogy párja inkább az utóbbi életformára szeretne berendezkedni, ha végez a tanulmányaival. - Ennek nagyon örülök... - felelte csendesen, melegen sugárzó pillantást vetve kedvesére, akinek külső és belső szépségével egyszerűen képtelen volt betelni. Közben a tészta elkészült, Serenának hála sajt is került a tetejére, így hát miután Cherub megterített, asztalhoz ültek, és nekifogtak a vacsorának. - Egészségünkre! - koccintott mosolyogva párjával, majd nekilátott a pestós lasagnének, ami megkönnyebbülésére remekül sikerült. Remélte, hogy Serenának is ízlik majd, de nem akarta feltűnően figyelni a másikat, nehogy megzavarja az evésben, így csak futólag pillantott rá néha-néha, hogy megállapítsa, ízlik-e neki az étel. - Utánanéztem ennek a Shakespeare-nek, aki írta a darabot. Elég híres a muglik között, de úgy láttam, sokan ismerik a varázslók közül is. Kicsit műveletlennek éreztem magam, amikor bementem a mugli könyvtárba, és Shakespeare-től kértem egy könyvet. De ez a Szentivánéji álom nagyon tetszett. Elolvastam múlt héten, fel akartam készülni - tért vissza vacsora közben a színházi témára Serena. Cherubot őszintén lenyűgözte, hogy Serena olyan komoly érdeklődést tanúsít a darab után, hogy még az alapjául szolgáló könyvet is elolvasta. - Nahát... te tényleg mindig meg tudsz lepni! - nevetett fel lágyan. - Annyira szeretem benned, hogy ennyire érdeklődő és nyitott vagy... - jegyezte meg Serena kék íriszeibe pillantva melegen, s ha tekintettel ölelni lehetne, a boszorkány bizonyosan átérezte volna, hogy milyen szorosan öleli Cherub e pillanatban. Ha a varázsló pillantása nem lett volna elég egyértelmű, Serena abból is megbizonyosodhatott a férfi iránta való rajongásáról, hogy a medimágus lassan kinyújtotta felé jobbját, és lágyan megsimogatta a nő bársonyos kézfejét és kecses ujjait. - Örülök, hogy tetszett! Nekem is nagy kedvencem! A mugli írók bizony tudnak komoly meglepetést okozni... - felelte továbbra is Serenát figyelve, majd egy korty borral öblítette le a finom falatokat. - Neked van egyébként kedvenc íród, vagy kedvenc könyved? - kérdezte aztán érdeklődve, a témánál maradva.

4	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 03. 29. - 11:38:57
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Cherub kíváncsian hallgatta válaszát, szeretett volna többet megtudni a kislány Serenáról. - Ó, dehogynem okoztam. Egyszer végigrepültem egy gyerek seprűvel az egész épületen. Minden nyitott ajtón berepültem. Anyáék alig bírtak elkapni. Akkor eléggé kikaptam. Egyszer meg addig könyörögtem, amíg engem is beengedtek egy éjszakai csillagnézésre. Nem lehettem több öt évesnél - mesélte párja, mire Cherub nem tehetett róla, hangosan felkacagott. - Ezek szerint elég csintalan gyerek voltál - jegyezte meg fél szemöldökét felvonva, majdhogynem megrovóan, csak az ajka szegletében meghúzódó mosoly árulkodott arról, hogy valójában csupán ugratja Serenát. Aztán nem kellett sok hozzá, hogy a boszorkány visszaugrassa őt... de ezt a lehető legédesebb módon tette természetesen. - Bármikor csábíthatsz, én jönni fogok. Szerintem itt még tanulni is jobban tudnék. Látok pár helyet, ami pont megfelelő a kuckós tanulásnak. De persze elsősorban nem tanulni akarok idejönni - vallotta be olyan sejtelmes kifejezéssel az arcán, ami egészen ellenállhatatlan volt, Cherubnak muszáj volt közelebb lépnie hozzá, hogy `lecsókolja` arcáról ezt a pimaszul csábító mosolyt. - Hanem miért? - kérdezte halkan, szinte suttogva, miközben mélyen a kék szemekbe pillantott. Hogyan lehetnek ennyire tiszták és sugárzóak? Képtelen volt megfejteni Serena titkát, de őszintén szólva jobb is volt így. Mindig olyan nőre vágyott, akiből árad az életszeretet, a játékosság, és a nőiesség finomsága mellett a nemre jellemző imádott rejtelmesség is. Serena éppen ilyen volt, kivételes nő, kivételes kincs, és Cherub nagyon hálás volt azért, hogy épp az ő útjába sodorta a sors szeszélye a nőt...vagyis egészen pontosan a mágikus szeszély volt a ludas, de bármilyen hatalommal is bírt a mágikus szeszély, azért azt nem gondolta róla, hogy feloldozást nyert volna a sors béklyói alól. Szorosan átölelte Serenát, és finoman végigsimított sötét tincsein. Jó lett volna így maradni még jó sokáig, de akkor minden bizonnyal soha nem készült volna el a lasagne, ezért kelletlenül bár, de elengedte, pár lépést hátrált és hozzáfogott a csirke felkockázásához. Közben mosolyogva mesélt Serenának anyja családjáról és Volterráról, ahol gyerekként szinte minden nyáron volt szerencséje eltöltenie egy pár hetet nagyszüleinél. Imádta a helyet, képtelen volt betelni a gyönyörű szőlőültetvények látványával, a csak a toszkán tájra jellemző ciprusfákkal, és a mennyei olasz konyhával. Bár anyja, Esther is jól főzött, de ha nagymamája főztjét ette, mindig pár kilóval nehezebben tért haza. Valahogy az olasz étel számára olyan megnyugtató, izgalmas, és mégis a legjobb értelemben véve egyszerű volt, hogy akármennyit megbírt belőle enni. Ahogy az ételre gondolt, hangosan megkordult a gyomra, mire zavartan elnevette magát. - Elnézést, nem sokat ettem ma még - magyarázkodott, s miután Serena elmondta, hogy még sosem járt Toszkánában, izgatottan válaszolt: - Na, akkor elmehetnénk együtt, ha van kedved... igazából szeptemberben a legszebb a táj... de az egyetem miatt mehetünk augusztus végén inkább, végül is már az is majdnem indián nyár - vetette fel az ötletet, majd némán bólintott a kérdésre, Serena rétegezheti-e a tésztát, és közben ő is végzett a csirke aprításával. - Ez a környezettudatosság a mindennapjaidban is benne van? Inkább a kirándulós típus vagy, mint városnéző? Vagy egy Mungós állás mellett igazából esélytelen az, hogy pihenj is? - kérdezte aztán Serena, mire Cherub elgondolkodott. - Hát, igyekszem elkerülni a pazarlás minden formáját, amennyire csak lehet, ez minden...és sok időt töltök a természetben, majdnem minden nap kint szoktam edzeni és futni az erdőben. Na meg persze Willow-val is gyakran szoktunk kirándulni, szerencsére ő is szereti a természetet. Azt hiszem, sosem voltam túlzottan oda a városokért, valahogy olyan zajosak, zsúfoltak nekem... de persze ha elutazom valamerre, akkor mindig megnézek minden fontos kulturális érdekességet, a múzeumokat meg a színházakat meg egyenesen imádom felfedezni - rántotta meg a vállát. - Na és te hogy vagy ezzel? Hol tudnád magad jobban elképzelni a jövőben? Városban vagy vidéken? És amikor nyaralni mész, mi kapcsol ki jobban? A nyugalom vagy a pezsgés? - kérdezett vissza érdeklődve, miközben közelebb lépve Serenához, vele szinkronban elkezdte bőven megkenni a tésztát pesto szósszal, hogy aztán a csirkekockákat is ráhelyezve elkészüljön az alap. Most már nem volt más hátra, csak meg kellett sütni, s Cherub ezt egy nonverbális varázslattal készült megoldani. - Lépj kicsit hátrébb - figyelmeztette Serenát, majd kezébe vette pálcáját, és a tepsi felé intett vele. Bár az előkészületek során szeretett mindent kézzel végezni, sütőt azért mégsem tartott otthon, ezt a részt pusztán praktikussági okokból inkább a pálcájára bízta, hisz jóval gyorsabb volt. Pár pillanat múlva meg is sült a tészta, és mennyei illatokat árasztott magából. - Megszórnád parmezánsajttal, kérlek? Aztán már ehetünk is! - lépett a szekrényhez, hogy tányérokat és evőeszközt vegyen elő.

5	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 03. 19. - 21:11:05
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Ahogy Serena válaszában megjegyezte, hogy sokan a családjából még mindig a cserfes kislányt látják benne, Cherub önkéntelenül is elmosolyodott. Abszolút meg tudta érteni, hogy miért van ez, hiszen Serenát tiszta, játékos, mérhetetlenül kedves embernek ismerte meg, aki ilyenformán a legjobb értelemben véve valóban hasonlított a gyerekekre. Nem csoda, hogy rögtön megtalálta a hangot Willow-val is. Érdeklődve figyelte a boszorkányt, míg a gyerekkoráról beszélt, s az utolsó néhány mondata volt az, amire ő maga is gondolt korábban, mikor afelől érdeklődött, nem érezte-e úgy, hogy túl korán kellett felnőnie. - Ó, pont erre céloztam a kérdéssel, amit mondasz. Hogy nem sok segítséget kaptál, és magadtól kellett boldogulnod, ahogy az öcsédnek is... Számomra ez jelenti azt, hogy talán túl korán kellett felelősséget vállalnod a dolgaidért olyan mértékben, míg egy átlagos gyerek csak jóval később tanulja meg ezt... - vetette fel, remélve, hogy ezúttal már érti a másik is, hogy mire gondolt. - Na és nem okoztál semmi bajt? - kérdezett vissza a szemöldökét játékosan felhúzva, incselkedve Serenával. Persze alapvetően nem gondolta, hogy a másik bajkeverő típus lett volna gyerekként, de valamiért egy olyan eleven, cserfes, barna hajú kislány képe jelent meg előtte, aki alkalmanként azért nagyon is huncut tudott lenni. Ezután elgondolkodott a saját gyerekkorával kapcsolatban, és egy hosszú sóhaj után meg is válaszolta a kérdést. - A szüleim szeme fénye voltam, imádtak, és egészen az öcsém, Morpheus születéséig a világ legboldogabb kislánya voltam... - kicsit zavartan köhécselni kezdett, hisz bármennyire is régen volt már mindez, azért a mai napig felzaklatta kicsit, ha a régi neme szóba került, és nem is akart túl sokáig erről beszélni Serenának, félt, hogy akkor talán kevésbé látja majd őt férfiasnak. De a barátnője fontos dolgot kérdezett tőle, és nem akart hazudni, vagy felületesen válaszolni.... ennél sokkal jobban bízott benne. - Valahogy Morpheus érkezésével ráébredtem arra, amit addig elfojtottam magamban.... hogy valami nagyon nincs rendben velem, és onnantól kezdve mérges voltam... azt hiszem az egész világra, de legfőképpen magamra... Szóval bármennyire is csodálatos családom volt, a lehető leggondoskodóbb szülőkkel és egy hihetetlen vidám, megértő testvérrel, egyáltalán nem voltam boldog... - a keserű szavakat egy korty, ízletes borral öblítette le, majd nekifogott a pestó elkészítésének, amit még a nagymamája tanított neki. Az alapanyagokat egy mozsárban dolgozta össze a hozzávaló mozsártörővel, s ahogy dolgozott, egyre finomabb illatok lengedeztek a konyhában. Főzés közben élvezettel pillantott időnként Serenára, aki a sajt szeletelésével foglalatoskodott, és a kollégiumi életről mesélt. Mikor a boszorkány a késsel játékosan rámutatott, hangosan elnevette magát. - Ezért tudsz bármikor elcsábítani onnan. Na meg azzal az elbűvölő sármoddal, amiért annyira oda vagyok - mondta Serena vigyorogva, mire Cherub csillogó szemmel nevetett tovább. - Ne aggódj, ezek után szavadon foglak, és annyiszor csábítalak ide, ahányszor csak tudlak - nézett melegen a szikrázó kék íriszekbe, majd elgondolkodott Serena következő kérdésén. - Tudod, én valahogy mindig kicsit magányos farkas voltam... a múltam miatt... szóval ha fizikálisan nem is voltam egyedül, lelkileg az átalakításig, és leginkább Willow születéséig mégis magányosnak éreztem magam... megszoktam az egyedüllétet, és egyáltalán nem bánom. A csendet és a nyugalmat pedig kifejezetten élvezem, a Mungó pörgése után - magyarázta, majd előhúzott egy tepsit az egyik fiókból. - Ez a recept Olaszországból származik? Élnek még ott családtagjaid vagy mindenki Angliába költözött? - kérdezte Serena. - Igen, ez Volterrából származik... édesanyám családja, a szülei és a húga még ma is ott élnek, és őszintén szólva kész csoda, hogy apám annak idején el tudta csábítani anyát Toszkánából a ködös Angliába - felelte mosolyogva. - A pestóval meg is vagyok, szóval nekiesek a csirkének jó? - érdeklődött Serenától, majd lezseren elcsent egy kis sajtot a boszorkány előtt szépen gyarapodó kupacból, és élvezettel majszolta el.

6	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 03. 12. - 23:24:48
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Cherub érdeklődve hallgatta Serenát, ahogy az otthonáról mesélt. Az elmondásból ítélve bizonyos értelemben Serena családjának temperamentuma még jobban hasonlított egy olasz családéra, mint Cherubé, pedig a varázsló valóban félig olasz volt, édesanyja révén. Úgy érezte, ezt az észrevételét érdemes lenne megosztania Serenával. - Nahát, úgy hangzik, mintha egy nagy olasz család lennétek - nevette el magát, de közben az sem kerülte el a figyelmét, hogy Serenát szinte egyáltalán nem vették körül vele egykorúak, amíg roxfortos nem lett. Felmerült benne, hogy talán épp ezért lehet ennyire érett a gondolkodása, mert felnőttek mellett nőtt fel. - Nem érezted úgy, hogy túl hamar kellett felnőnöd? - szaladt ki a száján a kérdés, majd kissé zavarba jött, remélte, hogy nem volt túl indiszkrét ezzel a felvetésével. Hamarosan beléptek a hálószobába, ahol más, zavarbaejtő kijelentés hangzott el, ezúttal Serenától. - Remélem este kipróbálhatom, milyen itt feküdni - jegyezte meg őszintén a boszorkány, mire Cherub kissé meglepődve, de láthatóan nagy örömmel mosolyodott el, boldog volt, hogy a nőnek ennyire tetszik a háló. - Rajtam nem fog múlni... - mondta kissé rekedten, amit annak tudhatott be a másik, hogy Cherub egy pillanatra elképzelte, milyen érzés is lenne együtt aludni Serenával... A maga részéről teljesen készen állt arra, hogy egymáséi legyenek, sőt, végtelenül izgatta a fantáziáját a dolog... bár voltak futó kapcsolatai korábban, egyik sem volt olyan komoly, mint Serenával... Jól esően simogatta a gondolat, hogy valószínűleg Serena is vágyik őrá... hisz mi másért mondta volna, amit mondott? De aztán pár pillanattal később kissé elbizonytalanodott, hogy mi van, ha félreértette barátnője mondanivalóját, és valójában csak alvásra gondolt? Akárhogy is, tudta, hogy ezen kár túl sokat tépelődni, ha odaérnek, majd elválik a dolog... és addig nem akarta felesleges agyalással elrontani az estéjüket. Szerette volna felszabadultan élvezni Serena társaságát, így hamar továbblépett gondolatban, mikor visszatértek a konyhába. Jól esett éreznie Serena ajkának érintését, nyelvének ízét, bár nem sokat csókolóztak még, biztosan érezte, hogy sosem tudná ezt megunni. Alig tudott ezek után elválni tőle, de hát mégis csak fontos feladatuk volt, randijuk kitűzött célja az volt, hogy finom vacsorát főzzenek... az meg házimanó nélkül nem készül el magától, így Cherub kénytelen-kelletlen eleresztette párját. Serena izgatottan lépett a pulthoz, és ahogy Willbutch számított is rá, hamar felismerte az étel fő alkotóelemét. - Hm, csirkemell, sajtok és... azta, ez házi lasagne tészta? Ezt te csináltad? - érdeklődött a boszorkány meglepetten, mire Cherub nevetve csóválta a fejét. - Igen, ez lasagne tészta, de a kérdésedre válaszolva be kell, hogy valljam, hogy nem én csináltam... elég időigényes egy ilyen tésztát elkészíteni, és nem akartam, hogy csak ezzel menjen el az időnk... viszont igazi családi receptúra alapján készült, a nagymamám keze műve - felelte mosolyogva. - A Gandalea család különleges receptjét fogjuk elkészíteni, ami nem más, mint zöld pestós lasagne - tette hozzá izgatottan, majd egy üveg fehér bort húzott elő a tárolóból, hogy aztán a konyhapulton pihenő pálcáját magához véve, egy intéssel kinyissa azt. Két borospoharat vett elő a szekrényből, megtöltötte őket a világos nedűvel, majd Serena felé nyújtotta az egyik poharat. - Remélem, szereted a fehéret... Mire koccintsunk? - nyújtotta koccintásra a nő felé saját poharát, majd ha amaz viszonozta a gesztust, belekortyolt a borba, és letette a poharat a pultra. Örült, hogy Serenának ízlett a bor, ezek szerint hasonló volt az ízlésük ezen a téren is. - Mióta laksz itt? Egyedül költöztél ide? Persze gondolom Willow azért sokat van itt, de nem rossz itt élni egyedül? - érdeklődött aztán Serena, mire Cherub elgondolkodott egy pillanatra. - Ha jól számolom, már hetedik éve, hogy itt lakom, és igen, egyedül költöztem, aztán nem sokkal később megszületett Willow. Eddig nagyon szerettem egyedül lakni, de azt hiszem, lassan jó lenne, ha változna a helyzet - utalt rá finoman, hogy előbb-utóbb szeretne majd összeköltözni Serenával. Már többször felvetődött benne az ötlet, de egyelőre nem akarta felhozni a témát a boszorkánynak, hisz egyrészt még nem voltak együtt régóta, így nem tudta, mennyire lenne erre nyitott a másik, másrészt meg az is benne volt a pakliban, hogy Serenának az akadémia hallgatójaként mégis csak praktikusabb az egyetem közelében laknia. - Na és te hogy érzed magad az állandó egyetemi nyüzsgésben? Nem lenne néha jó egy kis nyugalom? - kérdezett vissza kíváncsian, egyben finoman puhatolózva azzal kapcsolatban, mennyire szereti mostani lakhelyét a másik, majd a vacsorára terelte a szót, mert nem szerette volna, ha Serena sokáig éhes marad. - Nem nagy ördöngösség különben elkészíteni a pestót, mindössze össze kell keverni az alapanyagokat egy tálban, aztán meg összedarálni - árulta el Serenának, s már lépett is a szekrényhez, hogy elővegye belőle a szükséges eszközöket. Mikor azok megvoltak, letette őket a pultra, és izgatottan kérdezte párját. - Úgy gondoltam, hogy míg egyikünk elkészíti a pestót, addig a másik sajtot szeletelhetne az előételnek szánt sajttálhoz. Melyikhez lenne inkább kedved? - kérdezte lelkesen.

7	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Dolce far niente	Dátum: 2021. 03. 08. - 11:49:29
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Serena édes illata és íze egyszerűen ellenállhatatlan volt Cherub számára. Hálát adott, amiért egy ilyen tiszta és vidám lélekkel hozta össze a sors, akivel aztán egymásra is találtak. Egész türelmetlenül várta, hogy körbevezesse párját a házban, nagyon kíváncsi volt rá ugyanis, hogy tetszik majd neki az otthona. Cherub hosszú ideig gyűjtött erre a házra, bár jelentős vagyonnak örvendhetett a családjának köszönhetően, nem akarta elkótyavetyélni azt, így hat évig egy egyszerű lakásban élt Londonban, és szinte minden keresetét félretette annak érdekében, hogy egy napon megvehesse álmai házát. Így is bele kellett nyúlnia valamennyire az örökségébe, de a fele akkor is megmaradt, és ez nagyon fontos volt Cherub számára. Szeretett volna olyan anyagi biztonságot létrehozni, hogy Willownak soha, semmiben ne kelljen hiányt szenvednie. És most, hogy Serena is itt volt az életében, ennek a fajta előrelátásnak kétszeresen is örült a medimágus. Nem volt tisztában azzal, milyen anyagi körülmények között nőtt fel a másik, és nem is akarta erről faggatni, de boldog volt, hogyha bármikor bármire szüksége lenne a nőnek, akkor azonnal a segítségére tudna lenni. Büszke volt a házára, amit részben saját erejéből, részben családja segítségével valósított meg, s minden apró kis négyzetcentimétere az ő ízlését tükrözte. Nem kért fel a muglik körében oly divatos lakberendezőt a tervezéshez és a megvalósításhoz, hanem mindennek ő maga járt utána, és ebben az alkotási folyamatban nagy örömét lelte. A minimalista, mégis meleg hangulatot árasztó otthon hű tükre volt a férfi lelkivilágának. Itt azonnal el tudott lazulni egy-egy keményebb munkanap után, s azt szerette volna, ha lassan, de biztosan, egy napon Serena is otthon érezné magát nála. Nem voltak még együtt régóta, de az együtt töltött idő valahogy olyan mély és meghitt volt, hogy nagyon kötődött a boszorkányhoz, és a maga részéről komolyan épített erre a kapcsolatra. Örömtől csillogó szemmel viszonozta hát barátnője kézszorítását, amikor megdicsérte a házát. - Gyönyörű házad van. Olyan nyugodt, csendes. Az egész ház árasztja magából a nyugalmat. Nálunk, otthon minden teljesen más... - jegyezte meg Serena. - Köszönöm... Örülök, hogy tetszik... érezd otthon magad! - felelte hálásan, s közben nem kerülte el a figyelmét Serena megjegyzése a saját családja otthonával kapcsolatban. - Tényleg? Mesélj, nálatok milyen otthon? - kérdezte kíváncsian, majd tovább húzta párját a hálószoba irányába, s közben elmosolyodott, amikor Serena felvetette, hogy találkozhatnának gyakrabban is. - Benne vagyok! Kicsit hektikus az életem a Mungóban, de ha neked nem gond a rugalmasság, akkor mostantól küldök baglyot, ha van egy szabad délutánom, vagy estém, és ha neked is jó, akkor ugorj be! - kacsintott Serenára, majd bevezette a hálóba. Remélte, hogy a boszorkánynak tetszik majd a háló hangulata, a maga részéről imádta, hogy ilyen közel van a természet, a tágas ablakoknak hála. Hagyta, hogy Serena magába szívja a látványt, aztán maga után húzta a fürdőbe is, ami a ház többi helyiségéhez hasonlóan világos és letisztult volt. - Nagyon gyorsan peregtek a napok, ami azt illeti. Az utóbbi hetekben, mint írtam neked, Willow nálam lakott, úgyhogy ezért sem értem rá igazán találkozni, mert amikor végeztünk az ispotályban, igyekeztem apa-lánya programokkal feldobni a napot. Sok mindent csináltunk együtt Willow-val, ellátogattunk egy legendás lényparkba, voltunk együtt mágikus sütödében, na és még egy mugli moziba is elcsaltam. Az is nagyon tetszett neki - nevetett fel Cherub, aztán a konyha felé vette az irányt, még mindig kéz a kézben Serenával. - Mit fogunk ma főzni? Egész héten titkolóztál, nem tudtam kiszedni belőled - simított végig a medimágus mellkasán a nő, amibe Cherub jól esően beleborzongott. - Azt hiszem, elsőre ennyi elég a háznézésből, a felső szintet majd később mutatom, mert látom, hogy mennyire várod már a főzést! - húzta magához egy újabb csókra a boszorkányt, s miután ajkaik szétváltak, a konyhapulthoz lépett. Az ételhez szükséges friss alapanyagok már ki voltak készítve, így Cherub játékosan visszadobta a labdát Serenának, aki kíváncsian érdeklődött afelől, mit is fognak főzni. - Nem akartam lelőni a meglepetést, de most, hogy itt vagy, szerintem magad is könnyen kitalálod! Tippelj! - mutatott látványosan az alapanyagokra, amik között csirkemell, lasagne-nek való előre elkészített házitészta, bazsalikom, fenyőmag, olivaolaj, parmezán és más olasz sajtok, illetve fokhagyma kapott helyet. Amíg a boszorkány a megfejtésen gondolkodott, Cherub dugóhúzó után kutatott az egyik fiókban, majd a konyha sarkában található bortartó szetthez lépett. - Van kedved főzés közben borozni egyet? Vagy inkább mást innál? Van itthon sör és friss narancslé is - érdeklődött, mielőtt kinyitotta volna valamelyik üveget.

8	Karakterek / Cherub Willbutch / Dolce far niente	Dátum: 2021. 03. 02. - 10:47:37
Dolce far niente 2002. 03. 02. to; Serena style Izgatottan várta ezt a mai találkozást. Serenával a Palacsinta nap óta nem tudtak találkozni mert mindkettőjük élete erősen besűrűsödött, kinek ezért, kinek azért. Az utóbbi pár hétben Cherubnak egy perc szabadideje nem volt, mert Alexia Moszkvába utazott egy fellépés miatt, de a körülmények ott nem voltak gyerekbarátok, így Cherubon volt a sor, hogy 0-24 órában gondját viselje Willownak. Szerencsére a Mungóban elég megértőek voltak a kollégák, úgyhogy nem jelentett problémát, hogy sokszor magával vitte a kislányt az ispotályba. Willow természetesen kifejezetten élvezte ezeket a közös kiruccanásokat, jól kijött Cherub asszisztensével, Aurorával, és egészen lenyűgözőnek találta, hogy milyen furcsa plasztimedimágiai komplikációk léteznek, és hogy azokra szerencsére apja mind tudja a megoldást... Willow nemsokára tölti be a hetedik életévét, ami egyszerre töltötte el örömmel és szomorúsággal Cherubot. Kislánya minden betöltött életévével közelebb került ugyanis az elkerülhetetlen, hogy Willow a Roxfort növendéke legyen, és onnantól csak a karácsonyi és a nyári szünetben láthassa őt. Ez egész egyszerűen elviselhetetlennek tűnt Cherub számára, és fogalma sem volt, hogyan készüljön fel rá. Szerencsére nem volt sok ideje borús gondolataiba mélyedni, mert Serena ebben a pillanatban érkezett meg a kandallón át. Cherub ezt a közlekedési módot javasolta neki, mivel ez biztonságos és praktikus, és így nem kellett a hoppanálással bajlódnia. A hopp-por elszórása után elég volt annyit mondania: Epping Forest, és már itt is termett, tekintve, hogy a hopphálózatban nem szerepelt senki más otthona ezen a néven. - Könnyen idetaláltál? - lépett közelebb hozzá, hogy aztán karjaiba vonja és egy hosszú, lágy csókkal üdvözölje. Majd ha ajkaik elváltak, kézen fogta és csillogó szemmel mosolygott rá. - Mit szólnál egy gyors körbevezetéshez, aztán már hozzá is foghatunk a főzéshez! - érdeklődött lelkesen, s ha Serena beleegyezetett a programtervbe, már húzta is maga után a boszorkányt, az előszobából a nappali felé. - Nos, ez itt a nappali, és mint láthatod, egyben a konyha is... - intett laza mozdulattal a konyha felé, ami - bár lassan esteledett - még mindig egész világos volt, köszönhetően a tágas, nagy ablakoknak, amiken túl Cherub birtoka terült el. A varázsló - muglik számára láthatatlan - háza az Epping Forest erdő határában épült, Essex közelében. Cherub kedvelte a nyugalmat és a csendet, és az ezzel járó magány sem zavarta, de persze majd' ki tudott ugrani a bőréből, ha Willow nála volt. Apropó Willow, a kislány most a nagyszüleinél volt, hogy Cherubnak és Serenának lehessen egy meghitt estéje, csak kettesben. Ennek a megoldásnak mindenki örült, főleg Cherub édesanyja, Esther, akinek igazán különleges kapcsolata volt a kisunokájával. Ez nem is csoda, hisz mind a ketten látók voltak, és mióta Willow látomásai egyre sűrűbbé váltak az utóbbi időben, a kislánynak egyre inkább szüksége volt nagyanyja megértő, bölcs tanácsaira. Cherub boldog volt, hogy eljött végre ez a várva-várt randi, így miután hagyta, hogy Serena kissé akklimatizálódjon, mögé lépett és kedvesen átölelte. - Na és hogy vagy? Mesélj! Olyan rég nem láttalak... Hiányoztál - mormolta a fülébe, miközben mélyen beszívta az illatát, majd egy finom puszit lehelt a fülcimpájára. Kíváncsian várta a boszorkány válaszát, mielőtt tovább vezette volna a lakásban.

9	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Mágikus szeszély - After	Dátum: 2021. 01. 14. - 22:23:01
Mágikus szeszély - After 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny Cherubot nem lepte meg, hogy Serena - ahogy őt - úgy Morpheust és az élethelyzetét is ennyire megérti. Mindezidáig olyan nőnek ismerte meg, aki - bár nem tudta, hány éves is Serena, azért abból, hogy az akadémiára jár, némileg ki tudta következtetni - jóval több életbölcsességgel rendelkezik, mint ami a korából következne. - Egyedül olyan érzés volt, mint aki nem találta a helyét. Még most is így érzek. Reménykedem benne, hogy az akadémiai élet kicsit visszaránt abba az állapotba, amit a Roxfortban éreztem. Legutoljára ott éreztem otthon magam igazán, ott volt meg a helyem. Azóta én is csak keresgélek - vallotta be a boszorkány, amivel kissé meglepte a medimágust. Cherub mindeddig nagyon határozott és céltudatos nőnek látta Serenát, olyasvalakinek, aki pontosan tudja, mit is akar. Az, amit most mondott, először engedett betekintést a varázslónak a nő lelkének mélyebb rétegébe... és ez valahogy... furcsa módon bár, de örömet okozott neki. Persze nem amiatt, mert szívesen látta elveszettnek Serenát, hanem egyszerűen csak örült annak, hogy már bízik benne a másik annyira, hogy őszintén mesél neki a mélyebb érzéseiről. - Kicsit meglep, amit mondasz, mert annyira határozottnak látszol... De megértelek, és biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd, amit keresel - válaszolta biztatóan. Szerette volna jobban megismerni ezt a kedves, csodaszép boszorkányt, és ahogy Serena, úgy ő is nagyon várta a találkozót a boltban. Mióta apa lett, Cherub számára az volt az első, hogy Willowt boldognak lássa, és természetesen csak olyan párt tudott maga mellé elképzelni, akit a lánya is nagyon kedvel... Nem volt kétséges számára, hogy Serena ilyen személy lehet, de szerette volna nem csak elképzelni, hanem valóban meg is tapasztalni azt, hogy - sejtése és reménye szerint - kölcsönösen rajonganak majd egymásért az ő cserfes, aranyszőke kislányával. Mosolyogva hallgatta, hogy Serena és az édesanyja között is ugyanolyan különleges kapocs van, mint közte és Esther között. Tudta, mekkora szerencse egy ilyen szülő, akire mindig számíthat a gyereke, és feltett szándéka volt neki is ilyennek lenni Willow számára. Sajnálta, hogy ilyen hamar elszaladt az idő, mert olyan jót beszélgettek Serenával, de épp emiatt lehetett, hogy nem érzékelték az idő múlását. Jó társaságban, ilyen mély témákkal, nem is csoda, hogy csak akkor ocsúdott fel, amikor lassan már hajnalodott odakint. Örült neki, hogy hozzá hasonlóan Serena is várja a találkozást, és ha nem is olyan egyszerű megoldani az időpontegyeztetést, a boszorkány ugyanolyan nyitott arra, hogy találjanak egy alkalmas napot, mint ő. - Én is nagyon köszönök mindent Neked, Serena... - mozdult a keze akaratlanul is, hogy kisimítson egy elkóborolt, barna tincset a boszorkány arcából. Hogy emiatt pirult-e el Serena, vagy a meleg miatt, nem tudhatta, de nagyon remélte, hogy az előbbi... - Akkor hamarosan kopogtat majd az ablakodon a baglyom, Ristretto. Kicsit hangos madár, ne ijedj meg, ha rád huhogna korán reggel esetleg... Egy kis bagolycsemegével azért mindig gyorsan el lehet csendesíteni - búcsúzott mosolyogva Cherub, majd miután elbúcsúztak egymástól, gyorsan haza hoppanált, hogy pár óra alvással kipihenje magát, mielőtt Serena csillogó, kék íriszei és kedves hangja helyett újra a hivatásának szentelné gondolatait. Köszönöm a játékot!:)

10	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Mágikus szeszély - After	Dátum: 2021. 01. 10. - 21:26:47
Mágikus szeszély - After 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny Cherubot átjárta a melegség, ahogy Serena megfogta a kezét. Hálásan, de persze finoman megszorította a nő kezét, és közben nem tudta nem észrevenni, milyen selymes is a bőre. Nagyon jól esett neki, hogy Serena mennyire figyelt a szavaira.... egyértelműen megértette, hogy Cherub milyen sokat köszönhetett az átalakításnak. Olyan volt az egész, mintha egyszer csak minden a helyére került volna az életében, és míg odáig folyamatosan a balsorsával küzdött, és szenvedett, onnantól kezdve jó irányba haladtak a dolgai. Olyannyira hogy még csodálatos kislánya is megszületett. - Remélem a közeljövőben tényleg lesz módom megismerni a kisasszonyt - vetette fel az ötletet Serena, ami rendkívül tetszett Cherubnak. - Ez csodás ötlet, feltétlenül! - válaszolta, s máris elkezdett azon gondolkodni, hogy lehetne mindezt a legjobban kivitelezni. Talán az lenne a célszerű, ha Willow-val együtt mennének el az asztronomóiai szaküzletbe könyvet választani Esthernek... Igen, ez remek volna! A mosoly máris megjelent az arcán, és nem késlekedett megosztani az ötletét Serenával. - Azt hiszem, valamikor felkeresünk Téged a boltotokban, ha Neked is megfelel? Mikor kezdődik az oktatás az Akadémián? Csak mert Willow szeptember második hetében tér csak haza, és gondolom, amikor tanulsz, akkor már nincs időd a boltban is segíteni... - érdeklődött Serena menetrendjével kapcsolatban. Ha hétköznap nem is, azért remélte, hogy hétvégén vagy néha csak ellátogat a nagybátyjához, és akkor ők is kapva kapnak majd az alkalmon. Ezután Serena családjára terelte a témát, és meglepődve hallgatta, hogy milyen fontos a boszorkány szüleinek, hogy aranyvérű párt találjanak a gyermekeik. Cherub maga is aranyvérű családból származott, az ő felmenői között szinte mindenki griffendéles volt, de sem ez nem volt elvárás a szülei részéről, sem az, hogy aranyvérű párja legyen neki és az öccsének, Morpheusnak. - Ó, sajnálom... Ez kellemetlen teher lehet számotokra... Mi is aranyvérűek vagyunk, de az én szüleim modernebben állnak a kérdéshez szerencsére. Őket nem izgatja, hogy milyen származású társ áll mellettünk, nekik csak az a fontos, hogy megtaláljuk a társunkat... Remélem a te szüleid is megenyhülnek, ha majd látják a jövőben az öcséd boldogságát, még akkor is, ha az illető nem épp aranyvérű lesz... - nézett részvéttel telien Serenára. Örült neki, hogy a lánynak kevesebb elvárással kellett szembenéznie, de így is sejtette, hogy mennyire zavarja ez a fajta konzervatív látásmód pont őt, aki már eddig is bizonyította, hogy mennyire elfogadó lélek. Érdeklődve hallgatta Serena válaszát a családjával kapcsolatban, s meg kellett állapítania, hogy Serena szülei tényleg minden tőlük telhetőt megtettek a lányok boldogulása érdekében. - Ez dicséretes a részükről... biztos vagyok benne, hogy tényleg jót akarnak, de azért azt is meg kell érteniük idővel, ha te másra vágysz, mint ők... Különben a gyakorlat és az elmélet úgyis egymásra épülnek, így nem hiszem, hogy ebből a gondolkodásmódbeli eltérésből problémátok lesz - mosolygott Serenára biztatóan, majd ő is lelkesen mesélt az öccséről és a szüleiről. - Az öcsém Morpheus nagyon fontos számomra. Jelenleg ő is utazgat, bájitalkeverőnek tanult, és most egzotikus növények után kutat, ha jól tudom, épp Ázsiában... Jövőre ígérte, hogy végre hazajön, de ezt azért nem vesszük készpénznek.. - legyintett nevetve. - Morpheus imádja a kalandos életet, ami az utazással jár. Valahogy úgy érzem, még jó ideig nem is akar letelepedni - magyarázta. - Különben tényleg hihetetlen mázlista vagyok, mert mind Morpheus, mind a szüleim elfogadták a másságomat, és segítettek, hogy az lehessek, aki ma vagyok. Anyám - mint később elmondta - nem is volt olyan nagyon meglepődve, mikor beavattam a vágyamba, hogy átessek ezen az eljáráson. Mint már mondtam neked, ő jósnő, így előre látta, hogy ez lesz a sorsom. Apám talán nehezebben értette meg a helyzetet, és egy ideig kicsit eltávolodtunk egymástól, mert fájt neki, hogy elveszítette az ő kicsi lányát... de szerencsére ez a fal leomlott közöttünk, miután megszületett Willow... - tette hozzá. Bizony, egy gyermek érkezése alaposan képes felforgatni a viszonyrendszereket egy családon belül, ez történt a Willbutch famíliával is. Cherub megitta az utolsó korty borát, majd csak úgy kíváncsiságképpen az órájára tekintett, és mikor látta, hogy már hajnali három is elmúlt, sóhajtott egyet. - Sajnos elég későre jár... azt hiszem, ideje hazamennem, hogy holnap, akarom mondani, ma megfelelő állapotban tudjak gyógyítani - mosolygott bocsánatkérőn Serenára. - De akkor, ahogy beszéltük, hamarosan találkozunk, igaz? - kérdezte lelkesen a boszorkánytól.

11	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Mágikus szeszély - After	Dátum: 2021. 01. 04. - 17:22:43
Mágikus szeszély - After 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny Cherub lélegzetvisszafojtva várta Serena reakcióját a vallomására. - Igen, hallottam már erről az eljárásról. A professzorod kiváló munkát végzett - nézett rá mosolyogva Serena, ami mélyen megdobogtatta a szívét. Serena volt az első olyan nő, aki tetszett neki, és akinek szemtől szemben bevallotta másságát, mégsem ítélte el őt... Ha másért nem is, ezért a gesztusért már végtelenül hálás volt neki. - Kedves vagy, köszönöm! - mosolygott rá vissza meghatottan. - És biztos vagyok benne, hogy te is tökéletesen végzed az átalakításokat. Kíváncsi lennék, hogyan találtatok egymásra? Mesélj egy kicsit róla, kérlek - érdeklődött bővebben a nő, mire Cherub kortyolt egyet az italából, hogy átgondolhassa a szavait. - Ez így van, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy segítsek azon sorstársaimnak, akiknek szükségük van rá! Ami engem illet, minden a Roxfort utolsó évében kezdődött... anyám egyik medimágus barátnője tudott a problémáról, amivel már régóta küzdöttem... és levélben értesített róla, hogy egy ismerőse, Frank Ziggens professzor kísérletezik a nemtranszfigurációs eljárással... - tartott egy lélegzetvételnyi szünetet. - Én azonnal felvettem a kapcsolatot vele, és miután végeztem a Roxfortban, csatlakoztam a kísérleti csoportjához. Ziggens professzor zseniális módszere három fontos tudományág, az alkímia, az átváltoztatástan és a bájitaltan egyvelegéből tevődött össze. Egy év szünetett tartottam a tanulmányaimban, hogy maximálisan az átalakításra koncentrálhassak. Ez mind fizikailag, mind lelkileg elég megterhelő időszak volt... A többi csoporttaggal együtt Ziggens otthonában éltünk, teljes izolációban, amire szükség is volt. Bármilyen külső behatás veszélyeztette volna a vállalkozás sikerét - magyarázta egyre felszabadultabban, hiszen végre nem csak magáról beszélt, hanem az eljárásról is. - Így sem bírta mindenki, az induló hét varázslóból és boszorkából a végéig csak hárman tartottunk ki - nézett komolyan Serena szemébe. Biztosra vette, hogy Serena ebből érti, milyen fájdalmas lehetett mindez. Nem akarta ezt részletesebben ecsetelni, így inkább arról beszélt, amit az eljárással nyert. - A kezelés után 180 fokos fordulatot vett az életem, pozitív irányba.... Szerencsém volt, mert a szüleim és a testvéreim is teljes mértékig támogattak. Ziggens-szel azóta is nagyon jó barátságot ápolunk, ő a felettesem a Mandragórában. Az egyik csoport tag, Alexia pedig a kislányunk édesanyja - árulta el a nőnek. Cherub valóban kivételesen szerencsés volt, számos sorstársa a családja ellenzése miatt el sem jut addig, hogy megkezdje a kezelést, és egy egész életet él le anélkül, hogy megismerné a nemváltással járó valódi békét. Cherub igyekezett többüknek segíteni, ezért is hozta létre a Nemtranszfigurációs Alapítványt, mellyel anyagi hátteret biztosított azon fiatal boszorkák és varázslók számára, akik nem tudták volna fedezni a költséges átalakítást. Ám jól tudta, a pénz nem minden... és bármennyire is szerette volna, a családi hátteret ő maga természetesen nem tudta pótolni mások számára. - Remélem, nem terheltelek ezzel meg túlságosan - nézett rá félénken, s mivel nem szerette volna, hogy csak róla legyen szó, igyekezett visszaterelni a témát Serenára. - Mesélj a családodról még kérlek te is! Vannak testvéreid az öcséden kívül? Közel állsz a szüleidhez? - kérdezte kíváncsian. - Remélem ők is mindenben támogatnak téged!

12	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Mágikus szeszély - After	Dátum: 2020. 12. 29. - 22:15:23
Mágikus szeszély - After 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny - Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit az édesanyjának. Ezerféle könyvünk van, és vannak olyanok is, amik egészen konkrétan a jósoknak szólnak. Egy külön szekciót erre rendeztünk be - válaszolt Serena, mire Cherub hálásan mosolygott. - Remek! - felelte, majd érdeklődve hallgatta a boszorkányt, ahogy a hivatásáról beszélt. - Ez tényleg igazi kihívásnak tűnik, bízom benne, hogy korszakalkotó felfedezésekre teszel majd szert! Ha valakinek, akkor neked sikerülni fog szerintem - bólogatott lelkesen. Nagyon szimpatikus volt neki Serena, akit - igaz, hogy még csak pár órája ismert meg - mégis egészen közel érzett magához lelkileg. Ez elég ritka tapasztalat volt számára, így kicsit furcsán is érezte magát, nem akart túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy ennyire egy hullámhosszon vannak, hisz az egy dolog, hogy ez számára nagyon kivételes volt, de lehet, hogy Serena gyakran élt át ilyesmit. Elvégre a boszorkány volt az kettejük közül, aki - Cherub legalábbis azt feltételezte - hogy természetéből fakadóan közvetlen és empatikus volt másokkal. Igaz, hogy a medimágus is mélyen együtt tudott érezni embertársaival, de ezt sokkal kevéssé tudta kimutatni... Talán ezért is szeretett ennyire medimágus lenni. Szavak helyett, tettekkel segíthetett, anélkül, hogy az érzéseit ki kéne adnia. Most, hogy belegondolt, a Roxfort utolsó éveiben törhetett meg benne valami olyan nagyon, hogy alap természete szerint zárkózott volt, nem nyílt meg másoknak. Alexia kivétel volt, hiszen vele együtt estek át a nemtranszfigurációs eljáráson, így olyan kapocs alakult ki közöttük, ami tényleg lehetővé tette, hogy nagyon mélyen megbízzanak egymásban és megnyíljanak a másiknak... Ebből a szoros barátságból - némi alkohol és egy görbe este rásegítésével - fogant meg aztán gyermekük, Willow, de ők rögtön tudták, hogy csakis baráti érzéseket táplálnak egymás iránt... szerelmet egyikük sem érzett. Meg sem próbálták hát, hogy egy párként neveljék fel Willowt, de ez a kislányt egyáltalán nem bántotta. Boldog és harmonikus volt így is a kis családjuk, és csak ez számított. Soha, egy hangos szó nem hangzott el közöttük, és Cherub nagyon hálás volt a sorsnak, hogy megadatott számára az apaság csodája. Nem várt semmi mást az élettől... nem bánta, hogy nincs párja, még akkor sem, ha néha azért - még magának is nehezen vallotta be - de érezte, hogy magányos. Az egy dolog, hogy párkapcsolata nem volt, de barátai sem nagyon voltak, és ezen szeretett volna változtatni. Így amikor Serena arról kérdezte, milyen esetekkel találkozott már, úgy érezte, itt az ideje, hogy színt valljon... Remélte, hogy Serena képes lesz megérteni őt és azt, amivel foglalkozik. - Igazság szerint számtalan nagyon izgalmas esettel volt már dolgom... Többször sokszorozódtak már meg a pácienseim egyes testrészei, vagy vándoroltak el, helyet cserélve más testrészekkel - fogott bele a magyarázatba. - De van egy olyan medimágusi kihívás, aminek a gyógymódját a professzorom találta meg... én magam pedig az első kísérleti csoport része voltam... ami aztán sikeresen végződött - vett mély levegőt, majd kicsit oldalra nézett, mert nem mert Serena szemébe nézni, miközben azt mondta: - Ez pedig a nemtranszfigurációs eljárás... ami azóta számos rossz testbe született varázslón és boszorkán segített... Magam is alkalmaztam már több páciensemen. Hallottál esetleg már erről?

13	Karakterek / Cherub Willbutch / Re: Mágikus szeszély - After	Dátum: 2020. 12. 16. - 21:04:26
Mágikus szeszély - After 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny Cherub örült, amikor Serena úgy döntött, inkább inna az Arany Kvaffban. - Szerintem csendesebb hely, mint a Foltozott Üst. És a berendezése is... öhm... kevésbé rusztikus - fogalmazta meg a boszorkány találóan Cherub álláspontját. - Ön rendkívül diplomatikus - mosolygott Serenára menet közben. A Foltozott Üst ugyanis nemcsak hogy rusztikus, de koszos és büdös is volt... legalábbis Cherub emlékképeiben így élt a hely, ahova nagyon rég nem ment már be. Talán utoljára még Cherubyként fordult meg ott. A Roxfort utolsó pár évében elég rossz állapotban volt, hisz addigra már pontosan érezte, hogy képtelen lenne női testben leélni az életét, de hatodévtől már kilátásban volt számára az új élet lehetősége... A várakozás szinte megőrjítette, sokszor érezte, hogy képtelen csak még egy napot is túlélni addig, amíg betölti a nagykorúságot. Ezután nyílt lehetősége arra, hogy Ziggens professzor kísérleti csapatához csatlakozva, végleg maga mögött hagyja a múltját, és új életet kezdjen. Addig azonban, amíg céltalanul teltek a napok, csak tengett-lengett, s fájdalmát, szenvedését alkoholba fojtva, másokat okolva, idegesen teltek a napjai. Akkoriban eléggé eltávolodott a családjától is, akik később szerencsére megbocsátották bárdolatlan viselkedését. Aztán mikor végre megtörtént a várva-várt változás, lelke is megnyugodott. Pontosan tudta, mit szeretne az élettől, s ez az új cél, hogy segítsen másokon, a mai napig kellő motivációt és erőt adott neki ahhoz, hogy a nehezebb napjain se hagyja el magát. Alkoholt éppen ezért csak alkalmakkor fogyasztott, s rendkívül odafigyelt az életmódjára is. Nem dohányzott, hetente háromszor eljárt futni a háza közelében lévő erdőbe, és az egyetlen káros szenvedélye a kávé volt. - Nézze, ez az üzlet a keresztapámé. Ezen a nyáron neki segítek, amíg el nem kezdődik az oktatás az Akadémián. Szeretek itt dolgozni, nagyon sok leendő kollégával találkozhatok így. James bácsi a legminőségibb asztronómiai kiegészítőket árusítja, és az Abszol út legmegbecsültebb asztrológusa. Aki csillagnaptárt szeretne készíteni, mind hozzá jár. Ha egyszer valami csillagászattal kapcsolatos segítségre vagy tárgyra lenne szüksége, ide jöjjön mindenképpen - szólalt meg séta közben Serena, s Cherub figyelmesen hallgatta, miközben kíváncsian szemlélte a bolt kirakatát. - Ó, ez nagyon érdekesen hangzik és a bolt is kifejezetten igényesnek látszik már így kívülről is! Mindenképpen benézek majd, talán nem is a közeljövőben... Édesanyámnak ugyanis nemsokára lesz a születésnapja, és ő nagy rajongója a csillagászati témájú könyveknek, úgyhogy biztosan találnék számára megfelelő ajándékot a boltban! - mosolygott a boszorkányra. Nem sokkal később elérték a sörözőt, ahol Cherub egy pohár vörösbort rendelt magának, majd helyet foglalt Serenával szemben. - Azt hiszem, és remélem nem haragszik meg, épp elég izgalmat átéltünk ahhoz, hogy végre tegeződjünk. Egészségedre! - koccintották össze poharukat, majd egy korty után Cherub mosolyogva reagált a gesztusra: - Dehogy haragszom, tetszik az ötlet! Neked is egészségedre! - ivott aztán még egy kortyot a száraz italból, ami most kifejezetten jól esett neki, ezután az izgalmas nap után. - Mesélj még magadról, kérlek! Mik a terveid asztronómusként? Az Akadémia után a keresztapád nyomdokaiba kívánsz lépni, vagy valami teljesen más célod van a csillagok kutatásával? - kérdezte érdeklődve.

14	Karakterek / Cherub Willbutch / Mágikus szeszély - After	Dátum: 2020. 12. 10. - 18:14:51
Mágikus szeszély - After 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny Szerencsére tényleg minden a megszokott menetrend szerint ment, így Igor hamar orvosolta Cherubék problémáját. A medimágus látta Serenán, hogy ő is megkönnyebbült, hogy visszakapta végre a karját, és már épp azon gondolkodott, hogyan tovább, amikor... - Én... Köszönöm, hogy elvitt a színházba - hálálkodott a boszorkány. - Nagyon jól éreztem magam. Meglepett, hogy a mugli színház ennyire szórakoztató tud lenni. Igazából sosem értettem a mugli dolgokhoz, szóval ez most felnyitotta a szememet. Sajnálom, hogy eddig nem volt részem ilyen élményben. Serena szavain Cherub igen csak meglepődött, nem hitte volna, hogy ilyen mély benyomást gyakorolt partnerére a színházi élmény, de nagyon boldog volt attól, hogy mégis így történt. Persze látta rajta, hogy jól érezte magát, de az, hogy ilyen nyíltan, meleg szavakkal fejezte ki jóérzését a ma estét illetően, kicsit meglepte és zavarba hozta a férfit. Sosem volt igazán a szavak embere, és el volt szokva attól, hogy ilyen kedvesen viselkedjenek vele. Alexia és Willow természetesen mindig így bántak vele, de hát ők családtagok voltak. Barátai nem igen voltak, a családján kívül másokkal alig érintkezett, ezért hirtelen nem is tudta, hogyan reagáljon. Már korábban megfordult a fejében, hogy ha sikerül a szeparációs eljárás, megkérdezi Serenát, nincs-e kedve meginni még egy italt, de az előbbi szavak miatt kicsit leblokkolt, és csak hümmögve bólogatott, így Serena végül megelőzte ezzel a felvetéssel. - Lenne kedve még egy vajsört meginni az Abszol úton? Persze csak akkor, ha holnap nem kell korán dolgoznia jönni. Ez esetben semmiképpen nem szeretném feltartani - kérdezte a lány, mire Cherub kicsit elszégyellte magát, hogy így elszerencsétlenkedte a lehetőséget, hogy ő maga hívja el Serenát. - Kérem, ne haragudjon, az előbb kicsit leblokkoltam. Hirtelen nem tudtam, mit is mondjak, olyan ritkán kapok ilyen meleg szavakat... - mondta zavartan. - Örülök, hogy ilyen jól érezte magát, a mugli előadások és úgy általában a mugli kultúra valóban igazi meglepetés tud lenni. Érdemes hát nyomon követni a színházi programfüzeteket - kezdett végre feloldódni valamelyest beszéd közben. - Természetesen örömmel meginnék magával egy italt... bár a vajsört én nem igen kedvelem, az én ízlésemnek túl édes, de majd rendelek mást - mosolygott Serenára. - Nagyon jó ötlet, hogy felvetette, magam is épp készültem meghívni valamire, hogy kieresszük a gőzt a mai nap izgalmai után... és szerencsére holnap csak délutántól dolgozom, így abszolút ráérek- magyarázkodott a karját dörzsölgetve, hogy elmacskásodott tagja teljesen magához térjen. - Mehetünk? - kérdezte lelkesen, Serena felé nyújtva karját, s ha helyeslő választ kapott, már dehoppanált is Serenával a Foltozott üst hátsó bejáratához. - Hova szeretne beülni? Ide, vagy inkább az Arany kvaffba? - érdeklődött Serena ragyogó íriszeit csodálva, amik visszatükrözték a csillogó holdfényt. A maga részéről kissé koszosnak tartotta a Foltozott üstöt, de nem akart sznobnak tűnni, ezért a nőre bízta a választást. Mivel az Abszol utat tudtával úgyis innen lehetett legegyszerűbben megközelíteni, jobb ötlet híján ide hoppanált.

15	Múlt / Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály / Re: Varázslati Traumák - Negyedik Emelet	Dátum: 2020. 12. 04. - 22:06:31
A mágikus fantom 2001. 08. 22. to; Miss Fawley öltöny Cherub azon nyomban megnyugodott, ahogy sikerült a Mungóba hoppanálniuk. Ez a hely gyakorlatilag az otthona volt, minden apróság nyugtatóan hatott hát az idegrendszerére: a fehér falak, a szürke medimágusi talárt viselő kollégái, és a tiszta, szappanszerű illat, ami körbelengte a helyet. Cherub magabiztosan ment hát a recepcióhoz, ahol új boszorkány kolléga ügyelt épp, akit még sosem látott itt, ezért lehetett, hogy a vörös hajú nő megpróbálta útbaigazítani. - Köszönöm, de ismerem a járást. Itt dolgozom - hadarta, tudomást sem véve a rávillantott csábos mosolyról, rögtön továbbindulva a szeszély osztály felé. Ott szerencsére senki nem várakozott előttük, így nyugodtan beléphettek a rendelőbe. De előtte még Serena odasuttogta neki: - Remélem rendben leszünk - mire Cherub megállt egy pillanatra az ajtó előtt és finoman megsimította a boszorkány vállát a saját kezével. - Ne aggódjon, jó kezekben leszünk! - ígérte, aztán kinyitotta az ajtót, maga elé engedve a hölgyet. - Nocsak, Cherub és... - nézett a párosra megdöbbenten Cherub kollégája, Igor Wars. - Ön itt? Mi történt? - kérdezte továbbra is meglepett arccal a középkorú, pocakos varázsló. - Szép estét, Igor! Ő itt Serena Fawley, véletlenül botlottunk egymásba az utcán... és hát, gondolom nem is kell magyaráznom, mi történt ezek után - felelte Cherub, majd egy kis szünetet tartott, hogy Serena is megszólalhasson. - Persze értem én... a legjobbakkal is megesik. Elnézést a zavaromért kisasszony, csak meglepett, hogy most nem medimágusként, hanem páciensként látogatott ide hozzánk a kolléga... de ne izguljon, hamar túlesünk a dolgon! - intézte Serenához szavait igen közvetlen módon a medimágus, akit általában véve nagyon kedveltek a betegei. - A szeszély miatti szétválasztás már rutineljárásnak számít nálunk - kacsintott bátorítóan Serenára. - Nem kell semmit tenniük, csak hunyják be a szemüket, és képzeljék el, hogy szépen-lassan szétválnak a karjaik, és szabaddá válnak. Én közben elvégzem a szétválasztó varázslatot, és minden szépen rendben lesz - magyarázta az eljárást Igor, amit Cherub már ismert, hiszen előfordult, hogy ő is elvégezte már ezt a varázslatot. - Nos, kezdhetik is! - adta ki az utasítást a varázsló, aki nonverbálisan végezte el aztán a varázslatot. Willbutch izgatottan behunyta a szemét, és úgy tett, ahogy a kollégája mondta. Ha Serena is követte ebben, akkor mindössze egy perc leforgását követően érezhették, ahogyan finoman melegedni kezd a karjuk azon a ponton, ahol összeragadt, majd mintha egyszer csak felolvadna, természetesen módon elvált egymástól a két kar. Tanulságos élmény volt ez a férfi számára, aki az eljárást eddig csak és kizárólag medimágusi szempontból ismerte. Most, hála a Szeszély szeszélykedésének, páciensként is megtapasztalhatta a szétválasztást, s ez rendkívül hasznos tapasztalat volt számára. Cherub megkönnyebbülten sóhajtott hát fel, amikor a folyamat befejeződött, és hálásan mosolygott a medimágusra. - Nagyon köszönjük Igor! Nem is tartunk fel, további jó munkát! - köszönte meg a segítséget, majd ha Serenának nem volt ellenvetése, kivezette őt a rendelőből. - Látja? Tényleg simán ment - nézett felszabadultan a boszorkányra. Jó érzés volt végre úgy mozognia, ahogy akart, mégis valahol sajnálta, hogy véget ért közös fogságuk, olyan jól érezte magát Serena társaságában.

Oldalak: [1] 2 3 4

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.113 másodperc alatt készült el 25 lekéréssel.