Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2 3 ... 5
1  Múlt / Soho / Mik: Meredező Pálcák Klubja Dátum: 2020. 10. 23. - 22:58:17

Host(el)



Mikhail Belot


Koszos, mocskos és eldugott. Pont nekem való hely. Itt mindenkinek feltűnsz, ha belépsz az ajtón, de mikor elhagyod a helyet, akkor senki sem fog emlékezni rád. A lehető legalkalmasabb hely arra, hogy kikapcsolódj, és ha úgy alakul, akkor egy kisebb fajta összeborulás vagy összezörrenés is kialakulhat.
Nem is kell sokat várnom arra, hogy megkapjam a ma esti balhét. Vagyis csak balhécskát, de kezdetnek megteszi. Valahogy érzem a zsigereimben, hogy ha sikerül befűznöm ezt az alakot, akkor mind a kettőnknek lesz egy kellemes estéje. Persze, itt nem tehetem meg azt, hogy felkapom és elrablom vagy hoppanálok vele, de kezdetnek egy kis ismerkedés is megteszi. Szóval kérdezés nélkül odaülök mellé és intek a pincérnek, hogy jöhet még egy kör mind a kettőnknek.
Megpróbálom szóra bírni a kishavert, és reménykedem benne, hogy néhány kérdés elég is lesz hozzá, hogy elsősorban ő dumáljon és nekem ne kelljen elmesélnem életem történetét. Nem igazán van most hangulatom hozzá. Meg egyébként is, nem egy ilyen kocsmában fogom elárulni neki legféltettebb titkaim.
Megfogom a második kör italomat, majd az idegen felé fordulok, akiről nemrég kiderült, hogy Belot-nak hívják. Ha már a nevét tudom, talán jobb lenne, ha mást is megtudnék róla. Persze a reakciójára nem számítok, így az meglepetésként ér. Ha nem egy kocsma kellős közepén lennénk, akkor most nem csak a pohár repedt volna meg. Mégis legalább ideiglenesen igyekszem jó képet vágni az eseményekhez.
- Nehéz lett volna nem tudni a nevedet. Néhány pillanattal korábban az egész kocsma attól zengett. De ne is zavarjon, Belot.
Szándékosan nem úgy szólítom, ahogy ő akarja. Mégis mit képzel? Azt hiszi, azért mert ő valaki valahol, akkor már mindenhol az lesz? Na nem.
- Nem különösebben érdekel, hogy mi bunkóság és mi nem. A neved különböző módú kiejtése például annyira se érdekel, hogy megjegyezzem annál tovább, minthogy itt ülök a pultnál. Talán, ha tennél érte, hogy tovább is fogjon az agyam, akkor megjegyezném.
Táncos? Már értem, hogy miért volt az a nagy hiszti korábban. A táncosok, főleg a férfi táncosok, főleg ha még híresek is, elég különcök… hogy finoman fogalmazzak. Nem is értem, hogyan lehet egy olyan nőies dolgot csinálni egy férfinak, mint a tánc.
- Mit érdekel, hogy miért? Fel akarlak szedni. Vagy nem. Talán csak nem akartam egyedül ülni, de az is lehet, hogy csak a műsor miatt akartalak jobban megismerni.
Az ismertségünk azonban nem lesz olyan nagyon mélyre szántó. Van egy olyan érzésem, hogy ha a társalgás ebben az ütemben folytatódik, akkor nem a jó élmény marad meg bennem. De talán mégis rosszul gondolom. Majd kiderül, hogy mit hoz az este. Addig is…
- Belot, ha olyan nagy sztár vagy, akkor…
Nem tudom befejezni a kérdésem, mert mellém lép a bárpulthoz egy ismerős. Van néhány közös üzletünk, szóval kezet fogok vele. Ránéz a mellettem ülő férfira, majd megszólal:
- Ne ezzel a kisgyerekkel játszadozz, inkább mutatok valami kihagyhatatlant.
Ránézek a táncoskára, majd felállok. A bárpultra dobom az italoknak az árát, majd intek egyet a sztárocska felé.
- Egyszer még összefutunk, és ha akarod, akkor megbeszéljük ezt a táncos dolgot.


Köszönöm a türelmet és a játékot. smiley
2  Múlt / Hertfordshire városa / August: Alderton büfé Dátum: 2020. 10. 22. - 21:54:03

Újra látlak



August Pye
 


Kicsit másként képzeltem el ezt a találkozást kettőnk között. Valahogy nyugodtabbnak és sokkal felnőttesebbnek, nem ilyen gyerekesnek. „Tűnj el!” és „Fogd be a pofád!” Ezek nem éppen azok a mondatok, amikre az ajánlatom után számítottam. Persze, tudtam, hogy nem fog olyan könnyen menni, nem fog a karjaimba borulni és hálálkodni, de ennél azért lényegesen többre számítottam. Legalább egy köszönömre.
- Ugyan már, te is tudod, hogy nem lennél képes bántani.
Rámosolygok, ahogy eltolja a kezemet. Biztos vagyok benne, hogy tudja, nem ússza meg ennyivel. Nem az a típus vagyok, akitől olyan könnyen meg lehet szabadulni. De azért, hogy ne mindig a való oldalamat lássa, megpróbálok kicsit udvarolni is, ahogy ő mondaná, miközben megyünk kifelé a mosdóból. Persze, igyekszem ezt az egész helyzetet valami nagyon intimmé tenni, aminek szokás szerint ellenáll.
Ahogy a könyöke eléri az oldalamat, megint elmosolyodom. Hátrálok néhány lépést, de ez is leginkább a lendülettől van, nem pedig a fájdalomtól. Nem is érzem igazán, amikor hozzám ér, de ha más előnye nincs is ennek az érzéketlenségnek, megtanultam olvasni a testbeszédet. Még jobban, mint ahogy addig is tettem. Ó, azok a szép idők, amikor még úgy tudtam lerohanni egy lánykát, hogy a szájával mást mondott, mint a testével. Onnan már csak el kellett némítanom néhány csókkal és mehetett is a menet.
De most visszatérve a jelen helyzethez, és ahhoz a kézhez, ami éppen egy pálcát tart. Egészen pontosan, rám szegeződik az a bot.
- Nem lehetsz ennyire naiv – közlöm teljesen hidegen. – Te is tudod, hogy bár megváltoztál, azért nagyon sok mindenre továbbra sem vagy képes.
Nem gondolom, hogy bármit is elcsesztem volna. Hacsak azt nem, hogy akkor hagytam elmenni és nem fogtam be. Ha sikerülne megint megtörni az elméjét valamilyen módon, akkor könnyen ugyanazt a Pye-t kapnám vissza, mint akit megismertem. De egyelőre nem akarom ezt, tetszik ez a játék kettőnk között. Még akkor is, ha azt hiszi, hogy szabadulhat a hurokból, ami már régen a nyaka köré tekeredett.
- Ez.. Amire hivatkozol? – kérdem teljesen lenézően. - Ez mégis micsoda? Mert nem látok különbséget. Ugyanaz a nyámnyila alak vagy. Azt hiszed, azért, mert hagyom, hogy pálcát fogj rám, már teljesen más ember lettél? – kicsit haragra is gerjedek. – Egyszer elviszlek egy kivégzésre, ahol te leszel a hóhér. Ha megteszed, akkor talán elismerem, hogy már nem vagy az a nyámnyila alak.
Hagyom, hogy kimenjen az ajtón, még akkor is, ha a mondandóm végét talán nem hallja. Kilépek én is a mosdóból, a tekintetemmel követem, ahogy visszamegy az asztalhoz, majd távozik a büféből. Ígérem, nem ez volt az utolsó találkozásunk. Két pillanattal később odaballagok az asztalhoz, majd felveszem a két csésze kávét onnan. Megindulok velük egy egyedül ülő nő felé, és felkínálom az egyiket. Ma sem fogok unatkozni.


Köszönöm a játékot és a türelmet.  smiley
3  Karakterek / Kolduló kobold / Kotnyeles kölyök Dátum: 2020. 08. 05. - 23:08:08



Kashmir Eho

+16


Azt hiszem, mára bezárom a boltot. Legalábbis egy időre, mert úgy tűnik lesz valami nagyon is érdekes elfoglaltságom ma estére. Úgy tűnik jól elleszek ezzel a nővel. Olyan a kisugárzása, ami miatt megéri kockáztatni picit. Főleg úgy, hogy kongat a hatodik érzékem, ami azt mondatja velem, hogy nem kéne belemennem semmiféle játékba ezzel a nővel.
Annak azért örülök, hogy nem igazán érdeklik a szőke hercegekről szóló mesék. Így legalább tudom, hogy nem valami szende szüzet készülök eltaposni éppen.
- A szex nem minden – válaszolom tőlem is meglepő módon.
A szex mozgatja a világot a pénz után. Mert mi másért bérelnének fel engem annyian, ha nem azért, mert el kell tüntetni egy szeretőt vagy éppen egy feleséget valamilyen fura balesetnek álcázva?
Fura ez a hivatal, amire hivatkozik, de nem is igazán érdekel. Régóta vannak barátaim (ügyfeleim) a megfelelő helyeken, szóval nincs semmi gond a papírjaimmal. Meg aztán, ha mégis valami illegálisba botlana bele ez a nőszemély, akkor van egy pálcám és egy késem, könnyen tudok segíteni ezen az apró bakin.
- Akkor nem igazán voltam eddig feltűnő, mert maga az első, aki rutinból vagy szúrópróbából ellátogatott hozzám. Szóval remélem, hogy a jövőben is így marad ez majd, mert…
Hirtelen harapom el a mondatot, mert ha befejezem, azzal aláírtam volna azt az ítéletet, hogy rendszeresen kapok ilyen ellenőrzéseket. De addig is, előkeresem a papírokat és a biztonság kedvéért megmutatom, hogy tényleg minden rendben van. Mert hát, miért ne menjek bele egy játékba is itt és most?
- Remélem, maga is úgy gondolja, hogy minden rendben van.
Figyelem, ahogy átnézi az iratokat, és végül visszaadja, majd el is rakom őket vissza a helyükre. Na, ugye mondtam, hogy itt nem fognak semmi olyasmit találni, ami miatt bármilyen ellenőrzésnek be kellene következni. Persze, nem tesz jót, hogy utána rögtön felajánlok egy félig illegális szert, de ha már azért jött ide, mert mást akar, akkor kapjon is mást.
Ráadásul az én olvasatamban egy félig illegális hozzávaló még nem tesz egy bájitalt teljesen illegálissá. Persze, ezen napokat lehetne vitatkozni, de a lényegen se így, se úgy nem változtat.
- Nem különösebben érdekelnek más emberek boldogságai. Ha így lenne, akkor nem patikus lennék, hanem cirkuszi bohóc.
Ezt valahogy mindig is így gondoltam, így nem lep meg, hogy ki is csúszik a számon ez a megjegyzés. Most viszont akkor térjünk is rá arra az esti programra? Odamegyek a nőhöz és magamhoz húzom. Nem kérdés, meg akarom hágni, de olyan módon, hogy ne tudjon nekem ellenállni. A legjobb lesz, ha kipróbálom az egyik új szeremet.
- Garantálom, hogy új élményben lesz része – mosolyodom el, majd lehajolok hozzá, hogy viszonozzam a csókját.
Közben a háta mögött előveszem az egyik flakont, aminek szórófeje van, és befújom a nőt. Még nem tudom milyen hatása lesz rá, de ha a számításom nem csal, akkor hamar a menyország kapujában fogja találni magát.
- Mehetünk?   – kérdezem, majd előveszem a pálcám, és bezárom a boltot, majd az eladótérben lévő kandalló felé kísérem.


Köszönöm a játékot. smiley
4  Múlt / Hertfordshire városa / Alderton büfé Dátum: 2020. 07. 20. - 21:07:59

Újra látlak



August Pye
 


Kell nekem. Egyre csak ez jár a fejemben mióta megláttam őt, pedig próbáltam elkerülni, távolról figyelni, akkor, amikor ő nem tud róla, mert fogalmam se volt róla, hogy mi lesz, ha összefutunk. És most, hogy ez megtörtént, azon kell gondolkodnom, hogyan fogom elengedni. A hely persze a segítségemre lehetne, de annyi helyre vihetem, ahonnan csak hoppanálni kéne és kész, már itt se lennénk. Még talán fel se tűnne a hiányunk.
Ő persze nem úgy gondolkodik, ahogy én. Ő másként lát engem, ő más. Már korábban is azt szerettem benne, hogy másnak látott, mint a többiek. Nem ijedt meg, szembe mert szállni velem. Hagyta, hogy kibontakozhassam. Mennyire gyönyörű volt ott a kereszten. Senki sem tudta megismételni azt a látványt, amit ő akkor ott létrehozott. Nem engedhetem el, most nem tehetem meg.
Pont ezért utána megyek a mosdóba. Félek attól, hogy hoppanálna. Főleg, mert mindent olyan jól kitaláltam, tudnia kell róla, hogy segíteni akarok neki. Persze, nekem is lenne üzlet azokban a bájitalokban, de ezt neki nem kell tudnia. Direkt választom a szomszédos csapot. Nem akarok messze állni tőle. Mondjuk már az is megnyugtató számomra, hogy nem hoppanált el a helyiségből. Komolyan akarok beszélni vele.
- De igen, akarsz. Tudom, hogy akarsz. Csak az akar ennyire görcsösen elkerülni valakit, akitől valamit akarnak. Te mit akarsz tőlem?
Talán kicsit kifacsart logika, de biztos vagyok benne, hogy igazam van. Ha nem akarok találkozni valakivel, akkor nem teszek meg mindent azért, hogy elkerüljem. Ha egyszerűen nem foglalkozok vele, vagy nem érdekel, akkor nem hoz össze vele Merlin. Nekem ez a tapasztalatom. Mert az is igaz, hogy mostanában többször jutott eszembe, mint kellene, aminek meg is lett az eredménye. Ugyanabba a büfébe mentünk ebédelni.
Tetszik ez a hirtelen hevesség, amivel felém közelít. A düh, ami ott lobbantotta fel lángját a szemében. Bevallom, nem akarom megválaszolni a kérdést, mert nem különösebben érdekel. Én tudom, hogy mit tettem, és ahogy most rám néz, pont jól tettem mindent.
- Szükségem van rád, nem foglak megölni még.
Meg aztán az túl egyszerű is lenne. Még nem végeztem mindennel vele kapcsolatban. Ha most megölném, akkor egy üresség tátongana bennem, amit ki akarnék tölteni még jobban. Jobban, mint az eddigi alkalmakkor. Megragadom a vállát és a falnak támasztom úgy, hogy hagyok neki menekülő utat, ha szeretne menni.
- Most kimegyünk, normális emberek módjára megisszuk a kávénkat, és megbeszéljük az ajánlatomat. Majd a továbbiakban eldöntöm, hogy miként hagyjuk el ezt a büfét.
Elkezdem kifelé terelni az éttermi részbe, de még mielőtt elérné az ajtót, megállítom és a derekánál fogva magamhoz húzom úgy, hogy a háta a mellkasomnak csapódjon. A karom elől a hasánál kulcsolom össze, de nem szorosan, bármikor kiszabadulhat. A nyakához hajolok és a fülébe súgok.
- Hiányoznak a közös éjszakáink. Még soha senki nem adott nekem olyat, mint te. Melletted nem kell a hátam mögé figyelni.
5  Múlt / Soho / Re: Meredező Pálcák Klubja Dátum: 2020. 06. 18. - 22:59:11

Host(el)



Mikhail Belot


Még nem csináltam ilyet. Egy pacák felkeresett a múlt héten, hogy kísérjem el a nőjét valami buliba. Bébiszitter kell neki, mert tapadnak rá a pasik, és nem akarja, hogy lekoppintsák a kezéről. Nem értettem, hogy miért kell neki ez az egész, és bevallom, nem is nagyon foglalkoztatott. Kifizet és én megcsinálom, amit kér. Az pedig más kérdés, hogy mi lesz az estének a vége. Talán pont én leszek az, aki lecsapja a kezéről a csajt. De ezt nyilván számításba vette, mikor megkeresett. Szóval kicsit kicsíptem magam, majd vártam a megbeszélt helyen. Aztán csak vártam, és még mindig vártam, míg nem egy óra késéssel egy lótifuti jött hozzám, és egy papírt nyomott a kezembe.
Nem kellett megnéznem a levelet, a nő lemondta, valahova máshova ment szórakozni a pasija tudta nélkül. Nos, mivel kíséretre béreltek fel, és nem arra, hogy kövessem mindenhova azt a nőt, és mivel felszabadult az estém, úgy döntök, keresek magamnak egy nőcskét, akivel elszórakozhatok. Nem nagyon van kedvem messzire menni, ezért az első helyre betérek, ami az utamba esik. Ez a hely pedig a Meredező Pálcák Klubja. Elég beszédes név, de mivel még nem voltam itt, ideje kipróbálni a helyet.
Biccentek a csapos felé, aztán körbenézek picit. Nem tudom még eldönteni, hogy egy asztalhoz üljek vagy simán a bárpulthoz, de mikor látom, hogy tele van a hely, szinte, akkor ügy döntök, hogy a bárpultot választom. Azonnal rendelek magamnak egy vodkát, majd böngészni kezdem a bárban lévőket. Lenne egy vagy talán két nő is, akit fel tudnék szedni, hogy kicsit szórakozzak vele. Azt hiszem, picit figyelem még őket, aztán kivetem a hálót az egyikre. Vagy mind a kettőre, az a helyzettől függ. A zene egyelőre elég hangosan szól, hogy ne nagyon kelljen a zavaró beszélgetésekkel foglalkoznom. És mégis…
Hamarosan meghallom a pincér hangját, amint szóba elegyedik az egyik vendéggel pár székkel arrébb. Érdekes lesz, mert az ilyen helyeken tiszteletben tartják a magánéletet. Senkinek semmi köze semmihez. Kivéve, ha híresség vagy. Márpedig ez a nyurga alak úgy tűnik valamilyen híresség lehet. Mondjuk elég jó menetnek tűnik, főleg ha így folytatja a vedelést. Lehetséges, hogy ma este nem egy nővel fogok távozni erről a helyről?
- Belot?   – kérdem elgondolkodva.
Kutatok az emlékeim között, mintha egyszer hallottam volna már ezt a nevet, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Most se fogok, még akkor sem, ha tényleg híresség, és tényleg vele megyek el innen. Engem nem érdekel a neve.
- Pont ő? – kérdem félhangosan, enyhén szarkasztikusan, mikor a pincér rámutat valami rosszarcú idegenre.
Komolyan nem ismerik fel a mai pincérek a rossza embereket? Oké, ez nekem valahol előny, mert mindenki azt mondja, hogy rossz vagyok, csak nem értem mi alapján mondják ezt a véleményüket rólam. Elmosolyodom a poharam fölött, ahogy visszafordulok a bárpult felé, majd csak valami hangos. Aztán már csak a löttyenő italt látom és a nagyon is mérges pincért.
- Szép volt – jegyzem meg, de igazából szólhat a pincérnek is akár.
Felállok a helyemről és odasétálok a kölyök mellé, majd lehuppanok a székre.
- Nem foglalt és nem is érdekel, ha egyedül akarsz ülni – közlöm nyersen, majd a pincér felé intek én is, hogy akkor tessék hozni azt a második italt mind a kettőnknek.
Nem is tudom, hogyan kéne indítanom egy ismerkedős beszélgetést, eddig nem nagyon akartam ismerkedni. Mondjuk most sem akarok ismerkedni, de ha már mind a ketten egyedül ülünk, akkor legalább ne tűnjünk szánalmasnak.
- Szóval Belot? És mégis mivel foglalkozol, hogy így ismer mindenki?
Leteszik elénk a poharakat, amivel egyidőben az enyémet szinte magamhoz is veszem. Ezt a pasit pedig elnézve, már nem sok kell neki, hogy én támogassam haza ma este. Még akkor is, ha tud hoppanálni.

6  Múlt / Hertfordshire városa / Re: Alderton büfé Dátum: 2020. 05. 12. - 21:00:14

Újra látlak



August Pye
 


Megint ott tartunk, hogy semmi se jó neki. Próbálok kedves lenni és segíteni, és eldob magától egy nagyszerű lehetőséget. Kit érdekelne ahogyan jut ahhoz a bájitalos recepthez? Ugyan már, számtalanszor megmondtam neki, hogy nem fogom elengedni, talán tényleg azt hitte, hogy csak fenyegetni akartam? Akkor rosszul gondolta. De addig is szeretném megtudni, hogy mit is gondol pontosan.
- Tudod, igazad van. Tényleg tudok. Azt is szégyellem, hogy akkor életben hagytalak és azóta is életben vagy. De ez van, nincs mit tenni.
Megrántom a vállam. Ha már annyira példát akart, akkor felhozok neki egyet. Mondjuk ezt nem igazán szégyellem, de ez meg már részletkérdés. Ha nagyon akartam volna, akkor biztos teszek ellene, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem igazán akarok tenni ellene. Inkább azt akarom tudni, hogy miért hagyott életben, ha annyira utált már akkor is. Érdekes a testbeszéde. Talán érzékeny témára tapintottam volna?
- Szerettél? Azt hittem, hogy azt nem lehet hinni.
A másikról nem értem, miért gondolja, hogy már nem tudok. Tudnám irányítani, nem én változtam meg, hanem… de igen, én is megváltoztam vele együtt. Már nem tudnám úgy bántani, mint régen, bár az is igaz, hogy vagyok még annyira kiszámíthatatlan, hogy bármikor rátámadjak, ha kell.
- Ha irányításra vágysz, ezt most is meg tudom neked adni.
Az már más kérdés, hogy miként. Azt akarja, lehetek vele erőszakos, de nem vagyok hülye. Látom rajta, hogy már nem engedné úgy magát, én viszont nem akarok megint olyan erőszakos lenni. Ha azt akarnám, akkor elraboltam volna, megkínoznám, és merlinre, de jó is volt, akkor éreztem magam igazán úgy, hogy ez a férfi nagyon is vonzó számomra. Most nem is tudom, azt próbálom újraérezni, de anélkül, hogy bántanám? Mi vonz még mindig hozzá?
- Figyelmeztetnélek, hogy még mindig áll az, csak én ölhetlek meg, és pont ezért szeretem tudni, hogy mit csinálsz. Ha szükség van rá, akkor ki kell iktatnom a konkurenciát.
Ezt olyan félvállról mondom, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csak azt akarom mondani ezzel… nem is tudom, csak akarom, hogy tisztában legyen azzal, mert nem lát minden nap, még a mindennapi életének a része vagyok. Komolyan, ezt még ennyi idő után is el kell mondanom? Csak addig volt tőlem nyugta, amíg külföldön voltam azt a pár hónapot, de mióta visszajöttem, és találkoztunk, azóta rendszeres látogatója vagyok.
Nem lep meg a kirohanása, és biztos vagyok benne, hogy komolyan is gondolja minden egyes szavát. Csakhogy engem pusztán a szavaival nem tud meggyőzni. Ahogy ő mondta, inkább öljön meg, különben az élete része maradok, amíg valóban meg nem ölöm őt. A tekintetemmel végig követem, ahogy feláll és elmegy a mosdó felé. Először arra gondolok, hogy a helyemen várom meg, amíg végez, de aztán eszembe jut valami sokkal jobb. Felállok, kérek még két kávét az asztalunkhoz, majd megindulok én is a mosdó felé.
Elérve az ajtót, óvatosan nyitok be, majd alaposan magamra is zárom. A tükrök előtt látom meg Pye-t, de nem szólok hozzá, csak a piszoárhoz megyek. A sok sör és a kávé után már igazán rám fér, hogy könnyítsek magamon.
- Sajnálom, de nem foglak elengedni. Nem foglak békén hagyni. Ha eddig nem jöttél volna rá, akkor most elmondom a nyilvánvalót.
A csaphoz lépek én is, majd elkezdek kezet mosni. Lelki szemeim előtt látom azt a pillanatot, amikor az ő vérét mostam le a kezemről. Volt ilyen és nagyon belém vésődött, de eddig nem jött elő. Pontosabban, nem volt ennyire egyértelmű, hogy az övé lenne.
- Kértem két kávét az asztalunkhoz, szeretném, ha visszaülnénk és nyugodtan átbeszélnénk az ajánlatot, amit eléd tártam. Nincs hátsó szándékom, segíteni akarok.
7  Múlt / Hertfordshire városa / Alderton büfé Dátum: 2020. 05. 09. - 22:10:02

Újra látlak



August Pye
 


Nem szabad engednem neki. Nem szabad elgyengülnöm attól, ha belenézek a szemébe. Mert ő gondolhat akármit is a sérült szeméről, nekem az is tetszik. Az egész ember úgy, ahogy van, tetszik, és mint olyan soha nem fogom megbocsájtani neki, amit tett. Elhagyott. Szóval a sörrel nem is tudom, talán a bátorságomat gyűjtöm inkább, de ahogy egyre több bennem az alkohol úgy lesz a sértettségem is nagyobb. Persze, eddig is valamennyire nyomon követtem, és néha még a lakásába is belopództam, de ha szerencsém volt, akkor nem tudott róla.
Nem bírom tovább, oda kell mennem. Felállok és imbolyogva elindulok felé. Mint a mágnes úgy vonz, amitől igazából rájövök, hogy minden eddigi próbálkozásom, hogy itt és most elkerüljem, lehetetlen feladat volt. Megállok az asztala mellett. Nem lep meg a fogadtatás, bár nem értem, miért olyan rideg. Sok szép emlékünk volt együtt. És megmentette az életem, mikor simán meg is ölhetett volna. Akkor miért tette?
- Megint apróságokon akadsz fenn. Nem is értem, hogy miért vagy ennyire kicsinyes.
Azért leülök és magamhoz veszem a csészét. Még az is lehet, hogy lesz egy visszautasíthatatlan ajánlata. A kávéból egyelőre nem iszok. Nem érdekel, hogy mások mit hallanak és mit nem hallanak meg. Nem érdekel a véleményük sem. Biztos vagyok benne, hogy vannak a környezetünkben olyanok, akik sokkal rosszabb dolgokat is elkövettek. Legalábbis a társadalom értékrendje szerint.
- Tudod, hogy nem tudok olyat tenni, amit később szégyellnék. A te és ezeknek a hülyéknek az értékrendje szerint nem.
Az már más kérdés, hogy ha ők követnék el, akkor ők valóban így éreznék magukat. Másrészről viszont a belsőmben kezd egy elég aprócska érzés egyre nagyobb és nagyobb lenni. Hogy ezt elleplezzem magamban, inkább nekiesek újra Pye-nak. És ha tehetném, akkor folytatnám még, mondanám a gondolataim, hogy végre mindent kiengedjek magamból.
- Mit akarok? Egy választ a kérdésemre. Miért mentettél meg akkor éjjel, mikor félholtan mentem el hozzád?
A válaszra várva elkezdem inni a kávémat. Nem az én ízlésem, de most jobb, mint a semmi. A fejem is tisztulni kezd, ami még nem teljesen elég ahhoz, hogy bármilyen ajánlatot tegyek neki, de amíg meghallgatom a választ, addig is józanodok. Már csak egy pici kell ahhoz, hogy teljes egészében komolyan lehessen venni annak ellenére, hogy a szándékaim továbbra sem tiszták előtte. Vissza akarom kapni. Magam mellett akarom tudni. Hogy miért, magam sem értem.
- Hé, Pye, volna egy ajánlatom.
A zsebembe nyúlok. Nem abba, amibe a találkozó helyét raktam, hanem egy másikba. Még akkor is, ha most lebuktatom magam, hogy eljárok hozzá, néha. A papírdarab, amit az asztalon nyújtok felé, egy teljesen legális alapanyagokból elkészíthető bájital receptje van.
- Ez jól jöhet még az egyik kutatásodhoz. Figyelni kell rá, mert csak átmenetileg adható a betegnek. Hosszú távú alkalmazása függőséghez vezet.
8  Múlt / Hertfordshire városa / Alderton büfé Dátum: 2020. 05. 08. - 22:09:52

Újra látlak



August Pye
 


Elég éhes voltam már, és most nem kívántam semmi különlegeset, és főzni sem volt kedvem, szóval a legegyszerűbb módot választom arra, hogy kicsit jól lakjak. A többségében kerülöm ezt a helyet, a főiskolások miatt, most viszont mind anyagilag, mint másként is jobbnak láttam, ha ezt a helyet választom. Nincs sok dolgom, csak az, hogy megfigyeljek valakit, aki történetesen szintén itt vacsorázik.
Az illető a mögöttem lévő bokszban ül és fogalma sincs róla, hogy minden egyes szavát hallom, így a megbízóm pontosan tudni fogja, hogy mikor és hol lesz az adásvétel. Egy mosollyal az arcomon nyugtázom csak, hogy sikerült megint egy olyan feladat, ami elvileg másnak nem. Felírom egy cetlire az információkat, majd elrejtem a zsebembe. Később, ha személyesen nem is, egy bagollyal el tudom küldeni.
Már mennék éppen kifelé a büféből, amikor az egyik asztalnál meglátom őt, amint belép az ajtón. Már régen nem találkoztunk, és nem vagyok biztos benne, hogy most beszélni akarok vele. Mert biztos vagyok benne, hogy nem tudnék elmenni mellette szó nélkül. Inkább rendelek még egy sört, és amíg azt kortyolgatom, addig remélem el is fog menni. Ez a város, ez a környék nem az ő terepe.
Egy fél órával és még néhány sörrel és lángnyelvvel később már nem tudok tovább ülni a fenekemen. Mennem kéne sok okból, a megbízásból, de amíg az a szörnyeteg ott van, addig nem is tudom, talán harcolnom kéne a kijutásért. Szóval kicsit becsiccsentve ugyan, és bizonytalan mozgással, de megindulok kifelé. Végül persze csak nem tudom megállni, hogy ne menjek oda.
- Büszke vagy magadra, hogy tönkretettél, igaz, Pye?
Oké, kicsit dülöngélek, meg talán hallani is lehet a hangomon, hogy valami nincs teljesen rendben, de amíg nem akarnak majd kidobni innen és tudom tartani a hangerőt is, addig biztos nem lesz baj.
- Mással is megcsináltad azt, amit velem? Összetörted a szívüket?
Mostanra már azért a közelben lévők rosszalló pillantást vetnek felénk. Amúgy meg, ez csak egy jelenet. Megmondta, hogy nekem nincs szívem, és biztos vagyok benne, hogy ez tényleg így van, jelentsen is ez akármit. Szóval, ami nincs, azt nem lehet összetörni, de ha jól akarok kijönni ebből a helyzetből, akkor muszáj ráfognom arra, hogy miatta ment tönkre az életem. És bizonyos szempontból ez így is van.
Óh, igen. Hogy mi van a feladatommal? Igazából a megfigyelt egyén már elhagyta a helyet, az időpontig pedig van időm. Bőven. Szóval ráérek kicsit elbeszélgetni Pye-jal.
- Mit keresel itt? Te nem jársz ilyen helyekre, ez nem elég elit neked!
9  Karakterek / Kolduló kobold / Re: Kotnyeles kölyök Dátum: 2020. 05. 01. - 21:58:16



Kashmir Eho

+16


Ez a nő egyre gyanúsabb nekem. Nem elég, hogy feltart a munkámban, mintha csak egy elkényeztetett liba lenne. Méghogy nem tud semmit kezdeni az életével. Ajánlja fel az életét nekem, és máris adok értelmet neki. Komolyan, pár percig megdolgozom és utána könyörögni fog az életéért. Annyira látszik, hogy valamit akar, és nem képes kinyögni azt, hogy mit akar. Oké, talán még ő maga sem tudja, mit is akar valójában. De nem a patikámból, hanem az életétől.
Azért ajánlok neki néhány dolgot, bájitalokat, amik talán kicsit feldobják az életét. Vagy pont ellenkezőleg, nagyon ellaposítják. Feltéve, ha bármelyiket elviszi majd magával.
- Az a hercegtől függ. Ha például vak, akkor teljesen mindegy hogyan néz ki, nem?
Sohasem értettem ezt az egész hercehurcát az öltözködés és a jó kinézet körül. Persze vannak helyek és vannak időpontok, amikor jól kell kinézni, de az esetek többségében nem érdekes annyira. Legalábbis nekem nem. Volt már, hogy egész nap csak egy trikó volt rajtam itt a boltban. Nem tudom mennyire voltam a vásárlóknak bizalomgerjesztő, de az biztos, hogy a többség nem foglalkozott vele, mert visszajött azóta szinte mindegyik.
Amúgy mindennek gondolnám magam csak humorosnak nem. Mármint ezelőtt a nő előtt biztos nem. Nem úgy néz ki, mint aki csak véletlenül betévedt ide. Ő jött, határozott szándékkal, és mivel nem akarja megmondani, hogy ki küldte, az eddigi tapasztalatok alapján nem ezzel kezdte a megismerkedésünket, tudom, hogy valami nem stimmel vele. Hajtanak az ösztöneim. Más szempontból is.
- NAV? Ezt a hatóságot nem ismerem, de ha a papírjaimat kéri, azok rendben vannak. Ugye nem gondolja, hogy valami illegálissal foglalkozok?
Úgy tűnik szép lassan csak kibújik a szög a zsákból. Valami illegálisra vágyik, és lehet akármilyen humoros is ez a megjegyzése, biztos vagyok benne, hogy nem teljesen szánta annak. Szóval valamilyen hatóságtól jött. Akkor már csak azt kell kitalálni, hogy melyiktől. De ha játszani akar, akkor játszunk rendesen. Szinte érzem, ahogy megvillan a szemem. Ajánlok neki pár bájitalt, amit igazából bárhol megkaphat, csak más összetételben. Csak egy kicsit illegális, de ha nem akarja egy profi bájitalossal bevizsgáltatni, akkor nem fog rájönni soha, hogy mi is van a szerben.
- Tessék, a tetszhalott és a vigyori italok – lerakom az asztalra. – Magának kell a számla nem nekem. Szóval egy pillanat és hozom.
Két lépéssel odébb megyek, hogy megcsinálhassam a számlát. Nem értem, miért ragaszkodik ennyire hozzá. Talán leírhatja a céges adóból? Mindegy is, a lényeg, hogy menjen már el. Nem is van egy jobb ötletem. Megfogom a papírt és kilépek a pult mögül. Odasétálok a nőhöz, majd felé nyújtom a papírt.
- Itt a számlája.
Persze, álnév van rajta, ami nem a sajátom, de a minisztériumban és a muglik között is azon ismernek. Mikor a cetliért nyúl, akkor közelebb hajolok hozzá és a fülébe súgok.
- Bár, azt mondta, unja a szexet, ha… - A derekára teszem a kezem. – Ha eljönne velem, akkor biztosíthatom, hogy olyan élményben lesz része, amiben eddig még nem volt.
Elengedem, várok még rá egy kicsit, hogy megadja a választ, kellő átgondolás után.
- Ha nem él az ajánlatommal, akkor húzzon el végre. Átlépte a patikámban tölthető időkeretet.
Lassan ugyan, de megindulok vissza a pult mögé. Alig várom már, hogy valamilyen formában megkönnyebbüljek. Vagy attól, hogy eltűnik innen vagy attól, hogy én tűnők el benne.


10  Karakterek / Káoszlak / te egy barom vagy Dátum: 2020. 04. 18. - 17:06:56

Adventi kirándulás a Káoszlakban



Elliot O'Mara

+16


Volt már néhány aktusban részem, de ez sok szempontból más. Nagyon más. O’Mara megint bebizonyította, hogy érdemes több szempontból is szemmel tartanom. Másrészről viszont, nem tudom, mit szól majd ehhez az apja. Tudom, mennyire ellene van a Foresttel kötött házasságának. Ha tűzben akarom tartani a kezem mind a két oldalról valamennyire, akkor a legjobb lesz, ha ez nem kerül ki.
Felállok a földről, hagyom, hogy kifújja magát. Nekem nem újdonság, hogy az aktus után rögtön pattanni kell, mert hát, na. Ha az aurorok vagy a mugli rendőrök a nyomodban vannak, akkor néha muszáj gyorsan cselekedni. Most viszont kell egy zuhany és egy kávé. A kávé az itt lehet egy karnyújtásnyira a konyhában, a zuhany már más kérdés. Szóval felállok és a mellettünk lévő helyiség felé megyek. Elkezdem feltúrni a szekrényeket kávé után. Gondolhatnám már a porból, hogy esetleg nem lesz itt, de a remény hal meg utoljára, ahogy mondani szokás. Én már nem szoktam reménykedni semmiben, tudok mindent.
Nem nehéz észrevenni a fém dobozt a pulton, de gondolta a fene, hogy a teásban lesz a kávé. Milyen eszement logikára vall ez?
- Engem nem zavar. Már testnedvet cseréltünk, a közös bögre már igazán semmiség lesz. Feltéve, ha téged nem zavar.
Ha igen, akkor várni kell a sorára. Vagy ki kell vennie a kezemből ahhoz, hogy egyszerre igyunk. Akárhogy is, a kávét pillanatok alatt elkészítem a víz forralása semmiség a varázslatnak köszönhetően. Mondjuk még így se vagyok olyan gyors, mint O’Mara. Csak hallom, ahogy jön felém. A bögrével a kezemben fordulok felé, kellene egy kis cukor. Annyira azért csak nem pakolta ki a helyet, hogy ne lehessen tenni cukrot a kávéba.
- Mit szólnál a kávé után egy zuhanyhoz?
A válasz nem éppen az, mint amire számítok. De nem is tudom, miért számítok másra. Egy második menetre, mikor már most is látszik rajta, hogy van valami baja. Nem hiszem, hogy velem lenne, semmi olyat nem tettem, amit ne akart volna. Szex közben úgy tűnt, hogy rendben lesz a kis lelkecskéje utána, és biztos nem volt teljesen új sem neki a dolog.
Lecsapom a bögrét az asztalra, hallom és érzem is, ahogy a füle letörik a helyéről. Szerencsés, mert ő így még meg tudja majd inni, ha kéri.
- Nos, akkor inkább elhúzok most, és nem zavarom meg a kis önsajnálatodat.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a felém irányuló haragja nem miattam van, de nem érdekel, hogy miből fakad. Vezesse le rajtam, ha neki ettől könnyebb, csak aztán legközelebb nehogy visszanyaljon a fagyi valamilyen formában.
- Viszlát, O’Mara! Boldog Halálnapot!
A kandalló felé összeszedem a ruhámat, az övét pedig hagyom úgy, ahogy van. Pedig egyszer még megfordult a fejemben, hogy megjavítom, de ő is képes rá. Majd megcsinálja. Meztelenül lépek be a kandallóba, nem igazán érdekel ez a hely és ez az ember már, ha akar valamit, majd megkeres.


Köszönöm a játékot!
11  Karakterek / Káoszlak / Re: te egy barom vagy Dátum: 2020. 04. 02. - 21:46:42

Adventi kirándulás a Káoszlakban



Elliot O'Mara

+16


Még mindig ez az irányítás mánia, pedig olyan közel vagyunk már ahhoz, hogy itt helyben egymáséi legyünk. Az nem lenne elég bizonyíték arra, hogy tisztelem és már egyenlő partnernek tekintem? Mi kell majd még neki? Komolyan, a legsebezhetőbb pillanatomban engedem magamhoz, hiszen szex közben ki figyel arra, hogy tényleg kinyomja-e a szemem vagy leszúr egy rejtett tőrrel, amit a seggéből vesz elő? Talán ezért nem működnénk párként, mert folyamatosan versenyeznénk a másikkal, hogy ki jut előrébb. Vagy talán pont ezért működnénk párként, mert ez a verseny hajtana előre mind a kettőnket.
Akárhogy is, most már nincs visszaút. Ha egy pillanatra is megérzem az elbizonytalanodását, elbúcsúzom tőle, és jó ideig biztos nem akarom, hogy a szemem elé kerüljön. A kitárulkozásom után főleg nem.
- De nagy lett az önbizalma hirtelen valakinek – mosolyodom el, majd folytatom a csókot egészen addig, amíg el nem kezd levetkőztetni.
Ez bőven elég bizonyíték nekem, hogy egyelőre nem akar itt hagyni a trutyiban. Hagyom, hogy levegye a pulóveremet és a pólómat. Utána rajtam a sor, hogy kicsit kényeztessem a dereka alatt és felett is. Letépem róla a felsőjét, nem érdekel örül-e neki vagy sem. Ha akarja, majd utána újra összefoltozom neki, vagy megkapja az én pólómat. Nekem elég lesz a pulóverem vagy csak a kabátom. Hoppanálással nem hiszem, hogy olyan sokat érinteném a külvilágot. Feltéve, ha a kandalló még működik.
- Elég kiábrándító vagy – állok meg egy pillanatra. – Ha ezekután meg tudod gondolni magad, akkor nem is akarod annyira. Megerőszakolni nem akarlak.
Vagy ő akarja, hogy annak tűnjön? Akkor jobban el tudja adni, hogy mi is történt itt ma este? Ha már ennyire ösztönöz, akkor lehajolok hozzá, és tovább csókolom. A nadrágját varázslattal szedem le róla, így gyorsabb. A pálcámat félredobom, majd elindulok lefelé a mellkasán. Csókokkal kényeztetem, de nem sokáig. Siet, szóval a lényegre térek inkább.
Azt viszont nem hagyom, hogy csak ő élvezze a dolgokat. Én is akarok kapni belőle egy keveset, úgy a fair. Szóval, én még készenállok egy második menetre is.

~

Húsz perc múlva a konyhában vagyok egy szál semmiben és próbálok kávét szerezni. Arra van most a leginkább szükségem. A többivel ráérek később is foglalkozni. Tudom, hogy lesz majd még mit helyrehozni a ruhák közül. Mondjuk az biztos, hogy szép nyomot hagytunk a padlón, lehet nem ártana lezuhanyozni sem, mert egy csomó port is összeszedtünk.
- Kérsz kávét? - kérdezem miközben rágyújtok egy szivarra, és reménykedem benne, hogy megmondja hol találok kávét.
A másik, hogy nem dob ki még ezzel a lendülettel, hiszen megkapta azt, amit akart. Ahogy én is. Innentől már  teljesen más szintre lépett a kapcsolatunk.

12  Karakterek / Káoszlak / te egy barom vagy Dátum: 2020. 03. 30. - 12:34:39

Adventi kirándulás a Káoszlakban



Elliot O'Mara

+16


Ügyes. Kérdéssel felel a kérdésemre. Csak kár, hogy nem fogom elmondani neki, hogy mi az, ami miatt eladtam a lelkem. Legalábbis egy normális ember szerint. Saját magammal kapcsolatban úgy gondolom, hogy nem adhattam el, ami nincs is. A lelkem egy olyan dolog, ami ha volt is, már biztos darabjaira tört és inkább kimenekült belőlem.
- Egy olyan dolog miatt, amit te ésszel fel nem foghatnál.
Nem hazudok neki. Próbáltam már elmagyarázni mi az a motiváció, ami miatt megszállottan keresem az emberi szemekben a fény kihunyását, de eddig teljes mértékben sikertelen voltam. Manapság már nem is próbálkozok meg olyannal, hogy egy idegennek, aki csak munkakapcsolatban van velem, megpróbáljam elmagyarázni. Egyáltalán senkinek sem, ez az én dolgom.
Valami más lett O’Marában. Nem tudom, hogy a kérdésem nyomán következett-e be, de az biztos, hogy a kisugárzása megváltozik a válasza közben. Szóval tudja. Ez óriási előny azokkal szemben, akik elkezdenek gyilkolni és másnap felébredve nem értik, hogy mi történt velük. Tetszik a szeme, ahogy átvált abba a sötétségbe, ami uralja az egész lényét. Néhány hónapja még nem ilyennek ismertem meg. Tetszik ez az O’Mara, határozottan olyan, akit már érdemes komolyan venni.
Miközben fölé térdelek, megnyalom a szám, hogy a vért letöröljem róla.
- A tiszteletet ki kell érdemelni és te kiérdemelted. De azt mondtad játszani is szeretsz. Szóval a játékot akkor vedd játéknak. Nem csak egymás pofozásával tudunk jól szórakozni.
Nem tervezte eladni magát nekem? Így, ahogy alattam fekszik, nem éppen ez jön le. Simán eladhatja magát nekem és még csak meg se kell erőltetnem magam. Lényegében mintha hívna a teste, hogy ezen most túl kell esnünk ahhoz hogy mindent rendezni tudjunk. A házas szó hallatán igazán jóízűen nevetek fel.
- Szerinted hányszor érdekelt engem, hogy valamelyik áldozatom, vagy éppen alkalmi partnerem házas? Egyszer se. Nem nekem kell vele foglalkoznom, hanem neked.
Aztán jön az érintés. Meglep, hogy a korábbi erőszakos fojtogatás után egy ilyen gyengéd tapintást kapok. Nem tudom mire vélni, csak azt tudom, hogy O’Mara így és itt most nagyon kell nekem, de az előbb is úgy leszerelt, hogyha érezném a fájdalmat, akkor valószínűleg még érezném az ajkam sajgását.
- Ha akarod, akkor add meg magad, ha nem, akkor inkább elmegyek most.
Kezem az arcára csúszik, ahogy ők mondanák, lágyan és gyengéden, de ha kell azonnal át tudnék váltani durvább módba is. Most viszont nem akarok. Kezem lejjebb csúszik, elkezdem kikapcsolni az övét, majd a gombját is. Ha akar, akkor most még megállíthat, de nem igazán szeretném. Inkább lehajolok hozzá, és megpróbálom megcsókolni, megint.
- Őrülten rád vagyok gerjedve – súgom, ahogy közeledek felé.

13  Karakterek / Káoszlak / te egy barom vagy Dátum: 2020. 03. 29. - 16:53:59

Adventi kirándulás a Káoszlakban



Elliot O'Mara

+16
Nyomokban káromkodást tartalmaz


Jól hallottam? Kimondta a varázsszót, amit eddig nem akart? Ha tényleg azt akarja, hogy elmenjek, eleget tudok tenni a kérésének. Bár, nem, most már csak azért sem fogom ezt megtenni. Nem fog úgy rángatni, ahogy kedve tartja. Majd meglátjuk, hogy végül ki kerül ki a kettőnk hatalmi harcából győztesen. Mert valahogy úgy érzem, ez már nem arról szól, hogy fogadjuk el egymást partnernek. Mind a ketten a másik fölé akarunk kerülni.
De addig is legalább erre az éjszakára ennek a koszfészeknek leszek a vendége. Szóval illedelmes vendégként most hagyom, hogy durcázzon. Elegem van a sok drámából, amit bármilyen semmiség miatt képes levágni. Elindulok a konyha felé, ott talán lesz valami, amit összedobhatok étel gyanánt. Hallom a lépéseket magam mögött, de nem foglalkozok vele. Talán csak egy újabb kifakadás jön arról, hogy faképnél hagytam, holott nem.
Még így sem sikerül felkészülnöm arra, hogy a lendület, amivel közeledik elég ahhoz, hogy ledöntsön a lábamról. A hátamra esek, felverünk egy rakás port, ami szemmel láthatóan az ő szemének nem tesz jót.
- Mi van, egy pillanatra nem tudsz meglenni nélkülem?
Elmosolyodom, bár valahol sejtem, hogy nem erről van szó. Megforgatom a szemem, ahogy előhozza ezt a női ruha dolgot. Merlinre, komolyan nem tud poénnak venni valamit, ami nem több egy poénnál? És még én vagyok karót nyelt.
- Szóval, szerinted szépek a szemeim?
Igen, sikerült megfognom a lényeget a mondandójában. Eddig sem öltöztettem nőnek, még a képzeletemben sem, játszani akart, gondoltam, akkor játsszunk. De úgy tűnik, neki ez már nem fér bele a játékba. Vajon akkor mi az, ami még igen? A kínzásom? Mert szemmel láthatóan nagyon élvezi, ahogy a keze a nyakamra siklik a kezeimről és arra utaló mozdulatot tesz, hogy megfojt.
- Álszent vagy. Mindenki ribanc, mert mindenki eladja valamilyét, ha nagyon kell neki valami. Neked mi kell olyan nagyon? Forest? Az apád halála? Mit adnál meg érte?
Mivel a kezemet már nem tartja olyan nagyon, az egyiket legalábbis, az arcához emelem és erőszakkal magamhoz húzom. Kierőszakolok tőle egy csókot. Olyan nagyon, hogy érzem a vér fémes ízét a számban. Nem tudom, hogy az ő ajkából csorog rám vagy az én ajkam repedt fel, de amúgy ez teljesen részletkérdés is.
Egy kis mocorgással sikerül legurítanom magamról, de nem fekszek rá. Csak ott fekszek mellette a poros földön. Tudom, hogy valamit mondani kéne, de nem tudom mit lehetne ezután.
- O’Mara, most komolyan. Azt hiszed, hogy a sok bűn, amit elkövettél nem hagy rajtad nyomot? Már rég eladtad a lelked, miért próbálsz ragaszkodni valamihez, ami már nem létezik?
Most viszont mozdulok, mert látni akarom a szemét, miközben válaszol. Fölé kerülök, de nem fogom le se a kezeit, se a testét, ha akar, simán kicsúszhat alólam. Ha nem, akkor ki tudja, még történhet valami itt a padlón.

14  Karakterek / Kolduló kobold / Kotnyeles kölyök Dátum: 2020. 03. 09. - 19:41:09



Kashmir Eho

+18
Nyomokban káromkodást tartalmaz


Muszáj egy újabb unatkozó feleségnek betoppannia hozzám? De most komolyan, mióta egy csomó mindentől megkíméli az embert a pénz és a szolgák, azóta egyre több nő jön el hozzám, mert azt hiszik, hogy egy bájital képes feldobni a napjaikat. Nem a bájital segít nekik, hanem ha keresnek valami elfoglaltságot, ami le is köti őket. Csak a szemeim forgatom meg, mikor a számolásból felnézek és egy újabb nő lép be hozzám.
Nem mintha nem akarnám eladni a portékámat, de az is igaz, hogy nem mindenáron. Most megint egy viszonylag fix helyen vagyok, de a másodállásom nem teszi lehetővé, hogy nagyon hosszú ideig egyhelyben maradjak. Akárhogy is lesz ezzel a nővel, hamar ki kell raknom. Ma még más dolgom is van, nem véletlen az, hogy korábban akartam bezárni.
Ahogy hallgatom ezt a nőt, lényegében rájövök, hogy pont olyan, mint bármelyik unatkozó feleség. Az ilyeneknek lehet tényleg nem a bájital kellene segítségként, hanem egy szerető vagy egy kirándulás a Bermuda háromszögbe. A javaslatomra adott válasza után megint csak megforgatom a szemem. Sóhajtok egyet, majd kiegyenesedem és úgy folytatom a társalgást.
- Ahogy mondta, maga menthetetlen. A legjobb lesz, ha… - körbenézek mögöttem a polcon, majd a nő elé teszek egy üvegcsét. – Ebből megiszik egy kicsit és majd száz év múlva felébred, ha a szép szőke herceg megcsókolta.
Persze, addig nem aludna, de eltartana egy jó pár napig, addig talán történne valami, ami kicsit kirántja ebből a monotonitásból.
- Hobbija mindenkinek van – morgom. – Szeretne eljönni velem egy gyilkosságot végignézni?
Halál komolyan nézek rá, mert szerintem valami ilyesmi válaszra számít, ha valami izgalmasra vágyik. Vagy nem is tudom, gyerekek megkínzása, bankrablás vagy bármi hasonló. Nem is értem, hogy mit akar tőlem, ha már a szex sem elégíti ki. Amúgy meg mi köze van hozzá, hogy mi a hobbim?
- Egyébként csak viccelek, kivéve ha azt gondolja, hogy a muglik kutyaviadalai nem gyilkosság – rántom meg a vállam.
Igyekszem nagyon fásult lenni. Azt a sportot én sem szeretem mondjuk, de ha valaki feltűnésmentesen akar eltenni valakit láb alól, akkor nagyon jó hely. Senki nem lát senkit, mire a hullát felfedezik, addigra már rég a környéken se vagyok.
- Egyébként mit vár tőlem? És ne mondja, hogy bájitalt, mert ez egy hatalmas hazugság. Valaki ajánlotta magának ezt a helyet?
Elkapom a tekintetét, ahogy hátrafelé tekintget a raktár felé. Ostoba, ha be is menne, a törvényes anyagokon és növényeken kívül semmit sem találna ott. Nem vagyok olyan hülye, hogy csak úgy szem előtt tartsam őket, bármikor kaphatok egy ellenőrzést, én pedig szeretném tisztességes állampolgár látszatát kelteni.
- Szarral nem szolgálhatok. Az a patika két utcával arrébb van. Viszont itt van ez a vigyori bájital. Ettől majd jó kedve lesz pár óráig, kevésbé depressziós.
Kiteszek elé még egy fiolát. Nem mondok róla semmit, de a sötéten kavargó folyadék már így is lehet árulkodó. Megvillantom a szemem.
- Tetszhalott ital. Próbálja ki, milyen meghalni. Ez elég izgalmas?
A szer legális, félig biztosan. A növény, amiből készült viszont tiltott. Legalábbis a tartása, a növényből készült bájital alapanyag már nem teljesen, mióta valaki véletlenül törölte egy kis kenőpénz hatására a tiltott dolgok listájáról.
15  Karakterek / Káoszlak / te egy barom vagy Dátum: 2020. 02. 23. - 21:36:10

Adventi kirándulás a Káoszlakban



Elliot O'Mara


Most komolyan, ki az, aki kiigazodik O’Marán? Szerintem még ő maga sem tud, vagy bárki más, aki közel áll hozzá. Például az öccse. Mindegy is, mert a tényen nem változtat a helyzet, hogy ez a ház búvóhelynek jó, de ha sokáig kell itt lenni, akkor inkább takarítok picit, mert meg lehet fulladni ebben a porban.
- Tahó, ez tetszik. Becézgetsz, cicus?
Elnevetem magam, innentől már nem tart sokáig az, hogy rövid időn belül a szobalány jelmezt adjam rá. Persze, ehhez túl kell esnem egy köhögő rohamon, amit a felvert por okoz. Az az átkozott meg akar ölni, ez már biztos. De nem adom meg neki azt a lehetőséget, hogy akár csak gyengének lásson. Azzal azt hihetné, hogy fölém tud kerekedni, de ha ez bekövetkezne, akkor sem adnám meg neki a totális győzelmet. Hogy többnek gondolja magát nálam. Partnerek vagyunk, akik néha összeakadnak.
- Nem is akarok berendezkedni, de a látszat ellenére vannak igényeim és a koszos lakás nem tartozik hozzájuk, ahogy a napi étel bevitelem is. Szóval, ha picit aggódnék azért, meddig akarsz fogva tartani, akkor csak arra gondolj, éhes gyomorral elviselhetetlen vagyok.
Olyannak pedig még nem látott. Remélem nem is fog, mert, akkor inkább felmondok mindenféle módon. Feldobom őt az apjának, ha kell, csak szálljon le rólam. De legalább a kutatásom nem volt hiába való. Az emberek tényleg érdekesek. Mikor meglátják a zöld fényt közeledni feléjük, csak egy jól elkapott pillanatig lehet látni, de rájönnek, hogy vége, megkönnyebbülnek, és ekkor csillognak legjobban a szemeik.
De ők most nincsenek itt, O’Mara viszont igen. Ha szórakozást akar, akkor szórakozzunk úgy, hogy mind a ketten élvezzük. A ruha nagyon is jól áll neki, szerintem. Illi kecses alakjára, bár nem tagadom kicsit túl sovány nekem.
- Nagyon jól áll  – mosolyodom el.
Közelebb lép, ezért azt gondolom, hogy benne lenne egy hasonló játékban, mint ez. Egy kis szerepjáték még senkinek sem ártott meg. Úgy tűnik neki más a véleménye róla, mert lök egyet rajtam, aminek köszönhetően lépnem kell egyet hátra, de ezt ő nem látja. Remélem nem kapja el a pillanatot, amíg visszaváltoztatja magát a normális ruháiba.
- Ha nőkre vágynék, akkor hoztam volna egyet magammal. De jelenleg nem vágyom semmiféle drámára, szóval igazán befejezhetnéd ezt a picsogást, különben a továbbiakban dráma királynőnek foglak hívni, O’Mara.
Nem sértésnek szánom, pusztán közlöm vele a tényeket, ahogy ő is velem, mikor undorítónak titulál. Abban viszont igaza van, hogy legszívesebben elmennék, mert egy ilyen savanyú emberrel nem tudok mit kezdeni. Ha elkezdi siratni nekem azt, amije nem is volt, akkor kiborulok és a végén még belőlem lesz dráma királynő.
- Egy másik helyiségben leszek, ha kidurcáztad magad, akkor szólj, talán beszélgetek veled egy keveset. – kimegyek a szobából, majd a konyha féle helyiség felé indulok. Reménykedem benne, hogy ott talán nem veri fel a port azzal, hogy össze-vissza ugrál.

Oldalak: [1] 2 3 ... 5

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.27 másodperc alatt készült el 25 lekéréssel.