Ahogy az üvegházak felé tartottam, hirtelen végigfutott a hátamon a hideg, majd elkezdett bizseregni az orrom, és tüsszentettem egyet. Miközben megdörgöltem a kicsit még viszkető orromat, azon gondolkodtam, hogy miért is mászkálok ilyen hűvös időben idekint, ahelyett,hogy élvezném bent a meleget, és egy jó könyv társaságát. De persze nem, nekem az üvegházak körül kell keresgélnem egy összehajtott papírfecni után. Az egésznek az a lökött hugrabugos fiú az oka, meg a barátai.
A délelőtt folyamán volt egy gyógynövénytan órám, amin a boszorkányfűről tanultunk. Óra után az üvegház előtt a tanárunk éppen a boszorkányfű egy különleges használati módját mesélte egy barátnőmnek, és nekem, amikor a hugrabugros fiúk hirtelen belénk rohantak. Állítólag egy ötödéves mardekáros elől menekültek, aki azzal fenyegette meg őket, hogy ha nem hagyják békén, akkor némító bűbájt szór rájuk, amikor ledöntöttek hármunkat a lábunkról. Kötve hiszem, hogy egy ötödikes ilyennel fenyegetne meg néhány elsőst, de ki tudja... A tanárunk persze jól megszidta őket, és le is vont néhány pontot a házuktól.  A balesetnek köszönhetően elejtettem a könyveimet, és szétszóródtak a tollaim. Habár a fiúk és a barátnőm segítettek összeszedni a holmimat, úgy tűnik egy fontos, összehajtogatott papír mégis elkeveredett a fűben.
Miközben körbejártam az üvegházakat, folyton a füvet fürkésztem a tekintetemmel, hátha feltűnik egy fehér kis foltocska. De akármennyi ideig is néztem a zöld fűszálakat, csupán szürke kavicsokat, és barna fadarabkákat láttam. Sehol semmi fehér...
Már éppen kezdtem volna feladni, és elkeseredetten visszaindulni, amikor észrevettem egy felsős, griffendéles lányt, aki nagy lendülettel igyekezett felém, és vidám hangon bemutatkozott, amiből kiderült, hogy hatodéves, ráadásul prefektus.
- Izé... Szia... - mondtam kicsit bizonytalanul, aztán kicsit összeszedtem magam - Az én nevem Flandre, Flandre Witlock. Elsőéves vagyok, és a Hollóhát ház tagja. Igazából tényleg keresek valami. Délelőtt elhagytam errefelé egy összehajtogatott papírlapot, viszont most nem találom sehol... - válaszoltam neki kicsit szomorúan.

Kisétál a főkapun, egy vaskos könyvvel a kezében, majd kicsit szorosabbra húzza magán a talárt a hűvös szél ellen. Odasétál a szökőkúthoz, lesöpör egy-két száraz falevelet a kávájáról, és leül. Felnéz a kicsit szürke égboltra, és elmereng azon, vajon mit csinálhat otthon a kishúga. Valószínűleg a meleg szobában festeget, miközben valami édességet majszol. Elmosolyodik, miközben elképzeli Cathy-t, majd kinyitja a könyvet, és elkezdi keresni, hogy hol is tartott.
- Könyvjelzőt kellene használnom... - mondja magának halkan. Mindig megígéri magának, hogy legközelebb szerez egy könyvjelzőt, mert a legtöbb esetben csak egy papírfecnit tesz a könyvbe jelölésként, amit a következő alkalommal el is hagy.
Némi keresgélés után megtalálja, hol hagyta félbe Hollóhát Hedvig élettörténetének olvasását. Nagyon örül, hogy a Hollóhátba került, mivel az anyukája is ebbe a házba járt annak idején, amikor még a Roxfortban tanult, így most mindent meg akar tudni arról a boszorkányról, akiről a házát elnevezték. Szerencséjére az iskola könyvára tele van a varázsvilágról szóló könyvekkel, így hamar talált is magának megfelelő olvasnivalót, amikor először ott járt. Azóta pedig minden szabad percét olvasással, vagy az órákra való készüléssel töltötte.
Nagyon élvezi a roxfortos tanórákat. Sokkal érdekesebbnek találja őket, mint annak idején a mugli iskolában lévőket, és végre van, aki segít neki a varázslás tanulásában is.

         Alapok

jelszó || Az elme összetett, sokrétegű dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az.
így ejtsd a nevemet || Flándre Vitlok
nem || nő
születési hely, idő || 1987. 02. 11. Keswick, Anglia
horoszkóp || Vízöntő
kor || 11
vér || fél
évfolyam || Első


         A múlt

- Flan! Flan! Megérkezett a leveled!
Felnéztem a könybből, és megláttam a szőke kishúgomat, aki egy papírral a kezében szalad keresztül a kerten. Mire odaért a fához, amin olvastam, teljesen kipirult, de egy nagy ugrással elkapta a legalsó ágat, felhúzta magát,
majd lihegve átadta nekem a borítékot. Leraktam az ölembe a könyvemet, átvettem tőle a levelet, felbontottam, és mialatt Cathy kifújta magát, gyorsan át is olvastam.
- Na, mit írnak? - kérdezte, miközben a lábával elkezdett kalimpálni - Felettek?
- Igen, fel - mondtam mosolyogva. Az egész nyarat végigizgultam, hogy idén vajon megkapom-e a várva várt levelet a Roxfort-tól. És most végre megjött.
- Akkor nemsokára elmész, igaz? - kérdezte a húgom kicsit szomorkásan - Hogy te is megtanulhass varázsolni, mint a mamád?
- Bizony - mondtam, miközben elkezdtem lemászni a fáról, és lesegítettem Cathy-t is - De ne aggódj, a szünetekben hazajövök majd, és gyakran írok majd leveleket.
- De tanulj is ám! - nézett rám szigorúan, miután földet ért - Azt szeretném, hogy mire hazaérsz, mindenféle varázslatot meg tudj mutatni nekem.
- Tudod, hogy azt nem lehet - néztem rá, miközben egyik kezemmel megfogtam a könyvet, és a levelet, a másikkal pedig az ő kezét. Együtt elindultunk vissza a házba, hogy összekészítsük a holmimat az induláshoz. Útközben Cathy végig arról mesélt, milyen varázslatokat szeretne látni.

 Gyerekkor
Flandre két évesen elvesztette boszorkány édesanyját, aki egy betegségben hunyt el. Gyerekkorát gazdag mugli édesapja birtokán élte le, aki első felesége halála után két évvel újranősült. Flandre mostohaanyja, nagyon kedves volt a lányhoz, és soha sem tett megjegyzést arra, hogy félig boszorkány. Pár évvel az esküvő után megszületett Cathy, aki már egészen kicsi korától kezdve nagyon ragaszkodott a nővéréhez. A két lány sok időt töltött a közeli erdőkben, vagy a tóparton, és nagyon szoros barátsák alakult ki közöttük. Flandre elég hamar megtanult olvasni, és apja igyekezett neki boszorkányoknak való könyveket is beszerezni. Esténként gyakran a könyvtár egyik foteljából vitték fel a már alvó lányt a szobájába, akinek az ölében sokszor egy igen vaskos könyv feküdt.
Mivel muglik között nevelkedett, óvodába majd később mugli iskolába is beíratta az édesapja és a mostohaanyja, ahol lelkesen tanulta a mugli világ rejtelmeit. Szabadidejében pedig a varázsló világról igyekezett minél többet megtudni. Ha a család Londonban járt, mindig betértek az Abszol Útra, ahol főként könyveket vásároltak az ifjú boszorkánynak.

Roxfortos évek
Amikor a Roxfort Expressz megérkezett az iskolába, a diákok leözönlöttek a vonatról. Amikor leszálltam, úgy éreztem, körülöttem teljes a fejetlenség. Ekkor meghallottam egy hangot tőlem balra:
-Elsőévesek ide!
Elindultam a hang irányába, és észrevettem, hogy rajtam kívül jó pár kissé megszeppent gyerek is elindul arra. A tekintetem találkozott egy fekete hajú lányééval, aki rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá, és egymás mellett mentünk tovább az ismeretlen hang irányába.
Miután összegyűjtötték az elsősöket, csónakokkal mentünk tovább az iskola felé. Szerencsémre sikerült az ismeretlen, de barátságos lány mellé ülnöm, és amikor feltűnt előttünk az iskola épülete, szinte egyszerre tátottuk el a szánkat.
- Ez hatalmas - mondtam neki, mire helyeslően bólogatott.
"Szóval ez a Roxfort" gondoltam magamban, miközben a hajó egyre közelebb siklott az épülethez. "Ez az az iskola, ahová az anyukám is járt. És itt fogok én is tanulni"
Vettem egy nagy levegőt, és határozott arccal vágtam neki az első roxfortos évemnek.

Háború
A háborúból én elég keveset éreztem, Olvastam ugyan róla az újságokban, és mindig figyeltem a mugli hírekben megjelenő furcsa eseményeket, de úgy éreztem, mindez tőlem nagyon távol történik. Mivel az apám, és a mostohaanyám is mugli, velük egyáltalán nem beszéltem a dologról. Amikor tanévkezdés előtt eszközöket vásároltunk az Abszol Úton, sikerült az egyik eladóval négyszemközt beszélnem egy kicsit.
- Hogy a háború - mondta az öregúr - Jobb is, ha egy hozzád hasonló kis boszorkány nem is tud sokat ezekről a dolgokról. Sötét dolgok történtek akkor... De szerencsére, már vége.

         Jellem
Flandre nagyon szeret tanulni, és szinte minden téma érdekli, legyen az a mugli világgal, vagy a varázslók világával kapcsolatos. Szeret elmerülni a tanulásban, és akár órákig is képes egy könyvet olvasni, evés és ivás nélkül is. Nem feltétlenül barátkozik könnyen, főleg az idősebbekkel, de ha valakit igazán megkedvel, akkor a bizalmába fogadja, és megtartja a titkait. Tiszteli az idősebbeket, és a nála okosabbakat, és figyelmesen végighallgatja őket. Korához képest kicsit érettebb, ezért ha kell, képes önállóan megállni a lábán. Nem tűri rosszul a kudarcokat, igyekszik tanulni belőlük, és a legjobb tudása szerint újrapróbálkozni.  Az apja arra nevelte, hogy mindig legyen őszinte, ezért nem is igazán szeret hazudni.

Erősség || érdeklődő, kitartó, nyugodt
Gyengeség || kicsit sértődékeny, hajlamos elhanyagolni a környezetét (pl. szobáját), haragtartó

         Apróságok

mindig || olvasni, a kishúgát, a szabadban lenni, a sós rágcsálnivalókat, új dolgokat megismerni
soha || ha valaki okoskodik, hazugságokat, erőszakot, ha a mérete miatt piszkálják, túl édes dolgokat
hobbik || Legtöbbször olvas, de szeret sétálni a szabadban, és növényekkel foglalkozni.
merengő || Legjobb: amikor a családjával egy nyáron elmentek a tengerpartra, és egész nap csak szórakoztak; Legrosszabb: az édesanyja halála
mumus || Az orvosoktól.
Edevis tükre || Olyan jó boszorkánynak lenni, mint az édesanyja.
százfűlé-főzet ||  lila szín, sós íz
Amortentia || régi papír illat, friss föld illata
titkok || Amikor még a húga csak három éves volt, kipróbálta rajta a lebegtető varázslatot. Cathy majdnem kizuhant az erkélyről, de szerencsére még időben el tudta kapni. A szüleinek sosem mondta el, Cathy pedig elég hamar elfelejtette, de azóta nem varázsol meggondolatlanul.
azt beszélik, hogy... || Azt mondják, hogy egy könyvet elcsent a könyvtár tiltott részéről.


         A család

apa || Alfred M. Witlock; 38; mugli; Nagyon jó a viszonyuk
anya || Amanda Linell; 26 (volt a halálakor); félvér; kicsi korában nagyon szerette az édesanyját, és csak jó emlékei vannak róla
mostohaanya || Liselotte Witlock; 35; mugli; Jó a viszonyuk, szinte a lányaként szereti Flandre-t
testvérek ||  Cathy Witlock;  5; Nagyon szeretik egymást, és nagyon bizalmas barátok
állatok || Matthias, egy holló

Családtörténet ||
Flandre anyja egy nagyon tehetséges boszorkány volt, aki elég fiatalon ment férjhez. Az ő családja eléggé kevert, varázslók és muglik is egyaránt megtalálhatók benne.
Az édesapja családja egy igazi mugli család (Flandre végzett egy kis családfakutatást, de jó pár generációra visszamenőleg sem talált boszorkányokat, vagy varázslókat). Alfred Witlock nagyapja annak idején még lovagi címet is kapott, így a család mondhatni kicsit nemes. Van egy nagyobbacska birtokuk Keswick szélén, de túlzottan gazdagnak nem lehetne nevezni őket. Alfred, aki vállalkozóként dolgozik, egy szorgalmas, és nagyon lelkiismeretes férfi. Jelenlegi felesége, Liselotte gyerekkönyveket ír, egy melegszívű, gondoskodó, és erős nő, aki nagyon szereti Flandre-t és Cathy-t is. A házaspár kisebbik lánya még óvodába jár, és nagyon szeretne festő lenni.

         Külsőségek

magasság || 150 cm
testalkat || kicsit vékonyka
szemszín || szürkéskék
hajszín || szőkésbarna
kinézet || Flandre-n első ránézésre látszik, hogy egy kedves, és vidám lány. Mivel legtöbbször könyvvel a kezében látják az emberek, rögtön rájönnek, hogy szeret olvasni. A divat nem érdekli túlzottan, de a mostohaanyja igyekszik csinos és kényelmes ruhákat venni neki.



         A tudás

varázslói ismeretek ||
Már otthon is ismerkedett a varázslattal, de sosem mert komolyabb varázslatokat kipróbálni. A Roxfortban a Gyógynövénytan és a Mágiatörténelem a kedvenc tantárgyai, de mindenből nagyon jó jegyei vannak.
felvett tantárgyak ||
           roxfortosok: kötelező órák
pálca típusa || 10 hüvelyk, fűzfa, egyszarvú szőr


         Egyéb

avialany||  Connie Talbot