 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3 ... 37
|
|
1
|
Múlt / Abszol út / Re: Scribulous Tintakavalkád
|
Dátum: 2023. 07. 07. - 21:26:14
|
Reed nincs itthon! Igen, a világba tudnám kiáltani, hogy mennyire hiányzik. Már azon voltam, hogy elmegyek utána, de aztán kaptam egy ajánlatot, amire elsőre simán nemet mondtam. Ahogy szerelmemnek is mondtam, én nem lennék jó az elméletben, főleg annak oktatásában, és ezt a hozzám közel állók tudják is. Fogalmam sincs, hogy egykori diáktársam fejében mégis mi a fene fordulhatott meg, mikor felkeresett azzal a nagyon rossz ötlettel, hogy helyettesítsem. Én!?
Aztán másodszorra is átgondoltam, hogy talán nem is lenne ez egy olyan rossz tapasztalat nekem. Legalább megtudnám, hogy milyen a katedrán állni, még akkor is, ha ez igazából nem egy komoly főiskolai óra lenne, csak egy kisebb tanfolyam egyik alkalma. Egy olyan alkalom, ami igazából nem kapcsolódik semmihez, akár lehet valakinek ez az első alkalma is vagy az utolsó, és nem történik majd semmi., hiszen minden óra másról szól. Végül belementem. Ha csak valamilyen alapszintű technikákat kell majd megmutatni, akkor abból csak nem lesz baj. Még akkor is, ha bénázok egy sort.
Annyit mondott a volt csoporttársam, hogy majd embert kell rajzolni. Azt hiszem, azért az nem lesz olyan egyszerű, de nem is annyira bonyolult. Mindenki a saját képességeinek megfelelően fogja elkészíteni a rajzot. Biztos lesz olyan, aki szinte profi módon oldja meg a feladatot, de olyan is, aki alig ér el több sikert egy pálcikaembernél. Végül is néhány óra alatt nem lehet megváltani a világot.
Szerencsére sok mindent nem kell előre készülnöm, a tanfolyamot biztosító hely megteszi, mire odaérek. Azért még átnézek mindent alaposan, megnézem a résztvevők listáját is. Nem lesznek sokan, de mégis pont elegen, hogy jól érezzük magunkat alkotás közben. Az üzlet tulajdonosa elárulja, hogy a modellünk késik egy picit, ami nem baj, mert a diákok közül is biztos lesz olyan, aki késni fog.
Végül el is kezdenek szállingózni. Valaki eléggé magabiztosan érkezik, máson viszont látom, hogy leginkább máshol lenne. Majd meg fog szűnni ez a feszélyezettség.
- Szia, te fogod tartani az órát?
- Szia! Igen, én. – Gyorsan felemelem a kezem, hogy a listámon beikszelhessem az újabb tanulóm nevét. - Kérlek, áruld el a neved, és utána válassz egy helyet, ahol kényelmesen érzed magad és megfelelő a perspektíva is.
Ahogy elhangzik a neve, bejelölöm a megérkezettek között, de aztán eszembe jut még valami.
- Nem ismered véletlenül Armin Nareket?
Nem tartanám kizártnak egyik válaszlehetőséget sem. A Narek nem olyan gyakori név nálunk, de azért el tudom képzelni, hogy nem egy család tagjai viselik csak. Miután mindenki megérkezik, és elfoglalják a helyüket, a középen lévő kis emelvényhez lépek.
- Esmé Fawcett vagyok, és a mai napon én leszek az, aki elkalauzol titeket az emberi test rajzolásának rejtelmeibe.
|
|
|
|
|
2
|
Karakterek / Reed Lancaster / A Végzősök ünnepe
|
Dátum: 2023. 07. 03. - 22:41:24
|
Azt hiszem, most már ideje lenne ellazulnom. Mármint ez egy buli, és azok pont arra vannak kitalálva, hogy ne feszengjen az ember. Nem értem, most miért görcsöltem rá ennyire erre az egészre. Talán azért, mert még mindig félek tőle, hogy elrontok valamit? Nem tudom, de talán ezért emlegetem ezt az alkoholt ennyire nagyon. A fenébe is, Esmé, szedd már össze magad. Nem hiszem, hogy itt bárkitől vagy bármitől is félnem kéne.
- Úgy hiszem, jó oka van a tanároknak nem bízni a diákok ártatlanságában. Te is itt tanultál, sejtheted, hogy mennyire érdekelné őket, hogy a felnőtt vendégeknek van kitéve. Mellesleg azt gondolom, hogy egy kellemes estét alkohol nélkül is lehet élvezni.
- Igazad van, itt tanultam. Ismerem a diákok észjárását, és egy-két buliban én is benne voltam. Naiv vagy, ha azt hiszed, hogy a tanári szigor és tiltás ellenére nem isznak majd a diákok alkoholt. Nem lennék meglepődve, ha a puncsodban is lenne egy kevés.
Persze, lehet hogy tévedek és a diákok azóta szentek lettek, mióta én ide jártam. Mondjuk ezt kétlem elnézve a helyzetet. Az biztos, hogy a gyerekpezsgő nem fog megártani senkinek. Nekem meg főleg nem. De az igaz, és egyre többször tapasztalom, hogy alkohol nélkül is jól érezheti magát az ember. Pont ezért rá is bólintok arra, hogy itt aludjak az iskolában. Nem hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna.
De azért egy táncot nem szeretnék kihagyni. Elvégre a bálok lényege a tánc. A zene viszont nem mindegy. Sok mindent meghatározhat, és ezért elgondolkodtat, ugyanakkor meg is mosolyogtat Reed kijelentése a zenéről. A furcsa dolgok szakértőjeként viszont muszáj rákérdeznem, hogy mégis miért gondolja így.
- Rossz. Zajos.
Egy pillanatra kérdőn nézek rá ott a táncparkett közepén, de aztán elmosolyodok. Azt hiszem, megértem őt. De csak egy kicsit. Munka közben én is jobban szeretem a nyugtató és inspiráló zenéket, de azon kívül azért nem gond, ha kicsit zajos.
- Tudod, a zenék többsége manapság ilyen. De mivel szemmel láthatóan még nem vagy matuzsálem korú, szerintem néha találnál olyat, ami tetszene. Meg aztán a sok különböző hangszerelésnek köszönhetően talán ugyanazt a dalt is kedvelnénk csak más stílusban.
De mielőtt még végleges véleményt alakítana ki a furcsa, zajos zenéről, szerintem jobb lesz, ha elviszem egy éjszakai szórakozó helyre.
- És az miért jó? Ott még ismerkedni sem lehet. Alig hallanánk egymás hangját.
- Oda nem feltétlenül ismerkedni jár az ember. Mármint megismerni valakit még oké, de a komolyabb ismerkedést nem ott fogja megejteni. Én nem ott szoktam. Másrészről viszont nem csak egyféle stílus van ott, szerintem találnál magadnak megfelelő helyet. Egy elég elegáns és magára valamit is adó szórakozó helyen pedig van külön bár rész, ahol nem üvölt a zene.
Nem fogom őt győzködni. Persze, ha nem akar eljönni, akkor nem fogom rá kényszeríteni. Nem mintha én minden hétvégémet ott tölteném, de néha igenis ki kell kapcsolódni picit. Legfeljebb nem egyformán csináljuk.
- De akkor majd ha mehetnékem támad, akkor elmegyek Sophie-val vagy valamelyik kollégámmal. Nem akarlak rákényszeríteni. Mielőtt elmegyek majd csinálok egy kis teát és süteményt, meg bekészítek neked egy jó könyvet.
Heccelem kicsit, de remélem tudja, hogy tényleg semmi sem kötelező, és biztos vagyok benne, hogy lenne olyan elfoglaltság, amit meg én nem értek. Ha megkér biztos elkísérném, de sok hasznomat nem venné. Azt hiszem, kellenek az ilyen események is egy kapcsolatban.
- Tudod mit… MONSTRO, MIT ISZIK?!
Pillanatnyi merengésemből a hangja rángat ki, és mindjárt el is mosolyodom. Nos, azt hiszem, megvan az a bárány, aki az egész partit kicsit jobb fényben akarja feltűntetni.
- Jó. Tudom. Tudom, majd a többiek elintézik
- Hé, nem várom el, hogy egyik pillanatról a másikra kibújj a bőrödből. Ha ez máshol lenne, akkor biztos nem érteném, hogy miért csináltad, de ez a Roxfort. Ugyan velem töltöd az idődet, de ettől még felelősséggel tartozol a diákok felé.
Gyorsan adok neki egy csókot. De igaza van, tényleg van itt más tanár, aki innentől intézni tudja az egészet, ha kell. Viszont Reed sem most kezdte a tanítást, biztos vagyok benne, hogy eléggé megedződött már az évek alatt.
|
|
|
|
|
3
|
Múlt / Hertfordshire városa / Megvadult Unikornis
|
Dátum: 2023. 06. 21. - 20:13:45
|
Egyszerűen imádom figyelni, ahogy barátnőm felvidul a jó hír hallatán. Mondjuk azt még nem tudom megmondani, hogy miként fog reagálni arra a hírre, ha kiderül ki is az a férfi, akivel jelenleg kialakulóban van a kapcsolatom. Bízom benne, tudom, hogy nem lesz gond majd.
- Óhh, ez milyen romantikuuuuuus! Ennél szebben össze se jöhettetek volna, egészen mesébe illő, vagy tudod azokba a romantikus Sanrda Bullock filmekbe. Még szerencse, hogy a valóságban is történhetnek édes és szép dolgok az emberrel.
- Nagyon meglepett. Megmentette Felix életét, mert egy hiénafa mellett kaparta a földet éppen, az a nyavalyás fa pedig meg is ölhette volna. Soha nem fogom tudni eléggé meghálálni.
Azt hiszem, ezzel már elég sok mindent elárulok a férfiról. Mármint ez még nem szűkíti le konkrétan egy főre a lehetőségeket, de azért fontos szempont, hogy szereti és ismeri is a gyógynövényeket. Én például eléggé hülye vagyok hozzájuk. Csak azt ismerem fel, ami kell néhány fontos bájitalhoz vagy a festéshez. De hacsak nem frissen szedett állapotban kell, akkor általában megveszem őket magamnak. Vagy másik esetben elültetem otthon a kis gyógynövényes veteményesemben.
De ideje lerántanom a leplet a kérdéses férfiról. Nagyon remélem, hogy nem fog kiakadni, mint egy kakukkos óra.
- Hát hogyne Reed Lancaster, nem is olyan öreg… HOGY MIIIIII???!! – elmosolyodom, mert valami ilyesmi reakcióra számítottam. Legalábbis az egyik elképzelésemben. - REEEED?
Bólogatni kezdek, közben tovább mosolygok. Ahogy eszembe jutnak azok a kék szemek, attól csak még szélesebben mosolyodom el. Azt hiszem, tényleg belezúgtam teljesen.
- Ez döbbenetes. És még randira is… Ez óriási! Jaj de jó!
Azt hiszem, a kezdeti sokkhatás kezd elmúlni, most már látom rajta, hogy nyugszik le. Lassan kezd visszatérni önmagához.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtörténik majd, de kicsit tényleg különlegesnek érzem. De lehet csak a rózsaszín köd szól belőlem.
Lassan megérkezik a pincér is, akit magunkhoz hívtam. Én még kérek egy kör italt, de a számlát is mindjárt hozatjuk vele.
- Gratulálok, de komolyan. Annyira megérdemled, hogy boldog legyél, de ugye… ugye az vagy? Reed igazán kedves is tud lenni, ha éppen nem szigorú.
- Igen, most boldog vagyok. Az egész tényleg nagyon hihetetlen. Viszont soha nem voltam az a személy, aki egy kis kalandtól is megijed. Bátran vágok bele, még akkor is, ha esetleg nem sokáig leszünk együtt. Meg aztán, nekem most nem a tanárom, ha szigorú is lesz valami miatt, akkor azt megérdemlem. Ő már sokkal több mindent megélt, úgy látja a világot, ahogy én nem. Talán erre is szükségem van.
Megiszom az italt, amit a pincér kihoz, és kifizetjük a számlát is. Igen, kelleni fog nekem az ő világ látása, én még ennyi idősen is túl naiv vagyok.
- Most viszont te jössz. Mesélj, hogy vagytok Jasperrel? – kérdezem, miközben megindulunk a vattacukor felhők felé.
Köszönöm a játékot. 
|
|
|
|
|
4
|
Múlt / Birtok / Re: Fekete-tó
|
Dátum: 2023. 06. 21. - 17:04:18
|
Ha lehet ilyet mondani, ez a bál most sokkal szebb, mint az, amit akkor rendeztek, mikor én voltam végzős a Roxfortban. Ráadásul a kastélyt most szebbnek is látom. Talán ennek az az oka, hogy akkor háború volt, mintha az iskola is sokkal feketébb ruhát öltött volna szemben a mostani fényesen csillogóval.
De az is lehet, hogy csak a légkör teszi.
- De hiszen, éppen az előbb mondtam, hogy itt minden alkoholmentes. Ez a diákoknak szól, drágám.
- Azt hittem, hogy a puncsban azért van valamennyi gondolva a felnőtt vendégekre.
Próbálom kicsit menteni magam, annak ellenére, hogy tényleg ezt hittem, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy mit mondott korábban. Most olyan zavarban vagyok, nem akarom, hogy azt higgye, nem figyelek rá.
- Persze, ha tudtam volna, hogy akkor itt aludnál, hoztam volna apám kedvenc whiskey-jéből. Roskadozásig van a kastélyunk pincéje vele.
Nem kell sokat gondolkodnom a válaszon. Végül is, Felix kibír egy estét nélkülem. Rajta kívül pedig nem vár senki otthon.
- Igazság szerint, maradhatok, ha akarod. A festményeim megvárnak, Felix pedig el lesz egyedül is. Egy éjszakát sokszor töltött már egyedül.
Az alkohol továbbra se vonz, de az már igen, hogy még egy kis időt együtt tölthessünk. Ha már lehetőség adódik rá. Igazából a hoppanálásnak köszönhetően akár Reed is jöhetne hozzám, de tudom hogy holnap még lehet nehéz napja, szóval nem akarom ezzel fárasztani.
Iszom egy kicsit a pezsgőből, amíg szemezek a táncparkettel. Jó lenne lejteni is egyet, ha már egy ilyen táncos eseményen vagyunk. El is fogadom a felém nyújtott kezet, hagyom, hogy vezessenek.
- Furcsa ízlése van a kölyköknek.
- Ez most jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben?
Hozzá bújok egy picit, végig simítom izmos karját, hagyom, hogy a zene és ő vezessék a mozdulataimat. A zenei ízlés mostanában tényleg kicsit más lett, de nem tudom mire gondolhat ő. Aranyvérűként, kastélyban nevelkedve biztos más zenékhez volt szokva. Arról nem beszélve, hogy mostanában a varázstalanok zenéi is kezdenek bekúszni a varázsló társadalom legmeglepőbb helyeire is.
- Egyszer elviszlek egy éjszakai szórakozó helyre. Ott fogsz majd érdekes zenéket hallani – nézek fel rá. Remélem sejti, hogy nem csak poénból mondom. Csak legyen vége a tanításnak.
|
|
|
|
|
5
|
Múlt / Birtok / Reed Fekete-tó
|
Dátum: 2023. 06. 16. - 20:18:49
|
Figyelem, ahogy egyre több diák és külsős is érkezik a Fekete-tó partjára. Úgy tűnik nagyon is érdekesen alakul ez az este. Ha másért nem, akkor azért, mert a világ legszexisebb pasija oldalán mutatkozhatok meg hosszú idő után az iskola falai között.
Gyorsan beavatom Reedet a családunkat sújtó átokba, már ami az alkohol fogyasztást illeti, így az asztalhoz lépve már tudom is, hogy mit fogok választani. Csupán egy pillanatra elfelejtkezek róla, mikor meglátom, hogy Elliot felé int.
- A sógorom volt a férje. Vagyis hát a majdnem sógorom, mert sosem házasodtam össze Batsával. Terveztük, de talán jobb is, hogy nem történt meg.
Látom rajta, hogy nem igazán akar erről beszélni most. Korábban már érintettük ezt a témát, emlékszem az újságcikkekre is róluk, de különösebben soha nem mélyedtem el benne. Mindenkinek jár a magánélet, és soha nem tartottam etikusnak, hogy a pletykalapok belemennek ilyen dolgokba is. Tudom, hogy egyszer majd át kell beszélnünk teljesen ezt a dolgot, de hagyom, hogy majd ő nyíljon meg, amikor jónak érzi. Még én sem meséltem neki sokat a múltamról, csak nagy vonalakban, amit fontosnak tartottam, és néhány olyan dolgot, ami kicsúszott egy kis fecsegés során.
Megsimogatom bátorításként vagy vigasztalásként a karját, és igyekszem elterelni a figyelmét valamivel. Valami olyannal, ami könnyen a rendelkezésemre áll most.
- Na mit kérsz, pezsgő vagy puncs?
- Azt hiszem, ha nem akarok csúnyán lerészegedni és nálad aludni a Roxfortban – amit egyébként nem bánnék annyira, legalábbis az utóbbit -, akkor a pezsgő nekem tökéletesen megfelel.
Nyúlok egy pohárka felé, majd koccintásra emelem a poharamat. A kellemes melegben kicsit megszomjazom, de inkább visszafogom magam, és csak lassan kortyolgatom a hűsítő italt.
- Van kedved utána táncolni egyet?
|
|
|
|
|
6
|
Múlt / Hertfordshire városa / Re: Megvadult Unikornis
|
Dátum: 2023. 06. 10. - 11:22:58
|
Örülök neki, hogy a kicsit zordabb téma felől egy kicsivel kellemesebb felé terelődik a téma. Még akkor is, ha az a konkrétan a szerelmi életem, ami most kezd megint beindulni. És mégis milyen jó fordulatot vehetett volna, mint ami történik jelenleg is? Azt hiszem, a sors engem tényleg nem magányosságra teremtett, mert amikor elhatározom, hogy ideje lenne párt találni, akkor mindig előlép valaki.
- Kicsoda? El kell meslned mindent! Ígérem nem mondom el senkinek!
Nem vágok bele azonnal a közepébe azzal, hogy elárulom kiről van szó. Inkább a megismerkedésünkről kezdek el beszélni.
- Hűű, tisztára, mint a Százegy kiskutya! Benneteket is körbetekert a pórázzal?
Elmosolyodom. Mennyivel másabb lett volna, ha csak körbeteker a pórázzal.
- Nos, póráz nem volt a képben. Mivel egy tisztáson ültünk a megnagyobbított pulóveremen, és teáztunk. A kis lüke nekünk szaladt, úgyhogy rövid időn belül egymás karjaiban találtuk magunkat.
Vagy legalábbis így is lehet mondani. A lényeg ennyi volt, kocc, lötty, csók és én elvesztem azokban a kék szemekben annyira, hogy utána sokáig ott ültem még a pulóveremen és igazából azon gondolkodtam, hogyan történhetett meg ez az egész.
- Nem is tudom, Esmé, Elliot és Aiden között ott van a tizenöt év, ami Jasper szerint nagyon sok, de ha egymást kiegészítik akkor nem hiszem, hogy a kor olyan fontos lenne. Az számít, hogy szereted, és mellette vagy amíg csak együtt tudtok lenni… De ugye nem nyolcvan éves?
Erre már felnevetek. Azért nekem is van egy bizonyos korlátom, már ami a korosztályt illeti. Mondjuk belegondolva Elliot és Reed korába, igazából nem nagy a korkülönbség közöttük. Merlinre, remélem ez nem azt jelenti, hogy apacentrikus vagyok, ugye?
- Nem, egyáltalán nem nyolcvan éves. Azt hiszem, annyira nem vagyok kétségbeesve sem anyagilag, sem érzelmi téren. De mint mondtam, így is ismered az illetőt.
Magamhoz intem a pincért, mert szükségem van még egy limonádéra ehhez a bejelentéshez. Sophie ismer már engem, nem kéne félnem tőle. De remélem, ha nagy hülyeséget csinálok, akkor majd felnyitja a szemem.
- Nos, az illető nem más, mint a Roxfort Gyógynövénytan tanára, Reed Lancaster.
Félve nézem a kifejezést barátnőm arcán. Keresek valami pontot, ami valamelyik irányba ellendíti a mérleg nyelvét.
- Elhívott randira is. Elmegyünk megnézni a Dali kiállítást Londonban.
|
|
|
|
|
7
|
Múlt / Birtok / Re: Fekete-tó
|
Dátum: 2023. 06. 09. - 22:30:04
|
Talán jobb lenne, ha kicsivel több lenne az önbizalmam. Akkor nem félnék tőle, hogy valamit rosszul csinálok, és akkor Reedet is elvesztem. Egy ideig ostoroztam magam ilyennel a párkapcsolataim után, és most már azt hiszem, túlságosan is félek tőle. Pedig tudom, nem kéne.
Hatalmas mosollyal az arcomon karolok bele páromba, kicsit hozzá is símulok, de mivel hosszabb távon kényelmetlen így menni ebben a cipőben, kiegyenesítem magam. Régen voltam utoljára itt, nem is akartam őt zavarni a tanítás ideje alatt. Tudom mekkora stressz tud lenni az év végi hajtás. Willow is mesélte az év többi részéhez képest mennyien kérnek ilyenkor segítséget.
- Szóval, ne féltselek a diákoktól? – térek vissza egy picit a korábbi témánkra. - Elfelejted, hogy én is jártam ide, és hacsak azóta nem változott meg gyökerestül a diáklányok gondolkodás módja, akkor hidd el, nagyon is van okom félni.
Másrészről a Roxfortban gyorsabban terjednek a pletykák, mint a tananyagok, szóval holnap ilyenkorra már mindenki tudja, hogy a drága gyógynövénytan tanáruknak új párja akadt.
A Fekete-tó környéke csodálatosan fel van díszítve. Olyan, mintha egy romantikus regény kellős közepébe lépnék be. Mindig is elcsodálkozok a mágia mennyire sokszínűen felhasználható, és milyen csodákra képes. Tudom, hogy talán vannak hátrányai is, de én imádok boszorkány lenni.
- Csak gyümölcspuncs, meg gyerekpezsgő, de senki sem akart kockáztatni.
- Nekem nem gond. Nem bírom az alkoholt. A Fawcett vér hátránya – mosolyodom el.
Nem tudom az unokabátyámmal ivott-e valaha, de biztos vagyok benne eljutott hozzájuk is a híre annak, mennyire nem bírja ő sem az alkoholt. Tekintetemmel követem az övét, és akkor látom meg, hogy itt van Elliot is. Követem Reed példáját és odaintek neki én is.
- Nem is tudtam, hogy ismered Elliotot.
Elveszek az asztalról egy pohár gyerekpezsgőt, majd szembe fordulok vele úgy, hogy a szabad kezemmel újra a kezét keresem. Egy gyors csókot nyomok az ajkára. Nos, igen, kijelöltem a területemet így nyilvánosan is, szóval remélem, nem kerül sor cicaharcra az este.
|
|
|
|
|
8
|
Múlt / Birtok / Re: Fekete-tó
|
Dátum: 2023. 06. 04. - 21:51:35
|
Bevallom, azt hittem, hogy a Dali kiállítás után soha többé nem akar majd látni engem. Próbáltam normálisan viselkedni, de nagyon előjött belőlem a művész és elkezdtem áradozni a festményekről, és előbújt belőlem a gyerekes énem. Utólag visszagondolva nagyon gáz volt, de ott észre se vettem magam. Lelkes voltam, mert akkor úgy gondoltam, hogy az egy csodálatos délután. Másnap viszont a fejemet vertem a párnába.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor mégsem volt annyira gáz. Vagyis… nem tudom, de abból ítélve, hogy most meg éppen haladok a Roxfort felé a végzősök báljára Reeddel az oldalamon. Hamarosan, mert vele majd később találkozom. Még pár pillanat. Úgy izgulok, mintha életem első randija lenne. Ugye nem fog hazaküldeni? Jesszusom, még életemben nem készültem ennyit egy randira, mint most.
Napokkal ezelőtt elhívtam az egyik barátnőmet, hogy segítsen ruhát választani, aztán ki kellett találni a hajam, és mivel nem akartam annyira… olyan karácsonyfa lenni, csak néhány ékszert aggattam magamra. Aztán a cipő. Az volt a legnehezebb, mert valami kényelmeset akartam, de mégse sportcipő vagy papucs legyen. Szóval, végül is összeállt a szettem, de kellett hozzá egy kis idő.
Kicsit megtorpanok, ahogy meglátom Reedet a kapuban. Olyan elképesztően szívdöglesztő ebben a ruhában. Azt hiszem, kényszeríteni kell majd magamat, hogy ne egész este őt és azt az elbűvölő kék szemeit nézzem.
- Szia! Ugye nem vártál nagyon sokat? – lépek oda hozzá, majd meg is csókolom.
Kismilliószor megköszöntem neki a meghívást erre az estére. Mondjuk csak gondolatban, mert levélben csak párszor. Amíg Willow tanított néha a tudta nélkül is belógtam, ha másért nem csak azért, hogy a birtokon lógjak. Most már azért nehezebben tudnám kimagyarázni, hogy mit keresek itt. Illetve, most már megint van rá indokom.
- Nagyon jól nézel ki. Félek, néhány diákod le fog csapni a kezemről, ha nem figyelek oda egy percre.
Elmosolyodom, majd belekarolva megindulunk a bál helyszíne felé. Már annyira izgatott vagyok.
|
|
|
|
|
9
|
Múlt / A Királyság egyéb részei / Sherwood erdeje
|
Dátum: 2023. 05. 20. - 18:42:21
|
- Ahogy az aurorok mondanák: szolgálatban nem iszom és most nagyon is abban vagyok.
- Óh, akkor felvet ez néhány kérdést. Vajon az aurorok szolgálatban elfogadják egy fiatal lány meghívását? – kacéran elmosolyodom.
Persze, tudom, hogy Reed szolgálata és az auroroké azért közel sem összehasonlítható, de azért azt sem mondanám, hogy annyira szigorúan kéne venni ezt, mint egy rendfenntartónál.
- Szerintem igazán elengedhetné magát egy picit. Végül is, ez itt nem a Roxfort. Ki látná? Ne értsen félre, nem akarom rábeszélni az alkoholra, csak arra, hogy lehet egy kicsit lazább is.
Oké, hogy a munka volt az, ami idehozta, de nem az tartja itt. De azért remélem, nem csak a kis összerittyentett teám. Merlinre, remélem, nem tűnők nagyon kiéhezett hárpiának, aki minden áron megpróbálja behálózni a férfiakat.
Azért örülök neki, hogy sikerül kicsit megnyitnom, még akkor is, ha esetlen módon pont a munkájáról kezdünk el beszélni. Próbálok érdeklődni, ahogy csak lehetséges, de olyan régen volt, hogy én próbáltam meg felkelteni valakinek a figyelmét. Elliottal nagyon természetes volt, az a ház… meg előtte a kakaózó… az események kiadták magukat. Ginevra pedig kezdeményezett. Akkor nagyon nem voltam biztos magamban, ahogy Reginald esetében sem. A többiek meg inkább jöttek és mentek is. Leginkább mentek, mikor nem mutattam feléjük érdeklődést. Mint Sophie lánybúcsúján is.
Felix persze gondoskodik a hangulatról, amikor nekimegy Reednek. Ő meg egyenesen nekem esik. Fülig vörösödöm, ahogy elveszem a tekintetében, hirtelen egy pillanatra le is fagyok, ezért el is felejtem rendre utasítani a kutyámat.
- Meg sem éreztem. Csak a lendület volt váratlan.
Azért tudom milyen, amikor nekimegy valakinek teljes erejéből. Talán nem törik a csont, de elég kellemetlen. De ettől függetlenül, az a tekintet, ahogy rám nézett. Kicsit kimelegedtem hirtelen, ezért miután megtisztítom magunkat, egy valamilyen más ital után kutatok a táskámban. Le kell higgadnom, és innom kell egy korty vizet.
- Rendben Esmé, szólíts csak Reednek akkor. Szívesen elmennék egy kiállításodra, mikor lesz a következő?
Felragyog az arcom, ebben biztos vagyok. Végre nem egyedül fogok elmenni egy ilyen eseményre, még akkor sem, ha alkotóként ezt szokta kérni tőlem Frey. Persze, hülyeségnek tartom, ezért ha lehet nem is teszek neki eleget.
- A következő majd csak nyáron lesz. A Szent Iván éji kiállítás, ami minden évben megrendezésre kerül.
Igaz, annak a képnek még neki sem álltam, mivel nem igazán van rá ötletem, de majd kitalálok valamit. Ki tudja, talán itt is ül előttem az a személy, aki a kép középpontjában lesz akkor.
- Igazából az nem a sajátom lesz teljes egészében, de egy korábbi alkotásom és egy új is ki lesz állítva a többi kevésbé ismert festőével együtt.
Ettől függetlenül minden évben jó buli szokott lenni. Onnan a többiekkel el szoktunk menni egy fesztiválra, ahonnan meg hajnalban kerülünk elő. Mindezt persze teljesen elegáns ruhában, ha úgy tartja kedvünk. De ha Reed tényleg eljönne velem, akkor ebben az évben ez másként lenne.
- Lesz egy Dali kiállítás áprilisban Londonban. Van kedved eljönni rá?
Hallottam arról a kiállításról, és el akartam menni, ha találok valakit, akit el tudnék rángatni, aki kellően műértő hozzá. Szeretem a régi nagy mestereket elemezni. Mindig van valami, amit tanulni tudok. A művészetben az a jó, hogy az nem sokban különbözik a varázstalanok művészetével.
- Nagyon jó lenne, igen. Elmegyek veled arra a kiállításra – mosolyodom el, de csak ekkor jut eszembe, hogy akkor az már egy igazi randi lesz?
Akárhogy is legyen, szerintem Reeddel jól fogom érezni magam. Kiveszem a táskámból a vizes palackot és felé nyújtom. Ez az egy van, ezért először megkínálom, de a poharakba akár ki is tudom tölteni.
- Kérsz egy kortyot itt a nagy izgalomra?
|
|
|
|
|
10
|
Múlt / Hertfordshire városa / Megvadult Unikornis
|
Dátum: 2023. 05. 20. - 17:31:30
|
Most hogy kezd elmúlni a rossz hangulatom, azt hiszem, bármire képes leszek. Persze, csak a normál keretek között, mert végignézve néhány játékon, inkább ki se próbálom. Nem… nem. A közelébe se megyek. Inkább megközelítem barátnőmmel a kávézót, hogy még egy kis bátorság löket után tényleg végig is tudjam járni az egész helyet.
- Én már voltam itt párszor, kellemes hely, a csészék nem olyan vészesek, mint a Sárkányvasút, vagy pedig a Vasorrú Bába Rémkastélya. De még ennél is ijesztőbb a Menyndörgő Paták nevű játék, ami olyan mint a dodzsem, csak még hangosabb és még több sérülést lehet szerezni…
- Akkor azt hiszem, ezt kihagyom most. Maradjunk csak a csészéknél és a vattacukorfelhőknél.
Szórakozni jöttem, és nem rettegni. Pont ezért örülök is neki, hogy hamar elterelődik a szó a veszélyes játékokról és holmikról. Örülök neki, hogy kicsit átterelődik a szó a jelenre, és a tanulmányokra, meg a munkára. Valahogy az mindig megnyugtat. Talán pont ezért is szeretem annyira, amit csinálok, és tudom, hogy barátnőm is szereti azt, amivel foglalkozik.
Azért muszáj kicsit kibeszélnem magamból, ami történt. Úgy értem, Sophie biztos megmondaná az igazat velem kapcsolatban, és nem csak próbálna megnyugtatni, mint a családom. Nekik valahogy el sem akartam mesélni, ami történt, de anyát persze nem tudom átverni, azonnal rájött. Aztán Frey is észrevette, amikor megint kicsit sötétebb színeket kezdtem el használni. De most már, hogy hallottam barátnőm véleményét, sikerül teljesen megnyugodnom.
Ettől függetlenül azért nem értem, hogy miért nem tudják legalább egy részüket leleplezni? Ez az ember tényleg nem mondott semmit? Ennyire nem képesek vagy csak valami megköti a kezüket? Akármi is legyen, egyelőre nem várhatjuk, hogy sikerül megoldaniuk az esetet vagy leleplezni a Rendet. Csak abban lehetek biztos, hogy engem egyelőre békén hagynak, de ha sikerül a tervük, akkor ki tudja mi vár rám.
A borús hangolatomat hamar eltereli a pincér, aki kihozza a rendelésünket. Kell is a figyelemelterelés, hiszen pont ez volt ennek a találkozónak a lényege. Szóval hagyom, hogy csak az érzéseim sodorjanak, és az érzéseim most azt súgják, hogy ideje lesz beavatnom barátnőmet. Kicsit azért aggódni kezdek, mert a hír hallatán majd megfullad, amit egy rövid időre nem tudok hova tenni. Ez most jó vagy rossz hír?
- Komolyaaaaaan? Jesszuuus, de jó ezt hallani, annyira megérdemelsz valakit, aki boldoggá tud tenni… És voltak már randijaid? Milyenek voltak? Juj, ez nagyon izgalmas.
A reakcióból kiindulva, ez jó hír. El is mosolyodom picit. Rég láttam ennyire lelkesnek, ami talán annak köszönhető, hogy ritkán találkozunk.
- Hát, egyelőre ez még csak egy elhatározás. Azt hiszem, elég volt a facér létből. Engem nem arra teremtettek, hogy pár nélkül legyek. De hogy sorban válaszoljak a kérdéseidre. Nem, még most megyek majd randizni. Vagyis, egy fél már lehet, hogy volt. Szerintem ismered is az illetőt, azt hiszem… – Egy kicsit elbizonytalanodom, mert nem tudom Reed tanította-e Sophie-t. Szóval biztosra csak annyit tudok, hogy látásból ismerheti. - Hogy milyen volt? Fura, és nagyon spontán. Egy erdőben találkoztunk, én Felixet sétáltattam, ő meg a munkáját végezte éppen.
Aztán alakultak, ahogy alakultak az események. Vagyis, akárhogy is alakulnak majd, ami már megtörtént azt biztos nem fogom megbánni.
- Szerinted mekkora lehet az ideális korkülönbség egy párnál?
Nem kérdeztem rá Reed életkorára, és biztos vagyok benne, hogy kevesebbnek látszik, mint amennyi valójában, de ettől függetlenül lehet érdekes elgondolkodni ezen. Ha nagyon másként látjuk a világot, akkor az csak probléma lehet és nem akarom őt megbántani.
|
|
|
|
|
11
|
Múlt / A Királyság egyéb részei / Sherwood erdeje
|
Dátum: 2023. 04. 30. - 21:07:36
|
Azt hiszem, ideje lesz sokkal nyitottabbnak lennem. Eléggé bezárkóztam mostanában, de talán a sorsom nem az, hogy kutyás vénlány legyek. Szóval, az erdő után talán bevethetném magam a forgatagba, egy-két éjszakai szórakozó helyre. Vagy csak sétálgatni forgalmasabb helyeken. Ki tudja mit fúj felém a szél.
- Én úgy gondolom minden növény felhasználható valamilyen módon. De erről a kollégám, Mr. Smith bizonyára többet tud nálam is.
Nem hangzik ismerősen a név. Talán nem dolgozott még ott, mikor Willow tanított, vagy csak vele nem találkoztam úgy, mint Reeddel. Minden esetre megszívlelem a szavait. Talán bájitalhoz nem is, de másra felhasználható egy növény. Elvégre a festékek is kinyerhetők növényekből, olyanokból is, amik másra egyébként alkalmatlanok. És van néhány kivétel is, amik például önmagukban mérgezőek, de csodálatos színt adnak, így plusz óvintézkedéseket kell véghez vinni, amikor használni kezdjük őket, vagy akár kinyerni a megfelelő árnyalatot.
Egy kis előkészület után szólok, hogyha végzett a fa kiszedésével, akkor jöhet is akár. Az ital a legkevesebb, amivel tartozom neki, amiért megmentette Felixet. Azt hiszem, most nem tudnék egyedül megbirkózni még egy tragédiával. Mondjuk ezt nem lenne muszáj itt megtennem, akár meg is hívhatnám magamhoz, de attól tartok az lehet egy kicsit sokára lenne, és én most akarok ezzel a pasival még egy kis időt együtt tölteni.
Mondjuk nem lesz teljes a vendéglátás, de szerintem érthető, ha az ember nem hord magánál romlandó ételt. Ha mégis probléma lenne, akkor akár haza is mehetünk és majd otthon megkínálom minden jóval.
- Semmi baj. Tökéletes így. Amúgy is valami erősebbre vágytam.
- Nem tudom mennyire erősre, de ha feltúrnám a táskámat, akkor lehet tudnék adni hozzá egy kis lángnyelvet.
Persze, a fekete tea önmagában is elég erős. Néha én is csak azt iszom kávé helyett. Mondjuk a nyár eleve nem kedvez a forró csoki mániámnak, olyankor jól jön a tea is. De ennek azért van hátránya is. Olyankor sokkal jobban fel vagyok pörögve. Végül persze egy teljesen random és baromi ciki kérdést teszek fel, ami után nem is lennék meglepődve, ha el akarna rohanni a közelemből. Mégis ki akarna a munkájáról beszélni, mikor éppen elszabadult onnan?
- Nem különösebben. De a tanítás nem csak elmélet. Gyakorlat nélkül az semmit sem ér és ugyanez fordítva. Megérteni és csinálni. Ez a jó sorrend.
Hmm… kortyolok a teámból, amíg elgondolkodok a szavain. Teljesen igaza van, végül is a gyakorlat semmit sem érne az elmélet nélkül. Ha valaki nem is tud magolni, vagy legalábbis az elméletet tanulni, a gyakorlat során biztos ráragad valami.
- Értem mire gondol. Az egyik nem létezhet a másik nélkül.
Saját magamnak így foglalom össze, mert tudnék ugyan mit hozzáfűzni, ennek ellenére azt hiszem, végiggondolva a gondolatmeneteket, hogy az csak felesleges szócséplés lenne. Pont ugyanazt a témát járnánk körbe és körbe és körbe anélkül, hogy előre haladnánk.
- És maga mivel foglalkozik?
- Én? – Úgy kérdezek vissza, mintha lenne más is rajtunk kívül ennél a kis rögtönzött pikniknél. - Az én munkám kevésbé nemes a magáéhoz képest. Festő vagyok és illusztrátor. Dolgoztam már néhány gyermek könyvön, és volt már képem kiállításon is. Semmi különleges csak szeretem csinálni ezt, és szerintem másban nem is nagyon találnám meg a helyem. Egyszer eljöhetne velem egy kiállításra.
Mondjuk mostanában nem lesz, a legközelebbi, ha jól tudom majd másfél, vagy két hónap múlva lesz. Egyelőre Frey nem mondta, hogyan készüljek. Néhány hét múlva egy könyvbemutató lesz.
A következő gondolatmenetemet viszont megszakítja, ahogy lassítva látom Felix közeledését, aki nem is figyeli merre megy, így nekiütközik Reednek, aki nekem esik. Még szerencse, hogy a tea már nem meleg annyira, és hogy az enyém már teljesen elfogyott. Elpirulok a közelségének köszönhetően, egy kicsit el is veszek a kék íriszeiben.
- El… elnézést!
- Ugyan… Inkább én tartozom bocsánatkéréssel. Ez a kis agyatlan… nem ütötte meg magát, ahogy önnek ütközött?
Előveszem a pálcámat, és gyorsan eltűntetem mind a kettőnkről a foltot, majd a már máshol lévő kutya felé nézek. Olyan, mint egy fáraszthatatlan nyuszi, egyfolytában rohangál, legyen akármekkora is a séta távja.
- Szerintem tegeződjünk. Az Esmét jobban szeretem, mint a Ms. Fawcettet – mosolyodom el, bár ahogy belenézek ismét kék tekintetébe azonnal elpirulok. A fenébe, hogy fogom őt elengedni?
|
|
|
|
|
12
|
Múlt / A Királyság egyéb részei / Sherwood erdeje
|
Dátum: 2023. 04. 18. - 18:08:40
|
Miután sikerül már lenyugtatnom magam, hogy ne ezer százalékon dobogjon a szívem, mivel kellően rám ijesztenek, azt hiszem, jobban is leszek, és megint elkezdek örülni az élet apró örömeinek. Mint az, hogy Felix még véletlenül sem eszi meg azt a mérgező növényt. Nem is tudom, hirtelen hova rohantam volna vele innen. Vajon a Mungóban őt is ellátnák? Vagyis, mivel nem is ismertem fel Reed érkezéséig a növényt, talán nem is oda vittem volna… és egyébként is miért ilyenen gondolkodok, ha nem is történt semmi? Okultam a dologból, legközelebb jobban odafigyelek arra, hogy mit eszik meg az erdőben, de még arra is, hogy mit szagolgat.
Ettől függetlenül, örülök neki, hogy a megjegyzésemmel nem bántottam meg őt. El vagyok szokva a társas kapcsolatoktól, az utóbbi évben nagyon elzárkóztam majdnem mindenki elől, így ha lehet mondani, kicsit kijöttem a gyakorlatból. Meg, mostanában már nem is sikerül úgy olvasnom az emberekben.
Inkább hagyom őt dolgozni, és jobb lesz, ha a közelébe se megyek annak a növénynek. Annak viszont örülök, hogy az a pár pillanatos találkozások, talán pár szavas beszélgetések nyomot hagytak benne. Legalább annyira, hogy emlékezzen rám korábbról.
- Jól sejtettem hát, hogy láttam már ezt a pillantást valahol.
Elpirulok kicsit, nem is tudok hirtelen megszólalni. Igyekszem a ficánkoló Felixet is a karomban tartani. Akárhogy is nézem, van itt tennivaló bőven, ezért is bújok meg picit a kutyám mögött. Viszont látva, hogy mennyire szenved ezzel a növénnyel, nem tudom szó nélkül hagyni.
- Kézzel szeretek dolgozni, úgy teszem a legkevesebb kárt a növényben. Be akarom mutatni a Roxfortban.
- A diákok biztos örülni fognak neki, hogy egy ilyen különlegeséggel találkoznak. És a bájital professzor is? Az ártó hatásán kívül van valami olyan is, amit bájitalba lehet rejteni?
Nem is tudom mi ütött belém, amikor meghívom egy kávéra. Talán a hála, amiért nem hagyta Felixet meghalni a görcsös röhögés közepette, de az is lehet, hogy szeretném még nézni ezt a jó feneket. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy mosolyra húzom a szám, amikor elfogadja a meghívásomat.
- Inkább egy jó teára. De azt hiszem jól esne!
- Rendben, akkor legyen tea.
Igazából nekem mindegy, hogy ő mit iszik. Az biztos, hogy én fel vagyok készülve mindenre. Mármint elég sok mindenre, ha a sétáról van szó. Visszamegyek a tisztásra egyenesen a napfényes folthoz, ahol korábban feküdtem, majd egy kis nagyítás után leterítem a pulóveremet. Így már elférünk rajta mind a ketten. Két utazó bögrét veszek elő, amibe vizet öntök, majd meg is forralom, és beleteszem a tealeveleket.
- Azt hiszem így már nem okoz senkinek sem gondot.
- Remek, jöjjön ide, mindjárt kész a tea – integetek neki.
Jobban szeretem megcsinálni kézzel az ételeket és italokat, de jelen esetben a szükség törvényt bont. Felix közben tovább rohangál a tisztáson. Előveszem a csésze mellé a cukrot, mézet és egy kevés citromlevet.
- Elnézést, de tejet nem tartok magamnál a kirándulások alkalmával. Azért remélem, így is megfelelő lesz a tea.
Olyan izgatott vagyok most. Régen hívtam már meg bárkit is egy italra. Főleg idegent. De úgy látszik lassan muszáj lesz visszatérnem az életbe, mert a végén még vénkisasszony leszek.
- Nehéz a tanítás? Mindig is ki akartam próbálni, de én nem lennék jó benne. A gyakorlat az, ami megy, és nem az elmélet.
Oké, ez nagyon béna kérdés volt. Nyilván, ha nem szeretné, akkor nem csinálná. Nem hiszem, hogy Reed a saját tudásával máshol ne tudna elhelyezkedni, ha nem szeretné, amit csinál.
|
|
|
|
|
13
|
Múlt / Hertfordshire városa / Re: Megvadult Unikornis
|
Dátum: 2023. 04. 17. - 22:07:56
|
Örülök neki, hogy sikerül végül megtalálnunk egymást, még akkor is, ha mind a ketten azt hisszük valami nem stimmel a mai nappal. Ami azért elég vicces, mert elég összeszedett formában se neki se nekem nem szokott ez problémát okozni. De mondjuk én betudom annak, hogy mostanában kicsit szétesett vagyok, viszont barátnőm átlagon felül szeleburdi. Talán az iskola miatt, és hát… neki sokkal előbb megadatott, mint ami nekem. Nem könnyű egyben tartani egy családot, biztos sokat dolgozik miatta.
De ami a lényeg, hogy most mind a ketten itt vagyunk, és ez nagyon jó hír, mert egy csodálatos délutánt fogunk eltölteni egymás társaságában. Úgy gondolom, hogy erre már mind a kettőnknek nagyon nagy szüksége van. A nálam lévő vattacukrot inkább gyorsan kidobom, mert még véletlenül se szeretném, ha valami bajom lenne. Ez az egész nagyon különös, ahogy Sophie nézegeti a vattacukrot. Valahogy jobb érzés is. Nem akarom, hogy a kissé bánatos időszakom meglátszódna az alakomon. Így is nehezen tartom a súlyom. Van azért hátránya is a festészetnek.
- Akkor mindenképpen ki kell majd próbálnod velem a Felhőcsésze játékot! Hatalmas csészék lebegnek színes vattacukorízű felhőkön.
- Komolyan? Valamit láttam már korábban is, de csak a távolból. Annyira nem tudtam körbenézni, hatalmas ez a park.
Teljesen fellelkesülök, és már látom is a lelki szemeim előtt, ahogy ott lebegek. Szerintem még a vattacu… nem biztos nem fogom megkóstolni. Sőt, egy ideig biztos nem fogok enni sem. Viszont a jó napomon még ez az átkozott sem tud rontani. El is dicsekedek picit a dologgal, mert úgy érzem, komoly feladatot kaptam.
- Hát ez nagyszerű, Esmé, annyira jó, hogy ilyen tehetséges vagy.
- Ne szerénykedj, te is nagyon tehetséges vagy. Ha elvégzed az iskolát és eltörik majd a pálcám, akkor biztos hozzád megyek majd a következőért. Aztán pedig eldicsekszem vele, hogy milyen ügyes vagy, és sokan járnak majd hozzád. Megöröktem a műved majd egy festményen, hogy külföldön is tudjanak rólad.
Nem tudom van-e ok-okozati összefüggés a festményem és a vásárlók számának a növekedése között, de remélem sikerül majd egy kis reklámot csinálnom neki. Jó lenne, ha Sophie is úgy ki tudná terjeszteni a szárnyát, ahogy nekem is sikerült. Mielőtt viszont bármit is csinálnánk, muszáj meghívnom egy kávéra vagy valamire, amit kér.
- Nem vagy selejt Esmé, te vagy az egyik legértékesebb barátom – mondja, és ez annyira jól esik, kicsit el is érzékenyülök, de próbálom tartani magam.
- Köszönöm, ez most nagyon jól esik – megölelem mielőtt még leülne a székre.
Talán tényleg nagyobb problémát csinálok belőle, mint ami. Elvégre az a csuklyás alak nem úgy értette a selejtet, mint ahogy én. Ő a véremre gondolt, én viszont az egész életemre. Tényleg nem kéne foglalkoznom vele, csak hagyni, hogy innentől kezdve kimaradjak mindenből, amihez nekik közük van. Mondjuk, nem is hiszem, hogy keresni fognak, szóval amint leülök ahhoz az asztalhoz, magam mögött hagyom ezt az egészet.
- Azért örülök, hogy te kimaradtál ebből az egészből. Nem volt valami szép látvány az a rengeteg varázstalan ott az épületben. Néha még most is kísértenek éjszakánként.
De szerencsére nem annyira, hogy ne tudjak aludni tőlük. Meg aztán Felix is ott van, ő megvéd engem még álmomban is. Van azonban még valami, ami nagyon nem hagy nyugodni. Mégis hogyan jutottak be hozzám a sok védővarázs ellenére?
- Fogalmam sincs, talán tényleg tudják irányítani a mágiát és ezért kerültek ki a diákok is az iskolából. Nem tudom, de… én bízom a minisztériumban, hogy ezt valahogy megoldják.
- Nem tudom… Szerintem fogalmuk sincs, hogy mi történik. Mintha folyamatosan csak rohannának utánuk és csak próbálnák enyhíteni a károkat. Pedig már azt az embert is elfogták. Hogyhogy nem sikerült még valami használhatót kihúzni belőle?
Megérkezik a pincér, és korábbi terveimmel ellentétben mégsem kávét rendelek, hanem csak egy limonádét. Most valahogy szomjasnak érzem magam, meg kezd kicsit melegem is lenni, ezért jobbnak látom, ha inkább lehűtőm magam. Amint Sophie leadja a rendelését, a pincér után fordulok, de hamar el is tekintek tőle. Valahogy nem az esetem.
- Mondtam már, hogy úgy döntöttem újra randizni kezdek? Elég volt a szomorkodásból és a magányból, kell nekem egy társ, akihez odabújhatok.
Bár, ha csak a bújás miatt kell, akkor lehet elég lenne vennem egy hatalmas plüss macit, de nem ez a helyzet szerencsére. Akkor is nehéz lesz majd visszatérni a randi piacra, de legalább az elhatározás megvan már bennem, és addig sem gondolkodok azon, hogy mi történik már megint a varázsvilágban. Most szeretnék egy kis ideig csak egy tudatlan valaki lenni, aki gond nélkül éli az életét. Pont ezért jó ez a délután is, és pont ezért váltok témát is, hogy ne kelljen a szomorú dolgokra gondolni.
|
|
|
|
|
14
|
Múlt / A Királyság egyéb részei / Sherwood erdeje
|
Dátum: 2023. 03. 29. - 21:54:02
|
Szeretem azokat a találkozásokat, amik sorsdöntőnek bizonyulnak. Mármint Mr. Lancesterrel korábban is összefutottunk már, de most úgy érzem, ez más lesz. Valahogy nem tudnám megmagyarázni miért, de most talán kicsit mélyebben fogjuk megismerni egymást.
- Kivéve, ha… Kisasszony, én csupán az eb érdekei miatt kérdezem.
Azt hiszem, kicsit félreértett engem, nem volt semmi bántó szándék a mondandómban, de így utólag visszagondolva, valóban az is kihangozhatott belőle. Akárhogy is, csak felemelem a kezem, meg az egész testem, mert ha Felix bajban van, akkor nem hagyhatom, hogy csak úgy ott kaparásszon tovább.
- Elnézést, nem akartam megbántani a mondandómmal. Köszönöm a figyelmeztetést.
De nem is akarom ennyire komolyan venni ezt a délutánt. Elég volt a túl sok komolykodásból. Végre, szép az idő is, nem olyan depressziósan felhős. Gyorsan felkapom Felixet, majd kicsit hátrébb is megyek, hogy hagyjam dolgozni a professzor urat.
- Hisztérikus röhögőgörcsöt okoz, aminek a végkimenetele halál is lehet, ha nem kezelik megfelelően az áldozatot. Nem mellesleg, állatokra is veszélyes. Szóval a kutya határozottan nincs biztonságban tőle.
- Jó, értettem. Nem is zavarom tovább, egy kicsit még hátrébb megyek, jó?
Persze, ettől még nem tudok mással szolgálni, mint egy röhögésmentes csók, ami vagy megtöri az átkot vagy nem. Mondjuk ez nem egy hercegnős mese, szóval a legjobb esetben is annyit tudok majd segíteni, hogy hoppanálok vele a Mungóba. Aztán meg értesítem az igazgató asszonyt, hogy ne várja a Gyógynövénytan tanárát egy pár napig.
- Ne aggódjon! Csupán a levelek elfogyasztása okozhat rohamot. Találkoztunk már, egyébként? Ismerős.
Felhúzom az egyik szemöldököm, majd elmosolyodom. Azért örülök, hogy azok a pár perces találkozások olyan nyomot hagytak benne, ami miatt legalább ismerősnek talál.
- Találkoztunk egy párszor a Roxfortban az unokabátyám révén. Esmé Fawcett vagyok – nyújtom felé a kezem, de aztán gyorsan el is teszem, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a kesztyű miatt.
Egy ideig nézem, hogyan küszködik a fával, ami nagyon nem akarja megadni magát. Talán Felixnek mégis kéne segíteni egy kicsit megnagyítani a lyukat körülötte.
- Biztos van valamilyen varázslat az eltávolítására. Ne adja fel, nem lehet olyan makacs. A hiénák sem azok.
Nem is tudom, most vigasztalni kéne, hogy nem megy elsőre? Igaz, én örülök neki, mert nagyon tetszik ez a kiállás, olyan markolható az a fenék. De ennyi guggolástól nem is csodálom. Basszus, talán nekem is ezt kéne csinálni, ha jól akarok kinézni.
- Utána rohannia kell vagy esetleg meghívhatom majd egy kávéra?
|
|
|
|
|
15
|
Múlt / Hertfordshire városa / Megvadult Unikornis
|
Dátum: 2023. 03. 29. - 20:50:36
|
Azt hiszem, nem a legjobb passzomban vagyok ma. Talán le kellett volna mondani a mai napot. De tudtam, hogy azzal megbántanám barátnőmet, és hosszabb távon nekem sem tenne jót. Megint csak azt érném el, hogy nem mozdulok ki, ezért bűntudatom lesz, amiért ilyen otthonülő módba váltottam.
Viszont a kíváncsiságomat már igenis tudom ennek a rossz kedvnek a számlájára írni. Tudni akarom, hogy mi vár rám. Persze, amit látok, az nem egy nagy dolog, bár, nem minden játékhoz van most kedvem. Egy vattacukrot viszont magamhoz veszek egészen addig, amíg Sophie-ra várok. Egész pontosan, amíg odaérek a megbeszélt találkozóhelyre. Addigra oda is ért már talán régen, mire megjelenek.
- Jaj! Huh! Hűű! Azt hittem, hogy benéztem a napot.
Nem akartam megijeszteni, ezért az ölelés után hátra is lépek egy picit, hogy sikerüljön kicsit lenyugodnia. Ingatom a fejem picit.
- Nem, ez a tökéletes nap. Csak kicsit korábban jöttem, ezért elkéstem.
Megkínálom a vattacukromból, de ahogy rám néz, az nagyon nem tetszik nekem. Ránézek a kezemben lévő pálcikás édességre, majd ismét őrá.
- De igen, tőle vettem. Valami baj van vele?
Nem várom meg a válaszát, inkább kidobom az első kukába. Eddig nem vettem észre, hogy valami gond lenne vele, de nem akarok kockáztatni. A végén még a Mungóban kötök ki. Inkább egy kávézó felé terelgetem őt.
- Annyira örülök, hogy látlak. Mondd csak, jól vagy?
Bólogatni kezdek, de azt hiszem, hogy nem tudom őt becsapni. Mondjuk nem vagyok már annyira rosszul, mint pár hete, sikerült megbarátkoznom a gondolattal, vagyis talán meggyőztem magam valamiről, ami nincs is ott, de legalább nem idegeskedek már miatta.
- Az az igazság, hogy nem tudom megmondani hogy vagyok. Úgy érzem, inkább csak vagyok. De majd jobban leszek.
Egyelőre nem akarok többet mondani róla. Nem akarom mindjárt elrontani a hangulatot. Azzal ráérünk még, szerintem. Úgyse tudok szabadulni a gondolattól, de nem akarom mindjárt letámadni vele. Inkább kicsit terelem a témát, amíg odaérünk a kávézóhoz.
- Egész jó napom volt, végre nem sóztam el a reggelit Jaspernek, úgyhogy ő is boldogan ehetett. Kezdem magam kiismerni a konyhában, bár mindig mindenem tiszta kajás lesz, ha ott bármit is csinálok. pedig még kötényt is kaptam tőle.
Emlékszem még milyen volt, mikor elkezdtem magamnak főzni. Eleinte az én főztjeim is különböző okokból, de ehetetlenek voltak. Aztán rájöttem a trükkökre, mit-hogyan kell csinálni és végül azokra is, amik segítségével az elrontott ételeket is jobbá lehet tenni.
- Attól függően milyen ételt sózol el, ha dobsz bele egy kevés krumplit. Az felveszi a sót. Levesnél például nagyon jól jön ez a trükk.
Leülök az egyik asztalhoz, majd megnézek a kávézó kínálatát. Nem hiszem, hogy enni fogok, de egy tea most nagyon jól esik majd.
- Nekem egész jó napom volt eddig, és biztos, hogy sokkal jobban fog folytatódni. Egy könyvbemutató előkészítésén dolgozom. Megrajzoltam ma a meghívók terveit, indulás előtt küldtem el a főnökömnek. Mondtam már, hogy imádom, hogy a hobbim a munkám?
Tudom, így olyan, mintha folyton a munkámról áradoznék, és nem nagyon csinálnék mást, mint a munka, de ez tényleg felemelő érzés. Végül kérek egy marcipános teát, és nem is szólalok meg addig, amíg ki nem hozzák. Igazából ez egy pár perces némaság a részemről, de nem bánom. Össze akarom szedni a gondolataim.
- Hallottál arról, hogy mi történt február végén? – kérdezem végül. Biztos vagyok benne, hogy hallott valamit, az újságok is megírták, de azért az más. Az újság mindig ferdít. - Az egyik alak azt mondta, hogy selejt vagyok. A vérem nem elég jó nekik. Azt hiszem, örülnöm kéne nekik, mégis felzaklatott, mikor selejtnek tituláltak. Szerinted is az vagyok?
Oké, elindult a panasz áradat. Anyával nem akartam ezt kitárgyalni, így is folyamatosan félt, hogy sehol sem lehetünk már biztonságban, ha lehetne lezárna, de gyakorlatilag most is egy lezárt házból vittek el.
- És nem értek még valamit. Az eljegyzés miatt sok védelemtől megszabadultunk Ginevrával, de még így is szinte lehetetlenség nélkülem megtalálni. A nyílászárók is be voltak zárva, mégis el tudtak vinni. Hogyan csinálják?
Igazából csak tippekre számítok tőle is, mert művésznek tanul, mint én is. Nem hiszem, hogy komoly, az aurorokat is gondolkodóba ejtő információval tud majd szolgálni. Persze, ki tudja, lehet mi fejtjük meg a nagy rejtélyt.
|
|
|
|
|
