Ты подарок в моей жизни. Надеюсь, ты останешься, когда другие исчезнут.
Подарок: снежный шар, внутри которого ледяной дворец и маленькая лисица. Лисица движется внутри, играет, спит, живёт своей жизнью. Иногда же он показывает образ-воспоминание, именно такой, какой нужен Лилии.
Gleðileg jól!
From: Hagen
To: Irina
Enginn meðfylgjandi texti, aðeins undirskrift á kortinu.
Gjӧf: bók um mannlega hegðun og sjálfsþekkingu.
Merry Christmas
From: Hagen
To: Oakley professzor
Kellemes Ünnepeket kívánok Önnek, professzor! Kívánom, hogy az idei karácsony békésebb és kezelhetőbb legyen, mint a tavalyi.
Ajándék: egy üveg bor, és egy doboz különleges bájital alapanyagokból, melyek Európában nehezen vagy egyáltalán nem beszerezhetőek.
Merry Christmas
From: Romanov professzor
To: A Roxfort tanári kara és a delegációk igazgatói
Karácsonykor mindenki jobb akar lenni, de az érzés csak addig tart, amíg el nem alszanak a gyertyák. Mégis, amíg égnek, kívánok Önöknek Kellemes Ünnepeket!
Ajándék: egy-egy ajándékkosár, melynek tartalma egy-egy kis üveg vodka (nem a gyenge szívűeknek), fűszerek, julebrus italt, csokoládék, különleges lakritzok, sajtok, lekvárok. Tartalmaz még egy-egy, mozgó mézeskalács figurát is, amit ő készített, és mindegyik az adott kollégát testesíti meg. Az ajándékot a delegációk tanári tagjai is megkapják - Madame Maxime a kísérőszöveget francául.
Alkímia óra - VI.-VII. évfolyam 2005. 09. 29. csütörtök délután közvetlen a Griffendél-Mardekár mérkőzés előtt
Az óra utolsó tizenöt perce hamar eltelik – hamarabb, mint ahogyan néhány hallgató végzett volna a munkával.
- Köszönöm szépen a figyelmet és a munkát. A következő héten fémötvözetek szétválasztásával fogunk foglalkozni. Kérem, hogy addig olvassák el az alkímia ősi művészete és tudománya negyedik fejezetét. – különösen, akik idén tanulnak először alkímiát. Nem épp a leghálásabb feladat ilyen különböző szinten lévők oktatása, mert csak sejtéseim lehetnek arról, hogy kinek számít túl könnyűnek az anyag, és ki az, aki még nem tudott felzárkózni a szintre.
Összeráncolom a szemöldökeimet, amikor az egyik amerikai diák, ha jól emlékszem, Fuentes a neve, egy igen sajátos, de nem pont szerencsés gesztussal ajándékoz meg. Akadtak morbidabb alkotások, de egyik se személyesen nekem szólt. Nem tudom hova tenni ezt az ajándékot, ahogyan a fiú viselkedését is. A karma ennél sokkal furfangosabb módon működik, jelen esetben biztos vagyok benne, hogy semmivel sem érdemeltem ki a provokációt. Talán nem is velem van gondja a diáknak, hanem valami más problémája van.
Nem értem a spanyolját, de azt érzem, hogy semmiképp se lehet pozitív, ami kiszalad a száján. Megköszönöm a sajátos ajándékát, és csak azután nézem meg alaposabban, hogy már az ajtón kívül van. Még épp elkapja a tekintetem, ahogyan Mr. Barbon meglegyinti a tarkóját. Szólnom kéne érte, de tudom, hogy nem fogok. Elegendő lesz, hogy jelzem a problémát Madrigal igazgatónak. A legjobbnak azt látom, ha nem veszem fel a provokációt, és nem öntök olajat a tűzre.
Tanítani jöttem ide, hogy átadhassam a tudásom. Semmiképp sem szeretnék senkit kizárni belőle, aki erre igényt tart. De ha nem változtat ezen a modoron, akkor nem fogom szívesen látni az óráimon.
A gondolatokból Ms. Salamanca zökkent ki, miután eltolom az ajándékot. A Beauxbatons diákjai egyértelműen magasabb szinten vannak, mint a többiek, egy-egy amerikait kivéve. Tudom, hogy nehéz lesz lenyűgözni őket, és jogosan kérik számon tőlem, ha az oktatásom minősége nem éri el az övéket. Segített a levelezésem a volt professzorukkal, hogy legalább azt átlássam, nagyjából milyen ismereteik lehetnek.
- Feltétlenül számoljon be az eredményekről, Ms. Salamanca. – mosolygok rá az asztalom mögül. Tényleg kíváncsivá tesz, hogyan fog működni neki az ötvözet. Különös öröm az, hogy a tanultakat máris felhasználja valamire, ami fontos neki. Főleg, hogy az mediatikai jellegű.
- Bizonyára viccelt. További szép napot Önnek. – köszönök el tőle, hogy a következő órámat az értékelésekkel töltsem.
Anne-Rose Tuffin
Örülök, hogy a nyári olvasmányok nem voltak hiábavalóak. A munkája nem tökéletes, de első próbálkozáshoz képest jól teljesített. További gyakorlással és rutinnal biztos vagyok benne, hogy képes lehet hozni a tökéletes eredményt. Bár nem gondolom, hogy szándékos volt, a tanórát viszont zavarta – kérem, ha nem szeretné, hogy külön ültessem Önt barátnőjétől, a továbbiakban figyeljen jobban az óra rendjére.
A tanórán megjelent: 5 pont
Minden körben írt: 10 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 10 pont
Érdemjegy: V
Chikara Tetsuya
Az elsők között végzett a munkával, a készített ékszer pedig mutatós darab, de szerintem Ön is tudja, hogy nem tökéletes. A hőfokra érdemes jobban odafigyelni, illetve nem kísérleteznék a fülbevalók törésével és hajlításával. Néhány alkalmat biztosan ki fog bírni a mágiája, de nem lesz tartós.
A tanóra alatt illetlenségnek tartottam megkérdezni, de tudja-e a nevét annak, aki a lábát készítette?
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 10 pont
Érdemjegy: V
Inés de Saint-Vinant
A gyakorlati feladattal sajnos nem sikerült végeznie a tanóra végére. Amennyiben oktatási módszeremmel kapcsolatban van észrevétele vagy kritikája, kérem, jelezze számomra; minden építő jellegű visszajelzést örömmel fogadok.
A tanórán megjelent: 5 pont
Érdemjegy: nincs
Lolita Delacour
Az óra gyakorlati részén kiszabott feladatot sajnos nem tudta befejezni, amit nagyon sajnálok. Az elméleti részen adott válaszai azonban kifejezetten alaposak és színvonalasak voltak. Kifejezetten bátorítanám Önt arra, hogy foglalkozzon tudományos jellegű témákkal, mert láthatóan megvan hozzá a készsége és az érdeklődése is.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 10 pont
Érdemjegy: nincs
Miguel Fuentes
Az órai munkája kiváló, de ezt minden bizonnyal Ön is tudja. Nem szerepel a neve az eddig alkímiát tanultak címsorában nálam. Ha valóban most kezdte, akkor érdemes foglalkoznia vele. Tehetsége van.
Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a stílusa mellett, ami az órai megjegyzéseihez társult. Nem tudom meghatározni, hogy személyemmel, esetleg a tanóra minőségével van-e problémája. Ha ez áll a háttérben, akkor kérem, jelezze nekem. Ha valami más a probléma, és segítségre vagy tanácsra van szüksége, akkor is szívesen meghallgatom.
Szeretném megkérni, hogy mellőzze a későbbiekben, hogy olyan nyelven szól hozzám, amelyről tudja, hogy nem értem, ez ugyanis sem a közös munkát, sem a kommunikációt nem segíti.
Az órai teljesítményét K (Kiváló) érdemjeggyel értékelem. Ettől függetlenül Madrigal professzor már várja Önt az általa kiszabott büntetőmunkára.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 15 pont
Érdemjegy: K
Solace Barbon
Munkája hibátlan, nem tudok belekötni, és az alkahest említése is érdekes volt. Látszik, hogy már van előképzettsége a tantárgyamból.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 15 pont
Érdemjegy: K
Siddhartha Suduri
Sajnos a gyakorlati feladattal nem sikerült végeznie óra végére, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy mit fog alkotni.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Érdemjegy: nincs
Варвара Чернов
Работа для первого раза — превосходная. Насколько я вижу, вас нет в списке учеников Ильверморни, изучавших алхимию, мисс Чернов. Изготовленная вами чернильница эстетична и с художественной точки зрения. В следующий раз, однако, стоит дольше перемешивать смесь.
Что касается вашего замечания о Чернобыле — в теории оно очень интересно, однако я почти уверена, что на месте катастрофы не было волшебников.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 10 pont
Érdemjegy: V
Megjegyzés: A tanórát nem vette fel. Kérem az adminisztrációt, hogy pótolják az utólagos tantárgy feliratkozást és írják jóvá az adminisztrációs terhet (-10 pont).
Alma L. Remington
Az elkészített medálra méltán büszke lehet. Figyeltem munka közben, és nem láttam, hogy bármilyen nehézséget okozott volna a feladat végrehajtása. Feltételezem, hogy Oakley professzor óráján is hasonló precizitással dolgozik. Joggal lehet magabiztosabb a tudásával és a képességeivel kapcsolatban, a munkája ezt maradéktalanul igazolja.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 10 pont
Érdemjegy: V
Daphné D'Aboville
Bár az óra elméleti részéhez nem fűzött megjegyzést, a gyakorlati részen tanúsított munkája megcáfolta Önt. Öné a kevés K érdemjegyek egyike. Bárkinek is szánta a karkötőt, biztosan boldog lesz tőle. Érdemes jobban elmélyednie a szakterületen, láthatóan van érzéke hozzá.
A tanórán megjelent: 5 pont
Gyakorlat: 15 pont
Érdemjegy: K
Holden Echohawk
Sajnálom, hogy nem készült el az órai munkával, pedig mindenképpen érdekes lett volna a nyílhegy. Kérem, jelezze, ha egy másik alkalommal ismét megpróbálkozott volna vele.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Érdemjegy: nincs
Maisie Jackdaw
A gyakorlati résszel sajnos nem készült el időben, és a figyelme is többször elkalandozott. Amennyiben ismét megpróbálná a jövőben, kérem, jelezze – a rendelkezésre álló idő jobb kihasználása érdekében nyugodtan hozhatja az elkészítendő tárgy tervét előre.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Érdemjegy: nincs
Ophelia Langley
Nem tudta befejezni a testékszert a rendelkezésre álló idő alatt. Amennyiben egy másik alkalommal újra megkísérelné, kérem, jelezze.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Érdemjegy: nincs
Gemma Jenkins
Ahogyan azt már barátnőjének is említettem, a tanórát, különösen az elejét zavarta. Nem gondolom, hogy szándékos volt, ettől függetlenül kérem, hogy ezt a következő órán mellőzze. Maguk már nagykorúak. Igyekszem felnőttként kezelni Önöket, és nem szeretném szétültetni Önöket.
Ettől függetlenül a munkája kielégítő. A tanácsaimat a gyűrű elkészítésével kapcsolatban szépen felhasználta, az eredmény magáért beszél.
A tanórán megjelent: 5 pont
Minden körben írt: 10 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 10 pont
Érdemjegy: V
Orin Morgenstern
Nehéz szavakat találni arra, amit láttam. Az első pillanattól kezdve pontosan tudta, hogy mit szeretne csinálni, és hogyan fogja ezt végrehajtani, és mindezt pont úgy, mintha már évek óta ezzel foglalkozna.
Tudom, hogy eredményei mögött kemény munka van – de azt is, hogy Önben természetes módon bújik meg a megértés, az érzék és a tehetség. Megtiszteltetés Önt tanítani, Ms. Morgenstern.
A tanórán megjelent: 5 pont
Késett: -5 pont
Elmélet: 5 pont
Gyakorlat: 15 pont
Érdemjegy: K
Sebastien Lacroix
Az elméleti tudása meghaladja a korosztályáét. Erre utal az, hogy a Magnum Opust és a Fehér Követ említette, ami nem annyira ismert, mint a kész és tökéletesített Bölcsek Köve.
Sajnálom, hogy a gyakorlati feladattal nem sikerült időben elkészülnie.
A tanórán megjelent: 5 pont
Elmélet: 5 pont
Érdemjegy: nincs
Rokuro Ishida
Az óra alatt nem volt rá alkalmam, hogy megkérdezzem. Mit jelentenek a növénytámaszra írt kandzsik? Amennyiben valamilyen extra mágikus tulajdonsággal tudta felruházni őket, akkor kérem, számoljon be róla, érdekel az eredmény.
Tudom, hogy csupán ebben a tanévben tartózkodik nálunk. Amennyiben viszont azon gondolkozik, hogy főiskolai tanulmányait valamelyik intézményünkben (a Godrikon vagy a Mandragórán) kezdi meg, akkor figyelmébe ajánlom a kurzusaimat, hátha talál köztük érdekeset. A roxforti tananyagnak nem része, felsőoktatásban azonban tanítok távol-keleti alkímiát (ahogyan keleti gyógyászatot is).
NJK, nem gyűjt pontot
Érdemjegy: V
Maria Teresa Salamanca
Örülök annak, hogy a tanultak máris hasznosak lehetnek. Ahogyan azt az óra végén is mondtam, kérem, feltétlenül számoljon be arról, hogyan működnek az elkészült ujjak. Amennyiben nem elégedett velük és tökéletesíteni szeretné őket, jelezze számomra, és megnyitom a labort a munkára.
Alkímia óra - VI.-VII. évfolyam 2005. 09. 29. csütörtök délután közvetlen a Griffendél-Mardekár mérkőzés előtt
Morgenstern késése szerencsére nem zökkenti ki a többieket látványosan. A legtöbben addigra már az alapanyagok méregetésével foglalkoznak. Nem jellemző rá a késés, és tudom, hogy komolyan veszi a kurzusom. Nem kis teljesítmény, hogy tanár nélkül, önállóan felkészült az RBF vizsgákra, mivel a Roxfort nem tudott megfelelő mankót adni neki ehhez a könyvtár használatát leszámítva. Ez az akarata mindig meg fogja különböztetni és ki fogja emelni másoktól. - Öt pontot vonok le a Mardekártól a késés miatt, Ms. Morgenstern. Foglaljon helyet, a feladatot az asztalon megtalálja. – nincs kétségem afelől, hogy boldogulni fog a feladattal. A mai kurzus az első, hogy RAVASZ szintű témába tudunk belekezdeni – mindenképpen veszített volna, ha lemarad róla.
Ms. Tuffin és Ms. Jenkins látszólag értettek a kimondatlan szavakból, és nem zavarják az órát többé nem ide tartozó dolgokkal, vagy legalábbis nem olyan feltűnően. Ms. Tuffin maga kérte nyáron, hogy ajánljak neki szakirodalmat, mert érdeklődni kezdett szakterületem iránt, hiszen maga is gyógyítónak készül. Hiszem, hogy többre képes annál, mintsem végigviháncolja a teljes órát. A következő alkalommal viszont biztosan szét fogom ültetni őket Ms. Jenkins-szel. Mindkettüknek a javára fog válni.
Próbáltam úgy alakítani a mai órát, hogy legyen elég tér a kreativitásra. Ez szerencsére Ms. Jenkinst is leköti. Kérésére hátam mögött összekulcsolt karokkal az asztalukhoz lépek, hogy megvizsgáljam a terveit. Érdekes felülete van a gyűrűnek, amit megtervezett, mindenképp mutat valami művészeti hajlandóságot és egyedi látásmódot. - Kalapálással és az élek polírozásával próbálkoznék. Használhatja a pálcáját is. Szép munka lesz. - mindenképp kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog kihozni a koncepcióból, és hogyan sikerül majd neki.
Az asztalok között járva figyelem, hogy ki hogyan halad. Mr. Tetsuya egy pár fülbevalót készít, és talán valamivel előrébb jár, mint a többiek. Közelebb hajolok a kész munkájához. A funkciót ellátja, pár alig látható, szürke pötty árulkodik viszont arról, hogy a munka nem tökéletes. Ezen a ponton javítani már nem lehet és nem is érdemes. A recept azonban tény, hogy nem egyszerű, és akárcsak a Roxfortos diákok java része, először foglalkozik alkímiával. Nem kell elsőre tökéletesnek lennie.
Érdekes figyelni Morgensternt munkája közben. Nem szólok hozzá, nem szeretném kizökkenteni – láthatóan fókuszban van. Nem kerüli el a figyelmem, ahogyan a holdkő porításával foglalkozik, hogy a lehető legfinomabb szemcséket kapja – sokkal finomabbat, mint amit a bájital alapanyag készletekben találni lehet. Hallottam ezt-azt az adottságairól a Minisztériumban. Nem értik őt – nem csodálom, hogy ezért irányítani akarják. Különösebb mondanivaló nélkül fordulok az idő közben elkészülő Chernovhoz, amikor az otthonosabban csengő szavakat hallom.
Az áhított tárgyat nagy tehetséggel formázta ki, bár az anyag nem tökéletes. A kezembe veszem az elkészült tárgyat, hogy megvizsgáljam a mágikus mozgását. Talán tintatartó lehet. - В следующий раз не забудьте перемешать. А так действительно красиво. – visszateszem a tintatartót az asztalára, mielőtt a többi, még dolgozó diákhoz fordulnék. - Negyed órájuk maradt hátra az órából. Igyekezzenek befejezni a munkát.
Alkímia óra - VI.-VII. évfolyam 2005. 09. 29. csütörtök délután közvetlen a Griffendél-Mardekár mérkőzés előtt
Az első kéz a magasban. Sokkal jobb Echohawkot így látni, egyszerű diákként, mint úgy, ahogyan először találkoztam vele nyár elején. Bizonyára életének majdnem elvesztése elég figyelmeztetés volt arra, hogy a pénzkeresésnek vannak kevésbé idióta módjai is. Nekem mindenképpen hasznomra válik a lényekkel kapcsolatos szakértelme, még ha tudom is azt, hogy még hosszú idő, mire teljesül az, amire szükségem van. A válasza félig-meddig helyes; a pontosítás már érkezik is Delacour kisasszonytól. - Köszönöm a pontosítást. – előbb Echohawk, majd Delacour kisasszony felé biccentek. - Ahogyan a Holdsarló az ezüstöt, a Nap az aranyat jelképezi. A mai munka során holdkövet is használunk majd az ötvözethez, amit készítünk. – a receptet mindenkinek lemásoltam és az asztalára tettem. A pergameneket lefordítva helyeztem el, a kíváncsibbak viszont már elképzelhető, hogy nem bírták ki, hogy ne lessenek rá a lapra.
- Kiváló válasz, Ms Remington. – felelem, miután választ kapok a kérdésemre az első jelentkezőtől, egy szőke Hugrabugostól. - A Bölcsek Köve talán a legismertebb tárgy, amit alkímiával valaha is teremtettek. Utoljára Nicholas Flamelnek sikerült a 14. században. Több, mint hatszáz évet élt a segítségével. Sajnálatos módon már nem volt alkalmam találkozni vele. – csak miatta tanultam valamennyi franciát, hogy a munkáit eredeti nyelven is olvasni tudjam. Bár az örök élet nem motivál, a kő létrehozásán hosszú ideje dolgozom. Nagy segítséget jelentenek a néhai Flamel jegyzetei.
Számítottam arra, hogy a kérdésemre érkeznek majd érdekes válaszok, de a homonculusok említésére felkészülve azért nem voltam. - Technikailag a válasz helyes, Ms Jackdaw. A közel-keleti és a nyugati alkimisták fantáziáját régóta megmozgatja az élet teremtésének a lehetősége. Nyugaton Paracelsus foglalkozott a témával először. – ezek közismert dolgok, amikbe nagyon hamar bele fog akadni az, akit a szakterületem tényleg érdekel. Mágikusan életet létrehozni viszont épp olyan nehéz, mint a Bölcsek Kövének elkészítése. Épp csak sokkal etikátlanabb.
Kósza gondolat, hogy megkérjem Mr. Tetsuyát, hadd vessek egy pillantást az említett protézisére. Medimágusi kíváncsiság, hasonlót utoljára Kínában láttam csak. El is vetem az ötletet, épp csak homonculust gyártani a kastély eldugott területén lenne kevésbé etikus. Külön hozzáfűzni való nélkül megköszönöm a válaszát, mindenképp érdekesnek tartom.
McGalagony professzor tájékoztatta a tanári gárdát Ms. Tuffin kísérletéről, ami megmagyarázza szokatlan csendességét a tanórán. Új teljesítmény, hogy annak ellenére is képes zavarni a tanórát Ms. Jenkinssel, hogy nem is beszél. Talán csak egyszeri alkalomról van szó, az eddigi órákon egyikük sem viselkedett így. Egyelőre csak egy pillantással jelzem, hogy próbálják meg komolyan venni a mai órát, és hanyagolják azokat a dolgokat, amik nem ide valóak. Bízom abban, hogy az óra gyakorlati részét sikerül majd kellő komolysággal venniük. Az általuk adott válasz ettől függetlenül helytálló. A pontos magyarázat ismét Ms. Delacourtól érkezik. Ettől függetlenül biccentek a páros felé is. - Pontosan így van, köszönöm a választ. – egyértelműen látszik, hogy komolyan foglalkozott a témával. Szakszerű és koherens a válasza, magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni. Hallottam, hogy a Beauxbatons diákjai sokkal korábban és sokkal mélyebben foglalkoznak alkímiával, ami nekem mindig is hiányzott a Roxfortban. Pedig még a Durmstrangban is volt lehetőségem tanulni azt, igaz, azt inkább szakkör jelleggel. - A muglik mai, modern tudományaik kialakulásában az alkímia jelentős szerepet játszott. Számos korai alkimista neve a mai napig ismert a varázstalanok tudománytörténetében. Mindez nem lehet meglepő, a Varázstitok Alaptörvény csak a 17. század végén lépett érvénybe. Addig az alkímia és a természettudományok fejlődése szorosan összefonódtak. – a két világ tudásrendszere nem vált külön annyira egymástól, mint most. Az csak puszta véletlen, hogy a lőpor első leírójának, Wei Boyangnak munkájából közvetlenül tanulhattam Chogquing tartományban.
Az alkimisták egyik legnagyobb rejtélye az örök és egészséges élet. Nekem a kettőből csak az egyik kell, az sem magamnak. Ez foglalkoztathatta az indiai alkimistákat is. Bár az ő munkájukkal sosem foglalkoztam behatóan, az augusztusi látogatás Indiába is Rajan esküvőjének és a tőlük kapott segítségnek szólt. - Az örök élet ígérete minden korban megihlette az alkimistákat világszerte, Mr. Suduri. Voltak egészen látványos kísérletek, és kétségesek is. A higany fogyasztását mindenesetre én sem ajánlom. – attól függetlenül, hogy biztosan nem működhet, nem gondolom, hogy a válasza kevésbé értékes, mint másoké. Valószínűleg amúgy is több az eredménytelen kísérlet a tudományon belül, mint az, amit sikerre vittek.
Ms. Chernov válasza ennek kapcsán helytálló, örülök is annak, hogy felhozta a témát, amivel vissza is fogunk kanyarodni a Bölcsek Kövéhez. - Az Elixir Vitae, a Hallhatatlanság Elixírje. Létrehozható a Bölcsek kövéből, ami azonban az egyik legritkább és legnehezebben elkészíthető mágikus tárgy. Valószínűtlen, hogy használtak ilyet a katasztrófakor. – azt is kötve hiszem, hogy varázslók vagy boszorkányok élhettek ott.
- Ami pedig a Fehér Követ illeti, Mr. Lacroix, az nem más, mint a Bölcsek Kövének egy befejezetlen, félkész állapota. A következő félévben tervezek órát tartani a Bölcsek Kövéről. Nem elképzelhetetlen, hogy a Fehér Követ személyesen bemutathatom Önöknek. – Flamel először ezt fedezte fel, miután átlépett albedo fázisba a Kő létrehozása közben. Megérte eredetiben olvasnom az anyagait, mert segített megérteni ezt a teljes folyamatot. Úgy érzem, hogy közel vagyok ahhoz, hogy elérjem ezt a szintet, de nem tudhatom biztosra.
- Az alkahest érdekessége, hogy úgy képes feloldani az anyagokat, hogy maga az oldószer változatlanul tiszta marad. Az arany sem tud ellenállni neki. – újabb biccentés, ezúttal Mr. Barbon felé. Eddig nem volt kifejezetten aktív az órákon, de most talán felkeltette a figyelmét a mai téma.
- És azt is tudta, hogy az anyagát testfestésre is használták, Mr. Ishida? Tragikus módon a cinóber épp mérgezést okozott. – láttam ilyen talizmánokat a keleti templomokban. A cinóber élénk színe is az életerőt jelképezte. Erre gondolhattak akkor is, amikor elkészítették azokat a talizmánokat, amiket Mr. Ishida említ.
- Jól tudja, Ms. Langley, Cagliostronak voltak ilyen állításai. Hiteles bizonyítékot nem hagyott hátra, a leírt módszere pedig nem bizonyult működőképesnek. Valószínűbb, hogy inkább megtartotta a maga titkát. – sokan a könnyű és gyors meggazdagodáshoz járó utat keresték az alkímiában, különösen a Nyugaton. Az igazi mestereket azonban sohasem a vagyon érdekelt igazán. Flamel meglehetősen szerényen élt, pedig korlátlan aranyat teremthetett volna. Rengeteget adományozott a Beauxbatons számára, mivel az sokkal előrébb volt, mint a saját kényelme.
Megpillantom a Ms. Tuffin által írt jegyzetet, így érdeklődően lépek közelebb, hogy elolvashassam azt. Hallottam Lumpsluck professzorról, Oakley professzor elődjéről. - Ha lesz lehetőségem találkozni vele, rá fogok kérdezni erre a homokórára, Ms. Tuffin. - személyesen sajnos nem ismerem a professzort, pedig biztosan tudnék mit tanulni tőle.
Ismeretlen számomra a Mr. Fuentes által említett obszidián tükörr – ahogyan a nyelv is, amivel mondandóját kiegészíti. Nem kell értenem hozzá a szavakat, hogy értsem az indulatot. - Nem hallottam róla. Mindenképpen utánanézek. – nem adok figyelmet az indulatszavainak, abból jó nem származik. Ha megismétlődik, az óra után beszélek vele.
Figyelmem visszairányítom a mai óra témájára, miután nincs több magasba lendülő kéz. Visszaveszem a karkötőt, ami az egyik diáknál volt, és a tanári munkaasztalra teszem. - Kérlek, hogy fordítsátok meg a lapot. A mai órán tervezzetek meg egy tárgyat, egy ékszert, kulcsot, akármit, és hozzátok létre alkímiai ezüsttel. – biztosabbnak éreztem, ha az instrukciókat inkább minden munkaasztalhoz minden diák számára leteszem, amiből dolgozni tudnak. A terem jellegéből adódóan hagyományos táblával nem rendelkezik, de ez apró ár azért, hogy megfelelő felszereltségű és atmoszférájú teremben gyakorolhassanak. - A leírt recept pontosan száz gramm anyaghoz készült. Ha ennél kevesebbre van szükségetek, akkor arányosítsátok a hozzávalók igényét, de próbáljátok meg nem túllépni azt. – bőven elég, sőt, sok is kell legyen arra, amit a legtöbb diák kitalál majd. - Javaslom, hogy előbb a tervezéssel kezdjétek, mielőtt az anyagot létrehozzátok. A raktárban és a munkaasztalokon megtaláltok mindent. Ha bárkinek segítségre van szüksége, az kérem, jelezze. – bízom abban, hogy a munka kreatív része jobban leköti majd Mademoiselle de Saint-Vinant és Mademoiselle d’Aboville figyelmét is. A szemfülesebbek észreveszik majd, hogy az ezüstöt okkami tojás héja adja. Még nyáron hoztam Indiából – ajándék Rajantól, amit felhasználhatunk a gyakorlaton.
- Nem röhög, együtt érez. – emelem az imént igencsak elsötétedő tekintetem Minniere, amikor az egyik, piros sálat és jócskán túlmérezezett, oroszlános fejdíszt viselő, fiatalabb diák széles mosollyal leprofesszorozik. Technikailag igaz, ez az egy hónap vendégeskedés a Roxfort falai között minden csütörtökön alkímia tanóra címszó alatt viszont közel sem volt elég ahhoz, hogy ezt meg is szokjam. Biztosan nem csak nekem furcsa az egész. Biztosan Prescottnak is furcsa lenne, miután ő inkább arra fogadott, hogy az Azkabanban végzem majd. Gyakorlatilag azonban önkéntelenül a haléntékomhoz nyúlok. Tényleg ritkulni kezdett ott a hajam, vagy csak a paranoia beszél belőlem? Ez alatt az egy év alatt, mióta aktívan a kővel foglalkozom, mintha a többszörösét öregedtem volna. - Tényleg, hol van Prescott, mi van vele? Annyira hiányzik, igazi szemétláda volt. Pedig most lehetnénk kollégák. – kikerülök egy elsőst, hogy a dugig tömött, griffendéles lelátón foglaljak el magunknak egy szimpatikus állóhelyet. Régen is ennyire tömött volt ez a hely, vagy csak a vendégtanulók miatt tűnik úgy, mintha többen lennénk? Ha meg már vendégek, tartom a hagyományt, és mindegy ilyen téren, hogy nagyra nőtt „elsős” a beosztási ceremónián, exterrorista menekült Kínában, vagy épp Mardekáros sálba bugyolált alkímia tanár vagyok. Diák koromban nagy lelkesedéssel vettem a fáradtságot, hogy leszedjem a kígyót az összes egyenruhámról. A zölddel nem volt problémám, csak azzal, amit Mardekár Malazár képviselt. Illetve azzal a mai napig nem tudok kibékülni, és sértésnek vettem, hogy a Teszlek Süveg úgy gondolta, hogy bármilyen közös van bennem és a vértisztasági elméket valló Mardekár Malazár között. Szerencsére Kína egyes részei kurva unalmasak hosszú távon, volt időm gondolkozni, és értem, hogy nem emiatt osztott oda a süveg. Legalább nem néznek meg annyira, mint pár éve, hogy mit keresek Chongquingban. A sötétzöld sálam és a Mardekár játékosainak neveit felsoroló kitűző kevésbé vonja magára a tekintetet, mint az a két elbűvölt játékoroszlán, akik egyszerre bőgnek fel a lelátó két pontján, hogy megünnepeljék a pirosak legújabb gólját. - Hmm, mégis tévedett a süveg, ha nálatok mindig ilyen volt a hangulat. – attól függetlenül, hogy nem játszottam a csapatukban, a meccseket szívesen néztem Lilivel, még ha ő talán csak azért jött ki szurkolni, hogy együtt lehessünk, mint a nap huszonnégy órájában általában. Húsz perce sincs, hogy elváltunk tőle, ő ugyanis Oakley professzorral a tanárok és a küldöttségi tagok mellett nézi a meccset. Nekem eszem ágában sem volt csatlakozni hozzájuk. Kaptam az alkalmon, amikor Minnie azt mondta, hogy inkább szurkolni menjünk. Úgy értem, igaziból szurkolni. Azt egy padon ülve küldöttségi tagok és delegációk között nem lehet. Oldaltáskámból előveszek két, díszes üveget, az egyiket pedig átnyújtom a Griffendél hurrikánjának. A világért sem sérteném meg azzal, hogy alkoholmentes verzióval kínálom a kokum sharbat alapú koktélból. Az marad az én büntetésem a jelek szerint várható, korai kopaszodással együtt. Vagy csak én látom ezt a tükörben? - Egészségedre! És a diákokéra persze, mert természetesen most is azért vagyunk itt, hogy vigyázni tudjunk rájuk. – nyújtom koccintásra a saját üvegemet. Természetesen nem motivál minket más, mint az, hogy vigyázzunk a diákok épségére ugyebár. Egy auror gyakornok és egy medimágus mellett mégis mi baj történhet? - Még szerencse, hogy így szemmel tarthatjuk a tanulókat, hogy ne hozzanak szégyent a Roxfort ezeréves hírnevére. És láttad? Láttad ezt a gólt? – a mellettem lévő gerendán pihenő varjú is arrébb repül, amikor a Griffendélesekkel együtt megünneplem az oroszlánok legújabb találatát.
Alkímia óra - VI.-VII. évfolyam 2005. 09. 29. csütörtök délután közvetlen a Griffendél-Mardekár mérkőzés előtt
Nem életem legkönnyebb kihívása átadni a tudásomat, azonban hasonlóan nagy felelősség, mint megtalálni a gyógyírt egy betegségre. Tisztában vagyok azzal, hogy egy rossz tanár képes elidegeníteni a teljes tudományágtól, és éveken, évtizedeken át cipeli miatta a tüskéket az ember. Mindenképpen hasznomra vált a tavalyi tanév, amíg visszaszoktam az európai környezethez, illetve az is, hogy tarthattam pár vendégelőadást a Mandragórán a tapasztalataimról és ismereteimről. Az azonban még mindig nem ugyanolyan, mint ennyire felelősnek lenni. Nem a legegyszerűbb az idei végzősök helyzete, ha alkímiából kívánnak RAVASZ vizsgát tenni. Gyors iramban haladunk a tanrenddel, hogy mindenképpen megkapják a felkészítést. A bájitaltantól eltérően nem csak üstöt, kést és mérleget kell használni, az eszközök repertoárja jócskán kiegészült a különböző formájú és funkciójú lombikokkal, athanorral, pecsétekkel és más, speciális felszerelésekkel, így az első órák empirikus része is nagyrészt azzal telt, hogy a gyakorlati feladatok példáján keresztül a diákok megismerjék és magabiztosan használják ezeket, valamint megtanulják az alapfogalmakat. A mai óra témája nagy ugrás az előző órákhoz képest, ez a témakör ugyanis bármikor előkerülhet a RAVASZ vizsgán. A hatodéveseknek sem árt, ha minél hamarabb megismerkednek vele. - Üdvözlök mindenkit! A mai napon összevont órát tartunk, azonban a gyakorlati részen mindenki önállóan fog dolgozni. A téma rendszeres visszatérő a RAVASZ-vizsgákon. – felegyenesedem a saját asztalom mellett, melynek eddig nekidőlve vártam, hogy a tanulók elfoglalják a munkaasztalukat, kezemben pedig egy ékszerrel játszok. A szemfülesek észrevehetik, hogy minden munkaasztal mellé kikészítettem egy pergament lefordítva. Az instrukciókat megtalálják majd rajta a tanóra gyakorlati részéhez. - A mai órán az alkímiai ezüsttel fogunk foglalkozni. Mágikus tulajdonságai miatt egy időben népszerű fémötvözetnek számított, bár ma is előszeretettel használják például ékszerekhez. Ki tudja megmondani azt, hogy milyen égitest az ezüst szimbóluma? – befejezem a babrálást a kezemben tartott ékszerrel, ami nem más, mint egy vékony karkötő az ouroboros szimbólumával – a farkába harapó kígyó lassú, de határozott mozgással követi a saját farkát. Az ékszert odaadom a hozzám legközelebb ülő diáknak, hogy szemlélje meg és adja azt tovább. - Az ötvözet tartalmaz higanyt is, ami a mozgékonyságát adja. Mágikus tulajdonságai nem merülnek ki ennyiben, ugyanis ez a fém reagál környezetére, és begyógyítja saját magát. Nyugodtan próbáljátok megrongálni az ékszert, persze ésszerű, tantermi keretek között. – sok munka volt az alkimista labor helyrehozatalával, nem örülnék neki, ha ismét a régi állapotok uralkodnának itt. Legjobb viszont, ha ezt saját szemükkel látják. Akár fizikai eszközt használnak a roncsolásra, akár a pálcájukat, a fém rövid idő elteltével visszaáll eredeti formájára. Persze megvannak a módszerek arra, hogyan lehet megtörni az anyagnak ezen tulajdonságait, az azonban már az egyes elemek szétválasztásáról szól, amivel novemberig nem foglalkozunk. - Fegyvereket nem szoktak kizárólag ebből készíteni, de ma is használják pengék bevonataként olyan ellenfelek ellen, akik érzékenyek az ezüstre. – nem feltétlen a vérfarkasokra gondolok itt, úgy tudom, az különben is városi legenda, hogy nem bírják az ezüstöt. De nyílhegyekről tudok alkímiai ezüstből, amiket pár száz éve használtak ellenük, amiről minden tankönyv megemlékezik az erről szóló fejezeteknél. - Kínában láttam egy ládát egyszer, aminek a lakatját készítették ebből. A mágikus védelem mellett a fizikai erőhatásnak is ellenállt, mert egyszerűen megjavította magát. – a koboldok is használnak hasonlót, de ők tiszta ezüstöt, és a saját mágiájukkal, amit leutánozni mindeddig egy varázsló sem volt képes. Jó okuk van arra, hogy tartogassák a titkaikat. Abban is biztos vagyok, hogy a trófeateremben tárolt serlegek némelyike is készülhetett ebből. Hiába koptatták az évszázadok a felületüket, azok ma is ugyanolyan tükörfényesen csillognak, mint a középkorban. - Tudtok-e olyan híres tárgyat mondani, melyek alkímiához köthető módszerrel készültek? – nem feltétlen az ezüstre gondolok itt, hanem bármire, ami az eszükbe juthat. Különösen érdekel a vendégiskolák tanulóinak ismerete és tapasztalata. Az alkímiával készült tárgyak közös jellemzője mindig az, hogy túlmutatnak saját magukon. A tudomány, a szimbolika és a mágia közös találkozásának eredményei.
A tizenöt éves énem legvadabb, legmerészebb álmaiban sem fordult volna elő olyan forgatókönyv, miszerint engem valaha az életben a Roxfort egyik professzoraként mutatnak be. Ki tudja, talán ki is röhögném magam már csak emiatt az abszurd, két komponensű feltételezés miatt is. A hosszú távú céljaim között nem szerepelt a túlélés vagy a tudomány, ez utóbbi úgyis csak keresetlen hobbyként és gyermeteg álomnak volt titulálva. Így jár az, aki szektában nevelkedik, és még azt is leírják, mi okozza majd elmúlását. A tizenöt éves énem azzal a szándékkal lépett be a Nagyterem kapuján, hogy ártson másoknak. Talán nem nevezte így, mert a szekta szemellenzője elég volt arra, hogy elfedjen minden észérvet, minden logikus gondolatot, de nehéz másnak nevezni azokat a terveket és ambíciókat, amikkel annak idején átlépte a küszöböt. Anastasia Romanov azonban minden igyekezete ellenére kiirtani nem tudta azokat. Azzal az indíttatással érkeztem, hogy majd én megmutatom akkori diáktársaimnak – Edevane-nek, Tillnek, Balmoralnak, Bloodnak és Fawleynak – a helyes utat. De végül ők voltak azok, akik letérítettek a számomra kijelölt, biztos halálba vezető útról, ami után mindent el kellett pusztítanom magamban és önmagam körül, hogy újra építkezni tudjak. A tizenöt éves énem idegesen, szívében rejtett dühvel ült arra a három lábú székre, mely most is fogadja az elsősöket egymás után. Egyetlen kívánságom volt csupán, hogy ne válasszanak el véremtől és húsomtól, mert azt nem bírtam volna elviselni. Nem a vörös hajam volt az, amivel kilógtam a többi, beosztandó tanuló közül, és nem is az, hogy milyen szorosan fogtam közben Lilinka kezét, hanem az, hogy társaimmal, akikkel hírnököknek neveztük magunkat, kicsit túlkorosak voltunk a beosztási ceremóniához, és a lehető legkevésbé britek. A falak hamarosan új tanulókat fognak fogadni, akik technikailag ezen leírás mindkettőjének megfelelnek majd. Épp csak nem a Durmstrang rideg légköréből érkeznek majd. A tizenöt éves énem nem produkált volna az igazgatónő bemutatására egy rövid, de tiszteletteljes meghajlást az asztalnál. Tekintetem végigsiklik azért a diákok asztalánál, de kicsi az esélye annak, hogy ismerős arcba botlok. A végzős diákok nem voltak még itt abban az évben, amikor ezek a falak vendégül fogadtak, a lépteim pedig már messze vittek az országból, amikor ők először pillanthatták meg a Nagyterem elvarázsolt mennyezetét. A Hugrabug asztalánál azért megpillantom Holdent, aki a jelek szerint letett az olyan hülyeségekről, amik miatt nyár elején meg kívánt halni. De ugyanúgy keresem Morgensternt is a Mardekárnál. Talán épp ott ül, ahol annak idején mi is helyet foglaltunk Liliyával. Biccentek egyet Longbottom felé, amikor találkozik tekintetünk. Háborús hős, és úgy tudom, jóban van Potterral. Tekintetem ezután pedig Fawcett professzoréra vándorol, akivel egyszer már kis híján kollégák lettünk, de az ex-aurornak végül más ambíciói voltak. Mind a kettejükkel ildomos lenne megtartanom egy beszélgetést az aggályok kapcsán, ami az óceánon túli helyzetet illeti. Az alkalom most nem megfelelő, de mindenképpen beszélni fogok mindkettejükkel. Hallottam az amerikaiak pavilonjáról, és nem csak hogy jól ismerem azokat az elveket, melyek alapján azt az installációt létrehozták, de azokban éltem, abban születtem, és az életemnél is jobban hittem benne. Öntelt és ostoba az, aki azt gondolja, hogy a Roxfort az a hadszíntér, ahol megvívhatja ideológiai csatáit és nyerhet is benne. A Roxfort eddig is megvédte magát. Ezután is meg fogja. Engem is legyőztek. - Kíváncsi vagyok, a Durmstrangban mit fognak szólni ehhez, professzor. – kérdezem a mellettem ülő Oakleyt, aki már akkor mentorom volt, és tulajdonképpen végigkísért azon az úton, melynek egy kitérője, állomása ez a pozíció. Természetesen ez most se történhetett másként. Amióta McGalagony igazgatónő felajánlotta a helyet, többször találkoztam vele, vagy váltottam baglyokat. Mindig számítani fog nekem Oakley professzor véleménye. Most is szükségem volt a segítségére, hogy átnézze és átbeszélje velem óravázlatok tucatjait és tanácsát kérhessem, hogy kerülhetem el, hogy olyan legyek, mint a legrosszabb volt tanáraim. Vendégelőadóként volt már pár órám a Mandragórán, de az azért még sem nem ugyanaz.
AA pépes tinktúra, amit a sérült nyaki sebére kentem, a szó szoros értelmében kiszívja a fájdalmat. Egyszer használtam csak magamon, mert épp volt indokom rá egy baleset miatt még odakint, Kínában. Bár az egy más jellegű, kevésbé súlyos sérülés volt, azért elég jól van fogalmam arról, hogy az előttem fekvő sérült most mit érezhet: megkönnyebbülést, ahogyan ez a keverék átveszi belőle a fájdalmat, mégpedig hatékonyan. Tartom a szavam azzal, hogy tényleg csak egy rövid ideig kell kibírnia, és a fogait se kell a végletekig összeszorítania. Sejtettem, hogy kicsit fiatalabb nálam, de meglep, hogy éppen csak nagykorú. A fizikai állapota a sebet leszámítva egyébként jó. Sejtem, hogy ennek köze lehet ahhoz, hogy miért is kap efféle munkákat. - Értem. – tömör, semmitmondónak tűnő, ám mélyen koncentráló válasz, és nem csak azért, mert azt figyelem, hogy mikor vált színt a gyógykivonat, hogy levehessem azt, a fájdalmával és az esetleges fertőzéssel együtt. Csak egy pillanatot szentelek újra a kalitkában ücsörgő lénynek. Soha nem foglalkoztam bestiákkal, de sajnálom őt is. Nincs igazán sok dolog, amit nem osztok meg Liliyával, de azt hiszem, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ezeket az eseményeket nem mesélem el neki. Tudom, hogy a szívén viseli a lények sorsát, és azt is, hogy mindenképpen cselekedni akarna. Vívunk viszont elég háborút, nem kell még egy. - Kérlek, jelezd, ha még fáj valahol, de elméletileg már el kellett múlnia. Ha már nem fáj, akkor összevarrom a sebed. – a nyakára kent paszta elszíneződött, egészen kifehéredett. Innen lehet tudni, hogy működik. És bár biztos vagyok a hatásában, az állatokkal ellentétben az emberek többnyire el tudják mondani, ha valami bajuk van, és tudja jelezni nekem, ha mégis fennáll bármilyen panasza. Ha nem jelez semmit, akkor egy pálcaintéssel eltüntetem azt, majd egy episkey varázslattal eltüntetem a sebet. Az már nem vérzik tovább, nem fájhat, sőt, még csak nyoma sem marad. Leszámítva azt a vért, ami eddig távozott belőle. - Ezzel meg is volnánk. De még egy szóra… – intek neki, hogy felülhet, felállhat, ami kényelmesebb neki. - Épp szükségem lenne segítségre. A bestiák nem a szakértelmem. – csak egy utolsót intek a pálcámmal, hogy a felszereléseim összeszedjék magukat. Nem lenne feltétlenül okom bízni egy csempészben, de nem tudom azt állítani, hogy nem értem meg a helyzetét. Végül ki tudtam bekkelni a tanulmányaim időszakát azzal, hogy mindenemet pénzzé tettem, amim van. A Romanov ékszerek voltak az első, a Tűzvillámom pedig az utolsó, amit eladtam. Utóbbit még azóta sem pótoltam, és bár hiányzik a repülés, jelenleg a teendőim mellett kapacitásom sincs a sport ezen formájára. - A munka része egy pár napos utazás is. El kell hozni valamit. Semmi illegális. – teszem hozzá, meggátolva a felesleges gondolatokat. - Ha úgy gondolod, érdekel, a Szent Mungoban megtalálsz. Hosszú távú elköteleződés, ezzel arányos díjazással. És biztosan jobb, mint amit itt nyújtanak. – az utolsó mondatra körbemutatok a koszos raktárhelyiségen, amit alig várom már, hogy elhagyhassak.
Üzenetek megtekintése
