Miriam Deccor

    
   Nem lehet még több az idő délután öt óránál, mégis olyan mintha már megütötte volna a nyolcat a kicsi zsebórám. Hideg és sötét van idekint, félelmetes ilyenkor a Magányos tölgy tövében üldögélni, de mi így szeretjük ezt a helyet. Nem ez a legkényelmesebb talaj amin valaha is ültem de mégis hátra dőlök és magam mellé húzom, ráfektetem a mellkasomra és hagyom, hogy a hópihék ellepjék az arcomat.
   - Hiányzott már ez a csend - olyan halkan mondom, hogy ha nem feküdne ilyen közel hozzám Emily meg sem hallaná. Nem válaszol, de mégis tudom, hogy hallotta mert érzem ahogy mosolyra húzódik a szája.
    Nem tudok jobb dolgot elképzelni annál mint, hogy valakinek a nővére lehetek. Kicsúsztatom a zsebemből az órámat és hunyorogva megnézem mennyit mutat, csípi a szememet a hideg levegő és kicsit könnyes is pedig rég nem sírtam már. Nincs már sok idő a vacsoráig, ezért csendben felülök, egy pillanatra sem engedem el a vállát ezért kicsit nehezen megy a felülés, de megoldom.
   - Mennünk kell - megköszörülöm a torkomat. - Még végül elkésel a vacsoráról.
   - Elkések? És te?-  kérdezi - Te nem vacsorázol?
     Elmosolyodom, de nem válaszolok, nem mondhatom neki, hogy inkább egy jó meleg kávé mellett töltöm az estét.
    Mikor beérünk a kastélyba elengedem a kezét, adok egy kissé korai jó éjt puszit a homlokára és hagyom, hogy csatlakozzon a barátaihoz. Én hamar felmegyek a szobámba átöltözni, kissé átázott a cipőm, nem is csoda, elég nagy a hó odakint. Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen aki kihagyja a vacsorát, igencsak sokan üldögélnek még idelent de igyekszem észrevétlenül elhagyni a klubbhelyiséget.
    
    Többször is körülnézek mielőtt benyitok a konyhába, ezt már csak megszokásból. Igyekszem minél halkabban becsukni az ajtót és elmosolyodom amikor meglátom, hogy nem egyedül fogok itt ücsörögni. Lelkesen integetek vissza Minervának és gyors léptekkel megindulok mosolyogva felé.
    - Na szevasz! - mosolyogva leülök mellé és integetek a legközelebbi manónak, aki amint meglát kérdéseivel halmoz el, amit én már csak mosolyogva fogadok. - Nagyon megköszönném ha kapnák egy kávét, igencsak átfáztam - rég nem beszélgettem már Minnie-vel és szerintem van mit megbeszéljünk. Neki látok válaszolni a kérdéseire bár nem történt velem olyan sok minden, vagy mégis?! - Fuu, hát, van egy pár dolog amit nem mondtam el - nagy levegő és jöhet is az információ zuhatag. - Nem rég kaptam egy levelet, hogy anyám a nyáron újra házasodik, szóval ha tudsz egy szabad szobát a nyári szünetre valakinél azt megköszönném - mondom nevetve, hogy nehogy komolyan vegye. -  De nehogy már ilyen hülye családi ügyekkel zaklassalak itt, azt hiszem tetszik valaki, bár még nem vagyok biztos benne - lehet, hogy egy kicsit korán a lényegre tértem, de nincs semmi ok az időhúzásra. - Veled mi van?

                                        

   - Az elsőre nem igazán emlékszem már. Sőt azt sem tudom már, hogy mi volt az első – nevetem kissé el magam.
    Az igazat megvallva én még soha nem láttam kecskét, annyit tudok róla, hogy fehér és farka van, de ebben sem vagyok teljesen biztos. A kecskék nem villába való állatok.  Igazából gyermekkoromban csak képeken láttam az állatokat a lovakon kívül, azokkal is csak a lovaglóleckék miatt találkoztam.
   - Akkor mindenképp megyek kecskét simogatni. Olyan fura állatok, de bírom őket nagyon. – nem igazán értem, hogy Minerva hol találkozott kecskékkel, ezeket az állatokat nem igazán lehet minden útszélen látni, még az állatkertben is elég ritkán fordulnak elő. -   Persze, nem is úgy értettem, hogy holnap mutasd be a leendő Mr. Deccort. A bonyolultat arra értettem, hogy semmit nem tehetsz igazán egyedül, valahogy mindig tudnak olyan dolgokat rólad, amiket megtartanál magadnak legalábbis nekem rendszeresen van ilyen jellegű problémám.  Nincs is értelme semmit elsietni, nem faggatózni akartam tényleg. Igazából nincs ebben semmi furcsa, mi tesszük azzá.. mindig kicsit meglep, ha valaki tizenévesen azt mondja, megtalálta élete szerelmét. Lehetséges persze, hogy nem vagyok túlságosan romantikus, és annak köszönhető ez a vélemény, de szerintem nem éltünk eleget ahhoz, hogy ilyen téren egy életre előre döntsünk valamiben bármi más ismerete nélkül. Mit gondolsz?
    Nem hiszem, hogy itt a Roxfortban tudnának rólam olyan dolgokat amik igazak és inkább megtartanám őket magamnak, az is csoda ha tudják a nevem.
   - Szóval azt mondod, hogy tudsz segíteni nekem abban, hogy megtaláljam az első barátomat? – kérdezek rá furcsán mosolyogva Minervára -  Egy tizenéves még azt sem tudja mi az a szerelem, én sem tudom még, hogy mi az, de van még időm arra, hogy megtudjam.  
    A karórámra pillantva rájövök, hogy egy átlagos estén én ilyenkor már rég az ágyamba szoktam olvasgatni, de ez nem egy átlagos este, egy este és egy nap sem átlagos ha egy új emberrel ismerkedek meg.
   - Mennyi ideje ülünk már itt vajon? Nem vagy még álmos?

                                        

  Már nem igazán lep meg, hogy Minervát gyerekként fröccsel itatta az anyja, még mindig alig hiszek a füleimnek bár ez a sebhely mellett csak egy kisebb, lényegtelen dolog, amit lehet, hogy még néha pár mugli ember is megtesz a gyermekével nem teljesen józanon. Nem igazán tudok mit hozzá fűzni vagyis amit mondanák az nem biztos, hogy szép lenne ezért inkább csak a kérdésére válaszolok.
  - Az első azt hiszem tizenhárom évesen volt Franciaországban, de az csak egyetlen korty bor volt, de az is lehet, hogy kettő.
   Az elsőre már alig emlékszem pedig csak egy éve volt, bár azt kívánom, hogy arra nyaralásra senki sem emlékezzen, akkor vesztem úgy össze apával, hogy anya értem küldte a sofőrünket mert nem voltam hajlandó tovább vele együtt maradni. Az az este volt életem egyik legrosszabb estéje, összevissza szidtam apát csak azért féltékeny voltam a mostohalányára, de volt okom a féltékenységre, sokkal jobban törődött vele mint velem, olyanokat mondtam neki amit teljesen megbántam másnap.

  - Ennek örülök. Enélkül is elég sok olyan dolog történik, amin az ember nem mindig kellemesen elmélkedik.. Szóval úgy érted, belőlük nem szeretnél egyet? És lányokból? Kecskékből? Kifejtenéd ezt bővebben? Már ha publikus. Ha gond van, hátha tudok segíteni. Tudom, hogy a Roxfortban ez az egész elég... bonyolult.
   Szerintem elég sok időm van még ahhoz, hogy eldöntsem, hogy szeretnék-e gyereket. Először szeretném ha lenne egy biztos állásom és lakásom, persze ezek a dolgok nem lennének fontosak mert anya bármikor segítene és a villa amúgy is az enyém lesz, de nem szeretném ha felnőtt koromban is ő tartana el.
  - Amint végeztem a Roxforttal alapítok egy kis farmot és ott lesz sok-sok kecském - nevetem el magam. Kecskék? Miért kellenének nekem kecskék? - Akarok gyereket, egy kislányt de majd idővel, egyszer legyen egy férfi mellettem. Bonyolult? Mennyire bonyolult? Annyira, hogy nekem soha nem lesz itt barátom? Itt a Roxfortban még nem igazán beszélgettem fiúkkal, pedig már itt vagyok négy éve.