To Miss Fawley

  megjelenés

- Monitorok. - bólintok, ahogy mosolyogva hallgatom az élménybeszámolót. Nem nevetem ki, de azért megmosolyogtat a dolog, mint ahogy őt is megmosolyogtatta volna, ahogy anno én csodálkoztam rá mindenre a varázsvilágban. Bár az is igaz, hogy az ember kisebb korában fogékonyabb és nyitottabb az újra. - De megjegyeztem, hogy nyilvánosságban nem érdemes tévé, vagy számítógép közelébe vinni! - egy könnyed nevetéssel mondom ezt, nem mintha ez a veszély most nagyon fenyegetne, vagy egyébként aggódnék emiatt. Én részben a családom miatt azért bőven képben vagyok ezzel a világgal is, de egyébként sem menekültem át teljesen a varázsvilágba, hiába volt rossz a viszonyom édesapámmal például, vagy kötődtek ehhez rossz emlékeim.
A rossz emlékeket és a pillanatnyi megmosolyogtató dolgokat mégis félreteszem, mert van, ami előbbre való és most jobban leköt. Igazság szerint Serena társaságát nagyon is élveztem s ezalatt az este alatt az iránta érzett vágy szépen szárba szökött, ez pedig kölcsönösnek is bizonyul. Nem habozunk hát sokáig, amikor a csend és a pillanat megteremti a kellően ráhangolódott miliőt, akcióba lendülök s innen már nincs is megállás. Vagyis lehetne, amennyiben ez nem lenne konszenzuáis dolog, de erről itt szó sincs. Serena élvezettel simul tetteim alá s ez mind határozottabbá tesz, mind jobban visz tovább az úton.
Akartam őt s ez az akarat egy elég határozott, irányító viselkedésben nyilvánult meg, ami egy ponton nyilván mérséklődni fog, de egyelőre még túlságosan is a szenvedély irányított. Ugyanakkor úgy érzékeltem, hogy Serena ezt nem bánta s végső soron az ő kisugárzása, viselkedése hozta ezt felszínre bennem. Persze azért óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy egyébként egy nem a lázas első alkalomnál mennyire változna az ő magatartása s ez mit hozna ki kettőnkből, ez olyan dolog volt, amire most úgysem kapnánk választ, érdemes hát félre tenni. Ki tudja, talán majd kiderül! Meglátjuk...
Most viszont azt látjuk meg, Serena miként is reagál a fokozott kényeztetésre. Ahogy meztelen valónkban is megcsodálhattuk egymást, sok már nem volt hátra, viszont az évek és a tapasztalat meg-megszólal bennem s nem rohanok mégsem annyira fejjel a falnak, mint egy húszéves srác tenné például. Nem, a testiség művészet a maga módján s ez megkívánja, hogy ne az ötperces világcsúcs felállítására készüljön az ember magát a másikra vetve. Szóval Serena combjai közé találok utat magamnak, hogy alaposabban is megkóstolhassam a csinos kis csillagszeműt. Nem aprózom most el, nem kapkodom, inkább figyelmes ismerkedő jelleggel kóstolgatom s járatom rajta a nyelvem. Az élvezetről tanúskodó rezdüléseknél, sóhajoknál pedig szépen tanulom, hogy mit is élvez, mit szeret igazán s egyre inkább azt az intenzitást, azokat a nyelvcsapásokat részesítem előnyben, közben fel-felpillantva rá. Ahogy egyre inkább megfeszül teste, úgy idomulok én is nyelvcsapásaimmal igényeihez s nyalom a csúcsig Serena-t, akinek édes élvezete kicsit mosolyt is csal szám sarkaiba.
Mikor lecsendesedik a kéj első nagy vihara a leányzó testében s felkönyököl, én is mosolyogva nézek szemeibe combjai közül számat kézfejembe törölve, majd lassan elkezdek felfelé húzódni, de ezt az ő hívogató karjai is ösztönzik, amiknek engedek.
- Valóban finom vagy Serena! - kacsintok rá felhúzódás közben elengedve ezt a kis játékos megjegyzést, majd hamarosan már test a testen simulhatunk össze, simítok selymes barna tincseire. Most sem kapkodom, egy kielégüléssel már gazdagabb lett a lány, de gondolom, nem éri be ennyivel s valamennyit teszek is azért, hogy ezt csak fokozzam benne. Ismét érzéki csókot váltok vele, ráérősen, alaposan, míg ágyékom finoman az övének feszül s dörgölőzik ingerlő ritmusú ringással, jelezve, hogy merre tartunk, de azt még el nem érve.
- Kíváncsi lennék, hogy milyen vágyak rejlenek a csinos kis buksidban, mit próbálnál ki, mi az, ami csak vad álmaidban jelent meg? - súgom a csók után ajkaira, majd puszikkal haladok pofiján a füléhez, hogy lágyan megharapjam fülcimpáját, aztán nyakán haladok lefelé csókokkal, adva neki némi időt a válaszra. Viszont ha mindezen túl vagyunk, arcom visszatér abba a kiinduló helyzetbe, hogy szemtől szembe legyünk, mélyen nézhessek a kék lélektükrökbe, míg odalent végre-valahára egy határozott lökéssel magamévá tegyem Serena-t! Megindul hát ez a tánc is, csípőm finoman, de határozottan mozdul, hogy egyre mélyebben és mélyebben vegyem birtokba a leányzót, most is figyelve reakcióit s akkor gyorsítva és erősítve lökéseimen, amikor azt látom, hogy erre vágyik, erre van szüksége. Ez a végső táncnak viszont a kezdete, szerintem ő is érzi, hogy addig nem fog szabadulni, míg marad erő a testünkben! De ez koronázza meg ezt a szép napot igazán!

To Miss Fawley

  megjelenés

-Az az első tizenegy év sokat számít, és ha azt veszem a mugli világban olykor bonyolultabb egy-egy problémát megoldani, s ha az ember a bonyolultat szokta meg elsőnek, utána már könnyebben alkalmazkodik. - gondolkodom el a kérdésen egy kicsit. - De akkor majd figyelek, hogy ne csináljak semmi sokkolóan muglisat! - nevetem el magam hozzátéve még ezt az apróságot, hogy utána rátérjek Serena kérdésére, bár azon előbb egy nagyon picit el kellett gondolkodnom.
- Őszintén nem igazán történt még ilyesmi, lehet azért sem, mert inkább a varázsvilágbeli ténykedésembe szőttem muglis dolgokat és nem fordítva. Bár ez is inkább az auror munkán belül volt jellemző, ha egy adott helyzetben ezzel tudtam meglepni az ellenfelet. - azt hiszem túl feszes és görcsös vagyok ahhoz, hogy ilyesmit elkövessek, hogy megfeledkezzem magamról. Igazság szerint éppen, hogy nehezen engedtem el magam, a figyelmem igyekeztem mindig fókuszálni, így nem igazán alakultak ki a leányzó által feszegetett helyzetek.
- Neked volt esetleg ilyen? - kérdezek vissza, mert talán azért vetődött ez fel benne, mivel ő már került hasonló helyzetbe, pláne, hogy neki a mugli világ egzotikus, nem teljesen ismerős és talán kicsit ijesztő is lehetett.
Viszont van az a pillanat, amikor a szavak ideje lejár és valami másnak adják át a helyüket. Hosszabb ideje kényszerítettem magam önkéntesen magányra rövidebb intermezzo-kkal, s ezért nem meglepő, hogy visszafogottnak nem nevezném magam, ha megindultam az úton, akkor megyek is előre s ebben Serena nagyon is partner. Persze nem erőltetném rá magam, de mivel beleegyező magatartással találkozom, így nem kell ezen aggódnom. S alapvetően ez egy nagy erénye volt a leányzónak, hogy egyébként sem igazán éreztem azt a társaságában, hogy valami miatt kéne egy dolgot leszámítva. Igen, a társasága, a kedvessége tudott nyugalmat és enyhülést hozni a belső feszültségembe, ez mindenképp pozitív volt.
- Hmmm nagyon édesnek is tűnik ez a desszert! - mosolyodom el, ahogy érkeznek a karcos szavak játékos megjegyzésére, hogy aztán ismét csókot váltsunk. Engedek Serena húzásának, vízszintesben kötünk ki, testünk jobban összesimul, kicsit ránehezedem, míg évezem cirógató érintését s újra elcsattanhat pár csók, míg egyik kezem felcsúszott szoknyájának hála meztelen combját cirógatja.
Kellemes ez így, de egyre jobban zavar a rajtunk lévő ruhamennyiség, mert az már csak útban van, így az édes évődésnek ideiglenesen érdemes véget vetni, hogy távolabb húzódva feltérdelhessek a kanapén s az ing gombjait gyors mozdulattal oldjam meg, majd vessem is a lekerülő ruhadarabot félre, felfedve a sok-sok edzéssel keményre formált felsőtestem, amit itt-ott tarkítanak harci sérülések, hegek, éppen nem is olyan kis számban... viszont Serena mérsékelten kap csak időt most ennek a szemlélésére, mert őt is felhúzom a kanapéról s vele együtt már én is felállok, a kandallóval fordítom szembe, én pedig mögé kerülve csókolok hátulról a nyakába mélyen újra és újra, ujjaim pedig a fekete ruha cipzárját megkeresve lehúzzák azt, hogy aztán tenyereim letolják az anyagot vállairól, majd egy simítással a szőnyegre küldjem azt is, hátulról simulva Serena-hoz. Záporoznak közben a finom csókok puha alabástrom bőrére s kezeim tovább járják a maguk útját, hogy Serena melltartójának kapcsával is megbirkózzanak, de a bugyija is gyorsan erre a sorsra jut, hogy már csak egy pár magassarkúban álljon a tűz narancsosan táncoló lángnyelveinek melegítő fényében, tenyereim pedig oldalán simítanak felfelé, majd előre kebleire, finoman a telt halmokra markolva kezdik azokat gyúrni, játszadozni velük.
- Igazán pompás, telt kebleid vannak... tetszik! - kuncogva súgom fülébe, ahogy nyakán felfelé csókoltam végig, majd leheletnyit megharapom fülcimpáját. Végül megpördítem tengelye körül e leányzót, picit határozottabban markolok sötét fürtjeire, feszítem ívbe nyakát, hogy annak tövére nyomjak perzselő csókot s játékosan a közeli kanapéra lököm, én pedig úgy állok meg felette, kék szemeimmel falva a látványt, míg kezeim megoldják nadrágszíjam, aztán a nadrágot s néhány határozott mozdulattal megszabadulok minden ruhadarabtól, ami testem alsó felét fedte. S ha ez megvolt, így mászom Serena felé ragadozó farkasként (micsoda hasonlat!), hogy mélyen a szemeibe nézzek, majd megcsókoljam.
-A cipőd maradhat, kifejezetten szexi, hogy nincs más rajtad, csak az! - kacsintok rá, majd csókjaimmal megindulok testén lefelé kényeztetőn, nyakán át kulcscsontjára, majd keblére, egyik érzéki domborulatot a másik után fedezve fel csókokkal és nyelvcsapásokkal, bimbóit kényeztetve, hogy aztán hasfalán át haladjak tovább belső combjára , picit térde felé mozogva a csókokkal, aztán az édeskis kínzó húzás után csak ölére találnak ajkaim és nyelvem, hogy legjobb tudásom szerint részesítsem örömökben Serena-t. Ígéretemhez híven megkóstolom hát a desszertet s ez bizony egy alapos, kiadós nassolás, nyelvem édesen odaadó, fokozódó szenvedélyű táncával kezdem a desszert elfogyasztását!

To Miss Fawley

  megjelenés

- Személyes tapasztalat, de sosem veszik könnyen, ha az ember mást akar, mint amit ők a legjobbnak gondolnak. Tudjuk, hogy a pokolba vezető utat is a jó szándék kövezi ki és hát nem egy ember van, aki vagy szülői jó szándékból, vagy a szülő önmegvalósításának kiterjesztéseként kapott bizonyos nevelést, ami egy pályára állította. Lehet olyanra, amit ő normális esetben nem helyezett volna ennyire előtérbe. De esetedben abszolút nem ezt látom, ahogy beszélsz a témáról, ahogy össze tudod kreatívan kötni olyasmivel, ami még érdekel, mind bizonyítéka annak, hogy jó pályán vagy! - adom meg a magam válaszát a téma kapcsán és a meglátásom is beleszövöm Serena-val kapcsolatban. Az én választásom is meghatározta annak idején több tényező és ha nem is a szüleim világában érvényesültem, azért mégis hatással volt rám az az értékrend, amit otthonról hoztam.
- A lehetőség egyébként mindig nyitva van, hogy kipróbálj valami új dolgot és hát az élet is terelget erre-arra. Én se gondoltam volna, hogy tanítani fogok, aztán mégis. Bár ez lehet kihatással van arra is, hogy milyen minőségben csinálom... - és ez nem feltétlenül jót jelent, bár az auror képzés szerencsére olyasmi, amit nem tapasztalat és rutin nélküli emberek kezében tartanak, mert nem is lehet: a végeredmény katasztrofális lenne. Mégis az akadémia nem egy tanárához képest érzem, hogy egyfajta kívülálló vagyok.
- A kettő olykor nem válik el egymástól, gondolj csak Merlinre... de egyébként értem, hogy mire gondolsz, az ilyen pontok az idő előrehaladtával egyre ritkábbak. És hát a mágiatörténet sokszor teljesen más súlycsoport. Viszont ezek után lehet el kéne vigyelek egy múzeumba! - nevetem el magam, ahogy Serena közléseinek egy részét sikerül megválaszolnom, de azért volt még ott olyasmi, amit nem érdemes szó nélkül hagyni. Ilyen tekintetben is nagyon más világ egyébként a leányzó, mint én s ez valahol tetszett is.
- Én a varázstalan világot sem adtam fel, igyekszem mind a kettőben otthon lenni, de ez olykor okoz nehézségeket is, az embernek nagyon figyelnie kell, hogy ne feledkezzen meg magáról egyikben, vagy másikban. - és valahol ez is velem jár, hogy voltak muglis dolgaim, megoldásaim, nem mindenben részesítettem előnyben a mágiát, még ha meg is tudta volna könnyíteni a dolgomat. Aurorként is így voltam ezzel, ott is illesztettem kevésbé ortodox dolgokat a módszereim közé, a háborúban pedig egyenesen utaztam ezekre. És hát nem túl szép dolgokat okoztam vele s nem egy követője a Sötét Nagyúrnak azért is rühellt még jobban, mert számukra megalázóan mugli módra lettek elintézve. Egy kés, a puszta kéz és némi lelemény sok dologra jó lehet!
Ugyanakkor most igyekszem nem a háborús pszichózisomba visszazuhanni fejben és ebben Serena is segít jelenlétével, meg szavaival, amiket ő csacskaságoknak érez, nekem mégis tetszenek azok s emellett nem is mentem el szó nélkül. Viszont ezt követően már kevésbé a szavaké a terep, a tettek ideje jött el: csókban forrnak össze ajkaink, először kóstolva egymást s ehhez mérten még puhatolózón, finomabban. A csók végén pedig összemosolyogtunk, s homlokom Serena homlokának döntöttem picit.
- Pontosan olyan édes vagy, ahogy elsőre gondoltam. - töröm meg a csendet karcos hangon sustorogva. A kis távolság nagyobb hangerőt nem indokol.
- De remélem tudod, hogy ez még csak egy kóstoló volt! - kacsintok rá, ujjbegyeim pedig finoman megcirógatják tarkóját. Könnyed puszit nyomok a szája sarkába, majd pofijára is osztok párat, fülecskéje felé haladva. Kezem sem tétlen közben, tarkójáról lefelé simít nyakán, majd kulcscsontján át az oldalára, hogy határozottan haladjon végig ruhája fekete anyagán csípőjére, aztán tovább a szoknyarész fedte combjának külső oldalára térdéig. Közben ajkaim elérik fülét is immár.
- Az étvágyat pedig muszáj csillapítani, főleg, ha elég torkos az ember! - kuncogva suttogom neki, majd könnyed játékossággal zárom ajkaim közé fülcimpáját, utána pedig füle mögé nyomok csókocskát. Kezeim ekkor lendülnek akcióba: ami lent van, térdei alá csusszan, a másik pedig vállán picit szilárdabb fogásra vált s így emelem Serena-t új helyzetbe, hogy oldalvást ülhessen az ölembe.
Ajkaim újra ajkaira találnak, hogy most már az elsőhöz képest kicsit hevesebben, szenvedélyesebben csókolhassam meg a leányzót. Hosszabb, perzselőbb csókcsata lesz ebből immár, nyelvem játékos ismerkedéssel keresi és hívja táncba az övét, míg válláról a kezem felfelé siklik, hogy a sötét fürtök selymes erdejébe túrva simítson tarkójára, másik kezem pedig térdei alól kiszabadulva hajt annyit a szoknyán, hogy alákerülhessen s meleg, erős tenyerem simogatva haladhasson combjának külső oldalán fel s alá, ezúttal a fekete anyag elválasztó rétege nélkül.
A csók kifulladásával elválnak ajkaink, de ez nem jelenti azt, hogy az élmény véget érne, épp ellenkezőleg! Ujjaim megszorulnak a selymes sötét fürtökön, finoman, de határozottan markolok a tincsekre s egy enyhe húzással gyengéd határozottsággal feszítem ívbe Serena nyakát, hogy aztán a feltáruló alabástrom bőrfelületre, nyakának tövére nyomhassak mély, éhes csókot, közben kezem lent a leányzó belső combján simít végig fel, majd vissza térdére s itt megállapodik. Ajkaim persze ennyivel sem érik be, felfelé szaladnak csókokkal Serena nyakán, majd felérve újfent a lány homlokának döntöm magamét s így nézek kék, csillogó lélektükreibe, figyelve reakcióit, hogy mit váltottak ki belőle a történések s hogy mit is tudok a csillogásból kiolvasni...

To Miss Fawley

  megjelenés

- Képesség tekintetében valóban nem, de vagyont, kapcsolatokat, hírnevet viszont jelenthet. És ezek összeségének farvizén sokan el tudnak alibizni magasabb polcon, mint amit a képességeik indokolnának. - mind a mugli, mind a varázsvilágban jellemző volt az ilyesmi, ehhez nem igazán kellett speciális körülmény, legfeljebb a háttér részletei változnak. Persze Serena kapcsán nem gondolom, hogy ez így lenne, még a vacsoránál bizonyította, hogy van itt érdem s erre újfent céloz, amire könnyed mosollyal bólintok is.
- Vannak érdekes történetek és szerencsés eset az, amikor marad mindezekhez forrás, ami alapján vissza lehet kutatni. Azért töredékét tudjuk a dolgoknak, de talán ez így is van jó, a mi életünk minden részlete sem biztos, hogy jó lenne, ha az utókorra maradna! - kuncogok kicsit. - A középkorban össze lehetett hozni egész jól az együttélést, legalábbis addig, amíg el nem indult a korszak válsága, a tizennegyedik századtól kezdődő késő-középkori válságidőszakban lángoltak fel egyre inkább a máglyák, aztán a kora újkor hányattatásait figyelembe véve nem csoda, hogy a mágikus titoktartási törvény mellett döntöttek. Ha figyelembe veszem, hogy a muglik mit műveltek egymással vallásháború címén! Vagy amikor Cromwell a karácsonyt is betiltotta... - ha múltról van szó, kicsit jobban meg tud szaladni a beszélőkém, ez már egyértelműen látszik. Mindenkinek van hobbija, nekem ez ott volt a listán, érdekeltek dolgok, utána is olvastam és hát a családom háttere miatt ez még inkább érdekelt. Anyatejjel szívtam magamba a patinás múlthoz való vonzódást lényegében. Régebben sokkal szűkszavúbb, lakonikusabb voltam. Viszont amióta az életem részben egy önkéntes száműzetés lett ezek közé az ódon falak közé, ilyen tekintetben változtam. Ha társaságot kaptam, kicsit közlékenyebbé váltam, és ez most is így volt, bár Serena kedves, megnyerő természete is belejátszott ebbe. Jó volt vele beszélgetni, erre ma este már rájöttem. Egyelőre egy kellemes és kedves, alapvetően pozitív leányzót ismerhettem meg személyében, és volt benne valami szelídség is, ami belőlem talán mindig hiányzott, talán a foglalkozásommal veszett ki, de... bennem nem volt meg és benne láttam viszont. Aztán ki tudja, biztos van még másmilyen oldala is és végső soron nem is lenne olyan rossz azt felfedezni, de az egy másik kérdés, hogy ezzel mennyire tennék vele jót, mennyire lenne mindez jó és helyes. Az általam feltett kérdés is súrolja ennek a határait valamelyest.
- Értem! És ez valóban érdekes, s ha nem is hétköznapi, teljesen nem is szokatlan. De ahhoz képest, amiben én felnőttem, tényleg elég más. A mugli arisztokrácia olykor kicsit távolsággal kezeli a gyerekeket és én sem feltétlenül a szüleimből láttam sokat, hanem a személyzetből, vagy a nagyapámból. Lehet végső soron ezért sem volt olyan erős a kapocs apámmal, hogy rendesen tudjuk kezelni a döntéseimet, hogy én ezt az életet választottam. - ezen már gondolkoztam nem is egyszer, bár egy részem nem igazán gondolja, hogy egy szorosabb szülő-gyerek viszonynál ez változott volna. Az öreg lelki alkata egyszerűen a mindenható családapáéhoz állt közelebb, aki birtokolja családtagjait és megmondja, mi hogy legyen. Ezt a modellt hozta magával és én nem ilyen lettem, éppen ezért. Persze azon is elgondolkoztam már, hogy ha rá hallgatok, nem kerültem volna a mostani helyzetembe, de még így is szerintem üresebb lenne az életem. Akárhogy is, a kérdést nem feszegetem jobban, mert a családtervezésbe nem mehet bele az ember anélkül, hogy közölje ő amúgy vérfarkas és egyáltalán nem tudja, vagy nem biztos benne, hogy ez így mit jelentene, mit befolyásolna, mennyire lenne helyes döntés egyáltalán. Nem lenne jó ezzel Serena-t letámadni, így inkább hallgatok minderről. Egyszer majd beszélünk róla talán. Talán.
Most a pillanattal foglalkozom inkább, azt szeretném megélni, jól érezni magam és kicsit normálisnak lenni. Serena közelsége vonz annyira, hogy tegyek felé egy-két "lépést", helyesebben átkaroljam és kicsit magamhoz húzzam. Élveztem a közelségét, az illatát, ahogy hozzám simult, majd így közelebbről is hallhattam lágy hangját.
Figyelmesen hallgatom hát, majd én is megrázom a fejem második megjegyzésére. - Ugyan! Miért haragudnék? Annak csak örülök, ha érzed magad annyira kényelmesen, hogy a felötlő gondolatokat is ki merd mondani. - felelem szelíd mosollyal.
- Nem lep meg, az egyik legősibb dolog a tűz, ami veszélyt, biztonságot, túlélést egyaránt jelent számunkra. Én is szeretem a hangulatát. - szabad kezem ujjai finoman simítanak szép rajzolatú álla alá, hogy egyúttal szelíden magam felé is fordítsam pofiját. - És szeretjük azt is, ha valami egyszerre tud átmelegíteni, de mégis fenyeget azzal a veszéllyel, hogy zabolátlanul felperzselhet, felemészthet! - szavaimat halkan, de határozottan vezetem elő karcossá tompult hangon, ahogy közben picit még közelebb is kerültem arcommal arcához, a végét már-már ajkaira súgva. Utána nem sokkal pedig zárom a fennmaradó kis távolságot is, hogy finoman, de mégis határozottan csókolhassam meg Serena-t, ha hagyja, egy gyengéd, kissé még puhatolózó csókkal, míg ujjaim álla alól tarkója felé siklanak egy finom cirógatással.

To Miss Fawley

  megjelenés

Úgy érzékeltem, hogy Serena-nak tetszik a hely és el-elbámészkodik, rácsodálkozik kicsit dolgokra, ami egyébként még aranyosnak is hatott. Alapvetően én voltam a fura, mint egyszemélyes élő múzeum, ami a lakókörnyezetemre is igaz volt, ezt be kellett látnom. De egyszerűen ilyen alkat voltam és ez is velem járt. Sok egyéb mellett... mert az évek során felhalmoztam olykor meglepő tapasztalatokat, vagy élményeket, úgy érzem.
- Na ez igen! - emelem meg a szemöldököm is egy kis elismerő bólintás keretében, ahogy jön egy kis kellemes meglepetés. - Ilyesmire gondoltam, szép kis ősi rokonság! És még a végén kiderül, hogy nem csak a csinos nőknek járó hódolattal tartozom neked! - cukkolom kicsit a csillagszemű leányzót, de ennyi játékosság belefér szerintem bőven, sőt... ezt az oldalam eddig se feltétlenül fogtam vissza és ez még tovább fog oldódni esélyesen, mert a szimpátia kölcsönös, élvezzük egymás társaságát és hát ez jön természetesen.
- Természetesen bele-belenézegettem a családi történelembe és ami azt illeti, a 16-17. században szinte biztosan volt varázsló a családban. Bár kicsit kusza história a maga módján, igazából VIII. Henrik király egy fattyú boszorkány lánya házasodott be a családba. Igazából a hölgyemény egy apácazárdába lett dugva mágikus tanulmányai után, hogy a Roxfort után továbbra is el legyen rejtve a világ szeme elől. Aztán amikor 1530 után az angol egyházszakadás miatt felszámolták a kolostorokat, egy ősöm megszöktette. Nem aratott vele osztatlan sikert, de végül viszontagságos fordulatok után az ő gyerekük már Cobham nevet viselve lett varázsló, I. Erzsébet muglik közt is ismert tanácsadója, John Dee mellett akit ők okkultistának, meg alkimistának tartanak, holott... attól több volt, de ezt már csak mi tudjuk. - mesélek kicsit Serena-nak a múltból, mert úgy vettem észre, hogy ez is érdekli, nem csak a csillagok, de a földi dolgok is, melyek a múlt ködébe vesznek olykor. Ez végül is talán közös vonása a csillagászattal: az égitesteknek is a múltbéli állapotát látjuk az égbolton.
A tea elkészítése viszont nagyon is a jelenre tartozó feladat, helyesebben a dolgok előkészítése hozzá, mert nem tudom, hogy Serena hogy szereti és találgatni nem szeretnék, így inkább mindent a rendelkezésére bocsátok, hogy aztán megfigyelhessem a dolgot és, ha lesz másik alkalom, akkor már én készíthessek neki valóban.
- Gyerekeidnek? Tehát nagy család van tervben? - dobtam fel a kérdést látszólag könnyedén, bár egyszersmind óvatlanul is, még ha érdekelt is a dolog. A baj az volt ugye az állapotom miatt, hogy egyáltalán nem voltam biztos, ez olyasmi ami nekem valaha is meg fog adatni. - De így összeállt egyébként a kép, Hugrás kisasszony! - teszem még hozzá, hogy a saját gondolataim is másfelé tereljem azért kicsit, bár tudom, hogy amit az imént kérdeztem, az nem megkerülhető. Ahogy más dolgok sem, de az biztos, hogy abba most végképp nem fogok belemenni.
- Griffendéles voltam, ez talán nem is olyan meglepő. És nagyon szerettem, még ha kicsit nehezen is indult, eleinte nehezen találtam meg a helyem. - kortyolok a teámból, miután már eddig hűlt annyit, hogy iható legyen. - Valóban nem könnyű a képzés, és hát most én sem könnyítem meg a mai fiataloknak, de a keménységet, a szenvedéseket később mindenki megköszöni, amikor az élete múlik rajta s amikor másoknak ennek hála nyújthat védelmet. Sokoldalúnak kell lenni, ahogy a szükséges RAVASZ-ok is mutatják és ez csak az alap, a java utána jön, sokszor már a képzés traumatizálja az embert kissé, de ez csak a kóstoló, mert ami élesben jön, az... mondjuk úgy, hogy én túl sok halált láttam, okoztam és magam is túl sokszor voltam a peremén, utoljára lassan öt éve volt, hogy majdnem rajtavesztettem egy akción s végül le is szereltek a dolog miatt. - megint a vékony jég, ennek a részleteibe nem érdemes belemennem és megint csak egy olyan terep, ahol falat kell emelnem egyelőre. Nem azért, mert Serena ne tűnne egy kedves, megértő leányzónak, de... nekem is vannak határaim és ilyen tekintetben nem most tudnék megnyílni. Inkább serényen fogyasztom tovább a teát, hogy aztán az üres csésze a kis tálcán kössön ki.
- Ugyanakkor ez most túl komor téma, mégiscsak Valentin nap van! - mosolyodom el, egyúttal jelezve is a dolgok határát, s valóban, semmi értelme elrontani egy szép estét, ami még javában kibontakozóba van szerintem. - Nem akarlak lehangolni és ennek az estének tán tényleg másról kell szólnia. - jegyzem meg kissé játékosabbá váló mosollyal és ha Serena is végzett a teával, akkor közben finoman, de határozottan át is karolom filigrán vállát, hogy úgy húzódhassunk picit jobban össze, ha ez nincs ellenére, miközben mélyen kék lélektükreibe nézek a magam hidegebb fényű kékségeivel.

To Miss Fawley

  megjelenés

Alapvetően kellemes volt ez a kis walesi kiruccanás is, bár ez nem feltétlenül az időjárásnak, vagy a hely varázsának volt köszönhető. Az említett két dolog egyébként egymással kölcsönhatásban nem tudott jól dolgozni, lehet egy szerencsésebb időpontban más lenne a benyomásom. Így azonban a pálmát leginkább Serena vitte el és az ő alapvetően kedves és derűs társasága az, ami kellemessé varázsolta számomra a mai napot. Jól éreztem magam a társaságában és már más szemmel néztem rá, mint amikor először futottunk egymásba.
Nem voltak sokan a vendéglátó helyen, de azért nem is volt a legkényelmesebb, mint teljesen mugli környezet, kissé feszengős azt figyelni, hogy mikor mondhat ki valamit az ember és mikor várjon vele. Szóval a vacsora végeztével természetesnek tűnt, hogy valamerre mozdulni kéne, mert Serena társaságát szerettem volna még élvezni s ezzel a jelek szerint ő is hasonlóan volt. Ha jól érezzük magunkat, akkor miért is sietnénk a lezárással? Inkább nézzük meg, merre visz minket az este!
Erre persze volt javaslatom, ha már korábban érdeklődött a kúria iránt. Én szívesen megmutatom neki és végső soron nekem se rossz ez így, mert az elmúlt években meglehetősen visszahúzódó életet éltem az idő túlnyomó hányadában. Most mégsem voltam teljesen magányos és jól esett megfogni Serena törékeny kacsóját, érezni a puhaságot, a belőle áradó hőt, szóval... az emberi közelséget.
- Nagyjából hétszáz évre tudjuk visszavezetni a család történetét biztonsággal, szóval egész tisztes múltra tekinthetünk vissza. Varázslók között mondjuk van ennél cifrább is. - adom meg a választ a kérdésére. - Egyébként jelenlegi jó állapotát nekem köszönheti a hely, évek óta nem igazán volt használatban és nem is figyeltek rá a család tagjai. Leszerelésem után én hoztam rendbe. - avatom be egy kicsit jobban a hely történetébe a leányzót, legalábbis egy-két részletbe. Aztán majd igény szerint tudok még mesélni.
- Akkor egy jó csésze tea, egy kis tűz a kandallóban és Fawley kisasszony átmelegedhet a nagy zuhé után! - jegyzem meg játékosan egy könnyed mosollyal kicsit szándékosan modoros hangnemben a tréfa kedvéért, de azért tény, hogy erre a hangulatra épít a hely is és végső soron én magam sem vagyok ettől mentes érzésem szerint alapjáraton. Még ha nem is csak ez az egy oldalam van... s ha már oldalak, én ismét elfoglalom a maga helyét Serena oldalán, ezúttal derekát karolva át, hogy az előcsarnokból bal kéz felé haladva egy a csarnokhoz hasonló hangulatú előszobán át a földszinti egyik szalonba , ahol a kandalló melletti barnás bársonnyal borított kis kanapéhoz kísérem Serena-t s ott kínálom hellyel.
- Foglalj helyet kérlek, mindjárt jövök a teával! - pálcám közben ismét előkerül, hogy egy intéssel fellobbantsam a lángokat a kandallóban, illetve a két kandallópárkányon álló gyertyát, hogy a tűz fénye vehesse át a csillár fényének helyét, amely ezt követően ki fog hunyni, erősítve a meghittebb hangulatot. Gyors léptekkel hagyom magára a leányzót, akit igyekszem nem megváratni, de a tea nem készíti el magát teljesen, vagyis hát akkor is kell egy varázsló ráhatása, én pedig a közeli teakonyhába fordulok át, pár pálcaintéssel elő is áll a tálcára a kancsó tea, két csésze, a hozzávalók (tej, cukor, citromlé) s egy kis tálka teasütemény is, majd ezt átviszem, hogy a kandalló és a kanapé közötti kis asztalkára helyezzem.
- Tessék parancsolni kisasszony! Ízlésed szerint el tudod készíteni, mert én nem tudom, hogy szereted. Bár, ha valami borzalmasan sablonos dumát akarnék elsütni, akkor azt mondanám, hogy biztos olyan édesen szereted, amilye te is vagy! - nevetem el magam egy kacsintást követően, majd a zakómat levetve félredobom azt egy használaton kívüli bútorra, így mégis kényelmesebb lesz.
- Egyébként meg azt is biztosra veszem, hogy a te süteményeid köröket vernek az ilyen átlagos bolti dolgokra. - teszem még hozzá, ahogy én is elkészítem magam számára a csésze teát, hogy annak birtokában foglaljak helyet a kanapén Serena mellett, nem tolakodó, de azért mégis bizalmasabb közelségben. Amíg teázunk jó ez így.
- Melyik házba osztottak a Roxfortban egyébként? Bevallom, én nem tudom eldönteni, hogy a Hollóhát, vagy a Hugrabug illene hozzád jobban, mert eddig mindkettő értékeiből véltem felfedezni benned.

To Miss Fawley

  megjelenés

A kenti éjszakában felhangzik a jól ismert pukkanás, hogy egy kőkerítés és egy kovácsoltvas kapu előtt tűnjön fel párosunk: Serena és jómagam, kart karba öltve. Bár ha hagyja, lehet, hogy ezt követően kacsóját is megfogom.
- A védő- és riasztó bűbájok miatt nem tudnánk egyből behoppanálni, az csak nekem menne egyedül. - magyarázom, hogy miért is itt kötöttünk ki, de már lépek is előre s a kapu erre nyílik persze. Igen, az üldözési mániám egész magas fokon dolgozott, amikor a hely védelmét dolgoztam ki, de egyébként arról is szólt ez, hogy illetéktelen a farkasságom miatt se jusson be  a maga érdekében. És én sem ki a kritikus időszakban. Ezt mondjuk Serena nem tudhatta és nem éreztem úgy, hogy ez lenne erre a megfelelő pillanat. Ha van ilyen.
Átszeltük a kúria parkját a kövezett ösvényen a katonásan rendezett virágágyások mentén, amit kis zöld sövény keretez s bennük tulipánok, rózsák virítanak még most is, egy őket melegen tartó, éltető bűbájnak hála, ami segíti a fotoszintézist nehezítő napfény hiány pótlását. Kis tavaszias idillt hoz a télbe, ezért is kedvelem. A kúria épületét elérve már nem járunk messze. Pár lépcsőfok és a nagy tölgyfaajtót is elérjük, amit nyitok neki, majd előre engedem.
- Érezd magad otthon Serena kedves! - előtte pedig feltárul az előcsarnok , ami egyelőre éji homályba burkolózik, de mögötte haladva pálcát húzok s egy intésre felpislákolnak a világítótestek.
- Nem tudom, hogy mihez lenne kedved, végigjárni az épületet, vagy netán egy késői teára leülni kicsit az egyik otthonosabb szalonban, ami nem kong ennyire, mint az előtér. - lépek mellé, kezébe adva a lehetőséget, elvégre ő a vendég. Akinek történetesen a derekára fektetem a tenyerem, kicsit élvezve közelségét, amennyiben ezt hagyja és nem zavarja. A télikert megtekintését annyira nem ajánlgattam, bár felmerült bennem, de az nappal látványosabb, vagy sokszor pont reggel, szerettem ott reggelizni az üvegen át bekacsintó napfénynél.

To Miss Fawley

  megjelenés

- Ha te mondod, én elhiszem! - bólintok a szavaira egy könnyed mosollyal kísérve. Ezt nem tudtam megítélni, de esélyesen igaza lehetett, mert engem sem feltétlenül kötött volna le a dolog azon túl, hogy gyerekként kirándulva bámultam az éjszakai eget nagyapámmal és csillagképeket meg tájékozódási pontokat mutogatott. Az mondjuk jó élmény volt.
- Ó, az öreg Lumpsluck jó tudott lenni, még ha kicsit felületes is volt azokkal, akiket nem igazán tartott a maga szempontjából izgalmasnak. - bár korban messze voltunk egymástól Serena-val, azért voltak közös tanár élményeink, részben annak köszönhetően, hogy volt, aki az iskolában maradt, és volt, akit Dumbledore visszahívott időközben. - Annak pedig örülök, hogy te is kedveled a bájitaltant, mert valóban hasznos tud lenni. - teszem még hozzá, hogy aztán a kérdésre is válaszoljak.
- Ez egy jó, de amúgy unalmas kérdés. -  nevetem el magam. - Mármint... nincsen mögötte semmi vad sztori, inkább arról van szó, hogy mugliként ugye annak a társadalomnak az elitjébe tartoztam. A mugli arisztokratikus ethosz pedig az, hogy a származás egyenlő képesség s az ezzel járó kiválóság olyasmi, amit a közösség érdekében is kamatoztat az ember. Ez jogosítja fel a hatalom- és vagy vagyon birtoklására. Nem mintha én ebben hinnék, de ilyen szellemben neveltek, az őseim politikusok és katonák voltak, így természetes volt, hogy én is szeretném a közt szolgálni. Az első öt roxforti évem alatt bontakozott ki az első háború a Sötét Nagyúr jóvoltából és sárvérűként én is megérezhettem már akkor, mit is jelent mindez. Így elszületett bennem az elhatározás, hogy én meg akarom védeni a mágus társadalmat, szolgálni akarok. - szinte bocsánatkérőn mosolyodom el szavaim után, mert tényleg unalmas volt és hosszúra is nyúlt, de a válasz ezt megkívánta. Mióta előadó professzor lettem, ilyen tekintetben amúgy sokat "fejlődtem": hosszan tudtam unalmasan beszélni.
- Nekem a nagyapám volt ilyen alak egyébként, ő sokat foglalkozott velem, nem volt annyira karót nyelt, mint a szüleim. Lehet azért, mert világháborús veterán volt és máshogy értékelte a dolgokat. - gondolkozom el picit. Ez olykor elő-előbukkant a gondolataim között s az is, hogy hiába nem volt már velünk évek óta, még mindig hiányzott. - Nekem egy húgom van egyébként, de ő sem varázsló. Vele sincs rossz viszonyom, csak ritkán találkozunk. - teszem még hozzá, mert az rémlett, hogy Serena az első találkozásunkkor is emlegette a szüleit, meg a testvérét is. Közben megjön a randihoz járó vacsora is, amit szépen el is fogyasztunk, mellette pedig azért él a meghívásom is Serena felé, amit őszinte örömömre el is fogad a leányzó.
- Nyugi, senkit nem zavarunk. - mondom egyszerűen, nincs mit ezen ragozni, magamban élek. Ahhoz képest mondjuk bőven nagy a hely, de ez engem sosem zavart és jelen helyzetemben nem is volt ez hátrány egyébként. A vacsorát mind a ketten befejezzük végül, s bár ingyenes volt, azért a néni kap némi borravalót, mielőtt távoznánk Serena-val. Kifelé menet a karom kínálom neki, hogy ha szeretne élni a lehetőséggel, belém karolhat, bár minimum erre odakint úgyis lesz szükség a hoppanálás miatt amúgy.
Odakint szerencsére már csendesedett az idő, nem zuhog olyan durván s ezért nem is ázunk meg már annyira, mint amikor befelé jöttünk. Most amúgy sem kell sokat kint lennünk, csak amíg van egy kis takarás az épület mellett, mert akkor már Serena-val együtt el is tűnünk a semmibe.

//Folytatás a megfelelő helyszínen//

To Miss Fawley

  megjelenés

- A hasznosság mindig egy relatív kérdés, mert sokszor indul úgy egy dolog, hogy senki nem gondolja annak, aztán egyszer valamilyen problémára mégis megoldást kínál. Legfeljebb le kell kicsit porolni... de egyébként megértem a dolgot, egy nagyon jó és ígéretes témának tartom azt, amivel foglalkozol! A főzetek kapcsán meg teljesen igazad van. Sokan egyébként azt a mágiaágat is kerülik, mert körülményes tud lenni, viszont elég sok haszna van, én nem tartom megkerülhetőnek. Személyesen is sokat köszönhetek neki. - mondom, és hát igen, aurorként is profitáltam belőle sokat, de jelen helyzetemben ez végképp így van. És ezzel nagyon is tudok ahhoz kötődni, amit Serena kutat, vagy amiről beszél éppenséggel. Az én életem-sorsom is egy égitesthez kötődik végső soron. Nem szeretem, de ez van.
- Éhes, de az nem mindig jelent jót! Mert ki tudja, hogy mivel lakik jól igazán! - kacsintok a leányzóra, bár tudom, hogy a közelgő ételre utal és hát igen, valóban jól esik már a vacsora is, így nem habozom, hogy az ízlésemnek megfelelő falatoknak lássak hamarosan, közben pedig a családról cserélve eszmét.
- Valahol őket is megértem, csak eltérnek a szempontjaink. - vonom meg a vállam. - Megértem, ezzel a háttérrel, ha furának találod, de nekem valamennyire az is az otthonom, még akkor is, ha a varázsvilágban találtam meg igazán a helyem. De akkor gondolom élvezted azért, hogy mostanra kiszakadhattál valami eltérő környezetbe az akadémiának hála, azért mégis szabadabb és nyitottabb, mint a Roxfort. - ha szinte csak varázsló közösségben élt, akkor az iskola sem lehetett nagy változás számára, de az akadémia azért már más, Hertfordshire nem egy zárt varázslóközösség, akkor sem, ha az intézmény egyébként itt is el van szeparálva.
- Hmmm én azt mondom, hogy inkább tartsd meg ezt a barnát, nekem tetszik! És igazán vonzó összképet ad a sötét fürtök és szépen csillogó kék szemek közötti kontraszt. Én legalábbis szívesen elnézem... - gonosz lennék, mert csak tovább öntöm az olajat a tűzre? Meglehet, ugyanis nem gondolnám, hogy a bókok zavarának enyhítésére alkalmasak lennének, de nem is az a célom velük. Serena édes leányzó, ez bizonyos volt és éppen ezért nem is engedtem volna el olyan könnyen a társaságát. Kíváncsivá tett, hogy mi lakozhat a csinos buksiban az arcpír mögött. Következő szavaim, a javaslatom is ennek szólt.
- Lehet sablonos, de mivel Valentin nap van és a helyek többsége esélyesen tele van, én nem igazán állnék be ebbe a sorba, úgyhogy ha tényleg érdekel a kúria, amit említettem, akkor szívesen vendégül látlak! - adom meg a válaszom, figyelve reakcióját. Tény, hogy a csoportos enyelgésből nem venném ki a részem, az utóbbi években egyébként is sokkal inkább élveztem a félrevonulást, így ez is vezeti szavaimat. A nyugodt körülmények áldásosak tudnak lenni és jobban tudunk egymásra is figyelni. Ha befejezzük a vacsorát, ennek a döntésnek a fényében mozdulhatunk majd.

To Miss Fawley

  megjelenés

- Ellenség, vagy barát, ez kicsit relatív is számukra, én úgy gondolom. Amennyiben beállsz a sorba, elfogadod a dolgot, akkor lehetsz barát és ez talán veszélyesebb is, mint ami előttük volt. Ott volt egyfajta határvonal, amit nem tudtál átlépni, hiába voltál megalkuvó. Nem fértél bele a világképbe. - mint én sem, bár bennem fel sem merült a megalkuvás. Sokaknak persze lehetőséget adott az a felállás is a minisztériumi hatalomátvétel után, de a mugli származásúak akkor is ki lettek rekesztve, ez nem lehet megkerülni. Arend esetében nincs ilyen, valahol sokkal végletesebbek eddig, ahogy látom: barát vagy ellenség van, és kicsit anarchistának tűnnek a szeszély propagálásával, ugyanakkor én érteni vélem azt, hogy ez közel sem a valóság.
- Igen, ennek egy részével találkoztam már én is. - bólintok, ahogy Serena elkezdi sorolni az ismereteit. aurorként kellett ugye a bájitaltan RAVASZ és én egyébként sem volta rossz ebben a mágiaágban, sőt! Ez egyébként később kapóra is jött, meg az is, hogy aurorként sem hanyagoltam el ezt a mágia ágat, így mostanra némi kínlódás árán, de képes vagyok boldogulni a farkasölőfű főzettel. Egyszerűen muszáj volt ezt elsajátítanom. - Mindenképp és érdekes és hasznos a dolog, ez kifejezetten tetszik! Ügyes vagy és sok sikert kívánok mindehhez! - egy könnyed mosollyal jegyzem meg, mert egyébként tetszett, hogy Serena milyen átéléssel és lelkesedéssel beszélt minderről, hogy mennyire fontos neki ez az egész. Jó volt látni ezt a lendületet és elszántságot, szimpatikusnak találtam kifejezetten.
Persze a beszélgetés mellett van más is, amit még lehet csinálni, én pedig egy kis játékosságot meg is engedek magamnak, mert van egy ilyen oldalam is, bár indokolt esetben szokott felbukkanni. Ennyi belefér, meg egyébként is remek alibi, hogy Serena kacsóját kezembe fogjam kicsit és egy kis cirógatás is bőven belefér ezzel a kóklerkedésével. A mosolya alapján úgy látom, hogy ez kifejezetten tetszik is neki.
- Oh, hirtelen milyen bátor lett valaki! Lehet mégse szereti annyira kerülni a bajt ez a csillagszemű kisasszony? - kérdem kissé évődve, a vicc kedvéért beszédmodort váltva egy rövid időre. - Azért csak vigyázzon, mert nagyon tudnak harapni! És ha éhes, akkor igencsak komoly az étvágya! - cukkolom picit a szépszeműt kicsit nevetve, de valahol kétértelmű volt az egész. Megpróbáltam palástolni a velem járó igen komoly nehézséget, de valahol meg benne volt az egészben más is, egy kis plusz feszültség, ami nem az engem emésztő kórral állt kapcsolatban. Nem, annak több köze volt a csinos pofihoz, a szép kék szemekhez... ahhoz, hogy Serena tényleg tudott rám úgy nézni, amitől kedvem támadt megkóstolni. Ennek jegyében egy kacsintást is megeresztek felé.
- Nem igazán örültek. Nincs is különösebb viszonyom velük, főleg azért, mert nem azt az utat követtem, amit nekem akartak és nem a mugli világban érvényesültem. Kidobtam az ő szemükben a címem, rangom, nem úgy viszem tovább a nevet, ahogy gondolták és ezt főként az apám nem fogja megbocsátani. Nincs ezzel gondom, elfogadtam, hogy mind másként gondolkodunk és nem erőltetem a dolgot. Eleve nem feltétlenül ők neveltek, ott volt a személyzet is ugye... - vonom meg a vállam, mert ha ez fiatalabb koromban fájt is kicsit, vagy zavart, mostanra abszolút nem izgat. A saját világom, a saját életem bőven leköt. És hát azzal, hogy nem feltétlenül a szüleim foglalkoztak velem, a kötődésünk mértéke eltérő volt. Hiába, a felső tízezer élete elég más tudott lenni. Valahol ez is tetszett a varázsvilágban: úgy szakadhattam ki ebből, hogy valami arisztokratikus különlegesség a mágia révén mégis megmaradhatott.
- Végül is az odafigyelést, alaposságot is nevezhetjük varázslatnak, mert nagy műgonddal kezelik a csokoládét, annyi biztos! - bólintok, majd mosolyogva hallgatom, ahogy Serena már képzeletben fel is lapozta a süteményes repertoárt.
- Jól hangzik! - biccentek a szavaira, mondjuk az, ahogy a leányzó vörösödni kezd, valami egész mást jelenthet, mert nem hinném, hogy a folyós csoki önmagában ezt váltaná ki belőle. Na, a gondolatai ilyenkor mondjuk érdekelnének. Azért kezem kinyújtva az asztal fölött kisimítok egy tincset az arcából, majd pofiját cirógatom meg picit.
- Vigyázz, ez a metamorf mágus bemutató eddig csak az arcod tette pirossá, a hajszíned nem változtatta meg! - jegyzem meg a vicc kedvéért. - Bár meg kell hagyni egyébként igazán édes, amikor elpirulsz. - kacsintok még rá, hogy aztán visszahúzzam kezem. - Viszont... mit szólnál ahhoz, ha a vacsora befejeztével még kiruccannánk egy kicsit?

To Miss Fawley

  megjelenés

- Ha szereted a rémtörténeteket... - biccentem kicsit oldalra a fejem, ez valahol tényleg nem pont ebbe a légkörbe illik egyébként. - A Rend teljesen más, mint amit az első két varázslóháború jelentett. Ott volt egy olyan ideológiai rendező elv, amivel ha nem is értett egyet valaki, de nyomon lehetett követni. Tudtuk, hogy részben a muglik ellen irányul, én tudtam, hogy sárvérűként nekem egy másodperc maradásom sem lenne az ő szép új világukban. De ami most megy... hosszú ideig elv nélküli terrorcselekményeket láttunk, aztán nagy nehezen csak kiböktek valamit nyilvánosan, de az alig több a semminél. A hatalom önmagáért való akarását vallották meg, de az valójában minden totalitárius rezsim sajátja, csak a többségük veszi a fáradtságot, hogy ezt valami üzenetbe csomagolják. Itt meg csak a lusta arrogancia érződik. - ha már felmerült, nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot és igyekszem a véleményem elmondani anélkül, hogy azt a néhány titkos nyomozást és megbeszélést, amiben részem volt, ne érintsem. Ott volt Kingsley beszéde és a végre-valahára megfogalmazott "krédójuk", igen. Viszont ez meg tényleg nem volt valami önmagukon túlmutató dolog, csak az eddig is nyilvánvalót manifesztálta halvány Orvell utánérzésként.
- Bizonyos mértékig semmi sem felesleges, mert mindennek megvan a helye egy nagy egészben. De egyébként akartam is kérdezni, hogy mire is jutottál-jutsz a kutatásaiddal? Ezzel a területtel az RBF letudásán kívül nem sokat foglalkoztam, be kell vallanom. Legfeljebb annyit, hogy ha eszköztelen magam maradok bárhol, a csillagok alapján be tudjam magam tájolni. - ennyi túlélési készségem volt, ami ide kapcsolódott, de egyébként Serena szakterülete terra incognita volt számomra kétségtelenül. Érdekelt is éppen ezért, hogy mit tud nekem mesélni.
- Mondjuk a muglik meg a jövőt akarják kiolvasni belőlük, úgyhogy a sokoldalú ismeret megközelítés már nem is lep meg. De én a tenyérjóslásra esküszöm, az az igazi! - fűzöm még hozzá, most egyértelműen humorizálva, de nem céltalan a dolog, inkább egy kis játék része, mert az asztalon át Serena egyik kacsója után nyúlok.
- Szabad? - kérdezem egy játékos kacsintás keretében, tovább folytatva az általam kezdett kis bohózatot s ha adja a kezét, akkor kézfejét balomban tartva tenyérrel felfelé fordítva kicsit nézegetem, míg jobbom mutatóujja puha tenyerének finom vonalait cirógatja, azokat járja be.
- Hmmm... én itt egy hosszú, légiesen könnyed életet látok a vonatkozó vonalból, igen... - már inkább felfelé nézek közben mélyen Serena szemeibe, míg tart a cinkos kis jóslás paródia, ami inkább arra remek alibi, hogy a kezecskéjét fogjam, érintsem és picit játszadozzam vele, de talán ennyi szélhámosság megbocsátható. - érzékeny és alapvetően jóságos, kedves vagy, és látok itt, nos... remélem szereted az állatokat, mert valami nagyvad kerülgetni fog téged! De ha hallgatsz rám, inkább nem fogadsz örökbe egyetlen farkast sem! - engedem el a kezét végül egy kisebb nevetés kíséretében, mintha ez amúgy opció lenne számára s minden bizonnyal elég valótlannak is hangzik. Ugyanakkor ez egy olyan dolog, amiről fogalmam sincs, hogy bárkivel is hogyan fogok majd tudni beszélni. Mikor és miként? Na pont ez az, amiért nem igazán akartam ilyen helyzetekbe kerülni, mint a mostani. De valahogy meg kell küzdenem ezzel és most is erre tettem kísérletet. Azt egyébként nem tudhattam, hogy merre alakul ez az este, mi lesz belőle, sok lehetőség nyitva volt. Elvégre mindketten felnőttek vagyunk, tudunk helyén kezelni dolgokat és majd kiderül, hogy mit is akarunk kezdeni egymással. Vagy meddig.
- Nehéz kérdés ez, eleve a társadalmi megítélése is változó, a kultúra része is az alkoholfogyasztás bizonyos mértékig. Elvégre a pub-ban ücsörgés is komoly identitásképző az esős idő mellett! - nevetem el magam. A származásom miatt mondjuk ez nálunk pont nem volt jellemző, a lordok házának tagjai nem igazán szoktak egy Dirty Duck nevezetű kocsmában ücsörögve barnasört szürcsölni.
- Kent, Cobham falutól nem olyan messze, de már inkább a természetbe ágyazva. És igen, a település nevének, meg a vezetéknevem egyezésének van oka. Az őseim voltak birtokosai annak a településnek is, és bárói címüket onnan kapták, még ha nem is onnan erednek, hanem Surrey-ből valójában. - kicsit meg is előzök egy kérdést, de végső soron nincs mit titkolnom mindezen, én egyébként sem azt az utat járom, ami a származásommal adatott volna. És korábban is mondtam, hogy mugli származású vagyok, még ha a keményebb kifejezést is használtam erre. Az mondjuk szándékos volt, ha a varázslóháborúk kerülnek elő, ott magamra vonatkozóan nem szoktam fukarkodni ezzel a terminussal.
- Nocsak! Ez igazán ígéretesen hangzik! Most mondjam, hogy ami csokis és sok? - nevetem el magam. - Egyébként valóban inkább a csokis dolgok felé mutat a preferenciám, Belgiumban ettem nagyon finomat ilyen vonatkozásban legutóbb. Te mire teszed le a voksod? - kérdem egy könnyed mosoly keretében, ha már lazább vizekre eveztünk, de nem is baj ez, elméletileg egy ilyen találkozó nem a közös busongásról szól és eleinte az ilyen komorabb témákat le is tudtuk.

To Miss Fawley

  megjelenés

Olykor van, hogy az embert felkészületlenül érik dolgok, mint most ez az eső is, akkor pedig alkalmazkodni kell. Most nem volt mit tenni, becsületesen eláztunk, de szerencsére volt erre gyógyír, még ha kicsit körülményesebb is jelenleg, mert suttyomban kellett elvégezni a bűbájt, de szerencsére ebben már bőven volt rutinom. Részben szakmai ártalom is volt, elvégre sok olyan helyzet adódhatott egy auror életében, amikor gyorsan és a lehető legészrevétlenebbül kellett cselekedni.
A másik ilyen ártalom a megfigyelés és az emlékezet kombinációja volt. Ha az ember sokat foglalkozik nyomozati ügyekkel, kell helyszíni szemléket, vizsgálatokat tartania, ügyek között kapcsolódási pontokat keresnie, akkor szüksége van ezekre a képességekre. Most viszont teljesen békés, ártalmatlan dolgokra használtam ezeket: egyszerűen a sors adta partnerem kapcsán hívtam elő az emlékeimet, vagy figyeltem meg a megjelenését aprólékosan, ez utóbbit persze szóvá is téve, mert tetszett, amit láttam.
- Köszönöm! - adom meg egy mosoly és biccentés keretében az adekvált választ a viszonzott bókra, hogy aztán komolyabb vizekre is evezzünk szóban. Bár az sem igaz, hogy ez ne lett volna komoly, nem tréfából osztottam a bókot, hanem úgy is gondoltam.
- Azt hiszem sokak fejében téves képet hagyhatott az ostrom arról, hogy milyen is ez... főleg, hogy a benti diákok többsége nem élte át azt, ami egész évben előtte a falakon kívül zajlott. Én mondjuk fejest ugrottam abba, de ez egy másik történet és vidámnak abszolút nem mondható. - jegyzem meg Serena szavaira. Nem megyek egyelőre mélyebben részletekbe, majd kérdez, ha valami érdekelné, vagy akár úgy is tekintheti, hogy ezt máskor lenne érdemes átrágni, mindezt rá bízom. De azért van még a mondókájában olyan, amire akad mondanivalóm, így folytatom.
- Azt viszont nem mondanám, hogy nem vagy túl jó, mert láttalak gyakorolni és emlékszem, hogy némi segítséggel egyáltalán nem mentek rosszul a dolgok. A probléma gyökere inkább a csinos buksidban lehet, egyszerűen félsz egy kicsit ettől az egésztől és ezért blokkok vannak benned. Ezzel persze nincsen baj, mindenki másnak születik s nem kell mindenkinek ugyan azt az utat bejárni. Én például azért is lettem auror részben, hogy a hozzád hasonló boszorkányok és varázslók, akik nem vágyják a harcot, akikben van félelem az ilyen helyzetektől, békésen és nyugodtan élhessék az életüket. Bőven elégnek tartom, ha az arra hivatottak áldozzák énjük egy részét, amíg mások a saját tehetségük szerint tesznek hozzá a közjóhoz eltérő területeken. - na itt picit már a tanári szerep is kijött belőlem, de mellette azért a saját hitvallásom, énképem elemeinek is volt tere felsejleni s ezért se fogtam annyira rövidre a szavaimat, amellett, hogy érezhető volt: sokat vagyok magamban és csendben. Társaságban pedig a korábbi lakonikusabb énem már nem igazán érvényesül. Hiába, változik az ember.
- Oh igen? - kuncogok kicsit a megjegyzésére. - Mondja ezt azon szebbik nem egyik képviselője, amelynek tagjain egyáltalán nem könnyű eligazodni! - cukkolom picit Serena-t, ez a hangszínemen is érződik, mert lássuk be, a férfiakkal kapcsolatban tényleg ritkábban hangzik el, hogy nehéz őket megérteni. És hát valahol tényleg igaz, hogy egyszerű dolgok érdekelnek és mozgatnak minket, evolúciósan is.
- Azt is, meg az alkoholt is, mert olykor az sem segített. A leszerelésem előtt volt, hogy el-elszaladt velem a ló. - ha már eddig őszinte voltam, nem most fogom abbahagyni. Igen, ez is én voltam, a múltam része volt. Kérdés, hogy ki az alkoholista, vagy mit is takar ez, de én derekasan fogyasztottam, viszont úgy, hogy ez a munkám rovására meg sosem ment például. A kettőt sikerült teljesen elkülöníteni. - Van még egy-egy alaklom, hogy visszahívnak nyomozáshoz, bevetéshez, de... erről nem igazán beszélhetek, mert többnyire kényes, vagy bizalmas ügyek alkalmából történt ez. - adom meg a választ a kérdésére, mert korábban tényleg volt ilyen, bár most nagyjából egy éve ilyen nem volt, de előtte nyomozásokban, ehhez kapcsolódó megbeszélésekben részt vettem, pont a Rendhez kapcsolódóan, ez pedig szigorúan bizalmas téma.
- A fiatalság már csak ilyen, gyorsan jönnek a fellángolások és a csalódások is, ilyenkor van meg a helye ennek. De az mindenképp jó, ha úgy érzed, hogy már talpra álltál. - azért érzékeny téma ez és nem is kéne feszegetni, nem is lenne igazán ideális. De az mindenképpen pozitív, hogy Serena is nyíltan és őszintén áll a közös beszélgetéshez.
- Miután többnyire magamban éldegéltem, így kénytelen voltam megtanulni, és ez amúgy bevetéseken sem volt hátrányos, bár az elég gonzo tud lenni, nem mindig lehet főzésnek nevezni! És végső soron háziasítva vagyok, főzök, mosok, takarítok! - nevetem el magam. A magányos életnek ilyen tekintetben volt sok előnye, mert ténylegesen önállósítottam magam, a szükséges tennivalókat bőven elláttam, bár ez háztartási bűbájokkal kombinálva történt, csak utóbbit a mugli környezetben annyira nem akartam emlegetni, még ha más nem is nagyon volt itt rajtunk kívül.
- Egyébként szükség is van minderre, mert valahogy fenn kelt tartanom a családi vidéki kúriát és az nem megy olyan könnyen, illetve rendbe is kellett hoznom, mert csak a leszerelés után költöztem ki oda Londonból. - adok még némi plusz magyarázatot, mert valóban sok munka volt és végső soron ez a ház tartotta bennem akkoriban a lelket, ahogy "felépítettem", rendbe hoztam, úgy épültem vissza én is, ambícióim és büszkeségem terepe lett belőle, egyúttal a magány egyfajta erődje is.
- És te hogy állsz a főzéssel sütéssel? Mert valahogy karakter alapján van egy olyan sugallatom, hogy te a sütést, a sütiket preferálod. Lehet azért, mert kisugárzásra is egy pozitívabb, édesebb leányzó vagy. - jegyzem meg egy kis kacsintás keretében.

To Miss Fawley

  megjelenés

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, én pedig annyit tanítottam és beszéltem alkalmazkodásról, a váratlan dolgokra való reagálásról, a tankönyvi tudás és a valóság között olykor meg-megfeszülő különbségről, hogy igazán nem lett volna fair, ha meghátrálok a pimasz hallgatók támasztotta kihívástól. És az volt az igazság, hogy olykor az ilyen tréfás kedvű fiatalok mutattak rá valamire a maguk naiv, egyértelmű könnyedségével. Itt és most arra, hogy bizony szükségem van egy ilyen estére.
Miért? Nos, mióta tanítok és nem bevetésekre járok, szembe kell néznem azzal, hogy már nem élhetek annyira a munkámnak, mint régen és lényegesen csökkent az esélye, hogy egyik napról a másikra végeznek velem valahol, akár úgy is, hogy senki se tudja hol lesz a sírom. És még negyven sem vagyok... szóval van még jó pár évem és végső soron szükségem van az emberi társaságra ilyen, vagy olyan formában. Valamit kezdenem kell magammal, azzal, hogy egy kórral élek együtt, az ehhez kapcsolódó félelmekkel, hogy újabban (legalábbis egy-két éve) ezért nem tudok igazán kötődni. Be kellett látnom, hogy végső soron gyávaság lenne hátralévő éveim a kúriám kertjének gondozásával tölteni és mellette az erdőt járni. Egyébként jót tesz lelkileg az embernek, de nem úgy, hogy ebbe erőltetem magam a szociális élet helyett.
Mindezt végig gondolva határozott lelkesedéssel készültem a randevúra s ez az elszántság, az, hogy erőt vettem magamon miután felismertem a problémámat, akkor sem csillapodott, amikor rájöttem ki is lesz a randipartnerem. Érdekes fintora a sorsnak, mert egyszer már egymásba botlottunk Serena-val s ezen felül még egy Minisztérium által kötelező önvédelmi kurzuson is részt vett, amit tartottam. Mindazonáltal ezektől szerencsére akkor sem lesz túl hivatalos a viszonyunk, ha egy intézmény ranglétrájának eltérő fokain állunk is. Azt hiszem nála lassabban állt össze a felfedezés, de ez természetes volt, nálam az, hogy ennyire emlékeztem eseményekre kis részben némi ingerszegénységnek és nagy részben annak volt köszönhető, hogy évtizedes viszonylatban a memória fontos része volt a hivatásomnak.
Partnerem gyorsan, de udvariasan köszöntöttem, az időjárása való tekintettel nem húzva az időt s úgy láttam, nem is neheztelt a hölgyemény azért, hogy nem kell ázni-fázni az eléggé csontig hatoló hideg februári viharos időben.
- Ó, Wales sem jobb... és mi most még nem is vagyunk annyira messzire a tengertől, ami csak fokozza ezt! - teszem hozzá egy könnyed mosoly és kisebb kuncogás keretében, ahogy az eddig Serena felé terített zakóm visszakerül rám. Átázva, de mindenem kapott az esőből, így teljesen mindegy. És ezt majd fogom orvosolni. Közben azért felmértem a helyet a maga rusztikus bájával, mert kifejezetten a régi századok paraszti világát idézte az enteriőr. S azt is megállapíthattam, hogy a néni, meg mi vagyunk itt nagyjából. Ilyen ítélet időben nem csoda. Régi foglalkozási ártalom volt ez, hogy fürkésztem a környezetem, felmértem a terepet. Kicsit paranoiás is vagyok...
- Igazán nincs mit, vétek lenne hagyni, hogy dideregj s megfázz, na meg szárazon még elragadóbban festesz ebben a ruhában. - jegyzem meg, ahogy a helyem felé orientálódva a magam szárazságáról is gondoskodom, amíg a néni nem figyel. Én mondjuk hozzászoktam a mostoha körülményekhez, de ez azért mégis egy randi és nem valami bevetés.
- Örülök, hogy ebben egyet értünk! - bólintok Serena szavaira, míg tekintetem összefonódik az ő kékségeivel. Nem esik nehezemre ez annál a ténynél fogva sem, hogy egészen jól megragadták a figyelmem és csinos pofijának méltó ékei.
- Valóban nem és tudván, hogy az aurorok világa nem olyasmi, amibe szívesen belemerülnél személyesen, ez a helyzet nem is fog változni, így nincs gond, legfeljebb egy kis pikantériát ad a helyzethez... - egy könnyed mosollyal toldottam meg szavaim, tényleg nyitva hagyva, hogy merre is alakul majd ez az este, ha már itt vagyunk. - De, hogy válaszoljak a kérdésedre, hízelgő, hogy jó pasinak tartasz, viszont az az igazság, hogy könnyű esetnek sem mondanám magam. Azt hiszem arról meséltem, hogy auror voltam hosszú időn keresztül. Nos, igazából a kapcsolataim mind rámentek a hivatásomra, ilyen-olyan módon. A legutolsó úgy, hogy majdnem meghaltam és a másik már valamennyire el is gyászolt. Azt hiszem érthető, hogy ez miért nem működik sokaknak. - egy kis szüntetet tartottam, míg elvettem egy szelet frissen sült kenyeret és nekiálltam fűszervajjal megkenni előételként. - Ezzel együtt idő volt, amíg azokból a sérülésekből rendbejöttem, s van, ami sosem fog teljesen meggyógyulni... és az a kép alakult ki bennem, hogy talán nekem ez az egész nem való. De... nem akarok lehangoló lenni és egyébként is túl sokat beszéltem magamról! A kérdés pedig valahol kölcsönös, hiszen egy ilyen kedves fiatal hölgy, szép vonásokkal és a tiszta nyári égboltot idéző szempárral könnyen találhat udvarlóra! - szám szegletében marad a finom mosoly, ahogy bókjaimat is kiosztom az érdeklődés mellé, ha már ezen a szálon indultunk el.