 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3 ... 9
|
|
1
|
Karakterek / Kean Rowle / Az igazság, az őszinteség és ami közöttük van
|
Dátum: 2018. 10. 18. - 20:21:23
|
 Sometimes the past come back,
Sometimes the future move away,
But everytime we and our decisions
are in the present.
Nem tudok nagyon mit mondani. Ami az aktákban szerepel az mind olyan mértékű információ, hogy még a legerősebb embereket is képes lenne megtörni. Ki várná akkor el egy ilyen fiatal lánytól, hogy megbirkózzon a kapott információkkal? - Azt nem tudom fájni fog-e, de az biztos, hogy nem esik majd jól. Néha azt kívánom bárcsak ne látnám mások gondolatait. Bárcsak azok a pillanatok megmaradnának maguknak, de nem. Az áldás néha nagyon is átok, és ilyenkor a világból kimenekülnék, ha tehetném. A kérdése nyomán rátettem a kötegre a kezemet. Igen, minden ezekben van, amik nem hivatalos jelentés részét képezték, minden olyan személy vallomásával, akiket el tudtam érni. - Igen, ezekben. – Sóhajtok egyet, mert a következő kérdésekre viszont nem szeretnék felelni, de ha már elhangzanak, akkor kénytelen vagyok. – Igen, ismeri a gyilkost, bár nem biztos, hogy az, akire gondol. Igen, most is van közöttük olyan, aki akkor is fenyegette a családját. Az utolsó kérés már sokkal bonyolultabb és sokkal összetettebb. Nem is tudom, hogyan kéne úgy fogalmaznom, hogy mindenkinek jó legyen. Neki, nekem, a családjának. Végül kihúzom magam, és előállok néhány javaslattal. Bár, ezek most nagyon keveset fognak érni, később, ha vége a háborúnak és Tudjukki elbukik, akkor még lehet haszna. - Az egyik megoldás, hogy testőröket fogad, olyanokat, akikben megbízik. Jelenleg ez egy nagyon szűk kör, de van néhány exauror ismerősöm, akik még azelőtt eltűntek, hogy a helyzet élesebb kezdett volna lenni. Megadhatom az elérhetőségüket. De talán az lenne a legjobb, ha nem tenne semmit. Ha elkezd mozgolódni, akkor talán rájönnek, hogy tud valamit. A helyzet nagyon ingoványos, jelenleg senki sem tudja, hogy mi lenne a legjobb. Talán az, ha nyaralás cím alatt elhagynák az országot. És persze nem is jönnének vissza egy jó ideig. Egy nagyon hosszú nyaralás lenne, mert ha nincs vége a háborúnak rövid időn belül, akkor valószínűleg soha nem térhetnek vissza. A helyzet az, hogy jelen állás szerint csak akkor lennének veszélyben, ha valamilyen feltűnő dolgot tesznek. Addig amíg igyekeznek semlegesek maradni, nem fogja bántani őket. Az aranyvérűek kincset jelentenek az országban, ha bármilyen módon kevesebb lenne belőlük, akkor a saját elméletüket kezdenék el aláásni. - A legjobb az lenne, hogy ha egyelőre nem tenne semmit vagy csak szépen lassan, nyugodtan. A lényeg, hogy bármit is tervez, ne szúrjon szemet azoknak a családtagoknak, akiket ott lát. Felveszem a dossziét az asztalról, és Emily felé nyújtottam. Ideje, hogy megtudja az igazságot. Nem akarom, hogy húzza az időt, ezért ki is nyitom neki, mielőtt még felé nyújtanám. Van, amin túl kell esni minél hamarabb. - A szemtanúk leírása alapján Mason volt az, aki közrejátszott a nagyapád megölésében, és most is az elsők között tért vissza a Nagyúr oldalára. Jelenleg nem tudom megmondani hol van, talán valamilyen kiküldetésen. Sajnos annyira nem állok közel a belső körhöz, hogy minden kérdésre pontosan meg tudjam szerezni a választ. Figyelem a reakcióit, ahogy átfutja a jelentést, és készen állok arra, ha esetleg rosszul lenne akkor tudjak segíteni neki. |
|
|
|
|
2
|
Ősi tekercsek / Pletykafészek / A Roxfort falain kívül...
|
Dátum: 2018. 10. 18. - 10:50:46
|
- Láttad?
- Nem, mit kellett volna látni?
- Tillt behívták a Miniszter irodájába. Szerintem le fogják váltani a pozíciójáról.
- Miért váltanák? Kingsley nem feltétlenül találna helyette jobb embert.
- Akkor te nem tudsz róla? Az ő irányítása alatt súlyosan megsérült egy diák. Jelenleg is élet és halál között lebeg, és azt is mondják, hogy ez a diák a Miniszter úr egyik rokona.
- Persze, ezért nem fogják leváltani. Megróni talán, de nem váltják le.
- Pedig pletykálják, hogy te kerülnél abba a pozicióba.
- Kizárt.
megbízhatósági mérő: 5%
|
|
|
|
|
3
|
Karakterek / Kean Rowle / A sötét jegy nyomában
|
Dátum: 2018. 10. 01. - 22:38:57
|
Hadrianus Monthgory Nem foglalkozok az élces megjegyzésekkel, inkább csak Hadrianust sajnálom, amiért őt is belekeverik ebbe a nevetséges helyzetbe. Komolyan nem lehetek már senkivel együtt úgy, hogy ne keringjenek rólunk pletykák? Bezzeg, mikor Channing volt a képben, akkor nem pletykáltak ennyire rólunk. Pedig annak sokkal jobban örültem volna. De lelépett egy szó nélkül. Nem is értem, miért gondolok még rá, teljesen feleslegesnek érzem. Már a hatása alatt sem vagyok igazán. - Nem vagyok meleg. Arról nem tehetek, hogy ezen csámcsog az egész parancsnokság. Valaki még évekkel ezelőtt elindította ezt a pletykát és azóta sem álltak le vele. Ha éppen tudni akarod, feleségem is volt. Mondjuk az, hogy elváltam tőle, csak még jobban erősíti ezt a pletykát, de nem érdekel. Én már megtanultam átlépni rajta, ha nem foglalkozok vele, akkor nem piszkálnak. Néha bepróbálkoznak vele, de nagyjából ennyi. Csak az újoncoknak olyan nagy szám, de mikor kicsit kutakodok az elméjükben, és olyan részleteket árulok el, amik akár azt is megakadályozhatnák, hogy az épületben legyenek, nem a főparancsnokságon, akkor azért lenyugodnak. Persze, mindenkit érdekel, hogy honnan tudok róla, de ezt nem szoktam elárulni. Semmi közük hozzá. - Elmondom, amint kiértünk innen. Nem, egyáltalán nem akarom beavatni a legilimenciába, de ettől függetlenül még igazam lehet. Nem kellemes, ha tudnak róla, az emberek általában elhúzódnak, és elzárkóznak. Arról nem beszélve, hogy igazság szerint ezt már az első pillanatokban el kellett volna mondani, vagy legalábbis nagyon korán, így lényegében Hadrianus hazugságnak is veheti. De jogosan vagyok óvatos. Volt már olyan kollégám, aki a képességemnek köszönhetően akart kibújni a feladat alól. Nem véletlenül nem vállalok párban munkát, ha nem muszáj.
Kilépve az utcai forgatagba egyenesen egy közeli sikátor felé veszem az irányt. Mivel egy mugli helyről van szó, nem hoppanálhatunk oda közvetlenül. A címet viszont már korábban megmondtam partneremnek, így csak annyi a dolgom, hogy odamegyek. Ez pillanatok alatt meg is történik, majd együtt sétálunk a pub felé, ahol én egy kávét kérek, majd le is telepedek a kevés utcai székek egyikére. - Az adatgyűjtést úgy értem, hogy biztos lesznek olyan nyomok, akár tanúk is, akiket vagy amiket nem említenek meg a jelentésekben. A tanúk ráadásul elsőre fontosnak nem tűnő információkat elhallgathatnak, de nekünk mindenre szükségünk van. Még a benyomásokra is. Néha egy megérzés ugyanúgy segíthet, mint maga a tények, amit kézhez kapunk. A kávémba kortyolok. Ezzel úgy gondolom, hogy pont annyira utalok arra mit kéne tenni, mint amennyire arra nem, hogy miként. Mert valljuk be, hogyan lehetne bárkiből is kikényszeríteni információkat úgy, hogy nem is tudják az valójában fontos? - De mielőtt bármit is tennénk, előbb nézzük meg azt a holttestet. Az nagyon sok mindent eldönthet. Talán nem is lesz majd szükség a külön kihallgatásokra. Talán van valami, ami megkönnyítené a dolgunkat olyan szempontból, hogy merre keresgéljünk tovább. Mert ha most egy muglit is találunk azon a boncasztalon, ki kell deríteni, hogy kinek köszönhető a tetoválás rajta, honnan hallhatott róla. Rengeteg kérdést vetne fel, amiket nem tudnánk olyan könnyen megválaszolni. - Én azt mondom, hogy kéne egy lista a Roxfort tanulóiról is. Talán közülük lehet valaki a célpont. A holttesttel és a „tetoválással” csak neki akartak üzenni. Nehezen tudnám elképzelni, még talán a mostani végzős évfolyam között lehet olyan, akinek szerepe volt a háborúban, de leginkább arra tudok gondolni, hogy nem maga a gyerek, hanem a családja a célpont. Márpedig nem tudok ilyen gyerekről jelenleg, de ez még nem jelent semmit. Hamarosan úgyis kiderül, mert úgy gondolom, nem engedik, hogy megoldatlan legyen ez az ügy. - Szólj, ha kész vagyunk, akkor akár mehetünk is tovább.
|
|
|
|
|
5
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2018. 09. 24. - 13:41:04
|
Hadrianus Monthgory Nem is tudom, mi a rosszabb. Ez az új ügy vagy azok a következmények, amiket magukkal vonnak. Persze, biztos vagyok benne, valahol érzem a zsigereimben, hogy ez bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen, de amíg konkrét információnk nincs, addig nem akarok semmilyen következtetést levonni. Így is sokkal többet találgattam, mint amit kellett volna, és idő hiányában ideje is volt elkezdeni az ügy felderítését. Kollégámat viszont félreértettem a muglikkal és a kórbonctani intézettel kapcsolatban, így nincs mit tenni, nyomás a muglik közé. Azt hiszem, húsz évvel a történtek után lassan jobb lesz, ha megbékélek velük, és nem teszek úgy, mintha az ellenségeim lennének. Mindannyian egy nyomorék hibájából. - Nem akartam kérdezni – mosolyodom el, hiszen úgyis tudni fogom, amint rá gondol. – Kellenek is a kapcsolatok a muglik között is. Elvégre néhány esemény ugyanúgy rájuk is tartozik, illetve előfordult már, hogy ők okozták egy varázsló társunk halálát. Személyes tapasztalatból tudom, és bár nem volt tudomásuk róla, hogy Annie boszorkány, a támadás attól még halálos volt. Nem, egyáltalán nem szeretem a muglikat, és ha nekem támadnának gondolkodás nélkül használnám a pálcámat. Lassan és megfontoltan, sétálgatva lépkedünk a folyosón. Körülöttünk sok kollégánk, valaki még meg is jegyzi, hogy a rólam szóló pletykáknak engedve feltételezze, hogy épp egy gyors menetre megyünk. Ami hülyeség, hiszen Hadrianusnak is saját irodája van, nem kellene sehova sem mennünk hozzá. - A diákok nem hülyék, egy egyszerű biztonsági előírással nem lehet átverni őket. A kicsiket még talán, de a nagyobbakat semmi esetre sem. Egy olyan dolgot kell kitalálnunk, ami nem áll messze a valóságtól, de mégsem az, és igazolja a jelenlétünk. Hivatkozhatnánk a dementorokra, de nem tudnánk megmagyarázni. Ha a különös furcsaságokra fognánk, akkor pedig feleslegesen lennének ott aurorok. Azokat nem nekik kell kivizsgálni. És, ami még inkább foglalkoztat az az egyszerű tény, hogy vajon McGalagony tud róla, hogy szükség van ilyen intézkedésre? Talán nem kéne azonnal visszajönni, hanem vele is el kéne beszélgetni az eseményekről. Ha van valami információja, akkor megtudni azokat. De ezen még gondolkodnom kell. Talán később felvetem a társamnak.
A másik kérdés viszont valóban a sötét jeggyel kapcsolatos. Ha mindenkiről eltűnt, aki magára tetováltatta, és ezt én is láttam, egy részét legalábbis, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis feltűnt. Illetve ha esetleg egy mugliról van szó, milyen ok vezette ahhoz, hogy első esetben magára tetoválja ezt a jelet, másik esetben, hogy csatlakozzon. Egyáltalán egy halálfalót milyen ok vezette ahhoz, hogy egy muglit maguk közé vegyen. - Nem lenne korai abban az esetben, ha valamilyen személyes ok vezette haza. Gondolj bele, azért mert valaki egyetértett Tudjukki gondolataival, attól még szeretheti a családját. Mi van akkor, ha valamelyik rokona meghalt? Meg fogom nézni az elmúlt két hónapban elhunytak és családjaik aktáját. Talán zsákutca, sőt szinte biztos is vagyok benne, de akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a tényt. Bármilyen kis mértékű mulasztás is vezethet ahhoz, hogy óriási hibát kövessünk el. - Óh, igen. Nagyon is. Gyere, mutatom az utat. Egész jó a kávéjuk, és töményt is árulnak, viszonylag sokfélét. Csak néhány utcára van a kórbonctani intézettől. Egy kis eldugott helyen, a mugli turisták nem is járnak oda, csupán a helyiek némelyike. Eldugott és csöndes, pont nekünk való lesz. Egy közeli sikátorba tudunk hoppanálni is, onnantól pedig sétálhatunk. Elárulom a címet, majd belépek a liftbe. Felettünk sok üzenet köröz arra várva, hogy elérjenek a céljukhoz. Az egyik meglepő módon a kezembe pottyan. Kíváncsian nyitom ki, majd mikor megállapítom, hogy a nagybátyámnak van megint valami nyűgje valószínűleg Elliottal, akkor zsebre teszem a levelet. - Csak egy családi ügy, nem ehhez kapcsolódik. Gyorsan válaszolok egy fel nem tett kérdésre, mielőtt még azt hinné, hogy el akarok titkolni valamit a közös ügyünkkel kapcsolatban. A Vad Macska fogadójának címerében egy fekete macska van, amint egy seprűre készül éppen ráülni. Ostoba választás egy cégérhez, de nem én vagyok a tulajdonos. - Van egy kis dolgom még ma, ha nem gond akkor nem időznék sokat a pubban. Felér velünk a fogadó szintre a lift, és éppen kilépve a fülkéből, azonnal meg is ostromolják a beérkezők. Komolyan, itt sohasem lesz annyi ember, hogy ne kelljen tülekedni? - Azt hiszem, nem ártana, ha végeznénk egy kis magán adatgyűjtést. Nem bízom benne, hogy minden információt megkapunk majd, Tillhez pedig nincs kedvem bemenni reklamálni. Valójában a közös ügyünk óta nincs kedvem vele találkozni, de egyelőre megúsztam, és nem csak a találkozást, hanem a kirúgást is. Nem volt szép eset, de túl vagyunk rajta. - És mielőtt kérdeznéd, nem azért, mert lefeküdtünk. |
|
|
|
|
6
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2018. 09. 22. - 19:48:25
|
Hadrianus Monthgory Mélyet szippantok a szivar illatából, amint belépek az ajtót. Már mikor nyitottam azt érezni lehetett, hogy valami igazán különleges található meg a helyiségben. És nem is tévedtem. Dominikai dohány. Az egyik legjobb minőségű. Volt már hozzá szerencsém, de nagyon ritkán. Nem azért, mert nem tehetem meg, sokba kerül. Csak a gyors égésűt jobban szeretem. Ez viszont egy különleges keverék. - Köszönöm, élek is az ajánlattal. Oda is nézek a kérdéses polc felé, mert nem akarok majd a későbbiekben kutakodni. Elég ha oda nyúlok. Főleg azért, mert a keresgéléssel csak az időmet vesztegetném. A helyemre ülve viszont azonnal az ügy kerül a figyelmem középpontjába. Nem hagyhatom, hogy bármilyen apróság elterelje a figyelmem. Főleg azután, hogy milyen bizonyítékot találtak, és bár még semmi sem biztos, nem zárhatom ki azt sem, hogy talán az egyik rokonom az áldozat. Nem tudok mindenkit szemmel tartani. - Nem zárnám ki a lehetőségét, hogy van köze hozzá, de azt sem, hogy nincs. Egy ilyen esetben óvatosnak kell lennünk, hiszen a legkisebb hír is, ami kiszivárog pánikot kelthet. Egyrészt az emberek között, akik még mindig nem felejtették el a harcokat és jó pár generáció kell majd hozzá, hogy a feledés homályába merüljön. Másrészt nem tudhatjuk, hogy nem-e egy halálfalók közötti leszámolásról van szó, hogy valaki megússza a büntetést beáldozva a társát. Erről tudnék én is mesélni, hiszen így kerültem el én is nagy részt az alaposabb átvizsgálást. No és persze annak az alkunak is köszönhetően, amit Kingsleyvel kötöttem. Pontosabban az apám kötött, de maradjunk annyiban, hogy ő sem tud mindenről, amiről én. De ez megint egy másik eset.
Figyelem, ahogy előkerül egy pergamen és hamarosan egy üzenet kerekedik belőle. Nem nagyon kell gondolkodnom rajta, hogy milyen üzenet kerülhet rá. Elég kevés az információ, amivel elláttak, és pont ez az ok vezetett ide engem is. Utálom az ilyen ügyeket. Egy nagyon is fontos dologról lenne szó, és elfelejtettek minket bármilyen formában értesíteni bármiről is. Már, ha képesek rá egyáltalán. - Ne aggódj, nekem sincs kedvem meglátogatni a muglikat – elhúzom a számat, mert ezt nem nagyon szoktam hangoztatni. A saját problémámat igyekszem eltakarni mások elől. – Találkozhatnánk a parkolónál, mielőtt odaérünk. Két szem többet lát alapon talán többre megyünk. A legfontosabb szerintem, hogy a sajtó ne neszeljen meg semmit, ezért óvatosnak kell lennünk. Kellene egy fedő sztori is, hogy miért megyünk az Expresszel. Mert tehetünk akármit, hacsak nem maszkírozzuk el magunkat, akkor két harmincas éveiben járó férfi nagyon is kitűnik a tinédzserek sokasága között. A sajtó pedig még fontosabb. Nem kell, hogy Vitrol mondjuk megszimatolja a dolgot. Addig nem, amíg nem tudunk bármit is, hogy ezzel cáfoljuk vagy megerősítsük a híreket. Akárhonnan nézem, ebből nem jövünk ki jól, mert mindenképp újabb és újabb kérdéseket vet fel minden megválaszolt kérdés. - Szerinted mennyi esélye van annak, hogy véletlen, és valójában egy muglit találtak a sötét jegy tetoválásával? Tudom, nem sok, de ettől még előfordulhat. Nem hiszem, hogy lenne valaki annyira ostoba, hogy azt tetováltassa magára, ami majdnem megölte. Egy dologra tudok gondolni még és ez nem biztos, hogy tetszeni fog. Mert egy nagyon hosszú harcot és külföldi minisztériumok bevonását jelentené. - Lehetségesnek tartod, hogy még ennyi idő után is legyenek aktív halálfalók a világban? Mert hát miért ne lehetne, hogy szövetségesek miatt külföldre lettek küldve, és most megpróbálnak hazajönni abban bízva, hogy már nem keressük őket? Akárhogy is, akármi is, a végére kell járni, és ennek semmilyen elmélet vagy találgatás nem lehet akadályozója. Figyelem, ahogy feláll, majd már veszem is kézbe a pálcámat, hogy eltüntessem a szagokat.- Ha gondolod, megtanítalak erre a kis varázslatra. Minden dohányzó kolléga tudja – mosolyodom el. – Tudod, nem mindenki szeret kimenni a friss levegőre, vagy egy arra kijelölt helyre. Főleg, ha sok dolga van az embernek. Odalépek a polchoz és kiveszek egy szivart a dobozból. Megszagolom, nagyon jó illata van. Elindulok az ajtó felé, közben lendítem a pálcám és egy pillanat alatt eltüntetem a szagot az irodából. A varázsige nagyon egyszerű, ha kell, akkor pillanatok alatt meg tudom tanítani kollégámnak. |
|
|
|
|
7
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Aurorparancsnokság
|
Dátum: 2018. 09. 20. - 17:26:17
|
Hadrianus Monthgory ”…a gyanúsított átadva az Azkaban őreinek, további kihallgatása kérvényezve. Mr. Forman mugli miniszter megvédve és emlékei módosítva lettek.” Pont. Ennyi. A jelentésem kész, és remélem most majd nem is zavarnak ezután a néhány napos kis kiruccanás után. Igazán szeretném kipihenni magam. Folyamatosan a muglik között lenni, arra figyelni, hogy ne buktassam le magam, ne kerüljek hozzájuk elég közel, és még a nyávogó gondolataikat is elviselni olyan kimerítő volt számomra, mint a családommal együtt lenni ugyanennyi ideig. Pedig alakulhatott volna másként is, és mindenki aki közöttük dolgozott eddig azt mondta, hogy nincs semmi baj velük. Volt olyan, aki egyenesen aranyosnak nevezte őket. Nem tudom mi az aranyos bennük. Mindegy, ez az én véleményem.
Egy kávét és egy szivart szívok el éppen, mikor érkezik néhány utasítás. Ennyit akkor arról, hogy nyugtom lesz. Biztos, hogy nem azért keresnek meg, mert megdicsérnek a munkámért. De még ha így is lenne, mindig volt ott eddig egy de. Most nem igazán vagyok kíváncsi ezekre a „de”-kre. Kibontom az első kis repülő üzenetet, majd el is fintorodom. Valamelyik kedves rokonom ismét balhét csinált, és figyelmeztetnek mindenkit, hogy csak azért maradhattunk a testületben, mert szükségük van ránk. De tudom, hogy az idő előre haladásával, és egyre több Godrickos végzőssel a nyakunkon már nem kell túlgondolunk az olyanokat, mint a bármit megtehetünk mert szükségük van ránk. És én nem akarok bíróság elé kerülni. Kingsley ennyire nem jó fej, hogy kihagyjon. Azzal a saját hírét kockáztatná.
Mérgesen dobom el a levelet. Ideje lenne beindítanom a gépezetet, mert így minden össze fog omlani körülöttem. Ahhoz hogy belefogjak abba a tervbe, viszont fel kéne keresnem Elliotot. Talán jobb lenne, ha mégsem, de még szükségem lehet rá, ha valaki megtámadja a hatalmam. Ő az egyetlen, akiben bízok, bár a Foltozott üstben történtek után nem tudom mire számíthatok.
Inkább egy másik levél után kapok, ami viszont egy parancs. Egy új feladat ráadásul valakivel, akit eddig csak névről ismertem. Hadrianus a szakmája egyik legjobbja, és a Minisztériumnak nagy szüksége van rá. Mi oka lehet annak, hogy minket kettőnket bíznak meg egy feladattal? Főleg egy olyannal, ami azt jelenti, hogy a sok diák között kell utaznunk a Roxfort Expresszen.
És persze, megint a muglik. Fel kell keresnünk a mugli rendőrséget, törölni néhány emléket és legfőképp, rájönni ki volt az a halálfaló. Már, ha tényleg egy halálfalóról van szó, nem csak egy ostoba mugliról, aki valahol látta ezt a jelet és poénosnak találta feltetováltatni magának. Sóhajtok egyet, mert ezzel sem fogunk két nap alatt végezni. Elnyomom a szivaromat, egy varázslattal eltűntetem a füstöt és a szagokat az irodából, majd elébe megyek az ügynek. Irány Mr. Monthgory irodája.
Egy kis útbaigazítás után végre elérem a kérdéses ajtót. Meg is érzem a dohány kellemes illatát. Már tudom, hogy jól elleszünk mi ketten. Főleg, ha ilyen jó minőségű dohányt szív. Bekopogok, majd be is lépek, nem várom meg, hogy beengedjen. - Üdvözöllek, Kean vagyok. A gondolataiban látom, hogy megkapta már és olvasta is a levelet, így legalább azzal nem kell foglalkoznunk, hogy megismertessük egymással a részleteket. Attól függetlenül, kíváncsi lennék, hogy van-e valamilyen korábbi információja. Mások is.
- Mit szólsz ehhez a remek ügyhöz? – lebegtetem meg a lapot a kezemben. – Milyen szivart szívsz. Igazán jó az illata.
Csak egy pillanatra váltok témát, mert muszáj megjegyeznem magamnak a márkáját. Szerintem otthonra is veszek néhány darabbal belőle.
- Szólj, ha felkészültél és mehetünk. Mondjuk előbb legurítanék egy kevés kávét, mert nemrég értem vissza egy másik küldetésről, és az az egy nem volt elég, amit eddig ittam.
|
|
|
|
|
9
|
Karakterek / Kean Rowle / Az igazság, az őszinteség és ami közöttük van
|
Dátum: 2018. 08. 30. - 16:47:11
|
Sometimes the past come back,
Sometimes the future move away,
But everytime we and our decisions
are in the present. Nem gondoltam volna, hogy a kandallóból kilépő hölgy annyira gyönyörű lesz, pedig csak egy beszélgetésre érkezett. Ha nem tudnám, mi volt az indoka a látogatásának, akkor azt is hihetném, hogy meg akar hódítani. Persze, tudom, hogy elég nagy közöttünk a korkülönbség, de bizonyította már elégszer a szerelem, hogy ez nem lehet akadály.
De itt biztos nem erről van szó, ezért nem is érdekes a jelen szempontjából. Ahogy elfoglaljuk a helyünket, annyi mindenbe akarok hirtelen belefogni, hogy nem tudom eldönteni melyik is legyen az első. Viszont, hogy szeretnék-e ténylegesen megragadni az első talákozásunk idején, erre nem tudok olyan választ adni, ami mindenkinek elfogadható. Nem igazán mennék vissza azokhoz az időkhöz, de az tény, hogy sokkal jobb volt, mint a mostani kényes helyzet idején.
Csak bólintok egyet a frissítővel kapcsolatos javaslatra, talán tényleg jobb lesz túlesni ezen az egészen. Még akkor is, ha maga az információ fájni fog. A biztonság azonban mindennél fontosabb, így mielőtt bármit is mondanék, szeretnék meggyőződni róla, hogy senki sem tud a megbízásról és a találkozóról. Az én helyem is veszélybe kerülni mind a családon belül, mint a Minisztériumban és a Rend nem hivatalos kémeként is. Valamint Emily is veszélybe kerülhet, és bár most még védené a családja, később a Roxfortban ezt akár el is veszthetné. Szóval mindenképpen szeretnék elébe menni a dolgoknak. - Köszönöm szépen. A kényes helyzet miatt jobb, ha erről csak ön tud és én. Mind a kettőnket bajba sodorhat, ha megtudják, találkoztunk és főleg az, ha megtudják miről is értekezünk. Sóhajtok egyet, ahogy meghallom a kérlelést, és a gondolati sürgetést is. Nem fogom akkor tovább húzni az időt. A halom egyik részét leveszem, ott ahol megjelöltem, mert az egy másik ügyhöz és mégis Emilyhez kapcsolódik. - Először egy másik, ki nem mondott kérésével kezdeném. Ez sem lesz könnyebb, mint a kérdése, amit feltett. A nagyapjáról van szó. Átadom a köteget, amik szépen sorba vannak rendezve. Tanúk kikérdezésének másolatai, gyanúsítottak kihallgatásának jegyzőkönyvei, helyszíni felvételek. Ez utóbbiak ismerősek lehetnek. Képek az áldozatról, rendőrségi jelentések és egy papír, amin az állt: Megoldatlan. A főcímen pedig Emily nagyapjának a neve szerepelt. Minden benne volt, amit valaha ki tudtak deríteni, de én tovább mentem, hiszen voltak olyanok, amiket csak gondolatban mondtak el. - Kérem, az utolsó dossziét nagyon óvatosan kezelje. Az lenne a legjobb, ha ki sem kerülne ebből a házból, hanem elégethetnénk. Illetve óhaja szerint eltenném én megőrzésre, amit bármikor újra megtekinthet. Az utolsó vékonyka kis dossziéban csupán néhány lap szerepelt. Többségében a helyszínen lévő aurorok beszámoló voltak, de ezen sorok egyike sem szerepelt a korábbi anyagban. A gondolati úton történt információszerzést sajnos nem fogadja el a bíróság. Pedig mennyi mindent megoldhatnék így.
Végignézek az előttem ülő fiatal hölgyön és elönti a szívemet a szomorúság. Miért kell olyanokat is belekeverni egy háborúba, egy harcba, akiknek egyébként nincs köze hozzájuk? Miért kell ezt a generációt is megfertőzni azzal a bűnnel, ami minket már elragadott? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre soha nem kapom majd meg a választ. - És hogy válaszoljak a kérdésére is. Igen, veszélyben lehet a családja és a maga élete is. De az igazi válasz az előttem lévő aktákban vannak. |
|
|
|
|
10
|
Karakterek / Kean Rowle / Rohadni vagy nem rohadni?
|
Dátum: 2018. 08. 23. - 22:41:50
|
A döntő pillant számomra mégis akkor következik be, mikor megunom Avery szövegelését. Egy olyan kölyök, mint ő soha nem fogja megérteni a helyzetem. Mindig el fog ítélni, és én belefáradtam az ilyen emberek felé tett folytonos bizonyításba. Már elítélt, és a párbaj ígéretével le is zártam magamban ezt a témát. Innentől már nem gondolok rá másként csak egy orvosra, aki nem kicsit a munkája elé teszi a sértettségét. Én soha nem tettem ilyet a munkámban. Pedig megtehettem volna. Megtehettem volna legutóbb Foresttel és Elliottal szemben is, de mi értelme lett volna? Semmi. - Nem áll jól neked, ha bókolsz és közben nem is akarod megtenni. És nem csak a gúnyos felhang miatt. Hidd el, így nem fogsz senkit sem levenni a lábáról. De ha már megígérem, hogy jó leszek és normális az ő elvárásai szerint, akkor nem is teszek majd másként. Még akkor sem, mikor amúgy felbosszantana a beszólása miatt. Azt hittem, hogy világosan elmondtam mi történt, de ha nem érti meg, ahogy nem fogadta el a sorban a helyemet sem, akkor az ellen nem tudok mit tenni.
Hagyom, hogy azt tegyen velem, amit jónak lát, hiszen most nem az ellenkezésnek van itt a helye. Nem is azt nézem igazából, amit tesz, hanem inkább az arcvonásait. És természetesen a gondolatait. Úgy látom, így hogy mind a ketten túlléptünk valamin, amit már rég meg kellett volna tenni, egész normális légkör is kialakulhat. Örülök, hogy így alakul, már nagyon vágyom a békére, ami úgy tűnik, soha nem jön el, mert a családom miatt mindig is célpont leszek. Valahogy nem lep meg. Valakinek ezt a csatát is meg kell vívnia és mivel én vállaltam magamra a feladatot, szó nélkül fogom tűrni a dolgot. - Csináld csak, ki fogom bírni. De ha nem, mégis csak egy medimágussal vagyok egy szobában, aki biztosra veszem, hogy nem hagyna meghalni. Igen, van egy kis éle a megjegyzésemnek, mert ki tudja mi történne, ha én most itt elveszteném az eszméletem. A cseppek hatására csak egy kicsit megremeg a szemem, de igyekszem a teljes érzelemmentesség álarcát magamra venni. Nem adnám meg neki azt az örömöt, ami a fájdalmam kimutatásakor érezne. Nem hagyom, és igazából annyira nem is rossz. De mondjuk azért nem is egy leányálom.
Érdeklődve nézek a kezemre, és várom az ítéletet. Mit kéne látnom? Elszíneződne? Kihólyagosodna? Azt hiszem, ilyenkor jó és áldásos a legilimencia. Szóval nincs semmi bajom. Mintha egy óriási kő gurulna le a lelkemről. Biztos vagyok benne, hogy öregedtem néhány évet ez alatt a kis idő alatt. De vége, szerencsére. - Végeztünk? Úgy kérdezem, mintha nem tudnám a választ. Még nem teljesen, de a szükséges papírokat pillanatok alatt aláírom, és ha van, akkor megfogadom a tanácsokat is. Legelőször is azt, hogy legközelebb nem nyúlok hozzá semmi olyanhoz, amiről nem tudom, hogyan került oda arra a helyre. - Köszönöm szépen – felállok és a kezem nyújtom felé.
Hálás vagyok és ezt most nem csak azért mondom, mert ki akarom békíteni, hanem azért, mert tényleg így gondolom. De nem vagyok naiv. Nem hiszem, hogy ettől még bármi is változott volna közöttünk. Ha kihív arra a felajánlott párbajra, akkor nem fogok megfutamodni előle. Azt nem tudom befolyásolni, hogy ő hogyan tekint rám, de az biztos, hogy az én szememben most megváltozott. Nem fogom ellenségemként kezelni, de nem is keresem majd a társaságát.
Köszönöm a játékot. |
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Kean Rowle / Rohadni vagy nem rohadni?
|
Dátum: 2018. 08. 19. - 23:03:26
|
Mostanra eljutottam odáig, hogy semmi mást nem akarok, csak kijutni ebből az épületből. Nem csak azért, mert Avery gondolatai olyan hangosak a gyűlölettől, hanem azért, mert az elmeosztály is kész káosz. Nem csoda, hogy alig járok ide. Ez az egész olyan nekem, mintha megőrültem volna. És tudom, néha nem is járok olyan messze tőle. És igen, ez is kezd arra emlékeztetni, mikor már nem tudom elkülöníteni a sok hangot.
Bár, ha belegondolok, hogy melyik a fárasztóbb azok közül, amit éppen teszek, akkor nagyon is vetekszik a legilimencia elhallgatása a képességem elárulásával egyetemben, de egyelőre megtartom magamnak ezt az információt. Mert soha nem lehet tudni, hogy mikor árul el egy olyan információt, amit én még fel tudnék használni később. De addig is, úgy teszek, mintha jó fiú lennék, ahogy szerinte viselkedik egy jó fiú és majd kiderül mi sül ki a végére. Pont ezért összeszűkítem a szemem, mikor kis szünetet tartok a történet mesélése között. - Az, de volt már kellemetlenebb dologban is részem. Arról pedig nem akarok mesélni, mert ez még mindig sokszorosan kellemesebb, mint az volt. De ha nem jutunk dűlőre rövid időn belül, akkor esküszöm elmesélem azt a kalandot, és az sem érdekel, ha lerohad a kezem közben. Mert végig fogom hallgattatni vele. - Nem meglepő, hogy nem érdekel az egész fizetési mizéria. Egy olyan gazdag fiú, mint te is vagy, aki régi múltra tekint vissza, az nem kell félnie tőle, hogy majd pénz nélkül marad biztos nem érti meg, amit a kisemberek éreznek, akik ténylegesen csak a munkájukból él meg. Ez alól én sem vagyok kivétel, ezt pontosan tudom, de én nem is azért dolgozom, hogy fizetést kapjak. Az egzisztencia és a valamikor elvárás a családom felé elég nagy hajtó erő voltak, mikor az aurori pályát választottam. Meg azt hiszem, nem is tudnék nagyon mást csinálni csak olyat, ami ehhez kapcsolódik. Már azért is, mert nem lennék képes egy helyben ülni egy recepciós pult mögött mondjuk.
A mocskolódásról szóló kis papolása viszont teljesen hidegen hagy. Most komolyan? Nem is én voltam, aki ezt az egészet kezdte. Szerintem kettőnk közül, ha választani kéne, hogy ki a kevésbé professzionális, akkor torony magasan Avery nyerne. Én sem viszem be a munkahelyemre a problémámat, hanem megvárom, amíg végzek és majd utána lerendezem. - Befejezted a papolást és végre neki kezdesz? Nem fogok úgy ugrálni, ahogy ő akarja, ez már biztos. Mert hát ki tudja, mi a normális neki, ha az nem az, ami nem csak szerintem az, hanem más emberek szerint is az. Ha tudná, amit én tudok, akkor nem beszélne így. Elmosolyodom, igen, szándékosan mutatom magam fölényeskedőnek. - Jobb, ha szem előtt tartod, ha nagyon fájni fog, és be tudom bizonyítani, hogy a trehányságod illetve a bosszú vágyad hajtott abban, hogy fájdalmat okozz, akkor a felügyelő bizottság elé viszem az ügyet. Lehet nem tenne jót a karrierednek, ha egy éven belül már másodszor kerülnél eléjük. Igen, ez pont úgy hangzik, mint egy fenyegetés. És azt is tudom, hogy ez nem tartozik a normális viselkedési normákhoz, de ha erre van szükség ahhoz, hogy kicsit ösztönözzem végre, akkor megteszem. Én is akartam már bosszút állni valakin, és azt is tudom, hogy nem hozott megnyugvást, de attól még jól esett. De Avery behozta a munkahelyére ezt, ami hiba volt a részéről. - Mit szeretnél, hova tegyem a kezem? Mit csináljak vele? Esetleg tegyem az öledbe? Keresztbe teszem a lábam a székben, és le sem véve róla a szemem várom, hogy mit fog reagálni. Mert ha nem lát el, és véletlenül lerohad a kezem, akkor pontosan tudom, kiket kell megkeresni, mint tanúk. Akik látták, hogy vele jöttem ide be és akkor még nem volt bajom. Ahogy azt is tudnám bizonyítani, hogy a sok időhúzás miatt történt esetleg meg a baleset vagy sem. Szóval Averynek járhat a szája, de ha én bukok, akkor bukik ő is. És nem én járok majd rosszabbul, ezt garantálom. - Ígérem, hogy normális és jó fiú leszek – mosolyodom el, és csak gondolatban teszem hozzá: Ha te is.
|
|
|
|
|
12
|
Karakterek / Kean Rowle / Rohadni vagy nem rohadni?
|
Dátum: 2018. 08. 07. - 18:02:54
|
Valahol örültem a találkozónak Averyvel, de az idő ahogy haladt előre már kezdett egyre kényelmetlenebb lenni a helyzet. Persze, megértem én, hogy nehezményez rám, és azt is, hogy minezt a fejemhez vágja, de most sürget az idő. A kellemetlen részeket ráérünk utána is megbeszélni. Azt hittem medimágusként tisztában van azzal, mennyire fontos az idő bizonyos esetekben. És ez is az a helyzet, szóval örülnék neki, ha nem papolna ennyit valamiről, ami már elmúlt. - Fogadjunk, hogy most a saját töketlenkedésed akarod kivetíteni rám. Mert ki mondta, hogy nem állhatsz ki magadért? Ki mondta, hogy némán kell tűrnöd? Csak jól kell játszani, és azt te nem tudsz. Valahol a saját dolgaimra is utalok, hiszen bár tényleg voltak olyanok, akiket élvezettel vittem a Wizengamot elé, azt akit teljes szívemből oda akartam ültetni a vádlottak padjára, azt soha nem kaphattam meg. Még most sem, pedig bizonyítékom lenne rá elég. A saját kezemmel való likvidálása pedig nem az én módszerem. Arra vannak mások, akik vállalkoznának. Az apám halála mégis olyan dolog lenne, ami azonnal szemet szúrna tudván milyen rossz a viszony közöttünk. - Vicces, hogy azt hiszed nem merek kiállni ellened. Csak mondd meg, hogy hol és mikor és ott leszek. Feltéve, ha képes leszek még pálcát ragadni, aminek nagyon is sok az esélye azok után, hogy végre bejutok egy orvosi szobába. Csak egy pillanatig tétlenkedek keresve, hogy hova is kéne helyet foglalnom, de aztán megtalálom az ideálisat. Igazából teljesen mindegy, mert ha benn tartana valami miatt, akkor ez csak egy átmeneti hely. - Nem tolakodtam, tényleg én jöttem. De ha nem hiszi el, akkor sem érdekes. Majd nyomok a kezébe egy erszényt aztán kész. Benn vagyok, ez a lényeg. Innentől kezdve már nem kell sok ahhoz, hogy egészségesen távozzak. Csak pár perc, csak annyi, hogy elmondom mi történt, és vissza se fogok nézni. De az biztos, hogy ezt még le fogom verni valakin. Nem szeretem az ilyen kellemetlen meglepetéseket. - Egy rajtaütés közben az egyik kollégám volt kedves egy kanalat a kezembe adni, amiről aztán kiderült, hogy dögvészhályog közelében volt. Esküdözött, hogy nem lehet az eszköz fertőzött, de azok után nem bíztam benne. Megmutatom a kezem, mert néhány helyen már kezd hólyagosodni a kezem. Biztos vagyok benne, hogy ha nem jövök ide azonnal, hanem várok még egy kicsit, akkor leesik a kezem. Akkor aztán biztos nem kapja meg Avery sem a párbaját, amire olyan nagyon vágyik. - Nehogy azt hidd, hogy jól fizet bármiért is. De hát te is onnan kapod a fizetésed, nem hiszem, hogy be kéne mutatnom. Talán medimágusként kicsit más lehet az elosztás, én sem hétköznapi auror vagyok, a végzettségemet tekintve legalábbis. Mert mostanában már egyre kevesebb a különleges megbizatások száma, és néhány napja már egy zöldfülűt is rám akartak sózni. Mondván itt az év vége, és kikerülnek az újoncok az Akadémiáról. Pontosan tudom milyenek azok az újoncok. Ők is ismernek már, tudnak rólam néhány dolgot és pont ezért sem akarok a mentoruk lenni. - Szóval, mit csináljak? Mert gondolom, hogy a sértegetés és az egymás felé küldött mocskolódó gondolatok nem fognak segíteni a problémán.
|
|
|
|
|
13
|
Karakterek / Kean Rowle / Rohadni vagy nem rohadni?
|
Dátum: 2018. 08. 03. - 19:32:47
|
Most mégis mit kéne tennem ezzel az egész helyzettel? De komolyan, mintha nem lenne elég az, hogy még mindig nem sikerült lemosni magunkról a megbélyegzést, amivel a háború után kellett szembe néznünk. És persze mindez teljesen jogos. Sok embernek ártottunk, még én is, habár leginkább igyekeztem a Nagyúr elleni tábort segíteni. A bőrömből nem bújhattam ki, se aurorként se Rowle-ként. Így hát nem is ér teljesen meglepetésként az a tekintet ahogy Avery rám néz.
Igyekszem azért figyelmen kívül hagyni a gondolati megjegyzéseit. Már régen megtanultam kezelni őket. Saját magamban. Hogyan kell úgy is mosolyogni és nem nekiesni a másiknak akár fizikálisan, akár csak szóban. Mert hát minél kevesebben tudnak néhány dologról, annál jobb nekem. És talán valahol az illetőnek is. - Az én balszerencsém a te balszerencséd is lehet még. Mert hát ki tudja, ha esetleg véletlenül megbotlanék, vagy mégis kezet fognék vele, akkor nem lenne más választása, mint kivizsgálni saját magát. De amúgy is, hol van az a kedvesség, amivel egy medimágusnak kell fogadnia a beteget? Vagy Liamtől már ez sem telik ki? Szomorú lenne a helyzet, ha már ilyen fiatalon megkeseredne. - Pont eleget vártam. Én jönnék legközelebb. Ami nem is áll messze a valóságtól, hiszen az éppen behívotton kívül még egy ember van előttem. Szóval, ha így nézzük, akkor akár tényleg meg is vizsgálhatna. - Bár, ha jobban belegondolok, lehet hozzád mégsem kellene menni. A végén még feleslegesen vágod le a kezem. Nem hiszem, hogy ez bekövetkezne, arról azért tudnék, de a veszélye ettől még meg van. Ki tudja mire lenne képes egy olyan medimágus, aki ahelyett, hogy megpróbálja megnyugtatni a beteget csak sértegeti. A kérdés igazából az, ha nem akarok balhét, mivel tudnám mégis rávenni, hogy ugorjunk egy kicsit és foglalkozzon velem picit. Mert ismerve őt az nem sokat érne, ha megfenyegetném esetleg azzal, hogy megvonja a családom az adományokat a Mungótól. És kétségtelen, hogy képesek is lennének rá, de nem tartana sokáig a harag. Plusz adományért cserébe az osztálynak pedig olyan lenne, hogy meg akarom venni a helyem. Kétségtelen, hogy valakinél talán működne, de nem nála. - Tudod, lehetett volna az a szám nagyobb is. Inkább örülnöd kéne, hogy apád megmentett és magára vállalt néhány dolgot különben most az Azkabanban lennél és nem itt. Igazából úgy gondolom, ezzel a lépésemmel el is búcsúzhatok attól, hogy majd megvizsgál. De annyira nem is lényeges, mert nyílik az ajtó, és az kerül sorra, aki előttem van. Már nem kell sok, de azt persze tudni akarom, hogy tudja. Közel sem lett annyira meghurcolva, mint ahogy azt ő gondolja. - Azt hiszed neked volt szörnyű? Mutathatnék én olyan emlékeket, amik után az első gondolatod a hála lesz. A muglik boszorkányperei sehol sem voltak ahhoz képest, ami a Wizengamot előtt zajlott le. És tény, hogy én nem voltam mindig köztük azoknak, akik megpróbáltak segíteni az olyanoknak, mint Avery, de az is tény, hogy volt, akiken sikerült segítenem. Azt viszont senki sem veheti el tőlem, hogy más számon kérjen a tetteim miatt. A saját lelkiismeretemnek kell csak elszámolnom vele. Azzal pedig egyelőre még sikeresen felvettem a harcot.
|
|
|
|
|
14
|
Karakterek / Kean Rowle / Rohadni vagy nem rohadni?
|
Dátum: 2018. 07. 26. - 23:45:28
|
+16 Nem hiszem el. Még mindig nem hiszem el. Az a rohadék Michell. Igazán közölhette volna a helyszínelésnél, hogy ne érjek hozzá ahhoz a kanálhoz, mert akár egy veszélyes vírus is lehet a felületén. Ha kijutok a Mungóból épségben, akkor esküszöm, hogy ledugom a torkán azt a kanalat. Szenvedjen ő tőle. Persze, ha későn látnak el, és elkezd majd lerohadni a kezem, akkor majd nehezebb lesz, de addig is… Rohadjon meg. Meg az is, aki kitalálta, hogy nekem oda kell menni, mikor egy sokkal fontosabb ügynek kell utánajárnom. Mert azok a nyomok eléggé feltűnőek, és tudom is, hogy kiknek köszönhető. Más átkot még nem láttam, hogy ilyen nyomot hagyott volna.
De most vissza a jelenhez. Mégis mihez fogok kezdeni majd fél karral? Mi lesz a terveimmel, ha majd már itt megbukik minden? Akkor aztán azt is elbukom, amit eddig felépítettem. Hiába van nálam a két karvédő, ha csak az egyik karomra tudom feltenni. Csessze meg. És ha nem lenne elég a bajom, most még végig kell hallgatnom más emberek siránkozásait is. Az ő karjuk is biztos olyan rossz állapotban lehet, mint az enyém. Na, persze. Megnézem magamnak a kérdéses testrészeket, de szerencsére még semmit nem látok rajtuk. Ez persze, nem jelenti azt, hogy a folyamat nem indult volna meg. - Fiatalember – szólít meg egy nénike. Nem hagyhatom figyelmen kívül, tudom, hogy nem adná fel. Szóval, előveszem a legszebb mosolyom és felé fordulok. - Miben tudok segíteni, asszonyom. - Csak annyit szerettem volna tudni, hogy van-e valakije, mert amilyen helyes, elvinném haza egy körre. Mondanám, hogy szó szerint leesik az állam, de mivel előre tudtam, hogy mit akar kérdezni, inkább úgy döntök, mondja csak ki. Meg is tartom a mosolyom, és bár megérinteném, az ő biztonsága érdekében inkább nem teszem. Csak kedvesen, szinte búgva válaszolok a kérdésére. Még akkor is, ha hazudok. - Van, de közel sem olyan szép, mint kegyed. - Azért keressen meg, ha szüksége van egy kis útmutatásra és új tapasztalatra. Mégis megveregetem a vállát vállalva a kockázatot, hogy én elkapok még valami nyavalyát, vagy ő elkapja az én nyavalyámat. A fene essen bele, hogy miért nem haladunk már jobban. Nem hiszem el, hogy az a sok oktatás és ráfordított idő, amit a medimágusokra fordít a Minisztérium abban térül meg, hogy nincs senki, aki képes lenne ellátni a betegeket.
Fel is állok, hogy az egyiknek a nyomába eredjek. Már messziről hallom a gondolatait, valami nem is tudom miről értekezik, de leginkább olyannak tűnik, mintha flörtölne. Persze, arra bezzeg van ideje, arra nincs, hogy megpróbáljon ellátni valakit. Így is kész pokol volt ezt a tíz perc, amíg ott ültem a többiek között. Mi van akkor, ha eddig semmilyen bajom nem volt, most viszont összeszedtem valamit? A fene essen bele és csessze meg Michell. Hazaviszek valami baktérium törzset és lenyomom a torkán.
Ahogy azonban meglátom a medimágust a folyosón, inkább csak megszaporázom a lépteim. Talán vége lesz a szenvedésemnek. Talán most ha elkapom a grabancát megmondhatom neki, hogy kicsit jobban szedjék össze magukat, mert ez kritikán aluli, ami itt folyik. - Elnézést! – lépek oda a fehér köpenyes alakhoz. – Jó napot, tudna szánni rám egy kis időt? Tudja nagyon fontos lenne, és…Belém is fagy a szó, mikor meglátom, hogy kivel hozott össze a sors. A fiatal Avery néz velem farkasszemet. És most megint ott állok a folyosó közepén, és igazából ott vagyok, hogy vele azért nem kiabálnék és osztanám ki, de ha nem történik hamarosan valami, akkor ki tudja mi lesz ennek a vége. - Ne haragudj, hogy nem fogok veled kezet, de ezúttal nem kihallgatni vagy nyomozni jöttem, hanem betegként. Tudnál rám szánni pár percet? |
|
|
|
|
15
|
Karakterek / Kean Rowle / Rohadni vagy nem rohadni?
|
Dátum: 2018. 07. 26. - 22:29:42
|
Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály
Varázslati Traumák osztálya
 
Krónikus rontások, ártások, helytelenül alkalmazott bűbájok stb... Az ilyen bajokat próbálják itt kezelni.
Néha több, néha azonban sajnos kevesebb sikerrel, vagy minden pozitív eredmény nélkül. |
|
|
|
|