Nem tisztem eldönteni az adott szituációban, hogy az előttem álló auror mit gondolhat valójában, de már most egyértelmű, hogy mélyebb gondolataiba úgyse fogok bele látni. Jobbnak érzem, ha szimplán a szavait figyelem, valamint a gesztusait. Így történik meg, hogy egy egyszerűnek tűnő kérést utasítanak vissza. Nem hibáztatom érte, hiszen némelyst igaza lehet a párbajokat illetően. Midőn a párbaj szakkör látogatója voltam magam is, így az alapvető etikettet magam is elsajátítottam. De hogyan is haladhatnék tovább? Arcomon vékony fátyolként jelen meg a múlt árnyai. Az egyik üvegablakra festett női alakzaton akadnak meg lélektükreim.
- Talán már megtapasztaltam, bár pálcám még nem volt. Mindenesetre köszönöm a tiszta választ, kedvelem benned, hogy egyenes vagy. – Ritkán jegyeznék meg pozitív tulajdonságokat, hiszen gyakorta nehéz megkülönböztetni nálam, hogy ki éppen hányadán áll, de Reginald megérdemli. Feltehetőleg, a jövőben majd hasznosíthatom a még meg nem szerzett tudást, amelyet tőle örökölhetek meg. Ha mást nem is nyújthatok (mert mim lenne, ami neki nincs meg?), de a tiszteletemet feltétlen. Elmosolyodom, elgondolkodom a felmerülő kérdésen.
- Időm van, kiderül, hogy mire lenne ildomos elköltenem. Tudod, ezen a folyosón csak nem vehetek vívóleckéket! – Enyhén jobb kedvvel forgatom meg tekintetemet, majd visszatérek egy már nem éppen aktuális észrevételemre.
- Reginald..szeretnélek megkérni valamire. – Valamennyivel kínosabb kérés ígérkezik, mely elárulhat valamicskét mégis arról, hogy időnként mi járhat a fejemben. Veszek egy mély levegőt, majd komolyan a szemeibe tekintek. Testtartásom beszédem közepette némileg magabiztosabbá változik, nem mintha a gyámoltalanság medrének tévelygője volnék, ám mégis kicsit több erőt veszek magamon. Kérésem akár még kellemetlen is lehet, legalább is számomra mindenképpen.
- Kedves volt a néhány perccel ezelőtti megjegyzésed jó magamat illetően, de biztos helyén van ez így? Bárki hallaná, félre értened téged Reginald! Bár modorod kétségtelenül lenyűgöző, mégis maradjunk bizonyos határokon belül, rendben? Nem tenne jót a karrierednek, ha mások esetlegesen félreértenének téged. – Szende kíváncsisággal pillantok feléje, majd hirtelen feltartom mindkét kezemet. – Na ne hogy félre érts, én tudom, hogy csak az etikett hajt és nem kell semmit belelátni, de manapság mindenki annak a bugyuta újságnak a bogara. Az egész Roxfort egy pletykapokol, ha érted mire célzok.

Kissé veszélyes vizekre eveztünk beszélgetésünkben. Úgy találom, kis személyeskedésnek estünk áldozatául, amelynek általában nem szokása jó véget érni. Ezúttal azonban nem tisztem feladásra ösztönző sóhajtást megkísérelni, hiszen valahogy a helyzet válogatja, hogy ebbe most bele kell sétálnom. Noha Reginald afféle magántanár jellegű illető lett, mégis nem tudok csak úgy elmenni néhány szava mellett. Akarva- akaratlanul is segíteni kívánom, most éppen abban, hogy felismerje tévedését. Szavait először csak befogadom, és meghallgatom. Kár lenne félbeszakítanom, bár egyre nagyobb késztetést érzek rá. Végezetül elmosolyodom, majd megforgatom szemeimet.
- Örömmel tölt el a tény, hogy elbűvölő tekinteteddel végig követtél egy homályos ablakon keresztül. Mond csak, mit láttál? – Élcelődöm némelyest. Csípős természetem meg-megmutatkozik, amellyel netán ő is rendelkezik. Mindenesetre, kis szünet elteltével reflektálom az elégedett mosolyát. Valamennyivel közelebb lépek, hogy egyik kezemet vállára tehessem bíztatólag, míg mosolyom szüntelen.
- A figyelmedre gondoltam, hogy tévedhetsz..nem pedig az öltözéked összeállítását kritizáltam. Kedves tőled, hogy így a szívedre vetted, de szerintem jól néz ki rajtad ez az öltöny. Egyébként, pontosan ezért hoztam fel a halandóság témát; az elménk örökkön örökké támadható lesz. Nem mellesleg a törékenység és nagyság mióta ellentét? – Vonom fel szemöldökömet, majd megigazítom az inggallérját. kicsit elbíbelődöm vele a tökéletesség kedvéért, majdan eltávolodom.  
- Az emberiség a kihalás szélén áll önön balgatagsága okán. Bár nem hinném, hogy valaha is elő fog ez fordulni, de a történelem már sok érdekes dologról mesél nekünk. Megkérlek rá, hogy ne folytassuk, mert úgyis csak egymás csapdájába fogunk esni. Úgy hiszem..maradjunk annyiba, hogy félre értettél. – Kacsintok egyet még mind e mellé. Úgy tűnik, hogy a szobor problémáját mégis csak nekem kellene megoldanom, azonban valahogy nincs hozzá kifejezetten kedvem. Talán nem is baj, ha egy kicsit ide ragadtunk.
- Minden pozitív és negatív kritikát elfogadok, amiből építkezni lehet. Úgy hiszem, a hiba latolgatása mellett a megoldásra is felhívhatnád a figyelmem. Tehát, saját meglátásod szerint hogyan kellene indítanom egy lehetséges párbajt? Van kedved megmutatni? – Mindennemű fennhangoskodást mellőzve állok a dolgokhoz. Szívesen tanulok tőle, amennyiben képes túltennie magát az ilyesfajta megnyilvánulásokon. A pallérozott elme ugyanis enged és befogad, nem pedig bezár és szenved ugyebár.. Magam elé is tartom a pálcámat, közben pedig kíváncsian pillantok fel Reginaldra.
- Én ezt komolyan kérdeztem, nem viccből. Akkor hogyan is kellene kezdenem, ha úgy nem volt jó? Végül is te vagy az auror, nyilván több csatában vettél részt, mint én. Jobban belegondolva, tapasztaltabb is vagy nálam. Szóval, nekem megtisztelő lenne, ha megtanítanál. – Remélem nem leszek túl meghökkentő számára azzal, hogy talán egy kicsivel tolakodóbb vagyok a kelleténél. – De ha nincs kedved hozzá csak szólj, megértem, ha nincs kedved velem foglalkozni.

Az igézés megszüntetésére semmi szükség nem volt, hiszen „ellenfelem” egy nálam sokkalta képzettebb mágus. Kicsit zavarodottan eresztem le pálcámat a felismerést követően, hiszen egyébként se tartozik szokásaim körébe, hogy csak úgy pálcát emeljek valakire. Kerülöm a feleslegesnek vélt erőszakot, talán ennek is köszönhető, hogy egy viszonylag ártalmatlan bűbájt bocsátottam a delikvensre. Kellemetlen, talán kicsit csalódott sóhajtás az, amely elhagyja puha ajkaimat. A férfi, figyelmet felhívó mondatára keresztbefonom karjaim, szemöldökömet meg kissé fel is húzom.
- Édesapám a Minisztérium dolgozója, tisztában vagyok a törvényekkel. Mindazonáltal felhívom figyelmedet rá, hogy nem éppen véletlenségből rántottam elő a pálcámat. – Az említett tárgyat el is teszem biztonságos helyre, most már nem igen lesz rá szükségem, legalább is remélem. – Nos, ha nem te csináltad, attól még képes vagy elengedni innen nem? – Érdeklődöm, ahogyan testtartásom is nyomban megváltozik. Kezd oldódni bennem a kezdeti feszültség, hiszen ahová és amiért indultam..megoldódni látszik. Futó pillantást veszek Reginald jelenlegi öltözékére. Különösnek találom, hogy ezúttal világos színekben jelent meg.
- Aki ilyen munkát végez, annak nem a sötét színekre kell támaszkodnia? – Döntöm oldalra a fejemet, majdan elmosolyodom. – Mindegy, ne is figyelj rám! – Nézek körbe most már alaposabban, azonban nem úgy tűnik, mintha más is lenne itt. Enyhén kínosan kezdem érezni magam ebben a szituációban, talán jobb volna tisztázni az iménti esetet.
- Mindenesetre, elnézésedet kérem. Tudod, nem tudok kijutni erről a folyosóról, úgy hiszem, valaki kiszúrt velem. Vagy most már veled is?

Összegzés Emerald eltűnésével kapcsolatban: Christopher, Quinton Varázstárgyak – és Komponensek boltja Voldemort idejében kifigyelt vállalkozás volt. Ahogyan a Quintonok hasznos tudásaik lévén féltek is, hogy felkeresik őket; úgy Christopher is tartott attól, hogy gazdaságilag nem lesz majd eléggé termékeny. Egy nap azonban egy halálfaló felkereste a férfit, egy fekete dobozzal a kezében. A doboz tartalmáról nem adtak pontos információkat. A sötét úr követe megfenyegette a férfit, hogy tönkre teszik az üzletét, ha a dobozt nem juttatják el Dirk Cresswelnek, a Kobold – Mágus kapcsolatok hivatalának vezető beosztású mágusának. Chris természetesen féltette a vállalatot, így eleget téve megszervezett egy találkozót Dirkkel. Alibije még pedig az volt, hogy szeretne a Gringottsban egy olyan tárgyat elzárni, amiről jobb, ha maga Dirk is tudomást szerez. A találkozó előtti nap éjjelén, azonban egy azonosítatlan illető betört a boltba és elvitte a dobozt. A fekete doboz ezután a Minisztérium kezére jutott, így pedig egyenesen Emerald fő ügyéül szolgált. Chris mit se tudott az egészről egészen Emerald eltűnéséig, illetve a sötét úr szolgái sem keresték többet Christ. A férfi később tuberkulózisban halt meg, halála előtt viszont átadott egy levelet a fiának, Julionak. A levélben összeesküvés elméletek sokasága van leírva, megfigyelések, melyeket az ambíciózus apa gyártott a sötét időkben. A jövőt tekintve egy dolgot adott át fiának, hogy figyeljen Ryanre. Tartott attól ugyanis, hogy a fiú, mint a doboz túlélője, felkerült a sötét mágusok keresett listájára.

Halk koppanás hangja töltötte be a teret, miközben a délutáni csendes pihenőmet töltöttem el a nagy utazás után. Rengeteg bőrönddel felpakolva érkeztem a karácsonyi szünetben haza, hogy egy kicsit távol lehessek a poros falaktól. Folyvást eszembe jut, s talán egyszer meg is kérdezem a kedves igazgatóságunkat, hogy az iskola falak miért ilyen porosak mikor tele vagyunk mágusokkal és boszorkányokkal. Valami hasonló szituációjú álom kellős közepéből rántanak vissza a valóságba, amiért morcosan fordulok az oldalamra.
- Cher, igyekezz már! Nem sokára megérkeznek! – Hófehérre festett díszes ajtómon keresztül „kedves” bátyám biztató szavai sétálnak be alvó füleim nyugalmába. Kipattannak szemeim, s majd lassacskán felülök az ágyon. Mit sem törődve bátyám szavaival, - hogy ne tán válaszolni kellene – besétálok kedvenc helyiségembe az egész birtokon, még pedig a fürdőszobámba. Na már most tudva levő, hogy a ház legbrutálisabb helye talán tényleg ez volna. Nincs olyan boszorkány, - legalább is elképzeléseim szerint- aki ne irigyelné meg az én kis kánaánom összetevőit. Legalább nyolcvanféle parfüm a polcokon, és akkor még csak nem is vagyok nevezhető parfümgyűjtögetőnek. Egy szóval a szépség megszállottjaként úgy találom, hogy egy nőnek mindenre fel kell készülnie. S mi sem lenne fontosabb önmagunknál?
Ebbe a tükörbe belenézve a harmadik napon egy jól felkent uborka pakolással, egyszerűen fenomenális érzés fog el. A bőröm simaságáért felelős kozmetikum eltávolítása után a gyorsnak kevésbé sem nevezhető zuhanyzás következik; a szárítkozást pedig ne is emlegessük. Itthon legalább nem kell egy órába sűrítenem mindent, ráérek két órát késni egy családi összejövetelről. A ruha kiválasztása jelent a legtöbb gondot, de a luxus anyagok között mégis rejtőzik olyan, ami mára elnyeri a tetszésemet. Ryan teljes kiakadással, ráncokkal a homlokán várt mind ezidáig az ajtó előtt, s midőn nyílik az, hatalmas mosollyal üdvözlöm.
- Rendes tőled, hogy megvártál! Már azt gondoltam, hogy elmentél, de szerencsére nem kell egyedül lemennem a nappaliba. Mond csak, minden rendben van? – Persze lelkem bugyrában érzem azt a feszültséget, ami ilyenkor leszokott játszódni azokban, akik túlesnek az efféle fogadásomon; mégis imádom. Ryan különösen sokat kap a nyúzásból, de ez igen is az ő hibája! Szabad egyáltalán egy fiatal nőt megfosztani attól, hogy tökéletesítse mind elméjét és mind a küllemi jegyeit?! Ez a baj a férfiakkal! A férfiak csak arra jók, hogy az ajtó előtt ácsorogva várakozzanak, még mi nők jól érezzük magunkat.
- Hogyne! Mehetnénk most már? – Nyújtja felém kezét, hogy illendő módon köszönthessünk néhány vendéget. Tekintetem mindenesetre megakad öltözékének egy kiegészítőjén. Újra eszembe jut egy mandzsetta gombról az a nap, amikor egy sikítás rázta meg az elmémet. Anya mindig bársonyos és szép arca villan be, majd egy sötét árnyék, amely elhúzza előttem a kezét és felébredek a családom körében. Anya már nem volt sehol, csak Ryan, aki évekig rettegett a sötétségtől. Megállok egy pillanatra és egészen váratlanul megölelem Ryant.
- Összegyűrődik a ruhád..vagy..nem is zavar? – Megrázom fejemet, s sokkal érzelmesebben ölelem tovább testvéremet. – Victoria odáig van érted. – Suttogom magam elé kicsit elgondolkodva, mígnem el nem engedem egyik legféltettebb rokonomat. Ő csupán megcsóválja fejét, majd tovább terel a nappali irányába.
- Bánt téged? Mert ha nem kedveled, akkor nem veszem el. – Felvonom szemöldökömet erre a nem várt kijelentésre, majdan művészi mosollyal az arcomon vágom tarkón a férfit. – Szerintem gyenge vagy hozzá Ryan, szóval gyúrnod kéne! – Piszkálódásom ékes jeléül még ajkaimat is elhúzom, ahogyan rápillantok bátyám karjának méretére. Férfiúi egojának ezzel két percnyi sokkot okozok, majd az alvó oroszlánt keltem fel. Nem tisztem elítélni senki karjának vastagságát egészen addig a pillanatig, míg.. erről a pillanatról sajnos nem beszélhetek.

Kíváncsisággal töltené el őt magát is, hogy mely határokon belül mozog. Fogalma sincs arról, hogy őrült-e vagy egyszerűen csak egy zseni palánta, de ő mindig jól érzi magát a bőrében. Ott már nagy érzelmi válságnak, - saját elmondása szerint depinek- kell történnie, hogy önmagával szemben padlóra kerüljön. Nem kétséges, hogy  Cheryl Quinton kissé öntelt, de talán van is mire. Ha nem éppen a külseje, akkor a tanulmányi eredményei hozhatók fel példaként, amely kitartó, szorgalmas és ambiciózus tulajdonságainak köszönhető. Büszke az elért eredményeire és még büszkébb azokra, amelyeket még nem ért el. Végtelenségig optimista tud lenni, kislánybéli traumája ellenére. Számára a pohár félig teli, nem pedig üres. Kapcsolatait javarészt e szerint a felfogás szerint alakította mindig is. Imád egy társaság központjában lenni, hivalkodó személyisége lévén; de az sem zavarja, ha nem fogadják be. Tetszik neki, ha a nem megértettek közé sorolják, talán taszítják is az olyan társaságok, ahol tökéletesnek számít. Kissé csipkelődő, időnként lenéző, ámbátor mégis segítőkész. Szeret képben lenni mások dolgaival kapcsolatban, ugyanakkor a titkokat mélyen el is ássa magában. Van benne egy fajta elhivatottság, hogy követni szeretné szüleit a hivatását illetően, ezért nem csoda, ha akadnak versenytársai az iskolában. Kedveli az ilyesfajta egoizmustól túltengő párbajokat, de a legtöbbnek inkább megfigyelője vagy közbeszólója marad. Éles esze főként találékonyságában mutatkozik meg. A gyors megoldások boszorkánya, nem szeret valamit túl sokáig tervezni. Produktívabb alkat, a kivitelezés útja jobban leköti. Szeszélyes, elitista, kissé hisztis, időnként undok. Mindazonáltal igazán intellektuális, szentimentális, elkötelezett partnerre lehet benne lelni, ha valaki rájön, hogy a felépített szépségideálját hogyan rombolja le.

A Quinton család a mágiakutatóiról, történészeiről, feltalálóiról ismert az utóbbi négy évszázadban, holott ez nem volt mindig így. Családfa kutatásuk egészen a 17. századig nyúlik vissza, azonban nem kétséges, hogy nekik is voltak mugli őseik. Az 1600-as évek Angliájában járványok söpörtek végül, s az első ismert Quinton egy mugli akadémikus orvos, Joseph Quinton  volt. Ezekben az időkben rengeteg orvos volt az országban a népességen végigsöprő betegségek miatt, éppen ezért egész tömegek döntöttek úgy, hogy orvosok lesznek. Az akadémikus, valódi orvosok helyett azonban a legtöbben úgymond ál-orvosok voltak, akik mindenféle kuruzslással adták el „tudományukat”. A hivatásos gyógyítóknak kemény időszakuk volt ez az úgymond nem hivatásos gyógyítókkal szemben. Joseph azon orvosok egyike volt, aki elérte, hogy a diagnosztizálási, valamint gyógyszerrendelési jogok a valódi gyógyítóké lehessen, s nagy szerepet vállalt abban, hogy az intézményes beteggondozást megvalósíthatóvá tegyék.
Az első Quintonok tehát távol álltak az aranyvérűségtől, s sokáig nem is tartották őket annak. Joseph példájára azonban minden leszármazott valamilyen tudományág ismerője volt. A 19. században Erin Quinton, aki pálcakészítő boszorkány volt, beházasodott az Olivander házba, s hogy az Olivander ház megtartsa aranyvérűségét, elérték, hogy a Quinton ház is megkapja ezt a névleges  címet. Ez csak azért sikerülhetett, mert a családban már kétszáz éve nem született mugli. Így a Quinton házat sokan az Olivander ház mellékágának tekintik.
Sosem volt egy népes ház, azonban jellemzően minden Quinton valamilyen mágiatudós lett. Idővel kis birtokuk Staffordshire-ben, ami egyben Kipp szülőháza is, egyre nagyobb és nagyobb lett, majd Lathan Quinton sikerei után megengedhették maguknak, hogy több birtokuk legyen nem csak a Brit szigeteken, hanem külföldön is. Többek között Hollandiában, Rómában és Romániában. Mindezek ellenére sohasem számítottak vagyonosnak. Nem kérdés, hogy lenne miből luxuscikkekre költeniük, vagyonuk nagy részét azonban arra áldozzák, hogy fiatal, tehetséges boszorkányokat és varázslókat támogassanak.
A háború kezdetekor csupán hárman voltak, s mint a legtöbb ember, ők is látszólag behódoltak az új rendnek. Mindig is rettegtek attól, hogy a Nagyúr fel akarja használni őket tudásuk miatt, ami részben be is következett, hiszen a családfőt imperiussal próbálták irányítani – részben sikeresen. A nevükhöz fűződik a vérelmélet terjesztése is, különböző, tudományosnak és hitelesnek tűnő röpiratokban. Titokban viszont mugli születésűeket rejtegettek, ami később Dorothy Quinton halálához is vezetett. Miután ez kiderült, természetesen el kellett rejtőzniük.
A háború után a legtöbb birtokuk megsemmisült, így most próbálnak újra talpra állni mind az anyagi, mind a szellemi, de leginkább az érzelmi veszteségek után.

varázslói ismeretek || Tudásszomját figyelembe véve Cheryl az évek során sok-sok tárgy felé nyitott sikeresen. Ugyanúgy kedvelte az elméleti, valamint gyakorlati tárgyakat is. Kedvencei közé tartozik a rúnatan, sötét varázslatok kivédése, bűbájtan, számmisztika