 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2
|
|
1
|
Karakterek / Alycia Remington / Re: Prefipancsi - avagy sellő vs. cukrosbácsi
|
Dátum: 2016. 10. 04. - 22:54:38
|
sugarandspice and nothing nice
Alycia +18
Talán a bátyám megkérdezhetné, miért táncolok hatalmas köröket a látszólag semmiért... de én türelmes vagyok. Remek tulajdonság a konyhában és az ágyban is, cseppet sem elhanyagolható tényező, elvégre az orgazmus sem adatik meg minden szerencsés embernek egyszerre.. Ha például a saját elsőmről kérdezne valaki, annak függvényében persze ki a kérdező, akár elmondhatnám, hogy száraz volt, megalázó és hányingerkeltő. A partnerem a legkevésbé sem tudott semmi gyönyört okozni, a fogai folyton hozzáértek a farkamhoz, és akkor mindig megütni lett volna kedvem, de nem élvezettel, csak úgy simán visszakézből. Sokat elmond a jellememről, hogy mégsem tettem..
- Legyen Dem, bár ahogy kellemes..és igaz, a tegeződés is kényelmesebb, Alycia. - teszem meg az előzékeny gesztust felé, meg ezt a pár lépést is - Akár. És nem állt szándékomban.. de csak kölcsönösségi alapon működik. Tudsz esetleg valamit a további vendégekről?
Balmoral nyilván nem csatlakozik hozzánk, őszintén kívánom, hogy találjon valami jobb szórakozást.. már Fawcettnél jobbat nem kihívás. Adózom néhány látványosan lopott pillantással Alycia alakjának, ami a természet ügyes kezű ajándékánál jóval több lehet.. Kihívás és templom, amelyben a kéj istennőjéhez illik imádkozni, vagy amit össze lehet zúzni csak úgy, kellemes időtöltésként, hogy megfigyeljük, milyen stílusban húzzák fel újra a falait. A női test csodálatos szerkezet, megköveteli az osztatlan rajongást minden tagja - ugyanakkor a férfiak teste sem más. Ízre más, más érzés megtölteni és az ujjunkra felhúzva kiélvezni gyönyörének minden cseppjét.. de elkalandoztam.
- Hoztam magammal némi édességet, ha esetleg lenne kedved megkóstolni. Még egészen új a recept, hozzáértő kóstolókra vár. - jegyzem meg kicsit mellékesen, és leülök a medence szélére, várva hogy a találmányaim hatni kezdjenek - Tulajdonképpen nem tudom, hányan leszünk meg kik, de ha csak egy édesszájú is akadna köztünk, az hatalmas segítség lenne.
Becsúszom a vízbe, egy mosollyal kiélvezem a habok simogatását.. és igen, érzem a 'hangulatjavító' jellegzetes illatát. Megvan az a jó szokása, hogy idomul a környezetéhez, így most édes, meleg tengerillatok vesznek hamarosan körül, melyben az uszadékfa, az andalító napsütés és a remélt nyári emlékek keverednek. Hmm, az én nyári emlékeim kicsit mások, de ez nem az a szituáció, ahol a bátyámra szeretnék gondolni.
-Tetszik a színválasztás. A fürdőruhádé. - úszom közelebb a lányhoz egy magabiztos mosollyal - Jó ízlésre vall.. Sajnos manapság mintha kezdene kikopni az emberekből. |
|
|
|
|
2
|
Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Minerva E. Balmoral
|
Dátum: 2016. 10. 04. - 05:48:31
|
Bourbon in your eyes
Érdekelsz, Balmoral, őszintén, már amennyire én őszinte vagyok az alkalmi üzleti partnereimmel, de árulj el nekem valamit: mégis mit eszel azon az ostoba íren...? Olyan okos lánynak tűntél, mielőtt a korai gerontofilia elhatalmasodott volna rajtad, és le nem térdeltél a hősies szerelem oltára elé. Megvolt a lehetőséged, megvolt a magadhoz való eszed, erre egy ilyen ízetlen önjelölt céltáblára akarod pazarolni a legszebb éveidet...?
Még jobban érdekelsz, ha a szokásos kis ügyeinkről van szó, bár el kell ismernem, azt élveztem a legjobban, amikor úgy néztél rám, mint az űzött vad, és realizáltad, hogy a titkaid csak addig vannak biztonságban, amíg úgy akarom. Mintha drága bourbon lenne a szemed világa - de az még jobb, mikor valódi bourbon folyik végig rajta. Az alkunk él, szeretem a tiszta üzleteket, de ne hozzám gyere sírni, ha a lángoló szenvedély nem tart elég hosszú ideig, tündérem. |
|
|
|
|
3
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Konyha
|
Dátum: 2016. 09. 05. - 23:34:12
|
you can never be overdressed or overeducated
mágiatörténet
+18
Álmosan meredek magam elé - hosszú éjszaka volt, de Dalton hangja majd kávéként funkcionál. Nem jutott időm reggelizni, lefoglalt a zuhanyzás, de mit tegyünk, nem szeretem ha az ondó rám szárad, azon túl, hogy mocskos érzés, nem is mutat jól az egyenruhán. Ilyenkor azért elgondolkozom rajta, néhány évfolyamtársam hogy oldja meg a kérdést, ha egy kósza pásztoróra is beékelődik a menetrendjébe? Tény, én sem terveztem, de nem illik nemet mondani az esdeklő barát kedves kérésének, és a frissen felfedezett irányultsága a férfiak teste iránt elszórakoztat. Mintha sosem látott volna faszt, vagy elképzelése sem lenne róla, hová való. Eljöhet persze a nap, hogy megunom majd a szívást, minden értelmezésben, de addig is itt van nekem a korai mágiatörténet, és az impozáns társaság..
Elnyomok egy ásítást, és arra jutok, hogy kész rejtély, ki engedte be ide Malfoyt. Nem mintha a nyilvánvaló kis tetoválása idegesíteni a talár alatt, de mintha apuci észt elfejtett volna venni neki az évek folyamán. Nem ezért szeretjük, nem is ezért becsültük soha, de még az ő véletlenszerű ittléte is kevésbé idegölő, mint Destain. A seggtől az agyig szaladó tökéletesség fárasztó, és ha megérné a fáradozást, megkérdezném Jadát, épp olyan savanyú-e vízszintesben is, mint függőlegesben? Fel kellene gyújtanom búcsúzóul azt a süveget, amiért az ÉN házamba osztotta helyettem.
Az álmosságnak jót tesz a testmozgást, amit az alagsorig követünk el, de a pálcámat nem dugdosom csak úgy semmilyen nő kérésére - a talárom ujjában várja az akciót, és Dalton be is váltja a hozzá fűzött reményeimet, tényleg meglepődöm az óra helyszínén. Sikerül kizárnom a felesleges kommentárját is, majd megnézem a könyvből, rendszerint úgyis egész könyvtárakban nyilatkozik meg a tárgyáról. Igeeen, a konyha.. hazajöttem! Nem számít, mi a körítés, a háttérben nyilván csicsereg valamit a manókról, akiket nem volt nehéz magamhoz édesgetni, ez a példány is nagyokat pislog rám. Ha még a nevét is tudnám...!
- Tessék? - nézek fel rá, mikor a nevemet hallom, úgy látszik, annyira azért nem jó a nő, hogy lekössön - Hmm.. a Fúriafűz, mint házőrző? Bár kétségkívül hatékonyan látja el a feladatát..
Mivel nem tesz rám megjegyzést, mehetünk is tovább, ami pont megfelel. Próbálok ugyan nyitott szemmel aludni egy keveset, de nem akar sikerülni, ez a nő egy harsona, így inkább a többiek reakcióival foglalom le magamat: attól úgysem kell tartanom, hogy a jegyeim nem lesznek kiválóak. Na igen, vannak dolgok, amik nem változnak.. mennyit korrepetáltam Noelt a feleslegesnek tartott mágiatörténetből. Milyen elpazarolt idő, ahogy az a cipő is az lett, amire kihányta a beleit. Járulékos veszteség, de mégis: veszteség.
Dalton viszont még egyszer nekifut, és ezúttal sikerül is felébresztenie végleg, mikor a kezembe nyom egy kést meg egy krumplit. Nagy kár, hogy lemaradtam az előzményről, mégis mi a franc vezette ezt a bolond nőt a házimanóktól odáig, hogy belőlünk is azt csináljon? A büszkeségemet nem különösebben bántja, rutinos mozdulatokkal neki is látok, az ilyen műveletek mindig kikapcsolnak, az viszont bőven elég szórakoztató látvány, amit aranyvérű csoporttársaim leművelnek. Malfoy egyáltalán látott már ilyen növényt a tányérján kívül...? Destain persze, hogy nem maradhat le, fűti őt a nagyobb jó iránti vágy, meg gondolom a lehetőség, hogy alázatosnak mutatkozzon. Quinton szóra sem érdemes, egyébként is túl jó kislány lett, mióta megérkezett a rokona... Lott viszont nem hoz szégyent magára. Még emlékszem közös kis beszélgetésünkre némi füstbe burkolózva, és remélem, Flores azóta sem alszik békésen.. Végzek közben három krumplival, aztán kissé meglepetten hallom, hogy elhallgatott. Dalton elhallgatott.. Merlin segglyuka az égben, ezek szerint lezártnak tekinthetjük ezt az intermezzót. Őszintén remélem, hogy legközelebb nem hajnalban jut eszébe kedves barátomnak a frissen nyiladozó homoszexualitása, vagy Daltonnak, hogy a repülésről tartson gyakorlati órát... |
|
|
|
|
4
|
Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Hagen Romanovna
|
Dátum: 2016. 09. 05. - 22:54:45
|
Ѭ Tanulj meg fiacskám komédiázni Ѭ
Ha eddig esetleg nem értetted volna, most lesz lehetőséged megtanulni.
Egy kis kanál cukor, és a keserűség úgy csúszik, mint a...
de éppen neked magyarázzam? Inkább:
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni!
Magaddal törődj csak, más senkivel!
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek!
Ne higgy az eskünek! Ne higgy soha!
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia!
|
|
|
|
|
5
|
Múlt / Roxmorts / Re: Szellemszállás
|
Dátum: 2016. 09. 05. - 22:47:03
|
angolosan késni, franciásan szeretkezni
+18
Életem legszebb napját semmi nem ronthatja el - anyámra pedig ráférnek az efféle jó hírek, a gondos fia ott igyekszik, ahol tud. Nyolcadik éve vagyok mintadiák, terveimnek megfelelően, szinte kínosan ügyeltem a reputációmra, voltam unalmas alakok reménybeli példája, de nincsenek illúzióim azt illetően, hogy mindez csak a látszat fenntartására szólt. Már a muglik között sem volt elég jó, legfeljebb az alap, ha kitűnőnek bizonyultam, és lássuk be, ezt a tulajdonságomat a konyhában értékelték leginkább.. és persze az ágyban.
Mikor az asztrológiát tanító Prescott beront, nem is veszem észre először, pedig nyilván meglepheti, hogy itt lát, rendbontó diákok között - csak Nolitát látom, olyan gyönyörű, olyan angyali, olyan.. csak miatta maradtam, pedig előtte olyan sokáig igyekeztem tartani a szerepet. A módszereim nem engedik, hogy sokat díszelegjek a nyilvánosság előtt, de az, hogy velem töltötte a napot, olyan lehetőség, amit nem hagyhattam ki.. A bőrének forró, nyarakat idéző édessége, a szemei, amelyek örvénylettek annyi éjszakán át... még belőlem is előcsalják a köcsög dalnokot, azon kapom magam, hogy minden szavát meg akarom örökíteni, hogy soha ne felejthessem el.
Szégyent hozni a Roxfortra...? Az egyik kedvenc szórakozásom. Tulajdonképpen van valami nagyon tüzes a mérgében, általános esetben elszórakoztatna a gondolata, milyen arcot vághat orgazmus közben? Vagy éppen lefojtja, és rajtunk éli ki...? Az emberek vágyai olyan változatosak, de a mellettem álló gyönyörűség jelenléte újra meg újra magáénak követeli az orrom és minden érzékemet, ezért nem is jut el a fülemig a fele sem annak a monológnak, amit Prescott olyan igyekezettel ad át, mintha színpadon állna. A hozzá hasonló emberek gyakran túl sok teret engednek az érzelmeiknek, érdekes kísérlet őket kifordítani a biztonságos üvöltésből, de Reed érdekesebb. Akaratlanul is elképzelem, milyen lehet az unalmas ruhái alatt az a test, ami sokak fejébe nagyon is mélyen vésődött egy rúd körül táncolva...? Kétségkívül kár érte. Sok diáklány nyilván nedves bugyival fekszik ma le, mert ő fog bennünket megbüntetni.
- Ne aggódj, a konyhában is tudok dolgozni. - suttogom Nolita fülébe, és szinte megrészegülök a látványától is, a tündérfényében elhalványul a gyakornokságom tudata is, majd megoldódik valahogy, nem számít.. - Lutece pedig biztos nem lesz szigorú veletek.
Meg akarom védeni minden rossztól, ami érheti. Az azonban megüti a fülemet, hogy Hagen a házvezetőmet emlegeti: mi köze az egészhez Qcrossnak, éppen Qcrossnak, a szórakozott, könyveit bújó Qcrossnak...? Izgalmas információ, főleg egy nem közkedvelt alsóbbéves mardekáros szájából, ami látom, már nagy kedvvel tapad is a testvérére. Nem vesztegeti az időt, de talán nem értette még meg, hogy milyen a játék a Roxfortban: ha nem te vagy Harry Potter, nem érdemes hősködni. Fogalmam sincs, milyen céljai vannak, vannak-e egyáltalán, de így nem fogja elérni őket.. ahogy Balmoral is ostoba kurvaként szalad egy nyomorult után, úgy Hagent is elragadja a... büszkeség? A meg nem értettség? A végeredmény szempontjából olyan mindegy. Az orgazmus sem jön a semmiből, fel kell építeni, és ezért imádom, hogy mennyire azonos színpad a lepedők és az intrika világa: mindkettőben használatom a nyelvemet.
- Demetrius Rhodenbarr, uram. - mosolygok a férfira, de egy pillanatra sem tévesztem Nolitát szem elől, további köszöngetésre egyébként sincs idő. Ahogy Prescott mondta, megtanuljuk mit szabad és mit nem..? De hiszen én pontosan tudom, hogy mindent szabad, ameddig a jó emberrel csinálod.
|
|
|
|
|
6
|
Múlt / London mugli része / Re: Az Órás
|
Dátum: 2016. 05. 25. - 05:08:37
|
Ariane Ahler +18
Thomas kezd úgy kinézni, mint aki túl sok xanaxot kevert a reggeli kávéba, a hely meg úgy, mintha helyeselni akarna - szinte biztos vagyok benne, hogy az a faszi, aki mellett éppen elhaladunk, közeli rokona lehet egy hegyi trollnak. Igyekszem Ariane előttem ringó seggére koncentrálni, de azért ez kezd kihívás lenni egy ilyen sokszínű etnikai társaságban. Nem mintha rasszista lennék, de van egy pont, amin túl nem olyan garantált az, hogy az összes végtagunkkal együtt távozunk.
-Az ilyen köszönésekért érdemes nekiindulni az éjszakának. - mosolygok a lányra, vetve egy utolsó pillantást a trollra - A szerelem öl, pusztít nyomorba dönt, és úgy tűnik, ez most nem a balladákba való kiadás.
Megvonom a vállam, nem terveztem túl sok figyelmet szentelni a már teljesen részeg barátomnak, nyilván tökéletesen eltársalog majd a poharával, és hogy megakadályozzam a további katasztrófákat, le is húzom a benne lévő italt. Igazán önzetlennek bizonyulok ma éjszaka, biztos vagyok benne, hogy még Teréz anya is megirigyelné ezt a hatalmas... szívet, ami nekem van.
-Akkor egészségünkre és adakozó barátainkra, akik honorálják az ízlésünket! - emelem a poharam az övéhez és szélesen elmosolyodom - És persze a folytatásra, hiszen olyan fiatal még az éjszaka, amilyen gyönyörű ön.
A korábbi italozásnak hála most már csak elegánsan belekortyolok a pezsgőmbe, és a pereme fölött kielemzem Ariane boldogan üdvözölt testét, ami épp olyan finomnak tűnik, mint évekkel korábban, de ne szaladjunk ennyire előre. A ruhái alapján persze ő sem úgy tervezhette, hogy tízkor hazamegy aludni a macija mellé, az ilyen helyekre amúgy sem azért járnak az emberek, hogy a gyerekeiknek is elmesélhető történetekkel gazdagodjanak. Thomas felemeli a fejét, ő is megnézi magának, aztán visszanéz rám, kérdezni akar valamit, végül inkább meggyőzi magát, hogy csendben marad és iszik, aztán ügyetlenül szájon találja magát a már kiürült üveggel, és visszadől a felületre. Nagyon helyes, bár meglep a készségességével, de akar a faszom részeget altatni egy szórakozóhelyen.
-És meséljen, hogyan keveredett ide csak így egyedül? - fordulok teljes testtel felé, feltűrve a zakó és az ing ujját - Meg kell mondjam, bátor döntésre vall, nem sokan mernék megtenni, főleg, ha még tisztában is vannak a saját értékükkel. Utóbbi sajnos szintén ritka jó tulajdonság, mindig is honoráltam önben, kisasszony..
A roxforti közönséget könnyű beazonosítani, már ha csinos lányokról beszélünk: vannak azok, akik tudják magukról, és akik nem. Utóbbiak általában fiatalok kevés tapasztalattal, ha valakinek zsánere az őszinte sikítozás az ágyban, az lel leginkább élvezetet bennük, az előbbieket megdugni azonban valódi művészet, mert lehet akármilyen ostoba is a természet kis angyala, annyi eszük mindig van, hogy tudják, kivel szociális öngyilkosság lefeküdniük. Nem lehetetlen küldetés, ha értjük a módját, de ritkán térül meg a befektetés, nagyon sok nő olyan kiszámítható és unalmas szex közben, hogy még azt az energiát sem érik meg, amivel levetkőzöl. Attól viszont nem hiszem, hogy tartanom kellene, hogy Ariane fantáziátlannak bizonyulna, és szeretem a kihívásokat is.. a hasonló pedig felismeri a hasonlót.
|
|
|
|
|
7
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Konyha
|
Dátum: 2016. 05. 25. - 04:43:03
|
Willow Fawcett +18
Ilyenkor azért tényleg bánom, hogy nem beszélek két nyelvnél többön, mert annyival hosszabban fejthetném ki, mekkora pöcs Fawcett. Imádnám végignézni, hogy omlik teljesen össze, de én tisztességes üzletember vagyok, nem szegem meg az ígéretemet, ha Balmoralnak az a hobbija, hogy ezt az idiótát szopkodja, hát nem állok az útjába.
- Jól van, uram? - még fel is állok a helyzet kedvéért, de nem rohanok a hátát is ütögetni - Ha rosszul érzi magát, felkísérem a Gyengélkedőre.
Nem mintha nem tudnám, hogy mi okozta ezt kis döccenést, de hát egész odáig nézhetném, hogy próbálja megkeresni a megoldást a hülyeségére, pedig arra bizony nincs orvosság, ha meg akarod dugni az egyik diákodat, illetve van, de nem éppen legális. Én nem ítélkezem, mindenki olyan lyukba dugja a farkát, amilyet csak megkíván, de vannak ilyen erkölcsös barmok, jó látni, hogy még létezik a lovagiasság - épp ennek köszönhetően szoktam könnyedén átverni az erre fogékony közönséget.
Az mondjuk még izgatja a fantáziámat, hogy játszották le egymás között azt a könnyes drámát, mert Balmoral kicsi szája nyilván nem járhatott el, akkor már nyíltan fenyegetőzne. Örömmel veszem tudomásul, hogy minden maradék agysejtet azért még nem ölt meg a nyáltenger, ami elönti az ember fejét, ha szerelmes - de ez nem az a válasz, amit keresek. Sajnos a zsarolás néhány fajtája ezzel jár együtt, nem élvezhetjük a munkák gyümölcsét, de ez a legkevesebb.
- Örömmel hallom. - és még nagyobb örömmel látom, hogy rátört a Parkinson-kór is, zene füleimnek a kocogás - Mondja csak, uram.
Vajon most fog lecseszni? Esetleg rákérdez, mit tudok az angyalkájáról? Látszólag közönyösen iszom éppen az italom maradékát, lassan mehetek is a sütőhöz a macaronokért, nálam ártalmatlanabbat keresve sem találni. Belül persze röhögök, mert a kinek van nagyobb fasza versenyek mindig mulattatnak. Ahogy ezt a helyzetet elnézem, nem tart majd túl sokáig a vetélkedő...
- Miért kellene féltenem? - mosolyodom el, majdnem az arcába is nevetek, mert most komolyan, ételallergia? - Nyilván sokan lennének felettébb csalódottak, és annak mindig komoly következményei vannak, ha az emberek nem kapják meg, amit megszoktak és szeretnek. Tudja, mint a függők, ha megvonják a boldogságuk formáját. Elszabadulnak az indulatok, és ki tudja, mi történhet akkor...?
Hol vannak a jó kis megszokott formulák, a figyelni foglak, a tudom hol laksz meg a többi? Még az is ijesztőbb lenne, ha csúnyán rám néz vagy rám uszítja Balmoralt, de nem, ételallergia. Istenem, McGalagony idén nyilván áldozatául esett a demenciának, más okot nem látok arra, miért rontja itt a levegőt Fawcett ilyen karizmával. Most meg ez a béna boros kínálgatás... Hogy nem került még fel valakinek komolyan az elintézendőknek feltartott listára? Az a griffendéles szuka kiérdemli tőlem az évezred aurorja címet, ha életben tudja tartani hosszútávon.
-Nem, köszönöm, nem szeretem a bort.- meg a még ízetlenebb faszméregetést, mea culpa - De uram, mások esetleg félreérthetik ha alkohollal kínálja a diákjait... és azt sem igazán értem, miért szeretne velem ilyesmiről beszélgetni.
|
|
|
|
|
8
|
Karakterek / Alycia Remington / Re: Prefipancsi - avagy sellő vs. cukrosbácsi
|
Dátum: 2016. 05. 25. - 04:18:40
|
sugarandspice and nothing nice
Alycia +18
Alycia Remington, a kis édes mosolyával és azzal a tartással, ami egy tekintélyes felhőkarcolót kellene inkább, hogy megtartson, nem egy gyenge kislányt - aztán ki tudja, talán kellemesen lepődöm meg, elvégre már az sem volt semmi, hogy milyen könnyedséggel szólított le. Igent mondtam, mert akár még jól is elsülhet, az ilyen esetek meg sosem bántották a lelkivilágom: ha a virág el akar tipródni, ki vagyok én, hogy az útjába álljak?
Pontosan érkezem, főleg mert érdekel, Balmoral végül összeszedte-e a lelke kis darabkáit, esetleg Fawcett végre észhez tért és istenesen megdugta? Hatalmas szívességet tenne mindannyiunknak, talán nem lennének ilyen eszméletlenül példaértékűen az órái, amiken már komoly kihívás úgy ülnöm, mint aki kettőig sem tud számolni, miközben tudom, merre jár a professzor keze, illetve mindig szeretem a happy fucky endeket, mert ha mindenki kielégült, nincs ok a drámára. Ez lenne az alaptézis, aztán tessék, együtt élek nyolcadik éve Floresszel meg a többi, magát baromi okosnak képzelő szűzkurvával, és mást sem látok és hallok, csak a nedves bugyik hangját. Hölgyeim, amit ma szturbálhanak, ne hagyják holnapra, belőlem is csak egy van, és az most a kis Alycia figyelmét élvezi majd, még kérdéses, milyen kivitelben. Nem mintha bájitaltanból kérne korrepetálást az ember a prefektusok fürdőjében, de az eddigi tapasztalataim alapján kényelmesen csúszós a padló, nem szeretem, ha feltöri a hátam a csempe.
- Pacsuli. - a kiszámíthatóság hívószava, a faszomat - Szervusz, gyönyörűségem, te sosem változol.
Utóbbi kivételesen nem a farkamnak szólt, hanem a hableánynak a falon, aki most is reklámok félmeztelen nőit megszégyenítően fésülgetni a loboncát. Az ő libidójában biztosan nincsenek dugulások, valahogy mindig sikerül az adott évfolyam modelleit kiválasztani prefektusnak, így aztán szabadon bámulhat mindenkit kedvére. Néha befut egy-két Potter is, de időnként én is gondoskodom a műsorról, ezért aztán régi ismerősként int, mielőtt visszatérne a szépítkezésre. Bölcs gondolat, én is nekiállok lassan, bár ez esetemben csak némi vetkőzést jelent, meg ruhapakolást, mert kiábrándító a nedves ing a szex után. Leülök a medence szélére és megnyitom a csapokat, aztán beleszórom a saját kis találmányom, mert szép a kínálat, de én mégiscsak jobban értek hozzá... a tudatmódosításhoz egészen nyilvánvalóan.
- Érdekel, mi ez, igaz? - kacsintok a sellőre, aki persze abbahagyta a kefélést - Semmi legális, ne félj. A türkiz hangulatjavító, a hatóanyagokról inkább nem beszélek, de biztosan kellemesen érzi majd magát. A rózsaszín pedig..
Nyílik az ajtó, így nem derül ki, de még mosolyogva a szám elé teszem az ujjamat, jelezvén hogy számítok a diszkréciójára, és a kis sellő bólintva készül a bulira. Megfordulok, és intek egy sokkal udvariasabb arckifejezéssel az érkező Alyciának, hagyva, had örüljön a látványomnak és a fürdőnadrágomnak. Mindent a hölgyekért, igaz?
- Szép jó estét, Ms. Remington! Úgy tűnik, egyelőre csak kettesben vagyunk, de remélem, nem bánja. Természetesen a szándékaim tiszták és nemesek.. Elárulja végre, mit keresünk itt? |
|
|
|
|
9
|
Múlt / Roxmorts / Re: Mézesfalás
|
Dátum: 2016. 05. 25. - 03:20:11
|
She is the light of my life,
fire of my loins,
I'm dead when she leaves me.
Nolita +18
Ma mindennek olyan csodálatosan tökéletesnek kell lennie, mint ő. Még ha tudom is, hogy olyan úgysem lehet, olyat teremteni nem tudok, de meg kell próbálnom a legközelebb kerülni hozzá... és a legközelebb kerülni hozzá. Kifújom a levegőt, és próbálok úgy tenni, mintha nem éppen az őrület szélén egyensúlyoznék, de minden kibaszott Merlinek minden segglyuka, életem legnagyobb pillanata előtt állok, és olyan mélyen hiperventillálok, mintha túladagoltam volna magam. Nem is mertem remélni, hogy igent mond és tényleg eljön, pedig jó előre kiparancsoltam Ambrosiust a pulthoz, intézze csak a dolgait, de a konyha most magánterület, és ha ideér.. akkor mindent megmutatok neki, bármit kíván, elkészítem számára. Nolita Grosiean... az a pillanat, amit azóta várok, hogy megláttalak, most elérkezik, és én úgy toporgok itt, mint valami istenverte kisfiú a cukrok között. Pofánvág az irónia, muszáj röhögnöm is magamon, de most még nincs itt senki, hogy hallja. Még engem is megijeszt ez az érzés, pedig annyiszor voltam már közel hozzá, hogy megszólítsalak, bemutatkozzak neked, és ilyen egyszerűen.. el sem merem hinni.
- Uram, megérkezett már? - szólok ki huszadszorra is, de úgysem számítok rá, hogy így van, akkor a szívem már nyilván az asztalra ugrott volna a hevességtől - "A lányok közt e tündér úgy kiválik, mint hószín hattyú hollók közt világlik."
Fene essen belém is, hogy szofisztikált legyek, de nem vagyok, félrelököm a sütőformákat, és teszek három kört a nem túl széles konyhában. Még rá is gyújtanék lazán, ha nem akarnék kitartani a klasszikus illatom mellett, és az édes, sütemények születését jelző aromát sem akarom megerőszakolni vele. Áh, nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen ideges, már egyenesen Rómeót és Júliát idézem, de be vagyok zárva saját testembe magam mellé és a vágyaim mellé, és most olyan közel kerültek hozzám... Hallom a sóhajom. Már nem hiszek a mesékben, és most mégis egyben szerepelek.
Felpillantok az órára, de mivel nem szabtam időpontot, nem is köthetem hozzá. Kattog az agyamban a türelmetlenség, felzavart vad vagyok, megfordulok, és teszek még pár lépést, halkan verődöm vissza a csillogó felületekről. Csendet lélegzik minden francos tárgy körülöttem, arra kényszerítve hogy felidézzem az összes itt eltöltött napomat - a sikereket, a kudarcokat. Ott, azon a pulton könyökölve álmodtam meg először a meszkalinos nyalókám, ennek az ajtónak csaptam azt a már névtelen fiút, aki bemerészkedett mögöttem, és ott, az a kis repedés árulkodik róla, hogy az ember koponyája bizony kemény tud lenni, néha ütögetésre szorul, hogy lágyuljon kissé. Akkor azt hittem, sosem teszek rossz dolgokat majd, csak ha megkívánja az üzlet, ő is megleckéztetni akart és azt hitte, védtelen vagyok. Utálom az erőszakot, de nem szarakodom, ha mégis használnom kell.. Ennél mocskosabb viszont nem történt a falak között, ez egy szent hely, ahogy a kellemetlen körülmények között jobb létre szenderült Noel mondaná, nem verjük bele a faszunkat abba, amit megeszünk.
-Mindenem a tiéd.. csak akarnod kell. - szólalok meg megint hangosan, de a helyiségbeli moraj elnyomja úgyis, magam előtt meg nem szégyellem, minek - 'Nolita, életem fénye, ágyékom tüze. Bűnöm, szívem. No-li-ta: nyelvem hegye, amint három szökelléssel lefelé tart a szájpadláson, hogy aztán végül a fogaknak ütközzék. No. Li. Ta."
Nem vagyok költő, a szavakat csak hódításra használom, és irigy vagyok Nabokovra, hogy ő megfogalmazhatta. Irigy vagyok azokra, akik most is ránézhetnek, belefeledkezhetnek a gyönyörű testébe, és ők nem is tudják talán, hogy Szép Heléna egy olcsó kurva, mert az igazi gyönyört az én szemem ismerhetik csak.. csak... csak akarnod kell. Kérlek.
|
|
|
|
|
10
|
Múlt / London mugli része / Re: Az Órás
|
Dátum: 2016. 03. 08. - 00:56:06
|
Ariane Ahler +18
Bármit is mondjanak rólam az emberek, abszolút jótékony farkam van. Rendszeresen szoktam csupa szívjóságból idiótákat is kielégíteni... Azt persze nem teszem hozzá, hogy ez is nekem jó, elvégre mindig roppant hálás közönség verbuválódik belőlük, akik mindig készek néhány szívességre. Egyébként szeretem a szexet, anélkül nehezen menne, de nem vagyok olyan ötcsillagos eszkort, mint szépreményű bátyám, de őt még nem próbáltam, így ez is csak olyan pletyka, minthogy valakit öt perc alatt juttatok orgazmushoz. Lehetséges, de miért tenném? Mindig ez a rohanás, és szomorú, hogy az emberek nem értik, hogy az igazi eksztázishoz idő kell, mert a bugyi le, farok be, pacsi rá hozzáállás kiéget, mint egy szar cigi. Tetszik ez a párhuzam, főleg azért, mert az Órásban vagyunk, az már kevésbé, hogy egy idióta részeg hátát kell paskolgatnom, látszólag együttérzően, miközben csinálhatnék.. mondjuk bárki mást.
- Tudod, hogy mekkora pöcs vagy, amiért néhány felestől így beálltál? - kérdezem nem túl halkan, úgysem hall minket senki a zene miatt - Haver, elhiszem, hogy jó volt a csaj, se még egy varázspunci sem éri meg, hogy ilyen minősíthetetlen legyél miatta!
- Ő volt éééltem szrelme..! Szreeeetleeeek, Bllaaaa! - bőg fel, és itt jön el a pont, hogy inkább undorodva hátrahúzom a kezem, mielőtt megragadja, de késő, már zokog is, csodálatos - De...mtrius, te vagy... a legesjobb arc, hvaver... Mit is mondtál...?
- Bros before hoes... De igazából már mindegy. Neked már csak aludnod kellene ma éjszaka, és kurvára csak a saját ágyadban, mert így már fel sem áll.
Bólogat egy sort, aztán rájön, hogy van még egy pohár előtte, tele valami ótvar piával, és azt kezdi nyalogatni. Mondtam én, hogy a máltai szeretetszolgálat kurva arca lehetnék, még most sem rúgtam bele, pedig sokan megtennék még. Bennem is van azért alkohol bőven, de soha nem innám magam ilyen csúnyára, egyrészt mert nem valami imponáló, másrészt meg túl sokat tudok olyasmikről, amiket még egy részegnek is szívesen elhisznek. Unatkozva támasztom tehát tovább a pultot, kortyolgatom a pezsgőmet, ami inkább már csak levezetés, és még mindig nem közlöm a mellettem aljasodó Thomassal, hogy egy valamire való nő akkor is elkerülné, ha színjózan lenne, amíg ilyen hangon zokog azért a ronda kurváért, már elnézést a kifejezésért, de nehezen tudom kisasszonynak jellemezni, ha közben tudom, milyen lelkesen szeret szopni. Nem csinálja rosszul, de ezt a műsort sem éri meg... Mikor pár órával korábban ez a szerencsétlen évfolyamtárs sírva kandallózott fel, hogy megcsalja a barátnője, és ő nem tud megbízni benne, még örömmel mondtam igent a bulira, mert egy ilyen alkalomból csak tanulni lehet, és rám fér a szórakozás, és akkor ez lett belőle. Tényleg, hová lett a minőség és az emberi tartás?
- Te nem vagy ggyütt senkive'? - tart még mindig szóval nagy bánatomra - Nem vagy...tod...szrlmes.
Nem is méltatom válaszra, rég a parketten táncoló lányt figyelem. Ariane Ahler, emlékszem ám rád, és arra, hogy elutasítottál - nyilván könnyeket kellene hullajtanom, de ez is csak olyasmi, amiből tanul az ember. Kinek mi, ugye... Nem ringatom magam abba a hitbe, mint sok más férfi, hogy ha sok nőnek kell, akkor az összesnek, ez matematikailag lehetetlen. Léteznek zsánerek, és ugyan könnyű megtörni a gyenge ellenállást, ha csak az erkölcsökről van szó, vannak a szerelmes idióták, a perverz szentek, és hasonlók, azokat jobb nem feszegetni. Egyébként sem nehéz megmondani valakiről, mire képes, vagy mire véljük képesnek.
- Maradj itt, mindjárt jövök. Tudod, mit? Kikérhetnél még egy kört, de most három pohárral. De a legdrágábból, légyszi.
Thomas bólogat, és ez az első szimpatikus megmozdulása ma este. Már nem feleslegesen hallgattam meg, hogy csalta meg a barátnője... Bár tegyük hozzá, a történet másik oldalát ismertem már, de ez részletkérdés. Diszkrét vagyok, mint egy pap. Nem bonyolódom mindenféle idióta hímrángásba a zenére, mint sokan körülöttem, csak megigazítom a drága zakóm ujját, és egy legalább olyan mosollyal érek a lány karjához, mint amivel rám pillantott. Nem érdemes megszólítanom, úgysem hallaná, mit is mondok pontosan, így csak felemelem a kézfejét, és egy lágy csókot lehelek rá, aztán a mosolyom szélessé válik... és magam után húzom a pult felé a sok irigy tekintet kereszttüzében, amik úgy záporoznak ránk, mint ahogy a vadállatok a sebesült prédára. De mondjuk ki, rajtunk kívül nincs friss hús ebben a dögveremben, így hát érdemes elbeszélgetnünk, ha mást esetleg nem is... Ezerszer inkább egy csipkébe burkolt istenkísértés, mint egy idióta féktelen sirámai.
- Milyen csodálatos, hogy újra találkozunk, Ahler kisasszony. Mit iszik? Az úr vendégei vagyunk... És ne érezze kötelességének, hogy együttérezzen vele a nagy bánatában, fogalma sincs, hol van. Bátorkodtam némi pezsgőt rendelni, remélem, szereti... De ha nem, majd elfogy valahogy.
|
|
|
|
|
11
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Konyha
|
Dátum: 2016. 01. 29. - 00:13:41
|
Willow Fawcett +18
Ha eddig dédelgettem is magamban elképzeléseket arról, hogy végre befogja a száját, most kénytelen leszek elengedni, mert egészen nyilvánvalóan pofázni fogunk a semmiről, egészen addig, amíg fel nem adja, esetleg el nem készülök. Van alkalmam tovább edzeni a türelmem, ahogy az ilyen semmitmondó időhúzások alkalmával mindig.
- Igen, uram. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Mézesfalás gyakornokának mondhatom magam. - nem mintha elvárnám, hogy ismerjen, de sejthette, hogy nem puszira kaptam engedélyt itt tartózkodni - Boldoggá teszem az embereket.
Ez a legpontosabb megfogalmazása annak, mit csinálok - természetesen megfelelő honoráriumért cserébe, de boldogsággal kereskedem, és a vevőim elégedettsége elengedhetetlen eleme a sikeremnek. Ugyan hogy foghatná fel ezt Fawcett, aki képtelen élni a gyönyör lehetőségével? Belátok a vigyora mögé, amivel humorosnak képzeli magát, olyasvalakinek, aki uralja a helyzetet, miközben fogalma sincs az apróságok hálójáról, ami összeköt minket. Szórakoztat a tudat, hogy hathatnék rá, közvetetten, de eredményesen. Imádnám, ha Balmoral megint annyira elhagyná magát, imádnám a könnyes tekintetét, ami átrajzolja a magabiztos vonásokat... De az üzlet az üzlet.
- Valóban, nem vagyunk egyformák ebben a tekintetben. - hagyom rá, habár a legkevésbé sem érdekel a többi ember lélektana ezen a téren - De mindig van a Roxfortban valami, ami olyan csábítóvá teszi az ittlétet, hogy el sem tudjuk képzelni az életet a falain kívül. Vagy valaki. Konstansok és variánsok.
Az italomat még inkább megédesíti az ajkaimról csöpögő kis utalás... nem mosolygok, a jelenet enélkül is épp elég jelentéssel bír. Míg kortyolok, farkasszemet nézünk, ő a bora mellől, én az italom mögül. Ennél messzebb nincs szándékomban menni, még ezt is bőven értékelheti véletlen egybeesésnek, és megelégszem ennyi kis szúrkálódással. Elvégre ez csak olyan, mint a bosszú, mint egy szépen megkomponált orgazmus: lassan, érzékien elnyújtva a legcsodálatosabb.
Udvarias érdeklődés ül ki az arcomra, habár a legkevésbé sem érdekel, hogy érezte magát. Fogalmazhatnék úgy is, hogy leszarom, de nem szeretek feleslegesen alpári lenni, ez is csak egy eszköz az önkifejezés kelléktárában. Szeretnék felnevetni, amikor azt mondja, nincs számára több kihívás: a gasztronómia összes arcát lehetetlen megismerni, ez az út nem ér véget ott, hogy valaki szakácsként definiálja magát. Eddig sem tartottam szimpatikusnak ezt az idiótát, most már egyenesen idegesít is a fölényeskedő hanghordozásával, az erőltetett barátkozó hangnemével... De csak az jelzi a méltatlankodást, hogy egy kicsit hangosabban teszem le a bögrémet, mint indokolt volna.
- Mit gondol a francia konyha világáról? - ezúttal kivételesen két élű a kijelentésem, hiszen tudom, hogy a drága kicsi Minervája is frankofón, és bármennyire utálom ezért, jobban beszéli a nyelvet is nálam, ugyanakkor én Nolita miatt merültem el az ország kultúrájában - Ha igazán le akarja nyűgözni a vendégét, a Gigot D’Agneau Pleureur-t ajánlom. Ennek lehetetlen ellenállni, mindegy, mi az alkalom. Médoc borral kiegészítve biztos vagyok benne, hogy bármit megkaphat az illetőtől.
Vajon Balmoral tudja, hogy a drágája éppen ilyesmire készül...? Végül is, akár felebaráti jócselekedetként elárulhatnám neki az értesülést, és nem lenne utolsó éppen látni, ahogy elönti az arcát a felismerés, hogy Fawcett nem olyan hősies és figyelemreméltó, mint remélte...
|
|
|
|
|
12
|
Múlt / Déli szárny / Re: Déli kilátó
|
Dátum: 2016. 01. 03. - 14:12:57
|
R E D is the color of desire Dakota Bourgh +18
Valahol mindig foglalkoztatott Bourgh - már nem az előttem álló, szenvedélyekből összerakott, hanem Jada, aki egy egészen más ízzel dobta fel az egyébként sztereotip vörös masszát. Nem szexuális szempontból izgatott, egyszerűen tetszett, ahogy játszik közöttük, kihívás volt, rejtély, és bár távol tartottam magam Ephram miatt, attól még az érdeklődésem nem tűnt el csak úgy. Dakota más jellem volt, és ezt elsősorban üzleti szempontból értékeltem, még ha most láttam is rajta, hogy zavarja valami. Persze, a legtöbb barátjával nem ápoltam szoros viszonyt, nem is volt rá szükségem, és mióta tudom, hogy szorosabbra fonom a megállapodásaimat Balmorallal, nem is számítok arra, hogy mondjuk, a közeljövőben együtt teázunk sztorizgatva.
- Milyen jellegű? - kérdezek rá, enyhe mosollyal. Rendben, akkor nem csevegünk - pedig most még barátságos hangulatomban talált, épp egy olyan nap békés délutánján, amikor a dolgok úgy mennek, ahogy akarom. Valahol még szórakoztat is a húzódozása, miközben a kényszer a hátát lökdösi felém. Valahol mindegyiküknek szüksége van rám...
Nyugodtan szívok bele az édes illatú cigarettába, kitekintve a mögöttünk húzódó giccses látképre - olyan hely ez, ahol az ember romantikázhat, ahol elsuttoghatja a szép szavakat, mielőtt lefekteti a másikat a leterített pokrócra, és elveszi, amit akar. Mostanában valahogy gyakran foglalkoztat az efféle helyzetek hangulata, habár volt részem néhányban, de ott sosem dominált az érzés - mégis, színházat teremteni tudni kell, és illik is. A bársonyos fény Nolitát idézi fel, és azt ezzel együtt, hogy még mindig nem szólítottam meg, pedig az idő olyan vészesen telik... Nem mintha érte egy életet várni is sok lenne, de most már nem áll az utamban semmi, magamon kívül. Egy szórakozott mosollyal adózom a gondolatnak, hogy még engem is a vágyaim mozgatnak.
- Ha utánanéztél a kapcsolataidnak, és megfelelő választ adnak, én is szeretnék venni tőled valamit. - pillantok rá bizalmasan - Tavaly előtt kértem tőled abból a bizonyos fűszerkeverékből, ami a napokig tartó nyugalmas álmot okozta. Szükségem lenne rá. Az ár ugyanaz, de ha esetleg nehézségekbe ütközöl, feljebb alkudhatjuk.
|
|
|
|
|
13
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Konyha
|
Dátum: 2016. 01. 03. - 13:17:06
|
Willow Fawcett +18
Már épp a vaníliánál járok, és őszintén remélem, hogy talál magának valami elfoglaltságot, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen beszélgetnem vele - alig egy hónapja figyelem, de még mindig egy unalmas pöcsnek tartom. Persze, ha nagyon muszáj, szóval tudom éppen tartani, akár egész éjszaka is, de az olyan emberek, mint Fawcett, soha nem vesznek észre semmit, csak amikor már késő. Azért kíváncsi vagyok, Balmoral szaladt e hozzá sírni...
-Diákok nem is, uram, de engem az a megtiszteltetés ért, hogy engedélyt kaptam a használatára a munkám miatt. - lényegében hazudhatnék is, nem hiszem, hogy annyira érdekli, hogy utánam járjon. Az óráján mindig békés, csöndes magatartást tanúsítok, kihágáson nem kapott még, a jegyeim rendben vannak. Amúgy sincs közöttünk semmi személyes ellentét: nekem ő csak egy eszköz, és sajnálatos módon valaki, akit a jövőben kénytelen leszek ignorálni üzleti szempontból, pedig biztos van pár ellensége, akik hálásak lennének, ha nem kellene tovább nézniük a mit sem sejtő arcát. De a receptért még így is megérte.. vesződjön vele Balmoral, életben tartani úgyis nehezebb lesz.
- Nem akarom akkor zavarni abban, amit akar. - remek, mindenki a saját dolgával törődik, ahogy eredetileg is akartam. Végzek az ital elkészítésével, már csak az egyik kézreálló kanállal kavarok rajta egyet, beszívom mélyen az érzéki fűszeres illatát: fahéj, szegfűszeg... És akkor megint megszólít. Nincs érzéke a szépséghez és élvezethez.
- Forralt bort? - kérdezek vissza a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal, holott inkább valami megjegyzést szeretnék tenni az elmeállapotára, meg arra, hogy ezt mesélje másnak - Amikor az időm megengedi. Szeretek kísérletezni, itt született a legtöbb receptem is, de az idei tanévben még nem sok alkalmam volt lejönni a tananyag miatt. Nem mintha bánnám... ez amolyan kikapcsolódás nekem, még akkor is, ha lényegében a hivatásom.
Bármennyire is szeretném, ha nem tartana szóval, rettenetesen gyanús lennék a tőmondatokkal adott válaszokban, így felvállalom a szükséges csevegést. Fél szemmel rápillantok a készülő borra, és ugyan lenne néhány észrevételem, ennyire nem akarok barátkozni. Bár, lényegében nem jönne rosszul egy esetleges szövetséges, ha már a későbbiekben nem árthatok neki direkt. Úgy látom, azok közé tartozik, akik ravasznak képzelik magukat, és főleg bizalmatlannak, közben pedig szinte sírnak az emberi kapcsolatok után. Nyilván valami trauma okozhatta, azóta szenved a két szerep egymásnak feszülésétől. Milyen tipikus, sajnálnivalóan unalmas probléma. Ötletem sincs, miért izgatja ez Balmoralt, akinek indításból fel kellene ismernie az ilyesmit, de mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja.
Gyanakszik talán rám...? Belekortyolok az italomba, hagyom, hogy kitöltsön és átjárjon, mint egy jobb szerető, és felé fordulok. Ennyire kényszerét érzi, hogy beszéljen, esetleg akar valamit?
- Ha már így kettesben... - visszhangzom kicsit komorabban - A tavalyi év eseményei miatt, ahogy gondolom sok társam is. Az a légkör nem kedvezett éppen a tanulmányainknak, nekem pedig fontosak az eredmények, szeretnék úgy távozni az iskolából, hogy mindent elsajátítottam, amit lehetett. Megenged nekem egy kérdést cserébe, uram? Ön hogy élte meg a háborút?
A legkevésbé sem érdekel, de az emberek szeretnek beszélni magukról, ő pedig klasszikusan az a figura, aki majd élvezettel játssza előttem is a kemény, zárkózott férfit, aki annyit küzdött, de a jó cél érdekében... Inkább iszom még egy kicsit, mielőtt rosszul leszek ennyi macsó férfiasságtól. A képmutatást a legjobb alkohollal leöblíteni, és ugyan keverhettem volna bele egy kicsit több whiskey-t, megteszi majd így is, ha már egy hős hányattatásait kell végighallgatnom.
A következő kérdése azért meglep - kevesen kérnek ennyire direkt ilyesmit tőlem. Nem mintha nem szeretném az őszinte alapokat, de valahogy ez tabu a szemükben. Ironikus, mivel egy intimebb légkörben még azt is elárulják, hogy szeretik, ha kielégítik őket, de a sütemények, az nem, az magánjellegű dolog. Vagy csak tőlem tartanak ennyire...?
- Az attól függ, milyen jellegű receptre gondol. - teszem a pultra a poharamat, kicsit elnyújtva a mozdulatot, mintha merengenék - Valóban? Nem is gondoltam volna. Már ne haragudjon, leginkább csak azért, mert mostanság az emberek sajnos általában életfenntartásként gondolnak erre a művészeti ágra. Milyen jellegű ételről beszélünk? És nem árt tudnom a szakmai előmenetelét sem - higgye el, nem szeretné átélni mondjuk, az először sütött macaronok lassú széttöredezését a sütőben. Az valódi katasztrófa egy sütni szeretőnek.
Néhány féligazság, pár udvarias, érdeklődő szó: Fawcetten játszani olyan könnyű, mintha a kezemben egy francos gitárral születtem volna. Szórakoztató gondolat, még egy kis fájdalom igazán nem ártott volna az anyámnak. Van valami közös bennük: könnyen nézik a csevegést a felszínen kívüli, szövődő rokonszenv alapjának. Pedig ha azon múlik, egyikük kezét sem húznám ki a tűzből.
|
|
|
|
|
14
|
Karakterek / Minerva E. Balmoral / Re: Quantum of Solace
|
Dátum: 2016. 01. 02. - 01:07:43
|
Behind you / Looking in the mirror +16
Most igazán bánom, hogy nem gondoltam a pezsgőre, pedig ez tényleg egy ünnepi pillanat. Nem húz fel a kérése, sőt, kifejezetten nevetnem kell rajta, hogy még most sem tudja elengedni... de legalább a körülményeihez képest szépen akar fejet hajtani, ezt pedig tiszteletben fogom tartani. Magamhoz ölelem, de ezúttal se uralkodni nem szándékozom rajta, se elcsábítani.. felemelem a kezét, és együtt leírunk egy félkört a levegőben.
-Az ajánlata páratlanul pofátlan, Ms. Balmoral, de tudja, mégis, van benne valami, ami megfog.. - érzem a szívdobogását, a félelmét, amit most nem fogok kihasználni - Tartsa csak meg a kis vigaszdíját, és élvezze ki az utolsó cseppig, mert meg vagyok győződve arról, hogy Fawcett nem sok örömet okoz majd. Elfogadom az ajánlatát, de remélem, tudja, hogy ez csak a semlegességemet jelenti, a segítségemet nem.. az már egy másik játszma témája.
Előhúzom a zakóm egyik rejtett zsebéből a mindig remek meglepetés laposüvegem, és felkínálom neki. Whiskey. Épp az ilyen alkalmakra való...
- Fawcett hatalmas ár lesz mindig, és soha nem lesz könnyű megfizetni. Nagy kár önért, Ms. Balmoral, igazán jókat játszhatott volna az életben, de bárki, aki kiszúrja a rést a pajzson, ezt a száznyolcvan centi nagy, ír rést, olyan könnyedén fogja legyőzni, mintha soha nem is ült volna le a bábukhoz. Ha elfogad egy tanácsot: ezen kívül igyekezzen nem érzelmi alapú döntéseket hozni. Fawcett egyszerűen nem éri meg. Ő csak a vigaszdíj.
A hideg ujjai közül veszem át a papírszeletet, és biztosan elteszem. Mielőtt azonban távoznék, még lopok egy utolsó csókot az ajkairól, hogy legalább emlékezzen rá, milyen, ha hozzáérnek. Úgy sejtem, hosszú magány vár rá ennek a döntésének a fényében.. jó, ha tudja, hogy mit dobott el magától.
- Ha esetleg mégis egy éjszakára lenne szüksége az időmből.. tudja, hol talál meg. Jó éjszakát és kevesebb érzelmet, Ms. Balmoral.
Most pedig hátrahagyom, élvezze ki, amit megnyert magának. Engem várnak már a parafíliák folyékony, törékeny világában, ahonnan soha nem vezet kifelé út, csak újabb forró érintéseken és nyögéseken át. Mi mindenre képesek a kezek, amelyek most a zakómat igazítják ki, már úton a saját belső tereim felé - én mindig megkapom, amit akarok. |
|
|
|
|
15
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Konyha
|
Dátum: 2016. 01. 01. - 23:03:29
|
Willow Fawcett +18
Azt hiszem, sokan képzelik azt, hogy ismernek. Feljogosítva érzik magukat a ténytől, hogy megdugtam őket, látták esetleg az arcom orgazmus közben, és hajlamosak azt hinni, ez jelent valamint - a szex csodálatos színház lehet, ha értjük a módját. Megint mások bizonyos közös szenvedélyek alapján ringatják magukat ebbe a hitbe, mert esetleg ők is élvezettel állnak a hozzávalók között, mindkettőnk arcát fűti az üst alatt lobogó láng. Egyiktől sem leszünk lelkitársak, sem barátok. Nincs szükségem barátokra, csak szövetségesekre és üzlettársakra. Így működik a világ. Kiábrándulsz mindenkiből, ha egyszer rájössz, mind megfogható ugyanazzal: a vágyak kielégítésével.
Ha már a vágyaknál tartunk, ez egy újabb olyan délután, amit a konyhában töltök. Hátam mögött épp csak sülni kezdett a macaron, elküldtem a manókat a dolgukra.. már elmúlt a vacsora ideje. Ez most csak az enyém.
Biztos kézzel pakolom el a korábbi hozzávalókat, most egészen mást tervezek megvalósítani. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak, látom az egyik keverőtálon tükröződni a már inkább vigyort, és előhúzom a zsebemből az értékes kis cetlit. Ki hinné, hogy ilyeneken fordul meg a világ, nem igaz...? A Mézesfalásban is be akarom mutatni, bár nyilván nem azt a változatot, amit most készítek el.
A legjobb fúvógumi egy kicsit máshogy... felnőtteknek. Mennyivel izgalmasabb olyan buborékokat fújni, amiket ha kipukkasztasz, a füves cigarettákra jellemző könnyed köddel borítja be a szobát?
Amíg a rózsaszín massza kezd megszilárdulni, készítek egy italt is. Unalmas teljesen józanul mulatni itt az időt, bár egy nyalat minőségi whiskey nem tesz senkit részeggé, legfeljebb a diadal reménye. Ezúttal csípős almabort készítek, amolyan pihenésképp, és elszórakozom egy kicsit a pohár öntésekor, mi történne, ha megszaladna?
A merengésemet a lehető legkevésbé érdekes ember zavarja meg. Felnézek a műveletből, és a tekintetem találkozik Willow dióta Fawcettel, aki fogalmam sincs, mit keres itt, mert nagyjából annyira lehet finom ember, mint amennyire én őszinte, ha a munkámról beszélek. Ügyet sem vetek rá, elvégre ő maga nem érdekel, a Balmorallal való kis alkunk óta teljesen súlytalan lett a létezése. Belehintem a vaníliát a készülő italba, beszívom élvezettel az édes illatát... megnyalom egy kicsit az ajkaimat. Az elkeveredő színek felidézik Balmoral rettegését, azt a kis vágást az arcán... még a végén megint felizgulok rá. Fawcett egy kincseket elherdáló farok, de sajnos a tanárom, ezért kénytelen leszek köszönni neki[/color].
- Jó estét, Mr. Fawcett! Még sosem láttam errefelé. - a hangom udvarias és a legkevésbé sem baljóslatú. Nincs semmije ellenem, nekem viszont egy csodálatos, ostoba, ártatlan fegyverem van ellene.
|
|
|
|
|
