A Végzősök ünnepe
2004. június 11.
Esmé
2004. június 11.
Esmé
Esmé édes naivsága képes volt megmosolyogtatni. Ezt szerettem benne. Bár nem volt nagy a korkülönbség közte és a diákjaim között, vele nem kellett komolynak lennem és a csevegés is egészen ellazított.
- Azt hittem, hogy a puncsban azért van valamennyi gondolva a felnőtt vendégekre. - Felelte, amire már egészen elnevettem magam. Szinte éreztem, hogy a diákok elképedt tekintetettem bámulják az arcomat, mintha csak muszáj lenne.
- Úgy hiszem, jó oka van a tanároknak nem bízni a diákok ártatlanságában. Te is itt tanultál, sejtheted, hogy mennyire érdekelné őket, hogy a felnőtt vendégeknek van kitéve. Mellesleg azt gondolom, hogy egy kellemes estét alkohol nélkül is lehet élvezni. - Feleltem. De éreztem, hogy ez a beszélgetés nem is igazán az alkoholról szól, csak itt akart aludni. Jó ideje ismertünk egymást, nem volt akadálya, hogy a szobámban töltsön egy estét. Ott legalább nem vagyunk a diákok szemei előtt.
- Igazság szerint, maradhatok, ha akarod. A festményeim megvárnak, Felix pedig el lesz egyedül is. Egy éjszakát sokszor töltött már egyedül.
Elmosolyodtam rá enyhén.
Helyes. Örültem neki, hogy így döntött... bár látszott rajta, hogy kicsit még izgul a társaságomban. Pedig velem tényleg nem kellett keresnie a szavakat. Szigorú voltam, de nem vele. Neki azt az oldalamat mutattam, amelyiket senki másnak sem. Letettem a poharamat és már nyújtottam is felé a kezemet. Reméltem, hogy a tánc majd kicsit ellazítja. Bár nem én voltam a legtáncosabb lábú, de a szüleim összejövetelin azért volt alkalmam már kipróbálni magam jó párszor.
- Ez most jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben?- Bújt hozzám, ahogy lassan, óvatos léptekkel vezetni kezdtem a tánctéren. Tényleg nem volt jó a ritmusérzékem, de a legtöbb zene csak zajnak tűnt. Magamban mindig klasszikusokat hallgattam, amikkel gyakran felzavartam a növények nyugalmát az üvegházban.
- Rossz. Zajos.
Hát igen. Ha neki tetszett ez, akkor most érezhette a közöttünk húzódó korkülönbséget. Mikor abban a bárban dolgoztam is, még egészen más zenék voltak... igaz, ott nem érdekelt nagyon a ritmus meg semmi sem. Vetkőztem, mert jól fizetett és elég helyes voltam hozzá, hogy senki se érdekeljen, ha nem az igazi a mozgásom. Azóta sok minden változott, a múltamat pedig igyekeztem a legnagyobb titokban tartani. Talán Esmének majd elmesélem egyszer. De nem most. Úgyis csak kinevetne, hogy sztriptízelt az öregember.
- Egyszer elviszlek egy éjszakai szórakozó helyre. Ott fogsz majd érdekes zenéket hallani - tette hozzá.
- És az miért jó...? Ott még ismerkedni sem lehet. Alig hallanánk egymás hangját. - Magyaráztam. Igen-igen, tudom, ez is öregemberes volt, de nem vonzott semmi zaj, semmi túlivás. Ezeket a dolgokat már régen magam alá temettem. Csak most esett el, hogy ez a generációs különbség akár rá is ijeszthet Esmére. Engem nem zavart, bár mivel jóval makacsabb természet voltam nála, kicsit talán túlzottan is nálam volt az irányítás... de azért csak nem akarja az apja korabeli barátját egy fiataloknak való szórakozóhelyre vinni.
- Tudod mit... MONSTRO, MIT ISZIK?! - kiáltottam el magam a szőke fiú után, aki boltadozva távozott egy lánnyal. Őt sajnos nem tudtam kivenni a fiú mellett. - Jó. Tudom. Tudom, majd a többiek elintézik.
- Azt hittem, hogy a puncsban azért van valamennyi gondolva a felnőtt vendégekre. - Felelte, amire már egészen elnevettem magam. Szinte éreztem, hogy a diákok elképedt tekintetettem bámulják az arcomat, mintha csak muszáj lenne.
- Úgy hiszem, jó oka van a tanároknak nem bízni a diákok ártatlanságában. Te is itt tanultál, sejtheted, hogy mennyire érdekelné őket, hogy a felnőtt vendégeknek van kitéve. Mellesleg azt gondolom, hogy egy kellemes estét alkohol nélkül is lehet élvezni. - Feleltem. De éreztem, hogy ez a beszélgetés nem is igazán az alkoholról szól, csak itt akart aludni. Jó ideje ismertünk egymást, nem volt akadálya, hogy a szobámban töltsön egy estét. Ott legalább nem vagyunk a diákok szemei előtt.
- Igazság szerint, maradhatok, ha akarod. A festményeim megvárnak, Felix pedig el lesz egyedül is. Egy éjszakát sokszor töltött már egyedül.
Elmosolyodtam rá enyhén.
Helyes. Örültem neki, hogy így döntött... bár látszott rajta, hogy kicsit még izgul a társaságomban. Pedig velem tényleg nem kellett keresnie a szavakat. Szigorú voltam, de nem vele. Neki azt az oldalamat mutattam, amelyiket senki másnak sem. Letettem a poharamat és már nyújtottam is felé a kezemet. Reméltem, hogy a tánc majd kicsit ellazítja. Bár nem én voltam a legtáncosabb lábú, de a szüleim összejövetelin azért volt alkalmam már kipróbálni magam jó párszor.
- Ez most jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben?- Bújt hozzám, ahogy lassan, óvatos léptekkel vezetni kezdtem a tánctéren. Tényleg nem volt jó a ritmusérzékem, de a legtöbb zene csak zajnak tűnt. Magamban mindig klasszikusokat hallgattam, amikkel gyakran felzavartam a növények nyugalmát az üvegházban.
- Rossz. Zajos.
Hát igen. Ha neki tetszett ez, akkor most érezhette a közöttünk húzódó korkülönbséget. Mikor abban a bárban dolgoztam is, még egészen más zenék voltak... igaz, ott nem érdekelt nagyon a ritmus meg semmi sem. Vetkőztem, mert jól fizetett és elég helyes voltam hozzá, hogy senki se érdekeljen, ha nem az igazi a mozgásom. Azóta sok minden változott, a múltamat pedig igyekeztem a legnagyobb titokban tartani. Talán Esmének majd elmesélem egyszer. De nem most. Úgyis csak kinevetne, hogy sztriptízelt az öregember.
- Egyszer elviszlek egy éjszakai szórakozó helyre. Ott fogsz majd érdekes zenéket hallani - tette hozzá.
- És az miért jó...? Ott még ismerkedni sem lehet. Alig hallanánk egymás hangját. - Magyaráztam. Igen-igen, tudom, ez is öregemberes volt, de nem vonzott semmi zaj, semmi túlivás. Ezeket a dolgokat már régen magam alá temettem. Csak most esett el, hogy ez a generációs különbség akár rá is ijeszthet Esmére. Engem nem zavart, bár mivel jóval makacsabb természet voltam nála, kicsit talán túlzottan is nálam volt az irányítás... de azért csak nem akarja az apja korabeli barátját egy fiataloknak való szórakozóhelyre vinni.
- Tudod mit... MONSTRO, MIT ISZIK?! - kiáltottam el magam a szőke fiú után, aki boltadozva távozott egy lánnyal. Őt sajnos nem tudtam kivenni a fiú mellett. - Jó. Tudom. Tudom, majd a többiek elintézik.
