Egy kicsit mélyebb vizekre eveztünk a testvér kérdésével, de hát ilyen ha az ember új barátokat szerez. Mit mondjak a testvéreimről? Gyűlöltem őket, igen bár én ölhettem volna meg őket. Ez az érzés a hatalmába kerít, nem tudok ellenállni neki. Általában könnyedén kontrollálni tudom tulajdon érzelmeim, de most valahogy képtelen vagyok rá.

- Még azelőtt meghaltak, mint én megtehettem volna - mondom vicsorgó mosollyal és teljes fakó hideg tekintettel.

Elragadtak saját gondolataim, jár a szám pedig nem szabadna. Kicsit halkabban mondom, szinte tervet szövök és elárulom neki érzéseim és vágyaim. Igen, ez az! Az érzés, ami mindig is vezérelt engem. A bosszú és halál, a pusztítás útját kell járnom. Két kezem erősen az asztalra csapom, teljes erőmből. Szinte már-már önkívületi állapotba kerülve.

- Egy napon elpusztítok mindent és mindenkit. Nem lesz ki megállítson, én leszek a leghatalmasabb mágus az egész földön. Először a riválisaimat, majd a muglikat fogom a saját uralmam alá hajtani. Mikor már mindenki szenvedni fog, akkor leszek én boldog, majd akkor megnyugszom és elfoglalom a helyem a kívánt trónomon.

Mit teszek? Nem szabadna ilyeneket mondanom, még véletlenül sem. Jaj ne, mégis mit tettem? Levegőt is alig kapok, szinte már izzadok és csak úgy ver a szívem az izgatottságtól. Nem maradt más, mint hatásszünet.

Van, hogy az ember saját szüleitől napokig egy falatot sem kap. Ezért néha a kelleténél többet is képes vagyok enni. Valószínűleg már átléptem azt a küszöböt, hogy még többet egyek, de még mindig férne belém. Befejezem, nincs már szükségem további édes élvezetek elfogyasztására. Kicsit viccesnek tartottam, mikor elutasította de még is rá kell tegyek egy lapáttal, valahogy jó kedvem van. Szeretnék kicsit szórakozni.
- Ne aggódj, egy két embert likvidálunk, nem lenne ki szólna - viccesen, de komoly hangnemben mondom.
Ahogy egyre komolyabb témát kezdett felvetni, az én hangulatom is komolyabbá vált. Egyszerűen kicsit megváltoztatom ülőpozíciómat, jobb karom az asztalra helyezem majd beszélni kezdek.
- Nem, valóban meg bántam. Szerintem nincs szükség színjátékra, remélem megbocsájtottál azóta.
Egy sokkal izgalmasabb kérdést tett fel, persze nem tudom mit válaszoljak. Életemben először találkoztam egy olyan lánnyal aki barátjának nevez. Elmondjam neki? Vagy bolondnak fog nézni? Mindegy is, talán egy rövid tömör válasszal kielégíthetem, vagy talán nem. Amiről ő beszélhet nem más, mint a szerelem kérdése. Nem mondom, hogy nem tettszik, de ez saját elveimmel ütközik. Barátok vagyunk, de belőlem talán hiányzik a szeretetre való képesség, sosem voltam képes senkit sem szeretni. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben de még mindig szükségtelennek érzem egy úgynevezett barátnő jelenlétét élveznem.
- Tudom mire gondolsz, de nem. Az egyetlen dolog ami hozzád fűz, az a barátság. Remélem nem bántottalak meg vele, de ...
Mit is mondjak neki? Nem tudom, talán megvárom míg. Talán őszintének kellene lennem, és megmondani. Nem voltam még szerelmes. Nem, ez ostobaság, inkább elterelem a témát.
- Hagyjuk is, hallottál valami pletykát mostanában? Sok ostobaság terjeng néha nem csak diákokról, de tanárokról is.

Kicsit szégyenlem magam, hiszen segítenem kellene neki. De inkább nem égetem be magam, és bevallottam a valóságot.
A napját átgondolva valamivel mozgalmasabbnak tűnik mint az enyém, bár a hosszú és unalmas órák után szinte van, hogy kimarad egy két perc és teljesen elfelejtem őket. Ezért van, hogy néha meg sem tudom mondani mit mondott a tanár pár perccel ezelőtt.
Felhívta a figyelmem egészségemnek megtartására, és a sütemények lassabb elfogyasztására de valahogy az önmegtartóztatás a következő süteményig tartott.
- Nyugi, végtelen bendőm van - kedvesem, és kicsit magasabb hangon mondom a megszokottnál.

Egy kicsit meglepődtem mikor felkért, hogy vigyem fel a klubhelyiségbe. Bár könnyedén meg tudnám oldani, hiszen én magam is tagja vagyok a közösségnek. Bár nem vagyok akkora aktivista mint társaim és sok dologból kivonom magam, az engem ért sérelmek miatt. Szívesen megmutatom neki a klubhelyiséget, bár szerintem elég szokványos. Probléma nélkül bevihetem őt. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha kötekednének vele akkor nem lenne szüksége rám, hogy megvédje magát. Na jó azért odaállnék mellé és megmondanám a többinek, hogy velem van.
-Persze, szívesen megmutatom a klubhelyiséget. Bár félő, hogy valamelyik háztársam kevésbé fogadna szívélyesen.
Egy pillanatig várok, majd megkérdezem tőle:
- Mikor volna kedved eljönni? Akár ma is megmutathatom, van még pár szabad órám.

Egy kicsit lazábbra vettem magam, és kényelmesebb pozíciót vettem fel az ülőhelyen. A lány unszolására ismét egy süteményhez nyúltam és jóízűen bemajszoltam pillanatok alatt. Meghallgattam amit mond, de a sütemények nagyon csábító és kellemes ízt gerjesztettek a számban, így további darabokra is igényt tartottam. Egy ostoba mosollyal arcomon fejeztem ki, hogy mennyire finom süteménnyel kínált meg. Valóban nagyon ízlik, és nehéz lesz ellenállni még egy darab elfogyasztásának. De inkább megtartóztatom magam, majd két kezem összeteszem, hogy még véletlenül se nyúljak a tálhoz. A maradék darabokat is lenyelem, de még előtte a nyelvemmel próbálom megolvasztani a süteményt, amennyire csak tudom. Így vagyok képes tovább éreztetni az ízt a számban. Hirtelen a bájital került szóba, amiből nem nagyon állok valami jól. A legtöbb esetben nem sikerül, rosszabb esetben képes lennék magam felrobbantani. De ha most nem vágódok be, akkor talán soha többé. De az még nagyobb szégyen lenne, ha besülne a kísérlet és felrobbantanám kettőnket.

- Én? Hát én még csak ötödéves vagyok. Uhh, pont bájital tan? Nos hát, nem igazán vagyok otthon a kotyvasztásban - felelem szerényen a lánynak.

Mikor egy sokkal mélyebb kérdést tesz fel számomra, igazából először nem is tudtam miként válaszoljak. Egyszerűen csak néztem rá, majd képes voltam egy szót kierőszakolni a számon.
- Nem.
Nem tudtam mit feleljek neki, így inkább gyorsan témát váltottam.

- És amúgy milyen napod volt?

Kérdezem tőle, hátha képes vagyok elterelni a témát. Ez egy elég kellemetlen téma számomra, hiszen már barátként tekintek mint ellenségként. Nagyon nem is merek sokat mondani, de talán a pirosodó arcom elárulja, hogy kissé zavarba jöttem.

Az emberek általában nagy hangsúlyt fektetnek a külső megjelenésre. A presztízs ami egyes fiatalokat az egoizmus egy újabb szintjére emelte, már szinte lebeg az iskola felett. Persze én inkább kimaradtam az ilyen dolgokból. A napom valószínűleg elég hosszúnak ígérkezik, hiszen még alig keltem fel és már is futhatok a mosdóba elintézni a reggeli rutinom. Miként a tükörre szegeződik tekintetem, észreveszek magamon egy nagyobb bőrelváltozási lehetőséget. Sajnálatos módon a saját evolúciójának első fázisában éldegél, ezért kénytelen vagyok megtartani míg meg nem érik és el nem távolíthatom eme kellemetlen tumort az arcomról. Való igaz, nehéz a tinédzserek élete. Egyszer kisebb koromban, megfigyeltem testvéreim szenvedéseit, miként küzdenek meg ezekkel a genny förmedvényektől. A pattanásomat teljes mértékben kielemeztem, de a szájhigiéniám még mindig nem éri el az általam megteremtett értékhatárokat. Egy gyors fogmosás után a tegnap esti mákos tészta majszolásom utolsó szemcséi is eltávolításra kerültek fogsoromról. Elhagytam a mosdót, majd magam mögött bezártam az ajtót. Sajnálatos módon, a fém zsanérok súrlódásából adódóan kellemetlen zaj emelkedett felül a csendes szobán. A fémes hang természetesen Gondtalan gondtalan álmait is megszakította, és cserébe kellemetlenebb, panaszkodó nyávogásba kezdett. Gondolom csak fel szeretné hívni figyelmem, hogy minél előbb orvosoljam a problémát. Nem az első alkalom, hogy ilyen módon ébresztem fel őt. Megnéztem a kis jegyzettömbömet, hogy milyen óráim is lesznek ma pontosan, és hogy milyen órán kívüli foglalkozáson kell ma részt vennem. Természetesen köztük szerepelt, egy találkozóként elkeresztelt bejegyzés is. Elpakoltam a legtöbb tárgyat, amire ma szükségem lesz a nap folyamán. A súlyos táskát meglendítem, majd a vállamra igazítva hagyom el a szobát.

Az órák nagyon gyorsan leperegtek, és már csak a délutáni találkozón járt az eszem. Már lassan egy hete nem láttam az újdonsült barátként titulált személyt. Ez egy kicsit rideg megfogalmazás, hamarosan a személyes szótáramba be kell ültetnem egy újabb kifejezést, a barátot. Miután véget ért az utolsó órám is, megindultam a "Plázs" felé. Sietve indultam, de az út közepén valahogy ellankadt a figyelmem és a tempóm sebessége alább csökkent. Valószínűleg késni fogok egy-két percet, de nem vagyok futó bajnok. A lányt meglátom, majd közelebb megyek hozzá. Egy darabig csak állok, és csak utána foglalok helyet.

- Szia, rég nem láttalak. Hát, úgy ahogy. Kissé elnyűtt ez a nap, de csak a szokásos túlhajszoltság.

Felkínálta számomra édesanyja süteményét, majd készségesen beleegyeztem egy darab elfogyasztásába.

- Persze, hogy van nálam innivaló. De csak csapvíz, remélem ez nem fog gondot okozni számodra.

A zsákom mélyére nyúlva húzom elő a flaskám, melyben újratöltött víz található. Még az utolsó óra előtt töltöttem meg, de nem volt időm belekortyolni sem. Hatalmas lendülettel az asztalra tettem, de mielőtt lecsaptam volna azt az asztalra, kicsit lelassítottam a kezem és finoman elhelyeztem. Egy kicsit meg vagyok illetődve, hiszen most életemben először töltöm így időm egy lánnyal. Ismét kérdéseket tett fel, és én válaszoltam rá.

- Nem igazán szidtak le a tanárok, csupán megkérdezték mi történt. Tudják nagyon jól, hogy szinte egy egész napot kellett pótolnom, és készülni a következő napra tartogatott anyaggal. Egészen éjszakáig fent voltam, és szerintem nem akartak teljesen leterhelni.

Olyan volt, az érkezés mintha csak tegnap mentem volna el innen. Bármennyire is tartom unalmasnak, és feleslegesnek a mai ostoba vacsorázást. Az érdeklődésem egyre csak csökkent, de muszájból kell elmennem rá. A legtöbb, amit tehetek, hogy eszek pár falatot és meg is pattanok. Az asztalhoz érve, beülök a többi Mardekáros közé. Az év kezdetén megfogadtam, hogy még több közönyt mutatok ki társaim felé, ezzel. A süveg is énekelni kezdett, mikor az én házam a Mardekár következett, az arcomra egy kisebb mosoly görbült. Majd el is illant, amilyen gyorsan jött.
„Ravaszok ők, és mérgesek?” Egy kicsit elgondolkodtam ezen, majd hirtelen a következő ház következett. A süveg zárásként énekelt valamit, ami igazán megérintett. „Jól vigyázzatok mindnyájan,Bár egy árnyék eltűnt,Attól még több jöhet. Bár az idő pereg, ha nem vigyáztok A múlt sötétje még visszatérhet!” Talán rám célzott? Nem tudom, de sok jót nem jelent. Apám szavai ismét eszembe jutnak. Félő, hogy a sors pont nekem szánta, a következő … tudjuk ki címet. Legalább ismernék a nevem. Mikor McGalagony professzor asszony épp a szokásos, unalmas semmitmondó beszédére készül. És szónak is ered a szája. Elsőként Voldemort pusztulását hozza fel. Az a Harry fiú igazán kitehetett magáért, sok történetet hallottam a vonaton erről. A tanárok viszont változtak, ami érdekes módon tetszett nekem. Végignézek az elsősökön, nem túl sok jót fűzök hozzájuk. Nem is foglakozok túl sokat velük, nem nézem túl sokáig őket. Még a végén szemkontaktusba kerülök velük. Az idősebeken is végignézek, akik épp beszélgetnek. De hozzám nem szólnak egy szót sem. Nem is bánom hisz úgy sem érdekel, mit beszélgetnek. Amire a ceremónia véget ért, megéheztem és mikor magam előtt láttam már az ételt hozzáfogtam, úgy tűnik, nem csak pár falatot fogok most enni. Mivel mindenki eszik már körülettem, én sem várok túl sokat. Nekiállok a vacsorának.

Alapok
 
jelszó || "Csak a baj, meg a szégyen..."
így ejtsd a nevemet || „Erik Blekvúd”
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1982. December 2.
horoszkóp || Nyilas
kor || 16
vér || Félvér        
évfolyam || Ötödik Évfolyam
 
 



Erik Története
Erik ifjonc kora rettentően nehéznek bizonyult, feketebárányként jött a világra. A családban ő volt a harmadik gyermek. És minden harmadik gyermek megbélyegeztetett az egész Blackwood családban. Ezért a szülei inkább átokként tekintettek rá, mint áldásként. Hiszen a család történetében, a harmadik gyermek képes volt felülmúlni akár a szüleit is. A fiú a nagybátyjának köszönheti az életét, aki szorgalmazta apját, anyját a fiú felnevelését illetően. Ő volt az egyetlen személy, akivel beszélgetni tudott. Két idősebb testvére volt, akik félelemben éltek a fiú miatt, ezért nem hagyták őt nyugodni sem. A két testvérét viszont az egész rokonsága elismerte, és így voltak ők, a két szülő kedvenc gyermeke. Az ifjú Erik a családi szeretet szikráját sem érezte, a család szégyenfoltjaként, élt az „otthonában”. Az anya csak nagy undorral hordta őt ki.
A két éves szeretetre vágyó gyermek, csak a szidást és az ellenszenvet tapasztalta.
Mikor már cseperedni kezdett, a kölyök egyre jobban vágyott arra, amit a két testvére kapott. Mikor esténként összeült a család, a gyerkőc nem ülhetett asztalhoz, hanem a szobájába kapta meg azt a kevés ételt, amit neki szántak. Ezért néha ételt kényszerült lopni, hogy elnyomja éhségét. Egyszerűen rákényszerült, az ilyesfajta élelemforrásra, hogy életben maradjon. Legnehezebb számára, az ünnepek, és a látogatások voltak. Ekkor általában bezárták őt, a saját szobájába. A rokonság tudott a gyermek létezéséről, de nem tudták mi folyik abban a házban. Miután már szülei néha esténként rontottak rá a gyermekre, és oktalanul elverték őt elkezdett éjszakánként bepisilni álmában hiszen azt érezte, hogy nem sokára ismét rátámadnak szülei. Ennek oka az volt, hogy gyakran a szomszédok olyan híreket hoztak a gyerekről, mint a kerti lopások, vagy épp valami más csíny elkövetése. Az egyetlen számára fontos személy, a nagybátyja volt, aki ritkán látogatót tett a családnál és néha elbeszélgetett Erikkel. A fiú hatalmas bánatban közölte sorsát a számára egyetlen vigaszt nyújtó személynek, aki nem tudott segíteni rajta. Az szülők egyre kevesebb időt fordítottak a gyermekre, míg az egyre jobban elkezdett távolodni a körülötte lévő világtól. Mikor nyolc éves lett, egyre lázadóbb és kezelhetetlenebbé vált az ifjú, ekkor a szokásos elzárás helyett, szülei gyakran alkalmaztak rajta Pofix rontást, hogy elhallgattassák a gyermeket. Egyre többször vágtak a fejéhez, olyan dolgokat, amikért nem lehetett egy ilyen fiatal kissrácot hibáztatni. A szeret vágya egyre csak nőtt, és nőtt, de cserébe nem kapott mást csak szidást, vagy rosszabbat. Hamarosan nagybátyja halálhíréről kellett hallania, ami teljesen felforgatta kicsiny lelkét. Az egyetlen személy, akire családtagjaként tekintett, eltávozott örökre. Kérdezte szüleit, hogy mi történt vele, de ismét süket fülekre találtak szavai. A testvéri elnyomás többször az ételének elvétele, annak a kevés játéknak rongálása, ami volt neki. Ugyanis olyan játékai voltak, amiket rokonok hoztak ajándék gyanánt, mikor megszületett. Egy idő után, a szobájában való nagyobb hangoskodás után is büntetést róttak ki rá. A szörnyű cselekménysor egyre rosszabb és rosszabb lett. A két idősebbik testvérétől kapott elnyomás hamarosan megszűnik, mikor behívják őket a Roxfortba. Ekkor ő marad egyedül a két szülővel, még nyolc éven át. Ez volt életének legborzasztóbb ideje ugyanis egyedül maradt, a cseperedő gyermek a két szülővel. Mikor már idősebb lett, gyakran előszeretettel hasítottak szíjat a hátán. Hat éves korára már saját szüleinek a halálát kívánta. És ezért egyre jobban kezdett gyűlölni mindent és mindenkit, aki csak körbevette őt. Ekkor forrott ki nála a valós személyisége, a gyűlölet, megvetés és az a homály, ami elméjét fedi. De még mindig élt benne, egyfajta remény  egy jobb, kellemesebb sors formájában. De ekkor már ezt sosem mutatta ki, csak halkan tűrt.
Már majdnem tizenegy éves volt, mikor megkapta a Roxfortba invitáló levelét.
A szülők örültek, és egyben bosszankodtak is. „Megszabadulnak ettől a kölyöktől, de a család hírnevét, és két testvérének jó hírét fogja tönkre tenni.” Erik számára nem tartott túl sokáig felhőtlenül, az érzés. Szülői támogatást nem kapott, Erik egyik lesújtóbb hírét kapta meg ekkor, hogy nagybátyjának hagyatékát, kevés költőpénzt és az ő pálcáját, illetve egy levelet tőle, ami így szolt. „Kedves unokaöcsém, ha ezt a levelet olvasod, akkor én már nem látogathatlak meg tégedet. Nagyon sajnálom mind azt, amit a szüleid tettek veled, többször figyelmeztettem nagyapád és nagyanyád, de ők nem hittek szavaimnak. Bármennyire is fájdalmas, de egyedül kell helytállnod, tudom, hogy erős vagy és képes vagy rá, légy kitartó és büszke, a családod nevét pedig viseld, ahogy szeretnéd. De egyet kérek tőled, ne kérdőjelezd meg a saját gondolataidat, téveszméket ne szülj, és kerüld a rosszakaróid, a sok megpróbálkoztatás még csak most következik. Nem vagyok túl gazdag, de amim van, azt rád hagyom, egy pálca és egy kevéske pénz. Remélem, helytállsz, és sok jó dolgot tapasztalsz majd a Roxfort falain belül. Üdvözlettel és fájó búcsúval nagybátyád Thomas Blackwood”. De mikor, végképp elhagyta a szülői házat, a gyermek felszabadultan érezte magát, minden bánatától megszabadult egy pillanatra. Nagy nehezen megszerezte az örökségét, de költőpénzből macskát vett magának, akit Gondtalannak nevezett el.

Az első két év a Roxfortban, mondhatni szenvedés volt. Sokat hazudott, azoknak, akik bármit is megkérdeztek tőlük, főleg a családjával kapcsolatban ferdítette meg a valóságot. Mindenkinek, aki csak őt kérdezte, a szülei meghaltak már rég. Egy idő után, annyit hazudott, hogy senki sem mondta meg, hogy mikor mond igazat, vagy mikor hazudik. A pálcáját nagyon nehezen kezelte, és a legegyszerűbb bűbáj is lehetetlennek tűnt. A pálca feltehetőleg, nem esedezett Erik személyiségének, nem kedvelte őt. A társai ezért gyakran nevették ki hibái miatt, pedig fogalmuk sincs, arról mekkora erő lakozik ebben a gyermekben. Esetenként tanárival is került konfliktusba emiatt. A második év vége felé, kezdett összhangba kerülni a pálcával. De ekkor is csak egyszerűbb varázslatok elvégzését tudta véghezvinni. A gyenge teljesítménye miatt, egyre nagyobb gyűlöletet és fájdalmat érzett társai iránt, amit neki okoztak. A két testvére még egy lapáttal rátett ezekre, folyton szívatták őt, és rengetegszer jártak a nyakára, saját szórakoztatásukra. Minden egyes alkalommal látta őket, hogy jobbnál jobb ajándékokkal lepik meg őket. Míg ő semmit sem kapott a postán. Irigykedve nézte két testvére boldogságát. Megkezdődött a téli szünet, de ő nem ment haza, hiszen számára otthon nincs semmi. Egyedül olvasással kutatással töltötte az idejét. Egyre jobban kezdték érdekelni, az átkok és a rontások. Alkalmazni nem tudta őket, de ismerte a varázsigét és a mozdulatot. De a pálcájával erre képtelen lett volna, és még ő járt volna pórul. Az idő ismét csak telt, és telt. Barátkozás helyett a könyvekbe, és macskájába fojtotta minden bánatát. A negyedik év végére viszont, már inkább hasonlított kitaszítottra viselkedésileg, mint egy átlagos diákra. Nem nagyon elegyedett társaival beszélgetésbe, és furcsán viselkedett más diákok szemszögéből nézve. Mikor elkezdődött az ötödik évfolyam, már a gondolatait a homály, és a sötétség borította el.

A háborút külső szemléletből élte át, nem foglalkozott vele túl sokat, csak reménykedett rajta, hogy azok elpusztulnak, akik számára nem kedvesek. A háború ideje alatt, kénytelen volt visszavonulni a szüleihez, akik viszont azon aggódtak, hogy a két másik gyerekkel mi fog történni. Nos… Meghaltak mind a ketten, Erik örömére. A két szülő persze a fiún vezették le ismét feszültségüket, aki már felkészültebben várta szüleinek rontásait. Egy vacsoránál viszont a szülők meghívták Eriket is magukhoz, az asztalhoz. Ahol elkezdett beszélgetni apjával, aki vallomást tett neki.

-   Tudod ahhoz képest, hogy elveszítetted két testvéred nem tűnsz túl letörtnek.- Mondta az apja.
-   Nem vagyok letört apám, megkönnyebbültem.
-   Talán jó érzéssel tölt el két testvéred halála? Te szemtelen fattyú! - Mondta, édesanyja, aki félbehagyta az étkezést. Az apa viszont továbbra is asztalnál maradt.
-   Tudod, ha nem állt volna ki melletted az öcsém, akkor te már nem lennél. Hibát követtem el azzal, hogy életben hagytalak. A teljes lényedet átjárja a gyűlölet, szinte tapintható körülötted a mételyi érzelmek. A jóslat szerint, az én harmadik gyermekem fog pusztulást hozni, mindenre, ami kedves számunkra. Félő, hogy nem állíthatlak már meg, és nem is változtathatok már rajtad. Azon csodálkozom, hogy még nem zártak el az Azkabanban. - Ezzel az apja is otthagyta az aszalt, magára hagyva Eriket.
Ekkor látta édesapja fiában még a reményt, de nem túl sok jót fűzött hozzá. Erik is tudatában volt, az egyetlen jó érzés ami, még él benne az a remény. A remény, hogy egyszer minden jobbra fordul.

Jellem
Forróvérű, erkölcstelen, önkényesen erőszakos, Egyszerűen teljes erővel törekszik bármire, amit megszerezhet, s ilyenkor kegyetlen, nem ismer irgalmat. Ő nemcsak az élet és a szépség elpusztítására törekszik, hanem annak a rendnek is az eltörlésére, amelyen a szépség és az élet alapszik. A kegyelem, és a szeretet szavak nem léteznek a szótárában. Lelke belefáradt már a gonoszságba, s egész elméjét a gyűlölet és a harag ködösíti el. A bélyeg melyet ősi akasztottak rá elkíséri őt, a legmélyebb álmaiba is. Az utolsó megmaradt érzés, ami nem taszítja őt a pusztulásba, az a remény.

Erősség
Mérhetetlen hazugság: Bárki bármit mondd, Erik nagyon jól hazudik. És szavait olyan szinten ferdíti meg, hogy szinte már ő maga is elhiszi azt.
Előre gondolkodás: Képes előre eltervezni a következő lépéseit, ha úgy kívánja a helyzet.
Kiejtés: A varázsigéket könnyedén használja, jól hangsúlyozó képessége van.
Gyengeség ||
Figyelmetlenség: A gondolatai néha nem ott vannak, ahol kellenének lennie, főképp jóslástanon.
Zavarodottság: Néha úgy érzi, hogy ő most döntésképtelen. Ezért képes teljesen belezavarodni dolgokba.
Türelmetlenség: Bárki bármilyen módon próbál vele beszélni, van hogy végig sem hallgatja az illetőt.
Apróságok

mindig ||
   Mugli zene
   Bajkeverés
   Gyűlölet
   Tolvajlás
   Valaki halálát látni / hallani hírét
   Gyümölcsök
   Levesek
   Teák
   Szeszes italok
   Cigaretta
   Pusztítás
   Jelest kapni órán
   Macskám
   Könyvek
   Tiltott dolgok

soha ||
   Tömeg
   Barátok
   Szerelem
   Túlsózott ételek
   Túlcukrozott ételek
   Értéktelen tárgyak
   Repülés
   Sebek
   Nátha
   Aranyvérűek
   Griffek
   Hugrabugosok

hobbik || Gondtalannal, a macskával tölti minden szabadidejét, közben tanul.
merengő || Az egyetlen kellemes emlék számára, mikor elhagyta a szülői házat ezzel megszabadult elnyomóitól. A legrosszabb viszont, mikor megkapta nagybátyjának halálhírét.
mumus || A mumus az apja alakját veszi fel, aki rontást próbál rajta véghezvinni.
Edevis tükre ||  A tükörben körülötte holtestek fekszenek. Fején csuklya, pálcája pedig egy számára ismeretlen eredetű fekete pálca.
százfűlé-főzet ||  Zöld színű, kellemes citromos íz.
Amortentia || Forrócsokoládé illatot, vagy kakaó illatot.
titkok || Gyakran tulajdonít el, olyan tárgyakat mely nem az ő értékeihez tartozik.
azt beszélik, hogy... || Amikor alszik, még akkor is varázsigéket mormog. Gyakran bevizel az éjszaka közepén, közben azt mondogatja, hogy „Apa ne!”
 
 
 A család

apa || Peter Blackwood, 63 éves, Törzsgyökeres Angol  (Félvér) Rossz Viszony, gyűlölködő.
anya || (Leánykori) Eva Andrews ; 60; Ír  (félvér) Rossz, ellenséges viszony.
testvérek ||  Ifj. Peter Blacwood (23 évesen elhunyt), Edison Blackwood (25 évesen elhunyt) Testvéreivel rossz, ellenséges viszonyt folytatott.
állatok || Gondtalan, keverék macska.  

Családtörténet ||
A család elnevezése Blackwood egy Walesi községről kapta a nevét, az 1800 as években. Az első varázsló a családban, Thomas Blackwood volt kinek az őseit az idő homálya fed.
Egyes családi teóriák szüleménye, hogy valaha a család aranyvérű volt, de valamelyik felelőtlen ős, megbélyegezte e nevet. A varázslatokkal átitatott család, hamarosan erősen hajlott, a természetfeletti lények felé és azok gondozása vált számukra elsődleges céljukká. Az idő múlásával, a legtöbben pályát váltottak, és „egyszerű” varázslókká léptek elő. Ám család számára a legsötétebb esemény, mégis az volt mikor 1890 környékén, egy harmadik legfiatalabb gyermek testvére ellen szegült, majd megölte őt. Azóta egyfajta mondás létezik a családban, miszerint minden harmadik gyermek, egy átok és egy figyelmeztetés, a család romlásával kapcsolatban. Innentől kezdve, a legtöbb szülött harmadik gyermeket megölték, vagy egyszerűen megváltak tőlük. Egy idő után, egyáltalán nem született harmadik gyermek, egy Blackwood családnál sem. Egy napon viszont, újra világra hoztak egy harmadik gyereket, aki szintén ellenszegült a törvényeknek, ő nem testvérét hanem egy muglit ölt meg. Mielőtt az ügy kiderült volna, tulajdon szülei végeztek a saját gyermekükkel. Teltek múltak az évek, és 1912 ben a Világháború idején ismét született egy harmadik gyermek, akit hasonló módon átitatott a gyűlölet, az őt ért sérelmek miatt. Később ez a gyermek, elutazott és rettentő embertelen kísérleteket hajtott végre muglikon. A család egyre jobban ösztönözte, a harmadik gyermek elpusztítását. A legutolsó Harmadik gyermek, Erik életét főképp, apja testvérének köszönheti, aki lebeszélte a családot a fiú megölésével kapcsolatban. Bár rengeteg gyűlöletet kapott, de még is életben hagyták.
 

 Külsőségek

magasság || 171 cm
testalkat || Átlagos
szemszín || Barna
hajszín || Barna
kinézet || Heg, vagy tetoválás nem található rajta. Általában az egyenruha alatt, nem a hivatalos pólót, hanem fekete pólót visel.


 A tudás

varázslói ismeretek || A legtöbb tantárgy Eriket nem igazán izgatja. A bájitaltan egyenesen borzasztó, bármit kotyvaszt az biztosan fel fog robbanni. A kedvenc tantárgya, a Sötét Varázslatok Kivédése, ebből a legkiemelkedőbb pontszámot érte el eddig. Hatalmas előnyt szán a párbajozásnak, ugyanis rajong érte.

felvett tantárgyak ||
Rúnaismeret
Jóslástan
Legendás lények gondozása


pálca típusa || kilenc hüvelky (22,86 cm), Fenyő, Főnix

 

         Egyéb

avialany||  Hayden Christensen