 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3 4
|
|
1
|
Karakterek / Yennefer Lumpsluck / Re: True love shines over madness
|
Dátum: 2016. 03. 07. - 13:46:36
|
Yennefer Lumpsluck & Cain Angifilius  Dante igazán jó hangulatban ébredt, ahhoz képest, hogy a kinti táj olyan volt, hogy egy Stephen King regényben is átalakítás nélkül szolgálhatna díszletként. A nap alig sütött már, s hogyha mégis, akkor is csak bánatosan pislákolt. A fiatalúrnak mégsem vehette el a jókedvét. Cainnal olyan kellemesen alakult a viszonya, amire beköltözésekor egy percig sem számított. Habár annál a szituációnál igazából bármi csak szívderítőbbnek hat. De mostanra már teljes mértékben túltette magát a kezdeti megpróbáltatásokon és élvezte a mágussal rájuk mért örök érvényű, ám cseppet sem terhes köteléket.
Dudorászva indult el lefelé a lépcsőn, miután szótlanul konstatálta, hogy Cain a füle botját sem mozdította, mikor rákérdezett, van-e kedve ezúttal bármiben segíteni az evésen túl. Egy cseppet sem vette zokon, hogy a süteménykészítésnek rá marad megint az oroszlánrésze, elvégre ez tette boldoggá. Hogy annak süthet-főzhet, aki számára a legfontosabb. Reggel már úgy ébredt, hogy a fejében felsejlett a sütemény képe, amit el akart készíteni. Régesrég egy mugli könyvben talált egy receptet egy csodás cupcake-ről, aminek red velvet a neve. Dante mindig is imádta a vörös ételeket, legyen szó akármilyen fajtáról. Ha piros, neki az mindig ínyére való volt. Ez a sütemény pedig omlós, piros piskótából és krémes, halványszínű díszítéssel operált.
Amint leért a csodásan felszerelt konyhába hófehér haját nyomban egy laza kontyba fogta fel és bíbor szaténszalaggal rögzítette, majd félmeztelen, hófehér testét eltakarta egy piros, fodros szélű konyhai köténnyel. Ennek felső része egy szívecskét mintázott, közepére pedig kézzel a „Csókold meg a szakácsot” felirat volt hímezve arany betűkkel. Ezt leszámítva egy fekete alsónadrágot viselt csupán, mivel nem volt különösebben fázós típus. Sütés közben amúgyis mindig kimelegedett. Kiméregette a nyírfacukrot és kitette a tojásokat a márványasztalra. Maga sem értette honnan, de Vivaldi Négy évszakának Tavasz tétele rémlett fel az agyában, így azt dudorászta. Már a negyedik tojás fehérjéjét ütötte a fém tálba, hogy kemény habbá verje egy kis só kíséretében, amikor megszólalt a csengő. Igazán meg lepődött, hiszen soha, senki nem jött még hozzájuk látogatóba, azokat a futárokat leszámítva, akik néhanapján a megrendelt ruháikkal érkeztek. Most is ennek tudta volna be a dolgot, de tudta, hogy semmire nem várnak éppen. Így a fém edénnyel és a habverővel a kezében kisandított a konyhából, széles vigyorral az arcán. Hallotta Pupi kimért hangját, amint azt ecseteli, hogy előzetes bejelentés nélkül senki t nem fogad Professzor Angifilius
~ Mi a fene? – gondolta Dante ~
Ott tartózkodása alatt még sohasem kereste senki Caint professzori minőségében. Érthető volt tehát, hogy Dantét nagyon is kíváncsivá tette a dolog. Igaz, hogy mindössze egy piros kötény volt rajta, de úgy gondolta, megtehet annyit, hogy rákérdez a manónál, ki szeretné a szerelmét zaklatni. Elvégre ő is a ház ura volt immáron. Vagyis… Jelen kinézetében inkább az úrnő volna a helytálló kifejezés. A kötény váll része is fodros volt, így ezzel és a felkötött hajával úgy festett Dante, mint egy sváb kislány.
- Pupi! Ki keresi Caint? Én nem tudok neki segíteni?
Telihold vigyorral az arcán lassan elindult az ajtó felé, de a kint álló hölgyeményt még így sem láthatta, ő azonban már egészen biztosan kiszúrta a különlegesen szép teremtést.
|
|
|
|
|
2
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 24. - 23:16:31
|
Cain Angifilius 
- Igen, úgy érzem a büntetés lenne az egyetlen módja annak, hogy a lelkemben tobzódó gyűlölet, amit magam iránt érzek enyhüljön. Túl jó voltál eddig is hozzám, a legkevésbé sem érdemlek szánalmat.
A tényre, hogy Cain nem haragszik rá, kigúvadt szemmel reagált. Krokodilkönnyek potyogtak a szeméből, de lassan visszatért a hangja.
- Nem, nem érdemlem meg a boldogságot Cain. Igaz, én okoztam neked a gyötrelmeket, ahogy a boldogságot is. Ha megbocsátasz nekem, én készséggel elfogadom, de tényleg úgy érzem, hogy nem érdemlek ekkora kegyet. A legszebb dolog számomra, hogy vagy nekem. Örömmel túllépek a rossz emlékeken s ha úgy szeretnéd, hogy erről ne beszéljünk többet nem hozom szóba. Az életem előtted gyakorlatilag olyan volt, mint egy siralomvölgy. Te voltál az, aki megtöltötted ezt élettel és fénnyel. A nővérem egész életemben úgy tartott, mintha egy gennyes kelés lennék a testén, amit csak addig kell érlelni, ameddig ki nem lehet nyomni. Minden ölelése, csókja, szava puszta hazugság volt. Egész életemben csak akkor kaptam őszinte szavakat egy embertől, akit szerettem, amikor Arhurral voltam régesrég. De ő is elhagyott, miután megijedt a saját érzéseitől. Gyenge volt, nem tudta elviselni a szerelmet, amit iránta éreztem. Te azonban olyan ember vagy, aki erős és kiérdemelte a szerelmem. És ez olyan dolog, amiért megéri küzdeni. Mindkettőnk megszenvedett érte, így megértem ha már nyugalmat akarsz. Remélem ez így is marad, amíg utoljára nem veszünk levegőt.
Érezte, hogy Cain arca az övének nyomódik és a mágus elmosolyodik. Szegény fiú még csak el sem tudta képzelni azt, ami hamarosan rá fog várni. De jobb is ez így most...
Köszönöm a játékot Cain, a mihamarabbi viszontlátásra  |
|
|
|
|
3
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 22. - 23:49:07
|
Cain Angifilius 
Amint megriadt, nyugtalan agyának nem kellett sok idő ahhoz, hogy újból levesse magáról a ráerőszakolt béklyót és az eltelt éjszaka minden mozzanatát visszaidézze számára. Ezekkel a gondolatokkal nem tudott megmaradni a „nászágyban”. Kipattant és a mosdó felé viharzott, mert a gondolatok hatására éktelen hányinger öntötte el. Villanásokat látott a szeme előtt. Egyik pillanatban az alélt Caint látta a földön, amint éppen a köteleket ellenőrzi a testén. A következőben önmagát vélte látni, amint olyan ábrázattal dugja a nemest, amilyet még soha nem látott a saját arcán. Ekkor esett be a mosdó ajtaján, ahol erős szagú gyomorsavval terítette be a míves márványpadlót. Miután gyomortartalmával felület kezelte a járólapot, térdre rogyott és a földre támaszkodva zokogni kezdett. Mikor már alig kapott levegőt, megpróbálta visszafogni magát, hogy egy kissé megnyugodjon. Első körben csak annyit ért el, hogy epét hányt. Hófehér haja szúrós szagú létől csöpögve mellkasára tapadt és a padlóra lógott. Lassan vánszorogtak a percek, de egy idő után lelassult annyira a szívverése, hogy képes volt normálisan levegőt venni és lassan felmérte a helyzetét. Érezte, hogy nincs túlzottan a topon, ami a kinézetét illeti. Feltápászkodott, de kis híján majdnem arcra is esett, mert megcsúszott mezítláb saját hányadékán.
Nagy nehezen eljutott a fürdőbe, ahol egyszerű szappannal lemosta a haja retkes részeit és amennyire tudott, megmosakodott és fogat is mosott. A tükörbe csak egy pillantás erejéig nézett, hogy elborzadjon a saját látványától. A folyamatos bőgéstől fel volt dagadva a szeme, a kialvatlanságtól karikák voltak a táskái alatt. A nyakán ocsmány heg éktelenkedett Cain duhaj harapása nyomán. Egyszóval volt már jobb napja is. Halkan belesett a szobába, hogy a kinti éktelen óbégatásával felverte-e Caint. Szerencsére a mágus aludt, így beosont és törökülésben elhelyezkedett a hatalmas ágy szélén.
Ahogy a nemes nyugodt vonásait nézte, felidézte az este második felében történt dolgokat. Halk visszhangként verődött a fejében Cain szavai
- Te vagy számomra a legszebb emberi lény, amit valaha láttam és nem érdekel, hogy fiú vagy –e vagy lány, örökké az enyém leszel, amíg tart a szánalmas életünk addig együtt maradunk és mikor az egyikünk megöregszik, vagy elgyengül, vagy baleset éri, akkor a másikunk is szertefoszlik……. Én mindent megteszek amit csak tudok, hogy a hátralevő életünk boldogságban teljen !
Ez és a hozzá tartozó nézés olyan biztonsággal töltötte el, mint még soha semmi azelőtt.
Ellenben eszébe jutottak további szavai is, amiket az este folyamán nem rágott meg elégszer és a szíve egyből nem a romantikától vert tovább hevesen.
- Nagyon-nagyon rossz fiú voltál, remélem tudod... Ennek meglesznek a napokban a következményei, akkor amikor nem is számítanál rá... ..azért amit tettél , legalább két hétig egy katétert kéne benned hagyni, hogy hugyozni is csak engedéllyel tudjál! Olyan vagy, mint valami neveletlen kis állat.... majd én megtanítalak az illedelmes viselkedésre, ne félj!
Eddig boldogságtól vigyorgó száját most beharapta és a félelemtől apró könnyek gyűltek a szeme sarkába. Mi van akkor, ha Cain ezeket valóban beváltja? Ha addig kínozza, amíg Dante már sírva könyörög, hogy ölje meg? S csakis azért nem végez vele, mert összeköti őket az Eskü. De kínozza tovább és közben bájitalokkal folyamatosan hozza helyre a sérüléseit, hogy újból ledózerolhassa. Eszébe jutott emellé az álma, s a csipás szemű rábámuló Caintól megugrott .
- Nem, nem tettél semmi rosszat Cain, csak teljesen össze vagyok zavarodva. Soha nem volt ennyire jó, mint amit az este másik részében megéltem. Annyira szeretlek, hogy azt elmondani is fáj. De gyűlölöm magamat. Nem tudom miért tettem ezt veled. Igaz, hogy valamilyen módon segítettem neked. De kegyetlenség volt az, amit véghez vittem. Minden szavad, ami bántó, megérdemlem. Amíg nem büntetsz meg méltón, nem vagyok érdemes arra, hogy egyáltalán rám nézz. Egy féreg vagyok, aki jót akart, de elvakította önnön butasága.
Mégis arra kérlek…KÖNYÖRGÖM… bocsáss meg… |
|
|
|
|
4
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 19. - 17:43:18
|
Cain Angifilius 
Azonban most igyekezett a jelenre fókuszálni és sejtjeibe szívni a nemes szerelmét és szenvedélyét. Bőrük úgy siklott egymáson, mint a legfinomabb alabástrom selyem. Isteni szépségüket és mozdulataikat csak a felettük zokogó angyalok zaja törte meg olykor-olykor. Lágyan hullámoztak az egyre fokozódó kéjben, ami olyan volt, mint egy csepp fekete méreg a tejfehér közben. Cain fokozodó tempója Dantét forró sóhajokra késztette, érezte, hogy hamarosan itt a vég. A mágus egy hirtelen ötlettől vezérelve kezébe kapta a fiú nedvektől csillogó hímtagját. Nem érte meglepetésként, hogy tudta, Dante leghőbb vágya hogy együtt omoljanak a vágyak végtelen zuhatagába. A végjátékhoz közeledbe Cain nem fogta vissza magát és csábos nyögések közepette suttogta nevét, így húzta még jobban a szőkeség agyát. Dante hangosan zihált már és úgy érezte, ennél már nem lehet jobb semmi, amikor Cain csodás, hosszú ujjai a torkára fonódtam, mint valamiféle puha, hideg kacsok. A fiú jólesően fulladozott, ami mellé bő nyállal, remegő állkapoccsal nyögdécselt, s végül egy hangos levegővételt követően elélvezett. Cain ugyanabban a percben lépett be a gyönyörök kapuján, mint ő. Érezte, hogy a mágus testéből kiszabaduló írmagok hatására összeugrik minden altáji izma majd halkan kicsorog belőle. Hosszú percekig nem mozdult meg a nemes öleléséből, félt ha elengedi, elmúlik a varázs és felébred az ágyában otthon, Tethys mellett. De eltelt jó néhány perc és Cain még mindig az arcától néhány centire zihált, ében hajával betakarva őt, mint egy éji virágot a fűzfa lombja. Az eufóriától nem tudott beszélni, így hangtalanul szuszogva odanyúlt, hogy megszemlélje, a mágus valóban igazi-e. Miután ujjbegyei végigsiklottak a csodás állkapcson, majd lassan le, egészen a köldökéig, bizonyossá vált számára, hogy ez valóban megtörtént. Szépen lassan összerakta a fejében a korábban elhangzott mondatokat és derűs mosollyal, enyhén hunyorogva a mágus szemébe fúrta tekintetét és zavartan beharapta alsó ajkát.
Tudta, hogy lassan ideje lefeküdniük, mert őt is elérte az ólmos fáradtság, ami az exsztázis miatt elillant a testéből, de most ránehezedett, mintha hirtelen egy nagy víztömegbe esett volna és az nyomná össze apró testét. Még nem akart gondolkodni. Nem akarta újból végigélni azt, ahogyan elkezdődött az este. A mérhetetlen szégyent, amit tette nyomán érzett, a tébolyt, ami átjárta Cain megerőszakolása pillanatában. Az undorító szavak, amit egy másik, mesterségesen kreált lénye mondott az imádott kedves fülébe. Egészen biztosan meg fogja büntetni magát ezért. Nem múlhat el ez nyomtalanul, hiába mondta Cain, hogy ő is bosszút áll majd, amikor nem is számít rá. Úgy érezte, tettéért még a büntetés is kegy… Ezeket megpróbálta kizárni most elméjéből és élvezni a pillanatot, amíg még lehet.
- Kedvesem. Most én vagyok a legboldogabb kvibli a földkerekségen. Feküdünk le aludni, hogy álmainkban újra megtörténhessen ez a mennyei összeolvadás.
Szavai közben Cain arcát nézte és lassan legördült hibátlan arcán egy könnycsepp. Tudta, hogy szeretik. Életében először. |
|
|
|
|
5
|
Múlt / Három Seprű / Re: Kis beugró a lépcső alatt
|
Dátum: 2016. 02. 18. - 14:51:54
|
Freya Blood & Matthew Fawley & Cain Angifilius 
Olyanok voltak, mint az egymásba gabalyodó szőlőkacsok. Lassan hullámoztak a kényelmes kanapén, a néhány sugdolózó tizenéves miatt igazán nem érezték zavarban magukat.
- Cain, olyan boldog vagyok, hogy minden percem veled tölthetem. Ennél már csak az tölt el nagyobb elégedettséggel, hogy nyíltan vállalod a kapcsolatunkat. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy másként alakul majd a viszonyunk – hófehér pilláival szerelmesen pislogott a mágusra, miközben annak alabástrom nyakát és kulcscsontját simogatta. Megint igazán kitettek mindketten magukért. Dante barna, arany virágmintával díszített mellényt viselt,zsebében ezüst órával, alatta egy puffos ujjú,fehér inget, hozzá pedig slankított, mustársárga lenvászon nadrágot. Haját lazán befonva viselte, végén egy nadrágjához színben passzoló széles szatén masnis hordott. Úgy festett, mint aki most érkezett egy steampunk világtalálkozóról.
Az édes romantikát egy hangos felcsattanás szakította félbe, amitől úgy szétrebbentek, mintha áramot vezettek volna beléjük. Egy fiatal pár tűnt fel a színen, akik minősíthetetlen hangnemben kezdtek fennhangon beszélni. Miután elűzték a mellettük helyet foglaló hölgykoszorút, a pár női tagja pökhendi mosollyal az arcán feltette a lábát az asztalra, Dante legnagyobb megrökönyödésére. A szőkeség nem tudta véka alá rejteni rosszallását, s tátotta szájjal és felszaladt szemöldökkel szemlélte a kisasszonyt. Cainon látszott, hogy ő is megfeszült az ordenáré párostól, s ugrásra készen ül mellette. Ekkor ütötte meg a fülüket a srác mellbevágó mondata, amit követően teli szájjal a képükbe röhögött. A lány is hasonló stílusban replikázott neki, majd miután ő is epés megjegyzést tett a küllemükre, egy jól irányzott mozdulattal arcon csúlta Dantét.
A szőkeségnek elakadt a lélegzete az undorító gesztustól. Már attól is kirázta a hideg, ha a Rosmerta előtt található söntés közelébe kellett mennie, hát még ha bármilyen másféle koszról, vagy szennyeződésről volt szó. Ellenben most ott ült a kedvenc ingében, miközben a nagy műgonddal elkészített frizurájába lassan beleköt a ragadós, nyálas vajsör. Az első gondolata az volt, hogy felpattan és képen törli a hölgyeményt, ám eszébe jutott, hogy akkor lealacsonyodna az ő szintjére. Így csak fogait csikorgatva erősen belemarkolt Cain combjába és hangtalanul elsírta magát dühében. Kérlelőn nézett Cainra, s remélte, hogy az dühében nem gyújtja lángra a két kanos tinédzsert. Habár ebben a pillanatban egészen biztosan ő sem állt volna az útjába.
|
|
|
|
|
6
|
Múlt / Három Seprű / Re: Középső asztalok
|
Dátum: 2016. 02. 18. - 13:52:47
|
Jimmy K. Quinton & Cain Angifilius 
Cainba karolva mutogatott egyik kirakatra a másik után. Mikor elérkeztek a Három Seprűhoz, Dante olyan hévvel rontott be az ajtón, hogy a nemes szinte repült utána. Hiába járt több alkalommal a faluban, a híres-nevezetes vajsört még sosem volt alkalma megkóstolni. Dante elképesztően édesszájú volt, így egy ilyen kínálkozó alkalomra igazán nem tudott nemet mondani. A hely nagyon kellemes volt, habár a pultot ránézésre is elkerülte. Sajnos mindig is problémái akadtak a ragadós, vagy koszos dolgokkal. Így inkább a mágus karján csimpaszkodva csüngött, mint egy fürt szőlő a tőkén. Mikor Cain hozzá fordult, hogy milyen édességet szeretne, nem bírta visszafogni magát.
- Nos, ma még nem ettem semmi, így igazán szívesen végigkóstolom mindegyiket – hadarta a fiú izgatottan. Hát igen, ha nyalánkságok kerülnek a képbe, igazán nem tudja türtőztetni magát. Kellett is neki a plusz boldogsághormon, mivel a gyomra liftezett a félelemtől, hogy egyszercsak beállít nővére az ajtón. Igyekezett nem tudomást venni erről a kellemetlen érzésről, de nem volt egyszerű. Mire Cain intett, hogy hozzák az asztalukhoz a rendelést, Dante már elfoglalt egy páros asztalt. Felhúzott szemöldökkel próbálta eldönteni, hogy le merjen-e könyökölni az asztalra.
A fiú figyelmét nem kerülték el a kíváncsi tekintetek, amik rá szegeződtek. Régen járt már emberek között, különösen egy ilyen forgalmas helyen. Feltűnő külseje miatt korábban sem telt el nap, hogy valamilyen epés megjegyzést kapjon a szexuális beállítottságára, vagy éppen a vélt, vagy valós nemét illetően. De mindezekkel egy cseppet sem foglalkozott, hiszen Cainnal már hivatalosan is egy párt alkottak. Még láthatóan rajta és nos…kedvesén..szerelmén? A helyes elnevezést még ki sem találta magában Cainra, olyan friss volt még a románc köztük. Szóval a rajtuk nevető lányok rosszalló pillantásaival sem törődött. Annál jobban esett neki az, amikor egy kellemes hangú úriember hátrafordult és pont olyan hangnemben utasította rendre őket, ahogyan Dante tette korábban, amikor a könyvtárban vele szemben leültek tinilányok és olvadozva nézegették őt, miközben elmélyülten olvasott valamit az univerzumról. A reakciójukból kiderült, hogy az említett hang gazdája tanár a Roxfortban. Dante érdeklődve szegezte tekintetét a professzorra, de sajnos az arcát nem láthatta, mert az sebtében visszafordult. Aki olyan intenzíven érdeklődik a könyvek iránt, mint ő, igazán kellemes társaság lehet. Azonban nem maradt most több ideje elmélkedni, mivel Rosmerta egy széles tálcán legalább tucat színesebb és szagosabb süteményt hozott feléjük, mögötte pedig egy kancsó elbűvölt vajsör lebegett, Cain vizével egyetemben. A fiú örömében felsikkantott és arcon csókolta Caint, aki a hirtelen gesztustól meglehetősen zavarba jött. Furcsa pár voltak, az egyszer biztos. |
|
|
|
|
7
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 16. - 23:32:10
|
Cain Angifilius 
- De hát Cain… - hüppögte a nemesnek. Számtalan gondolat szaladt át szőke fején, de végül nem bírt mást kinyögni. Ilyen szép szavakat még a legmerészebb álmaiban sem képzelt Cain szájába. Úgy érezte, ez a pillanat élete legszebbje. Még akkor is, ha az arca felpuffadt a zokogástól és segge enyhén vérzett az igénybevételtől. A legszebbnek érezte magát. Talán olyan gyönyörűnek, mint eddig még soha. Szomorú szürke szemeit a máguséba fúrta, miközben a könnyek folyama lassan alább hagyott.
- Cain, kedvesem, hát valóban így érzel? Ezek a legszebb szavak, amiket valaha kaptam, nem gondoltam volna, hogy valaha tőled hallom majd. Én vagyok a legboldogabb varázstalan lény, akit a bolygó a hátán hordott. Amiket mondtam, mind igaz szívemből szóltak. Nekem akkor a legjobb, ha neked is. Minden ébren töltött percemet veled akarom tölteni. Úgy érzem, melletted igazán önmagam lehetek és el tudsz fogadni úgy, hogy nem vagyok képes a varázslatra. A kvibliségem miatt úgy érzem magam, mint egy gyönyörű, kecses sirály az Északi-tenger mellett, aki csak nézheti a többieket, amint alábuknak a jeges szélben, de ő nem tud repülni. Te vagy az első ember, aki aranyvérű nemes és ennek ellenére emberként tekint rám. Te pedig még ennél is többet teszel. A lelkem másik felét alkotod, így amikor velem vagy érzem, érdemes vagyok arra, hogy levegővel töltsem meg a tüdőmet és a napfény átjárja a szívem. Felkaroltál és az otthonodat megosztod velem. Most pedig úgy érzem, hosszú idő óta először, hogy a szívedet is. Azt, amiről először azt gondoltam kőből van. Nem sokat tudok a múltadról, de annyi egészen bizonyos, hogy nem véletlenül viszonyulsz te is úgy az emberekhez, ahogyan én. Túl sok rossz emlék van a hátad mögött és rengeteg szívfájdalom. De ha ezt az életet megoszthatjuk egymással, úgy hiszem, mindketten elmondhatjuk, hogy nem hiába jöttünk a világra.
Dante most már nem a fájdalomtól sírt, hanem attól, hogy a nemes szavai megolvasztották a szívét. Óvatosan odahajolt hozzá és lassan megcsókolta. De úgy, ahogy még előtte soha. Olyanok voltak, mint egy fekete és fehér viaszdarab, ami a tűz fölött egybeolvadt egy nagy egésszé és lassan a levegőbe repült, hogy tündöklő fénnyel borítson be mindent. Azt szerette volna, hogy ez a pillanat örökké tartson. Egyáltalán nem volt valós semmi sem, ami történt. Ha ezt valahol máshol látta volna Dante, vagy olvasott volna róla, tudta volna róla, hogy fikció. De nem az volt. Ez színtiszta, őszinte szerelem volt.
Úgy fogadta vissza testébe Caint, mintha soha el nem akarna szakadni tőle, hogy egy hosszan tartó ölelésben forrjanak össze, amely még a másik városban is bepárásítja mindenkinek a szemét. Mert ez már nem szex volt, sem pedig szeretkezés. Egy csodálatos, hosszan tartó sóhaj volt, ami illatos olajaival kápráztatta el őket.
- Cain kedvesem, örökké szeretni foglak. Ahol én véget érek, ott kezdődsz el te. Egy tökéletes egész részei vagyunk két testben. Tökéletes vagy. Az egyetlen vagy… |
|
|
|
|
8
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 16. - 16:21:26
|
Cain Angifilius 
Hogy micsoda? Mikor nem számít rá? Ez a mondat szöget ütött a fiú fejében. Eddig semmi oda nem volt arra, hogy tartson a mágustól, de egy feldühödött félvámpír, aki bármelyik pillanatban elkaphatja és a szuszt is kikefélheti belőle nem éppen képzi a legkecsegtetőbb életpályamodell részét. Különösen azért nem, mivel az ében hajú szépség szemében tébolyult fény csillogott, egyszóval szinte tökéletesen biztos volt Dante abban, hogy valami aberrált, fétis dolgot fog rajta ekkor kipróbálni. De abban nem lesz köszönet. A gondolatra Dante megpróbált elhúzódni a nemestől, habár úgy kívánta, hogy az már szinte perzselő volt. Persze hiábavaló próbálkozás volt, hiszen erőtlen testét vasmarokkal tartották a varázsló biztos ujjai. S hogy még inkább nyomatékot adjon frissen visszaszerzett dominanciájának, Cain kéjesen a fiú arcába lehelt, s a korábban már megkezdett falatnyi bőrből kiszopogatott még egy kis testnedvet. Az érzés olyan volt, mint amilyet bárki tapasztalna, ha egy lassan megalvadó szélű sebébe újból beledugnának valamit. Nagyon-nagyon kellemetlen. Dante felvonaglott a hirtelen jött gesztust érezve, s fulladozó levegővétellel fejezte ki, hogy jobb dolgot is el tudna képzelni a kellemes altáji örömök mellé. A nedvesség, ami az újból megkezdett sebből kifolyt, lassan csordogált a nyakán, végig a kulcscsontján, majd a fiú szupraszteriális mélyedésében gyűlt össze, ami hamar túlcsordult, s a folyamatos lökések folyományaként absztrakt formákat alkotott a fiú hófehér, szinte áttetsző bőrén. Különösen azután alakultak érdekesen az ábrák a bőrén, miután Cain pózt váltott. Nem felejtett el természetesen egy-két keresetlen szót intézni közben a gyönyörtől, a kimerültségtől és emellett az enyhe vérveszteségtől ájuldozó Dantéhoz, miután kihúzta a fiúból az éppenséggel stabilitást biztosító farkát, így Dante elernyedt, mint akiből kihúzták a dugót és szökik ki azon keresztül a levegő.
Habár a nemes sértésnek szánta a szavait, Dante belül éppen újból igen komoly lelki csatározásokat élt meg, így minden szavát készpénznek vette és szomorúan bólogatott rá. Az ő élete valóban nem ér semmit. Legalább egy valamire jó a teste, ha már bármiféle más munkára alkalmatlan. Teljesen igaza volt az anyjának, amikor azt mondta bár meg se született volna. Mert ilyen életképtelen entitás létezése teher az univerzum számára. Így most egyetlen örömeként azt élte meg, hogy Cain benne tudta reszelni a farkát, s kiélni rajta beteges hajlamait, ami a vére ivását is magába foglalta. Habár ő semmit nem tudott a ghoul lét attribútumairól, önkéntelenül elfogadta a sorsát, hogy egy olyan vérzacskóvá avanzsál, amin van egy nagyon puha és tömhető bemeneti nyílás is. Elmondhatatlanul boldog volt, hogy gazdája kiélvezi a teste nyújtotta előnyöket. Érzéseinek magas, lányos lihegéssel és langyos lehelletekkel adott hangot, s folyamatosan forgatta a fejét, mint egy bólogatós kutya a kátyús Hungária körúton.
Cain szájából fröcskölt a nyál, ahogy megint egyre gyorsuló tempót diktált és artikulálatlanul üvöltött Danténak, hogy kérjen tőle bocsánatot, máskülönben befolyásolja az orgazmusát és nem hagyja elélvezni. A fiú megriadt ennek hallatán és meggyónta bűneit
- Cain tudod jól, hogy a Te érdekedben cselekedtem. Hidd el nekem, hogy a későbbiekben nagyon hálás leszel majd nekem, amikor visszagondolsz. Kellett a lelkednek ez a fajta újraépítés –szavai jól érthetőek voltak, mégis nehezen lehetett kivenni mit mond, Cain olyan hévvel döfködte, hogy elmosódva hallatszott csak a mondandója.
- Kérlek bocsáss meg azért, amit veled műveltem. Rossz vagyok. Egy rohadt, nyomorult kvibli. Nem is vagyok érdemes arra, hogy a becses részeid beszennyezzem a testem termelte nedvekkel. A legnagyobb kegy, amit teszel velem az, hogy életben tartasz. A testem így örökké a tiéd Cain. Mindenre készen állok, amit büntetésül kirósz rám.
Az esetlen kis nyomorult könnyei újból nagy cseppekben elkezdtek lefolyni az arcán, s a lökések folyományaként a levegőben is röpködtek mindenfelé. Siralmas látvány nyújtott a fiú, de Cain talán beéri most ezzel is...
|
|
|
|
|
9
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 14. - 15:26:13
|
Cain Angifilius 
- Cain, tudod jól, hogy nem vagyok én semmiféle úr… Te vagy az, aki az uralkodó. Én.. nos… imádom, ha uralkodsz rajtam… úgy hiszem elértem már a kívánt hatást, de ezért tudom, hogy bűnhődnöm kell…
Nem is kellett sokáig várnia a kínálkozó alkalomra, hogy jóvá tegye kirohanását, mivel egy erősen hormonszagú faszt tolt Cain az arcába, hogy szépen tisztítsa le, mielőtt bármi másba fognak. Dante már épp megrökönyödésének adott volna hangot, de a méretes szerszám sebtében kitöltötte a hangszálai keltette rezgések távozására kialakított teret, úgymint a száját. A mágus még ennél is messzebb ment, mivel lágyan a nyelőcsövéig tolta a szorgos szerszámot. A szőkeség próbálta feldolgozni a hirtelen jött lefokozást útszéli tisztogatóvá, így a legjobbat kihozva a helyzetből. Megpróbálta kényelmesen ellazítani az izmokat a szájában, így kényelmesebb teret biztosítva a benne lüktető mesterműnek. Hiába is próbálta tagadni, mindig is csodálattal töltötték el Cain méretei és elvesztegetettnek érzett minden napot, ha nem kerülhet kontaktusba vele egy kis időre. Hiána no, ez volt az igazság. Azonban az ő szája nem volt akkora, hogy levegő is elférjen mellette, így csak akkor tudott lopni az életet adó termékből, amikor a mágus kijjebb haladt. Ez azonban vajmi kevés volt, így zihálva öklendezni kezdett, mindemellett patakokban folyt a könnye. Cain minden előzetes figyelmeztetés nélkül hagyta abba szája tömködését, ami után Dante úgy kapkodott levegőért, mint amikor a fuldokló végre felbukkan a víz alól. Teleszívta a tüdejét ájerrel, de egy pillanatnál nem volt több ideje önmegvalósítani, mivel újabb izmos csapások érték el az arcot. A szájából ráfolyt bő nyáltól csattanós lett az eres hímtag, így olyan érzés volt, mintha apró ostorcsapások érnék kipirult arcát.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve Cain felnyalábolta Dantét és a pompás baldachinos ágy felé kormányozta. A fiú járni is alig tudott, nyelni is nehézkesen. Olyan érzés volt a torkában, mintha smirglivel végigdörzsölték volna. Tudta, hogy ennek meglesznek a maradandó hatásai az elkövetkező napokban. Lassan meg is éhezhetett, mivel mikor újra álló helyzetbe került apró foltok úsztak a látómezejébe és az izmai nem igazán tudták megtartani. Kis híján elájult. De nem volt idő az efféle emberi problémákra. Halkan nyekkenve becsapódott a hívogató fekvőalkalmatosságba és szinte felocsúdni sem volt ideje, mikor megint magán találta Caint. Csókjától újra átjárta a kábító remegés, de meglepetésére a nemes nem állt meg ennyinél, hanem feltűnően elkezdett a testén lefelé kalandozni. Enyhén ernyedt farkát is a kezébe fogta és megpróbált újra életet lehelni belé. A Cain testéből áradó szexuális energiák olyanok voltak, hogy egy halottnak is merevedése lett volna tőle. Nos, a megviselt Danténak sem kellett túlzottan sok idő ahhoz, hogy ezt a folyamatot újból kivitelezze… Mikor Cain ajkai elhagyták a fiú köldökét Dantéból hangos sóhaj szaladt ki, ami félig az értetlenkedésnek, félig pedig a kéjes érzetnek szólt. Az egy dolog, hogy a nemes úgy nézett ki jelenleg, mint aki most lépett le egy buja kínai festményről, de olyan dolgokat tett, amiket Dante még egykezes szólójátékai közben sem képzelt el. Puha combjain siklott fel-alá hegyes nyelvével, így lassan realizálódott a fiúban mi fog itt következni. Már-már felpattant volna, hogy leintse a mágust és elszaladjon megmosakodni, de az izmai elfelejtették milyen az, ha össze kell ugrani egy elektromos impulzus következtében. Így csak egy alig hallható nyögést bírt kipréselni magából és hogy kezdjen valamit magával, mintegy bíztatóan megsimította Cain fejét. Ami ezt követte az olyan volt, mintha a világ a sarkaiból ki akarna fordulni. Dante lányos hangos felsikkantott a gyönyörűségtől, ahogy érezte, hogy puha makkja Cain szájpadlásához dörgölődik. Egy pillanat alatt elfeledte minden ellenérzését azzal kapcsolatban, hogy hol járt legnemesebb része azt megelőzően.
- Ilyen nincs is. Hát… Ah… Mhmm…
Nem igazán volt a szavak mestere ebben a pillanatban, de talán nem is ez volt a helye ennek … Cain szájával olyan vákuumot hozott létre, hogy csoda, féregjáratok nem nyíltak az univerzumban tőle. Farka olyan érzékeny volt már, hogy a nemes minden egyes nyelvcsapása és ügyködése nyomán az ágyneműt kellett markolásznia a kéjtől. És ez még nem volt minden. Cain lassan abbahagyta a fallikus kényeztetést és lejjebb haladt. A fiú illatos ékszereit vette célba és úgy ízlelgette őket, minta különlegesen sokáig érő, édes, olasz fügék volnának. Dús ajkaival lágyan siklott rajtuk, egészen az alatta levő duzzadva feszülő gátizomig. Lassan finomra manikűrözött ujját is bedugta a fiú lukába. Dante kapkodva szedte a levegőt, szinte kihagyott a szívverése, annyira élvezte a dolgot. Még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Cain ezt teszi vele. Úgy érezte, ha ennek vége, már meg is halhat, mert ennél feljebb már tényleg nincs.
- Cain..Abba ne hagyd.. Ez…Csodálatos… - nyögte kéjesen és csípőjével az ágyhoz dörgölőzött, miközben hátravetett fejjel folytak könnyei az élvezettől.
- Óh egek! Igen! IGEN! Tedd belém magad. Semmire nem vágyok most jobban. Cain, kérlek tegyél magadévá. Eggyé kell forrnunk, hisz ez a sorsunk – a szőkeség hangja már el-elcsuklott az átélt gyönyöröktől, ahogy Cain ujjai minél inkább szaporázták az ütemet.
- Kell a farkad, hisz’ tudod, hogy ez az, amivel a leginkább boldoggá tehetsz. Mártsd belém magad, hogy felejthetetlenné tegyük ezt az éjszakát. Könyörgöm tegyél asszonyoddá.
Hogy kérésének súlyát még inkább kihangsúlyozza, lábait még szélesebbre tárta és kurvásan végigsimított nyakán, hogy kellesse magát, mint egy darab hús. Vágyott a nemes erőszakos döféseire. Már újból a kis befogadó fél volt, teljesen. Minden sejtje szomjazott a nemesre. Hát nem gyönyörű? |
|
|
|
|
10
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 13. - 23:12:00
|
Cain Angifilius 
Az egész aktusban a legjobb az volt, hogy Cain úgy reagált minderre, mint ahogyan azt a fejében elképzelte. A neki beadott szernek köszönhetően pedig még legalább háromszor olyan intenzíven hatott rá minden érintésével és mozdulatával. A nemrég váltott csókjuk közben azt érezte, hogy ő a világ legboldogabb embere, még akkor is, ha Cain nem is feltétlenül ezt éli meg. Tényleg az járt a fejében, hogy ez az a mágus, akivel az életét szépen leélheti. Családjuk lesz és békésen megöregszenek. Habár Cainről nem tudta, ő hogyan öregszik, mivel félvámpír.
Ebben a pillanatban elöntötte egy hirtelen jött érzés, letargiába esett. Eszébe ötlött ugyanis, hogy Cain még mindig tudatlanságban éli mindennapjait. Egy szóval sem említette neki eddig azt, hogy ő nem normális ember, nem úgy fogant, ahogyan a legtöbben a környezetében. A szőkeség kétségbe esett. Olvasta Cainról, hogy ő lassabban is öregszik. Mi lesz vele, ha Dante meghal? Meghal ő is? Miközben fokozatosan gyorsított a tempóján, s Cain csípőjét szorosan tartotta, elképzelte, hogy a nemes hogyan reagál majd ha egy szép nap előáll neki azzal, hogy tudja a választ a sok furcsaságra, ami az életében megtörtént eddig. Szinte látta lelki szemei előtt, ahogy a nemest lassan elönti a féktelen düh és pozdorjává zúz mindent, ami a szobájában található. Elképzelte, ahogy odamegy hozzá Cain, haragosan morog, fogait csikorgatja. Elmondja neki, hogy soha életében nem csalódott még így senkiben és az sem érdekli őt ezentúl, ha Merlin földi helytartója jön oda hozzá rimánkodni, akkor sem bocsát meg neki, a szemében olyan Dante, mintha meghalt volna. Soha többet nem fog hozzászólni és elszeparálja a fiút a ház legtávolabbi pontjára, hogy még csak véletlenül se fussanak össze soha. Megpróbálta elhessegetni a képet a fejéből, de egyre csaj vissza-visszatért. Mind rosszabb és rosszabb szcenáriókat alkotva.
Hallgatta a lihegő, nyögdécselő Caint és a feje lassan szétrobbant. Nem tudott elélvezni az előbb, de nem sok kellett neki hozzá. Látta a nemesen, hogy életében nem volt még ilyen jó neki. Megpróbált felülemelkedni saját nyomorán és jót tenni azzal, akit a legjobban szeretett. Ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint a legrosszabb ember földön. Bedrogozza, kihasználva a helyzetet gyakorlatilag megerőszakolja és még el is kendőzi előtte az igazságot. Nem is értette, hogy hogy nem lankadt még le a farka saját visszataszítóságától. A nemes lehetett egyedül az oka, aki olyan lélegzetelállító volt, hogy az én szemem is bepárásodik, ha csak ránézek… Szerencsére Cain annyira el volt foglalva a sikoltva nyögdécseléssel és vonaglással, hogy Dante lelki Odüsszeiájából semmit nem élt meg. Még arra is megkérte a fiút, hogy legyen vele keményebb.
- Ó igen? Arra vágysz, hogy kemény legyek? Mi sem tenne most boldogabbá.
A kérést sietve igyekezett teljesíteni, s érezte, hogy ez igencsak közelebb hozta az élvezése pillanatát. Hogy még stabilabban fogja Caint, elengedte a haját és immár egyik kezével a derekát, a másikkal a vállát tartotta. Hangosan nyögött, lassan teljesen visszaállt a hangszíne a szokásos dantés, lányos verzióba. Mivel nem akart elsőként Cainba élvezni, úgy érezte, egy kicsit le kell lassítania. A fejében azt tervezte elölről élvez rá.
- Cain kedvesem, kérlek fordulj meg. Boldoggá tennél, ha rád élvezhetnék. Ne aggódj, nem ennyi volt a móka.
A nemes egy kis idő múlva reagált csak a kérésre. Dante nem bírt magával és magához húzta a csodás ifjút és újból forrón megcsókolta. A fejében egy gonosz kis hang azt mondogatta, hogy élvezd ki, amíg lehet, de megpróbált nem tudomást venni erről és átadni magát a pillanatnak. Baljával közel húzta magához Caint és jobbjával serényen jársz saját magát a keze fel-le. Letérdelt Cain mellé és kezével hátratolta a mágust, nyelvével pedig lassan kényeztette a mellbimbóit, hogy megkeményedjenek. Röviddel ezután fulladozva élvezett el, miközben mélyen Cain szemébe nézett. Alaposan beterítette a csodás mellkast, úgy érezte ennél szebbet tényleg nem lehet alkotni. Forrón szuszogott a nemes fülébe és térden állva ránehezedett. Ezüstszőke haja átbukott a vállán és beterítette mindkettőjüket, s absztrakt formákat festett a langyos testnedvből. Csak kettejük szívverése hallatszott. |
|
|
|
|
11
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 12. - 23:54:35
|
Cain Angifilius 
Lassan tetőzött az elmebaj megint a szobában. Dante fejében Cain olyan szinten átalakult, hogy egy igazi nőt képzelt oda. Ami azért is vicces, mert sosem volt még Tethys-en kívül nővel életében. De most ez az érzés lüktetett benne. Hogy úgy meghálja, hogy azt soha nem felejti el. Teljesen őrült gondolatok lepték el az agyát. Családot akar alapítani Cainnal. Igen… Ebben biztos volt. Most magáévá teszi és ezzel örökre egymáséi lesznek. A csillagok lesznek szerelmük tanúi. De mindenképpen erőt kell sugároznia, másként a násztársa meggondolja magát. Lüktető farokkal állt Cain előtt, aki olyan pillantásokkal méregette, mint aki életében nem látott még szebbet egy szép, eres hímtagnál. Egyre csak csodálta Caint, pedig már látta néhányszor, de olyan érzése támadt, hogy a szer mást is okoz, nem csak felszabadult viselkedést. Biztosan megszépült még jobban. Amennyiben ez fizikailag lehetséges. Mert a tökéletesből ugye nehezen lehet jobbat faragni. De puha ajkai most valahogy még pinkebb színben játszottak, ahogy arca is rózsás színt öltött, szemei pedig csodásan csillogtak. Pink mellbimbóiról, delejes fényben játszó mellkasáról és erektált péniszéről nem is szólva… Dante elnyílt ajkakkal közeledett egyre határozottabban a nemes felé, amikor megkapta az utasítást, hogy oldozza el őt. A ghoul énje természetesen azonnal teljesítette a parancsot és néhány perc leforgása alatt már a csuklóját és karjait dörgölő Cain mellett ült.
Ekkor érkezett el a pillanat, amire Dante már órák óta várt.
- Nos, nem hiszem, hogy tovább vissza tudnám tartani magam, így kérlek próbálj meg ellazulni. Ezt a percet örökre meg fogod jegyezni, azt akarom, hogy jól süljön el.
Azonban amint ezeket a szavakat kimondta, úgy érezte megint, hogy nem kell visszafognia magát. Elvégre büntetni szeretné Caint amiatt, amit vele tett korábban. Valahonnan megint előtört a lelke mélyéről az a rohadék éne, amivel képes volt Caint összekötözni, mint egy friss sonkát. Magához rántotta Caint és arccal előre döntötte. Nem tudja honnan, de ez a póz jutott eszébe legelőször.
- Tedd széjjelebb a lábad, hogy hozzád tudjak férni…
Mielőtt bármi radikálisat tett volna, azért még odahajolt Cainhoz, hogy megcsókolja. A hajánál fogva húzta az arcához és olyan forrón csókolta, hogy beleremegett a gyomra. Cain a kutyapózból kitekeredve csókolta vissza, mind a ketten ziháltak már a vágytól. Mintha ennek soha nem akartak volna véget vetni… Ezalatt Dante Cain seggébe markolt, mint egy igazi suttyó, de Caint látszólag ez nem zavarta most. A vad szőkeség volt az, aki a csókot megszakította és egy tisztes adag nyállal nedvesítette be az ujját, amit egyből Cain lukához csapott. Előnedvtől csillogó farkával is ugyanígy tett. Nedves ujjával egy kicsit játszott a nemes farpofái között, hogy megbizonyosodjon róla, eléggé ki van-e tágulva az akcióhoz. Habár ő nem rendelkezett olyan embertelen méretekkel, mint Cain, az ő adottságai sem voltak éppenséggel elhanyagolhatóak… Amint úgy ítélte a bejárat kellően átjárható, nem teketóriázott tovább. Eleinte óvatosabban nyomta magát Cainba, amitől mindketten gyönyörteljes nyögésbe fulladtak. Ez az érzés semmihez nem volt hasonlítható. Mi ez? Miért nem beszélt erről neki eddig senki? Ahogy lassan húzta előre-hátra a csípőjét, kereste azokat a textúrákat, amiket Tethys-nél megszokott. De itt nem volt ilyesmi. Csak ruganyos, sikamlós terekbe ütközött. Egyik kezét Cain derekán nyugtatta, majd miután kezdett lassan rákapni az ízére, begyorsított. Nem mert még túl mélyre menni, de lassan úgy érezte magát, mint a vadállat, aki megéri a levegőben a friss vér illatát. Ez az érzés…Teljesen megbolondította. Kezzdett megfeledkezni arról, hogy óvatosnak kell lennie, mert nem tágulhatott még ki akkorára Cain, hogy ezt elbírja. De már nem érdekelte. Egyre mélyebbre és mélyebbre lökte magát. Hangosan hörgött és belekapaszkodott Cain ébenfekete fürtjeibe. Közben végig kettejüket nézte a tükörben és diadalittasan felüvöltött.
- Látod Cain? Erről beszéltem eddig. Ennél jobb nincs. Semmi nem lehet ennél jobb. Tanuld meg! Semmi szégyenteljes nincs abban, ha sikítasz és nyögsz, mint egy nő. Az enyém vagy mostantól örökre…
|
|
|
|
|
12
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 12. - 20:52:54
|
Cain Angifilius 
Miután felocsúdott a táplálkozás utáni sokkból, éktelen haragra gerjedt. Hogy merészel Cain önálló gondolatokat produkálni ebben a helyzetben? Micsoda pimaszság ez? Teljesen ledöbbent, hogy a mágus még mindig azt hiszi, hogy ő a döntéshozó ebben a helyzetben is. Így akar fölé kerekedni, ó igen? Hát majd meglátjuk, ki húzza a rövidebbet… Látta a nemesen a fáradság csalhatatlan jeleit, amibe persze belevegyült a seggének ingerlése következtében fellépő szégyenérzet is. Szerencsétlen Cain valószínűleg nem igazán volt már képben… Dante legalábbis úgy okoskodott, hogy a két orgazmus bizonyára szellemileg is kimerítette, hiába kapott a véréből. Danténak sosem volt mondjuk két orgazmusnál több gyors egymásutánban, szóval nagyjából csak tippelni tudta, milyen hatása lehet. A fiú kezdett kétségbe esni. Testéből a kokain áldásos hatása kezdett teljesen eltűnni, emellett pedig ő is elfáradt azért a nagy uralkodásban. Már nem érezte azt a féktelen haragot, amit az elején. Ezért úgy gondolta, ideje átváltani egyszerűbb eszközökre.
- Cain, Cain kedves. Mesélj, hogy érzed magad? Lassan elfáradsz, igaz? Hát igen… De senki nem mondta, hogy egyszerű munka lesz ez. Nem sokkal ezelőtt azon gondolkodtam, hogy tarthatnánk egy kis szünetet. Komolyan! De ez még azelőtt volt, hogy aljas módon belém martál, mint valami rühes kutya… Hát mondd csak, miféle modor ez? Tudod, hogy nem sajnálom tőled a jót, meg én is nagyon élvezem ezt, tudod jól. De ez az aljas, sunyi stílus mélyen felháborított. Én hosszú percek óta fáradozom azon, hogy leássunk az agyad mélyére. Hogy teljesen megcsupaszítsunk és egy új Caint hozzunk a felszínre, aki egy személyben a buzi atyaúristen és egy új éned. Erre mit kapok válaszul? Hogy szemét, aljas módon belém nyomkodod a fogaidat, mintha valami stresszlabda volnék. Hát ez igazán csodálatom, mit ne mondjak. Csak gratulálni tudok a csodálatos stílusodhoz… Egy ösztönlény lettél ezekben a percekben. Remélem büszke vagy magadra…
Dante megjátszott sértődöttsége jó okot szolgáltatott arra, hogy a szoba másik fele felé vonuljon puffogva. Itt tartotta ugyanis azt a port, amit a legvégső esetre tartogatott. Mivel a Cain hátán lévő seb még nem kezdett el behegedni, remek táptalajnak bizonyult a feltűnőtlen, átlátszó drog számára. Ennek olyan hatása volt, mint az Eufória Elixírjének, csak százszor erősebb. Felhasználója olthatatlan vágyat érez arra, hogy a vele egy légtérben tartózkodóval szexuális kontaktust létesítsen, vagy legalábbis nem utasítja vissza. Dante felmarkolta az icipici papírba csomagolt szert és miközben visszafelé haladt Cainhoz, észrevétlenül a kezébe tette.
- Nézz rám kedvesem. Szeretnél ezen mihamarabb túlesni és újból visszatérni a normális kerékvágásba. Jajj, csitt-csitt! Ne is mondd. Tudom én… - miközben groteszk, filmbeillő monológokkal nyugtatta a lüktető seggű Caint, észrevétlenül átsimította porral teli kezét a nemes sebesült hátán. A por nem okozott semmilyen kellemetlen tünetet a mágusnak, mindössze annyit érzékelt, hogy a sebe egy kissé elkezd lüktetni és felhevül a teste még jobban.
- Mit szólnál, ha bizalmam jeléül eloldoználak? Najó… Nyilván nem teljesen, de a kezed kivételével ki tudlak szabadítani és úgy kicsivel kényelmesebben lehetsz. Mit szólsz hozzá?
Negédesen a nemes arcába sandított, tudta, hogy ennek a csábos pillantásnak senki nem tud ellenállni. |
|
|
|
|
13
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 12. - 12:08:17
|
Cain Angifilius 
~Hm… Nagyon érdekes…Teljeséggel lenyűgöz ez a fajta reakció és igazán hízelgő. Már értem, hogy miért szeret Cain uralkodni felettem…~ - merengett magában, miközben ujjaival folyamatosan a szűztelenített rectum ellazításán ügyködött továbbra is. A mágus arcán kezdte lassan felfedezni a korábbi pszichológiai ismeretei során elsajátított arcjátékokat. Amint ott is megtudta, az igazság felismeréséhez és a beismeréshez az alanynak több fázison át kell esnie. A legelső volt a tagadás. Cain ezt a szintet már átlépte, s most a lassú felismeréshez közelít, amelynek végállomása az elfogadás. A realizálás azonban olyan, mint egy hosszú márványfolyosó, amely gyötrelemmel van kirakva. Ezek az actusok erősítik meg az alanyt a végső felismerésben. Megölik a lelkét, s helyette újat építenek fel, így ha a páciens visszatekint később a megtett útra, büszkének fogja érezni magát, hogy végigment a folyosón, s soha többé nem kérdőjelezi meg a beismert valóságot. Node, ne szaladjunk még ennyire előre. Sok munka vár még addig ránk.
- Ugyan-ugyan drága Cain, nem érdemes tagadnod tovább a valóságot. Különben is, ha továbbra is befeszíted a segglukad, s úgy viselkedsz, mint egy makrancos kiskutya, csak magadnak okozol fájdalmat, s ugyanúgy el fog szakadni a kis ánuszrózsád, ahogyan az enyém. Gondoltam jó, ha tudod. Én ugyanis biztosan nem fogom abbahagyni. Az igazat megvallva borzasztóan élvezem, ahogy a nehéz, bordó véred rácsorog az ujjaimra. Ha lenne bennem efféle tehetség, olajfestékkel megfesteném, annyira gyönyörű kontrasztot alkot a hófehér valagaddal. Szinte sírnivalóan szép… Már értem, miért tetszett neked is annyira… Hát még az milyen gyönyörű lesz, amikor a selymes, eres farkam feszíti majd szét a farpofádat…mmmhmmm - a gondolatra is kirázta a hideg Dantét, s forró vágycseppek kezdtek csillogni halványrózsaszín makkja végén. – Oh, jó ég… Hát ez tényleg a legjobb dolog, ami megtörténhet ma…Kedvesem, nézd csak meg ezt. Pontosan annyira nem a drogoktól folyik belőlem a kéj, ahogyan belőled. Nézd csak meg jobban a lábad között lüktető vadállatot. Ilyet aztán nem csinálsz vágykeltőkkel. Nem bizony. A csodásan merev dióverőd azért áll így, mert sikoltozik a gyönyörűségtől. Tudja, hogy ma csak olyan dolgok fognak történni, amik nagyon jót tesznek neki. Ha már Te ennyire elhanyagoltad az elmúlt időben, szerintem igazán kijár neki egy kis kényeztetés, nemde? Hogy lehetsz olyan rossz, hogy megvonod tőle ezeket a csodás pillanatokat, hm? A farkadnak kell a gyönyör, Te buta, buta fiú… Most nézz rá. Hát lehet ezt a faszt nem megérinteni? Én biztosan nem tudnék ellenállni neki. Oh várj… Nem is akarok…
Miután látta, hogy Cain teljesen feladta már szégyenében a küzdelmet és ernyedten hanyatlott a földre, úgy gondolta Dante, hogy nincs többé szüksége a nemes hátába vájt fém segédeszközre. Két lábát kitárta és beült a nemes mögé, így a kéjesen nedvedző hímtagja újból a félvámpír puha bőrének nyomódott. A seggében matatást egy pillanatra sem szakította meg, csak egy pillanatra húzta kijjebb, hogy még egy kis nyálat köpjön rá. Bár a lassan csordogáló altáji vér így is elég nedvesen tartotta dolgos ujjait. Így, hogy szabaddá vált az egyik keze, újból hódolhatott egyik kedves elfoglaltságának. Ez pedig nem volt más, mint Cain legnemesebb testrészének ingerlése. Úgy gondolta a szőkeség, hogy ennél jobb dolgot most nem is tehet a mágussal. Óvatosan kezébe fogta az előváladékkal sűrűn borított, dagadó testrészt és szakértő kezekkel fel-le kezdte húzni rajta a bőrt. Közben halkan fújtatott Cain fülébe, mert a gyönyörű férfi rezgései újból felborzolták a már amúgyis pattanásig feszült idegeit. Lassan mozgatta az ujjait, szépen kiszámította minden mozdulatát, s amennyire a kötelek engedték a nemes gátját is szorgosan nyomkodta, miközben másik kezének ujjával ütemesen körzött a meleg testrészben. Ilyen közelről tisztán érezte a Cain halántékából áradó forróságot és olajos, nehéz hormonszagot. Mindkettejük teste csak úgy ontotta magából a ragacsos, szenvedélyes kéjt. Olyan gyönyörűek voltak együtt, hogy szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy a felettük lebegő angyalok egymásnak adogatják a zsepis dobozt, mert ilyen szépet még ők sem tudnak elképzelni. Már csak egy aranybarokk képkeret hiányozna köréjük és készen is van a teremtés pillanata, amitől minden nő, leány és anya teherbe esik. Talán még a férfiak is… Dante erősen harapdálta Cain nyakát és ahol csak érte.
- Remélem tudod, hogy ha most ezzel végzünk, akkor jön majd csak a finálé? A végső felszabadulás… De most pedig sikíts, Te kis buzeráns. Nézz bele a tükörbe és mondd, hogy mit látsz. Csak semmi trükk fiatalember. Nagyon csúnya következménye lesznek, ha nem hallok kielégítő választ… Aki ilyen szép telivér ratyi, annak igazán semmi szégyellnivalója nincs.. – sziszegte agresszívan Dante, olyan hévvel, hogy levegőt sem tudott rendesen venni közben… |
|
|
|
|
14
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 11. - 21:56:36
|
Cain Angifilius 
- Kedvesem el kell, hogy keserítselek, de a méteres kékeres már rég nem a drogoktól áll ilyen serényen. Amiket kaptál, azoknak az erekciót elősegítő hatása nem tart tovább 10 percnél. És ebben biztos lehetsz. Amikor előkészítettem neked a keveréket, gondosan elolvastam minden apró komponenst és a hatásukat. Olyan kis aranyos vagy, ahogy saját magadat próbálok győzködni még mindig. Kezdek kijönni a béketűrésből Angifilius. Miért nehezíted meg a saját dolgodat, hm? Egy értelmes mágusnak ismertelek meg, de az elmúlt időben úgy teszel, mint aki agy nélkül született… Végtelenül bosszantó a viselkedésed, szinte kedvem lenni Téged is leköpni, amiért ennyire primitíven állsz hozzá a témához. Lealacsonyodsz olyan szintre, amit normális esetben nem tennél meg a hétköznapokban. Nézz csak magadra Te majom! Egy mocsok vagy most. Egy szedett-vetett semmi. Mint egy marék fing a szélben – hörögve felnevetett és elmélázva bámulta önmagát a tükörben. A drog a legkevésbé volt jó hatással az egójára. Nem lett nagyobb az önbizalma, inkább egy párhuzamos univerzumban élő Dantét ültetett a fejébe, aki ocsmányul bunkó volt és sértő, de talán ez kell most Cainnak. Mindezek mellett végtelenül perverz volt és tudta, most bármit megtehet.
- Tudod mi az érdekes Cain? Hogy szinte még el sem kezdtem a tudatod tágítását. Azonban már így is látom, hogy reped a büszkeséged. Olyan ez, mint amikor valami szépet kapsz karácsonyra. Gyönyörű rajta a csomagolópapír, de téged ez egyáltalán nem érdekel. Csak azt akarod tudni, mi rejtőzik alatta, így izomból letéped és elhajítod, mint egy összegyűrt taknyos zsepit, mint egy darab szart. Pontosan ezt érzem most én is. Hogy a gyönyörű csomagolásod és hazugságaidat le kell tépkedjem, mint a kislányok szokták a margaréták szirmait. Neked az agyad kell újrahuzalozni. Csinálhattam volna egyszerűbben, például beadok neked ayahuascát, vagy LSD-t. De egyrészt akkor nekem is kellett volna ennem belőlük, másrészt úgy kimaradt volna az élvezeti rész. Nem igaz? Hát nem élvezed ezt, Te kis vergődő pondró? –kérdezte negédes hangon, majd mosolyogva elidőzött a válaszoló mágus arcán.
Szavai közben egészen közel térdelt Cainhoz, egy cseppet sem tartott attól, hogy az újból leköpné, annyira megalázta az elmúlt percekben. Olyan szögben közelített ujjaival Cain testéhez, hogy az nem látta őket a tükörben.
- A legkellemesebb percek azonban csak most jönnek, ó drága Cain. Csak arra kérlek, sikíts – mondta, majd Cain és saját nyálával nedvesített középső uját a kiszolgáltatott Cain seggébe dugta. Felkészült az elkövetkező tiltakozásra, így a fém karom párját is előkapta a ruhája alól és újból a nemes bőre alá nyomta. Puha középső ujja ugyan némi ellenállásba ütközött Cain seggénél, de a drogok ezen is segítettek, szóval nagyrészt nem Cain irányított. Dante lágyan mozgatta az ujjait és közben finoman harapdálta Cain bőrét.
- Látod, hogy vonaglasz az ujjamon, te kis kurva? Pedig igazán nem csinálok sok mindent, de a kis segged csak úgy visong utánam. Ajjjh…Olyan szép kis köcsög vagy te Cain. Nagyon jól teljesítesz. Kíváncsi vagyok, hogy folytatod a viselkedést ma…Vigyázz, figyelem minden mozdulatod… |
|
|
|
|
15
|
2005/2006-os tanév / +18 / Re: Angifilus birtok
|
Dátum: 2016. 02. 11. - 01:38:42
|
Cain Angifilius 
Felkészült arra, hogy Cain akadékoskodni fog, így egy elég sunyi, de hatásos módszert eszelt ki arra nézvést, hogy a mágust jobb belátásra bírja. Dante testi erő hiányában és az őt ért folyamatos szóbeli és testi bántalmazások folyományaként elkezdett foglalkozni a keleti harcművészet tanaival, amik a kung-fu alapjait alkotják. Az emberi testen megtalálható néhány olyan pont, amit ha a megfelelő erősséggel és szögben megnyomunk, néhány másodpercre harcképtelenné teszi az áldozatot, vagy legalábbis kellemetlen érzés neki és így jobb belátásra lehet bírni. A legegyszerűbben megtalálható pont, a negyedik és ötödik borda közé esik, a széles hátizom közepén, a gerinchez közel. Ide irányította Dante az ujjra húzható kis karmot, amit korábban egy mugli szaküzletben vásárolt. Tudta, hogy Cainnal nehéz dolga lesz és mélyre kell majd tolnia a húsában, ezért a későbbi gyógyulást elősegítendő, timsóval kente be a felületét, ami csípős érzést hagy maga után. Hamar összehúzta a sebet, de mivel a mágus vergődött és az izmai folyamatosan rángatóztak, kicsorrant a vére. Dante fején elsőként az futott át, hogy lenyalja, de megpróbált túllépni ezen, így Cain hajába markolt és eligazgatta a tükör előtt.
- Oh kedvesem, ha én beteg vagyok, akkor aztán együtt megyünk az elmeosztályra – búgta forró kéjjel az ébenhajú csodának. A levegő annyira szikrázott körülöttük, hogy egy lőporraktár is felrobbant volna tőle. Dante már képtelen volt normálisan levegőt venni. Egyszerre érezte saját testi kínját, hogy mindjárt felrobban a farka, hiszen hiába élvezett el önkezétől, igazi szexuális kontaktusa nem volt. Ez is ghoulsága számlájára írandó, mivel teljesen csak a Cainnal folytatott aktusok következményeként tud kielégülni. Úgy vette a levegőt, mintha másodperceken belül orgazmusa lenne. A szája már ki volt száradva, s olyan volt az agya, mint egy edény, amit Cain vágyai töltöttek színültig. Ugyanis saját vágyai mellett eltörpültek azok a hullámok, amiket a nemes teste és öle sugárzott felé. Látása szinte már homályos volt attól, ha magukra nézett a tükörben. Mégis kénytelen volt folytatni a szerepjátékot, Cain csak így tanul ebből az estéből és csak eképpen fog profitálni belőle.
- Nézd csak Cain! Ha így végighúzom az ujjam rajtad már ettől is kiszenvedsz. Annyira szép látni, hogy úgy játszom rajtad, mintha egy húros hangszer volnál. Szemléltetésül megmutatom még egyszer, de jól figyelj – ezzel kinyújtotta jobb kezének hosszú mutatóujját és Cain állkapcsának végétől indulva, az ádámcsutkája felé haladva lassan végigsimított rajta, majd le, egészen a köldökéig. A mozdulat nyomán Cain állatias morgást és szinte fulladozó nyögéseket produkált. Eközben Dante sem volt rest, nedvedző farkát még szorosabban a mágus derekának szorította, amitől szintén hangos zihálás szakadt fel a nemesből.
- Látod, a farkam milyen csodákra képes? Annyira lenyűgözi a tested, hogy szinte kapkodsz utána, mint egy fuldokló a vízért. Mutasd csak, hogyan? – s újból nekidörgölte a farkát a nemesnek, ezúttal a bordáinál.
- Hát ez igazán lenyűgöző. Szerintem te sem gondoltad volna, hogy ez ilyen szép dolgokat produkál. Úgy táncolnak az izmaid az érintésemre, mint a hullámok a tó vízén. Node nem akarok ennyire közönséges lenni. A szavakkal sokkal jobban bánok.. Igen, azt hiszem a szám a legnagyobb ajándék rajtam, te is így gondolod, igaz? Nem nem… Elég, ha gondolod. Olyan csodás és hálás tulajdonság a hallgatásod. Tudom, hogy most belebeszélnél a dolgomba, ezért inkább nem húzom tovább a mondandómat.
Dante felemelkedett ültéből úgy, hogy Cain véletlenül se tévessze szem elől a tükörképét. Úgy helyezkedett, hogy egyik kezével támassza a nemes mellkasát, így el is tudja lökni magától, ha az bármilyen helytelen dolgot tervezne.
- Tudod, sokáig gondolkodtam azon, hogy tudnám a legjobban kicsikarni az igenlésedet és arra jutottam, hogy a buziságot úgy tudom előhozni belőled, ha Te magad látod a hatását. Intenzíven – már nem tudott artikulálni a szájába tóduló kéjes hangoktól, ezért csak azt tette, amit az ösztönei súgtak neki. A fém karmot magán hagyta, hogy kellő pillanatban alkalmazni tudja. Még megkötözve is okozhat neki meglepetést Cain… Dante úgy helyezkedett, hogy a tükörnek háttal legyen, de ne takarja ki Caint. A mágus hóna alatt átnyúlt egyik kezével és a sebhez közel tartotta, másik kezével a hasizmát kezdte el simogatni, de Cain farka annyira jól alá volt polcolva, hogy minduntalan beleütközött és nedves sóhajok szakadtak ki a nemesből. Végül már nem törődött azzal, hogy beleütközik, helyette inkább bekapta, mint egy eres, nedves fagyit és lassú mozdulatokkal elkezdte nyalogatni. Közben fuldokló sikolyokat hallatott, mert szédítő volt a kéj, amit érzett. Szabad kezével önmagát is elkezdte kényeztetni. Olyanok voltak, mint egy csodásan megkomponált gordiuszi csomó. Szinte érthetetlen pózba csavarta magát Dante annak érdekében, hogy Cain egy másodpercéről se maradjon le a csodának, amit kettejük teste szolgáltatott. Azonban mielőtt elélvezett, elöntötte a szánalom, ami igazán Dante érzése volt. Felsejlett neki a kiszolgáltatott helyzet, amit ő érzett megerőszakolása estéjén, s hatalmába kerítette a gondolat, hogy ezt egy olyan emberrel teszi épp, aki a világon mindennél fontosabb neki. Ilyen közelről tisztán ki tudta venni, hogy Cain arcán könnyek patakzottak. Ennek ellenére olyan kéjjel nyögött, ami a szőkeség ördögi énjét táplálta és megháromszorozta szexuális izgalmát.
- Nyögj, Te kis buzi, ezaz. Mondom én, hogy imádod amikor egy másik férfi fonódik a farkad köré. Nem is tudsz szebbet elképzelni, tudom én. Az írmagod is csak erre készült, ez nem is vitás. Angifilius örökösökre, a név továbbvitelére…Ugyan kérlek. Kit áltattál ezekkel? Elhitted valaha? Kötve hiszem… Ez itt kézzel fogható… elég merev és eres bizonyíték arra nézvést, hogy merre tendálsz valójában.
Sajnos nem tudta tovább szőni mondanivalóját, mert amint hozzáért Cain makkjához, az üvöltve elélvezett , hangosan zihált és rángatózott. A testének közelsége és a korábbi Dante élmények miatt a fiú sírva élvezett Cain mellkasára. Fejhangon zokogott, miközben az állatias morgásokat produkáló félvámpírt tartotta elgyengült kezével.
- Sajnálom, hogy ilyet kell tennem veled – szipogta, ezúttal már mélyebb hangon, mint aki megjátszotta magát korábban. – De be kell vallanod, ilyen szép dolog és ennél csodásabb látvány nincs a földön, mint az, ha a kettőnk legnemesebb része egyszerre elsírja magát. Sajnálom, hogy elragadtak az indulataim, de ilyen gyönyörűséget csak az angyalok könnyeiben tudok elképzelni megcsillanni… |
|
|
|
|