Legutóbbi hozzászólások: Arnold Till

Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2

1	Múlt / Skócia / Re: A Loch Ness eldugott partszakasza	Dátum: 2017. 05. 25. - 02:07:05
Tertium non datur A düh úgy futja el a lelkemet, ahogy Harperét a felismerés, és szinte azonosan rossz következmények várhatóak a nyomában: hirtelen nem is tudom, melyikükre kellene inkább a pálcát tartanom. Nem is tudnék még egy ilyen alkalmatlan alakot mondani az állományból, de még az újoncok közül sem. Ha időm engedné, biztosan utánajárnék, miért történhetett ez a szellemi kútmérgezés éppen egy Rowle-aurorral, de túlságosan leköt, hogy megoldjam nem csak a küldetésünk feladványát, de mindazt, amit ez a hebrencs kölyök még rontott rajta. A célponttal egyszerre fordulunk Rowle hangjának irányába, és nagyjából egyformán döbbenünk meg, hogy háttal áll, és úgy intézi hozzánk a szavait. Mintha úgy emlékeznék, hogy olykor órákat is adott az akadémián? Vajon mi lehetett a témája? Hogyan rontsunk el mindent a lehető legrövidebb idő alatt a leghatékonyabban? -De te sem...! - tér magához, és ugrik a kezében a pálca, de gyorsabb vagyok: üvöltve a karjához kap, és a mély vágást igyekszik dajkálni. A fegyver a parton gurul végig, eléri Rowle görnyedt alakját, és csak bízom benne, hogy utána kap, biztonságba helyezi, ha már magát képtelen lenne. Delikvensünk hangosabban ordít, mint ami kívánatos lenne, de mielőtt megint megátkozhatnám, rám veti magát, és küzdelem kezdődik kettőnk között. Elkeseredetten igyekszik az ujjait a torkomra feszíteni, de hamar egy fájdalmas puffanással érkezik alig két méterre, nem messze a felcsapó tábortűz lángjaitól. Rowle, isten tudja hogyan, megtáltosodik, és éppen mögé hoppanál, és egy pillanatra azt képzelem, úrrá lett a rosszullétén, és végre bebizonyítja, hogy értékes tagja a kollégiumnak, de a reményem egyből szertefoszlik, ahogy letérdel. Kínomban a tenyerembe temetem az arcom - ennél csak az lehetne rosszabb, ha önként és egy kézfogás kíséretében nyújtaná át a pálcát a célszemélynek. -Ez az utolsó figyelmeztetésem, Harper. Ha megadja magát, viszontlátja a családját - ha nem, legfeljebb a másvilágon. - a homlokának szegezem a pálcám, lassan lépek közelebb, mérlegelve egy esetleges kézitusa várható következményeit, de ellenfelem bárgyún elvigyorodik, és megmarkolja a kollégám haját, aztán nevetni kezd, és a zsebéből temérdek, már az aktáiban ismertetett, ütésre hiperérzékeny robbanó fiolát húz elő. -De akkor ezt is viszem magammal! Tudom ám, hogy bajba kerül, ha meghalok vagy ez meghal! Ez egy Rowle, és magának is vége, ha meg - ! Vakító zöld fény tölti be a délutánt, megvillan a szembogaraiban - ez mindig épp úgy végződik, és mindig ugyanazt látom rajtuk. Nem akarják elhinni, hogy megtettem, nem akarják elhinni, hogy megtörténik, és ők is éppúgy meghalnak, mint azok, akikkel ők tették meg. Néhányuk eltátja a száját, néhányuknak futja egy utolsó kétségbeesett sikolyra: Harper egy szó nélkül, arcára örökre felfagyott vigyorral puffan a homokban, rózsaszín mellényét belepi a por. Elcsendesedik a part. Rowle mellé lépek, felsegítem a földről, és eloltom a tüzet - még csak az hiányzik, hogy az ügyetlenkedése további bajt hozzon ránk, akár tűzkár formájában. A testet ebben a formájában kell majd elszállítanunk a Mungóba, és a bátyja nem lesz túlzottan elégedett az akcióval, de nem kockáztattam meg, hogy elszabaduljon ismét az a pokol, mint ami a nevéhez kapcsolódik. Egyébként sem szokásom kegyelmet gyakorolni azok felett, akiknek e fogalom ismeretlen. -Jobban van? - kérdezem kelletlenül, és elküldöm a patrónust a kollégáknak, akik kénytelenek lesznek intézkedni a szemtanúk memóriája miatt - Kapaszkodjon belém, elviszem az ispotályba.. és később elbeszélgetünk a ma esti teljesítményéről, Hugh Petterson, értve vagyok?

2	Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: 2. emelet - Varázsbűn - üldözési Főosztály; Varázshasználati Főosztály	Dátum: 2017. 05. 25. - 01:43:29
cruel second skin Ariane Ahler '99 februárja A kígyók közös jellemzője a vedlés - épp a napokban ült Max az ölemben, és nagy lelkesedéssel lapozgatott egy, a lényeket meghatározó kötetben, keze folyton megemelkedett a kérdései nyomán. Nem tulajdonítottam magának a témának különösebb fontosságot, a közelgő kinevezésem gondolata nyomasztott, és habár Elisa megnyugtatott, hogy ettől még éppúgy nem változik a ház védelme és az ő óvó figyelme, óhatatlanul is felidéztem, mi lett a sorsa az elődeim rokonságának. 'Azok háborús évek voltak..' - mondta erre ő, és homlokomra tette hűvös, otthonos kezeit, ezzel egyelőre elodázva a kételyeimet, de most, hogy itt virrasztok hajnalban a kihallgatásra kijelölt termek folyosóján, ez a félelem velem marad, velem is tart majd az ajtón túlra: akár egy gonosz második bőrréteg, mely segít ugyan alkalmasnak maradnom, de fenntartásáért éjszakákkal fizetek. -Közölték vele, miért van itt? - kérdezem a kollégától, aki egy ásítást igyekszik elnyomni, mire megrázza a fejét. Nyugtázom a szavait, és egy jelzés nélküli fehér bögrét nyújt át, amiben a fogolynak szánt kávé lötykölődik, talán már inkább langyosan, mint frissen. Néhány alkalmazott ugyan felvonta a szemöldökét, de felvilágosítottam őket arról, hogy az eddigi liberális módszereik a legritkább esetben hoztak eredményt, és ha hatékonyak kívánnak lenni, nem ez kellene, hogy legyen a prioritás. Talán még nem egy elítélt az aktuális kihallgatott, de ez könnyen változhat. Belépek, és gondosan becsukom magam mögött a helyiség ajtaját, jelezve, hogy nem tűröm, ha menekülni próbál, és ezzel csak a saját életét nehezíti meg. Sivár a berendezés, de nem is kell komfortosnak érződnie, a tiszta, csupasz falak, a csempék mind sürgetik a vallomásokat, és habár úgy sejtem, a kisasszony nagyon is sejti, mire szolgál a hatalmas üvegtábla, ami megtöri kicsit az egyhangúságot, ezt figyelmen kívül fogom hagyni. A legilimentor jelenléte szükséges, elengedhetetlen - némán leteszem a bögrét, és elhelyezkedem a saját székemen. -Arnold Till vagyok, a brit Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn - üldözési Főosztályának Aurorparancsnoka. Előre tájékoztatom, hogy az italban semmilyen méreg vagy szérum nincs, vallomását pedig rögzítjük. Jogában áll ügyvédet kérni, de nem ajánlom, amennyiben nem szeretne a fogdában éjszakázni. A papírmunka hajlamos sokáig elhúzódni. - a biccentésem egyértelművé teszi, hogy tisztában vagyunk vele, hogy bűnös, a kérdés már csak az, hogy miben. Ariane Ahler nem kizárólag emiatt van itt, de én, elődeimmel ellentétben nem látom értelmét annak, hogy akár csak egyetlen szálat is lefutni hagyjak az anyagon, amennyiben elvezethet a többihez, problémák gócpontjához. Épp elég nagy gond, hogy a megoldatlan ügyek táblája egyre csak telik, és habár egy hete munkába álltam ebben a minőségemben is, keveslem a haladásunkat: Rowle még az állomány tagja, Fawcett még szabadon, sok bujkáló halálfaló még nem a rácsok mögött. Ideje, hogy mi is új bőrt öltsünk: egy új, gonosz második bőrréteget.

Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Merel Everfen

Dátum: 2016. 11. 25. - 00:05:09

a vérborz

Ms. Everfen, viselt dolgai egészen az irodámig jutottak,
így a korábban említett névhez tudtam társítani az arcot
azon a bálon.. Tudja, én magam is hugrabugos voltam,
és bár fiam egy más házat erősít, sosem felejtettem el
mindazt a tapasztalatot, amelyet saját roxforti diákságom
alatt sajátíthattam el a nagyon empatikus környezet révén.
Kifejezetten meglepődtem, mikor megtudtam, hogy a
karakán kislány, aki olyan hevülettel állt ki az igazáért,
szintén a borzok közé tartozik - és kifejezetten büszke is
voltam. Remélem, még sok hasonlót hallok önről, talán
egy nap öntől.

4	Karakterek / Magnum Opus / Re: Neptune, the Mystic	Dátum: 2016. 10. 04. - 22:07:16
Oh Lazarus, were you so afraid? Xenofóbia lenne az idegenekkel szembeni visszakozás? Háború után az öntudatunkon is esett sebek sósabbnak érződnek, ha ezt esetleg a Romanovnák nem kalkulálták bele vélt vagy valós terveikbe, szarvashibát vétettek. Akár be akartak illeszkedni, akár nem, ez a lehetőség elúszhatott, mikor egyként járultak a beosztásra, és tudtommal azóta sem törték össze magukat a társaikkal való ismerkedésben. Kinek állna érdekében egy ilyen csoport jelenléte az iskolában? Még ha a kelletlenül rám figyelő fiúnak semmi köze nincs is a háttérhez, mindenképp megéri a kikérdezést.. A bürokrácia ezúttal is félrelő, és megint nem azt óvja, akit kellene. Már meg sem tudok lepődni rajta. - Nem. Én tudom, miért van itt. - állapítom meg, kikerülvén az első megjegyzésére tehető válaszokat - Kitől hallotta ezt az ostobaságot? Figyelmen kívül hagyom még a pökhendiségét is, az nem egyéb, mint védekezés. Kezdő kollégák képzelik, hogy a veszélyes bűnözők mindig kiszámíthatóak, mert emberi logika mentén gondolkoznak, ez azonban nem igaz. Kicsit magunknak is szörnyetegnek kell lennünk, hogy a nyomukba eredhessünk.. Van köztük egyszerű teremtés, aki a figyelmünkre áhítozik, vannak, akiket inkább a szórakozás mozgat, és néhányan, akik jónak képzelik az elveiket. Hagen Romanovna még egyik sem, de nem gondolom, hogy a viselkedése több lenne a környezete elutasítására való reakciónál - a Durmstrangból érkezett információk alapján egyébként is hányatott szociális élete mellett ez nem meglepetés. - Hogyan bűvölték meg a Süveget, hogy beossza magukat? - térek a lényegre egyből, mert efölött valahogy mostanra elsikkadt a közvélemény szuflája - Tisztában vagyok vele, hogy az egyik olyan család leszármazottja, amely segített az épület renoválásában. Ha egyedül lenne, azt kérdezném: miért van itt, de többen vannak, és szokatlanok a körülmények, amelyek között a beiskolázásuk zajlott. Mikor engedélyért folyamodtam az osztályon, azt a választ kaptam, hogy tehetetlenek vagyunk a menekültekkel szemben, ugyanakkor ez az egész elmélet ott bukott el, mikor nyilvánvaló lett, hogy három teljes családról van szó, ezek közül egynek pedig a hazájában hatalmas politikai befolyása is van. Ha a Romanovnák valóban ismét távozni kényszerültek volna, annak egészen más visszhangja érkezne a kontinensre, és ahogy hivatkoztam is rá, a Süvegnek akkor sem lett volna kötelessége a befogadásuk, még az igazgatóasszony döntése mellett sem. Abban már nem bízom, hogy itt és most válaszokat fogok kapni súlyos kérdésekre, de ha a fenyegetés ilyen közel ásta magát a fiamhoz, ahhoz nekem is közöm van, és lesz is, törvényeken és jogon felül.

Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Winthrop Hardy

Dátum: 2016. 10. 04. - 21:26:49

nem is olyan szomorú kötelesség

Ismerem a fajtáját, még annál is jobban, mint képzelné,
ismerem a módszereit, a családját, a történetét. Értem,
miért járkálhat szabadon a világban, miért kell toleranciát
gyakorolnunk az irányába, és hogy miért emlegetjük úgy:
ártatlan bolond, de tudja, Hardy, egy dolgot mégsem értek.
Miért nem én kaptam az ügyét? Akkor más véget ért volna
az árva fiú könnyfakasztó kálváriája, de én is csak ember
vagyok.
Maga nem az.

6	Karakterek / Dominic Till / Re: Egy apa kötelességei	Dátum: 2016. 10. 04. - 19:28:07
It's a Man's world. Olyan hihetetlenül büszke vagyok a fiamra.. talán már annyira, hogy nem látom olykor a hibáit? Igyekszem elkerülni ezt a helyzetet, ugyanakkor titkolni nem tudom és nem is akarom, mennyire boldoggá tesz látni sikereit és azt, milyen életrevaló, udvarias fiatalember lett belőle. A hozzám hasonló beosztásban dolgozók egyik rémálma, hogy gyermekeik épp azért keresnek másban kapaszkodót, mert csupán háttérfigurái lehetünk az életüknek, és amikor még bátor kis első lépéseit figyeltem, bennem is megvolt a félelem - de Dominic és Maxine eloszlatták. Számomra az otthon melege nem csak ideális álomkép, valóban valami, melynek oltalmáért bármit feláldoznék, és melynek jövőjéért semmilyen ár nem túl drága. - Türelemmel és udvariasan, ahogy bárki máshoz is. Ritka az olyan helyzet, ahol a másik fél nem érdemli, de épp ezért esik nagyobb jelentőséggel a latba, ha így döntünk. - foglalom össze röviden, habár egy tört sóhajjal adózom annak, hogy kikerülte a direkt választ - Valóban? Ez érdekes információnak tűnik, bár hallottam pár mendemondát róla, de akkor igaz is ezek szerint. Másban is hasonlítunk? Dominic meglátásai mindig pontosak, nem jellemző rá a sok pályakezdőt elrontó jóhiszeműség, így nem félek megkérdezni a véleményét- valódi nyomozásba soha nem engedném belefolyni, de itt most csak latolgatásról van szó. Az ifjabbik Balmoralt csak látásból ismerem, eddig nem kerültem vele munkakapcsolatba, bár úgy tartjuk, az a szerencsés, aki soha nem kerül, és azt mindenképp hozzá kel tennünk, hogy olykor a legsötétebb éjszakában ég a legfényesebb gyertya.. Ne szaladjunk így előre. - Köszönöm, most nagy kő esett le a szívemről. - mosolyodom el az unokák gondolatára - Igen, értesültem róla, hogy nyíltan nem volt az előző rezsim kedvezettje, de az idei prefektusi gárda... finoman szólva is kihívásokkal teli, ezért aztán örülök neki, hogy legalább az egyik kérdőjel nem visszafelé sül majd el. De a témánál maradva: ezek szerint a fiatal hölgy a tág baráti köröd tagjaként értelmezhető? Pontosan megvolt a beszédem minden eshetősége a fejemben, most azonban kicsit tanácstalannak érzem magam mégis. Röviden kiigazítom az ingem nyakát, bár nem sok egyenetlenséget találok rajta, Dominic válasza alatt igyekszem újrarendezni soraimat. - Tulajdonképpen valami tényleg fontosról szerettem volna beszélni, és látod, sikeresen eltértem tőle. - lapogatom meg a vállát az asztal felett, mielőtt tényleg bezárnám a beszélgetés ezen körét - Talán édesanyád már elmesélte a megismerkedésünk történetét, és emlékszem, milyen szörnyen zavarban voltam annak ellenére, hogy az apám már korán elmagyarázta a hódítás művészetét.. Szeretném, ha tudnád, bármi problémád merül fel, fordulhatsz hozzám bátran, bármi is legyen a tárgya. Tényleg bármi.. Nem tudsz olyat mondani, amiben nem állnék melletted.

7	Karakterek / Willow Fawcett / Re: Lupus in pelle ovis	Dátum: 2016. 10. 04. - 17:15:57
Báránybőrbe bújt farkas Általában azon a véleményen maradok, hogy a megváltoztathatatlan ügyekben érdemes az elengedés törvényét alkalmazni, elvégre befolyásunk oly kevés van rá, hogy felesleges erőfitogtatásba hajlik még a jogosnak vélt próbálkozás is. Hasonló ehhez meg nem szűnő küzdelmem a bürokráciával, mely szeret magára kizárólagosan igazságszolgáltatásként gondolni, kihagyva a rendszerből az emberi tényező meglétét. Tulajdonképpen most maga Fawcett is így tűnik fel előttem, csak fonákjáról - olyan embernek látszik belső megérzésem szerint, aki szerelmes saját fontosságába, és ha ez ütközésbe kerül a valósággal, utolsó véréig ragaszkodik ahhoz.. Ezért aztán, bár kénytelen leszek most futni hagyni korlátaim miatt, szem elől soha nem téveszthetem. - Örömmel hallom. Ideges, Fawcett? Ez egy formális jellegű beszélgetés, semmi több. - felvonom a szemöldököm az indulataira - Hosszabb távon..? És rövid távon? Egy sóhajjal sem jelzem, hogy úgy látom, a legkevésbé sem fogta fel annak idején a halálfalóság hierarchiáját, vagy ha már itt tartunk, esszenciáját. Egy félvérnek abban a rendszerben olyan képességeket kellett felmutatnia, amelyeknek ő híján van, és ha belekalkuláljuk a szabadságvágyát, mostanra nyilvánvalóan halott lenne. Nem várhatjuk el a gonosztól, hogy akár saját magával igazságos legyen, hiszen annak a világnak egészen mást jelent az igazság fogalma. Van ebben valami vadul romantikus, talán ez teszi olyan csábítóvá az egyszerű elme számára a korlátlanságát, mintha mindig megmaradna a választás lehetősége, mintha az anarchia testesülne meg benne, de ez egyszerűen az önzőség mosolya, nem több és nem kevesebb. - Elment? Miért hagyta ott olyan egyszerűen egy veszélyes halálfaló? Gondolom belátja, hogy ez jóval több volt, mint egyszerű szerencse. - ismertem Lestranget, tulajdonképpen mindkettőt, és azt kell mondjam, ha nem végezte ki majdnem, esélye sem lett volna a túlélésre - Ezek szerint nem ismeri a Balmoralokat, vagy Hardyt? Ez elég különös, mert az aktája szerint az előbbiek közül került összetűzésbe valakivel a háború alatt. Egy szemtanú leírása erősíti meg az esetet. Nem árulok el bennfentes információt ezzel, főleg hogy azóta rég kivizsgált és lezárt ügyről van szó - még az én pecsétem tett pontot a végére. Cerys Balmoral egy azok közül, akiket minden áron el akarok kapni, és ha egy kis lehetőség is mutatkozik arra, hogy ez a szál vezet valahová, nem engedem majd el. Mielőtt azonban hosszas választ kaphatnék, egy bagoly kopogására leszek figyelmes, és mivel az állat az osztályhoz tartozik, engedélyre nem várva magamhoz veszem a levelét. Csak egy bólintással nyugtázom, hogy azonnal szükségük van rám, és rövid végszóval búcsúzom a férfitól, bár mindketten tudjuk, tudnék még mit kérdezni. - Köszönöm a vendéglátást, Fawcett. Remélem, megérti ennek az egésznek a szükségességét, elnézést kérek a kellemetlenségekért. A Roxfortban ismét felkeresem majd, a közeli viszontlátásra!

8	Karakterek / Willow Fawcett / Re: Lupus in pelle ovis	Dátum: 2016. 07. 14. - 18:27:05
Báránybőrbe bújt farkas Méghogy nem tervezett soha előre.. könnyelmű alak. Ha most alkalmam lenne rá, megkérdezném az igazgatóasszonyt, akit egyébként feddhetetlennek tartok, milyen eszmerendszer alapján találta megfelelőnek Fawcettet fiatal és befolyásolható elmék tanítására. Tartok tőle, hogy nem ő a legkiválóbb opció az állására, de ennek nem adhatok hangot, főleg előtte nem, így marad a gyanakvás, és a lassan körvonalazódó tervem. - Milyen céljai vannak az iskolában? - pillantok fel rá, és alaposan végigmérem a döntő pillanatban való mozdulatait - Utoljára és nyomatékosan mondom, Mr. Fawcett, ez nem az ön hatásköre, bármilyen vélt vagy valós képességei vannak is, meghaladja őket a probléma, ne próbálkozzon a megoldásával, hacsak nem szeretné folytatni azt a hagyományt, hogy a katedrája évenként gazdát cserél. Ha úgy értesülök, hogy nem tesz eleget a felszólításomnak, nyomatékosabb lépéseket fogok tenni az ügyben, és biztosíthatom, hogy értesülni fogok. Újabb gyanús jel: képtelen felmérni a veszély valós mértékét. Egyikünk sem szállhatna szembe egy puszta pálcával a dementorok tengere ellen, legyen bármilyen erős patrónus is a birtokunkban, ez ilyen megvilágításban esztelenség, nem hősiesség. Kezd aggasztó lenni ez az elvakultság, de egyelőre saját magát veszélyezteti vele: annak a típusnak tűnik, aki az első lehetőségre ugrik, hogy kockáztassa az életét. Bohócnak kellett volna mennie, nem tanárnak. - Maradjunk a tárgynál, Mr. Fawcett, ne terelje el. - köhintek egy aprót bosszúságom leplezésére, mert kezd fárasztóvá lenni ez a kerülgetés - Mit válaszolt volna, ha nem úgy alakulnak a körülmények? Figyelmen kívül hagyom az utolsó mentegetőző megjegyzését, már szinte elkaptam azzal a rosszul megválasztott válasszal. A tétovázás adta a fegyvert a kezemben: talán Fawcett jó hazudozónak képzeli magát, de egy gyakorlottabb megfigyelő utolérheti szinte azonnal. Végiggondolom, milyen gyorsan tudnám lefegyverezni, ha ütközetre kerül a sor közöttünk - nem teszek benne komoly kárt, a jog megint köti a kezemet, de vélhetően pillanatok kérdése lenne, bármilyen gyakorlott is. - Meséljen erről az utóbbi alkalomról, Mr. Fawcett, roppant kíváncsivá tett. - új lapot kezdek a noteszben, habár eddig sem derült ki semmi egetrengető információ, úgy érzem, megéri az időmet ez a történet - Illetve érdekelne, mi okból rendezték ketten a bált? Ön és Mr. Lutece baráti kapcsolatban vannak, esetleg inkább a rokonsága az oka? A Balmoralok... olyan vérségi kötelék, amelyeket a Lutecek nyilván szeretnének örökre elvágni maguktól, ugyanakkor nem hagyom ezt a szálat felderítetlenül, főleg ha halálfalói körökről beszélgetünk. Kell lennie valahol egy mintázatnak, ami végül elvezet az igazsághoz, ha nem most, napok, hónapok múlva. Minden kiderül egyszer, arról kezeskedem.

9	Karakterek / Magnum Opus / Re: Neptune, the Mystic	Dátum: 2016. 07. 14. - 17:47:42
Oh Lazarus, were you so afraid? Fiatalkorom egyik kedvelt sportja volt a vadászat, és habár eleinte idegenkedtem tőle, hogy akaratomat rákényszerítsem látszólag védtelen állatokra, be kellett ismernem magamnak, hogy rejt számomra bizonyos élvezetet az egész rítus. Apám mellett térdeltem a fák között, kezemben fegyver, hiszen varázstalanok között nevelkedtem, és zsigereimben éreztem az állat félelmét, a gyanakvást, hogy valami erősebb les rá, és hamarosan magáévá teszi. Most, felnőttként már képes vagyok ezt oly módon használni, hogy engem segítsen és ne hátráltasson. Kevés szebb dolog van, mint a találat öröme, a pontosság eufóriája, és végül a tudat, hogy megint legyőztük az állatvilágot, kölcsönösen megharcolva a háborút, kölcsönös tisztelettel távozva. Mikor Dominic tájékoztatni kezdett újdonsült szobatársairól, rögtön tudtam, hogy hasonló tánc van kialakulóban közöttünk, hiszen én is hallottam az idegenekről, láttam befolyásukat a munkahelyemen, és meg kell mondjam, a legkevésbé sem nyugtatott meg a jelenlétük. - Bemutatnád az urat, fiam? - fordulok a fiatal felé, akiről lerí, mennyire derogál neki az ittlét - Jó napot kívánok, Mr. Romanovna, Arnold Till. Megtörténik a kézfogás, ahogy illik, közben nem tudja nem kiszúrni a szemem, mennyire más ő, mint a fiam többi szobatársa. Dominic körül sincs rendetlenség, de ennyire pedáns precizitás sem - ez mindenképpen elgondolkodtató, többnyire szorongó személyiségeknél fordul elő, és hatalmas kontrasztot alkot Edevane káoszával. Természetesen az is közrejátszhat, hogy ennyire zárkózott az új környezetben, de ugyanakkor nem magyarázza a második ládát az övé mellett... erről is hallottam, de még reménykedtem, hogy nem bizonyul igaznak. Példátlan lenne, ha Vulkanov elnézné ezt a devianciát, még akkor is, ha nem illeszkedtek be egyelőre. - Lenne önhöz néhány kérdésem, Mr. Romanovna. - tartom szóval, bármennyire is igyekszik kizárni - Magántermészetűek. Dominic, ha lennél oly kedves... A képzeletére bízom, mit társít hozzám, de nem hiszem, hogy ne tudná a nevem vagy a beosztásom ilyen rokonsággal. A Romanovnák híre megelőzte őket, és egy hivatalos figyelmeztetésre minden jó megfigyelő felkapná a fejét: az orosz kollégáink ritkán viccelnek ilyesmivel, engem pedig nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy elmenjek ilyesmi mellett. Nem ringatom magam abba a hitbe továbbá, hogy most igazán nagy titkokat tudok meg a fiútól, nyilván kiképezték a hasonló helyzetekre, de most nem is a lövés a célom: ott térdelek a fák között, és ugyan ott a célkeresztben a vad, leteríteni nem fogom. A vadászat művészet, a halál művészete, és nem kétlem, hogy ezúttal is kölcsönös tiszteleten alapuló táncban lesz részem.

10	Múlt / Skócia / Re: A Loch Ness eldugott partszakasza	Dátum: 2016. 07. 14. - 14:58:59
Tertium non datur Kean R. Rowle Bárki mással szívesebben hajtanám végre ezt az akciót, mert Rowle ábrázata szinte könyörög azért, hogy a tenyeremmel érintkezzen, és tartok tőle, ez nem mozdítaná előre a helyzetünket, amely neki köszönhetően már így is kockázatos. Magamban elszámolok a kellő távolságig, mert legalább egyikünk maradjon józan a veszedelmek közepette, még ha most alá is becsüli érzésem szerint a mellényt viselő célpontunkat. - Úgy vélem, a veszély iránti rajongás kölcsönös lehet, elvégre egy ilyen veszélyes férfival csak kevesen mernek táncolni. - ha nem tudnám, milyen régóta az állomány tagja, az akadémiáról kikeveredett ficsúrnak képzelném a szavai alapján - Az a vad pedig nem különösebben tiltott, amely önként veti magát a célkeresztem elé. Nem különösebben lep meg, hogy a dolog nehéz részét Rowle elegánsan rám hagyja, a mai teljesítménye után már nem várok tőle semmi konstruktívat. Bólintok, mikor eltávolodik, feltételezem, tisztában van vele, mit adtak a kezébe, de nem gyámkodhatok felette unos-untalan, hozzá kell látnom ahhoz, amiért tulajdonképpen itt vagyunk. Érdeklődni kezdek arról, egyedül van-e, hogy érzi magát, és ehhez hasonló hétköznapi kérdések, melyek előrébb vihetik az ismerkedést. Az zavar meg egyedül, mikor Harper a társamra kapja a tekintetét, aztán vissza rám, és megrázza a fejét, mintha valami kellemetlent érzékelne odabent. Ugrásra készen állok, ha esetleg leleplezne bennünket, azt a környezetünk ne szenvedje meg... - Valamiért nem lep meg. - ragadom meg a vállát, mikor rám dől, és életem egyik legnehezebb próbatételeként élem meg, hogy ne fejezzem ki a haragomat azt illetően, hogy még ezt a számára oly egyszerű műveletet is elrontotta - Akkor kénytelenek leszünk távozni.. Harperre nézek, de a szeme egyelőre kifürkészhetetlen, nem tudom eldönteni, nyert ügyünk van-e vagy épp ellenkezőleg. Érzem, hogy emelkedik a pulzusom, míg várjuk a végeredményt, de akkor Rowle még tovább ront a helyzetén azzal, hogy elbotladozik mellőlem. Ilyen állapotban biztosan a védelmemre szorul, de prioritásokat kell állítanom: ha Harper ellenünk fordul és ránk támad, esetleg valamely civilre, le kell fegyvereznem, ugyanakkor Rowle állapotát sem hagyhatom figyelmen kívül. Ott egy mozdulat, gyanúsan a pálcája felé kapó mozdulat, és ugyan nem vagyok legilimentor, nem nehéz következtetnem arra, ami elszabadulhat másodperceken belül. - Én nem tenném a helyében. Nekünk nem prioritás az élete, magának viszont az. - farkasszemet nézünk, és amitől tartottam, bekövetkezik: Harper pálcája a kollégámra mutat - Tegye el, mindkettőnknek jobb lesz így. A bátyja már várja, Ulrik. Nem kell így végződnie. Hallottam a jelentéseket arról a kegyetlen mészárlásról, amit rendezett, és az eszelős fény, ami megüli a vonásait, arról mesél, hogy újra megteheti, még ha ezúttal csak egy áldozata is lesz. Bármilyen ostobán is viselkedett Rowle ma éjszaka, akkor sem hagynám egy ilyen féreg kezére jutni, a titkolózás a muglik előtt pedig már füstbe ment terv. Kíváncsian figyelnek ránk, bár a tudatmódosítók miatt úgy vélem, valami egészen mást látnak két varázsló helyett - az én pálcám is a markomba került közben, támadásra készen állok, ha Harper végleg levetné magáról a józan ész láncait.

11	Múlt / Skócia / Re: A Loch Ness eldugott partszakasza	Dátum: 2016. 05. 16. - 15:25:07
Tertium non datur Kean R. Rowle Ha egy kólikás óvodással kerültem volna ezúttal egy küldetésre, az sem lenne kevésbé megerőltető, mint Kean Rowle logikai lóugrásait követni felelősségteljesen. Az egyik percben még a túl heves szeretőmnek tűnik, aztán már a makarenkói pofont is kiérdemlő gyermekem, és csak az akadályozza meg a szigorú arckifejezésemet, hogy tudom, azzal gyanúra adnék okot, de istenemre mondom, kevesen tudnak így kihozni a sodromból. Elhiszem, hogy nehéz időszak ez számára, a feladatunk pedig derogál, de ez akkor sem hathatna így ki a teljesítményére... Lesz miről elbeszélgetnem vele, miután Harpert a neki megfelelő helyre helyeztük. - Eddig nem panaszkodtál rám emlékeim szerint. - csak egy jelentőségteljes tekintet a jutalma az iméntiekért, ez bőven értelmezhető szerelmes civódásként - És nem, nem szeretek csalódást okozni senkinek, semmilyen tekintetben. Vajon érvényben van még a régi rendelkezés, miszerint ha egy kollégám kritikán aluli teljesítményt nyújtott, jelenthetem? Igen szép intézmény volt, bár annak idején gyakran használták rosszra, de kell legyen rajtam kívül, aki ellenőrzése alá vonja ezt az érzelmektől fűtött szélkakast, mert vészesen közel kerül minden szavával ahhoz, hogy Harper belegondoljon jobban a köztünk lévő kapcsolatba, és nem tartom valószerűnek, hogy egy alaposabb megfigyeléssel nem bizonyíthatja ránk, hogy szerepet játszunk. Pardon, én szerepet játszom, Rowle pedig egy szappanoperába képzeli magát! - Hugh, mit... Mérsékelt aggodalommal figyelem a terve kibontakozását, mert ez már megint messzire vezet a legegyszerűbb megoldástól, de már elkönyveltem, hogy ez a felesleges túlbonyolítások éjszakája lesz, aminek véget kell vetnem minél előbb. Követem őket pár lépés távolságból, felmérem a tűz körül állók ábrázatát, de mind csak diákoknak bizonyulnak.. ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek veszélyesek alkalomadtán, a számuk már önmagában egy tényező, amivel számolnom kell baj esetén, ami egyre közelebb kerül hozzánk. Viszket a tenyerem, hogy belehajtva a fejem fejezzem ki, mennyire zavaró ez az egész, és ha lehetne egy kívánságom, az egy erős ital lenne, még akkor is, ha épp szolgálatban vagyunk. - Hát hogyan haragudhatnék rád ezek után? - remélem, a mosolyom nem árulja el, hogy legszívesebben lekevernék neki egyet - Mindig meglepsz valami újdonsággal.. De hiszen ezért is vagyunk itt ma éjszaka, nem igaz? Az újdonság vezetett minket idáig.. a természet lágy ölébe. Fogalmam sincs, miért választottak ki erre a feladatra, most már teljesen tanácstalan vagyok. Csak a külsőm az oka? Sosem használtam előnyök megszerzésére, az állományon belül is mindig inkább a párbajozásban tartottak számon, fiatal és csinos aurorok jussa szokott lenni a verbális fegyvertár használata, de azok az idők számomra elmúltak. Talán valaki odafent úgy gondolta, megérdemlem a jelenleg futó nyomozásaim sikertelensége miatt? Különösen kegyetlen bánásmód ez, az pedig főleg érthetetlen, miért nem használja Kean az állítólagos képességét. Ha nem ezzel a gyerekes szerenádozással van elfoglalva, régen belenézhetett volna Harper fejébe valami használható után, és nem szorulnánk mindenféle kétes megjegyzések puffogtatására. - Van abban valami különösen izgató, ha az ember tilosban jár, nem gondolja...? - nézek a célszemélyünkre, és ezúttal nem kell megjátszanom magam - Ha olyat tesz, amit kevesen mernek, és talán nem is helyeselnek. De mi értelme lenne az életnek, ha nem így élnénk? Hugh és én pont így gondoljuk, szeretjük a veszélyt.. közel érezni a szívünkhöz. Talán éppen ezért is vettük észre önt..

12	Karakterek / Willow Fawcett / Re: Lupus in pelle ovis	Dátum: 2016. 03. 29. - 04:58:42
Báránybőrbe bújt farkas Láthatóan egyre idegesebb, ez pedig eredményezi az újabb feljegyzéseim születését. Gyorsan körmölöm a megjegyzéseimet, tőszavakban, de egyre több lesz belőlük, és ki tudja, mikor veszem még hasznukat. Az eset - mert még csak eset, nem vádlott - olykor csapong a válaszadáskor, láthatóan zavarba hozható bizonyos témákkal, saját bevallása szerint kényelmetlennek találta az aranyvérű ismerőse (itt kis kérdőjelet teszek a név hiányában) közegét, és mikor rájön, hogy ezt elárulta, megakad a mondat közepén. Felvont szemöldökkel pillantok rá, az arcom felveszi a mások által fenyegetőnek tartott kifejezést, habár inkább csak nyomot vélek felfedezni, mint tényleges bizonyítékot, amivel sarokba szoríthatom Fawcettet. Végül magyarázattal szolgál, így bólintok egyet határozottan, és újra a sorokat rovom, míg beszél. Nagyfokú szabadságvágy, nyilván a családi háttérnek köszönhetően, félvér, csapongó. Lassan kialakul a kép bennem, de a gyilkosság még nem esett ki a lehetőségek közül, de nincs egyértelmű jel, ami kezd zavarni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy valamiben hunyó a férfi. Az viszont szokatlan, hogy nem tervez hosszútávra a mostani munkáját illetően sem - a Roxfort tanári kara elit társaság, legalábbis az elmúlt időszakot leszámítva, és oda tartozni kiváltság, valódi szakmai renoméról árulkodik. Senkit nem hallottam még így vélekedni róla, ezzel pedig kiérdemelt tőlem egy komor köhintést és grimaszt. - Tehát nem gondolja, hogy sokáig marad majd? - teszem fel a kérdést- Továbbá szeretném megkérdezni az aranyvérű ismerőse nevét, ha nem haragszik, ez ugyanis hiányzik az információk közül. Az igazgatónő nyilván értesült erről, de nem kötelező válaszolnia, ha magánjellegű a dolog. Bánom, de nincs engedélyem valóban vallatni, pedig akkor nem kellene csak sejtésekkel dobálóznom, de a jog megköti a kezem, amire persze szükség van, de olykor feleslegesen lassítja a munkám, ezért könnyebb érvényesülnöm ott, ahol nem követ olyan szorosan egy-egy hatályos jogszabály, és ahol több lehetőségem van a valódi igazságszolgáltatásra... Ha ezért neveznek véraruronak, akkor legalább a dolog természetét értem, még ha egyet nem is értek vele. - Nekem például nincsenek, Mr. Fawcett, és úgy gondolom, hogy egy olyan fontos intézményben nevelési feladatot ellátó személynek, mint ön, szintén nem lehetnének. - rögtön le is írom a szavait, erre szó szerint emlékezni akarok a későbbiekben - Ezt ön hozta fel, és ön is feltételezi, elég szélsőséges kérdés. Szokatlannak tartom, hogy csak ezután hozza fel a büntetőjogilag kisebb léptékű kategóriákat, de ez csak afféle személyes megjegyzés, nem vagyok jogász. De egy aggódó szülőnél több vagyok. Természetesen igaza van az első állítást illetően, még ha nem is mind törvényt sértünk, de ezt ilyen formában megkérdezni gyakorlatilag a bűnösség elismerése, csak én nem ismerem magát a bűnt ebben a helyzetben. Olyannak tűnik, akinél ha rákérdezünk, mit tart legrosszabb tulajdonságának, gondolkozás nélkül vágja rá, hogy a nagy szívét, mintha ez nem burkolt öndicséret lenne. Természetesen ez még mindig kevés bármihez is, de Fawcett magának szövi a hálóját, és nem tétovázom majd, ha végül bele kell löknöm. - Miért gondolja, hogy kizárólag az ön feladata, és kizárólag az ön figyelmét keltette csak fel a probléma? - még egy önjelölt szuperhős, csodálatos - Időben megkapja majd a tájékoztatást és az információkat, de ez nem az ön hatásköre, Mr. Fawcett, ne vállaljon túl nagy feladatot. Mint tudja, a dementorok kezelése komoly intézkedéseket kíván, összehangolt együttműködést, és ezúton kérem meg rá, hogy ne avatkozzon bele. Kivételesen ennek semmi köze a jelenlétemhez, sok szülő jelezte már az aggodalmait az iskolakezdés előtt, de a baglyok már elindultak az üzenetekkel, miszerint a Minisztérium igyekszik minden védelmet megadni a Roxfortnak. Ez nem az én ügyem, így bővebben nem tudok róla nyilatkozni, de ha felhatalmazásom is lenne, akkor sem tenném. A pánik senkinek sem kedvez, a kiadványban már elhangzott a lényeg, és akkor a Fawcetthez hasonló, magukat sérthetetlennek gondoló varázslók és boszorkányok intézkedni akarnak. Nonszensz, igazán. Át is térünk a gyerekkori traumáira, ami szeretetlenségre utal, meg is erősíti a szavaival. Megörökítem ezt is, bár most először érzek valamiféle sajnálatot felé, ez nem befolyásol igazán, csak egy másodpercre akasztja meg a tollam - gondolok most a fiamra, a lányomra, és arra, hogy milyen lehet egy rideg fészekben felnőni. Én magam sem ismerem ezt az érzést, de a munkám során sokszor találkozom esetekkel, ahol ez az indulás meghatározott egy egész szenvedéssel teli életet, és habár ők ugyanúgy bűnözők, mint azok, akik más gyökerekkel rendelkeznek, megérthetőbbek, megfoghatóbbak is számomra. Az emberi kegyetlenség maga faragja az arcát, a családi erőszak egykor könnyes szemű gyermekeiből... Jelentőségteljesen nézek Fawcett szemeibe, keresve benne talán azt az egykori kisfiút, de az empátia még nem oldoz fel a bűnök alól, ha elkövettük őket. - Egyelőre igen, köszönöm. Beszéljünk egy kicsit arról a befolyásról, ami a háztársaitól érte, hiszen tudtommal mardekáros volt, és így szemtanúja is egy korosztályni halálfaló kinevelődésének is. - végignézek az alakján, keresve azt a gyanús összerezzenést, amit a szavaim kiválthatnak - Milyenek voltak az iskolai évei, mivel foglalkozott általában, ismerte e őket közelről? Tapasztalt e esetleg toborzás jellegű tevékenységet, érte e ilyen? És mit válaszolt?

13	Karakterek / Cherish Bailey / Re: Hétköznapok hősei	Dátum: 2016. 03. 29. - 04:28:38
WARNING Heavy sarcasm may be present Ms. Bailey felettébb megijedhetett tőlem, pedig igazán nincs rá oka, nem is vélem felfedezni az arcán a valódi rémület jeleit, amelyet a Próféta olvasása generálhat az emberben, mikor nem jár utána, mi is az igazság. Úgy vélem, ebben a tekintetben az összes minisztériumi dolgozó sorstársam, legfeljebb nem név szerint, hiszen mindannyiunk napját rontotta már el néhány kellemetlen riport vagy cikk a hölgynek nehezen nevezhető entitás jóvoltából. Erős megállapítás, megengedem, de a hölgy jelző közel sem említhető egy lapon Vitrollal. - Ilyen ijesztő vagyok? - kérdezem érdeklődve, kis felüdülésként a gyilkosságokon való merengés közben - Vagy a papírmunka halmai okozzák a rémületét? Hirtelen nem is tudom megmondani, humorosnak értékelhető e egyáltalán a kérdésem, de sosem dolgoztam különösebben a kifelé mutatott képen, ez bosszulja meg magát. Az ember helyett az eredményei beszéljenek, a gesztusok állítsák ki a bírálatot, és inkább mérettetek szellemileg nehezen emészthetőnek, mint a népszerűség kedvéért könnyed esti olvasmánynak. A munkám megkívánja ezt a kiállást, bármit is képzeljenek újdonsült kollégáim, akik szeretnek nyilatkozni nagy szavakkal, és fájóan kevés cselekedettel, amelyre most, a háború után különösen nagy szükség lenne. - Az édesapám egyik kedvenc kifejezése. - bólintok, mikor az alagút kerül szóba köztünk - Bár ő mindig hozzáteszi, hogy akkor vagyunk bajban, ha dudál is. Afféle muglihumor. Legalább ez legyen keserű és erős, ha már a kávém a legkevésbé sem az... Pedig inkább ezt a kombinációt kívánom, minthogy a napomban mutatkozzon meg. A még több ügy nem lep meg, hallottam, hogy olykor embertelennek tetsző időrendben dolgoznak, és én is kaptam már több, mint kellemetlen időpontokra eső küldetéseket, de számítottam is rá. A szemetet eltakarítani mindig hosszabb folyamat, mint létrehozni, és habár ügyeltem rá, hogy így ne okozzak kollégáimnak felesleges munkát, mondjuk egy meddő tárgyalást, ha a leendő vádlott halálos átkokkal támadt rám, még így is nehezen szabadultunk meg a férgektől. Afféle tavasz volt ez számunkra idebent, amikor a termékeny talajból kibújnak a kártékony elemek, és csak ilyenkor kezdődik igazán a munka, holott előtte sem pihentünk szinte semmit. - Ahogy mondja. Pár hete volt esedékes az új aurorok esküje és elkezdődött a mentor-program is, de egyelőre felemásak a visszajelzések. - finoman fogalmaztam meg, a közvéleményhez ez már a maga valójában jutott el, mégpedig a 'katasztrófális' jelzővel, nem véletlenül - Azóta két probléma oldódott meg, első körben ihatatlanná vált az osztályon a kávé, számomra érthetetlen okból, azután pedig az átszervezéseknek köszönhetően az állomány jó része került át a papírmunkát végzők közé további vizsgálatokig. Cserébe azonban gazdagabbak lettünk néhány rejtélyes üggyel és további felderítendő szálakkal, tehát igen, minden a legnagyobb rendben. Szarkasztikus megjegyzésemet egy adag kávéval öblítem le, mielőtt ez lenne az a bizonyos keserű dolog a napomban, és esetleg az övében is. Ms. Bailey nyilván saját bőrén tapasztalja az olykor tarthatatlan állapotokat, kíváncsi vagyok, milyen kihívásokkal küzdenek meg a további helyszíneken. Valamit azonban még kérdezni szeretnék tőle, mielőtt ebbe belemegyek. - Ms. Bailey, hallott esetleg a prostituáltakat gyilkoló mészárosról? - a jelentésben is így hivatkoznak rá, nehéz más szavakkal leírni egy kitépett torkot - Csak most összegezték olvasható formában, de állítólag ez hetek óta zajlik, és nem értesültem túl jól egy másik ügy miatt.

14	Múlt / Skócia / Re: A Loch Ness eldugott partszakasza	Dátum: 2016. 03. 14. - 14:21:02
Tertium non datur Kean R. Rowle Időnként, csak olykor, eszembe jut, mi késztetett arra annak idején, hogy aurori pályára lépjek, és a válasz minden esetben az igazság, az a törékeny háló, amelynek szála olyan könnyedén összefonódhatnak valami mással, de ami egyetemes, és eltéveszthetetlen. Most is ezt a biztonságot keresem, hogy tudjam, jót teszek a sok kínzás közepette, ahogy máskor, mikor embert ölök, de nehéz.. nagyon nehéz Justitia lépéseit kiszámítani, mikor itt állok a kollégámmal, és a terv sikeressége érdekében elő kell adnom, hogy többet jelent nekem. Próbára teszi minden egyetemes emberi értékemet, de ha nő lenne, sem lenne másképp, legfeljebb a társadalom szempontjából érthetőbb. Mégis.. Nem a bosszú mozgat, ahogy elindulok Kean mögött, hanem a tudat, hogy ez a halálfaló mégis mindezen túl meg fog bűnhődni azokért, amelyekről azt hitte, feledésbe merülhetnek. - Szoktam tenni felelőtlen kijelentéseket. - bólintok az első megjegyzésére, nyilván ezek közé tartozott az az igenlés is, amivel elfogadtam ezt a küldetést - Amennyiben úgy kívánod, csatlakozhatunk. Azért akármennyire szerepet játszunk, nem tudok nem önmagam lenni, ez a férfi nem Elisa. Még a feleségemmel sem szívesen andalgok nyilvános helyen, úgy érzem, ez a mi magánügyünk, és habár nem tartom magam konzervatívnak ilyen téren, egyszerűen nem érzek rá ingerenciát, hogy másokat is bevonjak abba az intim légkörbe, így most kicsit zavartan hagyom magam vezetni kollégám által, és igyekszem felvenni a gondoskodó szerelmes arckifejezését, de gyanítom, nekem megy rosszabbul. A kezét idegennek érzem, de azt még inkább, mikor megáll és magához szorít. Ez teljesen szükségtelen, nem az teszi az ideiglenes párkapcsolatunkat hihetővé, váltunk e csókot mások előtt, és nem is tartom valószínűnek, hogy ez meggyőz bárkit is bármiről, de már végre is hajtja az elképzelését. Nem állok ellent, gyanús lenne, kicsit lehajolva a tarkójára csúsztatom a kezem és úgy vonom oda magamhoz, mintha csak minden nap ezt tenném. Az első csók szabályai erre is vonatkoznak: csak semmi erőszakosság, érezze a másik a biztonságot és a vonzalom szépségét, afféle udvarias kéznyújtás ez, ami után még szabadon távozhat, tudva már, mivel számol. Az ajkaink egymáshoz érnek, arra gondolok közben, még sosem csókoltam férfit, de nincs különösebb különbség, ami inkább zavar, az Elisa arcképe, így őt felidézve akaratlanul is úgy sikerül a csókunk, mintha ő lenne előttem. Elhúzom a fejem, és válaszolok a feltett kérdésre, őszintén remélve, hogy ezt nem kell megismételnünk. - Nem, szolg... nem szolgálhatok vele. - botlik egyet a nyelvem, hiszen egyébként teljesen természetesen közölném vele, hogy ilyenkor sosem gyújtok rá, sok kollégánkkal ellentétben. Nem mer a szemembe nézni, csak elindul a társaság felé. Próbálom felmérni, mit fog lépni és közben a menekülés útvonalait szemlélem, felmérve a lehetőségeinket, ha esetleg mégis rosszul sülne el valami. Lankás tópart, nem éppen ideális a muglik menekítésére, balra tőlünk kisebb facsoport, rengeteg szemtanú... Nem tetszik, amit látok, de szükséges a feltérképezés. Szerencsére van nálam lőfegyver és bicska is, ezt lenne célszerűbb használni, így nem csinálnánk az amneziátoroknak olyan sok munkát, és esetleg a tragédiát is meg lehetne akadályozni, ez az elsődleges inkább. A gondolatmenetből Kean hangja ránt ki, amint odainvitál a társasághoz. Nehéz léptekkel közelebb érek, és már látom, hogy kínvigyort úgysem fogok tudni magamra erőltetni a mi korunkhoz képest suhancok előtt. Édes istenem, nyilván ez a büntetés az eddigiekért. - Miért lenne szükséges...? - épp tiltakozni akarnék, hogy egyszerűbb lenne harmadikként beszerveznünk az urat, mikor kilép a körömből, és rögtön intézkedni is kezd, amiért a legkevésbé sem vagyok elégedett - Nem, nem erről van szó. Azt nehezményeztem, hogy nem mutattál be neki. Habár szeretném megfogalmazni a kritikámat a forrófejűsége miatt, csak egy jelentőségteljes nézésig jutok, ami szólhat éppen egy hisztérikus férfinek is, aki szerepe szerint a szeretőm. Felvont szemöldökkel odalépek utána, és a kezemet nyújtom a célszemélynek, mélyen a szemébe nézek. - Ne haragudjon miatta.. Időként nagyon heves a kis édes... de épp ezt kedvelem benne. - sötéten elmosolyodom, felmérem Harper minden esetleges fegyverét, figyelem a vonásait, gyanakszik e, de egyelőre úgy tűnik, nem - Főleg, amikor féltékennyé akar tenni. Wes Bentley vagyok, örülök a találkozásnak, remélem, lesz alkalmam elbeszélgetni egy ilyen jól szabott mellény tulajdonosával. Egyedül van? Csak mert nem akarom az ön párját is féltékennyé tenni.. Nem mindenkinek áll olyan jól, ugye? A végén, afféle sovány elégtételként megcsapom Kean fenekét, és őszintén remélem, hogy nem árul el mindkettőnket további értelmetlen érzelemkitörésekkel. Sokkal érthetőbb és logikusabb terv az, ha ketten csábítjuk magunk közé, Harper nem teljesen bolond, már ami az életnek ezt a részét jelenti. Közben hálát adok magamnak, amiért ugyan szakállt viselek, de nem a jellegzetes vágásút, amelyről esetleg könnyebb lenne azonosítania, Kean külseje pedig ha eddig nem adott okot a gyanakvásra, akkor most már nem buktatja le.

15	Múlt / Skócia / Re: A Loch Ness eldugott partszakasza	Dátum: 2016. 01. 03. - 15:15:26
Tertium non datur Kean R. Rowle Míg érkező kollégámat várom, elgondolkozom azon, vajon a sors fintorait van e bárki, aki kiszámíthatja? Egy olyan házból indultam, amelyet mások ártalmatlannak és túlontúl békésnek tartanak, bekategorizálva az ott végzőket talán egy életre. Nos, ha végigtekintenek rajtam, keveseknek jut mégis eszébe, hogy egykor a Hugrabug tanulója voltam - most Arnold Till vagyok, a vérauror. Kétes hírnév nyomás alá helyezett áldozata, de ha erre van szükség ahhoz, hogy elveim mentén végezhessem a munkám, a legkevésbé sem bánom a nem önkéntes felajánlást. Lazán a fának dőlök, egy erre elsétáló csak szabadidejét töltő muglit vehet észre - ha alkalmam volt, mindig kihasználtam a kettős neveltetésemből adódó előnyöket, ami nem is okoz olyan nehézséget, mint amilyeneket Kean Rowle vélhetően kénytelen átélni aranyvérűként egy ilyen helyzetben. A legkevésbé sem sajnálom érte, ezek a pillanatok domborítják ki a legjobban, mennyire feleslegesen alábecsült ez a másik világ... Igazítok egyet a nyári ingemen, amivel legfeljebb elegancia szempontjából lógok ki az itteni társaságból, bár szörnyű ostobaság lenne megpróbálnom szó szerint beolvadni ennyi fiatal közé. Valahogy túltettem már magam azon a tényen, hogy lényegében a lehető legmegalázóbb munka miatt vagyok kénytelen itt álldogálni, de kárpótol a tudat, hogy maga Rowle is részesül majd abban a földöntúli borzalomban, amivel én fogadtam a részleteket. - Jó estét önnek is, Mr. Rowle. - kezet fogunk, habár nem túl szoros a kapcsolat közöttünk. Röviden megosztom vele a feladatunkat, azonban a legjobbat tényleg a végére hagyom, mert legalább annyi szórakozás jut nekem is, hogy láthatom az arckifejezését. Bár nem tudom, mit gondol, miért volt szükség két különleges aurorra is egyetlen személy elkapásához. - Igen, ha kitekint a fák közül... ne olyan feltűnően... akkor láthatja is. Rózsaszín inget visel, és bordó mellényt. - biccentek nagyon lágyan a kis társaság felé, amely a legközelebb van hozzánk - Azért, mert... Kollégám szűnni nem akaró kérdései kezdenek fárasztani. Ha nem az olyan részletekkel foglalkozna, amelyekre ráér később is, hanem mondjuk feltenné a valódi kérdést, mégpedig hogy miért volt szükség jólöltözötten érkeznie, akkor rögtön könnyebb lenne megvilágítanom számára a felismerést. Egy kis élvezettel hagyom, had élje ki a vadászösztönét, elvégre valóban szórakoztató a látvány, de aztán nyugodtan odasétálok mellé, és a karjánál fogva felhúzom. Mivel most már láthatóan vagyunk, kénytelen vagyok közvetlenül a fülébe suttogni, bár az intim közelség amúgy is elengedhetetlen, a parancs szerint. Ez azok közé a pillanatok közé tartozik, amelyekben még az összes, el sem követett bűnömet is megbánom, leginkább azt, hogy aurorként képzeltem el a pályafutásomat. - Mr. Rowle, a célszemélyt, ahogy mondja, megfigyeljük, és a lehető legkevesebb feltűnéssel juttatjuk el a Minisztérium épületébe, és ezt értem úgy, hogy a parancs szerint erről még ő maga sem tudhat, csak az utolsó pillanatban. - még közelebb húzom, már valóban a fülébe beszélek, mivel páran érdeklődve felénk bámulnak - Az illető mestere a nagy károkat okozó átkoknak, több esetben robbantott fel egész utcákat, több mugli életét is követelve. Direkt olyan helyszíneket választ, ahol lehetetlen megkockáztatni az elkapását pont emiatt, és habár kérvényeztem, hogy egyedül kaphassam el, úgy ítélték meg, hogy ketten kellünk majd hozzá. Tudtommal egy magas rangú Wizengamot-tag rokona, és inkább őrült, mint gonosz, bár ez azon nem változtat, hogy ki kell hallgatniuk, mielőtt elnyeri a büntetését. A feladatunk tehát a lehető legkevesebb feltűnéssel becserkészni, és magunkkal vinni... Az úr, információink szerint meglehetősen kedveli a fess férfiakat, igen, abban az értelemben. Most pedig fogja meg a kezem, és szólítson édesemnek. A többi jelzőtől tartózkodjon. A kezébe csúsztatom az ujjaimat, és ha ez is minden idők legelborzasztóbb bevetése, azért valahol elégtételként szolgál, hogy a háború végével elértük: aranyvérű és félvér kézenfogva üldözi a bűnt. Micsoda páratlan irónia.

Oldalak: [1] 2

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.088 másodperc alatt készült el 25 lekéréssel.