Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1]
1  Általános / Társalgó :: Vicces dolgok / Re: MÉMelde Dátum: 2015. 09. 05. - 09:22:59
2  Múlt / Csodák Udvara / Re: Főtér Dátum: 2015. 08. 30. - 15:42:53
"Senki
Ne higgyen többé a bűvész pokolnak:
Kétértelmű káprázattal vakít
S amit fülünknek ígér, megszegi,
Reményeinknek!"



- Itt kezdődik a probléma...talán csábítanod kellene a nőket, nem pedig elvárni, hogy mind a lábad előtt heverjen. Nem mindenre elég a sárm. Főleg, ha ilyen stílus tartozik hozzá. - bár nem ezért jöttem, mégis jól esik kimondani minden egyes szót, az ilyen férfiakra ugyanis mélységesen rá fér. Tetszik, hogy láthatom rajta a feszültséget, ahogy szinte éget, ha a közelében vagyok. S azt érzem, hogy igazán szeretnék elégni ebben a tűzben, amit én okoztam.
- Még egyszer leszivizel és a nyelved véletlenül megfordul a szádban. - figyelmeztetem, ahogy felemelem a kezem és mutatóujjal rá mutatok bosszúsan. Úgy beszél velem, mintha most szalajtott volna az ágyából. Nem vagyok sem a kurvája, sem pedig jó ismerőse, de még a haverja sem, hogy így merjen beszélni velem.
- Túlságosan nem érdekel, hogy pontosan kik járnak ebbe a fertőbe, de elhiheted nekem, ha akarok tehetek ellene...ha akarok. - hangsúlyozom ki az utolsó szavakat. Nem ezért vagyok itt és borzasztóan unom, hogy valahogy mindig ilyen férfiakba botlok bele. Akik azt hiszik, hogy a nők csak eszközök, nem valók semmire és közben, ők maguk pedig Istenek. Merlinre...
- Nocsak, most már érdekel, hogy miért jöttem? Eddig valahogy nem így tűnt...milyen nap is van ma Puck? - ahogy ezt kimondom, már meg is fogalmazódik bennem a következő sértésem, de még várok vele. Ma a csodák éjszakája van...ma megnyílnak a kapuk és minden lehetséges lesz. Legalábbis a mende-mondta szerint. És nem mellesleg a születésnapja. Ha Barnabas nem vert át, de akkor megízlelheti a bosszúmat és nem fogom visszafogni magam.
- Nem is tűnsz annyira vénnek! - kacagok fel, ahogy felém hajol és mondja az ezerszer megrágott mondatokat. Én pedig csípőre tett kézzel hallgatom, érzem, hogy fenyeget, a hideg végigsimít a karomon. Talán még egy picit a lelkem is megrezzen, de nem...ezt csak képzelem.
- Barnabas ajándékát hoztam el neked, vénember. - nem bírom visszafogni magam, még mindig nevetek, ám mikor meglátom a háta mögött az akasztófákat, beleharapok az ajkamba. Szembogaram hatalmassá növi ki magát és egyszerre olvasható ki belőle a borzalom és az izgalom. Elkap a hányinger. Hiába volt közöm négy ember halálához, soha, egyikkel se én végeztem.
Elfeledkezek az Édenről, elfeledkezek Puck-ról, a bitófák felé sétálok. Egyszerűen ott hagyom. Megérintem az egyiket és megborzongok. Nem tudom mennyi ideig nézhetem, de a rosszullét és az adrenalin egyszerre tolong az ereimben.
Visszafordulok felé. Keresem a szavakat.
- Tehát ezt csináljátok ti itt? - kérdezem és hirtelen rádöbbenek, hogy fogalmam sincs, hogy mibe is csöppentem bele. Lehet, hogy mégse az akinek gondoltam? Lehet, hogy sokkal rosszabb? Nem érzek félelmet, nem érzek gyengeséget, de kíváncsiságot igen. Istennek képzeli magát és azt is játszik. Igazán hasonlítunk...tán én lennék az Ő görbe tükre?
- Nem ezért a gusztustalanságért jöttem... - emlékeztetem inkább magam, mint Őt, újabb álarcot varázsolva arcomra, hisz hiába kapott el a vágy, az izgalom, nem mutathatom neki. A táskámba túrok, majd előveszem a fiolát és felé nyújtom.
- Ennek a neve Éden. Barnabas azt kérte, adjak csodát neked. Az ital hatására azt fogod látni, amit mindig is szerettél volna, ami a legboldogabbá tesz. De vigyázz...néha olyan dolgokat vagy embereket látsz, akikre nem is gondolnál. És a visszatérés...? - figyelmeztetem nagyon halkan, ahogy megérintem a karját. Élvezem a bájitaljaim rémségét. Az árnyak csókját, amit én teszek hozzájuk.
- Csak akkor idd meg, ha képes leszel utána visszatérni a semmilyen életedhez. - ó végre kimondtam. Igen. Kéjesen sóhajtok fel, mintha ezernyi lánctól szabadultam volna meg. S ebben a pillanatban borzasztóan sajnálom, hogy nem tettem bele egy kis mérget az italba.
Nos Puck? El mered venni? Fel mered használni? Szembe mersz nézni a tudatalattiddal? S utána...megbírkózol az ürességgel, ami úgy mar majd a szívedbe, hogy a tested is beleremeg?
Mindennek meg van az ára.
Csoda azonban nem létezik csalódottság nélkül...
Ahogy a fény se a sötétség nélkül.
S te?
Nálad mi simul a mérleg tálcájára?
3  Múlt / Csodák Udvara / Re: Főtér Dátum: 2015. 08. 30. - 09:55:46
"Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy."



Nézem, ahogy háttal áll nekem és egész vonzónak tűnik, van valamiféle kisugárzása, ami, ha nem vigyázok, bele fog rántani az Ő kis világába. Résen kell lennem, nem engedhetem meg magamnak az ilyesfajta luxust, hiszen volt már részem hasonló szituációban, ahol én jártam pórul...
Egészen addig tart ez a bódulat, amíg meg nem szólal.
Fejemet oldalra billentem és hagyom, hogy végre elillanjon belőlem a varázslat. Szinte érzem, hogyan törik szét a szép üveggömb, apró darabjaira. A szilánkokat pedig egyenesen felé fújom, hogy nyoma se maradjon az illúzió keltette álomnak.
Megfordul.
Úgy tör rám a felismerés, úgy ránt ki az álmodozásomból, hogy érzem, a gúny, ami bennem tobzódik, már marja a torkomat. Nem csak a Roxfortból ismerem a férfit. Nem csak Barnabas által. Nem csak a folyosókról...Szédülni kezdek, arcom falfehérre vált, de ha most nem vigyázok, minden romokban fog heverni a lábam előtt.
Láttam Őt egy éjjelen, vele. Láttam, ahogy a nő ébenfekete tincseibe belekap a szél és eltakarja kettejük arcát. Lám-lám. Te voltál nekem az adu ászom. Neked köszönhetek mindent. Te vagy az, aki elhozta számomra a szabadságot. Milyen rémes...Vicces, hogy mennyire apró a világ. És még nevetségesebb, hogy semmiről nem tudsz.
Elmosolyodok. Kényszeredetten, de valahol belül, megszabadulva a láncaimtól.
- Kedvesem...marhára nem vágyok arra, hogy bármi újdonságot mutassak neked, főleg nem az alpári stílusod után. Vannak nők ám a világon, akiket nem vesz le a mosolyod a lábáról... - búghatnám édesen neki, de nem. A stílusom most nyers, csontig hatoló hidegség csupán.
A szemeibe nézek. Próbálom megfejteni, mélyebbre látni, mint amit mutat, de nem megy. Úgy érzem, hogy Ő viszont belém lát, túlságosan is.
Tüntetőleg a tőlem alig egy méterre lévő padhoz sétálok, leülök rá, lábaimat keresztezem, térdeimen pihentetve kezeimet. Igazság szerint, legszívesebben a lelkébe másznék, miközben a szívébe taposnék cipőm sarkával.
- Modortalan volnék? Bocsásd meg... bár nem lepődök meg azon, hogy nem ismersz meg. Jenna Millstone...kevésbé örülök a találkozásnak.- igen, végre sikerült összeszednem magam, hangom, mint a méz, ami mérgezetten csurog vörös ajkaimról. Tekintetem rajta felejtem és egy másodperce eljátszadozom a gondolattal, ahogy alattam hever, kiszolgáltatottan. Ám a pillanat gyorsan múlik és tudom, nem engedhetem meg magamnak az ilyesfajta képzeteket.
- No, akkor kezdjed szépen újra, miközben visszacsippentesz magadból egy kicsit, rendben? - furcsán türelmes vagyok hozzá, ha nem lennének szemtanúi a mi kis párosunknak, lehet, már kevésbé játszanám meg magam. Gyűlölöm ugyanis az álarcaimat, gyűlölöm, hogy lassan szétrohadnak, egyre kevesebb rajtuk a máz és tehetetlenül állok a tények előtt.
- Bár most, hogy végig gondolom...szívesen venném, ha kikötözve hevernél az ágyamon, egész éjjel... - nagyon halkan súgom, ahogy felállok és elindulok felé, édesen, játékosan, hazug módon fűtötten.
- Miközben én ráhívnám a hatóságokat erre a kócerájra...hoppá. - felnevetek, tényleg őszintén. Nem szeretem, ha egy férfi azt hiszi, hogy jobb egy nőnél. Hogy bármivel is különb nála. Hogy bármit megtehet. Elmúltak már ezek a mesék, Édesem.
- Barnabas küldött...- elhallgatok és figyelem a reakcióit. Azt szokták mondani, hogy az ellenségeidet még közelebb kell engedni magadhoz, mint a barátaidat. Nos, legyen.
Olyan közel foglak engedni, hogy egyszer azt kívánd, bár soha ne akart volna a testvéred kedveskedni neked. Hiszen Ő sem tudhatta, hogy miféle szörnyeteget enged be az életedbe. Nincs többé álom és mese, nincsenek régen regélt történetek. Csak a hazugságok léteznek, a mélyen gyökerező gyűlölet és a fohászok, amik meghallgatás nélkül maradnak.
4  Múlt / Csodák Udvara / Re: Főtér Dátum: 2015. 08. 29. - 19:56:11
"Hogy minden voltál, ugye jól tudod
És hogy semmim sem, ugye bűn az átok?
Tied volt a kivánt és teljes Élet,
Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp."

Gyűlölöm amikor szívességet kérnek tőlem.
Minden alkalomkor úgy érzem, hogy kitépik a testemből az összes csontot és közben úgy nevetnek rajtam, hogy a halál is megváltóbb lenne. Nem túlzok. Meg volt az ideje, amikor még szívesen tettem bármit, ám a régi énem a családommal együtt halt meg.
De tudom, hogy ha nem akarom, hogy rájöjjenek arra, hogy mit tettem és ki vagyok valójában, egy ideig, még játszanom kell az angyalt...a törékeny, égből zuhant angyalt, akit maga Lucifer büntetett, a pokolból kacagva rajta.
Mert egy angyalnál, hiába hullnak el a szárnyak, a lelkét még nem fertőzi a gonoszság.
Barnabas megkeresett a héten. Emlékeztem még rá a Roxforti éveimből. Túlságosan nem voltunk jóban, nem kerestük egymás társaságát, de pár szót azért váltottunk.
Megkeresett, hogy segítsek. Készítsek neki egy bájitalt, mert kedveskedni szeretne egy számára fontos személynek, születésnapja alkalmából. Fogcsikorgatva, de belementem. Nem tehettem semmi mást. Most leplezzem le magam? Pont most, amikor mindent megúsztam?
Annyit kérdeztem csupán, hogy mire szeretné felhasználni. Legyen bódító? Esetleg hallucinációt okozó? A napot szebbé tevő? A válasza igen egyszerű volt...adjak csodát a testvérének.
Egész délelőtt az Édenen dolgoztam. Az egyik legdrágább és leghatásosabb bájitalomon. Éden, mert a mennyet adja, s mert egyszerre vet a csábító kígyó méregfogai elé. Mindenkire másként hat. Egy olyan világba visz utazásra, ahol az történik, amit mindig is szerettél volna...egy álom, ami csupán fél óráig tart, de közben az eksztázist is elérheted. S a kígyó hol mar beléd? Mikor visszazuhansz a halandóság gyarló mezsgyéjére.
Ránézek az órámra. Lassan indulnom kell.
[...]
- Lenni vagy nem lenni? - halkan súgom a szavakat, szinte már zavarban, ahogy pír szökik arcomra, elfordítom a fejem. Titkos jelszó? Titkos pokol? Hova jutottam én? Egy másik világban, ahol a józanság már nem számit...
Beengednek. Feltárul a feketeség kapuja.
Tudom, hogy kit kell keresnem, a nevére emlékszem, de az arcára nem. Az ilyesmi bájitalaimat szeretem személyesen átadni, hogy elmondhassam, amit tudniuk kell a használóknak.
- Hol a főnökötök? - kapom el az egyik fiatal férfi karját. Mogorván néz rám, talán a pokolba kíván. Ó, ha tudná, hogy pontosan onnan érkeztem.
- Nem érek rá, bocsánat Hölgyem, de végeznem kell a munkámat.
- Még egyszer megkérdezem...hol a főnökötök? - rászorítok a karjára, de ajkaim angyali mosolyra húzódnak. Megfagy körülöttünk a világ, meglepődve pillant rám, én pedig belélegzem enyhe ijedtségét.
- Ott - mutat a másik kezével egy nekem háttal álló férfira, majd ahogy elengedem, olyan gyorsan tűnik el, mintha soha itt se lett volna.
Cipőm hangosan koppan a kövezett téren, ahogy elindulok felé. Táskámban, az aranyszínű fiolában, ott lapul az ajándéka.
- Hoztam neked valamit. - súgom a háta mögött állva, várva, hogy megforduljon és rám nézzen.
Magammal hoztam a mennyt és a poklot. A hazugságok hazugságát, hogy boldog légy...nézz hát rám!
5  Karakterek / Futottak még / Jenna G. Millstone Dátum: 2015. 08. 29. - 14:54:10
Jenna Genevieve Millstone



Mikor azt hiszi, tudja, mi zajlik a nő fejében, az az a pillanat, amikor végleg elveszett.




         Alapok

jelszó || Jelszó
így ejtsd a nevemet || Dzsenna Dzsenevív Milszton
nem || nő
születési hely, idő || London, 1971. 10. 28.
horoszkóp || skorpió
kor || 27
vér || félvér
                
munkahely || Elixír - bájitalok boltja
 

         A múlt


Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon - apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják.

Rebeghetnék imát, ezer és ezerszer, kiálthatnék a rossz felé, de nem...nem teszem. Csak halkan súgom meg a szélnek, hogy mire vágyok ezen a földön. Igazságra, az elfecsérelt órák, napok, évek helyrehozatalára. Hogy elérkezzen a megváltó zivatar, ahol minden pusztul, ami gyenge s nem ide való.

Halkan koppannak a cipőm sarkai az üres ház padlóján. Nyirkosak a falak, pókok szőtték hálójukat a sarkokba. Minden olyan kísérteties. Magányos. A málló vakolat elporlad, ahogy rálépek, miközben egyetlen gondolat motoszkál csak az elmémben...
Otthon, édes otthon.
Megérintem az ablak üvegét, ahogy kitekintek a gondozatlan birtokra. Mindenhol gaz, a fű kiégett, a szökőkútból pedig már réges- régen nem csobog a víz. Kísérteties és sivár. Mint egy emléktemető.
Emlékszem mindenre.

-Hé! Add vissza a seprűmet Will!
-Dehogy adom! Vedd el ha tudod! Úgyse tudod elvenni...
Gúnyolódott velem. Mindig csak gúnyolódott. Pedig szeretnie kellett volna, a bátyám volt. Nekilökött a szökőkútnak, aztán a játék seprűmmel beszaladt a kastélyba.
Kicsi kezemet számhoz érintettem, amit vörösre festett a vérem, ahogy felrepedt a bőröm.
Sose tudott gyengéden játszani velem. Mindig éreztette, hogy Ő az erősebb, Ő a fiú, neki mindent szabad, hiszen Ő a trónörökös...én meg csak egy lány vagyok, egy gyenge, védtelen kis nyuszi.

Felnevetek. Hangos kacajom visszaverődik a falakról. Nos William? Merre vagy most? Hol a nagy és erős William? Sehol bátyókám...valahol a föld alatt. Nem voltál érdemes arra, hogy megéld a szebb jövőt. Én pedig? A gyenge nő, most itt állok és rajtad nevetek, hiszen enyém lett minden, enyém lett a trón...
Egy pillanatra elhalkulok, ahogy eszembe jut, hogy milyen áron.
Elárultam őket, elárultam az egész családomat a halálfalóknak. Elárultam annak a beteg nőnek, hogy hol lesznek a támadás során. Belenéztem a fekete szemeibe, s mintha varázslat alá vont volna. Megbűvölt. Elemésztett a tébolya. Apámat akarták legfőképp. Érvényesült a mondás. Ha nem lehetsz a miénk, senkié se legyél. Én pedig részt vettem a hadjáratukban. Hogy miért? Mert az egész életemet mellékszereplőként éltem le, hittem abban, hogy ha végre eljön Voldemort uralma, nekem is lesz benne egy méltó helyem. Mert gyűlöltem mindent ami oda kötött. Gyűlöltem az emlékeimet.
De hála annak a nőnek, most itt vagyok. Itt állok és minden az enyém. Szerencsétlen nem tudta, hogy nem hagyok nyomokat magam után. Hogy nem adok esélyt arra, hogy a későbbiekben visszaélhessen az információval. Túlságosan őrült volt. Felemésztette már a maradék józanságát is a vágy, hogy valaki megszabadítsa a lelkét. Így hát, elértem, hogy figyelni kezdjék a saját társai...én adtam meg végül neki a megváltó halált. Ha nem is a saját pálcámmal, de a kártyalapok megkeverésével, én végeztem vele.
Később hajlandó lettem volna csatlakozni a halálfalókhoz. Ám Voldemort halála után, a külvilágnak nem maradtam más, mint a Millstone család utolsó túlélője, aki elvesztette mindenkijét.

- Mondd el nekünk Édesem...mondd el és a tiéd lehet, amit mindig is akartál. Nem akadályoznának végre semmiben. Nem erre vágytál mindig is?
- De igen...

Haladok a folyosókon, tudom, hogy mit keresek. Csak egy aprócska szobát, egy ággyal a közepén, rajta pedig egy hószín plüssmacival. Annyira régen volt. Ahogy leülök a párnák közé, orromat a puha szőrbe fúrom. Milyen rég volt, de még mindig ugyanazt jelenti. Ugyanazt a megnyugvást, amit a Roxfortban éreztem. Ugyanazt, amit akkor amikor tovább tanultam. Amikor az első csókomat kaptam. Csak egy nyomorult, dohos mackó, mégis annyi mindent jelent.

Ajkait figyeltem. Hirtelen úgy éreztem, elégek. Aprócska kis parázs darabok csípték a bőröm minden négyzetmiliméterét és csak Őt figyeltem.. a szemeit, a kezét, ahogy felém nyúl. Forró volt, én pedig reszkettem. Ajkaink eleven húsként forrtak össze, mintha mindig is egyek lettek volna. Úgy kapaszkodtam a talárjába, hogy tudtam, ha a világ ettől a pillanattól nem lesz többé, én akkor is biztonságban leszek.

Amikor a Mandrágórába bekerültem. Kislányként az volt az álmom, hogy egyszer bájitalokat fogok keverni. Noha a Roxfortban  az első évek során nem mutattam túl sok tehetséget, mégis a dacom és a gőgöm erősebbnek bizonyult, mint, amit feltételeztek rólam. Nem adtam fel, soha nem adhattam fel. Hiszen reméltem, hogy egyszer, egy nagyobb erőt szolgálhatok ismereteimmel.
A Bájitalmester medimágus szak lett a választottam. Megszenvedtem vele? Igen...de akárhányszor Will belém rúgott, én annál erősebb lettem és annál kitartóbb. Tudtam, hogy egyszer bosszút állhatok rajta.
Mindig is szerettem volna egy saját boltot. Egy olyan helyet, ahol valóra válthatom mások vágyait. A háború ideje alatt a legkeresettebb főzet, az Álom italom volt...talán az álmok világában, könnyebben tudták feldolgozni a traumákat.
Míg egyik kezem hazug módon segített, a másik életeket vett el, a kikevert főzetekkel, amit a halálfalók kaptak kézhez. Pontosabban egy halálfaló...a nő.
Az egész el volt tervezve. Nem szándékoztam Azkabanba menni. Tudtam, hogy meg fog halni. A legkegyetlenebb dolog a háttérből irányítani a szálakat.

Ismét nevetek. Ám most magányomban. Ki vagyok én? Csak egy átkozott félvér...egy félvér, aki feladta a saját családját, majd megöletett egy halálfalót, hogy bebizonyítsa, sokkal többet ér, mint amit mások gondolnak róla.
Most pedig...itt állok egyedül és úgy érzem, hogy a halálfaló nő átka beteljesült. Csak ezernyi imát rebegnék, míg eljön a megváltás, hol én is lehetnék valaki...ezernyi imát.
Újjáépíthetik az iskolát, a világot, az egyensúlynak egyszer akkor is helyre kell billennie.
Túl sok a jóság.
Imák.



         Jellem


"Két okból szoktuk bámulni a csillagot, mert ragyog és mert kifürkészhetetlen. Közvetlen közelünkben azonban van egy sokkal elbűvölőbb és sokkal mélységesebb titok: a nő."
Elhihetjük, hogy titkolózhatunk a világban. Felépíthetünk egy birodalmat, ám azt sose feledjük, hogy egyszer, minden hazugságra fény derül...s ne legyünk a birodalmunkban, mikor összedőlnek a falak, s lehullnak az álarcok.
Egész életében megfelelési kényszere volt. Sose tekintették jónak, tehetségesnek, valamire méltónak. Csak egy gyenge nőnek nevelték, apja a bátyjában látta a jövőt.
Mit tesznek azok a szülők, akik így nevelik gyereküket? Szörnyeteget nevelnek.
Szörnyeteg Ő.
A bosszú és a hatalmon iránti vágya vezette útján. Elvezette odáig, hogy halálfalókkal üzletelt, hogy elárulta a családját, hogy négy ember halála tapad kezéhez, úgy, hogy egyikkel se Ő végzett.
Mégis büszkén néz a tükörbe, renováltatja a családi kúriát, hiszen úgy érzi, hogy elérte amit mindig is akart. Szabad lett, hatalommal a kezében.
Mélységesen hisz abban, hogy egyszer eljön az igazi sötétség, ami ráhull a világra, és többé nincs menekvés az árnyak sikolya elől.



Erősség || Kitartás, céltudatosság, szervezettség
Gyengeség || Önzőség, dac, harag, irigység


         Apróságok

mindig ||
Álmodozás, művészet, Héra a macskája, bájitalok, hatalom
soha || adományozni, igazat mondani, csípős ételek, tini mágusok rock zenekarai, ha egy nő nem egyenrangú a férfival
hobbik ||
Festés, értékes régiségek gyűjtése
merengő ||
A legrosszabb : Amikor édesapja azt mondta neki, hogy nem ér semmit, mert lánynak született
A legjobb : Amikor megörökölte a családi birtokot és először tért vissza oda
mumus ||
A mumus a halálfaló nő alakját veszi fel és bosszút áll rajta amiért átverte
Edevis tükre ||  
Mikor eljő a pillanat, hogy a jóság elpusztul, ott áll, segítve azt, aki képes ezt végigvinni
százfűlé-főzet ||  Méregzöld, liliom illatú és erjedt alma ízű
Amortentia || Vanília, kissé kesernyés utóillattal, ami talán a vérre emlékezteti
titkok ||
Még azt a halálfalót is elárulta, aki segítette.
Megölettette családját.
azt beszélik, hogy... ||
Héra, a macskája a volt vőlegénye, akit átváltoztatott négylábúvá miután átverte, a férfi ugyanis az incidens után eltűnt.
A Mungóban kezelték, mert idegösszeropanást kapott, amikor a családját elveszítette




         A család

apa || James Millstone - 60 évesen meghalt
anya || Emilia Millstone - 53 évesen meghalt
testvérek ||  William Millstone - 33 évesen meghalt
gyermekek ||  -
 állatok || Héra a macskája

Családtörténet ||
A Millstone család története igen hosszú évekre nyúlik vissza. Híresek voltak, mint aranyvérű család, a neveltetésükről, a vagyonukról. Ám James Millstone szakított a hagyományokkal, mikor félvér nőt vett feleségül, és tőle lett a két gyermeke. De a mélyen gyökerező mintákat nem tudta kiölni magából, így leányát feleségnek, fiát pedig a trónörököseként nevelte. Hiába kellett volna neveltetéséből adódóan a háború során Voldemorthoz csatlakoznia, feleségével és fiával a rend tagjaivá váltak. Egyedül Jenna volt az, aki látszólag az egészből kimaradt. Így a halálfalók útjába került a család és végül végeztek is velük, kivéve a lány gyermekükkel, aki segítségükre volt.


         Külsőségek

magasság || 172 cm
testalkat || vékony
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet ||
Csak egy főzetért érkezel...
A félhomályban azonban megakad a tekinteted a világos szempáron, az alabástrom fehér, selymes bőrön, ahogy a polc melletti ajtó sötétségében eltűnik a nő vékony alakja. Túl gyorsan, túl sejtelmesen. Mintha egy lenne a feketeséggel.
Hiába nyújtja feléd a fiolát, a törékenységén gondolkozol. Azon, hogy mennyire védtelennek tűnik, mennyi szörnyűségen átmehetett, közben pedig nem is sejted, hogy nem az igazságnál tapogatózol.
Nem látod meg a kedves mosoly mögött a dacot. A szemeiben a furcsa villanást. A halk szavai mögött rejtőző gonoszságot.
Csak a szőke fürtjeit figyeled, hogy milyen puhán hullnak a fedetlen vállára. Legszívesebben megvédenéd...
Félve hagyod magára.



         Tudás és karrier

pálca típusa || 12,5 hüvelyk, magyal, sárkány szívizomhúrral
 végzettség || Mandragóra - Bájitalmester medimágus szak
RBF
Asztronómia: E
Átváltoztatástan: V
Bájitaltan: K
Gyógynövénytan: V
Jóslástan: H
Legendás lények gondozása: V
Mágiatörténet: B
Sötét varázslatok kivédése: V
Bűbájtan: E

RAVASZ
Bájitaltan:  K
Gyógynövénytan: V
Bűbájtan: E
Lengedás lények gondozása : V

foglalkozás || bájitalokat kever a boltjában
varázslói ismeretek || Leginkább az altató szerekhez ért, de megtalálható nála szerelmi bájital, ha pedig a vásárló úgy óhajtja, enyhébb hatású mérgek. Átkok és rontások amiben még otthon mozog, mindezt találta szükségesnek a túléléshez.


         Egyéb

avialany||  Amber Heard

És ide jöhet minden más, ami az előtöriből kimaradt, de említést érdemel.
-
Oldalak: [1]

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.094 másodperc alatt készült el 26 lekéréssel.