 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3 ... 6
|
|
1
|
2005/2006-os tanév / Abszol út / Re: Galeries Absolut
|
Dátum: 2026. 03. 29. - 14:08:33
|
미 쳐 t h a t c a n d y ' s s a s s y all the girls are girling, girling
all the girly girls
|
Ezt már csak a pillanat varázsát elrontandó sem mondanám ki hangosan, de amilyen állapotban van, szerintem nem kifejezetten alkalmas bármilyen közszolgák megfélemlítésére, van csak pont annyi ideig, hogy majd az egyik közlekedési tábla adja a másikat. A szabályokat nem én hozom, de ha úgy nézel ki, mint aki ma már elvesztett egy kört az alapozójával szemben, az nem áll készen egy angol wannabe-Old Bill megszégyenítésére.
Adná magát a kérdés, hogy én vajon miért, de tekintettel arra, hogy nemzeti sportként írok panaszleveleket és kérelmeket - amivel valószínűleg én vagyok az év dolgozója még azokon a helyeken is, amelyeknek a létezését hangosan és ellentmondást nem tűrően szoktam jelezni - ezért ezt le is zárom magamban.
Mindkettőnk legnagyobb érdeke, hogy én itt most jótékonyan hallgassak arról, mit gondolok a griffendélesek továbbélésének és örökülésének hagyományáról - már csak azért is, mert biztosan áll a hátam mögött egy lassan már kevéssé középkorú, fehér közíró, aki az ambíciót cutenak szánt idézetekben minimum a sátán művének nevezheti, és ha véletlenül ismerné a mardekárosok munkamódszereit, minimum mindannyiunkat azonnal Voldemort dicksleevejének titulálna. Oh wait.
- Őszintén, szerintem Haushofer óta nincsenek művelt németek, és annak is mi lett a vége.. - csak hogy dobjak rögtön egy égő fáklyát a hangulat kedves kis lőport nagy mértékben tartalmazó hordójába. A geopolitikai elemzések és véleményem a német egyesülésről bárki napját el tudják rontani, de mivel ezt előttem megtette jónéhány gurkó és ütő Ginevrával, nincs igazán mitől tartanunk.
- Igen, ezt sejtettem. Én is szoktam olyanokat mondani, hogy sosem dugnék Toryval, de az vesse az első követ, aki még sosem értékelte az angol kultúra egyetlen értelmezhető vonatkozását, a szabászatot. Vagy sosem érezte úgy néhány feles után, hogy Dosztojevszkijnak igaza volt, a szépség menti meg a világot, ezt miért ne lehetne vízszintesben egy apjakorú, vagy apjakorúként viselkedő fehér férfival? A lényeg: értem, hogy Minnie hivatalosan utálja, nagyon helyes, de nincsenek illúzióim. - ez épp annyival több információ volt, hogy az utolsó mondat mögött még tudomásul lehessen venni különösebb közfelháborodás nélkül. Igaz, ha valakitől nem számítok hosszú ideig tartó közfelháborodásra, az épp Ms. Weasley, meg épp most, amikor nyilvánvalóan ő is hasonlóképp szavaz.
- Mert a Griffendél Barbie barátságos és mindenki által rajongott tulajdonságai közé tartozik, hogy nyilas, és szerintem előbb tudnám belőle kiwaterboardingolni, hogy valóban kedvel, mint ezt. - ezt összesen egyszer volt hajlandó elismerni, és akkor hasonlóan volt magánál, mint most Ms. Weasley.
Valahol már-már kedves, hogy nem tért rögtön a tárgyra, de nem azért vagyok én Kíváncsi Elvtárs, hogy most a bennem amúgy sem túl sok angolsággal azt mondjam, értem én, természetesen, Ms. Weasley, parancsol-e még teát, mielőtt megvitatjuk a szezonban divatos terítéket? Főleg, mert másról is bőven vannak kérdéseim. Mondhatnám azt is, hogy más rokonaimról.
- De fine, majd kiderítem máshogy. Hogy alakulnak a dolgok a Szomorú Bölcsészek griffendéli konzulátusán? És ezt halk, de annál egyértelműbb elismeréssel kérdezem, ha már az egyik unokatestvérem életébe megpróbáltam beleavatkozni, és a másik hasonlóan bőbeszédű. - kacsintani azért nem fogok, az épp olyan ízléstelen lenne, mint eladni a fürdővizemet, amerre tart a közbeszéd minősége.
|
|
|
|
|
2
|
2005/2006-os tanév / Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály / Re: Füvészkert
|
Dátum: 2026. 03. 04. - 21:36:11
|
잔 인 할 만 큼 아 름 다 워 This the life of a vandal, masked up, and I'm still in CELINE
Designer crimes, or it wouldn't be me
|
Meggyőződésem, hogy Gia legalább annyira alkalmas gyógyítónak, mint amennyire én az lennék pártvezetőként - mintha a kézremegős és a zsebdiktátor elmennének a viccben sörözni, hogy közhelyekkel éljek a közhelyeken. A realitás varázsát mindig az adja meg, hogy általában azok vállalkoznak efféle felelősségteljes, magas presztízsű címekre, akiket senki más nem tudna elképzelni bennük/rajtuk/alattuk akár, de valószínűleg épp ezért lehetséges. Hogy magamat idézzem négy feles után minimum, mindent az autizmusnak köszönhetek, az ötödik után pedig már Aspergert is felebaráti szeretettel szoktam emlegetni..
Amivel a közönség politikailag korrekt felét azonnal el is vesztem, ezért a biztonság kedvéért mindig hozzáteszem, hogy a gyerekeket is utálom, mert biztosan elbaszva csak az van, amit én baszok el. Ahogy a szituáció mutatja, ezúttal ez épp G-G-Gia hangulata lehet.
Nem mintha egyébként rám tartozna a nővére ügye - ezt akkor is elmondtam, mikor a szám szerint negyedik tüntetésen lecsaptam épp az egyik szóvivőt a Scrimgeourtól szerzett táblával, sőt, nem felejtettem el megemlékezni róla, mikor a jegyzőkönyvben kellett nyilatkoznom róla, hogy miért csaptam le bárkit is egy békésnek bejelentett tüntetésen. Egyik kérdésre sincs olyan válaszom, amelyet az ügyvédem nélkül érdemes volna megválaszolni.
- Azért ezt a reakciót minimum akkor várnám, ha azt mondtam volna, képzeld, hirtelen milyen jó ötletnek tűnik megpróbálni megdönteni az aktuális ellenzéki vezető bármijét néhány dick-metaforával, lehetőleg ebben az országban, ahol a szexuális erőszak még mindig kis scone és jam. - utalva némi aktuálpolitika színezetre, amivel biztosan be fogom lopni magam a választott szakom oktatóinak szívébe. Vagy oda, ahol bizonytalan mennyiségű cinizmus pumpálja a vért a politológusok ereibe.
- Amos kedves fiú, amit elvesz a közéleti karakteremből, az már elveszett a Monroe-elvvel és legkésőbb akkor, mikor rákérdeznek a származásomra. De ezen kívül néha reggelit is csinál. - a további részletekre nincs szükség, egyrészt mert ez nem az a beszélgetés, másrészt mert rá van írva az arcomra. A nyakamra. A hangulatomra. Csak egy árnyalatnyit kevésbé tűnök úgy, mint valaki előtte-barátnője, ezt pedig már sikerként kell elkönyvelnünk, szemben azzal a válasszal, amelyet a kötelező alkalmasságin arra a kérdésre adtam, hogy hajlamos vagyok-e személyesként értelmezni közéleti megjegyzéseket.
Bár van valami megtisztelő azokban a feltételezésekben, főleg, mert nem volnának épp alaptalanok - első iskolai éveimre inkább volt jellemző valami minimum munkáspárti hevület, amely olykor olyan élesen kerülte a pápai enciklikák tartalmát, hogy akár a demokraták ifjú scrutoni-teapartijára is meghívást kaphattam volna, amennyiben el tudom tartani megfelelő szögben a kisujjam a teáscsészétől.
Mára szívesen beülök rájuk, üzemszerűen, mintegy személyes küldetésemként teszem tönkre mások napját.
- Milyen nyomaid? És nem, nem egy borzalmas boomer szóviccet akartam felvezetni ezzel, őszintén kérdezem. - a figyelmem és őszinteségem elvitatatlan jeleként még a matchát is leteszem és valóban csak Giát nézem. Azt persze látom, hogy ő épp annyira kisimult, mint a részvényeink Shackebolt egy-egy megállapítása után, de az előbbin érdemes javítani. Rég láttam Rokuro Ishidát, akár kitalálhatott azóta ő is valami csodálatos japán középkori kínzást, például a kútról kézzel vízhordást, mint a testet és jellemet erősítő csak hajnali ötkor elvégezhető tevékenységet vagy hasonlót, mert igaz, hogy ez az ügy Gia nővérével kifejezetten csúnya, az apja annyira japán, hogy az minden hétköznapi szenvedést megmagyaráz.
|
|
|
|
|
3
|
2005/2006-os tanév / Abszol út / Re: Galeries Absolut
|
Dátum: 2025. 09. 09. - 12:45:54
|
미 쳐 t h a t c a n d y ' s s a s s y all the girls are girling, girling
all the girly girls
|
Sokkal jobban kedvelem a nemzeth ex-menyasszonyát, mióta ezt az egyébként is jóval több tiszteletre méltó címet a magáénak tudhatja - mindenkit érdekel Harry Potter pénisze, és senki nem hiszi, hogy csak úgy ott lehet hagyni, vagy hogy ez a visszautasítás bármilyen ép mentális állapotban kivitelezhető. Nem mintha utálnám korunk megmentőjét, láncok leverőjét, öngyilkosok önjelölt védőszentjét, de azért lássuk be, ez is egy erősen Harryocentrikus világkép: a nap a nagy merev hősi pénisz balján kel fel, mióta. Ebben mindenki csak mellékszerepelni tud, mert ugyan kit érdekel, mit tett Weasley, vagy akár Granger - az egyetlen érdem és az összes címlap itt egyetlen borzalmas mítoszteremtő balladába fut bele.
Talán mégis utálom egy egészen kicsit, még ha nem is tehet róla, mert annyira fotogén, mint Margaret Thatcher békeidőben - de ha már nem tudunk megszabadulni az arcképétől, valami haszna is legyen. Talán még sosem láttam embert úgy menekülni a népszerűség elől, mint egyszer díszőrségi tag a turisták elől őrségváltáskor a Buckingham előtt - és ennyire rosszul csinálni, mert a népszerűség mindig utolérte, és keményebben érintette, mint az országot szokta a menetrendszerinti vereség a VB-n, hogy más hasonlatot ne használjak hirtelen.
Nem is említem, hogy néz ki Weasley, ezt valószínűleg minden tükröződő felület közölte már vele idefelé - már majdnem felajánlom, hogy szégyenszemre inkább igyon valamit a kávé helyett, de van néhány elképzelésem róla, mit fogyaszthatott medimágusi közreműködéssel, hogy legalább így nézzen ki. Némi nosztalgiával gondolok erre, már persze azzal a nosztalgiával, amin egy idő után jobb csak mosolyogni, mert az ember a vízálló spirált is le tudná bőgni különben.
- Nem hiszem, hogy a munkaköri leírásai közé tartozik lekurvázni szerinte rosszul parkoló, szerintem meg az önkormányzat áldásos adófizetői hedonizmusának megfeleltethető sávokat kínok között használó nőt. Bár ezen a ponton nem is tudom, talán megadjuk magunkat az aktualitásnak, és beismerjük, hogy csak azért működik ez az ország közigazgatásilag, mert valakinek muszáj időnként a bürökrácia eszköztárából felmutatnia a középső ujját a skótoknak és íreknek. Walesieknek, azokat még én is kihagytam! - ha nem lennék mostanta kifejezetten jólnevelt, most azt mondanám, hogy kibaszott gnarly az egész, de ilyesmi szóba sem kerülhet már. Most nagyon elegáns nedves álma lehetnék egy japán üzletembernek - vagy egy koreainak, ha énekelni is hallana.
- Szerintem a kérdésed megválaszolta önmagát. Szoktak smoothieban épebb gyümölcsök maradni, de a jó hír, hogy ez is elég jól áll. No pun intended. - vetek egy csúnya oldalpillantást a hozzánk legközelebb ülő öltönyös férfira, akinek hirtelen biztosan végtelenül izgalmas lesz a gazdasági rovat. Értem és tudom, hogy a demokratizálódás harmadik hulláma, de minket az ilyen hullámok általában úgy érnek, mint minden más társadalmi jelenség: esőben, letolt nadrággal, aztán jönnek a skótok. Rendelek inkább - fáj kimondani, de egy virgin espresso martinit.
- Kávé után McQueen? Bármit is rejtegetsz alatta, azután biztosan senki nem kérdez semmit. Kivéve engem, én meg fogom kérdezni, hogy láttad-e mostanában Nottie Boyt? Mondanám, hogy a rókaképűt, de ugye ezzel nem igazán szűkítettem le a kört. Van egy gyanúm, és a rossz dolgokban nekem tényleg mindig igazam van. - utána nem kétlem, hogy Guinevere nemzetközi afférjairól is szó esik majd, de kettőjük közül érte kellett kevésbé aggódni, ha ízlésről van szó. Persze ki tudja, talán épp most fog megcáfolni - a griffendéles bátorság sosem terjedt ki az önismeretre, vagy ha már, önmagunk épségének megőrzésére.
|
|
|
|
|
4
|
2005/2006-os tanév / Soho / Re: Meredező Pálcák klubja
|
Dátum: 2025. 09. 08. - 09:54:11
|
I M T E L L I N G Y O U T O sayin' what you gon' do to me
but i ain't seen nothing
|
Baráti kapcsolatomat, ha mondjuk egy nyomozónak kellene leírnom - mert éveken keresztül ezt tartottam a leginkább valószínűnek - akkor úgy jellemezném, mint teljesen normális. Teljesen normális volt, ahogy kezdődött - egy roxforti asztalnál a szovjet nekrofília emlegetésével - és teljesen normálisan folytatódott is: egy szekta lebontásával, amiben csak emotional support állatként vettem részt. Az ismeretségünk Irinákával tehát pont olyan volt, mint bárki másé: jellemezte ezen kívül egyfajta egyoldalúság, aminek keretében én megpróbáltam életben tartani egy társadalomban, amit nem ismert, de aminek az volt a legjobb, ha ez így is marad, csak ugye a jó dolgoknak mindig véget kell érnie.
Épp ezért viszonylag ritkán fordult elő, hogy én fordultam hozzá valamilyen életvezetési kérdéssel - legalábbis azóta, hogy tudom, hogy először az aktuális statisztikai adatokkal fogok megismerkedni, illetve feleleveníthetem a terheslégzés legszebb pillantait, mielőtt valami olyat mondok Irina Stuntedovának erre, amit aztán megbánok. Mindenképp, mert ha túl popcult, akkor utána el is kell magyaráznom, és nem a türelmemért szeretnek, akik.
A klub közönségénél legalább két fejjel alacsonyabb vagyok, ez rögtön nyilvánvaló - és pont ilyen magabiztosan mutatom a bejáratnál a személyimet is. Ez az egész elsülhetne igazán kurva rosszul is, legalább olyan rosszul, mint mikor Dumbledore próbált objektív maradni az elé lógatott griffendéles-seduction öltánc helyett, a végeredmény pedig ismert. Nem is amiatt aggódom, hogy Irina át akarna verni, ettől még egy forgóajtó esetében is jobban rettegek a küszöbök viszonylatában - inkább amiatt, hogy talán túl komolyan veszem az egészet. Egy vintage YSL kockás miniszoknya & fekete mary-janes-nyivel komolyabban, mint amit bárkinek tanácsolnék. A pultos is oszthatja a kétségeimet, mert visszakérdez a választott koktélt hallva, hogy biztosan? de ha őrültséget kell végrehajtani, akkor vagyok a legbiztosabb magamban. És akkor nézek ki a legjobban is.
Sosem voltam párkapcsolatban még - olyanban biztosan nem, amit röhögés nélkül lehetne annak nevezni, és utána nem kellene begyűjteni a szánakozótól az elfojtott röhögésig terjedő pillantásokat. Tulajdonképpen most sem vagyok: vagy szeretnék? Most már az a lány vagyok, aki komolyan veszi magát, sosem jelenik meg lapos sarkúban, mindig tart zsebkendőt a táskájában? Azt a lányt ismerem, aki meg akarja tudni, van-e értelme az egésznek, mielőtt leülnénk egy különösen boomer aes lelkizésre, amit az önbecsülésem néhány része nem fog épen átvészelni. Talán túl régóta élek angolok között, ha érzelmi beszélgetésekről és párkapcsolatokról van szó, még a bokámat sem szívesen mutatom meg, hova vezetne az?
Persze az a lány is én voltam, aki péntek délutánonként megállt Amos Jöttünson irodája előtt, vagy aki daddynek szólította - de úgy tűnik, ezek a gesztusok mindig sokkal könnyebbek, mint arról beszélni, hogy na akkor mégis mi van. Nem hiszem, hogy szégyellne - én magamat helyette is kicsit, szerencsére itt rá lehet gyújtani, hogy legalább az orális fixációmat elcsapjam valahogy - de azt igen, hogy titkol előlem néhány dolgot. Ha Irinát ismerem, kétlem, hogy rosszabb jöhet - vagy hogy nálam rosszabb jöhetne. Ha a potenciális girlfriendeket nézzük, én az a deluxe, két emeletes vagonokkal rendelkező, értelmetlenül sok lóerős mozdonyban kezdődő, biztosítási kockázatban végződő vonat vagyok, ami biztosan átmegy mindenen - csak dudálni felejt el, mikor lakott területre ér.
Szerencsére ez Amos általam csak távolról látott kollégái, akikkel véletlenül ide érkezett szórakozni, nem tudják. Látom őket, meg azt is, aki a pulthoz érkezik - látom magam a pupilláján tükröződni. Ha Amos nem akar bemutatni nekik, akkor magamat fogom bemutatni: vagy az önsors komoly mértékű rontását, még nem döntöttem el.
|
|
|
|
|
5
|
2005/2006-os tanév / Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály / Re: Füvészkert
|
Dátum: 2025. 09. 08. - 09:19:57
|
잔 인 할 만 큼 아 름 다 워 This the life of a vandal, masked up, and I'm still in CELINE
Designer crimes, or it wouldn't be me
|
Mikor Charlie Davy ma reggel megkérdezte tőlem, hol találtam meg eddig mélyen nyugvó sztahanovista lelkesedésem, amellett, hogy vissza kellett kérdeznem, mégis ki akarja megelőzni T. Swiftet a magángépen megtett mérföldek tekintetében a versenyszellem szülőhazája, Kína irányába, azt magamban el kellett ismernem, hogy a szeptember egy jóval.. Freyátlanabb időszak volt eddig. Nem mintha nem szerettem volna azokat a tárgyakat még a Roxfortban, amik érdekeltek: de nem ez az első alkalom, hogy egy férfi megkérdőjelezi az észbeli képességeimet egy kávé felett a saját konyhámban. A saját konyhánkban.
Senki nem számított arra, ami alig két hete történt - még én sem, egészen addig, amíg ki nem jöttem a TO ajtaján egy halom értelmetlenül ronda pergamennel a kezemben, meg persze az aláírással rajtuk. Beszálltam a kocsimba és néztem egy ideig a kormányt - meg rajta a frissen elkészült körmeimet, amelyeknek rövid élethosszt jósolt a season, mert ezzel aztán biztosan nem lesz kényelmes jegyzetelni - és azon merengtem, hogy vajon én bolondultam-e meg végleg, vagy találok-e valami jobb magyarázatot per kifogást a kételkedőknek.
Az első héten átesve még mindig tartozom Giának azzal, hogy részletesen beszámolok neki a legújabb mentális kihívásomról, ami menthetetlenül az ő mentális kihívása is lesz, főleg mert ennyire karakteridegen. Az meg sem lep, hogy parkolni nem tudok, de már a kukát sem lököm fel, mikor beállok a szám szerint másfél helyre és kiteszem a ronda kis engedélyt a szélvédőre. Már elég jól ismer a portás, ha nem is járok ide - ahogy Charlie mondaná, ide még nem.
- Hoztam matchát is. Remélem megmutatod a Füvészkertet, mert odáig sosem jutottunk el még és elég nagy híreim vannak. - közlöm rögtön a köszönés után, amíg átnyújtom a nagyon mindenmentes matcha lattét. Nem tudom, miért érdekel hirtelen a gazok fancy üvegháza, vagy legalábbis annak képzelem, de olyan régóta akarom már látni, hogy ez lényegtelen is. Ezúttal tiszteletem jeléül platformban vagyok, azzal még a macskaköveken is lehet gyalogolni, ha ilyen ismerd-meg-hazádat tevékenység kapná el - bár remélem, nem, mert az érdeklődésem a gyógynövények iránt véges.
- Soooo... emlékszel, mikor azt mondtam, mielőtt megdobáltuk Rochfordot a sikátorban, várj, a másodikra gondolok, so emlékszel? Azt mondta, hogy csak akkor nézhetünk bele a nagyon fancy jelzőkkel elláttott Godrik-aes archívumba, ha oda járunk? Lehet, hogy elmentem felvételizni nyáron, és lehet, hogy felvettek. - ezt pont olyan magabiztosan prezentálom, mint azt szoktam a nővéremnek, hogy nem aludhat nálunk a szám szerint most már két darab gyerekével, mert tudom, hogy ez nem annyira a cutesy family bondingot jelenti, mint amit a márkajelzés legalább olyan diszkréten jelez, mint a Chanel márkajelzésének emlegetése egy royal interjúban.. Sokkal nikább ingyenes babysittelést, aminek a végén ő menetrendszerűen bőg, én meg eldöntöm, hogy megint egyke akarok lenni.
- Nem hagytam ott az előzőt, so most két helyre fogok járni, mert nyilván nem utáltam magam eddig eléggé, ezért nekem kell szájbavernem is magam, pardon my french, az élet helyett. Anyways.. be tudunk menni és be tudlak vinni. Ha akarod még. - leülök az egyik kis padra, és megpróbálom nagyon meggyőzően iszogatni ezt a végtelenül édes hibridjét a rossz ízlésnek és túlárazottságnak. Egy dolog közölni a legjobb barátnőmmel, hogy képzeld, sztahanovista vasesztergályos vagyok per lettem, coming out moments - és egy másik azt, hogy folytathatjuk a nyomozást az eltűnt nővére után így.. holnap már. Talán hétfőn, mert olyan gyorsan rohantam ide, hogy nem néztem meg a nyitvatartást.
|
|
|
|
|
6
|
2005/2006-os tanév / Abszol út / Re: Galeries Absolut
|
Dátum: 2025. 09. 07. - 08:11:53
|
미 쳐 t h a t c a n d y ' s s a s s y all the girls are girling, girling
all the girly girls
|
Ha valamiben Fukuyama és én nem értünk egyet - azon kívül, hogy milyen nehéz és embertpróbáló küldetés elmagyarázni egy japán és egy angol, francia? név metszetét, nekem ugyanis nincs annyi türelmem, mint Fukuyamának lehet - az az, hogy a történelem véget ért. A történelem itt és most történik, ahogy kiszállok a még mindig macskaköves londoni utcára az Üst mellett, mintha legalábbis a Twist Olivérben szereplő amatőr színész lennék, akinek a szenvedései a tömeg-és-londoni közlekedésben hozzájárulnak majd egy minimálbéres önhánytatáshoz egy külvárosi albérletben. Adót persze ebben a fantáziában is fizetek, és mielőtt valaki megfilmesíti a kínjaimat, az összeset eltapsolhatom a semmire, mert az egészségügy egy rég halott műfaj a demokráciában is.
Már csak azért sem érhet véget a történelem, mert még üvöltenem kell egy kicsit a hirtelen a semmiből manifesztálódó parkolóért felelős közteressel, aki szerint nem kellene itt parkolnom, mert ez a kocsi nagyobb, mint a megengedett - aztán már a hangom tónusa sem megengedett, az attitűdömről nem is beszélve. Élénk vita kezdődik közöttünk, ahogy a művelt angol mondaná: üvöltünk, mint vidéken, mert én biztosan nem fogok elállni innen, és különben sem tehetek róla, hogy az önkormányzat pontosan annyira hatékony, mint vibrátoron a ki-bekapcs gomb közvetlenül a módváltó mellett.
Mindketten elégedetlenül távozunk - és közben már fontolgatom, mit fogok írni ezen a héten egy felháborodtt hangvételű, de szép kézírású panaszlevélben a Minisztériumnak, lehetőleg mindkettőnek egyszerre. A szerencsés megkaphatja az eredetit - mert én mindent megértek jobb napjaimon, de a jobb napjaim három tócsában és egy eleve rosszul kialakított sávban érnek véget, meg abban, hogy nálam jó három fejjel magasabb férfiak úgy érzik, hogy kiabálniuk kell velem azonnal, hogy péniszirígységüket palástolják, mielőtt emberi hangnemet ütnének meg. A jobb napjaim egyre kevesebben vannak, inkább nem is mondok semmit már, mikor besietek a falon: persze, hoppanálhattam volna is, de ki is költözhetnék egy kunyhóba az erdő szélére elkapni a pestist, vagy mi volt épp in season 1894-ben.
- Tudom, hogy most köszönnöm kellene, meg olyan dolgok felől érdeklődni, mint az egészséged és a szezon, de most mégis muszáj innom valamit előtte. Nem alkoholt, kocsival vagyok, ha a Komszomol nem vontatja el, amíg itt vagyok, de akkor full Gorbacsov leszek. Lehet, hogy már vagyok.. na gyere. - karon ragadom a nemzeth ex-menyasszonyát, és a válaszát meg sem várva elindulok a tetőtéri kávézó felé.
- Miért érzik úgy férfiak, hogy feltétlenül freudi mélységekbe vagy magasságokba kell váltaniuk, amint lehetőségük van megalázni egy nőt munkaidőben? Mintha Billy Idle személyesen akart volna felszólítani kint rá, hogy ne parkoljak ide, meg hogy keressek egy másik helyet.. Nem tudom, talán neki kellene inkább találnia valakit, aki segít megkeresni a pszichiátere számát és a haját, mielőtt úgy fog kinézni, mint Philip herceg szokott azelőtt, hogy valami különösen undorító szexista hülyeséget mond a saját munkaidejében.. Kávét? Teát? Mit iszunk? Itt van a kártyám. - belököm a kávézó ajtaját, ami mögött ilyenkor csak természetesen nagyon elfoglalt férfiak üldögélnek az újságjaik és asszisztenseik között. Mióta beléptünk ebbe a századba - vagy az előzőbe, ha komolyan gondolom - és megalapították ezt az üzletházat, van értelme azon kívül is eljönnöm az Abszolra, hogy Little Hoe on the Praise legyek egy csapat comic con wannabe medieval rpg-snek öltözött mágus között. Lehet, hogy szigorú vagyok, de ezt nem a péntek okozza - és nem is a felénk forduló kérdő tekintetek.
- Tudod, Guinevere, talán ez így helyes. Talán a patriarchátus tényleg kiérdemelte, hogy valami lowkey sado-mazo aesben átgyalogoljunk rajta a jobb sorsra érdemes Manoloinkban. Egy pillanat, mindjárt kikérdezlek Griffendél-Barbie sokadik eljöveteléről és a szezonról, csak rendeljünk. Elnézést, igen, rendelni szeretnénk! - a legnagyobb ablak melletti asztalhoz indulok, és csak félúton köszönök a pultban állóknak.
|
|
|
|
|
7
|
Karakterek / Freya Blood / Re: Hey Stranger, She's My Sister~
|
Dátum: 2025. 06. 10. - 23:25:43
|
w h o i s s t r a n g e r running into danger
gotta get to know ya
|
Meg se kellene lepődnöm rajta, hogy nincs alkalmazva senki - az ilyen fiszi-faszom woke csöves-hányások, mint a mentális egészség, úgy elkerülték a varázsvilágot, mint a Meidzsi-korszakot a realitás. Most örülök, hogy lyuk van a seggemen és még szelel is, ezért nem akarok semmilyen mélyebb vitákba bonyolódni, főleg nem valakivel, aki se nem tehet róla, se nem tud a jóemberségétől mereven kisétálni innen és jól rámcsapni a lengőajtót, de..
De máskor? Máskor nagyon is.
- Az attól függ, mit értünk alatta. Már félre ne értse, Professzor, nem gondolom magam egy különösebben művelt gyereknek, de azt értem, hogy a természet kurvára, elnézést, very demure, very mindful módon viszonyul a nőkhöz. De úgy értem.. - amíg erről értekezünk, addig sem kell úgy tennem magam előtt, mintha ura lennék a helyzetnek.
Sok mindennek ura vagyok, de ezek közé nem tartoznak a fontos dolgok: például kegyetlenül abbahagyhatnám már a körömrágást, vagy most az izzadással vegyes remegést. A gyomrom kurvára nem érti, hogy a nem az nemet jelent - de ha csak a statisztikát nézzük, én itt most akkor is hányni fogok előbb-utóbb, ha Oak-Oak közli velem, hogy kezet is foghatok a királynővel. Bár valakiről, akinek úgy néznek ki a gyerekei, mintha valami egészen rossz bejáraton jöttek volna kifelé, és a kilincset is elbaszták, feltételezem, hogy egy kis bodyhorror nem zavarja meg.
- Úgy, mint egy normális embernek? Szerintem idén, fasz se tudja. Elnézést, tehát valahol.. október-ish? Nem tudom, mennyire szakértője ennek a bitcherynek, már a vérfarkasságnak. - most pont úgy hangzik, mintha a bitchery a fogantatásom körülményeit jellemezné, amitől most rövid úton egy nőre is háttal fekvő hugrabugos merlin-faszkorbácsa aes lehetnék.
Azzal senki nem sietne vádolni, hogy túl megértőnek mutatkozom - vagy hogy mély simp lennék a kötelező tananyagot illetően, de pont ezért tűnik most középsúlyos faszságnak, hogy mintha mansplainingelni akarnám pont a medimágusi végzettséggel is nyilván rendelkező bájital-szakértőnek, a hónap x szakában mi tör elő melyik testnyílásomból.. De ha az isten nem rúgta őt is erősen vesén, szerencsésen elkerülhette ezt a faszságot eddig.
- Miért, félt, hogy éheztetni fogják? Nem mintha nem lenne kurva kedves, már elnézést - de amúgy megérteném. Az angol gasztronómia elfogadhatta urának és parancsolójának Jézus Krisztust, mert túlélte az egész ismerj-meg-érdekes-embereket-és-öldd-meg-őket aes angol birodalmiság összeomlását, és kitartóan bizonyul nagyobb büntetésnek, mint a Beatles. - leteszem a kedves kis szendvicset magam mellé. Ha mégis elkezdek okádni, majd ügyelek rá, hogy az, meg a kabát ússzák meg.
Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magam rá, hogy a mágia létezik - nem mintha titokban tényleg egy hugrabugos nice guy claimelt értelmi szintje alatt, a valódi értelmi szintjén próbálnám elhitetni magammal is, hogy nem ez a realitás, de.. Oak-Oak aranyvérű, már a pelenkáját is a mágia kötötte meg. Hiába töltöttem el kurvasok időt, többet is, mint akartam a mágusok között, ilyenkor az első dolog, ami eszembe jut, hogy hát mégis kinek jut eszébe hurcolni magával egy kurva szendvicset egy fél napig, hát minek vette elő a hűtőből az alapanyagokat egyáltalán, minek akar szottyos kenyeret majszolgatni?!
- ...jó, gondolom, próbáljuk meg? De azért vált néha a tegezés meg magázás között, mert olyan szerencsétlennek tűnök, mint a leszart kilóméterkő? Sajnálom, Professzor, Merlin látja a lelkem, ha már, tudom, hogy kurva szarul nézek ki, vagy fordítva, nincs ehhez szokva, ugye? - majdnem el is röhögöm magam, mert hát ez tényleg kurva pazar, de hát aktuális is.
Szívesen megenném a kis szendvicset, ez látszik a Resident Evilnél pixelesebb és közhelyesebben sápadt pofámon is, de nem merek kockáztatni. Ha azt mondta volna, képzeld, Blood, két hete hordozom a táskámban, mint valami nyomorult diákfiú, aki azt hiszi, hogy a táskája egy feketelyuk, mert ugye, lyukakban gondolkozik - akkor is finomnak tűnne. A kurva kis szendvics, nem a többi.
Végül azért egy erősebb öklendezés helyére teszi az ilyen delulu ötleteimet.
- Varázslény-okozta sérülések, asszem. Sokat nem beszélgettünk róla, szerintem máig szarul érzi magát, vissza sem akar menni.. De amúgy lehet, Marius Balmoral, csak nem ezt a nevét használta, mert hát egy dolog népírtó sáskarjárás-segglyukakkal rokonságban lenni, és egy másik ezt közölni mindenkivel is a bemutatkozásnál. Bocsi, Oakley professzor, érti. - lehet, hogy Marius most minimum némán elmormolna néhány hálaimát, ha elveszteném a gyomrommal vívott amúgy is egyoldalú háborút ezért cserébe, de.. Hát a fasz sem tudja, mennyire titkolja még.
Oak-Oak amúgy sem az a típus, aki most hozna egy seprűt, hogy feldugja a seggembe a politikai nézeteit merevítendő, csak hogy értsem - úgyhogy olyan nagyon nem aggódom, hogy esetleg majd még jobban lenéz, vagy nem tudom, beleveri hálából a következő adag főzetbe.
|
|
|
|
|
8
|
Karakterek / Magnum Opus / Re: Jupiter, the Bringer of Jollity
|
Dátum: 2025. 06. 10. - 21:42:06
|
k u r w a k a r m a 
Szívesen hozzátennék valamit arról, hogy obvi obvi BuziPrefiDomi igyekezete legfeljebb abban az értelemben térült meg, hogy mostanra meglepően esztétikus kézírása lehet az állandó körmöléstől - de ezt mindketten tudjuk, nem újdonság. Fawley? Valahol ő sem, és minden estével, amikor gondolok rá - ami elméletileg minden este, tekintettel arra, hogy vagy együtt vagyunk, vagy meg akarom épp ölni - jobb ötletnek tűnik egyáltalán nem gondolni rá. Ez például egy gyönyörű nemzetközi együttműködés alapja is lehetne..
A jelentéseket sosem láttam, de elképzelni mindig úgy képzeltem el, hogy Mattie a maga nem kifejezetten történemeséléshez ragaszkodó - vagy az angol nyelv szabályaihoz ragaszkodó - stílusában élénken gesztikulál a tartótiszt felé, az meg.. Nem ért semmit, mert ugye nem ők kapták el Tovaris Konyec & et alt. Volt valami nagyon kedves delulu abban, amit ezek a Romanovok gondoltak a saját képességeikről: Irináka arról, milyen jól beolvadt (és közben mint a vasművek), Orya arról, mennyire normális (aztán mint az erősödő fájdalom az ember jobb medencéjében), KoppenHagen arról, milyen sneaky - ez meg nem is szorul mellékletre.
- Vulkanov senkit, aki nem volt hatod-hetedéves mardekáros lány, semmi személyes. Vagy az idegesítette, amit a szektavezetőtök csinált az országával - mondjuk ha Vulkanovval két percig voltál zárt térben, ez rögtön érthetőbbé vált. - mindig az volt a személyes benyomásom, hogy vannak ezek az apró- kiegészítő bűnök a nagyobbakban. Grindel akkor már megtehette volna, hogy rendesen végzi el a munkáját, ugyanez Dumbledore: vagy ha már, Vulkanov, akit csak az mentett meg tőle, hogy a tanári pályafutása alatt egy saját kviddicscsapatot felállítson, hogy a Roxforton tényleg lehet valami titkos, általános fogamzásgátló bűbáj.
- Bár no shame, eleve szekta, másodszor meg aranyvérűség. Még mindig jobb, mint szaunában baszni, ha engem kérdezel. - amit nekem Marius szerint több, mint élveznem kellene - már a mondat legelső alanyát, kettőnk közül ő még mindig próbálkozott meglelni az én rég elveszett kultúrális gyökereimet, meg azok örömeit. Hatékonyabb volna, ha legalább egyikünk tisztában lenne bármelyik régióval, ahonnan a biológiai szüleim sikerrel elszármaztak - de végül csak a gyökérség marad.
Ahogy ballagok vissza KoppenHagen mögött - különös tekintettel arra, hogy nem rángat, mint egyes faszfejek, akik még ilyen fawtalanságokra is képesek, mikor azt hiszik, hogy most bizonyítaniuk kell valamit, de csak azt bizonyítják, hogy magasabbak nálam, és közben az én fawszom a nagyobb mégis - arra gondolok, hogy most vajon mi tényleg...? Meg kellene neki említenem Oryát? De hát alapvetően rám sem tartozik, milyen Freudért kiálltó momentumai voltak egy hálóteremmel arrébb, sőt, még talán.. nem is zavar annyira. Ritka nagy hipokrata faszfejnek kell lenni hozzá, hogy valaki még a saját fejében se legyen őszinte.
- Haii, sőt! Az orális terápia különösen javallott a harmónia visszaállításában, meg az energiák.. áramlásában? - kevésbé vagyok büszke a metaforára, de a felét talán már nem is hallotta a zenétől. Úgy fogok tenni, mintha én sem hallottam volna saját magamat.
Szeretek táncolni - bár általában ennél sokkal részegebb vagyok közben, emiatt pedig jóval kevésbé.. Foglalkoztatnak a nemzetközi helyzet fokozódásának részletei. Míg épp félig letérdelek az egyik dal alatt - very demure, very mindful, és nem is olyan borzasztó a nadrágja anyagja, mint amit feltételeznék valakiről, aki az aszkétizmus kommunista változatát űzi városnézés közben - kap el csak a felismerés, hogy valószínűleg hónapok óta nem szexeltem senkivel józanul. A senkibe ezúttal még Fawley is beletartozik, mert mielőtt megkérdezte volna tőlem a legundorítóbb holland cserediák vigyorával, hogy nem akarok-e nyitni az ország további részei felé szexuálisan, amúgy is a very fontos dolgoknak nevezett fasztengerrel volt elfoglalva a mindennapokban.
Joker Baby pont úgy mozog, mint egy mesterét vesztett már-nem-annyira-padawan tenné - nekem meg fogalmam sincs, honnan jött az asszociáció, lehet, hogy az újdonság nerd varázsa. Szeretném állítani - többek között - hogy nekem ez semmilyen módon nem zsánerem, meg különben is, de a Mardekár megtanít élvezni a szerencsétlenséget.
- Tudod, mit? Jöjjön az elkerülhetetlen, tőled még az anatómiai rajzokat is megnézem. - ha mást nem, majd büszkén közlöm az illetékessel, hogy képzeld, láttam KoppenHagen péniszét. Arról nem kell tudnia semmit, hogy illusztrációként - az asztalán, valaki másról, probs. Bár egy medimágusból bármit kinézek.
- És megmutathatod a bélyeggyűjteményed is akkor már. De csak ha oroszul beszélsz közben. - és még ez is egy élhetőbb szórakozásnak tűnik ma éjszakára, mintha a nővérem várhatóan asztrológiai érvelését hallgatnám a telefonban, amely újabb asztrológiai konstellációhoz vezet, névleg egy nemzetközi hívás számlájához.
És amúgy is - az vesse az első faszt, aki még sosem hagyta, hogy egy félig-idegen elhoppanálja magához egy idegen országban az éjszaka közepén úgy, hogy mégcsak inni sem hajlandó.
|
|
|
|
|
10
|
Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Roman Nott
|
Dátum: 2025. 05. 28. - 10:53:16
|
n o t t t o d a y Nottie-boi, te vagy rá a legjobb példa, hogy vannak dolgok, amelyek sosem mennek ki a divatból, csak új nevet kapnak: már nem éhezés, hanem it girl aes, nem hímsovinizmus, hanem tradwife core - nem incest aes & trad micro peen aranyvérű core, csak hagyományőrzés. Közben legalább nem nézel ki borzasztóan, mikor nem akarod nagyapád talárját felvenni, vagy hülye kis hajómakettekkel lenyűgözni az irodádban.
És arra is te vagy a legjobb példa, hogy mégis tudunk változtatni néha icky szokásaikon: például udvariatlan, de nem valótlan dolog azt mondani, hogy köszönöm, nem ülök Nottal egy asztalhoz, mert az egy háború elótti óromán asztal, Nottnak pedig nincs ízlése. Kivéve, mikor mégis - ennek köszönheted, hogy úgy döntöttem, szerencsétlenebb vagy, mint bárki, akit ismerek, pedig.. valahogy vonzom ezt a típust.
Miután olyan sokat fáradtam azzal, hogy elterjesszem a BuziPrefiRomi és A Kantaur kifejezést - ami nem sikerülhetett volna nélküled, egyrészt, mert 19 cm az 19 cm barátok között is, másrészt pedig ha nem vagy annyira undok kis gyökér az iskolai évek alatt, ez csak egy cute rosszindulatú kis pletyka maradt volna. De ezek után most mégis lökdösni foglak kicsit a jó irányba is - mindketten tudjuk, TütyiRomi, hogy szükséged van rá~
|
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Mirabella Harpell
|
Dátum: 2025. 05. 28. - 10:40:27
|
Semmi személyes, de...
... de F U for real, amiért szakítottál a barátnőmmel. A neveden kívül - meg ezen a tényen kívül, amit az amish babygirl wallflower árult el, akit ugye, kidobtál, pedig láthatóan annyira ellenálló az elemeknek, vagy a valóságnak, mint egy plüss unikornis? - egyáltalán semmit nem tudok rólad, de ez bőven elég.
Persze van egy nagyon kevés girl math-nyi esély rá, hogy mégis Miraon volt a problémás fél, de ezt ismert okokból kevésbé hiszem el. És ha igen? Az ember mindig elmegy a falig a barátaiért, akkor is, ha a falnál a saját hiszékeny hülyesége várja, mint alagútban a fény, ami hangos és fényes. A barátainkért mind tory szavazók vagyunk, mondhatjuk~
Nem tudom, fogunk-e valaha irl találkozni - valahol egy részem reméli, mert gnarly lenne - de ha mégis, és mert a rossz dolgokban mindig igazam van, neadjmerlin mégis újrakezdenéd Mir-Murral.. Akkor is utálni foglak, de udvarias leszek - mi itt felnőtt emberek vagyunk, tudunk Bloody Maryzni és gyűlölni egymást is egyszerre, ugye? |
|
|
|
|
12
|
Karakterek / Felnőtt karakterek / Re: Hagen Konstantin Romanov
|
Dátum: 2025. 05. 28. - 10:30:42
|
|
Ѭ ..amúgy tudtad, hogy medimágus vagyok? Ѭ
De ha elfelejteném, két percen belül biztosan megemlíted majd - pedig legyünk őszinték egymáshoz, magunkhoz, KoppenHagen, sokkal jobb dolgokra is képes vagy. A száddal is - mikor épp nem azzal vagy elfoglalva, hogy butthurt slav babygirl legyél, mert a meany angolok nem örültek, hogy el akartad foglalni a világot. Pedig nem is akartad elfoglalni annyira - nem tudsz becsapni, i'm the shit minden értelemben sokszor, biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül buktál le, mert biztosan nem Mao Ce-tung szellemi örökségéért & Tso tábornok csirkéjéért mentél olyan messzire.
Nem értem, kin segít, hogy nem iszol - rajtad biztosan nem, olyan ginger vagy, hogy az összes közhelyes viccnél default te jutsz bárki eszébe, aki valaha látott. Hogy egy klasszikust idézzek, ha rozsdás a tető, nedves a pince ~ és ezt a legnagyobb elismeréssel mondom.
Mondjuk, hogy értem, milyen ennek a közhangulatnak a rosszabbik felére kerülni - oh, bizonyos részleteket még akkor sem árulok el neked, ha emlékeztetsz, hogy medimágus vagy és ezt közelről is tudod bizonyítani~ és mondjuk, hogy relatable, aki vagy. No joke, Joker Romanov, ha biology major nerd szeretnél lenni ebben a következő, nem szektás életedben, nem lehetsz a saját legnagyobb ellenséged. Arra ott van minden normie - én már csak tudom, mégsem vagyok tory szavazó~
|
|
|
|
|
13
|
Karakterek / Freya Blood / Re: Anti-Crisis Crisis Girl Freya
|
Dátum: 2025. 05. 26. - 13:25:22
|
w h a t t h e f u c k w a s i n t h e g l a s s 
Tudom, hogy semmi személyes, meg ugye, eleve nem én képzelem magam irish cukrosbácsinak, akinek aztán külön felróható tétel lenne egy perben, hogy laza lánynak nevezem az áldozatomat - de azért azt sem állítanám, hogy nem viszket úgy az igazságérzetem, mint egy átbulizott éjszaka után a fél leánykollégium panini-sütője, amiért rám mer szólni, de az imént olyan boldogan hagyta volna, hogy bedrogozzák, mint egy kezdő filmrendező Reqviem egy álomért utóérzésében.
- Miért, szerinted egészséges dolog az, hogy kidobott, éli valahol világát, te pedig kénytelen vagy megküzdésként ezt csinálni? Érte jót tudsz állni, magadért meg...? No-no, ez a baj ezzel az egésszel, god knows, amíg védelmezni próbálod az exedet, miközben ilyen állapotban vagy, addig rosszul csinálod a szakítást, főleg, ha te voltál a rosszabbik oldalán! Majd terápia, meg hasonlók után ráérsz ésszerű lenni, de ha nem mersz dühös lenni.. - jelentőségteljesen pislogok kettőt, és ennek nem sok köze van a cigifüsthöz. Sosem értem ezt a típust, vajon abban reménykednek, hogy majd ha nem kezdenek semmit a frusztrációjukkal, akkor elmúlik, mint a háromnapos gyomorrontás?
Ha Marius itt lenne, hogy végtelen bölcsességével elárasszon minket, mint a malaszt - bármit is jelentsen ez - azt mondaná, hogy aki dudás akar lenni.. de mindhármunk szerencséjére csak én vagyok itt, így én azt mondom, a szakítást meg kell nyerni önmagunkkal szemben, és utána lehet gálánsnak meg megértőnek mutatkozni. Talán nekem is meg kellene fogadnom a saját tanácsaimat..
- Persze, és annak népi gyógymódja nem dühösnek lenni azért, hogy úgy végezted, mint egyszeri svéd influencer karrierje, miután kiderült, hogy nem annyira inklúzív, főleg nem a privát wc-használatával? Ha magával a kalkuttai Szent Terézzel is szakítottál vagy az szakított veled, addig nem fogsz továbblépni, amíg olyan random, talán valamennyire svédeknek bizonygatod ezt, mint amilyen én is vagyok. - ez a hasonlat hirtelen nem is tudom, honnan jött elő, de ennyi ital után sokkal találóbbnak érzem, mint bármi hagyományosabb monológot.
Valószínűleg én amúgy is az előtte-barátnő vagyok, az utána-típusok szoktak lenni a racionális, nyugodt, békés természetek, akik reikire visznek, meg olyanokat mondanak, hogy jaj dehogy kell felgyújtani és kihajítani az ex ingeit az ablakon, az élet csodaszép, néha jó ételek, jó zene. Nekem ez nem tűnik egy életrevaló taktikának, arra azonban biztosan kiváló, hogy az ember mindenféle szexuális aktus nélkül is nyelje a gecit, meg bizonyítsa magának, hogy több türelme van, mint a Jézus Krisztusnak - csak hát annak a történetnek is milyen csodálatos befejezése lett.
- Igen, ezt gondolhattam volna. Klasszikus leszbikus girl math problémának tűnik. - elképzelni sem tudom, mi történne, ha Giával lennék együtt és szakítana velem - mert fordítva nehezen tartom reálisabbnak egy populista térnyerésnél a republikánus délen. Oh wait?
De a problémára koncentrálva - még ha ez nagyon szép is tőlem ennyi alkohol és ilyen kevés empátia után, mondanák brit tudósok - nehéz eset. Miraon nagyobbat bukott, mint az egyszeri cowgirl a lovával az aljnövényzetben, salto morale, mondanám, ha 20 évvel idősebb lennék, szerencsére csak idebent vagyok, idebent pedig mindig osztatlan sikert aratok a hasonló dadjokeokkal.
- Nézd, azt gondolom te is elismered, hogy a helyzet szar, ez máris több, mint amit általában ebben a fehér, középkorú, kopaszodó populista férfiak uralta világban más, fehér, középkorú, kopaszodó populista férfiak el tudnának ismerni maguknak. Ezzel már lehet is kezdeni valamit. - nem sokat, de már a valami is jóval nagyobb haladás, mint amit feltételeztem volna. Ha az az ember lennék, akinek tartanak - fehér, angol, whigs szavazó - biztosan látnám a lehetőséget egy szórakoztató éjszakára, Mir-Mir jóindulatával könnyebb lenne visszaélni, mint az oltásellenes anyukák beleegyezéshez való képességével, de.. god knows, csak ittas vagyok, ilyen aljas faszfejségre csak egy tory lenne képes.
Valami nagyon értelmes dolgot akarok mondani hirtelen, de a nőkkel kapcsolatos párkapcsolati problémák.. ennél nagyobb szakértőt kívánnának. A saját nővérem fiskális öngyilkosságát sem értem, mikor aktuálisan szakít a most már férjével, és felvásárolja a fél Harrod's-t - bár igaz, ennél kevésbé elegánsan is el lehetne szórni ennyi pénzt, legalább valami következik belőle, mondjuk egy életerős alkoholizmus vagy szájfeltöltés helyett. Azt biztosan nem állítanám, hogy tudom, mi történik, ha az exed nő, még apám is négy darab van: egy biológiai, kettő, amelyik felnevelt, és egy, akit én szoktam daddynek nevezni.
Még ebben a cipőben - bár illedelmesebb volna műalkotásnak neveznem még magamban is, többet köszönhetek neki, mint a jegyeimnek a Roxfortban! - is alig vagyok kicsit magasabb nála, és akkor már ketten vagyunk alacsonyabbak, mint a tánctéri átlag. Mégis, kétlem, hogy ne vennék észre, ahogy közelebb húzom magamhoz, összeborzolom a túl jókislányos frizuráját.
Tervetuloa, Erika - mondja a jobb kezem, mikor a nyakára simítom. Folytathatnánk még sokáig a mélyenszántó értekezéseket a mélylélektani fuckeryről, de ez nem az a napszak: nem az a pillanat. Lehet, hogy emlékszem az exére, vagy név alapján legalább tudnám, ki az - de most csak egy távoli kis bitch, akin előbb túl kell lenni, hogy érdemben értékelni lehessen a vele töltött időt. Lehet.. lehet, hogy nekem is ezt kellene tennem Mattievel, mert Merlin látja a belső szerveimet, semmi jó nem származott el ebből néhány kiváló történeten kívül, amelyeket nemlétező unokáknak sem lehet elmesélni.
Látom, hogy páran figyelnek már - és ennek fényében hajolok közelebb az arcához. Tényleg túl sokat gondolkozik.
|
|
|
|
|
14
|
Karakterek / Freya Blood / Re: SS Daddy Issues
|
Dátum: 2025. 05. 26. - 12:40:33
|
i t 's n o t t h a t d e e p pretty girls don't do drama
less we wanna
|
Igen, azt egyáltalán nem kétlem, hogy fel és kipróbálta az egész medimágiai szakkollégiumot - biztosan jónéhány tanulmány alanya is lett. Irináka fennállása ebben az országban valószínűleg nagyobbat tett a mentális medimágia fellendüléséért, mint bármi az utóbbi húsz évben, beleértve a pápai enciklikákat - csak ne lenne ennyire kurva büszke rá.
- Ha nem lenne fiktív, most biztos nagyon boldog lenne ettől a felismeréstől. - bár ki tudja, Hannibal szerette a nehéz eseteket - különösen egy kis vörösboros mártásban. Az ilyesmi persze megmarad a családi filmestekről, a mélyértelmű skandináv krimik meg úgy hullottak le rólam, mint a finom utalások általában, vagy a boldog szerelemben a ruha másokról. Bárhogy igyekeztem affinitást nevelni a méla unalomból a gyökereimet tisztelendő, ez végül egy hát jó-ban csírázott ki legfeljebb - és bárhogy remélte Marius, hogy majd a biológiai felmenőim emlegetése jobban meghozza a kedvem, ehhez legalább neki tisztában kellett volna lennie a pontos mibenlétükkel.
- Szeretnék hinni neked, de mikor megismertelek, még világuralommal aludtál plüssmaci helyett, el kell nézned, hogy vannak kétségeim azzal kapcsolatban, milyen gyorsan gondolod meg magad a minőségi szórakozás láttán. - és a minőségi szórakozás hiánya láttán, ha besoroljuk valahogy Dullahant is ebbe a beszélgetésbe, bármilyen szörnyű is ez. Szörnyű, mint egy skandináv krimi, aminek a főcíménél már mind tudjuk, ki a gyilkos - Freya Blood a tizedik percben, a nappaliban, a popcornos tállal - és csak az elhúzódó hóesés miatt tart bármeddig a cselekmény.
- Most azt elemzed, mit lenne a legoptimálisabb mondani, ugye? - olyan hangosan horkantok fel, amit már sehogy nem lehetne udvariasan sóhajtásnak álcázni, bár a saját szoba öröme, hogy az ember olyan bunkó benne, amennyire csak szeretne.
Előre félek a reakciójától, és nem azért, mert megtagadná a saját skandináv gyökereit - nem, én attól tartok, hogy hamarosan matematikai számításokkal fogok megismerkedni, amelyek az egészségemet illetik és a várható következményeket ismertetik. Ezt követően én is megismertetem majd valamivel Irinákát, valamivel, amit úgy neveznek, dinamikusan gyorsuló, áramvonalas támadáspont a koponya jobb oldalán. Rég történt ilyesmi, tán igaz sem volt, de kétlem, hogy nyugodtan viselném, ha statisztikát csinál belőlem.
- Most mégis mit - ?! - csak azért nem visítok fel ijedtemben, mert kiszorul belőlem az ehhez szükséges levegő. Biztosan végzett mostanra a számításokkal, és ezúttal eltalálta, mit csinálnak ilyenkor normális emberek - de azzal, hogy tudom, milyen második világháborús náci vezérkari számítások az atomprogramért számításokra volt szükség hozzá, nem segít igazán a helyzeten.
- ...akkor most miért bőgsz, mondd? - nyomorultul meglapogatom a hátát, hátha akkor enyhít kicsit a szorításon. Nincs igazán nagy gyakorlatom ennek a bejelentésében, és biztosan senkit nem próbáltam még vígasztalni érte - de ugye Irináka reakcióit nem is igazán lehet kiszámítani előre. Ha máskor talál meg ezzel, nem hiszem, hogy kimondtam volna, és nem a szégyen miatt: túl vagyunk egy háborún, de senki nem akar igazán foglalkozni ezzel a kérdéssel. Én sem mindig - mondjuk, hogy nem gyalogolnék érte Nagyváradig egy rosszabb napomon.
- ...nem tudom, mit mondjak most, mire van szükséged. Zsebkendőre? Egy italra? Tudod mit, inkább elmesélem neked, milyen szögben élvezett belém apád, csak mondj valamit! - csak félig gondolom ostobaságnak az ígéretet: ha ez segít, ez segít. Persze próbálok úgy tenni, mintha az egész nem jelentene igazán sokat, de azért kicsit be is vagyok szarva tőle, hogy ennyire bőg és ennyire hallgat közben.
Az előbbiről könnyű beszélni - és tőlem amúgy is erre számítanak. Bloodnak mindenre van egy nagyon illetlen megjegyzése, és bármilyen pillanatban le tud vonatni a házától bármennyi pontot - még akkor is, ha rég nem jár a nagy presztízsű Roxfortba, ahonnan.. valamiért nem rúgták ki, pedig biztosan rászolgált. A kis kurva.
De közben megszoktam, hogy erről csak akkor, ha muszáj, leginkább pedig medimágusokkal és az ő kisujjat eltartós közönyükkel legjobb, és undorukkal legrosszabb esetben. Irináka más - és más, mint Gia vagy mint Matty volt.
|
|
|
|
|
15
|
Karakterek / Wesley Fawcett / Re: folyik még a vér
|
Dátum: 2025. 05. 26. - 11:50:48
|
내가 제일 잘 나가 igeon gyeomsonhan yaegi
gachireul nonhajamyeon naneun
|
Azt nem kétlem, hogy csalódást fog okozni - csak az a férfi nem tud, aki már elérte a végső merevedés állapotát. Mégcsak mérges sem vagyok érte, mint lettem volna mondjuk pár évvel ezelőtt, ez egyszerűen gyári beállítás - Skócia jóval hűvösebb, mint a képeslapokon, az angolok jóval ízléstelenebbek, mint hinni merném, a férfiak pedig csalódást okoznak, ez a természet rendje.
- Nem mintha a sóhajtozás ne lenne ismerős, de nem feltétlenül egy gyógyítótól szeretem hallgatni - vagy nem feltétlenül ebben a pózban. - ha egyáltalán az, mert ennek a kétsége közben elkapott. Egyáltalán mit csinálnak pontosan a mediaurorok, és Fawcettinek hogy lett mellette szenvedélye a sebek inkább harctéren kívüli gyógyítása? A sobby daddy story biztos része a személyes brandjének, én sem álltam még fel és távoztam úgy, ahogy valószínűleg kellene.
- Segíteni? A problémámom vagy a vetkőzésben? - miközben hallgatom, már az is eszembe jut, hogy talán csak a klasszikus kielégületlenség & socially awkward boomer tünetegyüttesben szenved. Charlie is hajlamos rá, ha rájön, hogy legalább húsz év eltelt azóta, hogy bármiről is magabiztosan meg tudta állapítani, mitől lett népszerű - vagy hogy kellene mondatba foglalnia.
Obvi csak akkor vagyok a shit, ha engedi valaki - és a felnőtt férfiak valamiért mindig szőnyeget is terítenek elém közben. Néhány kivétel akad csak, és most, hogy ennyire ráérek erre, egyre valószínűbb, hogy tényleg a frusztrációkkal lehet összefüggésben. De ki hitte volna, hogy ha mediterrán dilf vagy orvosi diplomával, akkor sem jutsz közelebb nőkhöz, mint mikor megkéred őket, hogy vetkőzzenek és üljenek eléd?
Biztos voltam benne, hogy a pálcáját használja majd - azt, amelyiket minden körülmények között elő is lehet venni. Valami ilyesmire emlékszem KoppenHagentől, neki volt második természete még intim pillanatok között is megállapítani, hogy már két egész perce nem hivatkozott rá, hogy gyógyító. Az időt sosem mértem, de ez volt a benyomásom: szerencsére más benyomások erősebbek voltak annál, hogy ez igazán zavarni tudjon.
- Ha arra gondol, hogy gatekeepingelik a hegek eltüntetését, csak azt tudom válaszolni, hogy i mean, i know, és hogy how gnarly. - persze arról mélyen hallgatok, hogy vérfarkas vagyok, de sokat nem hiszem, hogy változtat a dolgon. Fawcetti-Spagetti persze nem tűnik annak a típusnak, aki most kinyitná az ablakot és kivágna rajta, de elég sok rossz élmény ért az évek alatt hozzá, hogy ne közöljem a bemutatkozás után közvetlenül, főleg, ha nem is úgy szereztem valamilyen sérülést.
- Tehát ha így maradna, előbb-utóbb még nagyobb raging dick lenne belőlem? És igen, a fájdalom a legkevésbé sem zavar, sőt. A simogatás már az előkészítő fázis? - bár sok fogalmam nincs róla, milyen műveletet fog végrehajtani, meghívom egy italra, ha jobban tud fájni, mint bármi, amin eddig átmentem. Bájital? Nice quirk, de az átváltozáson nem változtat sokat - csak megmaradnak a részletek is. Minden. Apró. Kibaszott. Részlet.
- So igen, tegye, amit tennie kell. - gondolom azért tényleg van valami asztal, amin majd megejtjük a gyógyítást, és nem itt ülve, fehérneműben esünk túl rajta. Különben nem lehetetlen, hogy tényleg ezt élvezi valahol - a jóember pénisze is merev lehet, meg a kinkje is kielégülhet?
- Nem kellene.. tudja, legalább valami kevésbé függőleges pózban lennem hozzá? Vagy átöltözni? Aláírni valamit a beleegyezésről? - nem igazán félek tőle, vagy ha már, a következményektől. Way too feltűnő hozzá, hogy alkalmas legyen a magánrendelés keretén belül fenntartható szexuális zaklatáshoz - és ha mégis, törtem már el magasabb férfi karját is. Fawcetti ennél jóval inkább valamelyik apám, mikor nem találja a távirányítót és nem meri bevallani, csak úgy hirtelen kedve lett állva megcsodálni a nappali berendezését magasból, részletekben.
Mi a legrosszabb, ami történhet közben? Nem a fájdalom. Talán a dadjokeok. Igen, az ellen nincs hatékony ellenszerem..
|
|
|
|
|
