Fújtam még pár karikát, majd ráemeltem a tekintetem.
-Torokból kell csinálni. Figyelj!- megfogtam a kezét, és odatettem az ádámcsutkámra. Úgy csináltam mintha fújtam volna egy karikát, amire az ádámcsutkám lejjebb ugrott. Remélem érezte, és nem azzal foglalkozott, hogy milyen recés a kezemen a bőr, vagy hogy mennyire vagyok borostás.
Sosem féltem a mai világtól. Persze nemrégen még én is elég mélyen benne voltam. De valahogy úgy érzem ilyen téren nem sok ellenségem van. Jó persze egy éppen ereje teljében lévő Voldemort/Dumbledoor-ral nem álltam volna ki párbajozni, de megöltem én már a halálfaló Gibbont, Lupin kérésére. Ja meg persze ott voltam, mikor Harryiék menekültek abból a gány házból. De nekem hátrafele kellett figyelnem, mert Voldemort azt mondta. Akkor szépen meg is fáztam. Elég sok embert megöltem abban az időszakban, mindkét oldalról.
-Olyan denevér, mint amilyen épp a fejedre akar szállni?- miután felhúztam a szemöldököm a meglepő válaszon, gondoltam kicsit ráijesztek. Bár lehet nem éppen ijedős csaj.
-Alapból nem vagyok magányos farkas, mindig társaságban vagyok. Csak ma úgy gondoltam megismerek valami szépet, egyedül. És te hogy-hogy egyedül?- mosolyogtam rá.

Amint megláttam a kis karikákat kijönni a szájából, én is megpróbáltam. Régen nagyon sokat, és nagyon szépeket tudtam. Hálisten szélcsend van, így mikor megpróbáltam, már másodikra szép volt. Nem néztem volna ki belőle, hogy dohányzik, bár nem rossz ez így.
-A kislányt annyira megszoktam, nekem mindenki az. Akit nevén szólítok, az különleges.- kacsintottam rá. Minden nálam fiatalabbat tökinek hívok, ha fütyije van, ha meg nunija akkor meg kislány. Furcsa vagyok, de nem akarok változni.
-Persze, hogy egyedül. Így a legizgalmasabb felfedezni az új helyeket. Különben is, mitől kéne félni?- kérdeztem vissza kicsit mosolyogva. Persze mindig mindenki fél, pedig nincs mitől.
-Neem, nem ismerem az ittenieket, csak úgy betértem ide, mert egyik haverom mondta, hogy itt ingyen be lehet jönni. - mondtam az eget kémlelve. Szívtam párat a cigimből, és ittam 2-3 kortyot.

Milyen kis beszédes csaj, bírom az ilyeneket. Vannak még normális csajok, Jacket tisztán.
-Persze hogy nincs gond az ízlésemmel. Elvégre veled is beszélgetek - mosolyogtam rá.
Hogy én dohányzom? Honnan tudja ez a kislány? Lehet bűzlök a dohányszagtól, nevettem el magam.
-Persze, mindjárt megyek, menj csak előre. -Néztem ahogy manőverezik a tömegben. Még a segge is jó.
Lehúztam a Jackómat, megtekertem egy cigit, és kikértem most egy Ballantines-t az amúgy elég alacsony csapostól.
Megvártam, míg odaadja, és már mentem is kifele. Én kicsit rosszabbul manővereztem a tömegben, ami miatt kiesett a számból a cigi. Megálltam megkeresni, és amint megtaláltam, már kint is voltam az erkélyen.
Nyújtja a kezét, amit megrázok
-Sledge vagyok, örvendek kislány.- és rágyújtok.

-Persze, hogy meg akartak buktatni. Bár ezt nem mondták, de valahogy mindig nagyon rosszak lettek az eredményeim, ok nélkül.- rágyújtottam egy újabb cigarettára. Érdekes ez a csaj, bár nagyon visszahúzódósnak néz ki. Ennek ellenére itt ül velem, egy idegennel és a suliról beszélget.
- Nem vagy egy nagyon rossz kislány, igaz? - vontam le a következtetést.

- Persze hogy Pomfrey volt, néha még ma is visszajárok hozzá. -nevettem. Annyi mindenen átsegített már az a nő, hogy hihetetlen.
Meglepődtem a kérdésén. Najó, fura ez a csaj, nevettem.
- Igen csak hülye kérdésedre a válasz; békés, és nyugodt. - Több ilyen kérdést tesz fel, én hagyom itt.

A nagy köszöngetésére csak kacsintottam egyet, és szívtam a cigimből.

Feltűnt egy elég csinos csaj mellettem.  Szép szőke, aranyos arccal. Ugyanazt kérte mint én, ez mondjuk tetszik.
Én meg baszki itt vagyok három napos borostával, kócos hajjal. Na mindegy, ez vagyok én.
Viszont még csinálja a csapos neki a whiskeyt, addig is elkezdek vele beszélgetni, ha már ennyire szimpatikusnak ítéltem.
-Szóval Jack Daniel's. Még csak nem is hígítod, nem rossz.- mondtam ezt rá sem nézve, csak a tömeget szemlélve. Biztosan tudja, hogy hozzá beszéltem.
Vajon hány éves lehet ez a csaj? 18-19 körül lehet. Majd a hangjából ítélek.

Azt hallottam, hogy ezen a helyen ingyenes a belépés, és van valami bálterem. Meg kéne keresnem.
Oké itt jön egy srác, megkérdezem.
-Csaó! Bocsi merre van a bálterem?- Rám sem hederít. Egy kis gáncsoló átok... Megérdemled.
Akkor itt balra mondjuk. Itt megint. Most mondjuk jobbra. De elvan dugva ez a hely. Hallom a basszust.
Bent vagyok! Nem is olyan rossz ez a hely, mint gondoltam. Mai tombolós zenék.

Megcélzom a bárpultot, az itallap érdekel, mi más?
Vodka, whiskey, fröccs, sör, bor, pezsgő. Nem is rossz.
-Egy Jack Daniel's-t kérnék.- mondtam a csaposnak, miközben körbenéztem. Mindenki táncol, páran egész jól tolják, és már az én lábam is felvette a ritmust, persze még csak ültömben.

Úgy döntöttem nem reagálok a "valahol elkezdted-e" kérdésére.
Adtam neki gyújtót, egy jó öreg krikettet. Imádom ezt a gyújtót, nagyon rég óta megvan. Még egy nagyon jó haverom adta jó pár éve már..
-Ez sima dohány, nyugi. Beleszívsz, és rászívsz levegőt. Egyszerű... - legalábbis asszem így kell. Nemtudom már reflexből jön az egész.
- Próbáld lassan az egészet. Az elején köhögni fogsz, mert kicsit erős a dohány. De most gondolj bele, ha füvezni akarsz, ahol csigát használunk szűrő helyett, milyen erős lesz már? Naugye. Én előtte mindig elszívok pár szál cigit, mert kaparja nagyon a torkom a füvescigi. - lehet hogy semmit nem tud a füvezés mikéntjéről, elvégre első lesz neki. Hű micsoda megállapítás Sledge, igazi Sherlock vagy. És én miért gondolkodok ilyeneken? Hülye vagyok, úgy érzem.
- Gondolom most nem az lesz, hogy odaadom neked a füvet, és elmész vele, mi? - nevettem.
- Még meg is kell tanítanom.

- A tanáros dolog csak egy volt a sok közül. Például rengeteget rivalizáltam, ugye emiatt párbajoztam. Többször is meg akartak buktatni, mert mindig csináltam valamit a tanárokkal. Valami szemétséget... - nevettem el magam. Régi szép idők, valahogy mindig szívattam a tanárokat, meg kiparodizáltam őket.
- De persze rengeteg barátom is volt. A baj inkább csak a kötöttséggel volt, azért is utáltam a sulit.- Sosem szerettem kötöttnek lenni, ezért hagytam abba a kviddics edzéseket is.

- Legnagyobb sérülés? Egy meghúzódott boka - néztem rá egy ideig komolyan, majd nem bírtam és megint elnevettem magam.
- Neem, amúgy asszem'  a legnagyobb egy bordatörés volt, ami bele is állt a tüdőmbe. - igen, fájt eléggé. Cserébe a fájdalomtól hamar elájultam, és két nap múlva ébredtem fel, amikor már teljesen rendben voltam. Áldom Madam Pomfrey-t azóta is.
- Mondtam ugye, hogy tevékenykedtem Voldemortnak is, meg Dumbledoornak is, és ezeknek a szervezeteknek az utórezgései. - kegyes hazugság. Belefér. Nem akarom, hogy bármit is megtudjon ezekről a dolgokról. Remélem nem kérdez nagyon utánam az Alvilágban. Nem szeretem reklámozni magam, na meg kitudja, ki ez a csaj.

- Hogy milyennek látlak? Hát nézzük szép sorban. Kíváncsiskodó, enyhén stréber, szép és aranyos. - mondtam ki őszintén. Sosem voltam olyan ember, aki fél kimondani bizonyos dolgokat. Nem olvastam soha az iskolában, csak amikor sikerült beszökni a tiltott könyvekhez. Az nagyon érdekesnek bizonyult, és elég sok dolgot megtudtam onnan. Pár átkot még ma is használok, amiket onnan olvastam.

Szimpatikus ez a csaj, egyre jobban.
-Hogy miért is volt szörnyű? Tudod nem vagyok egy jó ember, persze nem abban az értelemben. Sosem figyeltem órán, ezért azokat végigszenvedtem, a tanárok utáltak. Többször is ki akartak dobni, ilyen-olyan kihágásokért. Párbajoztam sokat az udvaron, elég sokszor mehettek utána a gyengélkedőre, na meg persze én is.- mosolyogtam rá.
- Hogy mi az a másik dolog amivel foglalkozom? Hát tevékenykedek ilyen olyan varázslószervezeteknek. - remélem ezzel megelégszik. Nem akarok jobban belefolyni, az ilyen olyan dolgokba.

- Neked megy a suli? Vagy te is kis rosszlány vagy?- mosolyogtam megint.

-Az egy dolog, hogy nem vagy kisgyerek, a nálam láthatóan fiatalabbakat tökinek hívok - kacsintottam rá. Igazából nem érdekel mit gondol erről a szokásomról.
-Figyelj, egy grammtól kiütöd magad mondjuk. Nem is úgy gondoltam, hogy egyben toljátok el. Későbbre, vagy ilyesmi. - Hogyne egyből 2 grammot, nevettem el magam a gondolatra. Full greenpeace-t nem hagynám a gyereknek, végül nekem kéne hazavinnem.
Röhögőset kap, egyértelmű. A képzelgős, bódítós nem kell neki.
Fogtam magam, és elővettem egy cigipapírt, filtert, és Camel dohányt. Megtekertem körülbelül 10 másodperc alatt. Olyan rég volt már mikor elkezdtem. Emlékszem, kezdetben mindig 40 másodperc fölött voltam. Igaz majdnem ma hat éve, hogy tekerek.
-Őszinte leszek veled töki. Úgy ülsz itt mint egy f@sz. Mereven, és koncentrálva. Mivan? Nem stimmel a hajam vagy mi? Lazíts már öregem, mert bajok lesznek. Dőlj hátra és élvezd az életet. - Nagyon sok ember teljesen mereven kezel minden helyzetet. Hol a lazaság? Nem kell az életet olyan komolyan venni.
- Tessék, szívd el. Ja, nem illik visszautasítani az ilyeneket - mosolyogtam rá, de azért megpróbáltam felvenni a komolyabb arckifejezésem. Ne utasítsa vissza, mert elhajtom a fenébe.

Nem hittem hogy ennyire nem tetszik neki a tökizés. Megszokásom a nálam fiatalabbakat tökinek szólítani.
-Nem gondoltam, hogy felkapod a vizet a tökin. Mindenkit így hívok, töki. - közben felemeltem mindkét kezem, védekezésképpen. Nem mintha szükségem lenne bármiféle védekezésre, nem tűnik egy nagy ellenfélnek a gyerek.
Kezemben még mindig ott lógott a cigi. Szívtam belőle egy mélyet, majd kimondtam magamban a Disaudio bűbájt. Elég okos gyereknek tűnik.

- Fű? Már azt hittem valami komolyabb kell, töki.- már megint egy töki. Egyszerűen megszoktam, hogy mondom.
- Bocs a tökiért. Mennyire gondoltál? 1-2 gramm? És röhögős kell gondolom. - .... "ööö... szóval... egy kis fű." ezt olyan furán mondta. Vajon szívott már?
- Őszintén, ez az első? Mert akkor gondolom pár tanács sem ártana. Nem néz ki annyira lecsúszott embernek. Sőt egyáltalán nem olyan, bár attól még lehet füves. Ki tudja.

[/b]

Gyorsan átvettem a cigit a számba, mikor a kezét nyújtotta, és megszorítottam. Amolyan férfiasan, nem úgy mint egy döglött hal, és nem is úgy mint Hulk. Ő is így tett, ahogy éreztem.
-Örülök Fergus! Akkor nekem már be sem kell mutatkoznom. - mondtam ezt teli szájjal, kezet rázva. Jómodor nem jött össze.
Hogy be tudok-e szerezni ezt-azt? Mégis mi kellhet egy Roxfortos diáknak, ami nincs meg a roxfort bármelyik eldugott részén? Gondolom abban a kívánós szobában nem talált meg valamit, vagy mi? Huha... Nemrég voltam diák és nem jut eszembe a neve. Felejtek, az a nagy büdös helyzet.
-Attól függ töki. Egy sárkányt nagyon nehezen, de pár szál cigit simán. Bár van egy olyan érzésem, hogy ezt nem ilyen publikusan kéne megbeszélni. Szórj már olyan izé bűbájt ide. Tudood, amitől nem hallanak minket.- borzasztóan felejtek. Évek óta csak lefegyverző, átoktörő, és átkokat használok. Fura helyzet.
A gitáros dolgát figyelmen kívül hagyom, nem ezért jött.
Két szép női mell a bizonyíték hogy a férfiak tudnak két dologra is figyelni.

Valaki idejött, és elkezdte hallgatni, amit játszottam. Nem nagyon szokásuk az embereknek az, hogy itt maradnak mellettem. Biztosan vár valakit, vagy valamit.
Az ott egy galleon volt? Ez a srác egy varázsló lenne? Újabban egyre több varázslóval találkozom. Lehet bevonzom őket? Nevettem el magam a gondolatra. Nem szokott zavarni, hogy mit gondolnak rólam az emberek.
A nevemet mondta? Ismer engem?
-Igen én vagyok.. Őőő ismerjük egymást?- Nagyon nem rémlik ez a gyerek nekem. És miért mosolyog? Mintha kicsit izgulna, de min, ha ismer.
Remélem a nevéről beugrik nekem kicsoda is ő.

Mindenesetre meggyújtottam egy cigarettát.

Érdeklődve néztem, ahogy reagált az én hülyeségemre. De tetszett végül is, szimpatikus a csaj.
Mindig is hülyülős ember voltam. Régen konkrétan féltem attól, hogy felnőtt koromban nem leszek ilyen hülye, de végül sikerült megoldani ezt a gondot.

-Dehogy veszem, sértődékenynek nézek ki?- mondtam nevetve. Hogy én megsértődnék bármin is? Ugyan már.
-Szörnyű is volt, meg iszonyat jó.- mondtam még mindig kicsit nevetve. Tanárok? Nem kellettek volna. Haverok, és az életmódom hihetetlen jók voltak.

-Milyen úriember vagyok? Hát lehetek ilyen is, olyan is. Az úriemberség relatív szerintem. Most képzelj el egy vidéki parasztot, hogy neki mi az úriemberség, meg képzelj el egy arisztokrata, aranyvérű emberkét. Na ugye hogy más.- Esküszöm, vicces ez a csaj. Kicsit úgy beszélgetünk, mintha már régebb óta ismernénk egymást, fura, de tetszik a helyzet.

-Nem hivatásos, de igen, ebből élek meg. Tudod, a legjobb ha az ember a hobbijából tud megélni. Nekem ez megadatott, bár nem csak utcazenélek.- remélem nem kérdez rá semmire. Nem akarok az alvilági ügyeimről beszélni. Ki tudja, honnan jött ez a csaj, lehet az ismerősei minisztériumi alkalmazottak, vagy nem tudom.

Ma miért a Hyde Park? Nem tudom, ehhez van kedvem, meg régen voltam itt. Leültem egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott padra.
Délelőtt 11 óra. Nemrég keltem, még az álom sem ment ki a szememből. Apropó álom, nagyon érdekeset álmodtam.
A Mágiaügyi Minisztériumban jártam, és mindenki úgy köszöntött, mintha már nagyon rég óta ismernének.
-Mr Clubber, fáradjon az irodámba, kérem!- Szólt mögülem egy ismeretlen női hang.
Automatikusan bementem a legelső irodába, és ott megláttam a hölgyet.
-Jónapot!- köszöntem.
-Sledge, el kéne intézned ezt az ügyet. Hihetetlen mit csinál már a Gyilkos.- mondta kicsit kétségbeesetten a nő.

Furcsa álom volt, de lehet el kéne kezdenem munkát keresni a Mágiaügyiben.

Elszívtam egy cigit, majd elővettem a gitárom, és elkezdtem játszani.